Egyiptom és a kérdések

Egyiptomban tegnap este a hadsereg letette Muhammad Murszi elnököt, akit demokratikus úton választottak meg, emellett bebörtönözték a Muszlim Testvérek néhány magas rangú tisztviselőjét, lekapcsolták a hozzájuk köthető tévéadókat és az al-Dzsazírát (amelyik a szólásszabadság egyik jelképe a Közel-Keleten, bár sokszor vádolják azzal, hogy nem objektíven tudósítanak és beavatkoznak az eseményekbe).

Szíria kora délután ezt üzente Murszinak, hogy mondjon le, mert népakarat, stb. Kellett kicsit röhögnöm. Abdullah szaúdi király üdvözölte az új interim elnököt, Adli Manszúrt, aki az alkotmánybíróság elnöke volt. Ezen is mosolyog az ember egy kicsit, de csak halkan.

A kérdések, amiket az egész tegnapi nap, és az események felvetnek:

1. Van-e a poltikai iszlámnak jövője? Eddig úgy tűnt, hogy a politikai iszlám, ami főleg a Muszlim Testvéreket és a hozzájuk köthető csoportokat jelenti, az egyik legbefolyásosabb politikai mozgalom az arab világban. Ők voltak a diktatúrák igazi ellenzéke, a politikai iszlám volt az, amelyik egyáltalán alternatívát kínált a korrupt, szekuláris, Nyugat által támogatott rendszerekkel szemben. Ez alapvetően egy népi mozgalom, és az iszlámnak egy sajátos, a jelenlegi politikai helyzetre értelmezett változata.

A politikai iszlám, mint olyan, emelett nem egy egységes mozgalom, és nem egyenlő a terrorizmussal. A sok irányzat kiváló elemzését adja Rostoványi Zsolt, én itt csak keveset írnék ezekről. Az alapvető célkitűzései ezeknek a mozgalmaknak, hogy egy olyan társadalmat hozzanak létre, amely az iszlám értékrendjén alapul, bármi legyen is ez (és ebben óriásiak az ellentmondások, hogy mi is tulajdonképp a sari’a, és hogyan is kellene ezt a mai körülmények közé átültetni). Ezek alapvetően politikai reformmozgalmak, akik ugyanúgy ellenséget látnak az erőszakos nyugatosodásban, mint a saját – legtöbbször korrupt – politikai vezetőikben, és ebbe azok a vallási vezetők, akik kiszolgálták az előző rendszereket, ugyanúgy beletartoznak, mint a szekuláris politikai vezetők.

A politikai iszlám hatalomra kerülésével fennállt annak a lehetősége, hogy ezek a mozgalmak valói társadalmi reformokba kezdjenek az iszlám alapján. Ennek persze nem az lenne a lényege, hogy akkor előírják, hogy mindenki viseljen kendőt, és a nők üljenek otthon. Az iszlámban a társadalmi igazágosságnak, a jó vezetőnek, a közmegegyezés szerepének, a szegényekről való gondoskodásnak igen komoly hagyománya van. Ha lenne egy – politológiailag és gazdaságilag is képzett, és az iszlámot is megfelelő mélységekben ismerő – mozgalom, amelyik képes az iszlám alapelveit és a gazdaságpolitikát összeegyeztetni, a politikai iszlám nagy jópontra tenne szert (az persze kérdés, hogy mekkorára, ld. Törökország példáját, ahol pontosan a politikai iszlám virágoztatta fel a gazdaságot).

Nekem azonban egyelőre úgy tűnik, hogy az igazán széles néptömegek (azaz a bizonytalan szavazók), miután felismerték, hogy a politikai iszlám mozgalmai egyelőre nem képesek arra, amire Törökországban képesek voltak (és milyen áldozatok árán!), kihátráltak a politikai iszlám mögül, akiknek a hitelessége így eléggé megkopott, és maradtak azok a támogatók (akik azért nagyon sokan vannak), akik az arab tavasz előtt is támogatói voltak a mozgalomnak.

2. Lehet-e demokrácia az arab világban? Európai értelemben vett szekuláris demokrácia szerintem semmiképp. Az iszlám és a kereszténység ebből a szemszögből nem vethető össze, de erről már sokat és sokféleképp írtam. Az a görög-ószövetségi-középkori-renszánsz gyökerekkel rendelkező történelmi folyamat, ami a felvilágosodáshoz, az egyház és állam szétválasztásához és a jelenlegi politikai berendezkedéshez vezetett, az arab világban nem ment végbe. Nincs olyan történelmi tudat és tapasztalat, amelyre egy ilyen demokráciát építeni lehetne.

Véleményem szerint ahhoz az arab (törzsi demokráciaként is aposztrofálható) hagyományokhoz kellene visszanyúlni, amelyek egyszer már beváltak. Ennek az a lényege, hogy a társadalom alapvető szervezőelemei a családok és a klánok, akik valamiféle hatalmi egyensúlyt alakítanak ki, egy választott karizmatikus vezetővel az élen, aki nem a legerősebb klánok tagja. Ez az arab társadalmak számára ismerős rendszer lehet, elég “muszlim”* ahhoz, hogy akár működőképes is legyen, és ebbe kellene beépíteni a fékek és ellensúlyok rendszerét, hogy a társadalmi csoportoknak még megérje együttműködni, de egyikük se tehessen szert olyan hatalomra, amellyel monopolizálhatná az erőforrásokat.

Úgy kellene egy muszlim társadalmat építeni, hogy a szekularizmus hívei se érezzék fenyegetve magukat (ehhez a hívőknek kellene kicsit visszafogni magukat, és mindenkinek lehetőséget adni arra, hogy szabadon választhasson, mert a Korán is megadja mindekinek a választás lehetőségét), és a szekulárisoknak is valamiféle közmegegyezésre jutni az iszlám, mint vallás, iszlám, mint társadalmi szervezőerő, iszlám, mint kulturális minta tekintetében.

hexagon_final

A közmegegyezés, mint vallási kategória, nagyon erősen benne van a muszlimok köztudatában. Ha valamit a közmegegyezés jónak és elfogadhatónak mond, és nem áll ellentétben a Koránnak és a hadíszokkal, az vallási kategóriává is válhat. Erre a közmegegyzésre kellene törekedni, és ez lehetne az a hívószó, amelynek értelme van mind a poltikai iszlám képviselői, mint a szekularizmust támogatók számára.

Jó minta lehetne ehhez a medinai alkotmány és az omári egyezmény, ahol Mohamed (صلى الله عليه وسلم) és Omár békésen és egyezmények útján próbálták rendezni a társadalmi feszültségeket, és az alapelvek meglehetősen sokáig érvényben is maradtak. Ezt a kettőt kellene összeegyeztetni valahogy a modern társadalmi igényekkel.

***

*Nem, tulajdonképp nem az, mert egyensúlyt kellene tartani a törzsi tekintélyi rendszer és az iszlám egyenlőségi elve között, ami pl. Ománban is nagyon nehezen megy.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: