a szűz és az asszony – reni vendégbejegyzése

Hamadáni (969-1007)
Hivatalnok volt. Nagyon jó emlékezőkészséggel rendelkezett, bármikor, bármiről tudott rímes prózában, vagy versben beszélni. Makámáiban mindig Ísza ibn Hisám mesél.

A hamis prédikátor
„Iszfahánban voltam…” – egy karavánnal készült továbbutazni, de meghallotta, hogy imára szólítanak – bement a mecsetbe – az imám hosszadalmas imába kezdett – Ísza b. H. aggódott magában, hogy nélküle megy el a karaván, de nem mert kimenni az ima közepén – az imádkozás után beszélni kezdett egy ember és elmondta, hogy álmot látott a Prófétáról, aki tanított neki egy imát, amit fel is írt egy lapra, cserébe szívesen elfogad egy kis adományt – rengeteg pénzt szórtak felé – ő volt Abú’l-Fath al-Iszkandarí

Az ingyen lakoma
„Egyszer Bagdad utcáit járva…” – Ísza ibn Hisám megéhezett – meglátott egy szavádit – odament hozzá és eljátszotta, mintha régen ismerné – meghívta egy pecsenyesütőbe – rendelt húsokat, süteményeket – jóllaktak mindketten – ezután elment Í. b. H. hogy hoz majd hideg vizet – elbújt és messziről figyelte a szavádit, aki ráunt a várakozásra és készült indulni, de az árus addig nem engedte el, amíg ki nem fizette, amit megettek – a szavádi hiába panaszkodott, hogy ő volt a vendég .

Az nevet, aki utoljára nevet
„Mikor Moszulból elindult a karaván…” – Ísza ibn Hisám és Abú’l-Fath al-Iszkandarí ott maradtak és szállást kellett keresniük – bementek egy házba, ahol épp egy halottat sirattak és készültek a temetésére – al-Iszkandarí odalépett a halotthoz és hangosan bejelentette, hogy él, csak gutaütést kapott, mert a halott embernek „kihűl a feneke” – mindenki belenyúlt a fenekébe, és meleg volt – al-Iszkandarí pár napot kért a feltámasztásra, sok pénzt kaptak ezért az emberektől – eljött a nap és addig nem tudtak megszökni – jól megverték al-Iszkandarít – átfutottak egy faluba, amit egy folyó elmosással fenyegetett – al-Iszk. felajánlotta, hogy megmenti őket, cserébe egy szűz lányt kért, és egy sárga marhát kellett áldozni a folyónak, majd az ő vezetésével imádkozni, lassan – míg a nép leborult és úgy maradt, ők elmenekültek.

A kereskedő vendégsége
Egyszer Baszrában Í. b. H. és al-Iszkandarít meghívta magához egy kereskedő ebédre – behoztak egy tál, még fortyogó madírát – mindenkinek összefutott a nyál a szájában – ekkor felugrott al-Iszkandarí és átkozni kezdte a madírát és a gazdát – kivitték a madírát, és megkérdezték, mire ez a felháborodás? – al-Iszkandarí egy kellemetlen élményét mesélte el a madírával kapcsolatban: – egyszer egy kereskedő meghívta őt ebédre – házuk felé menet perceken át dicsérte a saját feleségét, azt, hogy milyen madírát tud csinálni – mikor odaértek a házát kezdte dicsérni, az ajtókat, ablakokat, kopogtatót ki, mennyiért csinálta, kitől szerezte – mikor bementek a bútorokról, szolgájáról, a kézmosó tálról, stb-ről mesélt – al-Iszkandarí már nagyon unta és elképzelte mi mindent kell még végighallgatnia míg végre esznek (a madíra fűszereiről, a kenyeret sütő pékről, inasáról, stb.) – idegesen felállt és kirohant – az utcagyerekek kiabáltak utána – odadobott egy követ, amivel véletlenül bezúzta egy turbános ember fejét – ezért hét évre börtönbe zárták – fogadalmat tett, hogy nem eszik soha többé madírát – mindenki elfogadta ezt a kifogást a teremben.

A pórul járt potyalesők
Í. b. H. mikor egyszer egy karavánnal ment („visszatérőben az örményországi kereskedőútról”), sivatagi rablók támadták meg és kifosztották – al-Iszkandaríval bementek egy városba éhesen – al-Iszkanadarí kért egy embertől sót, majd odament egy pékhez és engedélyt kért, hogy tüzénél melegedjen, közben elmesélte, milyen nyomorult – ezalatt a sót a kemencére szórta, és úgy tett, mintha a ruhájából kiugrott bolhák lennének – a pék dühös lett és odaadta neki a kenyeret – ezután egy tejesemberhez ment – belenyúlt a tejébe, majd azt mondta, hogy köpölyöző a foglalkozása – az árus ki akarta önteni a tejet, de végül nekiadta – megették a kenyeret, megitták a tejet – másnap egy másik faluban tejet kértek és egy fiú hozott is nekik ingyen, de kenyeret csak pénzért akart adni – megitták a tejet, majd megkérdezték miért van ingyen – előző nap fedetlenül hagyták, beleesett egy egér és belefulladt – így most vándoroknak adják oda – mindketten kihánytak mindent, azt is amit tegnap csellel szereztek – elnyerték méltó büntetésüket.

A hulváni borbélyok
Ísza b. Hisám mikor visszatért a zarándoklatból elküldte szolgáját, hogy keressen a városban egy fürdőt jó vízzel, tiszta levegővel és egy borbélyt, aki ügyes és nem beszél sokat – elment a fürdőbe, ahol két inas kezdett foglalkozni vele, majd összevesztek azon, kié legyen a feje – verekedtek, majd a fürdős gazda elé vitték a kérdést – ő kihallgatta Í. b. H.-t is, aki azt mondta, hogy a feje a sajátja, mert a zarándoklatkor is vele volt – a fürdős gazda fecsegő bolondnak tartotta – Í. b. H. felöltözött, hazament és jól megverte a szolgáját, mert az ezt a helyet ajánlotta neki – majd azt parancsolta, hozzon egy borbélyt – eljött egy borbély, akinek be nem állt a szája – Í. b. H-nak a feje belefájdult – elhatározta, hogy nem nyíratja le a haját.

A bor
„Ifjúságom virágában nyájas természetű voltam…” – Í. b. H. fiatalon barátaival éjszakákon át borozgatott, kocsmázott – hajnalban egyszer a müezzin hívószavára elmentek imádkozni – az imám nagyon buzgón, szinte idegesítően imádkozott – majd ima után a hívekhez szólt, hogy érzi a bor szagát, hogy vannak itt tisztátalanok a mecsetben – a hívek jól megverték H.-t és barátait – mikor kijutottak, megtudták, hogy az imám al-Iszkandarí – csodálták, hogy ilyen jellemváltozáson ment keresztül – este megint elmentek egy kocsmába, ahol egy kacér lány fogadta őket, a borhoz énekest is kértek – a lány bemutatta nekik egyik „nagy nőkedvelő” barátját, akivel vasárnap „összemelegedtek”- ő volt al-Iszkandarí – együtt ittak tovább

Haríri (1054-1122)
Ő is hivatalnok volt, makámáiban al-Hárisz ibn Hammám mesél.

A dénár
„Leültünk néhány jó cimborával könnyű szóra …” – bejött egy sánta ember rongyokban – elpanaszolta, hogy ő is gazdag volt régen, de most nyomorog – megszánták és Hárisz ibn Hammám felajánlott neki egy dénárt, ha magasztalja azt – a koldus dicséri a pénzt: a királyoknak hatalmat ad, a foglyokat megszabadítja, bármit meg lehet vele szerezni, stb. – ezután felajánl neki egy másik dénárt is, ha ócsárolja a pénzt – szavalni kezd: a bölcs, jobb ha nem foglalkozik a pénzzel, miatta vannak a bűntények és következményeik, levágják a tolvajok kezét, stb. – megkapja a második dénárt is – kiderül, hogy ő Abú Zajd és csak játssza, hogy sánta.

A válás
Mikor egyszer al-Hárisz b. H. készült elhagyni Tebrizt, az utcán találkozott Abú Zejddel, aki ment feleségével a kádihoz, hogy elváljanak. Panaszkodott, hogy az asszony folyton férji kötelezettségére kényszeríti, és már belefáradt. Elmentek együtt a kádihoz, a férfi elmondta panaszát, erre a nő felháborodott és azt mondta, hogy ő teljesíti férje minden kívánságát, de „olyan férfi ez, aki a hátsó kapunál sündörög” – a nő azt mondta erre nem hajlandó – a kádi felháborodott a férfi viselkedésén „gyalázatos, hát te magodat a trágyába veted”- el akarta küldeni őket – de ők vitatkoztak tovább egymást ócsárolva – végül kiderült, hogy már öt napja éheznek – a kádi megszánja őket és úgy határoz, hogy jobb adni mindkettőnek 1-1 dénárt, hogy ne veszekedjenek tovább – ők elfogadták és békében hazamentek.

A szűz és az asszony
Al-Hárisz b. H. egyszer tevéjén utazva eltévedt, bolyongott a sötétben, mígnem meglátott egy kikötött tevét, odament és látta, hogy gazdája alszik – mikor az felébredt elindultak együtt az éjszakában – mikor világos lett, kiderült, hogy útitársa maga Abú Zajd – nagyon megörültek egymásnak, beszélgetni kezdtek – A. Z. mesélt csodálatos, erős tevéjéről, melynek hátán utazott éppen – Hadramautban vette, de nemrég elveszett – napokig kereste, míg egy törzsnél megtalálta és visszakapta ékes szólásáért – A. Z. elmesélt egy másik történetet is, arról, hogy akart feleséget szerezni: – a döntés előtti napon elhatározta, hogy tanácsot kér az első szembejövőtől az utcán – egy fiatalember jött vele szembe és elmondta miért jó feleségnek a szűz („töretlen tojás” „ember nem járta kert” „játék, de tréfakedvelő”), miért jó az asszony („gyöngéd szerelmes” „az okos tervet tervelő” „természete jó”) – de vannak rossz tulajdonságai is a szűznek („keze ügyetlen” „tüskés a természete” „ő dirigál, mikor állj, mikor ülj”) – az asszonynak is vannak rossz tulajdonságai („mindig más férfit ízlelgető” „a dühös kisajátító” „volt férje után sóhajtozik”) – A. Z kétségbeesett – legyen szerzetes? – „az iszlámban nincs szerzetesség” – a feleség támasz, a szív vigassága – a Próféta is megmondta – al-Hárisz b. H. ás Abú Zajd közben egy faluba értek – ott A .Z. megkérdezett egy fiút, ki adna nekik élelmet szavalásért, versekért cserébe – a fiú felelete az volt, hogy manapság ezért már nem fizetnek és elment – A.Z. elkérte al-Hárisz b. H. kardját, hogy ezért hoz élelmet – elment és nem jött vissza – al-Hárisz élelem és kard nélkül maradt.

A Testamentum
Abú Zajd mikor halálán volt, magához hívta fiát és tanácsokkal látta el az életre – a különböző szakmákban: hivatalviselés, kereskedés, földművesség, kézművesség (Abú Zajd mindet kipróbálta) „nincsen bennük dicsérnivaló” – csak lealacsonyodás, kockázat, szenvedés jár ezekkel – Jobb ennél az állandó utazás a „mának élés” csak jó társat kell keresni – minden kis dologra oda kell figyelni, bátran kell kérni, nagylelkűnek kell lenni, de józanul, stb. – a fia megfogadta tanácsát és apja példáját akarta követni és mindenki más is, aki a beszédet hallotta – Abú Zajd büszke volt a fiára.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: