iszlám tudománytörténet – nő az iszlámban – szaffi jegyzete

2oo9. feb. 1o.

A házasság az iszlám jogban egy párra (férfi és nő) és a köztük lévő nemi aktusra utal. A szabad akaratból kötött házasság, valamint a nő által kezdeményezett válás és a fátyol viselése azonban mindig ingoványos talaját jelentette az iszlám világnak.

A fátyol: minden, ami a nő fejére kerül és nem kalap, az kimeríti a fátyol fogalmát. A viselésének vagy épp nem hordásának a kérdése az 1970-es évektől kezdve politikai ügy.

Mi történik akkor, ha egy nő válni akar?
Ha számba vesszük a lehetőségeit, akkor 2 dolog merülhet fel bennünk, az egyik, hogy megcsalja a férjét, míg a másik, hogy valahogy kikényszeríti a válás gondolatát a férjéből.

Az első alternatíva problémája az, hogy a megcsalás egyben a nő halálát jelentené, tehát akár el is felejthetjük.

A másik út járhatóbbnak tűnik. Ugyanis egyetlen szó vagy mondat, ami a férj szájából elhangzik, az váló ok lehet. A probléma csak az, hogy ezt tanúkkal kell bizonyítani, ami azért sem könnyű, mert a férj és a feleség ritkán folytat bizalmas beszélgetést mások előtt.

Azonban nem ez a legérdekesebb kérdés, hanem az, hogy betartjuk, vagy megszegjük-e a szabályokat.
Egy arab faluban egy apa beíratta az iskolába lány gyermekét, amely a közösség többi tagjában óriási felháborodást keltett. Valószínű nem lettek volna megrökönyödve, ha az apa tette nem lett volna szabály-ellenes. De gondoljuk végig, hogy pontosan mi okozta a megbotránkozást, a tény, hogy egy lány iskolába jár vagy a szabály megszegése, amely magában hordozza a változás tényét.
A változás általában problémákat szül, ettől függetlenül az iszlám világban is van változás, még a nők helyzetében is.

Egyiptomban Nasser forradalma után a lányok többsége már iskolába járt. Vagy gondoljunk Irakra, ahol ugyan a forradalom után is megvolt a lányok piaci értéke (a jegyajándék, mint minden arab országban). Ez az érték azonban már attól függött, hogy az eladó sorba kerülő lány mennyire volt tanult. Tehát minél tanultabb volt egy nő, annál drágább volt. 1965-66-ban forgatott Fecsegés a Níluson c. film egy Kairóban készült utcaképpel kezdődik, a filmkockákon miniszoknyás nők tömkelege látható.
Azóta azonban sokat változott a helyzet, fejlődni fejlődött, csak épp vissza. Egyiptomban törvény tiltja a lányok körülmetélését. Mégis a mai napig számtalan lánygyermeket csonkítanak meg, úgy, hogy a csonkítás tényét maga az anya is támogatja, annak ellenére, hogy vele is ugyanazt a szörnyűséget követték el. Ezt a helyzetet is azzal magyarázhatjuk, hogy a változás problémákat szül. Az anyák nem tudják, mit tegyenek lányaikkal és inkább a fájdalmas körülmetélést választják a beláthatatlan következményekkel járó másik úttal, vagyis a nem körülmetéléssel szemben.

A szakáll, mint az iszlám kultúra privilégiuma?
Az 1970-es évektől lett vallási értéke az arcszőrzetnek Ugyanis bűnnek tartották a szakáll nélküli ember mögött folytatott imát.
Kinek nincsen arcszőrzete?
– a nőknek (az öreg bajszok néniket leszámítva by Iványi tanár úr)
– a serdülőkorban lévő ifjúnak
– a bűnösöknek és az őrülteknek
„A Próféta szakállára esküszöm!”- török mondás
A szakáll viselésének eltűnésével egy időben a mondás is eltűnt.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: