fenomenológia hand out 5

Hand out 2014. március 21.

 

Milyen alapja van a közösségnek?

 

1. Nemzeti teológia

– létezik-e a történelem?

– mitologikus gondolkodásmód, amikor a mitologikus idő és a jelen idő azonos idősávban van, nincs történelem, permanens jelenidő; a teremtés ciklikus megismétlése

– a történelem elkezdődött valamikor a mitologikus múltban, és egyszer vége lesz

– az iszlám és a mitológia hiánya

– Eliade szerint a történelmet az ósz. zsidóság találta ki, ezáltal kerül a kereszténységbe is, az iszlámba nem

– a történelem a 17. sz-tól kezd köztudottá válni, ld. festmények, ábrázolások; a ny. civ. ekkor lép ki a mitologikus gondolkodásból

– történetkritika, bibliakritika, a múlt felbukkanása

– carl Schmitt és a szuverenitás fogalma; ki az a szuverén, akinek jogalapja van felfüggeszteni a törvényeket? (Isten/próféták; léteznek-e modern próféták?)

– a zsidóság kilép saját történelméből, a kereszténység elfoglalja a zsidóság történelmét

– a pogény népek a saját mitologikus történelmüket felcserélik a zsidóság immár szimbolikus történelmével

– az Egyház az új Izráel

– a nacionalizmusok korában a népek lesznek az új Izráel

– a cionizmussal a zsidság visszatért a történelembe; egyszerre létezik a történelemben, mint bármelyik más nép, és a kivételes állapotban, mint kiválasztott nép

– az Egyház teológiája alapján Izráel léte értelmezhetetlen

– a teológia számára a népek fennállása ugyanolyan kezelhetetlen probléma

 

2. Bezárkózás a nemzeti hagyományba

– történelem és értelmezés

– ellentétben áll-e egymással a nemzeti érzés és a kozmopolitizmus? ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy vagy-vagy, akkor igen

– kozmopolitizmus vagy vallási hitelesség – Assmann: megkülönböztetés

 

3. A nemzeti érzés erkölcsi lényege

– kényszeríthet-e a törvény, a szuverén erkölcstelen cselekedetre?

– Ábrahám problémája

– TGM azt írja, hogy érdekkonfliktus esetén az engedetlenséget kell választani (Kálvin)

– ha erkölcsi normákról van szó, akkor azok elvileg univerzálisak

– ha a nemzeti érzés erkölcsi normáiról, akkor nem univerzálisak

– a nemzeti érzés tárgya a modern nemzetállam (Malév példája, márc. 15)

– ha a nemzeti érzés lényege a csoportszolidaritás, akkor nem törekedhet egyetemességre, és akkor természetszerűleg kirekesztő, mert mindig lesz valaki kívül

– az ellenség nem az ellentábor azon tagja, aki hasonló nemzeti érzésekkel rendelkezik, hanem az, aki bármilyen nemzethet tartozzon, kozmopolita akar lenni

– a nemzeti érzés korában minden nép kiválasztott (az ÓSZ és a reformáció mellékterméke)

– a modern ember kötelessége egy államhoz lojálisnak lenni

– annyira jól sikerül az indoktriáció, hogy észre sem vesszük, hogy ez mekkora anakronizmus

– ennek megkérdőjelezése tabu

– a közösség több, mint tagjainak összessége

– ellentmondásban áll a kereszténység szélsőséges szubjekktivitásával

– az eltérő érdekűek csökkent értékűek

– vallásos jellegű hűség; a nemzetállam, mint a vallás tárgya; nacionalistának lenni, a népekhez tartozni: vallási jellege van, és ellentmondásban áll a kereszténységgel

– nincs nemzeti kereszténység

– az államhűség az önmagunkhoz való hűség szinonímája lett

– az iskola: lényegük a közös élmények táján keresendő, az elsajátított dolgok azért közösek, mert közös a mögöttes szemlélet, különbözik attól, akiknek más emlékei vannak (pl. erdélyi magyarok), sorsszerű összefüggés a szubsztanciájuk és az azt kifejező állam között

– erkölcsi eszmélés: konfliktus önmagával

 

4. A nemzet fogalmának eredete és az ÓSZ

– a nép és a népek

– a reformáció korában elkezdték az Izráel számára fenntartott népfogalmat a saját népekre alkalmazni, jeremiádok

– ebből a szempontból is anakronizmus Izráel léte

– a zsidóság visszalépett a történeti népek közé, de ugyanakkor meg is maradt a történelmen kívül

– nincs szekuláris zsidó állam, noha a cionizmus egy szekuláris, nacionalista mozgalom volt

 

5. A keresztény egyetemesség-fogalom és a nacionalizmus

– nincs zsidó és görög

– a népek a világ szkhémájához tartoznak, ami elmúlik

 

6. A törzsi társadalom alapvető fogalmai

– Ibn Haldún: Muqaddima; az első szociológiai jellegű munka. Szociális konfliktus, generációk követése, a nomádok vs. városlakók, 4 generáció, aszabijja (törzsi kohézió, összetartás, társadalmi kohézió), törzsiség

– arról ír, hogy az aszabijja hogyan segíti uralomra a csoportokat (a vallás is ennek egy összetevője, ami erősíthati az aszabijját), de egyuttal magában hordozza a bukás lehetőségét is

– beduin: nomád (kis-nomád, nagy nomád)

– Hiğāz (Hidzsáz, الحجاز‎): az Arab-félsziget belső és nyugati része

–         arab: a beduin szó szinonimája; tevetenyésztő pásztorok, akik a félsziget nyugat, északi és a középső részein éltek;

–         dél-arábiaiak: a félsziget déli részén élő lakosság, csak az iszlám előtt időszaktól arabok

–         al-‘āriba (العربة): Qaḥṭān (قحطان) leszármazottai, akik Délről vándoroltak be;

–         al-musta’riba (المستعربة): cAdnān (عدنان) leszármazottai, őslakosok a félszigeten

–         dél-arábiai nyelv: szábeus

–         a tkp. arab területet két civilizációs központ határolta: északon a Termékeny Félhold, délen Dél-Arábia

–         északon Bizánc: 395-1453 és a szászánida Perzsia (227-642)

–         qabīla (قبيلة): törzs

–         qawm (قوم): klán

–         ‘aṣabiyya (عصبية): a törzs iránti feltétlen szolidaritás

–         karam (كرم): nagylelkűség; a legfontosabb beduin érték a vendégszeretet mellett

–         ḍayf (ضيف): vendégszeretet; a legfontosabb beduin érték a nagylelkűség mellett

–         ‘irḍ (عرض): becsület; arra kötelezte az erősebbeket és gazdagabbakat, hogy szolidárisak legyenek a szegényebbekkel és gyengébbekkel

–         nasab (نسب): genealógia; törzsbeli leszármazás; a történeti hagyomány és a költészet alapja; endogámia volt szokásban;

–         mawāli (موالي): kliens; egy másik törzsből való személy menedékjoga és védelme; de másodrangú személyek, gyakran megakadályozták a beházasodásukat a nasab tisztasága miatt

–         ġazwa (غزوة): portyázás; a vagonszerzés jogos módja;

–         sūq (سوق): piac; fegyverszüneti időszak;

–         maǧlis (مجلس): törzsi tanács; a törzs véneiből állt

–         šayḫ (شيخ): a törzsi tanács szószólója; vezetői tulajdonságai: tapasztaltság, bölcsesség, bátorság, ékesszólás, becsületesség, nemeslelkűség; első az egyenlők között, jogköre főleg a külpolitikára vonatkozik; szerepe nagyrészt reprezentatív; négy generáció (ibn Khaldún)

–         ḥilf (حلف): törzsi szövetség; ideiglenes, amikor betöltötte feladatát, azonnal felbomlott; vezetőt a gyengébb törzsből választottak

–         dawla (دولة): ország; az cAbbászidákig nem jelent országot; eredeti értelme fordulat, forradalom;

–         ‘urf (عرف): szokásjogon alapuló törvény

–         ḥākim (حاكم): döntőbíró

–         ǧāhiliyya (جاهلية): az iszlám előtti kor, aka. pogányság

–         balāġa (بلاغة): ékesszólás

–         faṣāḥa (فصاحة): nyelvben való jártasság

–         mufāḫara (مفاخرة): költészeti verseny

–         mu’allaqāt (معلّقات): hét arany óda, egy költészeti verseny győztes versei, amiket antológiába gyűjtöttek és kifüggesztettek

–         qaṣīda (قصيدة): terjedelmes óda, bonyolult időmértékes rendszerrel és rímképlettel

–         mušrikūn (مسركون): sokistenhívők

–         ǧinn (جنّ): természetfeletti lény, szellem

–         tawāf (تواف): a Kába körbejárása

–         wuqūf (وقوف): táborozás a zarándoklat alatt

–         ḥarām (حرام): tilos; minden szent és sérthetetlen dolog, de főleg a szentély és annak közvetlen környezete

–         kāḥin (كاحن): jövendőmondó (qohén)

–         a törzsek jellemzői: hatszáz fővel működtek a leghatékonyabban; túlnépesedéskor klánokra bomlottak;

–         vendéglátás és nemeslelkűség eszméje

–         kívülállóknak menedékjog és védelem

–         május-júniusban térnek vissza nyári szálláshelyeikre

–         a teve háziasítása kb. BCE 1000 körül – képesek lettek átszelni a sivatagot

–         a vagyon és hatalom mércéje: az állatok száma, a nyári víznyerők birtoklása, a téli legelőkhöz való hozzáférés

–         a rablóhadjárat és váltságdíj-szedés a vagyonszerzés elismert módja

–         békés gazdasági kapcsolatok a piacokon – fegyverszüneti időszak

–         a törzs nyári heti piaca állandó piachellyé alakulhatott

–         távolsági kereskedelmi útvonal: a tömjénút (Jementől Szíriáig, és onnan Rómába)

–         a beduin törzsek őrzők, karavánvezetők, állomásokat és piacokat működtetnek – kiskereskedő réteg

–         a törzs intézményei: törzsi tanács, sejk, törzsszövetség, szokásjogon alapuló törvény, vérbosszú, döntőbíró, kitaszítottak, befogadott idegen

–         kultúra: költészeti versenyek; ékesszólás, jártasság a nyelvben, antológiák

–         vallás: sokistenhit, dzsinnek, szellemek, istenek, Kába, ábrahámita hagyomány (más, mint a Bibliában); fatalizmus; jövendőmondás;

–         állandó szentélyekben kockakövek, törzsi istenségeket jelképező bálványok (Naǧrān, Mekka)

–         szentély körbejárása, imádkozás, táborozás, állaáldpzat, sajátos öltözék – ezek egybeestek a helyi vásárral; fegyverszüneti hónap: vallási és kereskedelmi célja is volt

–         a szentély területén minden élőlény menedékjogot élvezett

 

7. Az umma és a törzsi társadalom

– umma wahida: egy közösség; az eredeti umma visszaállítása

– egyszerre létezik az umma és az ummák

– umma: vallásos közösség, a törzsi viszonyok megszüntetésével

– az ummában mindenki egyelő

– umma és más népek

– ahl al-kitáb

– úgy monoteista, hogy közben elfogadja, hogy a zsidók, keresztények és szábeusok járhatják a maguk útját

– az ummába beletartoznak a szövetséget kötöttek (ezt ma hajlamosak elfelejteni)

– a Koránban: medinai szúrák: Tehén/Baqara (2), Imrán családja (3); Nők (4); Asztal (5); Zarándoklat (22)

– a Koránban: mekkai szúrák: Jószágok (6); Magaslatok (7); Jónás (10); Húd (11); Jónás (12); Mennydörgés (13); Hidzsr (15); Méh (16); Próféták (21); Hívők (23); Hnagyák (27); Történet (28); Angyalok (35); A hívő (40); A tanácskozás (42); Ékszerek (43); A térdelő (45)

– a Koránban: muszlim, neked alávetett közösség; közösség (a zsidók is umma voltak, de már elmúlt nekik); középúton járó közösség; az emberiség egyetlen közösség volt; olyan közösség, amely megparancsolja, ami jó, és megtiltja, ami rossz; a legjobb közösség; minden nép;

– mekkaiakban nem fordul elő az umma vallási értelemben, mint a muszlimok közössége, hanem mint nép, népek;

– Tehén 128: Tégy minket neked alévetett muszlimokká, és a leszármazottainkat neked alávetett közösséggé

– Tehén 141: Ez egy olyan közösség volt, ami már elmúlt. Az övék az, amit ők szereztek, a tietek az, amit ti szereztek. Ti nem lesztek megkérdezve arról, amit ők cselekedtek.

– Asztal 48: Ha Isten úgy akarta volna, egyetlen közösséggé tehetett volna benneteket, de nem tette.

– Méh 120: Ábrahám egymagában egy közösség volt, haníf inna Ibráhima kána ummatan;

– Próféták 92 (talán!!!): bizony ez a ti közösségetek, szolgáljatok engem

– Zarándoklat 34: Minden közösségnek kijelöltünk egy rítust, hogy említhessék Isten nevét a földön

– Ékszerek 22: Ősapáinkat egy valláson találtuk – inna wadzsadná abá’ná ala ummatin

 

8. Az umma és az arab nacionalizmus konfliktusa

– az arabok/muszlim társadalmak világosan látják, hogy két rossz közül kell választani: a szekuláris nacionalizmus, ami nyugati import, vagy a fundamentalista iszlám, ami saját

– a dzsihád, mint kivételes állapot

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: