Germanus: Az arab irodalom története

A8, 9; B2, 3, 4

 

–          növényzete szegényes:

–          szidr: cserje alakú akácfa

–          athl: tamariszkus

–          thymusfüvek

–          naszi fű: lágy, tüskés

–          arfadzs: fű

–          datolyapálma nem szereti az esőt, de a gyökérnek nedves talajba kell kapaszkodnia

–          Dél-Arábiában a monszun miatt földművelés, anyagi jólét és államok, már ie. városi kultúra, alapjai a nagy öntözőművek Adenben, Hadramautban, Máribban; leghatalmasabb állam Szába (ie. VIII.sztól) – ezt hívják az egyiptomiak Punt-nak; dél-arab nyelvjárás és írás, ennek nyomai egészen a Hidzsáz északi részéig

–          ezt a himjárok uralma váltja fel, ami alatt hol a perzsák, hol az abesszinek foglalják el

–          garíz: öntözőmű, perzsa eredetű szó

–          a kereszténnyé vált Bizánc miatt zsidók telepednek le itt, Jotabe szigetén keletkezik egy kis zsidó közösség

–          az abesszin visszavándorlás miatt háború a térségben: Bizánc a közép-ázsiai turkokkal szövetkezett a perzsák ellen, akik a kínai selyemkereskedelmet szerették volna magukhoz ragadni, a perzsák a himjárokkal szövetkeztek, akik a kereszténységtől féltették az uralmukat, és ezért Nadzsránban lemészárolták a hívőket

–          a bálványimádó arab törzsek vallási központja Mekka, akik féltették a hatalmukat a kereszténységtől

–          az abesszinek meg akarták torolni a Nadzsráni mészárlást, ezért ostrom alá vették Mekkát, az arabok ekkor láttak először elefántot, el is nevezték az évet az elefánt évének, ekkor született Mohamed (571)

–          a legenda szerint az abesszineket Isten csodája pusztította el, kis agyagolyócskákat szórt rájuk – ez minden bizonnyal a fekete himlő első feltűnését örökíti meg Aráiában

 

Az arabság társadalmi szerkezete

 

–          a pusztaság gazdasági visoznyaiban gyökerezik, a természettel és a többi emberrel szembeni önvédelem miatt alakultak ki a törzsek, akik fiktív módon közös őstől származtatták magukat, állattól (totem), vagy embertől (ős); kialakul a közös név, jel, szertartások

–          ilyen körülmények között nem fejlődhet ki a gondviselő istenség fogalma, a pusztákon mindenki egyenlő, nem keletkezhettek nagy egyéni vagyonok, állam sem alakulhatott

–          az Ős miatt mindenki vérrokon, a vagyon és a törzsbeliek életének birtokosa a törzs

–          a törzs fiai: banu

–          törzsfőnk: seikh; ő kapja a felosztandó birtok egynegyed részét

–          a törzs vérének védelme: mindenki felelős minden törzstag véréért; vérbosszú

–          vérközösség képzete akkor is, ha idegen vér kerül a törzsbe, vérszerződés

–          a törzs védencei: maula

–          felszabadított rabszolgák

–          védelmet kérő emberek: szaálik: koldusok; dhubbán: legyek; ghirbán: varjak

–          az ilyen zabolátlan elemk közül sok költő került ki, főnökük Urwat ibn al-Ward, verseikben felcsillan az egyéniség öntudata (fardija), amely dacol a törzsi szervezet patriarchális szigorával, a szegénység lázadása a gazdagság ellen (al-ághnija), és a zsugoriak ellen (al-asikhá)

–          a pusztai erkölcs minden arabnak kötelességévé tette, hogy a sátor kötelébe kapaszkodót megvédje (dzsárr), ezt megszegni a legnagyobb bűn volt, ami a törzset örök időkre megbélyegezte

–          törzsnevek: totemállatról – banu kalb (kutyafiak), banu aszad (oroszlánfiak), banu anz (kecskefiak) – az ételtilalom vonatkozott a totemállatra

–          asszonyok: nem tekintették őket alacsonyabbrendűnek, néhány törzsben matriarchátus

–          az asszony elküldhette a férjét, ha nem volt vele megelégedve, időleges házasságok

–          a gyerekek az anyát és a törzset illették

–          többnejűség, többférjűség

–          iszlám előtti kor – pogányság: dzsáhilija

–          az asszonyokat vásárolták, a férfiak pedig megörökölték apjuk asszonyait, ha meghalt, ld. Dávid és Absonlon

–          az arabok megbecsülték az igazi férfit, aki előreláthatólag szép ivadékot tud nemzeni, és ezért nem volt bűn kölcsönadni az asszonyt; kisajátítísi házasság: nikák al-isztadbha; az ilyen kapcsolatból fogant gyerek a törvényes férj gyerekének számít

–          a fölös lánygyermekek élve eltemeése (tuada), illetve egyes törzseknél a lánygyermek születése ünnep, mert a család örül a hozománynak

–          virtus: murúa

–          vallási képzetek: hősök tisztelete; a rettegett harcos halála után is folyatja hősi pályáját, teste megnyugodott, de lelke él, és mindig kész a testbe vissatérni; test és lélek kettőssége; ezért nem égették el a halottaikat

–          a sír mellé kikötötték a tevéjét, amely ott várta ura feltámadását (balija)

–          a sírok zarándokhelyek

–          csillagok a halottak kémlelő szemei

–          dzsinnek: manók, akik valamilyen módon testiek is, ha megölik őket, test marad utánuk

–          dzsinn: sötétség, mivel a sötétség félelmetesebb a nappali világosságnál

–          tudásuk: sebészet, állatgyógyászat, csillagok alapján tájékozódás, betegségkezelés, időszámítás szökőévekkel; Mohamed ezt megszüntette; nyomolvasás

–          két legendás jós: Sikk és Szatíh (nyomorékok)

–          az év bizonyos időszakában a bálványok elé vonultak, körbejárták, és tiszteletük jeléül megcsókolták

–          Al-Láh: mekkai isten; Al-Lát Manát (az adományozó) és Uzza (a hatalmas): Al-Láh lányai; Jáguth, a segítő, oroszlán alakú; Jauq: ló alakú; Naszr: keselyű alakú;

–          áldozat: szerződő felek vérbe mártották a kezüket és bekenték a bálványt

–          körülmetélés, költői versenyek, lóversenyek, nyíllövő versenyek

–          a városok eredetileg a karavánok pihenőszállásául keletkeztek, ezek közül a legfontosabb Mekka (Régi: Bakka, gör. Makorábá)

–          Mekka létét egy meteoritnak köszönheti, amely a benne rekedt levegő miatt állítólag úszik a vizen

–          a követ épületbe foglalták, zarándokhely lett

–          Mekka lakóinak nagyrésze a quraizs-törzs tagja volt, valószínűleg az ufrátesz vidékéről ered, neve jelentése kardhal

–          a városi kultúra alapvetően megváltoztatta a törzsi jelleget, kialakult a gazdag és szegény réteg a kereskedelem miatt, saját tulajdon, nagyobb tudás az utazások miatt, megélhetésük forrása a kereskedelem és a zarándokok

–          differenciálódnak a foglalkozások, ami a törzsben nincs meg

–          a jóslás ára 1oo dirhem és egy teve

–          ismerték a hitel és a hitellevél (szakk) fogalmát

–          egy ház ára 4oo dínár, 5o dínár egy régi díszruha, 3oo dínár egy nemes ló, a Badr melletti ütközet (624) után számos mekkai 4ooo dirhemet fizetett váltságdíjként

 

A pogány kor irodalma

 

–          a társadalmi rendszer nem kedvez a prózának

–          a versek szájhagyomány útján terjedtek

–          féllábra állva, botra támaszkodva, hajfonatukat vállukra leeresztve rögtönözték ütemes, rímelő párverseiket (irtidzsál)

–          a szó által okozott seb fájdalmasabb, mint a kardé

–          a költő a törzs büszkesége, varázslója, varázserőt tulajdonítottak neki

–          az élesen lecsapó rím: qáfija (koponyatörő)

–          szavalók: ráwi; több költő szellemi terméeit tolmácsolták

–          a különböző nyelvjárásokat a költők egységesítették, és ezt a Korán is szentesítette

–          rapszodikus képváltozás, szinte végtelen, szerkezet nélküli egyazon magán- és mássalhanzó-rímelés

–          az iszlám első századában emlékezetből írták le, és már korán beindult a szövegkritika

–          legkiválóbb irodalomkritikusok: Abu Amr ibn al-Alá, Hammád ar-Ráwija, Khalaf al-Ahmar, Ibn asz-Szaib al-Kalbi, al-Aszmai, Mufaddal ad-Dhabbi – tevékenységük arra irányul, hogy a Koránban előforduló szavakat a kötlészet segítségével megfejtsék

–          a költészet műfajai: elégia, dicsének, gúnydal

–          az elfogadott mintákon belül nyelvi készségüket és és retorikájukat csillogtatták

–          qaszída: célköltemény; a végeedményben valami cél, jutamol elérése;

–          az egy bizonyos mértékre és rímbetűre szabott költemény részei a következők: a kedvestől való elválás feletti siralom, lírai, naturalisztikus enyelgés, a fájdalomtől űzött költő barangolása a pusztában, a vadászat, a vihar leírása, az adományozó magasztalása

–          tíz legkiválóbb qászidájának gyűjteménye: Muallaqát – A felfüggesztettek, az értékes kincsek

–          diwán: gyűjtemény

–          az iszlám első évszázadában híres gyűjtemények keletkeztek

–          Mufaddaliyát, amit gyűjtője, Mufaddal ad-Dhabbi (mh.786 k.) után neveztek el, 128 qászida

–          Abu Tammám (mh.85o), Buhturri (mh. 897), Hamásza nevű gyűjteménye, később Abu Zaid Mohamed al-Qurasi (kb. 1ooo körül) Az arab versek gyülekezete (Dzsamharat asár al-Arab)

–          Imrul-Qajsz az egyik legismertebb pogány költő; apja törzsfőnök; halála után Konstantinápolyba megy, hogy elnyerje a bizánci császár támogatását, de a császár lányával való szerelem miatt menekülnie kell, a császár mérgezett inggel ölette meg

–          rablóromantika: Taabbata Sarran A bosszú dala

–          Sanfara l rímbetűre végződő qaszidája, Az arabok dicsérete

–          zsidó törzsi költő: Szamual Ibn Adiya, a várúr

–          Tarafa Ibn al-Abd – gúnydalai miatt menekülnie kellett törzsétől, a folyamközi Híra település uránál talál menedéket, de éles nyelvét itt sem tudta megfékezni, és vágya a fejedelem hugát sem kímélte, a vendéglátó fejedelem, Amr ibn Hind elküldte egy levéllel egy meghitt barátjához, mert nem akarta a saját házában megölni; 26 éves volt

–          a pusztai arabok betörtek az északi termékney területekre, Bizáncba és a szpasszani perzsa államba; ez ellen a bizánciak és perzsák arab törzseket telepítettek a határokra: Szíriában a ghasszáni, Hírában, a folyóközben a lakhmid törzset; itt kisállamok jöttek létre, és ide menekültek a költők, martalócok, kitaszítottak

–          Amr Ibn Kulthúm – taghlíb törzsbeli, a hírai udvarban élt, a fejedelem fogta el túszul, hogy a bakr és taghlíb törzs között negyven éve tartó háborúnak véget vessen

–          Hárith Ibn Hilliza, Amr ibn Kulthúm politikai ellenfele, a bakr törzsből; elmarad a többiek mögött

–          Antar ibn Saddád néger rabszolga, de bátorságával kitüntette magát és felszabadult, hősi halált halt

–          Zuhair ibn Abi Szulma – jámbor, békeszerető ember, akinek ódái tele vannak közmondásszerű bölcsességekkel

–          Labíd ibn Rabia – kegyes hang, mintha a keresztény tanok hatottak volna a lelkére; áttért az iszlámra

–          Nábigha ad-Dhubjáni – eredeti neve Zijád ibn Muawija, nábighának nevezik arabul azt a költőt, aki nem tehetsége és ihlete, hanem a szorgalom és kitartás juttat el a művészet magaslatára; a ghasszáni és hírai udvarban élt, ahonnan gúnydalai és a fejedelemnűvel szembeni tolakodó magatartása miatt kellett menekülnie; költeményeinek hangja gyakran komor

–          Majmún ibn Qajsz, Asa, a Vaksi – rövidlátó, hivatásos dalnok, végigjárta Arábiát, és azt dícsérte, aki fizetett, nem volt keresztény, de kapcsolatban állt a keresztényekkel, elsősorban a borkereskedőkkel

–          Alqama ibn Abada – költeményei már a hanyatlás jeleit mutatják, mellékneve fahl: csődör; hangja siránkozó, a múlt dicsőségét sirató, holott a sirámok a költőnők kötelességéhez tartoznak

–          a költőnők kötelessége az elesett hőst elégiában elsiratni

–          egész sor kötőnő

–          Al-Khansza, aki fivérét, a sziklát siratta el

–          Adi ibn Zaid keresztény költő

Mohamed és a Korán (43-58)

–          571-632

–          Abu Tálib, a nagybátyja neveli, akinél tevepásztor lesz

–          25 éves korában elveszi Kadídzsát, a munkaadóját, kereskedő lett, sokat utazott, ebből a házasságából származik Fatima nevű lánya, aki Ali felesége lesz

–          negyvenéves korában kezdődnek a látomások

–          rövid, rímes prózában írja meg a próféciáit (az utolsó időkre vonatkoznak)

–          elkezdi támadni a pogányságot és a Kábát, ami felháborodást kelt a kurais törzs vezetőiben, akik ebből élnek

–          eleinte csak bolondnak tartják, Mohamed pedig társadalmi forradalamat jelentett

–          kiközösítik a törzsből

–          Mohamed híveivel (muhadzsirún) Jathríbba menekül, ami később Medina  an-Nabí, a próféta városa lesz

–          a Jathríb-beliek két törzse ellenséges viszonyban állt egymással, és Mohamed lecsillapátotta haragjukat

–          Medinában nem ismeretlen az egyistenhit, nincs szentély, amit félteni kellene

–          Mohamed egyházat szervez, egy gabonaszárító csűrt nevez ki imaháznak; kezdetben két, majd három, majd napi öt ima

–          a gyülekezetben végzett ima eddig ismeretlen

–          Mohamed Medinában politikussá érett

–          imairány előbb Jeruzsálem, majd Mekka

–          elfogadta, majd beiktatta a vallásba a Kába tiszteletét, annak hétszeri körüljárását

–          zarándoklat

–          iszlám: Isten akaratában való megnyugvás

–          Mohamed meghalt 632-ben, Medinában

–          eleinte csak araboknak szánta a vallását

–          az iszlámot a Korán buzdító, lebilincselő, révületbe ejtő sorai vitték diadalra

–          az írástudatlan próféta eredeti alkotása

–          Abu Bakr gyűjti össze a meglevő anyagot, a harmadik kalifa, Othmán rendezte végleges alakjába, ezen látszik a szerkesztés, csíszolás nyoma

–          a kor szokása szerint a hosszú fejezetek az elejére, a rövidek a végére kerültek, holott a sorrend pont fordított

–          az öt pillér: 1. a hit – sahádat al-imán, hogy egy igaz Isten van, és Mohamed az ő prófétája – la ilaha illa’l-lahu; 2. ima – szalát; naponta ötször, Mekka felé, tisztasági szabályokkal; 3. ínságadó – zakát, ami a jövedelem kb. 2,5 százaléka; 4. böjt – szaum; ramadán hónapban; 5. zarándoklat Mekkába – haddzs;

–          hatodik, de nem általánosan elfogadott a dzsihád

–          már a legrégibb írott példányok is művészi ízlést árulnak el

–          a Korán másolása új iparágakat teremtett: papír-, festék-, toll-, könyvkötészet-ipart

–          első latin fordítása 1143 – Robert Retenensis, Péter cluny apát megbízásából, de első kiadása csak 1543-ban, Bázelben

–          utána több kiadás: Santo Pagnini – XVI. – Velence , 1694 – Hinckelman – Hamburg, 1698 – Maracci abbé, 1832 – Szedlmayer és Gedeon – Kassa – első magyar fordítás

 

Az iszlám kultúrájának kezdete (Germanus 59-87)

 

–          a próféta nem rendelkezett az utódlásról

–          a Mekkából menekültek (muhadzsirún), a medinai pártfogói (anszár) egyaránt maguk közül akartak utódot választani

–          Abu Bakr lett az első kalifa – خلافة

–          uralma két évig tartott, ezalatt különböző kalifákkal kellett megütköznie: Ománban Laqit ibn Málik, Jemenben Abhala ibn Ka’b al-Aszwad, aszad törzsből Tuheila, tamim törzsből Maszlama, és egy nő: Szadzsáh – ezeket leverték, amely alatt elpusztult Arábia állatállománya, így a termékeny területek felé fordultak

–          a próféta életében és a lázadások alatt született költemények részint bíztatások, részint megfélemlítések

–          Hárith ibn Murra, Ausz ibn Budsair at-Táyi

–          a szomszédos népek nem vették komolyan az arab betöréseket

–          634 – Szíria, 642 – szászánid birodalom, majd Egyiptom, 649 – Ciprus, 674-68o – Khalkedon (Konstantinápoly, innen visszaverték őket), 711 – Spanyolország

–          az iszlám hódítás által elterjedt az arab nyelv is

–          Ka’b, Hasszán ibn Thábit, Al-Hutaia – nem túl jelentősek

–          Omar kalifa: 634-644, a hívők ura – amir al-mu’min

–          vallási és közigazgatási reform a görögök és perzsák segítségével

–          Omar halálával a mekkai arisztokrácia vissza akarta nyerni hatalmát, Othmánt nevezte ki kalifává, aki családtagjai között osztotta ki a hivatalokat, s akit ezért meggyilkoltak

–          a támadók a próféta unokaöccsét és vejét, Ali ibn Abu Tálibot kiáltották ki, aki Mo’awiyaval, Szíria kormányzójával (Omajja család) kellett a címért megküzdjön, de a csata előtt békét kötöttek; erre a kháridzsiak, a következetes demokratikus utódlási elveket vallók kiváltak, szerintük minden arabból lehet kalifa, és ha nem uralkodik a törvény szerint, letehető és megölhető

–          a kháridzsiták legkiválóbb költői: Qatari ibn ul-Fudsá’ati, Imrán ibn Hyttán – vallásos versek

–          Ibn Muldsam nevű kháridzsita megölte Alit, így Mo’áwiya lett a kalifa, aki a siiták és a khárodzsiták leverése után királyságot alapított – omajjád királyság

–          Mo’áwiya halála után fia, Jazíd, és Ali fia, Husszein Kerbelánál összecsapnak a kalifátusért, Husszeint megölik, halála szimbólum lesz a siiták számára, akik csakis az Alitól való leszármazást fogadják el (a család pártja – si’a, a hívei a ház népe – ahl ul-bejt)

–          a siita tan később a perzsákból verbuválódott arabok tana lett, első magyarázója Abdullah ibn Szabá, fő tanítása Mohamed feltámadása (radsa’)

–          minden imám (az iszlám világ vezetője a kalifa helyett) átadja isteni lényét a következő imámnak, az imám eltűnhet az emberek szeme elől, de aztán az idők teljességében visszatér – rejtőző és visszatérő próféta

–          iszmáiliták: hétimámos siita szekta; a tan bőven merített a régi iráni és sémi felfogásból, az újplatonikus emanációs elméletből, az újpüthagoraszi számmisztikából; hasisis – assasinok – Hegyi Öregember: Haszan ibn Szabbáh

–          tizenkét imámosok (al-ithna’asarija) – egyik imám sem halt meg, csak eltűnt

–          zaiditák – mérsékelt siiták, ma Jemen vallása

–          a siiták csak azokat a hadíthokat fogadják el, amelyeknek Ali családja a traditora, viszont ezeket a hagyományokat szabadelvűen kezelik, a hitet önálló tan szerint magyarázzák (mudzstahíd), szemben a szunnitákkal, akik szerint a négy elismert iskolán kívül lezárult a hagyomány (idzstihád)

–          az omajjád-kori szellemi élet központjai: Medina, Mekka, Baszra, Kúfa, Damaszkusz

–          omajjád-kor: 661-75o

–          a költészet félig városi, félig pusztai jellegű

–          a qászida bevezető sorai: naszíb, önálló műfaj

–          Dzsamil: önálló szerelmes versek

–          II. Walíd fejlesztette önálló műfajjá a bordalt

–          halotti ének: marthija, főleg női műfaj

–          Leila al-Akhjalija és al-Khansza

–          Al-Kumait (679-743) a hásimita ág költője, hevesen ellenzi az omajjád uralmat, ő az első zaidi siita költő; Hásimiját: 536 soros kászida

–          Farazdaq, Dzsarir és al-Akhtal (keresztény, taghlibi)

–          Dhu Rumma

–          Tirimmah – tayi törzsbeli, szíriai, kháridzsita

–          Omar ibn abi Rabi’a (-719), kureisita, heves hangú szerelmi líra, finom művű erotikus költemények

–          próza: Abdul Hamil – értekező próza, századokon át az episztoláris stílus mintaképe

–          hadít-irodalom: II. Omár kalifa (717-72o) megbízta Abu Bakr Mohamedet, hogy gyűjtse össze a prófétára vonatkozó hagyományokat

–          egyéb próza: dél-arab mesék és hódítások (magházi)

–          Ubaid ibn Sarijja: A királyok könyve és A múltak hírei (kitáb al-mulúk wa akhbár al-madhin)

–          Mászardzsawaih: lefordította Ahrún A’jun alexandriai orvos harminc füzetből álló tanulmányát lefordítja rabra, ez az első arab természettudományos mű

–          behatóan foglalkoztak az arab nyelvvel: Adu’l-aszwad ad-Duali az első arab nyelvtan összeáll-tója

–          murdisíták: elodáztatók; a hitet a tett fölé emelték, egyesek azt hirdették, hogy a hit (imán) belső meggyőződés, amibe idegen nem avatkozhat, ha valaki a zsió vagy keresztény vallást gyakorolja, muszlim marad, ha szíve mélyén Allahban hisz

–          mu’taziliták: a baszrai mecsetben tanító Wászil ibn’Ata (-748) tanítványai, elvonulók, szabad akarat híveként lép fel, Allah nem büntethet olyan tettekért, amit az ember nem követett el; tagadta az isteni jelzőket, mert ha ezek a tulajdonságok örök életűek, akkor megdől Allah egysége; elmélkedésük alapja a ráció

–          Abu’Isza al-Warráq (a könyves, -861), manicheista, világosság és sötétség harca; kételkedés mindenben,a próféciában is

–          teológia: ilm ul-kalám

–          Abu’l-Hsszan al-As’ari (-935), miután elsajátította a mu’tazilát, visszatért a hagyományos Korán-értelmezéshez

–          a Korán kijelentéseit szó szerint kell elfogadni

–          Mohamed al-Maturidi (-944): eleinte szabadelvűbb, majd dogmatikusabb; tanait bőven ismerteti Abu Hafsz an-Naszafi (-1143) A közmegegyezés és szokás híveinek oszlopa (umda aqidat ahl asz-szunna wa’l-dzsama’a) c. könyvében

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: