Babilónia

Babilónia

Babilónia ókori történelmi régió Dél-Mezopotámiában, a Tigris és azEufrátesz alsó szakaszánál. Sumer és Akkád területét foglalta magában. Babilónia Babilon (az ismeretlen jelentésű presumer Babilla szóból átetimologizált akkád név Báb ili, azaz Istenek Kapuja) városáról kapta a nevét, mely az itt kialakuló Ó- és Újbabiloni Birodalom fővárosa, valamint a terület kulturális centruma volt. Ma Irak része.

Története

Birodalom az Eufrátesz és Tigris között, Babilon székhellyel. Mezopotámiának ez a része a Kr.e. 3. évezred második felében Akkad uralkodói birtokában volt. Az akkád uralmat az Arábia felől betörő sémi amoriták és a D-perzsai elámiak támadása döntötte meg. Az amorita uralkodók egyik leszármazottja Kr.e. 1830 körül az addig jelentéktelen Babilont tette székhellyé, és megalapította az első babilóniai dinasztiát. Az ezután következő 300 évben a babilóniai birodalom rendkívül nagy hatalomra tett szert. Ennek alapja az évszázadok folyamán létrehozott nagy öntözőművek voltak, amelyek virágzó földművelés kialakulásához, a mezőgazdasági termékek jelentős mértékű kiviteléhez és a kereskedelem fellendülééséhez vezettek. Az öntözőművek a rabszolgamunka nagyarányú igénybevételével jártak, ami éles osztálytagozódásra vezetett. Mindez erős és egységes központi hatalmat tett szükségessé. Ez fejlődésének csúcspontját Hammurabi uralma alatt érte el, aki reánk maradt törvényeiben meghatározta a rabszolgatartó társadalom rendjét.

Az Óbabiloni Birodalom (Kr.e. 19-14. sz.) virágzásának a kisázsiai hettiták betörése, majd Perzsia felől a kasszita hódítás vetett véget. A kasszita királyok uralma Babilóniában a 16. századtól a 12. századig tartott, s gazdasági-kulturális visszaesés jellemezte. A 13. századtól egyre gyakrabban ismétlődtek meg az asszír támadások. A 12. században az elámiak nyomása megdöntötte a kesszita dinasztiát, de Babilónia politikai-gazdasági hatalma ezután sem érte el a régi fokot.

A 9-7. század folyamán többnyire asszír uralom alatt állt, önállóságát csak Kr.e. 626-ban szerezte vissza Nabopolasszar khaldeus király uralmával. Az általa alapított úgynevezett új-babilóniai birodalom Asszíriat, Szíriát és Palesztinát is meghódította. Ekkor érte el a babilóniai rabszolgagazdaság legszélesebb kifejlődését. az addig nagyrészt állami tulajdonban volt vízművek és öntözött területek is a nagy rabszolgatartók birtokába kerültek. Ez azonban a babilóniai birodalom hatalmát még ingatagabbá tette. Babilónia fellendülésének a perzsa hódítás Kr.e. 539-ben véget vetett, a Babilóniai Birodalom megsemmisült.

bibliai nevén ismert Ninive (eredeti akkád neve Ninua) azÚjasszír Birodalom fővárosa volt Szín-ahhé-eriba uralkodásától kezdve a birodalom bukásáig (Kr. e. 704 – Kr. e. 612), de a Tigrisés Hoszr találkozásánál fekvő város már kezdettől fogva jelentőskereskedelmi és vallási központ volt. Romjai ma Irak területén,Moszul városán belül láthatóak: a palota romjaiból felépült domb a Tell-Kújundzsík, a helyőrség maradványaiból képződött halom pedig a Tell-Nebí-Júnusz nevet viseli.

A város története

A Tigris és mellékfolyója, a Hoszr találkozásánál, fontos kereskedelmi csomóponton épült Ninive már az őskorban, a Haszúna-kultúra (Kr. e. 7. évezred) korában is lakott volt, a tell kb. háromnegyede őskori eredetű. A város a Kr. e. 4. évezredben az Uruk-kultúrával együtt haladt a fejlődésben, igazi nagy jelentőségre azonban csak a Kr. e. 2. évezredtől tett szert Asszíriaterületén. Istár-szentélye volt különösen jelentős.

Fővárossá akkor lett, amikor a nagy hódító, II. Sarrukín egy Kr. e. 705-ösanatóliai hadjáratán elesett, ezért utódja, a babonás Szín-ahhé-eriba jobbnak látta elhagyni atyja nemrégiben felépített új székvárosát, Dúr-Sarrukínt. Ekkor épült fel „a palota, amelynek nincs párja”, a domborművekkel gazdagon díszített ún. Délnyugati-palota. A helyőrségi palota Jónás próféta feltételezett nyughelyén, a közeli Tell-Nebí-Júnusz helyén épült fel.

Ezt követően Assur-bán-apli, Szín-ahhé-eriba unokája egy újabb palotát épített (Északi-palota), innen származnak a híres, oroszlánvadászatotábrázoló domborművek.

Ninivét Kr. e. 612-ben a médbabiloni koalíció seregei foglalták el, rabolták ki és rombolták le. A hely hosszú időre elnéptelenedett, csak az újperzsa korbanalakult ki új város a romokon. 627-ben döntő győzelmet vívott itt kiHérakleiosz bizánci császár a perzsa erőkkel szemben. Ninivét végül a Tigristúlpartján épült Moszul kebelezte be. A város nevét ma az arab Ninava tartomány őrzi.

Fontosabb épületek

Szín-ahhé-eriba Kr. e. 694-ben felavatott palotája a legnagyobb az asszír történelem során: a terasz, amelyen helyet kapott, 500*240 méteres alapterületű, hozzá hatalmas függőkertek (valószínűleg a helytelenülBabilonban feltételezett Szemiramisz függőkertje) csatlakoztak. „A palotának, amelynek nincs párja”, eddig mintegy negyedét tárták fel a régészek. Ez a királyi lakhely is gazdag domborművekben és szobrokban, de ezúttalbronzból készült és ezüsttel bevont alkotások is előkerültek. Újdonságnak számított az oszlopok csak feliratokból ismert alkalmazása is, ugyanis a faoszlopok a város pusztulásakor leégtek, fémrészeiket pedig beolvasztották. Különös figyelmet érdemel az ún. 36. terem dombormű-dekorációja, amely egy bibliai eseményt, Lákis ostromát dolgozza fel igen részletesen.

Assur-ah-iddina Kalhuba tervezett visszatelepülni, de gyorsan bekövetkezett halála megakadályozta az ottani építkezés befejezésében. Fia, Assur-bán-apli eleinte Szín-ahhé-eriba palotájában lakott, és folytatta dekorálását, de végül saját rezidenciát emeltetett. A Kr. e. 645-en átadott Északi Palotát kevésbé részletesen tárták fel, de az megállapítható, hogy a szárnyas bikákat szárnyas géniuszok váltották fel, a domborművek pedig a hadjáratok mellett vadászatokról szólnak. Különlegesség az uralkodót felesége társaságában egy lugasban ábrázoló dombormű, mivel családi jeleneteket nem ismerünk más palotákból.

A mintegy 12 kilométeres fallal (neve „a fal, amely elborzasztja az ellenséget”) és (mára feltöltődött) árokrendszerrel körülvett, északnyugat-délkelet tájolású várost kettévágta a Hoszr folyó. A folyó jobb partján álló Kújundzsík-dombot már tüzetesen átvizsgálták, a szemközt fekvő Jónás próféta-domb esetében az itt álló muszlim szentély miatt ez nem volt lehetséges.

19. század elején már a Babilonban is kutató Claudius James Rich is járt, és a helyiektől értesült arról, hogy a dombokból olykor érdekes szobrok kerülnek elő. A környéken először a Rich nyomán tájékozodó Jules Mohl javaslatáraFranciaország moszuli konzulja kezdett kutatásokat.

Paul-Émile Botta 1842-ben a Tell Kújundzsíkot kezdte kutatni, de a többrétegnyi törmelékben három hónapon át alig talált valamit, ezért ásatásait máshova helyezte át. 1843-ban, Dúr-Sarrukín feltárásakor azt hitte, hogy megtalálta Ninivét, ám ez a dicsőség valójában a brit kalandor, Austen Henry Layard fejére szállt.

Ő Kalhu sikeres feltárása és Assur eredménytelen kutatását követően, 1847-ben kezdte kutatni a környék dombjait, és hamarosan rábukkant Szín-ahhé-eriba Délnyugati-palotájára. Layard rövid hazatérését követően 1849-ben kezdődtek újra az ásatások.

1851-ben Layard pénzhiány miatt hazatért, munkáját helyettese, Hormuzd Rassam vitte tovább. Ő fedezte fel Assur-bán-apli Északi-palotáját és 22 000 agyagtáblát számláló könyvtárát. Rassam leletei fantasztikusak, ám munkája szakmailag sok kívánnivalót hagyott maga után, mivel a különféle lelőhelyeken talált tárgyak pontos helyét és küllemét nem dokumentálta, és gyakran nem különítette el őket.

A feltárást a 1873-ban George Smith, az autodidakta módon assziriológussálett vésnök folytatta, aki megtalálta az özönvíz történetének mezopotámiaiváltozatát. Smith 1876-os halála után 1878-ban ismét Rassam kezébe került a mezopotámiai ásatások irányítása.

A leletek számos európai gyűjteményt gazdagítottak. A 20. század elején aBritish Museum régészei a Nabú-templom környékét kutatták át tüzetesen L. W. King vezetésével, majd 1927-ben ismét, ezúttal Campbell Thompson vezénylete alatt. A II. világháború után iraki régészek kutatták a lelőhelyet,1956-tól rekonstrukciós munkálatok indultak, hogy turisztikai látványossággá tegyék Ninivét. A falak egy részét újjá is építették. 19871990között David Stronach vezette itt a feltárásokat, aki a 15 kapura és a városókori csatornáira összpontosított.

forrás: Wikipédia

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: