Pancsatantra és Kalila és Dimna – F. Évi vendégbejegyzése

A Kalila és Dimna szanszkrit eredetű arab mesegyűjtemény, Bidpai meséi címen is ismert. Alapjául egy régi indiai fejedelmi tükör szolgált, a Mesefolyamok óceánjának I. kötete, a Pancsatantra, azaz Ötös Könyv.
A Pancsatantra az életbölcsességek régi indiai tankönyve. Az emberek és állatok világából való mulattató és tanulságos történeteknek versekkel tarkázott világhírű gyűjteménye, az ókori India szanszkrit nyelvű irodalmának legismertebb alkotása. Hatvan nyelven közel háromszáz fordítása jelent meg.
Keletkezésére a bevezetésből kapunk választ, miszerint egy Visnusarman nevű bráhmana írta Dél-Indiában, Mahilárópja városában, Amarasakti király uralkodása alatt, hogy a három királyfit megtanítsa az életbölcsességekre (hat hónap alatt).
Az öt könyv: Barátok meghasonlása, Barátok szerzése, A varjak és baglyok háborúja, A szerzemény elvesztése, és Az elhamarkodott cselekvés. A könyveket összekapcsolták, és így terjedt el az egész világon a fiatalság nevelésére.
A mű i.e. II. sz.-nál korábbra nem datálható.
Régi középperzsa fordítása elveszett, de fennmaradt arab fordítása. Ennek bevezetése elmondja a könyv megszerzésének, fordításának, és Indiából kihozatalának történetét, ami a következő: Khuszró Anúsírván perzsa király (531-579) sokat hallott egy indiai könyvről, amit a királyoknak ismernie, tudnia kell, ezért elküldte Burzoé nevű orvosát-, aki perzsául és szanszkritul is tudott-,hogy szerezze meg a könyvet, és fordítsa le perzsára.
Burzoé pedig elutazott Indiába, titokban lefordította, kicsempészte, és a perzsa királyi udvarban bemutatta a művet.
Az ő munkája képezte az alapját a szír fordításnak, majd a mű közép-perzsa (pehlevi) fordítása alapján al-Mansúr kalifa idejében ültette át arab nyelvre egy Abdalláh Ibn al-Muqaffa nevű perzsa származású ember, hozzáfűzve néhány más indiai eredetű történetet, kihagyva néhányat (többek között azokat, amelyek tartalma nem volt összeegyeztethető az iszlámmal; lsd. Visnu istent említő Pancsatantrában meglévő történet, stb.). Mindezen felül Ibn al-Muqaffa ellátta a fordítást még egy bevezetővel.
Az így létrejött mű a könyv első, Az oroszlán és a bika című részben szereplő két sakálról kapta a címét.
Az arab fordítás volt a világirodalmi elterjedés közvetítője.
Az egész Pancsatantrát a királyfiak és Visnusarman története foglalja keretbe. Ezen belül van az öt könyv főelbeszélése, és ebbe vannak beillesztve az egyes mesék és történetek, némelyik még ezek közül is tartalmaz egy vagy több történetet.
Ez a többszörös keret a Kalila és Dimnában is megfigyelhető. Itt az elsődleges keret Burzoé történetmondása Anúsírván kérésére. Ezen belül van két része a műnek. Az első Az oroszlán és a bika története, amin belül további tanmesék vannak.
A második rész történetei között van pl. a Dimna vizsgálata, és Az örvös galamb című is. Azonban ezek is keretet adnak több szinten is a további meséknek.
A szereplők nevei között hasonlóságok fedezhetők fel:
Dimna Damanakának, Kalíla Karatakának felel meg.
Az oroszlán neve a Pancsatantrában Pingalaka („vörösesbarna”), a másik műben viszont nincs neve.
A bika, Satraba az indiai tanmesében Szamdzsívaka („éltető”) néven szerepel. A Pancsatantrában egy kereskedőnek volt a bikája, az arab fordításban viszont egy apa három fia közül a legidősebb fiúé volt. Ez az utóbbi történet a Pancsatantrában nem szerepel.

Az első, egyben leghosszabb történet a barátsággal foglalkozik. Példázat arról, hogy furakszik be a hazugság két barát közé, és hogyan szakítja el őket egymástól, mígnem ellenségekké válnak.
Két sakál, Kalíla és Dimna, az oroszlán miniszterei (de főképp Dimna), hazugságokkal befeketítik a bikát az oroszlán előtt, aki végül hisz nekik, és megöli barátját.

Ha a Pancsatantra a Barátok meghasonlása című első könyvét és Kalila és Dimna könyvének első részét vesszük hasonlítási alapul, nagyon jól látható lesz, hogy egyes történetek -, mint A majom és az ék, a Három önokozta baj (ez a Kalila és Dimnában kibővítve jelenik meg), A három hal, A madár és a majom- mindkét műben szerepelnek, ráadásul azonos címen, és nagyon hasonló történettel.
Vannak történetek, amelyek szintén mindkét műben szerepelnek, történetük hasonló, de címükben kisebb-nagyobb eltérések vannak.
Ilyenek például A róka és a dob, ami a Pancsatantrában A sakál és a dobként szerepel, vagy A holló és a kígyó, aminek elődje A varjú és a kígyó volt, A réce és a rák története A kócsag és a rák történetének, A tetű és a bolha A tetű és a poloskának, A holló , a farkas, a sakál és a teve meséje A varjú és társai című történetnek felelnek meg.
Ugyanígy a Szélhámos és féleszű a Jámbor és Gonosz címűnek, A patkányok által megevett vas Az egerektől megevett vasmérlegnek, Az oroszlán és a nyúl Az oroszlán és a kisnyúlnak felel meg.
És vannak történetek, amelyek vagy csak az egyik, vagy csak a másik gyűjteményben szerepelnek.
Így például a Kalila és Dimnában szereplő Végzet mese a Pancsatantrában nincs benne, ellenben az utóbbiban szerepel több olyan állatmese is, amelyek az arab változatban nem.
Így Dantila és Górambha, vagy A takács és a királyleány története, A kéksakál, A furfangos sakál, A tanácsadó veréb, A kócsag és a petymeg, A hebehurgya majom és A nemeslelkű tolvaj címűek sem.
A veréb és az elefánt címet viselő Pancsatantra történet a Kalila és Dimnában is megvan, a könyv bevezetésében, (ti. Bajdabá mondja tanítványainak), és nem az állatmesék közé beékelve.

A Kalila és Dimna 2. részének első története, amely a Dimna vizsgálata címet viseli, nincs benne a Pancsatantrában. Míg az előbbiben az oroszlán megöleti a sakált, addig a Pancsatantrában bár búsul a bika elvesztése miatt, nem bántja a sakált, aki vigasztalni próbálja, sőt, megteszi miniszterének. Ezt a kiegészítő történetet Ibn al-Muqaffa valószínűleg az iszlám jog szellemében fűzi hozzá.

Ha a Pancsatantra a Barátok szerzése c. második könyvet hasonlítjuk össze a Kalila és Dimna 2.részével, szintén párhuzamokat, kihagyásokat, változtatásokat kapunk eredményképp.
Mindkét bevezetőből megtudhatjuk, hogy kikről fog szólni a történet, a Pancsatantra esetében a keretmese.
Ez utóbbi a varjút, a gazellát, a teknőst, és az egeret nevezi meg, míg az arab fordításban, Az örvös galamb című rész elején Bajdabá, a filozófus azt mondja, hogy a példázat az örvös galambról, a patkányról, a gazelláról, és a hollóról fog szólni.
Az örvös galamb kiemelése és címbelisége azonban nem teljesen logikus, hiszen az örvös galambot csak a történet elején említik meg, míg a teknős, aki többször megjelenik, és lényegesebb szereplője a történetnek, említésre sem kerül a bevezetésben, holott, akár őt is szerepeltethették volna a címben.
Ellenben, ha abból a szempontból közelítjük meg a címet, hogy az örvös galamb fellépése nélkül a holló nem ismerkedett volna meg a patkánnyal, és így nem alakult volna ki a későbbiekben a négy állat barátsága, akkor helyénvaló az elnevezés.
A helyszín megjelölése a következő: Szakávandadzsin földjén, Dahar városa mellett, ill. Mahilárópja városától nem messze, valahol a Délvidéken.
A Pancsatantra történetében a fügefán ülő galambokat egy Laghupatanaka („gyönyörű röptű”) nevű varjú figyelmezteti a vadász közeledtére, és az ezzel járó veszélyre.
A későbbi fordítás dús lombú fát említ, amin ülve a holló szintén észreveszi a vadászt, de nem figyelmezteti a galambokat a veszélyre, így az örvös galamb (a galambok királynője) és kísérői leszállnak a magvakra és csapdába esnek, ám a királynő tanácsára egyszerre felrepülnek, és így megmenekülnek a vadásztól.
Az indiai műben ugyanezek a mozzanatok megvannak. Ott a Csitragíva („tarka nyakú”) nevezetű galambkirály és kísérete száll le a magvakra (itt a figyelmeztetés ellenére), és csapdába esik, de a galambkirály tanácsára megmenekülnek, majd a király barátjához, egy Hiranjaka nevű egérhez mennek, hogy az rágja szét köteleiket. A varjú követi őket.
Az arab fordításban az egér helyett Zairak nevű patkány szerepel. És a holló követi őket.
A patkány először az örvös galamb kötelét akarja elrágni, de az rászól, hogy először a kíséretét szabadítsa ki. Zairak felnéz a galambra e kérése miatt, aminek eleget is tesz.
A holló látja mindezt, és össze akar barátkozni Zairakkal, gondolván, hogy ez a barátság még hasznára válhat. A barátság kezdete nehéz, mert a patkány az ellenséget látja a hollóban, hiszen megehetné őt. A holló azonban hajthatatlan, ragaszkodik a patkányhoz, olyannyira, hogy addig nem eszik, amíg az a barátja nem lesz. Végül, sok-sok beszélgetés után barátokká válnak.
Ugyanezek a mozzanatok az Ötös könyvben is benne vannak, azonban ezek után kisebb eltérések következnek a történetekben.
A holló, ill. varjú más vidékre akar költözni. Az arab verzió szerint azért, mert a patkány odúja közel van az emberek útjához, és fél, hogy egy suhanc megdobja kővel.
A régebbi mű az okot ekképp adja meg: a nagy szárazság miatt éhínség van a vidéken, és ezért az emberek hurkokat állítanak fel a madaraknak, és értelemszerűen a varjú fél a csapdába eséstől. Ezért el akar menni egy barátjához.
Ugyanitt: az egér felajánlja, hogy elmegy vele, ti. neki is nagy búja van. Így hát a holló a hátára veszi, és elrepül vele a nagy tóhoz, ahol a holló teknősbéka barátja, Mantharaka él.
Az arab fordításban a holló kéri meg a patkányt (és az nem önként ajánlja fel, lsd. fentebb), hogy menjen vele a forráshoz, ahol a teknősbéka lakik.
Mikor megérkeznek a teknőshöz, a holló / varjú elmeséli neki a patkánnyal / egérrel kötött barátságának történetét.
Majd a patkány / egér elmeséli addigi életét.
A Pancsatantra Az egér élményei c. első mesét a következőképp adja elő:
Zairak Mahilárópja városától nem messze egy kolduló barátnál, Támracsúdánál élt, és az alamizsnás szilkéből szerzett magának és társainak eledelt. Mindezt köszönhette annak a képességének, hogy nagyon magasra fel tudott ugrani, így a szilkét akkor is elérte, ha azt a barát szögre akasztotta.
Egyszer azonban vendég érkezett a kolostorba, egy másik kolduló barát, aki rájött, hogy miért tud az egér olyan magasra ugrani, mégpedig ennek a különös képességnek csak az lehet az oka, hogy az odúja valamilyen kincs fölött van. Ugyanis mindennek oka van.
Ebből a megállapításból pedig egy tanmese következik: Az öreganyó kifejtett szezámjáé, amely történet egy bráhmana házában esett meg. Ez a bráhmana egy alkalommal kapzsinak találta feleségét, ezért, hogy az asszonyra hatni tudjon, elmondott neki egy történetet a kapzsi sakálról, akinek kapzsisága a vesztét okozta. E történetet hallván az asszony jószívűvé válik. A történetnek itt azonban még nincs vége, mert következik a 2. tanulság, az ok-okozatról. Az asszony meghántolt szezámját egy kutya levizeli. Erre az asszony cselt eszel ki, és elmegy egy házba, hogy hüvelyes magvakat kérjen a kifejtettért, de azok nem állnak rá a cserére, mert a háziasszony fia rájön, hogy mindez nem lehet ok nélkül való.
Majd visszatér a kerettörténet.
Miután az egértől elvették a kincset, ami felett lakott, az már hiába próbálkozik, nem tudja elérni az alamizsnás szilkét, sőt egy ilyen próbálkozása alkalmából egy macska több társát is megöli, így az életben maradottak elfordulnak tőle. . Így megpróbálja visszaszerezni a kincset, de ez sem sikerül neki. Végül elhagyja a bráhmana házát.
Itt tkp. többszörös kerettörténet van. Az első maga a négy barát története, ezen belül szerepelnek az egér élményei, majd ezen belül van Az öreganyó kifejtett szezámja c. mese, és végül ezen belül található A kapzsi sakál története. Ugyanez a többszintűség a Kalila és Dimnában is jelen van.
Ez utóbbiban a patkány története szinte teljesen megegyezik az egér beszámolójával. Különbség a helyszínül szolgáló város megnevezésében van, itt: Márut, valamint itt konkrétan megnevezi a kincset, ami egy pénzeszsák. Kifejti, hogy a pénz erőt jelent, ezért tudott a patkány magasra ugrani.
Különbség még, hogy Az asszony szezámmagjai c. történet színhelye egy férfi háza, és nem egy bráhmanáé. Ez valószínűleg az iszlám befolyása.
Ezen kívül még különbség található A kapzsi sakál és A kapzsi farkas történetében. Az előbbiben a sakál eledelét a vadász és a vaddisznó képezte volna, ha meg nem hal, míg az utóbbiban gazella, vadász, és vaddisznó lett volna.
A Pancsatantrában itt még található két történet, a Szómilaka, a takács, és ezen a kerettörténeten belül A sakál és a bika.
Miután az egér elmesélte történetét, egy Csitránga nevű gazella -, aki egy vadász elől menekült,- is csatlakozott a három baráthoz.
Egy alkalommal azonban a gazella csapdába esik, ám barátai mindent megtesznek azért, hogy kiszabadítsák. A varjú elviszi hozzá az egeret, hogy az elrágja a kötelét. De eközben a teknősbéka is a helyszínre ér; a gazella kiszabadul, mire megjön a vadász és elillan a varjúval és az egérrel együtt. A lassú teknőst azonban a vadász foglyul ejti. Ekkor a többiek cselt eszelnek ki, a gazella elcsalja az embert, amíg az egér elrágja a teknős kötelét, így mindenki kiszabadul.
Ugyanez a befejezése a Kalila és Dimna második részének.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: