Nagy Isten – Avatára – Bhakti-költészet

Hinduizmus – Dezső Csaba, 2oo9. feb. 12.

A Nagy Isten

– dévák és dévik
– Bhagaván (Úr-Visnu), Ísvara (Úr-Síva), Bharatí (úrnő), Dévi (mahátmja, Istennő) – egyetlen, öröktől fogva létező isten, aki teremtő, nem része a körforgásnak; henoteizmus
– alapszövegek: Bhagavad-Gítá: Krisna; a Mahábhárátá része; a Mahábhárátában törzsfőnök, Ardzsuna kocsihajtója, és meghal; a másik Krisnát tehénpásztorok nevelik fel; ez a kétféle hagyomány adja Krisna földi személyiségét
– Svétasvara-Upanisad: Rudra-Síva
– puránák – szent szövegek, enciklopédiák, mítoszok, genealógiák; egyes puránák a nagy istenekhez köthetők (Vekerdi József: A puránák)
– számszárá: olyan dolgokr vágyunk, amik nem állandóak, és amikor elmúlnak, szenvedést okoznak; olyan dolgokra kell vágyni, amik nem múlnak el, és nem okoznak szenvedést;
– Istenkép-változás: nincs keresztény értelemben vett szentháromság, mert nincs olyan szöveg, ahol 3 isten egyenrangú lenne, mindig van hierarchia, minőségi különbség
– szerelmi életük van, aminek leírásához az indiai szerelmi költészet eszköztárát használják
– bizonyos szövegeket lehet költeményként vagy vallásos szövegként is olvasni
– Dzsajadéva: Pásztorének (Weöres S. fordítása)
– nincs formai különbség az ember és istenek szerelmének leírása között
– bhakti: az istenséggel való viszony; imádat, devotio, szeretet, vallásos odaadás; jelenti az isten kegyelmét is a hívő iránt; kétirányú viszony
– bhakti-költészet tamil nyelven – vallásos és szerelmi költészet
– Dzsajadéva: Gítá-góvinda – 12. sz.
– Bína: Csandi-sataka – 7. sz.
– Álvárok – tamil ny. – I. ée. 2 fele, sok költőnő közöttük – Visnu
– Bhágavata-purána; kr. u. 9oo – szanszkrit – Krisna
– a templomi szoborban Visnu jelen van, ezzel szerelembe esik egy fiatal hajadon, áldoz, táncol, énekel
– bengáli Krisna-kultusz – Csaitanja – 16. sz.
– Viraha: elválás, távollét, Krisna nem tud mindig a 16e. pásztorlánykával egyszerre lenni, és akivel nincs, az Viraha-t érez; Rádha a legkedvesebb a pásztorlányok között
– Csaitanja ezt az érzést fokozza az eksztázisig; ez a legszenvedélyesebb része a bhaktinak
– gószvámik: a bhakti-költészet teológiája; 16. sz. ; a Krisna-Rádha közötti viszony megfogalmazza a világ alapvető egységét: a teremtő és teremtett világ egy (egyesül); mi úgy éljük meg a világot, hogy el agyunk szakítva a teremtőtől; dinamikus viszony

Avatára – leszállás, megjelenés

– az isten megjelenik, viszonyul a hívőkhöz, szeretettel fordul teremtményei felé
– helyreállító munkák
– Visnu: 1o avatára; Matsya, Kurma, Varáha (vízözön); Narasimha, Vamana (démon ellen); Parasuráma (ksatriák ellen); Ráma (Ráma mitológiáját besorolták); Krisna, Buddha, Kalkin (eljövendő)
– minden avatára kozmikus helyreállítás miatt történt
– arcsá-avatára, murti-avatára: képmás a templomban; így van jelen a földön; megjelenési forma;
– a földi jelenlét konkrét helyszíne a templom, a szertartások hasonlítanak a királyokkal kapcsolatos szertartásokra, úgy tisztelik, mintha király lenne
– a templomok saját mítoszai: szthala-purána (helyi purána); összindiai mítoszokat lokalizálnak, pl. a Narasimha-purána; ember-oroszlán-mítosz, le kellett győzni egy démont
– emberi avatára: guru; az isten inkarnálódása ember formájában
– pudzsá: templomi szertartás
– az isteni jelenlét választ kíván: a. bhakti; b. cselekvés
– Bhagavad-gítá: Krisna megmutatja isteni valóját Ardzsunának (11. é.)
– úgy kell cselekednünk, hogy minden tettünk áldozat az istennek
– lemondanak arról, amitfeláldoznak; cselekedetek: lemondanak a cselekedetekről, felajánlják cselekedeteiket

Mahájána-buddhizmus

– a buddhizmus nem fogadja el a Nagy Isten elképzelését; Buddha visszajött a nirvanából, ez kerül a MB középpontjába; könyörületesség: nem lép be addig a nirvanába, amíg minden teremtmény meg nem szabadul; bódhiszattva-ideál; ezzel szemben a hinájána-buddhizmus ideálja a srávaka – szerzetes – egyéni megszabadulás
– egy életen belül is elérhető a megszabadulás, de nem ez a végső cél

Bhakti-költészet

– álvárok – tamil
– bhakti – északon – szanszkrit
– szatí – a feleség, akit elégetnek
– aszatí: a házasságtörő nő motívuma; van férje, de csak Visnuba szerelmes
– magyarul: Mirá Bái: Távollét
– Mirá Bái: 15-16.sz. rádzsasztáni hercegnő, fiatal korában eljegyzik; katonai kultúra, özvegy-égetés
– gyermekkorában meglátogatta egy költő, aki egy Krisna-szobrot adott neki, nagyanyja megjósolta, hogy Krisna lesz a vőlegénye
– Mirá Bái férje fiatalon meghal, de ő nem akar utána halni, ezzel szégyent hoz a családjára
– Krisna templomába költözik, és később szentként kezdik tisztelni
– a bhakti-költészet fokozatai: 1. nyugodt szemlélődés; 2. szolgai odaadás; 3. barátság; 4. szülői szeretet (Krisna, mint gyermek); 5. szerelem

Kötelező olvasmányok:

Bhagavad-gítá 4,1-15; 9, 11.
Mirá Bái:
– Csengettyűk a lábán
– Tégy szolgálóddá
– Egyél, egyél csak
– Én meg elmegyek
– Ó, kedvesem, jelenj meg
– Megtudtam, király, mérget adtál

Advertisements

One thought on “Nagy Isten – Avatára – Bhakti-költészet

Add yours

  1. Rama, Krishna, Buddha, és Kalkin

    Erről a négy személyről szeretnék egy kicsit többet tudni,
    Az első háromról, hogy mikor éltek, mi volt a fő jellemző tanításuk, menyiben hoztak újat, vagy a korábbinál magasabb szintű tanítást,
    Kalkin az “eljövendő” pedig, hogy hogyan, mikor, milyen formában jön el, és eljövetelének mi lesz a célja.

    Nem biztos hogy hamar visszatérek a cikkhez, ezért akinek konkrét válasza van, szívesen venném az email címemre: hixipixi@yahoo.com

    Előre is köszönöm!
    Tamáska Zoltán

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: