A tíz Ige értemezési lehetőségei

I. értelmezési lehetőségek az egyházatyák korában
– Origenész: 1. grammatikus-szárkikus; 2. spirituális-allegórikus; 3. morális-anagogikus
– Ambrosius: 1. historikus; 2. spirituális; 3. morális
– Rufinus: 1. litterális; 2. spirituális-misztikus; morális
– Hieronimus: litterális-historikus-kárnális; 2. parabolikus-allegorikus-spirituális; 3. anagogikus-misztikus
– Augustinus: 1. historikus; 2. allegorikus; 3. aetiologikus; 4. apologikus

II. általános megjegyzések
– előzmény: Hammurabbi törvénykönyve, Mezopotámia
– Mózes szerzősége késői hagyomány, nem bizonyítható
– négy forrás-elmélet: Kuenen, Graf, Wellhausen – Jahvista, Elohista, Deuteronomista redakció és Deuteronómium, Papi Irat
– az eddig megoldhatatlan problémák: az Elohista biztos elkülönítése; a Deuteronomista Történeti Mű kérdése vs. Hexateuchos; a forráselmélet kritikátlan elfogadása; József története; az időbeli datálás kérdése;

III. Gerhard von Rad – szentélyhez kötődő narratíva
– történetiség, események egymásutánisága, feltárhatatlansága
– különböző betelepülő csoportok különböző élményekkel: Sínai-hegy, Kádés oázis, Sás-tenger
– kérdés, hogy összefüggő hagyomány-egység-e a Sínai hagyomány (Ex19-Num.1o,1o)
– előtte a Kádes-hagyományok, utána szintén – későbbi beillesztés
– két, jól elkülöníthető hagyományegység (J: Ex.19-24, 32-34, P: Ex.25-31, Ex.35-Num.1o,1o)
– az időrend feltehetőleg nem az események rendje, hanem egy kultikus ünnep forgatókönyve
– párhuzamok: síkemi dódekalógus (Dt.27,15kk), Lev.19,13-18 – J. akaratának katekizmusszerű megfogalmazása
– egy olyan kor kifejezésformája, amely nem ismeri a közösséggel szemben önállósult individuumot
– a dekalógus vsz. a síkemi szentély szövetség-megújítási ünnepének csúcspontja
– jogi aktus, Izráel J. tulajdonává vált
– nélkülöz minden kultikus vonatkozást: ha zarándokünnep, akkor laikusoknak szól, a profán életre vonatkozik
– ahhoz, hogy törvény legyen, hiányzik belőle a pozitív töltet; a J.hoz tartozás tág kereteit szabja meg; nem átfogó normarendszer
– az ÓSZ. sehol sem nevezi parancsolatnak: עשרת הזבר’ם
– Izráel J. akaratát dinamikusnak tartotta: minden nemzedék csak neki szóló felszólítást kap, hogy engedelmeskedjék; kivétel ezalól a fogság utáni időszak; – újraértelmezés
– a Dt.-ben az az újszerű, hogy a sokéle, időben és térben távol levő parancsolatokat egy Tórának értelmezi; majd a törvény abszolút rangra emelése, betű szerinti betartása
– a Dt. homiletikai célzatú
– Soggin: a Dt.-beli a régebbi, szervesebben illeszkedik; az Ex.-ról látszik, hogy betoldás
– a parancsolatok betartása összekapcsolódik J. egységével: egy Isten, egy Tóra, egy választott nép, egy kultuszhely
– más történelmi helyzet, más teológiai mondanivaló

IV. Eliade – Izrael legnagyobb találmánya a megszentelt történelem, és Isten, aki a történelemben jelenti ki akaratát

– a mitologikus hagyomány kiválogatása, átértelmezése
– nincs szó szoros értelemben vett monoteizmusról
– tökéletes hűséget követel
– nem a bálványimádás tilalma, hanem J. ábrázolhatatlansága, ahogy nincs neve, nincs képmása sem
– kizárólag antropomorf, de ez kétarcú, mert noha vannak emberi tulajdonságai, nincs égi családja; szentségében teljesen más; aliud;

V. Assman – a mózesi megkülönböztetés és a normatív inverzió
– emlékezet-történet; az egyiptomi emlékezet összemossa az Amarna-reformot (ami dokumentálható történetileg) a kivonulással (ami nem)
– a monoteista vallások: ellenvallások ; megkülönböztetés igaz és hamis között; a politeizmus lefordítható, a monoteizmus nem fordítható le a politeizmus nyelvére; vallások diplomáciai szerepe;
– a tízparancsolat első két parancsolata megfordítása az egyiptomi vallásosságnak: ami ott tilos, itt szabad, és fordítva; ezt az egyiptomi történelem is megőrizte Mózesről
Felhasznált és olvasásra ajánlott irodalom:

1. Rad, Gerhard von: Az Ószövetség teológiája; Osiris, Budapest, 2ooo (teológiai elemzés)
2. Soggin, J. Alberto : Bevezetés az Ószövetségbe; Kálvin, Budapest, 1999 (forráselmélethez)
3. Rózsa Huba: Az ószövetség keletkezése; Szent István, Budapest; (izagogika)
4. Tőkés István: A bibliai hermeneutika története; KRE, Kolozsvár, 1985 (hermeneutika)
5. Tőkés István: Új hermeneutika; Hermeneutikai kutatóközpont, Budapest, 1999 (hermeneutika 195o után)
6. Ricoeur, Paul: Fenomenológia és hermeneutika; Kossuth, Budapest, 1997
7. Assman, Jan: Mózes, az egyiptomi; Osiris, Budapest, 2oo3 (emlékezettörténet)
8. Eliade, Mircea: Vallási hiedelmek és eszmék története; Osiris, Budapest, 1998 (vallástörténet)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: