Történettudomány 4.

Bloch, Marc: A történész mestersége; Osiris Kiadó, Budapest, 1996; 41-97.

A történeti megfigyelés általános jellemzői

– a múlt megismerése tanúk által történik, szükségszerűen közvetett
– a múlt nyomaihoz való hozzáférés logikai úton: az uri királysírokban talált amazonit-gyöngyök azIndiával való cserekereskedelmet feltételezik, mivel e kő legközelebbi lelőhelye ott van (régészet)
– a történelem nyomokból áll, amelyek rekonstruálhatatlan tényekre utalnak

A tanúbizonyságok

– kétféle: szándékos (Hérodotosz) és nem szándékos (piramisszövegek)
– narratív források: céljuk eleve az olvasók informálása
– nem azt keressük, amit a szöveg kifejezetten állít; a középkori életrajzok siznte semmit nem mondanak el azokról a személyekről, akikről szólnak (ami a tkp. céljuk), viszont sok mindent elárulnak a középkor egy bizonyos rétegének világszemléletéről (amiről nem akartak írni)
– egy dokumentum akkor értékes, ha az olvasó tud mit kérdezni tőle, tudja értelmezni; nincs passzív megfigyelés
– a kérdések megfontolt és rugalmas kiválasztása, módszerek a tanúbizonyságok olvasására, ami alapján megkülönböztethetők a technikák
– nélkülözhetetlen, hogy egy történész az alapvető technikákkal tisztában legyen

A tanúbizonyságok áthagyományozódása

– az egyik legnehezebb feladat a dokumentumok összegyűjtése
– a dokumentumok és források a tudomány eszközei
– minden történeti műben szerepelnie kell egy olyan fejezetnek, ami arról szól, hogy honnan tudom azt, amit tudok
– a források elégtelensége vagy elérhetetlensége
– a megfigyelés módszerei a jelenre és a múltra vonatkoztatva is hasonlóak

A kritikai módszer történetének vázlata

– semmilyen történeti tanúbizonyságot nem szabad kritika nélkül venni
– a kritikai módszer kialakulása a 17. sz. 2. fele
– az Értekezés a módszerről kora; a kritikai módszer azelőtt valaminek a hiányát jelentette, azóta pedig a megismerés egyik eszköze; ez a gondolat egy jól meghatározott pilanatban jelent meg, egy egész nemzedék gondolkodásában
– a forrásokra azért van szükség, hogy a történész alávesse magát az ellenőrizhetőségnek

A hazugság és tévedés nyomában

– csalás: szerző és dátum meghamisítása; tartalmi csalás
– a csalás is lehet tanúbizonyság
– átírás – valaki érdekében
– a tanúk tévedhetnek teljesen jóhiszeműen, pontatlan tanúvallomások
– a tanúvallomások mindig szólnak arról is, hogy egy adott korban mit tartanak természetesnek
– mítoszteremtés, legendák, szájhagyomány

A kritikai módszer logikájának vázlata

– egy dátumot mindig úgy állapítunk meg, hogy ellenőrizzük és beillesztjük egy kronológiába – összehasonlítás
– ítélet eltérés alapján: egymásnak ellentmondó tanúbizonyságok, hiteles források kérdése, a szavahihetőség mérlegelése, szociológiai vonatkozású érvek
– túl erős hasonlóság: a tanúbizonyság elvetésére késztet; pl. két szemtanú szóról szóra megegyező vallomása arra enged következtetni, hogy előre eltervezett vallomásról van szó
– igazoló és hiteltelenítő hasonlóság
– ha felvetődik a másolás, meg kel határozni a másolás irányát
– egy tanúbizonyság igaz voltának kritériuma, hogy hasonlóságot mutasson a szomszédos tanúbizonyságokkal
– lehet, h tudásunk korlátozott, vagy az ellentmondás a dolgokban van
– Pascal stílusa csak az övé, de a nyelvtan és nyelv, amit használ, egy bizonyos korszakra jellemző
– a véletlen egybeesés szerepe, ld. Yáqut

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: