mezopotámia fogalmak

Enúma elis: (akkád: „amikor fönn”, modern cím: Teremtés-eposz), a Kr. e. II. évezred második felében íródott akkád mitológiai eposz. A mezopotámiai kozmogóniai és teogóniai elképzelések rendszeres, epikus formájú előadása hét táblán (hét könyvben). Cselekménye: „Amikor fönn nem volt neve az égnek, alant a földet nem hívták nevén”, azaz a káosz korában csupán Apszú és Tiámat (az édesvíz és a tenger princípiumai) léteztek. Majd Mummu (megszemélyesített szó, a teremtő szellem és a szél) összevegyítette őket, így jött létre Lahmu és Lahamu, a Lagma-istenek, a két kaotikus szörnyeteg, majd belőlük Ansar és Kisar (kb. égi világ és földi világ). Kettejük gyermeke Anu, aki Nudimmud (sumerül: aki készít és teremt, Éa isten egyik mellékneve) istent nemzi. Az új istenek lármája zavarja Apszut, ezért Mummu tanácsára el akarja pusztítani őket. Éa rátámad Apszura, ráolvasásaival elkábítja, majd megöli, elfoglalja palotáját (Éa, a sumer Enki palotája a Perzsa-öböl partján állt, lásd még Adapa-eposz, Enki templomának himnusza). Harc indul meg a régi és az új istenek között, az előbbiek vezére Kingu. Tiamat tizenegy szörnyállatot teremt, az új istenek velük szemben tehetetlenek. Felkérik Éa fiát, Mardukot, hogy legyen a vezérük. Marduk ezt csak azzal a feltétellel vállalja, ha a vezérséggel együtt az istenek feletti hatalmat is megkapja. Az istenek gyűlésén Marduk eltüntet egy köntöst, majd visszavarázsol, ezáltal az istenek megbizonyosodnak varázserejéről és vezérükké kiáltják ki. Marduk a harchoz fegyvereket készít (az eposz őt tekinti a buzogány, az íj, a kard feltalálójának), és segítségül hívja az orkánt is. Megküzd a sárkányalakban ellene fellépő tiamattal, megkötözi a tizenegy szörnyállatot, s elveszi Kingutól a sorstáblákat. A legyőzött Tiamatot kettéhasítja, egyik feléből az ég, másikból a föld lesz. Ezután Marduk meghatározza Anu, Enlil és Éa istenek szerepét, kijelöli a csillagok pályáját, végül utasításai szerint Éa megöli Kingut, s véréből megterenti Lullut, azaz az embert ( a sumer lu-lu szóból, jelentése emberi nem), hogy szolgálja az isteneket. Az isteneket két csoportra osztja, s ezek felépítik Babilon városát és templomait. Az eposz végén Marduk ötven nevét és jelzőinek felsorolását olvashatjuk. Az Enúma elis a sumer eposzok némelyikének (Gilgames, Enkidu és az alvilág bevezetésében fennmaradt kozmogónia kibővítése és átdolgozása. A középpontjában Marduk áll, aki a Kr. e. XVIII. században a Hammurapi-sztélé feliratában még csupán demonstratív módon, a Kr. e. XII-XI. század fordulóján azonban ténylegesen elfoglalta a Babiloni panteon vezető helyét. Az eposz Babilonban keletkezett, feltehetően Marduk papjai közül valakinek a műve. Az asszír változat Marduk nevét mindenhol Assur isten nevével helyettesíti, ez félreérthetetlen jele annak, hogy az eposznak politikai és didaktikus jelentőséget is tulajdonítottak. Ránk maradt másolatai szinte mind a Kr. e. I. évezredből valóak, ekkor viszont az akkád irodalom legelterjedtebb alkotásainak egyike. A Kr. e. III. századból egy adatunk van arról, hogy Babilonban, az újév ünnepén a negyedik nap végén (Niszan 11, kb. március vége) egy pap teljes terjedelmében elmondta a szöveget Marduk szobra előtt. Az Enúma elis mitológiai anyaga közvetlenül is hatott a környező népek kozmogóniai mítoszaira (például a hettita Égi királyság című epikus költeményre). A hellenizmus korában Bérószosz is tanulmányozta.

Tiámat (sumer: „tenger”, eredetileg talán: ti „élet” + ama „anya”) a mezopotámiai mitológiában a sósvizű tenger és az őskáosz nőnemű vagy hímnős megtestesítője. Férje Abzu, aki a Tiámatba ömlő folyók képében megtermékenyítette őt, és együtt így hozták létre az első isteneket. Marduk megölte, kettévágta és belőle alkotta meg az eget és a földet. A sósvizű tenger, a talajvíz, amiből a világ dolgai közvetlenül kiemelkednek. Eredetileg nőnemű princípium, később különféle alakban (pl. sárkány) képzelik el. Az Apszu és Tiámat kifejezés együtt az őskhaosz, más mitológiák ősvize, amelyből a rendezett világ, a kozmosz kialakult.

Abzu (sumer: „távoli víz” vagyis „édesvíz”, akkád: Apszú vagy Apszum) a mitikus, távoli, a földet körülvevő édesvízi óceán, illetve az ő hiposztázisának, a férfi ősistennek a neve. Megszemélyesítve felesége Tiámat, a sósvizű tenger. Másik neve Engur (sumer, akkád: Engurru). Titkos, mitikus helynek számított, ahová az istenek sem juthatnak le, és ahol a mitikus, a világot irányító me erők rejtőznek. Tiámat megtermékenyítőjeként, és az első istenek létrehozójaként ő az élet ősoka.

akítu: a mezopotámiai újév akkád neve, a mai asszírok ma is ezen a néven ünneplik. Az ünnep sumer eredetű.

Sumer újév: A sumereknél a tavaszi napéjegyenlőség volt az új év kezdete, ekkor tartották az árpavetés ünnepét [á-ki-ti-še-gur10-ku5], ekkor kezdődött Niszannu hónap.

Babiloni újév: Az ünnepség 11 napig tartott. Az első öt nap előkészületekkel – imákkal, varázslatokkal, állatáldozatokkal, és két kis faszobor kifaragásával – telt. A negyedik napon Marduk szobra előtt felolvasták a babiloni Teremtés-eposzt. Az ötödik napon Marduk temploma megtisztulási szertartáson esett át. Megérkezett a szobra által megszemélyesített Nabú isten Borszippából, a király pedig belépett az Észagilába, Marduk templomába. Ott levették róla kardját, jogarát, minden királyi jelvényét, az urigallu-pap pedig pofon ütötte, meghúzta a füleit és megparancsolta neki, hogy boruljon le Marduk előtt, és esküdjön meg, hogy nem feledkezett meg Marduk tiszteletéről, Babilon jólétéről és mindig igazságosan kormányzott. A pap ezután megvigasztalta a királyt, majd mégegyszer megütötte, s ezután visszadta a királyi jelvényeit. Ha a király könnyekre fakadt, az jó ómennek számított Babilon számára. A hatodik napon a két kifaragott faszobrot lefejezték Nabú isten előtt, és elégették. A többi város istenei ezután érkeztek meg. A kilencedik napon a király belépett Marduk szentélyébe és „megfogta a kezét”. Talán ekkor zajlott le a szent nász a király és egy papnő között. Az istenek ezután kocsira szálltak, és kimentek a felvonulási úton a várostól északra lévő akítu-templomhoz. Itt az istenek a tizedik napon ajándékokat kaptak a királytól – Nabú-naid 150 kg aranyat és 5 tonna ezüstöt adott felirata szerint. A tizenegyedik napon az istenek visszatértek az Észagilába, ahol egy lakomán vettek részt. Ezután hazatértek városaikba.

Pantheon: istenek összessége;

Hold-bárka – Szín

Csillag – Istar

Napkorong – Samas

Szárnyas napkorong – Samas / Assur (Asszíria királya)

Hét ’csillag’ (pont) – Szibitti

Villámnyaláb – Viharisten (Adad stb.)

Szarv-korona – 1: Anu / Assur; 2: Anu, Enlil; 3: Anu, Enlil / Assur

Íróvessző, írótábla – Nabú

Ásó – Marduk

Eke (vetőeke) – Ningirszu

Olajmécses – Nuszku

Edény, kicsorduló vízzel – Éa

Kalász – Sala

Bika – Viharisten

Ló – Samas

Oroszlán – Istar

Kutya – Gula

Madár, járás közben – Papszukkal

Madár, állva – Ninurta

Teknősbéka – Éa

Kígyó – Istaran

Skorpió – Ishara

Bot, két oroszlán fejjel – Ninurta

Bot, oroszlán fejjel – Nergal

Bot, sas fejjel – Zababa

Kígyósárkány – Marduk

Sárkány, oroszlán test, skorpió farok – Viharisten / Assur

Halkecske – Éa

’Uterus’ – Ninhurszag

Nádkéve – Innin (Inanna)

Theogónia: istenek születése; Abzu, az édesvizek megtestesítője a tengerbe ömlő folyók alakjában megtermékenyítette Tiámatot és így létrehozták az első istenpárt, Lahmut és Lahamut, a víziszörnyeket, akik így Abzu és Tiámat gyermekei és ők lettek Ansar és Kisar szülei, akik An, az első főisten, az „istenek atyja” szülei, aki Enki apja, aki pedig Marduk apja lett.

Theomakhia: istenek harca ennek a következménye a kozmosz kialakulása; Az istenek új nemzedéke azonban zavarta Abzu és Tiámat nyugalmát, ezért elhatározták, hogy elpusztítják Lahmut és Lahamut. Apszú terveket szőtt erről tanácsosával Mummuval. Enki azonban elaltatja Abzut és megöli, Tiámattal azonban nem boldogult sem ő, sem a többi isten. Ekkor a sumer Teremtés-eposz szerint először An, majd egy későbbi változatban Enlil, a babiloni változat szerint pedig Marduk elvállalta a Tiámattal való megmérkőzést azzal a feltétellel, hogy az istenek ezután őt ismerik el vezérüknek. An/Enlil/Marduk győzött, kettévágta Tiámat testét és megalkotta belőlük az eget és a földet.

Creatio ex materia: teremtés az anyagból; Az édesvizű óceán képzetének kialakulását valószínűleg elősegítette Sumer, azaz Dél-Mezopotámia mocsaras vidékének a látványa, ahol a víz mintegy a föld és a növényzet alól bukkan elő vízfoltok, tavak, vízfolyások formájában. A szárazabb magaslatok pedig mintegy az óceánban úszó szigetek. A folyókat a távoli hímnemű óceánból a vizet ideszállító objektumoknak látták, amelyek azután belefolynak a nőnemű sósvizű tengerbe. Megszemélyesített alakja, Abzu képviseli az édesvíz minden formáját, forrását, a folyókat, forrásokat, tavakat, kutakat, stb., amelyek vizüket mind a távoli édesvízi óceánból szállítják.

Májmodell: Jóslásforma a barú, pap foglalkozott vele; The Babylonians were famous for hepatoscopy. The liver was considered the source of the blood and hence the base of life itself. From this belief, the Mesopotamians deemed the liver of special sheep the means to discover the will of the gods. The priest, called a bārû, was specially trained to interpret the ‘signs’ of the liver. The liver was divided into sections with each section representing a particular deity. The Nineveh library texts name more than a dozen liver-related terms and before cuneiform writing was even deciphered, hints of the existence of Babylonian hepatoscopy were recorded in the Bible. One Babylonian clay model of a sheep’s liver was found dated between 2050 and 1750 BC. The model was used for omen divination which was important to Mesopotamian medicine. This study was carried out by priests and seers who looked for signs in the stars, or in the organs of sacrificed animals, to tell them things about a patient’s illness. Wooden pegs were placed in the holes of the clay tablet to record features found in a sacrificed animal’s liver. The priest or seer then used these features to predict the course of a patient’s illness. Haruspicy was part of a larger study of organs for the sake of divination, paying attention to the positioning of the organs. There are many records of different peoples using the liver and spleen of various domestic and wild animals to forecast weather. There are hundreds of ancient architectural objects, labyrinths composed of cobblestones in the northern countries that are considered to be a model of the intestines of the sacrificial animal, i.e. the colon of ruminants. The study of intestines was called “extispicy”.

Inkubációs álom: inkubációs álomnak azt nevezzük, amikor valaki azzal a szándékkal hajtja álomra a fejét valamilyen kiemelt jelentőségű helyen (leginkább szentélyben), hogy ott álmában valamilyen isten jelet kapjon, amit aztán utána jól meg lehet fejteni. Klasszikus példa Gudeának a templom-építkezé se, amihez a pontos terveket álmában kapta meg Ningirszu istentől (ld. A sumer irodalom kistükre). A hozzá kötődő álom megfejtése a fontos. Az álom értelmezése.

Melammu: akkád szó: lehet istenség vagy démon kisugárzása, vagy egészség; Melammú ( a shinning garment) Melemmu(m) ,,fearsome, radiance, aura (of deity, demon). A további a visel igével áll vagy royal radiance. Of temple, of planet Saturn, of person, glow of health, healthy glow

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: