Goldziher: Nevek – Renitől

1. Abú Firás: megh. 967-ben. Sayf ad-Dawla rokona, róla is írt költeményeket. Korának kiemelkedő költője Mutanabbí mellett. Bátor harcos, görög fogságban is volt Konstantinápolyban. Sayf ad-Dawla halála után kalifa akart lenni, de annak fiai csapatokat küldtek ellene, s a csatában elesett.

2. Abú Hanífa: megh. 767-ben. A hanafita fiqh-iskola megalapítója (Oszmán-Török birodalom, Közép-Ázsia, India).

3. Abú-l-Atáhiya: megh. 858-ban. Aszkézist, vallásos felfogást (zuhd) hirdető költő. Az Anayza törzsből. Kúfában nőtt fel, ahol fazekas volt, majd Bagdadba ment, ahol a kalifa felfigyelt rá, és támogatta. Világi költészettel kezdte. Verseiben általános erkölcsökről, világról való lemondásról ír.

4. Abú-l-Farag al-Isfahání: megh. 966-ban. Ő állította össze az arab költészet legnagyobb enciklopédiáját (Kitáb al-agáni, 21 kötet). Nem csak a költőkről szól, a társadalmi viszonyokat is tükrözi.

5. Abú Nuwás: megh. 810 körül. A VIII. sz. legnagyobb költője. Neve jelentése: „fürtös”. Alacsony rangú családban született, de Baszrában és Kúfában tanult, többek közt Halaf al-Ahmar is tanította. Élt a sivatagban is, itt tanulta a tiszta arab nyelvet. Eztán Bagdadba megy, Hárún al-Rasíd és fia felfigyelnek rá, de itt sokszor bajba kerül, mert költeményeiben nem tudja, hol a határ. Ez okozza halálát is. A régit qászidát megvetette, csak a nyelvben és versmértékben igazodott hozzá.

6. Abú Tammám: megh. 845 körül. A Tayy törzsből. al-Hamása címmel gyűjteményt állított össze hősiességről szóló költeményekből (hamása) a hamadáni könyvtárat használva. Költőként a régieket utánozta. Palesztinában született, Szíriában, Egyiptomban nőtt fel. Járt Bagdadban is.

7. Abú Yusúf: megh. 798-ban. Abú Hanífa tanítványa. Al-Mahdí kalifa a főváros főbírójává nevezte ki. A muszlim kormányzásra vonatkozó vallási elvekről írt munkát (Kitáb al-Harág – Az adózás könyve)đ.

8. Ahtal: megh. 710-ben, a keresztény Taglib törzsből. Leginkább városi, de gyakran vágyódik vissza a sivatagba. Az Omajjádokhoz írt udvari költeményeket, nagyon szerették, de alkotott higákat is. Részt vett a korszak legnagyobb költői versengésében (an-Naqá’id – ellentétek) al-Farazdaq-kal és Garírral, Farazdaq pártját fogta.

9. Amr b. Kultúm: megh. 600 kör, a Taglib törzsből, a Bakr törzs ellensége. Anyja híres, hősies nő volt. Verseiben hág tetőpontjára az arab törzsek dicsekvő költészete (mufáhara). Szintén járt a hírai királynál. Nagyon kedvelte a bort, állítólag ez okozta vesztét.

10. Antara b. Saddád: megh. 615 körül, az Abs törzsből. Anyja fekete rabszolganő -> sokáig nem ismerték el, noha sokat tett törzséért. Unokahúgába, Ablába szerelmes. Szerelméről, harcairól énekel. Az arabok nemzeti hőse, a népi elbeszélők rímes regény írtak hozzá (al-Antaríyya, qirsát – Anara).

11. Asmaí: megh. 831-ben. Pogánykori vers-gyűjtő.

12. Asarí: megh. 935-ban Bagdadban. Teológus, (usúl ad-dín – „a vallás alapjai”, hitágazatok kutatása) a mutazilita tanok okozta viták idején Máturídível egy időben megállapította az igaz iszlám dogmáit (aqá’id). Tanításaik nyomán még sok hasonló munka keletkezett.

13. Bahá’ ad-Dín Zuhayr: megh. 1258-ban. Az abbászida korszak költője. Mekkában született, Egyiptomban élt. A szultán levelezéséért volt felelős, híres elegáns, könnyes, prózája.

14. Báqillání: megh. 1012-ben. A kalám (dialektika) filozófiai módszer képviselője, a vallástételek elméleti magyarázatával foglalkozott, ami a usúl ad-dín-nel szoros kapcsolatban állt.

15. Bassar b. Burd: megh. 784-ben. Perzsa származású vak költő, gúnyverseiről híres. Qászidái átmenetet képeznek a régi stílus és az új retorika közt.

16. Baydáwí: megh. 1286-ban. Sokáig qádí volt. Egy máig használatos tasfírt írt Zamahsarí munkája alapján (Tasfír al-Qádi – A bíró kommentárja)

17. Buhárí: megh. 869-ben. a hadít kutatásának szentelte az életét, ifjúkorától jól ismerte azt. Összeállította az egyik legfontosabb gyűjteményt (600’000-t gyűjtött, 7275-öt foglalt bele – sahíh). Muslim b. al-Haggág kortársa. (két művük együtt – as-Sahíhán)

18. Buhturí: megh. 897-ben, a Tayy törzsből. Abú Tammám tanítványa. Szintén al-Hamása címmel írt egy gyűjtemény, ez kevésbé elterjedt.

19. Búsírí: megh. 1294-ben. Egyiptomi súfí költő, a Próféta dicsőítésére írt két verset.

20. Fahr ad-Dín ar-Rází: megh. 1209-ben. Az iszlám egyik legnagyobb, legsokoldalúbb tudósa. Tasfírja a Korán legteljesebb magyarázata mutazilita szemszögből (Mafátih al-Gayb – A rejtély kulcsai). -> teológiai viták fontos forrása.

21. Fárábí (Abú Nasr): híres filozófus a turkesztáni Fárábból.

22. Fárábí (Abú Ibráhím): megh. 961-ben. Híres a nyelvészeti munkája. Gawhárí nagybátyja, ifjúkori tanítója.

23. Farazdaq: megh. 732-ben, a Dárim törzsből. Eredeti neve: Hammám b. Gálib. A higa mestere, Garír vetélytársa. Ahtal a pártját fogta a versengésben (an-Naqá’id – ellentétek).

24. Farrá’: megh. 822-ben. Kúfai nyelvész, Kisá’í tanítványa. Bagdadban a kalifa felfigyelt rá, fia tanítójaként alkalmazta. Szerkesztett egy nagy grammatikai munkát (al-Hudúd), ám ez elveszett. A Korán filológiai magyarázatáról tartott előadásokat.

25. Gáhiz: megh. 867-ben, Baszrában. Az arab próza első nagy képviselője, az adab (általános műveltség, minden tudományból vesz egy kicsit) ősatyja. Sokoldalú, szellemes író, filozófus, filológus. Legfontosabb prózairodalma (Az állatok könyve, A fösvények könyve, Az igazi adíb). Rendszertelenül, egyik tárgyról a másikra váltogat műveiben.

26. Gamíl: megh. 699-708, az Udra törzsből. Szerelmi költészete a keleti muszlim népek mondaköltészetére is hatott.

27. Garír: megh. 732-ben, a Kulayb törzsből. A higa mestere, Farazdaq vetélytársa (an-Naqá’id – ellentétek).

28. Gawharí: megh. 1002-ben. A turkesztáni Fárábból való, Fárábí unokaöccse és tanítványa. Tanult Irakban, járt a sivatag arabjai közt, majd tanár, tudományos író lett. Nagy műve a Siháh, az első ábécé-rendbe szedett rímszótár, alapmű. Csak dál-ig jutott, mert meghalt, egy tanítványa vejezte be. Ezt később kiegészítik, a legismertebb bővítést Ibn Manzúr készíti.

29. Gazálí: 1059-1111, Tús. Az iszlám legnagyobb tudósa a vallásos tudományos irodalom minden ágában. Nísábúrban tanult, majd Bagdadban élt, ahol tanár lett. Eddig a sáfiita fiqh-ről írt. Eztán tíz évig elmélkedett a súfízmusról, majd visszatért szülővárosába, itt is halt meg. Bírálta kora tudományos irányait, a súfí misztikának követelt helyet az ortodox vallásban. Újjáélesztette a vallástudományt. Művei: A filozófusok bizonyítékainak összeomlása; A tévelygésből kimentő; A boldogság alkímiája; A vallástudományok újjáélesztése.

30. Gurgání: megh. 1078-ban. Az arab retorika (balága) legnagyobb alakja, a szintaktika alapú retorika megalapítója. Műve: A retorika titkai.

31. Halaf al-Ahmar: megh. 796-ban. Török nemzetiségű. Költeménygyűjtő, hadifogoly ivadéka. Költő, annyira beleélte magát a régi költők világába, hogy nem lehetett megkülönböztetni műveit az övékétől. -> Az ő nevükben is írt.

32. Halíl b. Ahmad: megh. 786-ban. Baszrai nyelvész, az arab versmértéktan megalapítója, szótárt írt rokon ejtés szerint csoportosítva a hangokat (Kitáb al-cayn).

33. Hallág: megh. 921-ben. Perzsa származású misztikus gondolkodó, iskolát teremtett. Élete nagy részét a világtól távol, más misztikusokkal töltötte, majd tanait kezdte hirdetni a birodalomban. Hitetlennek bélyegezték, nyolc évet töltött börtönben, majd keresztre feszítették és megétették.

34. Hamadání: megh. 1007-ben. Perzsa. Ő tette elismertté a maqámát arab földön.

35. Hansá’: 6. sz. 2. fele. Asszony, gyászdalokat írt, egy kötetet kitesznek. Csatlakozott az iszlámhoz.

36. Harírí: megh. 1121-ben. A maqáma legnagyobb mestere, nyelvész. Baszrában született. Műve mint nyelvészeti forrás és mint adab egyaránt nagyon értékes.

37. Hárít b. Hillíza: VI. sz. a Bakr törzsből. Törzsét dicsőíti a Taglib ellenében, becsületét próbálja megtisztítani a rágalmaktól. A Taglibot a béke betartására inti.

38. Hasan al-Basrí: 642-728. Misztikus, a súfík előfutárja. Medinában született, majd Baszrába ment, aszkéta életet élt. Prédikációi, Korán kommentárjai maradtak fenn.

39. Hasan b. Tábit: megh. 673-ban, a medinai Harzag törzsből. „A próféta költője”. A hírai és damaszkuszi udvarokban kezdte, kötetnyi verse közül sok a pogány borról, szerelemről. Miután a Próféta megjelent, mellészegődött, dicsőítette nagyon sok műben, qásidákban siratta el. Az első igazi muszlim költő.

40. Hátim at-Tá’í: meg. 605 körül, a Tayy törzsből. Apja meghalt, nagyapja nevelte. Vendégszerető, a bőkezűség jelképévé vált, költeményei is erről szólnak.

41. Ibn Abbád: megh. 995-ben. A buwayhida dinasztia idején Bagdadban az udvarnál volt vezír, közel állt több kalifához is, szerepe volt a szellemi törekvések állam által való támogatásában. A korszak egyik legjelentősebb alakja mint államférfi és tudós egyaránt. Legfontosabb műve egy nagy arab szótár (al-Muhít – A körülfogó).

42. Ibn Abbás: megh. 687-ben. A Próféta unokaöccsének fia, a Korán tradíciós magyarázatának tekintélye (Kitáb at-Tasfír).

43. Ibn Abd Rabbihi: megh. 939-ben. Andalúziából (Córdoba) való. Adab gyűjteményt állított össze, ez az egyik leghasznosabb arab enciklopédia (A páratlan értékű nyaklánc).

44. Ibn al-Faríd: 181-1235, Kairó. Súfí költő. Sokáig volt Mekkában, egy teljes díwán őrzi költeményeit az istenszeretetről (pl.: Az út – az arab irodalom leghosszabb verse).

45. Ibn al-Gawzí: megh. 1200-ban. Hanbalita teológus, korszakának leghíresebb erkölcsszónoka. Családja Abú Bakr-ra vezethető vissza. Írt a hadítról, a fiqhről, a kalámról, az orvostudományról. Bagdadban és Mekkában szónokolt.

46. Ibn al-Mutazz: megh. 907-ben. Kalifa fia, őt is kikiáltják, de ellenlábasai még aznap meggyilkolják. Az új irány képviselője, költészeti antológiákat is szerkesztett.

47. Ibn al-Muqaffa: megh. 758-ban. Perzsa, perzsáról arabra fordított prózát (Pancsatantra -> Kalíla és Dimna). Csak felnőtten tért át az iszlámra.

48. Ibn Arabí: 1165 Murcia – 1240 Damaszkusz. Sevillában tanult, majd kelet felé utazott. A miszticizmus (tasawwuf) legnagyobb képviselője (Mekkai kinyilatkoztatások – az angyali titkok, A bölcsességek ékkövei). Írt egy nagy tasfírt és szerelmes verseket is (Vágyak hatalma, ezek túl erotikusnak tűntek, így a qádi írt egy értelmezést hozzájuk  a szerelem tárgya Isten).

49. Ibn ar-Rúmí: megh. 896-ban. Bagdadban született, dicsverseiről és gúnyverseiről ismert, de leírásai is elismertek.

50. Ibn as-Sikkít: megh. 857-ben. Pogánykori vers-gyűjtő, Farrá’ tanítványa. Grammatikai munkája a Kitáb al-alfár, A szavak könyve.

51. Ibn Durayd: megh. 933-ban Bagdadban. A baszrai iskola nyelvésze, költő. Etimológiai munkákat írt (Kitáb al-Istiqáa; al-Gamhara fí-luga), a törzsek nevének eredetét is megmutatja benne.

52. Ibn Fáris: megh. 1004-ben. A bagdadi buwayhida udvar tudósa. Tanító, majd a kalifa fiának nevelője, itt tanítványa Ibn Abbád is. Főbb művei a szóhasználatról szólnak.

53. Ibn Hagar al-Asqalání: megh. 1448-ban. Kairóban volt főbíró, a társakról gyűjtött össze minden addiginál nagyobb anyagot (Célhoz érés – a társak megkülönböztetéséről).

54. Ahmad b. Hanbal: megh. 855-ben. Az iszlám egyik legtekintélyesebb imámja. A leghíresebb musnad-gyűjteményt („társanként” egybegyűjtött hadíthok gyűjteménye) állította össze, Buhári és Muslim mestere, a hanbalita fiqh-iskola megalapítója (Irak, Híra, Egyiptom).

55. Ibn Hilál as-Sábí: megh. 994-ben. Kancelláriafőnök a buwayhida udvarban, megírta a család történetét. A műpróza mestere.

56. Ibn Mága: megh. 896-ban. Hadít-gyűjtő, nem szigorúan sahíh anyagokat állított össze.

57. Ibn Málik: megh. 1273-ban. Százada legnagyobb nyelvtudósa. A család Andalúziából származott, de ő Damaszkuszban született, tanított. Verses nyelvtudományi munkája az Alfiyya – Ezres (verses formában).

58. Ibn Manzúr: megh. 1311-ben. Egyiptomi tudós, Gawharí Siháh-jához írt kiegészítést (Az arabok nyelve).

59. Ibn Nubáta: megh. 1366-ban. Híres kairói költő, prédikációs gyűjteményt állított össze (Díwán al-Hutab).

60. Ibn Qutayba: megh. 889-ben. Bagdadi tudós, bíróként dolgozott. Sokoldalú tudós (hadít, nyelvészet – Adab al-Kátib, történelem – Kitáb al-Maánif). Az első nagyobb költőéletrajz-gyűjteményt állította össze. Adab munkái is vannak.

61. Imru’ al-Qays: megh. 540 körül, a dél-arab Kinda törzsből. Jemeni királyok ivadéka, kalandvágyó, -> apja száműzte („a bolyongó király”). Apját megölik, ő bosszút esküszik, segítséget kap a bizánci császártól, de nem váltja be, mert meghal. Jó természetleíró, a szerelemről is ír.

62. Kab b. Zuhayr: megh. 645 körül. Zuhayr b. Aby Salmá fia. Eleinte gúnyolta a Prófétát, az halálra ítélte, erre Kab dicsőítést írt hozzá (Bánat Sucád – a burda-vers). Mohamednek annyira tetszett, hogy neki adta a köpenyét (burda), ami azóta is ereklye.

63. Kisá’í: megh. 804-ben. Kúfai, perzsa származású nyelvész. Halílnál tanult Baszrában, de sivatagi beduinoktól is tanult. Hárún al-Rasíd fiát tanította. Síbawayhi vetélytársa.

64. Labíd: megh. 662, a Banú Gafar törzsből. A legszebb qászidákat írta, elégiákat testvére halálára. A koránt hallván nem írt többet verset. Nagyon öreg kort tulajdonítanak neki (145 év).

65. Maarrí: megh. 1057-ben. Korszakának, a részkirályságok korának nagy költője, az arab irodalom egyik legeredetibb szelleme. Gyermekkorában teljesen megvakult. Aleppóban tartományban született, előbb apja tanította, majd Aleppóban tanult, aztán szülővárosában tartott előadásokat. Később Bagdadba, a szellemi élet központjába ment, itt különféle gondolatkörökkel ismerkedett meg. Eztán szegénysége és anyja betegsége miatt hazatért, és itt élt, dolgozott haláláig. Irodalmi levelei (episztolái – A bűnbocsánat episztolái), két gyűjteménye nevezetes (egyikben nyíltan bírálta korának normáit). Mutanabbí csodálója volt. A zuhd világnézetét vallotta, buddhista hatások érvényesültek tanaiban. Próbált a Korán stílusában írni, ezért még inkább elítélték.

66. Málik b. Anas: megh. 795-ben. A málikita fiqh-iskola megalapítója (Észak-Afrika, Spanyolország). Híres munkája a fiqh-tudomány alapja.

67. Máturídí: megh. 944-ben Samarqandban. Teológus (usúl ad-dín – „a vallás alapjai”, hitágazatok kutatása), a mutazilita tanok okozta viták idején Asaríval egy időben megállapította az igaz iszlám dogmáit (aqá’id). Nem marad fenn műve. Tanításaik nyomán még sok hasonló munka keletkezett.

68. Maydání: megh. 1124-ben. Példabeszéd- és közmondásgyűjteményt állított össze magyarázatokkal (Kitáb magmac al-amtál).

69. Mubarrad: megh. 898-ban. Nyelvész, a baszrai iskola képviselője. Munkája (al-Kámil – a tökéletes) a nyelv, költészet, történelem, szokások, hagyományok kincsestára.

70. Mufaddal ad-Dabbí: megh. 786 kör. Költeményismerő, gyűjtő. Az abbásida uralkodók alatt al-Mansúr kalifa felszólítására 128 verset gyűjtött össze (al-Mufaddaliyyát) a trónörökös nevelésére.

71. Muhammad: 571 Mekka – 632. sz. Próféta, az iszlám megalapítója. Kinyilatkoztatásai a Koránban vannak összefoglalva, melynek nem csak vallási, hanem irodalmi jelentősége is van, mivel ez az első könyv.

72. Muslim b. al-Haggág: megh. 874-ben, Buhárí kortársa, az övéhez hasonló elvek alapján szintén hadít-gyüjteményt állított össze (a két mű együtt – as-Sahíhán).

73. Muslim b. al-Walíd: megh. 823-ban. Bagdadban élt, az udvar támogatta. A qászidát próbálta fenntartani.

74. Mutalammis: megh. 569 körül. Tarafa nagybátja, együtt mentek a hírai udvarba. Megbecsült kötő. Tarafa magára haragította a királyt, aki elüldözte és meg akarta öletni őket. Ő megmenekült, Tarafa nem.

75. Mutanabbí: 915-965. Sayf ad-Dawla költői közül a legkiválóbb. Kúfában született alacsony rangú családban, Damaszkusban tanult, majd beduinok közt. Nagyravágyó, öntelt ember volt. Sayf ad-Dawla udvarából elment, mert elégedetlen volt. Járt Egyiptomban, Bagdadban, Perzsiában, rablók ölték meg.

76. Nabíga ad-Dubyání: megh. 604 körül, a Dubyán törzsből. A leginkább udvari ember, igazi neve Ziyád b. Muáwiya. Előbb a hírai királynál, majd kitúrták, és a gassánidák udvarába ment Szíriába. Itt írt költeményt a Hírába, kimagyarázta magát a királynál, és visszatért. Versei főképp fejedelmeket dicsőítenek, de van, ami a Dubyán törzzsel foglalkozik.

77. Nasá’í: megh. 915-ben. Hadít-gyűjtő, nem szigorúan sahíh anyagokat állított össze.

78. Nawawí: megh. 1277-ben. Ő állította össze a legelterjedtebb „negyvenes gyűjteményt”, valójában 42 mondással. A társakra is nagy hangsúlyt fektetett.

79. Nuwayrí: megh. 1333-ban. Kairói enciklopédista, adab szerző, történész. Ő állította össze a legterjedelmesebb adab gyűjtőmunkát.

80. Qalqasandí: megh. 1418-ban. Egyiptomi jogtudós, hivatalnok, egy nagy adab enciklopédiát állított össze (A vaksi hajnala).

81. Sáfií: megh. 819-ben. A sáfiita fiqh-iskola megalapítója. Fontos munkákban vetette meg a fiqh alapjait (Alsó-Egyiptom, Dél-Arábia, Kelet-Afrika). Az iskola leginkább Nawawí művét veszi alapul.

82. Samaw’al: megh. 560 körül, zsidó. Találkozott Imru’ al-Qays-szal (az rábízott öt páncélt Yathribtól élszakra fekvő kastélyában, amiket halála után ellenségei követeltek; ő nem adta oda még fia életéért sem -> „olyan hűség, mint Samaw’al hűsége).

83. Sanfará: megh. VI. sz. elején, legközvetlenebb beduin költő, az Azd törzs tagja. Gyermekkorában a Salamán törzs foglya, köztük nő fel, majd megtudja az igazságot, bosszút esküszik, kóbor költő, sulúk lesz. Egy leíró qászidája maradt fenn: Lámiyyat al-arab.

84. Saybání: megh. 804-ben. Abú Hanífa tanítványa volt, de tudományos módszerei főképp Abú Yúsufnak köszönhetők. Medinában is tanult Málik b. Anastól. A törvényes életről (al-Muwattát – A nagy gyűjtemény, Muwatta as-Saybání – A kis gyűjtemény, jegyzet) és a háborúkkal kapcsolatos törvényekről (Az életrejzok könyve) írt.

85. Síbawayhi: megh. 792-ban. Perzsa származású baszrai nyelvész, „az arab nyelvtan atyja”. Műve: al-Kitáb.

86. Súlí: megh. 946-ban. Költő, adab szerző (A dokumentumok könyve, Az írnokok tudnivalói). Több bagdadi kalifa udvarában is működött.

87. Ta’bbata Sarran: megh. 530 körül, „a rosszat a hónalja alatt viszi”. Igazi neve Tábit b. Gabir, a Fahm törzsből való, Sanfará vándortársa volt és gyászdalt írt hozzá, de írt ilyen nagybátyjához is. Legendák szerint démoni lényekkel harcolt. Anyja fekete volt (agribat al-arab – „az arabok hollói”).

88. Taálibí: megh. 1037-ben. A hamdánida Sayf ad-Dawla támogatta, hogy korszakának költőit és munkáikat összegyűjtse.

89. Tabarí: megh. 922-ben. Elődei koránmagyarázatait foglalta össze, saját tanulmányaival egészítette ki, ez a legnagyobb munka a tasfírról.

90. Talab: megh. 903-ban. A kúfai iskolához tartozik, a nyelvhelyességről írt könyvet (al-Fasíh).

91. Tanúhí: megh. 994-ben. Qádi, könyvet szerkesztett a régi adab művekből és azok alapján. Ezek célja a biztatás, kitartásra nevelés (Az idézetek könyve). Másik könyve szórakoztató mondásokat, anekdotákat, bölcsességeket tartalmaz (Az élvezet keltésének és a jó társaságnak a könyve).

92. Tarafa: megh. 564 körül, a Bakr törzsből. A gúnyköltészetben alkotott, nem szerették, így nagybátyjával, Mutalammis-szal elment a hírai király udvarába, ám magára haragította őt, így az elküldte és megölette. Legszebb qászidáját még törzsével élve írta.

93. Tawhídí: megh. 1023-ban. A széppróza mestere, filozófus, moralista. D-Iránban született, Bagdadban tanult, majd Rayyba (Irán) ment. Két fő műve van.

94. Tirmidí: megh. 892-ben. Hadít-gyűjtő, nem szigorúan sahíh anyagokat állított össze.

95. Umar b. Abí Rabía: megh. 710-ben, Arábiai költő. Ekkortájt arrafelé nem harcias, hanem szerelmes költészet dívott, ennek legkiválóbb képviselője. Erotikus szerelmi költeményeit díwánba gyűjtötték.

96. Urwa b. al-Wardí: megh. 596 körül, az Abs törzsből. Nagylelkű beduin, rablólovag, sulúk.

97. Zamahsarí: megh. 1143-ban. Sokáig élt Mekkában ( garalláh – „Isten szomszédja”). Nyelvész (arab-perzsa szótár, nyelvtankönyv), nyelvtudományi munkákon kívül írt egy koránmagyarázatot is, erre támaszkodott Baydáwí. Adab gyűjtéssel is foglalkozott. Művei: Bevezetés az adab irodalomba; Az ékesszólás alapja; A kiváló.

98. Zuhayr b. Abí Salmá: megh. 625 körül, a Muzayna törzsből. A családban sok a költő. Ő a Dáhis-Gabrá’ háború végének megéneklője, leghíresebb qásidája a nagyurak bőkezűségét dicsőíti. Nem lobbanékony beduin-költeményeket ír, több bennük a bölcs tanítás.

99. Zayd b. Tábit: A Próféta íródeákja, halála után Abú Bakr kalifa megbízásából összegyűjtötte a Koránt. Ez ellentmondásban állt később felmerült forrásokkal, így 650-ben egy bizottság újravizsgálta, a végeredményt kanonizálták, a forrásokat megsemmisítették.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: