Nagy Isten – Avatára – Bhakti-költészet

február 23, 2009 at 9:53 am (ókori és keleti vallások)
Tags: , , , , , , , , ,

Hinduizmus – Dezső Csaba, 2oo9. feb. 12.

A Nagy Isten

- dévák és dévik
- Bhagaván (Úr-Visnu), Ísvara (Úr-Síva), Bharatí (úrnő), Dévi (mahátmja, Istennő) – egyetlen, öröktől fogva létező isten, aki teremtő, nem része a körforgásnak; henoteizmus
- alapszövegek: Bhagavad-Gítá: Krisna; a Mahábhárátá része; a Mahábhárátában törzsfőnök, Ardzsuna kocsihajtója, és meghal; a másik Krisnát tehénpásztorok nevelik fel; ez a kétféle hagyomány adja Krisna földi személyiségét
- Svétasvara-Upanisad: Rudra-Síva
- puránák – szent szövegek, enciklopédiák, mítoszok, genealógiák; egyes puránák a nagy istenekhez köthetők (Vekerdi József: A puránák)
- számszárá: olyan dolgokr vágyunk, amik nem állandóak, és amikor elmúlnak, szenvedést okoznak; olyan dolgokra kell vágyni, amik nem múlnak el, és nem okoznak szenvedést;
- Istenkép-változás: nincs keresztény értelemben vett szentháromság, mert nincs olyan szöveg, ahol 3 isten egyenrangú lenne, mindig van hierarchia, minőségi különbség
- szerelmi életük van, aminek leírásához az indiai szerelmi költészet eszköztárát használják
- bizonyos szövegeket lehet költeményként vagy vallásos szövegként is olvasni
- Dzsajadéva: Pásztorének (Weöres S. fordítása)
- nincs formai különbség az ember és istenek szerelmének leírása között
- bhakti: az istenséggel való viszony; imádat, devotio, szeretet, vallásos odaadás; jelenti az isten kegyelmét is a hívő iránt; kétirányú viszony
- bhakti-költészet tamil nyelven – vallásos és szerelmi költészet
- Dzsajadéva: Gítá-góvinda – 12. sz.
- Bína: Csandi-sataka – 7. sz.
- Álvárok – tamil ny. – I. ée. 2 fele, sok költőnő közöttük – Visnu
- Bhágavata-purána; kr. u. 9oo – szanszkrit – Krisna
- a templomi szoborban Visnu jelen van, ezzel szerelembe esik egy fiatal hajadon, áldoz, táncol, énekel
- bengáli Krisna-kultusz – Csaitanja – 16. sz.
- Viraha: elválás, távollét, Krisna nem tud mindig a 16e. pásztorlánykával egyszerre lenni, és akivel nincs, az Viraha-t érez; Rádha a legkedvesebb a pásztorlányok között
- Csaitanja ezt az érzést fokozza az eksztázisig; ez a legszenvedélyesebb része a bhaktinak
- gószvámik: a bhakti-költészet teológiája; 16. sz. ; a Krisna-Rádha közötti viszony megfogalmazza a világ alapvető egységét: a teremtő és teremtett világ egy (egyesül); mi úgy éljük meg a világot, hogy el agyunk szakítva a teremtőtől; dinamikus viszony

Avatára – leszállás, megjelenés

- az isten megjelenik, viszonyul a hívőkhöz, szeretettel fordul teremtményei felé
- helyreállító munkák
- Visnu: 1o avatára; Matsya, Kurma, Varáha (vízözön); Narasimha, Vamana (démon ellen); Parasuráma (ksatriák ellen); Ráma (Ráma mitológiáját besorolták); Krisna, Buddha, Kalkin (eljövendő)
- minden avatára kozmikus helyreállítás miatt történt
- arcsá-avatára, murti-avatára: képmás a templomban; így van jelen a földön; megjelenési forma;
- a földi jelenlét konkrét helyszíne a templom, a szertartások hasonlítanak a királyokkal kapcsolatos szertartásokra, úgy tisztelik, mintha király lenne
- a templomok saját mítoszai: szthala-purána (helyi purána); összindiai mítoszokat lokalizálnak, pl. a Narasimha-purána; ember-oroszlán-mítosz, le kellett győzni egy démont
- emberi avatára: guru; az isten inkarnálódása ember formájában
- pudzsá: templomi szertartás
- az isteni jelenlét választ kíván: a. bhakti; b. cselekvés
- Bhagavad-gítá: Krisna megmutatja isteni valóját Ardzsunának (11. é.)
- úgy kell cselekednünk, hogy minden tettünk áldozat az istennek
- lemondanak arról, amitfeláldoznak; cselekedetek: lemondanak a cselekedetekről, felajánlják cselekedeteiket

Mahájána-buddhizmus

- a buddhizmus nem fogadja el a Nagy Isten elképzelését; Buddha visszajött a nirvanából, ez kerül a MB középpontjába; könyörületesség: nem lép be addig a nirvanába, amíg minden teremtmény meg nem szabadul; bódhiszattva-ideál; ezzel szemben a hinájána-buddhizmus ideálja a srávaka – szerzetes – egyéni megszabadulás
- egy életen belül is elérhető a megszabadulás, de nem ez a végső cél

Bhakti-költészet

- álvárok – tamil
- bhakti – északon – szanszkrit
- szatí – a feleség, akit elégetnek
- aszatí: a házasságtörő nő motívuma; van férje, de csak Visnuba szerelmes
- magyarul: Mirá Bái: Távollét
- Mirá Bái: 15-16.sz. rádzsasztáni hercegnő, fiatal korában eljegyzik; katonai kultúra, özvegy-égetés
- gyermekkorában meglátogatta egy költő, aki egy Krisna-szobrot adott neki, nagyanyja megjósolta, hogy Krisna lesz a vőlegénye
- Mirá Bái férje fiatalon meghal, de ő nem akar utána halni, ezzel szégyent hoz a családjára
- Krisna templomába költözik, és később szentként kezdik tisztelni
- a bhakti-költészet fokozatai: 1. nyugodt szemlélődés; 2. szolgai odaadás; 3. barátság; 4. szülői szeretet (Krisna, mint gyermek); 5. szerelem

Kötelező olvasmányok:

Bhagavad-gítá 4,1-15; 9, 11.
Mirá Bái:
- Csengettyűk a lábán
- Tégy szolgálóddá
- Egyél, egyél csak
- Én meg elmegyek
- Ó, kedvesem, jelenj meg
- Megtudtam, király, mérget adtál

1 hozzászólás

Az ind filozófia – Témák, bibliográfia

február 8, 2009 at 1:36 pm (Ind filozófia, filozófia, ókori és keleti vallások)
Tags: , , , , , ,

Az első óra február 11-én, szerdán 14:00-kor lesz.

A kurzus kódja: BBN-VAL-101.07 [K, 30ó] 4 kr.

A kurzus megnevezése: Keleti filozófia (India)

Eastern Philosophy (India)

A kurzus előadója: Ruzsa Ferenc doc.

A kurzus helye és ideje: i/ Bence György terem, Szerda, 14.00 – 15.30

A jegyszerzés módja(i): kollokvium
Követelmények: A kötelező irodalom értő ismerete.

A kurzus leírása, tematikája:

1. Filozófia keleten és nyugaton. A filozófia fogalma. Csak három helyen alakult ki önállóan bölcseleti hagyomány. A különböző kultúrkörök kategóriáinak viszonya egymáshoz: a fordítás problémája. A valláshoz való viszony különbségei; a tradicionalitás szerepe. A filozófia részterületeinek súlya, viszonyuk egymáshoz.

2. Előzmények. Bevezetés: India; népek, nyelvek, kultúrák; történelmi áttekintés; a vallás és a filozófia viszonya. Az előzmények: az Indus-völgyi és az árja népek világnézetének összehasonlítása, tipológiájuk. A Védák világszemlélete: régi és új istenek, a rita és a szóma; a filozofikus himnuszok, különösen a Purusa- és a Teremtés-himnusz. A mágikus-rituális spekulációk: a bráhmanák és az áranjakák; kozmogóniai elképzelések; a Brahman fogalmának kialakulása.

3. Az upanisadok. Különösen a Brihad-áranjaka és a Cshándógja metafizikai és pszichológiai tanítása. A lélekvándorlás tana, eredete, implikációi: a karma és a nirvána.

4. A Buddha. Szakítás a két nagy tradícióval: vallás – isten, hit, egyház, papok és hívők nélkül. A Buddha viszonya a filozófiához. Központi tanítások: a négy nemes igazság és a nemes nyolcrétű ösvény. Szenvedés-múlandóság-inszubsztancialitás. Lélekvándorlás lélek nélkül. A mahájána iskolái: az üresség-tan és a csak-észlelet tanítása.

5. A hinduizmus kialakulása, a teizmus jelentkezése; a Bhagavad-gítá. A panteizmus és a mindenütt-jelenvalóság. A jóság, kötelesség, igazság és erény konfliktusa. A megváltásra törekvés és az evilági aktivitás összebékítése; a különböző tradíciók eklektikus kompromisszuma. – A klasszikus, ortodox filozófiai rendszerek; viszonyuk egymáshoz és a hindu valláshoz.

6. A szánkhja és a jóga dualizmusa. A természetfilozófia: a guna-elmélet, a természet összetevőinek kifejlődése egymásból. Ismeretelmélet: a megbízható ismeret forrásai; a következtetés fajtái és az okság elemzése. A természet mint aktív princípium. A lélek-bizonyítások; a lélek és a tudat elválása. A pszichikus princípiumok burjánzása. A megváltás; technikák a lélek eloldására az anyagtól.

7. Az idealista monizmus: az advaita védánta iskola. Exegetikus filozófia vagy filozofikus exegézis? A lét és levés elválasztása. Az empirikus világ státusza (a májá): látszat, de nem hamis. Az egyetlen abszolútum; a tudatok sokasága egyetlen lélek alapján. A változatlan valóság és az időbeli jelenségvilág; a kettős igazság tana. A megváltás (móksa) értelme, lehetősége, módja.

a kurzushoz tartozó kötelező irodalom:

[A szögletes zárójelbe tett alternatívák csak kényszermegoldások - nem ajánlom őket.]
A szövegek jó része fellelhető www.terebess.hu címen, az Ázsia lexikon és e-tár oldalon.

1. Puskás Ildikó: Istenek tánca. Rövid áttekintés az indiai vallásokról. Budapest 1984, 7-67., 94-123. o. vagy Puskás Ildikó: Lélek a körforgásban. Budapest 2000, 13-214., 250-285. o.
2. Schmidt József: Az ind filozófia. 2. kiadás, Budapest 1991, 42-91. o. vagy
[Héjjas István: Ókori indiai bölcselet. Budapest 1994, 29-120. o.]
3. Fórizs László (ford.): Rigvéda. Teremtéshimnuszok. Budapest 1995, 99-149. o. vagy
4. Vekerdi József (szerk): Szanszkrit líra. Bp. 1988 (Himnuszok a Rigvédából, 9-60. o.) vagy
Doniger O’Flaherty, Wendy: The Rig Veda – An Anthology. 108 Hymns. Penguin 1981. vagy
[ennek fordítása: Naphimnuszok és tűzimák. Bp. 2001, 19-50., 187-196. o.]
5. Vekerdi József (ford.): Titkos tanítások. Válogatás az upanisadokból. Budapest 1987, 48-50., 60-69., 92-99. o. vagy
6. Tenigl-Takács László (ford.): Upanisadok. Bp. 1998, 52-55., 96-111., 242-255.o. vagy
[Tenigl-Takács László (ford.): Upanisadok I-III. Budapest 1992-94. II. kötet 73-82. o.; III. kötet 36-38., 67-77. o.]
7. Schmidt József: Ázsia világossága. Buddha élete, tana és egyháza. Budapest 1924, 11-224. o. vagy
Ruzsa Ferenc: Gótama nem volt buddhista. In Századvég (új foly.) I/1. (1994 tavasz), 103-116. o. vagy
Küng, Hans – Bechert, Heinz: Párbeszéd a buddhizmusról. (Kereszténység és világvallások.) Budapest 1997, 17-39., 75-90., 125-146., 189-204. o.
8. Vekerdi József (ford.): Buddha beszédei. Budapest 1989, 45-49., 61-70., 77-89.,104-117.,136-145., 160-163. o. vagy
9. Tenigl-Takács László (szerk.): A buddhizmus alaptanításai a szentiratok tükrében. A Tan Kapuja Buddhista Főiskola jegyzete, Budapest 1994, 10-32. o.
1o. Vekerdi József (ford.): Bhagavad Gítá. A Magasztos Szózata. Budapest 1997, 6-19., 66-72. o. vagy
Vekerdi József -Lakatos István (ford.): A Magasztos Szózata. Bhagavad Gítá. Budapest 1987. (I., II., XI. ének) vagy
[Prabhupada, A. C. Bhaktivedanta Swami: Az eredeti Bhagavad-gíta. The Bhaktivedanata Book Trust 1989, 51-175., 549-604. o.]
6. Ruzsa Ferenc: A klasszikus szánkhja filozófiája. Bp. 1997. 9-17., 43-113., 245-51. o. vagy
[Farkas Attila Márton és Tenigl-Takács László (ford., komm.): Ísvarakrisna: A számvetés megokolása (Szánkhja-káriká). Budapest 1994, 15-44. o.]
11. Fórizs László (ford., jz.): A megszentelődés pátandzsala útja. In -: Dhammapada. Az erény útja. Budapest 1994, 179-197. o. vagy
Farkas Attila Márton és Tenigl-Takács László (ford., komm.): Patandzsali: Az igázás szövétneke (Jóga-szútra). Budapest 1994, 47-102. o.
12. Ruzsa Ferenc (ford., jz.): Sankara: A Brahma-szútra magyarázata. Bp. 1996. 5-76. o.

A kurzushoz tartozó ajánlott irodalom:

Dasgupta, Surendranath: A History of Indian Philosophy. Cambridge 1922.
Frauwallner, Erich: Geschichte der Indischen Philosophie. Salzburg 1953-56. (History of Indian Philosophy. Ford. V. M. Bedekar. Delhi 1973.)
Max Müller, Friedrich: The Six Systems of Indian Philosophy. London 1899.
Radhakrishnan, Sarvepalli: Indian Philosophy. 2. kiadás, London 1929.
Zimmer, Heinrich: Philosophies of India. Edited by Joseph Campbell. Princeton 1951.
Mehlig, Johannes: Weisheit des alten Indien. Leipzig und Weimar 1987. Band 1. Vorbuddhistische und nichtbuddhistische Texte; Band 2. Buddhistische Texte.
Potter, Karl (sorozatszerkesztő): Encyclopedia of Indian Philosophies. (Eddig 9 kötet jelent meg.) Princeton – Delhi 1970-2004.
Radhakrishnan, Sarvepalli & Moore, Charles A.: A Sourcebook in Indian Philosophy. Princeton 1957. (reprint 1989.)
Tenigl-Takács László (szerk.): India bölcsessége. Budapest 1994. (II. rész)
Olivelle, Patrick: Upanishads. Oxford University Press 1996.
Téchy Olivér: Buddha. Budapest 1986.
Govinda, Láma Anagarika: A korai buddhista filozófia lélektani attitűdje és annak szisztematikus bemutatása az Abhidhamma hagyománya alapján. Budapest 1992.
Fehér Judit: Nágárdzsuna. A mahájána buddhizmus mestere. Budapest 1997.
Fehér Judit – Horváth Z. Zoltán (szerk.): Buddhista logika. (Történelem és kultúra 12.) Bp. 1995.
Fehér Judit (szerk.): Tibeti buddhista filozófia. (Történelem és kultúra 11.) Budapest 1994.
Tenigl-Takács László (ford. és komm.): Gótama: A logika szövétneke. Budapest 1992.
Eliade, Mircea: A jóga. Halhatatlanság és szabadság. Budapest 1996.
Thibaut, George (ford.): The Vedanta-Sutras of Badarayana with the Commentary by Sankara. Oxford 1890.
Fajd Ernő (ford. és komm.): Sankara: A védánta filozófiája. Budapest 1996.

Szólj hozzá

Taoizmus, buddhizmus

január 12, 2009 at 12:48 am (ókori és keleti vallások)
Tags: , , ,

Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története II. Budapest, Osiris, 1997

Taoizmus

132. Lao-ce és a taoizmus
o a Tao Te Kinget nem írhatta Konfucius kortársa, alighanem a III. sz.-ban keletkezett
o a tao mindig nem cselekvő (wu-wei)
o sok olyan passzusa van, amely paradox módon épp az uralkodókhoz szól
o elítéli mindazt, amit Konfucius tanít: ha elvaszlódik a tao, megjelenik az erény, … igazságosság, … szertartásosság; a szertartásosság: a hűség és bizalom külső héja csupán; minden felfordulás kezdete
o tao: végső, megragadhatatlan, titokzatos valóság
o megközelíthetetlen az értelem számára
o a boldogság egyedül a teremtés kezdetekor adott, ezért a taoista igyekszik feléleszteni magában a nőit, hogy ezáltal a gyermeki állapotba térjen vissza
o utazás a dolgok Eredetéhez: a misztikus tapasztalat lényege
o Csuang-ce: az egyetlen tökéletes megismerés extatikus jellegű
o élet és halál: ugyanazon dolog két aspektusa
o cél: egyesíteni a végső valóság két megnyilvánulását (jin és jang)

Buddhizmus

155. Az egyszeri ember és a mérgezett nyíl
o a világ folyamatosan létezik, az emberek jó és rossz cselekedetei teremtik
o kategórikusan elutasítja az eméleti spekulációkat

156. a négy nemes igazság és a Középút
o minden szenvedés
o a szenvedés eredete a szomjúság (szomj, vágy)
o a fájdalomtól való megszabadulás a szomj kioltása
o az utak
o Középút, vagy a Nyolcas ösvény: helyes szemlélet, helyes gondolkodás, helyes beszéd, helyes cselekvés, helyes életmód, helyes erőfeszítés, helyes figyelem, helyes összpontosítás

157. A dolgok múlandósága és az anatta tana
o a dolgok nemlényegi volta: anatta
o osztozik a dolgok létmódjában
o minden, ami a Világegyetemben van, öt kategóriát alkot: 1. látszatok (az anyagi dolgok teljessége, az érzékszervek és ezek tárgyai); 2. érzetek (amelyek az öt érzékszerv által jönnek létre); 3. az ezekből származó képzetek; 4. lelki tulajdonságok; 5. gondolatok
o a megvilágosodás élménye a kimondhatóság és a gondolkodás szintján megfogalmazhatatlan – ezért nem beszél Buddha a klasszikus hiinduzimus problémáiról (átman, bráhman, végtelen, stb.)

Szólj hozzá

Indiai vallások – vizsgakérdések

január 4, 2009 at 9:09 pm (vizsgakövetelmények, ókori és keleti vallások)
Tags: , , , , , ,

1) Melyek a buddhista és a dzsaina tanítás közötti legfontosabb hasonlóságok és különbségek?
hasonlóságok:
- közös indiai gyökerek
- cél az üdvösség (móksa)
- szerzetesi mozgalom
- a nők alkalmatlanok a megváltásra (mindkettőből egy-egy irányzat)
- az élet kímélete (ahimszá)
- nincstelenség
- tagadják a védikus áldozat eredményességét, és szintén elutasítják egy teremtő és megváltó isten létezését
- az karman oka a vágy
- a lélek maga képes befolyásolni a karmát és kilépni a saṃsārából
- az emberiség sorsát befolyásoló személyek: csakravartin, tirthankara, salákapurusa
- nincs creatio ex nihilo
- avidjá-karman-számszárá

különbségek:
- d.: aszkézis; b.,: középút
- ember képű világmindenség, a megszabadult nem lépi túl a világmindenséget
2) Mutassa be, mit takar a dharma fogalma a hindu vallásokban!
- hinduizmus: 1. az erény pillére; 2. az univerzum rendje; 3. a vallás alapja;
- buddhizmus: 1. a buddhizmus központi fogalma; 2. kozmikus törvény; 3. a Buddha tana; 4. az erkölcsi törvény; 5. a valóság manifesztációja; 6. a szellem tartalma, a gondolkodás, tárgyai, ideák; 7. létfaktorok
A dharma fogalma az ókori és középkori indiai vallásosságban is központi szerepet játszott, elsősorban a varṇāsrama-dharma [varnásrama-dharma] keretében, amely a társadalmi rendek (varṇák) és az egyes életszakaszok (āsramák [ásrama]) számára érvényes jogok és kötelességek rendszere. A dharmába tartoznak az átmeneti rítusok (születés, névadás, házasság, stb.) éppúgy, mint a kasztokra vonatkozó rituális tisztasági előírások, a mindennapos szertartások éppúgy, mint a bíráskodás és a büntetőjog, az örökösödési jog éppúgy, mint a Véda tanulmányozásának szabályozása. A dharma legfontosabb vonása éppen relativitása (szemben a neo-hindú sanātana-dharmával): helyesebb dharmákról beszélni, mint egyetlen univerzális dharmáról. Így például vannak jātidharmák [dzsátidharma], vagyis az egyes kasztokra vonatkozó szabályok, van strīdharma [sztrídharma], vagyis a nők dharmája, rājadharma [rádzsadharma], vagyis a király dharmája, desadharmák [désadharma], vagyis az egyes vidékeken élő szokások, és mindenkinek van svadharmája [szvadharma], vagyis nemtől, kortól, társadalmi helyzettől függő saját dharmája. A buddhizmusnak éppen az volt az újítása a korábbi ortodox hagyománnyal szemben, hogy társadalmi helyzettől és egyéb körülményektől függetlenül mindenkire egyformán érvényes erkölcsi normának tekintette az átértelmezet dharmát, vagyis Buddha tanítását.
A dharmát tárgyaló ókori és középkori művek, a dharmasāstrák [dharmasásztra] (mint például Manu törvénykönyve) ugyan fontos forrásai a klasszikus hindú vallásosságnak, de ezek sem adnak teljes képet, hiszen elsősorban a legfelsőbb rend, a brāhmaṇák [bráhmana] ideológiáját tükrözik, és a bennük lefektetett normákat nem mindenki fogadta el magára nézve kötelezőként. Több radikális saiva irányzat például kifejezetten ezen normák áthágásában látta a mágikus képességekhez vagy az újraszületésektől való megszabaduláshoz vezető út egyik fontos lépcsőjét.
3) Mutassa be röviden a tantrikus hagyományok közös jellemzőit!

• szent irataik a tantrák
• cél a mindent átfogó tudás, ennek érdekében a misztikus világnézetet összeköti a mágikus szertartással
• minden létező misztikus kapcsolatban áll egymással
• egy egység a szellem és anyag, mikrokozmosz és makrokozmosz, egyes lélek és világlélek, saját én (dzsivátman) és egyetemes én (paramátman)
• az Egy angrögün, azaz kétnemű formában létezik, a nemi egyesülés célja az egység visszaáll-tása
• ősszellem (purusa) és prakriti (ősanyag) alkotja az egy ellentétes pólusait (Síva és Sakti)
• a megváltás a szertartások útján érhető el: meszentelő cselekedetek, meditáció
• kéztartások (mudrák), njászák (bizonyos testrészek megérintései), bídzsák (csíraszótagok), mantrák, a-u-m (őshang), mandalák, jantrák (a Sakti ábrázolásai)
• tantrikus púdzsá: erotikus meditációs forma
4) Miben különbözik a tantrikus vallások és a sramana tradíciók (buddhizmus, dzsainizmus) viszonya a hindu ortodoxiához?
elképzelései nagyon eltérőek lehetnek.
Mások a Védához való viszonyban keresték a hindú vallásokat összekötő jellemző vonást. Ez a viszony valóban kulcsfontosságú volt annak meghatározásában, ki az ortodox (āstika [ásztika]) és ki a heterodox (nāstika [násztika]), és itt nem annyira a Véda szövegének az ismerete volt a lényeges, hanem a Védából (sokszor fiktív módon) levezetett vallási-társadalmi rend, a varṇā�rama-dharma elfogadása. A gond ezzel a kritériummal az, hogy nem csak a buddhisták vagy a dzsainák tartoznak a heterodoxok közé, hanem több �aiva és vaiṣṇava hagyomány is.
5) Melyek a világ felépítéséről és benne az ember helyéről alkotott, az Indiában kialakult vallásokban közös elképzelések?
- a hinuizmus világképe a hetes számon alapul, a világtojás felső és alsó felének hét-hét régiója van, alatta a világóceán, alatta a pokol
- középen a Méru-hegy
- négy korszak (juga) állandó váltakozása zajlik
- a világok keletkeznek és elmúlnak, csak a teremtő őselv, a bráhman marad meg
- a világ látszat: májá
- világciklus: 311o4o milliárd emberév
- a lélek örökös újjászletés: számszárá; a halál után a lelkek a holdon vannak, amíg újjászületnek (ezért olyan fényes a Hold, mert felkapcsolják a lámpát)
- karma: visszafizető kazualitás
- kivezető utak:
- 1. tantra-márga – mágikus szertartások
- 2. jóga-márga – testi-lelki gyakorlatok
- 3. karma-márga – cselekedetek
- 4. dzsnyána-márga – felismerés és belátás
- 5. bhakti-márga – istenszeretet
- cél a megszabadulás – móksá, hogy a átman elérje a bráhmant
- kasztrendszer: minden hindu hozzá van kötve kasztja dharmájához; minél magasabb kaszt, annál szigorúbb előírások
- dharma: örök világtörvény
6) Miről szólnak a dharmasásztra szövegei (pl. Manu törvénykönyve)?
Manu törvénykönyve (Mānavadharmasāstra [mánavadharmasásztra]) a dharmával kapcsolatos ortodox előírások legtekintélyesebb gyűjteménye.

Szólj hozzá

Buddha és a buddhizmus

október 6, 2008 at 10:15 pm (Ind filozófia, filozófia, ókori és keleti vallások)
Tags: , , , ,

2008. október 6. – Buddha és a buddhizmus

- Buddha: megvilágosodott;
- sákja törzs királyának fia, trónörökös; Nepál ma; Lummini, Ruminvei
- sziddhárta: beteljesedett célunk; nemzetség: gautama
- jóslat: a gyerek karrier előtt áll, vagy világi hódító, vagy szent ember
- szent embernek azért megy valaki, mert észreveszi, hogy a világ tökéletlen; ezért sziddhártát tökéletes környezetben nevelte; istenek jelei: aggastyán; beteg ember; temetési menet; szent ember; kiszökik a palotából, majd a kocsisával ruhát cserélve elindul a megvilágosodást keresni;
- két különböző erdei professzornál folytat tanulmányokat; Aráda Kálámánál, és …..-nál (szánkhja és jóga); a második mestertől öt tanítvánnyal együtt távozik; négy éven át kísérletezik; aszketikus tendenciákat fokozza a végletekig; „amikor a hasamat tapogattam, a csigolyáimat érintettem” – az aszkézis nem hozza el a kívánt eredményt, tehát nem ez a jó út; abbahagyta a brutális aszkézist, ezért a tanítványai csalódnak benne, és otthagyják; ezután éri el a szam buddhit, a teljes felébredést; a megvilágosodásával végetért a számszárá, elérte a nirvánát (a tűz kilobbanását); karma: a cselekedetek törvénye;
- „fárasztó dolog tanítani, és az emberek szemét por fedi” – drahmá felkeresi, és meggyőzi, hogy van néhány ember, akit érdemes tanítani; megkeresi a volt szerzetestársait Benáresz mellett, Száánát faluban; Iszipatana vadasparkban; arhat (méltó): aki nem önerőből, hanem a buddhizmus hatására éri el a nirvánát; ez fontos és alapvető szövege a buddhizmusnak: Benáreszi beszéd v. prédikáció, A tan kerekének megforgatása – valamiféle buddhista kiskáté
- ötven évet tanít
- utolsó beszéde: mahá parinippána szutta (a teljes ellobbanásról szóló tanító beszé) – a buddha utolsó három hónapja; a összetett dolgok múlandók, törekedjetek szakadatlanul; a belső késztetések leküzdhetők, ha nem tévelyegtek, célba értek;
- megtagadja, hogya tisztségét örökül hagyja bárkire; nem volt a szerzetesek főnöke; nem érzi, hogy ő rendelkezhetik a szerzetesek közösségéről, és erről nem rendelkezik; eredeti formájáan demokratikus, vezető nélkül; kis szerzetesi közösség, max. harminc fő;
- a nagy elágazásai közül a legismertebb: északi (€mahájáná, nagy út, nagy jármű), déli (hinájáná, nyomor) – théravádinok (az idősek szavát övetők – így nevezik ők magukat, ez hagyományőrzőbb)
- É: Tibet, Kína, Korea, Japán
- D: ind kultúrkör peremvidéke, Ceylon, Thaiföld, Burma
- páli nyelv: nem a buddha eredeti nyelve; egyes hagyomány szerint ez volt az eredeti; de mágadhiül beszélt; kelet-ind nyelvj.
- északi: szanszkrit szövegeket, illetv saját nyelv;
- indiai eredetű világvallás, ami Indiából kiszorult, XX.- kaszton kívüliek szabadságharcához szolgált;
- a buddhizmus a legsokarcúb vallás; szent helyek, szent emberek, rítusok formája; egyglobális szimbólum: ülő buddha
- a felszíni eltérés ellenére mély és lényeges tartalmi egység: antropológia, hozzáállás; attitűd, etika, hangulat; a tan lényege buddháa megy vissza; nem volt intézményrendszer, a tanítás olyan erős és igaz, hogy mégis megmarad;
- csimágati: középút; két szélsőség között: világi élvezetek, aszkézis között
- szerzetssség: szenvedelmes, nem árja, és nem haszonhoz kötött (nem vezet célhoz)
- az aszkézis ebben az időben a szentséghez vezető út
- világi élvezetek: a célközönség a szerzetesség, nem az áltolános értelemben vett világi életre gondol; valszeg a tantrára gondol; tantra: világfolyamat: férfi és női princípium folyamatos egyesülése; balkezes vámácsári tantra: az áldozat legmagasabb formája a rituálisan szabályozott szeretkezés
- a nyolctagú ösvény nem lépcsőfok, hanem párhuzamosan gyakorlandó, a sorrend mégis fontos, bár az előző lépcsőt nem elhagyjuk, hanem magunkkal visszük
- nem a hitből elfogadott gyakorlat; helyes nézetekkel kezdődik; ha eljutott egy felismerésre, elkezdi gyakorloni; utána etika;
- a beszédünk legyen olyan, hogy jóból ered és jót eredményez; lényegében hallgat, kivéve, ha van jó oka: ez az ok a tanítás
- buddhizmus: belső csend kell; a szerzetesi életmód az emberi gyarlóságról szól: hibákat követ el, ha alkalmat ad rá; el kell kerülni az alkalmakat
- a szerzetes nem vesz részt a világi életben
- helyes beszéd a hallgatást jelenti
- egy szerzetes csak elfogadhat (magának nem vehet el semmit, még egy vadörtét sem)
- szándék-etika: annak lesz gyümölcse, amit prólálok tenni – a jó szándék a fontos
- a tudatosság megalapozása a legfontosabb bevezető gyakorlat
- a lélekzetre való figyelés, minden egyebet kizárunk a tuatunkból és a lélegzésre koncentrálunk
- a helyes belátás: a négy nemes igazság
- minden szenvedés, ami a léthez köt – eztmindg akkor eséli el, amikor valaki nagyon szenved; ez tkp. vigasztalás
- filozófiai állapot – beletartottság a semmibe (Heidegger)
- ebben a kultúrkörben nem olyan nagy gond a meghalás
- oksági kezelés: megpróbálja megtalálni a szenvedés okát, ezt a Szomj; a szenvedés nem azért van, mert a világ gonosz (a világ mindegy);a jó és rossz az emberi értékeléstől függ; a világban értékmentes tények vannak csak, a szenvedés bell van; nem a külső okokat kell megkeresni;
- nem vágy, hanem a szomj metafora; kínzó szomjúság
- attitűd: mettá – baráti szeretet; mudittá – örvendezés a világ dolgai felett; knyörlet, vagy részvét; upekhá – nyugodd távolságtartás
- tels szenvedélymentesség révén
- rága: szerelmi szenvedély, dühöngő szenvedély
- a buddhizmust nem érdeklik az istenek, lehet valak buddhista és keresztény
- minden inszubsztanciális; nincs semmi olyan lényeg, ami megmarad, csak múlandó dolgok vannak, a stabil jelenségek is múlandók, semminek a mélyén nemtalálunk szubsztanciát
- éntelenség – nincs átman; hogy lehet lélek nélkül lélekvándorolni? materiális összetartója az emberi valóságnak

2 hozzászólás