saria, fiqh

Alapvetően két fontos kategória van, amit Nyugaton hajlamosak félreérteni: az egyik a šarīca, a másik a fiqh.

A šarīca alapvető jelentése Istenhez vezető ösvény és szabályrendszer. Az igazi útra való rátalálás központi teológiai kategória az iszlámban, és ennek eszköze a šarīca, ami az egész életet Isten parancsai alapján szabályozza. Ez az iszlám lényege, ami engedelmességet jelent. Éppen ezért az iszlámban nem válik ketté a teológia és a jog, hanem a teológia maga is jogi kategória, amelyik tartalmazza a jog posztulátumait, mégis az iszlámjogon belül helyezkedik el. A šarīca nem ember alkotta jog, hanem mindazon elvárások összessége, amit Isten az embereknek adott. Ennek következtében  nem megváltoztatható. Ez azonban nem lezárt, kanonizált kódex, hanem az írott források tanulmányozása alapján megjelenő eszme, talán Montaigne fogalmával, a törvények szellemével rokonítható fogalom.

A šarīca lebontása egyedi esetekre a fiqh, a jogtudósok neve faqīh, azaz aki ismeri és műveli a fiqh-et. A fiqh azon nézetek összessége, ahogy a tudósok a šarīca-t értelmezik és alkalmazzák. A fiqh egyes esetekre vonatkozik, és van elmélete is, amit uṣūl al-fiqh-nek hívnak, ami azonban nem azonos a šarīca-val.

„Az isteni Törvény (šarīca) és az iszlámjog (fiqh) kapcsolata a fentiek alapján úgy foglalható össze, hogy az előbbi jelenti Isten rendelkezéseit, míg az utóbbi azt a módot, ahogy az emberek közül azok, akik elmélyülten tanulmányozzák Isten kinyilatkoztatásait és sugallatait, megértik (faqiha, tafaqqaha) ezeket a rendelkezéseket és átformálják az emberek számára érthető gyakorlati útmutatásokká. … Az első változhatatlan, de megértésre szorul, míg a második érthető, de változhat, az egyes államtudósok megértésétől, észérvek alapján történő értelmezésétől függően.” (Iványi Tamás: A törvény (šarīca) az iszlámban. Budapest, 2008, Kőrösi Csoma Társaság. p. 3.)

Az Isten által elvárt szabályok ötféle kategóriába eshetnek: valami lehet kötelező, ajánlott, semleges, elítélendő vagy tiltott. A jognak öt célja van: a vallás, az élet, a leszármazás, a tulajdon és a racionalitás védelme.

Egy jogi döntés meghozatala négy lépésben történhet meg:

  1. van rá alkalmazható Korán-idézet;
  2. nincs rá alkalmazható Korán-idézet, de van hiteles hagyomány, ami ezzel a kérdéssel foglalkozik, ami az első vagy második generációs muszlimoktól származik, és a hagyomány-láncolat megbízható;
  3. nincs se Korán-idézet, se hagyomány, de van szokásjog;
  4. ha egyik sincs a három közül (amelyeknek a sorrendje kötött), akkor alkalmazható a racionalitás elve, vagy figyelembe vehető a kortársak véleménye.

átírásos karakterek

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: