hettiták

Hettiták

A hettiták ókori anatóliai nép voltak, akik Hatti történelmi régióban (a mai Közép-Törökország területén) éltek. A hettiták elsőként egyesítették Anatólia területének nagy részét. A hettita nyelv az első ismert indoeurópai nyelvű népként vonult be a történelembe. A hettiták országa volt az első igazán vaskori állam, amely híres volt kiváló harci kocsisairól. Birodalmuk az i. e. 1512. század között élte fénykorát. Fővárosuk Hattusas volt.

A név eredete

Egészen a 19. századig a nyugati világ egyetlen emlékét a hettitákról a Biblia szolgáltatta. Az Ószövetségben említett nép nevét, melyet a magánhangzók jelölése nélküli héber nyelv h-t, vagy ch-t formában írja le, a görög fordítások h kezdőbetűvel írták át. A lutheri Bibliafordításban ennek megfelelően a görögből átvett “hettita” szóalak (“Hethiter”) jelenik meg. Számos európai nyelvben a nép nevének helyesírása bizonytalan (pl. ném.: Hethiter, Chettiter, Hettiter, Hetiter, Hittiter, Chetiter), ezért számos alakban elfogadott volt. A keresztény felekezetek 1971-ben egyeztek meg a hettita szó helyesírásáról a Bibliában.

A hettiták magukat az “ezer Isten népe” jelzővel illették.

A Hettita Újbirodalom legnagyobb kiterjedése idején (sötétebben a hettita magterületek, zölddel az egyiptomi Újbirodalom északi vidékei)

A hettita magterületek a mai Törökország középső vidékén, a Halüsz folyó felső folyása mentén alakultak ki, dél felé egészen a szíriai térségig elnyúlva. Később jelentősen megnövekedett a hettiták ellenőrzése alatt álló terület, és Hatti nyugaton egészen az Égei-tenger partjáig, délen pedig Kánaánig terjeszkedett.

Történetük

A mai Közép-Törökország területét az i. e. 3. évezredben a hattik lakták. Uralmukat a hódító hettiták az i. e. 3. évezred végén döntötték meg.

A hettiták gyökerei

A Kr. e. 3. évezred végén jelentős népmozgás söpört végig Anatólián: megjelentek a kaukázusi eredetű hurrik és az indoeurópai hettiták, luwik és palaik.

A korai hettita időkről nem sokat tudunk. A vidék első írásos forrásai az Óasszír Birodalom intenzív kereskedelmi tevékenységének köszönhetőek. Az asszírok számos autonóm kereskedelmi telepet (kárum) és kisebb lerakatot (wabartum) hoztak létre Assurból kiinduló kereskedelmi útvonalaik végállomásaként anatóliai városokban. Messze a legjelentősebb ezek közül a hatalmas mennyiségű ránk maradt ékírásos anyag miatt Kanis (a hettita időkben Nesa) volt, de megemlítendő még többek között Hattusas, Purushattum és Zalpa.

Az óasszír kereskedelem virágzásának időszakában Anatólia településeit indoeurópai nevet viselő, egymással hadakozó uralkodók irányították, a lakosság azonban hatti nyelvű volt. A későbbi hettita királyok legrégebbi őseiknek Pithanát és Anittát tekintik, akik a máig ismeretlen helyen fekvő Kussara városából kiindulva meghódították Kanist, majd Hattusast és Zalpát is. Feltehetően velük hozható kapcsolatba az, hogy Kr. e. 1820 körül Nesa és a benne épült kárum tűzvészben elpusztult. Az ezt követő rétegben találtak is egy Anitta, a herceg palotája feliratot viselő tőrt.

A Hettita Óbirodalom

A hettiták magukat nesaiaknak, államukat Hattinak nevezték, mely szóalak az asszír szövegekben is előfordul[1]. Közvetlen ősükként az első hettita uralkodók a Kr. e. 17. század közepén uralkodó I. Labarnast tekintették, aki még mindig Kussarában székelt, de délen már kiterjesztette uralmát a Földközi-tenger partvidékéig. A fia, aki szintén a Labarnas nevet viselte, áttette Hattusasba a székhelyét, és ezzel összefüggésben vette fel az Hattusilis nevet. (A Labarnas név később köznevesült, és uralkodói címmé vált.) Körülbelül Kr. e. 1650 – Kr. e. 1620 között uralkodott, ez idő alatt harcolt a nyugati Arzawa ellen, és elfoglalta a szíriai Aleppót.

Hattusilist unokája, I. Mursilis (Kr. e. 1620 – Kr. e. 1590) követte a trónon, akit nagyapja a pankusnak nevezett államtanáccsal ismertetett el Kussara városában. Mursilisnek már a megerősödő hurri népességgel is számolnia kellett, akik közvetetten a bukását okozták: a király Kr. e. 1595-ben ugyanis az Eufrátesz mentén délkeletre vonult, és könnyedén kifosztotta Babilont, véget vetve a hosszú idő óta válságban levő Hammurapi-dinasztia uralkodásának. Még a zikkurat Marduk-szobrát is sikerült megszereznie. Mursilis mégis kudarcot vallott, ugyanis a hazaúton hurrik támadták meg hadait, és legyőzték. A király ugyan hazatért, ám a hírnevén esett csorbát nem tudta kiköszörülni: lázadások törtek ki ellene, amelyek keretében meggyilkolták.

A középhetitta kor

Mursilis halálát követően a forrongás és a hurrik vándorlása csak fokozódott, ami azzal járt, hogy magterületeit kivéve a hettita uralom a Kr. e. 16.14. századokban meggyengült. Ezt az időszakot számos kutató középhettita kornak tekinti, bár a kérdésben nincs konszenzus. A királyok különféle módszerekkel próbáltak úrrá lenni a helyzeten, ekkor született Telipinus (Kr. e. 1525 – Kr. e. 1500) trónöröklést szabályozó törvénykönyve is. I. és II. Tudhalijas hódításai a Kr. e. 14. század első felében nem bizonyultak tartósnak.

Közben a hurrik megszervezték saját államukat Délkelet-Anatóliában, Mitannit, ami hatalmas kulturális befolyást gyakorolt a válságból kilábaló hettitákra. Köztük folyamatos háborúskodás folyt Isuwa vidékéért, amely területet az Eufrátesz felső folyásaként azonosítottak, illetve Kizzuwatnáért (Kilikia).


A hettiták országa számára a fénykor kezdete I. Suppiluliumas (Kr. e. 1344. – Kr. e. 1322.) uralkodása volt. Ő apját, III. Tudhalijast követte a trónon. Már korábban kitűnt hadvezéri érdemeivel, mivel legyőzte az országot északról fenyegető kaskákat. Kihasználva a kínálkozó helyzetet, meghódította a belviszályban meggyengült Arzawát, majd az ugyanilyen problémákkal küszködő Mitannitól elfoglalta Isuwát és Kizzuwatát, végül Tusratta ellenében számos hadjáratban végleg meggyengítette és az asszírok közreműködésével megosztotta Mitannit. Birodalma átszervezéséhez hozzátartozott, hogy fiait a Szíriában meghódított kis államok élére nevezte ki vazallusnak. (Így került Telipinus Aleppó, Pijassilis pedig Karkemis élére, és így alapíthattak önálló dinasztiát.) Egy másik fiát, Zannanzast Egyiptomba küldte, hogy Tutanhamon özvegyét feleségül vegye, ám őt út közben megölték.

Suppiluliumas halálát követően lázadások törtek ki, amit fia, II. Mursilis (Kr. e. 1321 – Kr. e. 1295) vert le, aki folytatta a hanyatló Mitanni és a felemelkedő Középasszír Birodalom gyengeségét kihasználó terjeszkedő politikát. Az egyetlen másik nagyhatalom a térségben Egyiptom volt, aki viszont szilárdan tartotta szíriai állásait. Az összecsapás elkerülhetetlennek látszott, és Mursilis utódja, II. Muwatallis (Kr. e. 1295 – Kr. e. 1272) alatt be is következett. A híres, Kr. e. 1275-ös kadesi csatában az ellenséges feliratok szerint mindkét fél győzött, azonban II. Ramszesznek az életét mentve kellett menekülnie a harcmezőről. A hettita harci kocsik elsöpörték az egyiptomi haderő felét, és maguk meglehetősen csekély veszteségeket szenvedtek. A hettita gyalogságot be sem kellett vetni.

1988. óta a török kormány engedélyével folytat ásatásokat a Heinrich Schliemann, Dörpfeld, Blegen által, még mindig nem teljesen feltárt Trója romjain a tübingeni (Németország) egyetem előázsiai tanszékének expediciója. 1998. óta igen érdekes felfedezéseket tettek. Nevezetesen, sikerült megállapítani a késő bronzkori (Kr. e. XI. század) Trója tényleges kiterjedését, amelynek területe a korábban gyanítottnál mintegy tizenötször volt nagyobb, lakosainak száma a legendák ködébe vesző trójai háború idején valószínűleg elérte vagy meghaladta a harminc-harmincötezret. A késő bronzkori Trója VIA rétegeinek újabb ásatásainál igen sok, kifejezetten mükénéi stílusú nyílvesszőhegyet, pajzstöredekékeket, sisakforgók darabjait, vázák cseréptörmelékeit találták meg, amellyel egyértelművé vált, hogy az Iliászban Homérosz által megénekelt trójai háború a valóságban is lezajlott, természetesen, Heléna és Párisz királyfi szerelme csak legenda. Valószínűsíthető, hogy a trójai városállam annak idején egy görögök által lakott, de a hettita királynak éves adót fizető vazallus királyság volt, amely földrajzi helyzeténél fogva igen gazdag volt, hiszen kítűnően uralma alatt tarthatta a kereskedelmi útvonalakat. A hatalmának csúcspontján állú mükénéi királyság, szövetségben néhány hasonló bronzkori görög törpeállammal (Pülosz, Théba, Milétosz) a vámszedési monopólium megszerzése végett támadta meg Tróját, amelyet hosszas ostrom után sikerült is elfoglalniok. Néhány, az utóbbi 20 évben a mükénéi ásatások során talált, protogörög nyelvű, lineáris B írással írt ékírásos agyagtáblában feljegyzéseket találni arról, hogy Illion (hettitául Illajawa) városából egy sikeres háborút követően igen sok női foglyot hurcoltak be Mükénébe, akiket később rabszolgaként dolgoztattak.

Muwatallis a kaskák fenyegetése elől székhelyét Tarhuntassa városába helyezte, azonban már a fia, III. Mursilis visszatért Hattusasba. Mursilist Muwatallis fivére, III. Hattusilis (Kr. e. 1267 – Kr. e. 1237) polgárháborúban legyőzte, majd Kr. e. 1259-ben békét kötött II. Ramszesszel. A külpolitika megváltozása hátterében a dinamikusan terjeszkedő asszírok fenyegetése játszhatott szerepet. IV. Tudhalijas (Kr. e. 1237 – Kr. e. 1209) már csak Ciprus felé tudott terjeszkedni, és az asszírok ellen vazallusaival gazdasági blokádot hozott létre – sőt ez alkalommal a többek által mükénéi civilizációval azonosított Ahhijawával is szövetségre lépett. Tudhalijas átépíttette Hattusast, és a világmindenség központjává tette.

A Hettita Birodalomnak a Kr. e. 13. században kezdődő népmozgások vetettek véget: az utolsó király, akiről hallunk, II. Suppiluliumas volt. Hattusas a muskik (phrügök) vándorlása során szűnt meg, bár később, Phrügia felemelkedése idején Pteria néven újra benépesült. A hettita név továbbra is fennmaradt az ún. újhettita államokban. Ezek a hajdani szíriai vazallusok továbbra is hettitának vallották magukat, bár a népességet a luwik igázták le. Így kerülhetett a hettita név a Bibliába.

Az indoeurópai nyelvű hettiták ékírást használtak, de emellett létezett a luwik által később átvett hettita hieroglif írás is. Ezt elsősorban kultikus szövegek lejegyzésére használták. Eleinte a hatti nyelv is tovább élt hasonló funkciókat ellátva.

A hettiták nyelvének és írásának megfejtéséhez nagyban hozzájárult Hugo Winckler német régész, aki 1906-os ásatásai során a törökországi Boghazköy közelében számos ékírásos táblát talált, köztük a II. Ramszesz és Hattusili között a kadesi csata után kötött békét tartalmazó cseréptáblát, melyen a szöveg hieroglifákkal, és a hettíták ékírásával is megjelenik. Utóbbit mindaddig arzawai-írásnak nevezték, mivel az első cseréptáblák, melyeket ezzel az írással Tell el-Amarnában találtak, egy arzawai címzettnek szóltak[2].

Vallás

A hettiták főistensége kezdetben az ismeretlen helyen fekvő Arinna ismeretlen nevű napistennője volt, majd a Középhettita kortól kezdve erőteljes hurri hatás jelentkezett a vallás terén. Ettől kezdve a hettita panteon nagyrészt megegyezett a mitannival, és főhelyre került Tesup viharisten, aki Hepat férje volt. A királyt is istenként tisztelték, az ábrázolásokon is isteni attribútumokkal látható.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: