Könyvajánló: Hubbes László-Povedák István (szerk.): Már a múlt sem a régi

1923320_974800439271936_5561773121216428870_n.jpg

(alcím: Az új magyar mitológia multidiszciplináris elemzése)

Ha van hiánypótló kutatás, akkor ez az: hogyan jelenik meg az új, “nemzeti” mitológia a szépirodalomban, filmben, online és offline kommunikációban, vallásban. A vallástudomány jelen pillanatban egyik legérdekesebb, leginkább interdiszciplináris kutatási ága.

MTA-SZTE, Vallási kultúrakutató csoport, Szeged, 2015

ára: 4000 Ft/60 lej

A bennünket érdeklő mítoszok a nemzet mítoszai, és Lucian Boia román történész többször is kimutatta (1997, 2000, 2012) magának a történettudománynak is a szoros összefonódását a mítosszal, a mitikus gondolkodással. A mítosszal átitatott „hivatalos történetírás” jelenségét így jellemzi: „a történelem a jelen elbeszélése a múltról, egy olyan sokarcú diskurzus, amely szorosan kötődik érzékenységekhez és ideológiákhoz”, az imagináriusnak az „igaz” és „hamis” elvét meghaladó műve, szilárd tények és kitalált történetek kusza szövődménye. (Boia, 2000. 164-165.) Egy sor társadalomteoretikus: Gellner (2004, 2009), Hobsbawm (1983, 1992) vagy Anderson (2006) – különböző megfogalmazásokban – már magát a nemzet fogalmát is mitikus paradigmába utalják, és vallási vonzatú konstrukciónak tekintik, vagy éppen összekapcsolják a kettőt a civil vallás fogalma alatt (Bellah, 1967; Máté-Tóth, 2007; Máté-Tóth és Feleky, 2009). Egy nép történetét sajátosan a szaktudományok: régészet, történettudományok, nyelvtörténet, esetenként a néprajz, vagy újabban a genetikai antropológia vizsgálják, de az általuk kezelt nemzet- és rokonság-koncepcióknak, vagy akár történetfelfogásnak metaforikus eredetük miatt (ld. Sándor, 2011) óhatatlanul vannak mitikus konnotációi. Az assmanni kulturális emlékezet, és annak jeles képviselői ezeket a fogalmakat, és a segítségükkel megfogalmazott narratívákat – éppen ezek mitikus konnotációi miatt – illetéktelen határátlépésnek, elbitorlásnak, visszaélésnek és meghamisításnak érez(het)ik, hiszen a tudomány „nem azt a történetet mondja, amit kellene”, azaz, amit a kulturális történettudat igaznak ismer (el). Ugyanakkor, a kulturális emlékezetnek hangot adó, a helyes történelmi, nyelvtörténeti diskurzusok igényével fellépő naiv tudományművelők a maguk során meg éppen a tudományos módszertant igyekeznek a diskurzusuk hitelesítéséül alkalmazni, természetesen, saját szempontrendszerük és prekoncepcióik szűrőjével.

részlet az előszóból

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: