Történettudomány – olvasmányok 1.

Breisach, Ernst: Historiográfia; Osiris, Budapest, 2oo4; 2o6-221

13. fejezet – 18. század: egy új történetírás keresése

– erre az időre széthullik az egységes keresztény történelem-értelmezés (humanista szövegkritika, pogány klasszikus szerzők megismerése, az egyház tekintélyének és a hitnek megrendülése új filozófiai és tudományos nézetek)
– kérdésessé válik az Ósz, mint történeti forrás, ET elszakad a világi történetírástól, az üdvtört. ritkábban jelenik meg benne, teológiailag semleges korszakolás
– ciklikus modellek, történeti folytonosság újfajta szemlélete (historizmus)
– az új kategóriákat a nemzeti állam kontextusában vezették be
– fr. filozófusok: radikális értelmezés – természeti törvények, racionális emberiség, történelmi fejlődés
– két véglet: göttingeni egyetem tudósai vs. Herder (olyan történelemszemlélet, amelynek alapja a szerves élet)

A történeti igazságról alkotott új nézetek

– az igazság eruditus értelmezése – gazdag módszertani eszköztár; a történelem kritikai vizsgálata
– francia történetírók: szövegkiadások, történetírás módszertana, gyűjtemények, forrásgyűjtemények, egyháztörténetek, jegyzékek
– német történészek: jogtudomány; természeti jog – történelem, mint compendium exemplii; az a priori elméletek igazolására
– az emberi értelem képes a világ felett uralkodni, a történelem példatár a helyes viselkedéshez és a bölcs döntésekhez

A történeti igazság új felfogása

– Giabbattista Vico: Scienza Nuova – teljes, kidolgozott történelemszemlélet
– tagadta a karteziánius filozófia azon tételét, hogy csak azok a megismerésre érdemes dolgok, amelyek a matematika, fizika, filozófia eszközeivel megismerhetők (természettudományok), hanem a factum az, amit az ember maga teremt, és ezt jobban megérti, mint azt, amivel csak szembesül; társadalomtudományok fontossága és valóságossága
– Leibnitz: a világ önmagukban zárt, osztatlan elemekből (monászokból) áll, melyek előre megszabott, harmonikus rend szerint alakulnak ki; a világ állandófejlődés állapotában van, célja a a teljesség és a tökéletes szépség elérése
– minden monász a világegyetem tükörképe – rész és egész dialektkus viszonya;
– a történelem vizsgálatakor a valós eseményekre kell koncentrálni, nem merülhet ki az ok-okozati összefüggések feltárásában, mert ritkán fordul elő, hogy egy jelenséget egyetlen okkal és okozattal modellezni lehessen

Új, átfogó értelmezések: fejlődés a történelemben

– fejlődéselmélet

A történelem mint az emberiség felnőtté válásának útja

– a tudományos fejlődés elérte a nagykorúságot
– Isten megteremtette a világot, ami a newtoni rend szerint jár a maga útján
– minden pusztító erő orvosolhatónak tűnt, az ember lapjában véve jó, mert racionális
– tévedésből ésbabonaságból felszabaduló értelem
– Voltaire: Esszé a nemzetek erkölcseiről, szokásairól és szelleméről – a történelem kulturális értelmezésének pontos és elegáns megoldása; egyetemes fejlődés tézise, a nyugati civilizáció szupremációja, a kultúrák fejlődési eltérése a „civiláció” különböző fokán való megmaradás
– a tömegek nem fogják elérni a teljes racionalitást, ezért a minden tekintetben civilizált emberek kell nekik törvényeket hozzanak (hogy aztán megláthassuk, mi lett a gyarmatosításból. a szerk.)
– cél a boldogság
– a fejlődéselmélet a nyugat világ korábbi korszakait is leértékelte; az emberiség gyermekkora; a keresztény kor a sötétség kora az ókor világossága után

A fejlődés mozgatórugói és mintái

– a sötétség évszázadokon át gúzsba kötötte az emberiséget, de az értelem képes megküzdeni ezekkel az erőkkel
– az emberiség felszabadítása a természet zsanoki hatalma és az irracionális társadalmi uralom alól
– spirális fejlődés; különböző fejlődésmodellek

A történelem szerepe

– cél a boldogság elérése
– a történeem példák segítségével tanító filozófia

Követelmények a fejlődéstől

– Rousseau: vissza a természethez (aka. aranykor, természetes ártatlanság; vö. Robinson, Ibn Tufayl: A természetes ember, stb.); a bűnbeesés a tulajdon megjelenése
– materialista filozófusok: az emberiség története a hanyatlás története
– kizárólag az okok mechanikus láncolata, emberi szempontok nem játszanak szerepet, fatalizmus, nincs tanulság
– Hume: más okból utasítja el a világegyetem jóságába vetett hitet és a haladást: nem tágított attól, hogy minden általunk megfigyelt rendszern az emebri szellemből származik, nem adja vissza a valóságot; az elméletek egyéni koncepciók

A ciklikus modell

G. Vico: Isten és a kultúrák ciklusa

– az ember elsősorban társadalmi lény, ezért új tudomány megteremtésén fáradozik, mely a közösségi élet fejlődésére világít rá
– mindegyik ciklus három alciklusból: istenek, hősök, emberek; V. szerint ezt a rendszert az isteni gondviselés alkotta meg
– az emberi társadalom három pillére: a temetés, a házasság és a vallás
– istenek korszaka: a társadalmi szabályok isteni eredetűek, mert egyedül az isteni tekintély képes a rend fenntartására; az formálja az emberi közösség tudatát is
– minden korszaknak megvolt a maga kulturális közege, kollektív tudata

A cikluselmélet és a filozófusok

– Montesqieu
– barbárság, felemelkedés, hódítás, jól szervezett nép, növekedés, kifinomulás, elgyöngülés, barbárság

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: