Iszlám misztika – szúfik

B11, 12, 13

 

1. Mi a szúfizmus?

„Keveset beszélni, keveset enni, keveset aludni” (qillat al- kalám wa-qillat at-ta’ám wa-qillat an-nawn)

Abú Nasr as- Sarrádzs: Kitáb al-luma’, X. század: Muhammad ibn al-Qassáb mester szerint olyan kegyes erkölcsök összessége, amelyek egy kegyes korban jelentkeztek, kegyes népekkel együtt élő kegyes férfiak részéről. Al- Dzsunayd ezt a kérdést a Magasságos Istennel való együttlétet látja, földi kapcsolódás nélkül. Szintén eltérő vélemény Ruwaym ibn Ahmadé, szerinte a szúfizmus az, amikor a lélek átengedi magát az Istennel való bizalmas együttlét során mindannak, amit Isten akar. A szúfizmus iszlám misztika. Az iszlám két nagy irányzata közül a síita felekezet tartalmaz jelentős számban misztikus gondolatokat, amelyek hatással voltak a szúfizmus kialakulására (de ezek a jelenségek nem tartoznak a szúfi misztika körébe). Arabul tasawwuf, történetileg meghatározott körülmények között jött létre. Tartományonként eltérő jellemvonások és különböző iskolák tartották magukat szúfinak.   Az iszlám misztika hiedelem- és szokásrendszer, sok muszlim hívő ezen az úton, Isten közvetlen, személyes megtapasztalá sa által próbál rálelni Isten szeretetére és megismerésére. A szúfizmuson belül többféle misztikus út létezik arra, hogy valaki megismerje az emberi és isteni természetet, átélje az isteni szeretet érzését, és elérje az igazi bölcsességet. A szúfik számára a személyes megtapasztalá s (dzauk, „belekóstolás”) elengedhetetlen a valódi tudás megszerzéséhez. Minden tanítást a Koránból eredeztetnek vagy a Korán tanításaiba látnak bele misztikus többletet (még akkor is, ha más vallás hatásának az eredménye). Az egyik alapgondolat, hogy a tudás el van rejtve a szavak mögött, minden csak utalás, megismerésre és tudásra kell törekedni. A legfőbb követendő a Próféta, például az égi utazás terén is példaértékű az élete. Történet: Ibn ’Arabí, andalúziai szúfi munkáit el akarták égetni eretnekség vádjával, de rájöttek, hogy túl sok Korán idézetet tartalmaz, ami szent és sérthetetlen. A szúfizmus kebelén fejlődtek ki a legújabb korig igen nagy befolyással bíró dervisrendek, amelyekben sokszor szabad utat kaptak az érzelmek. Az első és máig legfontosabb rendet, a kádiríját (lásd ott) Abdal-Kádir al-Dzsílání (megh. 1166) alapította, ezt követte a szuhravardíja, majd a XIII. században sok szúfi rend jött létre keleten és nyugaton is, ezzel a szúfizmus tömegekre ható erővé vált. Mindegyik rend kialakította az alapvető szertartások csak rá jellemző változatát. A szúfizmus legfontosabb lelkigyakorlata a dzikr, vagyis Isten nevének és bizonyos Korán-részleteknek a recitálása; a „keringő” dervisek (pl. mavlavíja) táncos szertartásai ezek továbbfejleszté se. Az ún. „üvöltő dervisek” (pl. rifáíja) zajos dzikr alatt az eksztázist elérve gyakran önmagukat is megsebzik, más rendek viszont a néma szertartást (dzikr khafí) részesítik előnyben, amelynek során a hívő magában ismétel bizonyos formulákat, ill. testének bizonyos pontjaira összpontosítva meditál. A szabályok betartása és az isteni jóindulat segítségével a „kereső” egyre inkább lazítani próbálja alantasabb énjének béklyóit, mígnem teljesen megszabadul tőlük, és lelke végre megismerheti az igazi hakíka állapotát, amely felé mindig is törekedett. A szúfi út végső célja a faná, az én megsemmisülése, ez elsősorban etikai kategória, de lassan elvezethet az emberi én teljes kioltásához. A szúfizmus nagyon fontos szerepet játszott az iszlám történelmében és kultúrájában. A szúfi irodalom – különösen a misztikus szerelmi költészet – virágzása az arab, perzsa, török és urdu nyelvben egyaránt aranykort jelentett. Már a X. században elengedhetetlennek látszott, hogy az ortodoxia gyanújának eloszlatására a szúfizmus tanait kézikönyvekben foglalják össze, több ilyen mű született arab nyelven Abu Tálib al-Makkí, Szarrádzs és Kalábádzí (X. sz. vége), ill. Kusajrí és Hudzsvírí (XI. sz., az utóbbi perzsául írt) tollából. A klasszikus szúfizmus utolsó nagy írója Abu Hámid al-Ghazálí (megh. 1111) volt, aki Ihjá ulúm ad-dín (A vallástudományok újjáélesztése) c. híres művében a mérsékelt miszticizmus mellett szállt síkra az egyre népszerűbb teozófiai irányzatok ellenében (ezek gyakorlatilag egyenlőségjelet tettek Isten és a világ közé), s ezzel sok millió muszlim gondolkodására gyakorolt igen nagy hatást. Az andalúziai születésű Muhi ad-Dín ibn al-Arabí (megh. 1240) a „létezés egysége”-ként ismert teozófiai rendszer (vahdat al-vudzsúd) megalkotója, tanainak irodalmi összefoglalása az Al-Futúhát al-makkíjja (Mekkai kinyilatkoztatá sok). Egyiptomi kortársa, Ibn al-Fárid (megh. 1235) írta a leggyönyörűbb arab nyelvű misztikus költeményeket, Farídad-dín Attár (megh. 1220) perzsa költő ugyancsak kiemelkedő alakja a szúfi irodalomnak. A legnagyobb perzsa nyelvű misztikus költő, Dzsalálad-dín ar-Rúmí (megh. 1273) Masznaví c., kb. 26 000 rímpárból álló költeménye a XVI. századi misztikus gondolkodás összefoglalása, a perzsa nyelvű misztikusok szemében a második legfontosabb műnek számít a Korán után.

2. Mit tartalmaz al-Kalábádí (meghalt 995 körül) művében a bevezető (’Isten dicsőítése’)?

Megismerkedés a szúfizmus követőinek az irányzatával (Kitáb at-ta’arruf il-madhab ah lat-tasawwuf) : mindenki olvassa el, 3-4. oldal….

Lényege: Istent magasztalja, leírja milyen jó (könyörületes, irgalmas, hatalmas, örökké létező, felülemelkedik az ellentéteken, a hasonlóságokon, megismerteti magát a barátaival-> gondolom hívőkre utal, a lélek megtisztítása…) , Mohamed a pecsét (örök békét és áldást kér rá), iszlám: legjobb vallás, legjobb közösség.

3. Mit jelent az „Isten ismeretének a tana”?

(al-Kalábádi , at-Ta’arruf, 21. fejezet)

Ez is idézet: 5-6-7. oldal…szerintem érthetőbb, ha beleolvastok, mert nem írtam ki szó szerint mindent.

Az Istenhez vezető út útmutatója maga Isten és az értelem útja olyan ember útja, akinek szüksége van útmutatóra, mert az értelem egy bizonyos időben jött létre. (ezt ennél egyszerűbben nem tudom leírni, utálom az ilyen mondatokat)

Núrí szerint az Istenhez vezető utat Isten mutatja meg és az értelem gyenge, amely csak hozzá hasonló gyenge dolgokra utalhat. Ibn ’Atá szerint az értelem a szolgaság eszköze.

Más vélemény szerint az értelem a teremtés körül forog, de a teremtő meglátásakor semmivé válik. Abú Bakra l-Qahtabi álláspontja szerint, amit az értelem fel tud fogni, az alá is van egyúttal rendelve neki, ez alól kivételt képez, amit a hit által fog fel.

Egy szúfi szerint őt csak az ismeri, akivel megismertette önmagát, csak az hisz benne, akinek ő megengedte és senki sem felel meg neki, kivéve amit ő teremtett.

Al-Dzsunaid meglátása szerint a megismert 2 féle lehet, feltárulkozás ismerete (ta’arruf) és a megismertetés ismerete (ta’ríf). Az előbbi során Isten megismerteti magát az emberekkel, ez által magán keresztül a dolgokat is (Ábrahám: nem szeretem a távollévőket, azaz Isten mindig jelen van). Az utóbbi pedig azt jelenti, hogy megmutatja nekik mire képes.

Muhammad Wási’ azt mondja, soha nem látott semmit Isten nélkül, mindenben meglátta őt is.

Ibn ’Atá álláspontja szerint Isten az emberek előtt a teremtéssel fedte fel magát, a kiválasztottak számára beszédével és tulajdonságaival tette ugyanezt.

4. Hogyan határozza meg a szúfizmust al-Kalábádí?

(al-Kalábádi , at-Ta’arruf, 32. fejezet) szintén a fele dőlt betűs

Abú l-Hasan Muhammad b. Ahmad al-Hárití: a szúfizmusnak 10 oszlopa van, az Isteni Egység hitvallásának:

– lecsupaszítása (emberhez nem lehet hasonlítani, nem lehet az Isteni tulajdonságokat semmisnek tekinteni)

– a meghallgatás megértése (nem csak az érzékelés révén hall, hanem az elragadottság állapotát kihasználva is)

– jó társas viszony

– mások előnyben részesítése (Isten előtti érdem)

– szabad választás elhagyása

– gyors elragadtatás

– felötlő gondolatok feltárása (önmaga vizsgálata)

– sok utazás (közeli és távoli földek megismerése, a példázatok személyes átélése)

– szerzett vagyon elhagyása (megkövetelhető a lélektől, hogy csak Istenben bízzon)

– felhalmozás megtiltása (az elragadott állapotra vonatkozik)

A hívő személyes, intim (uns) kapcsolatra törekszik Istennel, a közelségére (qurb) vágyik, mert szerelem (hubb iláhi) vonzza felé. A látszat mögötti világ valóságos megismerése és megértése a cél. Van, akinél ez az elsődleges cél, de van, akinél az isteni szerelem a legfőbb. Vágyakozik az összekapcsolódá sra, hiszen akkor a teremtés előtti ideális állapotba kerül. Az akarót (muríd) az úton tehát a megismerés és a szerelem hajtja előre. Fontos az isteni elrendelés, az igazság magához vonzza, akit meg akar ismerni. A szív legmélyebb része a sirr jelentése titok, amelyet Isten helyezett bele mindenkibe születésekor, ennek feltárása az úton járó (sálik at-taríq) feladata. A biztos tudásra törekednek, a feltételezésekben nem hisznek.

5. Kik a szúfik?

– Dú n-Nún al-Misrí szerint azok, akik Istent minden dolog elé helyezik, és akiket Isten minden dolog elé helyez.

– a gyakorlat (’amal) embereként aposztrofálják, a szúfizmus igazi titkait nem lehet szóban elmondani vagy írásban leírni.

– Al-Dzsunayd megnyilvánulása szerint nem könyvekből kell a szúfizmust tanulni, hanem éhezésből, az evilágitól való elfordulásból és lemondásból.

– Al-Gazálí: olyan emberek, akiknek közvetlen tapasztalásuk van (arbáb ahwál) és nem a szavak emberei (asháb aqwál).

Aki csak írt, nem volt igazi szúfi, onnantól számított annak, ha egy mesterhez szegődött. A mester- tanítvány viszonyban a mester a lélek orvosa szerepkörben tűnik föl. A misztikus fejlődés eszköze a magányos (halwa-magány) elvonulás a világtól, de előfordulhat, hogy a fejlődést csoportos munka jobban elősegíti.

6. Honnan ered a szúfi elnevezés?

Az arab szúfi („misztikus”) elnevezés a szúf („gyapjú”) szóból származik, és föltehetőleg a korai muszlim misztikusok által viselt gyapjúruhára utal. A szúfikat fukará („szegények”, egyes számban: fakír) néven, vagy – perzsa eredetű szóval – dervisekként is emlegetik.

Az iszlám misztikusait valí („szent”) néven is emlegetik. Minthogy a szó eredeti jelentése „közelálló” vagy „barát”, a valík „Isten barátai, kiknek nem kell félniük és sohasem szomorúak”. A szentkultusz tulajdonképpen ellentétes az iszlám tanaival, hiszen azok nem ismernek el semmiféle közvetítőt Isten és ember között; az élő és (főleg) a már halott szentek kultusza mégis vonzó volt a nép számára, így sok iszlám előtti szokás a misztika köntösében került át a muszlim néphitbe. A hatalmasabb szúfi vezetőknek sokszor csodatévő képességet is tulajdonítottak.

7. Miért nevezik a szúfikat szúfiknak al-Kalábádí szerint?

szintén hosszú idézet 14-15-16. oldal

ezzel kezdődik: benső tisztaságuk (safá’) és tetteik (átár) makulátlansága (naqá’) miatt hívják őket szúfinak (súfiyya) .

Bisr ibn al-Hárit szerint szúfi az, aki megtisztította szívét Isten számára.

Tudósok egy csoportjának álláspontja: az első sorban vannak a Magasságos és Hatalmas Isten előtt az igyekezeteik, gyakorlataik által.

Ismét másik szert a „pad népe”-hez (ahl as-suffa) közelálló vonásokkal rendelkeznek, akik Mohamed korában éltek.

A szúf („gyapjú”) szóból származik, és föltehetőleg a korai muszlim misztikusok által viselt gyapjúruhára utal. Durva anyagú, lélek (naszf) miatt nem vettek fel kényelmeset, csak az intim részek takarása a cél.

Az utolsó kettőt vallók: elhagyták szülőföldjüket és csak a létszükségleteiket elégítették ki.. {Irán-> barlanglakók (sikaftí) , Szíria-> éhezők, nélkülözés miatt szegényeknek is hívták őket-> faqír/fuqará’ , }

„ A szúfi nem birtokol semmit, s ha birtokába kerül, azt továbbadja.”

8. Melyek a szúfi magatartás jellemzői?

Kevés alvás, kevés evés, kevés beszéd. -> csak az életben maradás a cél ezek végzésekor

Az igazi szúfi az, aki nem birtokol semmit és ö maga sincs birtokolva.

A gyakorlatokat végeznie kell, jó tanácsokat kell adnia a közösség tagjainak, Istenhez hűnek kell maradni, követnie kell a Prófétát.

Yúsuf b. al-Husayn szerint minden közösségben van egy Isten által kiválasztott csoport, akik a szúfik.

9. Mit értünk Törvény alatt az iszlámban?

Az iszlám törvénye a sarí’a, ezt betartva mehet a szúfi végig az úton.

10. Mi a vallás és Törvény kapcsolata az iszlámban?

Az ösvény sem létezhet főútvonal nélkül, ugyanúgy a misztikusok is csak azután léphetnek a szúfi útra, ha végigmentek az Isten által kijelölt úton.

11. Mit tartanak a szúfik a Törvény és Út kapcsolatáról?

A törvény a szavak, az út a cselekedetek, a valóság pedig a belső állapot.

1. átlag muszlim útszakasza

2. az akaró/ tanítvány

3. tökéletes isteni egység

12. Mit mond al-Kalábádí az Isteni Egységről?

Közös: az Isten Egy, Egyedüli, Magában lévő, Örökkévaló, Öröktől való, Mindentudó, Mindenható, Élő, Mindent halló, Mindent látó, Erős, Hatalmas, Magasztos, Nagy, Nagylelkű, Kegyes, Büszke, Félelmetes, Megmaradó, Első, Istenség, vezető, Birtokos, Úr, Könyörületes, Irgalmas, Egyedüli Akaró, Bölcs, Beszélő, Teremtő, Ellátó. Leírható azokkal a tulajdonságokkal, amelyekkel leírta magát, elnevezhető azokkal a nevekkel, amelyekkel elnevezte magát, öröktől fogva létezett neveivel és tulajdonságaival együtt. Nem hasonlít másra, nem jellemezhető időhatározóval, ö az első és örök.

13. Milyen a kapcsolat elmélet és gyakorlat között a szúfik szerint?

A szúfizmus nem tudás, hanem gyakorlat. Az elmélet ismerete nem elég, kötött gyakorlatokat kell végezni. Az Istenhez való eljutás gyötrelmes és hosszadalmas út. Saját tapasztalat szükséges a megismeréshez és megértéshez. Az elmélet ismerte nem helyettesíti a gyakorlati tapasztalatot, pl részegség.

14. Mit jelent az ’állomás’ fogalma a szúfizmusban?

Az úton haladó tanítvány különböző állomásokra, szakaszokra (maqám) jut el, erkölcsi fegyelme és lemondásai révén. Ez a „lélek megfegyelmezése”. Ezek az állomások egyfajta támpontok a jövőre nézve, minden állomáshoz tartoznak kötelezettségek. Pl nem lehet a szorongás állomásán (qabd) ugyan úgy tenni, mint a bűnbánat állomásán (tawba).

15. Mit jelent az ’állapot’ fogalma a szúfizmusban?

A misztikus szellemi állapot a hál, többes száma ahwál. Az állomással ellentétben ez nem tudatos összpontosítással érhető el, hanem isteni adomány. Ezek hirtelen jönnek és hamar eltűnnek, nem tartós állapotok. Az állapotok az állomásokból származnak, a bánat és szorongás állapota a félelem állomásából.

16. Mi a különbség állomás és állapot között?

– egy állomás – maqām – olyan cselekedeteknekn és vallásgyakorlatoknak összessége, amelyekel Isen szolgája kifejezi engedelmességét; rendszabályok és magatartási formák, amelyeket egy szúfi misztikus művel

– ez áll szemben az állapottal – ahwāl, hāl – ami misztikus, szellemi állapot

– míg az állomás tudatos fegyelmezettséggel és szellemi öszpontosítással elérhető, addog az állapot isteni adomány, amely erőfeszítés nélkül éri a szúfit, mint bánat, szorongás, elengedetség, vágyakozás, gond, félelem, öröm

– az állapotok az állomásokból származnak: a bánat és szorongás a félelem állomásából, az elengedettség a remény állomásából, az elragadtatás a szerelemből

– ha egy szúfi kiegyensúlyozotan utazik, megalapozza álapoát

– a szellemi álapot az érzések összessége

17. Hogyan írja le az állapotok tudományait al-Kalábádí?

– a szúfik tudományai

– a cselekedetek örökségei, csak az kaphatja örökségül, akinek helyesek a cseekedetei

– a helyes cselekedetek felé az első út a rájuk vonatkozó tudományok ismerete

– 1. a törvény előírásának tudománya: ima, böjtölés, kötelezettségek; 2. az emberek közötti viselkedési módok tudománya: házasság, válás, kereskedelem; ezek megtanulható tudományok

– egy szolgának mindenekelőtt a lélek ártalmas hibáinak tudományára van szüksége: hogyan kell a lelket megismerni, megedzeni, megnevelni, a Sátán kísértéseit elkerülni – ekkor már nem nehéz eltántorítani a világtól, és megtisztítani, és ellenőrizni gondolatait – ez a megismerés tudománya – ma’rifa

– ezen túl vannak a felötlő gondolatok, szemlélődések, elepleződések tudományai – jelképes utalások tudománya

18. Mi számít őszinte cselekedetnek?

– felülemelkedsz azon, hogy azt nézd, mit cselekszel

– ami mentes a hibáktól

– „amit nem ismer angyal, hogy líhassa, sem ördög, hogy tönkreehesse, sem lélek, hogy tetszeleghessen benne”

– titok Isten és ember között

19. Mit jelent az őszinteség a szúfizmusban?

– șidq: igazat mondani; ebből származik a barát, szent ember, aki Istenhez mindig őszinte, Isten felé mindig igazat mond, igaz a szive

20. Mit jelent az igazmondás a szúfizmusban?

– ihlāș – megtisztítás, megszabadulni mindentől, ami beszennyezi a gondolatokat

21. Mit jelent az „igazmondás az őszinteségben” kifejezés?

– aș-șidq fī l-ihlās: „aki Istennel remél találkozni, az cselekedjen helyesen, és ne társítson Istenhez senkit a szolgálata során” – a világ minden jelensége, amely elvonhatná a szúfi figyelmét Istenről, társításnak számít; minden tettben, cselekedetben ne kívánjunk mást, csak Istent

22. Mit ír al-Kalábádí az őszinteségről?

– az őszinteséget Isten minden cselekedetben megkívánja

– felülemelkedsz azon, hogy azt nézd, mit cselekszel

– sokat gyakoroljuk az engedelmességet, de látnunk kell, milyen tökéletlenek vagyunk benne

– az a cselekedet őszinte, ami mentes a hibáktól

– A szolgának Isten felé kell fordulnia, elfordulva saját cselekedeteitől

23. A szúfi út és Mohamed égi utazásának kapcsolata.

– igen sok szúfi hiszi azt, hogy hét állomás van, mert Mohamed, amikor az ége emelkedett (mi’rağ), akkor hét égen keresztül ment,és ez az utazás természetes módon szólgál minden misztikus utazás mintaképéül

– al-Bisțani volt az első, aki az mondta magáról, hogy ilyen utazást tett a szívében

– hagyományosan hét állomás van

– ahogy az ég rétegeinek száma hét, úgy a léleknek és a földnek is hét rétege van

– a lélek rétegei a Korán kifejezéseit használják, amelyek lerják az emberi lélek különböző fajtáit, és ez képezi a szúfi lélektan alapját

– 1. a rosszat parancsoló lélek (testivágyak); 2. önvádó lélek (bűnös lelkiismeret); 3. alázatos lélek (magától semmit se lát és Isten felé fordul); 4. megnyugodott lélek; 5. megelégedett lélek; 6. amelyikkel meg van elégedve Isten; 7. tökéletes lélek;K89,27

24. Mennyi az állomások száma?

– 7

– 14 (7 földi és 7 égi)

– al-Qušayrī szerint 5o

25. Soroljon fel tizenkettőt al-Qusayrí szellemi állomásai közül!

bűnbánat, erőfeszítés, egyedüllét, visszavonultság, Isten félelme, önmegtartóztatás, lemondás, csendben maradás, félelme, remény, bánat, éhség

26. A bűnbocsánat kérés állomása.

– van külön imaformulája: „Bocsánatot kérek a bűneimért Istentől, a Hatalmastól, akin kívül nincs más isten, az Élőtől, az Örökkévalótól, s bűnbánattal fordulok felé.”

– ha valaki ezt teljes szívéből teszi, azt Isten érzékeli, sé nagylelkűségből elfogadja

– minden út magába foglalja ezt az állomást, és az imát a nem kötelező imák (awrād) közé

– nem muszáj ez a formula legye, a sejk választja ki a formulát

27. A bűnbánat állomása.

– a bűnök elfelejtése

– ki kell törölni a szívből minden bűnt, és a bűn édességét oly módon, hogy ne maradjon nyoma a szíved legmélyén (titkodban), és légy olyan, mntha soha nem ismerted volna

– mások szerint a bűnbánat az, hogy ne felejtsd el a bűnödet

– harmadik: meg kell bánnunk a bűnbánatunkat

– kétféle bűnbánat: visszatérés és válaszadás bűnbánata

– visszatérés: félj Istentől, mert hatalma van feletted

– válaszadás: szégyelld magad Isten előtt, mert közel van hozzád

– azt is meg kell bánni, amit azortodox iszlám javall: hogy nem csak Istennel fogalkoztál

– 3 típusú bűnbánat: 1. köznép (elfordulás a bűnöktől); 2. elit (gondatlanság megbánása); 3. elit elitje (annak megbánása, hogy jónak találja, ha valamit csinált)

28. Mit ír al-Kalábádí a bűnbánatról?

– al-Ğunayd: a bűnöd elfelejtése; ki kell törölni a szívből minden bűnt, és a bűn édességét oly módon, hogy ne maradjon nyoma a szíved legmélyén (titkodban), és légy olyan, mntha soha nem ismerted volna

– Sahl t-Tusarī: az, hogy ne felejts el a bűnödet

– Ruwaym: meg kell bánnunk a bűnbánatunkat

– Rābi’a: bocsánatot kérek Istentől azért, ert oly kevéssé voltam őszinte, és azt mondtam: bocsánatot kérek Istentől

– al-Muġāzilī: visszatérés és válaszadás bűnbánata

– al-Mișri: „A köznép a bűneit bánja meg, a kiválasztottak a hanyagságukat, a próféták azt, hogy látják, képtelenek elérni azt, amit mások elérnek.”

– an-Nūri: megbánod, ha Istenen kívül másra is emlékeztél

– ad-Daqqāq: Isten felé arc legyél taró nélkül, jóllehet korábban tarkó voltál arc nélkül

29. Menedék keresése Istennél.

– maqām al-luğū’

– ha valaki úgy érzi, hogy a bűnbánata el van fogadva, ebben az állapotban dervis (faqīr, szegény) lesz belőle

– dervis: valaki Isten felé fordította arcát (dār wiššu)

– Isten felé lehet fordulni útmutatást kereső imával (șalāt al-istihāra)

30. A mérsékeltség állomása.

– I’tidāl

– az iszlám azt tanítja, hogy a muszlimok Isten legjobb népe (K3,11o), ezért a mérsékeltség kötelessége érvényes rájuk: meg kell marancsolni a jót és meg kell tiltani a rosszat

– kiegyensúlyozottság

31. Magyarázza meg „Az éhezés a valóság népének az útja” mondást!

Aki az éjszakát éhesen tölti, olyan, mintha imádkozással töltené, mert az éhezés az Istentől való félelem következménye. Az éhezés 10 tulajdonságot foglal magába:

  1. a gyarló lélek megtisztítás a vágyaktól
  2. és a kétséges dolgoktól
  3. megemlékezés
  4. elmélkedés
  5. megvetendő tulajdonságoktól való elszakadás
  6. dícséretes tulajdonságokhoz való közeledés
  7. az (úton) elöljáró mesterek követése
  8. a Próféta társai, a következő nemzedék és a későbbi kegyeséletűek követése
  9. a gyarló lélek leküzdése
  10. a gyarló lélek megakadályozása a vágyak követésében

Csak az éhezés juttatja el az embert az Istenhez, mivel az éhezés lemondás, s aki lemond (a világról), az eljut/célba ér, s aki célba ér, az megnyugszik. (Az éhezés a lélek megfosztása az élvezettől az evilágon, mely által az ember elérheti célját a túlvilágon.)

32. Mit jelent a szolgálat és éhezés kifejezés?

„A szúfi kötelessége: szolgálat és éhezés.”

A szúfinak saját fajtájával kell tartani a kapcsolatot, hogy ne vesztegesse el az ihletett gondolatokat, ezért társulnia kell egy a világi örömökről lemondott ájtatos mesterhez, akinek szemernyi kötődése sincs ehhez a világhoz. Az Isten közelségébe való eljutáshoz szintén fontos a földi dolgoktól való lemondás, önmegtartóztatás, melynek egyik legjobb módja az evilági éhezés.

33. Mit ír a megelégedettségről al-Kalábádí?

A megelégedettség a választás (szabad akarat) elhagyása, a szív nyugalma és öröme az isteni döntés végbemenetele során, az isteni határozatok örömmel való elfogadása.

34. Mi a faqr kettős értelme? (szegénység, szükség)

  1. A szegénység azt jelenti, hogy nem keresed azt, ami nincs (világi javak), azért, hogy nehogy elveszítsd azt, ami van (Isten közelsége). A szúfi tehát csak akkor törekedhet a létfenntartási eszközök megszerzésére, ha anélkül nem tudná ellátni vallási kötelességeit.
  2. A szegénység szó töve az arabban szükségletet jelent, ezért a szegénységet úgy értelmezik, hogy, ha valakinek valóban szüksége van (leszegényíti magát) Istenre, akkor valójában gazdag lesz Istenben, nem lesz rajta kívül másra szüksége.

35. Mit ír a szegénységről al-Kalábádí?

Ld. 34. kérdés

36. Mit jelent a világról való lemondás Abú Madyan szerint?

„Az evilág és a túlvilág egymás ellentétei. Ezért, aki az egyiket szereti, az elhagyja a másikat.” A lemondás önmegtartóztatás: „a kezek ne birtokoljanak, a szívek nem kövessenek földi dolgokat.”

37. Mit ír a lemondásról al-Kalábádí?

„Lemondás valójában nincsen, mert valaki vagy arról mond le, amije nincs neki, akkor ez nem lemondás, vag arról mond le, ami az övé, akkor viszont hogyan tud lemondani róla, hoszen a birtokában van, nála van.” Így a lemondás csak a lélek megfékezése, a bőkezűség és a kegyes adakozás lehet.

38. Mit ír a türelemről al-Kalábádí?

A türelem enyhülést várni Istentől. Vk. más szerint nem szabad a tűrésben emyhülést keresni.Tűrni kell Isten parancsát és előírásait, az ember a dolgokat a türelemmel szenteli meg.

39. Mi a szorongás?

A bűntől való félelem állomása. Ezen az állomáson az uralkodó érzés az istenfélelem, mely az ember egész lényét áthatja.

40. Mit ír az istenfélelemről al-Kalábádí?

Az istenfélelem az állapotok szemlélése az elkülönülés helyzetében. Ez azt jelenti, hogy a szúfi féljen mindentől, ami Istenen kívül van, nála keresve nyugodalmat és nála találva élvezetet. Az istenfélelem mindennek az elhagyása, ami Istenen kívül van.

41. Mi a félelem?

A valóság felismerése az értelemben, szemben a szorongással, ami az érzelmekben lép fel. (A féleémet a remény követi.) A szúfi ezen a z állomáson fél a vádaskodástól, a bűntől, és attól, hogy nem fog a Paradicsomba lépni, hogy nem érkezik el az isteni jelenlét megszemlélésének, tanúsításának állomása.

42. Mi a remény?

Istenben való remény. Ez a remény Isten saját megnyugtató szavain alapszik, mely szerint a szolga, aki jót gondol róla, az meg fogja találni őt, úgy, ahogy elképzeli.

43. Mi az eltörlés?

Ez az az állomás, amelyben a szúfi azt gondolja, hogy ő pusztán a képzelet játéka, aki a megsemmisülésbe halad. Ha valaki eltörli a lelkét (saját magát), azaz a büszkeségét, nem marad más, csak az ő ura. Ez a végső szerénység, megalázkodás.A teljes eltörés az, amikor valaki úgy gondolja, nincs más, csak Isten, a teremtményeknek nincs léte, nem lát mást, csak a Teremtőt. Teljességgel túllépett az anyagon, nem észleli azt.

44. Mi a mámor?

A mámor állapotában az ember furcsa dolgokat cselekszik és mond, és a kötelezettsége, önfegyelme megszűnik. (A mámor állapotában az ember elkövethet bűnt, de mivel szándék és vágy nélkül cselekszik, tette nem tekintendő bűnnek. Ilyenkor a szúfi nem az isteni jelenléttől van távol, hanem azoktól, akik körülötte vannak.

45. Mit ír a mámorról al-Kalábádí?

Mámor az, amikor a szúfi távol van a dolgok megkülönböztetésétől, jóllehet nincs távol maguktól a dolgoktól. Ez azt jelenti, hogy nem tud különbséget tenni a megfelelő és kellemes dolgok, valamint az ellentétei között, mivel az Igazsággal, Istennel áll kapcsolaban. A mámort követő kijózanodás olyan álapot, amelyben az ember meg tudja különböztetni a fájdalmat okozó dolgot a kellemestől, mégis a fájdalmat okozót választja, az Igazság (Isten) határozatának megfelelően. A fájdalmat azonban nem érzékeli, sőt a fájdalmat okozó dologban gyönyört talál.

45) Al-Kalabádi „A mámorról”

A mámor az, amikor a szúfi távol van a dolgok megkülönböztetésétől, jóllehet nincs távol maguktól a dolgoktól. ( öntudatlan állapotba kerül., ġāba)

Nem tud különbséget tenni a megfelelő és a kellemes dolgok között, vmint az ellentétei között, mivel az Igazsággal (Istennel ) áll kapcs.-ban. Az Igazság erői képtelenné teszik arra, hogy különbséget tegyen a között ami fájdalmat okoz és ami élvezetet.

A mámort köv. kijózanodás(sahw) olyan állapot, amelyben az ember meg tudja különb., fel tudja ismerni a fájdalmat okozó dolgokat a kellemestől, mégis a fájdalmat okozót választja. A fájdalmat nem érzékeli (yašhad), a fájdalmat okozó dologban gyönyört talál.

46) al-K. „ A háláról”

Al-Muhāsibī: a hála az , amikor Isten többet ad a hálálkodóknak. Aki hálás, azt Isten további áldásban részesíti, s ez tovább növeli a háláját.

Al-Harrāz: A hála a jótevő elismerését és uraságának megvallását jelenti.

Egy nagy szúfi: A hála az, amikor nem gondolunk a hálára , hanem csak a jótevőre tekintünk. Nem vagy hálás, amíg hálálkodsz, hisz a hála célja a zavar kifejezése. A hála Istentől való kegy, amelyért hálásnak kell lenni és ez soha nem ér véget.

47) Istenbe vetett bizalom ( tawakkul)

Isteni itéletek es döntések folyamatába való belenyugvás, a teljes elengedettséget isten színe elött. Senki másnál nem keresünk menedéket csak istennél. Nem szabad kérni istentől, de ő megadja a létfentartáshoz szükséges dolgokat, de emberektől sem, mert ha szükség rá ugy is adnak

48)al-K. „ Az Istenbe vetett bizalomról”

At-Taqatī: A bizalom az a hatalomtól és erőtől való megfosztottságot jelenti.

Ibn Masrūq: A bizalom az (isteni) ítélet és döntések folyamatába való belenyugvást jelenti.

Sahl: A bizalom a teljes elengedettséget jelenti Isten színe előtt.

A bizalom azt jelenti, hogy senki másnál nem keresünk menedéket , csak Istennél.

Aš-šiblī: A bizalom az jó koldulás

Ne keressünk pótlásokat (Istennél)

A bizalom titok Isten és a szolgája között.

Egy nagy szúfi: A bizalom lényege a bizalom elhagyása.

Az Istenben való bizalom, lelked(magad) érdekében, az csupán egy bekövetkezhető kellemetlenségtől való védekezés.

49) Isten előtt való megjelenés

Ez csak a mámorosság állomása után következhet . Amikor a szúfi távol van a teremtett dolgoktól, akkor jelen van Istennél és az ő küldötténél.

A szúfi ezen az állomáson előfordulhat hogy nem eszik semmit, hiszen táplálékát az ő lényegükből nyeri és az ő fényeikkel van megvilágítva.

50) al-K. „A távollét”

Azt jelenti hogy az ember távol van a lélek szükségleteitől, és így nem érzékeli azokat. A szükségletek továbbra is vele vannak, benne találhatók,azonban ő távol van tőlük, mivel annak a jelenlétében van ami az Igazságé(Istené).

Van egy másik távollét is, ez a megsemmisüléstől való távollét.

51) al-K. „A jelenlét”

Azt jelenti, h az ember látja,h lelkének szükségletei Istenhez tartoznak, nem pedig a lelkéhez. Bármibe is belekezd, abba szolgasággal és emberi természetének alávetésével kezd bele, nem pedig az élvezet és vágy kedvéért. A jelenlét a hatalomba kerítés jelenléte, nem pedig a szemtanú jelenléte.

52) al-K. „ A hatalomba kerítés”

A legyőzetés olyan állapot, melyben úgy tűnik Isten szolgájának, h nem képes az oksági viszonyok megfigyelésére, és a viselkedési szabályok betartására. Érzéketlen lesz arra , hogy mit hoz a jövő. Amikor a megtapasztalt, őt legyőző erők lecsillapodnak, akkor visszatér saját magába. A legyőző erő lehet félelem, rémület, tisztelet, szégyenkezés, v más ehhez hasonló. A legyőzetés állapotában szabad olyasmit csinálni, amit nem szabad nyugalom állapotában. Ha azonban vki nyugalmát meg tudja őrizni, akkor erősebb és tökéletesebb lesz az állapota.

53)al-K. „ A megmutatkozás”

3állapota van :

• A lényeg megmutatkozása , ami a lelepleződés- a legyőzetés feltárulkozásait jelenti az e világon

• A lényeg tulajdonságainak megmutatkozása, ami a fény helye- megmutatkozik a szúfi számára az h milyen hatalma van Istennek fölötte

• A lényeg döntésének megmutatkozása , ami a Túlvilág , és ami benne van- a túlvilágon következik be, az emberek egy része a Paradicsomba, mások a Pokolba fognak kerülni…

55) Elengedettség

Nyugtalan, ,bosszús lesz, Isten azt kívánja tőle hogy másokat is őhozzá hívjon, és megadja neki az elengedettség állapotát és a mosoly sohasem hagyja el arcát. Itt továbbléphet, és további erényeket szerezhet.

56) Fesztelenségről

Al-Ğunayd: A szúfizmus a (kivételes) pillanatok megőrzése.

Ibn Atā: a szúfizmus az Igazsághoz(Istenhez) fűződő fesztelen viszony.

57) Tanúskodás(jelenlét)

A vágyakozás egyre fokozódik, míg nem eléri a csúcspontját, amikor is a szúfi belép a tanúskodás állomására, ami a belső állomásnak a leleplezését jelenti.

Csak a ġawt v. jövőbeli ġawt éri el ezt a szakaszt. Folyamatos tanúskodás.

Legjobb az ha a szúfi Mohammed jelenlétének társaságában van. Ameddig egy szent (Isten barátja) tudja látni a küldöttet és Istent, tudja látni az egész Univerzumot. A ġawt ( segítség) láthatja az Egeket é a Föld középpontját.

58) al-K. „ A lecsupaszításról”

Azt jelenti, h külsőleg vki lecsupaszítja magát az esetlegességektől, belsőleg pedig a kárpótlások (kérésétől). A világ esetlegességekből nem vesz magához semmit, és nem kér cserébe, azért amit elhagyott, semmiféle kárpótlást sem ezen a világon, sem a túlvilágon. Azért csinálja mindezt, mert Istennek járó kötelesség. (haqq)

Lecsupaszítja a belsejét attól, h megfigyelje azokaz az állomásokat, amelyekbe beköltözik és azokat az állapotokat, amelyekbe belekerül abban az értelemben, h nem (igyekszik) bennük végleg letelepedni és nem érez hozzájuk kötődést.

59) al-K. „ Az elkülönítésről”

Annyit tesz , h a szúfi elkülönül a külső formáktól, különálló lesz az állapotokban és egyedül lesz a cselekedetekben. Cselekedetei egyedül Isten számára történnek, úgy hogy közben nem tekint a lelkére, nem vesz figyelembe semmilyen teremtményt, és nem vágyik kárpótlásra. El kell különülni az állapotokban maguktól az állapotoktól, hogy ne lássa a szúfi magát az állapotokban.

Azt is mondják, hogy a lecsupaszítás azt jelenti h az ember ne birtokoljon semmit, az elkülönítés pedig azt, h ne birtokolja őt senki és semmi.

60) al-K. „Az összpontosításról”

Az összpontosítás az igyekezet összpontosításával kezdődik, ami azt jelenti, hogy minden törekvésnek egyetlen törekvéssé kell válnia.

A belső harc és önfegyelmezés állapota.

Az összpontosítás, amely a szúfik sajátja abból áll, h mindez misztikus állapottá váljon. Törekvései nincsenek szétszórva, hanem összpontosítva vannak a törekvések és egyetlen törekvéssé válnak annak a jelenlétében, aki azoknak az Összpontosítója. Az összpontosítás csak akkor következhet be ha egyedül Istenen keresztül történik.

Egy nagy szúfi: az összpontosítás a belső titkok összegyűjtése azáltal, ami kikerülhetetlen.

61. Mit jelent az elválasztás?

Az elválasztás – arabul tafriqa – az összpontosítás után következik. Isten szolgája el van választva a szükségletei (huzúz – pont van mindegyik msh alatt) iránti törekvéstől, az élvezetek és kényelem (maráfiq) keresésétől. El van választva a lelkétől (nafs) is, és cselekedetei nem annak kedvéért történnek. Előfordulhat az is, hogy akinek a törekvései összpontosítva vannak, az bizonyos esetekben szükségleteire próbál tekinteni, de védelmet élvez azokkal szemben, akadály lett közéjük és közé helyezve. Ezt a helyzetet azonban nem utálja, sőt, akarja, mivel tudja hogy ezt az Igazság (ﷲ) tette vele, és az a körülmény, hogy ki lett jelölve Számára, és Magához vonzotta őt minden Rajta kívül eső dologtól

62. Mi az összekapcsolódás?

Az összekapcsolódás – arabul ittisál (ﺺ) – azt jelenti, hogy az ember a belsejében elkülönül mindattól, ami Istenen kívül van. Csak Őt hallja és látja a hódolat ( ta c zím) értelmében.

Sokféleképpen értelmezik:

“Az összekapcsolódás a szívek lelepleződése és a benső titkok szemlélése.” – mondta an –Núrí a IX. században.

A szívek lelepleződése: A megvalósulás előtt álló szúfi úgy érzi, mintha Isten trónusára nézett volna.

A benső titkok szemlélése: A szívbéli utazóknak úgy kell imádnia Istent, mintha látná.

A szív elér a zavar, a felejtés állapotába, vagyis csak Istennek hódol.

“…, amikor a szolga csak a teremtőjét érzékeli (šahida) és nem kapcsolódik a belsejéhez (sirr) más gondolat (kháTir), csak ami teremtőjétől való.

Jóllehet önkívületi állapot, a lélek nyugalmi állapotát feltételezi.

63. Mit ír az összekapcsolódásról al-Kalábáđí?

Ua, mint 62!!! +

A Próféta is azt mondta: „Imádd Istent, mintha látnád.”

Sahl: „Megmozgatta őket a csapás, és mozogtak. Ha nyugton maradtak volna, akkor összekapcsolódtak volna.”

64. Mi a megsemmisülés?

A megsemmisülés – arabul faná’ – abban áll, hogy a szúfinak megsemmisülnek az evilági szükségletei (huzúz), úgy, hogy belemerül abba, ami által megsemmisült. Elveszti a megkülönböztetés képességét (tamyíz).

C Ámir ibn Abdalláh: „nem érdekel, hogy asszont láttam-e vagy falat.”

A szúfi teljesen átadja magát Istennek, aki irányítja (taSríf) vallási kötelezettségeiben, és védi a bűntől. Cselekedetei megegyeznek az igazságos akaratával (muwáfaqátihi).

A szolga el van távolítva minden személyes jegyétől, és minden rajta kívül lévő jegytől is.

Vita van arról, hogy a megsemmisülő visszatér-e saját tulajdonságainak a megmaradásához.

a) Visszatér, hiszen a megsemmisülés állapota nem állandó, hiszen ez lehetetlenné tenné, hogy elvégezze feladatait.

b) A megsemmisülés a Hatalmas adománya, nem szerzett, nem a cselekedetek eredménye. Ha visszatérne, az az adománytól való megfosztás lenne, az ajándék visszavétele, s ez nem illim Istenhez.

A megsemmisülő megőrződik a vallási kötelezettségek számára:

Elmondták al-Ğunayd-nak, hogy an-Núrí napok óta áll a šúnízi mecsetben, nem eszik, nem alszik, Isten nevét mondogatja, DE! az imákat elvégzi a megfelelő idejükben.

„Akkor biztosan józan”- mondta valaki.

Al Ğunayd: „Nem, de az elragadtatás állapotában lévők megőriztetnek Isten színe előtt elragadtatásuk során.”

65. Mi a megmaradás?

A megmaradás – arabul baqá’ – abban áll, hogy miután minden megsemmisült tőle, ami sajátja volt, csak az által marad meg, ami Istené.

Egy szúfi: „A megmaradás a Próféták állomása.”

Ilyenkor istentől származó nyugalomba (sakína) lesznek felöltöztetve, semmi nem akadályozhatja meg őket, hogy végrehajtsák vallási kötelezettségeiket, és így megkapják az isteni kegyet. (faDl)

„Megsemmisül az ellentmondásoknak, és megmarad a megegyezéseknek.”

Minden dolog egyetlen dologgá válik számára: csak azt követi, amit Isten megparancsolt neki, és az Ő tetszését szolgálja. (nincs jutalomra való vágyakozás, vagy büntetéstől való félelem!)

Ez az értelme annak a szúfi tanításnak, hogy megsemmisülnek tulajdonságai (awSáf), de fennmarad Isten tulajdonságai révén.

A félelem és a vágyakozás fennmaradnak benne, azonban csak azért vágyik jutalmat, mert isten szereti őt, és azt parancsolja, hogy kérjen jutalmat Tőle. Stb.

/Korán XII/31, Putifárné társnőinek lelkiállapota/

66. Mit ír a megsemmisülésről al-Kalábáđí?

Ua, mint 64!!! +

Módja (sabíl) sincs az ellenkezésre, a bűnre. (c iSma)

Ez magyarázza a Próféta szavait: „Fül és szem vagyok (Isten) számára.”

c Abdalláh b. c Umar mesélte: üdvözölte őt egy férfi, miközben a Ka c ba körül körözött Mekkában, ő azonban nem válaszolt. „Mi Istenre szegeztük szemünket azon a helyen.”

Másik megsemmisülés: a külső dolgoktól való teljes távollét: pl. Mozes öntudatlansága a hegyen /Korán VII/139/

al Kharráz: „A megsemmisülő jele az, hogy elmúlik az evilágra és a Túlvilágra való szüksége is, csak a Magasságos Istenre van szüksége.”

A megsemmisülés az emberi tulajdonságoktól való távollétet, öntudatlanságot (ġayba) jelenti. Nincs többé igazságtalanság, tudatlanság.

67. Mit ír a megmaradásról al-Kalábáđí?

Ua, mint 65!!! +

/Korán: V/59: „Ez Istentől való kegy, annak adja, akinek akarja.”

Csak azt követi, ami a magasságos Istennek tetszik anélkül, hogy ez kedve ellenére lenne.

Istennek járó kötelezettség: lilláhi c aleyhi

Ha a megsemmisülő visszatér, akkor nem a saját tulajdonságaihoz tér vissza, hanem a megmaradás állapotába kerül. Nem szűnnek meg emberi tulajdonságai, csak tudatossága (šuhúd).

A megsemmisülés és megmaradás tehát értelme tehát az, hogy a szúfi megsemmisüljön a (lelke) szükségleteitől, és megmaradjon másnak a szükségletei által.

68. Mit jelent a megismerés a misztikában?

A megismerés – arabul ma c rifa – az iszlám misztikában egyetlen dolgot takar. Isten megismerését, ugyanis csak ő érdemes rá.

= Isten ismeretének tana

Az Istenhez vezető útmutató maga Isten. Az értelem (c aql) gyenge, s gyenge csak gyengére utal, tehát nem szolgálhatja Isten megközelítését.

A misztikus megismerés nem logikus gondolkodáson, hanem eksztázison alapul, így nem elméleti, hanem gyakorlati megízlelés (đawq).

69. Mit értünk „Isten ismeretén”?

Isten megismertette a hívőkkel azt, hogy ő uruk:

„Nem vagyok-e a ti uratok?” – a-lastu bi-rabbikum? /Korán VII/173.)

Ez a mondat a szúfi hitvallás és megismerés kiindulópontjának számít.

Hasonló a keresztény tanításokhoz: „Senki sem ismeri őt, kivéve azt, akivel megismertette magát…”

Isten saját magán keresztül fedte fel magát, mondják a szúfik, és saját magán keresztül vezetett minket az Ő ismeretéhez.

(Pál apostol megfogalmazása: Csak akkor ismerhetjük meg istent, ha előbb Isten megismer minket.)

A szúfik egyetértenek abban, hogy csak az értelem által ismerhető meg az Isten, de ez nem elégséges.

As-Sabbák: Isten megteremtette az értelmet, és megkente őt az isteni egység fényével, mire az felismerte, hogy Ő az isten, és nincs más isten rajta kívül. Tehát az értelem is Isten által ismerte meg a Magasságost.

Jézus és a remete története (TK. 100/3!)

70. Mi a megismerés folyamata?

Tulajdonképpen nem más, mint megfelelően felkészülve várakozni, hogy Isten megismerjen, és megszeressen, és így a megismerő (al- c árif bi-lláh, ‘Istenben ismerő) is ismerhesse és szerethesse Istent.

Ennek a színhelye nem az ész, hanem a szív.

Az emberi tudás – érzékszervek által, ésszerű gondolkodás által megszerzett – véges. A misztikusok azonban biztos tudásra vágynak, a totális egész megismerésére törekszenek.

Ha Isten egy (iszlám tanítás), s a teremtett világ is egy az istennel (szúfizmus sarkalatos tétele) – a tawhíd tana -, akkor megismerését is mint átfogó egészt, „nem rész szerint valót” kell célba venni.

71. Mit ír a megismerésről al-Ğilání?

Könyve: „A titkok titka” – Sirr al-asrár: A megismerésről c. fejezet

„A nyilvánvaló dolgok külsődleges ismerete 12 szekcióra oszlik, s belső ismeretük is 12 szekcióra oszlik.. Ezek a részek fel vannak osztva a köznép és Isten különleges, tiszta szolgái között, (lelki) képességeiknek megfelelően.”

4 érdekes szekció

kötelességekre és tiltásokra vonatkozó vallási előírások; evilági dolgokra és cselekedetekre vonatkozó vallási előírások

Ezen előírások belső jelentése és értelme: Nem nyilvánvaló dolgok fogalmi megismerésének a tudománya – ezek képezik a misztikus tudományokat!!!

hikma ( ﺡ ): bölcsesség – a rejtett szellemi lényegre vonatkozik

e lényeg belső lényegére vonatkozó ismeret, mely az igazság

A tökéletes embernek mindezeket meg kell ismernie.

„Az, aki nem tudja megtalálni az ismeretet a bensejében, akkor sem lesz bölcs, ha egymillió könyvet elolvas…”

A külső dolgok tudója nem juthat az isten közelébe, mert arra helyre repülni kell, s s a repüléshez szárnyakra van szükség.

Aki megismeri az igazságot, az a Paradicsomba jut.

(„Itt nincsenek sem gyémántpaloták, sem örökszép lányok.”)

Tehát:

Az igazi megismerés az isteni lényeg, igazság megismerése, módszere a dolgok belső jelentésében való elmélyülés, és színhelye nem az értelem, hanem a szív.

Ez a megismerés röptet minket az isteni közelségbe, s emellett jelentéktelen lesz minden emberi, minden angyali, s még a hivatalos iszlám csillogó, gyönyörökkel teli Paradicsoma is.

72. Mit ír Ibn Arabí a megismerésről?

Műve: Mekkai látomások – Futúhát (ﺡ ) Makkiyya

„Isten 104 könyvet bocsátott alá az égből kinyilatkoztatás formájában. A többi százban lévő tudást belehelyezte négybe: a Tóra, az Evangélium, a Zsoltárok és a Korán könyvébe. Azután beletette a fenti könyvek tartalmát a Koránba. Ugyanakkor a Korán tudományait tartalmazza az első fejezete (al Fátiha ﺡ – „a nyitó szúra”). Az ebben lévő tudást belefoglalta a szúra-kezdő ‘biszmilláh’ formulába (‘A könyörületes és irgalmas Isten nevében’).”

De az ebben rejtőző tudást tartalmazza BÁ’ betű, sőt, az alatta lévő pont is.

Tehát: A bá’ betű pontja a mindenség foglalata, vagyis mindazé, ami a Korán és az összes többi égi könyvben megtalálható.

73. Mit ír a bizonyosságról al-Kalábáđí?

A bizonyosság arabul: yaqín.

Al-Ğunayd: A bizonyosság a kétség elmozdítása.

An-Núrí: A bizonyosság szemlélődés. Ezzel szemben sosem jelentkezik ellenkezés.

Đú n-Nún: Minden, amit a szemek látnak, az a tudáshoz kapcsolódik, míg az, amit a szívek látnak, a bizonyossághoz kapcsolódik.

A bizonyosság a szív szeme.

Sahl: A bizonyosság lelepleződés.

74. Mit ír az ismeret valóságáról al-Kalábáđí?

Az ismeret valósága arabul: haqíqat (ﺡ ) al-ma c rifa

Több szúfi álláspontját mutatja be:

1) Az ismeret két fajtája:

igazság ismerete: az Isten egységének a megállapítása

valóság ismerete: Nincs út a megismeréshez, mivel az örökkévalóság (áthatolhatatlanság) és Isten úrságára való ráeszmélés (tahaqquq ﺡ ) lehetetlenné teszi a felfogást.

„De nem tudják felfogni Őt a tudásukkal.” /Korán XX.109./

2) Az ismeret a (benső) titok megjelenítése a megemlékezések révületeinek megfigyelése közben, a folyamatos feltárulkozások (kušúf) jeleinek megfelelően.

Vagyis: a benső titok (szív) megszemléli Isten Hatalmasságát, és felmagasztalja, de nem szóval.

3) al-Ğunayd: „A megismerés az, hogy tudjad, bármit is képzelsz a szívedben, az Igazság (Isten) annak az ellenkezője.”

4) Ha a megismerés meglepi a bensőnket, akkor olyan elviselhetetlen lesz, mint a Nap sugarai a szemlélődő számára.

75. Hogyan jellemzi a megismerőt al-Kalábáđí?

Al-Yazdániyár: A megismerő Istent és a cselekedeteit szemléli, de nem látja az isten tanúját magát, és saját cselekedeteit.

Egy szúfi: A teremtmények közül az ismeri legjobban Istent, aki a leginkább zavarodott.

Đú n-Nún: A megismerő a következő fokokra lép: zavarodottság, Isten iránti szükség, kapcsolódás istenhez, majd ismét zavarodottság.

Első zavar: Azok a cselekedetek okozzák, melyeket „Isten megtétet vele”. Hálája nem lehet egyenértékű az Isten kegyével. pl.: ha köszönetet mond, azt is isten kegyéből teheti meg, tehát újból köszönetet kell mondania!

Egyszer aš-Šiblí felállt imádkozni, de sokáig úgy maradt, s csak azután kezdett hozzá. Rájött, hogy ha imádkozik, akkor megtagadja a kegy hatalmasságát, hiszen összeveti saját cselekedetét az Ő cselekedetével, viszont, ha nem imádkozik, akkor hálátlan.

Második zavar: megzavarodik az egységesítés valójában, értelme meghátrál Isten nagysága előtt. Valaki azt mondta: „Az egységesítés előtt vadon van, amelyben eltévelyegnek a gondolatok.

„Itt volt, és elment.”, vagyis: Nem láthatja őt az ember két időpontban ugyanolyan állapotban, mivel Más igazgatja cselekedeteit.

„Olyan ember, aki, bár a többiekkel van, mégis messzire van tőlük.”

Halláğ: A megismerőnek nincs időpontja, mert az idő élvezet, amelyben enyhülés van a szorongás után, a megismerés viszont hullámokból áll, melyek fojtogatnak, felemelnek, majd leejtenk. Így a megismerő időpontja sötét, fekete.

A megismerés feltétele az, hogy mindent kitöröljél magadból, amint az akaró kezdi útját úgy, hogy néz, de nem lát.

Fáris: A megismerő tudása állapot, mozgásai pedig egy állapot legyőzésének az eredményei.

Al-Ğunayd: „ A víz színe az edény színe”

Vagyis: A megismerő minden állapotában azt követi, ami a legmegfelelőbb. Állapotai különböznek egymástól, ő az ‘időpontjának a fia’ (ibn waqtihi)

Összefoglalva:

A megismerő tehát az, aki minden erőfeszítést megtesz azért, amivel Istennek tartozik, és azáltal valósítja meg megismerését, amit istentől kap, s így az a helye, ha a dolgoktól visszatér istenhez.

76. Mit jelent a szerelem a szúfizmusban?

– A szerelem az Isten iránt érzett mindent átható szerelem,amely végül az Isteni lénnyel való egyesüléshez vezet. A szerelem a szívek hajlama,a szúfi szíve Isten felé hajlik, ill. minden felé ami Istené. A szerelem: beleegyezés,engedelmesség az isteni parancsnak. A szerelem élvezet,ha egy teremtett lény felé irányul a szerelem vezet a megismeréshez, össze van vele kapcsolva,aki Istent megismeri az megszereti. A szerelem egyik jele az a vágy,hogy szemtől szemben találkozzunk szerelmünkkel,láthassuk elfátyolozatlanul. Al-Gazali szerint 3 fajtája van:

– 1:ön-szeretet (önimádat). 2:mások iránti szeretet. 3:egy dolog szeretete önmagáért

77. Isteni szerelem lényege:

– Istenhez egyedül a tiszta szerelem méltó,amely mentes minden érdektől, és nem számít jutalomra. Isten szerelmese nem gondol semmire Istenen kívül. Az igazi szerelem azt jelenti,hogy mindent amid van odaadod annak,akit szeretsz, úgy hogy semmid se maradjon neked saját magadból. Az isteni szerelem egyoldalú szerelem,mert nem egyenlő felek,hanem Úr és rabszolga állnak egymással szemben. Az út végpontja,a szerelem beteljesedése. Az útnak 3szakasza van: 1:állomások. 2:állapotok. 3:eredmény(az út vége,keresés céljának elérése)

78. Szerelmi elragadtatás (wagd)

– Ez a szúfizmus lényege. Ez a wagd az állandó vágyakozás állapota,egész lényével vágyakozik Istenre, a vágyakozás magasabbrendű mint a szerelem,azonban a szerelem tartalmazza a vágyakozás fájának magvait. A szúfi állapotok tul.képpen az elragadtatás pillanatai,amikor a szúfi nem felel saját szavaiért és tetteiért.

79. Szépség és fenségesség isteni neveinek értelme:

– Isten a legfőbb szép és fény—Az istenhívők e 2 tulajdonság révén közelednek felé és lesznek szerelmesek Istenbe. Aki a megismerés során tanúja lesz Isten szépségének, az folyton az ő látására vágyakozik.= a vágyakozás a szerelem eredménye. Ahol a szépség létezik,természetesen azt szeretni kell,minél nagyobb a szépség,annál nagyobb a szeretet,s mivel teljes és tökéletes szépség csak Istenben található,csak Ő érdemes igaz szerelemre.

80. A bizalmasságról (al-Kalabadi)

– A bizalmasság az, amikor a félénkség megszűnik, de megmarad a félelem. A félénkség megszűnése azt jelenti,hogy a remény felülmúlja a félelmet. A bizalmasság a szív öröme abban,akit szeret. A bizalmasság az ember elfordulása magától, és az igazi társaság felé fordulás.

81. A szerelemről (al-Kalabadi)

A szerelem a szívek hajlama. Ez azt jelenti,hogy a szíve Isten felé hajlik, ill. minden felé ami Istené. A szerelem azt jelenti,hogy előnyben részesítjük azt akit szeretünk. A szerelem Élvezet, ha egy teremtett lény felé irányul és elemésztődés, ha a Teremtőre irányul. Aki Istent szereti, annak „Ő az élet” azonban aki szeret,annak a számára nincs élet. A SZERELEMNEK 2 fajtája van: 1:a vallomás szerelme: amelyben egyként részesülhet a kiválasztott és a közember; 2:az elragadtatás szerelme,amely váratlanul éri az embert. A szerelem vakká és süketté tesz (MILYEN IGAZ)

82. Az elragadtatásról (al-Kalabadi)

– Az elragadtatás jelentése: minden,ami váratlanul éri a szívet,legyen az rémület vagy aggodalom, vagy a túlvilági állapotokra utaló jel meglátása. Az elragadtatás a szívek hallása és látása. Ha egy embernek az elragadtatása gyenge,akkor kimutatja az elragadtatást. Az elragadtatás kimutatása azt jelenti,hogy ami a bensejében van az megjelenik a külsején is.

83. Mester-tanítvány viszony:

– A Mester a lélek orvosa,lehet hogy tanítványa túl gyenge az extázisra,ezért nem szabad megengedni neki,hogy túl gyakran részt vegyen megemlékezési v. meghallgatási szertartásokon. A mesternek kell tudni eldönteni,hogy mit helyes és mit helytelen a tanítványának tennie. A mester feladata a tanítvány erkölcsi útbaigazítása. Ami mester-tanítvány között történik,annak nem szabad mások tudtára jutni( rossz az aki rosszra gondol)…A tanítvány feltétlen engedelmességgel tartozik a mesternek. „ A tanítványnak olyannak kell lennie a mester kezében,mint a viasz,hogy formálhassa.

84. Szúfi mester jellemzői:

– Amikor eléri a 8éves kort,belekezd a vallástudományok tanulmányozásába. Aztán elkezdi keresni a könyvekben Isten dicsőséges tulajdonságainak leírását. Böjtölés és állandó imádkozás. Fegyelmeznie kell magát és visszautasítani vágyait. Mecsetbe járjon.

85. A mester oktatása. (Abú Madyan)

– A mester tanítsa meg a tanítványának az imádkozás előírásait és elvégzésének szokásait. Meg kell tanítania neki a Korán nyitófejezetének a helyes recitációját. Meg kell tanítania neki,hogy mi a megengedett és mi tilos. A mester megtanítja tanítványának,hogy óvakodjon a szabados életviteltől oly módon,hogy megtisztítja lelkét. Meg kell tanítania,hogyan böjtöljön ragab és sa’aban havában, + utasítania kell Dávid próféta böjtölési szokásának a betartására. A mester parancsolja meg tanítványának,hogy keresse az Istennek való bizalmas kapcsolatot.

86. A mester látogatásának értelme (Abú Madyan)

– A mesterek látogatása révén dicséretes tulajdonságokat tudsz elsajátítani. Ezek közül az ; 1.növekedés és erősödés a hitben,vallástudományban, és az úthoz való kitartásban.; 2.Az Istennek tetsző alkat és a dicséretes tulajdonságok megszerzése. 3.A Fenség és a megbecsülés Urához való eljutás. 4.Az út és a valóság megismerése. 5.Jutalom és érdem

87. Visszavonulás jelentősége:

– Az elkülönülésről több, Muhammad prófétára visszavezetett hagyomány is szól. Ezekben többek között azokat a harcosokat dicsőíti a próféta,akik a hadjáratok után a hegyi szurdokokba vonultak vissza és ott imádkoznak, imádják az Urat, míg el nem éri őket a biztos tudás szellemi állapota. Az számít Isten szemében a legméltóbbnak aki féli Őt, és a világtól elvonulva nem zaklatja az embereket a saját gonoszságával.

88. Mi a magány?

– Az akarónak az ügy kezdetekor félre kell vonulnia az emberektől, míg az útjának végén a magány várja,melynek segítségével megvalósítja magát saját maga társaságában. A félrevonulásnak feltételei vannak: 1. elvonulásával az legyen a szándéka,hogy megóvja a többi embert az ő saját rosszaságától. 2.távolodjon el az elvonulás során,mindentől ami Istenen kívül van. 3.a vallás tudója legyen 4.sokoldalúan ismerje a sari’a tudományait. A magány révén el lehet érni azt az állapotot amelyben az akaró megszabadul a kétszínűségtől és az emberek felé való tetszelgéstől. Aki azt akarja,hogy ép legyen a vallása,s nyugodt a teste és a szíve az különüljön el az emberektől.

89. Hogyan jellemzi a magányt „A szívek élete”c. mű?

– A magányban kialakul az emberekkel szembeni idegenkedés érzése,és a Magasságos Istennel való bizalmas viszony. A magány ad erőt a türelemre,legyengíti a szenvedély és a vágy habzsolását. A magányban kialakul az,hogy Isten szolgája magával lesz elfoglalva és keveset fog másokhoz beszélni. A magány következménye: a szív megsemmisül. A magány arra ösztönöz,hogy elhagyjuk az emberekhez való hízelgést és tetszelgést. A magány az Igazságnak a színe elé jutását jelenti.

90. Mi a magány és a közösség viszonya?

– Az emberek 2 részre oszthatók aszerint,hogy milyen az állapotuk az elkülönülésben. 1: gyenge,határozatlan ember,akin uralkodnak a vágyai= hasznára van az elkülönülés 2: eltökélt, biztos tudású ember, akire az embereknek szüksége van a vallásgyakorlásuk során= ennek nem szabad elkülönülnie az emberektől, sőt magát kell tennie irányítónak-az embereket ai Isten útján vezeti.

91. Milyen két típusú ember van a magány és közösség viszonylatában?

Az egyik típusú ember: gyenge, határozatlan, uralkodnak rajta vágyai, legyőzi a vak szenvedély, nincs tudása, ami hasznára lehetne. (Ennek nagyobb hasznára van az elkülönülés, sőt, kötelessége, azután, hogy megtanulta vallása dolgaiból azt, amire szüksége lehet az elkülönülésben.

A másik típusú ember: tudós, eltökélt, biztos tudású ember, akire az embereknek szükségük van a vallásgyakorlásuk során. Ennek nem szabad elkülönülnie az emberektől, sőt magát meg kell tenni (a vallásra) ösztönzőnek és irányítónak, hogy az emberek számára jó tanáccsal szolgálhasson. Olyan ő, aki megvédi a Magasságos Isten vallását, aki az embereket az Isten útján vezeti.

92. Miért kell visszatérni a magányból a közösségbe?

A tudós embernek vissza kell térnie az emberekkel való kapcsolataihoz, mivel az emberekkel való elvegyülés útján jobban érvényre tudja juttatni ezen erényeit, s tudását és erejét az emberek vezetésére tudja fordítani. Ha nem lakik velük együtt, akkor nem tudja megmutatni nekik a vallás terén szerzett tudását, nem tud tanáccsal szolgálni, nem tud hasznukra lenni tudásával, intésével és vezetésével. Akkor a cselekedetei csak saját magára fognak vonatkozni, s nem lesznek más emberek hasznára. Nem visz tetteivel másokat a jó irányba, s nem okoz hasznot az embereknek Istenhez való kapcsolódásával.

93. Mit ír a magányban végzett megemlékezésről „A szívek élete”?

Az egyéni dikr végrehajtásának módja kis cellában: törökülésben mindkét térd érje a falat, Mekka felé. Belélegzés, nyelvet a szájpadlásra la („nincs”) jöjjön az orrüregből, az iláha („isten”) középső magánhangzóját jobbra döntsd, illá („csak”) jobbról induljon, vidd be az Allah („az Isten”) nevet a szív mélyére, ahol a rejtett dolgokat lehet szemlélni, de ne annyira, hogy valamennyi levegőt kiengedd. Aztán engedd ki a maradék levegőt. A dikr-ek („megemlékezések) száma páratlan legyen, az a lényeg, hogy a szívet borító vastag (pamut) fátyol megsemmisüljön az Isten iránti szerelem tüzében. A dikr jelentése: tafríd lilláh (a szív elkülönülése Isten számára), míg a halwa (magány): lecsupaszítás mindentől, ami nem Isten.

94. Mi a megemlékezés szertartás eredete?

A dikr olyan rituális összejövetel, vallási szertartás, melynek segítségével el lehet érni az Istennel való szellemi kapcsolat elragadtatott (extatikus) állapotát, szóban vagy csak hangtalanul elkántálva bizonyos, a keresztény litániára emlékeztető imaszövegeket, amelyeket meghatározott testmozgás kísér.

A X.-XI. Sz. Során a dikr egyszerű gyülekezeti Korán recitálásból és azon való meditálásból liturgikusabb jellegűvé kezdett válni.. Különösen hangsúlyossá vált az énekelt versek szavalása. A XII. Sz. Végétől a szúfi mozgalom nagy szervezett rendeket alakítot ki, amelyek elterjedtek az egész iszlám világban. Ezek a rendek nem váltak szektákká, mert kölcsönösen elismerték egymás törvényességét, és különböző rendek tagjai egymás mellett imádkoztak ugyanabban a mecsetben, s látogatták más rendek vallási szertartásait.

95. Mit ír a megemlékezésről al-Kalábádi?

A megemlékezés lényege az, hogy elfelejtsél mindent ami azon kívül van, akiról megemlékezel, ezért mondja azt a Magasságos Isten (Korán XVIII/23): „És emlékezz meg az Uradról, ha elfelejtetted.” Vagyis ha efelejtetted mindazt, ami Istenen kívül van, akkor emlékeztél meg Istenről.

„A magányosok fognak először megérkezni.” – Kik a magányosok? – „azok a férfiak és nők, akik sokat emlékeznekŰ”, a magányos pedig az, akivel nincsán más Rajta (Istenen) kívül.

A megemlékezés a feledékenység elűzése.

Abu l-Qasim al Bagdadi azt mondja: „Megkérdeztem az egyik neves szúfit: Mi a baja a megismerők lelkének: elégedetlenek a megemlékezésekkel és az elmélkedésekben találnak megelégedettséget, pedig az elmélkedés nem vezet megállapodottsághoz, míg a (lélek) megemlékezéseiért örömteli kárpótlások járnak.” Így válaszolt: „Keveslik a megemlékezések gyümölcseit, mivel tazok nem (tudják) kiragadni (lelküket) vívódásaikból, míg az elmélkedésekkel járó méltóság elkápráztatja (lelküket), s így elfelejteti velük (lelki) erőfeszítéseik fájdalmait.” – A keveslik a megemlékezéseik gyümölcseit szavak azt jelentik, hogy ezek mind e lélek szükségletei, a megismerők pedig elfordulnak a lélektől és szükségleteitól. Ami az „elmélkedéseiket” illeti, azok Isten magasztosságáról, tiszteletéről, kegyességéről és jóságáról szólnak. Azon elmélkednek, hogy mivel tartoznak a Magasságos Istennek, felmagasztalják Őt, és ugyanakkor nem foglalkoznak azzal, hogy milyen erényeik vannak nekik Istennél, tisztelik Őt, a Próféta szavai értelmében.A megemlékezés az a megemlékezőnek a tulajdonsága, s ha távol vagyok a megemlékezésem alatt, akkor a távollétem (oka) bennem van, hiszen a szolgát Urának a szemlélésétől csupán a saját tulajdonságai fágyolozzák el.

Ibn Ata a megemlékezést több fajtára osztja. Az első a szív megemlékezése, ami azt jelenti, hogy nem szabad megfeledkeznünk Róla, akiról megemlékezünk, hogy aztán megemlékezzünk róla (nyelvünkkel). A második megemlékezés az Ő tulajdonságairól, akiről megemlékezünk. A harmadik az Ő meglátása (jelenléte), akiről megemlékezünk. Ez egyben a megemlékezés megsemmisülését is jelenti, mivel az Ő tulajdonságai, akiről megemlékezünk, megsemmisítik a mi tulajdonságainkat és megsemmisítik a megemlékezést magát is.

96. Mit ír al-Gazálí az összejövetelekről?

Al-Gazálí elvben pozitívan ítéli meg a zenés fohászkodást Istenhez, ugyanakkor az általánosan felfogott orthodoxia felfogásához igen közeli módon szabályozza ezeknek a rendezését, illetve a viselkedési normákat az istentiszteletek során. Pontosan megjelöli, hogy milyen jellegzetességekkel bírnak a zenés megemlékezések.

Először áttekinti, hogy milyen tapasztalatokat gyűjtenek, hogy milyen szintekre juthatnak a samaa összejövetelek egyes résztvevői, attól függően, hogy milyen belső állapottal rendelkezik a hallgatóság. Négy egyre magasabb szintet állapít meg:

a) élvezetet szerezni a dallamokból és hangszínekből

b) az élvezetet egy teremtett lény képére összpontosítani

c) az élvezetet a belső állapotaira összpontosítani

d) az ezen túlmenő érzékelés

Aki ezen a négy szinten keresztüljut az éri el az első állomást. A következő állomás a heves érzelem (elragadtatás). Al-Gazalí rámutat, hogy az ember nem tud igazán vágyakozni a teljesen ismeretlenre, és ezért azt javasolja, hogy a résztvevőknek meg kell próbálni a saját érzelmi állapotuk szintjének emelését annak érdekében, hogy visszanyerjék elvesztett szellemi állapotukat, visszaemlékezzenek erre a számukra már elveszett állapotra.

A harmadik állomás egy külön alfejezet tárgya, melynek a címe: a Samaa összejövetelek öt előírása:

1) az idő, a hely és a résztvevők gondos kiválasztása

2) a sejknek nem szabad kezdeni a fohászkodást, olyan tanítvány jelenlétében, akit nem megfelelően érintene érzelmileg az összejövetel

3) udvarias testtartás, hallgatás illetve szemlélődés

4) az erőnek erővel kell találkoznia (azaz mindent meg kell tenni, hogy a résztvevők ellenőrzésük alatt tartsák az erős állapotuk külső megjelenési formáit – nem szabad teljesen elengedni magukat)

5) nem szabad részt venni meghatározott (emberi) célok érdekében az ilyen zenés összejöveteleken.

97. Mit ír al-Gazálí a megemlékezésről?

Abu Hamid al-Gazálí adta az első összegző jellemzést a megemlékezésről. Öt használatát különböztette meg a kifejezésnek:

1) Az ember fő szellemi-lelki tevékenysége Istent emlékezetében tartani, és így megszabadulni az evilági érdeklődéstől, amely a Sátán suttogásának a meghallgatásához és Isten elhanyagolásához vezet.

2) Lelkigyakorlat, elmélkedés a halálon, a sírbéli gyötrelmeken, az Utolsó Ítéleten, a Pokol és Mennyország viszonyain. Legfontosabb ebben a folyamatos ismételgetés. Közben a megemlékező különböző állomásokon meg át: a félelem, a hála, a remény. Ennek a megemlékezési szertartásnak két szakasza ismétlődik állandóan a szúfi szívében: dikr, az emlékezetbe idézése, belevésése annak, amit már tud; és fikr, új gondolat születése, két ismert gondolat összekapcsolása révén.

3) Isten nevének felemlegetése, egy szent formulának az ismételgetése által. Ekkor a megemlékező belseje az őszinteség, egyenesség lesz, valamint az igazszívűség, igazmondás állapotába kerül. Azt szokták mondani a szúfik, hogy a célt a nyelv és szív összekapcsolásával lehet elérni legjobban.

4) A megemlékezés belső állapottá válik az állandó ismételgetés révén; a dikr létrejön a szívben, miután az megtisztult a bűnöktől és állandósult benne az istenfélelem; nincs szüksége már erőfeszítésekre az Istenre való emlékezéshez

5) Isten nevének szüntelen említése, emlékezni rá a legintenzívebb módon, olyan szavak ismételgetésével, mint az Allahu, subhan Allah (Isten, Isten legyen magasztos), mintent abbahagyva, ami elvonja a figyelmet a lényegről Korán recitálással, könyörgésekkel, prófétai hgayományok ismételgetésével. Eddig el lehet jutni saját akaratunkból, de Isten könyörületének az elnyeréséhez és a végső cél eléréséhez isteni segédlet is szükségeltetik.

Ekkor a tanúsított cél annyira beleivódik a tanúskodó szívébe, hogy saját magáról teljesen elfeledkezik és csak a célra tud emlékezni. A mindennapi élet minden pillanatát megszakítja, kiemeli a megemlékezés és a fohászkodás.

98. Mi a meghallgatás Abú Madyan leírása szerint?

Azt mondta a Mester, Isten irgalmazzon neki: A szúfizmusnak nyolc dolog a feltétele: csak a keze munkáját eszi, csak azt veszi magához, ami megengedett, helyesen lakik, csak azt keresi meg, ami jó neki, istentisztelettel tölti magányát, annak a társaságát keresi, aki többet tud nála, elkerüli az evilági embereket és bezárja az ajtaját ha meghallgatás (samá) összejövetelt rendez.

Azt mondta Sidi Abu Madyan, Isten legyen vele megelégedett: Együtt voltunk szúfi társainkkal, a mesterekkel, s amikor meghallgatás rendezvényt akartunk tartani, akkor az ajtó bezárult. Nem lehetett jelen egyikünk se a meghallgatás összejövetelen, csak tíz napos előkészület után azért, hogy megnyugtassa (gyarló) lelkét és kioltsa tüzeit, megtisztítsa gondolkodását. Ekkor és csakis ekkor, mindegyikünk köpenyébe burkolózva jött el az összejövetelre. A résztvevők között volt aki a (gyarló) lelkét Korán recitálással veszejtette el, volt aki a Hagyománnyal (sunna), volt aki az (isteni) ígéret és fenyegetés hallattán, volt akiben a (megtisztult és elragadtatott állapot) oka másnapig eltartott, és volt akit magával ragadott a reszketés.

99) Mit ír Abu Madyan a külsőséges viselkedésű szúfik csoportjáról?

Van egy bizonyos csoportja ( a szúfiknak), akik csak a ruha külsőségeivel foglalkoznak és azok úgy vélik, hogy a szellemi akarat csak a külső megjelenési formákhoz kapcsolódik. Azt teszik, ami tilos, egymással versengő csoportokba egyesülnek, azt követik (mesterük gyanánt), aki nem rendelkezik tudással, és az ő vallását követik. Odamennek a királyok és az evilág urai (palotáinak) az ajtajaihoz s ott élnek. Külsőre olyanok, mint a kegyes emberek, belsőjük azonban olyan, mint az erkölcstelen embereké. Mindent csinálnak, amitől óvakodni kellene, magukévá tesznek minden dőreséget. ( Közöttük is van egy csoport, amely odáig elment, hogy azt mondták: „A nővérrel és nővérekkel az asszonyok közül”, azt tartva, hogy minden hívő nőhöz joguk van.)

100) Mit ír a meghallgatásról al-Kalabádí?

A meghallgatás felüdülést jelent az idő fáradságából, fellélegzést azok számára, akik megtapaszalták a különböző (misztikus) állapotokat (a szúfiknak), és a belső (titkok) feltárását azoknak, akik (túlzottan) elfoglalták magukat a világi tevékenységekkel. Azért választották a természeti tulajdonságok pihentetésének ezt a módját más módszerekkel szemben, mert nem valószínű, hogy a lélek ebben meg akarna maradni vagy ragaszkodni akarna hozzá (túl sokáig), mert a meghallgatás (tapasztalata) isteni végzésre jelenik meg (Istentől) és isteni végzésre tér vissza (hozzá).

Azoknak a szúfiknak, akik megtapasztalták a feltárulkozásokat és a szemlélődéseket, nincsen szükségük erre, mert őket elviszik mindezek és megsétáltatják a feltárulkozások tágas terein.

101) Melyek a viselkedés szabályai a meghallgatáskor Abu Madyan szerint?

Azt mondta a sejk ( Abu Madyan), Isten nyugosztalja: Azt mesélték, al-Gunayd mindig azt mondta: „A meghallgatáshoz három dologra van szükség. Ha ez nincs meg, akkor jobb elhagyni. Ezek: a (felkészült) testvérek, a (megfelelő) idő és hely.” Azt mondta a sejk, a Magasságos Isten nyugosztalja: Azt mesélik, hogy al-Gunayd a következőket mondta: „Nem okoz kárt az elragadtatás hiánya, ha kedveljük a tudást, de bizony káros az elragadtatás kedvelése, ha elmulasztjuk a tudást.” Mindennek az értelme – de Isten tudja legjobban -, hogy a tudás kedvelése szükségessé teszi, hogy fegyelmezzük a (vég)tagjaink mozgását a meghall(gat)ás során, a hallgató képességének megfelelően, míg szét nem árad(nak érzelmei) (v.nehogy szétáradjanak) a tagjain erőfeszítései után. Nem számít helyes magatartásnak, ha erőltetjük a(z elragadtatás) állapotát, vagy ha eltúlozzuk, amikor bekövetkezik. A (kötöttségeitől) megfosztott szegényekhez illik az (elragadtatás) állapota és a könnyed/elengedett viselkedés, tettetett mozgás és nyugalom nélkül – de helyesebb mindennek a teljes elhagyása. Nem számít helyes magatartásnak, ha valaki betolakodik a meghall(gat)ás összejövetelére és ott tolong, együtt a meghall(gat)ás népével. A nyugalom, a szív jelenlétével és a hallgatók céljainak és (viselkedésük egyes megnyilvánulásai) jelentéseinek a megértésére való törekvéssel egyetemben, helyesebb, mint betolakodni közéjük és eltúlozni (az elragadtatást). A túlzás (és tettetés) könnyen szokássá válhat, s akkor ez megrontja a szíveket és tönkreteszi az időt. Minden szív meg van szennyezve a világ szeretetével, s az ilyen szív meghallgatása (világi) szórakozás, s ha beleviszi a lelkét, akkor elpusztul szelleme.

102) Milyen a megemlékezés szertartás a naqsabandiyya rendnél?

A rendalapító kijelentette, hogy a rend kiindulópontja az a pont, ahol az összes többi rend véget ér. Ez az igény részben azon alapul, hogy más megemlékezési módszert alakmaznak a naqsabandiyya rendben, mint a többi rendben. Ez pedig nem más, mint a csendes dikr, vagy más szóval a szív megemlékezése (dikr qalbí), amely elkerüli a nyelv felhasználását, és csak minimális testmozgást társít a megemlékezéshez. Általában úgy tartják, hogy a dikr ezen fajtája, amely igen visszafogott, pontos, és nagy szellemi, lelki igénybevételt jelent, csak keveseknek felel meg azok közül, akik elindultak a szellemi úton, és főleg azok számára alkalmas, akik már egy magasabb szintre eljutottak, a rend vezető rétegét képezik, és akiknek sikerült testi szenvedélyeiket letörni Isten parancsainak és tiltásainak betartása révén.

103) A megemlékezés elmélete a naqsabandiyya rendnél

A csendes dikr a naqsabandi lánc egyik tagjánál, Abd al-Halik Wigdubaninál kap végleges magyarázatot és kizárólagosságot (13. század elején). A hagyomány szerint Abd al-Haliq Korán magyarázatot tanult tanáránál, amikor felfigyelt a következő Korán versre: „Hívjad uradat kérve és titokban!” Abd al-Haliq megkérdezte a tanárát hogyan lenne ez lehetséges, hiszen a hangos dikr-et meghallhatják az emberek (vagyis nem lehet titokban tartani), a Sátán pedig még a csendes dikr-et is fel tudja fogni, hiszen egy prófétára visszamenő hagyomány szerint a Sátán úgy kering az emberben, mint a vér az erekben. Tanára bevallotta, hogy nem képes magyarázatot adni, várja meg míg Isten helyes útra vezeti. Ez a vezető, mint a szúfizmus történetében igen gyakran egy próféta Hidr volt, aki közölte vele a látomásában, hogy merüljön le a víz alá, és ott recitája a megemlékezést csendesen a szívében. Az alámerülés részben szimbolikus célú, részben gyakorlati, hiszen így megakadályozza, hogy az ajkai és a nyelve mozogjanak megemlékezés közben.

A naqsabandiyya rend történetéből tudjuk, hogy még a következő nemzedékekben is vissza-visszatér a hangos dikr, és csak a rend névadója, Baha’ ad-Dín Naqsaband alatt vált véglegessé a napjainkig tartó módon a csendes dikr gyakorlása.

104) Mit ír a megemlékezés természetéről Ibn Atá’ Alláh?

A megemlékezés: megszabadulás a hanyagságtól és feledékenységtől azáltal, hogy a szív állandóan jelen van az Igazságnál (Isten). Azt is mondják: ( a megemlékezés) a megmelékezett nevének az ismételgetése a szív és a nyelv által. Ez (a név) lehet Isten (Allah) neve, vagy az egyik tulajdonsága, vagy egyik rendelkezése, ill. Cselekedete, vagy az, amire ezekből következtet (a megemlékező). (A megemlékezés) öltheti fohászkodás formáját, lehet megmlékezés (Isten) küldötteiről, prófétáiról, barátairól (szentek), vagy bárkiról, aki kapcsolódik Hozzá, közel került Hoozzá valamilyen módon, valamilyen oknál fogva, vagy valamilyen cselekedet kapcsán, mint pl. A Korán recitálása, megemlékezés (Istenről), (vallásos célú) vers vagy ének, beszélgetés vagy történet elmondása.

105) Mi a hangos megemlékezés jellegzetessége?

at-Timirdí ( a hagyománytudós) közli a következő hagyománt: Umar mesélte, hogy Isten küldötte azt mondta: „Aki bemegy a piacra és azt mondja: ’Nincs más Isten, csak az Isten egyedül, akinek nincs társa, övé a hatalom, övé a dicsőség, ő adja az életet, és ő adja a halált, ő örökké élő, aki nem hal meg soha, az ő kezében van a jó, és ő a mindenható’, annak Isten ezerszer ezer jócselekedetet ír javára, és eltöröl neki ezerszer ezer rossz cselekedetet, és fölemeli őt ezerszer ezer fokkal magasabbra.”

Egy másik változatban a harmadik pont helyett az áll: „és épít neki egy házat a Paradicsomban”, vagy „Aki bemegy a piacra és a lehető legnagyobb hangon azt mondja, hogy : …”

A megemlékező, ha egyedül van, és a kiválasztottak közül való, akkor a megemlékezéskor csökkenteni kell hangerejét, ha a köznép közül való, akkor hangosabban kell megemlékeznie. Ha a megemlékezők csoportban vannak, akkor az a leghelyesebb, ha a megemlékezés során fölemelik hangjukat, és egy hangon mondják (a megemlékezést), egységes ritmusban.

Minden egyes megemlékező a csoportban (ha csoportos megemlékezésről beszélünk) jutalmat kap az ő saját megemlékezéséért, valamint azért, hogy mások megemlékezését meghallgatja.

106. Hogyan szólít fel megemlékezésre Ibn Atá’ Alláh?

107. Mi a megemlékezés harmadik alapja?

Az őszinteség (ihlás – szó szerint megtisztítás)

Akkor nevezünk ’tisztának’ egy dolgot, ha nincs belekeverve semmi más:

ezért, a megtisztított cselekedetet őszinteségnek nevezzük

minden tiszta cselekedetbe szükségszerűen belekeveredik egy mozzanat (személyes érdekeltség, mely nem szándékolt haszon – ‘arad)

ha csak egy ilyen hiba van egy cselekedetben, akkor azt még őszinteségnek nevezhetjük ( azonban szokássá vált, hogy az őszinteséget sajátosan úgy fogták fel, hogy az az Istenhez való közeledés céljából történik, és mentes kell, hogy legyen minden hibától). Eretnekség jelentése itt: igazságtól való elhajlás.

Egy cselekedetre való ösztönzés: Vagy szellemi csupán és akkor őszinteség, vagy ördögi csupán és akkor álszentség, vagy pedig ebből a kettőből van összerakva.

Vagy lehet összetett : – a két fél egyenlően keveredik vagy

a szellemi az erősebb vagy a a lelki (nafsí-testet izgató-‘állati  lélek’) lehet erősebb.

108. Melyek a megemlékezés kategóriái?

Az indíték csupán szellemi: Ez a tisztaság, őszinteség csak a Magasságos Isten szerelmesétől (muhibb, ásiq) képzelhető el, kinek szívében nem marad hely a világ szeretete számára(nem végzi el evilági szükségletét csak akkor ha ezáltal megszűntet egy kényszerű helyzetet (darúra) vagy ezáltal megerősíti magát az Isten iránti engedelmességre.

Az indíték csupán ‘lelki’ (tkp. testi): Az evilág szerelmesétől származik, akinek minden gondolata és gondja csak abban van elmerülve, úgy, hogy nem marad benne hely Isten szeretetének. Alkalmatlan Isten szolgálatára, az istentiszteletre.

Az indíték szellemi és lelki is (a kettő egyenlő mértékben kap helyet): Fahr ad-Dín ar-Rázi imám szerint: „Nyilvánvaló, hogy a kettő egymásnak ellentmond, és hamarosan megszűnik az egyensúlyi helyzet.” Amennyiben a két indíték egyike túlsúlyba jut, akkor abból következik, hogy kudarcot vall az a rész amelyik kezdetben egyenlő volt a másik indítékkal, és marad az, amelyik túlsúlyba került, és ez a megmaradt elem lesz az oka a létrejövő cselekedetnek.

109. Melyek a megemlékezés előírásai Ibn Atá’ Alláh szerint?

Megfelelően tiszta és jó illatú ruhát kell viselni.

Meg kell őrizni a gyomor tisztaságát: azzal, hogy a megengedett ételeket esszük, habár a megemlékezés kitisztítja a gyomrot, azonban ha a gyomor elve mentes a törvénytelen ételtől akkor a megemlékezés haszna sokkal nagyobb és a szív számára hosszabban tart és tökéletesebb lesz a megvilágosodás.

A megemlékezéssel kapcsolatos előfeltételek: – A szívnek őszinteséggel kell megtelnie.

– Az angyalok és dzsinnek számára édeskés illattal kell elárasztania a megemlékezés helyét .

– Ha az ember egyedül ül, akkor keresztbe tett lábbal kell ülnie az imairányba(qibla), ha csoportban ül akkor arra a helyre kell ülnie, amelyik az embernek jut érkezés szerinti sorrendben. Tenyerüket a combjukra kell helyezni, szemüket becsukni és előre fordítani az arcukat.

– A megemlékezés elején a keresőknek kérnie kell teljes szívvel a sejk törődésének(himma) a segítségét, abban a hitben, hogy az ő segítségül hívása ugyanaz, mintha a próétát hívná segítségül.

– Erejének megfeszítésével és teljes tisztelettel kell végeznie a megemlékezést úgy,hogy a lá iláha illá’lláh(nincs más isten, csak az Isten) a köldöke felső részéből szálljon fel. Amikor azt mondja, hogy lá iláha, akkor arra kell törekednie, hogy kizárjon a szívéből minden mást az Istenen kívül, akarnia kell, hogy a kifejezést egyesítse a szívével, ezáltal biztosítva, hogy a megemlékezés mélyebb értelme mindig, minden pillanatban jelen legyen a szívében.

A megemlékezést követő viselkedés: Ezt a szakaszt alvásnak(nawm) is nevezik és a szabályok a távollétre vonatkoznak. Ezek a szabályok vonatkoznak arra a megemlékezőre, aki tudatosan, szabadon tud választani. Aki meg van fosztva a szabad választástól, az aki ki van téve bárminek, ami eléri őt megemlékezésből(feltöltő gondolatok közül), és ki van téve az összes(szívbéli) titoknak. Ezért a nyelvére folyhat az, hogy: Alláh, Alláh, Alláh, vagy: huwa, huwa, huwa, vagy: lá, lá,lá, lá, vagy: á, á, á, á, á, vagy: áh, áh, áh, vagy bármilyen formátlan hang, vagy hanghatás, vagy zaj. Ezért az ő viselkedési szabályait az jelenti, hogy át kell magát teljesen adnia a feltöltő gondolatoknak, majd ezek után a gondolatok után csöndbe kell maradnia. Ezek a szabályok arra vonatkoznak, akinek szüksége van a nyelvi megemlékezésre. Aki szívével végzi a megemlékezést, számára nincs szükség rájuk.

110. Mi a lá iláha ill’Alláh kifejezés haszna?

A Próféta szavai: „A legjobb megemlékezés a lá iláha illá’lláh és a legjobb fohász az al-hamdu lilláh(Dicsőség Istennek)

Ibn Umar szerint: „A lá iláha illá’lláh népe nem fogja megismerni a magányt sem a halálkor, sem a feltámadás napján.

‘Alí ibn Músá ar-Ridá: A Próféta azt mondta: „A Magasságos Isten azt mondta: ‘A lá iláha illá’láh az én erődöm, s bárki, aki belép az én erődömbe, az mentesülni fog a megrovásom alól.”

Ibn ‘Abbás hagyományozta, hogy a próféta azt mondta: „Isten megnyitja a kapuit, és egy hírnők kiszól a Trónus alól: ‘Ó paradicsom és minden áldás, amely benned található, kihez tartozol? Erre a paradicsom és minden, ami benne van így kiáltott fel: ‘A lá iláha illá’lláh népéhez tartozunk, és vágyunk a lá iláha illá’lláh népére. Senki nem vehet birtokba minket, csak a lá iláha illá’lláh népe.

111. Mit tud a rahmániyya rendről?

Az egyes rendeket elsősorban a dikr sajátos formája különbözteti meg, és ez határozza meg a rangjukat is.

A nagy halwatiyya rend egy elágazása, nem használtak kábítószereket a misztikus állapot eléréséhez, habár a rahmániyya rend vezetőinek is meg kell felelni a közönséges tagok elvárásainak, vágyainak(ők is részesülni akarnak abban az elképzelt hatalomban, erőben, áldásban, amelyet elképzelésük szerint az alapító hagyományozott követőire, ezért a rendnek elérhetővé kell tennie a misztikus önkívületi állapot elérését a hívők számára. Ezt az önkívületi állapotot, bár drasztikus és durva szugeráló és hipnotikus eszközökkel érik el. A dikr középpontjában egy alaposan kidolgozott légzéstechnika áll, amely egyes vélemények szerint indiai eredetű.

A rend alapítója Sí Mahmúd ibn ‘Abd ar-Rástúlí ad-Dardarí al-Ahharí volt, aki Algírban valamikor 1715-1729 között született és 1793/94- ben halt meg. A halwatiyya rend tagja és Muhammad ibn Sálim tanítványa volt.

Leginkább Algériában terjedt el, mintegy 500 rendházzal és 10 000 dervissel.

112. Mit tud a ráhmániyya rend megemlékezésének a hagyományairól?

113. Hogyan zajlik a megemlékezés szertartás a rahmániyya rendnél?

A rendtagok egy csoportja maga alá húzott lábbal körben ülve helyezkedik el. Az imám elkezdi az Istenről való megemlékezést a lá iláha illá Alláh-val(nincs más isten csak az Isten). Ezt követi a Korán egyes részeinek és a rahmaniyya rend sajátos imáinak recitálása. Akik körben ülnek csatlakoznak és ismétlik amit az imám mond. Felállnak, megfogják egy más kezét, majd azok is csatlakoznak, akik a körön kívül voltak, a kör közepébe belép a sajk és innentől ő irányítja a szertartást.

A megemlékezés középpontjában Isten arab nevének, az Alláh szónak az ismételgetése áll, amit hangosan és egy alaposan kidolgozott légzéstechnikával hajtanak végre. Ezzel párhuzamos a test mozgása, melynek ritmusa a légzés ritmusának felel meg. A szertartást két részre lehet bontani, melyeket a ritmus különbsége, a légzés módjának a különbsége és az ezt kísérő testmozgás és hozzáállás határol el. Az Alláh szó egyre kevésbé ismerhető fel a dikr során.

A sejk a kör középpontján marad a szertartás alatt, figyeli és ellenőrzi a tagokat. Időről-időre közel meg az egyikhez mintha szugerálni akarná. Az is előfordul, hogy részt vesz a skandálásban,mintha bátorítani akarná a testvéreket.

A második részben a légzési technika pont a visszájára fordul az első részben végzett légzésnek és a testmozgás is megváltozik.

Majd az első rész ismétlése következik. A dikr négy ilyen menetből áll. Az első részhez majdnem mindig a szavalónak a kántálás jellegű éneke csatlakozik , aki a körön kívül áll, és a ritmust tenyér összecsapásával hangsúlyozza. Az első rész légzéstechnikája kilégzéssel kezdődik és a testmozgás is aktívabb, mint a második részben. Ez nagyon kimeríti a tagokat, mivel ez a légzés ellentétes a légzőszervek követelményeivel. Ezt a részt azonnal helyettesítik a másodikkal, amint látják a tagok kimerültségét. Az ejtőzést a második rész biztosítja, mivel abban kevesebb a könyörgések száma és a légzés is természetesebben van elrendezve.

Az első és második rész másodszor is megismétlődik ugyan így.

Majd a harmadik ismétlésnél az egész jellege változik meg. A testvérek egyre inkább azt a benyomást keltik mintha hipnotizált állapotban lennének. Hirtelen a sejk felkiált és jobb karját előre nyújtja az ég felé, középső ujját és mutatóujját kiterjeszti és azt vezeti,mint a vibráló lángot. Utána egyszer vagy kétszer előre és hátra lendíti a karját és közben a dikr első része átvált a másodikra. Ebben az öntudatlan izgalomban a sejk keze a feje fölé emelkedik.

Ez után következik a negyedi és egyben utolsó rész. Mindenki térdre ereszkedik és homlokukkal a földre borulnak a sejk kivételével, aki térdel ugyan de nem borul a földre. A testvérek egy szűkebb csillagszerű gyűrűt alkotnak a sejkkel a közepén, extatikus állapotban vannak.

Elérkezik a ‘felkeltés’ fázisa a hipnózisból. A sejk monoton hangon megismétli az Alláhu akbar(Isten a legnagyobb) szavakat mindegyik testvérének egyenként és mindegyik testvér fölött körbeforogva a térdén. Az akbar szó második szótagját kihangsúlyozza, melynek dehipnotizáló hatása van. Majd háromszor tapsol és a testvérek egymásután felkelnek, majd izzadó arcukat letörli egy testvér és csókot ad fejükre. Kb. 1 óra 15 percig tart a szertartás,gyakran előfordul, hogy negyed óra szünet után megismétlik.

114. Milyen a megemlékezés szertartás felépítése a rahmániyya rendnél?

Jól megtervezett sémát mutat .

Két egymástól elkülönülő módszer játszik szerepet. Az egyik a szugerálás és a hipnózis, a másik a légzési technikán alapul. Ez nem csak a résztvevők tudatának helyes irányba való állítását és hitében való megerősítést szolgálja, hanem a sejk által közvetített Isteni sugallatok befogadását is.

A körforma ugyan ehhez a hatáshoz járul hozzá. A rendtestvérekkel létrejött fizikai kapcsolat, a többiek látványa mintegy saját reakcióikat is látható-hallható, kézzelfogható, közvetlen érzékeléssé alakítja át. Mindezzel együtt jár az a tudat, hogy egy test, egy lélekké válnak. Az egyéni tudta szinte majdnem teljesen eltűnik és úgy vélik rend alapítójával, vagy magával az Istennel egyesültek. Ez jelenti az általános szuggesztív, hipnotikus hátteret.

Az új mozgatás szerepe a hipnotikus állapot elmélyítése.

Különösen érdekes az, ahogy a sejk felébreszti a tagokat ebből az állapotból. Külön külön szólítja meg a testvéreket és az akbar szó második szótagját élesen kihangsúlyozza, ezzel vet véget extázis állapotának.

Az önkívületi állapot létrehozásának második fontos eleme a légzés. Az oxigén ellátás mesterségesen fenntartott rendszertelensége erőteljes testmozgásokkal kapcsolódik össze, a résztvevők ezáltal egy normálistól eltérő állapotba kerülnek.

Mi az oka annak. Hogy a légzőgyakorlatok formájában változás következik be?

Az egy és ugyanazon gyakorlat megszakítás nélküli folytatása hamar eljuttatná a résztvevőket a teljes fizikai kimerültségbe és ezzel együtt egy alvás közeli állapotban.

Ez nem célja a megemlékezés szertartásnak.

A gyakorlat jellegének megváltozása ösztönző hatású, felkelti a figyelmet és ébren tartja a tudatot.

A két fázis váltakozása azt a célt szolgálja, hogy megakadályozza a résztevők fizikai összeesését, a tudat teljes elhalványulását.

Ez a rend vezetőinek számára olyan hatalmat ad, amelyiket a rendek történetében politikai célokra éppúgy felhasználtak, mint vallási célokra.

A belső körök összejövetelei titkosak, nem lehet tudni, hogy ott is felhasználják-e a légzési technikát. Ezzel kapcsolatban nem lehet információhoz jutni. :(

115. Mit tud a mirgániyya rendről?

A szúfi rendek legfontosabb rituális tevékenysége a dikr(megemlékezés) egyedi formái voltak. Núbiában nagy felvonulásokat tartottak a rendek, továbbá szerves részét képezte szertartásuk minden korabeli nagy ünnepnek és ünnepségnek.

Núbiában a XIX. sz. során a Mirgániyya rend lett a domináns.

Alapítója: Muhammad ‘Utmán al Mirgání

Mekkában nőtt fel

Ahmad Ibn Idrís tanítványa

Kelet-Szudánban végzett hittérítő munkát

nagy hírnévre tett szert ‘csodatevéseivel’

Egyiptomban kevés sikert aratott

Hetente kétszer a szokásos hadra(jelenlét) szertartást végzik, a ragab hónap 27. napja különleges alkalom, amin minden férfi, aki már elérte a kamaszkort, részt vesz a szokásos heti kettő mellett.

A dikr a szertartásokon, ünnepségeken minden fajtájában jelen van(halál, szülés, körülmetélés, női körülmetélés, házasság). Megemlékezési szertartást tartanak az alapító sejk születésnapján is.

A núbiai dikr végzőit dákirának nevezik.

Az összejövetel általában mecsetben zajlik, néha azonban máshol tartják.

Formálisan csak felnőtt férfiak vehetnek részt a szertartáson, néha megengedtik a 12 év körüli fiúknak, hogy figyeljék az eseményeket. Ha valaki hiányzik, megróják.

A szertartás előfeltétele a rituális tisztaság.

Nők és gyerekek nem vehetnek részt a szertartáson mivel úgy gondolják, hogy szinte képtelenek a elérni a tisztaságot.

A dikr szertartás alatt fűszereket füstölnek, így érik el az istenfélelem és az ájtatosság légkörét. Az elragadtatás állapotában az orrlyukak alá helyezik a füstölőket, hogy az illető visszatérjen az elragadtatás állapotából az öntudatra.

116. Mi volt a núbiai változások hatása a megemlékezésre?

A dikr minden a núbiai szertartáson és ünnepségen jelen van.

Megemlékezési szertartást tartanak az alapító sejk születésnapján.

Az összejöveteleket nem csak a mecsetekben tartanak

Fűszerek füstölésével érik el az istenfélelem ás ájtatosság légkörét.

Az elragatatás állapotból füstölővel ébresztik az illetőt.

117. Megemlékezés Díwán faluban.

A Próféta születésnapi ünnepségekor(múlid an-nabí) egy gazdag díwáni ember beteg volt és agy nem tudott azon részt venni, tehát megfogadta, amint felépül pótlólag múlid ünnepséget rendez.

Hagyományos núbiai ünnepi ételek: – kenyér, amire forró levest öntenek, rízssel és húsdarabokkal

-fatta, melyet színes núbiai kosarakkal borítanak

-zöldségtálak, lapos saddi kenyérrel

-fahéjas tea

A 25 sejk 2 sorban ült egymással szemben, ők vezették a szertartást. A sorok végén 10 fiatal ült, akik egy kis kört formáltak.

A naqib vezette a recitálást, kántálást és tartotta fenn a rendet. Az ő jelére kezdődött a Korán egyes részeinek recitálása. A szertartás első részét a hivatásos Korán recitátor a Korán recitálásával fejezte be.

Egy-két pillanatnyi szünet után felállt egy versszavaló és szavalni kezedett. Az 5. szavaló után a gyülekezet elkezdett unisono énekelni, minden egyes kifejezést többször megismételve.

A szertartás második felét szakaszát istigfárnak(bűnbocsánat, bűnbocsánat kérés) nevezik. „Isten segítsen minket abban, hogy elfelejtsük bűneinket.” „Segíts minket, hogy felülkerekedhessünk a gonoszokon, Isten igaz.” Minden mondatot százszor ismételt a gyülekezet. A naqíb egy mozdulattal jelezte ennek a szakasznak a végét, és nagy hangon elszavalta a Korán nyitó szúráját(al-Fátiha), majd az egész csoport megismételte a dikr nyitó részét.

Ezután az előadok elcsöndesedtek, majd m naqíb elkezdte a tablílt(lá iláha illá-lláh). A hallgatóságban a férfiak elkezdtek ritmikusan ringani, fokozatosan növelve a tempót a szakasz végéig, ami 10 percig tartott.

A naqíb elkezdte éneklő hangon felolvasni al-Mirgání Mawlid an-Nabí( a Próféta születése) c. művéből felolvasni a világ történetét a Próféta születése előtti időkből. Két asszony felállt és ritmusra verte a dobokat. A szavalók minden egyes mondat után tettel egy félfordulatot, a csoport erre refrénnel válaszolt. A ritmus egyre nőtt és ritmusra tapsoltak. Alláhumma sallí wa-sallim ‘aléh(Isten áldd meg őt és adj neki örök üdvösséget) kántálták ahányszor elhangzott a Próféta neve. Két idősebb asszony transzba esett. Egy idősebb férfi a Korán nyitó fejezetét kezdte recitálni megint. Ezt al-Mirgání könyvéből egy második felvonás követte. Füstölgő illatszereket hordoztak körbe az előadók között, majd időről-időre egy -egy sejk kiesett a sorból önkívületi állapotban, ekkor magzúb(akit Isten magához ragadott) kántálták. Ismét a próféta születését szavalták el.

Előadók egy csoportja felállt és elkezdte unisono ismételgetni a verssorokat, testüket jobbra-balra hajlítgatva. Hátul néhány asszony extázisban mozgott a dobok ritmusára. Ezt pillanatnyi szünet követte. A Próféta dicsőítése következett.

Egy idősebb sejk el recitálta a Fátiha szúrát a Koránból a halottak lelki üdvéért. Ez megegyezett azzal, ami hagyományosan a pénteki ima befejező részét képezte Núbiában. Minden mondat után a hallgatóság ámínt énekelt. A végén az egyik sejk megismételte a lá liáha illá-Aláh-ot. Az előadók csöndben újra elszavalták a fátihat és a dikr ezzel véget is ért. Ezt nevezzük ‘harmad dikr’-nek, Ez a ‘dikr pecsétje.’

118. A szertartás egyéb formái Díwán faluban.

A heti hadra(jelenlét, megemlékezés) egyszerűbb volt.

A legtöbb felnőtt férfi részt vett rajta, de a közösség minden tagja nem.

Mecsetben zajlott az esti ima után általában, bár volt úgy, hogy taríqa vezetőjének udvarában.

Nem csak Mirgání könyvből szavaltak

Dobokat a mecsetben nem használtak.

A megemlékezés szerves része volt az élet-ciklussal kapcsolatos szertartásoknak(körülmetélés, házasság)

A körülmetélés és a házasság 15-40 nap között váltakoztak és közben gyakori volt, hogy minden este dikr-t ültek.

Általában elhagyták a Prófétát dicsőítő Mirání versrészleteket,vagy helyette al-Búsírí hasonló versét szavalták.

119. Mit jelent a dikr pecsétje kifejezés a núbiai megemlékezésben?

A dikr pecsétje a núbiai megemlékezés záró részét a harmad dikr-t jelenti.

Elrecitálják a Fátiha szúrát a halottak lelki üdvéért.Majd a hallgatóság is elszavalja csündben újra a Fátihat.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: