Purusa-himnusz – A TEREMTÉS HIMNUSZA – Nāsadīya-sūkta

2oo9. márc. 18.

Purusa-himnusz  – A TEREMTÉS HIMNUSZA – Nāsadīya-sūkta

Nem volt semminek nemléte, se léte,

nem volt levegő és fölötte kék ég.

Hol volt a világ? mi takarta, védte?

Hol volt a magasság és hol a mélység?

Az élet még nem vált el a haláltól,

egymásban pihent a nap és az éjjel:

lélegzés nélkül lélegzett magától

az Egy, és magányát dobogta széjjel.

Fekete volt minden, mint mikor éj van,

az idő csak készülő óceán volt:

s ekkor az Egy, mely ott aludt a héjban,

áttüzesedett s burkából kilángolt.

Megszületett a Szerelem, a lélek

magva és ura minden ösztönöknek;

nemlétig érő gyökerét a létnek

ma is a vágyban keresik a bölcsek.

És mikor a rend a határt kiszabta,

mi volt alul: és mi került fölébe?

Itt vak álmok, ott erők forradalma,

lent bomlás, fent a formák büszkesége.

Megtudtak-e mást is, akik kutattak?

A titkokat bejárni volt-e szent ész?

S ha istenek is csak azóta vannak,

ki mondhatja meg, mi volt a teremtés?

Ő, akitől van, aki a világra

őrködve néz, aki a maga őse,

Ő, aki csinálta vagy nem csinálta:

Ő tudja! tudja!… Vagy nem tudja Ő se?

(Szabó Lőrinc fordítása)

–          a védák legősibb szövegei közé tartozik, klasszikus szanszkrit

–          a központi akció az áldozat, már varázslat; ennek segítségével jön létre a világ

–          már készként ismeri a védák részeit

–          kozmogónia

–          csak itt említik a négy varnát

–          állatok, emberek, istenek, föld

–          ciklikus szemlélet – az istenek áldoznak, de ugyanakkor az áldozat során jönnek létre

–          Purusából születik a virádzs, virádzsból a purusa

–          virádzs: kiterjedt; 2 állapotú kozmosz: purusa – összefogott; virádzs – szétesett kozmosz

–          purusa: isteni jellegű személy, amely azonos a mindenséggel

–          a purusa-himnusz tartalmazza a panteizmus alapját, ami a modern hinduizmus domináns vonása

–          az isteni lényeget ma személyesen értik (Visnu, Siva, Krsna)

–          mindenhez úgy kell viszonyulni hogy abban jelen van az isten; vanán kívüliekre is vonatkozik

–          a panteizmus vagy kifejezetten elveti a varna-rendszert, vagy lényegtelennek tartja

–          Sankara, aki bráhmin: egyszer találkozott egy csandálával (kaszton kívülivel), és várta, hogy menjen arrébb; ez azt kérdezte tőle: ki menjen arrébb, a test, vagy a lélek?

–          ez az egyetlen védikus himnusz, amelyben fellelhetők a panteizmus elemei, ami elvezet a tiszta filozófiához

–          az upanisadokkal kezdődik a filozófia, ezek pedig a purusa-himnuszra támaszkodnak

–          honnan származik a panteizmus gondolata?

–          nem védikus az áldozat-felfogása: nem az isteneknek szóló ajándék, hanem önállóan működő mágia

–          régóta folyik az árják és a dravidák kölcsönhatása, mert a purusa már nem nő, hanem férfi

–          ez az egyetlen igazi filozófiai himnusz az absztrakt fogalmazása miatt

–          „akkor” – jellegzetes stiláris eszköz; a létige a szanszkritban létige és copula (az alanyt és állítmányt összekötő valami – the boy is red)

–          nem válaszolja meg, hogy volt-e mozgás

–          nem magától értetődik, hogy hol van a világ

–          kerüli a földről szóló beszédet

–          a föld a megformált világ

–          közelít a hozzánk tartozó dolgokhoz

–          beszél az időbeli tagoltság nemlétezéséről

–          a lélegzés az élet szinonimája

–          a végső valóság száma Egy, és ez eleven, noha absztrakt, és semlegesnemű

–          svādhā – saját; tesz, helyez, befogad; a magába fogadás képessége, hogy létrejöjjön belőle valami termékenység; nőnemű szó

–          a 3. versszakban már állítja, hogy van víz

–          hő: tapasz – önkínzás, aszkézis

–          mahiman: nagyság; női képesség

–          a tapaszból létrejött a szülőképesség, amiből megszületett az Egy

–          az értelem első csírája a vágy – káma; motivációi lesznek: manasz: elme

–          rétasz: mag (τα σπερμα) – itt kerül először férfias jelleg a dologba; manasz a férfias princípium

–          bandhu: rokon; a megköt igéből; itt nem a létező bilincse, hanem a létező rokona

–          az egy princípiuma a történe végén már két princípium: női-férfi

–          ismeret-elméleti kérdés: ki tudhatja, honnan jött a világ? ki tudhatja, hogyan lett? (akár ő csinálta, akár vele történt a sva-dha igéből)

semlegesnemmé absztraháljuk a női princípiumot; a purusa-himnusz megoldása, hogy férfit csinál a női princípiumból, ez nem kielégítő megoldás

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: