a Korán 6 kötelező szúrája


Első szúra: al- Fātiḥa, Nyitó szúra

ezen kívül még 25 elnevezése van, ebből 3 különösen érdekes
– A Korán veleje (Umm al- Qur’ān) vagy Az írás veleje (Umm al- kitāb), ez a szúra egyedülálló szerepére utal.
– A dicsőség (al-Ḥamd), a 2. vers eulogiumából származik, leginkább a hiǧra 1-2. évszázadában volt használatos, de a 13. században is említik így.
– as-Sabc al-maṯānī,  Mohamed életében nevezhették így, de az elnevezés pontos jelentése nem világos, összefüggés lehet egy héber szóval (’hagyomány’), ahhoz, hogy a ’7 maṯānī’ kijöjjön a basmalát is versnek kell számolni.

keletkezése ideje legkorábban az első mekkai korszak vége lehet, a ’mi’ használatából egy kisebb muszlim közösségre lehet gondoloni, illetve olyan kifejezéseket tartalmaz, amelyek legkorábban a középső mekkai korszak szóhasználatára jellemzőek

különleges helyet foglal el a Koránban és a muszlim világ életében is, megelőzi és nem megkezdi a szúrákat (rövidsége), Ibn Mascūd és cAlīkódexeiben nem szerepel még, felfogható a muszlimok ’Miatyánk’-ja ként is

a 2. versben a ’dicsőség Allahnak’ (al-amdu li’llāhi) formulának szír és újtestamentumi vonatkozásai vannak, a muszlim kommentárok nem ’világok’-ról, hanem a világban élő értelemmel bíró teremtményekről beszél (’ tudással bíró angyalok, emberek és dzsinnek’)

a 4. versben ’az Ítélet napja’ (yawmi’ d-dīni) kifejezésnek megtaláljuk a párhuzamát az Újtestamentumban

a 6. vers pontosan megfelel a Zsoltárok 27:11-nek (’Vezérelj engem egyenes ösvényemen…’)

Második szúra: al-Baqara, A tehén

ez a leghosszabb szúra

elején a ’rejtélyes betűk’ állnak, azaz alif, lām, mīm, ugyanez figyelhető meg a 3., 29., 30., 31. és 32. szúrák elején is, ezek valószínűleg egy corpust alkottak

a hagyomány szerint ez az első Medinában kinyilatkoztatott szúra

különböző időpontokban keletkezett részekből tevődik össze, a legkorábbi még valószínűleg Mohamed mekkai tartózkodásának végére tehető, a legkésőbbiek pedig 628 körülire datálhatók

1-20: rövid bevezető, majd támadás a hitetlenek ellen (általános jellemzés), akiket a mekkai képmutatókkal azonosít

21-39: mekkai eredetűnek tűnik (megszólítás ’Ti emberek!’, később ’Ti hívők!’), olyan témákat érint, amik a medinai szúrákban nem fordulnak elő (teremtés, bűnbeesés)

40-121: az iszlám korai medinai korszakának alapvető dokumentuma, a különböző kinyilatkoztatások alaptémája a medinai zsidók megnyerése, majd ennek a kísérletnek a kudarca és a szakítás, egyes részekben Allah magukhoz a zsidókhoz fordul, máshol a hangvételből érezhető az ellenségeskedés

124-141: az iszlám genezise szempontjából alapvetően fontos kinyilatkoztatás, elsősorban a medinai zsidókkal történt összetűzése és szakítása során dolgozta ki Mohamed ezekben a versekben az úgynevezett Ábrahám-vallás alapjait (millat Ibrāhīm), aki fiával, Iszmaellel alapította a a Kacba-kultuszt. Ez által a keresztény és zsidó vallás is elismerte az iszlámot, ez Mohamed egyik legfontosabb újítása.

142-150: az új qibla elrendelése, azaz ezentúl az istentisztelet során arccal a mekkai Kacba felé kell fordulni

153-157: az előző résznél később keletkezett kinyilatkoztatás, egyes kommentárok szerint a badri csatában keletkezett, de a 155. vers alapján az uḥudi csata után 4hónappal történt (624 július-augusztus)

158: nincs a helyén, valójában a 196-203-hoz tartozik

189-203: a 200-202-es versek kivételével a mekkai szent területre vonatkozó rendelkezések lazán összefüggő csoportja

254-257: ennek a résznek a datálása bizonytalan

278-281: a muszlim hagyomány szerint a próféta a ṭā’ifi Banū Taqīffal kötött békeszerződésben kikötötte, hogy az iszlám felvétele után eltörlik a korábbi uzsorát

285-286: lehetnek mekkaiak és medinaiak is

11. szúra: Hūd

neve az 50. versben fordul elő

mekkainak tartják

elején a ’rejtélyes betűk’ az alif, lām, rā’ állnak, mint a 10., 12., 14. és 15. szúráknál is

2-3: maga a Próféta szólal meg

13: a sūra szó értelmezése

25-49: Noé történet, szervesen összetartozik a következő 5 prófétatörténettel

45-47: ez a 3 vers megszakítja az elbeszélés menetét

69-83: Lót története és népének megsemmisítése

116: ūlū’ l-baqīya (’jámbor emberek’), baqīya szó értelmezése

12. szúra: Yūsuf, József szúra

4. versben fordul elő először, utána még 24x

hosszabb szúra, az egyetlen monotematikus, tökéletesen felépített, 3 részes homiliának tekinthető
– rövid bevezető (1-3)
-József története
– záró rész (102-111)

mekkai eredetűek a hagyomány szerint

elején a ’rejtélyes betűk’ az alif, lām, rā’ állnak, mint a 10., 11., 14. és 15. szúráknál is

József az igazságot és jámborságot testesíti meg, saját gyengeségei és az emberi gonoszság ellenére „az igaz úton” marad, és kész megbocsátani ellenségeinek

112. szúra: aṣ-ṣamad, Az örökkévaló/ Allah egyedülvalóságának kijelentése (at-tawḥīd)/Az őszinte hit (al-ihlāṣ)

keletkezését illetően nagy véleménykülönbségek vannak (pogányok vagy ’az Írás népe’)

2: ötféle értelmezést sorol föl a ṣamad (örökkévaló) szóra
–  akinek nincs hasa, tehát nem eszik és iszik
–  akiből nem jön ki semmi
–  a szó magyarázata
–  as-saiyid ’az úr’, korabeli jelentése ’törzsfőnök’
– ’az örök’, ’a maradandó’

114.szúra: an-nāṣ, Az emberek

113. szúrával közösen említik, mert mind kettő címe az első versekben található

4-6: 6. vers („lett légyen dzsinn vagy ember”)
4. vers („lopva sugalmazó”)
5. vers („az emberek”)

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: