Arab irodalmi kislexikon – A

forrás: Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története; Kőrösi Csoma társaság, Budapest, én.;

A nevek melletti számok a könyv oldalszámait jelölik, ahol az adott íróról olvasni lehet. A kettőspont utáni kettős szám az illető halálozási dátumát jelöli, az első a Hiǧra szerint, a második a Gergely-naptár szerint. A nevek átírásban szerepelnek.

Abū cAmr aš-Šaybānī 54: 2o5-213/82o-829 k.; arab költészet gyűjtője

Abū cAmr b. al-cAlā 52, 94: 154/77o; régi költészet és klasszikus arab nyelvhasználat gyűjtője; előkelő Qur’ān-filológus; gyűjteményes füzetei megtöltötték a házát egészen a tetőig; öregkorára vallásos lett, és jegyzeteit elégette, viszont tudta őket kívülről; nagyor híres arab filológusok kerültek ki iskolájából;

Abū cUbayd 56: 223/837. A régi arab társadalom és világnézet számára fontos példabeszédeket írt.

Abū cUbayda 54: 2o9/824; költészet-gyűjtő

Abū Dā’ud 67: 275/888; ḥadīṯ-gyűjtemény-szerző; Sunan; Kutub as-sitta (A hat könyv); ezek a gyűjtemények a legtekintélyesebb források.

Abū Ḏucayb 55: a Huḏayl törzs diwānjában szereplő muhaḍram (iszlám korában is élt) költő, részt vett az iszlám afrikai hódításában

Abū Dulaf 166, 167: 33o/941; Szászánida udvarból egy küldöttséggel érkezett Indiába. Járt Tibetben, Afganisztánban, a Himalájában, ezeket le is írta (Az országok csodái).

Abū Firās 122: 357/967. Sayf ad-Dawla rokona, róla is írt költeményeket. Qur’ānak kiemelkedő költője Mutanabbí mellett. Bátor harcos, görög fogságban is volt Konstantinápolyban. Sayf ad-Dawla halála után kalifa akart lenni, de annak fiai csapatokat küldtek ellene, s a csatában elesett.

Abū Ḥanīfa 74-76: 15o/767-ben. A ḥanafita fiqh-iskola megalapítója (Oszmán-Török birodalom, Közép-Ázsia, India).

Abū Ḥanīfa ad-Dīnawārī 159: 282/895; természettudós; könyve: Kitān an-nabāt (A növények könyve)

Abū l-cAtāhiya 116, 117: 213/858. Aszkézist, vallásos felfogást (zuhd) hirdető költő. Az cAnayza törzsből. Kūfában nőtt fel, ahol fazekas volt, majd Bagdadba ment, ahol a kalifa felfigyelt rá, és támogatta. Világi költészettel kezdte, de csakhamar rátért a zuhd művelésére, ezek alkotjátk diwānját. Verseiben általános erkölcsökről, világról való lemondásról ír, aszkéta költő, de nem tartozik a ṣūfī költők közé.

Abū l-Faraǧ al-Iṣfahānī 57, 1o5, 12o, 193: 356/966-ban. Ő állította össze az arab költészet legnagyobb enciklopédiáját (Kitāb al-aġānī, Az énekek könyve, 21 kötet). Nem csak a költőkről szól, a társadalmi viszonyokat is tükrözi. Művét Sayf ad-Dawlának ajánlotta.

Abū l-Fidā’ 215: 732/1331; történész, az ayyūbida család tagja, ḥamāi fejedelem; nagy történelmi munkája a Muhtaṣar tārīh al-bašar (Az emberiség történetének röid összefoglalása); ebben iszlám előtti és utáni történetek, a történelem kezdeteitől a 729/1328. évig; munkájában a Prófáta élete is bele van foglalva, ez az első eredeti arab forrás az életéről, amely Európában is ismertté vált; geográfiai mjunkája a Taqwīm al-buldān (Az országok felmérése), amelyben mindenhol meghatározza a földrajzi hosszúságot és szélességet

Abū Macšar al-Balhi 156: 272/885; asztrológiai számításairól vált híressé

Abū Nuwās 115, 116: 195/810 k. A II/VIII. sz. legnagyobb költője. Neve jelentése: „fürtös”. Alacsony rangú családban született, de Baṣrában és Kūfában tanult, többek közt Halaf al-Aḥmar is tanította. Élt a sivatagban is, itt tanulta a tiszta arab nyelvet. Eztán Bagdadba megy, Hārūn ar-Rašīd és fia felfigyelnek rá, de itt sokszor bajba kerül, mert költeményeiben nem tudja, hol a határ. Ez okozza halálát is. A régi qaṣīdát megvetette, csak a nyelvben és versmértékben igazodott hozzá, főleg bordalairól és szerelmi költeményeiről híres.

Abū Šāma 187: 665/1266; történész; munkája a Kitāb ar-rawḍatayn fī ahbār ad-dawlatayn (A két virágoskert – a két dinasztia története); Nūr ad-Dīn és Ṣalāḥ ad-Dīn szultánok története; igen fontos forrás a keresztes hadjáratokra nézve;

Abū Šuǧāc 78: VI/XII. sz végén; šāficīta jogász;

Abū Tammām 56, 118, 119: 231/845; Ṭayy törzsből; Palesztinában születet, fiatal korát Szíriában és Egyiptomban töltötte, majd Bagdadban al-Muctaṣim kalifának írt dícsverseket; innen Hurāsānba ment; költészeti antológia, az al-Ḥamāsa gyűjtője; a régi költők utánzására törekedett;

Abū Yūsuf 75, 76: 182/798-ban. Abū Ḥanīfa tanítványa. Al-Mahdí kalifa a főváros főbírójává nevezte ki. A muszlim kormányzásra vonatkozó vallási elvekről írt munkát (Kitāb al-harāǧ – Az adózás könyve).

Acša (al-Akbar) 32, 33, 52, 1o2: 629 k. Keresztül-kasul átutazta Arábiát, a perzsa király udvarában is vendégül láták. Műveiben mutatkotó műveltség sokkal magasabb ez utazások miatt, mint más költőkében. Mestere a bor leírásának. Gúnyköltő is. Egy híressévált dicsverssel ment a próféta elé.

Ahṭal 58, 59: 92/710-ben, a keresztény Taġlib törzsből. Leginkább városi, de gyakran vágyódik vissza a sivatagba. Az Omajjádokhoz írt udvari költeményeket, nagyon szerették, de alkotott hiǧā’kat is. Részt vett a korszak legnagyobb költői versengésében (an-Naqá’id – ellentétek) al-Farazdaq-kal és Ǧarīrral, al-Farazdaq pártját fogta.

al-Aṣmacī 54, 56, 94, 97, 181: 216/831. Pogánykori vers-gyűjtő.

carī 8o, 21o: 324/935, Bagdadban. Teológus, (uṣūl ad-dīn – „a vallás alapjai”, hitágazatok kutatása) a mutazilita tanok okozta viták idején al-Māturīdīvel egy időben megállapította az igaz iszlám dogmáit (caqā’id). Tanításaik nyomán még sok hasonló munka keletkezett.

Avempace ld. Ibn Bāǧǧa

Avenzoar ld. Ibn Zuhr

Averroës ld. Ibn Rušd

Avicenna ld. Ibn Sīnā

Aws b. Ḥaǧar 22: Kacb b. Zuhayr apja, szintén híres költő;

Azraqī 185, 217: 219/834. Műve: Tārīh Makka (Mekka története) – helytörténeti mű.

cAbīd b. al-Abraṣ 28: 554; a lahmida udvar költője, aki elsősorban dícsversesket (madḥ) írt

cAdī b. Zayd 29: 6o4; apja és nagyapja magas rangú hivatalnok a ḥīrai udvarban; Perzsiában előkelő műveltséget szerez, és mint a perzsa király követe, járt Konstantinápolyban is; később a ḥīrai udvarban visel magas méltóságot, ahol jelentős befolyást gyakorol az államügyekre; börtönben hal meg; leghíresebbek bordalai;

cAǧǧāǧ 61: 9o/7o8; a qaṣīda típusú raǧaz-vers legkiválóbb művelője; leghíresebb a rá betűre rímelő nagy raǧaz-vers, amelyikben cUmar b. cUbaydallāh hadvezért dícsőíti

cAlqama 27, 55: 598k; al-Faḥl, a Mén; legnevezetesebb költeménye, amelyben Ḥāriṯ al-Acraǧ ġassānida királyhoz folyamodik, hogy bocsássa szabadon a törzséből, a Tamīmból ejtett foglyokat

cAmr b. Kulṯūm 26, 52: 600 k., a Taġlib törzsből, a Bakr törzs ellensége. Anyja híres, hősies nő volt. Verseiben hág tetőpontjára az arab törzsek dicsekvő költészete (mufāhara). Szintén járt a ḥīrai királynál. Nagyon kedvelte a bort, állítólag ez okozta vesztét.

cAntara 18-2o, 52, 55, 139: 615 k., az cAbs törzsből. Anyja fekete rabszolganő; sokáig nem ismerték el, noha sokat tett törzséért. Unokahúgába, cAblába szerelmes. Szerelméről, harcairól énekel. Az arabok nemzeti hőse, a népi elbeszélők rímes regény írtak hozzá (al-Antaríyya, cAntar-regény – Qissat cAntara).

cAskarī 56: 359/1oo4; példabeszéd (amṯāl)-feldolgozó;

cAynī 2o9: 855/1415, kairói tudós és főbíró; munkája, az cUdmat al-qārī fi šarḥ al- Buhāri (Az olvasó támasztéka al-Buhāri magyarázatában, 11 kötet), ami al-Buhāri-kommentár, és Ibn Ḥaǧar al-Askalānī szintén al-Buhāri-kommentárját kommentálja;

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: