Történettudomány – olvasmányok 2

Koselleck, Reinhardt: Elmúlt jövő; Atlantisz, Budapest, 2oo3; p. 41-47

– toposz: a történelem az élet tanítómestere; historia magistra vitae (Cicero)
– a történeti tapasztalatot tanulással el lehet sajátítani, “a múlt sikerének ismétlése és a régiek hibáina elkerülése” (Diodorus Siculus)
– a toposz érvénye a XVIII. századig töretlen
– Montaigne: a történetek minden általánosítást ellehetetlenítenek
– Bodin: egyetemes szabályok a történelem segítségével
– a formula arra utal, hogy létezik az emberi lehetőségek valamilyen általánosan elfogadott előzetes értelmezése egy ált. tört. kontinuumban
– a hist. képes arra, hogy a kortársakat és később születőket okosabbakká és jobbakká tegye, de csak akkor és csak addig, ha és ameddig az előfeltételek alapjai megegyeznek
– az emberi természet állandósága – az erről szóló történetek újra felhasználhatók morális, teológiai elméletek bizonyítására
– a toposz függött a körülmények állandóságától – a történetek potenciális hasonlósága miatt a múlt példái használhatók maradtak

I.

– a HMV a szónoki mesterség kapcsán hangzik el: kizárólag a szónok képes arra, hogy az élet szempontjából tanulságos történeteket halhatatlanná tegye, és továbbörökítse a benne felhalmozott tapasztalatokat
– a szónok a történelmet példatárként használja
– Sevillai Izidor pogány történeteket is hagyományozott pédák gyanánt – elismerte a pogány történetek nevelő hatását
– Beda Venerabilis már tudatosan védelmébe veszi a profán történelmet, ami jó és rossz példák tárháza – a profán történelem beépülése az üdvtörténetbe, alárendelt szerepben
– Melanchton: felemlíti a vallási és pogány történelem nevelő hatását, mindkét féle Isten rendelésére utal
– az ókori történeti szemléletből + az üdvtörténetből eredő történeti tapasztalat
– a bibliai történelmi szemlélet Bossuet-ig nem feszítette szét azt a keretet, amelyen belül az ember tanulságokat meríthet
– az üdvtört. degradálódásával előtérbe kerül a profán történelem
– Machiavelli: a régiek csodálása és utánzása
– a példázatos és tapasztalati gondolkodást újfajta egységgé kovácsolja
– Bodin: a tört. szent törvényei bevilágítják a jövőt, de nem teológiai, hanem politikai-gyakorlati értelemben
– ellenvélemények: Guicciardini – a jövő bizonytalan, a történelemnek nincs prognosztikus szerepe

II.

– Tocqueville: “a múlt már nem világítja meg a jövőt, az emberi szellem sötétben tapogatózik”

a. német történetfilozófia
– német nyelvterületen eltolódás a szóhasználat terén, ami kiüresíti a toposz értelmét (175o után); historia vs. geschihte
– a G. inkább utal magára a történelemre, mint annak elbeszélésére; a történelem, mint esemény és a történelem, mint beszámoló elkezdett egybeesni, és a historia kiszorul
– a történelem nem más, mint a történelemről való tudás
– ez megváltoztatja a HMV toposzát
– “a történelem semmi másra nem tanít, csak történelemre” (Radowitz)
– az igazi tanítómester maga a történelem, nem pedig a megírt történelem
– a történetek fölött áll A TÖRTÉNELEM (Droysen)
– die Geschihte (eredetileg többesszám, de egyesszám lesz belőle)
– egységben látott történelem
– a kronologikus események helyett a titkos motívumokra kerül a hangsúly; pragmatiukus szerkezetből belső rend
– egyre jelentősebbek a politikai követelmények
– jelentkezik a valósághoz való hűség igénye
– morál példagyűjteménye, de a res factae (tényleges dolgok) helyett res fictae (kitalált dolgok) válnak értékesebbé
– újfajta történeti valóságtudat – a regények is kénytelenek “igazi történelmet” írni
– Kant: az emberi cselekedetek halmazának értelmes rendszere
– rendszernek tekintett történelem
– Humboldt: “minden eseményt egyetlen egész részeként kell bemutatni”, “a történelem általános formáját kell ábrázolni”
– 176o-178o között kialakul a történelem filozófiájának fogalma
– a filozófia a történelmet haladássá transzponálja
– a történelem nem más, mint egy nagyszabású rendezvény az emberi nem nevelésére – padagógiai összrendezvény
– az ész nem engedi, hogy az ember közvetlen úton tanuljon a történelemből: közvetett úton kényszeríti erre
– nagy, egyesszámú, megszemélyesített fogalmak kialakulása: A Szabadság, az igazság, a forradalom, stb.
– nincs visszatérő történelem, nincsenek felhasználható tapasztalatok
– a régebbi korokban a történetíró bíráskodni is hivatott
– Schiller: a történelemben magában lakozó igazság
– büntetést tartogató idő, korszellem, amelynek engedelmességgel tartozunk, determináltság
– a felvilágosodás nem engedhette meg magának, hogy a múltra támaszkodjon; “a múltat végképp eltörölni”
– a múlt lehető leggyorsabb feldolgozása, hogy megnyíljon az út az új jövő előtt
– a történelem csinálhatóságának képe megfosztja a historiát a régi tekintélyétől
– a történelem tervezhető, sőt, a tervezésre szorul
– manipulálható történelem
– a történelem:

a. szingularizálódása
b. temporalizálódása
c. befolyásolhatósága

– Niebuhr: a történelmi idő önmagában különböző és megkülönböztethető
– az idő differenciálódása: a gyrosulás és lassulás tapasztalata

b. a történelem felgyorsulása

– a történelem elzárkózik az egyre változékonyabb aktualitástól
– a német történeti iskola, akármennyire is a múlt tudományáv akarta avatni magát, kéytelen volt reflexív tudománnyá válni
– Savigny: “a historia nem puszta példagyűjtemény, hanem saját álláspontunk megismerésének egyetlen igaz útja”

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: