India Gautama Buddha előtt

Eliade, Mircea: Vallási hiedelmek és eszmék története I., Osiris, Bp., 1998, IX. fejezet, India Gautama Buddha előtt: A kozmikus áldozattól a végső átman-bráhman azonosságig. 189-215; 72-82 paragrafusok

72. A védikus rítusok alaktana
– a védikus korban a kultusz nem kapcsolódik szentélyhez
– szóma a legfontosabb áldozat, ezen kívül állat, tej, gabona, sütemény
– az áldozatok típusa: házi – a ház ura mutatta be, és a hagymány szentesítette, gyerekszülés, upanajana (a kisfiú bemutatása a bráhman előtt), házasságok, temetések; ünnepélyes – az áldozók végezték, hatalmuk az örök igzság megnyilatkozásán alapszik
– upanajana – az egyik legfontosabb szertartás, serdülőkori beavatás; kétszer-született (dvi-dzsa), Manu tk-e szerint a szellemi szülő az igazi
– ünnepélyes – agnihótrána – italáldozat a tűznek, hajnalban és alkonyatkor
– szómaáldozatok, pl. az agnicsajana, a tűz(oltár tégláinak) felrakása

73. A legfőbb áldozatok: „asvamédha” és „purusamédha”
– a legfontosabb védikus rítus a lóáldozat – asvamédha; a király mutatta be
– az áldozat eredményei beragyogták az egész királyságot, célja, hogy megtisztítsa a királyságot, és hogy biztosítsa a termékenységet
– a ló Pradzsápati istent testesíti meg
– a királynő a megölt mén mellé feküdt, és egyesülést utánzott
– a ló feláldozása a teremtés aktusát jelképezi, a RV és a Bráhmanák (B) kiemelik a ló és a Vizek kapcsolatát
– Indiában a vizek jelentik a legkifejezettebb kozmogóniai lényeget
– purusamédha: emberáldozat; kérdés, hogy valóban volt-e, bráhmant, vagy ksatriját áldoztak, ha igen; egyes liturgikus értelmezések szerint a férfit az utolsó pillanatban szabadon engedik
– Purusaszúkta (RV X, 9o)

74. A rítusok avatási szerkezete: a felszentelés (díksá), a király felkenése (rádzsaszúja)
– az avatás magában foglalja a meghalást és az újjászületést
– regressus ad uterum
– „az ember háromszor születik: először a szüleitől, másodszor, amikor áldozik…, harmadszor amikor meghal és a tűzre helyezik, odafönt pedig újból életre kel” (Satapátha B XI, 2, 1, 1)
– a diksá minden szómaáldozat elengedhetetlen része, a magzatállapotba való visszatérést jelképezi
– a rituális halál előfeltétele annak, hogy az ember az istenek közelébe kerüljön
– a rádzsaszúja, a király felszentelése hasonló lépéseket követ, a központi szertartásokra Újév körül kerül sor, célja a Világegyetem helyreállítása
– a rítus különböző fázisai fokozatosan mutatták a király visszafejlődését a magzati állapotba, esztendőnyi érlelődését (diksá), a Világ Uraként történő újjászületését, egyszerre azonosulva Pradzsápatival és a Kozmosszal
– kezdő szakasz: a jövendő uralkodó magzat-kora megfelel a világegyetem érlelődési időszakának,és elképzelhető, hogy eredetileg a vetés érlelődésével állt kapcsolatban
– második szakasz: az uralkodó testének kiformálódása; jelképes test, amelyet vagy a bráhmanok kasztjával vagy a néppel kötött misztikus házasság által nyert el (e házasság tette lehetővé, hogy a méhükből szülessen), vagy a férfi-, és női vizek egyesülése révén, vagy pedig a – tüzet jelentő – arany és víz egyesülésével
– harmadik szakasz: a király elnyerte az uralmat a három világ felett (a mozdulatsorok az axis mundi felállítását jelképezik)

75. Kozmogóniák és metafizika
– négy (+1)féle kozmogónia:
– 1. teremtés az ősvizek megtermékenyítése révén – RV X, 121 híres himnuszában az Aranymagzatnak elképzelt isten lebeg a vizek felett, beléjük hatol, megtermékenyíti őket, a vizek pedig világra hozzák Agnit
– 2. teremtés egy ősi Óriás, Purusa testének földarabolásával – ön-áldozat – RV X, 9o – Purusaszúkta; az ősi óriást, Purusát (az embert) kozmikus teljességként és hímnősként ábrázolják, aki megtermékenyíti a női energiát, Virádzst, akitől meg majd ő születik meg; kozmikus áldozat: az istenek föláldozzák az embert, földarabolt testéből lesznek az állatok, liturgikus kellékek, társadalmi osztályok, a föld, az ég, az istenek, szájából a papok, karjából a harcosok, combjából a földművelők, lábából a szolganép; párhuzamok: P’an-ku – Kína, ógermán Ymir, Tiámat – Mezopotámia;
– a mítosz mindenféle születéssel kapcsolatos cselekvéshez alapul szolgál: ezt a himnuszt mondják fiúgyermek születésénél, templomalapítási szertartáson, a megújulás tisztító rítusaiban
– 3. teremtés egy teljesség-egységből kiindulva, amely egyszerre lét és nemlét – (RV X, 129) – a kozmogónia tkp. metafizika; a költő azon töpreng, hogy tudott a Lét előjönni a nemlétből; nem volt más, csak a differenciálatlan őselv, az Egy (ld. ehhez gnoszticizmus, ill. Hamvas Béla), az Egy önnön lendületével lélegzett, lehelet nélkül, a tapasz, az aszkézis keltette hő életet adott a lehetséges Egynek (magzat), amit az ősvizek vettek körül, ebből a csírából fejlődik ki a Vágy (káma), ami a tudat (manasz) ősmagva lett; ezután az ősmag fentre és lentre, férfi és női elvre osztódott
– a tudat éppúgy, mint a világmindenség, a nemző vágy eredménye – ld. ehhez a Számkhja-jogát és a buddhizmust
– 4. az Ég és Föld elválasztásával történő teremtés – harc – Vritrát feldarabolja Indra; a teremtmény természete démoni; egy teljesség erőszakos feldarabolása;
– 5. világteremtő Mesterember, Visvakarman – RV X, 81 – szobrász, kovács és ács módjára alakítja a világot
– az istenek az Ég-Föld őspártól származnak, vagy a vizekből emelkednek ki, vagy a nemlétből
– az emberek szintén az őspártól származnak, mitikus ősük Manu, vagy a feláldozott ősóriás tagjaiból származnak

76. Az Áldozat tana a Bráhmanákban
– B: kre 1ooo-8oo
– az áldozat elméletének kidolgozásához a Purusaszúkta jelenti a kiindulópontot és elméleti igazolást
– Pradzsápatit halálos kimerültség fogja el a teremtés után (Purusát és Pradzsápatit azonosítják)
– kezdetben Pradzsápati (P) volt a meg nem nyilvánult teljesség-egység, a végy azonban arra serkentette, hogy sokasítsa meg önmagát, aszkézis által a végsőkig hevítette magát, és kiáramlással teremtett; először a bráhmant alkotta meg, vagyis a Háromszoros Tudományt (a három Védát), majd a Szó alapján megteremtette a vizeket; behatolt a vizekbe, ahol egy tojás fejlődött kik, ennek a héja lett a Föld; ezután megteremtette a dévákat, hogy benépesítsék az eget, és az aszurákat, hogy benépesítsék a földet
– Pradzsápati a brahmanikus elmélet szerint azonos a Világmindenséggel, a Ciklikus Idővel (az évvel), és a Tűzoltárral
– a teremtés két kulcsszava a tapasz (aszketikus hő) és viszridzs (szertesugárzás); az aszkézis és a nemiség szorosan összekapcsolódik
– minden egyes áldozat ezt ismétli meg, és így biztosítja a világ folyamatosságát a következő esztendőre
– az áldozat eredeti jelentése a B-ban: a széttagolódott, kimerült Kozmosz helyreállítása a ciklikus Idő (az év) segítségével
– az istenek kezdetben halandók, az áldozat lévén válnak halhatatlanokká

77. Eszkhatológia: azonosulás Pradzsápatival az áldozat révén
– az áldozat nem csupán helyreállítja Pradzsápatit, hanem egy szellemi és elpusztíthatatlan szellemi lény, a „személy”, az Átman megalkotására is alkalmas
– új létmód elérését is lehetővé teszi
– a tűzoltárt megépítve Pradzsápati és az áldozó azonosul a rituális cselekvésben, az oltár maga P., és az áldozó maga is az oltárrá válik, a rítus varázsereje által az áldozó új testet alkot magának, az égbe emelkedik, ahol elnyeri a halhatatlanságot; ahogy P.-t összerakja, úgy saját magát is összerakja, teljessé válik, megalkotja a maga Átmanját
– P-t ugyanakkor azonosítják a RV-val is, a RV szótagjait az oltár tégláival azonosítják
– a B-t a RV 432ooo szótagjához hasonlítják, végül tehát azonos lesz az Átmannal
– ugyanazon tevékenység, újjáalkotás, egyesítés eredményei, noha anyaguk különböző: Bráhman-P-oltártéglák, Á-szervi-szelemi funkciók
– a B-ban a Brahman a kozmikus áldozat folyamatát jelöli, szélesebb értelemben pedig a Világmindenséget fenntartó misztikus hatalmat
– egy sajátos műfaj, az áranjakák (erdei szövegek) teszik lehetővé, hogy nyomon kövessük az átmenetet a B-k áldozati rendszeréből (karma-kanda) a metafizikai megismerésnek az Upanisádokban hirdetett elsőbbsége felé (dzsnyána-kanda)

78. „Tapasz”: a vezeklés technikája és dialektikája
– a tapasz (T) több síkon is teremtő
– a rítus síkján a T lehetővé teszi az újjászületést, vagyis átlépést a profánból a szentbe
– segít az elmélkedőknek kikölteni a misztikus tudás titkait, feltárja a legmélyebb igazságokat, látnokká tesz
– az áldozatot hamar azonosították a tapasszal, az istenek nem csak az áldozat, hanem a tapasz révén lettek halhatatlanná
– az aszketikus gyakorlat belső áldozatot ajánl föl az isteneknek, szemben a védikus kor szómájával és tárgyi áldozataival, ebben a test működése lép az italáldozat és a rituális tárgyak helyébe

79. Aszkéták és exsztatikusok: „muni”, „vrátja”
– az árja társadalom peremén éltek
– aszkéta: muni, akibe bemennek az istenek; a uni szelleme elhagyja a testét, kitalálja a félisteni lények és a vadállatok gondolatait
– megistenült emberek: vrátja
– az aszketizmus, az eksztatikus élmények, a mágikus-vallásos technikák kezdettől fogva léteznek
– önkívületi élmények, légzésszabályozás, samanizáló jellegű motívumok, klasszikus önsanyargatás

80. Az Upanisádok és a risik kutatásai: miként szabadulhat meg az ember saját tettei „gyümölcsétől”?
– a B-ban a védikus istenek P-hoz képest leértékelődnek
– az Uanisádok (U) ennél is tovább mennek: leértékelik az áldozatot
– az Átmanról való meditáció nélkül nem teljes az áldozat
– az U-ban felbukkanó szellemi válságot az áldozatról szóló elmélkedések váltották ki
– fel kellett fedezni, hogy minden cselekvésnek oka és következménye van (oksági láncolat)
– az lehet, hogy egy tett következménye az üdvösség, de mi van a többi tettel? hol realizálódik a többi tett? ez eredményezte az átvándorlás, a számszárá tanát; az U-ban bukkan fel
– ez a felfedezés a lét pesszimista felfogását eredményezte
– a lét önmagában nem rossz, ha az ember a karman kötelékeiből való megszabadulás eszközeként használja, a bölcshöz egyedül a móksa, a megszabadulás keresése a méltó
– minden vallási és profán cselekedet (karman) megerősíti és örökössé teszi a számszárát
– a megszabadulást az áldozat, az istenekkel való bensőséges együttlét, az aszkézis, vagy a jótékonyság révén nem lehet elérni
– a risik a megismerés más módjait kutatják
– az ezoterikus megismerést elválasztották a rituális és theológiai összefüggéseitől, a gnózist a valóság struktúrái mély feltárása révén képesnek ítélték az abszolút igazság megragadására
– az ilyen tudomány (vidjá) végül semmissé tesiz a tudatlanságot (avidjá)
– avidjá: metafizikai természetű tudatlanság
– az avidjá elrejti a végső valóságot, a gnózis pedig feltárja
– a tudatlanság alkotó: megteremtette a létezés struktúráit és dinamizmusát
– az avidja tehát a karman végső oka
– ekkor az india gondolkodás nekifogott, hogy a móksa útjait kiegyengesse
– ez a Bhagavad-Gítában szintézisbe torkollik

81. Az „Átman”-Bráhman azonosság és a „belső fény” élménye
– a központi probléma, az első lény, az Egy kérdése, ezt a B-k Pradzsápatinak vagy Bráhmannak nevezik
– a risik arra törekedtek, hogy a gnózis által irányított meditáció által ragadják meg
– a Brahman egyszerre immanens és transzcendens; elkülönül a Kozmosztól és mégis maga az Átman az emberben
– a halál után lehet személyes vagy személytelen halhatatlanság
– az Átman-Bráhman azonosság kérdései szellemi gyakorlatok, nem pedig értelmezések láncolatai
– ugyanaz a fény, ami az ember belsejében (antah purusa) ragyog

82. Bráhman két modalitása és az Anyagban „foglyul esett” „Átman” misztériuma
– a belső ragyogásban az azonosság hozzásegíti a risit saját létmódja titkának megértéséhez
– két, egymással ellentétes létmód: abszolút-relatív, szellemi-anyagi, személyes-személytelen, kozmikus-halandó
– Katha Upanisád: Szellem (Purusa) – nem megnyivánult (Avjataka) – Nagy én (Mahán Atmá) – többi tudatforma
– feltételezik, hogy minden szellemi jelenség a természeti jelenségek kategóriájába tartozik
– a megszabadulás a misztérium megértésében áll;
– a kozmikus folyamat tekinthető lilá-nak (az istenek játéka), májá-nak (tudatlanságból fakadó káprázat), vagy próbatételnek
– a két ellentétes létmód a legfőbb lényben egyesül, és ez lehetővé teszi, hogy értelmet adjunk az emberi létezésnek, amely a karman törvényei irányítása alatt mégis magába zár egy Átmant
– ha megértjük a Brahman és megnyilvánulása, az anyagi teremtés hasonlatosságát, valamint az átvándorlás csapdájába esett Átmant, felfedezzük, hogy a rettentő sorozat, az avidjá-karman-számszárá véletlenszerű és nem állandó jellegű
– a megszabadulás a számkhja és a jóga segítségével szerezhető majd meg, vagyis a filozófiai megértés és a meditáció pszicho-filozófiai technikái révén

Advertisements

One thought on “India Gautama Buddha előtt

Add yours

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: