ruzsa « repülő szőnyeg

Kripke szemantikája

november 12, 2009 at 9:15 am (metafizika)
Tags: kripke, logika, modális logika, ruzsa

Kripke semantics (also known as relational semantics or frame semantics, and often confused with possible world semantics) is a formal semantics for non-classical logic systems created in the late 1950s and early 1960s by Saul Kripke, beginning when he was a teenager. It was first made for modal logics, and later adapted to intuitionistic logic and other non-classical systems. The discovery of Kripke semantics was a breakthrough in the theory of non-classical logics, because the model theory of such logics was nonexistent before Kripke.

The language of propositional modal logic consists of a countably infinite set of propositional variables, a set of truth-functional connectives (in this article $\to$ and $\neg$ ), and the modal operator $\Box$ (“necessarily”). The dual modal operator $\Diamond$ (“possibly”) of $\Box$ is defined as $\Diamond A=_{df}\neg\Box\neg A$ . See the page on modal logic for more background.

[edit] Basic definitions

A Kripke frame or modal frame is a pair $\langle W,R\rangle$ , where W is a non-empty set, and R is a binary relation on W. Elements of W are called nodes or worlds, and R is known as the accessibility relation.

A Kripke model is a triple $\langle W,R,\Vdash\rangle$ , where $\langle W,R\rangle$ is a Kripke frame, and $\Vdash$ is a relation between nodes of W and modal formulas, such that:

$w\Vdash\neg A$ if and only if $w\nVdash A$ ,
$w\Vdash A\to B$ if and only if $w\nVdash A$ or $w\Vdash B$ ,
$w\Vdash\Box A$ if and only if $\forall u\,(w\; R\; u \to u\Vdash A)$ .

We read $w\Vdash A$ as “w satisfies A”, “A is satisfied in w”, or “w forces A”. The relation $\Vdash$ is called the satisfaction relation, evaluation, or forcing relation. The satisfaction relation is uniquely determined by its value on propositional variables.

A formula A is valid in:

a model $\langle W,R,\Vdash\rangle$ , if $w\Vdash A$ for all w ∈ W,
a frame $\langle W,R\rangle$ , if it is valid in $\langle W,R,\Vdash\rangle$ for all possible choices of $\Vdash$ ,
a class C of frames or models, if it is valid in every member of C.

We define Thm(C) to be the set of all formulas that are valid in C. Conversely, if X is a set of formulas, let Mod(X) be the class of all frames which validate every formula from X.

A modal logic (i.e., a set of formulas) L is sound with respect to a class of frames C, if L ⊆ Thm(C). L is complete wrt C if L ⊇ Thm(C).

[edit] Correspondence and completeness

Semantics is useful for investigating a logic (i.e. a derivation system) only if the semantical entailment relation reflects its syntactical counterpart, the consequence relation (derivability). It is vital to know which modal logics are sound and complete with respect to a class of Kripke frames, and to determine also which class that is.

For any class C of Kripke frames, Thm(C) is a normal modal logic (in particular, theorems of the minimal normal modal logic, K, are valid in every Kripke model). However, the converse does not hold in general. There are Kripke incomplete normal modal logics, which is not a problem, because most of the modal systems studied are complete of classes of frames described by simple conditions.

A normal modal logic L corresponds to a class of frames C, if C = Mod(L). In other words, C is the largest class of frames such that L is sound wrt C. It follows that L is Kripke complete if and only if it is complete of its corresponding class.

Consider the schema T : $\Box A\to A$ . T is valid in any reflexive frame $\langle W,R\rangle$ : if $w\Vdash \Box A$ , then $w\Vdash A$ since w R w. On the other hand, a frame which validates T has to be reflexive: fix w ∈ W, and define satisfaction of a propositional variable p as follows: $u\Vdash p$ if and only if w R u. Then $w\Vdash \Box p$ , thus $w\Vdash p$ by T, which means w R w using the definition of $\Vdash$ . T corresponds to the class of reflexive Kripke frames.

It is often much easier to characterize the corresponding class of L than to prove its completeness, thus correspondence serves as a guide to completeness proofs. Correspondence is also used to show incompleteness of modal logics: suppose L₁ ⊆ L₂ are normal modal logics that correspond to the same class of frames, but L₁ does not prove all theorems of L₂. Then L₁ is Kripke incomplete. For example, the schema $\Box(A\equiv\Box A)\to\Box A$ generates an incomplete logic, as it corresponds to the same class of frames as GL (viz. transitive and converse well-founded frames), but does not prove the GL-tautology $\Box A\to\Box\Box A$ .

The table below is a list of common modal axioms together with their corresponding classes. The naming of the axioms often varies.

kripke szemantika

Here is a list of several common modal systems. Frame conditions for some of them were simplified: the logics are complete with respect to the frame classes given in the table, but they may correspond to a larger class of frames.

kripke szemnatika2

Canonical models

For any normal modal logic L, a Kripke model (called the canonical model) can be constructed, which validates precisely the theorems of L, by an adaptation of the standard technique of using maximal consistent sets as models. Canonical Kripke models play a role similar to the Lindenbaum–Tarski algebra construction in algebraic semantics.

A set of formulas is L-consistent if no contradiction can be derived from them using the axioms of L, and Modus Ponens. A maximal L-consistent set (an L-MCS for short) is an L-consistent set which has no proper L-consistent superset.

The canonical model of L is a Kripke model $\langle W,R,\Vdash\rangle$ , where W is the set of all L-MCS, and the relations R and $\Vdash$ are as follows:

$X\;R\;Y$ if and only if for every formula A, if $\Box A\in X$ then $A\in Y$ ,

$X\Vdash A$ if and only if $A\in X$ .

The canonical model is a model of L, as every L-MCS contains all theorems of L. By Zorn’s lemma, each L-consistent set is contained in an L-MCS, in particular every formula unprovable in L has a counterexample in the canonical model.

The main application of canonical models are completeness proofs. Properties of the canonical model of K immediately imply completeness of K with respect to the class of all Kripke frames. This argument does not work for arbitrary L, because there is no guarantee that the underlying frame of the canonical model satisfies the frame conditions of L.

We say that a formula or a set X of formulas is canonical with respect to a property P of Kripke frames, if

X is valid in every frame which satisfies P,
for any normal modal logic L which contains X, the underlying frame of the canonical model of L satisfies P.

A union of canonical sets of formulas is itself canonical. It follows from the preceding discussion that any logic axiomatized by a canonical set of formulas is Kripke complete, and compact.

The axioms T, 4, D, B, 5, H, G (and thus any combination of them) are canonical. GL and Grz are not canonical, because they are not compact. The axiom M by itself is not canonical (Goldblatt, 1991), but the combined logic S4.1 (in fact, even K4.1) is canonical.

In general, it is undecidable whether a given axiom is canonical. We know a nice sufficient condition: H. Sahlqvist identified a broad class of formulas (now called Sahlqvist formulas) such that

a Sahlqvist formula is canonical,
the class of frames corresponding to a Sahlqvist formula is first-order definable,
there is an algorithm which computes the corresponding frame condition to a given Sahlqvist formula.

This is a powerful criterion: for example, all axioms listed above as canonical are (equivalent to) Sahlqvist formulas.

[edit] Finite model property

A logic has the finite model property (FMP) if it is complete with respect to a class of finite frames. An application of this notion is the decidability question: it follows from Post’s theorem that a recursively axiomatized modal logic L which has FMP is decidable, provided it is decidable whether a given finite frame is a model of L. In particular, every finitely axiomatizable logic with FMP is decidable.

There are various methods for establishing FMP for a given logic. Refinements and extensions of the canonical model construction often work, using tools such as filtration or unravelling. As another possibility, completeness proofs based on cut-free sequent calculi usually produce finite models directly.

Most of the modal systems used in practice (including all listed above) have FMP.

In some cases, we can use FMP to prove Kripke completeness of a logic: every normal modal logic is complete wrt a class of modal algebras, and a finite modal algebra can be transformed into a Kripke frame. As an example, Robert Bull proved using this method that every normal extension of S4.3 has FMP, and is Kripke complete.

[edit] Multimodal logics

[edit] Semantics of intuitionistic logic

Kripke semantics for the intuitionistic logic follows the same principles as the semantics of modal logic, but it uses a different definition of satisfaction.

An intuitionistic Kripke model is a triple $\langle W,\le,\Vdash\rangle$ , where $\langle W,\le\rangle$ is a partially ordered Kripke frame, and $\Vdash$ satisfies the following conditions:

if p is a propositional variable, $w\le u$ , and $w\Vdash p$ , then $u\Vdash p$ (persistency condition),
$w\Vdash A\land B$ if and only if $w\Vdash A$ and $w\Vdash B$ ,
$w\Vdash A\lor B$ if and only if $w\Vdash A$ or $w\Vdash B$ ,
$w\Vdash A\to B$ if and only if for all $u\ge w$ , $u\Vdash A$ implies $u\Vdash B$ ,
not $w\Vdash\bot$ .

Intuitionistic logic is sound and complete with respect to its Kripke semantics, and it has FMP.

[edit] Intuitionistic first-order logic

Let L be a first-order language. A Kripke model of L is a triple $\langle W,\le,\{M_w\}_{w\in W}\rangle$ , where $\langle W,\le\rangle$ is an intuitionistic Kripke frame, M_w is a (classical) L-structure for each node w ∈ W, and the following compatibility conditions hold whenever u ≤ v:

the domain of M_u is included in the domain of M_v,
realizations of function symbols in M_u and M_v agree on elements of M_u,
for each n-ary predicate P and elements a₁,…,a_n ∈ M_u: if P(a₁,…,a_n) holds in M_u, then it holds in M_v.

Given an evaluation e of variables by elements of M_w, we define the satisfaction relation $w\Vdash A[e]$ :

$w\Vdash P(t_1,\dots,t_n)[e]$ if and only if $P(t_1[e],\dots,t_n[e])$ holds in M_w,
$w\Vdash(A\land B)[e]$ if and only if $w\Vdash A[e]$ and $w\Vdash B[e]$ ,
$w\Vdash(A\lor B)[e]$ if and only if $w\Vdash A[e]$ or $w\Vdash B[e]$ ,
$w\Vdash(A\to B)[e]$ if and only if for all $u\ge w$ , $u\Vdash A[e]$ implies $u\Vdash B[e]$ ,
not $w\Vdash\bot[e]$ ,
$w\Vdash(\exists x\,A)[e]$ if and only if there exists an $a\in M_w$ such that $w\Vdash A[e(x\to a)]$ ,
$w\Vdash(\forall x\,A)[e]$ if and only if for every $u\ge w$ and every $a\in M_u$ , $u\Vdash A[e(x\to a)]$ .

Here e(x→a) is the evaluation which gives x the value a, and otherwise agrees with e.

See a slightly different formalization in ^[1].

[edit] Kripke–Joyal semantics

As part of the quite independent development of sheaf theory, it was realised around 1965 that Kripke semantics was intimately related to the treatment of existential quantification in topos theory. That is, the ‘local’ aspect of existence for sections of a sheaf was a kind of logic of the ‘possible’. Since this development was the work of a number of people, and was more in the nature of a conceptual insight than a theorem, it is not so easy to attribute credit. The name Kripke–Joyal semantics is often used in this connection.

[edit] Model constructions

As in the classical model theory, there are methods for constructing a new Kripke model from other models.

The natural homomorphisms in Kripke semantics are called p-morphisms (which is short for pseudo-epimorphism, but the latter term is rarely used). A p-morphism of Kripke frames $\langle W,R\rangle$ and $\langle W',R'\rangle$ is a mapping $f\colon W\to W'$ such that

f preserves the accessibility relation, i.e., u R v implies f(u) R’ f(v),
whenever f(u) R’ v’, there is a v ∈ W such that u R v and f(v) = v’.

A p-morphism of Kripke models $\langle W,R,\Vdash\rangle$ and $\langle W',R',\Vdash'\rangle$ is a p-morphism of their underlying frames $f\colon W\to W'$ , which satisfies

$w\Vdash p$ if and only if $f(w)\Vdash'p$ , for any propositional variable p.

P-morphisms are a special kind of bisimulations. In general, a bisimulation between frames $\langle W,R\rangle$ and $\langle W',R'\rangle$ is a relation B ⊆ W × W’, which satisfies the following “zig-zag” property:

if u B u’ and u R v, there exists v’ ∈ W’ such that v B v’ and u’ R’ v’,
if u B u’ and u’ R’ v’, there exists v ∈ W such that v B v’ and u R v.

A bisimulation of models is additionally required to preserve forcing of atomic formulas:

if w B w’, then $w\Vdash p$ if and only if $w'\Vdash'p$ , for any propositional variable p.

The key property which follows from this definition is that bisimulations (hence also p-morphisms) of models preserve the satisfaction of all formulas, not only propositional variables.

We can transform a Kripke model into a tree using unravelling. Given a model $\langle W,R,\Vdash\rangle$ and a fixed node w₀ ∈ W, we define a model $\langle W',R',\Vdash'\rangle$ , where W’ is the set of all finite sequences $s=\langle w_0,w_1,\dots,w_n\rangle$ such that w_i R w_i+1 for all i < n, and $s\Vdash p$ if and only if $w_n\Vdash p$ for a propositional variable p. The definition of the accessibility relation R’ varies; in the simplest case we put

$\langle w_0,w_1,\dots,w_n\rangle\;R'\;\langle w_0,w_1,\dots,w_n,w_{n+1}\rangle$ ,

but many applications need the reflexive and/or transitive closure of this relation, or similar modifications.

Filtration is a variant of a p-morphism. Let X be a set of formulas closed under taking subformulas. An X-filtration of a model $\langle W,R,\Vdash\rangle$ is a mapping f from W to a model $\langle W',R',\Vdash'\rangle$ such that

f is a surjection,
f preserves the accessibility relation, and (in both directions) satisfaction of variables p ∈ X,
if f(u) R’ f(v) and $u\Vdash\Box A$ , where $\Box A\in X$ , then $v\Vdash A$ .

It follows that f preserves satisfaction of all formulas from X. In typical applications, we take f as the projection onto the quotient of W over the relation

u ≡_X v if and only if for all A ∈ X, $u\Vdash A$ if and only if $v\Vdash A$ .

As in the case of unravelling, the definition of the accessibility relation on the quotient varies.

forrás: wikipédia

Szólj hozzá

Ind filozófia – bevezetés

március 4, 2009 at 9:57 am (Ind filozófia)
Tags: bevándorlás, filozófia, india, ruzsa, történelem

2009. febr. 18.

- filozófia az, amit a filozófusok csinálnak
- a nem európai kultúrkörben nem egyértelmű, mi számít filozófiának
- ind filozófiával kapcsolatos álláspontok: a. logikai ismeretelmélet; b. misztikus meglátások
- világnézet/vallás, a világ és az ember benne elfoglalt helye; filozófia, ha van benne rendszer és komolyan veszi magát
- a filozófia privát, a vallás közösségi
- filozófia vs. tudomány: arról vélekedünk, amiről nincs biztos tudásunk
- a filozófiát elvileg semmi sem korlátozza, a vallásban vannak közös megegyezéssel elfogadott dogmák
- tudomány, mert van “szakszerű eszköztára”

Filozófia előtti filozófia

- az anyag, Isten, lélek szanszkritra lefordíthatatlan
- déva: istenek; ísvara: úr; Brahman: végső valóság

India

- sokkal jobban elkülönül Ázsiától, mint Európa, sokkal differenciáltabb
- kontinens, akként működik
- embertanilag változatosabb: europid, mongoloid, egroid, ausztraloid
- nyelvileg: indoeurópai: indo-árja, perzsa, európai; dravida; munda; sino-tibeti; izolátumok;
- kulturális egység tudata, emellett a különbözőség tudata
- istenpár = világfolyamat – tantra
- vallásilag: hinduizmus, buddhizmus, dzsainizmus (Rádzsásztán), iszlám (észak, Pakisztán), kereszténység (Kerala), zsidó közösség (Kerala, kivándoroltak Izraelbe), szikh (Pandzsáb), törzsi vallások

India történelme

- Indiának egyetlen szárazföldi bejárata van, Afganisztán felől (É-Ny), máshol a Himalája, vagy sivatag
- minden hódító Afganisztán felől jön, irtogat, rabol, letelepszik, 100-150 év után asszimilálódik
- bevándorlási hullámok:
1. dravidák (nem tudni biztosan);
2. indo-árja – védikus árják, ekkor különülnek el az indoiráni ncs-tól, kb. 1000 v alatt meghódítják É-Indiát, és a nyelvhasználat terén többségbe kerülnek; délen dravida nyelvek;
3. perzsa
4. görög
5. párthus
6. sakkár/szkíta
7. hun
8. muszlim – Nagy-Mogulok
9. angol

- befogadó attitűd – eklektika; a kezdetben idegen elemek beépülnek;

Szólj hozzá

Az ind filozófia – Témák, bibliográfia

február 8, 2009 at 1:36 pm (Ind filozófia, filozófia, ókori és keleti vallások)
Tags: buddhizmus, filozófia, hindu, hinduizmus, ruzsa, vallás, védák

Az első óra február 11-én, szerdán 14:00-kor lesz.

A kurzus kódja: BBN-VAL-101.07 [K, 30ó] 4 kr.

A kurzus megnevezése: Keleti filozófia (India)

Eastern Philosophy (India)

A kurzus előadója: Ruzsa Ferenc doc.

A kurzus helye és ideje: i/ Bence György terem, Szerda, 14.00 – 15.30

A jegyszerzés módja(i): kollokvium
Követelmények: A kötelező irodalom értő ismerete.

A kurzus leírása, tematikája:

1. Filozófia keleten és nyugaton. A filozófia fogalma. Csak három helyen alakult ki önállóan bölcseleti hagyomány. A különböző kultúrkörök kategóriáinak viszonya egymáshoz: a fordítás problémája. A valláshoz való viszony különbségei; a tradicionalitás szerepe. A filozófia részterületeinek súlya, viszonyuk egymáshoz.

2. Előzmények. Bevezetés: India; népek, nyelvek, kultúrák; történelmi áttekintés; a vallás és a filozófia viszonya. Az előzmények: az Indus-völgyi és az árja népek világnézetének összehasonlítása, tipológiájuk. A Védák világszemlélete: régi és új istenek, a rita és a szóma; a filozofikus himnuszok, különösen a Purusa- és a Teremtés-himnusz. A mágikus-rituális spekulációk: a bráhmanák és az áranjakák; kozmogóniai elképzelések; a Brahman fogalmának kialakulása.

3. Az upanisadok. Különösen a Brihad-áranjaka és a Cshándógja metafizikai és pszichológiai tanítása. A lélekvándorlás tana, eredete, implikációi: a karma és a nirvána.

4. A Buddha. Szakítás a két nagy tradícióval: vallás – isten, hit, egyház, papok és hívők nélkül. A Buddha viszonya a filozófiához. Központi tanítások: a négy nemes igazság és a nemes nyolcrétű ösvény. Szenvedés-múlandóság-inszubsztancialitás. Lélekvándorlás lélek nélkül. A mahájána iskolái: az üresség-tan és a csak-észlelet tanítása.

5. A hinduizmus kialakulása, a teizmus jelentkezése; a Bhagavad-gítá. A panteizmus és a mindenütt-jelenvalóság. A jóság, kötelesség, igazság és erény konfliktusa. A megváltásra törekvés és az evilági aktivitás összebékítése; a különböző tradíciók eklektikus kompromisszuma. – A klasszikus, ortodox filozófiai rendszerek; viszonyuk egymáshoz és a hindu valláshoz.

6. A szánkhja és a jóga dualizmusa. A természetfilozófia: a guna-elmélet, a természet összetevőinek kifejlődése egymásból. Ismeretelmélet: a megbízható ismeret forrásai; a következtetés fajtái és az okság elemzése. A természet mint aktív princípium. A lélek-bizonyítások; a lélek és a tudat elválása. A pszichikus princípiumok burjánzása. A megváltás; technikák a lélek eloldására az anyagtól.

7. Az idealista monizmus: az advaita védánta iskola. Exegetikus filozófia vagy filozofikus exegézis? A lét és levés elválasztása. Az empirikus világ státusza (a májá): látszat, de nem hamis. Az egyetlen abszolútum; a tudatok sokasága egyetlen lélek alapján. A változatlan valóság és az időbeli jelenségvilág; a kettős igazság tana. A megváltás (móksa) értelme, lehetősége, módja.

a kurzushoz tartozó kötelező irodalom:

[A szögletes zárójelbe tett alternatívák csak kényszermegoldások - nem ajánlom őket.]
A szövegek jó része fellelhető www.terebess.hu címen, az Ázsia lexikon és e-tár oldalon.

1. Puskás Ildikó: Istenek tánca. Rövid áttekintés az indiai vallásokról. Budapest 1984, 7-67., 94-123. o. vagy Puskás Ildikó: Lélek a körforgásban. Budapest 2000, 13-214., 250-285. o.
2. Schmidt József: Az ind filozófia. 2. kiadás, Budapest 1991, 42-91. o. vagy
[Héjjas István: Ókori indiai bölcselet. Budapest 1994, 29-120. o.]
3. Fórizs László (ford.): Rigvéda. Teremtéshimnuszok. Budapest 1995, 99-149. o. vagy
4. Vekerdi József (szerk): Szanszkrit líra. Bp. 1988 (Himnuszok a Rigvédából, 9-60. o.) vagy
Doniger O’Flaherty, Wendy: The Rig Veda – An Anthology. 108 Hymns. Penguin 1981. vagy
[ennek fordítása: Naphimnuszok és tűzimák. Bp. 2001, 19-50., 187-196. o.]
5. Vekerdi József (ford.): Titkos tanítások. Válogatás az upanisadokból. Budapest 1987, 48-50., 60-69., 92-99. o. vagy
6. Tenigl-Takács László (ford.): Upanisadok. Bp. 1998, 52-55., 96-111., 242-255.o. vagy
[Tenigl-Takács László (ford.): Upanisadok I-III. Budapest 1992-94. II. kötet 73-82. o.; III. kötet 36-38., 67-77. o.]
7. Schmidt József: Ázsia világossága. Buddha élete, tana és egyháza. Budapest 1924, 11-224. o. vagy
Ruzsa Ferenc: Gótama nem volt buddhista. In Századvég (új foly.) I/1. (1994 tavasz), 103-116. o. vagy
Küng, Hans – Bechert, Heinz: Párbeszéd a buddhizmusról. (Kereszténység és világvallások.) Budapest 1997, 17-39., 75-90., 125-146., 189-204. o.
8. Vekerdi József (ford.): Buddha beszédei. Budapest 1989, 45-49., 61-70., 77-89.,104-117.,136-145., 160-163. o. vagy
9. Tenigl-Takács László (szerk.): A buddhizmus alaptanításai a szentiratok tükrében. A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete, Budapest 1994, 10-32. o.
1o. Vekerdi József (ford.): Bhagavad Gítá. A Magasztos Szózata. Budapest 1997, 6-19., 66-72. o. vagy
Vekerdi József -Lakatos István (ford.): A Magasztos Szózata. Bhagavad Gítá. Budapest 1987. (I., II., XI. ének) vagy
[Prabhupada, A. C. Bhaktivedanta Swami: Az eredeti Bhagavad-gíta. The Bhaktivedanata Book Trust 1989, 51-175., 549-604. o.]
6. Ruzsa Ferenc: A klasszikus szánkhja filozófiája. Bp. 1997. 9-17., 43-113., 245-51. o. vagy
[Farkas Attila Márton és Tenigl-Takács László (ford., komm.): Ísvarakrisna: A számvetés megokolása (Szánkhja-káriká). Budapest 1994, 15-44. o.]
11. Fórizs László (ford., jz.): A megszentelődés pátandzsala útja. In -: Dhammapada. Az erény útja. Budapest 1994, 179-197. o. vagy
Farkas Attila Márton és Tenigl-Takács László (ford., komm.): Patandzsali: Az igázás szövétneke (Jóga-szútra). Budapest 1994, 47-102. o.
12. Ruzsa Ferenc (ford., jz.): Sankara: A Brahma-szútra magyarázata. Bp. 1996. 5-76. o.

A kurzushoz tartozó ajánlott irodalom:

Dasgupta, Surendranath: A History of Indian Philosophy. Cambridge 1922.
Frauwallner, Erich: Geschichte der Indischen Philosophie. Salzburg 1953-56. (History of Indian Philosophy. Ford. V. M. Bedekar. Delhi 1973.)
Max Müller, Friedrich: The Six Systems of Indian Philosophy. London 1899.
Radhakrishnan, Sarvepalli: Indian Philosophy. 2. kiadás, London 1929.
Zimmer, Heinrich: Philosophies of India. Edited by Joseph Campbell. Princeton 1951.
Mehlig, Johannes: Weisheit des alten Indien. Leipzig und Weimar 1987. Band 1. Vorbuddhistische und nichtbuddhistische Texte; Band 2. Buddhistische Texte.
Potter, Karl (sorozatszerkesztő): Encyclopedia of Indian Philosophies. (Eddig 9 kötet jelent meg.) Princeton – Delhi 1970-2004.
Radhakrishnan, Sarvepalli & Moore, Charles A.: A Sourcebook in Indian Philosophy. Princeton 1957. (reprint 1989.)
Tenigl-Takács László (szerk.): India bölcsessége. Budapest 1994. (II. rész)
Olivelle, Patrick: Upanishads. Oxford University Press 1996.
Téchy Olivér: Buddha. Budapest 1986.
Govinda, Láma Anagarika: A korai buddhista filozófia lélektani attitűdje és annak szisztematikus bemutatása az Abhidhamma hagyománya alapján. Budapest 1992.
Fehér Judit: Nágárdzsuna. A mahájána buddhizmus mestere. Budapest 1997.
Fehér Judit – Horváth Z. Zoltán (szerk.): Buddhista logika. (Történelem és kultúra 12.) Bp. 1995.
Fehér Judit (szerk.): Tibeti buddhista filozófia. (Történelem és kultúra 11.) Budapest 1994.
Tenigl-Takács László (ford. és komm.): Gótama: A logika szövétneke. Budapest 1992.
Eliade, Mircea: A jóga. Halhatatlanság és szabadság. Budapest 1996.
Thibaut, George (ford.): The Vedanta-Sutras of Badarayana with the Commentary by Sankara. Oxford 1890.
Fajd Ernő (ford. és komm.): Sankara: A védánta filozófiája. Budapest 1996.

Szólj hozzá

Aquinói Szent Tamás

november 27, 2008 at 10:16 am (filozófia)
Tags: Canterbury Anselmus, filozófia, istenérv, keresztény, ruzsa

2008. november 3
Aquinói (Szent) Tamás
- be lehet-e bizonyítani filozófiai eszközökkel Isten létét?
- istencáfolatok: ha Isten van, teremtsen brubrut; ha Isten van, teremtsen olyan embert, aki magasabb önmagánál; ha Isten van, teremtsen olyan hegyet, amit ő nem tud átugrani
- logikai önelentmondások
- köti-e Istent a logika?
- mindent meg tud tenni, ami nem logikai lehetetlenség
- a rossz problémája: tud róla – Isten mindentudó; megváltoztathatja – mindenható; meg kell változtatni – jó
- a rossz létére az egyik megoldás a szabad akarat; nagyobb jó a szabadság, mint a rossztól való mentesség
- Leibnitz: Teodicea
- az isteni mindenhatóság korlátja a lehetőség, Isten csak olyant teremt, ami lehetséges (de mielőtt megteremtette volna, honnan tudha, hogy lehetséges?), és ez a világ a lehető legjobb – erre válasz Voltaire: Candide
- Swinburne, Richard: Van-e Isten?
- Isten el tudná hárítani a rosszat, ha mindenható, de akkor nem létezne emberi felelősség
- ha Isten folyamatosan beavatkozna csodákkal a természeti törvényekbe, a világ megismerhetetlen lenne
- a. önmagában nyilvánvaló-e Isten léte? nem
- b. bizonyítható-e Isten léte? igen
- c. hogyan bizonyítható? 5 istenérvet taglal és egyet elvet
- 6. az ontológiai istenérv: Szent Ágoston és Canterbury Anselmus fogalmazza meg; Leibnitz és Descartes használja, majd Kant is megpróbálja cáfolni, ma is vitatott probléma, bár az első cáfolata a legjobb (Gaunilo)
- Anselmus: az emberek egy része azt állítja, hogy nincs Isten; aki ezt kimondja, érti, hogy miről beszél, aminél nagyobbat nem lehet elgondolni; az a nagyobb, ami a világban is megvan, ha tehát elgondolható, léteznie is kell, ha nagyobb, mint ami a fejünkben van
- Gaunilo: 12 tételben próbálja cáfolni; ha jó az istenérv, akkor létezik a Boldogság Szigete, amiről a tengerészek mesélnek
- elgondolható, hogy megvan, nagyobb, mint az, ami a fejben van, ergo létezik
- kísérleti logika: contradictio in adiecto (a logika nem lehet kísérleti, ez önellentmondás)
- a logikát kísérleti úton meg lehet cáfolni, ha az alőfeltételezések igazak, és a konklúzió nem; demonstráció
- öt érv, ami Isten létét bizonyítja:
- a. az arisztotelészi első mozgató – a változás oka; mindazt, ami változik, valaki más változtatja (az ar. fizika alaptétele, hogy ha nem mozgatják őket, a dolgok megállnak, ehhez képest a mostani fizika szerint külső hatás nélkül a dolgok nem változnak: az állók állnak, a mozgók mozognak)
- potencia, aktus: a víz nem kemény (aktus), de lehet, ha megfagy (potencia)
- az aktusban levő változtatja a potenciában levőt
- b. létesítő ok – ható ok; Arisztotelész négy okról beszél egy ékszer esetében: anyagi (arany), formai (alak), hatóok (az aranyműves), célok (hogy eladja)
- feltételezi, hogy az okok láncolatában nem lehet a végtelenségig visszamenni, ezért kell legyen egy ősok
- c. esetleges (lehetséges – possibilis) – szükségszerű
- egyes dolgok képesek létezni és nem létezni,keletkeznek és elpusztulnak
- ami képes nem létezni, az valamikor nem létezett
- az, hogy lehetséges, még nem szükségszerű, hogy előforduljon
- nem következik egyértelműen az, hogy semmi sem létezett, csak az, hogy ami most létezik, egy múltbeli pillanatban nem létező volt
- d. fokozati érv
- a világ dolgaiban különböző fokozatokat látunk, szükségszerű, hogy legyen teteje
- de ha Isten a leg-, akkor szükségszerűen a legokosabb és a legbutább is egyszerre
- e. célszerűség
- szabályszerű és célszerű közötti csúsztatás
- sokféle célszerűség a természetben
- Darwin óta a természetes kiválasztósás elve megmagyarázza a célszerűséget

2 hozzászólás

Platón

november 27, 2008 at 10:14 am (filozófia)
Tags: barlag-hasonlat, platón, ruzsa, univerzália

2008. október 29.
Platón
ακαδημος – egy görög mártír szigete
περιπαθος – kerengő csarnok
- P. mondanivalóját Szókratész szájába adja, fiktív párbeszédek, irodalmilag szórakoztatóbb
- Szókratész védőbeszéde, Az állam
- hierarchikus állam
- piramis: fizikai munkások – őrök – filozófusok
- a filozófusok dolga az igazság szemlélete
- matematika: a teljes átláthatóság és az állandó
- αιδος – képmás
- szembeállítja az ideákat (valódi létezők) és az univerzáliákat
- δοξα – vélemény
- φιλοδοξος – mindenki, aki nem az ideatannal foglalkozik
- hierarchikus idea-rendszer, a csúcson a jó ideája
- a jó egyuttal szép, igaz, létező, értékes
- legfőbb jó: bármi csak ezzel együtt lehet kívánatossá
- nap-hasonlat
- intelligibilis: megérthető
- ami hamis, az felfoghatatlan
- osztott vonal-hasonlat
- négy szféra: két tapasztalati, két értelmi
- idea (ész, a megismerés formája) – matematika (értelem ) – dolgok (hiedelem) – képmások (találgatás)
- ez függőségi értékrendet is jelent
- a matematikai megismerés axiómákból, posztulátumokból bizonyítja az egyes tényeket
- filozófia: szélesebb tényekből kiindulva próbálja az általánost, a végső nigazságot felfogni
- barlang-hasonlat
- középkori univerzália-vita (polémikus álláspont a realizmus, az univerzáliák önálló dolgok)
- ezzel szemben a gondolati entitások és a puszta nevek (univezáliák)

Szólj hozzá

Kant

november 24, 2008 at 10:15 am (filozófia)
Tags: kant, ruzsa

- porosz gondolkodó, Königsberg
- kritikai gondolkodó
- κρινειν – elemzés, egy-egy témakör határainak megállapítása
- a metafizikai, sajátos eszközeiből kiindulva mire vonatkozhat, és mire nem; az adott tudomány határainak felvázolása
- esztétika: azérzékelés tudománya Kantnál; filozófiai diszciplina, az érzéki tapasztalat révén lehetséges világ megismerés
- nem jutunk a világról magáról ismerethet, csak arról, hogy mi hogyan ismerük meg a világot
- transcedere: túllép, meghalad; – az érzékelés túllép önmagán, és a tárgyairól próbál valamit mondani
- világos gondolkodó, csak nehézkes stílus
- a metafizika nem találtrá a tudomány biztos útjára, ahol fundamentálisan különböző metafizikai álláspontok csatáznak
- legelőször a logika és a geometria talált rá a tudomány biztos útjára: már a régi görögöknél nem a tapasztalatból indultak ki, hanem tiszta levezetéseket kerestek; deduktív tudományok; ált. alapelvekből szigoró szabályok alapján alkotnak tételt és bizonyítanak, nem támaszkodnak tapasztalai bizonyítékokra
- K úgy vélte, hogy a fizika is rátalált a tudomány útjára; a látszat dacára a kísérlet nem tapasztalati ismeretszerzés, én találom ki a szabályt, és atz próbálom, aszerint kényszreítem a természetet; a k-sérleti helyzet nem megfogyelés; az emberi ele alkotta kérdések megválaszolása
- ebben is a tiszta ész működése figyelhető meg
- össze akarja békíteni a konfliktuss nézeteket, ha ez nem sikerül, akkor mindkettőről bemtatni, hogy alaptalanok
- a saját szabályaiból kiindulva a tiszta észnek kell megállaptani, hogy mit lehettudni, mit nem (nincs benne empíria)
- a Kanti válasz, hogy nem lehet semmit tudni
- a tapasztalatból nem származhat általános ismeret
- a priori és a posteriori ismeretek – a tapasztalat előttiből és a
- a priori – minden korábbi tapasztalattól független ismeret
- a posteriori: empíria
- a filozófiának a priori ismeretekre kell törekedni, és ezek a való világra szeretnének vmnatkozni, szemben a geometriáal és a logikával, amik a tiszta formára vonatkozik
- a metafizika a valóságra vonatkozik
- kopernikuszi fordulat: alpavető szemléletváltás, a tapaszalattal ellentmondó;
- Isten, halhatatlanság (lélek) és szabadság (lehetséges-e egyáltalán etikus cselekedet, a determináció mértéke)
- ha az ember nem szabad, nincs értelme erkölcsről sé felelősségről beszélni
- az a probléma, hogy elkedték azt gondolni, hogy a newtoni fizika helyes és teljes, teljes egészében leírja a világot és az emberi testet
- az ember az elemi részecskék mozgásától függ, az ember teljesen determinált
- lehetetlen az emberi szabadság és etika
- hasonlít a koklúziója Hume-éhoz
- ding anzich – dolog önmagában – fel kell tételezni, hogy valami forrása mégiscsak van a tapasztalatainknak;
- a dolog, ahogyan tapasztalom – ez megismerhető
- a valódi dolgokat lehetetlen megismerni
- minden, a viágra vonatkozó tapasztalatom térben és időben helezkedik el, a képzeletem is, a megismerőképességem sajátosságai
- a tér és idő nem jellemzi tkp. a dolgot, hanem az emberi megismerés teszi hozzá
- a térre vonatkozóan nagyon biztos a priori ismereteink vannak (geometria), de a ding anzichre nem lehetnek a priori ismereteink, ebből az következik, hogy a tér nem odakint van, hanem idebent;
- ahogy a tér tudomány a geometria, az idő tudománya a matematika, ebből következik, hogy a tudatunkban létezik
- a matematika bizonyossága nagyon kevéssé vonatkozik az időre (szubjektív időérzékelés)
- analitikus és szintetikus ítéletek (valami újat teszk hozzá, ami nincs benne a fogalomban)
- az analitikus ítélethez nem kell tapasztalat, tehát a priori, nem lehet a posteriori
- a szintetikus ítélet empirikus, tapasztalástól függő, csak a tapasztalás nyomán jön létre, nem lehet a priori tudni,
- analitikus – ismeretelemző
- szintetikus – ismeretbővítő
- lehetséges-e más a priori ismeret?
- Kant vitatja a hagyányos nem választ: vannak szintetikus a priori ismeretek – a matematika összes tétele ilyen; 7+5=12

Szólj hozzá

Descartes

november 24, 2008 at 9:47 am (filozófia)
Tags: descartes, ruzsa

- megkeresni a teljes, kétségbevonhatatlan ismereteket
- nagy ismeretleméleti optimizmus, hogy vannak (megtalálhatók) az alapvető, biztos ismeretek
- van benne valami hübriszes: az ember olyasmit vindikál magának, amit az istenek nem engednek meg neki
- nem biztos, hogy az a cél, hogy az abszolút biztos ismereteket megtaláljuk
- optimizmus a felvilágosodás hajnalán: a világ megismerhető, társadalmi fejlődés (Marx)
- ez az a kor, amikor összeomlik az arisztoteliánus fizika
- érthető, hogy keresi a biztos alapokat
- metafizika: szűkebb értelemben a létezők fajtáival, tágabb értelemben ismeretelmélettel foglalkozik – ontológia, episztemológia
- hogyan lehet megismerni a világot, milyen a világ alapstruktúrája (anyagi és szellemi, ezek külön szubsztanciákban jelenik meg, ezért dualizmus), mik a kritériumok
- a monista álláspont (egy valóság) nem természetes hipotézis, ezért nagyon érdekes
- a tárgyi világ a publikus szféra része, erről egyforma eséllyel szerzünk tapasztalatot szerezni
- a lelki szféra elidegeníthetetlenül privát, megoszthatatlan, nem tudhat senki úgy, mint mi magunk
- res cogita, res extensa
- gondolkodás: mindenfajta tudati állapotot ide ért
- tiszta monizmus: a másik fajta létező létét teljes egészében kétségbe vonja
- modern korban tiszta materiális monizmus: a lélek fizikai jelenségekből megmagyarázható
- meditationis, értekezés a módszerről
1. szkepszis
- mindenben lehet kételkedni, nincs biztos ismeret
- módszertani kétely – szétválassza a megbízhatót a magbízhatatlan ismeretektől
- illúzió-argumentum (érzékcsalódás) – az érzékelés nagyrészt kiegészítés
- nem találnak olyan kritériumot, ami alapján el lehetne különíteni a megbízható sé megbízhatatlan érzékeléseket
- az érzékelés megbízhatatlan
- őrület-argumentum – ha komolyan vszeme az őrület-argumentumot, akkor ez viszafordíthatatlanul erős érvvé válik; ha a gondolkodási folyamat nem megbízható, akkor semmi nem megbízható
- álom-érv: honnan tudom egész biztosan, hogy ébren vagyok? onnan, hogy tudom, hogy ámodtam; tudat teremti a képi világot; soha nem tudhatom, hogy az anyagnak van-e realitása
- nihil est in intellectu quid non est in sensu – semmi nincs a tudati kategóriákon kívül; az alakok, szinek, hangok alapvetőek; csak ezeket tudom álmodni, és ebből rakom össze az álmot
- gonosz démon-argumentum: van egy gonosz lény, aki elég nagy hatalmú ahhoz, hogy befolyásoljon; mi van akkor, ha szisztematikus megtévesztés áldozata vagyok?
- ha a gondolkodási funkciók hibásak, akkor az egész bizonyítás hibás
- clare et distincte: minden, amit tisztán és elkülönítetten látok, az biztos; teljesen világos, jól elhatárolt, tudati felfogás
- el kell hinnem, hogy az érzéki felfogás valóságos
- cogita, ergo sum
- amiről bizonyos tudásom van, az a gondolkodó dolog (lélek)
- inenn eljut Isten fogalmához, aki a legtökéletesebb, tehát abszolút jó
- ha Isten jó, nem csap be engem (…miért ne csapna be Isten? mi a garancia arra, hogy a becsapás rosszabb, mint az igazság?) – az isteni jóságból az vezethető le, hogy úgy mutatja a dolgokat, ahogy az embernek jó, nem pedig, ahogy vannak; nem jó az embernek mindentudónak lenni
- nagyon érdekes, ahogyan megpróbálja elválasztani egymástól az szellemi és anyagi valóságot
2. csak az önmagamra vonatkozó tudás biztos: nem így érzékeljük, mert az érzéki tapasztalatok sokkal megbízhatóbbak, mint az önmagamra vonatkozó tudás
- viasz példája: ha a tűzhöz közelebb viszem, minden tulajdonsága megváltozik, mégis ugyanaz a viasz; valami, amit a tudatunkkal tettünk a viaszba
- minden lehetséges létezésünk közös pontja az én
- sétálás: nem mindegy, hogy sétálok (bizonytalan), vagy azt tapasztalom, hogy sétálok (biztos)

Szólj hozzá

Buddha és a buddhizmus

október 6, 2008 at 10:15 pm (Ind filozófia, filozófia, ókori és keleti vallások)
Tags: buddha, buddhizmus, kelet, nirvana, ruzsa

2008. október 6. – Buddha és a buddhizmus

- Buddha: megvilágosodott;
- sákja törzs királyának fia, trónörökös; Nepál ma; Lummini, Ruminvei
- sziddhárta: beteljesedett célunk; nemzetség: gautama
- jóslat: a gyerek karrier előtt áll, vagy világi hódító, vagy szent ember
- szent embernek azért megy valaki, mert észreveszi, hogy a világ tökéletlen; ezért sziddhártát tökéletes környezetben nevelte; istenek jelei: aggastyán; beteg ember; temetési menet; szent ember; kiszökik a palotából, majd a kocsisával ruhát cserélve elindul a megvilágosodást keresni;
- két különböző erdei professzornál folytat tanulmányokat; Aráda Kálámánál, és …..-nál (szánkhja és jóga); a második mestertől öt tanítvánnyal együtt távozik; négy éven át kísérletezik; aszketikus tendenciákat fokozza a végletekig; „amikor a hasamat tapogattam, a csigolyáimat érintettem” – az aszkézis nem hozza el a kívánt eredményt, tehát nem ez a jó út; abbahagyta a brutális aszkézist, ezért a tanítványai csalódnak benne, és otthagyják; ezután éri el a szam buddhit, a teljes felébredést; a megvilágosodásával végetért a számszárá, elérte a nirvánát (a tűz kilobbanását); karma: a cselekedetek törvénye;
- „fárasztó dolog tanítani, és az emberek szemét por fedi” – drahmá felkeresi, és meggyőzi, hogy van néhány ember, akit érdemes tanítani; megkeresi a volt szerzetestársait Benáresz mellett, Száánát faluban; Iszipatana vadasparkban; arhat (méltó): aki nem önerőből, hanem a buddhizmus hatására éri el a nirvánát; ez fontos és alapvető szövege a buddhizmusnak: Benáreszi beszéd v. prédikáció, A tan kerekének megforgatása – valamiféle buddhista kiskáté
- ötven évet tanít
- utolsó beszéde: mahá parinippána szutta (a teljes ellobbanásról szóló tanító beszé) – a buddha utolsó három hónapja; a összetett dolgok múlandók, törekedjetek szakadatlanul; a belső késztetések leküzdhetők, ha nem tévelyegtek, célba értek;
- megtagadja, hogya tisztségét örökül hagyja bárkire; nem volt a szerzetesek főnöke; nem érzi, hogy ő rendelkezhetik a szerzetesek közösségéről, és erről nem rendelkezik; eredeti formájáan demokratikus, vezető nélkül; kis szerzetesi közösség, max. harminc fő;
- a nagy elágazásai közül a legismertebb: északi (€mahájáná, nagy út, nagy jármű), déli (hinájáná, nyomor) – théravádinok (az idősek szavát övetők – így nevezik ők magukat, ez hagyományőrzőbb)
- É: Tibet, Kína, Korea, Japán
- D: ind kultúrkör peremvidéke, Ceylon, Thaiföld, Burma
- páli nyelv: nem a buddha eredeti nyelve; egyes hagyomány szerint ez volt az eredeti; de mágadhiül beszélt; kelet-ind nyelvj.
- északi: szanszkrit szövegeket, illetv saját nyelv;
- indiai eredetű világvallás, ami Indiából kiszorult, XX.- kaszton kívüliek szabadságharcához szolgált;
- a buddhizmus a legsokarcúb vallás; szent helyek, szent emberek, rítusok formája; egyglobális szimbólum: ülő buddha
- a felszíni eltérés ellenére mély és lényeges tartalmi egység: antropológia, hozzáállás; attitűd, etika, hangulat; a tan lényege buddháa megy vissza; nem volt intézményrendszer, a tanítás olyan erős és igaz, hogy mégis megmarad;
- csimágati: középút; két szélsőség között: világi élvezetek, aszkézis között
- szerzetssség: szenvedelmes, nem árja, és nem haszonhoz kötött (nem vezet célhoz)
- az aszkézis ebben az időben a szentséghez vezető út
- világi élvezetek: a célközönség a szerzetesség, nem az áltolános értelemben vett világi életre gondol; valszeg a tantrára gondol; tantra: világfolyamat: férfi és női princípium folyamatos egyesülése; balkezes vámácsári tantra: az áldozat legmagasabb formája a rituálisan szabályozott szeretkezés
- a nyolctagú ösvény nem lépcsőfok, hanem párhuzamosan gyakorlandó, a sorrend mégis fontos, bár az előző lépcsőt nem elhagyjuk, hanem magunkkal visszük
- nem a hitből elfogadott gyakorlat; helyes nézetekkel kezdődik; ha eljutott egy felismerésre, elkezdi gyakorloni; utána etika;
- a beszédünk legyen olyan, hogy jóból ered és jót eredményez; lényegében hallgat, kivéve, ha van jó oka: ez az ok a tanítás
- buddhizmus: belső csend kell; a szerzetesi életmód az emberi gyarlóságról szól: hibákat követ el, ha alkalmat ad rá; el kell kerülni az alkalmakat
- a szerzetes nem vesz részt a világi életben
- helyes beszéd a hallgatást jelenti
- egy szerzetes csak elfogadhat (magának nem vehet el semmit, még egy vadörtét sem)
- szándék-etika: annak lesz gyümölcse, amit prólálok tenni – a jó szándék a fontos
- a tudatosság megalapozása a legfontosabb bevezető gyakorlat
- a lélekzetre való figyelés, minden egyebet kizárunk a tuatunkból és a lélegzésre koncentrálunk
- a helyes belátás: a négy nemes igazság
- minden szenvedés, ami a léthez köt – eztmindg akkor eséli el, amikor valaki nagyon szenved; ez tkp. vigasztalás
- filozófiai állapot – beletartottság a semmibe (Heidegger)
- ebben a kultúrkörben nem olyan nagy gond a meghalás
- oksági kezelés: megpróbálja megtalálni a szenvedés okát, ezt a Szomj; a szenvedés nem azért van, mert a világ gonosz (a világ mindegy);a jó és rossz az emberi értékeléstől függ; a világban értékmentes tények vannak csak, a szenvedés bell van; nem a külső okokat kell megkeresni;
- nem vágy, hanem a szomj metafora; kínzó szomjúság
- attitűd: mettá – baráti szeretet; mudittá – örvendezés a világ dolgai felett; knyörlet, vagy részvét; upekhá – nyugodd távolságtartás
- tels szenvedélymentesség révén
- rága: szerelmi szenvedély, dühöngő szenvedély
- a buddhizmust nem érdeklik az istenek, lehet valak buddhista és keresztény
- minden inszubsztanciális; nincs semmi olyan lényeg, ami megmarad, csak múlandó dolgok vannak, a stabil jelenségek is múlandók, semminek a mélyén nemtalálunk szubsztanciát
- éntelenség – nincs átman; hogy lehet lélek nélkül lélekvándorolni? materiális összetartója az emberi valóságnak

2 hozzászólás

A szánkhja

Szeptember 29, 2008 at 9:27 pm (Ind filozófia, filozófia, ókori és keleti vallások)
Tags: ind, megszabadulás, princípium, ruzsa, szánkhja

- szánkhja káriká:
- a hagyomány szerint Buddha járt szánkhja iskolába, mielőtt megalapította a vallását
- Indián belüli legbefolyásosabb rendszer a védanta, ez kevébé befolyásos
- isz. fordulóján legalább olyan jelentős, mint a védanta, nagy hatást gyakorolt az ind filozófiára
- szánkhja volt a domináns, ezt tekintették alapnak, pl. a világi tudományokban is
- nagy és komplex rendszer
- a szent szövegeket szóban tanulták; amikor a szánkhja-káriká születik, sokkal fontosabb, mint az írásbeli hagyomány
- azzal a céllal, hogy az orális tradícióban memorizálják; erre rá lehet építeni az egész orális ismeretrendszert;
- klasszikus szútra-alkotó korszak végén születik; a szútra próza, ez pedig vers;
- erősödik az írásbeli hagyomány és kommentárirodalom
- kiemelkedően mély természetfilozófia: hogyan tapasztaljuk a világot, és ez hogyan működik
- tartalmaz metafizikát
- újjászületés; megváltás az újjászületésből; számszárá; minden ind rendszer meg akarja mutatni a kivetező utat
- nincs egységes terminológiája a megszadulásnak; nirváná: kilobbanás (buddhizmus); móksa – megszabadulás (védanta); kaivalja – egyedülvalóság, magány (szánkhja)
- dualista: anyagi (természet – prakriti, 1 db. ) – szellemi (személy, lélek – purusa, rengeteg)
- archaikus dualista világkép folytatása: férfi és női principum kölcsönhatása
- a vallások szempontjából meghatározó a társadalmi struktúra és alapfoglalkozás
- az európai tradicó nomadizáló pásztortradícióhoz kötődik – férfiközpontú világ; a vallás alapvetően ezekre a kérdésekre kell választ adjon, ezért a vallás is férfiközpontú
- férfiistenek, harcosak, a király mindenképp harcos, főfegyvere a villám (görög örökség), zsidó viharisten, az isteneket olyan módon tisztelik, ahogy egy erősebb férfit tisztelnék: alkohol- és húsáldozat; hajlaosak églakóként elképzelni az isteneket: a szél, nap, villám – fent van; a tűz lángja felviszi az égbe az áldozatot; himnuszok
- földműves civilizáció: más típ. probl. kihajt-e a mag, mennyi lesz a termés, a földművelés női munka, a vallás lapvetően ezzel kapcsolatos kérdésekel foglalkozik; ciklikus időszemlélet, a föld termékenysége amonizál minden egyéb termékenységével hatóerőt, tulajdonságot állít középpontba; ez sokkal közelebb van, mint az ég; jóval absztraktabb és univerzálisabb
- megváltozik a világszemlélet, ha a földművelésbe bekerülnek a férfiak – állatos földművelés
- termékeny föld, női prinípium – a termékenyítő férfi princípium; mag, paraszt, eső, dualitás, az ő aktivitása indítja el a női princípium aktivitását
- a hímnemű fontosabbá válik, mert a búzamagból búzamag lesz
- a természet nőnemű, és hozzátartozó sok kis férfiprincípium, személy, purusa, férfi
- az aktivitás, az erő, cselekvőképesség mind a női oldalon áll; purusa: változásra képtelen princípium
- ha a lélek teljesen passzív, nincs hatása az anyagra, akkor a világ tökéletesen működik a lélek nélkül, a szánkhjából lehetne materializmus gyártani
- a buddhizmus szerint nincs lélek (szánkhja hatás???)
- antropológia – anyagi teória a tudatról; nem egységként kezeli a tudatot;
- perifériás rész: érzékek, érzékelő képesség, tudati képesség, ingerek;
- manasz – fordítás, elme, a periféria és a központ közötti kapcsolatot biztosító rész, koherens, képpé rendezett tapasztalataink vannak, ez a rész rendezi rendszerré; a látvány értelmezése, a látványvilág tárgyaká tagolása; különböző ingerek egységbe rendezése; az akaratom érvényesítése az ingerek felett; cselekvési impulzusok
- budhi, értelem, intekkeltus – a fogalmilag értelmezett világ, hipotézisalkotás helye, szándék, akarás
- ahankára, éncsináló, énazonosítás – mitől tekintem önmagamat egységesnek; anyagilag érintkezünk a világgal: belégzés, kilégzés, evés, szarás; én és nemén; nem tudatos dolog, gaia és nem gaia, közös tudat
- purusa, személy, lélek, tudat, tudatosság – ez nem egy bizonyos tárgyas tudat (ld. Karl Jaspers), hanem általános ételemben vett tudatosság
- linga: manasz, budhi, ahankára – férfi nemi szerv megnevezése is, ez vesz részt a lélekvándorlásban; kvázi anyagi entitás vándorol; finom anyagi entitás; a világ összes élőlényének hasonló a struktúrája, csak eltérő a fejlettségi szintje; szolidaritás kérdése;
- karma: morális típusú törvény; olyan további sorsa lesz egy lénynek, amilyen cselekvéseket hajt végre; érdemei szerint részesül jó-, vagy rossz sorsban, automatizmus
- prakriti: hármas aspektus, guna: erény, minőség, tulajdonság; ezek:
- tamasz: sötétség; tehetetlenség, súly, tömeg, ostobaság, változásra képtelenség, félelem, tudattalan
- radzsasz: orr; mozgás, energia, változás; , krativitás, dühöngé, tudat
- szattva: létezőség, valóság, fény, értelem, rendezettség, információ, jóság, felettes én
- ezek nem önálló szubsztanciák, a 3 guna elmélete mindenhova beszivárgott
- metafizika: prakriti és purusa dualizmusa
- az anyag felelős mindenért; a purusa egy dolgot ad hozzá: a purusa tesz különbséget az ember és az android között (Asimov)
- emergencia és epifenomén (materialisták lélekmeghatárzásai); a tudatot nem lehet a mikrofizikával megmagyarázni;
- mit keres a purusa a prakriti környékén? olyan, mint egy szemtanú, nem cselekszik, de hat rá az anyag egy kis része; kettős kapcs: purusa, mint anyag azonosul egy adott fizikai testtel; a természet egy része ehhez a purusához kötődik; miért és hogyan ál akpcsolatban a két egymástól teljesen különböző princípium? erre a szánkhja válasza az, hogy a természet valami miatt alkalmazkodik, a purusa belefeledkezik
- amikor a linga eléggé sokat vádorol és a purusa elfárad, találkozik a szánkhjával, meditációs praxis, lehasítom magamról a világot, kívülről befelé; ha ténylegesen elválasztom magam a prakrititől, akkor megszabadul, onnan kaivalja, nincs többé kapcsolata az anyagi világgal, és a többi purusával sem

Szólj hozzá

bevezetés a filozófia alapproblémáiba

Szeptember 20, 2008 at 2:37 pm (filozófia)
Tags: alapproblémák, filozófia, ruzsa

Bevezetés – Mi a filozófia? – szept. 8.
- φιλος σοφια – Szókratész elutasítja, hogy ő bölcs, de szereti a bölcsességet
- nem a válasz, hanem a kérdés a lényeges
- a legfontosabb kérdésekre adott válaszok kísérlete
- változó, hogy a filozófia kérdésfelvetése mire terjed ki
- nem tudomány, csak időnként használja a tudomány eredményeit és módszereit
- angolszász analitikus – természettudományok
- hermeneutikai-posztmodern – német-francia, intuitív-hegeliánus
- tudománok ismérvei:
o tények (a tudományos kutatás eredményeit a tényeken próbálja ki, kihatással van a hétköznapi életre és sokszor a tényekből indul ki)
o racionalitás – kiszolgálja az alkalmazott kutatást
o gyakorlat – tudomány – gyakorlat (ellenőrzés)
o a tudományos tények nem feltétlenül abszolútak
o a filozófusok vitatják a tényeket
o con grano salis = egy csipetnyi sóval

- a filozófia se tényfüggetlen, de megpróbál függetlenedni
- nincs filozófiai fejlődés
- nem építhetünk a korábbi filozófusok műveire, legfeljebb vitatkozhatunk velük
- filozófia: világnézet összessége
- a filozófia magánügy, a vallás közösségi (közös premisszák)
- a demokráciák akkor üzelemnek jól, ha a véleményformálás egy jól képzett elit kezében van
- ma ez radikálisan megváltozott, széttöredezett társadalom, eltűnik a véleményformáló réteg

Szólj hozzá

Parmenidész

Szeptember 20, 2008 at 9:25 am (filozófia)
Tags: filozófia, görög, létező, parmenidész, preszókratikus, ruzsa, semmi

A filozófia alapproblémáihoz: Karl Jaspers: Bevezetés a filozófiába

- kr. e. 5. sz. elején, görög-perzsa háborúk kora, Eleaban született, Itáliában
- Elea viszonylag új alapítású város akkoriban, a telepesek a Fekete-tenger partjáról vándoroltak oda
- pre-szókratikus, töredékek maradtak ránk, későbbi szerzők idéztek; 8. töredék kb. ötven sor
- a természetről – ez valószínűleg téves cím, valszeg nem volt neki címe
- hexameterekben íródott, tanköltemény
- ahol a vallási tudás hagyományozása a fontos, ott nem idegen a verses, himnikus forma
- a nyugati kultúrában prózai szöveghagyományozás a jellemző, a Biblia miatt
- összefügg-e a tanköltemény formája azzal, hgy Parmenidész valszínűleg járt Indiában, és hasznosította az ott tanultakat
- a nyugati kultúrában mindenki a gondolatokat tekinti a lényegnek, a formát nem tartják fontsabbnak
- előhang – az igazság útja – befejezés (doxa)
- misztikus utazás – héliosz lányai eldobják fátylukat – hajnal – misztikus keleti utazás
- Diké – igazság
- szokatlan, hogy élő ember arra jár, mert nem halott, akik természetes úton kerülnek Diké elé
- katabászisz: szellemi alámerülés; a világ normális határain túl megy, ide a törvény és a jog küldi
- általános vélekedés, hogy a halottak többet tudnak, mint az élők (ld. álom)
- tradicionális toposz
- alétheia: 7 töredék (XIX. sz végén rendezte el Pils és Franz: Fragmente der Presokratiker); stilisztikai és verstani megfontlások alapján, logikai sorrendbe állítva a töredékeket

- B2: a kutatás egyedüli útjai igazság, doxa; nem mondja meg a kutatás tárgyait, valszeg a kutatás tárgya nem megfogalmazható; bármilyen vizsgálódással kapcsolatban két út lehetséges; szempont a létezés; van-e, vagy nincs; tertium non datur – a kizárt harmadik elve, nincs harmadik lehetőség
- bizonyosság: létezik, és nincs nem létezés
- a nem létezés ösvénye teljesen kutathatatlan
- konkrétan a létezés a predikátum, ami nem úgy viselkedik, minden predikátum részleges; egyben minden közös: minden létezik; univerzális predikátum
- existentiális presuppozitio: a létezési előfeltevés; bármiről beszélek, feltételezem, hogy létezik

- B3: Descartes; ugyanaz a gondolkodás és létezés; más ford. ugyanaz létezhet, mint ami elgondolható
- érzéki és gondolkodási tapasztalás
- az érzékelés hatóköre limitált
- a világ csak így lehet, mondja P.
- modalitások: szükségszerű és lehetséges dolgok (ld. Arisztotelész)

- B5: körmozgás; mindegy, a körben hol indulok el; az igazság a körhöz hasonló, bárhnnan elkezdhetem, nincs természetes kezdete;

- B6: csak az létezhet, ami kimondhat és elgondolható
- a van is, nincs is útja; ld. Hérakleitosz (az ellentmondásoktól szétfeszített valóság megértése)

- B7: soktusájú érv; görög földön újdonság ez az érvípus, Indiában a létező és nemlétező visznyainak tisztázása nagy hagyományra tekint vissza

- B8: a semmiből nem keletkezhet létező – ld. a semmiből való teremtés, gen.1, creation ex nihilo
- ha a semmiből keletkezik, az vagy mindig történik, vagy soha, mert a semminek nincsenek időpillanatai
- a létezőnek nincsenek fokozatai, elválasztás sem lehetséges, mert az elválasztónak minőségileg különböznie kell a létezőtől (nem létező), az meg nincs
- ha keletkezetlen és pusztulatlan, akkor mozdulatlan
- ha a létező odébb menne, akkor egyik helyen a létező nem létezővé válna – klasszikus Isten-probléma megvilágítása logikai úton
- így csak a név marad rögzíthető, a lényeg nem – platóni ideatan
- doxa – látszatnak fordítja – indiai filozófia, átman-bráhman, fizikai valóság csalárdsága, májá fátyla
- természetfilozófia: éj, fény; két világalkotó forma; metaforikus elnevezés
- névadás: gen2, az állatok attól valóságosak, hogy nevet kapnak
- B8.24 és B9.3: ugyanazokat a szavakat használja; minden tele van a létezővel; más szempontból nem homogén, de tele van fénnyel és láthatatlan éjjel; két forma alkotja a létezés rendszerét
- ahol, hogy a létezést tagoljuk, minimum kettő kell; ez a legegyszertűbb lehetséges, elvont modell, nem szükségszerű, hogy így legyen; ha csak egy igazságként mutatja be valaki, ebben csalárd, mert nem tudható, hogy csak ez-e az igazság
- van valami, ami ennél alapvetőbb, ami nem megfogalmazható – a filozófia alapproblémája
- az idea soha nem jelenik meg, csak a sajátos; tapasztalati értelemben nincs általános
- a filozófia nem a jelenségekkel foglalkozik (kivéve Ar.),hanem a jelenségek mögött levő lényeggel
- mennyire esik messze a jelenségek világa a jelenségeken túli világtól

2 hozzászólás

	gyongyosicsillanelli on arabok az iszlám előtt 1.
	rashid on arabok az iszlám előtt 1.
	saria, fiqh « … on arab abc és latin betűs á…
	gyongyosicsillanelli on modern héber 2. – 2oo7. …
	gyongyosicsillanelli on modern héber 2. – 2oo7. …

december 2009
F	S	S	M	T	W	T
« Nov
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31

[edit] Basic definitions

[edit] Correspondence and completeness

Canonical models

[edit] Finite model property

[edit] Multimodal logics

[edit] Semantics of intuitionistic logic

[edit] Intuitionistic first-order logic

[edit] Kripke–Joyal semantics

[edit] Model constructions

magamról

Kategóriák

Címkék

arab átírásos szótár

arab fogalmak

arab irodalmi kislexikon

bibliai fogalmak

Blogroll

egyéb hasznos cucc

egyéb hasznos honlapok

enciklopédiák

források

hindu fogalmak

iszlám fogalmak

kisenci klopédia

MEK - arab

Mek - hindu

Mek - zsidó

online könyvek

szótárak

tanszéki

wiki

Legutóbbi hozzászólások

Friss bejegyzések

Top Posts

Blog Stats

Archívum

Meta