Te nem szólhatsz bele, nem vagy Muszlim!

An-Afghan-Muslim-reads-th-008.jpg

Amikor iszlám-témájú blogbejegyzést vagy cikket írok, sokszor elhangzik ez az érv: te nem tudhatod, nem ismerheted a vallást belülről, azok, akik muszlimok, sokkal hitelesebbek, az orientalisták elfogultak, kívülről akarnak valamit ráeröltetni az iszlámra, stb, stb, a végtelenségig. Ma arról szeretnék írni, hogy ez a nézőpont miért hibás, és én miért gondolom azt magamról, hogy hozzászólhatok a kérdéshez.

1. Az orientalizmus, mint ellenség. Az orientalizmus egy viszonylag fiatal tudomány, kb 100-120 éves, attól függően, hogy mit tekintünk kezdetnek. Igazi lendületet azonban az elmúlt években kapott. Ettől függetlenül rengeteg az európai godolkodás számára feltáratlan terület. Egy olyan kultúra feltárásáról beszélünk, amely a maga 1400 éve alatt sok százezernyi könyvet hozott létre. Ezeknek egy jeletős része nem hogy európai nyelven nincs, hanem még arabul is csak kéziratban van. Bár az arab tudományos élet az utóbbi időben tényleg látványos fejlődésnek indult, és nagyon sok minden megjelenik nyomtatásban, ebből nagyon keveset fordítanak le angolra, hogy így bekerülhessen a nemzetközi tudományos életbe. A legtöbb orientalista hozzá is teszi ehhez a korpuszhoz a maga szellemi munkáját: igyekeznek fordítani minél többet.

Emellett az orientalizmus régebb főleg az arab irodalmat, a történelmet, a szúfizmust, és itt-ott a filozófiát olvasta a korpuszból. Az iszlámhoz kapcsolódó tudományok, mint az exegézis, az iszlámjog, és főleg a teológiai irodalom csak az utóbbi időben kezdett népszerű lenni a kutatók körében. Most fog pl. megjelenni az oxfordi egyetemi kiadónál a muszlim teológia egyfajta összefoglalója, mert eddig nagyon kevés könyv volt a témában.

Emellett az orientalizmusnak is két, jól elkülöníthető irányzata van, ezt szokták Lewis-Said-vitának nevezni. Edward Said ugyanis, aki maga is orientalista volt, azzal vádolta meg a többi orientalistát, főleg az akkor nagyon híres Bernard Lewist, hogy egy olyan orientalizmust művelnek, amelyik igazolja az iszlámellenességüket, a nyugati kultúra  felsőbbrendűségét, és végső soron a poszt-gyarmati gondolkodásmódot. Lewis az, aki tulajdonképp kitalálja a “civilizációk harcát”, amivel aztán Samuel P. Huntington akkorát megy a könyvében.

Said amellett érvel, hogy az iszlámot – amennyire lehet – objektíven kell megérteni, függetlenül a saját kulturális meghatározottságunktól, és önmagában, nem pedig egy másik kultúrával összehasonlítva. Így a jelenkori iszlám-protestáns reformáció egy nemlétező párhuzam, alapjaiban hibás, leegyszerűsítő, amelyik nem veszi figyelembe az adott civilizáció jellemző fogalmait, és úgy tekint az emberi kultúrára, mint egy egységes fejlődési vonalra (noha maga a lineáris történelemszemlélet is egy zsidó-keresztény ‘találmány’), amelyben egy egységes skála szerint lehet osztályozni, hogy ki meddig jutott, és aminek a tetején nyilvánvalóan az európai civilizáció áll.

A mostani orientalisták nagyon jelentős része igyekszik ezt a csapdát elkerülni (de persze olyanok is vannak, akik a vitában a Lewis-féle vonalat követik). Azzal vádolni őket, hogy a saját kultúrájuk iránt elfogultak, lenézik az iszlámot, nem értenek hozzá: szintén leegyszerűsítő gondolat, alkalmas arra, hogy ellenségképet képezzen, és megerősítse mindazokat, akiknek önigazolásra van szüksége. Mivel az iszlám nem pusztán egy vallás, hanem egy egész kulturális építmény, ebből kizárni az értelmiséget olyan alapon, hogy te nem vagy muszlim, nem értesz hozzá, nagy butaság, és ugyanakkor szerintem óriási veszteség. Inkább az nem ért hozzá, aki nem tud arabul, és nem fér hozzá az arab nyelven létrejött kulturális és vallási javakhoz, illetve aki nem tanul iszlámtudományokat és nem képzi magát folyamatosan.

Zaynab Chaudry, a legnagyob amerikai muszlim civil szervezet menedzsere, amikor Ayaan Hirsi Ali könyvével vitatkozik, azt írja, hogy az, hogy valaki muszlimnak születik, még senkit nem tett iszlámtudományi szakemberré: ahhoz iszlámtudományokat kell tanulni. Ugyanígy az a tény, hogy valaki reformátusnak születik, még nem teszi őt teológussá.

2. Mit jelent az, hogy belülről? Az iszlám kutatásának számomra hiteles nézőpontja az, ha az iszlámot belülről akarjuk megérteni, és nem az európai kultúrához képest. A Koránt a saját exegetikai hagyománya alapján, és nem a Biblia alapján kell megérteni, vagy esetleg a történetkritikai álláspont módszereit alkalmazi rá. A Biblia ebben a kontextusban csak annyira releváns, hogy maga a Korán is hivatkozáik rá. Ezek a módszerek, amiket mi a saját vallási hagyományunkra alkalmazunk, még itt, a saját hagyományainkon bell is vita tárgyát képezik, másrészt az ún. európai kultúra termékei. Kritika nélkül alkalmazni ezt egy másik hagyományra szerintem félrevezető.

Azt persze nehéz elérni, hogy az ember függetlenítse magát a személyes meggyőződéseitől, mert így létrejön egy olyan páruzamos igazsághalmaz, amit roppant nehéz kezelni. Mert én egyszerre vagyok hívő református és muszlim-kutató, és el tudom fogadni a párhuzamos igazságok meglétét, hogy egyrészt Jézus az egyik oldalon a Szentháromság egyik tagja, a másik oldalon próféta, akit nem feszítettek meg, hanem Isten magához vette. Számomra ezek a párhuzamos igazságok, ahol az egyik állítás tkp. kizárná a másikat, nem a konfliktus, hanem a szellemi meggazdagodás forrásai. Hogy más is megértse a szellemi nézőpontom: akkor, amikor középkori muszlim történészek több, egymásnak ellentmodó történetet találtak egy témában, mindet leírták, egymás után, és a végére odaírták, hogy “de Isten tudja (hogy mi az igazság)”. Ha a vallási igazságaimat nézem,  főleg azokat, amelyek ellentmondanak egymásnak (és ilyenek a saját személyes kereszténységemen belül is vannak, nem csak az iszlámmal kapcsolatban), magamban mindig hozzáteszem: Isten tudja. Mivel ezek nem empirikus igazságok, én nem tudok bizonyítékot szerezni. Itt van az én agnoszticizmusom a vallási igazságokon belül.

Akkor, amikor az iszlámmal foglalkozom, a magam reformátusságát betolom a megfelelő fiókba. Amit nem tolok be, az az értelmiségi hozzáállás: a megértés, a kritika, és főleg a magyarázás igénye: amit én megértettem az iszlámból, azt szeretném másnak is érthetővé tenni.

3. És erre miért nem hivatkozol? Mindazok mellett, amit itt leírtam, van még egy nagyon fontos dolog: az iszlám kulturális épülete akkora, hogy egy ember egy emberöltő alatt csak a felszínét fogja tudni megkarcolni. Csak az, hogy megtanuljak arabul olvasni úgy, hogy ne kelljen állandóan szótározni, hét évembe telt. A középkori polihisztor, aki mindenhez egyformán jól ért, ma már nem létezik. Még egy ilyen, viszonylag fiatal tudománynál is szinte lehetetlen, hogy az ember minden szakirodalmi tételt és forrást elolvasson, még azokat is, amelyek a legszűkebb kutatási területéhez tartoznak. Hát még ha tágabb értelemben vesszük. Igyekezni kell a lehető legnagyobb műveltségre, és folyamatosan tanulni, és megtartani a folyamatos tanulás alázatát.

4. Az orientalista, mint közvetítő. Én azt gondolom magamról, hogy a megszerzett tudást hitelbe kaptam, azért, hogy továbbadjam másoknak. A tanulás, ahogy én értem, soha nem öncélú, hanem az én esetemben egy olyan kultúra felől közvetít néhány – általam fontosnak tartott – információt, amivel kapcsolatban nagyon sok a félreértés, előítélet, az az alapvető tudás hiánya. Az emberek jelenős része semmit, vagy nagyon keveset tud az iszlámról és az ehhez kapcsolódó kultúráról. Persze sokan vannak, akik nem is akarnak. Ugyanakkor nyitott vagyok mindenféle újdonság, vita, jószándékú megjegyzés felé, nyugodtan lehet nekem könyvet ajánlani, kijavítani a hibáimat. MInden jó szándékú kritikát át fogok gondolni.

***

“ÉN MAGAMRÓL NEM GONDOLOM, HOGY MÁR ELÉRTEM VOLNA, DE EGYET CSELEKSZEM: AZOKAT, AMIK HÁTAM MÖGÖTT VANNAK, ELFELEDVE, AMIK ELŐTTEM VANNAK, NEKIFESZÜLVE CÉLEGYENEST FUTOK.”

a kép forrása: guardian.com

Advertisements

2 thoughts on “Te nem szólhatsz bele, nem vagy Muszlim!

Add yours

  1. Nagyon érdekes dolgokat ír. Ha valahol már kifejtette, kérem idézze be, ha nem akkor roppant mód érdekelne ön hogyan kapcsolódik a magyar iszlám-kutatás hagyományaihoz. Goldziherre gondoltam elsősorban illetve Simon Róbertre. Ha ezt részletesen kifejtené módfelett lekötelezné olvasóit.

  2. Kedves István, köszönöm! Amennyire az időmből telt és telik, igyekeztem a magyar nyelvű szakirodalmat elolvasni, így Goldziher és Simon Róbert vonatkozó munkáit. Az ELTE Arab szakán végeztem a BA-t, a vallástudomány MA-t iszlám specializációval, jelenleg pedig a Filozófiai Doktori Iskola hallgatója vagyok, kutatási területem az iszlám teológiája és filozófiája (általánosságban), közelebbről pedig al-Gazáli.

    Legjobb tudomásom szerint én vagyok ma Magyarországon az egyetlen, aki ezzel a kettővel egyszerre foglalkozik, úgy, hogy közben keresztény teológiai végzettsége is van. (Tudom, ott van Németh Pál, de az ő érdeklődési köre talán inkább történelmi.)

    A magyar iszlám-kutatásba elsősorban tanáraim révén kapcsolódom, akik közül négyet szeretnék kiemelni: a néhai Fodor Sándort, Iványi Tamást, Ormos Istvánt és Szombathy Zoltánt.

    Goldziher Ignácról pedig azt gondolom, hogy nélküle nem lenne, vagy nagyon más lenne az orientalizmus, hihetetlen az a szellemi teljesítmény, amit nyújtott, sok tekintetben még mindig az ő írásai a mérvadóak. De az a történetkritikai nézőpont, amit főleg az iszlám teológiájával kapcsolatban képvisel, a korára jellemző és ezért meghaladott. Azóta pl. a hadíszkutatásban sok jelentős felfedezés és fejlemény történt, így a véleménye, bár tisztelet illeti, már nem képviseli a mostani tudományos trendeket.

    Simon Róbert kevésbé ellentmondásos szerző.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: