A hidzsáb. Érvek pro és kontra.

Disclaimer: Ez nem egy vallásjogi döntés, a szerzőnek nincs megfelelő tudása és képesítése arra, hogy bármiféle muszlim vallásjogi kérdésben véleményt nyilvánítson. Emellett nem vette figyelembe a hadíszokat, nem ír arról, hogy hogyan kell helyesen hordani, mint ahogy arról sem, hogy mi van azzal, aki nem hordja, és sok más, a témát befolyásoló problémáról sem. A bejegyzés pusztán ismeretterjesztés. 

Mi a hidzsáb?

A hidzsáb az iszlámban a testet eltakaró öltözet, amelynek célja, hogy a nők és férfiak erkölcsösen, azaz testük intim részeit nem felfedve lépjenek ki a világba. Egyéb, hozzá kapcsolódó elnevezések: khimár – kendő; niqáb – a szemet szabadon hagyó, de az arcot eltakaró lepel, főleg az Öböl-menti országokban; burka – a szemet egy rácsos hálóval eltakaró, főleg Afgaisztánban megszokott kék vagy zöld színű lepel; csador – Iránban kötelező nagy fekete kendő, amit a száj előtt kézzel fognak össze.

A teljes testet eltakaró öltözet antropológiai előzményei:

A tudomány jelenlegi állása szerint ez nem az iszlám találmánya, hanem a Közel-Kelet birodalmaiban mindenhol meglévő szokás. A ruhának, mint a legtöbb társadalomban, rang- és státus-jelző funkciója volt és van mind a mai napig, így a mezopotámiai-közel-keleti társadalmakban az, hogy valaki eltakarta magát, jelzés volt arra nézve, hogy nem rabszolga, és hogy férjezett. A státust ezen kívül rengeteg más módon is jelezték, de ezek vidékenként eltérőek. Az európai néprajz is jól ismeri a jelenséget, amikor a magyar népviseletek elemzésével foglalkozik: Kalotaszeg bizonyos falvaiban a férjezett nő leteszi a pártát, és más színű ünnepi felső szoknyát és kendőt hord, amíg még nincs gyereke, mint amikor már van, illetve a szoknya és kendő színe az életkorral is változik.

Emellett nyilván hasznossági okai is voltak a teljes testet elfedő öltözetnek a Közel-Keleten.

Amikor a hidzsábról beszélünk, több iszlámjogi fogalmat is be kell vezetni:

az egyik az awra (عورة), ami a test intim, eltakarandó részeit jelenti,

a másik a mahram (محرم) férfi-rokon, ebből három fajta van:

vérrokonsággal létrejövő mahram: a nő közeli férfi-rokonai, akikkel nem köthet házasságot; ld. 24, 31; mahramnak számít az apa, nagyapák, egyéb férfi felmenők, testvérek, fiú-gyerekek, -unokák és fiú-leszármazottak, a szülők és nagyszülők testvérei;

házassággal létrejövő mahram: após, anyós, meny, vej, az anya férje, ha a házasságot elhálták (ha nem azonos az apával), mostohaapa (az anya férje), mostohaanya (az apa felesége), mostohatestvérek (ha a házasság el van hálva és érvényes);

szoptatással (tejtestvérség) létrejövő mahram: ha egy nő a saját gyermeke mellett más gyermekét is tejével táplálja, az illető gyerek a család számára mahrammá válik. ld. 4,22-23

Egy speciális kivétel van: egy férfi nem vehet el egy egyszerre két lánytestvért, csak akkor veheti el a másodikat, ha az elsőtől elvált (vagy meghalt).

A férj kivételével a mahramság nem megváltoztatható állapot: aki egyszer mahram-rokon lett, az végig az is marad.

***

Különböző helyzetekben különböző mértékben kell eltakarni a testet: nem mindegy, hogy az illető férfi vagy nő a fürdőben van (nincs koedukált fürdés) vagy a mecsetben. Férfiak awrája: a köldöktől a térdig. A máliki, sáfii és hanbali iskola szerint a köldök benne van, a térd nincs,  a hanafi szerint a köldök nics benne, a térd igen.

A nők awrája már komplikáltabb dolog:

  • rituális imádság közben a teljes testét el kell takarnia, és a haját is el kell takarnia kendővel
  • a házastársak előtt semmi nem számít awrának
  • testi szükségleteikor, tusoláskor, wc-használtkor, stb. szintén felfedheti az intim részeit
  • más nők előtt az awra a köldöktől a térdig ér; hogy ez a ‘más nők’ nem muszlim más nőkre is érvényes-e, erről nincs egyetértés
  • mahram-férfiak előtt: válltól térdig (máliki és hanbali); gyomortól térdig (hanafi és sáfii, a gyomor benne van, a térd a hanafi szerint igen, a sáfii szerint nem); köldöktől (nincs benne) térdig (benne van) (alternatív hanafi vélemény)
  • nem-mahram férfiak előtt: a jelenlegi elég általános álláspont (az érveket és ellenérveket ld. később) az, hogy egy nő awrája idegen férfiak előtt a teljes teste, kivéve az arcát és kezét (a hanafi jogi iskola szerint a lába sem tartozik bele, noha ima alatt azt is el kell takarni). Az arc eltakarásában nincs egyetértés, többek szerint kötelező, mások szerint nem az.

 

***

A hidzsábbal kapcsolatos Korán-idézetek:

Núr/24, 30-31:

Mondd meg a hívő férfiaknak, hogy süssék le a tekintetüket, és őrizzék a szemérmüket. Az tisztább nekik. És Allah jól ismeri, amit tesznek. És mondd a hívő nőknek, hogy süssék le a tekintetüket, és őrizzék a szemérmüket! És ne mutassák az ékességüket, kivéve, ami nyilvánvaló abból. És húzzák fejkendőjüket (walyadribná bikhumurihinna ‘ala dzsujúbihinna) a ruhakivágásuk elé! És ne mutassák az ékességüket, kivéve a férjüknek, vagy az apjukak, vagy a férjük apjának, vagy a fiaiknak, vagy a férjük fiainak, vagy a fiútestvéreiknek, vagy a fiútestvéreik fiainak, vagy lánytestvéreik fiainak, vagy az asszonyaiknak, vagy akit jogosan birtokolnak, vagy a férfi szolgálóikak, akikben nincs fizikai vágy, vagy a gyerekeknek, akik még nincsenek tudatában a nők szemérmének.

Magaslatok/7,26

Ádám gyermekei! Bizony, leküldtük nektek a ruhát, hogy szemérmeteket (szawátikum) eltakarja, és ékességként. És az istenfélelem ruhája – az a legjobb. Ez Allah jelei közül való, hgy megemlékezhessetek.

Szövetségesek/33,59

Próféta! Mondd meg a feleségeidnek és a lányaidnak és a hívő nőknek, hogy vonják magukra külső ruhájuk egy részét (dzsalábibihinna)! Ez így jobb, hogy felismerjék, és ne bántsák őket. És Allah megbocsátó, irgalmas.

A fenti áják magyarázata:

  1. a visszafogottság igen lényeges. Itt az a kérdés elsősorban, hogy a ruházatunkkal mit akarunk üzenni, és kinek, és nőként vagy férfiként kinek akarunk tetszeni. Azzal együtt, hogy szerintem mindenki úgy öltözik, ahogy akar, én ebben a gondolatban sok racionaliátást látok, miért is lenne fontos, hogy idegen férfiak a metróban a lábamat bámulják. Sokszor feltettem már magamnak azt a kérdést, hogy egy nyugati nő identitásának miért is olyan fontos része, és miért is olyan fontos az önértékelés szempontjából, hogy teljesen idegeneknek tetszedjen, vagy akkor, amikor komoly kapcsolatban él, más férfiak számára is vonzó legyen.
  2. A visszafogottság nem csak a nőkre, hanem a férfiakra is vonatkozik.
  3. A visszafogott öltözet célja eredetileg a megkülönböztetés volt: hogy felismerjék őket.
  4. A visszafogottság másik célja az, hogy ne bántsák őket.
  5. Az istenfélelem fontosabb, mint a ruha: ez a legjobb öltözet.

A kétféle – kendő vagy nem kendő álláspont a kiemelt mondatnak a magyarázatán múlik. A daraba ige ebben a kontextusban a Brill szótára 548 szerint azt jelenti, hogy megszorít, meghúz. A Wehr 539 szerint van olyan jelentése, hogy dob, lesüllyed (vkinek a feje a mellkasára); a khimár, tsz. khumur jelentése minden szótár szerint fejkendő, kivéve a Lane I/800 szerint, ahol 3 jelentését jelöli meg: 1. fejkendő; 2. bármilyen textildarab, amivel letakarnak valamit; 3. turbán. 

A problémás mondat tehát semmiképp sem egyértelmű: jelentheti azt, hogy a ruhakivágásuk elé tegyenek egy kendőt, vagy a fejkendőjüket úgy alakítsák, hogy azt is eltakarja, azaz a fejkendőjüket húzzák a ruhakivágásuk elé. A haj eltakarásáról explicite nem esik szó, ezt vagy beleértjük a khimárba, vagy nem. Ibn Kaszír tafszírja, amelyik mostanában nagy nészerűségnek örvend, beleérti, és egyértelműen úgy értelmezi, hogy a fejkendő kötelező. 

Emellett természetesen figyelembe kell venni a hagyományt (szunna), amibe beletartoznak a hadísz-gyűjtemények, a tafszírok (exegézis), az iszlámjog és vallástudomáyi munkák. Ahhoz, hogy valaki egy fatwát, nem kötelező jogi ajánlást kiadjon, egyiktől sem lehet eltekinteni.

 

***

Ebből az tűnik egyértelműnek, hogy a muszlim közösség nagy része kötelezőnek tartja a fejkendőt. A bejegyzés szerzőjének nem tiszte eldönteni, hogy ez-e a megfelelő iszlámjogi szempontból. Ennek ellenére a vélemények sokfélék, és mivel olyan véleményt, miszerint a hidzsáb kötelező, rengeteget lehet találni a neten, álljon itt főleg azoknak a véleménye, akik valamiért ellenkező véleményen vannak.

 

Vélemények arról, hogy a hidzsáb nem kötelező:

Az első egy szaúdi mufti,  Ahmed bin Qasszim al-Ghámidi fatwája. Ezt azzal indokolja, hogy csak a Próféta feleségeinek volt kötelező – a társadalmi státusuk miatt – a hidzsáb. Ez kicsit hasonlít a hidzsáb antropológiai értelmezésére, miszerint a hidzsábnak a magasabb ranghoz köthető jelentése van. Emellett arra hivatkozik, hogy a pro-hidzsáb érvelés, miszerint a nőknek azért van rá szüksége, mert a férfiak nem tudják visszatartani szexuális késztetéseiket, és így biztonságosabb a nők számára, nem tartható, és a férfiak süssék csak le a szemüket a nők jelenlétében (Szaúd-Arábiában nem túl udvarias dolog valaki ismeretlennek a szemébe nézni). Az azonban kérdéses, hogy egy twitter-bejegyzés mennyire számít hivatalos fatwának.

A második eset egy nem túl jól dokumentált fatwa arról, hogy az al-Azhar szerint sem kötelező a hidzsáb. Itt több dologgal érvelnek. Egyrészt, hogy “nincs kényszer a vallásra – لاَ اِقْرَاهَ فيِ الّدِينِ” (Tehén 256), azaz az iszlám a szabadságról, és nem a kötelező dolgokról szól. Továbbá azzal is érvelnek, hogy a hidzsáb viselése vagy nem viselése a nő döntési joga. A belinkelt oldal az al-Azhar egy sejkjére, Musztafa Mohamed Rashídra (Mustafa Mohamed Rashid) és annak PhD dolgozatára hivatkozik, ami sajnos nincs belinkelve.

A harmadik ilyen Hamza Júszuf (Haza Yusuf) sejk véleménye, miszerint a hidzsáb lényege a védelem. Ha nem biztosítja a védelmet, akkor az iszlám a maszlaha (مصلة), a közjó, közérdek alapján, ami az iszlámjog egy fontos fogalma, leveheti a hidzsábot.

A negyedik, és talán a legfontosabb ilyen Dr. Zaki Badawi fatwája, amely az európai nőkre vonatkozik. Ő is hasonlóképp érvel, mint Hamza Júszuf: a hidzsáb célja a védelem. Ha nem védi a nőt, hanem támadásoknak teszi ki, akkor jobb neki, ha nem hordja.

Az ötödik, szintén fontos cikk ezzel kapcsolatban Ibrahim b. Syed cikke, aki egy fontos forrást idéz: az egyik Dr. Khaled Abou El Fadl, aki szerint a jelenkori muszlim társadalmak hajlamosak arra, hogy csak egy nézőpontot vegyenek figyelembe, és azt mindenki számára kötelezőként képzeljék el, miközben az iszlám alapvető jellemzője a plurális értelmezési lehetőség. Ez egy fontos tendenciára hívja fel a figyelmet, mégedi arra, ahogy az egyes csoportok a maguk kizárólagos értelmezését szeretnék egyetemessé tenni, és megfosztani az iszlámot a plurális jellegétől.

Olyan vélemény is létezik, hogy az iszlámban a visszafogott öltözködés (modesty) a kötelező. Az, hogy egy adott társadalomban mi számít visszafogottnak, azt sokféle szempont befolyásolja, és a visszafogott öltözködést sokféleképp meg lehet valósítani, nem csak a Mohamed-korabeli ruhákkal

***

A hidzsáb jelenlegi kétféle narratívája

A hidzsábnak a muszlim nők körében jelenleg kétféle narratívája van, és valamilyen módon mind a kettő kapcsolatban áll azzal a ténnyel, hogy egy globalizált társadalomban élünk, ahol már nincsenek homogén társadalmak.

Az egyik narratíva azoké, akik olyan társadalmi közülmények között élnek, ahol a hidzsáb valamilyen formája államilag/társadalmilag kötelező: ők az elnyomás szimbólumát látják benne, és azt, hogy sok esetben a nemileg szegregált társadalom a nőket kizárja az érvényesülés sokféle lehetősége közül, és sérelmezik, hogy férfiak szabják meg, mibe öltözhetnek és mit kezdhetnek az életükkel. Ez a klasszikus feminista hozzáállás, amely a társadalmi emancipációt tűzi ki maga elé célul. Ennek a félreértése az a nyugati kriptofeminista álláspont (rendszerint szintén nem azoktól, akik érintve vannak), ami szerint a hidzsáb csak és kizárólag a férfi-elnyomás szimbóluma.

A másik, szintén feminista narratíva szerint a hidzsáb a nők vallási emancipálódásának egy szimbóluma, és a vallási egyenjogúsodás kifejezése. Itt a hidzsáb a modern muszlim nő identitásának a részét képezi, amellyel muszlimságát jelzi a nyilvános terekben, és mint ilyen, identitásképző és az identitásra visszaható tényező. A nők egy jelentős része önként hordja, mert valamilyen módon ki akarja fejezni vele a sajátos identitását és közösséghez tartozását.

Felhasznált irodalom:

  1. A Kegyes Korán értelmezése. Kis Zsuzsanna Halima fordítása
  2. BADAWI, Elsaid B. – ABDEL HALEEM, Muhammad (eds.), Arabic-English Dictionary of Quranic Usage. Brill, Leiden, 2008
  3. LANE, Edward William, Arabic-English Lexicon. Libraire du Liban, Bejrút, 1968
  4. SIMON Róbert, Az iszlám fundamentalizmus. Corvina, Budapest, 2014
  5. Ibn Kaszít tafszírja. Internetes kiadás.

 

 

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: