görög líra

A Kr. E. VII. Századtól a kibontakozó gyarmati korszak, árutermelés és tergeri kereskedelem értékszemlélet-váltással járt. A hősi epika elvesztette hitelességét, a szubjektivizmus kerül előrétbe. Formailag a hexameter fellazulása, új verslábak, sorfajták és strófaszerkezetek megjelenése, a közösségi tematika mellett a személyes érzések megjelenése jellemző. Az antikvitás nem tesz különbséget az epikus és lírai költészet között.

Anapesztus: vv-

Archetípus: mitologikus kép, amely az emberiség ősi tapasztalatait rögzíti (út = sors, élet)

Daktilus: -vv

Dal: egynemű érzéseket, hangulatokat egyszerű formában megszólaltató lírai műfaj, a legszubjektívebb műfaj; benne a a lírai én kifejeződése közvetlen, vallomásos jellegű, rövid terjedelem, ismétlődő strófaszerkezet

Dalköltészet: Leszbosz sizgetén virágzik, főleg személyes témákat dolgoz fel

Disztichon: hexameterből és pentameterből álló sorpár

Dithürambosz: az ódával és a bordallal rokonítható ókori görög lírai műfaj; eredetileg Dionüszosz isten csodálatos tetteiről, szenvedéseiről, haláláról és feltámadásáról szóló himnikus mű, amelyet fenséges, elragadtatott hangnem és dallam jellemez. Az ie.Vi. sz-tól kardal formájában férfikórusok adták elő.

Ekloga: Vergilus használatában vált pásztori témájú, párbeszédes vagy monologikus, hexameterben írt költeménnyé; a pásztori élet idilljét kifejező lírai vers, amely epikus elemeket is tartalmaz

Elégia (átmenet az epika és a líra között): epikus igény és költői személyesség; a görögök elégiának neveztek minden hosszabb, disztichonban írt költeményt; mai értelmezése Schillertől ered: az elégiát a vágyott (ideál) és a valóság (reál) közötti távolság jellemzi, ahol az értékek hiányához lemondó, belenyugvó magatartás is járul

Epigramma: disztichonban írt pár soros költemény; általában sírfelirat, varázsige, mondás; tömörségre, ellentétre, csattanóra épülő szerkezete később, a római költészetben csipkelődő hangvétellel párosul

Hexameter (hatmértékű): hat verslábból álló időmértékes sorfajta; az ötödik versláb mindig daktilus; a többi daktilus vagy spondeus

Himnusz: liturgikus és költői műfaj, tárgya és alkalma valamelyik istenség, esetleg elvont eszme vagy erő dicséretealapszerkezete (az istenség megnevezése, tetteinek elősorolása, segélykérés a közösség nevében) lényegében változatlan maradt

Hiperbola (gör. Áthágás, túlzás): a beszélő nagyobb, erősebb jelentésű szavakat vagy mondatokat használ, mint ami a tényleges, szó szerinti kifejezésnek megfelelne

Iamboszköltészet (ócsárlás): népköltészetből eredeztethető, eredetileg a Démétér-kultuszkhoz kapcsolódó népi rigmusok, csúfolódók; ritmusát a jambus és a trocheus adja

Idill (gör. Eidüleion: képecske): pásztori témájú életkép vagy pusztán bukolikus témájú mű; tágabb értelemben olyan irodalmi alkotás, amelyben az eszmény mint megvalósult tartalom, a boldogság és az öröm forrásaként jelenik meg

Időmértékes verselés: ritmusa a hosszú és rövid szótagok szabályos vltakozásán alapul

Jambus: v-

Kardalköltészet: csoportos énekléssel és tánccal előadott műfaj; Spártában, Dél-Itáliában elterjedt

Metafora: jelentésátvitelen alapuló retorikai alakzat, szókép, amelyben egy fogalmi és egy képi elem kapcsolódik össze; az összekapcsolás legtöbbször eredeti, nem magától értetődő, ezért értelmező tevékenységet igényel nem törsz nyílt tengerek ostromába // nem óvakodsz parti hegyekhez // ha szorít a sors légy szilárd // ha kedvez a szél vond össze … büszke vitorlád // (Horatius: Licinius Murenához)

Mítosz (gör.): törtönet, elbeszélés, szájhagyománnyal örökített szöveg, amely a közösség kiemelkedő alkalmain, bevett szertartásrendhez kapcsolódva hangzik el arra hivatott emberek által; hősei emberfeletti lények, istenek, félistenek, hősök, héroszok; a mítosz az ókori ember kísérlete arra, hogy megértse és megmagyarázza maga körül a világot; a mítosz gyakran oknyomozó (aitiologikus) jellegű; a mítosz gyakran feldolgoz megtörtént, egy nép életében nagy fontossággal bíró eseményeket (honfoglalás, szabadulás, vándorlás, természeti katasztrófa), ősi, gyakran képekben megnyilvánuló tapasztalatok, vélelmek, eszmék, viszonyok és fogalmak hordozója; ősi mintaként szolgál a közösségnek, hogy önmagát megértse, térben és időben elhelyezze, illetve megkülönböztesse; egységes rendszerbe foglalták a világmindenséget, a közösséget és az egyént, a szellemet és az anyagot; világképében a hit (vallás), a képzelet (irodalom) és a megismerés (tudomány) tagolatlanul, összetett módon van jelen, ezért a mítosz komplex tudatforma;

Mora: az időmértékes verselés időegysége, egy rövid szótagnyi idő

Nagy alkaioszi strófa: v-v-v II –vv-vv // v-v-v II –vv-vv // v-v-v-v-v // -vv-vv-v-v

Óda (gör. Odé: ének): eredetileg a görög irodalomban éneket, lírai művet jelölt, latinul (Horatius) carmen; a himnusszal rokon, fenséges tárgyú, emelkedett hangnemű, rendszerint bonyolult ritmikájú és felépítésű, terjedelmesebb lírai költemény

Pentameter: olyan hexameter, ahol a harmadik és hatodik versláb csonka, és a verssor közepén cezúra (sormetszet) van

Spondeus: —

Szapphói strófa: három szapphói és egy adoniszi sorból áll; eredetileg három soros volt, a négysoros a későbbi tagolás eredménye –v –v II –vv –v –v // –v –v II –vv –v –v // –v –v II –vv –v –v // –vv –v

Trochaikus hendecasyllabus: -v –vv –v –v –v, Catullus kedvelt sorfajtája

Trocheus: -v

Versláb: az időmértékes verselés alapegysége

Advertisements

2 thoughts on “görög líra

Add yours

  1. nem, hanem amit az érettségire jegyzeteltem, azt is feltettem ide, illetve annak egy részét.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: