Iványi Tamás: A Korán

december 22, 2009 at 6:52 pm (arab irodalomtörténet, korán, muzulmán vallás, ókori és keleti vallások)
Tags: , , ,

(arab, “hirdetések, recitálások”): Az iszlám vallás szent könyve, a törvények legfőbb forrása. Az ortodox tanítások szerint a Korán öröktől fogva létezik, s nem lett teremtve. Az `őspéldánya’ mindig is ott volt Isten mellett, ezt nevezik a `jól őrzött táblának’ (lauh mahfúz), amelyen mindenki sorsa meg van írva a teremtés kezdetétől az utolsó ítélet napjáig.

A muszlimok hite szerint Isten Gábriel arkangyallal küldte le az egész Koránt egyszerre Mohamed prófétának ramadán hó 27.-én (lailat al-qadar, “az elrendelés éjszakája”), miután negyven napig a Mekka környéki hegyekben elvonulva böjtölt. Az arkangyal Mohamednek hosszabb-rövidebb részletekben adta át a kinyilatkoztatást, Isten parancsa szerint, “jól érthető arab nyelven”. Az iszlám szerint minden prófétának csodákat adott Isten, hogy azok segítsenek nekik meggyőzni az embereket igazukról. Mohamed csodája a Korán, amely utánozhatatlan (i’dzsáz) nyelvében és stílusában. Mohamed abból nem vett el és nem tett hozzá egy szót sem, az szó szerint Isten szava (kalimat Alláh) az iszlám dogmája szerint. Ezért lett fontos az a másik tanítás, mely szerint Mohamed nabí ummí, “írástudatlan próféta” volt, aki nem ismerte a keresztény és zsidó tanításokat. Ez a dogma a VIII. sz.-i, a keresztényekkel folytatott damaszkuszi hitvitákban alakult ki.

A Korán 114 különböz_ hosszúságú fejezetet tartalmaz, ezek neve szúra. Mindegyik fejezet sorokból (európai elnevezés szerint versekből) áll, amelyek neve ája (“csoda, jel”). Ezek száma a középkori kúfai tudósok számításai szerint összesen 6.236, míg a Korán szavainak száma 77.437. A betűket is megszámolták a Koránban (ami a helyesírás változásai és az arab írás mássalhangzós jellege miatt nem egyértelmű) és volt, aki 323.671 betűt talált benne.Ennek a jelentősége a Korán betű- és számmisztikában való felhasználásánál van, ugyanis a betűknek a sémi nyelvekben számértéke van.

Mohamed 612-622 között mekkában hirdette a Korán szavait, míg a hidzsra, vagyis Medinába való áttelepülése után 622-632 között Medinában. A mekkai és medinai szúrák élesen elkülönülnek egymástól mind tartalmukban, mind formájukban. Mekkában fenyegetéssel és ígéretekkel igyekezett Mohamed híveket szerezni. A jóknak, akik áttértek az új vallásra, Isten a Paradicsom gyönyöreit, a túlvilági boldogságot ígérte, míg a bűnösöknek, pogány bálványimádóknak reszketniük kell, mert közel van már az Utolsó Ítélet napja (jaum ad-dín), amikor mindenkinek számot kell adnia cselekedeteiről Isten ítélőszéke előtt, s aki könnyűnek találtatik, az a tűzre (Pokolba) kerül. A mekkai fejezetek általában rövidek, és formailag erősen kötöttek, párhuzamosságot és általában két-három soronként változó prózarímeket tartalmaznak.

Ezzel szemben a medinai korszakban, amikor a Próféta a közösség, s egyre inkább egész Arábia vezetője lett, a törvénykezés került előtérben a Korán szövegében. A fejezetek arról szólnak, melyek a muszlimok kötelességei, hogyan kell imádkozni, böjtölni, vallási adót fizetni, házasodni, válni, melyek az örökösödés szabályai, stb. Mind a két korszakban nagyon sok, a Bibliából jól ismert történettel és prófétával találkozhatunk (qiszasz al-anbijá’, a próféták történetei). Az európai kutatók szerint ezeket Mohamed kereskedő útjai során hallhatta zsidó és keresztény utazóktók és remetéktől, s ez magyarázza azt, hogy igen sokszor nem a kanonizált ó- és újszövetségi szöveget tartalmazza a Korán, hanem pl. a zsidó népi vallásosságból (haggádákból) származnak a zsidó történetek. Az iszlám magyarázata szerint Isten azért nyilatkoztatta ki a Biblia szent könyveit, hogy azok előkészítsék Mohamed prófétai küldetését. Eredetileg azokban említés történt Mohamedről, de a zsidók és keresztények meghamisították azokat. A Korán 102 prófétája között van Mózes, Ábrahám, Jákob, József éppúgy, mint Jézus, akiről azt tanítja a Korán, hogy nem halt meg a kereszten, hanem Isten, becsapva a zsidókat, felvitte magához a mennyekbe. A bibliai történetek általában nem egybefüggően találhatók meg a Koránban, hanem szétszórtan, s céljuk nem az elmesélés, hanem az emlékeztetés, vagyis ezek a történetek többségükben ismertek lehettek a korabeli Mekkában és Medinában. Az egyetlen hosszú, egyben elmondott prófétikus történet József története (Szúrat Júszuf). A legjelentősebb eltérés itt is az, hogy míg a Biblia mint a zsidók történelmének egy fejezetét mondja el József történetét, ahol olyan részletek fontosak, hogy a karavánok milyen árut vittek honnan hová, addig a koráni József szúra célja a példázat, Mohamed küldetésének az alátámasztása.

Mohamed hirdetéseit, a Korán egyes részleteit már a Próféta életében lejegyezték. Valószínűleg erre utal az a tény is, hogy a Korán magát többször is ‘könyvnek’ (kitáb) nevezi. Az írástudók nagy számára utal, hogy 17 íródeákot említenek a hagyományok, akik különböző anyagokra írtak: kövekre, pálmalevelekre, fadarabokra, papíruszra, bőrdarabokra. Mohamed halála után Omar kalifa adott parancsot ezeknek az összegyűjtésére és összeállítására. Ezt 636-ban Zijád el is végezte. A sorrendet nem a keletkezésük szerint határozta meg, hanem az első, Nyitó szúra (Fátiha) után csökkenő hosszúsági sorrendbe rakta a szúrákat. Ennek megfelelően a 2. szúra, a Tehén szúrája (Szúrat al-baqara) a leghosszabb, 286 sorból áll, míg a százon fölüli számozású fejezetek a legrövidebbek, némelyik csak 4 sorból áll. Az egyes szövegdaraboknak azonban még ezután is nagyon sok, egymástól lényegesen eltérő variánsa volt forgalomban, ami a hódítások után, amikor a muszlimok szétszóródtak Indiától az Ibériai félszigetig, nagyon veszélyes lett. Ezért Oszmán kalifa 652-ben újra csak Zijád-ot bízta meg azzal, hogy egységesítse a Korán szövegét, annak egy-egy másolatát küldje el a kalifátus minden tartományába, míg az ettől eltérő variánsokat gyűjtse össze és égesse el. Ezt két kivétellel meg is tette. Az így kanonizált Koránt Oszmán-féle Korán példánynak nevezik (al-muszhaf al-uszmáni). Maga a muszhaf szó az összegyűjtésre utal (‘lapokból álló’), de a VII. sz. óta a Korán egy példányának a neve, s így megkülönböztethetővé vált a Korán mint elvont fogalom a leírt változatától.

Ebben az időben azonban az arab írás tökéletlen volt, nem használták a mássalhangzókat megkülönböztető pontokat, sem a hosszú magánhangzók helyesírása nem alakult még ki, s végül egyáltalán nem jelölték a rövid magánhangzókat. Ezért az Oszmán-féle kódex csak az írás vonala (raszm) szempontjából tudta egységesíteni a koráni szöveget. A pontok és magánhangzók eltérései sok ezer különböző változatot eredményeztek a következő két évszázad során, ezeket a Korán olvasatainak (qirá’át) nevezik. Ezek végső összerendezése még évszázadokig eltartott, s végül hét elfogadott olvasati rendszer alakult ki.

A Korán nyelvére vonatkozóan már a kora középkorban elkezdődtek a találgatások. Egy hagyomány szerint a Koránt Isten Mohamednek `hét betű (szó, szab`at ahruf) szerint nyilatkoztatta ki. Ezt sokan úgy értelmezték, hogy hét arábiai nyelvjárás (luga) szerint egyszerre, azért, hogy minden arab törzs tagja jól értse, s ennek szellemében megengedettnek tartották a kiejtési variánsokat.

A Korán szövege általában nehezen érthető, ill. többféleképpen is magyarázható, ezért már rögtön Mohamed halála után elkezdték magyarázni, s később önálló tudományág lett a Korán magyarázata (tafszír). A Korán első magyarázói a Próféta halála után legközelebbi társai (aszháb) voltak, akik a tőle hallott értelmezéseket adták tovább hagyomány (hadísz) formájában. A szöveg nehezen érthető (garíb) szavait, kifejezéseit már a VIII. sz.-ban a jól ismert pogánykori versek sorai (saváhid, tanúbizonyságok) alapján próbálták megmagyarázni. A nyelvtudomány segítségével a különböző olvasatokat, ragvégződéseket igyekeztek úgy magyarázni, hogy azok megfeleljenek a hagyományok adta értelmezéseknek, és eltéréseik ellenére ugyanazt a jelentést lehessen kihozni belőlük. Az egyes szekták és vallási irányzatok idővel létrehozták a maguk sajátos Korán magyarázatait, így vannak ortodox (szunnita), síita, misztikus (szúfi) Korán értelmezések.

A Korán tudományos elemzése a magyarázatokkal párhuzamosan hamarosan több más tudományágat is létrehozott, elsősorban a jogtudomány szükségleteinek a kielégítésére, hiszen a Korán számít a jog legfontosabb (egyes mai nézetek szerint az egyetlen) forrásának. Fontosnak tartották  pl. tudni, hogy egy parancs vagy tiltás csak speciálisan (tahszíszan) Mohamed prófétára vonatkozott, vagy általánosságban (ta`míman) minden muszlimra. Ennek érdekében meg kellett ismerni a kinyilatkoztatott szövegdarabok történeti sorrendjét, és azt is, hogy milyen alkalomból történt a kinyilatkoztatás. Ezt nevezték `a kinyilatkoztatás okai’ (aszbáb an-nuzúl) tudományának.

Másik oka is volt, hogy a Korán szövegdarabjait történeti sorrendbe kívánták rendezni. Ha a szent könyv két, egymásnak ellentmondó parancsot tartalmaz, vagy a szintén szentnek (isteni ihletésűnek) tartott, a Prófétára visszavezetett hagyományokkal ellentmond, akkor a szunniták (ortodox muszlimok) szerint a későbbi törli (nászih) a korábbit (manszúh). Például a házasságtörő asszonyokat egy Korán hely szerint be kell zárni egy kies házba és sorsára hagyni, míg egy időben később kinyilatkoztatott másik Korán hely azt a parancsot adja, hogy meg kell őket kövezni. Ennek értelmében az iszlámjog a megkövezést fogadta el. Ezt az elvet a síiták elutasítják.

Az egyes Korán fejezetek (szúrák) gyakran tartalmaznak különböző időkből származó részleteket, azonban sokszor még a legkisebb egységnek számító áják (versek) sem egységesek. A jogtudomány egyik segédtudománya azzal foglalkozik, hogy mennyiben jelentenek értelmi vagy mondathatárokat az áják, hol kell megállni (qat`) ill. továbbmenni (iszti’náf) az értelmezésben. Egy Korán vers pl. kimondja, hogy a paráznaságon kapott férfiak vagy nők nem lehetnek tanúk, hacsak nem bánják meg bűneiket. Azok szerint, akik megálltak a `hacsak nem’ (illá) előtt, az ilyenek soha többé nem lehetnek tanúk, míg akik egybeértelmezték a két részt, azok a bűnbánat után engedélyezték a tanúskodást.

A Korán szövegének egyes darabjait a mindennapi életben is sokat használják mind a mai napig. A gyerekek már 5-6 éves korukban elkezdik kivülről megtanulni, és a napi ötszöri imádkozás során is Korán részleteket kell mondania a hívőknek. A Korán, mint szöveg, a vallástudományokon kívül is mindig nagy szerepet kapott a muszlimok életében, szavait és mondatait beleszőtték (iqtibász) versekbe és prózairodalomba egyaránt, anélkül, hogy jelölték volna, hogy ez a szent könyvből való. Pl. a IX. sz.-i al-Dzsáhiz `A fukarok’ c. könyvében egy férj így vonja kérdőre a feleségét, aki lányuk esküvőjére egy egész kis vagyont teremt elő, amiről a férj nem tudott: `Honnan van neked ez, Mária? `Ez Istentől való’ – feleli a feleség. (Szúrat Ál ‘Imrán, 37.) Ez a párbeszéd Zakariás és Mária párbeszéde a Koránban, ahol a kérdés arra vonatkozik, honnan szerez minden nap élelmet Mária, a későbbi Keresztelő Szt. János édesanyja (arabul Jahjá).

A Koránt egészen a XII. sz. végéig a szögletes, nehézkes, de ünnepélyesebb kúfi írással másolták, majd áttértek a neszhi írásduktusokra, amely ma is a nyomtatás írása. A Korán szövegét mindig is díszítésre használták az egész iszlám világban, épületeken, tálakon, székeken, kardon, stb.

Bár a könyvnyomtatás már az 1820-as években elkezdődött Egyiptomban, sokáig ellenezték a Korán kinyomtatását. Féltek, hogy egyetlen nyomdahiba sok ezer példányban elterjedhet, és egyes szerszámok használatát is ellenezték – pl. a szedők disznósertékből készített eszközét. Végül 1923-26 között elkészült az ún. kairói kiadás, amelynek a szövege azóta a legelfogadottabb lett az egész iszlám világban. A muszlimok számára a fordítás használatát is sokáig ellenezték, míg végül az Azhar mecset nagytanácsa azt is engedélyezte az 1920-as években, azzal a feltétellel, hogy a fordítás mellett mindig legyen ott az eredeti szöveg is. Magyarul eddig két részletes válogatás mellett négy teljes fordítás készült.

Szólj hozzá

Goldziher teszt névlista harmadik rész

március 8, 2009 at 11:00 pm (arab irodalomtörténet, vizsgakövetelmények)
Tags: , , , , ,

forrás: Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története; Kőrösi Csoma társaság, Budapest, én.;

A nevek melletti számok a könyv oldalszámait jelölik, ahol az adott íróról olvasni lehet. A kettőspont utáni kettős szám az illető halálozási dátumát jelöli, az első a Hiǧra szerint, a második a Gergely-naptár szerint. A nevek átírásban szerepelnek.

nem a vizsgák, hanem névsor szerint a harmadik. azt már találja ki mindenki, hogy melyik kell az első részletre, és melyik nem (egyébként a 189. oldalig kell)

Ibn Sīnā 15o, 151, 157, 158, 169: 428/1036, Avicenna. Közép-Ázsiában, Afšāhánban, Buhārā mellett született, Perzsiában élt, vezír is volt. Korának legegyetemesebb elméje; Minden témában írt (vallástudomány, filozófia, orvoslás, csillagászat, matematika). Két fő műve: al-Qānūn fī ṭ-ṭibb (Az orvostudomány kánonja) – a középkor egyik legfontosabb orvostudományi munkája, az eu-i orvoslás alapja is, Kitāb aš-šifā’ (A gyógyítás) – mindenről szólt, ami feljebb fel van sorolva, ennek kivonata az Kitāb an-naǧāt (Üdvözülés).

Ibn Taymiyya 21o: 728/1327-ben. Szíriai ḥanbalita tudós. Munkáiban al-Ašcarī hívei ellen szólt (tőle indult a majdani wahhābita mozgalom). Többször került börtönbe, a damaszkusziban halt meg.

Ibn Ṭufayl 152, 153: 581/1185-ben. Más néven Abubacer. Granadában volt tisztviselő, majd Marokkóban az almohád uralkodó vezíre, orvosa. Fő műve: Risālat Ḥayy Ibn Yaqẓān (A természetes ember).

Ibn Zaydūn 198: 463/1070-ben. Andalúz költő. Élete nagy részét Córdobában töltötte, viszony fűzte a leghíresebb andalúziai költőnőhöz, al-Wallādához.

Idrīsī 167, 168: 561/1165-ben. Fezi uralkodói családból származik (idrīsidák). Utazott Córdobába, Észak-Afrikába, Kis-Ázsiába. II. Roger szicíliai uralkodó arra kéri, hogy a birtokában levő ezüst térképhez írjon magyarázatit. Műve: Nuzhat al-muštāq fī ihtirāq al-āfāq (A világtájak átszelésére vágyakozónak gyönyörködése – Roger könyve, Kitāb Rūǧār) – a korszak legfontosabb műve Eu-ban is.

Ihwān aṣ-Ṣafā’ 148: „az őszinteség testvérei”. X. századi titkos társaság Bagdadban, Baṣrában. Az újplatonizmus követő, céljuk, hogy ezt az iszlámmal összhangba hozzák.

Iṣṭahrī 165: 34o/951 k. írt; földrajztudós

Kalbī 176, 181: 2o4/819; ő és az apja nagy szorgalommal gyűjtötte össze mindazt, amit a régi arabok viszonyairól, genealógiájáról és vallásáról az ő idejében még tudni lehet;

Kindī 149, 181: 259/872. A filozófia első önálló mívelője az arab irodalomban. A Kinda törzsből származott. Kb. 200 bölcsészeti, zenei, orvostani, csillagászati, asztrológiai, matematikai munkát írt.

Maqaddasī

Maqqarī 2o2: 1o41/1631. Műve: Nafḥ aṭ-ṭīb min ġuṣn al-Andalus ar-raṭīb (Illatok lehelete Andalúzia viruló ágából). Algériából, Oránból származik, Fezben tanul, Egyiptomban él. 7-szer zarándokolt Mekkába. ḥadīṯ tudós volt, tanított.

Maqrīzī 218, 229: 845/1441-ben. Haṭib (prédikátor) és tradíció-tanár volt Kairóban, hazája történetéről írt. Műve: al-Mawāciẓ wa-l-ictibār fī ḏikr al-hiṭaṭ wa-l-āṯār (Intelmek és példázatok a kerületek és maradványok felsorolásáról) – Egyiptom története , néprajza, művészete az ókortól kezdve az iszlám térfoglaláson keresztül; az összes dinasztia ismertetése.Ez a forrása Egyiptom történetének, gazdasági és művelődéstörténetének is.

Mascūdī 183, 185, 188: 345/956. Bagdadból, családját Mascūdra (a Próféta egyik társa) vezeti vissza. Sokat utazott (Perzsia, Kaszpi-tó, India, Ceylon, Madagaszkár, Egyiptom). Műveiben néprajzot, más vallásokat ír le. Muruǧ aḏ-ḏahab wa-macādin al-ǧawāhir (Aranyvirágok és drágakő bányák) – 947-ig világtörténet, különös tekintettel a művelődéstörténetre. Műveiben sok az anekdota élvezetes. Történelmi és földrajzi műve: Kitāb at-tanbīh wa-l-išrāf (A figyelmeztetés és vizsgálás könyve).

Miskawayhi 149: 421/1030-ba. Rayyban született, iráni származású filozófus, történész. Szerinte a legnagyobb jelentősége az erkölcsnek van, erről szól műve is: Tahḏīb az ahlāq qw-taṭīr al-aerāq (Az erkölcsök megjavítása és a vérerek megtisztítása), mely görög hagyományokat követ.

Qālī 196: 356/966. Örmény számrazású. A nyelvtudomány Spanyolországi megteremtője. Műve: al-Amālī (A diktálások).

Qazwīnī, Zarariyyā 16o, 197: 682/1283. Damaszkuszban élt. Munkája: cAǧā’ib al-mahlūqāt wa-āṯār al-bilād (A teremtmények csodái és az országok nevezetességei). Ez égitestekről, állatokról, növényekről, ásványokról, országokról, városokról szól.

Qustā b. al-Lūqā 143, 144: 22o/835 k. A fordításokkal tűnt ki (arisztotelészi, plutarkhoszi iratok, matematika, asztronómia, Euklédesztől az Elemek).

ar-Rāzī ,Fahr ad-Dīn 72: 6o6/1209. Az iszlám egyik legnagyobb, legsokoldalúbb tudósa. Tafsīrja a Qur’ān legteljesebb magyarázata muctazilita szemszögből (Mafātiḥ al-ġayb – A rejtély kulcsai). teológiai viták fontos forrása.

Šacrānī 212: 973/1566; Fusṭāṭ-ban (Ó-Kairóban) élt, és taṣawwuf néven nagyszámú irodalmi munkát hagyott ránk; alkotott a misztikus tudományok, a szentek életrajza, a misztikusok vallási tanai, a fiqh témakörében.

Suyūṭī 69, 2o7, 226-227: 911/1505. Polihisztor, Kairóban sok helyen tanított, minden témában írt: 300 tafsīr, ḥadīṯ, fiqh, nyelvtudomány, történelem, adab, ṣūfī művek. Művei: al-Itqān fī culūm la-Qu’rān (Tökéletesítés a Qur’ān tudományairól) – 8o fejezetben tárgyalja azokat a kérdéseket, amik a Qu’rānnal kapcsolatban szóba jöhetnek; Ṭabaqāt al-mufassirīn (A Qur’ān-magyarázók osztálya) – a magyarázók rövid életrajza; Tafsīr al-Ǧalālayn (A két Ǧalāl) – magyarázat; Ṭabaqāt an-naḥwiyyīn wa-l-luġawiyyīn (A nyelvtudósok osztályai) – a nyelvtudósok és lexikográfusok osztályai ; al-Muzhir fī culūm al-luġa (A virágzó a nyelv tudományairól) – az arab nyelvtudomány kérdéseiről; Tārīh al-hulafā’ (A kalifák története); Ḥusn al-muḥāḍara fī ahbār Miṣr wa-l-Qāhira (Egyiptom, Kairó története).

Tabarī 72, 132, 179-183, 188, 215 : 31o/922. Az arab történelem atyja. Nagy tafsīr munkája is van. Történelmi munkája: Tārīh ar-rusul wa-l-mulūk (A próféták és királyok évkönyve). Évről évre halad a világ teremtésétől bibliai és perzsa történeteket, az iszlám születésén át 914-ig. Minden adatot isznáddal, ḥadīṯ-szal támaszt alá, de ezek gyakran ellentétesek egymással, így mindkettőt bemutatja. Nagyon alapos. A környező népek (perzsák, zsidók) történetét is leírja.

Ṯābit b. Qurra 144, 145, 155, 162: 288/900. Eredetileg pénzváltó volt, mad Bagdadba ment, ahol többek közt matematikát, ptolemaioszi geográfiát is fordított, maga is írt vagy 150 munkát. A rokonai is írtak, polihisztorok voltak.

Usāma b. Munqiḏ 187: 584/1189. Szíriai, uralkodói családból. Damaszkuszba megy, a frankok ellen harcol. Műve: Kitāb al-ictibār (Okulás könyve) – saját élettörténetét írja le.

Waqidī 177, 178, 181: 2o7/822. Medinában született. Összegyűjtötte a Próféta háborúiról szóló történeteket. Bagdadban rāwī lett. Műve alapmű. Összegyűjtött minden a társakra (aṣḥāb) vonatkozó dolgot ḥadīṯ alakban, ezeket tanítványa, Ibn Sacd is átvette.

Yacqūbī 164, 182, 188: 278/891. Sokáig élt Örményorszában, Horāsānban, Indiában, Egyiptomban, Észak-Afrikában, Szíriában, Magrebben. Vizsgálta az országokat és lakosaikat. Műve: Kitāb al-Buldān (Az országok könyve). Ezenkívül történetíró is volt.

Yāqūt 173-175: 626/1228-ban. Görög rabszolgaként Bagdadba érkezett, itt iszlám nevelést kapott. Sokat utazott, erről írt egy 6 kötetes enciklopédiát: Mucǧam al-buldān – Az országok alfabetikus szótára – minden iszlám helységről és történetükről. Sok könyvtárat használt, van info a helységek költőiről, lakóiról, nyelvükről. Irodalomtörténeti munkája is van: Mucǧam al-udabā’, ebben az írók, költők betűsoros rendben vannak.

Zabīdī 224: 12o5/1790-ben. ḥadīṯ-tudós, nyelvész. A Qāmūs-t bővítette és kommentálta (A menyasszony diadémja a Qámús drágaköveiből). Al-Gazálit is magyarázta - Itḥāf as-sāda al-muttaqīn (Az istenfélő urak megajándékozása).

Szólj hozzá

Goldziher teszt névlista második részlet

március 8, 2009 at 9:08 pm (arab irodalomtörténet, vizsgakövetelmények)
Tags: , , , , ,

forrás: Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története; Kőrösi Csoma társaság, Budapest, én.;

A nevek melletti számok a könyv oldalszámait jelölik, ahol az adott íróról olvasni lehet. A kettőspont utáni kettős szám az illető halálozási dátumát jelöli, az első a Hiǧra szerint, a második a Gergely-naptár szerint. A nevek átírásban szerepelnek.

nem a vizsgák, hanem névsor szerint a második. azt már találja ki mindenki, hogy melyik kell az első részletre, és melyik nem (egyébként a 189. oldalig kell)

Ibn Baṭṭūta 171: 779/1377; Tangerből származó tudós; azzal a céllal indul el, hogy teljesítse a mekkai zarándoklatot, de aztán eljut Ázsiába, Afrikába és Dél-Európába (Arábia, Szíria, Perzsia, Mezopotámia, Zanzibár, Dél-Oroszország-kipcsakok, Afganisztán, Indus-völgy, Kína, Malabár, Maldív-szigetek, Ceylon, Granada, Szudán, Timbuktu)

Ibn Faḍlān 166, 167: 921-ben részt vett a volgai bolgárokhoz küldött szövetségben, leírta az ott és útközben látottakat; ez a legfontosabb forrás erről a területről; főleg az oroszokról.

Ibn Ǧubayr 171: 614/1217. Spanyolországi, háromszor zarándokolt. Járt Szíriában, Irakban, Egyiptomban., Szicíliában. Egyik 3 éves útjáról írt egy részletes útleírást (Riḥla).

Ibn Haldūn 22o, 221: 8o8/1406-ban. Tuniszban született, a család a Kinda törzsből származik. Jó diplomata volt, gyakran volt követ. Miután Egyiptomba bent, mālikita főkádi lett. 8o3/1400-ban részt vett a Timúr Lenk elleni hadjáratban, majd békekövet. Nagy történelmi munkája: al-cIbar wa-dīwān al-mubtada’ wa-l-habar fī ayyām al-carab wa-l-caǧam wa-l-barbar (A példák és a kezdet és hír gyűjteménye – az arabok, perzsák és berberek napjairól). Ez korszakalkotó mű, mert pl. a berberek származásáról ő ír először, a bevezetőben tendenciákat próbál kimutatni az emberi fejlődésben; az első arab történelmi gondolkodó.

Ibn Hallikān 188, 223: 681/1282-ben. Az iszlám 865 fontos személyének életrejzát írta le a Kitāb wafayāt al-acyān wa-anbā’ az-zamzān (A kitűnő emberek halálnapjai és az idő fiainak hívei) c. művében. Szíriában és Egyiptomban volt šāficita főkádi.

Ibn Ḥamdīs 199, 2oo: 527/1132-ben. Szicíliai költő. 471/1078-ban a normannok elfoglalták Szicíliát az araboktól, így Spanyolországba menekült al-Muctamid udvarába, akit fogságába is elkísért. Egy nagy dīwānja maradt fenn.

Ibn Hānī al-Andalusī 198: 362/973. Sevillai születésű andalúziai költő, az ismācilita tanokat terjesztette. Egy dīwānja maradt fenn.

Ibn Ḥawqal 165: 367/977 k. írt; földrajzi munkája a Kitāb al-masālik wa-l-mamālik (Utak és tartományok)

Ibn Ḥayyān 2oo: 469/1076. a legnagyobb középkori andalúziai, córdobai történész; Két nagy műve van: al-Muqtabis (A tűzből parazsat kivevő = aki más műveiből másol ki részleteket) – egészben megmaradt; al-Matīn (A szilárd) – a saját koráról írt munka, elveszett, de rekonstruálható.

Ibn Ḥazm 195: 456/1063-ban. Córdobából származott, vezír lett. Szemben állt a maḏhabokkal, a ẓāhirita maḏhab irányt követte (szó szerinti értelmezés);a többit támadta, ezért sok ellensége volt. 2 fő műve: al-Muḥallā fī l-fiqh (Az ékesített) – a törvénytudományi rendszeréről, és a Kitāb al-milal wa-n-niḥa (A vallásfelekezetekről és pártokról) – kritika az iszlámról és más vallásokról; sokan elítélték.

Ibn Hišām 177, 194, 214: 151/833. Átdolgozta Ibn Isḥāq művét a Próféta életrejzáról.

Ibn Hurdāḏbih 163: 28o/893. Perzsa származású, Bagdadban zenei és adab műveltséget szerez. Postaigazgató a perzsa Media tratományban. Műve: Kitāb al-masālik wa-l-mamālik (Utak és tartományok) – ez korának útjairól, adózásról szól.

Ibn Isḥāq 177: 151/768-ban. Medinából származik, Irakba költözött. Al-Manṣūr kalifa mellett volt, az ő buzdítására írta meg Sīrat Rasūl Allāh c. művét (a Próféta első életrejza).

Ibn Qayyim al-Ǧawziyya 21o: 751/1350-ben. Ibn Taymiyya tanítványa és tanainak továbbvivője, ḥanbalita.

Ibn Quzmān 2oo: 555/1160-ban. Az andalúz költészet legeredetibb, legnagyobb alakja. A helyi nyelvjárásban írt, újlatin elemeket tartalmazó, strófikus költészet (zaǧal) mestere volt, hatással lehetett az eu-i trubadúrköltészetre is. Jellemző rá a qaṣidában elő nem forduló refrén. Versei csak egy, nehezen kiolvasható és értelmezhető kéziratban maradtak fenn.

Ibn Rušd 89, 153: 595/1198-ban. Más néven Averroës; történész, orvos, bíró. Marokkóban volt orvos. Arisztotelész magyarázatával foglalkozott, akinek eredeti műveibe számos olyan tanítást csempésztek a fordítók, amit Averroës nem akart Arisztotelész tanításainak elismerni; nála Arisztotelész valódibb, mint elődeinél, de azért nála is megmaradnak neo-platonikus elemek; eredeti valójában próbálja lefordítani, az arab torzítástól mentesen. al-Ġazālī műve ellen, a filozófia védelmében írta Tahāfut at-Tahāfut (A cáfolat cáfolata) c. művét, amire a XV. században írtak kritikákat.

Ibn Rusta 165: 29o/902 u. Kitāb al aclāq an-nafīsa (A nagybecsű dísztárgyak) c. enciklopédia földrajzi részét írta, bevezetőjében pedig csillagászati ismereteit.

Ibn Sīda 197: 458/1065-ben. Murciai tudós, műve a legnagyobb Spanyolo-i szótári munka: al-Muhaṣṣaṣ fī l-luġa (A szakosított mű a szókincsben) – az arab szókincset fogalmi csoportokba rendezve tárgyalja, 17 kötet.

Szólj hozzá

Goldziher-teszt névlista első részlet

március 8, 2009 at 5:49 pm (arab irodalomtörténet, vizsgakövetelmények)
Tags: , , , , , ,

forrás: Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története; Kőrösi Csoma társaság, Budapest, én.;

A nevek melletti számok a könyv oldalszámait jelölik, ahol az adott íróról olvasni lehet. A kettőspont utáni kettős szám az illető halálozási dátumát jelöli, az első a Hiǧra szerint, a második a Gergely-naptár szerint. A nevek átírásban szerepelnek.

nem a vizsgák, hanem névsor szerint az első. azt már találja ki mindenki, hogy melyik kell az első részletre, és melyik nem (egyébként a 189. oldalig kell)

Abū l-Fidā’ 215: 732/1331; történész, az ayyūbida család tagja, ḥamāi fejedelem; nagy történelmi munkája a Muhtaṣar tārīh al-bašar (Az emberiség történetének rövid összefoglalása); ebben iszlám előtti és utáni történetek, a történelem kezdeteitől a 729/1328. évig; munkájában a Prófáta élete is bele van foglalva, ez az első eredeti arab forrás az életéről, amely Európában is ismertté vált; geográfiai mjunkája a Taqwīm al-buldān (Az országok felmérése), amelyben mindenhol meghatározza a földrajzi hosszúságot és szélességet

ad-Dahabī

Bakrī 173, 174: 487/1094-ben. Spanyolo-i tudós. Műve: Mucǧam mā istacǧam (A nehezen értehtő dolgok szótára). Földrajzi helynévi szótárat állított össze régi költőkkel kapcsolatban.

Balāḏūrī 179, 181, 182: 279/892. A történelmet a maġāzī szempontjából vizsgálta. Művei: Kitāb futūḥ al-buldān (Az országok meghódítása) – az iszlám hódítás hatását mutatja be; Kitāb ansāb al-ašrāf (A nemesek genealógiái).

Battānī 156: 9317/929-ben. Más néven Albategnius. A ṣabeus csillagászati táblák fűződnek a nevéhez. Egy másik műve Európában Opus astronomicum néven vált ismertté, a trigonometrikus függvények használatát vezette be a tudományba.

Bīrūnī 169, 184: 44o/1o84; a korszak egyik legnagyobb tudósa; perzsa származású matematikus, csillagász, orvos, történész; Ibn Sīnā kortársa, akivel tudományos levelezést folytat; közös vonás bennük a tudományos sokoldalúság; történelmi-kronológiai munkája az al-Āṯar al-bāqiya can al-qurūn al-hāliya (Megmaradt nyomok az elmúlt korszakokból); több évig utazik Indiában, amit épp akkor hódítanak meg, és erről könyvet írt Tārīh al-Hind (India történelme) címmel, amely korszakalkotónak számít;

cAlī Paša Mubārak 229: megh. 1893-ban. Oktatási miniszter volt Egyiptomban, összefoglaló művet írt al-Ḥiṭaṭ at-tawfīqiyya al-ǧadīda (A Tawqīf khedivének ajánlott új topográfia) néven, amelyben felsorolja Egyiptom városait, és az abban nyugvó sznet életű nőket és férfiakat.

Damīrī 226: 8o8/1405. Egyiptomi, az Azharban volt ḥadīṯ -tanár. Műve: Ḥayyāt al-ḥayawān (Az állatok élete) – az állatvilág felsorolva ábécé-sorrendben, leírásuk, Qur’ānban, ḥadīṯokban való előfordulás, szerepük ezekben és az arab költészetben, mesékben, tudományban, babonákban, álmokban, orvoslásban. 590 prózai, 199 költői idézet; nagy az adab-jelentősége.

Fārābī, Abū Naṣr 1o7, 149, 15o: 339/95o; közép-ázsiai török származású filozófus; Bagdadban tanult, majd Aleppoban élt; hírét különösen Arisztotelszé logikai munkáihoz írt kommentárjai határozták meg; mellékneve al-Mucallim aṯ-ṯānī, a második tanító (ti. Arisztotelész után); számos matematikai, zeneelméleti munkát írt; tárgyalja a politikai és állami élet filozófiai aspektusát; leghíresebb műve: Ārā’ cahl al-madīna al-fāḍila (A kiváló társadalom embereinek véleményei), amelybe lélektani és etikai tanításai is belefoglalta; életfelfogása közel jár a ṣūfī tanításokhoz;

Fīzūzābādī 224: 814/1414. Ṧīrāzban (Perszepolis mellet, Iránban) született; Irak, majd Damaszkusz, ott Taqī ad-Dīn as-Subhī tanítványa. Később Indiába megy, majd Mekkába, Jemenbe, ahol főbíró lesz. Nyelvet gyűjtött. 60 kötetes szótári munkát írt, de ez elveszett. Ennek kivonata a Qāmūs al.muḥīṭ (Világtenger), ami alapszótár.

Haǧǧī Halīfa 222: 1o68/1657. Kātib Čelebī néven is ismert. Az egész muszlim, de elsősorban arab irodalmat foglalta össze a Kašf aẓ-ẓunūn fī asāmī al-kutub wa-l-funūn (A téves vélemények felfedése a könyvek és tudományszakok neveiről) c. művében.Török nyelven több földrajzi és történelmi munkát írt.

Hunayn b. Ishāq 144: 26o/874. A korszak egyik legnevezetesebb fordítója, orvosi munkákat, Platónt, Porphürioszt, Arisztotelészt fordított, magyarázott. Ezzel iskolát alapított, hatással volt saját családjára, akik közül több fordító került ki.

Hwārizmī, Abū Ǧacfar Muḥammad 155, 156, 162: 235/849 k., matematikus, asztronómus; Az első algebra írója, csillagászati táblák szerkesztője. Al-Ma’mūn kalifa meghívta a Dār al-ḥikmába tanítani.

Ibn al-Hatīb 2o1: 776/1374-ben. Granada vezírje. Ellenségei halálra ítéltették, így Afrikába szökött a marínidák udvarába, de végül visszakerül egy granadai börtönbe, ahol megöletik. Éjszakánként írt, ezért mellékneve Ḏū l-cumrayn, kétéletű ember. Költő, stiliszta, történetíró. Fő műve: al-Iḥāṭa fī tārīh Ġārnāṭa (Granada átfogó története), ebben önéletrajza is.

Ibn an-Nadīm 143, 222: 385/995. 987-ig összegyűjtötte minden arab ill. arabra lefordított mű címét és valami infot róluk (Lajstrom – al-Fihrist). Tartalma a görögből fordított művekre is kiterjed.

Ibn al-Aṯīr, cIzz ad-Dīn 7o, 188, 215: 63o/1232-ben. Usd al-ġāba (Az erdő oroszlánjai) c. munkájában 75oo, a Prófáta társait illető hagyományt állított össze betűrendben; másik munkája az al Kāmil fī t-tārīh (A tökéletes történelemről), amely aṭ-Ṭabarī munkájának kivonatát adja a IV/X század elejéig, de onnan kezdve saját forrásokból dolgozik saját koráig.

Ibn Baǧǧa 152: 533/1138; filozófus, orvos, természettudós. Más néven Avempace. Sevillában, Fezben az almorávida udvarban élt. Orvos- és természettudománnyal foglalkozott, fő műve: Tadbīr al-mutawaḥḥid (A magányban élőnek életmódja), amely a köznéptől visszavonuló nemes gondolkodó világfelfogását mutatja be.

Szólj hozzá

Arab irodalomtörtnet – A hadísz

március 4, 2009 at 11:21 am (arab irodalomtörténet)
Tags: , , , ,

2009. 02. 26.

Szöveg (nassz):
a. Korán
b. hadísz

Külső források a Korán magyarázatához (iszráillijját*):
1. ha a szövegek elfogadják, el kell fogadni
2. ha a szövegek elutasítják, el kell utasítani
3. ha a szövegek hallgatnak róla, szabad a döntés

Korán-kommentár (tafszír)
1. hagyományokon nyugvó (tafszír bil-ma’túr) – elbeszélő
2. észérveken és tudáson alapuló (tafszír bil-ma-qul wadid-diwája) – magyarázó

A Korán verseine jelentése (ma’áwi)
1. alapvető (muhkam), egyértelmű
2. származtatott (mutasáhib), allegorikus, értelmezésre szorul

Törvényadó Korán-versek (áját al-ahkám)
- a törvény alapvető forrásai

A Korán-olvasatok – szövegváltozatok
- a legtöbb helyen nem számít, mert nem lehet a szöveget másképp érteni
- ahol más értelme van a szövegnek, ott a közmegegyezés dönti el
- függetlenedett a magyarázat, mert pontatlan volt még az írás

A Korán-versek típusai (al-áját al-qur’anijja)

1. Isten adományaira emlékeztetnek (‘ilm at-tadhkir bi-állá Alláh)

2. Tanítás emlékeztetés révén; a prófétákról (‘ilm al-tadhkir bi-ajjám Alláh)

3. Tanítás a végső dolgokra való emlékeztetéssek (‘ilm al-tadhkir bi-l-mant wa-má ba’da l-mant)
a. Munkar és Nakír kérdései a sírban
b. barzakh – átmenet az élet és halál között
c. feltámadás
d. utolsó ítélet
e. jutalmak és büntetések
f. Menny és Pokol
g. Isten meglátása

4. Tanítás a törvényadó versekre való emlékeztetéssel (‘ilm at-tadhkir bi-áját al-ahkám)
a. tömör törvények (ahkám al-mudzsmal)
b. tömör és részletes törvények (ahkám al-mudzsmal wa-l-mufarszal)
c. részletes törvények (ahkám al-mufarszal)
d. irányelvek (szabadság, igazságosság, tanácsadás és krés, közérdek, egyenlőség)

*a zsidó vallásból átvett Korán-magyarázatok

Szólj hozzá

Arab irodalom – A Korán recitálása

március 4, 2009 at 11:05 am (arab irodalomtörténet)
Tags: , , , ,

2009. 02. 19 (majd kiegészítem az arab szavakkal)

- a Korán recitálása: tiláwa; eredetileg azt jelenti: követni
- két módszer:
1. tartíl – lassú, hosszú szünetekkel
2. tadzsvíd – “szépen”, énekelt változat

- a Korán-recitátor kívülről mondja a szöveget, a szöveg csak biztonség kedvéért van előtte
- a Korán előtt kötött szöveg: “menedéket keresek Istennél a megkövezett Sátán elől”, majd “a könyörülő és irgalmas Isten nevében”
- ezután Korán
- a végén: “Igazak a hatalmas Isten szavai”

Szólj hozzá

Arab irodalom 2. félév

március 1, 2009 at 1:48 pm (arab irodalomtörténet, vizsgakövetelmények)
Tags: , , , , , , , , , , , ,

ARA-132 Bevezetés az arab irodalomba 2. – Előadás, heti óraszám: 2

fel

Elmélet, heti 2 óra, vizsgaköteles.
Kötelező az óralátogatás!
Időpont: Cs, 14:30-16:00, 205. szoba.
Február 12., 19., 26., március 5., 12., 19., 26., április 2., 16., 23., 30., május 7., 14.

Tanítási célok:

(i) Megismerkedés a klasszikus arab írásbeliség magyarul is elérhető darabjaival:
1. A Korán.
2. A hadísz.
3. Az Ezeregyéjszaka meséi.
4. Ibn Hazm szerelemtana.
5. Ibn Battúta útleírása.
6. Abu-Hámid al-Garnáti utazása.
7. Ibn Khaldún: Bevezetés a történelembe.
(ii) A modern arab irodalom egyik legjelentősebb, magyarul is megjelent regényének a tartalmi-kultúrtörténeti feldolgozása (Napok).
(iii) A tananyagok feldolgozása egyénileg és órai bemutatása.
(iv) Házi dolgozatok írása a fenti témakörökből.
(v) A klasszikus arab irodalom áttekintése teszt keretében (2. rész).

Tananyagok:

1. Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. 141-229. o.
2. Goldziher Ignác: Az iszlám. V. fejezet: Mohamedán főiskolai élet (al-Azhar mecsetakadémia Kairóban), 359-411. o., Függelék: A “negyven hagyomány”, 465-489. o.
3. Germanus Gyula: “Középkori arab földrajzírók”, Ibn Battúta zarándokútja és vándorlásai. Bevezetés, 5-33. o.
4. Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. Első rész, IV. fejezet: “Mohamed és a Korán”, 35-48. o.
5. Germanus Gy.: “Korán”, Világirodalmi Lexikon 6. 567-569.
6. Iványi Tamás: Az Ezeregyéjszaka. Jegyzet, Bp., 2009.
7. Fedwa Multi-Douglas: Blindness and Autobiography. (Flórián Kund magyar nyelvű összefoglalója alapján.)
8. Az órán elhangzottak. (Tételek alapján.)

Kötelező irodalom:

1. Goldziher Ignác: “A hadísz kialakulása”, Az iszlám kultúrája (Ford. Iványi Tamás). I. pp. 181-596. 1981 (Beszámolás tételek alapján.)
2. Goldziher Ignác: “A koránmagyarázás különféle irányairól”. Ormos I. (szerk.), Az arabok és az iszlám. Válogatott tanulmányok. Bp., 1995, II. kötet 1067-1090. o. (Beszámolás tételek alapján.)
3. Goldziher Ignác: “Mohamedán utazókról”, Ormos I. (szerk.), Az arabok és az iszlám. Válogatott tanulmányok. Bp., 1995, I. kötet 107-140. o. (Beszámolás tételek alapján.)
4. Germanus Gyula: Allah Akbar. (Részletek.)
5. Molnár Anikó: Ibn Hazm és a Tauq al-Hamáma (A galamb nyakörve). Szakdolgozat 2000. 1-40. o. ELTE BTK Sémi Filológiai és Arab Tanszék. (Beszámolás tételek alapján.)
6. O.G. Bolsakov: “Abu-Hámid al-Garnáti és művei”, Abu-Hámid al-Garnáti utazása Kelet- és Közép-Európában, 11-28. o.

Kötelező olvasmányok:

1. A Korán.
2. Goldziher Ignác: Az iszlám. Függelék: A “negyven hagyomány”, 465-489. o.
3. Az Ezeregyéjszaka meséi. (Részletek, tartalomelemzéssel.)
Honti Rezső fordításai: Sahriár király és öccse, Sáh-Zemán király története, benne A szamár, az ökör és a parasztgazda történetei, 9 o., A teherhordó és a három lány története, 60 o., Apró történetek és anekdoták 25 o., Sahriár király és Sehrezád történetének befejezése, 2 o.
Prileszky Csilla fordításai: Tádzs al-Mulúk és Dunja hercegnő, a szerető és kedvese története, benne: Azíz és Azíza története, I. kötet 599-693. o., Ali Sár és Zumurrud története, II. kötet 197-248. o.
P.P. Pasolini filmje: Az Ezeregyéjszaka virágai. (Tartalomelemzéssel.)
4. Ibn Hazm: A galamb nyakörve. (Magyar szemelvények, Iványi Tamás, 17 o., és Molnár Anikó fordításai, Szakdolgozat 41-65. o.)
5. Ibn Battúta zarándokútja és vándorlásai. (Ford. Boga István és Prileszky Csilla).
(Tételsor alapján, tartalomelemzéssel.)
1. fejezet: 36-50. o.
2. fejezet: 52-61. o.
3. fejezet: 62-81. o.
4 fejezet: 83-86., 90-97., 107-120. o.
5 fejezet: 122-151. o.
6 fejezet: 152-158. o.
7 fejezet: 160-175., 190-191. o.
1. Abu-Hámid al-Garnáti utazása Kelet- és Közép-Európában, 1131-1153. (Ford. Iványi Tamás).Budapest, Gondolat, 1985. (29-91. o.)
2. Ibn Khaldún: Bevezetés a történelembe. (Ford. Simon Róbert). Budapest, Osiris, 1995.
3-4-5. Bev.: Az éghajlat hatásai, a bőség és szükség 108-118.
II. Fejezet: A steppei civilizáció 125-167.
III. Fejezet: A kalifátus és az imámátus 214-224.
VI. Fejezet: Tudományok és oktatás 440-532. o.
8. Taha Huszajn: Napok. (Ford. Boga István).

Vizsga, beszámolók:

I. A vizsgaidőszakban, egyetlen alkalommal írásbeli vizsga mind a teszt-anyag-ból, mind a tananyagokból, kötelező irodalomból és olvasmányokból.
II. Részbeszámolókat lehet tenni írásban a félév során négy alkalommal. Kétszer a Goldziher teszt II. (1-2.) részéből (március 27. és április 17. pénteken de. 10:30-11:30), kétszer pedig a kötelező irodalomból (május 8. pénteken 10:30-11:30 és május 21. csütörtök 9:00-10:00). A sikertelen zárthelyiket minden következmény nélkül meg lehet ismételni a vizsgán.
III. Az órai munka figyelembevétele (hozzászólások, órai dolgozatok) a kötelező olvasmányok terén.
IV. A házidolgozatok osztályzata. Beadási határidő: szigorúan az utolsó tanítási nap. Aki ezt nem teszi meg, az nem vizsgázhat!

forrás: arabszak.hu

Szólj hozzá

Ibn Battúta tételek

február 26, 2009 at 5:34 pm (arab irodalomtörténet, vizsgakövetelmények)
Tags: , , , , ,

Ibn Battúta tételek 1
Tételek a magyar kiadás a „Bevezetés” c. fejezethez (írta: Germanus Gyula)

1. Az ókori szerzők a tengerekről és szárazföldekről.
2. Az ókori szerzők a Földről és a Napról.
3. Az ókori szerzők a hegyekről.
4. Az ókori szerzők az állat- és növényvilágról.
5. Az ók. Szerzők a folyókról és összefüggéseikről.
6. A földrajztudomány kialakulásának oka az iszlám világban.
7. al-Khvárizmi
8. Ptolemaiosz és hatása az arab szerzőkre
9. ibn Khordadbih működése
10. al-Balkhi
11. al-Masz’údi
12. al-Makdiszi
13. Az égövekre osztás
14. al-Bírúni
15. al-Bakri
16. ibn Dzsubair
17. al-Idriszi
18. Jákút
19. al-Kazvíni
20. Az arab nézetek a Föld alakjáról.
21. Az arab asztronómia
22. Az asztronómia felhasználásai az araboknál.
23. Az asztronómiai alapú földrajz és az útleírások kapcsolata.
24. Arab leírások a föld termékeiről és a természeti kincsekről.
25. A természeti kincsek és az égövek kapcsolata az arab leírásokban.
26. A gazdasági és társadalmi sajátoságok leírása az araboknál.
27. Ibn Battúta rövid életrajza.
28. Mikor indult el ibn Battúta utazására, honnan és miért?
29. Egyiptom viszonyai ibn Battúta odaérkezésekor?
30. Mely arab területeken járt ibn B.?
31. Mely nem arab országokat kereste fel ibn B.?
32. Kiket és miket látogatott meg elsősorban ibn B. az egyes városokban?
33. Mit figyelt meg ibn B. az egyes vidékeken általában?
34. Miből tartotta el magát ibn B. útja során?

Szólj hozzá

Arab irodalom-tételek I. – II. félév

február 26, 2009 at 8:50 am (arab irodalomtörténet, vizsgakövetelmények)
Tags: , , , , , , , ,

Goldziher: Az iszlám V. fejezet
Mohamedán főiskolai élet
Az Azhar mecsetakadémia Kairóban

1. Mi a wakf (tsz. Aukáf)?
2. Ki és mikor alapította meg az Azhar mecsetet?
3. Milyen volt a tanári kinevezési rendszer az 1870-es években az Azharon?
4. Mi a riwák?
5. Hány diák volt az Azharon a 15. sz.-ban és mennyi Goldziher idejében?
6. Miért nem adták el a Koránt Goldzihernek a (Khan el-Khalíli) bazárban?
7. Miről és hogyan szóltak az Azhar sejkjeinek az előadásai?
8. Mi volt a középkorban az előadások helye (arabul és magyarul)?
9. Hogyan nevezik a tanulókat az Azharban?
10. Mik a „füzetek”, hogyan használják őket és mi az arab nevük?
11. Hogy hívják az ivóvízárusokat?
12. Milyen összetűzések voltak a diákok és a környékbeliek között a 15.sz.-ban?
13. Mit tanulnak délelőtt és délután az Azharban?
14. Mi a szerepe a dikka-nak a szentbeszéd alatt?
15. Ki ismétli meg a szentbeszédet mondatról mondatra?
16. Mi a pénteki szentbeszéd és elmondójának neve?
17. Hogy hívjuk a szentbeszéd első harmadát?
18. Mi az arab neve a második prédikációnak? Miről szól?
19. Mi a szószék arab neve? Hol van a mecsetben?

Szólj hozzá

iszlám tudománytörténet – nő az iszlámban – szaffi jegyzete

február 14, 2009 at 12:23 pm (iszlám tudománytörténet, vendégbejegyzés)
Tags: , , , , , ,

2oo9. feb. 1o.

A házasság az iszlám jogban egy párra (férfi és nő) és a köztük lévő nemi aktusra utal. A szabad akaratból kötött házasság, valamint a nő által kezdeményezett válás és a fátyol viselése azonban mindig ingoványos talaját jelentette az iszlám világnak.

A fátyol: minden, ami a nő fejére kerül és nem kalap, az kimeríti a fátyol fogalmát. A viselésének vagy épp nem hordásának a kérdése az 1970-es évektől kezdve politikai ügy.

Mi történik akkor, ha egy nő válni akar?
Ha számba vesszük a lehetőségeit, akkor 2 dolog merülhet fel bennünk, az egyik, hogy megcsalja a férjét, míg a másik, hogy valahogy kikényszeríti a válás gondolatát a férjéből.

Az első alternatíva problémája az, hogy a megcsalás egyben a nő halálát jelentené, tehát akár el is felejthetjük.

A másik út járhatóbbnak tűnik. Ugyanis egyetlen szó vagy mondat, ami a férj szájából elhangzik, az váló ok lehet. A probléma csak az, hogy ezt tanúkkal kell bizonyítani, ami azért sem könnyű, mert a férj és a feleség ritkán folytat bizalmas beszélgetést mások előtt.

Azonban nem ez a legérdekesebb kérdés, hanem az, hogy betartjuk, vagy megszegjük-e a szabályokat.
Egy arab faluban egy apa beíratta az iskolába lány gyermekét, amely a közösség többi tagjában óriási felháborodást keltett. Valószínű nem lettek volna megrökönyödve, ha az apa tette nem lett volna szabály-ellenes. De gondoljuk végig, hogy pontosan mi okozta a megbotránkozást, a tény, hogy egy lány iskolába jár vagy a szabály megszegése, amely magában hordozza a változás tényét.
A változás általában problémákat szül, ettől függetlenül az iszlám világban is van változás, még a nők helyzetében is.

Egyiptomban Nasser forradalma után a lányok többsége már iskolába járt. Vagy gondoljunk Irakra, ahol ugyan a forradalom után is megvolt a lányok piaci értéke (a jegyajándék, mint minden arab országban). Ez az érték azonban már attól függött, hogy az eladó sorba kerülő lány mennyire volt tanult. Tehát minél tanultabb volt egy nő, annál drágább volt. 1965-66-ban forgatott Fecsegés a Níluson c. film egy Kairóban készült utcaképpel kezdődik, a filmkockákon miniszoknyás nők tömkelege látható.
Azóta azonban sokat változott a helyzet, fejlődni fejlődött, csak épp vissza. Egyiptomban törvény tiltja a lányok körülmetélését. Mégis a mai napig számtalan lánygyermeket csonkítanak meg, úgy, hogy a csonkítás tényét maga az anya is támogatja, annak ellenére, hogy vele is ugyanazt a szörnyűséget követték el. Ezt a helyzetet is azzal magyarázhatjuk, hogy a változás problémákat szül. Az anyák nem tudják, mit tegyenek lányaikkal és inkább a fájdalmas körülmetélést választják a beláthatatlan következményekkel járó másik úttal, vagyis a nem körülmetéléssel szemben.

A szakáll, mint az iszlám kultúra privilégiuma?
Az 1970-es évektől lett vallási értéke az arcszőrzetnek Ugyanis bűnnek tartották a szakáll nélküli ember mögött folytatott imát.
Kinek nincsen arcszőrzete?
- a nőknek (az öreg bajszok néniket leszámítva by Iványi tanár úr)
- a serdülőkorban lévő ifjúnak
- a bűnösöknek és az őrülteknek
„A Próféta szakállára esküszöm!”- török mondás
A szakáll viselésének eltűnésével egy időben a mondás is eltűnt.

Szólj hozzá

Iszlám misztika – Szaffi jegyzete

február 11, 2009 at 7:22 pm (iszlám misztika, vendégbejegyzés)
Tags: , , , ,

2009.02.10.

A félév témája: az eszméket valló emberek. Külön kiemelve Ibn ’Arabi (1165-1240) munkásságát.

Az iszlám misztika történetét két szakaszra bonthatjuk:
Ibn ’Arabi előtt- 800-1200 között: erre a korszakra tehető a nagy eszmék kialakulása és a jelentős személyiségek megjelenése.
Ibn ’Arabi után-1200-2000 között: kialakulnak az eszméket követő csoportok, rendek. Már nem születnek nagy eszmék, viszont az eddig létrejövők hatalmas tömegeket vonzanak. Tehát kialakulnak a különböző utak.

Létezik-e a szent az iszlámban?
wáli=szent

A szent kifejezés inkább a keresztény világban állja meg a helyét, mint muszlim környezetben. Ezért a magyarul szúfi szentként emlegetett személyt sokkal inkább nevezhetjük Isten barátjának. Ugyanis a wáli szó is barátot jelent. Az arabok pedig saját vallásuk körein belül nem használják a szent kifejezést. Csak akkor alkalmazzák, ha a mondanivalójuk a keresztény vallásokhoz köthető.
Hogyan változott a szentek élete, tevékenysége?

Itt három fontos kifejezést kell kiemelni:
- Bölcsesség: az iszlám előtt is létező dolog.
- Karamá: isteni kegy- Isten előnybe részesíti a szúfikat. Ezt a szót csodának fordítjuk. (az arabban a csoda szó nem létezik. A csoda, mint olyan Prófétai csodatételként létezik, ami elnémítja az embert. A szúfinak ilyen csodája nem lehetett, mert nekik csak Istentől kapott kegyeik vannak.
- Baraka: áldást, öröklődő kegyet jelent. Nem kifejezetten szúfi terminus, tőlük függetlenül jelen van az arab világban.
Az illatos kert (A kegyes emberekről szóló történetek)- mindennek 2db címe van. A díszcím és a tárgyilagos cím.

Jáfi’i-14.század
- Történet az asszonyról és a fiáról (ahogy általában a muszlimok hiszik=az iszlám szerint)
A muszlim ember halála után a két világot elválasztó „területre” kerül, ez az úgynevezett barzakh. A muszlim világban kevés volt a szentéletű (misztikus) nő. Ők pedig a Próféta feleségei illetve a kalifák feleségei és lányai közül kerültek ki.
abb-abbid=vallásos (rabszolga, ezt azonban nemcsak vallási értelemben használják, hanem a házimunkát végző rabszolgára is)
muta’abbid=mélyen vallásos

Mahiya vagy Bahiya (nem tudom pontosan, mert egyszerűen nem értettem mit mond Iványi) meghal és a két világ között lévő közegbe kerül. Fia álmot lát, arról, hogy milyen lehet a sírban lenni. Innentől kezdve a fiú minden péntek éjjel kimegy a temetőbe és a Koránból olvas az édesanyjának és imádkozik is érte. A bazakh-ot ellepik a különböző illatok. Jelen esetben az illat a halál ellentéteként jelenik meg.
Vajon ebben az állapotban az anyának szüksége van még valamire?

Nem, nincsen, mert örömmel tölti el a fia érkezése és a Korán olvasás.

Az arabok körében terjed el a sírlátogatás és itt alakulnak ki az ezzel kapcsolatos történetek is. Aki előbb hal meg az meglátogatja a másikat és elmeséli az élményeit. Ebből származik az intések műfaja-a bűnösöket megriasztani, hogy mi vár rájuk a halál után- ez iszlám tanítás. Ez a szúfiknál nem jelenik meg mert ők nem beszélnek a rosszról, csak a pozitívumokat ragadják meg. A negatívumokban a fenyegetés jelenik meg, míg őket csak az „isteni szép” érdekli. A 14.században Szíriában felmerül a kérdés a sírlátogatás jogosságáról, holott az előbbi történet is pont erről a területről származik.

Ibn Tajimijja-vallástudós (9 évig élt szúfi közösségben, de kiábrándult)

„A halottaknak nagyon jót tesz, ha imádkoznak értük és felolvassák nekik a Koránt!”
Attár (12. század):
- a neve illatszerárust jelent
- neki tulajdonítható az első perzsa nyelvű irat
- afgán határnál élt
- kifosztás történetének leírása

Szólj hozzá

Saria-tételek 1-2o

január 23, 2009 at 6:16 pm (iszlám tudománytörténet, vizsgakövetelmények)
Tags: , , ,

Iszlám tudománytörténet vizsgatételek

“A törvény (saria) az iszlámban”

1. Mi a saría?
- egyenes út, amelyen járunk; elindul egy úton, bemegy a vízbe inni; mindaz, amit Isten a vallásban megszabott; azonos a vallással (dīn); az isteni szabályok at az eredetük, világos értelmük (bayān) és egyenességük (istiqāma) miatt nevezzük; jogi értelemben azoknak a szabályoknak összeesége, amelyeket Isten előírt a Koránban, és Mohamed a szunnában
- sajátosságai: Istentől való; büntetése e- és túlvilági; általános, minden emberre vonatkozik; időben korlátozatlan; vannak sarkalatos pontjai, amiben megegyezés van; világi törvények nem korlátozhatják
- magyarázatra szorul, de megváltoztathatatlan

2. Mi a fiqh?
- iszlámjog; gyakorlatban alkalmazható törvények; faqīh: iszlámjogász; érthető, de megváltozhat;
- iǧtihād: egyéni erőfeszítés

3. al-Gazálí: A vallástudományok újjáélesztése négy része.
I. Istennek járó kötelezettségek – cibābāt
II. szokások – cādāt
III. az embert elveszejtő dolgok – muhlikāt
IV. az embert megmenekítő dolgok – munǧiyāt

4. al-Gazálí: A vallástudományok újjáélesztése első részének 10 könyve.
I. A vallástudomány – cilm – könyve
II. A hittételek szabályainak könyve
III. A tisztaság tikainak könyve
IV. Az ima titkainak könyve
V. A vallási adó titkainak könyve
VI. A böjtlés titkainak könyve
VII. A zarándoklat titkainak könyve
VIII. A Korán-recitáció előírásainak könyve
IX. A megemlékezések és fohászkodások könyve
X. A litániák időpontok szerinti elrendezésének könyve

5. al-Gazálí: A vallástudományok újjáélesztése második részének 10 könyve.
I. Az étkezési előírások könyve
II. A hásassági előírások könyve
III. A kereset szabályainak könyve
IV. Az előírásszerű és tilos dolgok könyve
V. A különböző embertípusokkal való együttélés és társaság szokásainak könyve
VI. A félrevonulás könyve
VII. Az utazási előírások könyve
VIII. A meghallgatás és elragadtatás könyve
IX. A helyes megparancsolásának és ahelytelen megtiltásának könyve
X. A prófétaság életmódjának és jellemző vonásainak könyve

6. al-Gazálí: A vallástudományok újjáélesztése harmadik részének 10 könyve.
I. A szív csodái magyarázatának könyve
II. A lélek megedzésének könyve
III. A két vágy – falánkság és a kéjvágy – betegségeinek könyve
IV. A nyelv betegségeinek könyve
V. A harag, a gyűlölet és az irigység betegségeinek könyve
VI. A világ megvetésének könyve
VII. A pénz és a fösvénység megvetésének könyve
VIII. A rang és álszentség megvetésének könyve
IX. A fennhéjázás és hiúság megvetésének könyve
X. Az önámítás megvetésének könyve

7. al-Gazálí: A vallástudományok újjáélesztése negyedik részének 10 könyve.
I. A bűnbánat könyve
II. A türelem és a hála könyve
III. A félelem és remény könyve
IV. A szegénység és lemondás könyve
V. Az isteni egység és bizalom könyve
VI. A szerelem, a vágy, bizalmasság és megelégedés könyve
VII. A szándék, igazmondás és őszinteség könyve
VIII. A szemlélődés és önvizsgálat könyve
IX. A tűnődés könyve
X. A halálról való megemlékezés könyve

8. Ibn Hazm: A hagyományokkal felékesített könyv tartalmának főbb témái.
I. isteni egység, tisztaság
II. ima
III. vallási buzgalom
IV. vallási adó, böjt
V. zarándoklat, szent háború
VI. áldozatok, étkezési szokások, fogadalmak, pénzügyletek
VII. további kereskedelmi ügyletek – szerződés, földművelés, jótállás, lelenc gyerek
VIII. bírósági ügyek – rabszolgafelszabadítás, örökség, bíráskodás, tanúskodás
IX. házassági ügyek – házasság, válás
X. egyéb családi ügyek – időszakos házasság, vérbosszú
XI. egyéb családi ügyek – vérdíj
XII. főbűnök

9. Az iszlám törvényének (šaríca) a kialakulása.
- Abū Ḥanīfa (megh. 767)  hanafita – Törökország (Eu. is), Közép-Ázsia
- Mālik b. Anas (megh. 795)  málikita – Magreb, Spanyolország
- Aš-Šāficí (megh. 819)  safiita – Egyiptom
- Aḥmad b. Ḥanbal (megh. 855)  hanbalita – Szaúd-Arábia

10. Törvény és jog az abbászida kor elején.
- egysége alapon nyugvó jogi normák
- moralista és kegyes normák egységes rendszere
- az iszlámban nincs kollektív felelősség

11. Egy šaríca jogi döntés (fatwa) levezetése.
- ld. 14 old. (táblázat)

12. A jogtudomány imámjai.
- ld. 18. old (táblázat)

13. Mi az uṣūl al-fiqh?
- a jog gyökerei; elméleti jogtudomány
- - Aš-Šāficí (megh. 819) nevéhez fűződik

14. Mit tartalmaz aš-Šáficí: Risála (Levél) c. Műve?
- a Korán világosságáról – bayān
- a jogi ismeretek szükségessége
- a Korán egyes verseinek érvénytelenítése – nash

15. Mi a bayān (világos beszéd)?
- világos, könnyen érthető beszéd, a Korán szavainak érthetővé tétele
- gyűjtőfőnév; közös jelentés: világos beszéd azok számára, akik számára a Korán ki lett nyilatkoztatva
- fajtái:
I. vallási kötelezettségek (az öt pillér), erkölcstelen cselekedetek (nyilvánvaló és rejtett)
II. egyértelmű kötelezettségek, amelyek végrehajtását a Próféta nyelvén közölte
III. a Próféta által meghonosított szokások, de nincsenek rá pontos Korán-beli utasítások
IV. iǧtihād: egyéni erőfeszítés; Isten ezzel próbára teszi engedelmességünket

16. A bayān első fajtája.
- kis zarándoklat – cumra
- ha csak ezt végzi el, akkor vagy ajándékot ad, vagy böjtöl 3 meg 7 napot;
- ez világos és egyértelmű utasítás
- vagy egyszerűen csak közölni akarta, hogy 3+7=1o

17. A bayān második fajtája.
- rituális tisztaság az ima alatt: előtte mosakodás, amit meg kell különböztetni a kövel való tisztálkodástól és a tisztátalanság alóli tisztálkodástól
- legalább egyszer, de legjobb háromszor
- a törvényes előírás egy; a háromszori szabadon választható
- a szunna pontosít: 3 kőre van szükség a tisztításhoz – istinǧa’
- a bokát és a térdet is bele kell venni, mert a Korán nem világos, hogy ez beletartozik-e; Mohamed azt mondta, hogy addig;

18. A bayān harmadik fajtája.
- Isten a Prófétával határoztatta meg az ima időpontjait, a vallási adó mennyiségét, a nagy zarándoklat és a kis zarándoklat elvégzéseinek körülményeit

19. A bayān negyedik fajtája.
- olyan szunnák, amik nincsenek benne a Könyvben
- de mivel Isten megparancsolta, hogy a Prófétának engedelmeskedni kell, ezek is kötelező érvényűek

20. A bayān ötödik fajtája.
- olyan kérdések, amiket iğtihād: egyéni erőfeszítés alapján kell eldönteni; pl. az imairány, amikor nem látszik a Mecset; Allah csak annyit mond, hogy bárhol is vagytok, fordítsátok az arcotokat annak az irányába; K2, 15o
- vadállat ölése a zarándoklat alatt – ugyanolyan állatot kell a Mecsetnek ajándékozni; de azt, hogy melyik ugyanolyan, mint a megölt vad, iğtihād: egyéni erőfeszítés alapján lehet eldönteni
- qiyās: analógia; az az érvelési módszer, amelynek segítségével jeleket, bizonyítékokat keresünk párhuzamos, megfelelő helyekre a Koránból és a szunnából (ha valami úgy hápog, mint egy kacsa, úgy megy, mint egy kacsa, és úgy néz ki, mint egy kacsa, akkor az kacsa. a szerk.)
- az analógiának megfelelésen, párhuzamos helyeken kell alapulnia;
- két feltétel: Isten vagy próféta egyértelműen megtiltott valamit, vagy megengedett; ha ez hasonlít a mi esetünkhoz, akkor meg kell tiltani vagy meg kell engedni
- ha nincs egyértelmű analógia, akkor azt kell alkalmazni, ami a legközelebb esik hozzá
- a jogi tudás két fajtája: qiyās: analógia; ihtilāf: nézeteltérés;
- Isten könyvének tudása:
I. Isten egész könyve arabul lett kinyilatkoztatva
II. egyes részei érvénytelenítik más részeit
III. kinyilatkoztatta a hívők kötelességeit
IV. Isten Prófétájának helye
V. mit akar Isten a parancsolatokkal és kikre érvényesek
VI. hogyan kell engedelmeskedni és elkerülni a hanyagságot
VII. hogyan kell olyan cselekedeteket végrehajtani, amikkel el lehet nyerni Isten kegyét

1 hozzászólás

Iszlám tudománytörténet-tételek

január 21, 2009 at 9:47 am (iszlám tudománytörténet, muzulmán vallás, vizsgakövetelmények, ókori és keleti vallások)
Tags: , ,

1. Mi a saría?
2. Mi a fiqh?
3. al-G‍azálí: A vallástudományok újjáélesztése négy része.
4.al-G‍azálí: A vallástudományok újjáélesztése első részének 10 könyve.
5.al-G‍azálí: A vallástudományok újjáélesztése második részének 10 könyve.
6.al-G‍azálí: A vallástudományok újjáélesztése harmadik részének 10 könyve.
7.al-G‍azálí: A vallástudományok újjáélesztése negyedik részének 10 könyve.
8. Ibn Hazm: A hagyományokkal felékesített könyv tartalmának főbb témái.
9.Az iszlám törvényének (šaríca) a kialakulása.
10.Törvény és jog az abbászida kor elején.
11.Egy šaríca jogi döntés (fatwa) levezetése.
12.A jogtudomány imámjai.
13.Mi az usul al-fiqh?
14.Mit tartalmaz aš-Šáficí: Risála (Levél) c. Műve?
15.Mi a bayán (világos beszéd)?
16.A bayán első fajtája.
17.A bayán második fajtája.
18.A bayán harmadik fajtája.
19.A bayán negyedik fajtája.
20,A bayán ötödik fajtája.
21.Mennyire kell ismerni az iszlámjogot (fiqh)?
22.Az isteni törvény érvénytelenítése (nash).
23.Mit értünk ’szövegek’ alatt?
24.Az érvénytelenítő és az érvénytelenített (a Korán és a sunna alapján)
25.Mi a sunna?
26.Érvénytelenítő és érvénytelenített Korán vers a sunna és a közmegegyezés (idzsmác) alapján.
27.Melyik az az öt iszlámjogi iskola, amelyről könyvünkben szó esik?
28.A záhirita’ kifejezés értelmezése.
29.A jogi iskolák kialakulása.
30.A jogi vélemény (ra’y).
31.Az analógia alkalmazása a málikita jogi iskolában
32.Az analógia alkalmazása a hanafita jogi iskolában
33.Az analógia alkalmazása a hanbalita jogi iskolában
34.Az analógia alkalmazása a sáfiita jogi iskolában
35.Az analógia alkalmazása a záhirita jogi iskolában
36.Mi a vallásjogi döntés (fatwa)?
37.Ki volt Ibn Hanbal?
38.Milyen kategória alá tartozik a házasság az iszlámban?
39.Milyen az ideális házasság?
40.A gyám (walí) szerepe.
41.A mutca (élvezeti, vagy időszakos házasság).
42.Az egyenrangúság (kafá’a) elve.
43.Jegyajándék,(mahr).
44.Tiltott nemi és házassági kapcsolatok vérrokonság alapján.
45.Tiltott nemi és házassági kapcsolatok szoptatás következtében.
46.Házassági tanúskodás.
47.Mi a válás (taláq) alapja az iszlámban?
48.A válás követelményei.
49.A válás elfogadott fajtái.
50.Lehet-e álomban elválni?
51.Lehet-e elválni ‘Ha Isten is úgy akarja’ formulával?
52.Mi a háromszori válás lényege?
53.Hogyan lehet újra elvenni a háromszori válással elvált nőt?
54.Mi a helyzet a jegyajándékkal válás esetén?
55.Mi történik elhálás előtti válás esetén?
56.Mikor örökölhet az elvált feleség?
57. Számit-e a halálos beteg férfi válása?
58.A zihár esküvel történő válás.
59.Az ílá’ átok.
60.A licán átokkal történő válás.
61.A tahyír válás.
62.A hulc válás.
63.Jog és hagyomány viszonya.
64.Az első jogtudományi mű: Málik: Muwatta’ c. munkája.
66. A hadisz tudomány főműve: al-Buhárí: Szahíh.
67.A kávéivás elterjedése.
68.Kisérlet a kávé betiltására Mekkában.
69.Bor és kávé összefüggésének az alapja az iszlámjogban.
70.A borivás tilalm az iszlámban min alapszik?
71.Különböző Korán helyek a borivásról: I.
72.Különböző Korán helyek a borivásról: II.
73.Különböző Korán helyek a borivásról: III.
74.Különböző Korán helyek a borivásról: IV.
75.A borivás jogi megítélésének két bizonyítéka.
76.Kávé, `kávémámor’ és részegség.
77.A bírói tiszt jelentősége.
78.A bíró (qádi) kinevezésének kritériumai.
79.Mit jelent a férfi lét?
80.Mit jelent az igazságosság_
81.Miért nem lehet nem muszlim biró?
82.Mit kell ismernie a birónak?
83.Mi jellemzi az igazságszolgáltatást a középkori iszlámban általában?
84.Az ítélkezés fórumai a XI. sz.-i szeldzsuk uralom alatt.
85.A szeldzsuk kori bíráskodás jellegzetességei.
86.A katonai kormányzók bíráskodása.
87.A büntetés kiszabás színhelyei a syeldzsuk korban.
88.Büntetés magánterületen.
89.A magánterületen végrehajtott büntetés logikája.
90.Ítéletek az uralkodó bírósága előtt a szeldzsuk korban.
91.Nyilvános büntetések a szeldzsuk korban.
92.A jogsértések orvoslása: mazálim bíróság.
93.A politikai ideológia (siyása).
94.A bíró által hozott büntetőítéletek .
95.Közigazgatási bíráskodás iszlámjogi segédlettel modellje.
96.Az ománi bíráskodás hagyományos formái.
97.A marokkói iszlámjogi bíráskodásról.
98.Jog és kultúra: az analógia vonzereje
99.Az iszlámjogi bíró működése
100.A tárgyalóterem
101.Néhány eset leírása.
102.A qádi viselkedése és szerepe.
103.Hogyan kérdez és dönt a qádi?
106.A piac szabályai a bíróság előtt
105.A kulturális környezet érvényesülése a jogban
106.Hagyomány és modernség a törvényben.
107. Mi az újitás?
108.Milyen két fajtája van azújitásnak?
109.Mit jelent az iszláh szó eredetileg a Koránban?
110.Milyen értelmet kapott az iszláh a XIX. században?
111.Mi a különbség a szúfi és az ortodox iszláh között?
112.Mit kell tennie egy szúfinak al-Gazáli szerint ha reformot akar?
113.Mit jelent a helyes megparancsolása elv?
114.Ki volt a ‚reform’ kifejezés első használója az iszlámban?
115.Mit tud Ibn Taymiyya-ról?
116.Ki volt Zarrúq?
117.Mit állít Zarrúq modern magyarázója?
118.Valójában mit értett Zarrúq megújításon?
119.Mit tud Ibn Adzsíba-ról?

Szólj hozzá

Maqámák (tételek egy része)

január 20, 2009 at 7:52 am (arab irodalomtörténet, vizsgakövetelmények)
Tags: , , ,

1. al-Hamadání élete és munkássága.
Badi’ al-Zamān al-Hamadāni or Badi’ al-Zamān al-Hamadhāni (967 – 1007; Arabic: بديع الزمان الهمذاني‎) was a tenth century master of Arabic prose. His main work was the maqamat, a collection of 52 episodic stories of a rogue, Abu al-Fath al-Iskandari, as recounted by a narrator, ‘Isa b. Hisham. He was also known as “Badi uz-Zaman” (the wonder of the age). Hamadhani was born and educated at Hamedan, the ancient capital of the Medes and Persians known in antiquity as Ecbatana, in what is now Iran. In 990 he went to Jurjan, where he remained two years; then passing to Nishapur, where he rivalled and surpassed the learned Khwarizmi. After journeying through Khorasan and Sijistan (modern Sistan), he finally settled in Herat under the protection of the vizir of Mahmud, the Ghaznevid sultan. There he died at the age of forty. He was renowned for a remarkable memory and for fluency of speech, as well as for the purity of his language. He was one of the first to renew the use of rhymed prose both in letters and maqamas. His letters were first published at Constantinople (1881), and with commentary at Beirut (1890); his maqamas at Constantinople, and with commentary at Beirut (1889). A good idea of the latter may be obtained from Silvestre de Sacys edition of six of the maqamas with French translation and notes in his Chrestomathie arabe, vol. iii. (2nd ed., Paris, 1827). A specimen of the letters is translated into German in A. von Kremers Culturgeschichte des Orients, ii. 470 sqq.

2. al-Harírí élete és munkássága.
Muhammad al-Qasim ibn Ali ibn Muhammad ibn Uthman al-Hariri (Arabic: محمد القاسم بن علي بن محمد بن عثمان الحريري‎), popularly known as al-Hariri of Basra (1054-1122) was an Arab poet, scholar of the Arabic language and a high government official of the Seljuk Empire.[1] Born in Basra in modern-day Iraq, he is best known for writing Maqamat al-Hariri (مقامات الحريري, The Assemblies of al-Hariri), a collection of classical Arabic poetry comprising 50 anecdotes written in stylized rhymed prose and Mulhat al-i’rab fi al-nawh, an extensive poem on grammar.[2] Some of his other works include a book on errors of expression in Arabic, Durrat al-ghawwāṣ fī awhām al-khawaṣṣ. The Assemblies of al-Hariri recounts in the words of the narrator, al-Harith ibn Hammam and al-Hariri’s several encounters with artist Abu Zayd al-Saruji.[2]

3. A maqáma műfaj általános jellemzői.
Maqāma (Arabic: مقامة‎; pl. maqāmāt, مقامات; literally “assemblies”) are an (originally) Arabic literary genre of rhymed prose with intervals of poetry in which rhetorical extravagance is conspicuous. The 10th century author Badī’ al-Zaman al-Hamadhāni is said to have invented the form, which was extended by al-Hariri of Basra in the next century. Both authors’ maqāmāt center on trickster figures whose wanderings and exploits in speaking to assemblies of the powerful are conveyed by a narrator. The protagonist is a silver-tongued hustler, a rogue drifter who survives by dazzling onlookers with virtuoso displays of rhetorical acrobatics, including mastery of classical Arabic poetry (or of biblical Hebrew poetry and prose in the case of the Hebrew maqāmāt), and classical philosophy. Typically, there are 50 unrelated episodes in which the rogue character, often in disguise, tricks the narrator out of his money and leads him into various straitened, embarrassing, and even violent circumstances. Despite this serial abuse, the narrator-dupe character continues to seek out the trickster, fascinated by his rhetorical flow. Manuscripts of al-Harīrī’s Maqāmāt, anecdotes of a roguish wanderer abu Zayd from Saruj, were frequently illustrated with miniatures.[1] al-Hariri far exceeded the rhetorical stylistics of the genre’s innovator, al-Hamadhani, to such a degree that his maqamat were used as a textbook for rhetoric and lexicography (the cataloging of rare words from the Bedouin speech from the 7th and 8th centuries). The maqama genre was also cultivated in Hebrew in Spain between beginning with Yehuda al-Harizi’s translation of al-Harīrī’s maqamat into Hebrew (ca. 1218 CE), which he titled mahberot itti’el (‘the maqamat of ‘Ittiel’). Two years later, he composed his own mahberot, titled Sefer Tahkemoni (‘The Book of Tahkemoni’). With this work, al-Harizi sought to raise the literary prestige of Hebrew to exceed that of Classical Arabic, just as the bulk of Iberian Jewry was finding itself living in a Spanish-speaking, Latin or Hebrew reading environment and Arabic was becoming less commonly studied and read. Later Hebrew maqamat made more significant departures, structurally and stylistically, from the classical Arabic maqamat of al-Hamadhani and al-Harīrī. Yosef ibn Zabara (end of 12th-beginning of 13th c. CE), a resident of Barcelona and Catalan speaker, wrote the Sefer sha’ashu’im (‘Book of Delights’), in which the author, the narrator, and the progonist are all ibn Zabara himself, and in which the episodes are arranged in linear, not cyclical fashion, in a way that anticipates the structure of Spanish picaresque novels such as the anonymous Lazarillo de Tormes (1535) and Guzmán de Alfarache (1599) by Mateo Alemán.

4. Arany János „A poloska” c. versének elemzése maqámaként.
rímes próza; A szöveg verssorokra tagolódik, a sorvégek összecsengenek, de a szöveg minden (vagy csaknem minden) egyéb vonatkozásában prózai. Az arab irodalomban született; babits, tóth árpád, juhász gyula;

5. Az anekdota az arab irodalomban.
kedvenc időtöltés a beduin sátraktól kezdve az Adásszida kalifátus irodalmi szalonjaiig Bagdadban
az anekdoták válfajai különbözőek
humoros v sajnálatos események, fontos esemény, irodalmi kriticizmus, szójáték, nyelvtani megjegyzés, egy jól kifejezett religious homily
igaz, vagy igaznak van bemutatva
önmagában teljes, önálló egész
a gyűjtemények a hadital kezdődnek
al-Jahiz: kitáb al-bukhalá: book of misers
al-Dinawari: akhbar al-tiwal (tales of long-lived men)
at-Tanukhi: nishwar al-muhadarab (desultory conversations)

6. A szadzs’ térhódítása az abbászida korban.
(sadzs a wikiről: Saj‘ is a form of rhymed prose in Arabic literature. It is named so because of its evenness or monotony, or from a fancied resemblance between its rhythm and the cooing of a dove. It is a highly artificial style of prose, characterized by a kind of rhythm as well as rhyme. It is a species of diction to which the Arabic language, because of its structure, the mathematical precision of its manifold formations and the essential assonance of numerous derivatives from the same root supplying the connexion between the sound and signification of words, peculiarly lends itself.)
új sadzs: fominálja a prózaírást
al-Mubarrad kettéválasztja a prózairodalmat khutab, kalam manthur-ra (unadorned prose), és sadzsra (rímes próza)
insha: chancery style, kancellária-stílus; nem könnyű ettől a sadzsot elválasztani
Ibn Nubatah: használja a beszédeiben
al-Kwarazmi: riszála díszített levéllés válik (levél sallangokkal), ornate epistle
ebben az időszakban a sadzs vallásos és politikai tartalommal rendelkezik
al-Hamadhani: a sadzsot anekdotázásra használja, amit al-Tanukhi összegyűjtött
egy szereplő szerepel az összesben: Isá b. Hisham
megerősíti a karaktert és a narratíva egységét
a gyűjteményémek neve Maqamat (Standings): 52 db-ból áll

7. Hamadzání maqámáinak szerkezeti rendezetlensége.
a különböző kiadások különböő számú történetet tartalmaznak (a három fő kiadás 51, Kairó és Istambul 52)
a narrátor Isá b. Hisham, de a főszereplő Abu ’Fath al-Iskandiri, némelyikben a narrátor a főszereplő, és a másik csak mellék
Madirah: ebben Iszkandiri jelen van, de második narrátorként
egy vagy kettő két különböző epizódból van összevágva, úgy, hogy a részek csak köszönőviszonyban vannak egymással, és Iszkandiri csak a végén jelenik meg
ez lehet annak a következménye, hogy a gyűjtemény befejezetlen
jó kérdés, hogy revideálni akarta-e azokat a részeket, ahol Iszkandiri meg se jelenik, hogy főszereplővé tegye
Mattock szerint viszont a mű befejezett, és az abnormalitások irodalmi célja a meglepetéskeltés
Kilito azt mondja, hogy a hallgatóságtól irányába elvárás, hogy felismerje, hogy a szerző milyen új maqáma-típusokat vezet be
a kérdés, hogy a Maqamat tartalma mennyire Hamadhani önálló munkája
ugyanilyen típusú személy jelenik meg at-Tanukhi al-Faradzs ba’ad al-shiddah c. munkájában (Relief after distress)

8. A Banú Szászám és a Mawáma szászánijja (ez a második kimaradt, bocs).
az abászzidák korában romantikus érdeklődés ébredt a társadalom peremén élő embere iránt, valszeg az abászszida udvar kifinomult kultúrája ellenében
ez a underworld neve a Banu Sasam; aminek nincs köze a szászánida dinasztiához
Bosworth: Medieval Islamic Underworld
ez a kif magába foglalja a mindenféle társadalmon kívüli elemeket: utazók, zsebtolvajok, lótolvajok, vagabond, hedge-preachers (wu’’az qussas)
ez már Jahiznál is megjelenik
al-Khazradzsi kászidája róluk szól
néhol a Maqamatban is megjelennek hasonló ízek, de távol van abu dulaf különös történeteitől
al-Sasanijjah mégis erről szól
monroe megjegyzi, hogy a maqamat morális alapelveken áll: a homiliák (szentbeszédek) és haditokat parodizáló

9. A Maqáma armánijja elemzése.
Ibá b. Hisham mondja a következő mesét: egyszer Örményországba utaztunk, és a sivatagban utazva rablókkal találkoztak; erőszakkkal kényszerítették a tevéinket; aztán órák hosszat kellett álldogálnunk nappal, majd éjjel elindultunk kifelé a sivatagból
Margághanban mindenki utazótársat választott, így kerül mellé Iszkandiri
Iszkandiri bement egy pékhez, sót kért tőle, majd azt mondta neki: hadd álljak fel a kemencére, mert fázom
miközben a kemencén állt, a sót a kenyerekre szórta, a pék megátkozta és kidobta a kenyereket, amiket Iszkandiri összeszedett
ezután Iszkandiri a tejeshez ment, és megkérdezte, milyen íze van a tejnek, mire tejes azt mondta, h kóstolja meg, mire ó beledugta az ujját, mintha beleejtett volna valamit, és közölte, hogy nem tud fizetni – megihatták a tejet
másnap visszakapták, mert egy faluban, ahol tejet kértek, adtak nekik dögivel, és mikor megkérdezték, hogy miért ilyen bőkezűek, kiderült, hogy beefulladt egy egér

10. Harírí maqámáinak nyelvi jellegzetességei.
a következő évszázadban öt szerző ír maqámát, de ezek csak sadzs ruhába öltöztetett kuthabok
Hariri maqámái etalon lettek
Hariri grammatikus, pedagógiai jelleg
tankönyv
nyelvezete egyszerű
narrátor: Abu Zayid al-Saruri b. Hammám; jól definiált karaktere van, szemben Hammadáni főhősével
Hariri sokkal inkább használja rímes prózát

11. Harírí hatása.
nagyon nagy hatása volt
Solomon Harizi (Héber maqámák)
Muhammad al-Muwaylihi: Hadith Isa b. Hisham (19o6)

25. A maqámák előzménye – Ibn Durayd vagy at-Tanúkhí?
Ibn Duraid ابن دريد الأزدي (Abu Bakr Mahommed ibn al-Hasan ibn Duraid al-Azdi) (837-934), Arab poet and philologist, was born at Basra of south Arabian stock. Here he was trained under various teachers, but fled in 871 to Oman at the time Basra was attacked by the Zanj, under Muhallabi. After living twelve years in Oman he went to Persia, and, under the protection of the governor, `Abdallah ibn Mahommed ibn Mikal, and his son, Ismail, wrote his chief works. In 920 he went to Baghdad, where he received a pension from the caliph Moqtadir. The Maqsurah, a poem praising Ibn Mikal and his son, has been edited by A. Haitsma (1773), E. Scheidius (1786), and N. Boyesen (1828). Various commentaries on the poem exist in manuscript (cf. C. Brockelmann, Gesch. der arab. lit., i. 211 ff., Weimar, 1898). The Jamhara fi ‘l-lugha is a large dictionary written in Persian (published in Hyderabad, India, 4 vol. 1926-30). Another work is the Kitab ul-Ishtiqaq (“Etymology”), edited by F. Wüstenfeld (Gottingen, 1854); it was written in opposition to the anti-Arabian party to show the etymological connection of the Arabian tribal names.

30. A bakhíl, tufajlí és a káröröm.
hívatlan vendégek (tufaylis) vagy okos őrült férfiak ( uqala al-majanin)

Szólj hozzá

Goldziher: A Pogány arabok költészetének hagyománya (tételek)

január 20, 2009 at 7:21 am (arab irodalomtörténet, vendégbejegyzés)
Tags: , , ,

1. A pogánykori arab költészet, mint történeti forrás
dzsahilijja, barbárság ideje; hiányos és bizonytalan ismeretek; déli arabok, északi arabok, közép-arabok; sivatagi vagy városi; költészet csak a középarabok között maradt fent írásban; egy primitív nép realisztikus költészete; az élet valós viszonyairól; nem teljesen megbízható hagyomány

2. Az arab költészet kezdetei
az iszlám teljesen megszakította a régi viszonyokat, eltűntek a régi idők hiteles emlékei; a költemények nevéből lehet következtetni arra, hogy mi volt a költő hivatása; ; al-Mutfaddal al-Dabbi gyűjtemény; al-Meidani – közmondások gyűjteménye és vonatkozások;

3. A jemeni al-Dabb története egy közmondás magyarázatára
al-Dabb eltévedt a sivatagban, és a Hamdán törzs fogadta be; Amra iránt szerelem; de nem mehet hozzá csak költőhöz, kuruzslóhoz vagy forrástalálóhoz; elkergetik, majd amikor egyszer kínjűban verset ír, visszafogadják;

4. Természetfölötti befolyás a költőre
dzsinn sugallata; Hasszán ibn Tábit története a dzsinnel – ráült a mellére;

5. A sa’ir és az ’arraf
sa’ir: tudó, javas, jós; ’arraf: tudó, kuruzsló, jelenre vonatkozó tudás, pl. hol van a másik tevéje; orvos is arráf;

6. A qafiya szó eredeti jelentése
rím, qfy – követni; követő; a rím kövtei a verset, a rímek egymás után következnek, a költő követni tartozik a rímet; magát a verset; káfiyatot mond rá; qfy – q’f – követés; ká’if: lábnyomokat követő; kijáfat: kuruzslás, jóslás;

7. A gúnyvers – hidzsa
versekkel háborúskodnak egymás ellen – Dávid és Góliát; ; két törzs, vagy két egyén;

8. Az átokmondás szerepe
a költők által mondott szó átokhozó hatású; keszem, akszama; bűvölő mondás, ráolvaás; hadzsá: szatára elmondása; hé-gimmel-hé: mormogni;

9. A káhin és a sa’ir viszonya
káhin (kohén): hivatásszerűen gyakorolja a vallásást; dzsinn, daimonion, ami megszállja a költőt; nincs mögötte intézmény; a káhin a jövőt látja; állandó orákulum;

10. A prózarím (sadzs) szerepe és használata
galambturbékolás; pénteki imában; Mohamed használja ezt a formát; káhinok használták a kinyilatkoztatásokra;

11. A sadzs, qafiya, hidzsa kapcsolata
a hidzsában is használják;

12. A radzsaz költészet
átmeneti; 3-5 soros versszzakok, minden egyes sora ugyanazon rím; jambikus séma: musz-táf-i-lun 3x, vagy choriambus: fai-la-tun; átmenet a rímes prózából a versbe, a sadzsnál már kötöttebb forma;

13. A versek írásbafoglalása
az iszlám ii-iii. sz.ban; korábban is lehettek leírt versek, gyűjtemények, írásbeliség biztosan volt; a költő azonban nem olvas, hanem mond, a közönség nem olvas, hanem hall;

14. A régi költészet egybegyűjtése
viii. sz. elején; Hammád ar-Ráwija; beduin adatközlők, beduin fogság al-Azhari; az egyes törzseknek voltak gyűjteményei; egymástól ellopkodtak; Hudejl trzs gyűjteménye (al-Szukkari)

15. A Mu’allaqat gyűjtemény
hét költő versei; Hammadnak tulajdoítják; Imru’ al-Qais, Tarafa, Zuhayr, Labid, ‘Antara Ibn Shaddad, ‘Amr ibn Kulthum, and Harith ibn Hilliza.

16. A versek szókincsének vizsgálata
a költeményekben sokszor dialektikus, vagy elavult szókincs; nyelvi és tárgyi exegesis; lexikológiai kísérletek;

17. A pogánykori versek hitelességének kérdése
egy gazdátlan verset vagy töredéket beillesztettek; Zuhayr költeményébe al-Havvat; Imrul Qays és Tabatta Sarran műveiben is; al-Szujjuti: al-Muzhirban egy fejezet a mesterségesen csinált verseknek;

18. Hammad és Halaf
ix. sz. vége; régi gyűjteményekbe betette a maga kászidáit;

19. IX. sz. irodalomtudósok
al Aszmá’i, Bászra 83o – tudományos igazság, az általa terjesztett hagyományok megbízhatósága; tanítványa al-Sidzsisztáni, 868 – rámutatott, hogy mik az interpolációk; Ibn Durejd 933; al-Mubarrad, 898; al-A’rábi, 845 – szigorú tudósok, a hagyományok hitelességén munkálkodtak; glosszák, amelyek egy költeményről, vagy a költemény egyes részeiről szólnak; kritikai tanulmányozás, Theodor Nöldeke

20. Az iszlám kifejezései a versekben és a hitelesség
anakronizmusok; taszbih: isten magasztalása; muszallá: imahely; Mohamed előtt az arabok nem ismertek imarítust; predestináció ismeretlen a pogánykorban – meg van írva a sors, maktúb, ez elképzelhetetlen; a pogány arab istenek, Manáják lenyilazták ádozatukat; Manája szövés; fard és szunna; becsületesség és tisztességtelenség kifejezése régen is az út-szimbólummal; pogány bűn: ithm, atham – tisztaság, tisztátalanság; birr: tisztaság; A becsületesség (birr) egészség (bur). engedelmesség: iszlám; Rahmán: muszlim; Nöldeke szeritnaz ilyenkifejezések vagy későbbi betoldások, vagy módosítások; Allátu helyett Allahu; wal-’amá’imi a lá wa’Á’imi (fejfedő a nem, Á’imra helyett); al-Aszmái a fahajáki Vadduni: éltessen Vadd! helyett rabbi; csak ezzel az a baj, hogy ez nem istent jelent, hanem királyt; monotheisztikus korrektúra;

21. Pogány istenek
al-Lát és al-Uzza (ibn Hadsar); Manáják, amint szövik a sorsot; Alláh; Á’im – Aümos – nabateus haurán feliratok; fahajáki Vadduni: éltessen Vadd!

22. Teológiai cenzúra a régi versek közreadásakor
a pogány istennevek kiirtását természetesnek találták; al-Aszmái a fahajáki Vadduni: éltessen Vadd! helyett rabbi; csak ezzel az a baj, hogy ez nem istent jelent, hanem királyt; monotheisztikus korrektúra; Imru-l
Qays: la ammu dsaddi – ősöm tiszteletére mondom; – la ammu bika volt eredetileg, ami pogány vallásos eskü, amit behelyettesítettek azzal, hogy wa-rabbi abika, amit nem mondhatott egy pogány;

23. Változtatások a régi versekben
ibn Hisám: e kászidában két szót megváltoztattunk, mert a költő a prófétát csúfolja; Hasszán kászidájából három sort kihagytunk, mert éktelen kifejezések vannak benne; csere, kihagyás; cél a vallás diadala; Ibn Hisám leírja ezt a folyamatot

24. Közbeszúrások a régi versekben
ld. fent.

25. Labid diwanja
a pogány világ kimúlásának egyik szemtanúja; a hét Mu’allakat egyike; egy időre eltűnt a kézirat, majd Juszuf al-Khálidi, jeruzsálemi polgármesternél a diwan első része; sok kiforrortt muszlim tanítás; egyesek szerint ez azért van, mert Labidnak Mohamed előtt is monoteisztikus eszméi vannak; ezek azonban interpolációk; a vérbő pogány hangulatú versek nem találnak a muszlim kegyességgel; semmi szerves összefüggés nincs a versek eleje és vége között;

26. Az átmeneti kor költői – muhadram
Zuhayr;

27. A régi költészet népszerű hagyománya
keleten a költészet elitista; népies elbeszélések és rege-ciklusok; Ezeregy éjszaka; Antar-regény

28. Az Antar-regény
Antara legendás története, a keresztes hadjáratok korából; Absz-törzs, egy fekete rabszolganő gyereke; ebben benne van az a vers, amely a Mu’allakatban, mert Antara elismeréséhez a törzsben ez nagyban hozzájárult, így a regényből sem maradhatott ki;

Szólj hozzá

at-Tanukhi

január 19, 2009 at 1:11 pm (arab irodalomtörténet, vizsgakövetelmények)
Tags: , , ,

1. at-Tanúkhí élete.
- apja: Abul-Qasim ’Ali ibn Abi al-Fahm at-Tanukhi (281/893, Antakiya – 342/953 Baszra), 3o6-ban Bagdadba megy al-Mu’tadid kalifával, hogy jogi tanulmányokat folytasson;
- Abu Hanifa madhabja szerint tanulmányozta a vallásjogot, és hadithokat hagyományozott tőle
- fiatal korában kinevezték al-Ahwaz főbírájává, majd egyéb fontos pozíciókat töltött be
- híres volt emlékezőtehetségéről, nagy mennyiségű ayagot tudott a nyelvtanról, nyelvről, jogtudományról, teolgiáról, logikáról, építészetről, stb.
- voltak saját művei is
- nagybátyja Abu ’Ali at-Tanukhi szintén kádi és író
- úgy tűnik, apai nagyapja szintén foglalkozott irodalmmal
- ez a tudományos környezet hatott at-Tanukhira
- tanárai:
- hagyományok: Abu Bakr as-Suli
- költészet: Abu Dzsa’far
- fiqh: al-Atram, an-Niswi, Muhammad ibn al-Hasan ibn Dzsumhur (bászrai író és költő), Abul-Faradzs al-Isfahani (Bagdadban)
- Abu ’Ali al-Muhassin ibn Abi al-Qasim at-Tanukhi (327/938 Baszra – 384/994 Bagdad)
- a történeti források nem rendezik hivatalai ellátásának pontos idejét
- életéről a legtöbb híradás a Niswarból való
- leírás közöl róla Yaqut al-Hamawi, at-Ta’alibi, Ibn Hallikan, Gars an-Ni’ma as-Sabi
- fiatal korában vallási tudományok, Korán, vallásjog, adab (nem csak irodalom, hanem udvari finom modor és az írnoki mesterség szabályai)
- 346/956 – állami szolgálat Huzisztánban, Suq al-Ahwaz pénzverdéjéban, ahol a pénz és súlymérték ellenőre
- Ahmad Ibn Sayyár kádi hivatásos tanúja
- al-Muhallabi bagdadi kalifa (apja barátja) kinevezi bíróvá Saqá al-Furátban, Bab al-Qasrban és Bábilban
- al-Mut’i kalifa bíró tisztet adományoz neki al-Ahwaz közelében
- 36o/97o k. újra Bagdadban, hatalmi harcok miatt munkanélküli, majd ismét bíró (Wasit)
- 366 írnok és waqf-ügyeket intéz Bagdadban
- 367/973 – megkezdődik kapcsolata ’Adud ad-Daulával, aki kora legnagyobb ura, költő és író, irodalmi szalont vezet, aho, at-Tanukhi különleges megbecsülésnek
- örvend, diplomáciai és házasságkötési ügyeket intéz
- többször kegyvesztett
- utolsó 1o évében az írásnak sznteli magát

2. at-Tanúkhí művei.
- 1. Kitāb al-Mustağād min Fa’alāt al-Ağwād (dzs = ğ) – ez a legrövidebb könyve, híreket gyűjt össze benne a pogány kortól saját koráig, nem használ benne köznapi kifejezéseket
- 373/983-tól
- 2. Al-Farağ ba’da aš-Šidda – olyan történeti gyűjtemény, amely szeint a csapások után valami jó következik
- 3. ’Unwān al-Hikma wa-Bayān – bölcs mondások gyűjteménye
- 4. Dīwān
- 5. Nišwār al-Muhadara

3. A Niswár al-muhádara címe, műfaji besorolása.
- Élelemkészlet a társalgáshoz (a cím nem adható pontosan vissza a Nišwār fordítási problémái miatt)
- történet-gyűjtemény, főként a X. századi ’abbászida procedúrákról
- egy professzionális társalgó és udvaronc kézikönyve
- Fähndrich szerint nem rendes anekdota-gyűjtemény, mert sok történet nem tesz eleget az anekdota általános definíciójának (az anekdota olyan történet, amely egy történelmi személyt egy adtt pillanatban mutat be, amikor az valamit mond vagy tesz)
- okai, amiért nem anekdota-gyűjtemény: a. egyes részei nem törtélmi szmeélyiségekről szólnak, hanem versek és verstöredékek, ezen kívül vannak állatmesék is; b. történelmi személyiségekről, de nem elég kidolgozottak, viccek és aforizmák; c. időbeli kiterjedésük miatt átlépik az anekdota kereteit

4. A Niswár al-muhádara leírása a koráról.
- a könyv célja (bevzetőben), hogy leírást adjonaz emberekről különböző csoportjaik, kulturális hátterük, foglalkozásuk, társadalmi helyzetük, erkölcsi színvonaluk szerint; azt szerette volna, ha könyve a kor tükre
- a. műveltségi-kulurális helyzet; fontos, hogy bibliográfiát ad kora irodalmi személyiségeiről
- b. a politikai helyzet – kalifák, emírek, vezírek életkörüményei, viselkedése – történeti adatok fontossága
- c. társadalmi helyzet – elit, középosztály, köznép – szokások és viselkedésminták, tolvajok – edge-romantika, rablányok – úr és rabszolga viszonya, szerető és szeretett
- d. gazdasági helyzet: mesteremberek, mezőgazdaság és az ehhez kapcsolódó közigazgatás (iqtā’), abóbérlők (multazimok), kereskedők, pénzérmék és pénzverdék
- e. gazdagok és szegények

5. A Niswár al-muhádara forrásai.
- adatközlők, kivétel a költészet, de sok olyan trténet, amelyneél megszegi ezt a szbélyt és írott forrásokból merít
- szóbeli hagyományozók: al-Mawşilī, Abūl-Fahm, al-Baġdādī, al-Anbārī, In Dāsi, Abū ’Abdullāh
- versek: As-Sūrī, Al-Banġā, stb.
- írásos források: 1. beszámolók, dokumentumok, jegyzetek; 2. korábban már létező könyvek; 3. költők dīwānjai
- személyes tapasztalat: 1. hallottak, személyes tanú; 3. másokról való megemlékezések

6. A Niswár al-muhádara történeteinek a szerkezete.
- nem fejezetek szerint rendezi a könyvet, ennek okai: a könyv több olyan történetet tartalmaz, amelyet több fejezet alá be lehet osztani; célja, hogy felkeltse az olvasó érdeklődését, hogy az olvasó ne ismerje a történet végét; 3. vannak olyan verssorok, amiket sehova nem lehet besorolni, ezért külön fejezete kellett volna csoportosítani
- nincs időbeli elrendezés, nem említ évszámokat, hír szerinti (és nem történészi) hagyományozó
- egymáshoz kapcsolódó híek: a szerző azokat a híreket mutatja be egy ömbben, amelyek: egy téma körül forognak; 2. ugyanarról a személyről szólnak, ugyanaz az isnād-juk
- egymáshoz nem kapcsolódó hírek: nem akar hozájuk magyarázatot fűni, nem akarja egy sajátos értelmezés szerint összerakni, nem voltak a szerző előtt nagyobb törénelmi folyamatok
- amikor magyarázatokat fűz hozzá: felvilágosítva vagy hangsúlyozva
- amikor elagyja a magyarázatot: mert mindenki előt ismert a történet, mert számára ismerős a kifejezés, mert a versek is ismertek voltak

7. A Niswár al-muhádara történeteinek típusai, példákkal illusztrálva.
- 1. Furcsaságok és érdekes történetek – Az emberről, aki magas helyről esett le, épen maradt, majd hazafele menet a küszöbben megbotlott éa meghalt
- 2. Kincs találása – A ktésziphoni halász, aki kincset talál, és ezért cserébe a halászat jogát kéri
- 3. Vallás, Korán – „Jaj neked, te tán még Allahnál is előkelőbb vagy?” (a nő, aki kicserélte a nafsi szót a ruh szóra, mert a nafsot nem használják az előkelők)
- 4. Álmok és jóslás – Abū Ğa’far és Nūbaht, a mazdaita csillagász (vö. József a börtönben)
- 5. Összejövetelek – aš-Šarīf és Ibn al-Mādirā’ī, amikor Abū Zanbūrnál ittak
- 6. Kiváló tulajdonságok – hogyan kapott egy férfi és egy nő száz-száz dínárt Abūl-’Abbāstól
- 7. Rossz tuajdonságok – Asad ibn Ğuhūr, aki háromszor kért vzet a tintatartójába
- 8. Bűnözők – Bilāl, aki 1oooo dirhemért vásárolta meg saját halálát
- 9. Bölcsességek, mondások – „Jobb elviselni azt a fájdalmat, amit valaki ismer, mint újat keresni magának, amit nem ismer”
- 1o. Szó- és névmagyarázatok – at-Tallāğ (a jeges?)
- 11. Egyéb történetek – orvosság a lódarázs csípésére (pohár hideg víz)

8. Az al-faradzs ba’da s-sidda irodalom at-Tanúkhí előtt.
- nem lehet műfajként kezelni
- farağ – megszabadulás, enyhülés, happy end
- csak akkor van létjogosultsága, ha a vallással kapcsolatos
- at-Tanukhi nem elégedett meg ezzel a magyarázatta
- önálló műfajjá válását al-Madā’inī – nek köszönheti, aki az első ilyen gyűjteményt összeállította – Allah a legnagyobb szükségben váratlanul segítséget küld
- eredete lehetsége a Koránból, a haditból, de perzsa hatásokra is visszavezethető

9. Az Ezeregyéjszaka összevetése at-Tanúkhí művével.
- jellemzőjük a kerettörténetes elbeszélés (€ez indiai sajátosság), ezek lehetnek anekdoták, legendák, tanító szánékkal írt történetek, mesék, humoros történetek, álatmesék, kalifák történetei
- a két gyűjtemény történetei között a felűnő különbség a nők helyzete

10. al-Faradzs ba’da s-sidda keletkezése, forrásai.
- 984-ben kezdi írni, egyes történeteket a Nišwār-ból ide tett
- alkalmazza a hadith-technikát, ahol lehetséges
- sanad: névláncolat
- a történetek nagy réze ismerőseitől származik
- források: aș-Șūli, stb.

11. Az elbeszélő technika (narráció) al-Faradzs ba’da s-sidda c. műben.
- narrátor, függő beszéd, a narrátor nem mondja el, mit gondoljunk, nem kommentálja a történetet

12. Az első három fejezet rövid ismertetése.
- 1: Korán-idézetek, amelyek at-Tanukhi szerint a műbe kívánkoznak; a nehézségek mindig együtt járnak valami pozitív változással;
- aki rábízza magát a gondviselésre, azt Allah biztosan megsegíti
- Bibliai alakok szeencsésen végződő trténetei a Koránból
- 2. hadíth-válogatás, olyan történetek, ahol a bajt enyhülés követte
- 3. egyéb történetek

13. Mutasson be öt történetet az al-Faradzs ba’da s-sidda c. műből (Bisztrán Ágnes fordításai alapján).
- 1. 18. sz. Az elefánt tulajdonosa és az írnok (recitáld hajnali ima közben a nem láttad-e, mit tett urad az elefánt gazdival szúrát)
- 2. 24. Aki elrejt egy muszlimot, azt Allah is elrejti, aki egy bajban levő emberről leveszi a terhet, aról Allah is leveszi
- 3. 79. hogyan panaszolta be Ibn Yazdādot Abū Ayyūb írásban Allahnál
- 4. 158. A bizánci keresztény nagyapa találkozása arab unokájával
- 5. 177. Amiben al-Ma’mūn kalifa ötmillió dirhemhez akar jutni

14. Mutasson be öt történetet az al-Faradzs ba’da s-sidda c. műből (Pálovics Ede fordításai alapján).
- 1. 11. Jeremiás és Dániel találkozása az oroszlánok vermében
- 2. 16. Egy mondat, amely megszabadít, 1oooo dirhemért
- 3. 122. A. Az énekes, aki megkönyörült a rabon
- 4. 122. C. A szolga, aki az egész ételt a király fejére borította
- 5. 235. Nagy Sándor esete a kínai császárral

15. Elemezze részletesen az al-Faradzs ba’da s-sidda c. műből (Pálovics Ede fordítása alapján) a 269.-es (pp. 57-62.), a 341.-es (pp. 65-72.) és a 342.-es történetet (pp. 72-78.).
- 269. A férfi, aki megesküdött, hogy soha többet nem fogad el meghívást és nem vesz részt temetésen
- 341. A beszédszövő története
- 342. Én vagyok az apád

Szólj hozzá

Tételek – szúfizmus

január 14, 2009 at 9:22 am (iszlám misztika, muzulmán vallás, vizsgakövetelmények)
Tags: , , , , ,

A SZÚFI ÚT
Vizsgatételek, 2009. január 20., 26.

1. Mi a szúfizmus?
2. Mit tartalmaz al-Kalábádí művében a bevezető (’Isten dicsőítése’)?
3. Mit jelent az „Isten ismeretének a tana”?
4. Hogyan határozza meg a szúfizmust al-Kalábádí?
5. Kik a szúfik?
6. Honnan ered a szúfi elnevezés?
7. Miért nevezik a szúfikat szúfiknak al-Kalábádí szerint?
8. Melyek a szúfi magatartás jellemzői?
9. Mit értünk Törvény alatt az iszlámban?
10. Mi a vallás és Törvény kapcsolata az iszlámban?
11. Mit tartanak a szúfik a Törvény és Út kapcsolatáról?
12. Mit mond al-Kalábádí az Isteni Egységről?
13. Milyen a kapcsolat elmélet és gyakorlat között a szúfik szerint?
14. Mit jelent az ’állomás’ fogalma a szúfizmusban?
15. Mit jelent az ’állapot’ fogalma a szúfizmusban?
16. Mi a különbség állomás és állapot között?
17. Hogyan írja le az állapotok tudományait al-Kalábádí?
18. Mi számít őszinte cselekedetnek?
19. Mit jelent az őszinteség a szúfizmusban?
20. Mit jelent az igazmondás a szúfizmusban?
21. Mit jelent az „igazmondás az őszinteségben” kifejezés?
22. Mit ír al-Kalábádí az őszinteségről?
23. A szúfi út és Mohamed égi utazásának kapcsolata.
24. Mennyi az állomások száma?
25. Soroljon fel tizenkettőt al-Qusayrí szellemi állomásai közül!
26. A bűnbocsánat kérés állomása.
27. A bűnbánat állomása.
28. Mit ír al-Kalábádí a bűnbánatról?
29. Menedék keresése Istennél.
30. A mérsékeltség állomása.
31. Magyarázza meg „Az éhezés a valóság népének az útja” mondást!
32. Mit jelent a szolgálat és éhezés kifejezés?
33. Mit ír a megelégedettségről al-Kalábádí?
34. Mi a faqr kettős értelme?
35. Mit ír a szegénységről al-Kalábádí?
36. Mit jelent a világról való lemondás Abú Madyan szerint?
37. Mit ír a lemondásról al-Kalábádí?
38. Mit ír a türelemről al-Kalábádí?
39. Mi a szorongás?
40. Mit ír az istenfélelemről al-Kalábádí?
41. Mi a félelem?
42. Mi a remény?
43. Mi az eltörlés?
44. Mi a mámor?
45. Mit ír a mámorról al-Kalábádí?
46. Mit ír a háláról al-Kalábádí?
47. Mi az Istenbe vetett bizalom?
48. Mit ír az Istenbe vetett bizalomról al-Kalábádí?
49. Mit értünk az Isten előtt való megjelenás alatt?
50. Mi a távollét?
51. Mi a jelenlét?
52. Mit értünk a hatalomba kerítés kifejezésen?
53. Mi a megmutatkozás?
54. Mi az elrejtőzés?
55. Mi az elengedettség?
56. Mit jelent a fesztelenség al-Kalábádí szerint?
57. Mi a tanúskodás vagy jelenlét?
58. Mit jelent a lecsupaszítás?
59. Mit jelent az elkülönítés?
60. Mit jelent az összpontosítás?
61. Mit jelent az elválasztás?
62. Mi az összekapcsolódás?
63. Mit ír az összekapcsolódásról al-Kalábádí?
64. Mi a megsemmisülés?
65. Mi a megmaradás?
66. Mit ír a megsemmisülésről al-Kalábádí?
67. Mit ír a megmaradásról al-Kalábádí?
68. Mit jelent a megismerés a misztikában?
69. Mit értünk „Isten ismeretén”?
70. Mi a megismerés folyamata?
71. Mit ír a megismerésről al-Gílání?
72. Mit ír Ibn Arabí a megismeréaről?
73. Mit ír a bizonyosságról al-Kalábádí?
74. Mit ír az ismeret valóságáról al-Kalábádí?
75. Hogyan jellemzi a megismerőt al-Kalábádí?
76. Mit jelent a szerelem a szúfizmusban?
77. Mi az isteni szerelem lényege?
78. Mit értünk szerelmi elragadtatáson?
79. Mi a Szépség és Fenségesség isteni neveinek értelme?
80. Mit ír a bizalmasságról al-Kalábádí?
81. Mit ír a szerelemről al-Kalábádí?
82. Mit ír az elragadtatásról al-Kalábádí?
83. Mi jellemzi a mester és tanítványa viszonyát a szúfizmusban?
84. Mik a szúfi mester jellemzői?
85. Hogyan oktat a mester Abú Madyan szerint?
86. Mi a különböző mesterek látogatásának az értelme Abú Madyan szerint?
87. Mi a visszavonulás jelentősége?
88. Mi a magány?
89. Hogyan jellemzi a magányt „A szívek élete” c. mű?
90. Mi a magány és közösség viszonya?
91. Milyen két típusú szent ember van a magány és közösség viszonylatában?
92. Miért kell visszatérni a magányból a közösségbe?
93. Mit ír a magányban végzett megemlékezésről „A szívek élete”?
94. Mi a megemlékezés szertartás eredete?
95. Mit ír a megemlékezésről al-Kalábádí?
96. Mit ír al-Gazálí az összejövetelekről?
97. Mit ír al-Gazálí a megemlékezésről?
98. Mi a meghallgatás Abú Madyan leírása szerint?
99. Mit ír Abú Madyan a külsőséges viselkedésű szúfik csoportjáról?
100.Mit ír a meghallgatásról al-Kalábádí?
101.Melyek a viselkedés szabályai a meghallgatáskor Abú Madyan szerint?
102.Milyen a megemlékezés szertartás a naqsabandiyya rendnél?
103.A megemlékezés elmélete a naqsabandiyya rendnél.
104.Mit ír a megemlékezés természetéről Ibn Atá’ Alláh?
105.Mi a hangos megemlékezés jellegzetessége?
106.Hogyan szólít fel megemlékezésre Ibn Atá’ Alláh?
107.Mi a megemlékezés harmadik alapja?
108.Melyek a megemlékezés kategóriái?
109. Melyek a megemlékezés előírásai Ibn Atá’ Alláh szerint?
110.Mi a lá iláha ill’Alláh kifejezés haszna?
111. Mit tud a rahmániyya rendről?
112.Mit tud a rahmániyya rend megemlékezésének a hagyományairól?
113.Hogyan zajlik a megemlékezés szertartás a rahmániyya rendnél?
114.Milyen a megemlékezés szertartás felépítése a rahmániyya rendnél?
115.Mit tud a mirgániyya rendről?
116.Mi volt a núbiai változások hatása a megemlékezésre?
117.Megemlékezés Díwán faluban.
118.A szertartás egyéb formái Díwán faluban.
119.Mit jelent a dikr pecsétje kifejezés a núbiai megemlékezésben?

Szólj hozzá

at-Tanukhi – Évitől

január 14, 2009 at 8:02 am (arab irodalomtörténet)
Tags: , , , ,

1.At-Tanúkhí:

Fiatalon került Bagdadba és ott fejezte be tanulmányait.
Nem csak jogtudománnyal, hanem nyelvészettel, és egyéb tudományokkal is foglalkozott, költő is volt.
Baszrában született 939-ben.
Tanult as-Súlí-nál és diákja volt Abű l-Faradzs al-Isbahání-nak.
Baszrában is nőtt fel<> nem.
Cím: Niswár al-Muhádara wa Akhbar al-Mudákara: Élelemkészlet a társalgáshoz

4. leírása a koráról:

Ír:
Műveltségi/ kulturális helyzetről,
Politikai helyzetről,
Társadalmi helyzetről,
Gazdasági helyzetről,
Közigazgatási helyzetről.

5.forrásai:

Szóbeli történetek és hagyományozások,
Írott források (beszámolók, jegyzetek, korábbi költők díwánjai),
Személyes tapasztalat (hallotta a történetet, vagy szemtanúja volt).

5. történetek szerkezete:

Nem fejezetek szerint rendezte el a könyvet, és nem alkalmazott másféle csoportosítást sem.
A világtörténelem a műben látszólag egymástól független híradásokban jelenik meg.
A hírek és történetek elhelyezéseinek módjai:- egymáshoz kapcsolódó hírek egy tömbben, -kapcsolódás nélküli hírek egy tömbben.

Szólj hozzá

Iványi Tamás: Vallás és állam az iszlámban

január 13, 2009 at 7:36 pm (iszlám tudománytörténet)
Tags: , , , , , , , , ,

Iványi Tamás: Vallás és állam az iszlámban
gondolatok a sari’aról

1. A sari’a országa
- egyenes úton járni
- azonos a valláséval (din); az isteni szabályok egyenessége;
- az iszlámbn a törvény azonos a vallással
- a törvény isteni eredetének eszméje – közmegegyezés van erről
- elképzelhetetlen a teljesen világi alapokon álló állam
- sari’a – Isten rendelkezései fikh: az emberek megértik, és gyakorlati útmutatásokká formálják; megértés; fakih: aki megérti Isten akaratát
- idzstihád: megértés
- sari’a: egyenes út, Isten törvénye, változhatatlan, de magyarázatra szorul
- fiqh: megértés, iszlám jog,

2. A tiszta sari’a
- al-Wahhab: minden újítás bűnös, amit Mohamed óta bevezettek; mindenki, aki nem úgy hisz, mint ő, nem muszlim, dzsihád, tulajdonaikat el kell venni
- Ibn Szaud: imám; vallási teokratikus állam; fia, Szaud elfoglalta Mekkát és Medinát
- Rijádban: ihwan: beduin közösségek, akiket letelepített és fanatizált;
- olema és ihwan közötti feszültségek
- forrása: az állam a sari’a alapján hoz törvényt, akkor a kanonizáció a baj, mert nem lehet a hagyomány alapján magyarázni
- amennyiben nem a sari’a alapján, akkor föld törvények nem szólhatak bele a muszlim közösség életébe
- ha az állam vezetőjét nem a közösség vezetői választják ki, akkor nincs biztosítva az Isten felé a kötelességet képviselni tudó, és a közösség felelős vezetőjének a tiszte
- az imámságot nem lehet örökölni
- a medinai iszlám kora:
- minél távolabb kerülnek M. korától, annál romlottabbak az erkölcsök
- fumdamentalisták: Mohamed vágynak vissza, azt tartják ideálisnak – medinai korszak
- tényleg ilyen ideálisan érvényesültek Medinában a próféta tanításai
- akkor csak a sari’a került alkalmazásra; M volt az Isteni Kinyilatkoztatás
- a jogalkalmazás alanyai igyekeztek M-től elfordulni; a támogatók voltak azok, akik nem mindig viselkedtek megfelelően; vannak olyan K-helyek, amelyek szerint egyesek kiléptek az iszlámból, majd vissza, mert a K-t szövetségi szerződésnek tartották
- ld. 4,137 – nők szúrája; elsősorban a zsidókra magyarázzák, de arabokra is vonatkozik
- 75,36 – medinaiak – változtatták a hitüket; egyesek nyíltan megtagadták; munáfi – képmutató;
- 9,38-39 –
- 3,9o
- borivás ellenzője: Omár, a II. kalifa, mert Medinában számos tevékenység a boriváshoz kapcsolódik
- fokozatosan lett betiltva a bor; nincs általános tiltás; a borivásnak van haszna is, de kára nagyobb; a Sátán azt akarja, hogy ellenségeskedéseket szítson közöttetek a borral;
- Mekkában van szőlőtermelés, ott rendszeresen ihattak bort
- a parázna nők büntetéseknek megváltoztatása – a Korán azt mondja, hogy zárjátok be egy házba, és Allah azt csinál vele, amit akar; hagyomány: kövezzétek meg
- tahyir: felajánlani a feleségnek, hogy elváljon;
- hidzsáb viselete; két szokás ütközhetett Arábiában, és a fátyolpártiak voltak az erősebbek
- a Próféta túl engedékeny volt, és sokszor engedni kényszerült a szokásoknak
- tejrokonság: felnőttek között létrejövő viszony; célja, hogy elkerüljék az idegen férfiakkal való találkozás tilalmát; dajkálás szokása; egyes hagyományok szerint csak fizikai szoptatás esetén áll fenn, hogy ne lehessen a hidzsáb-viselés kérdéseit megkerülni;
- a P-nak igen nagy problémái voltak a törvények életbeléptetésével kapcsolatban
- Mohamed nem beszél a hatalom továbbadásának kérdéseiről
- sem a fiqh, sem a hadiszban

3. Elmélet a bíráskodásról, hatalomról
- Mawardi: al-Akham as-sultaniyya (A hatalom rendelkezései); A bíró (qádi) kinevezéséről
- a bíráskodás hét feltétele:
- 1. férfi – férfi (nagykorú és hím)
- 2. józan ésszel ’aql és éleselméjűséggel fitna
- 3. szabad ember
- 4. muszlim
- 5. igazságosság és erényesség
- 6. ép hallású és látású
- 7. ismerje a sari’a rendelkezéseit – gyökerek és ágazatok, Korán és szunna, kegyes elődök (salaf) megegyezését és nézetletéréseit, az analógia (qiyas) használata; ekkor jogértelmező (mudzstahid) lesz, hozhat és kérhet döntést (fatwa)
- sok utazó leírja, hogy bíráskodásból éltek
- Ibn Taymiyya: as-Siyasa as-sar’iyya; (állami élet a Törvény alapján)
- a helyes megparancsolása és a helytelen megtiltása (Korán)
- mindnyájan pásztorok vagytok, és mindnyájan felelősök vagytok a nyájatokért (Hadith)
- csak elméletben beszél a bíróságról; mindenki, aki ítéletet hoz két ember között

4. Kép a bírói gyakorlatról
- bíráskodás a szeldzsuk korban (XI-XII)
- büntető ítéleteket hozó négy személy:
- 1. uralkodó (ermir, wali, szultan, malik), katonai parancsnok, király
- 2. qádi
- 3. rendőrfőnök (sahib as-surta)
- 4. piacfelügyelő (muhtasib)
- jogsértések orvoslása: mazálim-tanácsok (törvényteleségek)
- 1. magánszíntér (paloták, udvarok belsejében)
- 2. félig magán-,félig hivatalos jelleű helyszínek (uralkodók és katonai kormányzók bírósága)
- kivégzés az uralkodó előtt (bayna yadayhi)
- 3. a város nyilvánossága előtt
- a qádikat önigazolásra használták a kalifák; elsősorban tanácsokat adtak, de nem ők döntöttek; magán- és családjogban van igazán szerepük
- a qádinak a halálos büntetéseknél (huduth) lenne igazán szerepe, csak akkor tudott ítéletet hozni, ha vallomás tett
- az ománi közigazgatási bíráskodás: iszlámjogi segédlettel (suhar, 1974)
- olyan ember nem lehetett bíró, aki hosszú időn keresztül igazságtalan volt, bármennyire is a szultán barátja
- ha lehet, az ügyeke ne egyik vagy másik oldalnak megfelelően oldja meg, hanem közmegegyezéssel
- világi ember irányítja a bíráskodást a vallási állam ellenére, a végső hatalmat nem engedte át a vallási vezetőnek
- marokkói qádi-bíróság 1983
- az iszlámjogi bíró, qádi területe a rituális jog mellett mindig is a családjog volt
- külön működött qádi-bíráskodás, az állami bírák a hákimok
- kibékítő szerep
- a hagyományosan érvényesített sari’a célja a kibékítés
- tanúk szerepe: ld. hadith-kritika, a tanúk szerepe; ugyanaz a vizsgálat a qádi előtt
- bíró segédei: adúl; ott kell esküt tenni, írásban rögzítik; 12-12 tanú, ellentétes állítások

5. Elmélet a bíróról, a sari’a és a hatalom között
- egy XX. sz. mufti a hatalom és a vallás viszonyáról (Mahmud Saltut (1893-1963): Fatawa)
- könyvének címe: al-Qada’ bi-gayr hukm al-islam (nem asz iszlám törvénye szerinti bíráskodás)
- középutas bíráskodás
- olyan ember, aki a Koránnal ellentétesen ítél, nem muszlim, megölhető (ez alkalmazható az állami törvényalkotásra)
- akik teljes szabadsággal használhatják a törvényeket, de mégis rosszul ítélnek
- kétféle törvény: egyértelmű; Koránban, egyértelmű; nincs helye magyarázatnak; qat’i
- egyéni idzstihad – egyéni döntéssel; amire nincs, vagy nem egyértelmű a Korán-szöveg
- amennyiben az igazságosságra és a muszlimok érdekére vonatkozik, még akkor is, ha nem egyezik valamilyen iskolával, itt szó sincs kufr-ról
- minden olyan törvény, ami nem igazságtalan, Isten törvénye
- az állami törvényhozás elfogadása
- van olyan eset, amikor a bírót kényszerítik, de ezt nem azért teszi, mert szándékosan el akarja hagyni, akkor ez nem kufr, csak bűn (ma’siya)
- amennyiben a szíve mélyén az isteni törvényt fogadja el a kisebbik rossz elkövetésének elve alapján

Szólj hozzá

arab irodalmi fogalmak – Ancsától

január 13, 2009 at 10:00 am (arab irodalomtörténet, vendégbejegyzés)
Tags: , , , ,

Figh: a törvény tudománya, vallási és hétköznapi élet kötelezettségei, különböző jogi iskolák szerveződtek eköré (hanafita, málikita, sáfiita és hanbalita)

Qászida: már a pogány korban kifejlődött „célköltemény”, a költő egy cél felé törekszik, kerülő utakon jut el oda

Hamása: hősiességre vonatkozó költemény

Ritá, Martiya: gyászdal

Sag (sadzs): az arab költészet ősi formája, versmértéket nélkülöző mondások, egymással rímelő szótagokra végződik

Mufáhara: dicsekvő költészet

Aqáid: iszlám dogmái

Kalám: dialektika

Hadíth: „híradás, elbeszélés”, Prófétának tulajdonított hagyományok

Balága: retorika

Maqáma: szépprózai műfaj, „helyzet” a jelentése, alapszerkezet

Adab: széppróza

Musnad: Próféta nevében közölt hagyományok gyűjteménye

riszála: levél

Szólj hozzá

Beugró nevek Évitől

január 12, 2009 at 8:59 pm (arab irodalomtörténet, vendégbejegyzés, vizsgakövetelmények)
Tags: , , , ,

Beugró nevek a Goldziher-féle irodalomtörténetből

2. Abu Firas : megh. 967-ben. Sayf ad-Dawla rokona, róla is írt költeményeket. Korának kiemelkedő költője Mutanabbí mellett. Bátor harcos, görög fogságban is volt Konstantinápolyban. Sayf ad-Dawla halála után kalifa akart lenni, de annak fiai csapatokat küldtek ellene, s a csatában elesett.

3. Abu Hanifa: megh. 767-ben. A hanafita fiqh-iskola megalapítója (Oszmán-Török birodalom, Közép-Ázsia, India).

4. Abu l-cAtahiya : megh. 858-ban. Aszkézist, vallásos felfogást (zuhd) hirdető költő. Az Anayza törzsből. Kúfában nőtt fel, ahol fazekas volt, majd Bagdadba ment, ahol a kalifa felfigyelt rá, és támogatta. Világi költészettel kezdte. Verseiben általános erkölcsökről, világról való lemondásról ír.

5. Abu l-Farag al-Isfahani : megh. 966-ban. Ő állította össze az arab költészet legnagyobb enciklopédiáját (Kitáb al-agáni, 21 kötet). Nem csak a költőkről szól, a társadalmi viszonyokat is tükrözi.

6. Abu Nuwas : megh. 810 körül. A VIII. sz. legnagyobb költője. Neve jelentése: „fürtös”. Alacsony rangú családban született, de Baszrában és Kúfában tanult, többek közt Halaf al-Ahmar is tanította. Élt a sivatagban is, itt tanulta a tiszta arab nyelvet. Eztán Bagdadba megy, Hárún al-Rasíd és fia felfigyelnek rá, de itt sokszor bajba kerül, mert költeményeiben nem tudja, hol a határ. Ez okozza halálát is. A régit qászidát megvetette, csak a nyelvben és versmértékben igazodott hozzá.

7. Abu cUbayd : megh. 837. A régi arab társadalom és világnézet számára fontos példabeszédeket írt.

8. Abu Yusuf : megh. 798-ban. Abú Hanífa tanítványa. Al-Mahdí kalifa a főváros főbírójává nevezte ki. A muszlim kormányzásra vonatkozó vallási elvekről írt munkát (Kitáb al-Harág – Az adózás könyve).

9. Ahtal : megh. 710-ben, a keresztény Taglib törzsből. Leginkább városi, de gyakran vágyódik vissza a sivatagba. Az Omajjádokhoz írt udvari költeményeket, nagyon szerették, de alkotott higákat is. Részt vett a korszak legnagyobb költői versengésében (an-Naqá’id – ellentétek) al-Farazdaq-kal és Garírral, Farazdaq pártját fogta.

10. ’Amt b. Kultum : megh. 600 kör, a Taglib törzsből, a Bakr törzs ellensége. Anyja híres, hősies nő volt. Verseiben hág tetőpontjára az arab törzsek dicsekvő költészete (mufáhara). Szintén járt a hírai királynál. Nagyon kedvelte a bort, állítólag ez okozta vesztét.

11. ’Antara : megh. 615 körül, az Abs törzsből. Anyja fekete rabszolganő -> sokáig nem ismerték el, noha sokat tett törzséért. Unokahúgába, Ablába szerelmes. Szerelméről, harcairól énekel. Az arabok nemzeti hőse, a népi elbeszélők rímes regény írtak hozzá (al-Antaríyya, qirsát – Anara).

12. Asma’i : megh. 831-ben. Pogánykori vers-gyűjtő.

13. A-sa (al-Akbar) : megh. 629 körül. Keresztül kasul átutazta Arábiát, a perzsa király udvarában is vendégül láták. Műveiben mutatkotó műveltség sokkal magasabb ez utazások miatt, mint más költőkében. Mestere a bor leírásának. Gúnyköltő is. Egy híressévált dicsverssel ment a próféta elé.

14. As’ari : megh. 935-ban Bagdadban. Teológus, (usúl ad-dín – „a vallás alapjai”, hitágazatok kutatása) a mutazilita tanok okozta viták idején Máturídível egy időben megállapította az igaz iszlám dogmáit (aqá’id). Tanításaik nyomán még sok hasonló munka keletkezett.

15. Baha’ ad-Din Zuhayr : megh. 1258-ban. Az abbászida korszak költője. Mekkában született, Egyiptomban élt. A szultán levelezéséért volt felelős, híres elegáns, könnyes, prózája.

16. Bassar b. Burd : megh. 784-ben. Perzsa származású vak költő, gúnyverseiről híres. Qászidái átmenetet képeznek a régi stílus és az új retorika közt.

17. Baydawi : megh. 1286-ban. Sokáig qádí volt. Egy máig használatos tasfírt írt Zamahsarí munkája alapján (Tasfír al-Qádi – A bíró kommentárja)

18. Buhari: megh. 869-ben. a hadít kutatásának szentelte az életét, ifjúkorától jól ismerte azt. Összeállította az egyik legfontosabb gyűjteményt (600’000-t gyűjtött, 7275-öt foglalt bele – sahíh). Muslim b. al-Haggág kortársa. (két művük együtt – as-Sahíhán).

19. Buhturi: megh. 897-ben, a Tayy törzsből. Abú Tammám tanítványa. Szintén al-Hamása címmel írt egy gyűjtemény, ez kevésbé elterjedt.

20. Busiri : megh. 1294-ben. Egyiptomi súfí költő, a Próféta dicsőítésére írt két verset.

21. Du’ali : megh. 689, vagy 720. Ali kalifa útmutatása szerint először foglalkozott a grammatika elemeivel. Egy rossz Korán-olvasat miatt kezdett el a nyelvtannal foglalkozni. (Allahnak nincs köze a prófétához…)

22. Du n-Nun: megh. 859. A szúfi irodalom kezdetének egyik írója.

23. Fahr ad-Din ar-Razi : megh. 1209-ben. Az iszlám egyik legnagyobb, legsokoldalúbb tudósa. Tasfírja a Korán legteljesebb magyarázata mutazilita szemszögből (Mafátih al-Gayb – A rejtély kulcsai). -> teológiai viták fontos forrása.

24. Farazdaq : megh. 732-ben, a Dárim törzsből. Eredeti neve: Hammám b. Gálib. A higa mestere, Garír vetélytársa. Ahtal a pártját fogta a versengésben (an-Naqá’id – ellentétek).

25. Farrá : megh. 822-ben. Kúfai nyelvész, Kisá’í tanítványa. Bagdadban a kalifa felfigyelt rá, fia tanítójaként alkalmazta. Szerkesztett egy nagy grammatikai munkát (al-Hudúd), ám ez elveszett. A Korán filológiai magyarázatáról tartott előadásokat

26. Gahiz : megh. 867-ben, Baszrában. Az arab próza első nagy képviselője, az adab (általános műveltség, minden tudományból vesz egy kicsit) ősatyja. Sokoldalú, szellemes író, filozófus, filológus. Legfontosabb prózairodalma (Az állatok könyve, A fösvények könyve, Az igazi adíb). Rendszertelenül, egyik tárgyról a másikra váltogat műveiben.

27. Gamil : megh. 699-708, az Udra törzsből. Szerelmi költészete a keleti muszlim népek mondaköltészetére is hatott.

28. Garir : megh. 732-ben, a Kulayb törzsből. A higa mestere, Farazdaq vetélytársa (an-Naqá’id – ellentétek).

29. Gawhari : megh. 1002-ben. A turkesztáni Fárábból való, Fárábí unokaöccse és tanítványa. Tanult Irakban, járt a sivatag arabjai közt, majd tanár, tudományos író lett. Nagy műve a Siháh, az első ábécé-rendbe szedett rímszótár, alapmű. Csak dál-ig jutott, mert meghalt, egy tanítványa vejezte be. Ezt később kiegészítik, a legismertebb bővítést Ibn Manzúr készíti.

30. Gazali,: 1059-1111, Tús. Az iszlám legnagyobb tudósa a vallásos tudományos irodalom minden ágában. Nísábúrban tanult, majd Bagdadban élt, ahol tanár lett. Eddig a sáfiita fiqh-ről írt. Eztán tíz évig elmélkedett a súfízmusról, majd visszatért szülővárosába, itt is halt meg. Bírálta kora tudományos irányait, a súfí misztikának követelt helyet az ortodox vallásban. Újjáélesztette a vallástudományt. Művei: A filozófusok bizonyítékainak összeomlása; A tévelygésből kimentő; A boldogság alkímiája; A vallástudományok újjáélesztése.

31. Gilani : megh. 1166. Tanításaira alapul a qádirijja dervisrend. Misztikus. Bagdadban tanult. Az aszketikus erkölcstannal foglalkozott. Műve: Ami lehetséges az igazság útját keresőknek. Ebben hitvallása is benne foglaltatik.

32. Gunayd : misztikus

33. Gurgani : megh. 1078-ban. Az arab retorika (balága) legnagyobb alakja, a szintaktika alapú retorika megalapítója. Műve: A retorika titkai.

34. Guwayni : megh. 1085. 4 éven át a 2 szt. városban, Mekkában és Madinában élt. A kor legnagyobb teológusa. Az ő tanítványa volt al-Gazálí.

35. Halaf al-Ahmar : megh. 796-ban. Török nemzetiségű. Költeménygyűjtő, hadifogoly ivadéka. Költő, annyira beleélte magát a régi költők világába, hogy nem lehetett megkülönböztetni műveit az övékétől. -> Az ő nevükben is írt.

36. Halil b. Ahmad : megh. 786-ban. Baszrai nyelvész, az arab versmértéktan megalapítója, szótárt írt rokon ejtés szerint csoportosítva a hangokat (Kitáb al-cayn)

37. Hallag : megh. 921-ben. Perzsa származású misztikus gondolkodó, iskolát teremtett. Élete nagy részét a világtól távol, más misztikusokkal töltötte, majd tanait kezdte hirdetni a birodalomban. Hitetlennek bélyegezték, nyolc évet töltött börtönben, majd keresztre feszítették és megétették.

38. Hamadani : megh. 1007-ben. Perzsa. Ő tette elismertté a maqámát arab földön.

39. Hamad ar-Rawiya : megh. 771. Pogánykori versek gyűjtője. Nemcsak gyűjtötte a költeményeket, hanme ítéletet is mondott róluk.

40. Hansa : 6. sz. 2. fele. Asszony, gyászdalokat írt, egy kötetet kitesznek. Csatlakozott az iszlámhoz.

41. Hariri : megh. 1121-ben. A maqáma legnagyobb mestere, nyelvész. Baszrában született. Műve mint nyelvészeti forrás és mint adab egyaránt nagyon értékes

42. Hassan al-Basri : 642-728. Misztikus, a súfík előfutárja. Medinában született, majd Baszrába ment, aszkéta életet élt. Prédikációi, Korán kommentárjai maradtak fenn.

43. Hassan b. Tabit : megh. 673-ban, a medinai Harzag törzsből. „A próféta költője”. A hírai és damaszkuszi udvarokban kezdte, kötetnyi verse közül sok a pogány borról, szerelemről. Miután a Próféta megjelent, mellészegődött, dicsőítette nagyon sok műben, qásidákban siratta el. Az első igazi muszlim költő.

44. Hatib al-Bagdadi : megh. 1070. Műve: Bagdad történelme, 14 kötetben. Hadísz tudós. A kalifátus székvárosában mint prédikátor működött.

45. Hwarizmi, Abu Bakr : megh. 1002. Mindenféle témáról írt ékes stílusú irodalmi leveleket nagy műveltségű barátaihoz.

46. Ibn ’Abbad : megh. 995-ben. A buwayhida dinasztia idején Bagdadban az udvarnál volt vezír, közel állt több kalifához is, szerepe volt a szellemi törekvések állam által való támogatásában. A korszak egyik legjelentősebb alakja mint államférfi és tudós egyaránt. Legfontosabb műve egy nagy arab szótár (al-Muhít – A körülfogó)

47. Ibn Abd Rabbihi : megh. 939-ben. Andalúziából (Córdoba) való. Adab gyűjteményt állított össze, ez az egyik leghasznosabb arab enciklopédia (A páratlan értékű nyaklánc).

48. Ibn al-Atir, Diya, ad-Din : megh. 1232-ben. at-Tabarí munkáját átvéve megírta a tör-netet saját koráig (A tökéletes történelemről).

49. Ibn Farid : 181-1235, Kairó. Súfí költő. Sokáig volt Mekkában, egy teljes díwán őrzi költeményeit az istenszeretetről (pl.: Az út – az arab irodalom leghosszabb verse).

50. Ibn Al-Gazwi : megh. 1256-ban. Történelmi műve: Az idő tükre az előkelők történelmében. A világ teremtésétől 1256-ig.

51. Ibn al-Mu’tazz: megh. 907-ben. Kalifa fia, őt is kikiáltják, de ellenlábasai még aznap meggyilkolják. Az új irány képviselője, költészeti antológiákat is szerkesztett.

52. Ibn al-Muqaffa: megh. 758-ban. Perzsa, perzsáról arabra fordított prózát (Pancsatantra -> Kalíla és Dimna). Csak felnőtten tért át az iszlámra.

53. Ibn ’Arabi : 1165 Murcia – 1240 Damaszkusz. Sevillában tanult, majd kelet felé utazott. A miszticizmus (tasawwuf) legnagyobb képviselője (Mekkai kinyilatkoztatások – az angyali titkok, A bölcsességek ékkövei). Írt egy nagy tasfírt és szerelmes verseket is (Vágyak hatalma, ezek túl aerotikusnak tűntek, így a qádi írt egy értelmezést hozzájuk szerelem tárgya Isten).

54. Ibn Ar-Rumi: megh. 896-ban. Bagdadban született, dicsverseiről és gúnyverseiről ismert, de leírásai is elismertek.
55. Ibn as-Sikkit : megh. 857-ben. Pogánykori vers-gyűjtő, Farrá’ tanítványa. Grammatikai munkája a Kitáb al-alfár, A szavak könyve.

56. Ibn Hanbal : megh. 855-ben. Az iszlám egyik legtekintélyesebb imámja. A leghíresebb musnad-gyűjteményt („társanként” egybegyűjtött hadíthok gyűjteménye) állította össze, Buhári és Muslim mestere, a hanbalita fiqh-iskola megalapítója (Irak, Híra, Egyiptom).

57. Ibn Malik : megh. 1273-ban. Százada legnagyobb nyelvtudósa. A család Andalúziából származott, de ő Damaszkuszban született, tanított. Verses nyelvtudományi munkája az Alfiyya – Ezres (verses formában).

58. Ibn Manzur : megh. 1311-ben. Egyiptomi tudós, Gawharí Siháh-jához írt kiegészítést (Az arabok nyelve).

59. Ibn Qutayba: megh. 889-ben. Bagdadi tudós, bíróként dolgozott. Sokoldalú tudós (hadít, nyelvészet – Adab al-Kátib, történelem – Kitáb al-Maánif). Az első nagyobb költőéletrajz-gyűjteményt állította össze. Adab munkái is vannak.

60. Ibn Rusd : megh. 1198-ban. Más néven Averroes. Marokkóban volt orvos. Arisztotelészt eredeti valójában próbálja lefordítani, az arab torzítástól mentesen. Al-Gazálí műve ellen, a filozófia védelmében írta Taháfut at-Taháfut c. művét, amire a XV. században írtak kritikákat.

61. Imru ul’Qays : megh. 540 körül, a dél-arab Kinda törzsből. Jemeni királyok ivadéka, kalandvágyó, -> apja száműzte („a bolyongó király”). Apját megölik, ő bosszút esküszik, segítséget kap a bizánci császártól, de nem váltja be, mert meghal. Jó természetleíró, a szerelemről is ír.

62. Ka-b b. Zuhayr : megh. 645 körül. Zuhayr b. Aby Salmá fia. Eleinte gúnyolta a Prófétát, az halálra ítélte, erre Kab dicsőítést írt hozzá (Bánat Sucád – a burda-vers). Mohamednek annyira tetszett, hogy neki adta a köpenyét (burda), ami azóta is ereklye.

63. Kisá’i : megh. 804-ben. Kúfai, perzsa származású nyelvész. Halílnál tanult Baszrában, de sivatagi beduinoktól is tanult. Hárún al-Rasíd fiát tanította. Síbawayhi vetélytársa.

64. Labid : megh. 662, a Banú Gafar törzsből. A legszebb qászidákat írta, elégiákat testvére halálára. A koránt hallván nem írt többet verset. Nagyon öreg kort tulajdonítanak neki (145 év).

65. Ma’arri : megh. 1057-ben. Korszakának, a részkirályságok korának nagy költője, az arab irodalom egyik legeredetibb szelleme. Gyermekkorában teljesen megvakult. Aleppóban tartományban született, előbb apja tanította, majd Aleppóban tanult, aztán szülővárosában tartott előadásokat. Később Bagdadba, a szellemi élet központjába ment, itt különféle gondolatkörökkel ismerkedett meg. Eztán szegénysége és anyja betegsége miatt hazatért, és itt élt, dolgozott haláláig. Irodalmi levelei (episztolái – A bűnbocsánat episztolái), két gyűjteménye nevezetes (egyikben nyíltan bírálta korának normáit). Mutanabbí csodálója volt. A zuhd világnézetét vallotta, buddhista hatások érvényesültek tanaiban. Próbált a Korán stílusában írni, ezért még inkább elítélték.

66. Magman :

67. Malik b. Anas : megh. 795-ben. A málikita fiqh-iskola megalapítója (Észak-Afrika, Spanyolország). Híres munkája a fiqh-tudomány alapja.

68. Maturidi : megh. 944-ben Samarqandban. Teológus (usúl ad-dín – „a vallás alapjai”, hitágazatok kutatása), a mutazilita tanok okozta viták idején Asaríval egy időben megállapította az igaz iszlám dogmáit (aqá’id). Nem marad fenn műve. Tanításaik nyomán még sok hasonló munka keletkezett.

69. Mawardi : megh. 1058.jogi munkákat írt.

70. Maydani : megh. 1124-ben. Példabeszéd- és közmondásgyűjteményt állított össze magyarázatokkal (Kitáb magmac al-amtál).

71. Mubarrad: megh. 898-ban. Nyelvész, a baszrai iskola képviselője. Munkája (al-Kámil – a tökéletes) a nyelv, költészet, történelem, szokások, hagyományok kincsestára.

72. Mufaddal ad-Dabbi: megh. 786 kör. Költeményismerő, gyűjtő. Az abbásida uralkodók alatt al-Mansúr kalifa felszólítására 128 verset gyűjtött össze (al-Mufaddaliyyát) a trónörökös nevelésére.

73. Muslim : megh. 874-ben, Buhárí kortársa, az övéhez hasonló elvek alapján szintén hadít-gyüjteményt állított össze (a két mű együtt – as-Sahíhán).

74. Muslim b. al-Walid: megh. 823-ban. Bagdadban élt, az udvar támogatta. A qászidát próbálta fenntartani.

75. Mutannabi : 915-965. Sayf ad-Dawla költői közül a legkiválóbb. Kúfában született alacsony rangú családban, Damaszkusban tanult, majd beduinok közt. Nagyravágyó, öntelt ember volt. Sayf ad-Dawla udvarából elment, mert elégedetlen volt. Járt Egyiptomban, Bagdadban, Perzsiában, rablók ölték meg.

76. Nabiga ad-Dubyani an-: megh. 604 körül, a Dubyán törzsből. A leginkább udvari ember, igazi neve Ziyád b. Muáwiya. Előbb a hírai királynál, majd kitúrták, és a gassánidák udvarába ment Szíriába. Itt írt költeményt a Hírába, kimagyarázta magát a királynál, és visszatért. Versei főképp fejedelmeket dicsőítenek, de van, ami a Dubyán törzzsel foglalkozik.

77. Nawawi : megh. 1277-ben. Ő állította össze a legelterjedtebb „negyvenes gyűjteményt”, valójában 42 mondással. A társakra is nagy hangsúlyt fektetett.

78. Nuwayri: megh. 1333-ban. Kairói enciklopédista, adab szerző, történész. Ő állította össze a legterjedelmesebb adab gyűjtőmunkát.

79. Qalqasandi: megh. 1418-ban. Egyiptomi jogtudós, hivatalnok, egy nagy adab enciklopédiát állított össze (A vaksi hajnala).

80. Qazwini, Galal ad-Din : megh. 1283-ban. Damaszkuszban élt. Mukája: A teremtmények csodái és az országok nevezetességei. Ez égitestekről, állatokról, növényekről, ásványokról, országokról, városokról szól.

81. Qusayri : megh. 1072, Az Értekezés a szúfi tudományról c. munkájában a különféle tartományokban élő szúfi tanítványokhoz intézett oktató levél formájában szabatosan meghatározta a szúfizmus helyét az iszlámon belül, és miután még a leghíresebb szúfi szentek életrajzát és bölcs mondásait is előrebocsájtotta, a szúfi világnézet szempontjait könnyen érthető módon adta elő.

82. Rabra al’Adawiyya :

83. Safri :

84. Sahrastani: megh.1153. A vallásfelekezetekről és pártokról című munkájában az összes ismert vallás és filozófiai rendszer, úgymint az iszlámon belül kialakult szekták, pártok, és vallástudományi iskolák ismertetését és jellemzését, szétágazó tanaik alapos ismertetését nyújtja.

85. Sakkaki : megh. 1229. az arab retorika talán legnagyobb hatású szerzője volt. Fő műve a tudományok kulcsa, melyben összefoglalta a különböző tud.-ok tanításait. Ennek 3. kötete foglalkozik a retorika tudományágával.

86. Samaw’al: megh. 560 körül, zsidó. Találkozott Imru’ al-Qays-szal (az rábízott öt páncélt Yathribtól élszakra fekvő kastélyában, amiket halála után ellenségei követeltek; ő nem adta oda még fia életéért sem -> „olyan hűség, mint Samaw’al hűsége).

87. Sanfara : megh. VI. sz. elején, legközvetlenebb beduin költő, az Azd törzs tagja. Gyermekkorában a Salamán törzs foglya, köztük nő fel, majd megtudja az igazságot, bosszút esküszik, kóbor költő, sulúk lesz. Egy leíró qászidája maradt fenn: Lámiyyat al-arab.

88. Sibawayhi: megh. 792-ban. Perzsa származású baszrai nyelvész, „az arab nyelvtan atyja”. Műve: al-Kitáb.

89. Suli : megh. 946-ban. Költő, adab szerző (A dokumentumok könyve, Az írnokok tudnivalói). Több bagdadi kalifa udvarában is működött.

90. Ta’abatta Sarran : megh. 530 körül, „a rosszat a hónalja alatt viszi”. Igazi neve Tábit b. Gabir, a Fahm törzsből való, Sanfará vándortársa volt és gyászdalt írt hozzá, de írt ilyen nagybátyjához is. Legendák szerint démoni lényekkel harcolt. Anyja fekete volt (agribat al-arab – „az arabok hollói”).

91. Ta’ahbi :

92. Tabari : megh. 922-ben. Az arab történelem atyja. Nagy tafsír munkája is van. Történelmi munkája: A próféták és királyok évkönyve. Évről évre halad a világ teremtésétől bibliai és perzsa történeteket, az iszlám születésén át 914-ig. Minden adatot isznáddal, hadít-szal támaszt alá, de ezek gyakran ellentétesek egymással, így mindkettőt bemutatja. Nagyon alapos. A környező népek (perzsák, zsidók) történetét is leírja.

93. Tanuhi : megh. 994-ben. Qádi, könyvet szerkesztett a régi adab művekből és azok alapján. Ezek célja a biztatás, kitartásra nevelés (Az idézetek könyve). Másik könyve szórakoztató mondásokat, anekdotákat, bölcsességeket tartalmaz (Az élvezet keltésének és a jó társaságnak a könyve).

94. Tarafa : megh. 564 körül, a Bakr törzsből. A gúnyköltészetben alkotott, nem szerették, így nagybátyjával, Mutalammis-szal elment a hírai király udvarába, ám magára haragította őt, így az elküldte és megölette. Legszebb qászidáját még törzsével élve írta.

95. Tawhidi: megh. 1023-ban. A széppróza mestere, filozófus, moralista. D-Iránban született, Bagdadban tanult, majd Rayyba (Irán) ment. Két fő műve van.

96. Umar b. Abi Rabi’a: megh. 710-ben, Arábiai költő. Ekkortájt arrafelé nem harcias, hanem szerelmes költészet dívott, ennek legkiválóbb képviselője. Erotikus szerelmi költeményeit díwánba gyűjtötték.

97. Urwa : megh. 596 körül, az Abs törzsből. Nagylelkű beduin, rablólovag, sulúk.

98. Zamahsari : garalláh – „Isten szomszédja”).megh. 1143-ban. Sokáig élt Mekkában ( Nyelvész (arab-perzsa szótár, nyelvtankönyv), nyelvtudományi munkákon kívül írt egy koránmagyarázatot is, erre támaszkodott Baydáwí. Adab gyűjtéssel is foglalkozott. Művei: Bevezetés az adab irodalomba; Az ékesszólás alapja; A kiváló.

99. Zayd b. Tabit: A Próféta íródeákja, halála után Abú Bakr kalifa megbízásából összegyűjtötte a Koránt. Ez ellentmondásban állt később felmerült forrásokkal, így 650-ben egy bizottság újravizsgálta, a végeredményt kanonizálták, a forrásokat megsemmisítették.

100. Zuhayr : megh. 625 körül, a Muzayna törzsből. A családban sok a költő. Ő a Dáhis-Gabrá’ háború végének megéneklője, leghíresebb qásidája a nagyurak bőkezűségét dicsőíti. Nem lobbanékony beduin-költeményeket ír, több bennük a bölcs tanítás.

Szólj hozzá

Kalila és Dimna II. rész – TEsztitől

január 11, 2009 at 5:08 pm (arab irodalomtörténet, vendégbejegyzés, vizsgakövetelmények)
Tags: , , , , , , ,

A Kalila és Dimna elemzése, összehasonlítva a Pancsatantrával
(147-234.oldal)

A történetek mindegyike ugyanazzal a mondattal kezdődik:
„Dabsalím, a király, így szólt Bajdabához, a filozófushoz:” A király ekkor elmondja, hogy hallotta, s tudomásul vette a bölcs példabeszédét, s mindig valamilyen új ismeretre törekszik, kijelöli a következő mese alapmotívumát. A filozófus előhoz egy történetet, s az uralkodó általában így kérdez rá: „Hogyan volt az?”. A példázat ekkor kezdetét veszi, gyakran több, beleszőtt történettel tarkítva. A Pancsatantra (azaz Ötös könyv) történetei ezzel szemben összefoglaló, valamilyen szentenciát tartalmazó versikével veszik kezdetüket. A beszédet így vezeti be: „Hogy volt ez?” Szerkezete eltérő, hiszen egy-egy könyvön belül számozott mesék vannak. Szereplői beszélő nevekkel rendelkeznek. Bár egy-egy fejezet egyértelmű átvétel a szanszkrit meseirodalomból, gyakran találunk hasonló szereplőket, vonásokat azokban a részekben is, ahol a bölcs mondás egészen mást tartalmaz.
A bagoly és a holló (147-169.) című rész a Pancsatantra harmadik könyvének kerettörténete: A varjak és a baglyok háborúja. Az ezer holló egy terebélyes fán élt a hegyen, mellettük egy barlangban ezer bagoly tanyázott, s egyik éjszaka rajtaütöttek a hollókon. Az öt bölcs tanácskozott, mitévők legyenek, a menekülést, az adófizetést, vagy a háborút válasszák. „…nincs háború a lelkek és testek feláldozása nélkül”- szólt az ötödik tanácsadó. Óva intette a királyt, s egy történetet mesélt el neki: Volt egyszer egy csapat daru, akik végül elálltak attól, hogy a bagolykirályt megválasszák vezetőjüknak, mivel az arra tévedt holló, aki szintén egy példázatot hozott fel nekik: Az elefántok az aszály miatt a nyulak földjére tévedtek, összetaposták az ott élőket. Fejrúz felkereste az elefántok fejedelmét, s közölte vele, hogy a tó Hold istene elítéli a gyengék bántalmazása miatt, kéri, hogy tartson vele. A tóban a Hold tükörképe meggyőzte a királyt, a csel sikerült, az elefántok többé nem jelentettek veszélyt a védtelen állatok számára. A holló folytatta: ”… minden királyok legrosszabbika az álnok”. A cinke volt a szomszédja jó darabig, de egyszer csak eltűnt, így a nyúl beköltözött a helyére. A cinke visszatért, s nem tudtak megegyezni, hogy kié a lakhely ezek után. Végül felkeresték a macskát, a kádit, ki igen jó, jámbor, istenfélő állat hírében állt. Amikor közel merészkedtek hozzá, az megölte mindkettőt. A darvak elálltak – a holló tanácsára – tervüktől. Egy bagoly meghallotta mindezt, hatására örök háborút ígért a két nemzetség között: „…a nyelv által ejtett seb be nem gyógyul.” A holló megbánta tettét, igazat adva a bagolynak.
Ekkor visszaérünk az eredeti történethez. Az ötödik tanácsadó háború nélküli felszabadulást remél. A remete becsapását hozza fel utoljára: A remete áldozati kecskenyájával egy agyarfúrt népségbe ütközött, aki elhitették vele, hogy kutyát cipel, így az megbabonázva hagyta ott állatait nekik. A holló hasonló cselt eszelt ki: elűzöttnek, tépettnek mutatkozott, s a bagolykirállyal elhitette, hogy mivel a háború ellen szólt, kirekesztetté vált. A baglyok fejedelme a vezírek tanácsát kérte. Az első a megölését javasolta, a második ellenkezett, a kereskedő és a tolvaj esetét hozva elő. A dúsgazdag férj felé soha nem közeledett szép felesége, ám a tolvaj észlelésekor hozzábújt. A férfi igen megörült neki, megköszönte tettét, s hagyta elmenni zsákmányával. A harmadik vezír egyenesen tanácsadónak akarta kikiáltani, felhozva a remete, a rabló és az ördög példázatát. A tolvaj a jól tejelő tehenet akarta, az ördög a remetét. Összevesztek, hogy ki kezdjen előbb munkához, így a remete végül megmenekült. Az első vezér rosszallását fejezte ki, de a király meg sem hallgatta. A holló egy napon közölte, hogy elégeti magát, hátha bagollyá változhat, bosszút állhat a hollókon. A vezír, aki nem bízott benne előhozakodott az egér történetével, tudomására hozva, hogy a külső változás nem befolyásolja a szellemet. A széplánnyá változtatott egér férjül a patkányt választotta a nap, a felhő, a szél, a hegy helyett. A király most sem törődött vele. A holló közben jelentette királyának tervét, s végre is hajtották azt. A baglyok odújának kijáratát felgyújtották, így azok mind egy szálig elpusztultak. A holló elmondta, hogy tapasztalata szerint csupán egy vezír volt eszes a baglyok között. „…rossz vezírekre hallgató király ne várja birodalma szilárdságát”. A gyötrődést pedig el kell viselni a nemes cél érdekében, ahogy az óriáskígyó is türelemmel hordozta hátán a békakirályt. A végső tanulság, hogy az ellenségnek semmilyen körülmények között nem szabad hinnünk.
A Pancsatantra történetében baglyok és varjak állnak háborúban egymással. Az öreg, bölcs varjú szövi a cselt, a példabeszédében a veréb és a nyúl megy a macskához, a pap egy kecskét visz a vállán. Találkozunk az oroszlánnal és a kígyóval, a beszélő barlang történetében. Az öreg férj és a tolvaj (4/X), A leánnyá változtatott egér (4/VIII), A béka és a kígyó (4/I) című mesék már a negyedik könyvben találhatók, mely a szerzemény elvesztéséről szól. Az utóbbi történet a cím azonossága ellenére nem állítható párhuzamba azzal, mely a Kalila és Dimnában olvasható. A béka egy kútban él, ahonnan rokonai elűzik, így egy fekete kígyót kér meg, hogy elpusztítsa a gonoszakat. A kígyó azonban nem csak őket eszi meg, hanem a többieket is, idővel a béka fiát is. Helyzete végül fondorlattal oldódik meg.
A Kalila és Dimna következő fejezete A majom és a teknőc (170-176). Dabsalím kérésére a tudós a dolgok megszerzéséről, majd azonnali elvesztésükről szól. „Bizony, egy dolog megszerzése könnyebb, mint a megőrzése.” Máhirt, az öreg majomkirályt egy fiatal majom legyőzte. Bánatosan a tengerpartra ment, s egy fügefán ütött tanyát. Egyszer egy fügét a tengerbe ejtett. A teknős azt hitte, hogy kedvességből teszi, végül barátság szövődött közöttük. A feleség féltékeny lett, szomszédja biztatására elhatározta, hogy megszabadul a majomtól. Betegnek tettette magát, gyógyírként a majomszívet nevezte meg. A teknőc meghívta barátját vendégségbe, aki boldogan, gyanútlanul tett eleget kérésének, hátára ülve vágott neki az útnak. A teknős szomorúsága szöget ütött a fejébe, s mikor az bevallotta szándékát, erősen gondolkodott, hogyan szabadulhatna meg a veszedelemtől. Azt hazudta, hogy otthon felejtette a szívét, ezért visszafordultak, hogy elhozzák. Mikor a teknőc hiába várta, szólongatni kezdte. Erre a majom elmesélt neki egy példázatot: Volt egyszer egy oroszlán meg egy sakál, aki annak maradékaiból élt. A vadak ura egyszer rühes lett, és szörnyen legyengült, vadászni sem volt képes. Szerinte az egyetlen orvosság a szamár szíve és füle. A sakál a ruhafehérítő sovány szamarával elhitette, hogy dús legelőn szamárkanca vár rá, csak tartson vele, hogy elvezethesse őt erre a helyre. Az oroszlánnak másodszor sikerült megölnie, majd elment mosakodni. A zsákmánynak a sakál megette a szívét és a fülét, az oroszlán pedig mindezt rossz jelnek vette, s elhitte, hogy nem is volt neki. A teknős belátta hibáját.
Ez a Pancsatantra negyedik könyvének kerettörténete: A majom és a delfin. A majom szintén elmeséli A fületlen és szívetlen szamár (4/II) történetét, és több példával is előáll:
Az igazmondó fazekas (4/III): A fazekas elesett, s sebhely maradt a fején, melyről a király azt hitte, hogy csatában szerzett, mikor kiderült, hogy szó ilyesmiről, a király ezt mesélte neki: A sakál az oroszlánok között (4/IV): Az oroszlán házaspár felnevelt egy sakálkölyköt is két fia mellett, és mikor felcseperedtek, észrevették, hogy erősebbek nála. Az anya elmondja neki, hogy ő nem oroszlán, s ekkor bánatosan eloldalog. Párhuzamot von a sakál és a fazekas között. A majom pedig a delfint hasonlítja a fazekashoz, aki kikottyantotta az igazságot vesztére.
A tigrisbőrbe bújtatott szamár (4/V): A ruhamosó az árpaföldre küldte enni szamarát, s hogy ne űzzék el, tigrisbőrbe bújtatta, a hangjáról azonban megismerték, megölték. Hasonló motívum jelenik meg az ötödik könyv Az éneklő szamár (5/VII) című meséjében. Itt a szamár a sakál barátságában evett éjjelente az uborkaföldeken, ám egyszer énekelni támadt kedve, hiába figyelmeztette társa annak veszélyeire.
Mese az arcátlan vendégről (4/VI): A kereskedőt meglátogatta négy vője. Annyira jól érezték magukat, hogy rossz bánásmód hatására ment csak el három, a negyediket pedig kitették.
A rászedett bognár (4/VII): A bognár próbára akarta tenni rosszhírű, kikapós feleségét, azt mondta, hogy elmegy otthonról, de bebújt az ágy alá. Az asszony szeretőjét elhívta, ám észrevette, hogy férje az ágy alatt hallgatózik. Elmesélte, hogy férjét csak úgy szabadíthatja meg a korai haláltól, ha másé lesz, így arra az emberre ruházza át. A bolond bognár boldogan jött elő rejtekhelyéről.
A rászedett kikapós asszony (4/XI): Volt egy parasztasszony, aki nem szerette öreg férjét. Egyszer egy csaló környékezte meg, aki rávette, hogy fogja férje vagyonát, s szökjön meg vele. A férfi a folyóparton elkérte pénzét és felsőruháját, mondva, hogy majd megvárja, de természetesen nem így tett.
Közben a delfin értesül arról, hogy felesége meghalt, míg ő távol volt, és házát egy másik delfin elfoglalta. Kérdezte a majmot, hogy mitévő legyen, de az megtagadta a tanácsot.
A tanácsadó veréb (4/XII): A verébházaspár látja, hogy egy majom didereg a fa tövében. A verébnő nem érti, hogy miért nem épít házat, hiszen olyan, mint egy ember. Miután kétszer megismétli, a majom dühében szétdúlja a dölyfös fészkét. „Megnézd kinek adsz tanácsot.”
A delfin bocsánatot kér, a majom tanácsolja neki, hogy sose hallgasson asszonyra.
A pap és hitszegő felesége (4/XIII): A bráhmana nagyon szerette a feleségét, aki azonban nem jött ki annak rokonaival, így a pap felkerekedett vele. A felesége vízért küldte, de mire visszaért, halva találta. Neki adta a fél életét, erre nyomban visszatért belé a lélek. Egyszer mikor ételért ment, a hűtlen nő szerelmet vallott a bénának, majd férjét kútba taszította. Amikor meglátták, hogy egy férfit cipel a fején kosárban, a király elé vitték. Az uralkodót megtévesztette, majd még egyszer megpróbálta, mikor megtudta, hogy férje megmenekült. Mikor a bráhmana visszakérte élete felét, a nő nyomban meghalt.
A gondatlan tevecsikó (4/XIV): A bognár egy tevekancát etetgetett, az vemhes lett, végül egy egész tenyészetet hozott létre. A fiatal tevék a város kertjének zsenge hajtásait legelték le. Az első tevecsikó, a kanca fia, mindig lemaradt a csordától, gőgösen rázta csengettyűjét, mígnem az oroszlán felfalta.
A delfin újból kéri a majmot: „Légy hát kegyes hozzám, hálátlanhoz.” A majom erre azt tanácsolja, hogy bocsátkozzon harcba a házát elfoglaló másik delfinnel.
Az okos sakál (4/XV): ’Igenravasz’ egy halott elefántra talált, de vastag bőrét nem tudta átharapni. Arra tévedt egy kószáló oroszlán, a tigris, a majom – aki végül átharapja a bőrt -, s neki sikerül mindegyiket csellel távol tartania a zsákmánytól. A másik sakált puszta erejével győzi le.
A rokonok veszélyességét mutatja be a majom A világlátott kutya (4/XVI) történetével. Egyik kutya éhínség idején más vidékre vándorolt. Miután jóllakott, s kiment a gazdasszonytól, a többi kutya rátámadt.
A remete és a menyét (177-180.) meséje a Kalila és Dimna következő fejezete. Példázat arról, aki nem gondol a következményekre: A remetének volt egy szép felesége, aki terhes lett. A remete fiút akart, elkezdte tervezni a jövőt. A nő erre elmesél neki egy történetet: Volt egyszer egy remete, aki mindig félretett zsírt, és mézet. Mikor megtelt a köcsög, fekve gondolkodott, tervezte a jövőt, nagy bánatára azonban a köcsög a fejére esett. Párhuzam a Pancsatantra ötödik könyvének kilencedik meséjével (A légvárépítő pap).
A feleség fiút szült, mikor elment a fürdőbe, gyermekét rábízta a férjére, az meg a menyétre. A menyét megvédte a fiúcskát a kígyótól, ám gazdája meglátva véres száját azonnal megölte. Mikor rájött elhibázott tettére, szörnyű önvád kínozta. Ilyen a hebehurgyaság, az elhamarkodott cselekvés. Párhuzamot lehet vonni a Pancsatantra ötödik könyvének második meséjével (A meggondolatlan papné).
A patkány és a vadmacska (181-186.) – Dabsalím király kérésére – példázat arról, akinek sok az ellensége. Egyszer a vadmacska csapdába esett, a patkány arra járt, megörült a látottaknak, amikor észrevette, hogy egy menyét és egy bagoly is leselkedik rá. Gondolkodás után megszólította a vadmacskát, szövetséget ajánlott neki. Kiszabadítja mielőtt odaér a vadász, ha oltalmába fogadja ellenségei elől. A veszély elmúltával a szövetség felbomlott közöttük, mivel természetes ellenségek voltak.
A könyvben A király és a Fanza madár a bosszúállók parabolája. Fanza az indiai király kedvelt madara volt, aki fiókájával együtt jól beszélt emberi nyelven. A kis királyfi mindig játszott a fiókával, ám amikor az egyszer az ölébe piszkított, az dühösen vágta földhöz, úgy, hogy szörnyet halt. Az anyamadár kivájta a fiú szemét, majd felrepült egy olyan helyre, ahol nem érte el a király haragja. Az uralkodó megpróbálta leédesgetni, hogy bosszút állhasson, de az állat okosabb volt annál. Tudta, hogy a bosszúállók többé nem bízhatnak egymásban.
Érhet valakit indok és vétség nélkül sérelem, úgy ahogy a sakállal is történt (Az oroszlán és a sakál (193-200.)): Élt egyszer egy önmegtartóztató sakál, aki nem evett húst, egészen jámbor volt. Az oroszlán hallott róla, és emberévé akarta tenni, de a sakál tudta, hogy uralkodót csak ravasz hízelgő, vagy ostoba szolgálhat. Végül kötélnek állt, de ahogy megjósolta, hamarosan cselszövés készült ellene. A dolog odáig fajult, hogy a király már majdnem kivégeztette, amikor anyja felnyitotta szemét. A cselszövők elnyerték büntetésüket, a hűséges sakált pedig nem érte többet sérelem.
A nőstény oroszlán, az íjász és a sakál című elbeszélésben a filozófus arról mesél, hogy ha valakit sok kár ér, az elhatározhatja, hogy ő többet nem árt másoknak. Történt ugyanis, hogy a nőstény oroszlán hazatérve két kicsinyét halva találta. Bőrüket lenyúzta az íjász. Keserves sírásban tört ki, szenvedése határtalan volt. A sakál elmagyarázta neki, hogy ő életmódjával ugyanilyen fájdalmat okoz másoknak. A nőstényoroszlán azon túl csak gyümölcsöt evett, ám a gerle felvilágosította, hogy így előlük veszi el az étket. Ekkor áttért a fűvel való táplálkozásra. Megértette, hogy „amit nem kívánsz magadnak, ne tedd a felebarátodnak”.
Iládz, Biládz meg Iraht (204-217.) a király vezércsillagáról, a józanságról ad számot. Biládz király álmot látott, s brahmánokra bízta álma megfejtését, akik azonban titkon ellenséges érzelmeket tápláltak iránta, mivel előző nap tizenkétezret ölt meg közülük. Az aszkéták azt javasolták neki, hogy ölje meg szeretteit. A király nagy bánatosan visszavonult, felesége, Iraht lélekjelenléte segített, rábeszélte, hogy keresse fel Kabárijun bölcset. Az öregember csupa jót jósolt neki, így a király nyugodt szívvel tért haza. Felindultságában, mivel felesége fejéhez vágta az étket, halálra ítélte az asszonyt, ám Iládz, bölcs vezíre megleckéztette. Úgy tett, mintha végrehajtotta volna a parancsot, s a bánatos uralkodónak elmesélt egy történetet a galambpárról: A pár tele rakta fészkét búzával, árpával, megegyeztek, hogy nem esznek belőle, félreteszik. Az akkor nedves magok kiszáradtak, összezsugorodtak, a férj azt hitte, hogy a nőstény megszegte ígéretét, és halálra csipkedte. A tél, az esőzések beállta azonban elhozta a feloldozást, a magok megduzzadtak, így a hím rájött elhamarkodott tettére. Nem tudott enni többé bánatában, végül elpusztult ő is.
Mikor a király megtudta, hogy Iraht életben van, az eszes Iládz bőséges jutalmat kapott.
A remete és a vendég szerzője valószínűleg maga al-Muqaffa. Szerinte senkinek nem szabad elhagynia azt, ami hozzá illő. A remete datolyával kínálta a vendéget, az vesszőt akart belőle, de ő felvilágosította, hogy más földön más terem jól. Azután meg akarta tanulni tőle a héber nyelvet, de ekkor a remete előadta a holló történetét: A holló látott egy szökdécselve járó foglyot, elhatározta, hogy ő is úgy fog járni. Mikor megunta a dolgot rájött, hogy már nem tud rendesen járni. Ez történik a vendéggel is, ha elfelejti anyanyelvét.
A vándor és az aranymíves (220-224.) arab eredetű, arról a jócselekedetről szól, mely rossz helyen, rosszkor történik. Amikor egy társasaság kutat ásott, belesett az aranymíves, a kígyó és a majom. Az arra járó vándor gondolta jót cselekszik, kiszabadította tehát az állatokat, s – annak ellenére, hogy ők figyelmeztették az ember hálátlanságára – az aranymívest is. Későbbi találkozásukkor, mikor városukban járt, a majom gyümölcsöt hozott neki, a tigris megölte a királylányt, és ékszereit a vándornak adta. Az aranymíves felismerte azokat, mivel nála készültek, rögtön a királyhoz ment a hírrel. Az ártatlan jajveszékelését meghallotta a kígyó, aki azonnal megmarta a király fiát, majd felkereste dzsinn-húgocskáját. A dzsinn megjelent a király és a királyfi álmában is, közölve, hogy csak az igazságtalanul elfogott ember segíthet rajtuk. A börtönben felkeresve gyógyfüvet adott neki, amivel aztán valóban orvosolta a fiú baját. Elmesélte történetét a királynak, aki nyomban keresztre feszítette a hálátlan aranymívest.
Szintén arab eredetű A király fia és társai (225-230.) című példabeszéd. Gyakran a tudatlan ember magas rangra juthat, a bölcset pedig csapás érheti. Történt, hogy négy ember – a király, a kereskedő, a földműves, és az előkelő szép arcú fia – összeverődött, együtt vándoroltak, vagyonuk csak ruhájuk volt. Minden nap más indult el megkeresni számukra a betevő falatot, ki-ki ragaszkodva elveihez. Első nap a földműves kemény munkával egy dirhemet keresett. Ebből mindnyájan jóllaktak. A szép arcú fiú, miközben tanácstalanul heverészett, meglátta egy főember gazdag felesége, s egy napi szépségével ötszáz dirhemet tudhatott magáénak. Harmadik nap a kereskedő kitűnő üzleti érzékkel ezer dirhemmel tért vissza a többiekhez. Utolsó nap a királyfi következett. A király temetésén szemet szúrt az embereknek, s mikor megtudták, hogy egy király fia, megválasztották uralkodójukká. Egy jelen lévő sejk kifejti, hogy mindenki Allah kezében van, s végzete előbb-utóbb beteljesedik. Így történhet meg a bevezető szentencia.
Van olyan, hogy valaki okos a más dolgában, de a sajátjában kudarcot vall. A galamb, a róka és a gém meséje ezt mutatja be nekünk. A galamb a pálmafa tetején költött, a róka megfenyegette, hogy felmászik, ha nem dobja le neki a kicsinyeit. A madár végül ijedtében teljesítette a róka kívánságát. Bánatára felfigyelt a gém, aki kioktatta, hogy mit mondjon a rókának. A róka felkereste a galambot, majd miután látta sikertelenségét, a gémhez ment. Ravasz módon megkérte, hogy mutassa meg, hova tesz a fejét, mikor minden irányból szél éri. Mikor a gyanútlan gém a szárnya alá dugta a fejét, a róka megölte.
A Kalila és Dimna végére érve térjünk vissza a Pancsatantra ötödik könyvére, mely a hebehurgyaságról szól. Kerettörténete A négy kincsásó (5/III), ahol az egyik bráhmana fiú kapzsiságában „a kerék hordozója” lesz. Egyik rátaláló társa és saját meséi teszik ki a többi parabola nagy részét. Amikről eddig nem esett szó: A három tudós és a döglött oroszlán (5/IV), A négy könyvmoly (5/V), A két tudós hal és a tudatlan béka (5/VI), A kétfejű takács (VIII), A majom bosszúja (5/X), A ráksasza és a majom (5/XI), A háromkeblű királyleány, a vak és a púpos (5/XII), ezen belül A ráksasza és a bráhmana (5/XIII); A kétfejű madár (5/XIV), Az életmentő rák (5/XV).
Az aranyásó végül elindult haza, magára hagyva a kerék hordozóját.
„Midőn a filozófus és a király idáig elérkezett az eszmecserében, a király hallgatásba merült.” A filozófus ekkor dicsőítette az uralkodót, majd neki ajánlotta e bölcsességek könyvét, a Kalila és Dimnát, s így fejezi be intelmeit:
„Értsd meg ezt, ó király! Nincs erő és hatalom, csak a magasságos és mindenható Allahnál!”

Szólj hozzá

Malti-Douglas Fedwa: „Klasszikus arab bűnügyi elbeszélések: tolvajok és tolvajlás az adab irodalomban” – Dóri vendégbejegyzése

január 11, 2009 at 10:57 am (arab irodalomtörténet, vendégbejegyzés, vizsgakövetelmények)
Tags: , , ,

A cikk szerzője libanoni születésű amerikai állampolgár, aki az USA-beli Indiana Egyetem (Bloomington, Indiana), klasszika filológia professzora, valamint az Amerikai Filozófiai Társaság tagja.

A tudósok sok történetet jegyeztek le a középkori iszlám társadalomban jelenlévő tolvajokról és az általuk elkövetett lopásokról. A téma érdekessége a mai olvasó számára, annak megismerése, hogy hogyan alakult ki a tolvajok irodalmi kategóriája a klasszikus arab, adab irodalmi művekben. A cikk tulajdonképpen egy tanulmány, amely a mára már klasszikussá vált bűnügyi történetek bemutatásával, valamint azok formai és szerkezeti elemzésével mutatja be a tolvajok irodalmi ábrázolását, illetve mint független irodalmi kategóriát, amely jelentős hasonlóságokat mutat más klasszikus arab, adab anekdotai kategóriákkal, mint például a hívatlan vendégek (tufaylis) vagy okos őrült férfiak ( uqala al-majanin). Nem szabad azonban megfeledkezni arról, hogy ezek a történetek az irodalmi kategóriák körébe tartoznak, és nem alkotnak szükségszerűen társadalom-történeti kategóriákat.

A tanulmány három klasszikus arab irodalmi mű fejezeteiben vizsgálódik, nevezetesen: 1. Ibn al-Jawzi: „Akhbar al- Adhkiya”, 2. ar-Raghib al-Isbahani: „Muhadarat al-Udaba wa-Muhawarat ash-Shuara wal-Bulagha” 3. Tanükhi: „Kitab al-Faraj a d ash-Shidda”.

Mindhárom mű különböző szövegkörnyezetben mutatja be a tolvajokat, például Ibn al-Jawzi a dhaka okosságot vagy szellemességet mutatja be, az ezzel foglalkozó fejezetében, amelynek címe „ Fi Dhikr Turaf min Fitan al-Mutalassisin” (A tolvajok okosságáról, megjegyzések az anekdotához). Másrészt, ar-Raghib al-Isbahani a tolvajokról szóló fejezetét még szélesebb kategóriával, a bátorsággal egészítette ki. Al-Tanükhi a kakukktojás ebben a csoportban, mivel nála a tolvajokról szóló fejezet tágabb, karakter-típusokra osztott mű, de a szerencsétlenség után a cselekmény nyugvópontra jutásán alapszik. Ezután a szóban forgó fejezet általában nem a tolvajok okosságának, eszességének bemutatásával foglalkozik, mint az például Ibn al-Jawzi-nál látható, hanem azon módszer kihangsúlyozásával, amely segítségével a lopás áldozata képes volt kiszabadítani magát a szorult helyzetéből. Ily módon az okosság középpontba történő helyezése ellentétes értelművé változik. Végül, al-Faraj ba d ash-Shidda utal egy olyan speciális elbeszélés mintára, amelyet sem Ibn al-Jawzi sem ar-Raghib fejezetei sem tartalmaznak, a tolvajok és a lopások bemutatásainál és szövegkörnyezetében.

Az egyszerű hasonlatosság mindhárom forrásnál lehetővé teszi azok egyszerű, leszűkített anekdotikus forrásként történő elemzését, átfedésként az anekdotikus formák, közös magatartásformák a lopás és okosság vonatkozásában, továbbá a hasonlóság a tolvajok saját magukról kialakított képe tekintetében.

A legeredményesebb módszer az anekdotikus források elemzésére, egy adott arab adab karakter-típus vonatkozásában, a formai kategóriák szétválasztása, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a jellegzetes cselekményeket, majd a szóban forgó karakter-típus természetét ábrázolják. A formai kategóriák szétválasztása az anekdotákban lévő szerepek szétválasztásából keletkezik, egy V. Propp értelmezése szerinti, mint a személyiségszerep önmaga vonatkozásában történő megjelenése a kibontakozó történetben. Ily módon az elbeszélés úgy tekinthető, mint a szerepek sorozata, és ez az a pozíció, amely egy sorozaton belül megadja magának a formának a jelentősségét. V. Propp értelmezése szerinti szerep Bremond szerint történő újragondolásával az tovább elemezhető, interfészként a cselekmény és szerepek között. Egy ilyen jellegű elemzéssel az anekdoták elbeszélő szerkezete, továbbá az azokban szereplő tolvajok szerepe is felfedhető.

A cikk írójának a fentiekben ismertetett megállapításai alátámasztásaként konkrét klasszikus arab, adab anekdoták ismertetésével mutatja be a fent említett elemzési módszert.

I. Lopás = Dhaka típusú anekdota

Ibn al-Jawzi

1. anekdota

Egy ember aludni ment egy mecsetbe, a feje alatt egy táska, abban 15.000 dinár volt. Hirtelen azt érezte, hogy valaki kihúzza a feje alól a táskát, ekkor rémülten felébredt és észrevette, hogy egy fiatalember elvette a táskáját és elkezdett futni vele. Ezért az ember felállt, hogy fusson a tolvaj után, de nem tudott, mivel a lába, a sarkáig ki volt kötözve a mecset végéhez.

Ez az anekdota mutatja be a legegyszerűbb formai típust a tolvajokról szóló anekdota-forrásgyűjteményen belül, az ún. Lopás = Dhaka anekdotát. A tolvajnak aktív szerepe van, és elviszi az áldozat tulajdonát, ez utóbbinak passzív szerepe van. A tolvaj követi el a bűncselekményt – Ő a javak eltulajdonítója -, amely lehetővé teszi, hogy őt egyértelműen tolvajként definiáljuk, ez a szerepe. A tolvaj további szerepe az Ő Dhaká cselekménye is, az a fortély, amellyel az áldozata lábát kikötözte, hogy ne tudja őt utolérni. Ez a fortély alapvetően a lopás cselekményéhez kapcsolódik, azonban elemzés szempontjából különbözik attól. Ennek a két különböző cselekménynek a hatékony kombinációja, ill. együttléte határozza meg anekdota formáját. A lopás cselekménye szoros kapcsolatban van a tolvaj által alkakamazott Dhaka cselekményével. Ez az ún. egyszerű szerepű, kettős természetű (lopás = dhaka típusú) anekdota.

2. anekdota

Egy ember, aki elindult, hogy valakitől egy lovat lopjon, végül bement a gazdája házába. A gazda és a felesége leültek vacsorázni a sötétben, a tolvaj mivel ő is éhes volt csatlakozott hozzájuk. A tolvaj kinyújtotta a kezét a tálért. A gazda nem tudott a tolvajról ezért a tolvaj kezét ragadta meg. Így a tolvaj a feleség kezét ragadta meg a másik kezével. A feleség megkérdezte férjét, hogy mit tett a kezével. A férj azt gondolta, hogy a felsége kezét fogta meg. Elengedte a tolvaj kezét, aki cserébe elengedte a feleség kezét. A feleség nem tudta, hogy a tolvaj kezét fogta, a tolvaj megfogta a férj kezét. A férj megkérdezte feleségét, hogy mit tett a kezével, ennél a pontnál a feleség elengedte a tolvaj kezét és a tolvaj elengedte a férj kezét. A gazda ezután aludni ment és a tolvaj ellopta a lovat.

A tolvaj aktív szerepben van itt, eltulajdonította a lovat. Ugyanakkor az Ő Dhaka cselekménye is jelen van, az étkezési helyzet manipulálása révén, oly módon, hogy a tolvaj jelenléte rejtve marad. Így ez az anekdota ugyanazt a formát mutatja, mint a korábbi, azaz ez is egyszerű szerepű, kettős természetű (lopás = dhaka típusú) anekdota.

Ebben az esetben könnyebb megkülönböztetni a Dhaka cselekményt a lopás cselekményétől, két okból is: 1. ez nincs közvetlen kapcsolatban a lopással 2. a Dhaka csak azért szerepel itt, hogy megvédje a tolvajt a tettenéréstől. Ez a különbség magának az anekdotának kettősségét tükrözi vissza. Azonban, a cselekmények nem igazán különülnek el, mivel az ételből való evés szintén a lopás egyik formájának minősül, valamint a tettenérés elkerülése szintén része a sikeres lopásnak. Ezért ez az anekdota is Lopás = Dhaka típusú anekdoták közé tartozik.

II. Lopás + Dhaka típusú anekdota

A Dhaka tényét azonban nem kell összekapcsolni a lopással. Sokkal inkább jellemzőek azok az anekdoták, amelyekben a lopás cselekménye egyértelműen megkülönböztethető a Dhaka tényétől, ez az ún. Lopás + Dhaka típusú anekdota

1. anekdota

Egy tolvaj bement egy férfi házába és ellopta a bútorokat. A férfi felkiáltott: „Milyen szerencsétlen ez az éjszaka!”, amelyre a tolvaj így válaszolt: „Nem mindenkinek!”

Ebben a rövid anekdotában a tolvaj még mindig aktív szerepet játszik, mivel ellopta az áldozat javait, aki passzív szerepben maradt. A lopás cselekedete egyértelműen jelen van. Érdekesebb viszont a Dhaka tett elhelyezése a történetben, amely a tolvaj áldozatnak – a szerencsétlen természetű éjszakára válaszként – adott megjegyzésében testesült meg. Ily módon a Dhaka ténye ugyanolyan egyértelműen jelen van itt, mint a lopás ténye, azonban jelentősen elkülönül attól, nincs kapcsolatban azzal. Ezért ez ún két szerepű, a lopást követő (lopás + Dhaka típusú) anekdota.

A Dhaka cselekmény potenciális elkülönülése bármilyen lopástól jól látható egy híres tolvajról, Ibn al-Khayyata-ról szóló történetben. Ibn al-Khayyata egy híres tolvaj volt az irodalomban, kifinomult tolvaj képességei miatt, egy középkori Arsene Lupin-ként emlegették.

2. anekdota

Basra városában, egy pénzváltó elaludt zárt ajtók mögött, amelyeket őrök vettek körül. Az ágyában hirtelen felébresztette őt Ibn al-Khayyata, aki 500 dinár összegű kölcsönt kért tőle. A pénzváltó pénzt adott Ibn al-Khayyata-nak, ez utóbbi figyelmeztette a pénzváltót, hogy ne kövesse őt, különben megöli. A pénzváltó képtelen volt kitalálni, hogy a betolakodó hogyan tudott bejutni hozzá, de nem beszélt senkinek a történtekről. Néhány éjszakával később hasonló módon felébresztették, és megint Ibn al-Khayyata volt, aki azért jött, hogy visszafizesse a kölcsönt. A pénzváltó nyugtázta a visszafizetést. Ibn al-Kayyata elmagyarázta a pénzváltónak, ha netalán úgy kívánná, ő könnyen ki tudja rabolni őt. A pénzváltó azután elfogadta a visszafizetést és megkérte Ibn al-K.-t, hogy ne jöjjön hozzá ilyen módon, jöjjön el inkább nappal az üzletébe, vagy akár küldjön egy ügynököt, ha szüksége van pénzre. Ezután a tolvaj elküldte ügynökét a nappali órákban és ez a megegyezés egy ideig folytatódott, amíg a tolvajt el nem kapták.

Ebben az anekdotában nincs jelen a lopás cselekménye, hiszen a híres rabló, amíg betört a pénzváltó házába addig nem rabolta ki őt. Az Ő Dhaka cselekménye felülmúlja a lopás cselekményét. Mivel a híres tolvaj szerepe ill. a bűncselekmény itt egyértelműen nincs jelen, ezért az anekdota teljes egészében besorolható a Lopás + Dhaka kategóriába.

Az anekdota további elemzése során megállapítást nyert, hogy a tolvaj aktív szerepet játszott, az ügynök nem elkövetője, hanem előidézője volt a Dhaka cselekményének

Az áldozatok szerepe, ebben a két anekdota típusban, Lopás = Dhaka és Lopás + Dhaka , a béketűrés volt mindkét lopás és mindkét Dhaka tekintetében.

III. Áldozat = Dhaka típusú anekdota

Léteznek ugyanakkor a tolvajlásról szóló forrásgyűjteményekben olyan történetek, amelyekben ezek a formák, szerepek keresztezik egymást, ezek az ún. Áldozat = Dhaka típusú anekdoták.

ar-Raghib al-Isbahani

1 .anekdota

Egy nyeregtáskát elloptak valakitől, és azt mondták az áldozatnak, ha elmondja valakinek, akkor „Ayat al-Kursi” majd bevégzi! Az áldozat azt kiáltotta, hogy egy teljes Korán van abban.

Ebben a történetben a rabló nem jelenik meg, egyszerűen csak elmeséltük a történetet. A tolvaj titokban marad. A tolvaj aktív, az áldozat passzív szerepben van. Dhaka szempontjából viszont az áldozat aktív szerepet játszik a rablást illető kihívásra adott válaszában. Ezért három szerep van az Áldozat = Dhaka típusú anekdotában: 1. lopás (rejtve marad a tolvaj) 2. harmadik fél részéről, az áldozat verbális megszólítása, 3. az áldozat Dhaka cselekményének ábrázolása.

2. anekdota

Egy szamarat elloptak valakitől és ennek a valakinek egyik barátja, sem mondta el ennek a valakinek, hogy őt vádolják a szamár „kivasalásával”. Azután egy másik barát megjegyezte, hogy a vád a lovászfiútól származik. Végül, az áldozat azt válaszolta:”Ó emberek, és a tolvajt nem vádoljátok?”

Mint minding az áldozat visszanyeri aktív szerepét és a Dhaka -val szemben közvetítő szerepe lesz. De ez az aktív szerep nincs hatással a lopásra, így ez a forma közelebbi kapcsolatban van a Lopás + Dhaka típussal, mint a Lopás = Dhaka típusú anekdotákkal.

IV. A meghiúsult (sikertelen) lopás típusú anekdota

Nem mindegyik lopás jár sikerrel, így ezen esetekben a lopás, csak kísérlet marad. A meghiúsult lopás típusú anekdoták kettős szereppel rendelkeznek: 1. a lopást megkísérlik, 2. a lopás azonban nem sikerül, meghiúsul, az áldozat Dhaka cselekménye miatt, ezért a lopás aktív szerepe itt passzív szerepbe vált át.

Ibn al-Jawzi

anekdota

Egy vallásos idős nő egyedüli fia pénzváltó volt, aki rendszeresen távol volt otthonról és ivott. A nap végén azonban hazament egy pénzes-zsákkal, amelyet anyja egy speciális vasajtóval zárható szobában rejtett el. Egy napon egy tolvaj elhatározta, hogy ellopja azt, és ezzel a szándékkal betört az öreg nő házába. Az idős nő enni kezdett, a tolvaj azt gondolta, hogy nemsokára aludni megy, és akkor ő ellophatja a javait. De, az evés után imádkozni kezdett, amely az éjszaka feléig tartott. A tolvaj aggódott, hogy reggelig nem tudja megszerezni a zsákot. Elhatározta, hogy tesz valamit. A házban talált csomagolópapírral betekerte magát, majd tömjént öntött magára és elkezdett lemenni a lépcsőn, keményhangon sírva, hogy megijessze a nőt. De a nő erős volt, gondolta, hogy tolvaj van nála, és félős hangon megkérdezte, hogy: „Ki az?” A tolvaj válaszolt, hogy:”Ő Gabriel Arkangyal és azért jött, hogy megvédje az Ő egyetlen fiát”. A nő megkérdezte a tolvajtól, hogy sajnálja-e fiát. A tolvaj elmondta, hogy őt nem azért küldték, hogy megölje őt, hanem azért, hogy a pénzes zacskóra vigyázzon…”

Ennek az anekdotának az irodalmi sikere számos elemének köszönhető, mint például a csel természete, hogyan fordult az ismét annak létrehozója ellen. A tolvaj egyértelműen megpróbálja elrabolni a nőtől annak javait, ezért cselhez folyamodik. De ezt a próbálkozást az áldozat meghiúsítja, azáltal, hogy saját Dhaka cselekményét alkalmazza, így a passzív szemlélőből aktív, cselekvő szereplő lesz.

ar-Rághib al-Isbahani

anekdota

Egy idős nő sátrába behatoló tolvajnak nem sikerül végrehajtania a lopást, mivel az idős nő fortéllyal – hangosan ismételgette a szomszédok nevét, Umar, Bakr és Saqr mintha a saját fiait hívná, de a valóságban ezzel hívta segítségül a szomszédokat – megakadályozta azt.

A lopási kísérlet akkor történik, amikor a tolvaj belép a nő sátrába, létrehozva ezzel az első szerepet, azonban a nő a Dhaka útján megakadályozza a lopást, azaz egy másik, ill. második szerep jelenik itt meg, a verbális csel.

Mindkét anekdotában az áldozat Dhaka cselekménye közvetlenül a lopásra vonatkozik, ill. annak megakadályozására.

A meghiúsult lopásról szóló anekdota típusnál az áldozat Dhaka cselekménye jelentősen különbözik az Áldozat = Dhaka típusú anekdotáktól, ahol a Dhaka egyértelműen elkülönül a lopástól. Az előbbinél a második szerep a cselekmény-típusok szélesebb választékát kínálja.

Ez a legjellemzőbb típus al-Faraj ba d ash-Shidda, Al-Tanükhi anekdotáinak többségében. Ezek a történetek olyan helyzetekkel foglalkoznak, ahol az áldozatok szorult helyzetükből kimentik magukat. Az Al-Tanükhi anekdotáknál a történet elbeszélése hosszabb, mint Ibn al-Jawzi és ar-Raghib al-Isbahani anekdotáiban.

V. A Kettős lopás típusú anekdoták

anekdota

Két tolvaj ellopott egy szamarat, majd az egyik közülük elment a szamarat eladni. Az úton a tolvaj egy emberrel találkozott, akinél egy halakkal teli edény volt. A potenciális vevő átadta edényét a tolvajnak, amíg ő tesz egy próbakört a szamárral, így is tett, majd elmenekült a szamárral együtt egy sikátorban.. Amikor a tolvaj a társához visszatért, annak kérdésére elmondta, hogy eladták a szamarat ugyanazon áron, mint amiért azt megvették és a nyereségük egy halakkal teli edény.

Ebben az anekdota típusban két tolvaj lop el egy szamarat, amelyet azután ellopnak tőlük. Az első szerepben, a szamár ellopásakor a tolvajok aktív szerepben vannak, majd a második szerepben (a második lopásnál) áldozattá válnak. Ez egy ismerős komikus szerkezet – a rabló és a kirabolt -, mely az anekdota formáját teljes egészében jellemzi.

De mi történik akkor, amikor az eredetei tulajdonos nem marad tétlen és visszaszerzi az ellopott javait, egy másik (második) lopás útján? Ezek lesznek a

VI. A Visszalopás típusú anekdoták

Ezt az anekdota típust Ibn al-Jawzi és az Al-Tanükhi anekdoták, jelentős változatokban tartalmazzák.

1. anekdota

Egy ruhakereskedő fiatal korában tolvaj volt, amit később megbánt. Egy éjszaka miután bezárta az üzletét hazament. Egy tolvaj, aki üzlettulajdonosként volt öltözve elment, hogy kirabolja a ruhakereskedő üzletét. Elhitette az őrrel, hogy Ő a ruhakereskedő, és neki még van egy kis munkája. Segítséget kért az őrtől, hogy világítson neki gyertyával, majd a gyertyát elvette az őrtől és úgy tett, mintha a könyvelést nézné át. Az őr így nem kételkedett, azt hitte, hogy az igazi tulajdonos dolgozik. Hajnalban a tolvaj teherhordókat kért az őrtől, majd elvitetett azokkal 4 csomagot, és adott az őrnek 2 dinárt a szolgálataiért.

Reggel jött az igazi tulajdonos, akinek az őr megköszönte a 2 dinárt. A tulajdonos nem akart hinni a fülének, de amikor kinyitotta üzletét, meglátta a gyertyát és a pénztárkönyvet a földön. Hivatta az őrt, és kérte tőle azt a teherhordót, aki elvitte a csomagokat. A tulajdonost a teherhordó elvitte oda, ahová a csomagokat vitték, távol a folyóparttól, a sivatag közelében. Ott megtalálták egy ház szobájában a csomagokat. A szobában egy fekete ruha volt a fogason. A tolvaj, amikor látta, hogy mi történt önkéntes teherhordóként segített levinni a folyópartra a csomagokat, a fekete ruhát a vállára dobva. Ott a tolvaj kérte a tulajdonost, hogy a ruháját ne vigye el. „Ó testvérem, az Én Istenem legyen Veled! Visszakaptad a csomagjaidat, hát hagyd meg nekem a ruhámat!” Az üzlettulajdonos nevetett, nem bántotta a tolvajt, még ajándékot is adott neki, de kérte, hogy bánja meg tettét, majd megtorlás nélkül elengedte a tolvajt.

Ebben a típusban két szerep van, az elsőben a tolvaj ellopja az áldozat javait, (ténylegesen megszerzi azokat), és a másodikban az áldozat újra visszaszerzi az ellopott javait (a tolvajt üres kézzel hagyja).

Az ismertetett anekdota kapcsolatot mutat a Kettős Lopás és a Visszalopás típusú anekdotákkal. Az üzlettulajdonos kettős azonosságával, áldozat és a valaha volt tolvaj feltételezi a kapcsolatot a tolvaj és áldozat között, de az elbeszélésben összekeveredik a két figura azonossága. Nem mindegyik visszalopás típusú anekdota tartalmaz tetteit megbánó tolvajt.

Nyilvánvaló, hogy a Dhaka , az okosság jelentős szerepet játszik ezekben a történetekben. Nemcsak a javak visszaszerzése igényel okosságot, eszességet azok tulajdonosától, hanem az eredeti lopást elkövető tolvajtól is. A lopások többsége cselek, fortélyok útján kerül kivitelezésre, még ha nem is úgy történnek, ahogyan az a Lopás + Dhaka formájú anekdotákban van, vagy amikor az okosság (a csel, a fortély) ábrázolása következetesen hiányzik a történetből.

De a tolvaj okossága vagy eszessége, többet jelent, mint segítséget a lopásban, hiszen az okosságával, eszességével keresi meg a tolvaj a „maga kenyerét” azaz az ellopott tulajdont. Ezt az értékrendszert jól ábrázolja a következő anekdota.

2. anekdota

Egy pénzváltó, akinél zsák volt, elhalad egy csapat tolvaj mellett, amikor egy tolvaj a csapatból hencegni kezdett az egyik társának arról, hogy ő meg tudná mutatni, hogyan lehetne a pénzváltó zsákját ellopni. Követte a pénzváltót hazáig. A pénzváltó otthon ledobta a földre zsákját és egy pohár vizet kért a rabszolgalánytól. Ekkor a tolvaj beosont a házba, elvette a zsákot és győzedelmesen visszament a társaihoz, akik nem értékelték tettét, mivel igazán nem tett semmit és nem volt szép, hogy hagyta, hogy a rabszolgalányt büntesse meg a pénzváltó helyette. A tolvaj megkérdezte tőlük, hogy akkor mit tegyen, hogy megvédje lányt a büntetéstől és a pénzt is, elvegye.
A tolvaj visszament a pénzváltó házába, aki éppen verte a rabszolgalányt. A tolvaj azt mondta, hogy ő a szomszéd kereskedő szolgája és átadta a következő üzenetet neki:
„Az én Gazdám üdvözöl Téged, és azt mondja neked, hogy meg kell változnod, ledobtad a zsákodat az üzletben, elmentél és otthagytad azt, ha mi nem vesszük észre, akkor ellophatták volna.” A tolvaj elővette a zsákot, amit a pénzváltó felismert. A tolvaj megkérte a pénzváltót, hogy írjon neki számlát, az bement a házba, ekkor a tolvaj fogta a zsákot és elment.”

Ez az anekdota világosan bemutatja a tolvaj okosságát, aki képes kétszer is ellopni a zsákot, de sokkal több annál, mivel az nem elegendő egy tolvajnak, hogy egyszerűen csak ellopja a javakat, és ezt úgy kell megtennie, hogy azt harmadik fél számára fizikai bántalom és sérülés nélkül tegye.

Érdemes megfigyelni azt a tényt, hogy az első lopás után a tolvaj társai azt mondták a tolvajnak, hogy:
„Nem tetted meg, nem fejeztél be semmit!”(„ma amalta shay an”)

Ez legalább részben hivatkozás a csel (a fortély) hiányára az első lopásban. Az okosság, a Dhaka törvényesíti a lopást. Ez pontosan ugyanaz viselkedés, mint amit V.S. Naipaul „Trinidad” c. művében megtalálhatunk, és amelyet ő úgy nevez, mint a csaló „értéke”.

„Miután egy Trinidadi nőt becsapott egy tisztességtelen koncertszervező, a nő unokaöccse, helyi dialektusban elmagyarázta a nő reakcióját: Ő nem érezte, hogy kirabolták, úgy érezte, hogy 2 dollárt fizetett az intelligenciáért.”

Ez az ötlet nem szokatlan a klasszikus arab irodalomban.

A cikk szerzője egy korábbi tanulmányában szintén bemutatta, hogy a tufayli (hívatlan vendég) szintén törvényesíti az ő betolakodását. Hasonlóképpen nyilvánvaló, hogy a maqamat hősének okosságát és briliáns beszédét jól kompenzálja a fondorlatos úton megszerzett nyereség.

A tolvajok másik minőségét is érdemes kihangsúlyozni, amely szerint a klasszikus arab, adab irodalomban szereplő lopós hősök általánosságban idegenkednek az erőszaktól. A tolvajok al-Faraj műveiben részben kivételt képeznek ez alól, mivel közülük sokan útonálló rablók és néhányan közülük fenyegetőznek vagy erőszakot alkalmaznak.

A klasszikus arab, adab irodalomban szereplő tolvajokat azonban egyértelműen meg kell különböztetnünk azoktól a tolvajoktól és bűnőzöktől, akiket a detektív vagy a bűnüldöző anekdotákban mutatnak be néhány klasszikus műben.

VII. Kapcsolatok, azonosságok az egyes anekdota típusokban

Ha a lopások formáit egy működő rendszerként nézzük, láthatjuk, hogy majdnem hasonló cselekmények történnek mindkét oldalon a tolvajok és áldozataik között. Mindkét oldalnak lehet aktív és passzív szerepe. Vannak tolvajok, ahol a Dhaka különbözik a lopástól (Lopás + Dhaka típus), mivel léteznek olyan áldozatok is akiknél a Dhaka különbözik az ő áldozattá válásuktól (Áldozat = Dhaka típus).

Vannak áldozatok, akik követik a tolvajok példáját, azért, hogy visszaszerezzék javaikat (Visszalopás típusú anekdoták), éppúgy, mint azok a tolvajok, akik saját maguk válnak áldozattá (Kettős Lopás típusú anekdoták). Végül a Meghiúsult Lopás típusú anekdotáknál áldozat oldalán lévő Dhaka szemben áll a tolvaj oldalán lévő Dhaka -val.

A tolvaj és áldozat szerepek eljátszása nagyon hasonló, így azok potenciálisan felcserélhetők egymással (pl. az üzlettulajdonosnak öltözött és annak viselkedő tolvaj, vagy az igazi üzlettulajdonos, aki követi a tolvaj lépéseit, hogy visszaszerezze az ellopott javait), a szerep azonosságok átvételével. Ez a körforgás teljes, mivel az utánzás utánzása azonossággá, ill. azonossági folyamattá válik.

Ez a burkolt azonosság a tolvaj és áldozat között valójában páratlan a lopásról szóló, klasszikus arab, adab forrás-gyűjteményben található anekdotákban.

Az arab csalók, szélhámosok között csak a tolvajok azok, akiknek tevékenysége törvénytelennek minősül, definíció szerint. Ezért szükségszerűvé válik enyhíteni – ha eloszlatni nem tudjuk -, el kell „homályosítani” a tolvajok és áldozataik közötti megkülönböztetést. Csak ily módon mehetnek ezek az irodalmi tolvajok a klasszikus arab szélhámos hősök Pantheon-jába.

Azt gondolom, hogy a házi dolgozat forrásául szolgáló cikkben megismert szórakoztató, de ugyanakkor a mai ember számára igen elgondolkodtató klasszikus arab – számomra különös tekintettel a furfangos, de erőszakmentes – történetek jelentős mértékben hozzájárultak ahhoz, hogy ezek a tolvajok önálló helyet (kategóriát) foglaljanak el a klasszikus arab irodalomban.

Szólj hozzá

Jahiz az ellenségeskedés és az irigység közötti különbségről

január 10, 2009 at 5:34 pm (arab irodalomtörténet, vizsgakövetelmények)
Tags: , , , , , , ,

Beeston, A.F.L (ford.):
Jahiz az ellenségeskedés és az irigység közötti különbségről
Journal of Arabian Literature, XVIII/1987, p. 22-45
kivonat

Bevezetés

A fordítás bevezető része reflektál C. Pellat Jahiz élete és munkássága (Angol verzió, 1969) című munkájára. Beeston szerint Pellat nem ad teljes képet a szerző életművéről, mert az a módszer, hogy rövid, kiragadott részleteken keresztül mutatja be azt a nyugati olvasónak, széles spektrumon szemlélteti ugyan a szerző érdeklődési területét, viszont az életmű struktúráját nem adja vissza. A tanulmányban lefordított levél a Riszalat al-Qiyan (Levél az Éneklő lányokról, ang. ford. 1980) párhuzamaként szolgál. A Riszalat al-Qiyan határozottan informális stílust képvisel, míg Jahiz levele az ellenségeskedés és az irigység különbségéről a korabeli magas stílus irodalmi leveleinek formaiságát tükrözi. Ez jelentős fordítási problémákat okoz, amit szinte lehetetlen kilégítő módon angol nyelven visszaadni. Ennek okai a formai követelményként használt szinomímák, amelyek az arab nyelvben hozzátartoznak a teljes jelentéshez; másrészt viszont pontosan a kötött stílus miatt ez a levél sokkal kiforrotabbnak tekinthető, mint a Riszalat al-Qiyan. A fordító, egy-két, a lábjegyzeten jelzett esettől eltekintve a levél ’Abd al-Salam Harun 1964-ben, Kairóban megjelent kiadását (Rasza’il al-Jahiz), az átírásban pedig a Weh-Cowan szótárat használja, kivéve az arab neveket, ahol a konvencionális, történészek által elfogadott átírást alkalmazza.

 
A levél – Fi Fasli ma Bayna l-’Adawati wa-l-Hasad

Bevezetés: Istennek (Allahnak), az irgalmasnak és könyörületesnek nevében; jókívánságok. Klasszikus levélforma fejléce, párhuzamként ld. az Újszövetség leveleinek bevezetését.

Első rész: könyvek ajánlása. Jáhiz ebben a bekezdésben a levél címzettjének több könyvét is ajánlja, elsősorban a legutolsót, az ellenségesked és irigység közötti különbségről szólót. Kifejti, hogy ebben a témában nincs előfutára, mint ahogy a többi könyve is nélkülözi ezeket; felsorolja a könyveit, amelyek a következők: „Az ígéret erénye”, illetve „A vezírek magatartása”. Ezeknek a könyveknek az az előnye, szemben az őket megelőző munkákkal, hogy a jó értelemben vett nemesség ízét adják vissza, felhasználva ehhez különleges történeteket, meséket, anekdotákat, amelyek elősegíthetik a dicséretes magatartásformák elsajátítását és a példaértékű cselekedeteket. Ugyanígy szólnak a hercegek, kalifák, vezéreik és követőik felelősségéről, és arról, hogy mi történt velük. Ha a címzett nem is tudja őket mind elolvasni sok és bokros teendői miatt, legalább a tartalomjegyzékeket nézze meg.

Második rész: a jó tanítványok dicsérete, a riválisok ócsárolása. A múltban mindig voltak olyan tanítványok, akik áttanulmányozták elődeik munkásságát, akár egyetértettek, akár vitatkoztak velük. „Így tehát (az elődeik munkásságából) kivonták a bölcsesség krémjét és kipróbálták annak tartóoszlopait, megértették számos tudományág szabályszerűségeit, megtanulták az alapokat és elveket, és ebből kifolyólag megismerkedek az alkalmazási lehetőségekkel is. Különbséget tudtak tenni az azonos és hasonló dolgok között, felismerték a rokonságot a egyféle alakú vagy egy kategóriájú dolgok között, összekapcsoltak egymáshoz tartozó vagy egymást követő jelenségeket. Levezetéseket vittek végig a homályos és rejtett dolgokról, a világos és evidens dolgokból kiindulva. Mély problémákat tártak fel nyílt és jól ismert tények magyarázatából.” Könyveket írtak, hírnevet szereztek maguknak.
Ezzel szemben a korabeli riválisaik, akik csak oktrojálták magukra az igazi tanítvány álarcát, üres titulusokkal díszítették magukat. Ezek az igazi tanítványok ruháit, viselkedését, gesztusait sajátították el, elhitetve, hogy ehhez a megbecsült társadalmi réteghez tartoznak, megnyerve ezzel az ostoba tömeg és a műveletlen vezetők szimpátiáját. Ez az irigység okozta azt, hogy a hamis tanítványt összetévesztették az igazival, korrumpálva ezzel az igaziakat. „Ezek a tanítványt-játszók azt remélték, hogy elnyerhetik a közvélemény megbecsülését, a csőcselék és aljanép fölötti fölényhez juthatnak, valamint a hatalmon levőket és az embereket saját bábjaikként mozgathatják.” A közvélemény nehezen tud különbséget tenni a kétféle tanítvány között.

Harmadik rész: a hamisításról. A levél írója, Jahiz, fél, hogy ez a bemutató az általa írt könyvekről, amelyeket a címzettnek ajánl, olyan felolvasó kezébe kerül majd, aki csalárdsággal ékesíti magát, és a levél szerzőjének könyveit és az ezzel járó társadalmi elismerést magának vindikálja, vagy ugyanilyen ezek alapján jó könyveket ír ugyanezekről a témákról. Esetleg egyesek körülötte irigységből gúnyt űznek majd a könyvből, kiforgatva a szavak értelmét. De az is megtörténhet, hogy az illető ennél messzebb megy, és kigúnyolja az olvasottakat, sugallva, hogy az olvasmány témája nem elég jó, a dikció pokoli, és nyilvánvalóvá teszi a a szerző iránti irigységét. Ez a legjobb módja annak, hogy a hallgatóságban azt az érzetet keltse, hogy ezek után le tudják vonni a megfelelő konzekvenciákat. Senki nem fog vele vitatkozni, mert igaz a mondás: „Jó helyzetben van az, aki egyedül szalad a versenypályán.”

Negyedik rész: Bisr al-Mariszi története, amelyben a datolyapálinka-ivás törvényességéről értekezik. Ezt a könyvet Muhammad bin Abi Abbasz al-Tuszi jelenlétében felolvasták al-Mammun kalifának. Ez előbbi kirohant a könyv ellen, szidalmazva az érveket, amelyek a könyvben foglaltattak, és egyáltalán nem fogta vissza magát. Ez a kalifát nagyon mérgessé tette, szerette volna, ha valaki vitatkozik Tuszival – akit ő megvetett –, és elhalgattatja valami érvvel, de senki nem volt, aki al-Mariszi könyvét megvédje. Ekkor behívatták al-Mariszit, aki érvekkel bizonyította a könyvében leírtakat, kifejtve a datolyapálinka-ivás törvényes voltát. Erre Tuszi semmit sem szólt, és amikor megkérdezték, csak annyit felelt: „Egyetértek veled mindenben.” A kalifa kérdőre vonta, hogy most, amikor vitapartnere akad, miért nem vitatkozik vele, avagy hova tűnt belőle a harapós kutya, aki volt. al-Mariszit pedig azzal vigasztalja meg, hogy mindig akadnak irigy emberek. Ezek után Jáhiz néhány közmondást idéz, majd lezárja a részt a következő idézettel: „Az irigység olyan meteor, amely nem nézi, kit hogyan talál el vagy kit hogyan üt meg.”
Negyedik rész: az ellenségeskedés és irigység közötti különbség kifejtése. Az ellenségeskedésben van valami racionális, míg az irigység mindig irracionális. Az ellenségeskedést egy specifikus ok okozza, és ha ez eltűnik, az ellenségeskedés is eltűnik. Az irigység azonban komplex érzelem, és csak az irigység tárgyával együtt tűnik el. Itt Jahiz különböző bölcseket és bölcs mondásokat idéz ennek igazolására, majd újrafogalmazza a tételmondatot: minden irigy ellenség, de nem minden ellenség irigy. Ezután a zsidóságot hozza fel példának: az irigység volt, hogy a zsidók diszkreditálták a Prófétát, noha tudták, hogy ő igazi próféta volt, irigység képezett gátat a rabbik és a Prófétában való hit között, és irigység vezetett oda, hogy ellenségesen viszonyultak hozzá. Az irigység sokkal károsabb, mint az ellenségeskedés, mert a beteg természet gyümölcse, és a csalás testvére. Ez ellenségeskedés azonban mentes lehet a hamisságtól, amennyiben amennyiben Isten barátai Isten ellenségeinek ellenségei. Az irigység mélyen ülő, míg az ellenségeskedés ideiglenes. „Az irigység nőnemű, mert hitvány, az ellenségeskedés hímnemű, mert nemes.”

Ötödik rész: az irigy tanítványok. Az irigység a tanítványok között nagyon gyakori, sokkal gyakoribb, mint hercegek között – állapítja meg Jahiz. Muszlim bin al-Wadih al-Ansari, a költő (akit Sari’ al-Ghawani néven ismernek), egyszer azt mondta erről: „A buta költők azt képzelik, hogy egyetlen lehetséges módja van annak, hogy hírnevet szerezzenek a finom költészet terén: hogy kifigurázzanak engem, megtámadják a költészetem, és úgy beszéljenek, hogy megkérdőjelezzék a becsületem.” Ezután Jahiz Yahya b. Khalid egy példáját hozza fel, akinek a könyvét olyanok előtt olvasták fel, akik szellemi szintje nem ért fel az övével, és ezért kigúnyolták. Jahiz tökéletesen egyetért vele, és saját személyes példát is hoz arra, hogy a saját neve alatt írt könyveit hogyan tette gúny tárgyává egy csoport diák. Ezután hasonló témában más könyveket is írt, de itt szerzőnek olyan klasszikusokat jelölt meg, mint Ibn al Muqaffá, vagy al-Khalil, és ugyanez a csoport diák, aki az előzőket kigúnyolta, könyörgött Jahiznak, hogy hadd másolhassák le azokat, és tanulmányozhassák Jahiz vezetése alatt.

Hatodik rész: buta irigy és okos irigy. Ha irigy ember érdektelen, sokkal kevésbé káros, sokkal kevésbé okoz sebeket, és sokkal könnyebben elviselhető, mintha okos ember az. Az buta irigy már azelőtt megtámad egy könyvet, mielőtt elolvasta volna, és abba sem hagyja addig, amíg be nem fejezte. Nem érveket hoz fel a könyv ellen, hanem kijelenti róla, hogy ez en bloc rossz. Így az érvelése hiteltelenné válik, ő maga pedig nevetségessé.
Ha azonban egy okos irigy ki akar végezni egy könyvet, először megpróbálja megérteni, mi van a könyvben, jól megrágja annak mondanivalóját, „azután leborul az úr előtt, akinek az udvaronca, (szava) óvatosan kifeszített csapda, amivel tőrbecsalja szívüket; kötél, amivel befonja az agyukat; létra, amin odáig mászik, amíg eléri azt, amit ki akar hozni belőlük; szőnyeg, ami által kivitelezi a csapdáját. Úgy tesz, mintha célja az igazság és annak kiderítése volna.”

Hetedik rész: az okos irigy trükkjei. A legnagyobb szerencsétlenség egy író számára – jegyzi meg Jahiz -, ha olyan ember olvassa fel a könyvét az uralkodónak, aki a fentihez hasonló, akiben az irigység okossággal párosul, és tisztában van azokkal a módszerekkel, hogy hogyan lehet az irigyelt személyt tönkretenni azáltal, hogy lebecsüli a könyvét. Emellett ő a megbecsült udvaronc, és a herceg bizalmasa, „és nincs a lelkiismerete, hogy a herceget a hamisságtól visszatartsa, és nem elég óvatos, ami oda vezethetné, hogy figyelembe vegye a következményeket.” A hercegnek, ha azt akarja, hogy a dolgokat a maguk valóságában mutassák be neki, nincs más lehetősége, mint lelőni az ilyeneket.
Ha az irigy nem azzal a válasszal szembesül, mint amit viszony szeretne látni, az irigysége olyan magasra emelkedhet, hogy még arra is képes, hogy önkritikát gyakoroljon: bizonyára ő nem vizsgálta meg elég alaposan a művet, de másodszori elolvasásra meggondolta magát. Itt az irigy arra számít, hogy lelkiismeretesnek vélik majd, és az, hogy képes az önkritikára és elképzelhetőnek tartja, hogy hibázott, azt fogja eredményezni (véli ő), hogy azt hiszik majd, hogy mindez szellemi kontroll és igaz őszinteség eredménye. Ez azonban csak szakmai trükk, amivel elkendőzi valódi céljait; „mivel visszavonta azt, amit előzőleg gondolt, miután meggyőződött annak ellenkezőjéről, ez felette igen ösztönözni fogja a többieket arra (legalábbis ez az, amit remél), hogy feddhetetlenséget és korrektséget tulajdonítsanak neki.” Ezek után Jahiz közmondásokat idéz ezen állítás megerősítésére.
Az igazi megpróbáltatás azok becsületsértése – mondja Jahiz-, akik elég ravaszak ahhoz, hogy meghallgassák a könyvet, és egy szó nékül nevessenek rajta. Még ravaszabbak azok, akik – hallgatva a felolvasó hangját -, imádságokat mormolnak közben, hogy a Isten mentse meg őket attól, aki a könyvet írta.

Nyolcadik rész:a fejedelem intése, bölcs mondások és szentenciák. „Kevés szó olyantól, aki csínján bánik a szavakkal, hosszú utat tesz meg a közvéleményben. De szinte soha nem nyer bizalmat az, aki fejjel előre beleveti magát a vitába.” Jahíz példákat idéz ennek az állításnak alátámasztására. Ezek után szentenciákba foglalt bölcs tanítások következnek, amelyeket Jahiz idézetekkel támaszt alá.
„Fenség, ha tehát néminemű kritikusok megtámadják mindazt, amit ebben a munkában neked írok, és kétségek merülnek fel benned a kérdéssel kapcsolatban, kérve kérlek, értesíts engem, hogy mit támadtak meg, és (érvelésüket) vesd össze válaszommal. Bízom benne, hogy nem lesz szükség bíróra, amikor elmédben megméred a két állítás súlyát, mivel az igazság mindig magasabbrendű, mint a hamisság, és legyőzi azt.”… „Az irigység túl aljaslelkű, hogy nyiltan megmutatkozzék valaki ellenében; az ellensékeskedés már csak azért is megbecsülendő, mert vitéz és erős. Mondva vagyon, hogy az irigység csak a szemben látszik, a beszélő nyelvében csak azok látját, akik társak a becsmérlésben. Az ellenségeskedés napvilágra jön, kihajt, és szabadon hagyja beszélni a nyelvet, akár egyetért a hallgatóság, akár nem.” Jahíz példákat idéz ennek az állításnak alátámasztására.

Kilencedik rész: bölcsek az ellenségeskedésről. Ez a rész formailag kötött, Jahiz felvet egy-egy bölcs gondolatot, amihez történetet vagy bölcs mondást idéz. Minden vallás elítéli és tiltja, tehát ez bizonyíték arra, hogy az irigység megvetendőbb és álnokabb, mint az ellenségeskedés. Nem tudunk olyan csoportról – mondja Jahiz –, amelyik ajánlaná az irigységet. Valójában az ellenségeskedést általában hatalmas és komolyan veendő dolognak tartják. „Mikor megmutatod ellenségeskedésed, tedd azt óvatosan és okkal…” – idézi Jahiz Bisr al-Marwant. Ez azt mutatja, hogy Bisr azok közé tartozott, akik hittek abban, hogy az ellenségeskedést óvatossággal kell mérsékelni. Mások azt ajánlják, hogy az elenségeskedést nyíltan ki kell mutatni, mindenféle körültekintés nélkül. Megin mások azt találták helyesnek, hgy valaki visszatérjen az ellenséges indulataihoz, miután esküvel megtagadta azokat, és kivonta magát a következményei alól. Megint mások a vérdíj elfogadását javasolják, illetve olyanok is vannak, akik azt mondják, hogy az ellenségtől csak a legtöbbet lehet elfogadni, és azt is csak erőszakkal. Egyesek javasolják, hogy az ellenség adta lehetőséget ki kell használni. Erre mások azt ajánlják, hogy az ellenség megtört csontjait rendbe kell tenni, meg kell neki bocsátani a támadást, és segíteni kell neki akkor, bajban van. Erre válaszul mások azt mondják, hogy jó dolog segíteni az ellenségnek, és nem belemenni a megtorlásba. Mások azt tanácsolják, hogy az ellenséget erőszakkal kell fogadni, a meglepetés erejével.
Ebben a könyvben nem tárgyaljuk kimerítő részletességgel a téma pro és kontra érveit – írja Jáhiz. Minden témánál eléget mondtunk ahhoz, hogy a főbb szempontok nyilvánvalókká legyenek. Láthatjuk tehát, hogy senki, legyen az arab vagy sem, semmilyen körülmények között nem ajánlja, tanácsolja vagy reklámozza az irigységet. De így tesznek sokan az ellenségeskedéssel, bár különbséget tesznek ennek megjelenési formái között. Ebből világosan látszik ennek fensőbbsége az irigységgel szemben.

Tizedik rész: a címzett dicsérete.” (szemelvényes fordítás) „Kevés irigyem volt addig, amíg hozzád nem csatlakoztam, és nem helyeztem magam a te oltalmad alá. Azóta rakáson és tömegével állnak irigyeim, akik nyilaikkal minden irányból célba vettek, mint a méhek raja, akik megtámadják a méz begyűjtőjét. De minél inkább nőtt a számuk, annál inkább nőtt a barátaim száma is, kegyes fuvalmad erényei miatt, és a bizalmasaim száma, virágzó sorsod és gazdag áldású törvényed miatt.”
Mikor ezt a bekezdést írtam levelemben, látogatóim érkeztek: tíz ember a polgárok olyan csoportjának képviseletében, akik részesedtek kegyeidben és ezáltal magas tisztségekbe emelkedtek kegyes figyelmed miatt, akik támogatása és szeretete irántad megfelel azoknak az előnyöknek, amelyekkel elhalmoztad őket. Tele voltak az irigységről szóló történetekkel, és a beszélgetés, már ahogy szokott, messze ágazott. Hirtelen átadtak nekem egy levelet, amelyet az irigyeim közül írták valakik, tele fenyegetésekkel és ígéretekkel arra nézvést, hogy könyvemet meg fogják támadni, hacsak nem adok rá engedélyt, hogy részt vegyenek abban, amit szeretek. Odanyújtottam a ficujkát a legközelebb álló látogatómnak, aki elolvasta és így kommentálta: „Micsoda különös emberek! Gonosztól valók-e, hogy azt remélik, hogy ezzel elnyernek valamit és részt kapnak a kegyben?”… Ezután a következőnek nyújtotta, aki elolvasta és így szólt: „Ez annyit tesz, mint a követ ütlegelni; minden pártfogónak megvan az irigye, aki a zsaroláson töri a fejét. Hagyd, hogy az üres levegőbe vesszen a fenyegetés.” … Ezután egy harmadiknak nyújtotta, aki elolvasta és így szólt: „Igaztalan a kérésük, próbára teszik a türelmed; találjanak háborúságra, és te békére.” … A negyedik megjegyzése a témáról így volt: „A megvetendő ember véleménye nem jobb a vizeleténél.”… Az ötödik megjegyzése a következő volt: „A szamár ordítása – a vadszamáré, akit bűntetlenül le lehet mészárolni.” … A hatodik hozzátette: „Amíg a nemesek hozzád tartoznak, egy pillanat alatt elbánhatsz irigyeiddel.” … A hetedik: „Hogyan félhet olyan valaki a porban heverőktől, akinek ilyen magas méltósága van?”… A tizedik: „Múló bolondok! nem értik a méltóságod.”…
Egy nagyon jól képzett barátom, aki velem volt, azt suttogta nekem, miután befejezték: Ezek a polgárok maximákat idéztek, hogy milyen kevéssé kell az irigyek szavára adnod. De hadd figyelmeztesselek: óvakodj az irigy emberektől, akik kisebbíteni akarják a tekintélyed, titokban szintúgy, mint nyíltan.”
Ezek után – fejezi be Jahiz -, nincs más, amit mondhatunk, csak amit a Próféta mond: „Két lehetőség kínálkozik az irigység számára: „Amikor egy embert Isten tudása a Korán által kegyelmesen meglátogat, és recitálja azt éjt nappallá téve. A másik, amikor valakit Isten gazdagsággal ajándékoz meg, és azt jótékonyságra költi éjt nappallá téve.” Ez az irigység a Mindenható Isten és az Áldott Próféta iránti engedelmességben gyakorolható.

Befejezés: dicsőítés, hálaadás, doxológia.

Szólj hozzá

Goldziher Nevek II. – Renitől

január 10, 2009 at 11:21 am (arab irodalomtörténet, vendégbejegyzés, vizsgakövetelmények)
Tags: , , , ,

1. Abú Dulaf: megh. 941-ben. Szászánida udvarból egy küldöttséggel érkezett Indiába. Járt Tibetben, Afganisztánban, a Himalájában, ezeket le is írta (Az országok csodái).

2. Azraqí: megh. 834-ben. Műve: Táríh Makka (Mekka története) – helytörténeti mű.

3. Bagdádí, cAbdallatíf: megh. 1231-ben. A bagdadi Nizámiyyában tanult, majd Damaszkusz, Kairó. Az Azhar tanára lett. Írt a filozófiáról, hadít-ról, orvoslásról. Földrajzi műve: Okulások és értesítés Egyiptom csodáiról.

4. Bagdádí, cAbdalqádir: megh. 1682-ben. Kairóban és Törökországban élt. Műve: A műveltség kincsesháza és az arab nyelv veleje, ez irodalomtörténetileg is fontos.

5. Baládúrí: megh. 892-ben. A történelmet a magází szempontjából vizsgálta. Művei: Az országok meghódítása – az iszlám hódítás hatását mutatja be; A nemesek genealógiái.

6. Balhí: megh. 933-ban. Földrajztudós volt.

7. Bakrí: megh. 1094-ben. Spanyolo-i tudós. Műve: Mucgam má istacgam (A nehezen értehtő dolgok szótára). Földrajzi helynévi szótárat állított össze régi költőkkel kapcsolatban.

8. Battání: megh. 929-ben. Más néven Albategnius. Csillagászati táblák fűződnek a nevéhez.

9. Dahabí: megh. 1347-ben. Damaszkuszi hadít-tudós. Munkái: A tradícióőrzők osztályai – a „társak” vizsgálatáról szól; Az egyensúly mérlege a férfiak megrostálásáról – a társak megbízhatóságáról; At-Táríh al-Islám – Mohamedtől híres államférfiak 1315-ig.

10. Damírí: megh. 1405-ben. Egyiptomi, az Azharban volt hadít-tanár. Műve: Az állatok élete – az állatvilág felsorolva ábécé-sorrendben, leírásuk, Koránban, hadítokban való előfordulás, szerepük ezekben és az arab költészetben, mesékben, tudományban, babonákban, álmokban, orvoslásban. 590 prózai, 199 költői idézet  nagy az adab-jelentőséte.

11. Dínawarí: megh. 895-ben. Botanikus. Könyve a Kitáb an-Nabát (Növények könyve) – adab szempontú megközelítés.

12. Fargání: IX. sz. Más néven Alfraganius. 861-ben egy Nílus-mérőt csinált, csillagász volt.

13. Fírúzábádí: megh. 1414. Sirázban (Pesepolis mellet, Iránban) született  Irak  Damaszkus  ott Taqí ad-Dín as-Subhí tanítványa. Később Indiába megy, majd Mekkába, Jemenbe, ahol főkádi lesz. Nyelvet gyűjtött. 60 kötetes szótári munkát írt, de ez elveszett. Ennek kivonata a Világtenger (Qámús), ami alapvető filológiai mű.

14. Gabartí: megh. 1825-ben. Kairóban élt. Történész, megírta Egyiptom krónikaszerű történetét 1688-tól 1821-ig (A fennmaradt emlékek csodái az életrajzok és híradások terén),

15. Gahsiyárí: megh. 942-ben. Történész, irodalmár (adíb) volt a bagdadi udvarban. Fő munkái: Kitáb al-Wuzará’ wa-l-kuttáb (Vezírek és írnokok könyve); Ahbár al-Muqtadir al-cAbbásí (Az abbászida al-Muqtadir kalifa története). Megírtam még az Ezeregyéjszaka előzményét is, de ez elveszett.

16. Haggí Halífa: megh. 1657-ben. Az egész muszlim irodalmat foglalta össze A téves vélemények felfedése a könyvek és tudományszakok neveiről c. művében.

17. Hatíb al-Bagdádí: megh. 1070-ben. Helytörténeti műve: Táríh Dimasq (Damaszkusz története) – 80 kötet.

18. Hunayn b. Isháq: megh. 874-ben. A korszak egyik legnevezetesebb fordítója, Orvosi munkákat, Platónt, Arisztotelészt fordított, magyarázott. Ezzel iskolát alapított, hatással volt saját családjára.

19. Hwárizmí, Abú cAbdalláh: megh. 997-ben. Műve: Mafítíh al-culúm (Tudományok kulcsai). Ez két részből áll: 2.) saríca és az azzal kapcsolatos tudományok, 2.) „régiek tudományai” (filozófia, logika, oervostudomány stb.).

20. Hwárizmí, Abú Gacfar: megh. 849 körül. Az első algebra írója. Matematikus, asztrológus. Al-Mámún kalifa meghítta a Dár al-Hikmába tanítani.

21. Ibn Abí Usaybica: megh. 1269-ben. Apja szerész volt Damaszkuszban. Ő is jelen orvos volt egy kairói kórházban, majd Szíriába ment. Munkája, mely az orvostudomány művelőivel, munkáikkal foglalkozik: Kitáb cuyún al-anbá’ fí tabaqát al-atibbá’ (Pontos tudósítások az orvosok osztályairól).

22. Ibn Atír, cIzz ad-Dín: megh. 1232-ben. at-Tabarí munkáját átvéve megírta a tör-netet saját koráig (A tökéletes történelemről).

23. Ibn al-Baytár: 945 körül. Spanyolországi tudós, növénytan gyógyszerészet szempontjából. Utazott Egyiptomban, Szíriában, Kis-Ázsiában, Görögországban, hogy an övényeket tanulmányozza. Munkája: al-Gamic fí l-adwiya al-mufrada (Az egyszerű gyógyszerekről).

24. Ibn al-Faqíh: IX. sz. vége. Műve címe: szintén Kitáb al-Buldán.

25. Ibn al-Gawzí: megh. 1256-ban. Történelmi műve: Az idő tükre az előkelők történelmében. A világ teremtésétől 1256-ig.

26. Ibn al-Hatíb: megh. 1374-ben. Granada vezírje. Ellenségei halálra ítéltették, így Afrikába szökött a marínidák udvarába, de végül visszakerül egy granadai börtönbe, ahol megöletik. Éjszakánként írt. Költő, stiliszta, történetíró. Fő műve: al-Iháta fí táríh Garnáta (Granada átfogó története), ebben önéletrajza is.

27. Ibn al-Haytam: megh. 1038-ban. Más néven Alhazen. Matematikus, csillagász volt. A Nílus áradásának szabályozását akarta megoldani, de ez nem sikerült, így bujkálnia kellett az uralkodó elől. Nagy sikereket ért el az optikában.

28. Ibn al-Kalbí: megh: 819-ben. A régi arabok vallásáról, törzsi viszonyairól írt. Kutatásainak 2 fő célja: 1.) a Próféta életrajzának, körötte való események (sírat) pontosítása, 2.) az Iszlám első háborúinak (al-magázi) adatai.

29. Ibn an-Nadím: megh. 995-ben. 987-ig összegyűjtötte minden arab ill. arabra lefordított mű címét és valami infot róluk (Lajstrom – Fihrist).

30. Ibn cArabsáh:

31. Ibn cAsákir: megh. 1175-ben. Hadít-tudós Damaszkuszban. Műve: Táríh madínat Dimasq (80 kötet).

32. Ibn at-Tagríbirdí: megh. 1469-ben. Felszabadított török rabszolga fia, Kairóban tanult. Fő munkája: A fénylő csillagok Egyiptom és Kairó uralkodóiról, az Iszlám hódításától 1453-ig tart.

33. Ibn at-Tiqtaqá: 1301 körül írt. Múve: al-Fahrí. A kalifátus története am ongol hódításig. Gazán kegyét élvezte  munkájában a mongol hódítást Isten büntetésének írja le.

34. Ibn Bágga: megh. 1138-ban. Más néven Avempace. Sevillában, Fezben az almorávida udvarban élt. Orvos- és természettudománnyal foglalkozott, fő műve: A magányban élőnek életmódja.

35. Ibn Fadlán: 921-ben részt vett a volgai bolgárokhoz küldött szövetségben, leírta az ott és útközben látottakat  fontos forrás.

36. Ibn Gubayr: megh. 1217-ben. Spanyolországi, háromszor zarándokolt. Járt Szíriában, Irakban, Egyiptomban., Szicíliában. Egyik 3 éves útjáról írt egy részletes útleírást (Rihla).

37. Ibn Hagar al-Haytamí: megh. 1565-ben. Egyiptomban született, majd Mekkába ment, itt is halt meg. Vallástudománnyal foglalkozott (Égető villámcsapások az eretnekség emberei ellen). Van két hadít és fetwa gyűjteménye is.

38. Ibn Haldún: megh. 1406-ban. Tuniszban született, a család a Kinda törzsből származik. Jó diplomata volt, gyakran volt követ. Miután Egyiptomba bent, málikita főkádi lett. 1400-ban részt vett a Timúr elleni hadjáratban, majd békekövet. Nagy történelmi munkája: A példák és gyűjteménye a kezdetnek s az értesítésnek az arabok, perzsák és berberek napjairól. Ez korszakalkotó mű, mert pl. a berberek származásáról ő ír először, a bevezetőben tendenciákat próbál kimutatni az emberi fejlődésben  az első történelmi gondolkodó.

39. Ibn Hallikán: megh. 1282-ben. Az iszlám 865 fontos személyének életrejzát írta le A kitűnő emberek halálnapjai és az idő fiainak hívei c. művében. Szíriában és Egyiptomban volt safiita főkádi.

40. Ibn Hamdís: megh. 1132-ben. Szicíliai költő. 1078-ban a normannok elfoglalták Szicíliát az araboktól, így Spanyolországba menekült Muctamid udvarába, akit fogságába is elkísért. Egy nagy díwánja maradt fenn.

41. Ibn Háni’ al-Andalusí: megh. 973-ban. Sevillai születésű andalúziai költő, az ismácilita tanokat terjesztette. Egy díwánja maradt fenn.

42. Ibn Haqwal:

43. Ibn Hayyán: megh. 1076-ban. A legnagyobb középkori andalúziai történész. Két nagy műve van: al-Muqtabis (A tűzből parazsat kivevő = aki más műveiből másol ki részleteket) – egészben megmaradt; al-Matín (A szilárd) – a saját koráról írt munka, elveszett, de rekonstruálható.

44. Ibn Hazm: megh. 1063-ban. Córdobából származott, vezír lett. Szemben állt a madhabokkal, a zárirí irány követte  sok ellensége volt. 2 fő műve: Az ékesített – a törvénytudományi rendszeréről, A vallásfelekezetekről és pártokról – kritika az iszlámról és más vallásokról  sokan elítélték.

45. Ibn Hisám: megh. 833-ban. Átdolgozta Ibn Isháq művét a Próféta életrejzáról.

46. Ibn Hurdádbih: megh. 893-ban. Perzsa származású, Bagdadban zenei és adab műveltséget szerez. Postaigazgató Medinában. Műve: Az útirányok és birodalmi tartományok – ez korának útjairól, adózásról szól.

47. Ibn Isháq: megh. 768-ban. Medinából származik, Irakba költözött. Al-Mansúr kalifa mellett volt, az ő buzdítására írta meg Sírat Rasúl Alláh c. művét (a Próféta első életrejza).

48. Ibn Iyás: megh. 1523-ban. Műve: A virágok kitűnőségei a korszakok eseményeiről. Ez Egyiptom története 1521-ig (a mamelukoktól részletes).

49. Ibn Kátír: megh. 1373-ban. Hadít-tudós, történelmi munkája: A kezdet és a végcél.

50. Ibn Mágid: XV. sz. Művei: Kitáb al-fawá’id fí usúl cilm al-bahr wa-l-qawá’id (A hasznos tudnivalók könyve a tengerészet és a hajózási szabályok alapjairól); Háwiyat az-ihtisár fí usúl cilm al-bihár (Rövid összefoglaló a tengerészet alapjairól). Ő vezette Vasco da Gamaát, mikor az a Jóreménység fokát megkerülve eljutott Indiába.

51. Ibn Qádí Suhba: megh. 1447-ben. Folytatta Dahabí munkáját. Műve: Értesítés az iszlám történetéről.

52. Ibn Qayyim al-Gawziyya: megh. 1350-ben. Ibn Taymiyya tanítványa és tanainak továbbvivője.

53. Ibn Quzmán: megh. 1160-ban. Az andalúz költészet legeredetibb, legnagyobb alakja. A helyi nyelvjárásban írt, újlatin elemeket tartalmazó, strófikus költészet (zagal) mestere volt, hatással lehetett az eu-i trubadúrköltészetre is. Jellemző rá a qásidában elő nem forduló refrén. Csak egy nehezen értelmezhető kézirata maradt fenn.

54. Ibn Rusd: megh. 1198-ban. Más néven Averroes. Marokkóban volt orvos. Arisztotelészt eredeti valójában próbálja lefordítani, az arab torzítástól mentesen. Al-Gazálí műve ellen, a filozófia védelmében írta Taháfut at-Taháfut c. művét, amire a XV. században írtak kritikákat.

55. Ibn Rusta: megh. 902-ben. A nagybecsű dísztárgyak c. enciklopédia földrajzi részét írta.

56. Ibn Sacd: megh. 844-ben. Wáqidí tanítványa. Mekkából indult, majd Medina, Baszra, Kúfa, Bagdad. Folytatta mestere munkáját a társak követőiről és azok követőiről. IX. századig összegyűjtött mindent. Műve Az osztályok nagy könyve.

57. Ibn Sída: megh. 1065-ben. Murciai tudós, műve a legnagyobb Spanyolo-i filológiai tanulmány: al-Muhassa fí l-luga (A szakosított mű a szókincsben) – az arab szókincset fogalmi csoportokba rendezve tárgyalja, 17 kötet.

58. Ibn Síná: megh. 1036-ben. Középázsiában, Bukhava mellett született, Persziában élt, vezír is volt. Minden témában írt (vallástudomány, filozófia, orvoslás, csillagászat). Két fő műve: al-Qánún fí-t-Tibb (Az orvostudomány hánonja) – a középkor egyik legfontosabb orvostudományi munkája, az eu-i orvoslás alapja is, Kitáb as-Sifá’ (A gyógyítás) – mindenről szólt, ami feljebb fel van sorolva, ennek kivonata az Üdvözülés.

59. Ibn Suhayd:

60. Ibn Taymiyya: megh. 1327-ben. Szíriai habalita tudós. Munkáiban al-Ascarí hívei ellen szólt (tőle indult a majdani wahábita mozgalom). Többször került börtönbe, a damaszkusziban halt meg.

61. Ibn Tufayl: megh. 1185-ben. Más néven Abubacer. Granadában volt tisztviselő, majd Marokkóban az almohád uralkodó vezíre, orvosa. Fő műve: Risálat Hayy Ibn Yaqzán /Ide kell rizsálni a Természetes embert/.

62. Ibn Zaydún: megh 1070-ben. Andalúz költő. Élete nagy részét Córdobában töltötte.

63. Idrísí: megh. 1165-ben. Fezi uralkodói családból származik (idriszídák). Utazott Córdobába, Észak-Afrikába, Kis-Ázsiába. II. Roger szicíliai uralkodó egy földrajzi munkával bízta meg. Műve: A világtájak átszelésére vágyakozónak gyönyörködése – Kitáb Rúgár – a korszak legfontosabb műve Eu-ban is.

64. Ihwán as-Safá’: „az őszinteség testvérei”. X. századi titkos társaság Bagdadban, Baszrában. Az újplatonizmus követő, céljuk, hogy ezt az iszlámmal összhangba hozzák.

65. Isfahání, Hamza: megh. 961 kör. Műve: Táríh siní mulúk al-ard wa-l-anbiyá’ (A föld királyai és a próféták éveinek története) – kis terjedelmű, környező történelmi népek dinasztiáinak kronológiai névsora.

66. Isháq b. Hunayn: megh. 910-ben. Hunayn b. Isháq fia, apja nyomdokaiba lépve folytatta annak fordító tevékenységét.

67. Kamál Pasazáda: megh. 1533-ban. Fiatalon katona, majd tanult, főiskolai tanár lett, majd qádi, katonai bíró. Írt a teológia minden ágában, főleg tafsírokat.

68. Kátib al-Isfahání: megh. 1200-ban. Stílművész, sagc-költő. A Nizámiyya tanítványa volt, megírta a szeldzsukok történetét, feldolgozta Salah ad-Dín szíriai, palesztinai háborúit a keresztesekkel.

69. Kindí: megh. 872-ben. A filozófia első önálló mívelője az arab irodalomban. A kinda törzsből származott. Kb. 200 bölcsészeti, zenei, orvostani, csillagászati, asztrológiai, matematikai munkát írt.

70. Madá’iní: megh. 839-ben. Történész és adab szerú. Baszrában született, majd Madá’inban, Bagdadban élt. Rendezte a korábbi magází és síra műveket. Fő munkája: al-Farag bacda s-sidda (Megkönnyebülés a baj után = Minden jó, ha a vége jó) – adabgyűjtemény.

71. Mahallí: megh. 1459-ben. Tanítványával, Suyútíval együtt megírták a Farsír al-Galálayn (A két Galál tafsírja) c. művüket.

72. Maimonides: megh. 1203-ban. Más néven Músá Ibn Maymún. Híres zsidó orvostudós. Córdobában született, majd Egyiptomba ment, itt az ayyúbida udvar orvosa lett. Híres bölcselő is volt. Arab nyelvű műve: Dalálat al-Há’irín (Tévelygők útmutatója) – a vallás arisztotelészi szempontból. Írt orvosi értekezéseket is.

73. Maqqarí: megh. 1631-ben. Műve: Illatok lehelete Andalúzia viruló ágából. Algériából, Oránból származik, Fezben tanul, Egyiptomban él. 7-szer zarándokolt Mekkába. Hadít tudós volt, tanított.

74. Maqrízí: megh. 1441-ben. Hátib (prédikátor) volt Kairóban, hazája történetéről írt. Műve: Hitat (Intelmek és példázatok a kerületek és maradványok felsorolásáról) – Egyiptom története , néprajza, művészete az ókortól.

75. Mascúdí: megh. 956-ban. Bagdadból, családját Mascúdra (a Próféta egyik társa) vezeti vissza. Sokat utazott (Perzsia, Kaszpi-tó, India, Ceylon, Madagaszkár, Egyiptom). Műveiben néprajzot, más vallásokat ír le. Aranyvirágok és drágakövek bányái – 947-ig világtörténet. Műveiben sok az anekdota  élvezetes. Történelmi és földrajzi műve: A figyelmeztetés és vizsgálás könyve.

76. Miskawayhi: megh. 1030-ba. Rayyban született, iráni származású filozófus, történész. Szerinte a legnagyobb jelentősége az erkölcsnek van, erről szól műve is: Tahdíb az ahláq qw-tathír al-aeráq (az erkölcsök megjavítása és a vérerek megtisztítása), mely görög hagyományokat követ.

77. Mubárak, cAli Pasa: megh. 1893-ban. Oktatási miniszter volt Egyiptomban, összefoglaló művet írt az irodalomtörténetből.

78. Muqaddasí: megh. 988-ban. Jeruzsálemből származott, műve érdekes olvasmány: A felosztások legszebbike a klímák ismeretéve nézve – az egész iszlám világról, népekről, szokásokról is.

79. Muctamid: megh. 1095-ben. Utolsó abbászida fejedelem, költő. Mikor az almorávidák elfoglalták Sevillát, őt börtönbe zárták. Verseiben a virágzást siratja.

80. Qálí: megh. 966-ban. Örmény számrazású. A nyelvtudomány Spanyolországi megteremtője. Műve: A diktátum.

81. Qastallání: megh. 1517-ben. Kairóban volt hatíb, de Korán-olvasásmódjáról is híres volt. A Próféta életéről szóló hadítokat gyűjtött, Buháríhoz írt kommentárt (Az utazó jó útra vezetése al-Buhárí magyarázásában).

82. Qazwíní, Zakariyyá: megh. 1283-ban. Damaszkuszban élt. Mukája: A teremtmények csodái és az országok nevezetességei. Ez égitestekről, állatokról, növényekről, ásványokról, országokról, városokról szól.

83. Qiftí: megh. 1248-ban. Felső-egyiptomi hivatalnok család, ő maga vezír volt Aleppóban. Híres könyvgyűjtő. Műve a bölcselők, természettudósok történetéről szóló Táríh al-hukamá’ (A tudósok története).

84. Qudáma: megh. 922-ben. A közigazgatást szolgálta, bár a szépirodalommal, filológiával is foglalkozott. Műve: Kitáb al-harag (A földadóról) – postaszervezettel, közigazgatással, adózással foglalkozik.

85. Qurtubí: megh. 1272-ben. Córdobából származott, Egyiptomban élt. Művei: Gámic ahkám al-Qur’án (A Korán törvényeinek gyűjtője) – koránmagyarázat; at-Tadira bi-ahwál al-mawtá wa-ahwál al-áhira (Emlékeztetés a halottak és a túlvilág állapotára) – túlvilági életről szóló hagyományok.

86. Qustá b. Lúqá: 835 körül. A fordításokkal tűnt ki (arisztotelészi iratok, matematika, asztronómia, Euklédesztől az Elemek, Plutarkhosz).

87. Rází (Rhases): megh. 925-ben. Más néven Abubater. Rayyból Bagdadba került, orvos lett. Bagdadi kórházak igazgatója. Sok művet írt betegségekről. Fő műve: Kitáb al-Háwí (A gyűjtő) – 30 részben az egész orvostan  hamar lefordították latinra.

88. Safadí: megh. 1362-ben. Költészeti antológiát szerkesztett, a legtöbb vers a szerelmi kesergésről. Ibn Hallikán munkájának folytatója.

89. Sibt b. Al-Gawzí:

90. Subkí, Tág ad-Dín: megh. 1369-ben. Szíriai főbíró. Művei: A gyűjtők gyűjtője, ez az usúl al-fiqh-ről íródott, és sok kivonatnak, kommentárnak szolgált alapul; Tabaqát as-sáficiyya, ebben a sáficita iskola képviselőinek életrajzai vannak.

91. Suyútí: megh. 1505-ben. Polihisztor, Kairóban sok helyen tanított, minden témában írt: 300 tafsír, haít, fiqh, nyelvtudomány, történelem, adab, szúfi művek. Művei: Tökéletesítés a Korán tudományairól; A Koránmagyarázók osztálya; A nyelvtudósok osztályai; A virágzó a nyelv tudományairól; A kalifák története; Egyiptom, Kairó története.

92. Tabarí: megh. 922-ben. Az arab történelem atyja. Nagy tafsír munkája is van. Történelmi munkája: A próféták és királyok évkönyve. Évről évre halad a világ teremtésétől bibliai és perzsa történeteket, az iszlám születésén át 914-ig. Minden adatot isznáddal, hadít-szal támaszt alá, de ezek gyakran ellentétesek egymással, így mindkettőt bemutatja. Nagyon alapos. A környező népek (perzsák, zsidók) történetét is leírja.

93. Tábit b. Qurra: megh. 900-ban. Eredetileg pénzváltó volt, mad Bagdadba ment, ahol többek közt matematikát, ptolemaioszi geográfiát is fordított, maga is írt vagy 150 munkát. A rokonai is írtak, polihisztorok voltak.

94. Tásköprüzáda: megn. 1560-ban. Apja a tudós Magázáda  Isztambulban, Drinápolyban tanított. ~ sok történeti munkát írt, fő mű az oszmán birodalom tudósairól szól (522 életrajz).

95. Usáma b. Munqid: megh. 1189-ben. Szíriai, uralkodói családból. Damaszkuszba megy, a frankok ellen harcol. Műve: Okulás könyve – saját élettörténetét írja le.

96. Wáqidí: megh. 822-ben. Medinában született. Összegyűjtötte a Próféta háborúiról szóló történeteket. Bagdadban ráwí lett. Műve alapmű. Összegyűjtött minden a társakra (asháb) vonatkozó dolgot hadít alakban, ezeket tanítványa, Ibn Sacd is átvette.

97. Yacqúbí: megh. 891-ben. Sokáig élt Örményorszában, Horoszánban, Indiában, Egyiptomban, Észak-Afrikában, Szíriában, Magrebben. Vizsgálta az országokat és lakosaikat. Műve: Kitáb al-Buldán (Az országok könyve). Ezen kívül történetíró is volt.

98. Yáqút: megh. 1228-ban. Görög rabszolgaként Bagdadba érkezett, itt iszlám nevelést kapott. Sokat utazott, erről írt egy 6 kötetes enciklopédiát: Mucgam al-buldán – Az országok alfabetikus szótára – minden iszlám helységről és történetükről. Sok könyvtárat használt, van info a helységek költőiről, lakóiról, nyelvükről. Irodalomtörténeti munkája is van: Mugam al-udabá’, ebben az írók, költők betűsoros rendben vannak.

99. Zabídí: megh. 1790-ben. Hadít-tudós, nyelvész. A Qámús-t bővítette és kommentálta (A menyasszony diadémja a Qámús drágaköveiből). Al-Gazálit is magyarázta – Az istenfélő urak megajándékozása.

Szólj hozzá

Goldziher: Nevek – Renitől

január 10, 2009 at 11:17 am (arab irodalomtörténet, vendégbejegyzés, vizsgakövetelmények)
Tags: , , ,

1. Abú Firás: megh. 967-ben. Sayf ad-Dawla rokona, róla is írt költeményeket. Korának kiemelkedő költője Mutanabbí mellett. Bátor harcos, görög fogságban is volt Konstantinápolyban. Sayf ad-Dawla halála után kalifa akart lenni, de annak fiai csapatokat küldtek ellene, s a csatában elesett.

2. Abú Hanífa: megh. 767-ben. A hanafita fiqh-iskola megalapítója (Oszmán-Török birodalom, Közép-Ázsia, India).

3. Abú-l-Atáhiya: megh. 858-ban. Aszkézist, vallásos felfogást (zuhd) hirdető költő. Az Anayza törzsből. Kúfában nőtt fel, ahol fazekas volt, majd Bagdadba ment, ahol a kalifa felfigyelt rá, és támogatta. Világi költészettel kezdte. Verseiben általános erkölcsökről, világról való lemondásról ír.

4. Abú-l-Farag al-Isfahání: megh. 966-ban. Ő állította össze az arab költészet legnagyobb enciklopédiáját (Kitáb al-agáni, 21 kötet). Nem csak a költőkről szól, a társadalmi viszonyokat is tükrözi.

5. Abú Nuwás: megh. 810 körül. A VIII. sz. legnagyobb költője. Neve jelentése: „fürtös”. Alacsony rangú családban született, de Baszrában és Kúfában tanult, többek közt Halaf al-Ahmar is tanította. Élt a sivatagban is, itt tanulta a tiszta arab nyelvet. Eztán Bagdadba megy, Hárún al-Rasíd és fia felfigyelnek rá, de itt sokszor bajba kerül, mert költeményeiben nem tudja, hol a határ. Ez okozza halálát is. A régit qászidát megvetette, csak a nyelvben és versmértékben igazodott hozzá.

6. Abú Tammám: megh. 845 körül. A Tayy törzsből. al-Hamása címmel gyűjteményt állított össze hősiességről szóló költeményekből (hamása) a hamadáni könyvtárat használva. Költőként a régieket utánozta. Palesztinában született, Szíriában, Egyiptomban nőtt fel. Járt Bagdadban is.

7. Abú Yusúf: megh. 798-ban. Abú Hanífa tanítványa. Al-Mahdí kalifa a főváros főbírójává nevezte ki. A muszlim kormányzásra vonatkozó vallási elvekről írt munkát (Kitáb al-Harág – Az adózás könyve)đ.

8. Ahtal: megh. 710-ben, a keresztény Taglib törzsből. Leginkább városi, de gyakran vágyódik vissza a sivatagba. Az Omajjádokhoz írt udvari költeményeket, nagyon szerették, de alkotott higákat is. Részt vett a korszak legnagyobb költői versengésében (an-Naqá’id – ellentétek) al-Farazdaq-kal és Garírral, Farazdaq pártját fogta.

9. Amr b. Kultúm: megh. 600 kör, a Taglib törzsből, a Bakr törzs ellensége. Anyja híres, hősies nő volt. Verseiben hág tetőpontjára az arab törzsek dicsekvő költészete (mufáhara). Szintén járt a hírai királynál. Nagyon kedvelte a bort, állítólag ez okozta vesztét.

10. Antara b. Saddád: megh. 615 körül, az Abs törzsből. Anyja fekete rabszolganő -> sokáig nem ismerték el, noha sokat tett törzséért. Unokahúgába, Ablába szerelmes. Szerelméről, harcairól énekel. Az arabok nemzeti hőse, a népi elbeszélők rímes regény írtak hozzá (al-Antaríyya, qirsát – Anara).

11. Asmaí: megh. 831-ben. Pogánykori vers-gyűjtő.

12. Asarí: megh. 935-ban Bagdadban. Teológus, (usúl ad-dín – „a vallás alapjai”, hitágazatok kutatása) a mutazilita tanok okozta viták idején Máturídível egy időben megállapította az igaz iszlám dogmáit (aqá’id). Tanításaik nyomán még sok hasonló munka keletkezett.

13. Bahá’ ad-Dín Zuhayr: megh. 1258-ban. Az abbászida korszak költője. Mekkában született, Egyiptomban élt. A szultán levelezéséért volt felelős, híres elegáns, könnyes, prózája.

14. Báqillání: megh. 1012-ben. A kalám (dialektika) filozófiai módszer képviselője, a vallástételek elméleti magyarázatával foglalkozott, ami a usúl ad-dín-nel szoros kapcsolatban állt.

15. Bassar b. Burd: megh. 784-ben. Perzsa származású vak költő, gúnyverseiről híres. Qászidái átmenetet képeznek a régi stílus és az új retorika közt.

16. Baydáwí: megh. 1286-ban. Sokáig qádí volt. Egy máig használatos tasfírt írt Zamahsarí munkája alapján (Tasfír al-Qádi – A bíró kommentárja)

17. Buhárí: megh. 869-ben. a hadít kutatásának szentelte az életét, ifjúkorától jól ismerte azt. Összeállította az egyik legfontosabb gyűjteményt (600’000-t gyűjtött, 7275-öt foglalt bele – sahíh). Muslim b. al-Haggág kortársa. (két művük együtt – as-Sahíhán)

18. Buhturí: megh. 897-ben, a Tayy törzsből. Abú Tammám tanítványa. Szintén al-Hamása címmel írt egy gyűjtemény, ez kevésbé elterjedt.

19. Búsírí: megh. 1294-ben. Egyiptomi súfí költő, a Próféta dicsőítésére írt két verset.

20. Fahr ad-Dín ar-Rází: megh. 1209-ben. Az iszlám egyik legnagyobb, legsokoldalúbb tudósa. Tasfírja a Korán legteljesebb magyarázata mutazilita szemszögből (Mafátih al-Gayb – A rejtély kulcsai). -> teológiai viták fontos forrása.

21. Fárábí (Abú Nasr): híres filozófus a turkesztáni Fárábból.

22. Fárábí (Abú Ibráhím): megh. 961-ben. Híres a nyelvészeti munkája. Gawhárí nagybátyja, ifjúkori tanítója.

23. Farazdaq: megh. 732-ben, a Dárim törzsből. Eredeti neve: Hammám b. Gálib. A higa mestere, Garír vetélytársa. Ahtal a pártját fogta a versengésben (an-Naqá’id – ellentétek).

24. Farrá’: megh. 822-ben. Kúfai nyelvész, Kisá’í tanítványa. Bagdadban a kalifa felfigyelt rá, fia tanítójaként alkalmazta. Szerkesztett egy nagy grammatikai munkát (al-Hudúd), ám ez elveszett. A Korán filológiai magyarázatáról tartott előadásokat.

25. Gáhiz: megh. 867-ben, Baszrában. Az arab próza első nagy képviselője, az adab (általános műveltség, minden tudományból vesz egy kicsit) ősatyja. Sokoldalú, szellemes író, filozófus, filológus. Legfontosabb prózairodalma (Az állatok könyve, A fösvények könyve, Az igazi adíb). Rendszertelenül, egyik tárgyról a másikra váltogat műveiben.

26. Gamíl: megh. 699-708, az Udra törzsből. Szerelmi költészete a keleti muszlim népek mondaköltészetére is hatott.

27. Garír: megh. 732-ben, a Kulayb törzsből. A higa mestere, Farazdaq vetélytársa (an-Naqá’id – ellentétek).

28. Gawharí: megh. 1002-ben. A turkesztáni Fárábból való, Fárábí unokaöccse és tanítványa. Tanult Irakban, járt a sivatag arabjai közt, majd tanár, tudományos író lett. Nagy műve a Siháh, az első ábécé-rendbe szedett rímszótár, alapmű. Csak dál-ig jutott, mert meghalt, egy tanítványa vejezte be. Ezt később kiegészítik, a legismertebb bővítést Ibn Manzúr készíti.

29. Gazálí: 1059-1111, Tús. Az iszlám legnagyobb tudósa a vallásos tudományos irodalom minden ágában. Nísábúrban tanult, majd Bagdadban élt, ahol tanár lett. Eddig a sáfiita fiqh-ről írt. Eztán tíz évig elmélkedett a súfízmusról, majd visszatért szülővárosába, itt is halt meg. Bírálta kora tudományos irányait, a súfí misztikának követelt helyet az ortodox vallásban. Újjáélesztette a vallástudományt. Művei: A filozófusok bizonyítékainak összeomlása; A tévelygésből kimentő; A boldogság alkímiája; A vallástudományok újjáélesztése.

30. Gurgání: megh. 1078-ban. Az arab retorika (balága) legnagyobb alakja, a szintaktika alapú retorika megalapítója. Műve: A retorika titkai.

31. Halaf al-Ahmar: megh. 796-ban. Török nemzetiségű. Költeménygyűjtő, hadifogoly ivadéka. Költő, annyira beleélte magát a régi költők világába, hogy nem lehetett megkülönböztetni műveit az övékétől. -> Az ő nevükben is írt.

32. Halíl b. Ahmad: megh. 786-ban. Baszrai nyelvész, az arab versmértéktan megalapítója, szótárt írt rokon ejtés szerint csoportosítva a hangokat (Kitáb al-cayn).

33. Hallág: megh. 921-ben. Perzsa származású misztikus gondolkodó, iskolát teremtett. Élete nagy részét a világtól távol, más misztikusokkal töltötte, majd tanait kezdte hirdetni a birodalomban. Hitetlennek bélyegezték, nyolc évet töltött börtönben, majd keresztre feszítették és megétették.

34. Hamadání: megh. 1007-ben. Perzsa. Ő tette elismertté a maqámát arab földön.

35. Hansá’: 6. sz. 2. fele. Asszony, gyászdalokat írt, egy kötetet kitesznek. Csatlakozott az iszlámhoz.

36. Harírí: megh. 1121-ben. A maqáma legnagyobb mestere, nyelvész. Baszrában született. Műve mint nyelvészeti forrás és mint adab egyaránt nagyon értékes.

37. Hárít b. Hillíza: VI. sz. a Bakr törzsből. Törzsét dicsőíti a Taglib ellenében, becsületét próbálja megtisztítani a rágalmaktól. A Taglibot a béke betartására inti.

38. Hasan al-Basrí: 642-728. Misztikus, a súfík előfutárja. Medinában született, majd Baszrába ment, aszkéta életet élt. Prédikációi, Korán kommentárjai maradtak fenn.

39. Hasan b. Tábit: megh. 673-ban, a medinai Harzag törzsből. „A próféta költője”. A hírai és damaszkuszi udvarokban kezdte, kötetnyi verse közül sok a pogány borról, szerelemről. Miután a Próféta megjelent, mellészegődött, dicsőítette nagyon sok műben, qásidákban siratta el. Az első igazi muszlim költő.

40. Hátim at-Tá’í: meg. 605 körül, a Tayy törzsből. Apja meghalt, nagyapja nevelte. Vendégszerető, a bőkezűség jelképévé vált, költeményei is erről szólnak.

41. Ibn Abbád: megh. 995-ben. A buwayhida dinasztia idején Bagdadban az udvarnál volt vezír, közel állt több kalifához is, szerepe volt a szellemi törekvések állam által való támogatásában. A korszak egyik legjelentősebb alakja mint államférfi és tudós egyaránt. Legfontosabb műve egy nagy arab szótár (al-Muhít – A körülfogó).

42. Ibn Abbás: megh. 687-ben. A Próféta unokaöccsének fia, a Korán tradíciós magyarázatának tekintélye (Kitáb at-Tasfír).

43. Ibn Abd Rabbihi: megh. 939-ben. Andalúziából (Córdoba) való. Adab gyűjteményt állított össze, ez az egyik leghasznosabb arab enciklopédia (A páratlan értékű nyaklánc).

44. Ibn al-Faríd: 181-1235, Kairó. Súfí költő. Sokáig volt Mekkában, egy teljes díwán őrzi költeményeit az istenszeretetről (pl.: Az út – az arab irodalom leghosszabb verse).

45. Ibn al-Gawzí: megh. 1200-ban. Hanbalita teológus, korszakának leghíresebb erkölcsszónoka. Családja Abú Bakr-ra vezethető vissza. Írt a hadítról, a fiqhről, a kalámról, az orvostudományról. Bagdadban és Mekkában szónokolt.

46. Ibn al-Mutazz: megh. 907-ben. Kalifa fia, őt is kikiáltják, de ellenlábasai még aznap meggyilkolják. Az új irány képviselője, költészeti antológiákat is szerkesztett.

47. Ibn al-Muqaffa: megh. 758-ban. Perzsa, perzsáról arabra fordított prózát (Pancsatantra -> Kalíla és Dimna). Csak felnőtten tért át az iszlámra.

48. Ibn Arabí: 1165 Murcia – 1240 Damaszkusz. Sevillában tanult, majd kelet felé utazott. A miszticizmus (tasawwuf) legnagyobb képviselője (Mekkai kinyilatkoztatások – az angyali titkok, A bölcsességek ékkövei). Írt egy nagy tasfírt és szerelmes verseket is (Vágyak hatalma, ezek túl erotikusnak tűntek, így a qádi írt egy értelmezést hozzájuk  a szerelem tárgya Isten).

49. Ibn ar-Rúmí: megh. 896-ban. Bagdadban született, dicsverseiről és gúnyverseiről ismert, de leírásai is elismertek.

50. Ibn as-Sikkít: megh. 857-ben. Pogánykori vers-gyűjtő, Farrá’ tanítványa. Grammatikai munkája a Kitáb al-alfár, A szavak könyve.

51. Ibn Durayd: megh. 933-ban Bagdadban. A baszrai iskola nyelvésze, költő. Etimológiai munkákat írt (Kitáb al-Istiqáa; al-Gamhara fí-luga), a törzsek nevének eredetét is megmutatja benne.

52. Ibn Fáris: megh. 1004-ben. A bagdadi buwayhida udvar tudósa. Tanító, majd a kalifa fiának nevelője, itt tanítványa Ibn Abbád is. Főbb művei a szóhasználatról szólnak.

53. Ibn Hagar al-Asqalání: megh. 1448-ban. Kairóban volt főbíró, a társakról gyűjtött össze minden addiginál nagyobb anyagot (Célhoz érés – a társak megkülönböztetéséről).

54. Ahmad b. Hanbal: megh. 855-ben. Az iszlám egyik legtekintélyesebb imámja. A leghíresebb musnad-gyűjteményt („társanként” egybegyűjtött hadíthok gyűjteménye) állította össze, Buhári és Muslim mestere, a hanbalita fiqh-iskola megalapítója (Irak, Híra, Egyiptom).

55. Ibn Hilál as-Sábí: megh. 994-ben. Kancelláriafőnök a buwayhida udvarban, megírta a család történetét. A műpróza mestere.

56. Ibn Mága: megh. 896-ban. Hadít-gyűjtő, nem szigorúan sahíh anyagokat állított össze.

57. Ibn Málik: megh. 1273-ban. Százada legnagyobb nyelvtudósa. A család Andalúziából származott, de ő Damaszkuszban született, tanított. Verses nyelvtudományi munkája az Alfiyya – Ezres (verses formában).

58. Ibn Manzúr: megh. 1311-ben. Egyiptomi tudós, Gawharí Siháh-jához írt kiegészítést (Az arabok nyelve).

59. Ibn Nubáta: megh. 1366-ban. Híres kairói költő, prédikációs gyűjteményt állított össze (Díwán al-Hutab).

60. Ibn Qutayba: megh. 889-ben. Bagdadi tudós, bíróként dolgozott. Sokoldalú tudós (hadít, nyelvészet – Adab al-Kátib, történelem – Kitáb al-Maánif). Az első nagyobb költőéletrajz-gyűjteményt állította össze. Adab munkái is vannak.

61. Imru’ al-Qays: megh. 540 körül, a dél-arab Kinda törzsből. Jemeni királyok ivadéka, kalandvágyó, -> apja száműzte („a bolyongó király”). Apját megölik, ő bosszút esküszik, segítséget kap a bizánci császártól, de nem váltja be, mert meghal. Jó természetleíró, a szerelemről is ír.

62. Kab b. Zuhayr: megh. 645 körül. Zuhayr b. Aby Salmá fia. Eleinte gúnyolta a Prófétát, az halálra ítélte, erre Kab dicsőítést írt hozzá (Bánat Sucád – a burda-vers). Mohamednek annyira tetszett, hogy neki adta a köpenyét (burda), ami azóta is ereklye.

63. Kisá’í: megh. 804-ben. Kúfai, perzsa származású nyelvész. Halílnál tanult Baszrában, de sivatagi beduinoktól is tanult. Hárún al-Rasíd fiát tanította. Síbawayhi vetélytársa.

64. Labíd: megh. 662, a Banú Gafar törzsből. A legszebb qászidákat írta, elégiákat testvére halálára. A koránt hallván nem írt többet verset. Nagyon öreg kort tulajdonítanak neki (145 év).

65. Maarrí: megh. 1057-ben. Korszakának, a részkirályságok korának nagy költője, az arab irodalom egyik legeredetibb szelleme. Gyermekkorában teljesen megvakult. Aleppóban tartományban született, előbb apja tanította, majd Aleppóban tanult, aztán szülővárosában tartott előadásokat. Később Bagdadba, a szellemi élet központjába ment, itt különféle gondolatkörökkel ismerkedett meg. Eztán szegénysége és anyja betegsége miatt hazatért, és itt élt, dolgozott haláláig. Irodalmi levelei (episztolái – A bűnbocsánat episztolái), két gyűjteménye nevezetes (egyikben nyíltan bírálta korának normáit). Mutanabbí csodálója volt. A zuhd világnézetét vallotta, buddhista hatások érvényesültek tanaiban. Próbált a Korán stílusában írni, ezért még inkább elítélték.

66. Málik b. Anas: megh. 795-ben. A málikita fiqh-iskola megalapítója (Észak-Afrika, Spanyolország). Híres munkája a fiqh-tudomány alapja.

67. Máturídí: megh. 944-ben Samarqandban. Teológus (usúl ad-dín – „a vallás alapjai”, hitágazatok kutatása), a mutazilita tanok okozta viták idején Asaríval egy időben megállapította az igaz iszlám dogmáit (aqá’id). Nem marad fenn műve. Tanításaik nyomán még sok hasonló munka keletkezett.

68. Maydání: megh. 1124-ben. Példabeszéd- és közmondásgyűjteményt állított össze magyarázatokkal (Kitáb magmac al-amtál).

69. Mubarrad: megh. 898-ban. Nyelvész, a baszrai iskola képviselője. Munkája (al-Kámil – a tökéletes) a nyelv, költészet, történelem, szokások, hagyományok kincsestára.

70. Mufaddal ad-Dabbí: megh. 786 kör. Költeményismerő, gyűjtő. Az abbásida uralkodók alatt al-Mansúr kalifa felszólítására 128 verset gyűjtött össze (al-Mufaddaliyyát) a trónörökös nevelésére.

71. Muhammad: 571 Mekka – 632. sz. Próféta, az iszlám megalapítója. Kinyilatkoztatásai a Koránban vannak összefoglalva, melynek nem csak vallási, hanem irodalmi jelentősége is van, mivel ez az első könyv.

72. Muslim b. al-Haggág: megh. 874-ben, Buhárí kortársa, az övéhez hasonló elvek alapján szintén hadít-gyüjteményt állított össze (a két mű együtt – as-Sahíhán).

73. Muslim b. al-Walíd: megh. 823-ban. Bagdadban élt, az udvar támogatta. A qászidát próbálta fenntartani.

74. Mutalammis: megh. 569 körül. Tarafa nagybátja, együtt mentek a hírai udvarba. Megbecsült kötő. Tarafa magára haragította a királyt, aki elüldözte és meg akarta öletni őket. Ő megmenekült, Tarafa nem.

75. Mutanabbí: 915-965. Sayf ad-Dawla költői közül a legkiválóbb. Kúfában született alacsony rangú családban, Damaszkusban tanult, majd beduinok közt. Nagyravágyó, öntelt ember volt. Sayf ad-Dawla udvarából elment, mert elégedetlen volt. Járt Egyiptomban, Bagdadban, Perzsiában, rablók ölték meg.

76. Nabíga ad-Dubyání: megh. 604 körül, a Dubyán törzsből. A leginkább udvari ember, igazi neve Ziyád b. Muáwiya. Előbb a hírai királynál, majd kitúrták, és a gassánidák udvarába ment Szíriába. Itt írt költeményt a Hírába, kimagyarázta magát a királynál, és visszatért. Versei főképp fejedelmeket dicsőítenek, de van, ami a Dubyán törzzsel foglalkozik.

77. Nasá’í: megh. 915-ben. Hadít-gyűjtő, nem szigorúan sahíh anyagokat állított össze.

78. Nawawí: megh. 1277-ben. Ő állította össze a legelterjedtebb „negyvenes gyűjteményt”, valójában 42 mondással. A társakra is nagy hangsúlyt fektetett.

79. Nuwayrí: megh. 1333-ban. Kairói enciklopédista, adab szerző, történész. Ő állította össze a legterjedelmesebb adab gyűjtőmunkát.

80. Qalqasandí: megh. 1418-ban. Egyiptomi jogtudós, hivatalnok, egy nagy adab enciklopédiát állított össze (A vaksi hajnala).

81. Sáfií: megh. 819-ben. A sáfiita fiqh-iskola megalapítója. Fontos munkákban vetette meg a fiqh alapjait (Alsó-Egyiptom, Dél-Arábia, Kelet-Afrika). Az iskola leginkább Nawawí művét veszi alapul.

82. Samaw’al: megh. 560 körül, zsidó. Találkozott Imru’ al-Qays-szal (az rábízott öt páncélt Yathribtól élszakra fekvő kastélyában, amiket halála után ellenségei követeltek; ő nem adta oda még fia életéért sem -> „olyan hűség, mint Samaw’al hűsége).

83. Sanfará: megh. VI. sz. elején, legközvetlenebb beduin költő, az Azd törzs tagja. Gyermekkorában a Salamán törzs foglya, köztük nő fel, majd megtudja az igazságot, bosszút esküszik, kóbor költő, sulúk lesz. Egy leíró qászidája maradt fenn: Lámiyyat al-arab.

84. Saybání: megh. 804-ben. Abú Hanífa tanítványa volt, de tudományos módszerei főképp Abú Yúsufnak köszönhetők. Medinában is tanult Málik b. Anastól. A törvényes életről (al-Muwattát – A nagy gyűjtemény, Muwatta as-Saybání – A kis gyűjtemény, jegyzet) és a háborúkkal kapcsolatos törvényekről (Az életrejzok könyve) írt.

85. Síbawayhi: megh. 792-ban. Perzsa származású baszrai nyelvész, „az arab nyelvtan atyja”. Műve: al-Kitáb.

86. Súlí: megh. 946-ban. Költő, adab szerző (A dokumentumok könyve, Az írnokok tudnivalói). Több bagdadi kalifa udvarában is működött.

87. Ta’bbata Sarran: megh. 530 körül, „a rosszat a hónalja alatt viszi”. Igazi neve Tábit b. Gabir, a Fahm törzsből való, Sanfará vándortársa volt és gyászdalt írt hozzá, de írt ilyen nagybátyjához is. Legendák szerint démoni lényekkel harcolt. Anyja fekete volt (agribat al-arab – „az arabok hollói”).

88. Taálibí: megh. 1037-ben. A hamdánida Sayf ad-Dawla támogatta, hogy korszakának költőit és munkáikat összegyűjtse.

89. Tabarí: megh. 922-ben. Elődei koránmagyarázatait foglalta össze, saját tanulmányaival egészítette ki, ez a legnagyobb munka a tasfírról.

90. Talab: megh. 903-ban. A kúfai iskolához tartozik, a nyelvhelyességről írt könyvet (al-Fasíh).

91. Tanúhí: megh. 994-ben. Qádi, könyvet szerkesztett a régi adab művekből és azok alapján. Ezek célja a biztatás, kitartásra nevelés (Az idézetek könyve). Másik könyve szórakoztató mondásokat, anekdotákat, bölcsességeket tartalmaz (Az élvezet keltésének és a jó társaságnak a könyve).

92. Tarafa: megh. 564 körül, a Bakr törzsből. A gúnyköltészetben alkotott, nem szerették, így nagybátyjával, Mutalammis-szal elment a hírai király udvarába, ám magára haragította őt, így az elküldte és megölette. Legszebb qászidáját még törzsével élve írta.

93. Tawhídí: megh. 1023-ban. A széppróza mestere, filozófus, moralista. D-Iránban született, Bagdadban tanult, majd Rayyba (Irán) ment. Két fő műve van.

94. Tirmidí: megh. 892-ben. Hadít-gyűjtő, nem szigorúan sahíh anyagokat állított össze.

95. Umar b. Abí Rabía: megh. 710-ben, Arábiai költő. Ekkortájt arrafelé nem harcias, hanem szerelmes költészet dívott, ennek legkiválóbb képviselője. Erotikus szerelmi költeményeit díwánba gyűjtötték.

96. Urwa b. al-Wardí: megh. 596 körül, az Abs törzsből. Nagylelkű beduin, rablólovag, sulúk.

97. Zamahsarí: megh. 1143-ban. Sokáig élt Mekkában ( garalláh – „Isten szomszédja”). Nyelvész (arab-perzsa szótár, nyelvtankönyv), nyelvtudományi munkákon kívül írt egy koránmagyarázatot is, erre támaszkodott Baydáwí. Adab gyűjtéssel is foglalkozott. Művei: Bevezetés az adab irodalomba; Az ékesszólás alapja; A kiváló.

98. Zuhayr b. Abí Salmá: megh. 625 körül, a Muzayna törzsből. A családban sok a költő. Ő a Dáhis-Gabrá’ háború végének megéneklője, leghíresebb qásidája a nagyurak bőkezűségét dicsőíti. Nem lobbanékony beduin-költeményeket ír, több bennük a bölcs tanítás.

99. Zayd b. Tábit: A Próféta íródeákja, halála után Abú Bakr kalifa megbízásából összegyűjtötte a Koránt. Ez ellentmondásban állt később felmerült forrásokkal, így 650-ben egy bizottság újravizsgálta, a végeredményt kanonizálták, a forrásokat megsemmisítették.

Szólj hozzá

Abu Bakr ibn Tufayl: A természetes ember II. – Reni vendégbejegyzése

január 10, 2009 at 11:14 am (arab irodalomtörténet, vendégbejegyzés, vizsgakövetelmények)
Tags: , , ,

Abu Bakr ibn Tufajl: A természetes ember

A xerző + a mű:
- Abu Bakr ibn T. (eu.:Abubacer 12.sz. 1st évei szül. mai Sp.o akkor arab ural. alatt D-i rész, Gaudixban. 1185 †. Marokk+Andalúz ↑ Almoh uralk, ahol ker. élet virágz.án kívül a szellemi élet is virágz. ~ is +eml filoz.i bev.ben, h Andalúziában sokan fogl. term.tud.al, ami 6ást gyakor filoz. fejl.re. IT is a term.tud.al fogl fiatalon. Elsős: csill, orv.tud.; 1ideig gran.i helytart titk., kés Juszuf khalifa udv.i orv+miniszt. Tanítója: Ibn Báddzsa (Avempace), aki +honos. peripateetikus filozóf.át Sp.o.ban. T. legn. arab gondolk. Ibn Rusdnak mestere (Averroes). Korának 1ik leghaladottabb fiozófusa.
Filozóf.i reg; Ibn T.nak mindö ezen 1etln műve maradt ↑ teljes egész, Hajj ibn Jaqzánról szóló tört.et 1 kerettör. vesz kör. Ibn Tufajl azért írja+, mert 1barátj +kér, h tárja ↑nek „K bölcsess.nek titkait” Miu. Ibn T. előbb értelmi vizsgálód útján, majd elragadtat útján +ism ezeket a titkokat, vezetni akarja barátját a titkok +ism.ben.
H. ibn J. 1 az 1enlítőn lév ind szigetek vmelyikén (Ibn T. xint itt a legki1enlítetttebb a hőm) szül.+ anya&apa nélk (+eml 1o. tört.et, mely xint a gyerm anyja Hajj ibn Jaqzánt 1ládában a teng.be vet) &1agyagos mély.ben jön világra. Bev részben ↓írja mily okok vez rá, h +írja művét többx hangsúlyozz Øszeretné elkövetn azt a hibát, h olyasmiről ír, amire az emb.eknek Ø le7 +felelő szavuk. + h miért pont 1enlítőre helyez szül.ét. Lelkét Allahtól kapja. 1gazella nev↑ +tápl. A szigeten Ø volt rajt kív emb. Főhős fejl.ét kedvelt 7éves korszakokra bontj↑, így választj el a különb. szakaszokat 1mástól. Fokoz. rádöbben különbözőségére az állatoktól. Kítűnő képességei révén sok mind. +tan, empirikusn +tapaszt, folyt. töreksz. saj mag+élet mind teljesebb +ism.re Folyam. vizsg. a különb. érzelmi dolgokat (áll, növ, kő, föld, víz, füst, láng) & tudása 1re kiterjedtebb lesz. +állapítja testek különbözőségét + 1formaságát, (testiség – állati lélek – növ.i lélek stb). +figy csill.okat+ égboltot. Elkezd foglalk. vil keletk.nek tört, rádöbben, h akár a vil teremtését, akár azt vallja h a vil öröktől fogva van, kell léteznie 1 magasabb rendű erőnek,ami azt működt. Foglalk.az Alkotó+ism., melyet tökéletességig fejleszt. Belátta, életének 1etlen célja az Alkotóval való 1esülés, amiért testi szükségletei csak másodl számára. 49 éves kor után +ismerk. Aszállal, aki hozzá hasonlóan mély érzelm. Emb, +Allah telj.+értése vezette. A. 1közeli szigeten élt, el akart vonulni, h Allahhoz közelebb kerüljön. A szigeten találk +ism. 1mással, A. +tanítja T.-t nyelvre. Jaqzán el6. h +ismerti az emb.eket az igazsággal, de később rájön h ez csak a kiválasztottaknak adatik+ Ø mind. emb. alkalm. erre, & amik erre ráébr visszatér A.al szigetükre & átadták magukat Allahnak.
Művének célj: kora term.tud.os bölcsel.i +teol.i nézeteit bemut., &igazol h az emb. telj magára hagyatv is képes elér +ism. legmag. fokára. Idéz a korábi fil.októl, bemut. az eddig élő nézeteket.

1. Mi a történet műfaja?
- eu.i utók xint: „filoz..i kisreg; ink. risála (ir.i lev, értek) sajátos, elbesz keretébe foglalt változata.

2. Kinek művére építette Ibn Tufayl az ő művét?
- példaképe Ibn Báddzsa műve „Magános ember vezetése” volt. Mely arról szólt, h az emb. hogyan jut6 el a +ism legmagas. Fokára a társ.ban a sok gátló körülmény ellenére is. Ibn T. művének Ø ez a témája, hanem az, h hogyan jut6 el vki a társ.tól elzártan is az 1ségesülésre.
A mű +írására talán okot szolgáltatott Al-Ghazáli műve, aki kétségbevonta az ész észlelésinek helyességét, & úgy tartotta, h az emb. célja Ø a világ +ism, hanem az istenségbe való beolvadás. Ezzel ↔ Ibn Tufajl A term. emberben azt állítja, h az istenségbe való beolv. Elér7ő a világ +ismerésén keresztül is, & h Isten a term.i tv.eken keresztül is +jelen. , azok Ø cáfolják, hanem inkább +erősítik a minden6óságát, jelzik létezését.
Hajj (= eleven), Aszál és Szalamán nevei mind Ibn Színá kisebb példabeszédeiből vette. A +ism 4 szintje (érzéki szemlélet, értelemxű +ism, gondolkozó ész, átélés) al-Ghazálitól ered.
Műve +írásához felhaszn. csillag.i & orv.i ismereteit is.

3. Mit jelent a „Hay ibn Yaqzán” név?
Szó xint: Eleven, Éber fia; Eleven → emb.t jelenti, Éber ped. Alláhot „aki sohasem alszik”.  emb. lelke az istenségnek, a világléleknek 1 része. (+Aszál+Szalámán név Ibn Színá apróbb példabeszédeiből átvett)

4. Milyen szempontból tekint7ő filozófikusnak a mű? Miben kapcsolódik a misztikához?
Csill-, orv.tud.-, optik-, fiz-, + társ.tud.i ism.eket felhaszn. mut be. h jut el az emb. körny. +figy.vel, logikával +miszt. átéléssel a legfels lényegig – az istenivel való 1esülésig. Célja, h felfed az erre fogék olv számára azokat a titkokat, amiket ő saját bevall xint ism, + bemut az emb. tökéletesedését, + h ez küls segíts nélk is végrehajt6. Kor bölcseleti + filoz.i nézeteit mut.be. (bev.rész) +akarja mut: emb. saj. szellemi képess.vel, telj. mag.ra hagyva is képes eljutn. a +ism. legm. fokára. Ø csak a term.tud. hanem a társ.tud. szemp.ból is végigj az emb. fejl. állomásait.
Misztikusnak mert:
– leírja szúfizmussal való kölcsönös kapcs.nak a kérdéseit is a főhös életén keresztül

5. Milyen értelembn haszn. akkoriban filozófia/filozofálni szavakat?
- Arisztotelészből kiind. lmélk.i módként / mind más elm.i mód kizárva: pl. kalám művelői (=mutakallimún); elmélkedéseiket a vallás kérdéseivel hozt ö.függ.be

8. Mi az iszlám misztika ismérvei? Mit ad mindehhez a neoplatonizmus?
1. wahdat al-wuğúd – ami le7ővé tesz Istenhez való eljutást, 1esülést
2. muršid – aki v. ami segít ebben (le7: abszolút ráció is)
3. taríqa – +váltás útja/mely Istenh vez; tudás be van ágyazva ön+valós útjába, melyet az állomások (maqámát) + állapotok (ahwál) sorozatán át le7 elérni. Utols szakaszban egyén ego-orientált aspektusa +semmis. Révén +valósítj magát az 1én örökkéval aspektusa (baqá)
4. išára – szimbólikus allegória nyelvezete – az utalások szimbólumrsz-re utalnak
neoplatinizmus hozzáadja:
1. „az 1” mint a Végső létező a rsz.-ben (al wáğib al-wuğúd)
2. folyam emanáció (kirándulás-teremt) +↑emelk fázisai (pl.oksági lánc) Øszubszt.;folyam.ok vannak
3. „normák” helye metafiz.ban – 2ős xerep: -mindn entitásnak „jósága”szoros kapcs.ban áll lényegével, v. aktualizációjával.; – a filoz. célja Ø leíró metafi. haØ személyes „ön+valós” – a miszt unió, a V. L.-el való autentikus találk. filóz. rsz.-bn

10. Mit mond az író a tudományokban járatlan emberekről?
Csak oktalanul beszél7nek a Kelet bölcsességének titkairól, mert nem férkőz7nek a közelébe. Nem ismer7ik meg azt az örömöt + boldogságot, gyönyörűséget amivel jár titkainak megfejtése.

11. Kinek a versét szavalt Gazáli magasztos állapot.ban, mit jelentenek a sorok?
„ Költő v.ok – mit érdekelne engem a költészet maga?”

12. Mi az egybeolvadás?
Köznapi beszédben, tudományos nyelven Ø rá szó; (vuszúl, ittiszál), arab misztikusok xint az emb. lelke az átélés, az elragdtatás perceiben Alláhhal 1esül. Rejtett megism., újfajta +ismerés, már Ø köze az anyaghoz, boldogoknak eme állapota +szabadul a földi élet mindn velejárójától (=Isteni állapot), Alláh csak kiválasztott szolgáit részesítette

13. Mi a +ízlelés?
(zúk), Az arab misztikusok kedvelt műszava. Ø értelmes, hanem belső átélésen alapuló +ismerést értettek rajta

14. Milyen szinteken létezik a megismerés?
- 1beolvadás: „tudományos szemlélődés + elmélkedés útján érhető el” (Abú Bakr; de tévedettt)
- +ízlelés:

15. A tudásnak melyik típusát lehet leírni, szavakba foglalni, s melyiket nem? Miért?
- 1beolvadást: Ø le7 köznapi beszédben, sem a tudományos nyelvben megfelelő szóval illetni
- Ø le7 írásban hű képet adni, szavakba betűkbe önteni: ha azt akarom +ism. amit belső szemlélettel, a +ízlelés képességével +áldott emberek + Alláh közelségét élvező szentek látnak; mert ha +is próbálkoznánk vele, +változna a természete, és gondolkodáson + következtetéseken alapuló +ismeréshez tartozna; e szemlélet számára Ø 6ár, olyan 1etems, körülfogja a dolgokat, de ő maga Ø 6árol6ó körül
- amit talán +le7 írni könyvekben, szavakba le7 önteni: bölcselet, a gondolkodók módszereivel megpróbálni +ismerni a dolgokat.

16. Minek a hasonlata a vak emb. példája?
Elmélkedőknek akik még Ø érték el a telj szentség állapotát, akiket Allah Ø részesít a képletesen erőnek nev. Képess.ben, h közönséges módxek: töprengés, gondolk útján, tételek ↑állít.val következt.ek ↓von nélk juthass el a rejt értelem +ism.hez.

17. Milyen filozófusokat említ a mű? Abú Naszr Al-Fárábi (†950)– Ibn Színá(Avicena;†1037)– Ibn Báddzsa(Avempace;† 1138);Abú H. Muhammad al-Ghazáli († 1111)

21. Milyen +állapításokat tettek az akkori term.tudósok a Nappal kapcsolatban?
Gömb alak, é.ú ah. föld, de sokk nagyobb. Földnek 1xre mind vmivel több mint a felét vilg+, s a földnek mind az a pontja kapj a legerős fényt, mely a +világ kör közepén feksz, ez akkor ford. elő, mik a nap zeniten áll fölötte. Ilyenk van ezen a ponton a legmeleg. Ha a anp a zenittel ellenk. old.on van, hideg van, ha zeniten áll: meleg. Évente csak 2ízben van zenitjén: Kos + Mérleg j1ében. Fényével meleg a földet.

22. Milyen 2 elmélet létezik Hyy ibn Yaqzán születésével kapcsolatban?
- főhős lakhelyéül szolg szigettel szemb. (e nézet xint) 1 népes, nagy, gazd. sziget terül el. Akkori kir.gőgös+félték termész., húg.nak házass.át +akar akad; aki titokb mégis férjhez, „más állapotba” ker Félt a kir. Haragj.tól → +szopt, majd mik ↓szállt az éjsz Allah jós.ra bízv, gondos zár ládában tengere tesz, lakatl szigeten köt ki (ez azok vélem, kik Ø hiszn anya+apa nélk.i szül.ben) ellenkező változata:
- sziget talajában agyagos mélyedésben, évek sor agyag erjed.ből: meleg+hideg, nedv. szárazs. kv.nek 1forma 6óer → termékeny nedvek képződt, anyag ö.tét telj. +1ez ebm.i test alapa.nak ö.tét.vel; anyag köz.én 1sejt jött létr, melybe csatlak. Alláhból kiáram lélek & ebből fejl. ki több fokoz. keresztül az emb. (apa + anya nélk)

23. Milyen +állapításokat tett 7 éves koráig a körülötte lévő világról, s önmagáról?
Miu.alaposan szemügyre vette a különb. állatokat: látta toll, v. selymes gyapjas bőr borítja testüket. +figyelte gyorsaságukat, erejüket, milyen fegyvereket haszn. (szarv, pata, fog, sarkantyú, karom) vetélytársaik legyőzésére. Önmaga: ped. csupasz, védtelen, lassú, tehetetlen, és gyenge. Mindezek követk: Ø tudott véd. ellenük, gyorsabbak voltak, +szerezték előle+tőle a legszebb gyümit. Ø értette ő miért Ø változik, fejlődik u.úgy, ha a kis gazelláknak is kinő lassan a szarvuk. Még beteg+korcs áll. közt sem volt hozzá hasonló.
Látta más állatoknak mi fedi el végbélnyílását, hugycsövét. Ezek a +figyelései bántották+elkeserítették. Sokáig gyötörte emiatt a szomorúság.

24. Milyen életmódot alakított ezek alapján?
7éves korát betöltve Ø reménykedett tovább, h +változik és h a term neki is +adja mindazt, aminek a hiánya miatt annyit szenvedett. Pálmalevelekből + halfa-fűből övet sodor derekára, leveleket aggat rá. Újabbakat kényxül csinálni. Közben rájön kezei sokkal fejlettebbek + magasabb rendűek a lábainál: neki köszön7ően már el tudta tak. Szeméremtestét, fegyvert+botot tudott ragadni  pótolni tudta mindazt amit a természet +tagadott tőle; döglött állatokat kikerülik az eleven állatok, ezért 1 döglött sas szárnyait +farkát magára erős, amik betakarták+melegítették, és elijesztették többieket. Ø
mertek szembeszállni vele.

25. Miből következtetett, h +tudja gyógyítani a halott gazellát?
Ø ismerte a † lehetséges okait; korábban már +figyelte, h bizonyos akadályok 6ására érzékelő +cselekvő képessége +bénul6, de mihelyt ezek az akadályok eltűnnek működésük újra +indul. Régóta figyelte elhullott állatokat.

26. Miért érezte silánynak és értéktelennek a gazellatestet?
ha összevetette a testet azzal a dologgal amely korábban benne tartózkodott, de vmi ok miatt eltávozott belőle. Ez volt az, ami a gazella lényegét adta, Ø a puszta test, mely csak eszköze volt, mint neki a ragadozó állatok ellen faragott botok. Ragaszk. +szeretete elfordult a testtől, mert csak a test mozgatóját, irányítóját, ezt az elszállt dolgot szerette.

27. Mi a holló-hasonlat lényegi pontja?
Miután rosszul érezte magát az édesanyja felboncolásától dicséretesnek tartotta, ha rögtön ő is eltemeti.

28.Milyen +figyelései vannak a tűzzel kapcsolatban?
Ámulva csodálta milyen gyorsasággal terjed a láng feltartóz6atlanul, h alakít át mindent amihez hozzáér. Amikor +akarta fogni, +égette magát, rájött ha szorgalmasan táplálja nem alszik el. Pótolta a nap fényét +melegét. Látta a láng mind felfelé tör, leemészt mind amit rádobott – új ételeket ismer7ett meg, sült halakat rendxesen fogyasztotta ettől kezdve; ellenáll6atlan ereje+ kiváló tulajdonságai lenyűgoző 6ást tetek rá. Arra gond. h a gazella testéből elszállt magasabbrendű dolog is olyan, mint a tűz, v. hasonl. hozzá. Mindn élő áll testem meleg, de a † beállta u. kihűl. Ez alól a szabály alól nincs kivétel.El6. mind él áll. +vizsg, vajon a keresett magasabbrendű dolog olyan-e mint a tűz, világít-e, melegít-e.

29.Miben 1forma minden állat?
Mert mind1iküket a a test közepéből kiáradó lélek kormányozza: az egyes szervek +tagok csak szolgálói és eszközei.

30. Mit értünk a műben állati lélek alatt?
Életműködés feltétele. Az agyból kerül az idegekbe, és a szívből az agyba.Mely az idegeknek nevez. vezetékek útján eljut a végtagokhoz, ez kell h. Ha bármilyen okból elhagyja a testet, felbomlik, elroncsolódik → az egész test +bénul, szervezet működése leáll, bekövetkezik a halál. Xerző azonosnak tartja az agyban lakozó szellemi lélekkel, így Ø említi külön.
Mivel nem volt tudatában h az emb.i fajhoz tartozik, révén, h a szigeten nem találk. hozzá hasonló élőlénnyel, ezért testének saját működését is ezzel magyarázta: szívében lakozó állati lélektől nyeri 1máshoz kapcsolódó testrészei azt a képességet, h más-más feladatuk révén különbözzenek 1mástól. Állati lényeg lényege 1séges: szervek + testrészek csak eszközei, ő lényege is 1 1séges és egész.
Rájön voltaképpen 2 tulajdonságból áll, testiség + ehhez járuló másik tulajdonság.

31. Mi a különbség a nafs, qalb és a rúh között?
rúh: a léleknek arab filozófusok legszokásosabb felosztásában neve (természetes lélek, növ.i lélek, szívben lakózó állati lélek, agyban lakozó szellemi lélek)
qalb: szívnek mint testrésznek a +nevez, emb.i egzisztencia 1ik szubtilis központja; de vonatkoz6 a gondolkozásra is; jelent7 szívet, szellemet és lelket 1aránt
nafs:alsó- lélek, én, ego; nem más mint a +testesül korlátozottság; a szabadság alanya csak a rúh, a szellem le7, így a szabadság nem a lélek +szabadításában, hanem a lélektől való +szabadulásban áll. ’Alá al-Dawla Szimnáni († 1336) (Kubrá rend 1 követője) + elődei feltételezése xint: Koránnak 7 szintje van, és e szintek mind1ike – az emb. más és más istenism.i szintjének +feleleően- más és máz ezoterikus értelmezést kíván +. Szimnáni xint: Korán 7 ezoterikus értelme +felel a 7 latífának, a személyiség hét szubtilis központjának, aztán 7 prófétának, a muszlim kozmológia 7 hierarchikus szintjének, 7 színnek. E központok között_ lélek (nafsz) – lnyed Noéja, kozmikus szintje: formák, színe: kék; szív (qalb) lényed Ábrahámja, kozm. Szintje: érzékelés, színe vörös; szellem (rúh) lényed Dávidja, kozm, szintje uralom, színe sárga.

32. Milyen életformát alakított ki 21 éves korára?
Éles esze telj. kifejl.; felboncolt áll. bőréből ruhát + sarut, szőrből fonalat csin, +tan fehér mályva, kender , közönséges mályva + ált.ban mind rostos növ. szárából zsineget sodor6, tovisekből tűt+árat, kövekkel hegyesre csiszolt nádlevelekből; elleste fecskéktől építkezés módját: házat magának, +raktárat fölösleges élelemnek, ajtót készített, ragad. Madarakat idomított h seg. őt a vadászatban, baromfit+szárnyast tartott: tojást+gyenge húst ehessen, pajzsot bőrökből, dárdát, lándzsát → mindezen felism.nek köszön7ően pótolni tudta mindazokat a f1vereket, amit a term. +tagadott tőle.; +szelidítette lovakat, bőrből nyerget-kantárt, lóháton üldözte zsákmányát.

33. Mi alapján 1esíti a növ.- + állativilágot, valamint az élő + élettelen világot gondolataiban?
Táplálkozás + növekedés mind állat + mind növ. közös tulajdons, +1eznek leglényegesebb tulajdonságaik; az állatok tudatosan változtatják helyüket, és ez a növ.nél is +figyel7ő
Élő+élettelen világ: mind2őnek van hossza, szélessége és magassága, lehetnek hidegek v. melegek, mint az érzékektől +fosztott és táplálkozásra képtelen testek. Az élő testeket +különböztető dologk: szerveik segítségével végzett tevékenység le7 h nem tart. a test legalapv. Tulajdonságai közé. Min test 1forma, l1en élő v. élettelen, mozgó v. mozdulatlan; +van mind2ejükben: felfelé mozog a tst, mint a füst, a láng, a vízben a levegő, v. ellenk. irányba, lefelé, mint a víz, a föld, a növ. és áll teste. Testek mind mozognak, v az 1ik v a másik irányba, soha sincsenek nyugalmi helyzetben, legf. vmi akadály gátolja mozgásukat

34. Mi a súra? Mire volt szüksége az elvont fogalmak felfogásához?
Forma fogalmát érzékeivel Ø tudta felfogni, ehhez értelmének elvonatkoztató képességére, belső szemléletére volt szükség.

35. Hogyan jut el a „fajta” fogalmának +állapításához?
Mind áll.nak vannak sajátos tulajdonságai, ezek teszik fajtává, ezek különböztetik+ a többi állatfajtától.

36. Mi az, ami mind élő + élettelen testben +talál6ó tulajdonság? Milyen fogalom rejtőzik e mögött?
Bölcselők dolog formájának, természetének hívják; Ahogy a szívben lakó állati lélekről gondolkozott, testiségen kívül feltétlenül van vmi ismertető, +külöböztető j1 amely le7etővé teszi, h végrehajtsa a különb. cselekedeteket: érzékelés, értelem + mozgás különb. +nyilvánulásait, u.így +talál6ó mind Ø állati és Ø növ.i testnek is +van ez a sajátossága, aminek közsön7i h be tudja tölteni feladatát, mozog, érzékel7ő tulajdonságai vannak.

37. Nem te ölted meg őket, Allah az, aki megölte őket. És nem te támadsz, ha támadsz, hanem Allah az, aki támad.”
Korán idézet; A test bizonyos mozgásokra alkalmasabb, mint másokra: ez a hajlama, ez a formája. Tisztán látta, h ez minden formára érvényes igazság. A formából eredő tevékenység tehát Ø a formához tartozik, hanem a ható okhoz: az hozta létre a jellemző, sajátos cselekedeteket.

38. ilyen gondolatai vannak a világ teremtéséről?
- vajon a világ a semmiből keletk., és volt o. idő, amikor nem létezett?
- v.o. termész dolog, mely öröktől fogva létezik, melyet Ø leőzött+ a Ølétezés állapota.
→Ha öröktől fogva létezik: végtelen létezést Ø tudta elképz, ah végtelen kiterj test sincs. Látta látezés Ø független a teremtéstől, és alig lehet korábbi nála → létet teremtették
→Ha teremtés elvét fogadta el: vil teremt.nek lényege csak úgy ért7ő+, ha feltételezzük h már a teremtés előtt is volt idő. De az idő a vil szerves + elválaszt6atlan része, így elképzel7etlen h a vil fiatalabb az időnél.
Ha a világot teremtették, szókségxűen létezik vki, aki +teremtette. De miért éppen 1 bizony időpillanatban teremtette, és miért nem korábban? Külső 6ásra, de hisz nincs rajta kívül semmi létező,
V. benne ment végbe vmi változás? Nem, mert mi okoz6a volta e változást?

39. Milyen végkövetkeztetésre jut a két elmélet szintéziseként?
Remélte mind2 irányból azonos következtetésekre jut:
 világot teremtették, semmiből hozták létre. Magától adódik, h Ø önerejéből keletkez7ett, hanem alkotóra volt szüksége. Ez az alkotó érzékelés útján +közelít7etlen, Ha érzékeink felfog6nák őt → testi lény lenne,ő is az érzéki világ része lenne, tehát TEREMTMÉNY, így neki is alkotóra lenne szüks. …. Újabb alkotó mely szintén testi lény…3ik alkotó, 4ik, így tov. Végtelenségig. Ez képtelenség
 vil. alkotója Ø l7 testi természetű, ha nem test, érzékeink által Ø fog6ó ↑, mert 5 érzék csak a tstet + annak tartozékait érzékeli, ha Ø érzékel7jük → Ø képzel7jük el, mert a képzelet arra szolg. H már érzékelt dolgokat felidézzük, akkor is ha nincs jelen; ha Ø test → Ø testi sajátossági

 vil. öröktől fogva van, mindig o. volt, mint most, Ø semmiből jött létre → mozgása is öröktől fogva létezik, mert Ø előz7e + vmely nyugalmi, teremtés előtti állapot.

 min1 tehát, akár öröktől fogva létezik a vil. akár teremtették: mind 2 okfejéts 1eránt bizonyította, h van 1 magasabb 6alom. Ez a lény semmiféle testhez sem tartozik, semmiféle testtől nincs elválasztva, Ø talál6ó sem a testek beljesében, sem kívül. Mind anyag csak a form által létezik, nélküle +6ároz6atlan, ezt a formát ped a világ Alkotója teremtette. +értette: dollgoknak éppen létezésükhöz van szükségük erre az Alkotóra, nekik köszönhetik létüket: Ő az ok, ők pedig okozatok csupán. Ha Ő Ø volna, ők sem volnának, Alkotónak nincs szüksége rájuk. Vil és annak mind alkotórésze az Ő alkotása, az Ó műve, és mind teremtmény logikailag későbbi. Ő 6almasabb minden 6almasnál, és irgalmasabb mind irgalmasnál. Tudta mindez Alkotó kisugárzása, létének és tevékenységének bizonyítéka

40. Miben befolyásolta ez a felismerés későbbi életét?
Úrja +vizsg. Mind létező dolgot, h felism. Bennük Alkotó 6almát, csod.+lenyűg tevék.ét, találékony bölcsességét, mélységes okosságát. Ez csodálattal töltötte el szívét. Lelkével telj elmer Alkotó szemléletébe, nem törödött semmi mással csak Vele, elhanyagolta tanulmányait, kutatásait, Ø foglalkoztatta már a világ1etem dolgai; mindenütt csak az Ó működésének elveit látta, dolgokkal mit sem törődve nyomban Alkotójuk felé szálltak gondolatai. 6ártalan sóvárgással igyekezett Felé, lelke telj, kiszakadv az érzéki vil.ból belemer az érzékfölöttibe.

41. Milyen képesség által le7 felfogni a Szükségképpen Létezőt?
Ø fog6ó ↑ sem test, sem testi sajátosság, sem a testtel bárm kapcs.ban álló dolog által
Csak saj. lényege ált. ismer7i+, mivel ez rejti magában az Ő ismeretét, saj. lényege = testetlen term. Dolog, mind testi saj.tól idegenkedik.

42. Miért viseltetett telj. +vetéssel saj. teste iránt?
Mert miközben igyekezett a Szükségképpeni Létezőt +érteni, felfogni, rájött h saj. tulajdk.i lényege mely által érzékel7i azt, Ø a testi 1ség, amelyet érzékszervei útján ↑fog, melyet bőre borít

43. Milyen feltev.ek létezn azzal kapcs.ban h mi tört. Ha a lélek +vál a testtől? (3) mit mond a misztikusok és mit a filoz.ok?
- ha életében Øvolt fogalma Szükségképpen Létezőről, sohase 1esült vele, sohaØ hallott róla beszélni, test elhagy.u sem fog vágyakozni utána, s Ø fog szenv. eleveszt miatt; testi képességeket illetően: test puszt.val 1xe +szűnnek (ö. Oktalan em.i lényre igaz, akár emb.i formája van, akár nm)
-életében +ism Létező fogalm, ↑fogta tökéletességét + szépségét, de földi vágyai elford. tőle & ebben az állap.ban érte † : elveszítette belső látását, heves vágy gyötri utána, szűnni Ø akaró kín + végtelen szenvedés a sorsa. V. +tud szabaduln hosszas küzd. u. ezektől a gyötrelmektől, v. végtelenségig kínozzák majd.
2 végletes állapot köz. Az fog bekövetk. Amelyikre nagyobb hajlandósága volt testi életében.
-ha életében +ism Szükségképpen Létező fogalmát, felé törekedett, dicsőségén , szépségén, fényességén elmélkedett, híven kitart. mell amíg el Ø érte †: test † u. végtelen gyönyörűség lesz oszt.része, örök boldogság, öröm, +elégedettség jutalma, mert szemlélődése ált. beleolv. A Sz.L. szemléleté-be, így +szabad. Mind tisztátalanságtól, zavarosságtól, mind testi képességekkel érzékelt dologtól ami csak fájdalmat okoz6, akadályt jelent7 neki

44. Mi az, ami mind +akadályozt a Sz. L. belső szemléletében? Milyen aggod. okoz ez neki?
Aligh gondolataival a Sz.L.höz kapcs., hamar vmely éréki tárgy tűnt szemébe, állathang 6olt fülébe, eszébe jut vmi, v. fájdalm érzett vmely tagjában, éhség v. szomjúság, hide v. meleg tört rá, v. term. Szükségl. Miatt kellett felállnia.
Reteg h † váratlanul testi foglalatoss. Közepette tör majd rá, örökös kárhozatba, szenv.be + számkiv.be taszítja.

45. Milyen csop.okba oszt szül + puszt. Világát H ibn Y. a forma szemp.ból?
- vannak o. testek melyeknek testiségen kívül csup 1etlen formájuk van: ilyen 4 elem; szül+puszt. vil.nak legalsó fokán áll, belőlük ép.↑ a több formával rendelk. dolgok
- többb formával rendelkezők: ilyenek a növ. + állatok

46. Milyen +állap.okat tett nemesebb és alantosabb részével kapcs.ban?
Nemes mivoltának ékes jele: 2 alkotórészének hitványabbika, a teste, mind más teremtm.nél jobban hasonl. A szül + puszt. Világán kívüli, mind fogyat.tól +változ.tól ment égitestekhez, Szüks.képpeni Lét. +ism.ét szolg.
Alantasabb része: ált. némiképp állat.hoz is hasonl, söt + otromba teste a szül + puszt vil.hoz tart, s attól különféle érzéki dolgokat vár: táplálékot, italt, nemi 1esülést. Ennek is rendeltet + célja van, gondoskodnia kell róla, foglak. Kellvele.

47. Milyen 3 csop.ba oszt. kötelességxűen végz cselekedeteit? Miért?
Tárgyuk xint 3 csop.ba oszt6ó, o. cselekedetek melyek:
- oktalan áll.hoz teszik hasonlóvá: azonosulás alapja különb. Tagokkal, különf. Képességekkel + változatos ösztönökkel ↑ruházott, átlátszatlan +át6ol6atlan teste
- melyek égitestekhez teszik hasonlóvá: alapja – szívében lakozó állati lélek: egésztestének s a benne rejlő ö. képesss.nek kőtfeje.
- melyek Szükség. Létezőhöz teszik hasonlóvá, alapja: ő pusztul6atlan lényege, mely ált. eljutott a Sz. L. ismeretéhez
Feloszt oka: mind boldogsága, üdve + felszabad. Szüks. L. folyam szemlélésében rejlik, + abban áll h 1 pillan.ra se ford. el tőle. Ahhoz h ezt a folyamatoss biztosítsa gondolatai révez h ezt a 3as hasonlóságot kell +valósítania.

48. Miért font a mértéktart? Mit tett Hayy ibn Y. ennek érdekében?
Mert táplálékok elfogyaszt +akadályozná azokat rendeltetésük betölt.ben, Teremtő akarata ellenére cselekedne, +nehezítené saj célkitűz.nek elérését, Ő +közelítését, hozzá hasonlóvá alakulást.

49. Milyen sajátosságokat állap+ a Sz. Létezőről?
- Pozítiv jelzők: Ő valóságos lényegére utal, Ø rendelk. Sokféleség sajátosságával mert az testi
jelző.
- Negatív jelzők: testiségtől való mentességre utal

50. Hogyan prób. Hozzá hasonlóvá válni ezek alapján?
Tudta, a pozitív jelzők útján tört. Hasonlós abban jelik, h 1es-1edül Őt ism+, ne társítson hozzá semmi testi képzetet.
Irtani kezdte saj. lényegéből a testi jelzőket., körmozgást, gondoskodást, szánalmat, igyekezett. +prób. Mindezeket kirekeszteni lelkéből. Mozdulatlanul lezárt szemmel, lehorg fővel ült barlangjában, igyek elvonatk. mag az érzéki tárgyaktól, testi képességektől. Hosszú időn gyakorolta, néh napot étlen-szomjan tölt.

51. H ibn Y. mely tapasztalata, felismerése utal a lét 1ségének tanára?
o. mint átlátszatlan tárgyakra hulló és azokon lát6ó napfény. Az ami által a testek lá6ók nem más, mint a nap fénye.

52. miért mond6ják ezt a „tudatlan” emberek?
Az értelem, melyről ő+hozzá hasonlók besz 1xűen a logik képessége, mely számbavesz 1edi jelenségeket, h kihámozza belől az ált.os fogalm. Ezt a +ism.i folyama.ot gyakorolj, de ez alatta áll H. ibn Y. által +ism dolgokn. Ők betöm fülük, h Ø halj a beszédet, az érzéki dolgokon +azok ált. eszm.én túl levő dolgokról Øakarn tudn, csak az evilág élet érdekl, másvil.ra semmi gondj.

53. Milyen kapcs.ban van az ist.i és az emb.i világ?
Érzéki világ az is.i világ következménye, mintha az árnyéka volna, Ist.i vil létez7 az érzéki vil. nélkük, teljesen idegen tőle, nincs semmivel kapcsolata, sem függősége, csupán Egyedülvaló, Igazságos, és Szükségképpen lézeő lnyegétől függnek, ő biztosítja folytonosságot. Ha utóbbiak nem léteznének eltűnne az egész érzéki világ, testek.

54. Mi a közös és mi az eltérő Aszálban + Szalamánban?
2 kiváló, jóakaratú ember, alig várták h a szigetükre eljutó vallás elveit elfogadhassák, szertartásait végezessék. E közös szándék volt barátságuk alapja. Igyekezt +érteni a valli tv.eknek hagyományos kifejezéseit.
Aszál: dolgok rejtett lényegét kereste, titkos értelmek +fejtése; magyarázgatásra hajlamos; elfogadta visszavon, magány kötelességének szabályait, magánytól várta, h mindent megadjon neki.
Szalámán: dolgok felszínével fogl, szívesen mellőzte magyarázatokat, kerülte dolg pont +fogalmazását, elmélkedést, gyakori emberek társaságának látogatását tartotta üdvösségnek, természete alkalmatlan volt elmélkedésre, könyvek böngészésére. Xinte: társ. legalk. Körny a kísértések távoltart.ra, átr. Gondolatok elűzésére, gonosz szellemek leküzd.re

55. Miért ment Aszál Hayy ibn Y. szigetére?
Úgy gondolta a szigeten +valósít6ná fogadalmait, távol az emberektől, elzárkózás keresésével

56. Mire jött rá Aszál, amik H ibn Y beszám neki 1esül állap.ban látottakról?
Økételked h vall.i tv.ének (Alláhra,Őangyalaira, szt könyv.ire,küldötteire, ítélet napjára, Parad.+pokol tüzére vonatk) szabályai 1től 1-ig azon dolgoknak a jelképei, melyeket H ibn J látott; biztos volt h Jayzán Alláh kiválasztottjainak sorába tart, akit semm félelem Øgyötör, aki Øism a szenved.

57. Mi vitte rá H ibn Y. h elmenj Aszál szigetére?
Øért ? van szükség vall.i szabályokra, ? eng + Ist a gazdags.ot, engd o. bőséggel a táplál.ot, ha az a helys, h az emb +szabad az ilyenfél léha időtölt.től, & az igazság felé ford. Úgy gondol, ha az emb.ek +ismern a dolgok lényeg, elford. az effaj dőreségtől, igazság felé törekedn, ezek a rendelk.ek feleslegessé váln. Szánakozás tölt el irántuk, vágyakoz, h elvigy nek az üdvöss., el6ároz ↑tárj nek az igazs., világos + közért7ő szavakkal.

58. Miért kedvtelenedett el, smondott le arról, h +győzze az embereket az igazságról?
Mik közel is szemügyr vett őket, látt, h mind +elégsz azzal ami éppen előtt van, Alláh helyett a szenved. választ, elpusztít maguk vil.i dolgokért. Mind figyelmezt eredménytel, mind jó szó hasztal, vitatk csak makacsságot szül bennük, nincs o.út mely bölcsess.re vezetn őket, alantas dolgokb merülv éln, nagy hévvel hajszolj a gazdags., belep szívüket mint a rozsd. Mindenkit csak földi dolg érdekeln, háttérb szorítj a vall előírásait, keresk +üzlet elfordítj szívük Allahtól, hiábaval lenne beszéln nek az igazságról. Legtöbb emb. csak annyit lát a vall.i tv.ekben, amennyit földi életében hasznosít6. – többségük esztel állatok színvon. él; rájött emb. különb. célra szület, min1ik arra a célra alkalmabb, amelyre szül.

59. Miért ment Szalamánhoz és társaihoz bocásnatot kérni?
Az eddig elmondott beszédeiért.

Szólj hozzá

Jelentés – Reni vendégbejegyzése

január 10, 2009 at 11:10 am (arab irodalomtörténet, vendégbejegyzés, vizsgakövetelmények)
Tags: , , , ,

GOLDZIHER IGNÁC: JELENTÉS A KELETRŐL HOZOTT KÖNYVEKRŐL

1.) Mit jelent a bidca szó az Iszlámban?
Olyan újítás, amit a Próféta feltehetően nem ismert. (wahábiták, észak-afrikaiak: vasút, távíró, nyomdagép)

2.) Milyen modern szokásoktól és eszközöktől idegenkedtek az arabok?
Bidca volt: dohány, vasút, távíró, nyomdagép; a nyomdában disznósertével nyomták a betűket a papírra + mi van, ha az alapanyag valamikor tisztátlan lett?  Isten nevét és a Korán idézeteket…?

3.) Ki alapította Egyiptomban az első nyomdát, és mi volt a nyomda neve?
Végül megengedték a nyomtatást, csak a Koránt nem. Az első nyomdát Kairó Búlák negyedében Muhammad Ali pasa alapította, a neve Búláki nyomda volt, francia művel fordításait, katonai szövegeket nyomtak.

4.) Milyen könyveket nyomtattak az első egyiptomi nyomdában?
Főleg rossz francia irodalom rossz fordításait és hadászati műveket adtak ki itt.

5.) Milyen könyveket nyomtattak az állami nyomdában Rusdí és Iszmáíl pasa alatt?
Abbász pasa Rusdí bégre bízta a kultúrát főleg nyerészkedésből, de 1848-54 táján mégis inkább alkalmazkodtak az olvasókhoz, belföldi irodalmat kezdtek kiadni. Iszmáíl pasa (1863-1879) megvette Rusditól a nyomdát  elkezdtek nemzeti irodalmat, vallástudományi, filológiai, történelmi munkákat nyomtatni.

6.) Ki hozta létre Egyiptomban az első állami könyvtárat? Milyen volt a kapcsolat a könyvtár és a nyomda között?
Ali basa Mubárek és Szejjid Bég Sálh al-Magdí. Nem volt szerves kapcsolat az állami nyomda és a könyvtár között  nem volt szabály a „kötelező” példányokra – nincs rendes nyilvántartás a kiadott könyvekről.

7.) Melyik volt az a könyv, amelyet Goldziher idejében még nem engedtek meg kinyomtatni, és miért nem?
A Korán a disznósertés nyomtatási eljárás miatt.

8.) Milyen egyéb nyomdák működtek az arab világban, illetve Kairóban?
Bejrút, Szíria, Túnisz, + Kairóban magánsajtók: Castelli, Wádi an-Níl (Abú Szu’úd Efendi tulajdona), Musztafa Wahbí Efendi nyomdája, Sáhín-féle nyomda. Az Azhar sejkjei mindemellett még mindig jobb szerették a kézzel írt könyveket.

9.) Kinek a nagy grammatikáját kezdték el kiadni európai sugallatra?
Fleischer javaslatára Szibaweihi grammatikáját.

10.) Melyik az a mű, amelyből Goldziher „A nemzetiségi kérdés az araboknál” c. tanulmányát merítette, s amelyet épp a „Jelentés” megírása idején kezdtek kiadni Kairóban?
Al-’Ikd al faríd a mű címe, ennek bécsi kézirata alapján írta művét Goldziher.

11.) Mi volt a címe a hivatalos egyiptomi közlönynek, amely egyben az első arab nyelvű újság is volt?
Al-Wahí’i al-Masríjja.

12.) Hogyan kell a könyveket tárolni a muszlim világban? Milyen sorrendben?
Egymás fölé kell rakni a könyveket szigorú sorrendbe, legfölül a Korán, alatta a tafszírok, majd tradicionális, aztán törvénytudományi, lexikális, nyelvtani, költészeti, műveltségi (adab), majd történelmi munkák.

13.) Hogyan nevezik arabul a Korán magyarázatait? Milyen szempontok szerint tárgyalják ezek a művek a Koránt?
At-tafszír, nyelvészet, dogmatika, teozófia, tradíció szerint.

14.) Mi a pontos címe az ún. „Nagy kommentárnak”, és ki a szerzője? Mik a főbb tartalmi jellegzetességei?
A titok kulcsa (Mafátih al-gejb), Szerzője Fahr ad-Dín ar-Rází. As’arita mű, 8 kötet, átfogó képet ad – mu’tazilita, sí’ita nézetekből is.

15.) Mi a kalám?
Vallásbölcselet, beszéd; teológiai igazságok filozófiai vagy tudományos bizonyítása. Művelőit a mutacallimok.

16.) Mit jelent az „as’arita” jelző?
Al-As’arí, az ortodox iszlám teológia egyik alapítójának nevéből. Eleve elrendeltséget hirtdetnek  az embernek alkalma van megszerezi a megtiltott cselekedeteket; Isten antropomorf, de minden tulajdonsága más.

17.) Hogyan használták fel a középkori könyvmásolók a könyvek margóját, s mi ennek az arab neve?
Al-hámis. A szövegre vonatkozó kritikát vagy magyarázatot írtak rá, vagy akár teljesen más művet is.

18.) Mi a „magyarázott szöveg” neve arabul?
Metn

19.) Milyen két kommentár fajtája van a főszövegnek, s mi az arab nevük?
Sahr, hásija

20.) Ki a két legnagyobb hagyomány gyűjtemény szerzője? Kik írták a leghíresebb magyarázatokat hozzájuk?
Muszlim (magyarázat: an-Nawawí), al-Buhárí (magyarázat: al-Kasztalání)

21.) Mi a két legnevesebb hagyomány gyűjtemény címe?
Muszlim: Gamíl as-sahíh, Buharí: Gamil as-sahíh (egységes)

22.) Ki készítette az első írott hagyomány gyűjteményt és mi a címe?
Malik b. Anasz – al-Muwattá (kb. 300 hagyomány, 8. sz. vége)

23.) Mi a különbség Buhárí és Muszlim hagyomány gyűjteménye között?
Buharí ismétel, Muszlim nem; Muszlim rendszeresebb, módszertani és bírálati bevezetéssel nyit, Nawawí kommentárja is világosabb.

24.) Mit tudunk meg as-Suyútí munkásságáról?
Megh. 1505-ben, Korán-magyarázatot írt, mely rendszert és kritikát vezetett be, Kitáb al-Muzhir – mindenre kitérő grammatikai mű, Itkán – bevezetés a koránmagyarázathoz. Józanabbul ítél, ám dicsekvő volt.

25.) Mikor halt meg al-Gazálí? Mi fő művének címe?
1111-ben halt meg /egyem a máját ennek a vicces Iványi Tominak…/, fő műve: A vallás tudományának felélesztése (Ihjá)

26.) Melyik tudomány képezi a muszlim vallástudományok súlypontját?
A fiqh (a hadít tudománya, isznádkutatás)

27.) Mi al-Gazálí vallástudományi munkájának jellegzetessége, más művekkel szemben?
A legtöbb tradíciót és az iszlám morál leírását tartalmazza. Ghazáli – „minden próféták pecsétje”; arra ébresztett rá, ami régen megvolt, a formalitásokon fennakadó, fiqh-re épülő vallásosságot próbálta a hit felé terelni, a fetwák mindenhatósága ellen volt. Semmit sem tagadott meg, csak hozzáadott.

28.) Mi a jogtudomány arab neve, és melyek fő forrásai?
Fiqh – Koránból, hadít-ból merít.

29.) Sorolja fel a négy rítust ill. vallásjogi iskolát és elterjedési körüket!
Abú Hanífa (megh. 767)  hanafita – Törökország (Eu. is), Közép-Ázsia
Málik b. Anasz (megh. 795)  málikita – Magreb, Spanyolország
As-Sáficí (megh. 819)  safiita – Egyiptom
Ahmad b. Hanbal (megh. 855)  hanbalita – Szaúd-Arábia

30.) Mi jellemzi a rítusok egymáshoz való kapcsolatát?
Rítus – madháb. Gyakran teljesen más véleményen vannak, de teljesen egyenjogúnak tartják egymást, elismerik egymás igazhitűségét. Egyiptomban még közös kádijuk is volt, az intoleranciát a másikkal szemben büntették.

31.) Mely szerző mely munkája tartalmazza a négy rítus összevetését?
As-Sa’rání – Az igazság mérlege (Mizán al-Haqqí)

32.) Milyen értelemben használták a „filozófus” elnevezést Egyiptomban?
Fajlafusz – Egyiptomban gúnynév volt, kb. gazember. Azt mondták róluk, „nem tagadnak és nem állítanak semmit”, szabad gondolkodású.

33.) Mi az adab szó jelentése?
Műveltség, nem lelki üdv, hanem a társadalmi értéket növelő. Ide tartozik a nyelvészet, irodalomtörténet, költészet, arab témájú elbeszélések.

34.) Hogyan mérték a könyvtárak nagyságát a középkorban? Mekkora könyvtárak voltak?
A mértékegység egy teveteher volt. Pl.: as-Sáhib ibn ’Abbád lexikográfiai könyvtára 60 teveterhet tett ki a X. században.

35.) Mely három nagy középkori arab szótárat említi Goldziher?
Al-Gawharí – Siháh al-carabijja (X. sz.)
Firúzábádí – Kámúsz (Óceán) (XIV. sz.)
Ibn Manzúr – Lisán al-carab (XIV. sz.)

36.) Ki az a libanoni keresztény szerző, akinek a műve 1867-69-ben jelent meg, s mi a címe?
Al-Busztání – Muhít al-Muhít (az óceánok óceánja), ennek kivonata az Egy csepp az óceánból

37.) Melyik XVIII. sz-i nagy arab szótárat használta Lane arab-angol szótárához? Mely műnek a kommentárja ez a szótár?
Firúzábádí Kámúszának kommentárja, Szejjid Murtada al-Zebidí: Tág al-’arúszfisarh al-Kámúsz

38.) Mit tud Ahmed (Efendi) Fáriszról (as-Sidyáq)? Milyen jellegű lexikográfiai tanulmányt folytatott?
Goldziher kortársa, Konstantinápolyban a Gaváib folyóirat szerkesztője; szépirodalmi író és nyelvtudós. Ő az első, aki szótárában gyöknyomozásba kezdett. Ez európai eredményeketnem ismerte el. Szinonimákat is gyűjtött, játékokat, ételeket, mulatságokat is feljegyzett.

39.) Ki írta az „Énekek könyvét” és mit tartalmaz? Hány kötetes?
Abú-l-Farag al-Iszfahání (megh. 966). 20 kötet, költők életrajzai művekkel, minden kritikát mellőz.

40.) Sícita volt-e az +Énekek könyve” szerzője, vagy nem?
Nöldecke szerint síita, Goldziher szerint nem, mert egy költőt nem vett be az Énekek könyvébe, mert az síita volt.

41.) Mit ír Goldziher a példabeszédről (közmondás), és mely szerző munkáját ismerteti?
Arabul mathal. Egy konkrét eset, és nem egy általános tapasztalat alapján felhozott példázat. Van benne egy tanulság, általában iszlám előtti idők, harcok alapján. Mindig van egy kis történet hozzá. Goldziher al-Meidánítól A példabeszédek könyvét ismerteti.

42.) Hogyan magyarázták az arab szerzők a közmondásokat?
Minden közmondáshoz tartozott egy kis történet.

43.) Mi a címe és a tárgya at-Tiqtaqá (ibn at-Tiqtiqá) művének?
Al-Fahrí, kritikai-történelmi munka  nem kedvelték, elnyomták.

44.) Miről írt al-Maqqarí?
Andalúzia történetéről, gyakran költőis és semmitmondó.

45.) Mit ír Goldziher Ibn Haldúnról? Melyik két művét tárgyalja?
Szellemileg túlhaladja kortársait. Főkádi volt. Nem ismerte el történelem részének a csodákat, természetfeletti dolgokat  kritizálja a hagyományt a XIV. században. A világtörténettel is foglalkozott, elkezdte hazájának, Afrikának etnográfiáját. A történelembe vonja a művészetet, irodalmat, hadászatot, építészetet. 2 műve: Bevezetés; Önéletrajz.

46.) Ki írta „A tökéletes” című művet, s mi a tárgya?
Al-Kámil, írója ibn al-Athírí. Történelmi munka, az egész iszlám világ történetével foglalkozik, + bibiliai történetek. Egy eseményt egészben ír le, majd úgy halad tovább. Meghatározta a területet és az idő intervallumát. Margóján három másik történelmi mű: Alkaramáni, Ibn Sihna és al-’Utbi könyvei. Chronicon címen jelent meg Leydenben több kötete.

47.) Hogyan cáfolja Goldziher Socin azon nézetét, miszerint a Kámil („A tökéletes” című mű) egyiptomi kiadása az európai kiadás egyszerű utánnyomása lenne?
Socin szerint a búláki kiadvány másolata a leydenine, ám Goldziher szerint sokat kiadnak pontos másolatként az araboknál, de ez esetben egészében 1874-ben adták ki a Kámilt a bútáki nyomdában, leydenben csak néhány kötet van  nem lehet utánnyomni.

48.) Mit jelent az, ha egy történelmi műről azt mondjuk, hogy krónika?
Egy történelmi eseményt darabokra szed a krónika, hogy kronológiai sorrendben, évről évre haladjon a történelemben  párhuzamosan több esemény, több részben – nincs konkrét téma.

49.) Mit kell tudni al-Makrízí fő művéről, s mi a címe?
Al-Fahrí. Egyiptom teljes történetét, néprajzát, helyrajzát, földrajzát, kultúrtörténetét írja le, Kairó minden mecsetjéről, utcájáról, piacáról, koptokról, közigazgatásról, egészségügyről beszél.

50.) Kinek a zoológiai szótárát említi Goldziher, s melyik tudományágba tartozik ez a mű?
Még a történelemhez tartozik. Ad-Damírí: Az állatok élete.

Szólj hozzá

Nyelvtudomány II – 27-48

január 7, 2009 at 11:01 pm (arab nyelvészet, vizsgakövetelmények)
Tags: , , ,

(27) Mi a beduin költők szerepe a nyelvtudományban és mi a šáhid?
- sahid: beduin költők szóhasználatára való hivatkozás; loci probantes
- egyesek szerint csak olyan helyek hozhatók fel, amelyeknek szerzője ismert
- Ibn Hishám: a névtelen vers is elég jó bizonyíték
(28) A kúfai filológus hagyományozókról szóló történetek
- Hammád al-Rárija: a hirai udvarban No’man b. al.Mundir lemásoltatta és elásta, majd egy kúfai hadvezér kiásta
- a kúfaiak költöttek autentikus verseket
- Hammád ar-Rávija és baráta azon tanácskoztak, hogy a költött verset melyik régi költő szájában adják (Tarafa)

IV. A bölcsészet és a vallástudomány hatása az arab nyelvtudomány fejlődésére
1. Nyelvbölcsészet
(29) A nyelv theszei („elrendezéssel, névalkotással való”) ill. phüszei („természettől való”) keletkezésének kérdése
- a kérdés teológiai jellegű

(30) Mit tud a wa-‘allama Ádama l-asmá’a kullahá koráni mondatról?
- gen2,19
- minden tárgy elnevezése vs csak az élőlények (ember és állat)
- angyalok, csillagok
(31) Mikor kezdett az arab nyelvtudomány foglalkozni a theszei-phüszei kérdéssel?
- a görög filozófia hatására
- Ibn Ginni IV. sz AH (mh 392), Ibn Fáris (mh 394)
(32) Hogyan alakult át a görög phüszei nyelvkeletkezési elmélet az iszlám tanításaiŹnak megfelelően az arab nyelvtudományban?
- a gör. nyelvbölcseleti alapkérdés dogmatikai és vallásbölcseleti kérdés lett
(33) Mit jelent a wahy és tawqíf kifejezés?
- kinyilatkoztatás és tanítás
(34) Mit tanítanak a mu‘taziliták a nyelv eredetéről?
- tagadja, hogy Allah tulajdonságairól lehetne beszélni
- ha Allah maga tanította meg az embert a nyelvre, akkor ehhez kellett volna létezzen nyelv a nyelv teremtése előtt
- a nyelv tehát konvenció – istilah vagy taradu
(35) Mit jelent az ún. onomatopoetikus („hangutánzó névalkotás”) nyelvkeletkezés elmélete?
- hangutánzásból indult a nyelv
- egyes tudósok ezt más nyelvekre is alkalmazzák
- nemcsak tőszók, hanem derivációk is a hang, tárgy vagy fogalom határozottságait mutatják
- X. törzs: ist előképző (óhajtás): az akarat és szándék megelőzi a cselekedetet
(36) Mit tanítanak az arab nyelvészek a nyelvek sokféleségéről?
- Abu ’Ali al-Fárisi: Allah minden népnek a maga nyelvén nyilatkoztatta ki a tárgyak neveit
- al-Zarkasi: egy nyelv (délíarab), a többi nyelv Noé után
- Ibn Habib: Ádám nyelve az arab, amiből lett a szír
- al-Bagavi: Ádám hétszázezer nyelvet ismert
- Ibn Kutajba: 19 sémi, 17 hámita, 36 jáfetita – 72 nyelv
- al-Kazvini: a hegyláncolat mellett képviselve van a világ hetven nyelve
(37) Mit tanít Fahr ad-Dín ar-Rází a szavak és a jelentés összefüggéséről?
- a titkok kulcsai: ebben grammatikai exkurzus
- a szavak annak jelei, amik a lélekben vannak (elgondolt, és nem objektív valóság)
(38) Hogyan magyarázza Fahr ad-Dín ar-Rází az i‘ráb végződéseket?
- a. a subjektív esetnél egy személy, az objektívnél több, ha több, a akönnyebb maghangzót kell használni az egyensúly miatt (al-i’tidal)
- b. afficiáló, mely nem afficiáltatik – ez a legerősebbű
- c. cselekvő hlehet tárgy nélkül, de a cselekvés tárgya nem lehet cselekvés nélkül

2. Az arab nyelvtudomány módszere és a fiqh-tudomány
(39) Mit jelent az, ha valamely tudományt fiqh-tudománynak neveztek?
- belátás, jus canonicus, jogtudomány
- dialektikus tárgyalási mód, összefüggésben a hagyománnyal (ilm al-hadit)
- előkészületül a gyökerek tudománya (ilm al-usul)
- az igazi tudományosság a tradíció és a joghagyomány módszertanával

(40) Mit értett Abú l-Barakát al-Anbárí fiqh-tudományon a nyelvészetben?
- hogy konszenzus alakuljon ki a kúfai és bászrai iskola között; csakis a vitapontok előadásában alkalmazta

(41) Hogyan alkalmazta a fiqh elveit a nyelvtudományban Galál ad-Din as-Suyútí?
- ő fogalta össze először a fiqh alapján a nyelvtudományta tradíció és lexikográfia nyújtják az anyegot, amelyet a fiqh és a grammatika alkalmaz
- isnad: tradíció láncolata; vissza kellvezetni egy kiváló nyelvérzékkel bíró költőig
- biztos hagyomány, ill. nem biztos hagyomány
- adott lexikális tradíció absolút tudást eredményez (ilm kati), vagy csak vélekedést (zann)

V. Az etymologia az arab nyelvtudományban
(42) Mi az arab neve az etymologia („szófejtéstan”) tudományának?
- ishtikak; shakka: hasítani; גזרח

(43) Mit jelent a népetymologia?
- az etimologizáló hajlamok a népben gyökereznek
- Ószövetségben etimologizálás
- kass (utcai prédikátor)

(44) Mit jelent a nagy-, és kisetymologia?
- kis etimológia: szó – szó gyökere; az ige harmadik személye vagy infinitivusa (masdar); madrub, darib – darb, daraba
- gyökér: asl
- nagy etimológia: a gyökméssalhangzók kombinációi is közös jelentésre mennek vissza
- mássalhangzócsoport: maddá
- klm: összes variáció erő és hatalom

(45) Ki volt az etymologia első arab művelője?
- Abu-l-Fath ’Otman Ibn Ginni

(46) Mit jelent a kis-, kisebb- és nagyetymologia elmélete?
- nagy etimológia: csak az első két gyökmássalhangzót veszi tekintetbe, és az abból következő összes variánstnaha, nahama, nahara – testvérek

(47) Keressen szótárában példákat mindhárom etymologiára (kis-, kisebb- és nagyetymologia)!
- nincs szótáram!!!

(48) Miről híres és mikor élt as-Safadí?
- mh. 764 AH
- három könyve: vakokról, félszeműekről, szójátékokról
- alif-waw-ra (اور): egyszeműség, vakság
- alif-mim-ya (ام ي): elfedés
- al-ginas: szójáték; gns; tbb dolgot egymáshoz kapcsol

Szólj hozzá

Nyelvtudománytörténet – Tételek 1-26

január 7, 2009 at 8:27 pm (arab nyelvészet, vizsgakövetelmények)
Tags: , , ,

Goldziher Ignác: A nyelvtudomány története az araboknál

I. A grammatikai tudat ébredése és a nyelvtudomány kezdetei az araboknál

(1) Síbawayhi: Kitáb
- Párizsban Derenbourg adja ki; a könyvnek nevezett grammatikai munka; κατ` εξοχην

(2) az-Zamahšar: al-Mufassa
- Gustav Jahn Berlinben kommentár; arab nemzeti grammatika

(3) [az-Zabídí:] Tág al-‘arús
- kairói nyomdában

(4) [Ibn Manzúr:] Lisán al-‘arab
- német orientalista társaság, az arab nyelvtudomány tekintélyei

(5) Ibn as-Sikkít: Kitáb al-alfáz
- Goldziher, egyedi kézirat Leydenben

(6) Az arab nyelvtudomány kezdeteiről szóló hagyományok (‘Alí szerepe)
- arab hagyomány Alinak tulajdonítja a nyelvtannak, mint tudománynak adott első impulzust
- Abu-llAsvad Ali utasításai alapján írt neylvtant
- Ali felosztása: ism: név; fi’l: cselekvés; harf: szócska
- Ali: bab al-ilm
- Flügel dolgozza fel
- si’ita radíció (Ali miatt)

(7) Renan elmélete az arab grammatika eredetiségéről
- Ernst Renan – szerinte a teljes nyelvtani gondolkodás eredeti arab talámány, mert
- a. ahol kölcsönöztek, pl. filozófia, ott bevallják
- b. a műszavak nem emlékeztetnek idegen átvételre

(8) Mit mond Goldziher a grammatikai tudat ébredéséről?
- az, hogy eljutnak a magánhangzók jelölésének szintjére a kizárólagos mássalhangzós írás után, idegen hatásnak tulajdonítható; a csak mássalhangzós írásnál a grammatikai tudat még alszik

(9) A magánhangzók jelölése a szír grammatika hatására
- a magánhangzók jelölése szír hatásra
- mássalhangzó fölés vagy alá helyeztek pontot
- hasonló (levezethető) magánhangzó-elnevezések

(10) Hogyan hozza összefüggésbe az arab hagyomány a grammatikai felfogás keletkezését a magánhangzójelöléssel?
- Abu Ubeidá közli a hagyományt, mely szerint Abu-l-Asvad annak hatására dolgozott ki nyelvtant, h elferdült a Korán-olvasás
- fatha – nasb; kesra – chasd; damma – raf’
- a főneveket a végmagánhangzó alapján csoportosítják
- argumentatio ex silentio

II. Az arab nyelvészek állása a dialektusokhoz és a népnyelvhez
1. Dialektusok [ti. régi törzsi nyelvjárások]

(11) A Kurejsh [Qurayš] törzs és a többi törzs dialektusa
- ez a legtisztább – afsah
- vallási méltóság, politikai túlsúly
- ezzel szemben dél-arab, himdzsár
- a régi gyűjteményeket is qorays nyelvjárásban foglalták írásba (Hamasa)

(12) A Korán kinyilatkoztatása „hét betű szerint”
- hét betű: a Koránban képviseltetik magukat a dialektusok
- jól esik a jámbor muszlimnak arra gondolni, hogy prófétája minden dialektusban jártassággal bírt

(13) Mit ír al-Sujútí a koráni tudományokról szóló művében a nyelvjárások szerepéről?
- Al-Sujúti: al-Iktan fi ulam al-Quran; 37. fej
- lexikális, szintaktikális, hangtani, használatbeli, olvasási variáns, városi-vidéki eltérés (ahl al-amsar, ahl al-badija),
- nyelvjárások: délarab, havadin, ománi, jemeni, temimita, szír, bászrai, damaszkuszi, bagdadi

(14) Ibn Fáris: Fiqh al-lugha c. művéből Goldziher 16 pontot idéz a nyelvjárások különbözőségeire. Említsen ebből legalább ötöt!
a. vokálisok minősége
b. mássalhangó mellett magánhangó
c. betűk elcserélése
d. hamza
e. betűáttétel
f. mássalhangzóg elíziója
g. gyenge hangok használata
h. a helyett e a magribi dialektusokban
i. nembeli különbségek
j. rokon hangok egybeolvasztása és különválasztása
k. esetragok
l. többesszám alakjai
m. hangugratás
n. rövid vagy hosszú magánhangzók
o. szavak elentétes jelentése

2. A népnyelv [ti. a XIX. sz.-i nyelvjárások]

(15) Wetzstein és Sprenger nézete az irodalmi arab végződésekről és az ún. vulgáris arab nyelv eredetéről
- Wetzstein porosz főkonzul (Adelung): az irodalmi arab nyelvet nem használták köznyelvként
- a vokalizáció a dallamszerű előadásmód miatt alakult így, majd a hidzsra II. századától a Korán hatására terjedt el a prózai írott nyelvben
- Aloisius Sprenger: i’ráb: esetragok és igei módmegkülönböztető ragok; nem sajátjai a nyevnek, csak nyelvészi kitalációk

(16) Goldziher mit mond Wetzstein és Sprenger elméletéről?
- latin és újlatin nyelvek – bonyolultból az egyszerű felé
- egyes elzárt vidékeken beszélik a klasszikus nyelvet

(17) Milyen érvekkel szolgálnak az útleírások a rövidmagánhangzós végződéseket illetően?
- Al ’Abdari: Magribi utazás – Barká körüli arabok klasszikus arabot beszélnek
- Gifford Palgrave: Hidzsáz és Jemen, Egyiptom ésSzíria, Bagdad és Moszul – nyelvjárás
- ellenben Dzsebel Soherben és másokon tiszta arab nyelv

(18) Adatok az ún. vulgáris nyelv (köznyelv) használatára Mohamed korában és az Omajjádok alatt (legalább három példa!)
- mutató névmás: deh, dih – haza, hazihi
- kérdő névmás: eh – ejj sheh (melyik dolog) magribi
- kicsinyítőképzős alakok: urejjib – karib
- nőnemű at képző eltűnése

(19) A klasszikus arab és a népnyelv arab nevei
- irodalmi nyelv:
- al-fusha vagy al-luga al-fasiha
- al-luga al-aslijja
- Ibn Haldún: lugat Modar
- al-luga al-kadima
- ah-arabijja al-mahda
- népnyelv:
- al-amma
- al-luga al-mustalaha
- al-luga al-mundariga
- al-arabi al-gedid

(20) Ibn Chaldún [Ibn Haldún] és mások véleménye az arab köznyelvről
- Makarius érsek
- Ibn Haldún: a köznyelv éppen úgy alkalmas a költészetre, szónoklásra
- más tudósok szerint csak a klasszikus nyelv bír szabályokkal
- köznyelvi grammatika: Micha’il Sabbag
- a II. századra más merev rendszer, amin túllép a köznyelv

(21) al-Harírí: Durrat al-ghawwás fy awhám al-hawáss
- A búvár gyöngye az előkelők tévedéseire nézve

(22) Mi a lahn szó jelentése?
- a nyelvtan elleni vétek (Adb al-Malik kalifa alatt)

(23) Mi al-Sherbíní XVII. sz.-i művének a címe és mivel foglalkozik?
- Hazz al-Kuhuf fi sarh kasidat Abu Saduf; a fellahok kigúnyolása
- hőse Abu Sadúf

Szólj hozzá

« Régebbi bejegyzések