görög műfajok és dráma

Görög műfajok virágkora időrendben:

Eposz (és tanköltemény)– Homérosz (id. e. 8-7. sz.) Iliász és az Odysseia eposzok „szerzője”, Kis-Ázsia görögök lakta területein vándorolt, az énekmondói hagyományok kiterjesztője volt.

Lírai műfajok (id. e. 7-6. sz.)

Kardal költészet (id. e. 6. sz.) – A görögök közösségi Ünnepeiken igényelték. Változatai: dithyrambosz, nomos (Apollón tiszteletére), epinikion (győztesek tiszteletére).

Drámai műfajok – Tragédia, ókomédia (id. e. 5. sz.)

Újkomédia (id. e. 4. sz.) – Arisztotelész (384-323)    Poétika c. alkotása: 4. sz. közepe. „A kötészet lényege     az utánzás.”    Axióura: intuitív ismeretek, egyedi tapasztalatokból    szűrődik le, tapasztalattal igazolható. Tudományok és    tudás intuíciókon nyugszanak.

A műfajok különbözősége Arisztotelész szerint mit (pl. hitvány vagy nemes embert), hogyan (pl. elbeszéléssel), mivel (pl. prózában) utánoznak. Ezt a Poétika c. művében fejtette ki.

Mimézis: utánzat készítését jelenti negatív (másolás) és pozitív (képmás készítése, ábrázolás, modellezés) értelemben.  Eljátszást, megszemélyesítést, színészkedést is jelent. A költészet az általánosra törekszik, azt ragadja meg, ami lehetséges, vagy ami történni szokott.

Komédia: Nálunk hitványabbakat utánoz, dramatikus, metrikus szövegek és dalbetétek jellemzőek rá. A nevetséges nevetségessé tételével katarzist vált ki. Olyan hibát gúnyol ki, mely nem okoz fájdalmat vagy bajt. Jelmezek: nagy has és/vagy lógó mell, nagy fenék, phallosz (test nyílásai erőteljesek, kitüremkedőek), anyagcserét fokozó testrészek és működésben lévő nemző testrészek kihangsúlyozása.

Ókomédia: Arisztophanész – Felhők c. művének, 423-ban volt bemutatója, de megbukott, mert csak harmadik lett a három versenydarab közül. Elkezdte átírni, de sosem készült el vele. A mai ismert mű a két mű keveréke, az egyik legnépszerűbb dráma lett. Sztrepsziádész→Előkelő származású nőt vett el, bár ő maga vidéki származású, eladósodik a fia miatt. Közeleg a hónap vége, a törlesztés napja, beíratja fiát Szókrátészhez, hogy tanulja meg hogyan lehet pert nyerni a hitelezők ellen. Alaphelyzet: a középpontban áll egy átlag állampolgár hétköznapi problémával (egyéni szemszög). A probléma megoldásához kell egy zseniális ötlet. →Nem szokványos a Felhők c. mű alaphelyzetében, a kettős kötődés→városi kultúra módszereit akarja alkalmazni↔egyszerű neveltetésű, alkalmatlan rá. Tisztességtelen módszerek megjelenése. Fia nem hajlandó Szókrátészhez elmenni, ezért ő megy el, de kirúgják. Végül beiratkozik a fia. Sztrepsziádész sikeresen alkalmazza az érveket, amit fia tanult. Fia megveri, majd elmagyarázza miért tette. Sztrepsziádész dühében felgyújtja a Gondolkozdát? Ezzel zárul a mű.

→Mit tanít Szókrátész:

Hány bolhalábat ugrik a légy? Hogyan zümmög a légy?

Az igazi Istenek a „felhők”

Tőlük származnak a gondolatok

Szellemi elit megjelenése→tudományos dolgok→értelmetlen időpocsékolás az átlagember számára

Nyelvészeti problémák – hím galamb helyes megnevezése: „galambfi”

Anaxogorasz híve volt

Gazdag családok gyerekeit tanította

Tudatlanságra való ráébresztés – számos hagyományos istenképzetet kétségbe vont

Racionális elemzés + meggyőzés módszere

Arisztotelész: Poétika

1.A költői műfajokat a következők alapján lehet megkülönböztetni:

Milyen eszközökkel, mit és hogyan utánoznak.

Az eposzírás, a tragédiaköltészet, a komédia, a dithürambosz-költészet, a fuvola és a lantjáték mind utánzás. Más eszközökkel, mást és máshogyan utánoznak.

A szavak művészete a ritmusok alakításával utánozzák a jellemet, szenvedélyeket és tetteket. Még azt is „költészetnek” szokták nevezni, ha valamilyen orvosi vagy természettudományi tárgyat foglalnak versbe. Költő az, aki mindenféle versformát keverve végez utánzást (pl. Khairémon Kentaurosz c. műve).

A dithürambosz – és a nomoszköltészet, a tragédia és a komédia a ritmust, a dallamot és a versmértéket is használják, de abban különböznek, hogy egyesek egyszerre mind hármat használják, mások felváltva. Tehát a művészeti ágakat az különbözteti meg, hogy milyen eszközökkel végzik az utánzást.

Mivel az utánzók cselekvő embereket utánoznak, azoknak nálunk jobbaknak, vagy rosszabbaknak, vagy hozzánk hasonlónak kell lenniük.

Az említett utánzások mindegyikében megvannak ezek a különbségek, de mást-mást utánoznak, és ez különbözteti meg őket. A tragédia és a komédia abban különböznek, hogy a tragédia jobb embereket, a komédia hitványabb embereket utánoz. A harmadik különbség az, hogy az egyikben a költő maga beszél és mást is megszólaltat, a másikban csak a költő szólal meg, a harmadikban az utánzott személyek tevékenykednek és cselekednek. Ez a három különbség van meg az utánzásnál. Drámának nevezzük azt, amikor a cselekvő és a tevékenykedő embert utánozzák.

(Órai jegyzet: Arisztotelész az intuitív ismeretekre alapoz

– intuitív ismeretekből alakul ki a tudás, majd a tapasztalattal igazolható

– az egyes műfajok aszerint különböznek egymástól, hogy:

– mit? (nálunk nemesebb vagy hitványabb embereket)

– hogyan? (elbeszélés, szerzői hang, dramatikusan, cselekvéssel, csak a szereplőket megszólaltatva)

– mivel? (prózában, ritmikus prózában, metrum, dallamok) ábrázolnak

– Arisztotelész szerint a dialógus (és itt Platónra gondolt, aki valszeg nem örült ennek) is költészet)

A komédia meghatározása:

A komédia a ritmust, a dallamot és a versmértéket is használja, de abban különbözik, hogy egyesek egyszerre mind hármat használják, mások felváltva.

Homérosz jelölte ki a komédia formáját. A „Margitész” olyan viszonyban van a komédiával, mint az „Iliász” és az „Odüsszeia” a tragédiával.  (Margitész a Kr. e. VII-VI. században keletkezett görög epikus költemény, szerzőjének Homéroszt vagy Pigrészt tartották. Főhőse az ostoba Margitész, aki „sok dolgot tudott, de mindent rosszul tudott”. Felnőtt fejjel nem tudta, apja szülte-e vagy az anyja, feleségének csellel kellett rávennie arra, hogy házaséletet éljen, meg akarta mérni a tenger hullámait stb. Margitész szülei dúsgazdag emberek voltak, a költemény szerzője hősében talán az epikus hős komikus fordítottját ábrázolta művében.

A komédia kezdetben rögtönző jellegű volt. A városban lakó most is dívó phallikus dalok előadói fejlesztették ki.

2. Az agón meghatározása: Küzdelem, verseny, kihívás, melyet vallási fesztiválokon tartottak.

Az ókomédiában jelentése formális szabály, egyezmény alapján vívott szópárbaj. Vita a pozitív és a negatív főhős között, kórussal, mely általában a bíróságot alkotja. A győzelem a második beszélőé és az övé az utolsó szó joga is.

Kik között játszódik le agón a Felhők c. műben? Milyen eredménnyel?

Pheidippidész, Sztrepsziadész fia és Sztrepsziadész között zajlik le agón. Vitáznak arról, hogy helyénvaló-e, hogy Pheidippidész megveri apját. A vitát Pheidippidész nyeri és meg is veri apját. Apja erre dühbe jön és felgyújtja a Gondolkozdát, ahol fia a vitázás művészetét Szókrátésztől tanulta.

3. Miért kapta Arisztophanész komédiája a Felhők címet? Mi a szerepük a cselekményben?

Arisztophanész komédiája azért kapta a Felhők címet, mert Szókrátész azt állítja, hogy Zeusz nem létezik, és nem ő adja az esőt, hanem a felhők. Sztrepsziadésznak magyarázza, hogy a villámokat és mennydörgést sem Zeusz generálja, hanem a felhők. Szókrátész tudományosan támasztja alá azokat a jelenségeket, melyek annak előtte Istenségeknek tulajdonítottak.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: