A stílus

Cornificius – Kr. e. 8o

Cicero – Brutus, Orator – Kr. e. 46

Quintilianus: Institutio oratoria

Buffon – 1753 – le style est de l’homme meme. (a stílus maga az ember)

A három stílusnem elmélete Cornificius korában alakul ki.

Arisztotelész a középső stílust írta le

A-. tanítványa, Teophrasztosz írta le a három stílusnemet:
1. fennkölt
2. közepes, középső
3. egyszerű

I. Cornificius
Arisztotelész stíluserénye: illő világosság
Teophrasztosz: a négy stíluserény tana
1. illőség – illenie kell a tárgyához
2. világosság
3. nyelvhelyesség – latinitas, nincs benne hiba (két fajta hiba: barbarismus – egy szóban elkövetett hiba; soloecismus – szintaktikai hiba)
4. ékesség – dignitas – a szó- és gondolkatalakzatok
– a szóalakzat a beszéd finom csíszoltságában áll, szövegmívesség –
– anafora: egymás után egy és ugyanazon szóval kezdjük a mondatot, nektek kell tulajdonítanunnk ezt, nektek kell hálát adnunk
– epifora: utolsó szavak ismétlődnek: a római nép a punokat igazságossággal győzte le, fegyverrel győzte le
– a kettő együtt complexio
– interrogatio: költői kérdés
– felkiáltás: o, tempora, o, mores! (ó, idők, ó, erkölcsök!)
– tíz féle szóalakzat: közös sajátossága, hogy jelentésváltozás van bennük (szókép)
– gondolatalakzat: a szépsége a gondolatokban rejlik

II. Cicero
– a szónok feladatai:tanítás, szórakoztatás, megindítás
– ezt C. összekapcsolta az stáluokkal
– egyszerű stílusan tanítunk
– közepes stílusban szórakoztatunk
– fennkölt stílusban indítunk meg
– a három stílusnemet sokkal részletesebben leírta, mint a Raetorica Herennium, saját beszédeiből ad mintát
– Caecina elleni beszéd – egyszerű stílus – birtokper
– Manilius törvényjavaslata érdekében – közepes stílusban, hogy Pompeius legyen a hadvezér
– Rabirius védelmében – fennkölt stílus; római arisztokrata, gyilkossággal vádolják
– meghatározza a különbséget a szóalakzat és gondolatalakzat között
– ha a szóalakzatban megváltozattod a szavakat, megszűnik a szóalakzat
– a gondolatalakzat szavai megváltoztathatók, a gondolatalakzat megmarad
– trópus: troposz (τροπος): fordulat
– egyes szóképek alapja a hasonlóság: metafora
– érintkezés alapján: metonímia

III. Quintilianus
– a nagy rendszerező
– megfogalmazza a szókép és szóalakzatok közötti különbséget
– a szókép: IX. I. B: olyan szöveg, amelynek a természetes jelentése át van víve – mindig bekövetkezik a jelentésváltozás
– az alakzat a beszzéd biznyos alakja, amely eltér a hétköznapi beszédmódtól; figura, szkhéma (σχημα);
– écart: eltérés
– gondolatalakzat a gondolat megfoganázában, a szóalakzat a szó megformálásában áll, de gyakran együtt
– mármár, Dolabella, én sem tégedet, sem gyermekidet (Dolabela megszólítása gondolatalakzat; szóalakzat: mármár, gyermekid – szóismétlés, ünnepélyes megfogalmazás)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

Fel ↑

%d blogger ezt kedveli: