A kalifátus a mongol hódításig

Irodalom:

I. Általános munkák

–       Az Iszlám Enciklopédia angol (The Encyclopedia of Islam. Ed. J. H. Kramers et al. Lieden 1960-), német (Enzyklopaedie des Islam. I–IV.), francia (Encyclopédie de l’Islam. I-IV. Leiden 1913–1942, 19542-) kiadásainak vonatkozó címszavai.

–       Index Islamicus. Ed. J.D. Pearson. 1906–1955. Cambridge 1958; Supplementum.

–       Abstracta Islamica. 1927- .

II. Összefoglaló művek

Cahen, Cl.: Az iszlám a kezdetektől az Oszmán birodalom létrejöttéig. Budapest, 1989 (1970)

Mazahéri, A.: A muszlimok mindennapi élete a középkorban a 10-től a 13. századig. Budapest, 1989.

Robinson, Fr.: Az iszlám világ atlasza. Budapest, 1996.

Goldschmidt Jr., A.: A Közel-Kelet rövid története. Budapest. 1997.

Armstrong, K.: Mohamed. Az iszlám nyugati szemmel. Budapest, 1998.

Watt, W.M.: Az iszlám rövid története. Budapest: Akkord Kiadó, 2000.

Daftary, F.: Aszaszin legendák. Budapest, 2000.

Spuler, B.: Geschichte der islamischen Länder. Handbuch der Orientalistik. 1953.

Saunders, J. J.: A history of medieval Islam. London 1965.

The Cambridge History of Islam. Ed. P. M. Holt, A. K.S. Lambton, B. Lewis. Cambridge, 1970.

The Cambridge History of Iran. IV. Cambridge 1975.

The Cambridge History of Early Inner Asia. Ed. D. Sinor. Cambridge 1990.

Ashtor, E.: A social and economic history of the Near East in the Middle Ages. Los Angeles: Berkeley, 1976.

Lapidus, I. M.: A History of Islamic Societies. New York: Cambridge University Press, 1988.

Nagel, T.: Die islamische Welt bis 1500. München, 1998.

Cahen, Cl.: Pre-Ottoman Turkey. A general survey of the material and spiritual culture and history c. 1071–1330. London: Sidgwick & Jackson, 1968.

Hugh, K.: The Prophet and the Age of the Caliphates. London–New York: Longman, 20042.

III. A magyar kutatásokból

Goldziher I.: Az iszlám kultúrája. Budapest, 1981.

Goldziher I.: Az iszlám. Budapest, 1980.

Goldziher I.: Előadások az Iszlámról. Budapest, 1912.

Goldziher I.: Az arabok és az iszlám. I–II. Budapest, 1995.

Goldziher I.: Napló. Budapest, 1984.

Simon R.: Goldziher Ignác. Budapest, 2000.

Kmoskó M.: Mohamedán írók a steppe népeiről. Földrajzi irodalom. I/1. MŐK 10. Budapest: Balassi Kiadó 1997; I/2. MŐK 13. Budapest: Balassi Kiadó 2000.

Germanus Gy.: Az arab irodalom története. Budapest, 1979.

Fehérvári G.: Az iszlám művészet története. Budapest, 1987.

Czeglédy K.: Magyar őstörténeti tanulmányok. Budapest, 1985.

Simon R.: A mekkai kereskedelem kialakulása és jellege. Budapest, 1975.

Simon R.: A Korán világa. Budapest, 1987.

Ibn Khaldún: Bevezetés a történelembe. Ford. Simon R. Budapest: Osiris Kiadó, 1995.

Abú-Hámid al-Garnáti utazása Kelet- és Közép-Európában. Közzétette: O. G. Bolsakov és A. L. Mongajt. Budapest, 1985.

Dévényi K. – Iványi T.: Az arab írás. I. Budapest. 1986; II. Budapest, 1987.

Maróth M.: A görög logika Keleten. Budapest, 1980.

Fodor S.: Arab legendák a piramisokról. Budapest.

Vásáry I.: A régi Belső-Ázsia története. MŐK 19. Budapest: Balassi Kiadó, 20032.

Benke J.: Az arabok története. Budapest, 1987.

J. Nagy L.: Az arab országok története. Szeged, 1994.

Muszlim források (gondozta Zimonyi I.) In: A honfoglalás korának írott forrásai. Olajos T., H. Tóth I. és Zimonyi I. közreműködésével szerkesztette Kristó Gy. Szeged 1995, pp. 17–91.

Elter I.: Ibn Hayyān mint a magyar kalandozáskor írott forrása. Doktori disszertáció MS. Budapest 2001.

Zimonyi I.: Muszlim források a honfoglalás előtti magyarokról A Ğayhānī-hagyomány magyar fejezete. Magyar Őstörténeti Könyvtár 22. Budapest: Balassi Kiadó, 2005.

I. A Próféta és kora

570 k.   A Banu Hásim nemzetségbeli Mohamed születése Mekkában.

Jemen abesszin kormányzója Abraha sikertelen támadása Mekka ellen.

602   A hírai Lahmida-dinasztia vége, amely Perzsa vazallusállam lévén biztosította az uralmat az arab törzsek felett.

603–628   A Bizánci és a Szászánida Birodalom közötti évszázados háborús korszak utolsó szakasza, amely az Arab-félszigetet északról határoló két nagyhatalom meggyengüléséhez vezetett.

610   Az első kinyilatkoztatás Mohamednek.

613   Mohamed nyilvánosan hirdetni kezdi tanait. Kezdetben a hátrányos helyzetű emberek csatlakoznak hozzá.

615   A muszlimok egy csoportja kivándorol Abesszíniába. Mohamed prófétai küldetése és tanainak hirdetése ellen a gazdag mekkai kereskedők fellépnek.

616–619   Mohamed nemzetsége elleni bojkott.

619 k.   Meghal Abú-Tálib, Mohamed nagybátyja és gyámja. Ugyanebben az évben meghal Mohamed első felesége, Hadídzsa, aki végig a legfőbb és leglelkesebb támogatója volt. Az ő lánya volt Fatima.

620   Mohamed sikertelen áttelepülési kísérlete Táifba.

622   Mohamed korábban megegyezett Jatrib város két arab törzsével, hogy áttelepül és az ellenségeskedő pártok között döntőbíróként fenntartja a békét, majd követőivel együtt elhagyja szülővárosát, Mekkát. Ezt az kivándorlást (emigrációt) nevezik hidzsrának. Jatrib városába költözik, amely később a Madínat al-nabi, azaz a ’Próféta városa’ nevet kapta (későbbi nevén Medina). A kivándorlókból és helybeli támogatókból itt hozza létre Mohamed a muszlim közösséget, az ummát. A muszlim időszámítás kezdete 622. július 16., amely nem a Próféta Medinába érkezését jelzi, hanem annak a holdévnek az első napját, amelyben az esemény történt. Az időpont meghatározása Omar kalifa idején történt. Medinában születik meg az iszlám vallás és állam.

624   A Mohamed vezette muszlimok a kivándorlást követően kisebb portyákkal és rablásokkal zaklatják a mekkai kereskedők karavánjait. Badr mellett jelentős győzelmet aratnak a mekkaiak karavánja felett. Ez a győzelmük a mekkai kereskedelem létét fenyegeti.

625   A későbbi első omajjád kalifa apja, Abú-Samsz 3000 mekkai élén az Uhud-hegy melletti csatában legyőzi a Próféta nagybátyja, Hamza által vezetett muszlimok seregét, de nem sikerült Mohamedet térdre kényszeríteni.

Mohamed kivándorlásra kényszeríti az egyik zsidó nemzetséget.

627   Abú-Samsz vezetésével mintegy 10 000 fős mekkai sereg vonul Medina ellen, amelyet egy muszlim perzsa tanácsára a síkság felől árokkal vesznek körül („az árok csatája”). A harcok elhúzódása és a rossz idő következtében a mekkaiak elvonulnak.

Mohamed parancsára a megmaradt zsidó nemzetséget megsemmisítik.

628   Hudajbíja szerződés, amely lehetővé teszi a muszlimok számára a következő évi mekkai zarándoklatot. Tízéves békét kötnek a mekkaiak és medinaiak, amelyet azonban a mekkaiak hamarosan megszegnek.

628–629   Mohamed sikeres hadjárata Hajbar oázisa ellen, amelyet zsidók laktak. A hagyomány szerint Mohamed haláláig tizenkilenc hadjáratot vezet személyesen az Arab-félsziget különböző területeinek meghódítására.

629   Mohamed 3000 embert indít Szíria ellen, amely a Bizánci Birodalom része volt; azonban Múta mellett (a Belka tartományban) kudarcot vallanak Hérakleiosz seregével szemben. Mohamed több hadjáratot is vezet a transzjordániai bizánci területek meghódítása érdekében.

630   Mohamed harc nélkül elfoglalja Mekka városát.

Mohamed és követői meghódítják Mekka szövetségesét, az erődített Táif városát.

631   Tabúk meghódítása, aminek következtében Táif lakói elfogadják az iszlámot.

630–631 folyamán számos arab törzs küldi követeit Mekkába, és hódol meg Mohamednek.

632   Mohamed utoljára elzarándokol Mekkába.

632. június 8.   Medinában meghal a Próféta. Haláláig az Arab-félsziget egyharmadát sikerült iszlamizálnia.

II. A négy ortodox kalifa kora

632–634   Az első kalifa, a Próféta apósa és barátja, Abú-Bakr lesz. Uralkodásának két évét a beduin törzsek lázadásának (ridda) leverése jellemzi. Ezek a harcok vallási és politikai jellegűek. A ridda hőse Kálid ibn al-Válid. Medina lesz Abú-Bakr és az őt követő két kalifa uralma alatt az arab világ központja.

633. május   Az egyik legfontosabb, az ún. hitehagyottak elleni akrabai csatában Abú-Bakr győz. Ennek következtében az Arab-félsziget központi részei is a muszlimok ellenőrzése alá kerülnek.

634   Kálid ibn al-Válid serege másik három arab hadtesttel legyőzi a bizánciakat a Jeruzsálem és Gáza között levő Adzsnádainnál, így gyakorlatilag nyitva áll az út Palesztina felé. Ezek az első muszlim hódítások Arábián kívül.

Ebben az évben meghal Abú-Bakr, halálos ágyán kinevezi utódát, a Próféta egy másik társát, Omárt.

634–644   I. Omár kalifa uralma a nagy hódítások első hullámának a kezdete, melynek során az arabok kiterjesztik uralmukat Szíriára, Egyiptomra, Perzsia távoli területeire és más országokra.

635   Damaszkusz meghódítása.

636   A Jordán folyó egyik keleti mellékágánál, a Jarmúk völgyi csatában a bizánciak vereséget szenvednek az araboktól. Ennek következtében arab fennhatóság alá kerül Szíria, amelyet négy katonai tartományra osztanak.

637   A kádiszíjai csatában az arabok legyőzik a perzsákat, és azután megszerzik központjukat, Ktésziphónt és Nyugat-Perzsiát a szászánidáktól.

638   Jeruzsálem meghódítása.

639   I. Omar kalifa testvérének, Szíria helytartójának halála után unokatestvérét, a későbbi I. Muávija kalifát teszi helytartóvá.

639-642   Az arabok meghódítják Egyiptomot.

640   Az arabok elfoglalják az örmény fővárost, Dvínt.

641   Az arabok elfoglalják Moszul városát.

A nihávendi csata a perzsák ellen, amelyben III. Jazdagird szászánida uralkodó megmaradt seregei végzetes vereséget szenvednek.

642   Amr meghódítja Pentapoliszt.

642   Habíb ibn Maszlama és Szalmán ibn Rabía hadjáratai Örményország északkeleti  területei ellen. Al-Báb elfoglalása.

643   Amr elfoglalja Tripolisz városát.

644   I. Omár kalifát meggyilkolják; utóda a súra választása következtében Mohamed egy másik társa, Oszmán lesz.

644–56   I. Oszmán kalifa uralkodása.

645   Amr hadvezért az új kalifa, I. Oszmán visszahívja; ezt kihasználva a bizánciak visszafoglalják Alexandriát. Amrot azonban visszarendelik Egyiptomba, és Nikiunál megveri a bizánciakat.

646   Amr újból bevonul Alexandriába, ezzel Egyiptom végleg muszlim uralom alá kerül.

647   Muávija behatol Kappadókiába, és adófizetésre kötelezi Kajszaríja (Caesarea) városát. Innen Frügiába indul, ahol sikertelenül ostromolja Amorion városát, majd végigrabolva a tartományt visszatér Damaszkuszba.

649   Muávija megtámadja Ciprust, és elfoglalja fővárosát. Bizánc hároméves fegyverszünetet kér, és adófizetésre kötelezi magát.

649–650 Az arabok elfoglalják Perszepoliszt, Irán déli fővárosát, a zoroasztriánusok központját.

650   Az arabok harmadik hadjárata Örményország ellen.

652   Az arabok elfoglalják Örményországot, és támadást intéznek a Kaukázuson keresztül a Kazár Birodalom ellen, de vereséget mérnek rájuk.

Az első arab támadás Szicília ellen.

653   I. Oszmán kalifa meghatározza a Korán elfogadott változatát.

654   Az arabok rövid időre megszerzik Anküra (ma Ankara) városát.

655   Sor kerül az első arab–bizánci tengeri ütközetre a lükiai tengerparton, ahol a bizánciak megsemmisítő vereséget szenvednek.

656. június 17.   I. Oszmán kalifát medinai palotájában meggyilkolják. Medinában Alit választják meg kalifának.

656–661   Ali kalifátusa. Ő a Próféta unokatestvére és veje volt. Uralmát kétségbe vonja Muávija, aki Szíria kormányzója, ami az első polgárháború (fitna) kirobbanásához vezet.

656. december   Az Ali és Aisa közötti csatából, a bászrai „tevecsatából” Ali kerül ki győztesen.

657   Muávija és Ali közötti csata Sziffinnél, amiben Ali volt fölényben. Azonban Ali elfogadja a békés ajánlatot, hogy a vita tisztázására semleges döntőbírákat kérjenek fel. A háridzsiták elhagyják Alit.

658   Az adruhi döntőbíráskodás Ali ellen dönt. A szíriai csapatok kikiáltják Muáviját kalifának.

658. július   A nahraváni csatában Ali legyőzi a szembeszegülő háridzsitákat.

661   Alit egy háridzsita merénylő meggyilkolja. Ali fia, Haszan lemond a kalifátusról Muávija javára.

III. Az Omajjád-dinasztia (661–750)

661–680 I. Muávija kalifa uralkodása. Az Omajjád-dinasztia alapítója székhelyét Medinából Damaszkuszba helyezi át. Ez a város marad a dinasztia központja 750-ig.

661   Muávija felszólítja Arménia lakosságát, hogy térjenek vissza az arab uralom alá, ui. 657 és 661 között a bizánci fennhatóságot elismerő örmény uralkodó állt az élén.

663   Muávija seregei ismét betörnek Kis-Ázsiába. Az Omajjád-dinasztia hatalma alá kerül Egyiptom és Líbia.

667   Az arabok elfoglalják Khalkedónt és Konstantinápolyhoz érnek, ettől számítható Konstantinápoly hétéves ostroma.

Az arabok elfoglalják Szicíliát.

670   Az arabok megkezdik É-Afrika nyugati részének meghódítását. Kairouán megalapításával lehetővé válik a berberek meghódítása és iszlamizálása.

Küzikosz félszigete arab kézre kerül, ez lehetővé teszi egy bázis kiépítését a bizánci főváros ostromához.

672   Szmürna, a lükiai és kilikiai partvonal elfoglalása. Rhódosz szigetének elfoglalása.

672–673   Konstantinápoly tengeri ostroma.

674   Kréta szigetének elfoglalása.

678   A Bizánc ostromáról visszavonuló arab flotta a pamfüliai partok melletti viharban jelentős veszteségeket szenved. Kis-Ázsiában is vereségek érik, így az idős Muávija harminc évre szóló békét kényszerül kötni a Bizánci Birodalommal.

680. október 10.   Huszejn, Ali fia, Kerbelánál vereséget szenved a kalifa seregétől. Ez a síiták gyásznapja, az ásúra.

683–692   A második polgárháború (fitna) kora. Abdalláh ibn al-Zubajr ellenkalifátusa Mekkában. Muhtár az alida uralom helyreállítására tesz kísérletet Kúfában. Az Omajjádok pedig először Szíriában konszolidálják hatalmukat, majd fokozatosan helyreállítják a kalifátus politikai egységét.

684   Mardzs-Ráhit mellett a déli arabok legyőzik az északiakat. Ezzel az Omajjádok visszaszerzik a Szíria feletti uralmat.

685–687 A Muhtár vezette bűnbánó síiták (ui. megbánták, hogy Huszejnt cserbenhagyták Kerbelánál) lázadása Kúfában.

685–705   Abdalmalik a „királyok atyja”, ui. négy fia követte a trónon. Ő és fiainak uralkodása a damaszkuszi dinasztia fénykorának számít. Abdalmalik uralma második felére helyreállítja a rendet, amely lehetővé teszi a további hódítások megindítását. Emellett a közigazgatás hivatalos nyelvévé az arabot teszi, valamint arany és ezüstpénzt vezet be.

688   A bizánciak visszafoglalják Antiochiát.

689   Abdalmalik tíz évre szóló fegyverszünetet köt a bizánciakkal, hogy a fitnára tudjon koncentrálni.

691   Miután visszafoglalja Felső-Mezopotámiát, az iraki területekre vonul, amelyeket szintén visszaszerez, majd bevonul Kúfába.

Abdalmalik megbízásából felépül a jeruzsálemi Szikla-mecset.

692   Abdalmalik kalifa seregei hat és fél hónapos ostrom után visszafoglalják Mekkát, ezzel véget ér al-Zubajr ellenkalifátusa.

692   Abdalmalik újból Bizánc ellen fordul. A kezdeti anatóliai és arméniai sikerek ellenére csupán kis területeket sikerül a muszlimoknak szerezniük, de ezzel előkészítik a későbbi hódításokat.

695   Damaszkuszban elkészülnek az első arab arany dinárok és ezüst dirhemek.

698   Karthágóból és más tengerparti városokból az arab hódítók kiűzik a bizánciakat.

Az arabok Tuniszban hajóépítő műhelyt hoznak létre.

700   Az iszlám miszticizmus, a szúfizmus megjelenése.

705–709 A korszak egyik legnagyobb hadvezére, Haddzsádzs meghódítja a szogd Buharát.

705–715 I. Válid kalifa uralkodása.

710   Az arabok meghódítják Mukránt (Beludzsisztánt).

711   Az arabok átkelnek Hispániába, és a Jerez melletti csatában legyőzik a Roderik király vezette nyugati gótokat; ezzel megszűnik a Nyugati Gót Királyság. 718-ra a Hispániai-félsziget nagy része arab uralom alá kerül.

711–712 Az arabok elfoglalják az afganisztáni Szindet, majd az Indus alsó folyásának és deltájának vidékét. A hódítás 713-ban ér véget, északon Multánig terjed, Pandzsáb tartomány déli részéig, ahol az iszlám tartósan megveti a lábát. India többi része azonban a 10. századi hódításig érintetlen marad.

712   A buharai és hvárezmi arab kontingensek megostromolják és elfoglalják Szamarkandot. Ezzel stabilizálódik az arab uralom az Oxus (Amu-darja) mentén és Hvárezmben.

713–715 További hódítások Transoxiana (Mávaráannahr)  térségében. Az arabok megszerzik Iszfidzsábot és Fergánát is.

716. augusztus – 717. szeptember   Bizánc sikertelen arab ostroma.

719   Cordóba lesz az andalúziai arab kormányzók székhelye.

724–743 Hisám kalifa uralkodása. Az általa bevezetett adórendszer hosszú évszázadokra érvényes marad: a muszlimok zakátot fizettek, minden ingatlantulajdonos földjei és épületei után harácsot, a keresztények és zsidók pedig fejadót, dzsizját.

728–729 Buharát elfoglalják a törökök.

730   Az arabok megostromolják és visszaszerzik Buhara városát.

732   Tours és Poitiers között Martell Károly legyőzi az arabokat, és ezzel megállítja Európa területén való előnyomulásukat.

74     Kúfában Zajd ibn Ali lázadása. A marokkói berbereket egy háridzsita fellázítja.

742   Algír lerázza az Omajjádok uralmát. A területen több kisebb állam jön létre.

745   Pestisjárvány Irakban, Felső-Mezopotámiában és Szíriában.

745–750   II. Marván kalifa uralma. A harmadik polgárháború kora

746   A Kalb törzs felemelkedése Szíriában és a háridzsitáké Irakban.

747   Abú Muszlim kibontja az Abbászidák fekete zászlóját Horászánban, ami az általa vezetett Omajjád-ellenes felkelés kezdetét jelenti.

749   Az Abbászidák megszerzik a Perzsia feletti ellenőrzést, és elfoglalják Kúfát.

750   A Zábnál vívott csatában az Omajjádok vereséget szenvednek. Az Abbászidák megbuktatják az Omajjádokat, és megalapítják az Abbászida-dinasztiát. Az Abbászidák uralmának kezdete É-Afrikában. A győztesek lemészárolják az Omajjád család tagjait és főtisztviselőit.

IV. Az Abbászida-dinasztia (750–1258)

750–850 Az Abbászida-dinasztia uralkodásának ideje a birodalom konszolidációja és fénykora.

750–754   Abú al-Abbász, az első Abbászida kalifa uralkodása.

750–850   A négy ortodox jogi iskola (madzhab) létrejötte.

751   A Talasz folyónál a kínaiak vereséget szenvednek az araboktól. A fogságba került kínai foglyoktól az arabok megtanulják a papírkészítést. Szamarkandban kezdődik el az arab papírkészítés.

754–775 Al-Manszúr kalifa uralkodása. Az ő idejében hozzák létre a postamesteri és tájékoztatási hivatalt, ami lényegében a kormány ellenőrző szerve lett.

756   Az egyetlen életben maradt Omajjád, Abdalrahmán megalapítja a spanyol Omajjád dinasztiát, amelynek uralkodója 929-ig az emír címmel rendelkezik, majd ezt követően 1031-ig a kalifa címmel.

Kivégzik Abdalláh ibn Mukaffát, aki a perzsa irodalom arabra fordításában játszott úttörő szerepet.

757   Az arabok elfoglalják al-Sás (Táskend) városát, így az iszlám végleg megveti lábát Közép-Ázsiában.

760   Iszmáil, a hetedik imám halála. Követői mozgalmakat indítanak. A kínaiak több ezer arab és perzsa kereskedőt mészárolnak le Jangcsouban.

762   Al-Manszúr megalapítja Bagdadot, ami az iszlám világ kereskedelmi és kulturális központja lesz. A kalifák Damaszkuszból ide helyezik át székhelyüket.

765   A hatodik imám, Dzsafar al-Szádik halála után kettészakadnak a síiták: az imámíja vagy „tizenkettesek” és az iszmaílita vagy „hetesek” szektájára.

Bagdadban orvostudománnyal kapcsolatos iskolát alapítanak.

767   Abú Hanífa, az Irakban elterjedt hanafita jogi iskola alapítójának halála.

Ibn Iszhák, Mohamed klasszikus életrajzát megíró szerző halála.

775–785   Al-Mahdi kalifa uralkodása, kinek idejében a korábban a Türk, majd az Ujgur Kaganátushoz tartozó oguzok a Kirgiz-steppéről az Aral-tó és a Szir-darja vidékére költöznek. Az oguzok egyik törzse, a szeldzsukok, akik később az Abbászidák, majd a Számánidák gázijai lesznek, fokozatosan iszlamizálódnak.

776–779   Al-Mukanná, ’a Fátyolos Próféta’ működése Horászánban.

777–909   A Rusztamidák háridzsita állama Táharban (Ny-Algériában).

778   Nagy Károly hadjárata É-Hispánia területén, ahol a kezdeti sikerek után a muszlimok által támogatott baszkoktól vereséget szenved.

782   Az arabok utoljára jelennek meg Bizánc környékén, Krüszopolisznál. A későbbi Hárún kalifának Iréné császárnő a béke fejében adófizetésre kötelezi magát.

785–786   I. Abdalrahmán felépítteti a cordóbai nagy mecsetet.

786   Al-Halíl ibn Ahmad, nyelvész, szótáríró és prozodista halála. Az ő tanítványa, Síbavajh állítja össze az első rendszeres arab nyelvtant.

786–809   Hárún al-Rasíd kalifa uralkodása. Ebben a korszakban hozzák létre a legfelső bíró (kádi) funkcióját.

787   Jazíd b. Hátim, az utolsó észak-afrikai abbászida kormányzó halála. Ezután önálló dinasztiák jelennek meg Marokkóban, majd Tuniszban. Ezt követően a bagdadi udvar soha többé nem tudja hatalmát Egyiptomtól nyugatra kiterjeszteni.

789   A helyi eredetű síita Idriszida-dinasztia váltja fel az Abbászidákat Marokkóban (921-ig). Idrísz ibn Abdalláh megalapítja Fez városát.

795   Málik ibn Anasz, a málikita madzhab alapítójának halála Medinában.

800   Tunisz és Líbia az Abbászidák nevében uralkodó Ibn Aglab kormányzó Ifrikijjában (Tunézia, fővárosa Kairouán) önálló dinasztiát alapít Aglabida-dinasztia néven. Uralmuk a térségben 909-ig tart.

Megjelennek az első arab kereskedők Kínában. Papírgyártó műhelyt alapítanak Bagdadban.

803   Az iráni származású Barmakidák, akik korábban jelentős pozíciókat töltöttek be az Abbászida udvarban, kegyvesztetté válnak.

805   Bizánc elleni hadjárat. Rhódosz és Ciprus elfoglalása.

806   Az arabok meghódítják Tianát. A Hárún al-Rasíd vezette arabok megostromolják és kirabolják Ankarát.

809–813 Hárún al-Rasíd halála után két fia, al-Amín és al-Mámún között harc tör ki a kalifátusért.

810 k. Sáfi, a sáfiita jogi iskola alapítója Bagdadban elkezdi az iszlám jog (saría) forrásainak szisztematikus rendszerezését.

813   Az al-Mámunt támogató horászániak Táhir ibn Huszejn vezetésével megostromolják és elfoglalják Bagdadot. A Hárún al-Rasíd fiai közötti polgárháború véget ér al-Amin halálával. Al-Mámun lesz a kalifa.

813–833   Al-Mámun kalifa uralkodása. A klasszikus arab tudomány és kultúra fénykora.

814/5 Abú-Nuvasznak, az Abbászida korszak leghíresebb költőjének halála. Legszebb versei a borról és vadászatról szólnak.

815   Ibn Tabátabának, Haszan egyik leszármazottjának vezetésével síita lázadás tör ki Kúfában. Azonban Ibn Tabátabá a harcban szerzett sebeiben meghal.

816   A mekkai síiták lázadását elfojtják. A hispániai Omajjádok elfoglalják Korzika szigetét. Az azerbajdzsáni helytartó fellázad, mivel apját, aki a mekkai lázadást elfojtotta, hamis vádak miatt a kalifa kivégezette.

817–837 A hurramita szektahívő Bábak vezette felkelés Azerbajdzsánban a földbirtokosok és az arabok ellen, ami 827-ben átterjed Ny-Perzsia területére is.

Al-Mámún kalifa Mervben a nyolcadik síita imámot, Ali al-Ridát nevezi ki utódának, az Alidákkal kötött rövid ideig tartó béketörekvések következtében.

817–819 Ibráhim ibn al-Mahdi ellenkalifátusa Bagdadban.

818   A hispániai Omajjádok elfoglalják Mallorca és Szardínia szigetét. Meghal a nyolcadik síita imám, Ali al-Ridá, akit al-Mámún kalifa utódának nevezett ki.

819   Al-Mámún kalifa a Számánidák egyik ősét, Núhot Szamarkand kormányzójává nevezi ki.

Al-Mámún Mervből visszahelyezi Bagdadba székhelyét, Ibráhim ibn al-Mahdi legyőzése után.

820   Sáfi, a sáfiita madzhab alapítójának halála.

821   Al-Mámún kalifa Táhir ibn al-Huszejnt nevezi ki Perzsia kormányzójává. Ettől kezdve a Táhiridák gyakorolják a tényleges hatalmat 873-ig.

822   Meghalt a Táhirida-dinasztia alapítója, helyét fia, Talha vette át.

822–852 II. Abdalrahmán uralkodása Hispániában.

827   Az Aglabida Abú Muhammad seregei meghódítják Szicíliát.

Al-Mámún kalifa a mu’tazila teológiát államvallássá teszi.

831   Palermót megostromolják és elfoglalják az Aglabidák. A város 1072-ig muszlim uralom alatt marad.

832   A bagdadi Bajt al-Hikma létrehozása. Al-Mámún célja az alapítással az ókori görög filozófiai és tudományos munkák fordítása.

833   • A mu’tazila teológia érdekében a kalifa létrehozza a mihnát. Ettől kezdve üldözik a racionalista mu’tazila teológiával szembenállókat, köztük a tradicionalista Ahmad ibn Hanbalt (780–855) is.

• Ebben az évben egy bizánciak ellen vezetett hadjárat során Tarsusnál meghal al-Mámún kalifa.

833–842 Al-Mu’taszim kalifa uralkodása. Az ő uralkodásának idején jelennek meg nagy tömegben a közép-ázsiai törökök a kalifátus hadseregében. Hamarosan a hadsereg magját alkotják, ezáltal döntő befolyásra tesznek szert az udvar politikájában

833   Az Iszfahán és Fársz környéki hurramí szekta követőinek felkelése és leverése.

834   Az észak-indiai Dzsát törzs lázadásának leverése, majd a bizánci határ mellé telepítése.

836   Al-Mu’taszim kalifa Szamarrába helyezi át székhelyét. Ez marad a birodalom fővárosa 892-ig.

837   Az azerbajdzsáni hurramí szektahívő Bábak húsz éve tartó megmozdulásának leverése.

838   Egy bizánci támadásra válaszként a kalifa vezette arab sereg sikeres hadjárata Anatólia területén. Ankara és Amorium kirablása.

839   A muszlimok elfoglalják D-Itáliát.

839–841 A tabarisztáni kárinida fejedelem, Mázjár fellázad. Célja a Táhiridák kizárásával hatalmának kiterjesztése a Kaszpi-tenger vidéki és más kisebb iráni tartományokra. A Táhiridák azonban elfojtják a megmozdulást.

841–842   A magát Omajjád-leszármazottnak tartó al-Mubarka lázadása Palesztina területén.

842–847   Al-Vászik kalifa uralma. Ő az utolsó Abbászida kalifa, aki ténylegesen kezében tartja a hatalmat.

843   A szicíliai Messina városának elfoglalása, ezzel a sziget nyugati része is az Aglabidák uralma alá kerül.

844   A normannok támadása Hispániában, kifosztják Sevillát (Iszbílija).

846   Az arabok kirabolják Rómát.

847–861   Al-Mutavakkil kalifa uralkodása. Ő az első kalifa, akit török testőrei ölnek meg.

847 k.   A matematikus és geográfus al-Hvárazmi halála. Az ő nevéhez kötődik az algoritmus kidolgozása.

848   Al-Mutavakkil kalifa beszünteti a mihna intézményét. Visszaállítja az ortodox teológiát.

855   Ahmad ibn Hanbalnak, a hadísz és saría tudósának és a hanbalita jogi iskola megalapítójának halála.

856   Az észak-indiai területeken Omár ibn Abdul Aziz megalapítja a Habbáridák uralmát, így a kalifátus ellenőrzése e területek fölött is látszólagossá válik.

857   A híres muszlim misztikus, al-Muhaszibín halála. Tanításaiban az erkölcsi értékekre hívja fel a figyelmet.

858   I. Ahmed számánida emír Szamarkandban saját rézpénzt (fulúsz) veret.

859–860   Al-Mutavakkil kalifa megalapítja Dzsafaríja városát.

860-as évek   A középkor egyik legnagyobb orvosának tartott al-Rází felismeri a kanyaró és a himlő közötti különbséget.

861–862   Al-Muntaszir kalifa uralkodása. Kezdetét veszi a török testőrség uralmának kora. A kilenc évig tartó periódusban egyik kalifa követte a másikat, de mindegyik a török testőrség tehetetlen bábja.

861   Al-Mutavakkil kalifa meggyilkolása után kilenc évig tartó anarchikus korszak következik. Miután megszerzi a Szísztán feletti hatalmat, a rézműves ’szaffár’ Jákub ibn Lajt megalapítja a Szaffáridák dinasztiáját (1003).

861 k.–945   Az Abbászidák uralmának hanyatlása. A birodalom részfejedelemségekre bomlik. Muszlim dinasztiák sora szerzi meg a hatalmat Észak-Afrika, Szíria, Perzsia különböző területein.

862   Al-Musztanszir kalifát megmérgezik, al-Musztaín kalifa követi a trónon. Az Alidák lázadása Kúfában.

862–866   Al-Musztaín kalifa uralma, aki, akárcsak az őt követő két másik kalifa, a török testőrség irányítása alatt áll.

864   Az Alida leszármazott Haszan ibn Zajd Tabarisztánban zajdita államot hoz létre. Alida lázadás Kazvínban.

865   Az Alidák lázadása Kúfában. A testőrség török hadvezérei között pártharc tör ki. Bagdad népe a kalifa vezetésével megvédi a várost az al-Mutazzt támogató szamarrai török seregek támadásával szemben. Ebben az évben al-Musztaín elrendeli a város falainak megerősítését és meghosszabbítását.

866   Al-Musztaín elmenekül Szamarrából, megfosztják hatalmától, meggyilkolják és al-Mutazz lesz a kalifa 869-ig.

868   • Az Aglabidák meghódítják Máltát.

• A Túlúnidák szerzik meg a hatalmat Egyiptomban 905-ig. Egyiptom leszakad a kalifátusról.

869   Al-Mutazz kalifát lemondásra kényszerítik a török katonái. Halála után al-Muhtadi követi a trónon.

869–883   A dél-iraki Baszra melletti sós mocsaraknál dolgozó fekete rabszolgák (zandzs) lázadása egy alida vezetésével, aki független államot hoz létre. Legyőznek néhány birodalmi sereget, és átveszik a D-Irak, valamint a DNy-Perzsia feletti ellenőrzést.

870   • Al-Muhtadit is lemondatják és meggyilkolják a törökök. Al-Mu’tamid kalifa követi. Al-Mu’tamid testvére, a tehetséges al-Muvaffak helyreállítja a kalifátus hatalmát Szíria és Horászán területén.

• Az egyik legfontosabb hagyománygyűjteményt kiadó Buhárí halála.

870 k. Al-Kindi, az első nagy arab filozófus és tudós halála. 260 művet tulajdonítnak neki, amelyeknek legtöbbje azonban elveszett.

873   • A Táhiridák iráni uralmának a Szaffáridák véget vetnek.

• Meghal a nesztoriánus Hunajn ibn Iszhák, aki az ókori görög orvosi, természettudományos és filozófiai munkák arabra fordítását vezette.

875   • A számánida Naszr ibn Ahmad megkapja Transzoxánia tartományait (Buhara, Szamarkand) a kalifától. A szunnita Számánidák udvara a felvirágzó újperzsa irodalom és a perzsa nemzeti öntudat ébredésének fellegvára lesz.

• Meghal Muszlim ibn al-Hadzsdzsázs a korai iszlám teológia kiemelkedő alakja, akinek nevéhez kötődik az egyik kanonizált hadíszgyűjtemény.

876   Miután a kalifa jogtalannak tekintette a Szaffáridák horászáni foglalásait, Jákúb ibn Szaffár Irak területére vonul, ahol azonban vereséget szenved a kalifától.

877   Ahmad ibn Túlún, Egyiptom kormányzója elfoglalja Szíriát. Elkezdődik az Ibn Túlún mecsetjének építése az akkor al-Katajnak nevezett helyőrségi városban (ez ma Kairó része).

878   • Az Aglabidák meghódítják Szürakuzát, ezzel Szicília csaknem egész területe arab fennhatóság alá kerül.

• Muhammad al-Muntazar, a tizenkettedik imám eltűnése. A síiták hite szerint az eltűnt imám rejtőzködik, majd mahdiként az idők végén visszatér.

879   A kínai idegengyűlölet fellobbanása következtében elpusztítják a fontos muszlim kereskedőtelepet Kanton kikötővárosában.

882   Al-Mutamid kalifa testvére, Al-Mutavakkil kiszorítja a zandzs lázadókat a korábban meghódított területekről.

883   A zandzs lázadás végleges leverése.

889   A nyelvész, történész és teológus Ibn Kutajba halála.

892   • Al-Mu’tamid kalifa Szamarrából visszahelyezi Bagdadba a kalifátus központját.

• Iszmáil ibn Ahmad számánida emír saját nevével dinárokat és dirhemeket veret. Ő tekinthető a Számánida Emirátus alapítójának.

• Muhammad al-Tirmidzí, az egyik legjelentősebb hadíszkutató halála. Ő egyike volt azoknak, akik elsőként kritikai szempontból vizsgálták az isznádot.

892–902   Al-Mutadid kalifa uralkodása nagy politikai és vallási elégedetlenségek kora.

893   Iszmáil ibn Ahmad számánida emír győzelme a karahanida Ogulcsak Kádir Hán felett. A hadjárat során Tarazt (Talaszt) is elfoglalta, ezért a Karahanidák áthelyezik székhelyüket Kásgárba. A számánida hódítással veszi kezdetét a Karahanidák iszlamizációja.

897   A zajditák megalapítják államukat Jemenben.

899   A síita iszmáilita mozgalom kettéválása. Karmatiak államot alapítanak Bahrajnban és erős pozícióval rendelkeznek Irakban. Míg a jemeni, egyiptomi és észak-afrikai iszmáiliták Abdalláh/Ubajdalláh mellé álltak, aki majd kikiáltja a Fátimida Kalifátust

900   A számánida Iszmáil ibn Ahmad legyőzte az ellene küldött Szaffárida horászáni kormányzó seregeit. Ezzel megerősítette a Számánidák hatalmát. A bagdadi kalifa fennhatóságát formálisan továbbra is elismerik, megemlítik nevét a pénteki hutbán, és feltüntetik az általuk veretett pénzeken. A számánida uralkodók címe pedig az emír marad.

902   Taorminát, a bizánciak utolsó szicíliai támaszpontját elfoglalják az arabok. Ezzel véget ért a félsziget meghódítására irányuló több mint hetven éve tartó harc. Az arabok kiterjesztik hatalmukat a Földközi- és az Égei-tenger vidékére.

902–908   Al-Muktafi kalifa uralkodása, aki stabilizálja a kalifátus fennhatóságát az Egyiptom és É-Irán közötti területen.

9. század   Az arab kereskedők birtokba veszik Afrika vörös-tengeri partvidékét.

904   Háromnapos ostromzár után az arabok elfoglalják a Bizánci Birodalom második legfontosabb városát, Thesszalonikét.

905   Az Abbászidák rövid ideig visszaszerzik a hatalmat Egyiptomban (935).

909   Az iszmáilita mozgalom vezetője, Ubajdalláh al-Mahdi (909–934) legyőzi az Aglabidákat Ifrikijjában (Tunézia), és megalapítja a Fátimida-kalifátust. Egyiptom kivételével egész Észak-Afrika az uralmuk alá kerül.

911–912/3       II. Ahmad emír hadjáratai során visszaállítja a Számánidák fennhatóságát a Kaszpi-tenger térségében, de egy török rabszolgája meggyilkolja (914), így halála után a nyolc éves fia, II. Naszr kerül hatalomra, akinek udvarában járt Ibn Fadlán (922). Az emír vezírje pedig al-Dzsajháni, akinek munkájában először szerepel a magyarok neve.

912–961   III. Abdarlrahmán uralkodása Hispániában. Uralkodása az arab világ fénykorának számít a félszigeten. Ugyanakkor a hispániai Omajjádok támadásokat intéznek a magrebi Fátimidák és berberek ellen.

912 k.   Meghal Ibn Hurdádzbih a médiai posta- és futárszolgálat élén álló postamester, akinek nevéhez fűződik a legrégibb arab földrajzi könyv ’Az utak és országok könyve’.

914–943   II. Naszr emír uralkodása a Számánida Emirátus fénykora. Az emír birodalmát az arab és perzsa kultúra központjává emelte. Az emirátus központja, Buhara magasan fejlett adminisztrációval rendelkezett.

921–922   Al-Muktadir kalifa követsége a volgai bolgároknál. A követség útjáról Ibn Fadlán számol be.

922   A bagdadi szúfik vezetőjét, al-Halládzsot, aki magas rangú pénzügyi tisztséget is betöltött, megkorbácsolták, majd felakasztották, aztán lefejezték, és végül megégették. Halála után szentként tisztelik.

923   A híres történész, jogász és Korán-kommentátor, al-Tabarí halála (szül. 839). A sokkötetes Próféták és királyok könyve c. munkája, ami tulajdonképpen világtörténet, töredékeiben is monumentális, és a korai iszlám történet egyik legfontosabb forrása.

926   II. Naszr számánida emír fennhatósága alá vonja Rajj térségét É-Perzsiában. Az a tény, hogy ekkor al-Muktadir kalifa kinevezi Naszr-t kormányzóvá puszta formalitás. 932-ig és utána is néhány évben már ebben a térségben is számánida érméket vernek.

929   III. Abdalrahmán Omajjád fejedelem felveszi a kalifa címet.

930   A bahrajni Karmatiak megtámadják Mekkát, legyilkolják a zarándokokat és elszállítják a Kábát, a fekete követ. Omán meghódítása.

932   A perzsa eredetű síita Bújidák a Kaszpi-tenger melletti Dajlamból kiterjesztik hatalmukat Ny-Irán nagy részére, majd Iszfahán, Kuzisztán, Dzsibál és Kermán területére.

929–991   Az arab Hamdánida dinasztia uralma Felső-Mezopotámiában, fővárosuk Moszul.

934–940   Al-Rádí kalifa uralma. A gyenge kezű kalifa helyett az amír al-umará gyakorolja a hatalmat.

935–969 Az fergánai török eredetű Ihsídidák dinasztiájának uralma Egyiptomban. A 940-es évek elején hatalmukat Szíriára is kiterjesztik, majd Mekkát és Medinát is elfoglalják.

941-től Irakban pestisjárvány dúl.

941   Al-Máturidí az egyik legnagyobb szunnita teológus halála, kinek tanításai képezik a kalám két ortodox szunnita irányzata közül az egyiknek az alapját.

944/5 Szajf ad-Daula (a dinasztia kardja) al-Hamdáni vezetésével a Hamdánidák (945–1003) az Ihsídidáktól meghódítják Szíriát. Fővárosuk Aleppó lesz.

944–947 Az észak-afrikai berber törzsek lázadása a Fátimidák ellen.

V. A kalifátus politikai széttagolódása (945-1258)

945   A Bújidák síita perzsa dinasztiája kerül uralomra Irakban és Iránban (1055). Al-Musztakfí kalifa a Bújida Muizz ad-Daulát kinevezi amír al-umarának, a hatalmától megfosztott Abbászida uralkodó ettől kezdve a szunnita iszlám hívőknek csak vallási vezetője (1258). A Bújidák mindvégig őrizték a kalifátus fikcióját, vagyis annak látszatát, hogy az Abbászida kalifák a dár al-iszlám vezetői.

949–983 Adud al-Daula a Bújidák Irán területén hatalmat gyakorló ágának legjelentősebb uralkodója 977-ben megszerzi Irakot is, egy hatalmas birodalmat hoz létre, és felveszi a sáhansáh (királyok királya) címet.

950   Al-Fárábi halála. Arisztotelész és Platón munkáit kommentálta. Nagy mértékben támaszkodott Platón Állam-ára és Arisztotelész Politiká-jára filozófiai és teológiai munkáiban.

961–976 II. Al-Hakam uralkodása az arabok andalúziai történetének fénykora. Halála után meggyengül a hispániai Omajjád Kalifátus.

962–1186 Az első török eredetű uralkodóház, a Gaznavida-dinasztia uralma Afganisztánban.

967   Abú al-Faradzs al-Iszfaháni híres történész, irodalmár halála. Az Énekek könyve c. kötete értékes kincsestára a régi és klasszikus arab költészetnek.

968   A bizánciak visszahódítják Szicíliát és É-Szíriát.

969   A Fátimidák, miután legyőzik az Ihsídidákat, kiterjesztik uralmukat Egyiptomra is. Így a Mediterráneum legnagyobb hatalma lesznek.

972–1152   A berber eredetű Zíridák uralma Ifrikíjjában és K-Algériában (1049-ig a Fátimidák alattvalói).

973   A Fátimidák székhelyüket áthelyezik Kairóba, ahol felépítik al-Azhar mecsetét, amelyet 970-ben alapítottak. Ez lesz az iszmáilita síiták szellemi központja.

977–997 • Szebük-tigin, aki a Számánidák gázijaként (hitharcos) az afganisztáni Gazna vidékét kapta iktáként (katonai javadalombirtok), megalapítja a Gaznavidák dinasztiáját, amely kiterjeszti hatalmát Afganisztán mellett a mai Pakisztán és É-India területére.

• A Számánidák buharai mauzóleumának építése.

977–1002   Al-Manszúr Omajjád kalifa, visszahódítja az egész Hispániai félszigetet.

985   Az utolsó Idríszida uralkodó veresége a hispániai Omajjádoktól.

985–1005   A Számánida Emirátus hanyatlása. Az emírek hatalmát a hadseregükben harcoló török hadvezérek fenyegették.

991   Velence követeket küld a Mediterráneum arab fejedelemségeibe a kereskedelmi kapcsolatok érdekébe.

992-ig   A török oguz törzsek a kirgiz steppéről Transzoxánia és Horászán vidékére nyomulnak. Az oguzok egy része felveszi az iszlámot

992   II. Núh számánida emír a későbbi Gaznavida-dinasztia alapítójának, Szebük-tiginnek segítségét kéri, míg az emír ellenfelei a karahanida uralkodót hívják be Buharába. A Karahanidák rövid időre el is foglalják Buharát. A karahanida seregben ott harcol az oguz származású Szeldzsuk fia Arszlán.

992–1124   A török Karahanidák (ilekhánok, karlukok), akik a 10. században iszlamizálódnak kiterjesztik hatalmukat Transzoxániára és Kelet-Turkesztánra. Az oguzok egy része ekkor a Karahanidák szolgálatában áll.

993   Delhi alapítása.

995–1017   A Mámúnida-dinasztia uralma Hvárezmben. Székhelyük, Ürgencs ebben a korban a keleti iszlám világ jelentős kulturális központjának számít.

996   Újabb karahanida támadás éri a Számánidákat. Ekkor a gaznevida Szebük-tigin és fia, Mahmúd, valamint a karahanida Ilig a Számánidáktól már elhódított területeken elosztoznak. Szebük-tiginé Horászán, Iligé a Szir-darja völgye.

996–1021   A fátimida al-Hákim uralma, akit követői az isteni szellem megtestesülésének tartottak. Keresztények és zsidók elleni intézkedései valamint a bor tilalma és halálának körülményei következtében ismert.

998–1030   Szebük-tigin fiának, Mahmúd Gaznavinak uralkodása, aki ez idő alatt megszerzi É-Indiát (Pandzsábot 1001–1021), és ezt az abbászida kalifa nevében az iszlám fennhatóság alá vonja, majd tovább terjeszkedik Horászán, Hvárezm és Nyugat-Perzsia területeire.

999   Mahmúd ebben az évben megszerzi az Amu-darjától délre fekvő korábbi területeket, míg a Karahanidák Ilig Naszr vezetésével elfoglalják Buharát.

1001 A gaznavida Mahmúd legyőzi a hindu sáhokat.

1002 A nyelvész Ibn Dzsinni, az arab nyelv egyik rendszerezőjének, halála.

1003 A szíriai Hamdánidák uralmának egyik miniszterük vet véget.

1004 Mahmúd elfoglalja Batiját.

1005 A Gaznavidák elfoglalják az indiai Multánt és Gúrt. A kezdeti gaznavida kudarcok ellenére az utolsó számánida emír halála után a Számánida Emirátus megszűnt.

1008 A balhi csatában Mahmúd Gaznavi legyőzi a karahanida sereget, így Horászán a Gaznavidák kezén marad. Ugyanebben az évben a rajputi konfederáció felett is győzelmet arat.

1010 k.   Firdauszí elkészül a Sáhnámé-val, a Királyok Könyvével, a perzsák nagy nemzeti eposzával, amelyet Mahmúd Gaznavinak dedikál.

1015 A Hammádidák, miután a Zírídák megbízásából pacifikálták a közép-magribi területet, fellázadtak uraik ellen és a bagdadi Abbászidákat ismerték el.

1016 Pisa és Genova egy tengeri csatában legyőzi a muszlimokat és elfoglalja Szardíniát. Ezzel kiszorítja a muszlimokat a Türén-tengerről. Hispániában az Omajjádoktól rövid időre a Hammúdidák szerzik meg a hatalmat.

1017–1034   Miután Mahmúd legyőzi a mámúnida hvárezmi sáhokat a Gaznavidák uralma Hvárezmben.

1018 IV. Abdalrahmánnal az Omajjádok visszaszerzik a hatalmat Hispániában.

1019 Pandzsáb területe Lahorral gaznavida fennhatóság alá kerül.

1021–1023   Ismét a Hammúdidák szerzik meg a hatalmat Hispániában.

1025 A szeldzsuk Arszlán és unokatestvérei Togril és Csagri a nyugati karahanida uralkodó, Ali-tigin szolgálatába állnak.

1026 után   Mahmúd Gaznavi legyőzi a karahanida Ali-tigint. A karahanida szolgálatban álló Arszlán embereit Mahmúd Horászánba telepíti le. Togril és Csagri a Gaznavidák vazallusának, a hvárezmi sáhnak a területére menekülnek.

1029 Mahmúd meghódítja Rajj (a mai Teherán déli része) és Dzsibál vidékét, ezzel kiterjeszti a Gaznavidák hatalmát Ny-Perzsiára. A horászáni oguzok Azerbajdzsán területére vonulnak, helyükre Csagri és Togril szeldzsukjai költöznek Hvárezmből.

1030 A Gaznavidák legjelentősebb uralkodójának, Mahmúd Gaznavinak halála.

1031 III. Hiszám halálával véget ért az Omajjádok uralmának kora Hispániában. Andalúzia részfejedelemségekre szakad szét.

1034 Rövid időre a Gaznavidák hvárezmi kormányzója, Iszmáil Kandán függetlenedik.

1036 Togril bég lett a szeldzsukok vezetője.

1036 Togril bég testvére Csagri, aki a szeldzsuk dinasztia másik alapítója előtt Merv városa megnyitotta kapuit. Ez marad a Horászántól kelet fele terjeszkedő Csagri központja.

1036–1094   A fátimida kalifa, al-Musztanszir uralma. Uralkodása a Fátimida-dinasztia csúcspontját jelenti, utána mutatkoznak a politikai és vallási egyenetlenségek jelei.

1037 Ibn Sziná (Avicenna), az egyik legjelentősebb perzsa származású arab filozófus és orvos halála, aki az iszlám filozófiával megismertette a görög gondolkodást. Ő illesztette be a görög analitikát a muszlim gondolkodásmód körébe.

1038 Togril bég rövid időre megszerzi Horászán fővárosát, Nísápúrt, ahol az ő nevében mondták a pénmteki imát (hutba).

1040 A dandanakáni csatában a szeldzsuk Togril bég testvére Csagri legyőzi Maszúdot, a gaznavida szultánt és elfoglalja a Gaznavida Szultanátus nyugati felét. Horászán nagy része, központjával Nísápúrrral együtt ekkor kerül végleg szeldzsuk uralom alá. A Gaznavidák visszaszorulnak Szisztán és É-India területére.

1042 Hvárezm a szeldzsukok fennhatósága alá kerül, akik kormányzóikkal irányítják a területet. A kormányzók a század utolsó negyedében felveszik a hvárezmi sáh címet.

1043 Togril meghódítja a Kaszpi-tenger vidékén levő Tabarisztánt és a perzsa Rajj városát. Szíria kicsúszik a Fátimidák ellenőrzése alól.

1044–1055   A szeldzsukok K-Anatólia és Arménia területén történő portyázásai a Bizánci Birodalom K-i határait fenyegetik.

1046 A Bújida-dinasztia egyik török parancsnoka, al-Baszászírí szerzi meg a hatalmat Bagdadban.

1047 Az É-afrikai Zírídák megtagadják a Fátimidák hatalmát, helyette a bagdadi Abbászidák fennhatóságát fogadják el.

1048–1186   A szeldzsuk emírek uralma Kermánban.

1050 k. • Az iráni csillagász és polihisztor al-Bírúni halála.

• Banu Hilál és Szulajm beduin törzsek É-Ny Afrika felé törnek és elpusztítják Magribot, amelynek következtében egy évszázados anarchia következik.

1051 Togril meghódítja Dzsibált és fővárosát Iszfahánt. A különböző török törzsek a szeldzsukok vezetésével Azerbajdzsán és Felső-Mezopotámia területére nyomulnak

1055 A szunnita iszlámot követő szeldzsukok vezetője, Togril Bég megfosztja hatalmuktól a Bagdadban székelő síita Bújidákat. Ez a szeldzsuk protektorátus kezdete Bagdadban.

1055–1250   Az iszlám terjeszkedése a szeldzsukok alatt.

1058. december   Al-Baszászírí visszatér Bagdadba, az abbászida al-Káim kalifát eltávolítja, és ideiglenesen a fátimida Musztanszir kalifa hatalmát fogadja el.

1059 Togril bég visszaszerzi a Bagdad feletti hatalmat, és visszahelyezi az abbászida al-Káim kalifát.

1060 Az almoravida Júszuf ibn Taszfin megalapítja Marrákes városát. A Zíridák központjukat Asírból (ma Achir) a tengerparti Bidzsájába (Bougie) helyezik.

1061–1091   A normannok meghódítják Szicíliát.

1061–1163   Észak-Afrika és Spanyolország az Almoravidák uralma alá kerül.

1063–1072       Togrilt halála után testvérének, Csagrinak fia Alp-Arszlán követte, kinek szultánsága idején a szeldzsukok számos hadjáratot indítanak a szomszédos keresztény azerbajdzsáni, bizánci, örmény és grúz területek ellen.

1063–1092   Nizám al-Mulk a híres szeldzsuk fővezír tevékenysége. Perzsa mintákat követve központosítja a birodalom vezetését, konszolidálja a kereskedelmet.

1064/5     A szeldzsukok elfoglalják az örmény fővárost Anit, és a Grúz Királyság ellen is hadjáratot vezetnek.

1067 Nizám al-Mulk szeldzsuk fővezír megalapítja Bagdadban a Nizámijja főiskolát (madrasza). A Hammádidák elfoglalják Bidzsája vidékét, és fővárosukat Bougieba helyezték, ahol megépítették a híres Kaszr al-Lulut, a Gyöngy Kastélyt.

1068 A szeldzsukok újabb hadjáratot vezetnek a Grúz Királyság ellen. A hadjárat eredményeképpen megerősítik az azerbajdzsáni határokat, és a szeldzsukok megjelennek az Arasz folyó (Araxesz) vidékén, valamint a kis-ázsiai bizánci területeken (1067: Caesarea=Kayseri; 1068: Iconium=Konya).

1068–1069       A szeldzsuk hódítások visszaszorítása érdekében a bizánciak ellentámadásokat intéznek a szíriai és az örmény muszlim határok ellen.

1069/70           Kásgár városában a balaszagúni Júszuf keleti török nyelven ír egy allegorikus költeményt, ami a muszlim török költészet kezdete.

1071 •A manzikerti csatában a bizánciak vereséget szenvednek a szeldzsukoktól. Rhómanosz Diogenész bizánci császár is fogságba esik. A szeldzsukok a győzelem következtében kiterjesztik hatalmukat Kis-Ázsiára.

• A szeldzsuk Dánismendida Emirátus felemelkedése É- és K-Anatóliában.

1072 A normannok meghódítják Palermót az araboktól.

1072–1092       Alp-Arszlán halála után fia, Maliksáh követi a trónon. Kettőjük uralkodásának idejét tartják a Nagy Szeldzsuk Szultanátus virágkorának.

1073–1074       Alp-Arszlán halálának hírére a Karahanidák toharisztáni szeldzsuk területeket támadnak. Maliksáh válaszul Transzoxániát foglalja el.

1076 A szíriai Fátimidák uralmának vége. A török hadvezér Atsziz megostromolja Damaszkuszt, és segítséget kér a szeldzsukoktól.

1078 I. Maliksáh testvére Tutus kiszorítja a Fátimidákat Szíria és Palesztina területéről, majd Atszizt is.

1078–1117        A szeldzsukok uralma Szíriában. Emirátusuk központja Aleppó lett.

1081 Két szeldzsuk herceg Szulejmán és Manszúr a szultanátustól független hadjáratuk során Iznik városáig és a Márvány-tenger vidékéig jutottak el. Szulejmán Iznikben (Nikaia/Nicaea) telepszik meg, ez az anatóliai szeldzsuk uralom kezdete.

1081 k. – 1307  A Rúm-Szeldzsuk Szultanátus kora.

1082 Az Almoravidák elfoglalják Algéria területét.

1083 A kasztíliai és leoni király, VI. Alfonz elfoglalja Toledót.

1085/6 Az Almoravidák visszafoglalják a hispániai Toledót. A reconquista mozgalom kezdete Hispániában.

1086 Az almoravida Júszuf ibn Tászfín legyőzi VI. Alfonzot a Zallaka-i csatában.

1086–1148 Az Almoravidák uralma Andalúzia fölött.

1088 A Fátimidák elfoglalják Akkon, Türosz és más a palesztinai tengerparton levő kikötő városokat.

1090/1 • Baszra városát kirabolják a karmatiak.

• Ugyanebben az évben az asszaszinok vezetője, al-Haszan ibn al-Szabbáh megszerzi az Alburz hegységben levő Alamútot, ami az észak-perzsiai nizárita állam székhelye lesz.

1091 A normannok teljesen meghódítják Szicíliát, ezzel véget ér a sziget feletti muszlim uralom. A szeldzsukok Bagdadba helyezik székhelyüket.

1091/2     A Nizám al-Mulk szeldzsuk fővezírnek tulajdonított perzsa nyelvű Szijászat-náme ’A politika könyve” c. munka összeállítása.

1092 • A Nizám al-Mulk szeldzsuk fővezírt meggyilkolják. Egyes hagyományok szerint a nizárita iszmáiliták, az asszaszinok a tettesek.

• A szeldzsuk nagy szultán, I. Maliksáh halála után megszűnik az egységes ellenőrzés a Szeldzsuk Birodalom fölött, a különböző szeldzsuk vezetők osztoznak a hatalmon.

1092–1107   I. Kilidzs Arszlán uralma, aki az Iznikben (Nikaia) megtelepült Szulejmán fia volt. I. Maliksáh halála után önállósul. Székhelyét, miután a keresztesek elfoglalták Nikaiát (1097), a Konstantinápolyból Szíriába vezető fő útvonal mentén levő Konyába (Ikonion) helyezte át.

1096–1099   Az első keresztes hadjárat.

1097–1231   A Hvárezmi Birodalom kora. Hvárezm ebben az időben az iszlám keleti részein a legjelentősebb hatalomnak számít.

1097–1127   Kutbaddín Muhammad az első hvárezmi sáh még hűséges vazallusa a szeldzsuk Szandzsár szultánnak. Fia, Atsziz több alkalommal megpróbálja lerázni a szeldzsuk hatalmat.

1097 A keresztesek győzelme I. Kilics Arszlán seregei felett a dorülaoni csatában (ÉNy-Anatólia), majd elfoglalják Nicaeát, megostromolják Antiochiát. Az anatóliai szeldzsukok Konyába (Ikónion/Iconium) helyezik székhelyüket.

1097–1302   Az Iconiumi Szultanátus.

1098 A keresztesek elfoglalják a szeldzsukoktól Antiochiát.

1099 A keresztesek elfoglalják Jeruzsálemet. A Fátimidák veresége a keresztesektől Akkon kikötőjénél.

1105–1118   A Szeldzsuk Szultanátus újra egyesül I. Muhammad ibn Maliksáh uralma alatt.

1109 Tripolit megostromolják, majd elfoglalják a keresztesek.

1111 Al-Gazálí, a muszlim miszticizmus legkiemelkedőbb alakjának halála.

1113 Zaragoza a keresztény Aragónia fennhatósága alá kerül.

1117 A szeldzsukok a Gaznavidák afganisztáni és észak-indiai területére is kiterjesztik fennhatóságukat és kulturális befolyásukat, amikor a szultán által támogatott ember, Bahrámsáh kerül trónra.

1118 Muhammad ibn Maliksáh szultán halála után testvére Szandzsár, mint a család legidősebb tagja örökli a szultán címet, és É-Perzsia valamint Horászán felett uralkodik 1157-ig. Míg Muhammad fia II. Mahmúd Ny-Perzsia és Irak szultánja lesz. Emellett a szíriai, a felső mezopotámiai és azerbajdzsáni atabégek is önállósulnak.

1118–1194   A szeldzsukok uralma Nyugat-Perzsiában és Irakban. A korszak jellemzői a testvérháborúk a hatalomért, valamint a török eredetű kormányzóik, az atabégek függetlenedési törekvései, valamint harc a hamarosan nagyhatalmi státusra szertevő Grúz Királysággal.

1121 IV. Dávid Agmasanabeli grúz király a kipcsakok segítségével győzelmet arat a szeldzsukok felett a didgori csatában.

1123/4     Omar Hajjám a híres perzsa költő, valamint csillagász és matematikus halála. Az ő és társai nevéhez kötődik egy a gregorián naptárnál jóval pontosabb kalendárium létrehozása.

1124 A frank és velencei flotta elfoglalja Türoszt.

1127–1146       Moszul kormányzója, a szeldzsukok atabégje dzsihádot (szent háború) hirdet a keresztesek ellen, és megkezdi a keresztes államok elleni támadást is.

1141 A szeldzsukok és a Karahanidák veresége a pogány karakitajoktól a Szamarkandtól keletre levő Katván steppén. A vereség következtében a szeldzsuk befolyás megszűnik Transzoxániában, csökken Szandzsár tekintélye, és felemelkednek K-en a hvárezmi sáhok, valamint Közép-Afganisztánban a Gúridák.

1146 Az Almohádok elfoglalják Cadiz és Jerez városát Hispániában.

1147 Az Almohádok Sevillát is meghódítják. Ugyanebben az évben Maszúd szeldzsuk szultán csak nagy nehézségek árán tudott szembeszállni az I. Manuél Komnénosz vezette hadakkal, amelyek Konyát támadták. A bizánci császár végül a második keresztes hadjárat hírére fordult vissza.

1147–1149       A második keresztes hadjárat. Az Almohád-dinasztia uralmának kezdete Marokkóban és Líbiában (1269). Az Almohádok 11 hónapi ostrom után elfoglalják Marrákes városát, amit birodalmuk központjává tettek.

1149 Damaszkusz eredménytelen ostroma, véget ér a második keresztes hadjárat.

1150      A hispániai emírek elismerik az Almohádok fennhatóságát.

1152 Az Almohádok miután legyőzték a Hammádidákat kiterjesztik uralmukat Algírra (1235). II. Maszúd szeldzsuk szultán halálával a Nyugati Szeldzsuk Szultanátus hanyatlása visszafordíthatatlanná válik. Mivel nincs kinevezett, utóda testvére és unokaöccsei között trónharcok dúlnak.

1153–1159       II. Muhammad ibn Mahmúd uralkodása, aki megpróbálja helyreállítani a szeldzsukok hatalmát Irakban.

1157 II. Mohamed ibn Mahmúd nagybátyját és riválisát, Szulejmánt legyőzi, valamint megostromolja Bagdadot. Ebben az évben meghalt Szandzsár, a horászáni hadvezérei a szultán címet unokaöccsének a karahanida Mahmúd kánnak ajánlják fel. A Ny-Perzsiában és Irakban uralkodó II. Muhammad belegyezett ebbe, így a Nagy Szeldzsuk Szultanátus felbomlik.

1159 II. Muhammad szeldzsuk szultán halála után a török hadvezéreik különböző hercegeket támogattak, ennek következtében két évig nem sikerül szultánt választani.

1160 Az Almohádok megszerzik Tuniszt (1228).

1161–1176       A szeldzsuk Arszlán ibn II. Togril szultánsága, aki azonban megpróbál függetlenedni az őt trónra segítő atabégek gyámságától.

1170 Az Almohádok Marrákesből Sevillába helyezik központjukat.

1172–95 Felépül a Giralda és a nagy mecset Sevillában.

1171 A Fátimida-dinasztiát az Ajjúbidák váltják fel Egyiptomban (1250).

1172 Az Almohádok elfoglalják Hispánia keleti részét; Valencia, Jaen és Murcia megszerzése.

1172 Az Ajjúbida Szultánság uralma alá hajtja Hidzsászt, Palesztinát és Szíriát.

1172–1200   Tekes horezmi sáh a karakitajok segítségével hatalomra jut. Uralkodása a rövid életű Hvárezmi Birodalom virágkorának számít.

1176 A müriokefaloni csatában Manuél Komnénosz bizánci császár seregét bekerítik, és lemészárolják II. Kilics Arszlán szeldzsukjai. A győzelem egyik következményeként megnyílt az út a szeldzsukok előtt a Mediterráneum partvidéke felé.

1176–1194   Az utolsó szeldzsuk szultán, III. Togril ibn Arszlán uralkodása.

1179–1229   A görög eredetű Jákút, aki rabszolgaként került Bagdadba, a korszak legnagyobb földrajztudósa. Enciklopédiájában összefoglalja korának földrajzi ismeretét.

1181–122 Al-Nászir kalifa uralkodása, aki megpróbálta helyreállítani az Abbászida Kalifátus hatalmát.

1186 Az utolsó kermáni emír veresége az oguzoktól, Kermán oguz fennhatóság alá kerül.

1187 Szaladdin Hattinnál legyőzi Jeruzsálem királyát, és visszaszerzi Jeruzsálemet a keresztesektől.

1189–92 A harmadik keresztes hadjárat.

1190 Barbarossza Frigyes elfoglalja Konyát miután II. Kilics Arszlán visszavonul a túlerőben levő keresztes sereg elöl.

1192 • A harmadik keresztes háború vége, Szaladdin biztosítja a keresztényeknek a szent helyek látogatását.

• A muszlim Muhammad Gúri afgán uralkodó legyőzi Delhinél az észak-indiai hindu uralkodók koalícióját.

• II. Kilics Arszlán halála. Élete vége felé a régi hagyomány szerint felosztotta királyságát fiai és férfi rokonai között. Ennek következménye a következő húsz évet jellemző vita és gyengeség, ami a Rúm-Szeldzsuk Szultanátus végét jelzi.

1193 Anatólia legrégibb medreszéjének építése Kayseriben. Jeruzsálemben meghal Szaladdin, hadvezérei egymás között felosztják birodalmát.

1194 III. Togrilt az utolsó iráni és iraki szeldzsuk szultán vereséget szenved Tekes hvárezmi sáhtól, aki Iránt Hvárezmmel egyesíti. A szeldzsukok már csak Anatóliában uralkodnak.

1195 Az Almohádok győzelme Alarcosnál, melynek következtében hatalmuk alá kerül Kasztília.

1198 Az andalúziai Ibn Rusd muszlim filozófus halála Marrákesben.

13. század        Az iszlám miszticizmus elterjedése Anatóliában.

1200–1220       Aláaddín Muhammad hvárezmi sáh uralma, ami a birodalom fénykora.

1201/2  Járvány dúl Egyiptomban, ami nagy pusztítást visz véghez a népességben.

1204 • A keresztesek elfoglalják Konstantinápolyt, amely 1261-ig a latinok kezében marad.

• A híres cordóbai zsidó-arab orvos, gondolkodó és teológus Maimonidész halála Fusztátban.

1204-5     A szeldzsukok Kayseriben kórházat építenek

1205 A sikeresen terjeszkedő grúzok miután megszerezték a szeldzsuk vazallus Arrán fővárosát, Gandzsát, majd Sirvánt, szembekerültek a rúm-szeldzsukokkal, akik azonban a basiani csatában vereséget szenvedtek Tamar grúz királynő seregeitől.

1206 Indiában a Gúridák egyik hadvezére megalapítja a Delhi (Mameluk) Szultanátust.

1207 A rúm-szeldzsuk szultán, Gijászaddín Kaihuszrau megostromolja és meghódítja az anatóliai kikötővárost, Antalyát.

1208 A velenceiek és az Ajjúbidák kereskedelmi egyezményt kötnek.

1212 Las Navas de Tolosa mellett a Pireneusi-félsziget keresztény államai legyőzik az Almohádokat. E vereség az Almohádok hanyatlásának kezdetét jelenti.

1213 Első alkalommal kötnek a szeldzsukok kereskedelmi szerződést a velenceiekkel, az Antalyán áthaladó mediterrán kereskedelem ellenőrzése érdekében.

1214 A rúm-szeldzsuk szultán, I. Izzaddín Kaikavusz elfoglalja a trapezunti (Trabzon) Komnénoszoktól Szinopét (Sinop). Ennek következtében az anatóliai szeldzsukok területét Nyugatról és Északról egyaránt tenger határolta, valamint ellenőrzésük alá kerültek az Anatólián áthaladó kereskedelmi útvonalak.

1217/8     Sivas városában a szeldzsukok kórházat építenek.

1218–1221   Az ötödik keresztes hadjárat. A keresztesek II. András magyar király vezetésével Egyiptom területét támadják.

1218 • Az ötödik keresztes hadjárat során, amelyet II. Frigyes német-római császár vezetett, a keresztesek számos szent hely, köztük Jeruzsálem feletti ellenőrzést is megszerzik. A Háfizidák önálló államot hoznak létre Tunisz és Líbia területén.

• A hvárezmi sáh Otrárban legyilkoltat egy csoport kereskedőt, akik Dzsingisz kán követei voltak.

1219–1220       A mongolok elözönlik a Hvárezmi Birodalmat, a menekülő sáh a Kaszpi-tenger egyik szigetén meghal.

1219 Az Ajjúbida szultán, al-Málik al-Kámil a keresztesek feletti győzelmének emlékére megalapítja Manszúra városát.

1229 Az Ajjúbida szultán, al-Kámil tíz évre békét köt a keresztesekkel. A béke értelmében a Jeruzsálemi Királyság része lett Jeruzsálem és Betlehem.

1232 Az utolsó jelentős hispániai muszlim dinasztia, a Naszridák uralmának kezdete (1492-ig).

1235 • Az Aragón Királyság elfoglalja a Baleár-szigeteket a móroktól.

• Az Abdelvidák uralmának kezdete Algírban (1554-ig).

1236 A Kasztíliai Királyság elfoglalja Cordóbát.

1237 A Naszridák kezébe kerül Granada, ami a dinasztia bukásáig a székhelyük marad.

1238 I. Jakab, az aragón király beveszi Valenciát.

1242/3  A mongolok megjelenése Anatóliában, miközben II. Izzaddín Kaihuszrau szultán éppen abban az időben vetett véget egy Anatólia K- és É-i részén 1240-ben kitört vallásos színezetű lázadásnak, amelyet a magát prófétának tartó Baba Iszhák vezetett.

1243 II. Izzaddín Kaihuszrau szultán seregét, amelyben örmény, görög és frank katonák is harcoltak, a mongol hadvezér Bajdzsu a Sivas városától keletre levő Kösedağ-nál megverte. Ezentúl a konyai szultánok a mongolok adót fizető vazallusai lettek.

1244 Jeruzsálem ismét a muszlimok kezébe kerül.

1246–1492       Granadai Emirátus fennállása.

1248 III. Szent Ferdinánd kasztíliai uralkodó elfoglalja Sevillát.

1248–1254       A hatodik keresztes hadjárat, amelynek során IX. (Szent) Lajos francia király az ajjúbida Egyiptomot, a kor legjelentősebb muszlim hatalmát akarja megsemmisíteni.

1249 IX. (Szent) Lajos elfoglalja Damiettát.

1250 Az Ajjúbida-dinasztia kihalása után a kipcsak és cserkesz eredetű rabszolgákból lett katonáik, a mamelukok ragadják magukhoz a hatalmat Egyiptomban, és uralkodnak 1517-ig.

1256 A mongolok betörése Perzsiába és az asszaszinok legyőzése.

1258 A mongolok lerombolják Bagdadot, megdől az Abbászida Kalifátus; az Abbászidák Kairóba teszik át székhelyüket, de kénytelenek elismerni a mameluk szultánok fennhatóságát. II. al-Musztanszir az első kairói árnyék kalifa. Utódai Egyiptomban az oszmán török hódításig (1517) viselték a kalifa címet.

DINASZTIÁK

A síita imámok

1. Ali (megh. 661)

2. Haszan (megh. 669)

3. Huszain (megh. 680)

4. Ali Zain al-Ábidín (megh. 712 k.)

[5. Zaid (tőle az ötös síiták vagy zaiditák)]

5. Muhammad al-Bákir (megh. 731)

6. Dzsa’far al-Szádik (megh. 765)

7. Iszmáil (megh. 760) (tőle a hetes síiták vagy iszmáiliták)

[7. Músza al-Kázim (megh. 799)]

8. Ali al-Ridá (megh. 818)

9. Muhammad al-Dzsavád (megh. 835)

10. Ali al-Hádi (megh. 868)

11. Haszan al-Aszkari (megh. 874)

12. Muhammad al-Muntazar (megh. 878) (tőle a tizenkettes síiták)

Az ortodox kalifák

632–634                            Abú Bakr

654–644                            I. Omár

644–656                            I. Oszmán

656–661                            Ali

Az Omajjád-kalifák (661–750)

41–60/661–680                  I. Muávija ibn Abi Szúfján, a dinasztia alapító kalifa, aki 630 k. tért át az iszlámra; nővére a Próféta egyik felesége volt.

60–64/680–683                  I. Jazíd ibn I. Muávija

64/683                              II. Muávija ibn I. Jazíd

64–65/684–685                  I. Marván ibn al-Hakam

65–86/685–705                  Abd al-Málik ibn I. Marván

86–96/705–715                  I. al-Valíd ibn Abdalmalik

96–99/715–717                  Szulejmán ibn Abdalmalik

99–101/717–720                II. Omár ibn Abdalazíz

101–105/720–724               II. Jazíd ibn Abdalmalik

105–125/724–743               Hiszám ibn Abdalmalik

125–126/743–744               II. al-Valíd ibn Jazíd

126/744                            III. Jazíd ibn II. al-Valíd

126/744                            Ibráhim ibn I. al-Valíd

127–132/744–750               II. Marván ibn Muhammad ibn I. Marván

Az Omajjád-uralkodók Hispániában

138–172/756–788               I. Abdarrahman ibn Muávíja

172–180/788–796               I. Hiszám ibn I. Abdarrahman

180–206/796–822               I. Hakam ibn I. Hiszám

206–238/822–852               II. Abdarrahman ibn I. al-Hakam

238–273/852–886               I. Muhammad ibn II. Abdarrahman

273–275/886–888               I. al-Mundir ibn I. Muhammad

275–300/888–912               I. Abdalláh ibn I. Muhammad

300–350/912–961               III. Abdarrahman ibn Muhammad

350–366/961–976               II. al-Hakam ibn III. Abdarrahman

366–399/976–1009             II. Hiszám ibn II. al-Hakam (első uralk.)

399–400/1009                    II. Muhammad ibn II. al-Hiszám (első uralk.)

400/1009                          Szulejmán (első uralk.)

400/1010                          II. Muhammad (második uralk.)

400–403/1010–1013           II. Hiszám (második uralk.)

403–407/1013–1016           Szulejmán (második uralk.)

407–408/1016–1018           Ali ibn Hammúd (Hammúdida)

408–412/1018–1021           IV. Abdarrahman

408/1018                          al-Kászim ibn Hammúd (első uralk.)

412–413/1021–1023           Jahja ibn Ali (Hammúdida) (első uralk.)

413–414/1023                    al-Kászim (második uralk.)

414/1023–1024                  V. Abdarrahman

414–416/1024–1025           III. Muhammad

416–418/1025–1027           Jahja (második uralkodása)

418–422/1027–1031           III. Hiszám

Az Abbászida-kalifák (750–1258)

132–136/750–754               Abú’l-Abbász al-Szaffáh

136–158/754–775               al-Manszúr

158–169/775–785               al-Mahdi

169–170/785–786               al-Hádi

170–193/786–809               Hárún al-Rasíd

193–198/809–813               al-Amín

198–218/813–833               al-Ma’mún

218–227/833–842               al-Mu’taszím

227–232/842–847               al-Vászik

232–247/847–861               al-Mutavakkil

247–248/861–862               al-Muntaszir

248–252/862–866               al-Musztaín

252–255/866–869               al-Mutazz

255–256/869–870               al-Muhtadi

256–279/870–892               al-Mu’tamid

279–289/892–902               al-Mu’tadid

289–293/902–908               al-Muktaff

293–320/908–932               al-Muktadir

320–322/932–934               al-Káhir

322–329/934–940               al-Rádi

329–333/940–944               al-Muttakki

333–334/944–946               al-Musztakfi

334–363/946–974               al-Múti

363–381/974–991               al-Tái

381–422/991–1031             al-Kádir

422–467/1031–1075           al-Káim

467–487/1075–1094           al-Muktafi

487–512/1094–1118           al-Musztazhir

512–529/1118–1135           al-Musztarsid

529–530/1135–1136           al-Rasíd

530–555/1136–1160           al-Muktafi

555–566/1160–1170           al-Musztandzsid

566–575/1170–1180           al-Mustadi

575–622/1180–1225           al-Nászir

622–623/1225–1226           al-Záhir

623–640/1226–1242           I. al-Musztanszir

640–656/1242–1258           al-Muszta’szim

Fátimidák

(Észak-Afrikában, majd Egyiptomban 909–1171 között uralkodtak)

297–322/909–34                Ubajdalláh (al-Mahdí)

322–334/934–46                al-Káim

334–341/946–53                al-Manszúr

341–365/953–75                al-Muizz

365–386/975–96                al-Azíz

386–411/996–1021             al-Hákim

411–427/1021–1036           al-Záhir

427–87/1036–1094             al-Musztanszir

487–495/1094–1101           al-Mustalí

495–525/1101–1130           al-Ámir

525–544/1130–1149           al-Háfiz

544–549/1149–1154           al-Záfir

549–555/1154–1160           al-Fáiz

555-567/1160–1171            al-Ádid

Aglabidák

800–812                            I. Ibráhim ibn al-Aglab

812–817                            Abú’l-Abbász ibn I. Ibráhim

817–838                            I. Zijádat Alláh ibn I. Ibráhim

838–641                            Abu Ikál al-Aglab

841–856                            I. Muhammad ibn al-Aglab

856–863                            Abú Ibráhim Ahmad ibn Muhammad

863–864                            II. Zijádat Alláh ibn Muhammad

864–875                            II. Muhammad

875–902                            II. Ibráhim

902–903                            II. Abú’l-Abbász Abdalláh

903–909                            III. Zijádat Alláh ibn Abdalláh

A Számánida emírek

892–907                            I. Iszmáil ibn Ahmad

907–914                            Abú Naszr Ahmad ibn Iszmáil

914–943                            Naszr ibn Ahmad

943–954                            I. Núh ibn Naszr

954–961                            I. Abdalmalik ibn Núh

961–976                            I. Manszúr ibn Núh

976–997                            II. Núh ibn Manszúr

997–999                            II. Manszúr ibn Núh

Gaznavidák

977–997                            Abú Manszúr Szebüktigin

997–998                            Iszmáil

998–1030                          Mahmúd

1030                                 Muhammad

1030–1040                        I. Maszúd

1040–1041                        Muhammad II. uralkodása

1040–1048                        Mavdúd

1048–1049                        II. Maszúd

1049                                 Ali

1049–1052                        Abdalrasíd

1052                                 Togril (trónbitorló)

1052–1059                        Farruhzád

1059–1099                        Ibráhim

1099–1115                        III. Maszúd

1115–1116                        Serzád

1116–1118                        Malik Arszlán

1118–1157                        (?) Bahrám Sáh

1157–1160                        Huszrau Sáh

1160–1187                        Huszrau Malik

A Nagy Szeldzsuk Szultanátus uralkodói

1038–1063                        Togril Bég

1063–1073                        Alp Arszlán

1073–1092                        I. Maliksáh ibn Alp Arszlán

1092–1094                        Mahmúd ibn Maliksáh

1095–1105                        Berkijaruk ibn Maliksáh

1105                                 II. Maliksáh ibn Berkijaruk

1105–1118                        Muhammad ibn Maliksáh

1118–1157                        Szandzsár ibn Maliksáh

A nyugat-perzsiai és iraki szeldzsukok szultánjai (1118–1194)

1118–1131                        II. Mahmúd ibn Muhammad

1132–1134                        II. Togril

1134–1152                        Maszúd

1153–1159                        II. Muhammad ibn Mahmúd

1161–1176                        Arszlán ibn II. Togril

1176–1194                        III. Togril ibn Arszlán

A Rúm-szeldzsukok uralkodói

1077/8(81)–1086                I. Szulejmán ibn Kutlumis

1092–1107                        Kilics Arszlán

1107–1116/7                     Maliksáh

1116/7–1156                     Ruknaddín Maszúd

1156–1192 II.                    Izzaddín Kilics Arszlán

1192–1196                        Gijáthaddín Kaihuszrau (1. uralk.)

1196–1204                        II. Ruknaddín Szulejmán

1204                                 III. Izzaddín Kilics Arszlán

1205–1211                        Gijáthaddín Kaihuszrau (2. uralk.)

1211–1220                        I. Izzaddín Kaikáúsz

1220–1237                        I. Aláaddín Kaikubád

1237–1245                        II. Izzaddín Kaihuszraui

1246–1257                        II. Izzaddín Kaikáúsz

1248–1265                        IV. Kilics Arszlán

1249–1257                        II. Kaikubád

1265–1282                        III. Gijáthaddín Kaihuszrau

1282–1304                        II. Maszúd

1284–1307                        III. Kaikubád

1307–1308                        III. Maszúd

Hvárezmsáhok

1097–1127                        Kutbaddín Muhammad

1127–1156                        Aláaddín Atsziz

1156–1172                        Tádzsaddunjá va-l Il-Arszlán

1172–1200                        Aláaddín Tekes

1200–1220                        Aláaddín Muhammad

1220–1231                         Dzsaláladdín

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: