érvek és ellenérvek az izraeli-palesztin konfliktusban

disc. Értem és megértem, ha valaki a kérdésben érzelmileg érintett, akármelyik oldalon. Én sajnos mind a két oldalon érintett vagyok érzelmileg. A legegyszerűbb az, ha valaki az egyik oldalra áll, és ellenségnek tekinti a másikat. Azt is megértem, hogy nagyon könnyű ebbe belemenni, ha lőnek rád, ha állandó félelemben élsz, hogy felrobbantanak, lelőnek, lerakétázzák a házad, a családod, a gyerekeid, ismerőseid. Ha valaki olvassa ezt a posztot, kérem, hogy fontolja meg az érveket, és tegye félre az érzelmi érintettségét, amennyiben ez lehetséges. A kommenteket meg moderálom. 

***

1. A “minden úgy kezdődött, hogy Kobak visszaütött” érv. Ezt mind a két oldal sikerrel alkalmazza a saját agendájában, eltolva magától a felelősséget, és teljes egészében a másikra hárítja. Ki lőtt először, mi számít agressziónak, jogos önvédelem, mi csak reagáltunk. Az érvvel alapvetően három baj van: egyrészt hogy részrehajló, másrészt, hogy áthárítja a felelősséget, harmadrészt, hogy ad infinitum visszavezethető. A konfliktusnak tulajdonképp nincs kezdete, de ha lenne, akkor is teljesen mindegy volna, mert a megoldás nem az, hogy a másikra mutogatunk, hogy ő a hibás, hanem elkezdjük magunkban keresni a hibát. Addig, amíg a zsidók és palesztinek kölcsönösen nem ismerik fel a másik érvelése mögötti félelmet, és nem próbálják magukat a másik helyzetébe beleélni, addig lesz háború. Én megértem, hogy ez nagyon nehéz, de nem hiszem, hogy van más út. 

 

2. A “ki volt itt előbb”-érv. Ez egy teljesen abszurd, mindkét oldalról elfogadhatatlan érv, amivel szintén a végtelenségbe vissza lehet menni. Az érv problémája, hogy egyrészt a történelemmel próbálja a jelenkori agressziót legitimálni, másrészt nem ad választ arra a kérdésre, hogy “és akkor mi van?”, azaz a jelenlegi állásra egyáltalán nem reflektál. Emellett szintén egy érzelmi érv: mindenki a saját történelmét tartja fontosabbnak és hitelesebbnek. Ha ehelyett az érv helyett egy, a jelenlegi helyzetre alkalmazható modus vivendi kitalálásába fektetnék a felek az energiákat, sokkal többre mennének. (A Hamasz részéről Izrael állam elismerése, Izrael részéről a blokád feloldása. Pl. Idealista vagyok, tudom.)

 

3.  A “te vagy a gyerekgyilkos”-érv. Izrael a Hamasz-ra mutogat, a hamasz meg Izraelre, és a vádaskodások közepette gyerekek halnak meg. Ez egy tény, amit mindenki eltart magától, mert senki nem képes magára úgy gondolni, mint gyerekgyilkosra, ezért magán kívül keresi a gyerekek halálnak okát. Izrael azt mondja, hogy a Hamasz gyerekeket használ élőpajzsként, a Hamasz meg azt, hogy szándékosan lőnek civileket. Gáza a világ egyik legsűrűbben lakott területe. Akárhova lőnek, civileket és gyerekeket fognak eltalálni, mert az átlagéletkor 17 év. A Hamasz akárhonnan lő vissza, csak civil épületeket használhat (nem lehet katonasága, ugye). Emellett mivel nem reguláris hadsereg, gyakorlatilag nem lehet eldönteni, ki hamaszos, mert mindenki civil. A gyerekek haláláért egyformán felelősek, teljesen mindegy, hogy a többi érvük mennyire jogos, senki nem tehet ki és gyilkolhat gyerekeket. Addig, amíg a felelősségüket mind a ketten el nem ismerik, a háború folytatódni fog. 

 

4. A “mi békét akarunk, de”-érv. mind a két fél azt mondja, hogy békét akar. Ez egyszerűen nem igaz. Ha a politikusok és az országok polgárai békét akarnának, akkor megtalálnák a lehetőséget a békére. Addig, amíg a lakosság nagyrésze bosszúra szomjas (támogatják azokat a politikusokat, akik nem békepártiak, úgy gondolják, hogy a háború jogos), nem lehet békéről beszélni. A megoldás az lenne, hogy Izrael felszámolja az illegálisan felépített telepeket Ciszjordániában, feloldja a blokádot, a Hamasz pedig elismerje Izrael államot és beszüntesse a lövöldözést és a gerilla-háborút. Jelen körülmények között ez teljesen elképzelhetetlen. 

 

5. Az “el vagyok nyomva”-érv. mind a két oldal azt gondolja, hogy valamilyen formában elnyomás alatt van: Izrael a Hamasz rakétái miatt érzi magát állandó fenyegetettségben, Palesztina pedig – főleg a Gáza-övezet – mindenféle szempontból kiszolgáltatott: nincs áram, nincs munka, sarokba vannak szorítva. Mind a két oldal lakossága meg van félelmlítve: ha valaki hajlandó megfontolni a másik oldal érveit és igányeit, rögtön árulóvá válik. Aki a palesztin igényeket figyelembe veszi, az rögtön terrorista gyerekgyilkos antiszemita (arról nem is beszélve, hogy Magyarországon még ráadásul szélsőjobboldali is), aki az izraeli igényeket, az rögtön elnyomó gyerekgyilkos agresszor (Magyarországon libsibolsi buzináci). Lehet versenyezni, hogy ki van jobban elnyomva, mintha ettől bármilyen gyerekgyilkosság jogossá válna. Addig, amíg elég ember ki nem lép ebből a mókuskerékből mind a két oldalon, ez így is marad. 

 

 

Hosszasan lehetne még sorolni érveket, sérelmeket. De a vita, a kommentháború, az indulatok nem megoldás, csakis az, ha mindenki elkezd a békén munkálkodni, és nem vár arra, hogy a másik tegye meg az első lépést. 

Reklámok

2 thoughts on “érvek és ellenérvek az izraeli-palesztin konfliktusban

Add yours

  1. Teljesen egyet értek minden szavaddal.
    Eddig nem igazán nyilvánítottam a témában véleményt, de te most megírtad, amit magamban gondoltam, csak nem ilyen összeszedetten.
    Szóval ha valahol el akarom mondani a vleményemet, majd linkelem ezt itt.

  2. Majd úgy is moderálod, belátásod szerint.
    Izraelnek van a világon az egyik legfejlettebb fegyver technológiája, ha ki akarná védeni a palesztin szakadárok (terroristák vagy szabadság harcosok, kinek megítélése szerint) rakétáit, akkor megtenné, de nem teszi, mert evvel is lehet, az izraeli lakosságot ellenük hangolni, így aztán folytatja a telepek építését, főleg hogy nem kap komolyabb szankciót.
    Azt egy percig se gondolja senki, hogy beéri az Izraeli állam a 67-es területekkel, hiszen népessége gyorsan nő, ráadásul megugrott a bevándorlók száma (pl.: sokan Franciaországból, arra hivatkoznak, hogy megnőtt az antiszemitizmus, vagy avval is magyarázható, hogy Fro. gazdasága hanyatlik.) Tehát nőttön nő a népesség. Stratégiailag pedig, mindenképpen kell neki a tengerpart.
    A Hamasz nem képviseli a palesztinokat, mint ahogy írtad. Nem érdekli őket, hány ember hal meg, csak a saját jó létük. Vallási szélsőséges párt, amely visszamaradottá tette a társadalmat, fontosabb nekik, hogy hogyan öltözködik az ember, mint hogy fejlesszék az országot.
    A palesztinok egyre szegényednek el (ehhez a Hamasz is, és Izrael is hozzájárul: olajfák kivágása), a szegénység, munka nélküliség beláthatatlan katasztrófához vezet.
    Ha valaki nyomon követte ennek a tehetségtelen amerikai politikusnak, John Kerry, a ügyködését a két fél között, látható, Izrael nem törekszik békére. Azt sem volt ínyére, hogy a Hamasz és a Fatah valamennyire közeledett.
    Az erőszak ellen vagyok, Úgy vélem, az csak elmélyíti a bajt. Evvel is egyre több embert tesznek az ellenségeikké. Nem kellett volna alapból támadást indítaniuk, főleg nem a muszlimok szent böjt hónapjában.
    Az izraeliektől többet várna el az ember, mégis csak Nyugatról vándoroltak be. Civilizált módon kell megoldani a problémát, tárgyalások útján. Amibe be kell vonni az UN, és a többi nemzetközi szervezetet, valamit a szomszédos országokat, hiszen rengeteg palesztin menekültek fogadnak. A palesztin területeket nemzetközi erők fenhatósága alá tenném, amíg ki nem alakítják az államukat, addig se tud Izrael több területet elvenni.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: