Omán – Reni vendégbejegyzése

Omán

82.) Ománi adatok I: terület, lakosság, államforma, főváros, államfő, név, nemzeti ünnep, pénznem.

Területe: 212.460 km(2) Lakossága: 1970-ben 800 ezer, 1995-ben 2.131 ezer (ebből nem ománi 574 ezer) 2003-ban 2.331 ezer (nem ománi ebből 552 ezer), 2006-os becslés szerinti összlakosság: 3.102.229 fő, ebből állampolgár: 2.524.926 Államforma: szultánátus Államfő: Qabus ibn Sacid szultán (1970 óta) Fővárosa: Maszkat Nemzeti ünnepe: nov.18 a szultán szülinapja Pénzneme: ománi rijál (kb.: 2,5 dollár, 2 Euró, 500 Ft) Hivatalos neve: Saltanat cUman

83.) Ománi adatok II: nyelv, vallás, régiók, a népesség váltakozása, növekedés, vendégmunkások:

Lélekszám növekedés: 3,28% Átlag életkor: 19 ( a lakosság 42,7%-a 14 éven aluli) Vendégmunkások száma: 577.293 fő Népesség megoszlása: az állampolgárok 97%-a arab, a maradék beludzsi, afrikai. Nyelv: hivatalos nyelv az arab, de beszélt a beludzsi és a szuahéli is. Vallás: ibádita muszlim (75%), szunnita muszlim és csekély számban sííta és hindu Régiók: 5 régióra és 3 tartományra oszlik, mindegyik élén kormányzó. A, régió: Batina (12 kormányzósággal) 653.505 lakos, székhelye: Suhar B, régió: Zahira (5kormányzóság) 207.015 lakos, székhelye: cIbri C, régió: ad-Dahiliyya (8 kormányzóság) 267.140 lakos, székhelye: Nizwa D, aš-Šarqiyya (11 kormányzóság) 313.761 lakos, székhelye: Sur , al-Wusta (4 kormányzóság) 22.983 lakos, székhelye: Hayma’ Tartományok: A, Musandam (4 kormányzóság) 28.378 lakos, székhelye: Hasab B, Maszkat (5 kormányzóság) 632.073 lakos, székhelye: Maszkat, Zofar (9kormányzóság) 215.690 lakos, székhelye: Salala

84.) Az Omán név használatai

Van Szerződéses Omán, Maszkat és Omán Szultánátusa és Ománi imámátus, mindegyiket Ománnak nevezik.

85.) Omán földrajzi tájai:

Olyan csizmára hasonlít, aminek a hegye ÉK-re mutat. Változatos felszínű ország, Arábia DK-i részén, 2.092 km hosszú tengerparttal. Az ország belsejében al-Hagar köves hegyvonulat fekszik, itt köves-kavicsos dűnék vannak, legészakibb csücskén a Musandam-félszigeten csupasz hegységek vannak, A tengerparton Batina tengerparti síksága. Maszkatnál hatalmas tengerparti hegylánc. A szaúdi határnál az ar-Rub(c) al-Hali sivatag. Ezek a dolgok számos egymástól független egységekre tagolják az országot.

86.) Omán kulturális földrajza:

A földrajzi és területi tényezők megszabják az adott települések tevékenységi jellegét. Az északi hegyvonulatban ércek (főleg réz), középső sivatagban olaj, déli hegyvidék erdeiben pedig tömjén, az Ahdar hegység lábainál földalatti víz, az ország nagy részén bozótos legelők, a tengerparton rengeteg hal. Mezőgazdaság (vízigényessége miatt) az ország belsejében (nagyobb szektor), és a partvidéken (felesleges termelésre) működik. A víz mellett élők egyértelműen kereskedelemmel, halászattal foglalkoznak, az erdőben élők tömjén kereskedelemmel és termeléssel, az olajmezőknél olajjal…stb.
87.) Omán etnográfiai képe:

Két kulturális és életmódbeli csoport: városlakók, beduinok. Sajátos hagyományaik vannak, de párhuzamosan éltek egymás mellett, ezért a kölcsönhatás lévén sok hasonlóság is van a kulturájukban, a történelem során sosem kerekedtek felül egymáson. Másik besorolási szempont a vallási sokszínűség az iszlámon belül, illetve a soknyelvűség. (sok az afrikai bevándorolt) A földrajzi tagoltság miatt is nagyon elkülönülnek a különböző területek.

88.) Az ománi beduinok:

Fontosak a törvényeik. Egyik legkiemelkedőbb a razziázás, a másik törzsön való rajtaütés. Ha viszont nincs támadási szándékuk előre jelzik egy marék feldobott homokkal(ez egyfajta békejel). Sosem adnak cselből békejelet, mert a csalás súlyos bűn, és hosszú időkre megbélyegeznék törzsüket. A hiedelemmel ellentétben, a beduinok nagyon is vallásosak, megtartják a napi 5 imát, és a nők is imádkoznak, nem úgy, mint a városban. A fiú és lány helyzete náluk is hasonló. A lánynak 4-5 éves korától dolgoznia kell az anyjával,a fiúknak játszaniuk kell. A lányok többnyire alfagot gyűjtenek, amely kedvelt tűzifa, a tevék pedig ezeket a bokrokat legelik. Víz hiányában mindent homokkal tisztítanak, viszont a vízszerzés az asszonyok feladata, naponta akár 15km-t is gyalogolnak vízért, ezenkívül ők tisztítják a sátrakat is. Damila-nak nevezik azokat a helyeket, ahol a bokor aljában az előző esőzésből fennmaradt víz található, jól tudják hol keresniük ezeket a damila-kat. Az őszi esőzések idején szigorúan dombokra építik sátraikat, mert fennáll a veszélye, hogy a hirtelen lezúduló eső elönti sátraikat. A víz nagy érték, és nagy öröm is egyben, így ilyenkor az asszonyok és lányok a lehullott, és megmaradt esővízben lubickolnak. A teve a legfontosabb állat, de hímtevét keveset tartanak meg, mert makacs, inkább még kicsi korában levágják húsa miatt. Az ibil a nősténytevék csordája. A razziák legfőbb célja a tevelopás, razzia előtt, vagy miután razzia áldozata lett egy törzs gyűlést, vagyis maglis-t tartanak. Ez nagyon fontos, szinte minden ügyben gyűléseznek, és csak 100%-os egyetértés esetén fogadják el a döntést. Utána viszont mindenben követni kell a törzsfő vagy sejk utasításai, míg a maglis alatt a törzsfő is csak egy a többi közül.

89.) A beduin asszonyok munkája:

A beduinok nagyon összetartóak, ritkán oszolnak szét, étkezéssel is mindig bevárják egymást. Az állatok számukra az elsőket, őket etetik és itatják meg először, és csak utána esznek-isznak ők. Reggelente az asszonyok kecskebőrbe öntik a tejet és addig püfölik amíg savanyú tej (laban) nem lesz belőle, ilyenkor énekelni szoktak. Aztán isznak egy erős kávét cukor nélkül, mert az drága. Emellé datolyát esznek, egy marék datolyával egész nap el vannak, mert a melegben nem kívánnak annyit enni. Ezt is a háziasszony osztja ki reggel a kávé mellett.

90.) A beduin törzsi élet: razzia és törzsi gyűlés:

A razziák legfőbb célja a tevelopás, razzia előtt, vagy miután razzia áldozata lett egy törzs gyűlést, vagyis maglis-t tartanak. Ez nagyon fontos, szinte minden ügyben gyűléseznek, és csak 100%-os egyetértés esetén fogadják el a döntést. Utána viszont mindenben követni kell a törzsfő vagy sejk utasításai, míg a maglis alatt a törzsfő is csak egy a többi közül.

91.) A hagyományos Zufari élet jellemzése:

Zufárban a II. világháború folyamán a szultán engedélyezett egy angol katonai támaszpont megépítését, de csak azzal a feltétellel, hogy angol katona csak szultáni kísérettel mehet be a városba. Zufár gyakran csak a fővárost és környékét jelenti. A természeti viszonyok szokatlanul kedvezőek az India felől érkező monszun miatt. Kora nyáron az esőzések Kánaánná varázsolják a viédket.A hegygerincen túl vannak a híres arábiai tömjénerdők. Tömjént Indiába vitték, cserébe fúszereket, ruhákat hoztak onnan. A tartomány két legfontosabb letelepült törzse a hegyi pásztorkodásból és tömjénből élő Qara, és a halászatból, földművelésből, kereskedelemből élő al-Katír. Sok víz van itt, és ha a törzsi viszálykodások nem szólnának közbe, a kútak feltehetően elég vizet adnának a virágzó mezőgazdaságnak. A kókuszpálma ligetek tövében lévő kutak el tudnak látni lucerna, cukornád, búza, gyapot, indigó, banánfa és köles ültetvényeket. A termény 1/16odát kell a szultánnak befizrtni.A helybéliek közt 1970 előtt általános volt az írástudatlanság. Zufár néprajzilag is olyan konklávé, mint földrajzilag. A törzsi hagyományok anarchikus jellegűek, amelyeket rövid időszakokra erős, központi kormányzati időszakok szakítottak meg.

92.) Zufár maszkati uralom alá kerül:

Az itteniek ugyanúgy nem fogadták el a kívülről érkező törvényeket, mint a beduinok.1279-ből Sálim ibn Idrís al-Habúdí neve maradt fenn, akit a szárazság kiűzött otthonából és ide menekült, végül uralma alá hajtotta Zufárt.A XVI. században 25 évig volt hatalmon egy szintén nem idevalósi, Sayf al-Islám al-Gassán nevű ember. A Qara törzs gyilkolta meg. 50 évre rá Fadl nevű kormányzó a törökök nevében próbált itt uralkodni, de nem sok sikerrel. Ezután fordult Zufár népe a maszkati uralokodóhoz segítségért. A szultán fennhatóságát kérte. A szultán egy rabszolgáját küldte oda, akit kedvelt, ezért fel is szabadtott. Őt Sulaymán ibn Suwaylimnek hívták. Nagy tekintélye volt az ománi törzsek szemében, személyes tulajdonságai miatt. Így lett ő zufár kormányzója. Sulaymán 18 nagd-i zsoldossal érkezett, és sikerült stabilizálnia helyzetét, nekilátott egy erődbörtön építéséhez. A munkához rabszolgákat, és a da(c)ab törzs tagjait használta fel. Ez a tevékenysége azonban nem nyerte el a törzsek ttszését, különösen a szigorú adók nem, a Qara törzs ellenezte őt. Sulaymán felvette a kesztyűt, azonban még ő sem merte bebörtönözni a Qara törzs fúnökét. Tekintélye fenttartása érdekében Sulaymán felvette a harcot, azonban mivel egyik oldalról sem esett áldozat, lehetőségként felmerült a béke. A Qara törzs hűségesküje 100 marha ajándékkal járt együtt, ami kedvezett Sulaymánnak, és megalapozta a békés együttélést.

93.) Omán történelmi földrajza:

Omán történelmét alapvetően befolyásolja a földrajza. A mai ország 3 különböző fő tájegységből áll, amik erősen elkülönülnek természeti adottságaik révén. A belső részt nyugatról átjárhatatlan sivatag, keletről pedighegyvonulat határolja. Zufár az északi területekkel egészen a XIX. sz-ig nem volt komolyabb kapcsolatban, mert az északról őt határoló sivatag elválasztja őket egymástól. De magát Ománt is elég jól elhatárolják a földrajzi tényezők (tengerek, hegyek) a szomszádos országoktól. Érthető tehát, hogy a fenti partvidék és a belső területek történelme is csak ritkán kapcsolódott össze. A leggyakoribb kapcsolat az adószedés volt. A vallási, etnográfiai, kulturális antropológiai és életmódbeli különbségek is jelentősek voltak mindig a két nagy ománi térség között. Belső Omán a törzsi rendszer és az iszlám ibádita irányzatának a sajátos összefonódása mellett az elzárkózásra és idegengyűlöletre épült. Míg a tengerparti rész a sok ázsiai és afrikai betelepülő miatt épp ellenkezőleg, ezt a részt, vallási, faji sokszínűség jellemzi, az idegen kereskedők és rabszolgák betelepülése a világra veló nyitottságát jelképezi.

94.) Omán történelme a kőkorszaktól az iszlám felvételéig:
Szinte mindenütt találtak a mai Omán területén sok évezredes leleteket. Az arab élsziget, mint az köztudott fontos stratégiai helyet foglal el a 3 kontinenst összekötő földrajzi területen. EZ fontos kereskedelmi és közlekedési szempontból, amit az itt élük ki is használtak. Ezek a szempontok hozták Ománt is közvetlen kapcsolatba a külvilággal, az itt élők meglehetősen korán megtanulták, hogyan kell vitorlással átszelni a tengert. A sumérok Magan-nak nevezték a mai Ománt. Ők főleg a rezet hasznosították az ománi természeti kincsek közül. Kürosz perzsa uralkodó Suhár környékét hódította meg kr.e. 563-ban, és Mazunnak nevezte azt. A régészeti leletek szerint Maszkat környékén már a kr.e. 5. évezredben is éltek emberek, akik településeket hoztak létre. Az itt feltárt leletek hasonlóságokat mutatnak az iráni és mezopotámiai leletekkel., tehát sok évezredes kereskedelmi kapcsolatok szálai bontakoznak ki előttünk. A legfőbb kereskedelmi cikkei Ománnak az ókorban a következők voltak: 1, réz 2, tengeri herkentyűk (kagylók, csigák, halak) 3, tömjén ->főleg vallási szertartásokhoz Görögo-ba, Arábiába, Egyiptomba, Szíriába, Perzsiába.Szoros volt a kapcsolat Omán és Irán közt a történelem során. A perzsa szászánida birodalom flottáinak hajóit gyakran arab hajósok vezették. A Vi. században pedig szászánida kormányzók vezették Omán 3 fontos térségét.

95.) Az iszlám érkezése Ománba, Az ibáditák:

Omán törzsei és lakossága 630-ban vették fel az iszlámot, még Mohamed próféta életében. Ez új korszak kezdetét jelentette. 657-ben a törzsek csatlakoztak a 4. kalifa (c)Ali seregeihez, aki a szíriai kormányzó elleni Siffín-i csatába készült. Ennek az eseménynek a kapcsán született meg az ibádita szekta. Az ibáditák a hárigitákból kivált szekta. Az előbb említett ütközet után elhagyták Ali táborát, mert nem értetek egyet azzal, hogy az Ali és Mu(c)áwiya közti, eldöntetlenül végződött csata után döntőbíróra bízzák a kalifátus vezetésének a sorsát. Nem tekintik magukat hárigitáknak , azért mert ez az elnevezés a kivált szekta szélsőséges tagjain maradt rajta, akik minden nem hárigitát hitetlennek tekintettek, és engedték megölésüket. Az ibáditák ezt ellenzik, ezért is élhetnek meg sokféle fajú és vallású emberek Ománban. Az ibáditák Baszrából menekültek el 680-700 közt Ománba, ahol a VIII. században lényegében a mai napig fennálló önálló államot alapítottak. Alapvető egyetértésük a hárigitákkal abban rejlik, hogy ők sem fogaják el az omájjád kalifákat, mert szerintük az imámnak két tulajdonsággal kell rendelkeznie: bírnia kell a muszlimok egyetértésének többségét, és kiemelkedően kegyes, vallásos embernek kell lennie, és szerintük ez Mu(c)áwiyában nincs meg.

96.) Imám, törzs, konföderáció:

Az imámot úgy választják, hogy a muszlim törzsek összegyűlnek, , megválasszák az imámot, a jelenlévől hűséget eszköznek az imámnak, az pedig megfogadja, hogy az iszlámnak megfelelően fog „kormányozni”. Aztán kihirdetik a választás eredményét, és megkérnek mindenkit, hogy vigye hírül az új imám nevét saját törzsének, nemzetségének. Az első ilyen módon választott imám a VIII. században al-Gulanda ibn Mas(c)úd volt. Általában egy-egy időszakban azonos törzsekből kerültek ki az imámok. Az imám a törzsi rendszer fejeként kellett hogy igazgassa a térséget, ő volt a törzsi villongások döntőbírója is, és ő szedte a vallási adót, a zakátot is. A másik feladata, hogy megvédje Ománt a külső hódításokkal szemben, hiszen fontos kereskedelmi útvonalak mentén fekszik. A törzsiség az ibádita imamátus során kibogozhatatlanul összefonódott, bár eredete messze az iszlám elé nyúlik vissza. A kettő egymásra hatása alkotta meg ezt a a sajátos törzsi-vallásos szerkezetet. A törzsi vezetés a sejk (törzsfő) kezében van, aki elméletben demokratikus úton volt megválasztva, gyakorlatban azonban a törzsi elit valamely családjából került ki. A törzsfő nemzetségéből kerültek ki gyakran a vallási vezetők is. (további törzsi szarok a 7. pontban)Törzsfő egyben a törzs szóvivője is, de valójában csak egy az elsők között a törzsön belül. Le is lehetett váltani, így meg volt a kényszere, hogy jól végezze a dolgát. A legtekintélyesebb sejkek egyfajta nemzeti vezetőként is működtek. Ők jelentették a hatalmat a z imamátus trónja előtt. Az időnként kiemelkedő regionális, nemzeti törzsi konföderációk tovább fokozták a közösség széttagolódását. A leszármazás és vallás játszott ugyan némi szerepet a törzsszövetségek kialakulásában, de általában váltakozó, érdek szerint szerveződtek a törzsszövetségek. Annak ellenére, hogy létezett egy nemzeti omán közösségi érzés, a törzsi rendszer jellegéből adódó decentralizáció megakadályozta volna a nemzeti politikai egység létrejöttét. Az imamátus törvényesített egy bizonyoas törzsek felett álló államot.

97.) Omán és az ibádita eszmék:

Omán különösen alkalmas volt az ibádita eszmék befogadására. Földrajzilag el volt szigetelve az iszlám világ központjaitól, és volt egyfajta nemzeti, közösségi érzés a térségben. Az ibáditák ellenzték a kalifa választásnak azt a módját, amely © Utmán kalifa 656-ban bekövetkezett halála után vált megszokottá az iszlám birodalomban. Az ibáditák elutasítottak minden nem medinai hatást az iszlámra, ez a korai sari(c)a szó szerinti alkalmazását jelentette. Az állam ibádita felfogása megfelet a nemzeti poltikai fennhatóság alapkövetelményeinek anélkül, hogy fenyegette volna a fennálló törzsi rendszer autonómiára való törekvését. Az imamátus valójában az egész ország viszonylatában, mintegy szupertörzs funkcionált, és Nizwa, mint fővárosnak a kijelölése pusztán stratégiai jellegű volt az arab törzsi területek középpontjában. Az ibádita állam kétségkívül minimalista volt. Kihangsúlyozták a regionális függetlenséget, amelyet a földrajzi viszonylatok is megköveteltek.A törzsfők nagy mértékben autonóm státusz kaptak.Közigazgatási szempontból a hatalom a kormányzók és a bírók kijelölésére korlátozódott a nagyobb településeken. Az imám erkölcsi fennhatóságának való engedelmességet bizosította a kiválasztási folyamat természete, de ezenkívül kérhette a sejkek és más örzsi erőforrások segítségét a parancsainak végrehajtásáhz, ha a törzsi villongásokkal és külső fenyegetésekkel kellett szembenéznie. Tehát a törzsi forma és az imamátus ideális kettőst alkotott.

98.) Omán tengeri kereskedelme:

Az iszlám kor első 2-3 századában az Arab-öböl mentén sok város húzott hasznot a megnövekvő klereskedelmi forgalom, a luxuscikkek és fűszerek importálásából. (Távol_keletről és Indiából előbb Bagdadba majd Európába szállították…)Az Ománi-öböl mintegy előtere az Arav-öbölnek, ahova az ománi ellenőrzés alatt álló Hormuzi-szorosan keresztül lehet bejutni. A hajók ebben a szorosban és az ománi-öbölben várták be többnyire a monszun időszak végét. A hajózási központ Suhár volt. A város kulcsfontosságú ponton fekszik földrajzi szempontból, mögötte Záhira ellátja őt a mezőgazdaság fontos dolgaival, gyümőlccsel egyebekkel, míg ő a tengerparton fontos kereskedelmi központ.A hajókat fából építették és a kókuszpálma indáival erősítették össze. Nem vittek magukkal navigációs eszközöket, a nap és hold állása alapján irányították a hajót. A XI. században az öbölből induló kereskedelmi útvonal megszakadt, mert az abbászida hatalom központja Egyiptomba tevődött át.

99.) Omán kelet-afrikai szerepe:

Az ománi partok nem csak a bagdadi kalifátust kötötték össze a Távol-Kelettel, hanem ideálisak voltak az India-Afrika kereskedelmi útvonal egyik állomásának is. Az afrikai kapcsolatokról már az I. századból vannak feljegyzések, ezek az eritreai tenger közlekedési útvonalairól szólnak. A IX-X. Századból bővebb információk is vannak. Akkoriban az afrikában gyűjtött elefántcsontot Ománba vitték és innen szálították tovább Indiába és a Távol-Keletre. A XII-XV századról kveset tudunk, de szinte biztos, hogy nem csak az afrikai kereskedők települtek le Ománban, hanem nagyszámú ománi ember is vándolort Kelet-Afrikába.

100.) Az ománi partvidék története:

A 750ben hatalomra került bagdadi abbászida kalifátus első uralkodója rögtön igyekezett érvényesíteni fennhatóságát Omán felett, elsősorban a tengerparti és kereskedelmi hajózás megvámolása érdekében. Miközben ugyanebben az időban az ománi imám is igyekezett fennhatóságát a tengerparton kiterjeszteni, ezért752-ben a kalifa serege elfoglalta Rustáqot és megölték a z imámot. Az Abbászidák Suhárt tették meg kereskedelmi központjuknak. Befolyásuk azonban időről-időre gyengült, és be kellett vetniük katonai erejüket is.Bagdad jelentőség a XIII. században a mongol hódítás lecsökkentette. A fosztogató mongolok miatt megszakadt a kereskedelmi lánc. A XV. századtól kezdve azonban Hormuz politikai hatalomra tett szert, az itteni kereskedők és hajósok hatalma egészen Zufárig terjedt.Ez a hormuzi uralom 1507-ig a portugálok megérkezéséig tartott.

101.) A parttvidéki portugál hódítás:

A portugálok először a kelet-afrikai arabokkal kerültek kapcsolatba, ezek a kapcsolatok inkább kereskedelmi jellegűek voltak. Vasco de Gama is egy világhírű ománi hajós szolgálatai vette igénybe világjáró útja során.néhány évvel később a portugáloknak sikerült mehódítaniuk Kelet-afrikát és az ománi partot.,de ezek a hódítások nem politikia vagy katonai jellegűek voltak. Az ománi poltikai helyzet tehát a portugál uralom alatt is nagyjából ugyanaz maradt, mint korábban. A portugálok azonban 2 területen is jelentős nyomokat hagytak Ománban. Az egyik a tűzfegyverek használata, ami kiszorította a régi fegyvereket, a másik a hajóépítés, a helyi hajósok körében is eltrejd a vasszög használata. Az oszmán törökök megpróbálták megtörni a hatalmukat, készer is megtámadták a portugálokat Maszkatnál. Mindkétszer be is vették Maszkatot, de a portugálok mindkétszer visszafoglalták.A kikötő védelmére a portugálok két kicsi erődöt építettek. (1586 és 1587-ben fejezték be őket) Ezek ma is állnak, nem igaz viszont, hogy az Ománi partvidék erődeit a portugálok építették volna egytől-egyik.

102.) A yacrubi dinasztia uralma:

A XVII.század kezdetéig elég zavarosak voltak belső Omán viszonyai. 1624-ben azonban Násir ibn Mursid al-Yacrúbi-t választották meg imámnak. Az ország gyenge volt, és a törzsi viszonyok miatt erősen tagolt. Az új imám nagy bátorsággal próbálta összetartani az országot, és a haláláig folytatott (1649) harcokkal sikerült saját uralma alá hajtania az országot. Maszkatot próbálták visszafoglalni a portugáloktól, mikor Násir meghalt. 1650-ben az őt követő másik erős vezér fejezte be Maszkat visszafoglalását., aki egyben tovább űzte a portugálokat Indiában és Kelet-Afrikában is, és ott is harcolt velük. Az elfogott portugál hajókból hatalmas flottát épített ki magának. De az Arab-öbölben is hódítottak Sultán ibn Sayf uralma alatt, elfoglalták Bahraint, Gvadart, Sahbart és a Makrán partvidéket. A yacrúbi imámok erős kézben tartották az országot egészen addig, amíg a polgárháborúk és belső viszályok meg nem gyengítették hatalmukat, olyannyira, hogy ezt kihasználva a perzsák 1737-ben elfoglalták Maszkatot. Az idegen uralomtól való félelem miatt a törzsek Ahmad ibn Sacid yacrúbi imám által kinevezett suhári kormányzó köré csoportosultak és kiverték a perzsákat.

103.) A búsacídí dinasztia alapítása:

Ahmad ibn Sa(c)id, a hináwí konföderációhoz tartozó, Nizwa környéki búsacídí törzs tagja volt. 1744-től 1775-ig volt imám. Ő volt a dinasztia alapítója is. A jelenlegi szultán a hetedik generációs leszármazottja ennek a dinasztiának. Ahmad fővárosából Rustáqból ellenőrzése alatt tartotta az egész országot. Utóda Sacid ibn Ahmad volt, akitől még életében átvette a hatalmat fia, Hamad, aki felvette a sayyid, vagyis törzsfő elnevezést, és Maszkatot tette meg fővárosának. A busácídí törzs hatalmának eredetét tekintve nem is furcsa, hoogy a belső térség törzsei és vezetői időről-időre megkérdőjelezték a család uralmát. Hiszen az első búsacídí uralkodó pusztán katonai támogatással szerezte meg a hatalmat. Ez a törzs történelmileg nem volt jelentős az ománi politikában, így érthető a régi elitt törzsek reakciója. A búsácídí állam továbbélése egyre inkább katonai erőkre támaszkodott.A család már uralkodásának elején megpróbálta újraszervezni az imamátust, de sikert sosem értek el, csak rövid időre és kis területen sikerült önálló imamátust létrehozni.

104.) Nagy Sacid uralma:

Sacid ibn Sultán a család hatodik uralkodója volt, vagyis a XIX. század legjelesebb uralkodója.A nyugati irodalomban általában csak Nagy Sacidként utaltak rá. Uralma kezdetétől fogva a kereskedelmi tevékenység fellendítésére törekedett. Birtokai Musandamtól Zufárig terjedtek. Ugyanakkor Kelet-Arikában egészen a portugál Mozanbikig terjedt fennhatósága, hogy megszilárdítsa hatalmát a székhelyét Zanzibárba tette át. 1832 után a sziget nagy virágzásnak idnult. Kitűnő politkus volt. Látva a britek és franciák rivalizálását, és tartott mindkettejük hódító politkájától, ezért inkább az üzleti és kereskedelmi tevékenységet folytató amerikaiakkal írt alá kereskedelmi és barátsági szerződést. 1833 szeptember 21-én. 1840-ben elküldte Sultána nevű kereskedelmi hajóját az Államokba, ez volt az első arab hajó, ami amerikai kikötőbe érkezett, NY-ba. Sacíd 1856-ban meghalt, miközben Maszkatból Zanzibárba utazott. Élete során két fiát nevezte ki királysága két területének uralkodójává. 1833-tól Tuwayni ibn Sacid uralkodott Maszkatban, Mágid ibn Sacid pedig Zanzibárban uralkodott apja távollétében 1854-től.Miután Maszkat kevesebb jövedelmet hozott, mint Zanzibár, és Sacid halála után a hadi flotta és kereskedelmi flotta nagy része is Zanzibárban maradt, Mágid uralma alatt megegyeztek, hogy Zanzibár évi adót fizet Tuwayninak.Valójában az utódlás kérdését nem volt könnyű megoldani, külső segítséget kellett kérni Nagy-Britanniától, akiknek szoros érdeke fűzúdött ahhoz, hogy a békét megtartsa az Indiai-óceánon. A megoldás az volt, hogy Nagy Sacid birodalmát két részre osztották, ománi és zanzibári részre,e két területe története nagyon eltérő módon alakult a továbbiakban

105.) A brit befolyás Ománban:

Az India feletti brit fennhatóság következtében, amely a XVIII. században erősödött emg, a Kelet-Indiai Társaság lett a brit kereskedelmi és politikai befolyás legfőbb eszköze az Ománi-öböl térségében. A britek a XIX század óta komoly érdeklődést mutattak az Ománi-öböl irányában. Később a rabszolga kereskedelem megakadályozása és a Szuezi csatorna megnyitása csak növelte a britek érdeklődését az Arab-öböl iránt. A búsacídí állam terjeszkedő politikája pedig annál inkább felhívta a britek figyelmét Ománra. Szaíd bin Szultán halálát követően a britek segítették elő Zanzibár és Omán viszonyának rendezését, többek közt úgy, hogy ők fizették be Zanzibár helyett a Maszkatnak járó évi adót. A brit befolyás csúcspontját az 1891 és 1931 közötti időszakban élte. Az egymást követő egyezmények és követelések következtében a búsacídí uralkodók csak elvben maradtak függetlenek Nagy-Britanniától, valójában brit protektorátus alatt voltak.

106.) Nagy-Britannia ománi befolyásának jellege és jellemzői:

A folyamat fő lépései a következők voltak: az 1891-es egyezmény mgtiltotta, hogy ománi területeket bárkinek is átadjanak birt engedély nélkül. 1895-ben Nagy-Britannia garantálta, hogy megvédi Maszkat és Matrah városok környékét minden további törzsi támadástól. 1898-ban Faysal ibn Turkí a franciákkal kötött egyezményt, amiben garantálta, hogy gőzöseik Maszkat közeli kikötőiben állomásozzanak. Ezt az egyezményt azonban nem sikerült legalizálni, mert Nagy-Britannia azzal fenyegetőzött, hogy haderőt alkalmaz, ha nem akadályozzák meg a franciák behatolását. 1899-ben a szultán ultimátumot kapott a britektől, amely megtiltotta neki, hogy a franciáknak bármilyen kikötési lehetőséget kínáljon. 1913-ban Taymúr ibn Faysal szultán került trónra, aki kötelezte magát, hogy minden fontos kérdésben kikéri a britek véleményét. Ezt fia Sa(c)id is aláírta. Az I. vh idején fegyverkereskedelmi egyezményt kötött a szultán a britekkel. 1921-ben egy brit katona tiszt irányítása alatt létrehozták a maszkati gyalogságot. Napi brit beavatkozás logikus következménye lett volna a bekebelezés, ráadásul az Ománi-öböl stratégiai jelentőségű volt, hiszen ezen keresztül az egész Arab-öböl ellenőrizhetővé vált volna a britek számára, erre pedig amúgy is törekedtek, hiszen Kuvaittal, Bahreinnel és a Szerződéses Ománnal is kötöttek már olyan szerződéseket, amelyekkel ezt próbálták meg elérni.Ennek ellenére a maszkati védnökség terve nem jutott tovább a kigondoláson. Nagy-Britannia alapvetően a rivális hatalamakat akarta kizárni a maszkat környéki kikötőkből. Nagy-Britannia nemcsak hivatalos felügyeletet gyakorolt Maszkat felett anélkül, hogy jogi védnökséget hozott volna létre, de ugyanakkor a brit védőernyő kiterjesztése megmentette a szultánátust, és az urlakodó családot a trónfosztástól. Így is szakadás jött létre a partvidák és a belső ománi területek között.

107.) Törekvések az imamátus visszaállítására a XIX-XX. Száazdban:

A hagyományos egyensúly megváltozásával egy időben az elmúlt két évszázadban sikertelennek bizonyultak az imamátus visszaállítására törekvő felkelések. Először a XIX. század elején voltak ilyen törekvések. Az időszakos siker alatt gyanús körülmények között beiktatták imámnak a hináwi törzsszövetség támogatásával (c)Azzán ibn Quays al-Búsa(c)ídí-t. Később az imám választást az akadályozta, hogy hináwi és a gárifi törzs sosem tudott megegyezni. 1913-ig nem volt a szokásoknak megfelőlen választott imám. Habár a belső ománi törz erőknek nem sikerült kiűzniük Maszkatból a britek által támogatott szultánokat, a helyreállított imamátus tényleges autonómiát szerzett a belső területeken és ezt a státuszt a Síb-i egyezmény rögzítette 1920-ban. A 20.században a belső területeken az imamátus a régi rendszer szerint működött. Muhammad ibn (c)Abdalláh al-Halílí (1920-1954) között volt imám, vallási és politikai kiválósága miat volt jelentőségteljes. Sikerült rendet tartania az uralma alá tartozó területeken.

108.) Omán az I. világháború után:

Az I.vh. Idejére az ománi kereskedelem visszaesett, így Omán nagy mértékben el volt szigetleve a világ többi részétől egészen 1970ig. Maszkat és Omán szultánátusában (ahogy a XVIII. század végétől használták az ország nevét) 1970ig nem sikerült megoldani a hagyományos élet visszaállítását és a modernizáció egyeztetésének problémáját. Nagy volt az összeütközés a belső területekkel., mert ott még élt a vágy a legitim imám által vezetett állam visszatérésére. A modernista irányzatú állam végül győzedelmeskedett. A fejlődésnek 2 jelentős mozzanata volt: az egyik, hogy a belügyek felügyelete brit kézből Sacid ibn Taymúr hivatalnokainak kezébe került 1930 után, a másik hogy még az elszigetelt Ománban is egyre nagyobb erővel követelték a modernizációt. A szultán hosszú uralma alatt többször is járt Londonban, és ő volt az első uralkodó, aki közoktatásban részesült Indiában. Londoni látogatásai során jó képet kapott a világban végbemenő társadalmi és gazdasági változásokról, és ezektől meg akarta óvni országát. Így eltökélten őrizte a pénzügyek önállóságát, minden külső beavatkozástól., és nem volt hajlandó semmilyen fejlesztési politika megvalósítására, egészen az utolsó időkig, amikor már túl késő volt. Sacid uralma 2 részre oszlik: az 1932től 1955ig tartó pozitív és az 1955től 1970ig tartó negatív időszakra. Erőskezű politikája tette lehetővé, hogy az 1930as évekre az államot kihúzza az adósságok tömegéből, és felszámolja napi ügyekbe való brit beavatkozást. De még a kőolaj felfedezése után sem volt hajlandó fejlesztési tervekbe kezdeni. Arábia az I.vh után teljes átalakulásban volt. A Török Birodalom felbomlott, az arab területen új államok jöttek létre, részben brit és francia védnükség alatt. Az angolok úgy döntöttek, hogy a maszkati szultán fennhatóságát támogatják ÉK-Arábiában, ellenben a szaúdi királlyal és csatlósaival a kisebb emirátusokból, akik szerint a szaúdi királynak lett volna joga a belső ománi törzsek fölött fennhatóságot gyakorolni. A szultán névleges fennhatóságát elismerő imám, Muhammad 1955ben meghalt, önjelölt utóda Gálib ibn cAlí, és testvére Tálib megpróbálták belső Ománt Ománi Imamátus néven önálló országként elismertetni. Saját útlevelet adtak ki, és kérték felvételüket az Arab Ligába. Az arab szocialista Egyiptom is elsimerte az „új államot”. Később az angolok már csak az olaj miatt érdekelte a határok és fennhatóságok kérdése.

109.) Az olaj szerepe Ománban 1970 előtt:

Szaud-Arábiában ekkor már jó ideje egy amerikai cég termelte ki az olajat és a pénzt a szaúdiaknak, akik abban bíztak, hogy hatalmuk miatt Omán előbb-utóbb kénytelen lesz elismerni Szaud-Arábia fennhatóságát a belső területeke felett. A vitatott térség kulcsa, a Buraymí oázis volt, amelynek egy részét a szaúdiak, másik részét, az akkor még angol fennhatóság alá tartozó Abu Dzabi emirátus tartotta magáénak. A szaúdiak viszont az egészet követelték. Az oázisért folyó vita miatt a világ azt hihette, hogy Buraymí mesés olajmezőket rejt a föld alatt, a tényleges olajmezők azonban ettől DK-re Fahudban fekszenek. Az 1950es évek elején a britek találtak hatalmas olajmezőt Ománban. Az ennek a környékén élő Duru törzs nem volt tagja annak a két törzsnek akik aláírták a szultánt be nem avatkozásra kényszerítő síb-i egyezményt, így nem volt jogalapjuk, hogy elvitassák a szultántól az olajkoncepció kiadásának jogát. Sacid az első perctől kezdve valamilyen nemzeti. És tradicionalista képet próbált festeni magáról, ami szükség is volt ahhoz, hogy az Omán egyesítésére vonatkozó stratégiát megvalósítsa. A II. vhban nyújtott brit segítség egy részét arra használta fel, hogy jó viszonyt ápoljon a belső területek sejkjeivel, s így előkészítse a majdani hatalomátvételt. Ezekből a törzsi hozzájárulásokból épített ki olyan haderőt, amelynek segítségével visszaszerezte a Buraymí-oázist a szaúdi megszállás alól 1952-ben. Csak a britek kérésére szerelte hadseregét. Tracionalista és nacionalista elkötelezettsége miatt fennhatóságát készséggel elfogadták 1955ben, mikor átvette az uralmat. Azok a tényezők, amik elősegítették a szultán 1950es évekbeli lépéseit alapozták meg egyben a bukását is. A modern fegyveres erő létrehozása, amely korábban ismeretlen volt az ománi történelemben, képessé tette Sacidot ara, hogy függetlenítse magát az uralkodók és a törzsfőnökök hagyományos és függőségi viszonyától. AZ 1950es évek végén az al-Ahdar hegységben kitört lázadst még viszonylag könnyen le lehetett verni, az 1960as évek végi Zufár-i lázadást a szultán kis-és rosszul felszerelt haderői már nem tudták leverni, külnösen miután Dél-Jemen független lett, és a marxista vezetők megjelentek Zufárban is.

110.) Az 1970es fordulat: Qábús szultán uralkodása:

Mindez (a 27es pont vége a lázadások) hozzájárult az 1970. július 23-dikai palotaforradalomhoz. Az új szultán Qábús ibn Sacid képes volt arra, hogy létrehozzon egy modern államot, amely megindította és irányította a társadalmi-gazdasági fejlődést. Társadalmi szinten a közoktatást kellett megszervezni, az alap-és középfokú oktatás megszervezése után, 1986ban nyitotta meg kapuit az első ománi egyetem. (Sultán Qábús Egyetem Maszkat közelében). Az iskolai oktatásban hamar megjelnetek a lányok is, a nők egyenjogúságát a hagyományok megsértése nélkül vitték végbe, ma már az egyetemisták közel fele nő, és vannak női miniszterek is. A szultán a jegyajándék összegét alacsony szinten korlátozta, megkönnyítve ezzel a házasságot. A gazdasági lépések közül a kikütők és a teljesen hiányos úthálozat kiépítése volt a legfontosabb. Mivel Omán olajtartaléka nem olyan mértékű, mint a térség többi országáé, ráadásul a környező országok túl gyors fejlődése, rossz példaként járt elől, így ez az ománi vezetést megfontolt lépésekre ösztönözte. Erre a megfontoltságra jellemző, hogy mikor a 90-es években kiderült, hogy az olajkincs mégis nagyobb mennyiségű, mint az előre kalkulált, akkor sem gyorsítottak a kitermelés ütemén. A modernizáció megindítása mellett, a másik örömmel üdvözölt esemény a Zufár-i lázadás leverése volt 1978ban. Hosszű távon azonban jelentősebb hatás volt az, hogy a zufár-i területen is megindulhatott a modernizáció a lázadás leveérse után. A palotaforradalom harmadik jelentős vonzata az volt, hogy Ománnak sikerült bekapcsolódnia, az arab poltikai életbe, elsősorban az öbölmenti országokkal való kapcsolat kereséssel.

111.) Omán történelmi vázlata a kőkorszaktól a VIII. század közpéig:

Kr.e 8000 környéke: a legrégebbi feltárt kőkorszaki település Kr.e VI. évezred: A leletek vadászatra utalnak Kr.e V. ée.: halászat, a tengerparti települések száma megnőtt Kr..e. IV.ée: megszaporodtak a települések, nemcsak a parton, Bátina-ban is, földművelés kezdetei az oázisokban. Kr.e.: III. ée.: Mezopotámiai feliratokon Omán Magán néven tengerparti település. Kr.e.2200: Sargon akkád király agyagtábláján Magán hajói Kr.e. 2700 és 2000 közt: Magán rézhegy, rézexport Kr.e I.ée.: Perzsa kapcsolatokra utaló jelek:akhaimenida öntözési rendszer Kr.u I sz.: Omán nevű kikötő:hajókat, gyöngyöket és datolyaféléket szálítottak innen Kr.e II.sz-Kr.u. VI.sz.: Arab törzsek Ománba érkezése Jemen felől új megélhetést keresni a ma’ribi gátkörnyékéről, a gát tönkremenetele miatt. 622 után: az ománi pogányok és keresztények áttérése az iszlámra, a perzsa zoroaszteriánus garnizon nem tér át, kiűzik őket Ománból. VIII. sz eleje: Az ibáditák D-Irakból, az elnyomás hatására, Omán belső területeire költöztek, az ománi Gábir ibn Zayd vezetésével, első választott imám al-Gulanda ibn Mas(c)úd.

112.) AZ ománi történelem vázlata a IX. századtól a XVIII. század közepéig:

IX. századra megszilárdult Omán kettős természete: belső, hegyvidéki Omán az idábita vezetők kezében volt, a tengerpartot idegen hatalmak őrizték. Partmenti városok szoros kapcsoaltot tartottak fenn idegenekkel kereskedelem révén. Hegyvidéki lakosság: idegenellenesség X. századtól: Az imám a velső területek ura, a partvidéken iráni befolyás X. sz.:A Buwayhidák kiterjesztették befolyásukat egészen Ománig X-XI. sz.: Suhár-i kereskedők városokat alapítottak a kelet-afrikai partokon. 1220-1230 körül: A moszuli Zangidák küldtek csapatokat az ománi partokhoz A XIV.sz-tól.:Ománi hajók délen egészen K-Afrika partvidékeire jutottak.A hormuzi perzsa helytartó adókat szedett az ománi kikötőkben, Qalhat-ban és Maszkatban is. Az ibádi imámok nem tudták megszerezni a fennhatóságot.A XVI.sz első fele: A Safawidák behatoltak Arábia öbölmenti térségeibe. XV sz vége: A portugálok megjelenése Ománban, erődöket, vámházakat építettek a partmenti városokban, adókat és vámokat szedtek. 1622: I. (c)Abbás iráni sah kérésére a britek Hormuzban felszámolták a portugálok kereskedelemi központját. XVI. sz első fele: a Ya(c)rűbi család imámságának kezdete belső Ománban. Elfoglalják a portugáloktól a partmenti városokat. 1650: Maszkatból kiűzték a portugálokat, Ya(c)rúbi kézbe került a partvidéki és hegyvidéke Omán. 1730-1750 közt: örökösödési vita gyengítette a Ya(c)rúbi hatalmat, iráni csapatokat hívtak be, iráni fennhatóság alá került az ománi tengerpart. 1742: az Ál Sa(c)id ibádita család összefogott a tengerparti városokkal és kiűzték az irániakat. Ahmad ibn Sa(c)id Ál Sa(c)id ellenőrzése alá vonta a partvidéket, a belső törzsek imámnak választották. 1775-79 fia Sa(c)id ibn Ahmad az imám 1779 után: Az Ál Sa(c)id család elvesztette vallási fennhatóságát, sayyid, majd sultán nevet vettek fel. A főváros Maszkat lett Rustáq helyett, amely megmaradt ibádita központnak.

113.) Az Ománi történelem vázlata a XVIII. század közepétől napjainkig:

XVIII-XIX. Sz közepe: Ománi virágkor; kiterjesztették befolyásukat a mai Emirátusok területének egy részére, megadóztattak olyan távoli területeket is, mint Bahrein és D-Irak, meghódították Zufár területét. Omán megerősítette hatalmát Kelet-Afrika városai fölött. 1807-1856: Sa(c)id ibn Sultán az uralkodó, sayyid címen, expedíciókat vezetett a szárazfüldi városok elfoglalására. Az elveszített Indaia-óceáni kereskedelem helyett kelet-afrikai jövedelmek. 1809-19: Az ománi uralkodónak hűséget esküdött öbölmenti területek kalózkodását az angolok felszámolták. 1820: Szerződésekkel kötelezték a helyi uralkodókat a kalózkodás abbahagyására, ezáltal megszűnt az ománi fennhatóság, Omán el lett vágva az öböltől, Musandam kivételével.1856: Sa(c)id halála után brit közvetítéssel felosztották a szultánátust: Tuwayní ibn Sa(c)id lett a meggyengült gazdasági helyzetű Maszkat és Omán szultánja, Mágid ibn Sa(c)id pedig a gazdag kelet-afrikai birtokok, Zanzibár ura lett. 1873-83 Turkí ibn Sa(c)id szultán uralma 1883-1813: Faysal ibn Turkí szultán uralma Maszkatban. 1913-1932: Taymúr ibn Faysal szultán. Az ország teljes eladósodása. 1877-1919: A belső ománi ibádita törzsek lázadásai a szultán ellen, többször elfoglalták Maszkatot is. 1920: brit segítséggel létrehozott síb-i egyezmény szerint a szultán nem avatkozhat bele az ománi ügyekbe, Maszkatba és a partvidékre pedig a (belső) omániak nem vonulhatnak le, elismerik a szultán névleges uralmát. 1922: elkezdődött az olajkutatás és feltárás Ománban 1932: lemondatták Taymúrt, utóda fia, Sa(c)id lett, aki nem mozdult ki Salálaból (Zufár) 1952-55: Buraymí válság, Szaúd-Arábia bevonult az oázisba, de a sikertelen tárgyalások után a britek kiverték őket és felosztották Abű Dzabí és Omán közt. 1954: meghalt a Nizwa-i imám, Muhammad, utóda a Hiná’ törzsbeli Gálib ibn (c)Alí lett, aki kikiáltotta az önélló ománi imamátust, kérte az Arab Ligába való felvételét. 1955-59: Brit segítséggel Sa(c)id szultán felszámolta az ománi imamátust 1967: Megkezdődözz a kőolaj export 1970-:Apját lemondatva Qábús ibn Sa(c)id lett az uralkodó, aki felvette az ománi szultán nevet, Maszkat és Omán szultánja helyett.1970-78: A dél-jemeni támogatottságú Zufár-i felkelés és ünállósági törekvés leverése brit és iráni segítséggel. 1996: Alkotmány jellegű alaptörvény kibocsájtása, a szultán abszolút hatalmának meghagyása mellett.

114.) Az ománi hajózás:

Az ománi hajózásnak évezredek óta nagy jelentősége van, nemcsak az ország, hanem az egész Indiai -óveán szempontjából. Az ománi hajóknak elsősorban azért jártak a csodájára, mert olyan kicsinak tűntek, hogy lehetetlennek látszott, hogy ezzel több ezer kilométert tudtak hajózni az óceánon.. A Suhárban használt kereskedelmi hajókat jellemzője az volt, hogy lapokból volt datolyapálma szálakkal szorosan összeszőve, szegecselés helyett. Hatalmas vitorlái lehetővé tették a gyors haladást, jól megválasztott alakja pedig ellenállt az indai-óceán ismert viharainak és áramlatainak. Később kettős oldalfalakat használták, ugyanígy összeszőve. Ezek is könnyű, gyorsjáratú hajók voltak, kereskedelmi célokra megfeleltek, de katonai szempontból nem tudtak később ellenállni a nagyobb portugál hajóknak. A későbbi, XVII. sz utáni ománi hajókra már a portugálok voltak hsatással, ezek utódait, még ma is kézi eszközökkel készítik a tengerparti öblökben Szúrban és máshol.

115.) Az ománi faladzs öntözési rendszer eredete és mai elterjedése:

Omán egyik jellegzetessége a faladzs öntözési rendszer., amelyet valószínűleg a perzsa akhaimenida birodalomtól vettek át, a helyi viszonyokra alkalmazva. A világon egyedülálló módon több évezred ta alkalmaztak. Ami máshol egy-két kisebb rom (pl.: Marokkóban), az itt egy ország mezőgazdasági művelésének szolgál alapul. A faladzs segítségével az alapjábanvéve nagyon száraz ománi területeken lehet nem ártézi rendszerrel, hanem a hegyek talajvizét megcsapolva öntözővízhez jutni. A faladzs minden mechanikus segítség nélkül, enyhe lejtőben szállítja a vizet, amit a nyitott csatornák osztanak szét.Ez a rendszer a családok és nemzetségek együttműködését, jogilag szabályozott rendszert igénylet, és így társadalmi együttműködés szintjét emelte. A szó maga egyébként ős-sémi eredetű arab, jelentése „Felvág, szétvág”, s ez némileg ellentmond az iráni eredeteknek. Történelmileg nem lehet meghatározni pontosan mikor kezdték el használni a faladzs rendszereket, és azt sem hogy honnan ered. Az azonban biztos, hogy az első feljegyzések, az asszír uralkodó, II. Szargon udvarából származnak a faladzsról. Az iszlám felvételének idején Ománban már kialakult faladzs rendszer volt. Teljes hosszuk Ománban 3000km-re becsülhető, és évente kb. 900.000.000 köbméter vizet szállítanak, ez az ország teljes vízfogyaztásának még mindig a 70%-a. Az ománi birtokok 55%-át még ma is faladzs rendszerrel önmtözik, a modernizáció ellenére.

116.) A faladzs működési elve és készítése:

Ennek a szemlátomást bonyolult szerkezetnek a mélyén egy egyszerű elv áll: a gravitáció. A rendszer hidraulikája azon alapszik, hogy a víz a magasabb hegyekről a mélyebben fekvő területekre folyik. A faladzsok hegyek-dombok belsejében rejtöző vizet csapolják meg, és kivezetik a távoli birtokokra. Még a szélsőséges szárazságok idején sem száradnak ki. Egy faladzs készítése, persze önmagában véve is nagy teljesítmény, hiszen a csatorna nagy része a föld alatt fut. Ezeket a mélycsatornákat nevezik qanát faladzsoknak. Azok a faldzsok,a melyek vádikból nyerik vizüket a gayl faladzsok. A falédzs készítő szakembereket awámirnak nevezik, és mind az Izkí törzsből kerülnek ki., gondosan őrizve a készítés technikáját. Az awámirnak ásnia kell egy kutat, amely mélysége 60 méter is lehet, ez lesz al első, vagy anyakút. Ezután kivésnek a kőzetágyből egy lefelé lejtő kamrát vagy galériát, hogy összegyűjtség a vizet. Aztán egy sorozat aknát ásnak ki lefelé, folyás irányban, hogy megnöveljék az alagutat, amíg az el nem éri azt a pontot, ahonnan már kijöhet a föld alól és a felszínen tud továbbfolyni. Ezek az aknák később a faladzsok ellenőrzését és javítását is elősegítik. 1Kilométernyi, félméter széles alagút elkészítéséhez 3-4ezer tonna anyagot kell elmozdítani. A felszín fölött a függőleges aknasorozat úgy néz ki, mintha bombatölcsérek lennének. A föld felett a munka finom jelleget ölt, a felszíni csatornák régen agyagból, téglából, ma főleg betonból készülnek. Keresztül kígyóznak a mezőgazdasági földeken. A vízfolyásnak hierarchiája van, ez azt jelenti, hogy az első hely ahol kiemelkedik a faladzs a föld alól, az a vízivás és főzés helye, s erre a célra mindenki korlátozás nélkül használhatja a vizet. Utána következik a férfiak és nők számára elkülönített fürdő terület, amelyek mellett bekerített fürdőházak állnak. Vannak helyek külön fenntartva a mosás, az edénytisztítás és a halottmosás számára. A közös csatorna ezek után szétoszlik kis csatornákra, és így oszlik szét az egyes földterületek között. A vizet úgy nevezett faladzs-órák segítségével osztájk szét, ezekl napórák, amelyeken fokok vannak, s így határozzák meg, milyen hosszan kaphatja meg egy parcella a vízrészét. A vízkészletet igazságosan osztják el. A faldzsokat körülvezetik a városokon és azok alatt, várak, mecsetek alatt, de magánházakba csak ritkán vezetik be. A sejk általában olyan házban lakik, ami közel fekszik a faladzsok forrásához. Az igazságtlana vízelosztás gyanúja esetén bíróhoz vagy kormányzóhoz lehet fordulni.

117.) Az ománi várak:

Az ománi civilizáció törtnélemének talán leglátványosabb maradványa a nagyszámú ománi várak jelentik. Az elmúlt két évtizedben több, mint 110 kisebb-nagyobb várat hoztak teljesen rednb. Egy részük ma is valamilyen funkciót szolgál, rendőrségi központ, katonai laktanya…ilyesmi Majd valamennyi látogatható részben vagy egészben.Csak kevés fekszik domb tetején, többségük völgyet vagy vádit zár le, mivel a hegyek között kevés volt az átjáró, így ezek ellenőrzése stratégiai szempontból fontos. A várak általában egy-két bástyával vannak ellátva, ezek lakóházként is szolgáltak a várúr és testőrei, valamint azok családjai számára. Általában itt tárolták az élelmiszertartalékokat a környező házakban lakó törzstagok számára.

118.) A hagyományos kormányzás és bíráskodás egy példája: 3.eset: Adófelügyelő megparancsolta egy nomád pásztornemzetségnek, hogy telepedjenek le jelenlegi táborhelyükön, de nekik tovább kell menni, hogy jó legelőket találjanak, döntés: tovább kell menni.
119.) Ibádita és sznnita iszlám: láthatatlan dolgok: hol van isten, jellemzése, leszállása: Ibádtiák: A Korán antromorfikus kifejezéseinek allegórikus magyarázatát követik. Szunniták: Egy muszlimnak mindent el kell hinnie, amit Korán és a Próféta hiteles hagyományai tartalmaznak a láthatatlan dolgokra vonatkozóan. Nem mondhat ellent nekik a maga evilági tapasztalatai alapján, mivel a túlvilági dolgok mércéjével kell mérni, hiszen a köztük lévő különbség tól nagy. Annak a megtagadása, amit Isten állít, vagy a jelentésének a megváltoztatása egyenlő az Istenről való tudatlan beszéddel, és az egyik legnagyobb bűnnek számít. Hol van isten? Ibádita: „Isten a trónusán ül” ez nem lehet szó szerint venni. Értelme, hogy uralkodik a mindenség felett. Nincs az Égben és a földön olyan hely, hol ne jelenne meg. Szunniták: Az a hit, hogy isten magasan a teremtmények felett van Lényegében és Tulajdonságaiban. „letelepedett trónusára” azt jelenti, hogy a trónuson ül lényegében oly módon ami illik hozzá. Jellemzése: ibádtiák: egyetlen teremtméyn sem hasonlít hozzá, és ő sem hasonlít egyetlen teremtményhez sem. Ami Koránban feltételezett összevetésként előfordul, azt úgy kell értelmezni, hogy megfelejen ennek a felfogásnak, és ne vezessen összevetéshez. Szunniták: hisznek azokban a nevekben és tulajdonságokban, amelyeket Isten állatott vagy tagadott maga számára. Ő ismeri legjobban magát. Hisznek abban, amit siten kinyilatkoztatott a Koránban anélkül, hogy eltorzítanák vagy megtagadnák azt, és anélkül hogy megkérdeznék hogyan vagy hasonlítanák valamihez. Leszállása: ibáditák: isten eljövetele nem szó szerint értendő, hanem a feltámadás napján eljönnek az ő parancsai. Szunniták: abban hisznek, hogy isten leszáll a legközelebbi égboltra minden éjjel utolsó harmada előtt, és azt mondja: „Ki imádkozik hozzám, hogy válaszolhassak imájára? Ki kér engem, hogy adhassak neki? Ki kér tőlem bocsánatot, hogy megbocsájthassak neki?
120.) Ibádtia és szunnita iszlám: isten kezei és arca, szemei, látása: Kezei és arca: Ibádtiák: Hiszik, hogy isten arca maga isten.kezei és tenyere a hatalma. Szunniták: Hiszik, h dicsőséges, méltóságteljes az arca. És két bőséget adó keze van. Szemei: ibáditák: a szeme a tudását és védelmét jelenti szunniták: két valódi szeme van szerintük. Ha leveszi fátylát tekintette mindent eléget. Látása. Ibádtiák: Istent sosem fogjuk meglátni se a földön, se az égben, tekintetét úgy magyarázzák, hogy várni kell az engedélyt istentől h beléphessenek a paradicsomba. Szunniták: az igazhívők meg fogják látni urukat a feltámadás napján.arca fénylő lesz mikor ránéznek.
121.) Ibádtia és szunnita iszlám: a Koránban való hit, az első 4 kalifa, a Próféta és társai:
A Koránban való hit: Ibáditák: A legtöbb ibádita vallástudós szerint a Korán Istenteremtett szava, amelyet folyamatosan kinyilatkoztatott a Prófétának. Nem Isten tulajdonsága, nem az Ő lényege vagy cselekedete. Szunniták:A Korán Isten szava, amelyet kinyilatkoztatott, de nem teremtett. Szó szerint elmondta Gábrielnek, aki elvitte azt a Prófétának.
Az első 4 kalifa: Ibáditák: Elismerik az első két kalifát, Abú Bakr-ot és CUmar-t, igaz útra vezetett kalifáknak, de CUtmán-t csak uralkodásának az első hat évében. Magukat annak az ellenállási mozgalomnak a folytatóiként tekintik, amelyik elutasította a kalifa által bevezetett újításokat, amelyek a meggyilkolásához vezettek. Helyeselték CAlí hatalomra kerülését, de helytelenítették, hogy elfogadta a döntőbíráskodást közte és MuCáwiya között 657-ben, a siffíni ütközet után, és csak azokat tekintették igaz muszlimoknak, akik elutasították a döntőbíráskodást és kivonultak CAlí táborából (hárigiták, „kivonulók”)
Szunniták:Hisznek abban, hogy a legalkalmasabb ember a kalifaságra Abú Bakr volt a Próféta halála után, majd CUmar, CUtmán, és végül CAlí. Mind az érdemeik alapján jutottak hatalomhoz. A Próféta társai: Ibáditák: Mindet elfogadták igaznak, de kritikával illették azokat, akiket a Korán is bűnösnek állított be. Mindegyikük elbeszélését hitelesnek fogadják el, kivéve azokét, akik lázadásban vettek részt az iszlám ellen. Szunniták: Hisznek abban, hogy a társak közti viták őszinte értelmezések eredménye volt. Akinek közülük a szavai igazak az kétszeres jutalmat fog kapni, míg akiknek a szavai helytelenek az egyszeres jutalomban részesül, és a hibája bűnbocsánatot nyer. A muszlimoknak nem szabad a tévedéseikről beszélni, hanem csak azt kell emlegetni, ami dicséretet érdemlő. Az igazhívőknek meg kell tisztítaniuk a lelküket az ellenük való gyűlölettől és gúnytól, mert Isten azt mondá róluk: „Nem egyenlők közületek azok, akik már Mekka bevétele előtt is szolgálták Istent és harcoltak, azok magasabb rangban vannak, mint azok, akik csak Mekka bevétele után szolgáltak és harcoltak. De Isten mindőjüknek nagy jutalmat ígért.” (Korán LVII/ 10)

122.) Az ománi Szultánság államszervezetének felépítése 1972-ben:

Szultán
(külföldi) tanácsadók
Minisztertanács Pénzügyek – ománi devizaügyek
Nemzeti Védelmi Tanács

Minisztériumok:
-Palotaügyek (Díván)
A Palota titkársága
Számvevőszék
Polgári szolgálat
-Fejlesztésügy
Gazdasági tervezés
Statisztikai Hivatal
Műszaki segítség
Földművelésügy
Iparügy
Halászat
Településigazgatás
-Közlekedés és távközlés
Távközlés
Utak
Szállítás
Közművek
Vízellátás
Elektromosság
-Sport
-Külügyek
-Egészségügy
-Oktatásügy
-Szociális és munkaügyek
-Információ és Turisztika
-Belügy és Igazságügy
-Ingatlanügyek
-Vallásügy
-Védelmi Ügyek
Szultáni fegyveres erők
Ománi Szultáni Légierő
Ománi Szultáni Haditengerészet
Ománi rendőrség
-Déli Tartományi Ügyintézés (Zufár)

123.) Az Ománi Szultánság minisztertanácsának felépítése 1997-ben:

Szultán

Minisztertanács
Államelnök, miniszterelnök
Külügyminiszter, Hadügyminiszter

Miniszterelnök-helyettes
(Miniszterelnöki hivatal vezetője)
A szultán személyes képviselője
Államminiszter és Maszkat kormányzója
A honvédelemért felelős miniszter
A külügyekért felelős miniszter
Környezetvédelmi különtanácsadó
Palotaügyek (Díván) minisztere
A Palota titkárság minisztere
Bírósági ügyek államminisztere

Belügyminiszter
Kereskedelmi és iparügyi miniszter
Kőolaj és földgázügyi miniszter
Gazdasági, pénzügyi és fejlesztési miniszter
Kulturális és nemzeti örökségügyi miniszter
Információs miniszter
Polgári szolgálatok minisztere
Igazságügyi miniszter
Felsőoktatási miniszter
Közlekedési miniszter
Posta és távközlési miniszter
Elektromosság és vízügyi miniszter
Vízkészletügyi miniszter
Mezőgazdasági és halászati miniszter
Lakásügyi miniszter
Vallási alapítványok és vallásügyi miniszter
Egészségügyi miniszter
Regionális ügyek és környezetvédelmi miniszter
Szociálisügyi, munkaügyi és szakképzésügyi miniszter
Oktatatási miniszter

124.) Az állam alapvető rendszere 1996 novembere óta:

1, Szultán (jelenleg: Qábús ibn SaCíd)
Teljhatalmú (nem választott) államfő és miniszterelnök, a fegyveres erők főparancsnoka, had- és külügyminiszter
2, Minisztertanács
Segíti a szultánt a politikai irányvonalak megrajzolásában. A miniszterek nem lehetnek semmilyen vállalat vezetőségében vagy igazgatótanácsában benne.
3, Védelmi Tanács
8 tagú, elnöke a szultán
4, Nemzetbiztonsági Tanács
(a szultán vezetésével, helyettesítheti a Szultáni Titkárság minisztere)
5, Pénzügyi és Energiatanács
(a szultán vagy a miniszterelnök helyettes vezetésével)
6, Legfelső Bíróság
7, Legfelső Bizottságok, Szakosított tanácsok és köztestületek
Pl.: Kongresszusok Legfelső Bizottsága, Polgári Szolgálat Tanácsa, Várostervezési Legfelső Bizottság, Pénzpiaci Köztestület stb.
8, Ománi Szenátus
(választások útján)
9, Ománi Parlament
(választások útján)
10, Államtanács
(kinevezéssel) Szakértői tanács a minisztertanács mellett.

125.) Gazdasági átalakulás: az ománi fejlődés a számok tükrében

Külön táblázat!!!!

126.) Omán nemzetközi kapcsolatainak a történelmi háttere 1 (az ókortól a XIX. sz. közepéig:

Az ókortól kezdve évszázadokon keresztül Omán volt talán az egész közel-keleti térség legnyitottabb országa, melyet az Indiai-óceán és az ún. Arab-tenger nem elvágott, hanem összekapcsolt Ázsiával és Afrikával. Ezzel szemben a szárazföldi viszonyok elvágták és ma is elvágják Ománt Arábia többi részétől. Régészeti kutatások feltárták, hogy mind a Suhár-tól Maszkatig húzódó tengerparti sáv, mind az ország déli része, Zufár, nagy, kora ókori településekkel és kikötőkkel rendelkezett. Északról elsősorban rezet szállítottak a tengeren át kelet felé, délről pedig tömjént vittek tengeri úton kelet felé, szárazföldi úton pedig nyugatra. Suhár nagyon hosszú ideig az Indiai-óceán egyik legfontosabb kikötője volt. Az omániak empóriumokat létesítettek az indiai partokon, szoros kereskedelmi, majd politikai kapcsolatokat építettek ki Kelet-Afrikával is, melynek legfontosabb eredménye Zanzibár szigetének ománi kézbe kerülése lett. Az első csapást az ománi külkapcsolatokra a portugál hódítás mérte. Ez alig több mint 100 évig tartott és néhány tengerparti kikötőt érintett. A XVII. Sz. elő harmadának végén kiűzték a portugálokat. Ezután a külkapcsolatok dinamikusan fejlődtek (újabb válságot csak 100 évvel később a hegyvidéken kialakult anarchikus helyzet okozott). A nyitottság egyik látványos megnyilvánulása volt az egyesült Államokkal létesített kapcsolat.

127.) Omán nemzetközi kapcsolatainak a történelmi háttere 2 (XIX. sz. közepétől a XX. sz. végéig)

A XIX. Sz. második fele hozta az újabb és még nagyobb negatív változást Omán és a külvilág kapcsolatrendszerében. Az európai, elsősorban brit hajózási társaságok megjelenése az Indiai-óceánon, India és Áden brit érdekeltsége, Zanzibár elszakadása, majd brit védnökség alá kerülése mind az elzárkózás felé vezettek. Zanzibár leválásával a leggazdagabb ománi tartományszakadt el, amit csak részben pótolt az indiai brit kormány pénzügyi támogatása (amit legtöbbször politikai feltételekhez kötöttek). Omán eladósodott és gyakorlatilag brit irányítás alá került, ez a függőség 1980-ig tartott. Az ország elzárkózottságának feloldásához egységre volt szükség, ami csak brit támogatással volt lehetséges. Ezt a támogatást egy új szempont felmerülése tette szükségessé: a kőolajlelőhelyek felfedezése és a koncessziók megszerzéséért folytatott harc. Az ország egységének létrehozását három nagy válság katonai eszközökkel történt megoldása tette lehetővé. A modernizáció felé való továbblépéshez az olajjövedelmek felhasználására lett volna szükség, ettől azonban a szultán félve az eladósodástól elzárkózott. Ezt a helyzetet oldotta meg 1970 júliusában egy brit segítséggel végrehajtott palotaforradalom, melynek során a mai szultán Qábús ibn SaCíd került hatalomra, aki azonnal megindította a modernizációt, a külföldi cégek és hitelek bekapcsolását, az ország elzárkózásának felszámolását. Ekkor robbant ki a Zufár-i felkelés, amit az omániak fél évtizedes állandó harcban iráni zsoldosokkal, brit parancsnokokkal és pénzzel végül 1978-ban levertek. Ugyanebben az évben kiállva Egyiptom mellett elfogadta a Camp David-i egyiptomi-izraeli megegyezést, elismerve Izraelt. Ma Ománt bécsi nagykövet képviseli Magyarországon is, míg Magyarországot a Szaúd-Arábiai nagykövetség képviseli.1971-ben tagja lett az Arab Ligának és Az ENSZ-nek, tagja az Öbölmenti Államok Együttműködési Tanácsának. 1970 után fokozatosan lépett be a nagy nemzetközi szervezetekbe: UNESCO, Nemzetközi Valutaalap, WHO, stb.1996-ban kezdeményezte a WTO (World Trade Organization tagságot is.

128.) Ománi külpolitika 1970 után:

Az ománi külpolitika 1970 óta négy alapra támaszkodik:
– jó kapcsolatok kialakítása és ápolása az ország szomszédaival
– kifelé tekintő és nemzetközi szemléletű hozzáállás, ami megfelel az évezredes tengerparti hagyományoknak
– a kétoldalú kapcsolatok pragmatikus megközelítése, az alapvető geopolitikai realitások, nem pedig az éppen adott ideológiai pozíciók talaján állva
– a biztonságra való törekvés együttműködés és béke révén, nem pedig konfliktusok által

Omán a palesztin kérdésben mindig is a békés rendezés híve volt, az Öböl válság idején, 1991-ben a Kuvait felszabadítását óhajtó erőkhöz tartozott, de katonailag nem vett részt benne. Egyik alapítója volt 1997-ben a 14 országot tömörítő Indiai-óceáni Szövetségnek, melynek célja az óceán melletti államok (Ausztráliától Afrika partjaiig és Arábiáig) kereskedelmi kapcsolatainak erősítése. 1992-ben Szaúd-Arábiával, 95-ben Jemennel, 99-ben az Emirátusokkal, 2000-ben Pakisztánnal történt meg a végleges határrendezés.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: