Goldziher Nevek II. – Renitől

1. Abú Dulaf: megh. 941-ben. Szászánida udvarból egy küldöttséggel érkezett Indiába. Járt Tibetben, Afganisztánban, a Himalájában, ezeket le is írta (Az országok csodái).

2. Azraqí: megh. 834-ben. Műve: Táríh Makka (Mekka története) – helytörténeti mű.

3. Bagdádí, cAbdallatíf: megh. 1231-ben. A bagdadi Nizámiyyában tanult, majd Damaszkusz, Kairó. Az Azhar tanára lett. Írt a filozófiáról, hadít-ról, orvoslásról. Földrajzi műve: Okulások és értesítés Egyiptom csodáiról.

4. Bagdádí, cAbdalqádir: megh. 1682-ben. Kairóban és Törökországban élt. Műve: A műveltség kincsesháza és az arab nyelv veleje, ez irodalomtörténetileg is fontos.

5. Baládúrí: megh. 892-ben. A történelmet a magází szempontjából vizsgálta. Művei: Az országok meghódítása – az iszlám hódítás hatását mutatja be; A nemesek genealógiái.

6. Balhí: megh. 933-ban. Földrajztudós volt.

7. Bakrí: megh. 1094-ben. Spanyolo-i tudós. Műve: Mucgam má istacgam (A nehezen értehtő dolgok szótára). Földrajzi helynévi szótárat állított össze régi költőkkel kapcsolatban.

8. Battání: megh. 929-ben. Más néven Albategnius. Csillagászati táblák fűződnek a nevéhez.

9. Dahabí: megh. 1347-ben. Damaszkuszi hadít-tudós. Munkái: A tradícióőrzők osztályai – a „társak” vizsgálatáról szól; Az egyensúly mérlege a férfiak megrostálásáról – a társak megbízhatóságáról; At-Táríh al-Islám – Mohamedtől híres államférfiak 1315-ig.

10. Damírí: megh. 1405-ben. Egyiptomi, az Azharban volt hadít-tanár. Műve: Az állatok élete – az állatvilág felsorolva ábécé-sorrendben, leírásuk, Koránban, hadítokban való előfordulás, szerepük ezekben és az arab költészetben, mesékben, tudományban, babonákban, álmokban, orvoslásban. 590 prózai, 199 költői idézet  nagy az adab-jelentőséte.

11. Dínawarí: megh. 895-ben. Botanikus. Könyve a Kitáb an-Nabát (Növények könyve) – adab szempontú megközelítés.

12. Fargání: IX. sz. Más néven Alfraganius. 861-ben egy Nílus-mérőt csinált, csillagász volt.

13. Fírúzábádí: megh. 1414. Sirázban (Pesepolis mellet, Iránban) született  Irak  Damaszkus  ott Taqí ad-Dín as-Subhí tanítványa. Később Indiába megy, majd Mekkába, Jemenbe, ahol főkádi lesz. Nyelvet gyűjtött. 60 kötetes szótári munkát írt, de ez elveszett. Ennek kivonata a Világtenger (Qámús), ami alapvető filológiai mű.

14. Gabartí: megh. 1825-ben. Kairóban élt. Történész, megírta Egyiptom krónikaszerű történetét 1688-tól 1821-ig (A fennmaradt emlékek csodái az életrajzok és híradások terén),

15. Gahsiyárí: megh. 942-ben. Történész, irodalmár (adíb) volt a bagdadi udvarban. Fő munkái: Kitáb al-Wuzará’ wa-l-kuttáb (Vezírek és írnokok könyve); Ahbár al-Muqtadir al-cAbbásí (Az abbászida al-Muqtadir kalifa története). Megírtam még az Ezeregyéjszaka előzményét is, de ez elveszett.

16. Haggí Halífa: megh. 1657-ben. Az egész muszlim irodalmat foglalta össze A téves vélemények felfedése a könyvek és tudományszakok neveiről c. művében.

17. Hatíb al-Bagdádí: megh. 1070-ben. Helytörténeti műve: Táríh Dimasq (Damaszkusz története) – 80 kötet.

18. Hunayn b. Isháq: megh. 874-ben. A korszak egyik legnevezetesebb fordítója, Orvosi munkákat, Platónt, Arisztotelészt fordított, magyarázott. Ezzel iskolát alapított, hatással volt saját családjára.

19. Hwárizmí, Abú cAbdalláh: megh. 997-ben. Műve: Mafítíh al-culúm (Tudományok kulcsai). Ez két részből áll: 2.) saríca és az azzal kapcsolatos tudományok, 2.) „régiek tudományai” (filozófia, logika, oervostudomány stb.).

20. Hwárizmí, Abú Gacfar: megh. 849 körül. Az első algebra írója. Matematikus, asztrológus. Al-Mámún kalifa meghítta a Dár al-Hikmába tanítani.

21. Ibn Abí Usaybica: megh. 1269-ben. Apja szerész volt Damaszkuszban. Ő is jelen orvos volt egy kairói kórházban, majd Szíriába ment. Munkája, mely az orvostudomány művelőivel, munkáikkal foglalkozik: Kitáb cuyún al-anbá’ fí tabaqát al-atibbá’ (Pontos tudósítások az orvosok osztályairól).

22. Ibn Atír, cIzz ad-Dín: megh. 1232-ben. at-Tabarí munkáját átvéve megírta a tör-netet saját koráig (A tökéletes történelemről).

23. Ibn al-Baytár: 945 körül. Spanyolországi tudós, növénytan gyógyszerészet szempontjából. Utazott Egyiptomban, Szíriában, Kis-Ázsiában, Görögországban, hogy an övényeket tanulmányozza. Munkája: al-Gamic fí l-adwiya al-mufrada (Az egyszerű gyógyszerekről).

24. Ibn al-Faqíh: IX. sz. vége. Műve címe: szintén Kitáb al-Buldán.

25. Ibn al-Gawzí: megh. 1256-ban. Történelmi műve: Az idő tükre az előkelők történelmében. A világ teremtésétől 1256-ig.

26. Ibn al-Hatíb: megh. 1374-ben. Granada vezírje. Ellenségei halálra ítéltették, így Afrikába szökött a marínidák udvarába, de végül visszakerül egy granadai börtönbe, ahol megöletik. Éjszakánként írt. Költő, stiliszta, történetíró. Fő műve: al-Iháta fí táríh Garnáta (Granada átfogó története), ebben önéletrajza is.

27. Ibn al-Haytam: megh. 1038-ban. Más néven Alhazen. Matematikus, csillagász volt. A Nílus áradásának szabályozását akarta megoldani, de ez nem sikerült, így bujkálnia kellett az uralkodó elől. Nagy sikereket ért el az optikában.

28. Ibn al-Kalbí: megh: 819-ben. A régi arabok vallásáról, törzsi viszonyairól írt. Kutatásainak 2 fő célja: 1.) a Próféta életrajzának, körötte való események (sírat) pontosítása, 2.) az Iszlám első háborúinak (al-magázi) adatai.

29. Ibn an-Nadím: megh. 995-ben. 987-ig összegyűjtötte minden arab ill. arabra lefordított mű címét és valami infot róluk (Lajstrom – Fihrist).

30. Ibn cArabsáh:

31. Ibn cAsákir: megh. 1175-ben. Hadít-tudós Damaszkuszban. Műve: Táríh madínat Dimasq (80 kötet).

32. Ibn at-Tagríbirdí: megh. 1469-ben. Felszabadított török rabszolga fia, Kairóban tanult. Fő munkája: A fénylő csillagok Egyiptom és Kairó uralkodóiról, az Iszlám hódításától 1453-ig tart.

33. Ibn at-Tiqtaqá: 1301 körül írt. Múve: al-Fahrí. A kalifátus története am ongol hódításig. Gazán kegyét élvezte  munkájában a mongol hódítást Isten büntetésének írja le.

34. Ibn Bágga: megh. 1138-ban. Más néven Avempace. Sevillában, Fezben az almorávida udvarban élt. Orvos- és természettudománnyal foglalkozott, fő műve: A magányban élőnek életmódja.

35. Ibn Fadlán: 921-ben részt vett a volgai bolgárokhoz küldött szövetségben, leírta az ott és útközben látottakat  fontos forrás.

36. Ibn Gubayr: megh. 1217-ben. Spanyolországi, háromszor zarándokolt. Járt Szíriában, Irakban, Egyiptomban., Szicíliában. Egyik 3 éves útjáról írt egy részletes útleírást (Rihla).

37. Ibn Hagar al-Haytamí: megh. 1565-ben. Egyiptomban született, majd Mekkába ment, itt is halt meg. Vallástudománnyal foglalkozott (Égető villámcsapások az eretnekség emberei ellen). Van két hadít és fetwa gyűjteménye is.

38. Ibn Haldún: megh. 1406-ban. Tuniszban született, a család a Kinda törzsből származik. Jó diplomata volt, gyakran volt követ. Miután Egyiptomba bent, málikita főkádi lett. 1400-ban részt vett a Timúr elleni hadjáratban, majd békekövet. Nagy történelmi munkája: A példák és gyűjteménye a kezdetnek s az értesítésnek az arabok, perzsák és berberek napjairól. Ez korszakalkotó mű, mert pl. a berberek származásáról ő ír először, a bevezetőben tendenciákat próbál kimutatni az emberi fejlődésben  az első történelmi gondolkodó.

39. Ibn Hallikán: megh. 1282-ben. Az iszlám 865 fontos személyének életrejzát írta le A kitűnő emberek halálnapjai és az idő fiainak hívei c. művében. Szíriában és Egyiptomban volt safiita főkádi.

40. Ibn Hamdís: megh. 1132-ben. Szicíliai költő. 1078-ban a normannok elfoglalták Szicíliát az araboktól, így Spanyolországba menekült Muctamid udvarába, akit fogságába is elkísért. Egy nagy díwánja maradt fenn.

41. Ibn Háni’ al-Andalusí: megh. 973-ban. Sevillai születésű andalúziai költő, az ismácilita tanokat terjesztette. Egy díwánja maradt fenn.

42. Ibn Haqwal:

43. Ibn Hayyán: megh. 1076-ban. A legnagyobb középkori andalúziai történész. Két nagy műve van: al-Muqtabis (A tűzből parazsat kivevő = aki más műveiből másol ki részleteket) – egészben megmaradt; al-Matín (A szilárd) – a saját koráról írt munka, elveszett, de rekonstruálható.

44. Ibn Hazm: megh. 1063-ban. Córdobából származott, vezír lett. Szemben állt a madhabokkal, a zárirí irány követte  sok ellensége volt. 2 fő műve: Az ékesített – a törvénytudományi rendszeréről, A vallásfelekezetekről és pártokról – kritika az iszlámról és más vallásokról  sokan elítélték.

45. Ibn Hisám: megh. 833-ban. Átdolgozta Ibn Isháq művét a Próféta életrejzáról.

46. Ibn Hurdádbih: megh. 893-ban. Perzsa származású, Bagdadban zenei és adab műveltséget szerez. Postaigazgató Medinában. Műve: Az útirányok és birodalmi tartományok – ez korának útjairól, adózásról szól.

47. Ibn Isháq: megh. 768-ban. Medinából származik, Irakba költözött. Al-Mansúr kalifa mellett volt, az ő buzdítására írta meg Sírat Rasúl Alláh c. művét (a Próféta első életrejza).

48. Ibn Iyás: megh. 1523-ban. Műve: A virágok kitűnőségei a korszakok eseményeiről. Ez Egyiptom története 1521-ig (a mamelukoktól részletes).

49. Ibn Kátír: megh. 1373-ban. Hadít-tudós, történelmi munkája: A kezdet és a végcél.

50. Ibn Mágid: XV. sz. Művei: Kitáb al-fawá’id fí usúl cilm al-bahr wa-l-qawá’id (A hasznos tudnivalók könyve a tengerészet és a hajózási szabályok alapjairól); Háwiyat az-ihtisár fí usúl cilm al-bihár (Rövid összefoglaló a tengerészet alapjairól). Ő vezette Vasco da Gamaát, mikor az a Jóreménység fokát megkerülve eljutott Indiába.

51. Ibn Qádí Suhba: megh. 1447-ben. Folytatta Dahabí munkáját. Műve: Értesítés az iszlám történetéről.

52. Ibn Qayyim al-Gawziyya: megh. 1350-ben. Ibn Taymiyya tanítványa és tanainak továbbvivője.

53. Ibn Quzmán: megh. 1160-ban. Az andalúz költészet legeredetibb, legnagyobb alakja. A helyi nyelvjárásban írt, újlatin elemeket tartalmazó, strófikus költészet (zagal) mestere volt, hatással lehetett az eu-i trubadúrköltészetre is. Jellemző rá a qásidában elő nem forduló refrén. Csak egy nehezen értelmezhető kézirata maradt fenn.

54. Ibn Rusd: megh. 1198-ban. Más néven Averroes. Marokkóban volt orvos. Arisztotelészt eredeti valójában próbálja lefordítani, az arab torzítástól mentesen. Al-Gazálí műve ellen, a filozófia védelmében írta Taháfut at-Taháfut c. művét, amire a XV. században írtak kritikákat.

55. Ibn Rusta: megh. 902-ben. A nagybecsű dísztárgyak c. enciklopédia földrajzi részét írta.

56. Ibn Sacd: megh. 844-ben. Wáqidí tanítványa. Mekkából indult, majd Medina, Baszra, Kúfa, Bagdad. Folytatta mestere munkáját a társak követőiről és azok követőiről. IX. századig összegyűjtött mindent. Műve Az osztályok nagy könyve.

57. Ibn Sída: megh. 1065-ben. Murciai tudós, műve a legnagyobb Spanyolo-i filológiai tanulmány: al-Muhassa fí l-luga (A szakosított mű a szókincsben) – az arab szókincset fogalmi csoportokba rendezve tárgyalja, 17 kötet.

58. Ibn Síná: megh. 1036-ben. Középázsiában, Bukhava mellett született, Persziában élt, vezír is volt. Minden témában írt (vallástudomány, filozófia, orvoslás, csillagászat). Két fő műve: al-Qánún fí-t-Tibb (Az orvostudomány hánonja) – a középkor egyik legfontosabb orvostudományi munkája, az eu-i orvoslás alapja is, Kitáb as-Sifá’ (A gyógyítás) – mindenről szólt, ami feljebb fel van sorolva, ennek kivonata az Üdvözülés.

59. Ibn Suhayd:

60. Ibn Taymiyya: megh. 1327-ben. Szíriai habalita tudós. Munkáiban al-Ascarí hívei ellen szólt (tőle indult a majdani wahábita mozgalom). Többször került börtönbe, a damaszkusziban halt meg.

61. Ibn Tufayl: megh. 1185-ben. Más néven Abubacer. Granadában volt tisztviselő, majd Marokkóban az almohád uralkodó vezíre, orvosa. Fő műve: Risálat Hayy Ibn Yaqzán /Ide kell rizsálni a Természetes embert/.

62. Ibn Zaydún: megh 1070-ben. Andalúz költő. Élete nagy részét Córdobában töltötte.

63. Idrísí: megh. 1165-ben. Fezi uralkodói családból származik (idriszídák). Utazott Córdobába, Észak-Afrikába, Kis-Ázsiába. II. Roger szicíliai uralkodó egy földrajzi munkával bízta meg. Műve: A világtájak átszelésére vágyakozónak gyönyörködése – Kitáb Rúgár – a korszak legfontosabb műve Eu-ban is.

64. Ihwán as-Safá’: „az őszinteség testvérei”. X. századi titkos társaság Bagdadban, Baszrában. Az újplatonizmus követő, céljuk, hogy ezt az iszlámmal összhangba hozzák.

65. Isfahání, Hamza: megh. 961 kör. Műve: Táríh siní mulúk al-ard wa-l-anbiyá’ (A föld királyai és a próféták éveinek története) – kis terjedelmű, környező történelmi népek dinasztiáinak kronológiai névsora.

66. Isháq b. Hunayn: megh. 910-ben. Hunayn b. Isháq fia, apja nyomdokaiba lépve folytatta annak fordító tevékenységét.

67. Kamál Pasazáda: megh. 1533-ban. Fiatalon katona, majd tanult, főiskolai tanár lett, majd qádi, katonai bíró. Írt a teológia minden ágában, főleg tafsírokat.

68. Kátib al-Isfahání: megh. 1200-ban. Stílművész, sagc-költő. A Nizámiyya tanítványa volt, megírta a szeldzsukok történetét, feldolgozta Salah ad-Dín szíriai, palesztinai háborúit a keresztesekkel.

69. Kindí: megh. 872-ben. A filozófia első önálló mívelője az arab irodalomban. A kinda törzsből származott. Kb. 200 bölcsészeti, zenei, orvostani, csillagászati, asztrológiai, matematikai munkát írt.

70. Madá’iní: megh. 839-ben. Történész és adab szerú. Baszrában született, majd Madá’inban, Bagdadban élt. Rendezte a korábbi magází és síra műveket. Fő munkája: al-Farag bacda s-sidda (Megkönnyebülés a baj után = Minden jó, ha a vége jó) – adabgyűjtemény.

71. Mahallí: megh. 1459-ben. Tanítványával, Suyútíval együtt megírták a Farsír al-Galálayn (A két Galál tafsírja) c. művüket.

72. Maimonides: megh. 1203-ban. Más néven Músá Ibn Maymún. Híres zsidó orvostudós. Córdobában született, majd Egyiptomba ment, itt az ayyúbida udvar orvosa lett. Híres bölcselő is volt. Arab nyelvű műve: Dalálat al-Há’irín (Tévelygők útmutatója) – a vallás arisztotelészi szempontból. Írt orvosi értekezéseket is.

73. Maqqarí: megh. 1631-ben. Műve: Illatok lehelete Andalúzia viruló ágából. Algériából, Oránból származik, Fezben tanul, Egyiptomban él. 7-szer zarándokolt Mekkába. Hadít tudós volt, tanított.

74. Maqrízí: megh. 1441-ben. Hátib (prédikátor) volt Kairóban, hazája történetéről írt. Műve: Hitat (Intelmek és példázatok a kerületek és maradványok felsorolásáról) – Egyiptom története , néprajza, művészete az ókortól.

75. Mascúdí: megh. 956-ban. Bagdadból, családját Mascúdra (a Próféta egyik társa) vezeti vissza. Sokat utazott (Perzsia, Kaszpi-tó, India, Ceylon, Madagaszkár, Egyiptom). Műveiben néprajzot, más vallásokat ír le. Aranyvirágok és drágakövek bányái – 947-ig világtörténet. Műveiben sok az anekdota  élvezetes. Történelmi és földrajzi műve: A figyelmeztetés és vizsgálás könyve.

76. Miskawayhi: megh. 1030-ba. Rayyban született, iráni származású filozófus, történész. Szerinte a legnagyobb jelentősége az erkölcsnek van, erről szól műve is: Tahdíb az ahláq qw-tathír al-aeráq (az erkölcsök megjavítása és a vérerek megtisztítása), mely görög hagyományokat követ.

77. Mubárak, cAli Pasa: megh. 1893-ban. Oktatási miniszter volt Egyiptomban, összefoglaló művet írt az irodalomtörténetből.

78. Muqaddasí: megh. 988-ban. Jeruzsálemből származott, műve érdekes olvasmány: A felosztások legszebbike a klímák ismeretéve nézve – az egész iszlám világról, népekről, szokásokról is.

79. Muctamid: megh. 1095-ben. Utolsó abbászida fejedelem, költő. Mikor az almorávidák elfoglalták Sevillát, őt börtönbe zárták. Verseiben a virágzást siratja.

80. Qálí: megh. 966-ban. Örmény számrazású. A nyelvtudomány Spanyolországi megteremtője. Műve: A diktátum.

81. Qastallání: megh. 1517-ben. Kairóban volt hatíb, de Korán-olvasásmódjáról is híres volt. A Próféta életéről szóló hadítokat gyűjtött, Buháríhoz írt kommentárt (Az utazó jó útra vezetése al-Buhárí magyarázásában).

82. Qazwíní, Zakariyyá: megh. 1283-ban. Damaszkuszban élt. Mukája: A teremtmények csodái és az országok nevezetességei. Ez égitestekről, állatokról, növényekről, ásványokról, országokról, városokról szól.

83. Qiftí: megh. 1248-ban. Felső-egyiptomi hivatalnok család, ő maga vezír volt Aleppóban. Híres könyvgyűjtő. Műve a bölcselők, természettudósok történetéről szóló Táríh al-hukamá’ (A tudósok története).

84. Qudáma: megh. 922-ben. A közigazgatást szolgálta, bár a szépirodalommal, filológiával is foglalkozott. Műve: Kitáb al-harag (A földadóról) – postaszervezettel, közigazgatással, adózással foglalkozik.

85. Qurtubí: megh. 1272-ben. Córdobából származott, Egyiptomban élt. Művei: Gámic ahkám al-Qur’án (A Korán törvényeinek gyűjtője) – koránmagyarázat; at-Tadira bi-ahwál al-mawtá wa-ahwál al-áhira (Emlékeztetés a halottak és a túlvilág állapotára) – túlvilági életről szóló hagyományok.

86. Qustá b. Lúqá: 835 körül. A fordításokkal tűnt ki (arisztotelészi iratok, matematika, asztronómia, Euklédesztől az Elemek, Plutarkhosz).

87. Rází (Rhases): megh. 925-ben. Más néven Abubater. Rayyból Bagdadba került, orvos lett. Bagdadi kórházak igazgatója. Sok művet írt betegségekről. Fő műve: Kitáb al-Háwí (A gyűjtő) – 30 részben az egész orvostan  hamar lefordították latinra.

88. Safadí: megh. 1362-ben. Költészeti antológiát szerkesztett, a legtöbb vers a szerelmi kesergésről. Ibn Hallikán munkájának folytatója.

89. Sibt b. Al-Gawzí:

90. Subkí, Tág ad-Dín: megh. 1369-ben. Szíriai főbíró. Művei: A gyűjtők gyűjtője, ez az usúl al-fiqh-ről íródott, és sok kivonatnak, kommentárnak szolgált alapul; Tabaqát as-sáficiyya, ebben a sáficita iskola képviselőinek életrajzai vannak.

91. Suyútí: megh. 1505-ben. Polihisztor, Kairóban sok helyen tanított, minden témában írt: 300 tafsír, haít, fiqh, nyelvtudomány, történelem, adab, szúfi művek. Művei: Tökéletesítés a Korán tudományairól; A Koránmagyarázók osztálya; A nyelvtudósok osztályai; A virágzó a nyelv tudományairól; A kalifák története; Egyiptom, Kairó története.

92. Tabarí: megh. 922-ben. Az arab történelem atyja. Nagy tafsír munkája is van. Történelmi munkája: A próféták és királyok évkönyve. Évről évre halad a világ teremtésétől bibliai és perzsa történeteket, az iszlám születésén át 914-ig. Minden adatot isznáddal, hadít-szal támaszt alá, de ezek gyakran ellentétesek egymással, így mindkettőt bemutatja. Nagyon alapos. A környező népek (perzsák, zsidók) történetét is leírja.

93. Tábit b. Qurra: megh. 900-ban. Eredetileg pénzváltó volt, mad Bagdadba ment, ahol többek közt matematikát, ptolemaioszi geográfiát is fordított, maga is írt vagy 150 munkát. A rokonai is írtak, polihisztorok voltak.

94. Tásköprüzáda: megn. 1560-ban. Apja a tudós Magázáda  Isztambulban, Drinápolyban tanított. ~ sok történeti munkát írt, fő mű az oszmán birodalom tudósairól szól (522 életrajz).

95. Usáma b. Munqid: megh. 1189-ben. Szíriai, uralkodói családból. Damaszkuszba megy, a frankok ellen harcol. Műve: Okulás könyve – saját élettörténetét írja le.

96. Wáqidí: megh. 822-ben. Medinában született. Összegyűjtötte a Próféta háborúiról szóló történeteket. Bagdadban ráwí lett. Műve alapmű. Összegyűjtött minden a társakra (asháb) vonatkozó dolgot hadít alakban, ezeket tanítványa, Ibn Sacd is átvette.

97. Yacqúbí: megh. 891-ben. Sokáig élt Örményorszában, Horoszánban, Indiában, Egyiptomban, Észak-Afrikában, Szíriában, Magrebben. Vizsgálta az országokat és lakosaikat. Műve: Kitáb al-Buldán (Az országok könyve). Ezen kívül történetíró is volt.

98. Yáqút: megh. 1228-ban. Görög rabszolgaként Bagdadba érkezett, itt iszlám nevelést kapott. Sokat utazott, erről írt egy 6 kötetes enciklopédiát: Mucgam al-buldán – Az országok alfabetikus szótára – minden iszlám helységről és történetükről. Sok könyvtárat használt, van info a helységek költőiről, lakóiról, nyelvükről. Irodalomtörténeti munkája is van: Mugam al-udabá’, ebben az írók, költők betűsoros rendben vannak.

99. Zabídí: megh. 1790-ben. Hadít-tudós, nyelvész. A Qámús-t bővítette és kommentálta (A menyasszony diadémja a Qámús drágaköveiből). Al-Gazálit is magyarázta – Az istenfélő urak megajándékozása.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: