hand out 1 – az iszlám előtti időszak

1. A kulturális környezet

– neoplatonizmus és monoteizmus

– akadémiák: Athén, Alexandria

– keresztény teológia: Jusztinosz Martyr (Platón), Órigenész

– a neoplatonista filozófusok a kereszténység legnagyobb szellemi ellenlábasai

– monofizitizmus,

– Antiokhiai iskola: nesztorianizmus (antiokhiai iskola, Mopsuestiai Theodorusz; a két természet elegyítetlenül van egymás mellett; embernek született, később adoptálta Isten, mint Fiút) – Epheszosz 431,449, Kalcedon 451

– szubsztancia, természet, persona, hüposztászisz (Arisztotelész Organon); a vitában a logikus – – Arisztotelész hasznosabbnak bizonyult, mint a teológus Platón; MTH. alkalmazza először a dialektikát a Bibliára, és elveti a platóni allegóriát (szemben áll Órigenésszel)

– Edessa teológiai akadémiája – keresztény exegézis, Organon, Porfüriosz Eisagogé, Az értelmezésről (De interpretatione), Első Analitika, Kategóriák (szír fordítások)

– 431-I. Efezusi zsinat elítéli Nesztorioszt – minden nesztoriánus a Szászánida Perzsiába menekül; 489-ben Zénó császár bezáratja az edesszai akadémiát

– Narsai, az edesszai iskola rektora (húsz év) 471 k Nisibisbe emigrál, ahol új iskolát nyit; a szír kereszténység akadémiája

– Nisibis 600 körül zár be; oka: az utolsó rektor, Henana meg akarja változtatni a curriculumot az eredeti antiokhiai tradíciótól a platonikus-alexandriai felé; ezt a nesztoriánusok árulásnak élik meg

– 529: Jusztiniánusz bezáratja az athéni neoplatonikus akadémiát, az ott oktató tudósok Dzsundisápurban alapítanak új egyetemet (orvostudomány, fizika)

 

2. A törzsi társadalom

– kétféle életstílus: nomád törzsek vs. városlakó törzsek

intézményes változások az iszlám előtt (CE.300-600)

–         két közösség: Bizánc iránt elkötelezett Ġasszánidák (Banū Ġassān), akik részben letelepedtek, és a szászánidák irán elkötelezett Laḫmidák (Banū Laḫm, vagy Manāḏira), al-Ḥīra központtal (Eufrátesz alsó folyása); két erő fenyegette őket: a nomádok és a két birodalom

–         Dél-Arábia arabizálódik

–         Kinda törzsszövetség a szászánidák és a himyáriták közt

–         Etióp Birodalom Akszúm néven, felvették a kereszténységet, ezzel szemben a himyáriták áttértek a zsidó vallásra

–         570 körül átszakad a ma’ribi gát

–         ġasszánidák – jakobita kereszténység (monofizitizmus), laḫmidák – nesztoriánus

–         muruwwa (مروّة): férfiasság eszménye

–         curūba (عروبة): arab szellemiség

–         erős törzsi provincializmus és állandó ellenségeskedés mellett kezd kialakulni az egység

–         áttérés a letelepedett életformára

–         előtérbe kerül a mezőgazdaság, kézművesség, kereskedelem;

–         eltolódik a monarchikus rendszer irányába, kialakulnak a bíráskodás formális jogi intézményei

–         megnövekedik a törzs létszáma, kezdenek foglalkozás szerint csoportosulni

–         a kereskedelem miatt egyes rétegek nagyon meggazdagodnak, a gazdagság beépül az erények közé

A törzsi társadalom (ibn Khaldún)

– kis-nomádok: pl. a törökök, turkománok, berberek, szlávok; nem hatolnak túl méyen a sivatagba, inkább csak a szélén maradnak; birka, marha

– nagy-nomádok: tevetartás, sivatag; kurdok, berberek, törökök, arabok; képesek átszelni a sivatagot;

– IK azt írja, hogy a beduinságból fejlődik ki a városi civilizáció, de ez mai kutatások fényében nem igaz, hanem a teve háziasításával függ össze

3. Mekka az iszlám előtt

– városi kultúra

–         Kába zarándokhely

–         a Qurayš törzs felügyeli

–         a Zamzamot birtokló törzs uralja Mekkát is; stratégiai helyzete miatt pihenőhely, majd kereskedelmi központ, majd saját kereskedők indítása

–         570 az elefánt éve (hadjárat Akszúm és Himyár között, amiben elefántot is bevetettek)

–         Qurayš befolyásának növekedése; kliensi hálózatok Etiópia, Szíria, Dél-Arábia és Iraq felé; pihenőállomások megszerzése, megegyezés a törzsekkel a megfelelő védelem érdekében

–         a gazdagság meggyengítette a törzsi szolidaritást

–         a Qurayš két ága: Qurayš aẓ-ẓawāhir (külső Qurayš, gyengébb, szegényebb klánok) és Qurayš  al-biṭāḥ (belső Qurayš, befolyásos klánok, akik a város közepén laktak, védve a támadásoktól)

–         egyistenhívő közösségek: nesztoriánusok, jakobiták, abesszinok, zsidók

4. Dél-Arábia és a karavánvárosok

dél-arábia (BCE 1000-300)

–         Dél-Arábiában több virágzó állam: Sába (Šeba), Qaṭabān, Ḥaḍramawt; városállamok

–         a mezőgazdasági virágzást a klíma a földrajzi fekvés tette lehetővé

–         teraszhálózat, gátak, monszun, tömjénút,

5. Az északi nagy karavánvárosok uralma (BCE 300-CE 300)

–         Nagy Sándor halála és az iszlám felemelkedése között a terület politikailag széttagolt

–         hellenisztikus dinasztiák (Ptolemaidák, Szeleukidák), párthus-perzsa dinasztiák (Arszakidák, Szászánidák), Róma

–         két városállam: Petra (BCE.300-CE.105); Palmyra (CE.1-272)

–         BCE.115 ḥimyariták – Banū Ḥimyar – Ḥaḍramawt-ban megdönti a szábeusok uralmát (BCE.115-CE.525)

–         Petrában a nabateusok (al-anbāṭ); politikailag függetlenek maradtak; arámiul beszéltek , de ősi nyelve az arab volt

–         BCE. 64 – a rómaiak meghódítják Szíriát és Palesztinát

5. a régi arabok értékei és intézményei

beduin: nomád (kis-nomád, nagy nomád)

Hiğāz (Hidzsáz, الحجاز‎): az Arab-félsziget belső és nyugati része

–         carab: a beduin szó szinonimája; tevetenyésztő pásztorok, akik a félsziget nyugat, északi és a középső részein éltek;

–         dél-arábiaiak: a félsziget déli részén élő lakosság, csak az iszlám előtt időszaktól arabok

–         al-cāriba (العربة): Qaḥṭān (قحطان) leszármazottai, akik Délről vándoroltak be;

–         al-mustacriba (المستعربة): cAdnān (عدنان) leszármazottai, őslakosok a félszigeten

–         dél-arábiai nyelv: szábeus

–         a tkp. arab területet két civilizációs központ határolta: északon a Termékeny Félhold, délen Dél-Arábia

–         északon Bizánc: 395-1453 és a szászánida Perzsia (227-642)

–         qabīla (قبيلة): törzs

–         qawm (قوم): klán

–         caṣabiyya (عصبية): a törzs iránti feltétlen szolidaritás

–         karam (كرم): nagylelkűség; a legfontosabb beduin érték a vendégszeretet mellett

–         ḍayf (ضيف): vendégszeretet; a legfontosabb beduin érték a nagylelkűség mellett

–         cirḍ (عرض): becsület; arra kötelezte az erősebbeket és gazdagabbakat, hogy szolidárisak legyenek a szegényebbekkel és gyengébbekkel

–         nasab (نسب): genealógia; törzsbeli leszármazás; a történeti hagyomány és a költészet alapja; endogámia volt szokásban;

–         mawāli (موالي): kliens; egy másik törzsből való személy menedékjoga és védelme; de másodrangú személyek, gyakran megakadályozták a beházasodásukat a nasab tisztasága miatt

–         ġazwa (غزوة): portyázás; a vagonszerzés jogos módja;

–         sūq (سوق): piac; fegyverszüneti időszak;

–         maǧlis (مجلس): törzsi tanács; a törzs véneiből állt

–         šayḫ (شيخ): a törzsi tanács szószólója; vezetői tulajdonságai: tapasztaltság, bölcsesség, bátorság, ékesszólás, becsületesség, nemeslelkűség; első az egyenlők között, jogköre főleg a külpolitikára vonatkozik; szerepe nagyrészt reprezentatív; négy generáció (ibn Khaldún)

–         ḥilf (حلف): törzsi szövetség; ideiglenes, amikor betöltötte feladatát, azonnal felbomlott; vezetőt a gyengébb törzsből választottak

–         dawla (دولة): ország; az cAbbászidákig nem jelent országot; eredeti értelme fordulat, forradalom;

–         curf (عرف): szokásjogon alapuló törvény

–         ḥākim (حاكم): döntőbíró

–         ǧāhiliyya (جاهلية): az iszlám előtti kor, aka. pogányság

–         balāġa (بلاغة): ékesszólás

–         faṣāḥa (فصاحة): nyelvben való jártasság

–         mufāḫara (مفاخرة): költészeti verseny

–         mucallaqāt (معلّقات): hét arany óda, egy költészeti verseny győztes versei, amiket antológiába gyűjtöttek és kifüggesztettek

–         qaṣīda (قصيدة): terjedelmes óda, bonyolult időmértékes rendszerrel és rímképlettel

–         mušrikūn (مسركون): sokistenhívők

–         ǧinn (جنّ): természetfeletti lény, szellem

–         tawāf (تواف): a Kába körbejárása

–         wuqūf (وقوف): táborozás a zarándoklat alatt

–         ḥarām (حرام): tilos; minden szent és sérthetetlen dolog, de főleg a szentély és annak közvetlen környezete

–         kāḥin (كاحن): jövendőmondó (qohén)

–         a törzsek jellemzői: hatszáz fővel működtek a leghatékonyabban; túlnépesedéskor klánokra bomlottak;

–         vendéglátás és nemeslelkűség eszméje

–         kívülállóknak menedékjog és védelem

–         május-júniusban térnek vissza nyári szálláshelyeikre

–         a teve háziasítása kb. BCE 1000 körül – képesek lettek átszelni a sivatagot

–         a vagyon és hatalom mércéje: az állatok száma, a nyári víznyerők birtoklása, a téli legelőkhöz való hozzáférés

–         a rablóhadjárat és váltságdíj-szedés a vagyonszerzés elismert módja

–         békés gazdasági kapcsolatok a piacokon – fegyverszüneti időszak

–         a törzs nyári heti piaca állandó piachellyé alakulhatott

–         távolsági kereskedelmi útvonal: a tömjénút (Jementől Szíriáig, és onnan Rómába)

–         a beduin törzsek őrzők, karavánvezetők, állomásokat és piacokat működtetnek – kiskereskedő réteg

–         a törzs intézményei: törzsi tanács, sejk, törzsszövetség, szokásjogon alapuló törvény, vérbosszú, döntőbíró, kitaszítottak, befogadott idegen

–         kultúra: költészeti versenyek; ékesszólás, jártasság a nyelvben, antológiák

–         vallás: sokistenhit, dzsinnek, szellemek, istenek, Kába, ábrahámita hagyomány (más, mint a Bibliában); fatalizmus; jövendőmondás;

–         állandó szentélyekben kockakövek, törzsi istenségeket jelképező bálványok (Naǧrān, Mekka)

–         szentély körbejárása, imádkozás, táborozás, állaáldpzat, sajátos öltözék – ezek egybeestek a helyi vásárral; fegyverszüneti hónap: vallási és kereskedelmi célja is volt

–         a szentély területén minden élőlény menedékjogot élvezett

–         sémi népek eredete: két elmélet; a. Winkler-Caetani szerint a sémi népek őshazája az Arab-félsziget, innen rajzottak ki; előbb volt a nomadizmus, utána a letelepedés; a kivándorlást a túlnépesedés következétben fellépő éhínség okozta; b. drop-up (lemorzsolódás)-teória: a nomadizmus késői jelenség; a nomádok a Termékeny Félhold letelepedett népességéből származnak, és miután háziasították a tevét, elmentek a sivatagba

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: