a dzsihád értelmezései

ÍRTA: FÖLDVÁRI-LAPATH ATTILA NYIKITA

A „dzsihád” kifejezés az utóbbi évtizedekben került be Európa és a világ köztudatába egyrészt a szélsőséges muzulmán szervezetek által elkövetett terrorcselekmények rohamosan megnőtt számának, másrészt a hírközlés fejlődésének köszönhetően, ám az a fogalom, melyet ez a szó ma jelent, már messze nem azonos az eredeti jelentéssel annál is inkább, hogy megjelenése, az iszlám időszámítás kezdete (i. sz. VII. század) óta többször változott, sőt még a Koránon belül is több értelmezés található.
A dzsihád annyit tesz: szent háború az Isten nevében. A szó gyökének jelentése: erőfeszítést tenni valami iránt. Egyes síita írók szerint kétfajta dzsihád létezik: a „szellemi”, a „nagy dzsihád”, melyet az ember a lelkében, önmagával vív, és a „fizikai”, a „kis dzsihád”, és ezek ellentétben állnak egymással. Az előzőt nevezik belső dzsihádnak is, és ez ma is elterjedt felfogás. Például Zayed Yasin harvardi hallgató, aki idén a nyitóbeszédet tartotta az egyetemen, egy interjúban leszögezte, hogy a dzsihád eredeti értelme csak a belső dzsihád, és az új, romlott értelem kifejlődésében moszlimok és nem-moszlimok egyaránt szerepet játszottak. Véleménye szerint semmilyen agresszív akció sem történhet az iszlám nevében. Egyébként a beszéd eredeti címe „Az én amerikai dzsihádom” („My American Jihad”) volt, de meg kellett változtatnia „Egy hit és állampolgárság”-ra („A Faith and Citizenship”) a fogadtatás miatt.
A törvényben, hivatalos értelmében jelentése katonai akció az iszlám terjesztésére, védelmére. Az iszlám azon alapgondolataival kapcsolatban merül fel, melyek szerint az egyetlen igaz vallásnak át kell fogni a mindenséget, ha kell, akár erővel is. A VIII. századtól a kifejezést használják törzsek közti háborúkra vonatkozóan is, de ez hibás még akkor is, ha az egyik nem muszlim vagy renegát muzulmán törzs. A dzsihádnak mindig az iszlám vallással kapcsolatban kell történnie.
A koránban egymásnak ellentmondó szövegeket találhatunk a témában, négy csoportot különböztethetünk meg: bűnbocsánat és az iszlámra való áttérítés békés eszközökkel; harc a támadás kivédése érdekében (védekezés esetén mindig azok kötelessége, akik legközelebb vannak az ellenséghez; ha több államot is érint, akkor a legközelebb eső állam vezetője a vezér); harc kezdeményezése feltéve, hogy az időpont nincs a négy szent hónap egyikében sem (ha támadó jellegű, csak akkor indítható, ha van esély a győzelemre); és harc bármikor, bárhol. Eme ellentmondásokból is kitűnik a Próféta eszméjének fejlődése a politikai helyzet és a körülmények tekintetében; másképp szól a harcról a mekkai és a medinai szúráiban (a Korán fejezeteiben). Modern orientalisták véleménye szerint a támadó jelleg Mohamed idejében csak az arabokra nézve volt kötelező.
A dzsihád többféle értékelése is született az idők során. Például a síiták szerint csak az Imámnak (a Próféta egyenes ági leszármazottjának) van joga szent háborút hirdetni, így nem lehet szó dzsihádról az következő Imám vagy általa megjelölt személy felbukkanásáig, a XIX. században indult Ahmadijja-mozgalom nem ismeri el a dzsihádot még tanácsos, engedélyezett tevékenységként sem. Egyes vélemények szerint a dzsihád nem magában, hanem eszközeiben gonosz, de szükségessé lesz célja által: megszabadítja a világot egy még nagyobb gonosztól; a „cél szentesíti az eszközt”-elv érvényesül. Egyes hadíthokban (prófétai hagyományokban) az szerepel, hogy „a dzsihád az iszlám szerzetessége”, „a valódi odaadás cselekedete”, „a paradicsom egyik kapuja”. Az iszlám öt alappillére mellett (hitvallás, napi öt ima, alamizsna, böjt, mekkai zarándoklat) a dzsihád a hatodik. Ahol a korán kötelességként szól róla, ott minden olyan férfi kötelessége, aki fizikailag képes a harcra. Egy aránylag új elgondolás szerint csak önvédelmi jellegű, vagy egy védtelen testvér védelmére irányulhat.
A Korán egyes értelmezései szerint Isten engedélyezte a dzsihádot, de nem tette kötelezővé („Jóváhagyattatnak azok, kik küzdenek, miáltal ők bűnbe estek. S bizony Allah képes pártfogásba venni őket.” 22. szúra, 39.,40. ája(vers)), csak idővel azok ellen, akik a muszlimokra támadnak („Küzdjetek Allah útján azokkal, kik véletek hadakoznak, de ne kezdeményezzetek ellenségeskedést. Íme! Allah nem szereti az ellenségeskedőket.” 2. szúra 190. ája), vagy Allah mellett mást is imádnak. Ez utóbbiakat hívták al-mushrikún-nak, azaz társítónak, ide tartoztak a politeista vallások követői, bálványimádók. A „szent könyves”, azaz a keresztény és a zsidó vallások iránt az iszlám mindig türelemmel viseltetett, mivel felfogása szerint ezek is az egy igaz Istent követik, ám – példával is alátámasztandó a próféta fent már említett körülményekhez igazított eszméit – a 9. szúra 29. ájája a következőt mondja: „Harcoljatok azokkal, kiknek megadatott az írás és nem hiszik Allahot, az Ítélet Napját, s nem tiltják azt, mit Allah és az Ő hírnöke megtiltott, s nem vallják az Igaz Hitet addig míg meg nem fizetik készséggel a sarcot, s lealacsonyodnak.”
A mai dzsihád leginkább az Iszlám Dzsihád nevű muzulmán fundamentalista szervezettel hozható kapcsolatba. Ennek ideológiája az iráni iszlám forradalomból származik, egyes vélemények szerint Irán támogatja és irányítja. Célja a mostani rendszerek megdöntése, és egy iszlám alapú, arabközpontú birodalom kialakítása, Palesztina felszabadítása ennek első lépése. Az elvet Tamimi sejk, a szervezet egyik vezetője 1990-ben így fogalmazta meg Izrael megsemmisítése: egy koráni parancs (“The Obliteration of Israel: A Koranic Imperative”) című könyvében: „A zsidóknak vissza kell térni azokba az országokba, ahonnan jöttek. Nem szabad elfogadnunk egy zsidó államot a földünkön, még ha az csak egy falu is.” A szervezet több csoportból áll, melyek külön-külön, össze nem hangoltan működnek, sok közülük ugyanazt a fent említett nevet használja. A magát Palesztinai Iszlám Dzsihád Jeruzsálemi Osztagának hívó csoport 2001. augusztusában egy jeruzsálemi öngyilkos robbantás után a hírügynökségeknek egy üzenetet faxolt, melyben a merénylőt hős mártírnak nevezik, kinek tette „10 cionista halálát okozta, és pánikhangulatot keltett a cionista közösségben”. Az üzenet küldői a merényletet a Nabus-i tömegmészárlás mártírjainak és a hősies palesztin népnek ajánlják, továbbá „újból közlik a bűnös ellenség vezetőivel”, hogy további akciók várhatók.
Ezen kívül visszafogottabb, passzívabb ellenállást választók is emlegetik a dzsihádot. 2001. szeptemberében Jakartában az Indonéziai Ulemák Tanácsa felhívott minden moszlimot hogy egyesüljenek dzsihádban, ha az USA megtámadja Afganisztánt. A szóvivő azt mondta, „a harc Allah nevében sokféle lehet”, nem csak fegyveres jellegű. Mindemellett azonban elítélte a szeptember 11-én történteket, és felhívott mindenkit, hogy ne bántsák az Indonéziában élő külföldieket, mert ez „az iszlám értékei ellen való”.
Mindent összegezve a dzsihád, mint olyan, rossz fényt vet az iszlámra mind Európában, mind a tengerentúlon, ami azonban nem helyes megítélés, lévén minden vallásban vannak a béke mellett és ellen szóló érvek. Gondoljunk ismét csak a Korán 2. szúrájának fent már említett 190. versére, vagy pedig a béke jegyében a 17. szúra 15. versére: ”…S mi nem büntetünk addig, míg el nem küldjük a küldöttet.” Ellenben a Bibliában is fellelhetünk a keresztényi szeretetnek ellentmondó gondolatokat: Máté evangéliuma, 5. fejezet, 10. vers: „Boldogok, a kik háborúságot szenvednek az igazságért: mert övék a mennyeknek országa.”, vagy Pál apostol levele az efézusbeliekhez, 6. fejezet, 11. vers, melyre hivatkozva II. Orbán pápa 1095-ben a clermonti zsinaton kihirdette az első keresztes háborút: „Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben.”

BIBLIOGRÁFIA

Encyclpedia of Islam
http://www.cnn.com
Boaz Ganor: The Islamic Jihad: The Imperative of Holy War (Matara, The Israeli Magazine for Intelligence, Weapons, Military and Security http://www.ict.org.il/articles/islalmic.htm)
SHEIKH ABDULLAH BIN MUHAMMAD BIN HUMAID: Jihad in the Qur’an and Sunnah (Maktaba Dar-us-Salam Publishers and Distributors)

The Holy Quran, fordította Dr. Miháffy Balázs (EDHI INTERNATIONAL FOUNDATION INC., NEW YORK)

Biblia, Károli Gáspár fordítása

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: