A muszlim fundamentalizmus mint szövegértési probléma

A muszlim világban zajló konfliktusokban nem lehet eltekinteni a vallási elemtől. Persze nem lehet egyenlőségjelet tenni a politikai iszlám és a muszlim vallás közé, de az kétségtelen, hogy a fundamentalisták, a Muszlim testvérektől, Szajjid Kutbtól és Muhammad ibn al-Wahhábtól egészen az ISIS-ig azt gondolják magukról, hogy ők azok, akik helyesen értelmezik a prófétai hagyományt, és a vallási értelmiség meg sem próbál vitába szálni velük.

Persze vannak elhatárolódó nyilatkozatok, hogy nem az az igazi iszlám, amit ők csinálnak, de nem láttam a sajtóban egyetlen olyan vallási alapú érvelést sem, amely megmagyarázná, hogy akkor hogyan is kell érteni azokat a szöveghelyeket, amelyekre a fundamentalisták hivatkoznak, illetve mi van a két legfontosabb kérdéssel: ki értelmezheti a prófétai hagyományt és szó szerint kell-e érteni.

Az első kérdés az utóbbi időben vált különösen fontossá, amióta a muszlim világban is elérhetővé váltak a források. Mielőtt beköszöntött volna az információs társadalom, a dolog viszonylag egyszerű volt: azok értelmezték a hadíszokat (azaz a másodlagos vallási hagyományt), akik hozzáfértek, azaz az ulema, a vallási értelmiség, aki valamiféle iszlámjogi, iszlámtudományi egyetemet végzett, elsajátította a hagyomány értelmezésének módszereit, és az egész hagyománnyal tisztában volt.

Amióta azonban a prófétai hagyomány mindenki számára szabadon hozzáférhető, letölthető a netről mindenféle formátumban, hiretelen nagyon sokan zsebprófétává váltak, és úgy értelmezik a hagyomány egységeit, ahogy nekik tetszik; ez az, ami szigorúan tilos az iszlámban, ezt hívják bidá’-nak, azaz újításnak, ti. az olyan egyéni véleményt, ami nem a hagyományok ismeretén nyugszik, hanem az egyéni értelmezésen. Mivel a szunnita iszlámban nincs papság, az a tény, hogy a hagyomány most már mindenki számára hozzáférhető, tág teret az az értelmezésnek, beleértve azt is, ami az egész hagyományt tekintve nem lenne helyes.

De ki az, aki ebben az esetben megítélhetné, hogy mi helyes? Hol van a muszlim vallási értelmiség, amelyik érthető nyelven elmagyarázná a mezei muszlimoknak és az érdeklődő nem-muszlimoknak, hogy mi a baj a fundamentalista értelmezéssel? Nagyon szeretném tudni, hogy a muszlim vallástudósok közül miért nem veszi senki magának a fáradtságot, és kommentálja azokat a hadíszokat, amelyek okot adhatnak az ISIS-nek és minden egyéb fundamentalista szervezetnek arra, hogy így értelmezzék a prófétai hagyományt.

Az első és legfontosabb probléma, hogy a fundamentalisták, főleg a vahhábita alapokon álló mozgalmak kiemelnek néhány népszerű témát az iszlám hatalmas, legkevesebb 39 kötetre rúgó hagyományfolyamából (ez a kanonizálódott hadísz-gyűjtemények legújabb kiadása, emellett még van sok, nagy tekintélynek örvendő, de nem kanonikus egyéb gyűjtemény is), és ezeket alkalmazzák a saját területeiken: a sírmecsetek tilalmát (ld. az ISIS és a Mali-beli iszlamisták mecset-robbantásait), a nők testének eltakarását és iskolázásának kérdését (ld. Boko Haram, tálibok), a dzsihádot, mint gerilla-háborút (ld. al-Qá’ida), a zsidók, keresztények és egyéb kisebbségek üldözését (ld. ISIS, ), ugyanakkor nem veszik figyelembe sem a kontextust, sem az ellentmondó hadíszokat, sem pedig a többi olyan hadíszt, ami ezzel a témával kapcsolatos. Szó szerint és abszolút értelemben értelmezik a hagyomány egyes elemeit, úgy téve, mintha ezek volnának a központi elemek.

Valóban létezik olyan hadísz, hogy Mohamed élesen kritizálja a zsidókat és keresztényeket, hogy a sírok fölé mecsetet emelnek (Buhári 437), de ebből semmiféleképp nem következtethető ki az, hogy akkor ezeket a helyeket el kell pusztítani. Arról nem is beszélve, hogy az iszlám második legszentebb helyén, Medinában a Próféta mecsetén belül van maga a Próféta sírja. Ha tehát a hagyomány minden elemét szó szerint kell érteni, és el lehet tekinteni a kontextustól, akkor ezt a helyet ebben a formában meg kell szüntetni, mint ahogy a vahhábiták meg is próbálták kétszer. És ezzel eljutottunk a második kérdéshez: akkor lehet-e az összes hagyományt szó szerint értelmezni?

Maga a muszlim hagyomány is tanuságot tesz arról, hogy már magában a Koránban is vannak nehezen érthető részek, amelyek magyarázatra szorulnak. Az arab nyelvtudomány és hittudomány ebből nő ki, hogy a hagyományban vannak magyarázatra szoruló részek. A hadíszok, azaz a Próféta mondásainak és cselekedeteinek gyűjteményei is ebből az igényből nőnek ki, és a legfontosabb hadíszgyűjtemény, a Buhári-féle tartalmaz egy teljes fejezetet, ami arra vonatkozik, hogy Isten milyen körülmények között küldte a kinyilatkoztatást Mohamednek. Ezen körülményektől, ami később külön tudományterületté vált, semmiképp nem szabad eltekinteni.

A Korán-idézeteket tehát nem szabad abból a társadalmi-történelmi kontextusból (amit mellesleg sokkal jobban ismerünk, mint a bibliai kontextust) kiragadni, és abszolút értelemben értelmezni, így az ember nem húzhat elő egy áját, ami neki épp megfelel, és nem húzhatja rá arra az élethelyzetre, amiről ő úgy gondolja, hogy rá vonatkozik, mert egyáltalán nem biztos, hogy a kontextus ezt megengedné. Ugyanezt az elvet alkalmazzák a keresztény teológusok is a Bibliára vonatkozóan.

És noha az iszlám sokkal inkább ragaszkodik a Korán szó szerinti értelméhez, mint a keresztény exegézis, azaz nincs és nem is lehet a szövegnek allegorikus értelme például, ugyanakkor az az újítás sem megengedhető, hogy a szövegértelmező a hagyománytól függetlenül, a maga akarata szerint értelmezze a szöveget. ezért lehet azt mondani a fundamentalistákra, hogy az, ahogy ők bánnak a hagyománnyal, teljes mértékben ellentmond a hagyomány szellemének. Az ISIS például akkor, amikor mecseteket robbant fel Irakban és keresztényeket kényszerít otthonuk elhagyására, azt teszi a hagyománnyal, mint minden fundamentalista:

kiragad egy szövegrészletet a kontextusból, és szó szerint a jelenre értelmezi a maga politikai (és nem vallási) céljainak megfelelően. A muszlim fundamentalizmus ideálja, hogy megvalósítson egy olyan államot, amiről azt képzeli, hogy a Próféta idejében lehetett, a Próféta diplomáciai kompromisszum-képessége, nagylelkűsége és tekintélye nélkül, ellentétes az iszlámmal, és minden vallástudós a meggyőzés minden módszerével azon kellene munkálkodjon, hogy erről meggyőzze a mezei muszlimokat és az érdeklődő nem-muszlimokat.  A szunnita iszlámnak saját magának kell válaszolni erre a problémára, hogy mihez kezd a saját hagyományainak az ilyen értelmezésével.

 

***

Ezt eredetileg az egyik újságnak írtam, mert megkértek rá. Kétszer szóltam a szerkesztőnek, hogy akkor mi van, mondta, hogy megbeszéli a főszerkesztővel. Azóta sem történt semmi. Úgyhogy elfogyott a türelmem. Akit érdekel, itt is el tudja olvasni.

 

 

 

Reklámok

6 thoughts on “A muszlim fundamentalizmus mint szövegértési probléma

Add yours

  1. Az a baj veletek, orientalistákkal, hogy azt várjátok, hogy minden úgy történjen, ahogy le van írva. És időről időre újra kellene értelmezni dolgokat.
    A Korán értelmezése a jogtudósokra marad, ha valamiben nagyon nem értenek egyet, akkor összegyűlnek (idzsmá), és döntenek. Fatwát adnak ki. (ami nagyon senkit sem érdekel ma már). A Korán nagy felelősséget ad nekik, és tetteiket számon kérik többszörösen rajtuk. Itt jegyezném meg, hogy eltérő műveltségi szinten vannak, nem lehet elvárni, hogy ideálisan viselkedjenek, mert javarészt olyan döntéseket adnak ki, amik szokásjogon alapulnak, mit sem a sarián.
    Nincs európai értelemben vett értelmiség. Mármint az az értelmiség, amire Te gondolsz tudathasadásos állapotban van, a „fejlett” Nyugat és a saját kultúrájának az értékei miatt. A többieket nagyon könnyen lehet manipulálni, mivel egyszerű emberek, és nem is gondolkodnak el rajta, hogy a szokásaikkal nincs rendben valami.
    Túlbecsülöd az információs társadalmat, ők nem arra használják, amire Te gondolod.
    Bizonyos dolgokat kiemelsz, mint pl az elkendőzés (szunniták szerint arc és kézfej kivételével mindent), nem a hagyományokban rendelkezik felőle, hanem a Koránban. Medinában, vélhetően zsidó hatásra (a haj csábítás eszköze, a zsidó nők parókát hordanak), de asszem a keresztényeknek is kell imádkozásnál. Az már más kérdés, hogy egy ember számon kérheti-e a másikon, hogy nem viselkedik a vallásnak megfelelően. (a Koránban van egy idézet ((kontextusból kiragadva)), hogy mindenki pásztor, és mindenki felelős a gyámoltért), amit lehet úgy értelmezni, mint az egyéni szabadság korlátozását.
    „ A Korán-idézeteket tehát nem szabad abból a társadalmi-történelmi kontextusból (amit mellesleg sokkal jobban ismerünk, mint a bibliai kontextust)”
    A történelmi-társadalmi kontextusról annyit, úgy retusálják a történelmüket, ahogy az erejükből telik, miszerint az Iszlám előtt, pl. milyen kegyetlenül bántak a nőkkel egytől egyig stb. Élve eltemették őket, de az a Korán már nem említi, hogy a fiúkat, a házasságon kívüli gyereket, a fogyatékos gyereket, afféle Tajgetosz, ha szűkség úgy hozta. A lényeg, hogy a Iszlám előtt rossz volt, az iszlám fényt hozott, és hogy utána a kalifátus idején, milyen jó volt. Pedig nem. A vallási kisebbségtől a dzsizját (fejadót), hatalmas összegeket szedtek be kényszerrel, és egyéb módon csorbították az emberi jogaikat, a sort lehet folytatni. Bocsánat, hogy hosszúra nyúlt. Tehát egy idealizált, ideológizált történelmet kreáltak, amit minden muszlimnak óhajtani kellene, hogy visszatérjen.
    A társadalmi kontextusról annyit, hogy épp ez a baj. Helyenként (legfőképpen a népesség szaporulat miatt) a szegénység miatt egyre elmaradottabbá lesznek. Főleg vidéken. Az imám nem hoz olyan ítéletet, ami a közösség érték rendje ellen lenne, ha ezt tenné, elüldöznék.
    A „mezei” muszlimnak nincs igénye arra, hogy kioktassák. Arra van igénye, hogy az ő törzsi hagyományait élhesse, és terjessze, mert ezek a gyökerei, és ez így van „jól”
    Nem hiszem, hogy helyes összekötni ezeket a terrorista szervezeteket az iszlámmal. Mert a kiinduló ok nem a vallás, avval csak szentesíteni akarják ezt a szörnyűséget. A probléma a szegénység, tudatlanság, túlszaporodás, a kilátástalanság és azok a problémák, amik több ezer évesek, pl a törzsi berendezkedés, szokásjog stb.
    Nem kioktatnia akartalak, hanem felhívni a figyelmedet, hogy a szövegek itt eszközök szélsőséges eszmék alátámasztására. És van egy társadalmi passzivítás a Korán értelmezésével kapcsolatban.

  2. Kedves warda, hát ez, amit írtál, kissé zavaros. Én a következő dolgokat állítottam:

    1. Az iszlám válságban van, mert válaszolnia kell valamit a terrorizmus felvetéseire, egyrészt a saját híveinek, másrészt az ún. nyugatnak. Szerintem az nem kielégítő válasz, hogy ez nem iszlám, mert nem magyarázzák meg, hogy miért nem. HOgy kell akkor érteni azokat a hadíszokat és Korán-helyeket, amire a terroristák hivatkoznak? Ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy a hidzsáb a Koránban van-e vagy a hadíszokban.

    2. Úgy látom, hogy ez a vallási értelmiség feledata, mert ha nem, még sokkal többen fognak ezekhez az emberekhez csatlakozni, azt gondolva, hogy ez az igazi iszlám.

    3. Véleményem szerint ezt a célt tanítással lehet elérni.

    Nem tértem ki a terrorizmus szociológiai hátterére, mert nem vagyok szociológus, hanem elsősorban én is vallástudós vagyok, teológus, ha úgy tetszik. Úgy gondolom, hogy – bár a hasonlat erőltetett, és nem lehet a különbségeket összemosni, de mint értelmezési probléma, hasonló zajlott le a reformáció alatt, azzal a nagyon nagy különbséggel, hogy a katolikus egyháznak van tanítói hivatala.

    A terrorista szervezetek többsége azért olyan sikeres a toborzásban, mert vallási jellegű érvelést használ, ami apellál azokra a beidegződésekre, amik kiváltanak egyfajta érzelmi választ. Az ún. terroristák nem azt gonolják magukról, hogy ők szekuláris gondolkodásúak, hanem hogy ők az igazi vallásosok, és mindenki más káfir. Ez egy Hannah Arendt-i tévedés, hogy a terrorizmusnak nincsenek vallási kötődései. Nem lehet az egészet pusztán politológiai/szociológiai szempontból vizsgálni, hanem választ kell keresni azokra a vallási kérdésekre, amiket a terroristák felvetnek, mert csak így lehet a szellemi hatásukat semlegesíteni.

  3. Igen, nem értelmeztem jól az írásodat.
    Az iszlám soha nem volt egységes, nem várható egységes fellépés sem.
    De így nézve inkább evvel a Közel_ Kelet szakértővel értek egyet.
    Ajánlom Omar Adam Sayfo írásait, ő ebben a legkompetensebb.
    https://www.facebook.com/sayfo.omaradam?fref=ts
    Részlet tőle:
    ,, Az arab politikai kultúrára jellemző, hogy ami kellemetlen, arról nem vesznek tudomást. Ha pedig mégis ellene érvelnek, akkor azt úgy teszik, hogy ki sem mondják a nevét, ezzel is érzékeltetve hogy az nem is méltó arra, hogy beszéljenek róla. A mecsetek khutbáin gyakan előfordul a “vannak akik….” kezdetű mondatok, melyeket analógiák követnek. A közönség érti, hogy miről van szó. Nyugaton nem, de nem is nekik szól. Az a réteg, mely a Nyugattal kommunikál, elhatárolódott. pl: http://en.radiovaticana.va/…/worlds_muslim…/1103410

    World’s top Muslim leaders condemn attacks on Iraqi Christians
    en.radiovaticana.va
    A megoldást illetően én utóbbira szavaznék. A szunnita-szunnita diskurzus viszont a szunnita világ karaktere és struktúrája miatt nem egyszerű dolog.

    Az iszlám törvényvallás, melynek a fő jogforrása a Korán, a prófétai hadísz és a konszenzus. A liberálisabb szunnita ágak ezt kiegészítik a rációval és hagyományokkal is. A törvényvallásoknak sajátossága, hogy az értelmezők mindig aktuális érdekeiket szolgáló passzusokat ragadnak ki. Azt nem mindig vizsgálják, hogy az adott kinyilatkoztatás milyen kontextusban keletkezett. Más volt pl. Mohamed próféta “zsidó-politikája” akkor, amikor épp integrálni akarta őket az ummába és más a Khajbar törzs lázadása idején. Miután mindkettő lehivatkozható, bármelyiket elő lehet rántani, ha az aktuális politikai helyzet úgy kívánja. Szerintem a vallás (vagy ideológia) akkor legitim, amikor valós társadalmi kérdésekre ad választ. A vallástudók ezért saját legitimitásuk érdekében mindig úgy értelmezik a dolgokat, ahogy érdekükben áll. Ráadásul az iszlám (legalábbis a szunnita világ) nem központosított. Számos iskola létezik, melyek egymással ellentétes véleményt is megfogalmazhatnak.
    Az autoritás kérdése pedig nagyon összetett. A sikeres iszlamista mozgalmak általában valós társadalmi igényeket elégítenek ki. 1 példa: a tradicionális arab világban fontos a békebíró szerepe. Tehát az emberek probléma esetén nem a hatósághoz mennek, hanem egy, az ügyben semleges közvetítőhöz. Ott, ahol bizonyos okok (pl: migráció, a tradicionális elit korrumpálódása stb) miatt nincs ilyen autoritás, ott az iszlamisták jó eséllyel tölthetik be ezt a szerepet. Javaslom a Vice sorozatát. 2.30-nál van erről szó: https://www.youtube.com/watch?v=cGQwTOsh__0
    Ha mindenképp mondanom kell valamit, akkor azt mondanám: a szent szöveg nem jó vagy rossz, hanem kevés. 1, Amíg Mohamed élt, ő volt a jogforrás. 2, a szent szövegeket az ő halála után jegyezték le. A Korán verseit a harmadik kalifa gyűjtötte össze egy kötetbe, a hadíszokat pedig évszázadok során szedték össze valahogy így: X mondta, aki Y-tól hallotta, akinek Z mondta, aki látta a Prófétát… (ennek egész tudománya van). 3, miután a jogi határozatok kinyilatkoztatása a próféta halálával lezárult, maradt az analógia. Magyarán: “fogalmunk sincs, hogy mit csináljunk, de ez az eset emlékeztet arra, ami a hadíszban van, tehát a próféta ezt tenné. 4, Ez azonban már költészet. A szent szövegekben bármire lehet példát és ellenpéldát találni, tehát az aktuális politikai érdek mentén születnek a döntések, azok vallási legitimitást kapnak. Pl: a szalafiták (az IS fiúk is azok) körében meghatározó, hogy miként tekintenek a jelen időkre. Vannak akik azt mondják, (pl. akik parlamenti frakciót alkotnak Kuvaitban) hogy -analógikusan- olyan ez a kor, amiben élünk, olyan, mint amikor Mohamed Mekkában élt. Tehát: a muszlim hívő feladata hitének erősítése és az Isten imádata. A másik csoport (pl. IS) azt mondja: olyan korban élünk, ami ahhoz hasonló, mint amikor Mohamed Medinában élt: tehát harcolni kell a hitetlenek ellen. És hogy ki a hitetlen? Ez már megint analógiák és értelmezések kérdése.ˇ

  4. Kedves warda, amiket fent leírtál, én mind tudom, és többé-kevésbé egyet is értek, érdekes lenne, ha orientalistaként nem tudnám. Egy blogbejegyzésben azonban nem lehet a kérdés összes aspektusára kitérni, és nem is akartam. Csak arra próbáltam valahogy reflektálni, hogy véleményem szerint, ami egyáltalán nem mérvadó, mi az alapvető konfliktus.

    Véleményem szerint a terrorizmus, mint probléma vallási lényege a Korán és a hadíszok értelmezésének a kérdése. Tudom, hogy ez leegyszerűsítés. De azért akartam erről írni, mert az a benyomásom, hogy magyarul erről a problémáról még senki nem írt.

    A két szélsőséges álláspont egyrszt a HA-i: az egész politikai és nem vallási kérdés. Ezzel nem értek egyet, az iszlám kultúrkörben valamilyen módon minden vallási kérdés is.

    A másik szélsőséges álláspont, hogy az iszlám önmagában az antikrisztus és gonosz. Ezzel sem értek egyet, és pont erre az oldalára várom a muszlim reflexiókat.

    Ha a mérsékelt iszlám és mérsékelt muszlimok nem csinálnak valamit, el fogják sodorni őket, és úgy eltűnnek a történelem süllyesztőjében, mint a muszlim arisztoteliánus filozófia. Engem ez alapvetően zavar.

    Én azt gondolom, hogy létezik mérsékelt muszlim értelmiség, sok muszlimban van békevágy, aminek a vallás nem akadálya, hanem segítője. Számomra az iszlám roppant érdekes, és nem szeretem azt a hangulatot, ami magyar nelvterületen az iszlámmal kapcsolatban kialakult,

    Szerintem azzal lehet a legjobban a békéért tenni, ha beszélünk a problémákról. Az én gondolkodás- és beszédmódom alavetően akadémiai, ezt próbálom a blogban úgy leírni, hogy azok számára is érthető legyen, akik nem akadémiai környezetben szocializálódtak. De a cél mindenkép az, hogy olyasmikről írjak, amik engem érdekelnek, és amik szerintem problémaként jelennek meg.

    Mivel nem vagyok muszlim, és nem is tervezem, hogy azzá leszek, úgy gondolom, hogy a problémafelvetéssel én a feladatomat elvégeztem. Mindössze gondolatokat akartam ébreszteni.

  5. Szeretném leszögezni, hogy nem akartalak megsérteni, vagy lekicsinyelni.
    Jobban koreografálva az első hozzászólásban azt akartam leírni, hogy a történelmi- társadalmi tér nem igazán adott, hogy kontextusként lehessen használni a Koránhoz. A történelem hamisított (mint mindenhol). A társadalom vagy visszamaradott (vidék), vagy inkább a nyugati modernizáció felé igyekszik (város).Ha még rekonstruálni is lehetne a szövegek alapján a Próféta kori, akkor sem lehet ráhúzni a mai társadalomra. Azért emeltem ki, a mai társadalmi állapotot, illetve a szokásokat., mert ehhez viszonyítanak azok a fetvák, amit a szunnita iszlám, Azhar mecsetje kibocsát.
    Az imámok és a jogtudósukról pontosabban hatalmi és társadalmi igényeket elégítenek ki, így hirdetnek, nem feltétlenül hitet.
    Ezért az arab iszlám világ mindig is megosztott, valószínűleg nem lesz sohasem egység. Főleg nem most, amikor az összes probléma terítékre került. Lehet, hogy fellépnek, és elítélik az IÁ-t, de ez nem most lesz, mert el vannak foglalva a lokális problémákkal, plussz az IÁnak összetett ideológiája van, amit időbe telik megcáfolni.
    Sayfo több írásában megjegyzi, illetve már az arab sajtó is pedzegeti, főleg az (ausztrál állampolgárságú IÁ-s és kisfia miatt), hogy több száz nyugati is harcol soraikban (az IÁ leginkább külföldiekből áll), ezért én nem a vallási szövegekhez fordulnék, hanem az európai vallási szabadságot definiálnám újra, mert ezt használják ki itt, főleg Nyugat-EU-ban. Figyeltetni kellene az imámot, mit hirdet. A tinédzser fiatalokra fokozottan figyelni. Kell az állami felügyelet valamilyen formája.
    Jogos a probléma felvetésed. De ha alaptalanná teszik is az IÁ ideológiáját, és összefognak akkor is mindig lesz külön vélemény, mint a történelem során mindig.
    Igazából, nem kellett volna hozzászólnom ehhez, vagy legalább alaposabban el kellett volna olvasnom.
    Mivel te a probléma egy részéről (szentszövegek értelmezése) beszélsz, Én inkább azért akadtam fent, mert ez nem vezet teljes megoldáshoz.
    Legközelebb jobban, átgondolom, mielőtt hozzászólnék.

  6. Namármost szerintem a fundamentalizmus alavető problémája, pl. ibn al-Wahhábnál is, hogy egyenlőségjelet tesz a Próféta korabeli iszlám és társadalom, és a jelenkori között, ami természetesen lehetetlen. Nem lehet a Próféta korabeli társadalmat megvalósítani, és ha próbálkoznak, akkor nem az lesz belőle, ahova jutni szerettek volna. Ezért van szükség a szövegek értelmezésére. Az eddig, hogy a Próféta-korabeli hadíszokat hogyan lehet átültetni a jelenkor igényeinek megfelelően, szerintem ez egy exegetikai/szövegértelmezési kérdés, és szerintem ebbe az irányba kellene elindulni. Én olvastam ezzel kacsolatban mérvadó muszlim tudósok munkáit, amikor a hadísz-tudományi dolgozatomat írtam, úh. ez nem feltétlenül a saját véleményem.

    Mivel azonban nincs központi “tanítói hivatal”, ezért nem biztos, hogy lehet a szövegeknek egységes modern értelmezést adni, de talán még azt sem lehet, hogy azok, akik a szöveg értelmezését tanulják, azaz a vallástudósok, hasonló módszertant és ún. dogmatikát sajátítsanak el. Ez az iszlám legnagyobb problémája, de ugyanakkor a legnagyobb előnye is, mert ez a történelemben nagyon sokszor bizonyult előnynek.

    Az, hogy a jogtudósok politikai igényeket elégítenek ki, és ezzel elveszítik a hitelüket (vagy nem?), szintén a fundamelntalizmus (ld. Szajjid Kutb) klasszikus problémája, mert ők saját “értelmiségükkel” is harcban állnak. Ez egy kiváló kérdés, hogy lehet-e, és ha igen, hogyan visszaadni ennek a rétegnek a tekintélyét, és ha igen, szükség van-e rá. Azaz kell-e a szunnita iszlámnak “papság”. Erre nem tudom a választ, valószínűleg nincs is egységes válasz erre.

    A probléma egyik fontos alkotóeleme az, amit említesz, hogy a szunnita iszlám nem egységes, és itt nemcsak a mazhabokról van szó, mert ez lenne a kisebb gond, hanem pontosan arról, hogy ahány muszlim, annyi iszlám, és ezzel megint odajutunk, amit írtam a bejegyzésben: ki az, aki eldönti, hogy ki az igazi muszlim? Mi az igazi iszlám? Értelmezhatő-e ez a kérdés egyáltalán? Ki dönti el, az Iszlám Állam? Vagy az Azhar? Milyen tekintéllyel? Ami az egyik oldalon előny (tu. a vallásgyakorlás az önkéntes elemekre épül), az a másik oldalon hátrány (nincs tekintély).

    És igen, a nyugati terroristák. Szerintem azért nagyon fontos az iszlám mérsékelt részének megtalálni a saját teológiai hangját, mert a fundamentalista iszlám nyugaton is hatással van az emberekre (most itt Ausztráliát is értsük ide). Sok embernek sokszor el kellene mondani, hogy MIÉRT nem az az iszlám, amit a terroristák csinálnak, miért alkalmazzák helytelenül a hadíszokat, stb., amit írtam fent. Ez lehetne mozgalom is, nem kellene feltétlenül felülről irányítottnak lenni. De az iszlámon belülről kellene jöjjön, mert így hiteles.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: