Germanus Gyula a mohamedán utazókról

december 22, 2009 at 4:37 pm (a muszlim világ földrajza, arab irodalomtörténet, arab történelem, az ókori kelet történelme)
Tags: , , ,


1.Az utazásra ösztönzés hagyománya az araboknál: Földrajzi irodalom — utazások – gyors fejlődés – utazási kedv, mentalistás. Koránvers: Járjatok be minden földet — ̔ Ali kalifának tulajdonított mondás – Az utazás a férfiak mérlege – teológiai munkákban állandó fejezet az utazás. Költők: kereskedelem miatt – utazások, és az utazás vallási kötelezettség.

2. Az utazás eszköze, a karaván: Fontosságát és kizáróságát csak a hajózás csökkentette. Nagy összeköttetést létesített a karavánok intézménye és a kelet mindenféle vidékei között. Nagy szerepet játszottak az arab kereskedelemben és az ázsiai, valamint a világkereskedelem történetében.

3. A kereskedelem és az utazás: csomópontok: partvárosok piaca – karavánnal. Ázsia legnevezetesebb városaiban, már a régi időkben képviselve voltak a Kelet (kereskedelmi érdekek miatt) mindenféle nemzettségei.

4. Az utazás,mint vallási kötelesség: (Abd al-Karim) (Ibn Battúta) – Mekkába való zarándoklás kötelező, alkalom az utazásra = vallási kötelesség.

5. A mekkai zarándoklat és az utazáskapcsolata: Mekka – zarándoklás – utazás, alkalom a kereskedésre is – mekkai országos vásár.

6. Az utazás és a dervisek: E szúfik egy nagy részét folytonos utazás között találjuk – céltalanul, terv nélkül kelnek útra. (Hasam al-’Irāki 20 évesen indult útnak, 50 éven át utazgatott és 70 éves korában tért haza.

7. Az „utazó iskolások”: A nagyobb városok mecseteit s tudományok keresői látogatják meg – tanulás céljából, hosszú utakat is tesznek, hogy a központokat is felkeressék. (pl. Azhar-mecset). Az utazó iskolások úti célja nem az utazás volt, hanem a mecsetekben és akadémiákban való letelepedés.

8. Muszlim utazók Európában: Angol befolyás Indiában. Szíriai missziótársulatok. Francia befolyás Egyiptomban. Új utazási cél: Európa. Legelső mohamedán utazó, aki könyvet írt Európáról, Indiából való. – Mirza Abū Tālib. A keleti utazóknak leginkább két dolog tűnik fel – az étkezés módja és az asszonyok szeretetreméltósága és szépsége. „Hol szabadosabbak az asszonyok, Európában vagy Ázsiában?”

10. Az „egyiptomi misszió” Európában: Muhammad  ̔ Ali, a francia Jourard felügyelete alatt egy sereg fiatal egyiptomi embert küldött Párizsba, hogy ott francia módon elmélkedjenek. – szigorú felügyelet.

11. Szíriai utazók Európában: Ahmed Efendi Fāris : A rejtélyek felderítése az európai dolgokat illetőleg – nem gyűlöli, nem gyúnyolja Európát – bámulata csak azokat a dolgokat illeti meg melyek az európai ember kényelmét szolgálják. Törekedett ezen gondolat felébresztésére: nem minden dolog feltétlen rossz, mert az arabok közt keletkezett, és nem minden dolog feltétlenül jó, mert csupán csak azon oknál fogva, hogy Európából való. A nőkről sok helyen beszél – francia és az angol nők összehasonlítása.

Szólj hozzá

Germanus Gyula a Koránról

december 22, 2009 at 3:58 pm (arab irodalomtörténet, iszlám tudománytörténet, korán, muzulmán vallás, ókori és keleti vallások)
Tags: , , , , , , , , ,


  1. Korán szó jelentése: recitáció, szavalat.
  2. A mekkai kinyilatkoztatások tartalmi jellegzetességei Mohammed népét a jóra és bűntől való tartózkodásra intette (és azt mint az istenségnek egyenesen őhozzá való parancsátközvetítette). – egy istenség hitére buzdította az embereket.
  3. A mekkai szúrák társadalmi üzenete: — a mekkai pogány arabokat nem csupán vallási újítással íjesztették meg, hanem társadalmi – gazdasági rendjük megbontását látták az igehirdetésben – felléptek ellene. A mekkai fejezetek ezt a vallási, társadalmi harcot tükrözi vissza – példázatok, intelmek, legendák, eskük, szegényeknek való vigasztalás.
  4. A medinai kinyilatkoztatások tartalmi változása a mekkaiakhoz képest: Ijesztő, fenyegető rövid költői szónoklatokat prózai, hosszabb elbeszélő, a mindennapi eseményekből eredő, de isteni eredetű, törvényszerű rendelkezések váltják fel. – 5 alappillér, gyakorlati kérdések (pl. örökség, jegyajándék, házasság, válás, vérbosszú).
  5. Az imairány és megváltoztatása: Jeruzsálemet tette meg az ima irányának – Mekkára tette át. Ezzel a pogány arabság ellenmondásait enyhítette az iszlámot macedonizálta.
  6. Ábrahám szerepe a Koránban: A Korán medinai fejlesztéseiben Ábrahám alakja is ebben a macedonizálási folyamatban alakult át eredeti arabbá, sőt Mekka alapítójává.
  7. A mekkai zarándoklat elfogadása és jelentősége: Mohammed 630-ban ezzel a macidealizálási fejlődéssel meggyőzte régi ellenfeleit, szerződést kötött velük és maga is bevonult Mekkába, zarándoklatra. Ezzel elismerte a pogánykori szertartások egy részét, a Kába körüli 7x-i körüljárást, a Szafa és Marura dombok közötti futást, az állati áldozatok felajánlásával és különleges zarándoklati ruházatot.

8. A Korán Mohammed halála után: Társainak egy része tudta az igehirdetést kívülről, de Mohammed ügyelt arra, hogy kijelentéseit,mint isteni ihletet feljegyezzék. A sugallatokat vállcsontokra, pálmalevelekre, szőttesekre durván feljegyzett összevisszaságban hevertek Mohammed egyik felesége, Hafsza szobájában.

9.A Korán kinyilatkoztatások könyvbe rendezése: Egy több tagú bizottság állította össze ezt az anyagot. A leírók saját belátásuk szerint rendezték 114 fejezetre a talált anyagot, a hosszabb fejezeteket a könyv elejére, a rövidebbeket a végére tették,holott a történeti sorrend a fordítottja volt. A fejezeteknek nevet is adtak (pl. tehén, asszonyok, a méh, Mária, az alkotó). Lehetséges, hogy az egyes fejezetek a leírók által több más ihletes kinyilatkoztatásból lettek összetolva, de Mohammed a maga éltére vonatkozóan is eszközölt toldásokat és változtatásokat.

10. A Korán első szúrája: A muszlim ima legfontosabb alkatrésze – megnyitó (al-fātiḥa) Ez a fejezet összesűrített kivonata a Koránnak és az iszlám vallásnak.

11.Oszmán kalifa szerepe a Koránszövegének véglegesítésében: Egy új Oszmán bizottság által véglegesen rendeztette a Korán szövegét, amit aztán hitelesnek szentesített. Az akkori kezdetleges írásjelekkel azonban csupán durván tudták rögzíteni a helyes kiejtést és számos olvasási változat keletkezett, ami több értelemzavart okozott

12. A Korán olvasók: A 10. században hét tekintélyes Korán-olvasó véleményét vették alapul, miután az arab írás fonetikailag tökéletesebbé vált. (A hagyomány szerint Mohammed állítólag kijelentette, hogy isteni ihlete hét hangtani változatban szállt le reá.)

13. Középkori nézetek a Korán hitelességéről: Vajon a Korán minden mondata Mohammedtől származik-e és nincs-e benne későbbi betoldás? – a 12. század: Kháridzsita puritánok –a 12. fejezet gyanúsnak minősült. –Siíták, azt hiszik, hogy Oszmán bizottsága szándékosan kihagyta az  ̔ Ali örökösödésére vonatkozó rendelkezést.

14. A Korán általános jellemzése: A Korán az iszlám törvénykönyve, minden hit, minden tudás ebből a könyvből fakad a hívők számára az arab nyelv legnagyszerűbb alkotásának tartják. Hatása az iszlámra áttért idegen népek nyelvére óriási.

15. A Korán fordításai: Legelső – Petrus Kenerabilis – latinra. 12. század – kiadása – 1543. Angolra: G. Sale, 1734, J. M. Rodwell, 1861, E. H. Palmer, 1880,  A. J. Arberry, 1955, N. J. Dawood, 1956. Franciára: C. E. Savary 1783, J. Kasimirski 1840. Németre: S. F. G. Wahl 1828, K. Ullmann 1840, F. Rückert 1888, M. Henning 1960, R. Paret 1966. Magyar fordításai, átdolgozásai, kivontak részleteket belőle: G. I. Az iszlám, előadások az iszlámról – Szemelvények a Koránból (Somogyi J. 1947).

Szólj hozzá

Germanus Gyula: Középkori arab földrajzírók – tételek első részlet

május 2, 2009 at 2:42 pm (a muszlim világ földrajza, arab irodalomtörténet, vizsgakövetelmények)
Tags: , , , , ,

kiegészítve a Goldziher-névjegyzék és a Wikipédia alapján.

1. Az ókori szerzők a tengerekről és szárazföldekről – Két irányadó tanítás. Az ún. homéroszi iskola, amelynek hívei közé tartozott Eratoszthenész és Sztrabón, az ókorban ismert három szárazföldet egybefüggő szigetnek képzelte, amit világtenger ölel át. Marinosz és Ptolemaiosz ezt tagadják, azt hitték, hogy az Indiai-óceánt és az Atlanti-óceánt föld határolja, és ezek a tengerek kicsik.  Ez a tévedés Poszeidónosztól származik. 126 vs. 229 fok.

2. Az ókori szerzők a Földről és a Napról – Püthagorasz a Földet gömbölyűnek tartotta, mert a gömb a legtökéletesebb test. Arisztotelész ezt kísérleti úton bizonyította, mert holdfogyatkozáskor a Föld árnyéka kör a Holdon. Tacitus nem ad hitelt ennek a medállapításnak. Az első térkép Anaximandrosz és Hekataiosz munkája, aki a Földet laposnak képzelte. Türoszi Marinosz veszi először figyelembe a szélességi és hosszúsági vonalakat. Az eredeti művek elvesztek, de Mascūdī a Kitāb at-tanhib című munkájában mint ismertekre hivatkozik. Marinoszra és Hipparkoszra támaszkodik Ptolemaiosz, akinek Megalé Szüntaxisz és Geographiké Hüphégészisz c. munkái a középkor földrajzi munkáinak alapjai.

3. Az ókori szerzők a hegyekről – A hegyeket túl maganak becsülték, viszont felismerték a földkéreg időleges és állandó változásait, a vulkánokat a Föld belsejében levő tűz csöveinek tartották. Arisztotelész a földrengéseket a Föld beljesében levő barlangokból kiáramló léglökéseknek tulajdonította.

4. Az ókori szerzők az állat- és növényvilágról – A sarktól való távolsággal magyarázzák az állat- és növényvilág változatait. Minél távolabb a sarktól, annál nagyobb (orrszarvú, elefánt, pálma). Az emberi rasszokat is ennek alapján magyarázták.

5. Az ókori szerzők a folyókról és összefüggéseikről – azt hitték, hogy csak a Nílusban van krokodil, így minden folyó, amiben még van, összefügg a Nílussal.

6. A földrajztudomány kialakulásának oka az iszlám világban – az iszlám hódítás előtt is kereskedelemmel foglalkoztak, az iszlám hódítás után megváltozott a társadalom szerkezete; az eddig egymással háborúzó törzsek a szomszédos termékeny területek ellen fordultak; a földrajztud. kialakulásának okai: az új gazdasági helyzet, az elfoglalt népek kulturális hatása, a zarándoklat (és az utazás lejegyzése), a birodalmi közigazgatás, a postaszolgálat, a kereskedelmi utak ellenőrzése,

7. Hwārizmī, Abū Ǧacfar Muḥammad 155, 156, 162: 235/849 k., matematikus, asztronómus;  Az első algebra írója, csillagászati táblák szerkesztője. Al-Ma’mūn kalifa meghívta a Dār al-ḥikmába tanítani; földrajzi műve a Kitāb ṣūrat al-Arḍ ( كتاب صورة الأرض , A föld képe), mely valószínűleg Mutaszīm kalifa uralkodása alatt nyerte el végső alakját, mert már szerepel benne Szamarra városa, a kalifa új székhelye;

8. Ptolemaiosz és hatása az arab szerzőkre – Marinoszra és Hipparkoszra támaszkodik Ptolemaiosz, akinek Megalé Szüntaxisz és Geographiké Hüphégészisz c. munkái a középkor földrajzi munkáinak alapjai. Ptolemaiosz geológiai munkája volt az alapkönyv. Első tanulmányozója Abū l-Abbās an-Nairizi (923), a fordítás eredete nem tisztázott. Ezt többek között Hunayn b. Ishāq , Tābit b. Qurra és Muhammad al-HwārizmĪ is feldolgozta. A nagy kiterjedésű kalifátus kormányzása szükségessé tette, hogy a központi kormányzat tisztában legyen a népesedési, adózási, és egyéb társadalmi viszonyokkal.  A postaforgalom miatt is szükséges volt, hogy pontos adataik legyenek a földrajzi viszonyokról. A postaintézmény az cabbāsida korban tökéletesedett ki.  A tartományok fővárosaiban a helytartó mellett működött a postaigazgató, akinek politikai jelentéseket is kellett küldenie Bagdadba, a központi postahivatalba. Itt a postaügy egy külön államhivatalban összpontosult.  Ez a postaügy és szervezete a geográfiai feljegyzések legelső mozgatórugói voltak. Nem lehettek meg a különböző helységek közti távolságok adatai nélkül, stb. Ilyen közigazgatási szükségletek teremtették meg az első földrajzi feljegyzéseket, melyekből aztán az országok és lakosságuk ismertetésére is kiterjedő irodalom fejlődött ki, majd a tudományos ország- és útleírások színvonalára emelkedett.

9. Ibn Hurdāḏbih 163: 28o/893. Perzsa származású, Bagdadban zenei és adab műveltséget szerez. Postaigazgató a perzsa Media tartományban. 844-848 között az újonnan létesített Szamarra fővárosban élt. Műve: Kitāb al-masālik wa-l-mamālik (Utak és tartományok) – ez korának útjairól, adózásról szól. Összefoglalja benne a fő kereskedelmi utakat, leírja a távoli országokról, Kínáról, Koreáról, Japánról szóló tudósításait. Csak kivonat maradt fenn.

10. Balhí 156, 165: 933. Földrajztudós volt. Ő készítette az első térképeket.

11. Mascūdī 183, 185, 188: 345/956. Bagdadból, családját Mascūdra (a Próféta egyik társa) vezeti vissza. Sokat utazott (Perzsia, Kaszpi-tó, India, Ceylon, Madagaszkár, Egyiptom). Műveiben néprajzot, más vallásokat ír le. Muruǧ aḏ-ḏahab wa-macādin al-ǧawāhir (Aranyvirágok és drágakő bányák) – 947-ig világtörténet, különös tekintettel a művelődéstörténetre. Műveiben sok az anekdota élvezetes. Történelmi és földrajzi műve: Kitāb at-tanbīh wa-l-išrāf (A figyelmeztetés és vizsgálás könyve).

12. Al-Muqaddasi, Muḥammad ibn Aḥmad Šams ad-Dīn (Arabic: محمد بن أحمد شمس الدين المقدسي‎), also transliterated as Al-Maqdisi and el-Mukaddasi, (c. 945/946 – 1000) was a notable medieval Arab geographer, author of Ahsan at-Taqasim fi Ma`rifat il-Aqalim (The Best Divisions for Knowledge of the Regions). Jeruzsálemi születésű, bejárta az iszlám országait, Indiát és Spanyolországot. 13. Az égövekre osztás

14. Bīrūnī 169, 184: 44o/1o84; a korszak egyik legnagyobb tudósa; perzsa származású matematikus, csillagász, orvos, történész; Ibn Sīnā kortársa, akivel tudományos levelezést folytat; közös vonás bennük a tudományos sokoldalúság; történelmi-kronológiai munkája az al-Āṯar al-bāqiya can al-qurūn al-hāliya (Megmaradt nyomok az elmúlt korszakokból); több évig utazik Indiában, amit épp akkor hódítanak meg, és erről könyvet írt Tārīh al-Hind (India történelme) címmel, amely korszakalkotónak számít; tudott szanszkritül; műveinek jegyzéke: Critical study of what India says, whether accepted by reason or refused (Arabic تحقيق ما للهند من مقولة معقولة في العقل أم مرذولة) – a compendium of India’s religion and philosophy; The Remaining Signs of Past Centuries (Arabic الآثار الباقية عن القرون الخالية) – a comparative study of calendars of different cultures and civilizations, interlaced with mathematical, astronomical, and historical information. The Mas’udi Canon (Persian قانون مسعودي) – an extensive encyclopedia on astronomy, geography, and engineering, named after Mas’ud, son of Mahmud of Ghazni, to whom he dedicated; Understanding Astrology (Arabic التفهيم لصناعة التنجيم) – a question and answer style book about mathematics and astronomy, in Arabic and Persian; Pharmacy – about drugs and medicines; Gems (Arabic الجماهر في معرفة الجواهر) about geology, minerals, and gems, dedicated to Mawdud son of Mas’ud; Astrolabe; A historical summary book; History of Mahmud of Ghazni and his father; History of Khawarazm

15. Bakrī 173, 174: 487/1094. Spanyolo-i tudós. Műve: Mucǧam mā istacǧam (A nehezen értehtő dolgok szótára). Földrajzi helynévi szótárat állított össze régi költőkkel kapcsolatban.

16. Ibn Ǧubayr 171: 614/1217. Spanyolországi, háromszor zarándokolt. Járt Szíriában, Irakban, Egyiptomban., Szicíliában. Egyik 3 éves útjáról írt egy részletes útleírást (Riḥla). (1145-1217; Arabic: ابن جبير‎ ) was a geographer, traveler and poet from al-Andalus. A mekkai zarándoklata alkalmával mindent pontosan feljegyez, naplószerűen, ami arab nyelvterületen ritka. Leírásához nem használ más forrásokat, mint Ibn Baṭṭūta. Egyiptomban a gazdasági és társadalmi kérdések, az Arab-félszigeten a vallási élet foglalkoztatta, Szíriában a politika,  a muszlimok és keresztények közötti viszony, csakúgy, mint Szicíliában.

17. Idrīsī 167, 168: 561/1165. Fezi uralkodói családból származik (idrīsidák). Utazott Córdobába, Észak-Afrikába, Kis-Ázsiába. II. Roger szicíliai uralkodó arra kéri, hogy a birtokában levő ezüst térképhez írjon magyarázatit. Műve: Nuzhat al-muštāq fī ihtirāq al-āfāq (A világtájak átszelésére vágyakozónak gyönyörködése – Roger könyve, Kitāb Rūǧār) – a korszak legfontosabb műve Eu-ban is. Ezt sokan Sztrabón művéhez hasonlítják. 1619-ben jelent meg latin fordításban.

18. Yāqūt 173-175:  (Yaqut ibn-’Abdullah al-Rumi al-Hamawi) (1179-1229) (Arabic: ياقوت الحموي الرومي) 627/1229. Kisázsiai görög rabszolgaként egy hamavi törzsből származó kereskedő vette meg, így lett az al-ḥamawi a mellékneve. Bagdadba érkezett, itt iszlám nevelést kapott. Ura megbízásából sokat utazott, ennek halála után pedig átvette kereskedelmi tevékenységét, kielégítette az özvegyet, és felszabadult. Utazásairól 6 kötetes enciklopédiát írt: Mucǧam al-buldān – Az országok alfabetikus szótára – minden iszlám helységről és történetükről. Utazott Tebrizbe, Moszulba, Szíriába, Egyiptomba, Damaszkuszba, Najszapurba, Mervbe. A siítákkal való ellentéte miatt sokáig Mervben élt, itt érte a tatárok felvonulásának híre, akik elől Aleppóba menekül. Sok könyvtárat használt, van info a helységek költőiről, lakóiról, nyelvükről. Irodalomtörténeti munkája is van: Mucǧam al-udabā’, ebben az írók, költők, tudósok, könyvészek, levelezők betűsoros rendben vannak.

Yāqūt, Ahmed ibn Abi: 897; siíta szakadár, a khoraszáni Tāhir fejedelem udvarában élt; műve, a Kitāb al-Buldān magában foglalja Bagdad, Szamarra, Irán, Turán és a mai Afganisztán területét. Közli a városok lakosságának számát, megfigyeli a népszokásokat, vallásokat, ipart, gazdálkodást. Az Indiáról, Kínáról, és a Bizánci Birodalomról szóló rész elveszett.

19. Qazwīnī, Zarariyyā 16o, 197:  (أبو يحيئ زكريا بن محمد القزويني) 682/1283. Damaszkuszban élt. Munkája: cAǧā’ib al-mahlūqāt wa-āṯār al-bilād (A teremtmények csodái és az országok nevezetességei). Ez égitestekről, állatokról, növényekről, ásványokról, országokról, városokról szól. Leírja a ptolemaioszi iskola szerint hét égövre osztott Föld sajátosságait. Kitér számos európai ország ismertetésére, Németország, Franciaország városaira.

Szólj hozzá

Germanus Gyula: „Mohamed”, Világirodalmi Lexikon 8. 492-494.

május 1, 2009 at 10:55 am (arab irodalomtörténet, vizsgakövetelmények)
Tags: , , , , , , ,

  1. Mohamed teljes neve, születési és halálozási adatai

– Abū’ Kāsim Muhammad ibn ‘Abdullāh (Arabic: محمّد; Muḥammad; (ca. 570 Mekkaمَكَةَ  - مدينه – June 8, 632 Medina)

2. Mekka viszonyai Mohamed korában

-          Mekka kereskedőváros, Medina mezőváros

-          mostoha term. körülm.

-          törzsek – időszakos vándorlások, pogány szertartások

-          meteorkő Mekkában – szertartás az év szent hónapjában; ilyenkor vérbosszú, harcok megszakítása, gyülekezés, törzsi költők meghallgatása

-          6-7. sz fordulóján fellendül Arábia gazd. élete; a kereskedőkre erősen hat a megirmert országok (Jemen, Egyiptom, Abesszínia) társadalmi és vallási élete

3. Az egyistenhitű vallások hatása Arábiában az iszlám előtt

-          egyes elképzelések szerint létezett zsidó-, és keresztény-független monoteizmus, a hanifizmus az iszlám előtt, és Mohamed ennek volt a tagja; ezek Ábraház és Izmáel leszármazottai, akik megőrizték az eredeti ábrahámita ősvallást

-          zsidó törzsek Arábiában, az arabok egy része felvette a zsidó vallást, mások keresztények lettek; nem volt ismeretlen számukra a kinyilatkoztatott vallás

-          sok kereskedő irígykedve figyelte a szomszédos országok államszervezetét, gazdagságát, összevetette országa szegénységével – megérett az iső M. fellépésére

4. Mohamed fiatalkora

-          Banū Hāšim (Arabic: بنو هاشم) klán, Qurayš (Arabic: قريش‎ ) törzs, Mekka uralkodó törzse

-          az „elefánt évében” született, azaz amikor Arbaha axúmita király elefántokkal lerombolta Mekkát

-          apja már a születése előtt meghalt – nagybátyja, Abū Tālib nevelte; nagybátyja állatait legeltette; megismerkedik a beduinok szokásaiva, babonáival – elvetette őket

-          kereskedők szolgájaként bejárja Szíriát, Egyiptomot, sok mindent hal a zsidóktól, keresztényektől (bibl. elbeszélések, evang., vallási szekták)

-          a hagyomány szerint nem tud írni-olvasni, de a számokat ismerte

-          25 éves korában veszi feleségül Hadīǧa bint Huwaylid (Arabic: خديجة بنت خويلد‎)-t, azaz Khadidzsát, akinek vagyona független emberré teszi

5. Az első kinyilatkoztatások Mohamed életében

-          4o éves korától látomások, hangokat hallott, amelyek cselekvésre buzdították: őt jelölte ki Isten, hogy népének prófétája legyen (mint Mózes és Jézus)

6. A Korán első verseinek stílusa

-          a šaǧc rövid rímes próza a pogány korból, ebben mondta el sugallatait

7. A Kába szerepe az iszlám előtt

8. Mohamed első megítélése a mekkai pogányok körében

-          felháborodás, szellem által megszállottnak tartották

-          a mekkaiak elkezdék félteni a zarándoklat bevételeit, mert M. meg akarta őket fosztani eszmei alapjuktól

-          a törzs kiközösítette, de ez csak megerősítette hitét

-          tömegesen csatlakoztak hozzá szegények

-          hiǧra

9. A jaszribi (medinai) helyzet a hidzsra idején

-          M. híres volt igazságosságáról, döntőbírónak hívják a városba

-          itt nem ismeretlen az egyistenhit, számos zsidó, ezért nem ütköztek meg M. monoteizmusán

-          a mekkai hívekhez csatlakoztak a segítők (ansār), ezekből szervezi első közösségét, amelynek központi fogalma az iszlám (odaadás)

1o. A gyülekezeti ima (szalát) bevezetése és jelentősége

-          egy tágas datolyaszárító csűrből lett az első imaház

-          az ima ismeretlen volt a pogány korban – bensőséges hit és ütemes mozdulatok

11. Az iszlám tanának bővülése Medinában

-          hosszabb, elbeszélő nyilatkozatok, bírói ténykedésének és államférfiúi döntéseinek nyoma

-          Mária-tisztele, Jeruzsálem (a zsidók megnyerése miatt), a Kába elítélése

12. Mohamed medinai szerepe politikailag

-          karavánokat fosztottak ki, majd Badr mellett szétverték a mekkaiak karavánját

-          a foglyokért váltságdíj

-          felismerte a törzsek feletti közösségi érzés hatalmát

13. Mohamednek a törzsi rendszerhez való viszonya

-          imairány – Kába (politikai engedmény), Kába-tisztelet, de a bálványok lerombolása

-          umma (törzsek feletti közösség), alapja a vallási egység, az első lépés az államisűg felé

14. Mohamed életének utolsó évei

-          63o: elvégzi a zarándoklatot, 632 – meghal

15. Mohamed élete az utókor (nem muszlim) ítéletében

-          ember-próféta, nem szent, nem isten (Jézus), nem teljesen mitologikus alak (mint Mózes és Buddha), vallási zseni, álamférfi, hadvezés, politikus, jogász

Szólj hozzá

Germanus Gyula: „Korán”, Világirodalmi Lexikon 6. 567-569.

május 1, 2009 at 10:52 am (arab irodalomtörténet, vizsgakövetelmények)
Tags: , , , , ,

Tételek

1. A Korán szó jelentése
2. A mekkai kinyilatkoztatások tartalmi jellegzetességei
3. A mekkai szúrák társadalmi üzenete
4. A medinai kinyilatkoztatások tartalmi változása a mekkaiakhoz képest
5. Az imairány és megváltoztatása
6. Ábrahám szerepe a Koránban
7. A mekkai zarándoklat elfogadása és jelentősége
8. A Korán Mohamed halála után
9. A koráni kinyilatkoztatások könyvbe rendezése
10. A Korán első szúrája
11. Oszmán kalifa szerepe a Korán szövegének véglegesítésében
12. A Korán olvasók
13. Középkori nézetek a Korán hitelességéről
14. A Korán általános jellemzése
15. A Korán fordításai

Szólj hozzá

Arab irodalom 2. félév

március 1, 2009 at 1:48 pm (arab irodalomtörténet, vizsgakövetelmények)
Tags: , , , , , , , , , , , ,

ARA-132 Bevezetés az arab irodalomba 2. – Előadás, heti óraszám: 2

fel

Elmélet, heti 2 óra, vizsgaköteles.
Kötelező az óralátogatás!
Időpont: Cs, 14:30-16:00, 205. szoba.
Február 12., 19., 26., március 5., 12., 19., 26., április 2., 16., 23., 30., május 7., 14.

Tanítási célok:

(i) Megismerkedés a klasszikus arab írásbeliség magyarul is elérhető darabjaival:
1. A Korán.
2. A hadísz.
3. Az Ezeregyéjszaka meséi.
4. Ibn Hazm szerelemtana.
5. Ibn Battúta útleírása.
6. Abu-Hámid al-Garnáti utazása.
7. Ibn Khaldún: Bevezetés a történelembe.
(ii) A modern arab irodalom egyik legjelentősebb, magyarul is megjelent regényének a tartalmi-kultúrtörténeti feldolgozása (Napok).
(iii) A tananyagok feldolgozása egyénileg és órai bemutatása.
(iv) Házi dolgozatok írása a fenti témakörökből.
(v) A klasszikus arab irodalom áttekintése teszt keretében (2. rész).

Tananyagok:

1. Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. 141-229. o.
2. Goldziher Ignác: Az iszlám. V. fejezet: Mohamedán főiskolai élet (al-Azhar mecsetakadémia Kairóban), 359-411. o., Függelék: A “negyven hagyomány”, 465-489. o.
3. Germanus Gyula: “Középkori arab földrajzírók”, Ibn Battúta zarándokútja és vándorlásai. Bevezetés, 5-33. o.
4. Goldziher Ignác: Az arab irodalom rövid története. Első rész, IV. fejezet: “Mohamed és a Korán”, 35-48. o.
5. Germanus Gy.: “Korán”, Világirodalmi Lexikon 6. 567-569.
6. Iványi Tamás: Az Ezeregyéjszaka. Jegyzet, Bp., 2009.
7. Fedwa Multi-Douglas: Blindness and Autobiography. (Flórián Kund magyar nyelvű összefoglalója alapján.)
8. Az órán elhangzottak. (Tételek alapján.)

Kötelező irodalom:

1. Goldziher Ignác: “A hadísz kialakulása”, Az iszlám kultúrája (Ford. Iványi Tamás). I. pp. 181-596. 1981 (Beszámolás tételek alapján.)
2. Goldziher Ignác: “A koránmagyarázás különféle irányairól”. Ormos I. (szerk.), Az arabok és az iszlám. Válogatott tanulmányok. Bp., 1995, II. kötet 1067-1090. o. (Beszámolás tételek alapján.)
3. Goldziher Ignác: “Mohamedán utazókról”, Ormos I. (szerk.), Az arabok és az iszlám. Válogatott tanulmányok. Bp., 1995, I. kötet 107-140. o. (Beszámolás tételek alapján.)
4. Germanus Gyula: Allah Akbar. (Részletek.)
5. Molnár Anikó: Ibn Hazm és a Tauq al-Hamáma (A galamb nyakörve). Szakdolgozat 2000. 1-40. o. ELTE BTK Sémi Filológiai és Arab Tanszék. (Beszámolás tételek alapján.)
6. O.G. Bolsakov: “Abu-Hámid al-Garnáti és művei”, Abu-Hámid al-Garnáti utazása Kelet- és Közép-Európában, 11-28. o.

Kötelező olvasmányok:

1. A Korán.
2. Goldziher Ignác: Az iszlám. Függelék: A “negyven hagyomány”, 465-489. o.
3. Az Ezeregyéjszaka meséi. (Részletek, tartalomelemzéssel.)
Honti Rezső fordításai: Sahriár király és öccse, Sáh-Zemán király története, benne A szamár, az ökör és a parasztgazda történetei, 9 o., A teherhordó és a három lány története, 60 o., Apró történetek és anekdoták 25 o., Sahriár király és Sehrezád történetének befejezése, 2 o.
Prileszky Csilla fordításai: Tádzs al-Mulúk és Dunja hercegnő, a szerető és kedvese története, benne: Azíz és Azíza története, I. kötet 599-693. o., Ali Sár és Zumurrud története, II. kötet 197-248. o.
P.P. Pasolini filmje: Az Ezeregyéjszaka virágai. (Tartalomelemzéssel.)
4. Ibn Hazm: A galamb nyakörve. (Magyar szemelvények, Iványi Tamás, 17 o., és Molnár Anikó fordításai, Szakdolgozat 41-65. o.)
5. Ibn Battúta zarándokútja és vándorlásai. (Ford. Boga István és Prileszky Csilla).
(Tételsor alapján, tartalomelemzéssel.)
1. fejezet: 36-50. o.
2. fejezet: 52-61. o.
3. fejezet: 62-81. o.
4 fejezet: 83-86., 90-97., 107-120. o.
5 fejezet: 122-151. o.
6 fejezet: 152-158. o.
7 fejezet: 160-175., 190-191. o.
1. Abu-Hámid al-Garnáti utazása Kelet- és Közép-Európában, 1131-1153. (Ford. Iványi Tamás).Budapest, Gondolat, 1985. (29-91. o.)
2. Ibn Khaldún: Bevezetés a történelembe. (Ford. Simon Róbert). Budapest, Osiris, 1995.
3-4-5. Bev.: Az éghajlat hatásai, a bőség és szükség 108-118.
II. Fejezet: A steppei civilizáció 125-167.
III. Fejezet: A kalifátus és az imámátus 214-224.
VI. Fejezet: Tudományok és oktatás 440-532. o.
8. Taha Huszajn: Napok. (Ford. Boga István).

Vizsga, beszámolók:

I. A vizsgaidőszakban, egyetlen alkalommal írásbeli vizsga mind a teszt-anyag-ból, mind a tananyagokból, kötelező irodalomból és olvasmányokból.
II. Részbeszámolókat lehet tenni írásban a félév során négy alkalommal. Kétszer a Goldziher teszt II. (1-2.) részéből (március 27. és április 17. pénteken de. 10:30-11:30), kétszer pedig a kötelező irodalomból (május 8. pénteken 10:30-11:30 és május 21. csütörtök 9:00-10:00). A sikertelen zárthelyiket minden következmény nélkül meg lehet ismételni a vizsgán.
III. Az órai munka figyelembevétele (hozzászólások, órai dolgozatok) a kötelező olvasmányok terén.
IV. A házidolgozatok osztályzata. Beadási határidő: szigorúan az utolsó tanítási nap. Aki ezt nem teszi meg, az nem vizsgázhat!

forrás: arabszak.hu

Szólj hozzá

Az iszlám kultúrájának kezdete

november 22, 2008 at 9:41 pm (arab irodalomtörténet)
Tags: , , , , , , , , , , , ,

Az iszlám kultúrájának kezdete (Germanus 59-87)

- a próféta nem rendelkezett az utódlásról
- a Mekkából menekültek (muhadzsirún), a medinai pártfogói (anszár) egyaránt maguk közül akartak utódot választani
- Abu Bakr lett az első kalifa – خلافة
- uralma két évig tartott, ezalatt különböző kalifákkal kellett megütköznie: Ománban Laqit ibn Málik, Jemenben Abhala ibn Ka’b al-Aszwad, aszad törzsből Tuheila, tamim törzsből Maszlama, és egy nő: Szadzsáh – ezeket leverték, amely alatt elpusztult Arábia állatállománya, így a termékeny területek felé fordultak
- a próféta életében és a lázadások alatt született költemények részint bíztatások, részint megfélemlítések
- Hárith ibn Murra, Ausz ibn Budsair at-Táyi
- a szomszédos népek nem vették komolyan az arab betöréseket
- 634 – Szíria, 642 – szászánid birodalom, majd Egyiptom, 649 – Ciprus, 674-68o – Khalkedon (Konstantinápoly, innen visszaverték őket), 711 – Spanyolország
- az iszlám hódítás által elterjedt az arab nyelv is
- Ka’b, Hasszán ibn Thábit, Al-Hutaia – nem túl jelentősek
- Omar kalifa: 634-644, a hívők ura – amir al-mu’min
- vallási és közigazgatási reform a görögök és perzsák segítségével
- Omar halálával a mekkai arisztokrácia vissza akarta nyerni hatalmát, Othmánt nevezte ki kalifává, aki családtagjai között osztotta ki a hivatalokat, s akit ezért meggyilkoltak
- a támadók a próféta unokaöccsét és vejét, Ali ibn Abu Tálibot kiáltották ki, aki Mo’awiyaval, Szíria kormányzójával (Omajja család) kellett a címért megküzdjön, de a csata előtt békét kötöttek; erre a kháridzsiak, a következetes demokratikus utódlási elveket vallók kiváltak, szerintük minden arabból lehet kalifa, és ha nem uralkodik a törvény szerint, letehető és megölhető
- a kháridzsiták legkiválóbb költői: Qatari ibn ul-Fudsá’ati, Imrán ibn Hyttán – vallásos versek
- Ibn Muldsam nevű kháridzsita megölte Alit, így Mo’áwiya lett a kalifa, aki a siiták és a khárodzsiták leverése után királyságot alapított – omajjád királyság
- Mo’áwiya halála után fia, Jazíd, és Ali fia, Husszein Kerbelánál összecsapnak a kalifátusért, Husszeint megölik, halála szimbólum lesz a siiták számára, akik csakis az Alitól való leszármazást fogadják el (a család pártja – si’a, a hívei a ház népe – ahl ul-bejt)
- a siita tan később a perzsákból verbuválódott arabok tana lett, első magyarázója Abdullah ibn Szabá, fő tanítása Mohamed feltámadása (radsa’)
- minden imám (az iszlám világ vezetője a kalifa helyett) átadja isteni lényét a következő imámnak, az imám eltűnhet az emberek szeme elől, de aztán az idők teljességében visszatér – rejtőző és visszatérő próféta
- iszmáiliták: hétimámos siita szekta; a tan bőven merített a régi iráni és sémi felfogásból, az újplatonikus emanációs elméletből, az újpüthagoraszi számmisztikából; hasisis – assasinok – Hegyi Öregember: Haszan ibn Szabbáh
- tizenkét imámosok (al-ithna’asarija) – egyik imám sem halt meg, csak eltűnt
- zaiditák – mérsékelt siiták, ma Jemen vallása
- a siiták csak azokat a hadíthokat fogadják el, amelyeknek Ali családja a traditora, viszont ezeket a hagyományokat szabadelvűen kezelik, a hitet önálló tan szerint magyarázzák (mudzstahíd), szemben a szunnitákkal, akik szerint a négy elismert iskolán kívül lezárult a hagyomány (idzstihád)
- az omajjád-kori szellemi élet központjai: Medina, Mekka, Baszra, Kúfa, Damaszkusz
- omajjád-kor: 661-75o
- a költészet félig városi, félig pusztai jellegű
- a qászida bevezető sorai: naszíb, önálló műfaj
- Dzsamil: önálló szerelmes versek
- II. Walíd fejlesztette önálló műfajjá a bordalt
- halotti ének: marthija, főleg női műfaj
- Leila al-Akhjalija és al-Khansza
- Al-Kumait (679-743) a hásimita ág költője, hevesen ellenzi az omajjád uralmat, ő az első zaidi siita költő; Hásimiját: 536 soros kászida
- Farazdaq, Dzsarir és al-Akhtal (keresztény, taghlibi)
- Dhu Rumma
- Tirimmah – tayi törzsbeli, szíriai, kháridzsita
- Omar ibn abi Rabi’a (-719), kureisita, heves hangú szerelmi líra, finom művű erotikus költemények
- próza: Abdul Hamil – értekező próza, századokon át az episztoláris stílus mintaképe
- hadít-irodalom: II. Omár kalifa (717-72o) megbízta Abu Bakr Mohamedet, hogy gyűjtse össze a prófétára vonatkozó hagyományokat
- egyéb próza: dél-arab mesék és hódítások (magházi)
- Ubaid ibn Sarijja: A királyok könyve és A múltak hírei (kitáb al-mulúk wa akhbár al-madhin)
- Mászardzsawaih: lefordította Ahrún A’jun alexandriai orvos harminc füzetből álló tanulmányát lefordítja rabra, ez az első arab természettudományos mű
- behatóan foglalkoztak az arab nyelvvel: Adu’l-aszwad ad-Duali az első arab nyelvtan összeáll-tója
- murdisíták: elodáztatók; a hitet a tett fölé emelték, egyesek azt hirdették, hogy a hit (imán) belső meggyőződés, amibe idegen nem avatkozhat, ha valaki a zsió vagy keresztény vallást gyakorolja, muszlim marad, ha szíve mélyén Allahban hisz
- mu’taziliták: a baszrai mecsetben tanító Wászil ibn’Ata (-748) tanítványai, elvonulók, szabad akarat híveként lép fel, Allah nem büntethet olyan tettekért, amit az ember nem követett el; tagadta az isteni jelzőket, mert ha ezek a tulajdonságok örök életűek, akkor megdől Allah egysége; elmélkedésük alapja a ráció
- Abu’Isza al-Warráq (a könyves, -861), manicheista, világosság és sötétség harca; kételkedés mindenben,a próféciában is
- teológia: ilm ul-kalám
- Abu’l-Hsszan al-As’ari (-935), miután elsajátította a mu’tazilát, visszatért a hagyományos Korán-értelmezéshez
- a Korán kijelentéseit szó szerint kell elfogadni
- Mohamed al-Maturidi (-944): eleinte szabadelvűbb, majd dogmatikusabb; tanait bőven ismerteti Abu Hafsz an-Naszafi (-1143) A közmegegyezés és szokás híveinek oszlopa (umda aqidat ahl asz-szunna wa’l-dzsama’a) c. könyvében

Szólj hozzá

Mohamed és a Korán

november 22, 2008 at 4:56 pm (arab irodalomtörténet)
Tags: , , ,

Mohamed és a Korán ( Germanus 43-58)

- 571-632
- Abu Tálib, a nagybátyja neveli, akinél tevepásztor lesz
- 25 éves korában elveszi Kadídzsát, a munkaadóját, kereskedő lett, sokat utazott, ebből a házasságából származik Fatima nevű lánya, aki Ali felesége lesz
- negyvenéves korában kezdődnek a látomások
- rövid, rímes prózában írja meg a próféciáit (az utolsó időkre vonatkoznak)
- elkezdi támadni a pogányságot és a Kábát, ami felháborodást kelt a kurais törzs vezetőiben, akik ebből élnek
- eleinte csak bolondnak tartják, Mohamed pedig társadalmi forradalmat jelentett
- kiközösítik a törzsből
- Mohamed híveivel (muhadzsirún) Jathríbba menekül, ami később Medina an-Nabí, a próféta városa lesz
- a Jathríb-beliek két törzse ellenséges viszonyban állt egymással, és Mohamed lecsillapította haragjukat
- Medinában nem ismeretlen az egyistenhit, nincs szentély, amit félteni kellene
- Mohamed egyházat szervez, egy gabonaszárító csűrt nevez ki imaháznak; kezdetben két, majd három, majd napi öt ima
- a gyülekezetben végzett ima eddig ismeretlen
- Mohamed Medinában politikussá érett
- imairány előbb Jeruzsálem, majd Mekka
- elfogadta, majd beiktatta a vallásba a Kába tiszteletét, annak hétszeri körüljárását
- zarándoklat
- iszlám: Isten akaratában való megnyugvás
- Mohamed meghalt 632-ben, Medinában
- eleinte csak araboknak szánta a vallását
- az iszlámot a Korán buzdító, lebilincselő, révületbe ejtő sorai vitték diadalra
- az írástudatlan próféta eredeti alkotása
- Abu Bakr gyűjti össze a meglevő anyagot, a harmadik kalifa, Othmán rendezte végleges alakjába, ezen látszik a szerkesztés, csiszolás nyoma
- a kor szokása szerint a hosszú fejezetek az elejére, a rövidek a végére kerültek, holott a sorrend pont fordított
- az öt pillér: 1. a hit – sahádat al-imán, hogy egy igaz Isten van, és Mohamed az ő prófétája – la ilaha illa’l-lahu; 2. ima – szalát; naponta ötször, Mekka felé, tisztasági szabályokkal; 3. ínságadó – zakát, ami a jövedelem kb. 2,5 százaléka; 4. böjt – szaum; ramadán hónapban; 5. zarándoklat Mekkába – haddzs;
- hatodik, de nem általánosan elfogadott a dzsihád
- már a legrégibb írott példányok is művészi ízlést árulnak el
- a Korán másolása új iparágakat teremtett: papír-, festék-, toll-, könyvkötészet-ipart
- első latin fordítása 1143 – Robert Retenensis, Péter cluny apát megbízásából, de első kiadása csak 1543-ban, Bázelben
- utána több kiadás: Santo Pagnini – XVI. – Velence , 1694 – Hinckelman – Hamburg, 1698 – Maracci abbé, 1832 – Szedlmayer és Gedeon – Kassa – első magyar fordítás

Szólj hozzá

A pogány kor irodalma

november 17, 2008 at 11:27 am (arab irodalomtörténet)
Tags: , , , , , ,

Germanus Gyula: Az arab irodalom története, Gondolat, Budapest, 1979; 32-42

- a társadalmi rendszer nem kedvez a prózának
- a versek szájhagyomány útján terjedtek
- féllábra állva, botra támaszkodva, hajfonatukat vállukra leeresztve rögtönözték ütemes, rímelő párverseiket (irtidzsál)
- a szó által okozott seb fájdalmasabb, mint a kardé
- a költő a törzs büszkesége, varázslója, varázserőt tulajdonítottak neki
- az élesen lecsapó rím: qáfija (koponyatörő)
- szavalók: ráwi; több költő szellemi termékeit tolmácsolták
- a különböző nyelvjárásokat a költők egységesítették, és ezt a Korán is szentesítette
- rapszodikus képváltozás, szinte végtelen, szerkezet nélküli egyazon magán- és mássalhangzó-rímelés
- az iszlám első századában emlékezetből írták le, és már korán beindult a szövegkritika
- legkiválóbb irodalomkritikusok: Abu Amr ibn al-Alá, Hammád ar-Ráwija, Khalaf al-Ahmar, Ibn asz-Szaib al-Kalbi, al-Aszmai, Mufaddal ad-Dhabbi – tevékenységük arra irányul, hogy a Koránban előforduló szavakat a költészet segítségével megfejtsék
- a költészet műfajai: elégia, dícsének, gúnydal
- az elfogadott mintákon belül nyelvi készségüket és és retorikájukat csillogtatták
- qaszída: célköltemény; a végeredményben valami cél, jutalom elérése;
- az egy bizonyos mértékre és rímbetűre szabott költemény részei a következők: a kedvestől való elválás feletti siralom, lírai, naturalisztikus enyelgés, a fájdalomtól űzött költő barangolása a pusztában, a vadászat, a vihar leírása, az adományozó magasztalása
- tíz legkiválóbb qászidájának gyűjteménye: Muallaqát – A felfüggesztettek, az értékes kincsek
- diwán: gyűjtemény
- az iszlám első évszázadában híres gyűjtemények keletkeztek
- Mufaddaliyát, amit gyűjtője, Mufaddal ad-Dhabbi (mh.786 k.) után neveztek el, 128 qászida
- Abu Tammám (mh.85o), Buhturri (mh. 897), Hamásza nevű gyűjteménye, később Abu Zaid Mohamed al-Qurasi (kb. 1ooo körül) Az arab versek gyülekezete (Dzsamharat asár al-Arab)
- Imrul-Qajsz az egyik legismertebb pogány költő; apja törzsfőnök; halála után Konstantinápolyba megy, hogy elnyerje a bizánci császár támogatását, de a császár lányával való szerelem miatt menekülnie kell, a császár mérgezett inggel ölette meg
- rablóromantika: Taabbata Sarran A bosszú dala
- Sanfara l rímbetűre végződő qaszidája, Az arabok dicsérete
- zsidó törzsi költő: Szamual Ibn Adiya, a várúr
- Tarafa Ibn al-Abd – gúnydalai miatt menekülnie kellett törzsétől, a folyamközi Híra település uránál talál menedéket, de éles nyelvét itt sem tudta megfékezni, és vágya a fejedelem hugát sem kímélte, a vendéglátó fejedelem, Amr ibn Hind elküldte egy levéllel egy meghitt barátjához, mert nem akarta a saját házában megölni; 26 éves volt
- a pusztai arabok betörtek az északi termékeny területekre, Bizáncba és a szpasszani perzsa államba; ez ellen a bizánciak és perzsák arab törzseket telepítettek a határokra: Szíriában a ghasszáni, Hírában, a folyóközben a lakhmid törzset; itt kisállamok jöttek létre, és ide menekültek a költők, martalócok, kitaszítottak
- Amr Ibn Kulthúm – taghlíb törzsbeli, a hírai udvarban élt, a fejedelem fogta el túszul, hogy a bakr és taghlíb törzs között negyven éve tartó háborúnak véget vessen
- Hárith Ibn Hilliza, Amr ibn Kulthúm politikai ellenfele, a bakr törzsből; elmarad a többiek mögött
- Antar ibn Saddád néger rabszolga, de bátorságával kitüntette magát és felszabadult, hősi halált halt
- Zuhair ibn Abi Szulma – jámbor, békeszerető ember, akinek ódái tele vannak közmondásszerű bölcsességekkel
- Labíd ibn Rabia – kegyes hang, mintha a keresztény tanok hatottak volna a lelkére; áttért az iszlámra
- Nábigha ad-Dhubjáni – eredeti neve Zijád ibn Muawija, nábighának nevezik arabul azt a költőt, aki nem tehetsége és ihlete, hanem a szorgalom és kitartás juttat el a művészet magaslatára; a ghasszáni és hírai udvarban élt, ahonnan gúnydalai és a fejedelemnővel szembeni tolakodó magatartása miatt kellett menekülnie; költeményeinek hangja gyakran komor
- Majmún ibn Qajsz, Asa, a Vaksi – rövidlátó, hivatásos dalnok, végigjárta Arábiát, és azt dicsérte, aki fizetett, nem volt keresztény, de kapcsolatban állt a keresztényekkel, elsősorban a borkereskedőkkel
- Alqama ibn Abada – költeményei már a hanyatlás jeleit mutatják, mellékneve fahl: csődör; hangja siránkozó, a múlt dicsőségét sirató, holott a sirámok a költőnők kötelességéhez tartoznak
- a költőnők kötelessége az elesett hőst elégiában elsiratni
- egész sor költőnő
- Al-Khansza, aki fivérét, a sziklát siratta el
- Adi ibn Zaid keresztény költő

Szólj hozzá

Az arabság társadalmi szerkezete

november 17, 2008 at 11:20 am (arab irodalomtörténet)
Tags: , , , , ,

Germanus Gyula: Az arab irodalom története, Gondolat, Budapest, 1979; 21-31

- a pusztaság gazdasági viszonyaiban gyökerezik, a természettel és a többi emberrel szembeni önvédelem miatt alakultak ki a törzsek, akik fiktív módon közös őstől származtatták magukat, állattól (totem), vagy embertől (ős); kialakul a közös név, jel, szertartások
- ilyen körülmények között nem fejlődhet ki a gondviselő istenség fogalma, a pusztákon mindenki egyenlő, nem keletkezhettek nagy egyéni vagyonok, állam sem alakulhatott
- az Ős miatt mindenki vérrokon, a vagyon és a törzsbeliek életének birtokosa a törzs
- a törzs fiai: banu
- törzsfőnk: seikh; ő kapja a felosztandó birtok egynegyed részét
- a törzs vérének védelme: mindenki felelős minden törzstag véréért; vérbosszú
- vérközösség képzete akkor is, ha idegen vér kerül a törzsbe, vérszerződés
- a törzs védencei: maula
- felszabadított rabszolgák
- védelmet kérő emberek: szaálik: koldusok; dhubbán: legyek; ghirbán: varjak
- az ilyen zabolátlan elemek közül sok költő került ki, főnökük Urwat ibn al-Ward, verseikben felcsillan az egyéniség öntudata (fardija), amely dacol a törzsi szervezet patriarchális szigorával, a szegénység lázadása a gazdagság ellen (al-ághnija), és a zsugoriak ellen (al-asikhá)
- a pusztai erkölcs minden arabnak kötelességévé tette, hogy a sátor kötelébe kapaszkodót megvédje (dzsárr), ezt megszegni a legnagyobb bűn volt, ami a törzset örök időkre megbélyegezte
- törzsnevek: totemállatról – banu kalb (kutyafiak), banu aszad (oroszlánfiak), banu anz (kecskefiak) – az ételtilalom vonatkozott a totemállatra
- asszonyok: nem tekintették őket alacsonyabb rendűnek, néhány törzsben matriarchátus
- az asszony elküldhette a férjét, ha nem volt vele megelégedve, időleges házasságok
- a gyerekek az anyát és a törzset illették
- többnejűség, többférjűség
- iszlám előtti kor – pogányság: dzsáhilija
- az asszonyokat vásárolták, a férfiak pedig megörökölték apjuk asszonyait, ha meghalt, ld. Dávid és Absonlon
- az arabok megbecsülték az igazi férfit, aki előreláthatólag szép ivadékot tud nemzeni, és ezért nem volt bűn kölcsönadni az asszonyt; kisajátítási házasság: nikák al-isztadbha; az ilyen kapcsolatból fogant gyerek a törvényes férj gyerekének számít
- a fölös lánygyermekek élve eltemetése (tuada), illetve egyes törzseknél a lánygyermek születése ünnep, mert a család örül a hozománynak
- virtus: murúa
- vallási képzetek: hősök tisztelete; a rettegett harcos halála után is folyatja hősi pályáját, teste megnyugodott, de lelke él, és mindig kész a testbe vissatérni; test és lélek kettőssége; ezért nem égették el a halottaikat
- a sír mellé kikötötték a tevéjét, amely ott várta ura feltámadását (balija)
- a sírok zarándokhelyek
- csillagok a halottak kémlelő szemei
- dzsinnek: manók, akik valamilyen módon testiek is, ha megölik őket, test marad utánuk
- dzsinn: sötétség, mivel a sötétség félelmetesebb a nappali világosságnál
- tudásuk: sebészet, állatgyógyászat, csillagok alapján tájékozódás, betegségkezelés, időszámítás szökőévekkel; Mohamed ezt megszüntette; nyomolvasás
- két legendás jós: Sikk és Szatíh (nyomorékok)
- az év bizonyos időszakában a bálványok elé vonultak, körbejárták, és tiszteletük jeléül megcsókolták
- Al-Láh: mekkai isten; Al-Lát Manát (az adományozó) és Uzza (a hatalmas): Al-Láh lányai; Jáguth, a segítő, oroszlán alakú; Jauq: ló alakú; Naszr: keselyű alakú;
- áldozat: szerződő felek vérbe mártották a kezüket és bekenték a bálványt
- körülmetélés, költői versenyek, lóversenyek, nyíllövő versenyek
- a városok eredetileg a karavánok pihenőszállásául keletkeztek, ezek közül a legfontosabb Mekka (Régi: Bakka, gör. Makorábá)
- Mekka létét egy meteoritnak köszönheti, amely a benne rekedt levegő miatt állítólag úszik a vízen
- a követ épületbe foglalták, zarándokhely lett
- Mekka lakóinak nagy része a quraizs-törzs tagja volt, valószínűleg az Eufrátesz vidékéről ered, neve jelentése kardhal
- a városi kultúra alapvetően megváltoztatta a törzsi jelleget, kialakult a gazdag és szegény réteg a kereskedelem miatt, saját tulajdon, nagyobb tudás az utazások miatt, megélhetésük forrása a kereskedelem és a zarándokok
- differenciálódnak a foglalkozások, ami a törzsben nincs meg
- a jóslás ára 1oo dirhem és egy teve
- ismerték a hitel és a hitellevél (szakk) fogalmát
- egy ház ára 4oo dínár, 5o dínár egy régi díszruha, 3oo dínár egy nemes ló, a Badr melletti ütközet (624) után számos mekkai 4ooo dirhemet fizetett váltságdíjként

Szólj hozzá

Arábia földrajza és régmúltja

november 17, 2008 at 11:16 am (arab irodalomtörténet)
Tags: , , , , ,

Germanus Gyula: Az arab irodalom története, Gondolat, Budapest, 1979; 15-2o p.

- Aelius Gallus egyiptomi helytartó az első európai hadvezér, aki lábát arab földre tette, ie. 24-ben, megverte a jemenieket, de az országot nem tudta elfoglalni
- az első térképet Ptolemaiosz isz. 151-ben készítette a karavánvezetők adatai alapján, ami meglepően pontos
- Arábia félsziget, amelyet három oldalról tenger határol
- nyugatról kelet felé lejtő tábla, északon a Szíriai sivatag, nyugaton hegyek, 22oo m magasak
- a Hidzsáz közepén a hegység eltávolodik a parttól, és a Tihána nevű enyhén emelkedő síkságnak ad helyet
- az ország közepében az al-Himsza-lapály 1ooo m, a Dzsauf-mélyedés 5oo, az arab tábla közepén a két Nefúd-sivatag
- Nefúd: elfogyó
- a Nefúd-sivatag fogja közre a Sammár-hegységet, ennek gerincén alakult ki a Nadzsd-fennsík, amelynek magassága 1ooo m
- DK-Arábiában van a karavánok réme, a Rub-al-Kháli, az elhagyott negyed, ahol régen, amikor a monszun még elérte, település is volt, ma már csak romok vannak
- sajátos földrajzi alakulat a vádi, ami régen folyómeder is lehetett, ma csak időszakos
- növényzete szegényes:
- szidr: cserje alakú akácfa
- athl: tamariszkusz
- thymusfüvek
- naszi fű: lágy, tüskés
- arfadzs: fű
- datolyapálma nem szereti az esőt, de a gyökérnek nedves talajba kell kapaszkodnia
- Dél-Arábiában a monszun miatt földművelés, anyagi jólét és államok, már ie. városi kultúra, alapjai a nagy öntözőművek Adenben, Hadramautban, Máribban; leghatalmasabb állam Szába (ie. VIII.sz-tól) – ezt hívják az egyiptomiak Punt-nak; dél-arab nyelvjárás és írás, ennek nyomai egészen a Hidzsáz északi részéig
- ezt a himjárok uralma váltja fel, ami alatt hol a perzsák, hol az abesszinek foglalják el
- garíz: öntözőmű, perzsa eredetű szó
- a kereszténnyé vált Bizánc miatt zsidók telepednek le itt, Jotabe szigetén keletkezik egy kis zsidó közösség
- az abesszin visszavándorlás miatt háború a térségben: Bizánc a közép-ázsiai turkokkal szövetkezett a perzsák ellen, akik a kínai selyemkereskedelmet szerették volna magukhoz ragadni, a perzsák a himjárokkal szövetkeztek, akik a kereszténységtől féltették az uralmukat, és ezért Nadzsránban lemészárolták a hívőket
- a bálványimádó arab törzsek vallási központja Mekka, akik féltették a hatalmukat a kereszténységtől
- az abesszinek meg akarták torolni a nadzsráni mészárlást, ezért ostrom alá vették Mekkát, az arabok ekkor láttak először elefántot, el is nevezték az évet az elefánt évének, ekkor született Mohamed (571)
- a legenda szerint az abesszineket Isten csodája pusztította el, kis agyaggolyócskákat szórt rájuk – ez minden bizonnyal a fekete himlő első feltűnését örökíti meg Arábiában
- ma Szaud-Arábia, Jemen, Omán, Egyesült Arab Emirátusok, Bahrein

Szólj hozzá