perzsa irodalom

A mai Irán területén, ill. a környező földrajzi területeken, Közép-Ázsiában, Afganisztánban, Anatóliában és Indiában élt népek által az utóbbi 2 és fél évezredben létrehozott perzsa nyelvű irodalom. Hagyományosan, a perzsa nyelvtörténet szakaszainak megfelelően az alábbi három nagy korszakra osztható: ó-, közép- és újperzsa (klasszikus és modern) irodalom.

a) Óperzsa irodalom:

Legkorábbi emlékei az akhaimenida királyok (i.e. 559–331) ún. ékírásos sziklafeliratai. Ezek közül kiemelkedik az egyik terjedelmesebb felirat, a behisztuni (5 oszlop, 414 sor), amelyet szerkezete (az uralkodó genealógiája, isteni invokáció, a birodalom tartományainak felsorolása, Dareiosz hatalomra kerülésének története, záró fohász Auramazdához) és erkölcsi meggyőződéstől átfűtött tényszerű hang jellemez. Az újabb dinasztiák, egészen a 19. sz.-ig ennek a feliratnak a mintáját követik, fordulatait ismétlik. Közvetett források, főként görög szerzők (Sztrabón, Xenophón, Hérodotosz,…) gazdag epikus költészet meglétére utalnak, ebből azonban semmi sem maradt fenn.

b) Középperzsa irodalom:

A középperzsa nyelvnek összefüggő szöveg-emlékei a Kr. u. első évszázadoktól kezdve a 10–11. sz.-ig terjedő korból származnak, kifejezetten irodalmi emlék kevés van, és ezek döntően 2 nagy vallás, a manicheizmus és a zoroasztriánizmus vallásos irodalmához köthetőek. Világi irodalomból szinte alig maradt fenn valami írott formában. Ez annak a ténynek (is) tulajdonítható, hogy a középperzsa nyelvű írásbeliség kialakulása viszonylag késői, a szászánida kor (Kr. u. 224–652) első századaira tehető. Az írás kezdetben gyakorlati célokat szolgált és a sok évszázados múltra visszatekintő gazdag szóbeli epikus költészet csak lassan és szórványosan vált írott irodalommá.

A vallásos irodalom fő témája a zoroasztriánizmus szent szövegeinek, az Avesztának középperzsa fordítása, kommentálása, valamint eszkatológiai, kozmogóniai, etikai és jogi kérdések tárgyalása. A szent szövegekből, valamint a hozzájuk kapcsolódó magyarázatokból a 7–9. sz.-ban, tehát már az arab hódítás korában, rövidebb-hosszabb összeállítások készültek speciális témakörök szerint.

A bölcseleti irodalom emlékei között igen népszerűek lehettek a gnóma– (középperzsa elnevezése andarz) gyűjtemények, melyeket mitikus alakoknak vagy híres történeti személyeknek, papoknak, minisztereknek tulajdonítottak. Ezek nagy része etikai, dogmatikai célú tanítások rövid, tömör, rendszerint egymondatos megfogalmazása.

Világi irodalom: Szászánidák alatt virágzó, énekmondók által művelt költészetre csak következtethetünk a korábbi (óperzsa, párthus) és későbbi (újperzsa) korok emlékeiből, valamint a környező népek (görög, grúz, örmény) alkotásaiból.

c) Újperzsa irodalom:

Az újperzsa nyelvű irodalom – a nyelvi korszakoknak megfelelően, 2 nagy korszakra osztható: a klasszikus irodalom kora a 9. sz. második felétől a 19.sz.-ig terjed, a modern irodalomé a 19. sz.-tól egészen napjainkig. Az irodalmi nyelv első (költői) emlékei az arab kalifátus, Bagdad központjától távolabbra eső Kelet-Iráni tartományok (Khorászán, Szisztán, Transzoxánia) fejedelmi udvaraiban keletkeztek. Ezeknek a területeknek a beszélt perzsa dialektusa, a dari vált az újonnan kialakuló klasszikus perzsa irodalmi nyelv alapjává, amely a következő évszázadokban (IX–XI.sz.) a nyugati területekre is átterjedve, a helyi perzsa és nem-perzsa nyelvi elemeket is magába olvasztva, egész Irán és Transzoxánia írott irodalmi nyelvévé vált. Ez az irodalmi nyelv az első évszázadokban még őrzött helyi sajátságokat is, de a XII. sz.-ra meglepően egységesült.

Az újperzsa vers születése:

Az iszlám korának perzsa költészete, melynek verselését a hosszú és rövid szótagok szabályszerű váltakozása és rímek használata jellemzi, gyökeresen különbözik a korábbi korok verselési technikájától. Máig homályos, hogyan jött létre az újperzsa nyelvű költészet verselése, voltak-e már előzményei a megelőző évszázadokban. Kétségtelen, hogy az újperzsa verselés kialakulásában döntő szerepe lehetett a korabeli arab költészeti minta követésének, a verselés, rím és versformák (qaszida, ghazal, stb.) átvételének.

Periodizáció:

i/ A klasszikus perzsa irodalom egyes korszakait hagyományosan a történelem alakulásához, az egyes dinasztiák uralkodásához kötik. Ennek a felosztásnak az ad legitimitást, hogy az irodalmi tevékenység, különösen kialakulása és virágzása idején, döntően fejedelmi udvarokhoz kötődött.

ii/ Emellett sajátos stílusirányzatok, költői iskolák különíthetők el bizonyos jellemző nyelvi sajátságok, műfajok használata alapján, így a khorászáni (vagy turkesztáni), az iraki és az indiai stílus. Ebben a felosztásban (az indiai részben kivételnek számít) elsősorban nem a földrajzi tényezők dominálnak, hanem korhoz, stílushoz és műfajhoz köthető jellegzetességek. Így a khorászáni stílust (10–ll. sz.) a viszonylag egyszerű nyelv használata jellemzi, mely kerüli a díszítéseket, viszonylag kevés arab szót használ, kedvenc versformái a qaszida és a (hősi) masznavit. Ezzel szemben az iraki stílus (12–13. sz.) sajátsága a keresettség, nyelvi és retorikai túldíszítettség, az arab szavak burjánzó használata, leggyakrabban használt versformái a ghazal és a (romantikus) masznavi. Az indiai stílus (15. sz.–18. sz. 2. fele) legjellemzőbb vonásai a barokkos túldíszítettség, metaforák, allegóriák túlzott használata, a misztikus-filozofikus témák iránti mély vonzalom.

iii/ Nafiszi perzsa irodalomtörténész felosztásában az európai irodalmi-művészeti irányzatok fogalmainak megfelelőit próbálja fellelni a perzsa klasszikus irodalomban. Így realista (khorászáni stílus, a 11.sz. végéig), naturalista (iraki stílus, 11–14.sz.), a szimbolizmust impresszionizmussal ötvöző (indiai stílus, 16–17. sz.) stílusirányzatokat, majd az ezt követő időben a régi eszményképekhez visszakanyarodó neoklasszicista, naturalista (18. sz.), ill. realista (19.sz.) tendenciákat próbál elkülöníteni.

A klasszikus  perzsa irodalom rövid áttekintése az uralkodó dinasztiák szerint

i. A Számánidák uralkodásától a mongol hódításig (10–13. sz.):a kezdetek (Táhiridák, Szaffáridák) rekonstruálása a későbbi költői antológiákból és történeti munkákból lehetséges. A tényleges irodalomtörténet a Számánidák (864–1069) korával kezdődik, akiknek bokharai fejedelmi udvara a 10. sz.-ban az első irodalmi központnak tekinthető. A kor jelentős költő-egyéniségei (Rudaqi, Daqiqi, Kiszái) mellett itt kezdődik meg az iráni epikus hagyomány nagy összefoglalása Ferdouszi révén. A Ghaznavidák (977–1190) udvara (Ghazna, a mai Afganisztán területén), elsősorban Mahmud (999–1030) uralkodása idején, a kor irodalmi és tudományos életének központjává vált. A kor nagy tudósai, a főként arabul író Ebn Sziná (arabosan Ibn Színá) és Biruni mellett itt működtek a panegirikus költészet kiválóságai. A szeldzsuk uralom (1038–1157) a korábbinál kevésbé kedvezett az udvari panegirikus költészetnek, az irodalmi élet súlypontja egyre inkább nyugatra tolódik, ill. keleten a kisebb közép-ázsiai dinasztiák uralkodói lesznek a perzsa költészet pártfogói. Kedvelt versforma a népdalhoz közel álló, valószínűleg perzsa eredetű robá‘i (‘négysoros’), ill. az epikus műfajok közül a romantikus, ill. vallásos témákat megverselő masznavi. A prózairodalmat a költészettől mind rangban, mind népszerűségben messze elmaradó belletrisztika, a lovagregény, mesegyűjtemények (Kalíla és Dimna) és fejedelmi tükörhöz hasonló prózai és történeti munkák.

ii. A mongol hódítástól a Szafavidákig (13–15.sz.):

A mongol hódítás évszázadokra megbénította a kulturális életet Iránban: a régi kulturális központok szétzilálódtak, a patrónusok eltűntek, kéziratok megsemmisültek. A helyi uralkodók elsősorban a számukra hasznos dolgokat, így a történetírást és a természettudományokat támogatták. A hagyományos panegirikus qaszidát, a mecénást dicsőítő verset felváltja, és igen népszerűvé válik a kor kedvelt versformája, a ghazal.

Ez utóbbi forma a kor jelentős, a perzsa irodalomat a legmélyebben érintő misztikus filozófiai irányzatának, a szúfizmusnak legfőbb ihletője és kifejezési formája. A szúfizmus nem egységes irányzat, helytől és időtől függően különböző, az ortodox iszlámmal kevésbé vagy élesebben szembeszegülő irányzatai jelentek meg, újplatonikus és buddhista elemekkel is ötvözve. Világszemléletüket jellemzi a földi dolgok megvetése és az unio mystica, az Istennel való teljes egyesülés elérése az egyéniség teljes feladásával. Az ember testi tulajdonságaitól való megszabadulást segíti az elmélyülés, valamint a bor és eksztatikus táncok által előidézett mámor. A szúfizmus a földi szerelem mintájára az Istenhez való viszonyt „égi szerelem” képében fogja fel, mely igen gazdag szerelmi líra ihletőjévé vált a perzsa költészetben, sajátos szimbolikus nyelv kialakításával, mely lehetőséget adott egy sajátos kettős (vallásos szúfi és világi) értelmezésre, ez által az ortodox iszlám által tiltott eszmék vallására is. Az irányzat egyik legkiemelkedőbb alakja, Rumi (1207–1273).

A Timuridák (1405-1506) korában, bár a képzőművészetek (miniatúrafestészet, könyvművészet, építészet, kézművesség) fellendülését hozta, az irodalmi tevékenység többnyire kimerült a nagy klasszikusok utánzásában. Kivétel a heráti udvar utolsó, egyéniségével kiemelkedő szerzője, Dzsámi (1414–1492.

iii. A Szafavidáktól a Qádzsár dinasztiáig (l6–19. sz.):

A 16. sz.-i perzsa irodalmat általában a hanyatlás korának szokták tekinteni. A si‘a térnyerése nem kedvezett a korábbi igen népszerű misztikus költészetnek, maga a szúfizmus is támadások célpontjává vált. A vallási és politikai feszültségek miatt, bár a perzsa, mint a térség általánosan közkedvelt, a mindennapi érintkezésben használt nyelve egyre nagyobb teret nyert Iránon kívül Közép-Ázsiában, Indiában és az anatóliai vidéken, az élő irodalom sajátosan „perzsa”, azaz iráni kezdett lenni. Fokozatosan megjelentek a korábbi, a klasszikus perzsa irodalom vonzáskörében élő területeken a helyi nyelvjárásokon alapuló, a klasszikus perzsától eltérő irodalmi nyelv és irodalom első próbálkozásai. Iránban fokozatosan kialakul a modern perzsa, Közép-Ázsiában a tadzsik és Afganisztánban a dari (vagy kábuli perzsa).

Advertisements

2 thoughts on “perzsa irodalom

Add yours

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: