Bevezetés a klasszikus arab irodalomba 1.

Bevezetés a klasszikus arab irodalomba – 1 – Iványi

– 17oo előtti, főleg, ami magyar fordításban létezik
– arab költők a pogány kortól napjainkig (Jékely Zoltán), bevezetés az arab irodalomba (Germanus)
http://www.arabszak.hu
– a nyelv az irodalom alapvető eszköze, nyelvileg arab szerzők, etnikumtól függetlenül
– nem szépirodalom, ami nem vers, az tanító jellegő, iskola-irod, ld. eur. középkor, a regényirod. kezdetéig
– versirodalom: célköltemények
– alfijja: ezer verssorba sűrítve
– szépirodalom kif. franciából átvett szó, nyugati találmány
– maqáma: al-Hamadzání (X), és al-Harírí (XII)
– széppróza-jellegű, városi kult., illetve a szászánidák költészete
– Arany János: Poloska
– sivatag – versek – beduin lét
– sivatagi beduin élet 6-7 sz. ból fennmaradt versek, pogány-kori versek;
– sivatagban, oázisokban, fejedelmi udvarban élt költők versei
– gúnyversek, dicsőítő versek, céljuk a szó mágikus erejét felidézni
– a szavak felsértik a másikat, harci eszközök; Dávid és Góliát
– sáir: tudja a módját, hogy mi lesz a csatában
– árif: tudó, ismerő, elveszett dolgok spec.
– káhin: jós (pogány kori), ma minden vallás papja, aki nem muszlim
– madzsmun: dzsinnek által megszállt, őrült, szent
– dzsinn: sok millió, akik átélték a rendszerváltást, a Koránban is vannak
– a jó dzsinnek szállják meg a költőket, később költői ihletet ad
– koponyabeverő versek
– a költő fontos szereplő, hogy a törzs érdekében verseket mondjon
– szájhagyomány útján
– az írásbeliség előtti 2oo év előttig vissza tudtak nyúlni, mikor lejegyezték
– 55o k-ről tökéletes versek, több száz évre visszamenőleg alakult
– az iszlám véget vetett a szóbeliség uralmának
– 7oo-tól kezdik lejegyezni
– homéroszi hagyomány (193o-tól használják a párhuzamot)
– Parry: Homérosz-elemzések
– Amr ibn Kulszúm: Dicsőítő ének (Jékely Z.)
– mualaha: felfügesztett vers
– büszkeség, sátor, törzsi összetartás (ta-asszu, asszabija), ta-halu – felülkerekedés
– Ali al-Wardí – fölülkerekedés; németre fordították
– célja a létfenntartás (magunk mellé elemjük – szövetség, de nem egyenrangú, eltiporjuk)
– Arábia: sivatag; Tigris és Eufrátesz között a termékeny félhold, Mezopotámia
– nem mindenki nomád, és nem lakhatatlan hely
– a sivatag köti össze az arabokat; vaha – oázis, kiegészítő szerepet töltöttek be a beduin lét melett, a bedinok mekkába mentek előadni a verseiket, ott kaptak a verseikért pénzt a gazdag kereskedőktől
– Labíd (-65ok) – muhadram, vegyes költő, aki élt a pogány és iszlám korban: a telepek elmosódtak
– időmértékes verselés, az arab verseknek nincs címe
– Imru’ ul-Qajsz (-55ok)
– bilád: ország; nyári szálláshely, aztán vándoroltak egyik helyről a másikra, és indőnként visszamentek a nyári szálláshelyre; az állat érdekeit nézték, az állat igényei szerint vándoroltak
– Omar Shariff egyik filmje (ld. imdb.)
– elmosódott telephelyek – a válás perce eljött – kezdőképek, nosztalgikus témák; táborhely és elválás (nő) motívuma kiadja a naszíbot, a régi versek első része
– bajád: az elválás fájdalma
– férfi-női kapcsolat
– Robertson-Smith házasság a pogány-kori araboknál, nomádoknál
– nőági leszármazási házasság, matrilineáris
– ez fönnmaradt a tuaregeknél
– normális araboknál a nőnek nem szabad kimenni a törzsből, a tuaregeknél a félrfinak nem szabad kimenni a törzsből
– a gyerek a nővel marad, mindenki marad a saját nemzetségénél, csak ritkán találkoztak; ez volt az egyik házassági forma a sok más mellett
– a nők sorban fogadtak férfiakat, és ők döntötték el, hogy kié a gyerek, a gyerek a nővel maradt a törzsben
– ez a fajta szexuális szabadosság eltűnik a Próféta hatására
– a naszíb vagy hosszabb, vagy rövidebb, van, ahol néhány sor csak
– egyéb témák: utazás (rahín), leírás – nagyon jól ismerték a környezetüket, dicsőítés (öndicséret – fahd, dicséret-mahd), gúnyolódás; qaszída – célköltészet, a végén van a csattanó, ott derül ki, kiről is beszél
– nem az a lényeg, amit leír (azt mindenki tudja), hanem ahogy leírják
– jellegzetességei: nyelvi játék, hasonlatok, formai művészet, mert a tárgy ugyanaz

Advertisements