Ahl al-kitāb

Az ahl al-kitāb kifejezés (a könyv népe) azokra vonatkozik, akik a Korán szerint kinyilatkoztatással rendelkeznek. A klasszikus jogi iskolák nem értenek egyet abban, hogy kiket kell ide sorolni. Azok tartozhatnak az ahl al-kitābba, akik monoteisták[1], akik elfogadják a halál utáni életet, az ítéletet, a mennyországot és az angyalok létét, tudnak a Sátánról és a pokolról, prófétáik vannak, akik a kinyilatkoztatás közvetítői (Mózes, Jézus), és elfogadják a teremtés tanát, mely szerint Isten Ádámot és Évát az Éden kertjében teremtette. A monoteizmus, azaz a tawḥīd Isten egységének dogmája az iszlámban, mely szerint Isten egy (wāḥid), és egyedi (ahad). Eszerint a világ felett létezik egy egyedülálló, láthatatlan és abszolút Igazság, amelyik független a világtól. Isten osztatlansága maga után vonja, hogy a világ az igazságosság és morál szempontjából rendezett. Ez a dogma elutasítja a dualizmust (zoroasztrianizmus), a szentháromságot (kereszténység), és a többiestenhitet. Ez a dogma annyira fontos, hogy az iszlám öt pillére között is megtalálható. Ez a muszlim credo, a šahāda: lā ilāha illa Allāh, wa Muḥammad(un) rasūl Allāh, azaz nincs mást isten, csak Allah (Isten), és Mohamed az ő prófétája. Aki ezt kimondja, és úgy is gondolja, muszlimmá válik.

Az ahl al-kitāb tehát főleg az ábrahámita vallásokra vonatkozik, tehát a keresztényekre, a zsidókra (ideértve a karaitákat és a szamaritánusokat) és a mandeusokra (akiket a Korán szábeusoknak nevez). Mālik ibn Anas, a málikita jogi iskola megalapítója szerint a zoroasztriánusokat is az ahl al-kitāb közé kell sorolni, főleg a hasonló eszkhatológia, a Sátán, a mennyország és pokol terén osztott hasonló elképzeléseik alapján. Noha Mālik ibn Anas szunnita, a zoroasztriánusok elfogadását mégis a citák vették át. A Korán 22,17-t lehet így is értelmezni.

A Korán-áyák közül a következőket szokták az ahl al-kitāb jogi kategória kidolgozásának alapjául tekinteni: 109,1-6; 2,256; 29,46; 5,51; 3,113-115; 3,119; 2,61-62; 3,64.

A történelem során a muszlimok ezeket a verseket használták fel, hogy a fennhatóságuk alá rendelt zsidók, keresztények és egyéb, a könyv népének tekintett vallási csoportok jogi helyzetét meghatározzák. Ez időnként a középkor legliberálisabb szabályozásai közé tartozott, időnként meg vallási üldözés volt, a politikai konstellációtól függően.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: