Vallás-tételek Ancsától

ÁLTALÁNOS
1) A vallás fogalma.
Szakrális és transzcendens képzetek és rítusok egységesített rendszere.
Vallásnak azt a –megismerésben, gondolkodásban, érzésben, akaratban és cselekvésben kifejeződő-meggyőződést nevezzük, amely szerint személyes vagy személytelen transzcendens erők vannak működésben. (Helmuth Von Glasenapp)
A magyar „vall” igéből ered az elnevezés (bevall, megvall), de etimológiai kapcsolat nincs. A „religio” latin szót Cicero ültette át a görög „lego”, azaz olvasni szóból. A vallás az a jelenség, amikor a vallási előírásokat újraolvassák.
A vallás olyan egyetemes és átfogó fogalom, amelyre nem adható egyetlen meghatározás: “élményszerű találkozás a szenttel és a szenttől meghatározott ember válasz-cselekménye” (Gustav Mensching).
Lactantius a ” ligo”igéhez kapcsolja, jelentése „kötni”, a „religare” ige pedig „valahova kötődés, Istenhez való kötődés” –t jelent.
Aquinói Szent. Tamás álláspontja szerint a kultikus cselekvés során az ember egy rítust teljesít.
„confiteor” – „confessio”: bűnt bevall; a kereszténység új jelentéssel ruházza fel: hitvallás arról, hogy Isten egy; és az ő személyes istene
16. század: vallás szó megjelenése ilyen értelemben (a protestantizmussal)

2) A vallástudomány és annak részterületei.
A vallástudomány a vallást tárgyának tekintő, a vallási jelenségek sokféleségét komplex módon vizsgáló – a hit előfeltevéseit és a teológia megfontolásait mellőző – tudomány. Résztudományaira osztva foglalkozik a vallások keletkezésével, fejlődésével, összefüggéseivel (vallástörténet), vallási jelenségekkel (vallásfenomenológia), a társadalom vallási szerveződéseivel (vallásszociológia), ill. a vallás lélektani megnyilvánulásaival (valláspszichológia).
Nem szabad összekeverni a vallástudományt a teológiával, hiszen a teológia a vallások tartalmának igazságával, és ezek összefüggéseivel foglalkozik, amíg a vallástudomány egy adott tárgynak kezeli és elemzi a vallást.

3) A vallástudományi részterületek célja, módszerei.
A vallásra reflektáló tudományok: a vallástudomány részterületei
1. teológia: a hívő önreflexiója saját vallására, választ kell találni minden kérdésfeltevésre, távolságtartás és belül maradó empátia kell hozzá, vallásonként más, az adott vallás alapjain jött létre
„theologia” szó jelentése „istenről szóló beszéd”
mától értetődően nem lehet semleges, hanem az adott vallás dogmáit fejti ki
2. vallástörténet: semleges a teológiával szemben, inkább leíró tudomány (próbál semleges lenni)
3. vallásetológia: vallási néprajz, a nem ipari társadalmakban élő emberek vallási képzeteivel foglalkozik
4. vallásszociológia: ipari társadalmakban meglévő vallási képzetek, társadalmi mozgatórugók, a vallást, mint társadalmi jelenséget kutatja
5. vallásfilozófia, vallásbölcselet: határtudomány, elméletileg felfogott vallási jelenségek szoros kapcsolatban áll a vallási fenomenológiával; a lét végső kérdéseinek problémáival foglalkozik, akár teológiai alapon (Istentől indul ki, és jut el az emberhez), akár filozófiai alapon (az emberből indul ki, és jut el – alkalmaként – a transzcendenshez)
6. valláspszichológia: a vallás, mint lelki folyamatokat befolyásoló tényező – ima, módosult tudatállapot (sámán, kerengő dervis)milyen módon érik el a misztikus egyesülést („unio mistica”)
7. vallási fenomenológia: objektíven szemléli a vallási jelenséget (phainomenon), nem egy-egy vallást vizsgál; főleg a vallásokban közös jelenségekkel, de eltérő módozatokkal foglalkozik (pl. az imádság megjelenséi formái stb.)
8. összehasonlító vallástörténet: hasonló motívumok összevetése történeti alapon

A SZENT TÉR

1) Milyen jellemző típusait ismeri a szent hely és a lakott település viszonyának?
A szent tér nem homogén, benne pontokat jelölnek ki, melyekhez viszonyítanak, ismert vagy ismeretlen irányt tulajdonítanak neki, másképp mérik fel a távolságot (akár nagyvárosokban is tapasztalható) → lélektani szempont, ”szent” jellegű részek elkülönítése pszichológiai alapon szent és profán elkülönítés:
• határolt (fizikai jelölők), nem mindig van gyakorlati jelentősége
• tengely, egy létesítmény, esemény, avathatja szentté, pl. központi objektum, de nem feltétlenül centrális mindig van középpontja (pszichés), de ez nem mindig a mértani középpont (a központ általában függőleges)
• kapu (átjárás helye: nem szent → szent), az ajtó minden kultúrában rítusok helye
pl. ausztrál törzs: vándorló életmód, a szent karó köré szervezik táborukat

2) Mit jelent az “axis mundi” szókapcsolat és milyen vallási jelenséget ír le?
Azaz a világtengely a szent tér középpontja (→világfa). Függőleges, mert az ég-föld, az ég-alvilág közötti összeköttetést ábrázolja, átjárást biztosít
Indiában a házépítés kezdete -> karó leverése és egy kígyó szimbolikus rászegezése
temető, templom padlózata alá temetkezés, kripták → alvilág szimbolikája
hegytetőn építkezés azért fontos, mert az közelebb van az éghez, kiemelt pontnak számít

3) Írjon példát az “orbis quadratus” (négyfelé osztott kör) jelenségére!
A megszervezett szent teret tagolttá tenni → 4 részre osztani
város → útkereszteződés, ami a városok, falvak központja volt
folyók összefolyásánál alapított városok
gall, római templomszentelési rítus: hamuval felszórnak egy keresztet, beleírják a görög és a latin betűket → rendezés
kolostorok paradicsomkertje → kerengők belsejében
forrás a paradicsomban, amely négy folyammá duzzad, ez tagolja a világot nem morfológiai alapon, hanem a viszonyítás szintjén kell keresni ezeket a jegyeket

Alkalmazása az ókori görög kultikus helyeknél: nem teljesen egységes kultikus (szertartásosan használt) tér→ nem azonos a szent térrel, annak egy rétege lényege valamiféle dialógus → kommunikáció, kapcsolat szent és profán között
rítus: a szentre irányuló magatartás, kommunikáció
alapelemei a tér normális megszervezése

4) Hogyan létesülhet kultikus tér?
1. megtalálás, a szent tér adott, ott rejtőzik a világban, amíg valaki fel nem ismeri (Jákob álma, Mózes és az égő csipkebokor, állat elejtése, szent fa/forrás/barlang)→ sajátos atmoszféra, gyakran együtt jár a vegetáció bőségével is. Elkerítés, határok kijelölése, rituális jelölők felállítása
2. ember jelöli ki, ezt is a neki adott felhatalmazás alapján teszi meg, pl. keresztény templomszentelés → temető kijelölése istentől kapott joggal történik, azaz a szent hatalom birtokában. Ilyenkor is a megtalálási rítusok ismétlődnek
kozmogónia: a világ teremtésének megismétlése (isteni eredetű)
másodlagos kozmogóniák: pl. egyiptomi birodalmak alapítása

5) Melyek a kultikus tér fontosabb elemei?
Kultikus helyrajz:
• szent tér határai, kapuja → egyszer belép rajta az ember
• oltár:
isteni jelenlét helye, kihasított szent föld → körfal vagy jelölőkövek, rituális cselekmény keretében építhető csak fel önmagában kultikus cselekmény, része a tájnak, körfal avatja szentté → szimbolikus is lehet
előbb kihasítás, utána épülhet fel az oltár
a szent térből semmit nem szabad kivinni → isten birtokába került (az áldozati állatot a szentélyen belül ették meg → az ember részesülni akar az istennek felajánlott ételből, nem tesznek félre belőle, a szent téren belül el kell fogyasztani)
nem homológ (hasonló), hanem analóg (azonos funkciójú) jelenségek az oltárok
korábbi, mint a templom
a szentélyen belül van oltár, de templom nem feltétlenül
ég és föld találkozása
elsődleges, a szentély közepén áll, nagy méretű
az oltár gyakran belül üreges → csontot, hamut töltenek bele, áldozati maradvány köré épül (házi oltároknál is)
a centrális tér köré szerveződik
•a harmadik alkotóelem a fogadalmak → az isten trónján fogadja az áldozót
sokféle lehet: forrás, szent fa, stb. → a szent tartalom itt sűrűsödik
térbeli viszonyban van valamivel

6) Elemezze a szakirányának megfelelő szent terek fölépítését, funkcióját!
Mecset: muszlim jobb lábbal lép be (szerencse), bal lábbal lép ki (balszerencse) belőle.
A mecset az iszlám vallás temploma. Maga a szó az arab maszdzsid szóból származik, ami a szadzsad (meghajlás) szóból ered. (Az ima közben többször is meg kell hajolni.) A nagymecsetekre használt másik szó a dzsámi („a pénteki imák helye”), amelyben szószék is kell, hogy legyen.
Az első mecset Mohamed próféta medinai háza volt. Mohamed követői ide vonultak vissza a hidzsra után, 622-ben. A ház rekonstruálása alapján úgy tűnik, a viszonylag kicsi épület egy nagy udvarban állt. Mikor több hívő is panaszkodott az erős napsütésre, Mohamed az udvar egyik végét pálmalevelekkel lefedve egy árnyékos helyet építtetett és itt vezette az imákat.
A napi ötszöri ima kötelező, reggel, délben, délután, napnyugtakor és este (az iszlám egyik pillére). Az imára a müezzin szólítja a híveket a minaretből (manara). Több mecsetbe nem engednek be nem muszlimokat.
Az ima előtt mosakodni kell (vízzel vagy homokkal), a mecsetek udvarán erre kutak biztosítanak lehetőséget. Több mecsetben is egy különálló kis épületet hoztak létre erre a célra az udvar közepén.
A mecset belseje egy egybenyitott, rendszerint oszlopos tér, berendezés nélkül. A bejárattal szemben látható a kibla-fal, ami a megfelelően tájolt mecsetekben a Mekka felé vezető egyenes vonalra merőleges. A hívek ez elé a fal elé térdelnek ima közben, így Mekka felé fordulnak. A kibla-falon, rendszerint a közepén látható a mihráb, egy falifülke vagy mélyedés, ami azt jelzi, hogy ez a fal a kibla-fal. A mihrábban nincs berendezés, eltérően a keresztény templomok szentélyétől. Ha van is szószék a mecsetben, ahonnan a pénteki imát vezetik, az a mihráb mellett áll. A földön imaszőnyegek vannak leterítve, amire térdelve imádkoznak a hívők.
A muszlim világ különböző területein a mecseteknek különböző formái alakultak ki. Említésre méltóak a korai abbászida mecsetek, a T-alakú és az anatóliai kupolás mecsetek. A 20. században a kőolaj miatt gazdaggá vált arab világokban rengeteg mecset épült nem muszlim építészek tervei által is. Az 1977 óta kiosztott Aga Kán Építészeti Díjjal díjazzák azokat az építészeket, akik a hagyományos muszlim stílusban terveznek épületeket, és azokat is, akik a nemzetközi stílusok alapján.
A világ híres épületei közül több is, például az isztambuli Hagia Sophia, az indiai Tádzs Mahal és az athéni Parthenon a történelem folyamán valamikor mecset volt.
Sok mecset van, főleg a turisták által gyakran látogatott országokban (például Egyiptom, Tunézia), amelyek nem muszlimok számára is látogathatóak. Belépés előtt a cipőt le kell venni (odabent többnyire szőnyeg borítja a padlót). A cipőket a bejáratnál lehet hagyni, vigyázva, hogy egyik talpa se forduljon felfelé (sértés a talpat személyek felé fordítani). Ha imádkozókat a hátuk mögöttük kell megkerülni, nem előttük. Szükséges továbbá a konzervatív öltözködés- térd és váll nem látszódhat, illetve a halk beszéd.

A SZENT IDŐ

1) Milyen jellemző típusait ismeri a történelem vallásos megközelítésének?
Az alapegységek a kozmikus idő, történeti idő (kapcsolatban az életidővel), a mitikus idő és a kultikus/ liturgikus idő.
• bizonyos vallások nem korokra jellemzők, változnak, de öröklődnek nemzedékről nemzedékre azok a formák, amelyek a vallási gondolkodás kezdetétől jelen vannak
• a vallásos világlátás, szent és profán megkülönböztetése kultúrától függ, elveszíthető az ehhez való érzék
pl. zsidó vallás: Isten jelen van a történelemben, és irányítja; gyak. ezt a zsidók találták ki; szent történelem eszméje; lineáris történelem: van kezdete és van vége (ez mindhárom monoteista vallásra jellemző)
az indiai vallások szerint a történelem ciklikus, világkorszakok vannak, nincs kezdet és nincs vég.

az Ószövetségben pl. amikor prófétálnak, nem feltétlenül időrendi sorrendben (bekövetkezési sorrendben) mondják el a próféciákat (a kultikus idő függetlenedik a történeti időtől). Pl. Jézus megjövendölt születése előbb történt, mint a világvége, amit esetleg hamarabb megjövedöltek, viszont a jeruzsálemi Templom újjáépítése, amit szintén megjövendöltek (Ezékiel), még nem történt meg a történeti időben.

A kultikus idő mitologikus (szimbolikus), a történeti idő kronologikus (abszolút).

Egészen a felvilágosodásig a történelmi szemlélet kultikus (Jézus születési dátumának kijelölése, a karácsony kijelölése, stb. ), a felvilágosodástól kezdve kronologikus (nem feltétlenül az a fontos, hogy valami miért történt, hanem hogy mikor). Ezért a kronologikus szemlélet leíró (nem magyaráz, nincs igazán létjogosultsága a történelem értelmének), míg a kultikus időszemlélet aetilogikus: megmagyarázza (a történelemmel), hogy valami miért van most úgy, ahogy van (kozmogóniák).

Aztán már az, hogy ez a történelemszemlélet lineáris, azaz a történelemnek van kezdete (teremtés), közepe (a próféták születése, működése) és vége (utolsó ítélet, eszkhaton), vagy ciklikus (minden önmagába tér vissza és újrakezdődik – világkorszakok), részletkérdés.

2) Mit jelent az “aition” és az “eszkaton” kifejezés?
eszkaton: a végső idők, eszkatológia: a végső időkről szóló tanítás

aition: ok, aetiológia: okozati összefüggés

3) Írjon példát az időszámítás/- mérés és a vallási intézmények szoros kapcsolatára!
A csillagászati megfigyelések fontossá válnak, a vallásos, tudományos köröknek hozzáférhető, de nem volt nyilvános a naptár. Az egyes ünnepek sajátos megfigyelésekhez is kötődhetnek (pl. ma is ilyen a húsvét).
1582. Gergely-naptár – ez is mutatja, hogy az idő vallásos kérdés volt
1962-ig misekönyvek elején magyarázták a naptárt
622 – hidzsra – a muszlim időszámítás kezdete
Oroszország pont annak szimbolikus (vallási) szerepe miatt nem vette át sokáig
kozmikus nap, év → ciklikusság, események ismétlődése
A kozmikus idő természeti idő, nem feltétlenül függ a környezettől, alapegysége a nap, mikor kezdik számítani természetesen, tagolja az emberek bioritmusát, társadalmi életét a nem városi kultúra ennek ki van szolgáltatva.
pl. rómaiak → háború: márciustól októberig,társadalmi tevékenység volt, Julius Caesarig nem volt télen hadsereg
vidéken: évszakok, napszakok határozzák meg az életritmust, a napnak kicsi a szimbolikus kifejező értéke
az év szempontja: jelentősek a napfordulók, napéjegyenlőségek
pl. Közel-Kelet, Földközi-tenger partvidéke az évszakok változása nem jelentős a csillagászati megfigyelések fontossá válnak

4) Milyen emberi tapasztalatnak felel meg a kozmikus, illetve az organikus időszemlélet?
szent idő = rituális idő
az idő nem homogén
 óra – térként fogja fel, mozgással modellezi, ez a szemlelet homogenizálja
nem alkalmas a szent idő, az ünnep megkülönböztetésére
differenciált időfelfogás
 naptár – rendszerkent fogja fel az időt, egységekből építi fel
nap felosztása (reggel-este), hét felosztása (hétköznap-hétvége), szerkezeti jellegű szemlelet
homogén időegységek egymás mellett állnak
társadalmanként változik a differenciáltság mérteke és a konkrét szemlélet is
pl. lunáris-szoláris, ipar-mezőgazdaság függvényében

“A középkori organikus világképet a 13. században élt Aquinói Szent Tamás határozta meg Platón és Arisztotelész filozófiája nyomán. Ezek szerint az univerzum három világból áll: szellem-, csillag- és elemi világ. Legfelül az Isten, míg legalul a Pokol helyezkedik el. Mindegyik világ kilenc szférából áll, melyek egymással leszármazási kapcsolatban állnak. Továbbá az elemi világ részei a négy elem különböző keveredéséből jöttek létre és a többiben is a szellem és a lélek állandó mértékben nyilvánul meg.” wikipédia

5) Jellemezze a kultikus idő fogalmát, összetételét!
Kultikus/ liturgikus idő: nem önálló, a kozmikus idő körforgásában gyökerezik
A liturgiában ünnepelt misztériumok által tagolt, összefogott és megszentelt idő.
– A napot az imaórák, a hetet a napok, a hónapot a vasárnapok, az évet az ünnepkörök (karácsonyi ünnepkör, húsvéti ünnepkör) szentelik meg.

6) Elemezze a szakirányának megfelelő naptári rendszert és időszámítást!
Az iszlám időszámítás a hidzsrával (Kr. u. 622) kezdődik („kivonulás”). Az iszlám történetében több kivonulás is ismert, mely során a muszlimok a mekkai üldöztetés elől békésebb helyen kerestek menedéket. Az első jelentős hidzsra az etiópiai kivándorlás volt, mely során közel száz mekkai muszlim hajózott át Dzsiddából Abesszíniába. Az ottani keresztény uralkodó befogadta és védelmezte a Dzsáfár ibn Abu Talib vezette muszlimokat, de később maga is iszlám hitre tért. A második hidzsrának Mohamed próféta Mekkából Medinába való vándorlását jelenti. A próféta barátjával, az első kalifával, Abú Bakrral három napot töltöttek a Szaur barlangban, mert üldözték őket.
A naptár a Hold járásán alapuló (lunáris) éveket használó, éra-időszámítás, melynek kezdőnapja: 622. július 16. Ez a hidzsra, Mohamed „futása” Mekkából Medinába.
A naptár a Korán előírásain alapul, az abban foglalt előírások betartása szent kötelesség minden muszlim számára. Hivatalos naptárként használják az Arab (Perzsa) öböl országaiban, különösen Szaúd-Arábiában. Más iszlám országok a gregorián naptárt használják a polgári életben, az iszlám naptárak csak a vallási életben használatosak.
Az iszlám év 12 holdhónapból, pontosabban 354,36 napból áll.
A hónapok felváltva 29 és 30 naposak. Az éveket 30 éves ciklusokba sorolják. Ezekben a ciklusokban 11 év – úgymint a 2., 5., 7., 10., 13., 16., 18., 21., 24., 26. és 29. – 355 napos, az utolsó hónap is 30 napból áll.
Mivel egy holdév 10-11 nappal rövidebb egy napévnél, a különbség idővel jelentősen megnő: mialatt 100 ilyen holdév telik el, addig csupán 97 napév – erre az átszámításoknál vigyázni kell. Továbbá emiatt a muszlim ünnepek a napévhez viszonyítva vándorolnak, és nincsenek évszakhoz kötve.
Az általunk is használt időszámításnak körülbelül megfelelő iszlám évet úgy kapjuk meg, hogy az évszámból kivonunk 622-t, majd hozzáadjuk a különbség 1/32-ét.
A hónapok az újholdat követő félhold megjelenésekor kezdődnek. Az újhold kezdete nagyon pontosan kiszámítható, mégis igen bonyolult a félhold megjelenésének a meghatározása. Ez függ az időjárástól, a látási viszonyoktól és a megfigyelő személy helyétől. E tényezők miatt az új hónap kezdetének előre meghatározása sem könnyű feladat.
Néhány iszlám közösség a Hold látható megjelenése, mások a vallási hatóságok által kiadott tájékoztatás alapján döntenek az új hónap kezdetéről. Mindkét elfogadott gyakorlat az iszlámban, de emiatt a hónap kezdőnapja nem egységes.
Ezek alapján nem lehet minden hívő számára megbízható naptárt készíteni előre. Készítenek ilyen naptárakat, de ezeket csupán tervezési céllal. A naptárakban a félhold megjelenésének becsült dátuma található, és a tényleges hónap a fentebb leírtak alapján egy nappal később vagy korábban is kezdődhet a naptárban levő napnál.

SZAKRÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
1) Mi jellemzi a szent (szakrális, hieratikus) nyelvet? Mondjon példákat szent nyelvekre!
Szent nyelvek alatt a liturgiában használt nyelveket értik, azaz a liturgikus nyelveket. A hétköznapitól eltérő nyelvhasználat.
Pl.: a Korán nyelvezete az araboknál, kopt, latin, középkori héber

2) Milyen általános jellemzői vannak a szent nyelv (a szent nyelven írt szöveg) megszólaltatásának?
– a hétköznapitól eltérő, kötött szokások jellemzik
– nem szükséges épített tér ahhoz, hogy szakrális tér jöjjön létre

3) Recitáció, ének, hangszerhasználat a szakrális kommunikációban.
– verbális, vagy nonverbális (vokális, eszközös)
– kopt egyházban csak ütőhangszerek (triangulum, cintányér)
etióp egyházban dobok és egyéb hangszerek, de nem alkalmaznak dallamhangszereket
maronita rítusú gyülekezetben dallamhangszerek, vonósok, mint az arab zenében
ortodoxia nem használ hangszereket (szír keresztény egyház mostanában elektronos orgonát), jelzőhangszer a harang
örmény egyházban jelzővas, amelyet ütnek
nyugati kereszténység orgonát, illetve harangot használ
lámaizmus fúvós és ütőhangszereket
konfucianizmus (koreai vált.) csak hangszeres liturgiák
– vokális kommunikáció a sírás, nevetés (siratóasszonyok)
– zsidó istentisztelet része a halottakról való megemlékezés, a közösség nevében elsiratják a halottakat, ez jellemző a nesztoriánus kereszténységre is
– nevetés karizmatikus mozgalmak a szertartás része a közös nevetés
– a vallási zene ált. egyszólamú, vagy nagyon magas, vagy nagyon mély hang (lámaizmus)

4) Mozgás, mozdulatok a szent térben (példákkal). (Például egy ima bemutatása.)
– megszilárdult mozgás, kijelölt tér → állandósulás

– tiszteletadás és könyörgés gesztusai a kéztartás, a körmenet, a térdre ereszkedés, a hajlongás, a leborulás
– rituális tánc az etióp liturgia, lámaizmus, sámánizmus, iszlám (dervis, szúfi) része
– testtartás (állás, térdelés, fekvés)
például a papszentelés a földön fekve
– Az iszlám kötelező napi öt imája (salah vagy salat) együtt képezi a vallás Öt pillére közül az egyiket. A rakaah (arab, többes száma rakaat) az ima (a szalah) alapegysége az iszlámban. A muszlimok napi öt kötelező imájának mindegyike különböző számú kötelező (Fard) rakaahból áll:
– Fadzsr — A hajnali ima: 2 rakaat
Dzuhr — A déli ima: 4 rakaat ( helyette a pénteken elmondott ima hossza 2 rakaat)
Aszr — A délutáni ima: 4 rakaat
Magrib — Ima napnyugtakor: 3 rakaat
Isa — Az éjszakai ima: 4 rakaat
– A rakaah részei:
Allah akbar (“Allah nagy”, “Allah nagyobb”, “Allah a legnagyobb”)
Fohászok (Csak az ima első rakaahjában.)
Szúra Al-Fatiha (A Korán első fejezete, a Fatiha hét verse)
Fohász a Szúra Fatiha után
Ruku (Meghajlás)
Felegyenesedés a Rukuból
Allah dicsőítése a meghajlott szudzsud (szadzsdah) pozícióban
Felemelkedés a szadzsdahból
A második szadzsdah
A Tasahhud verse ülő pozícióban (Csak az ima második és utolsó rakaahjában.)
Taszlim (üdvözlés) (Csak az utolsó rakaah végén.)
– Szudzsud vagy szadzsdah, Allah dicsőítése a muszlimok napi imáiban. Egy előírt testhelyzetben kell végezni. A szudzsud közben a homloknak, az orrnak, a kezeknek, a térdeknek és a lábujjaknak is érintkezniük kell az imaszőnyeggel (sajada), vagy a földdel. Ezt a testhelyzetet a napi ötszöri ima közben többször is, előírt részeinél fel kell venni. Egy-egy imaegységen (rakaah) belül a szadzsdah a Ruku (meghajlott) pozíciót követi és az ülő pozícióban mondott Tasahhud szöveget, vagy a Taszlim nevű üdvözlést előzi meg.

5) Színek, illatok a szakrális kommunikációban (példákkal).
– a szakralitást a ruházat is jelzi, megkülönböztető szerepe van
például kopt a kék-fehér- fekete (beavatási fokozatok), az iszlámé a zöld, lámaista szerzetesek, protestáns papi ruha, stb.
– az illat is kommunikációs eszköz, illatszerek égetése, virágok felhalmozása (áldozat), a tömjén, a különböző füstölők is részei a szertartásnak,

6) Mi a kánon? (Ne csak a saját szakirányuk szent szövegeinek kánonjára gondoljanak!)
vezérfonal
Valamilyen (irodalmi, művészeti, vallásos, tudományos,…) szempontból mértékadó írásművek jegyzéke.
A kánon szó a bibliai iratokra alkalmazva ezt jelenti, a hit szabályát tartalmazó, az Istentől ihletett iratok összessége. Már az i. sz. 2. századtól fogva találkozunk a keresztény irodalomban ezekkel a kifejezésekkel. A kifejezést először és egyértelműen Athanasius püspök alkalmazta a Szentírásra i. sz. 350 körül. A kánonba fel nem vett műveket a keresztény szóhasználat apokrif könyveknek nevezi.

ZOROASZTRIANIZMUS
1) Zarathustra élete és kora (hipotézisek)
– A vallás forrásai (Aveszta) sem a prófétáról, sem népéről nem közölnek pontos adatokat. (pl.: lakóhely, történet, nyelv) – kisszámú ókori utalás pl.: görög-latin források: Plutarkhosz, Plinius
– Szaszanida kortól (3-4.sz) datálható, legendás elemekkel átszőtt források ->tudományos viták
– i.e. 1400- 1200 (1000?, 600?)
vagy:
i.e. 7-6. század (ez megegyezik nagyrészt a görög és a közép perzsa nyelvű hagyománnyal.
– Ma elfogadott: i.e. 2. évezred 2. fele
-Működése K-Irán, az ókori Baktria területére lokalizálható.

2) Az Aveszta részei:
Aveszta: ’dicséret’ / ’parancs, utasítás’
A zoroasztriánusok legrégebbi, különböző időben és helyen keletkezett szent könyveinek összefoglaló neve, melynek legrégebbi részeit (gáthák) magának a prófétának tulajdonítják.
7 fő részből áll:
I) JASZNA ’ima, fohász’
72 rész, 17 gátha
II) VISZP(E)RAD ’ima valamennyi szent patrónushoz’
24 rész
liturgikus szöveggyűjtemény
III) KHURDA AVESZTA ’Kis Aveszta’
A hívől napi imaliturgiájához összeállított modern imakönyv (jasznarészletek, áldások, stb.)
A 19. sz-tól kezdve használják kisebb-nagyobb változtatásokkal, bővítésekkel Indiában, Iránban.
IV) JAST ’himnusz’
21, a fő istenségekhez
a gáthák mellett a legfontosabbak
V) VENDIDÁD ’démonok elleni törvények’
22 fejezet
prózai szövegek a párthus (?!) korból
purifikációs előírások a gonosz erők elleni harchoz
VI) NAGY AVESZTA
A Szaszanidák alatt összeállított kánon
21 könyv (naszk)
Aveszta szövegei kiegészítve pl. Zarathusta legendás életrajza
iszlám, török, mongol hódítások  pusztulás  Dénkard : Pahlavi könyv
VII) ZAND ’magyarázat’
középperzsa (pahlavi)
3) Mikor volt államvallás a ~?
– 3. század, akhaimenida dinasztiától Nagy Sándorig (559-33o), de ez tudományosan nem bizonyított tény (nem egyértelműek a királyfeliratok)
– 226-651 között a szászánida birodalomban zervánizmus néven a zoroasztrianizmus leszármazott vallása; a 8. sz.-ban az iszlám elől vándorolnak ki Indiába, Jazd környékén jelentős csoport maradt

4) Egyistenhívő vallás-e a ~?
Zoroaszter vallása egyistenhívő vallás felé mutat. A monoteisztikus szándék megvan, de ez a politeista környezetben nem valósult meg teljes mértékben. Inkább monista, mint monoteista.
Néhány istenalak kiemelése, a pantheon élére állítása
(Aszurák védik a rendet, legfőbb: Ahura Mazda
Más hangsúly: iráni források, indiai források)
Istenek: aszurák, daévák
– Z a vallást közvetlenül Ahura Mazdától kapja
– a zoroasztriánus reform lényege egy imitatio dei
– az ember felszólíttatott Ahura Mazdá követésére, de a választása szabad (ellentétben pl. a predestinációval – kálvini protestantizmus, iszlám)
– a gáthákban Ahura Mazdá áll a főhelyen – kezdődő monoteizmus
– az Urat isteni lények hada kíséri (Amesa Szpenták): Asa (Igazság), Vohu Manah (Helyes Gondolkodás), Ármaiti (Ájtatosság), Kshathra (Királyság, hatalom), Haurvatát és Ameretát (Egészség és Halhatatlanság); a gáthák minőségekként dicsőítik őket (elvont fogalmak – ld. a Bölcsesség dicsérete a Példabeszédek könyvébn)
– Ahura Mazdá a két ikerszellem egyikének atyja: Szpenta Mainjué (ebből az következik, hogy Angra Mainjut is ő nemzette – aka. honnan jön a rossz?, később Ahriman); az eredet pillanatában az egyik a jót, a másik a rosszat választotta
– Z theológiája nem kifejezetten dualisztikus, mert Ahura Mazdával nem áll szemben semmi, a szembenállás az ikerszellemek között valósul meg, ahol Ahura Mazdá és Szpenta Manju azonosítható; Ahriman Angra Manju neve közép-perzsául
– szabad akarat teológiája – Angra Mainju szabadon választotta a rosszat, ezért a Bölcs Úr nem tekinthető felelősnek, sőt, felülemelkedik ezen a választáson
– a daévák, a hagyományos iráni vallás istenei szintén a drugot (csalást) választották (szemben az indiai teológiával, ahol az aszurák lettek az alárendeltek)
a hat fődémon neve: Aka Manah, Szaura, Indra, Zairicsa, Taurvi és Naonhaithja; Drud/Drug (csalás) női démon
– Z arra kéri híveit, hogy ne áldozzanak szarvasmarhát a daéváknak, a szarvasmarha tisztelete nagy szerepet játszik a hitben

5) Az Aveszta-filológia főbb kérdései
(filológia itt: forráskutatás, szövegelemzés)
– autentikusság (hitelesség)
– folytonosság
– tanítás
► „hagyományos iskola” /Spiegel/
– közép perzsa, szaszanida hagyományra támaszkodik
► „védikus iskola” /Geldner/
– etimológiai megközelítés
 ma: Ezekkel együtt fontos a helyi hagyomány, a mai vallásgyakkorlat, mely a lényeges kérdésekben (a próféta alakja, elődei, utódai; tanítás elemei stb.) folytonosságot mutat.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: