Iványi Tamás: Vallás és állam az iszlámban

Iványi Tamás: Vallás és állam az iszlámban
gondolatok a sari’aról

1. A sari’a országa
– egyenes úton járni
– azonos a valláséval (din); az isteni szabályok egyenessége;
– az iszlámbn a törvény azonos a vallással
– a törvény isteni eredetének eszméje – közmegegyezés van erről
– elképzelhetetlen a teljesen világi alapokon álló állam
– sari’a – Isten rendelkezései fikh: az emberek megértik, és gyakorlati útmutatásokká formálják; megértés; fakih: aki megérti Isten akaratát
– idzstihád: megértés
– sari’a: egyenes út, Isten törvénye, változhatatlan, de magyarázatra szorul
– fiqh: megértés, iszlám jog,

2. A tiszta sari’a
– al-Wahhab: minden újítás bűnös, amit Mohamed óta bevezettek; mindenki, aki nem úgy hisz, mint ő, nem muszlim, dzsihád, tulajdonaikat el kell venni
– Ibn Szaud: imám; vallási teokratikus állam; fia, Szaud elfoglalta Mekkát és Medinát
– Rijádban: ihwan: beduin közösségek, akiket letelepített és fanatizált;
– olema és ihwan közötti feszültségek
– forrása: az állam a sari’a alapján hoz törvényt, akkor a kanonizáció a baj, mert nem lehet a hagyomány alapján magyarázni
– amennyiben nem a sari’a alapján, akkor föld törvények nem szólhatak bele a muszlim közösség életébe
– ha az állam vezetőjét nem a közösség vezetői választják ki, akkor nincs biztosítva az Isten felé a kötelességet képviselni tudó, és a közösség felelős vezetőjének a tiszte
– az imámságot nem lehet örökölni
– a medinai iszlám kora:
– minél távolabb kerülnek M. korától, annál romlottabbak az erkölcsök
– fumdamentalisták: Mohamed vágynak vissza, azt tartják ideálisnak – medinai korszak
– tényleg ilyen ideálisan érvényesültek Medinában a próféta tanításai
– akkor csak a sari’a került alkalmazásra; M volt az Isteni Kinyilatkoztatás
– a jogalkalmazás alanyai igyekeztek M-től elfordulni; a támogatók voltak azok, akik nem mindig viselkedtek megfelelően; vannak olyan K-helyek, amelyek szerint egyesek kiléptek az iszlámból, majd vissza, mert a K-t szövetségi szerződésnek tartották
– ld. 4,137 – nők szúrája; elsősorban a zsidókra magyarázzák, de arabokra is vonatkozik
– 75,36 – medinaiak – változtatták a hitüket; egyesek nyíltan megtagadták; munáfi – képmutató;
– 9,38-39 –
– 3,9o
– borivás ellenzője: Omár, a II. kalifa, mert Medinában számos tevékenység a boriváshoz kapcsolódik
– fokozatosan lett betiltva a bor; nincs általános tiltás; a borivásnak van haszna is, de kára nagyobb; a Sátán azt akarja, hogy ellenségeskedéseket szítson közöttetek a borral;
– Mekkában van szőlőtermelés, ott rendszeresen ihattak bort
– a parázna nők büntetéseknek megváltoztatása – a Korán azt mondja, hogy zárjátok be egy házba, és Allah azt csinál vele, amit akar; hagyomány: kövezzétek meg
– tahyir: felajánlani a feleségnek, hogy elváljon;
– hidzsáb viselete; két szokás ütközhetett Arábiában, és a fátyolpártiak voltak az erősebbek
– a Próféta túl engedékeny volt, és sokszor engedni kényszerült a szokásoknak
– tejrokonság: felnőttek között létrejövő viszony; célja, hogy elkerüljék az idegen férfiakkal való találkozás tilalmát; dajkálás szokása; egyes hagyományok szerint csak fizikai szoptatás esetén áll fenn, hogy ne lehessen a hidzsáb-viselés kérdéseit megkerülni;
– a P-nak igen nagy problémái voltak a törvények életbeléptetésével kapcsolatban
– Mohamed nem beszél a hatalom továbbadásának kérdéseiről
– sem a fiqh, sem a hadiszban

3. Elmélet a bíráskodásról, hatalomról
– Mawardi: al-Akham as-sultaniyya (A hatalom rendelkezései); A bíró (qádi) kinevezéséről
– a bíráskodás hét feltétele:
– 1. férfi – férfi (nagykorú és hím)
– 2. józan ésszel ’aql és éleselméjűséggel fitna
– 3. szabad ember
– 4. muszlim
– 5. igazságosság és erényesség
– 6. ép hallású és látású
– 7. ismerje a sari’a rendelkezéseit – gyökerek és ágazatok, Korán és szunna, kegyes elődök (salaf) megegyezését és nézetletéréseit, az analógia (qiyas) használata; ekkor jogértelmező (mudzstahid) lesz, hozhat és kérhet döntést (fatwa)
– sok utazó leírja, hogy bíráskodásból éltek
– Ibn Taymiyya: as-Siyasa as-sar’iyya; (állami élet a Törvény alapján)
– a helyes megparancsolása és a helytelen megtiltása (Korán)
– mindnyájan pásztorok vagytok, és mindnyájan felelősök vagytok a nyájatokért (Hadith)
– csak elméletben beszél a bíróságról; mindenki, aki ítéletet hoz két ember között

4. Kép a bírói gyakorlatról
– bíráskodás a szeldzsuk korban (XI-XII)
– büntető ítéleteket hozó négy személy:
– 1. uralkodó (ermir, wali, szultan, malik), katonai parancsnok, király
– 2. qádi
– 3. rendőrfőnök (sahib as-surta)
– 4. piacfelügyelő (muhtasib)
– jogsértések orvoslása: mazálim-tanácsok (törvényteleségek)
– 1. magánszíntér (paloták, udvarok belsejében)
– 2. félig magán-,félig hivatalos jelleű helyszínek (uralkodók és katonai kormányzók bírósága)
– kivégzés az uralkodó előtt (bayna yadayhi)
– 3. a város nyilvánossága előtt
– a qádikat önigazolásra használták a kalifák; elsősorban tanácsokat adtak, de nem ők döntöttek; magán- és családjogban van igazán szerepük
– a qádinak a halálos büntetéseknél (huduth) lenne igazán szerepe, csak akkor tudott ítéletet hozni, ha vallomás tett
– az ománi közigazgatási bíráskodás: iszlámjogi segédlettel (suhar, 1974)
– olyan ember nem lehetett bíró, aki hosszú időn keresztül igazságtalan volt, bármennyire is a szultán barátja
– ha lehet, az ügyeke ne egyik vagy másik oldalnak megfelelően oldja meg, hanem közmegegyezéssel
– világi ember irányítja a bíráskodást a vallási állam ellenére, a végső hatalmat nem engedte át a vallási vezetőnek
– marokkói qádi-bíróság 1983
– az iszlámjogi bíró, qádi területe a rituális jog mellett mindig is a családjog volt
– külön működött qádi-bíráskodás, az állami bírák a hákimok
– kibékítő szerep
– a hagyományosan érvényesített sari’a célja a kibékítés
– tanúk szerepe: ld. hadith-kritika, a tanúk szerepe; ugyanaz a vizsgálat a qádi előtt
– bíró segédei: adúl; ott kell esküt tenni, írásban rögzítik; 12-12 tanú, ellentétes állítások

5. Elmélet a bíróról, a sari’a és a hatalom között
– egy XX. sz. mufti a hatalom és a vallás viszonyáról (Mahmud Saltut (1893-1963): Fatawa)
– könyvének címe: al-Qada’ bi-gayr hukm al-islam (nem asz iszlám törvénye szerinti bíráskodás)
– középutas bíráskodás
– olyan ember, aki a Koránnal ellentétesen ítél, nem muszlim, megölhető (ez alkalmazható az állami törvényalkotásra)
– akik teljes szabadsággal használhatják a törvényeket, de mégis rosszul ítélnek
– kétféle törvény: egyértelmű; Koránban, egyértelmű; nincs helye magyarázatnak; qat’i
– egyéni idzstihad – egyéni döntéssel; amire nincs, vagy nem egyértelmű a Korán-szöveg
– amennyiben az igazságosságra és a muszlimok érdekére vonatkozik, még akkor is, ha nem egyezik valamilyen iskolával, itt szó sincs kufr-ról
– minden olyan törvény, ami nem igazságtalan, Isten törvénye
– az állami törvényhozás elfogadása
– van olyan eset, amikor a bírót kényszerítik, de ezt nem azért teszi, mert szándékosan el akarja hagyni, akkor ez nem kufr, csak bűn (ma’siya)
– amennyiben a szíve mélyén az isteni törvényt fogadja el a kisebbik rossz elkövetésének elve alapján

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: