Clive Holes: Modern Arabic; fordította Tóth Eszti

Clive Holes: Modern Arabic

(A teljesség igénye nélkül készült vázlat, melyért a szerzőt semmilyen felelősség nem terheli!) Az arab átírás karaktereit nem találtam meg, pontosabban nem is kerestem, úgyhogy próbáljátok kitalálni:-) + A vége erősen ’skimreading’!
Jó tanulást!!! Pussz: T.Eszti

0. Bevezetés

0.1 Hol beszélnek arabul?
Az arab húsz különböző közel-keleti és afrikai országban egyetlen, vagy társhivatalos nyelv.
Marokkó, – Algéria, – Mauritánia, – Tunézia, – Líbia, – Egyiptom, – Szudán, – Dzsibuti, – Szomália, – Szaúd-Arábia, – Kuvait, – Bahrain, – Katar, – Egyesült Arab Emirátusok, Omán, – Jemen, – Jordánia, – Szíria, – Irak, – Libanon.
Anyanyelve az izraeli arab állampolgároknak; a palesztinoknak, és a 19. század vége óta arabul beszélő közösségeket a Közel-Keleten kívül is találunk. Pl.: USA
- a Korán szent nyelve – minden muszlim
- 1974. január 1-je óta az ENSZ egyik hivatalos nyelve.
- anyanyelvi beszélők: kb. 200 millió
- Észak –Afrikában (Marokkó, Algéria, Tunézia, Líbia) elszórtan élnek berber dialektusban beszélő kisebbségek, bár alapvető tudásuk van a helyi beszélt arab nyelvről, többnyire kétnyelvűek. A francia gyarmatosítás nyomán néhányuk háromnyelvű.
Irak: kurd (perzsához közel álló, indoeurópai)
Szudán: bantu
Szíria: arámi (néhány faluban)
Ezek a nyelvi kisebbségek őrzik az arab-iszlám hódítás előtti állapotokat.(7. század közepe)
- A arab uralom alól felszabaduló szomszédos területeken maradt arab „nyelvi törmelékek”:
Iráni Khuzistan tartomány (Arabistan)
Afganisztán: Balkh
Egykori Szovjetunió: Üzbegisztán
Dél-Törökörszág: Siirt
Dél-Szahara peremvidéke: É-Nigéria, Niger, Mali, Csád
Görögország, két falu Cipruson, Málta!
Hogyan állíthatjuk, hogy etnikailag különböző, és földrajzilag távol eső területeken „arabul” beszélnek?
- Az elkülönültség ellenére hatékony kommunikáció. KULLUH ’ARABI:Y = It is all Arabic.
- inkább politikai, kulturális kijelentés, mint nyelvészeti.

0.2 Az arab nyelv változatai
Minden anyanyelvi beszélő először a saját dialektusát tanulja meg. Minél távolabbi dialektusokat hasonlítunk össze, annál nagyobb különbségeket fedezhetünk fel.
Évtizedekig – sőt, ma sincs másképp – sokféle alkalom adódott a különböző dialektusokat beszélők érintkezésére. Pl.: Mekka; külföldi egyetemek: Egyiptom, Szíria, Irak; gazdaság
Mindennapos szembesülés azzal, hogy más dialektust beszélő, más szellemi háttérrel rendelkező emberekkel kell kommunikálni.

a) CLA (Classical Arabic): a kinyilatkoztatott Koránnak, isten szavának nyelve, ezért, állandó, megváltoztathatatlan, tökéletes.
- imádkozás, – Korán részleteinek megtanulása, recitálása, – gazdag, szegény, iskolázott, analfabéta: egyaránt ismeri, mindenki érti. Általa jelenthető ki az a tény, hogy az egymás számára egyébként érthetetlen dialektusú anyanyelvűek, mind ’arabul’ beszélnek.

b) MSA (Modern Standard Arabic) / MLA (Modern Literary Arabic)
- a klasszikus arab leszármazottja, szókincsében, kifejezéseiben megváltozott, egyesített, pánarab formája az arab nyelvnek.
- Leírt nyelv, televízió, politikai beszédek, oktatás
Az araboknál nincs szisztematikus terminológiai megkülönböztetés a kettő között: ?AL’ARABI:YATU LFUSHA = eloquent Arabic
Az MSA mindig ott van, mint egy nyelvi gyűjtőedény, amiből meríthetnek, mikor szükségük van egy-egy szóra, kifejezésre.
- néhány dialektusnak kifejezett presztízse van: Kairó, Damaszkusz
Az MSA a nyelve az írásnak, és a formális beszédnek,
az arab DIALEKTUS a hétköznapi kommunikációnak.

Chapter 1
Az arab történetének gyors áttekintése

- hosszú történelem: hatás a fejlődésére – mai nyelvi szituáció

1.1 Az arab, mint sémi nyelv
- sémi nyelvcsalád: ÉNY, ÉK, DNY > ’Levant’: modern Szíria, Libanon, Izrael, Jordánia egyes részei); Közép D Irak, az Arab-félsziget és Etiópia
Az arab a DNY-i ág része.
328.: Első írásos lelet: Nemarai sírkőfelirat (Szír sivatag)

1.2 Az arab az iszlám hajnalán
- 6-7. század, nomád törzsek Arábiában,
- szájhagyomány útján terjedő költészet; viszonylag késői korból van írásos lelet
- néhány nyelvész szerint kimutatható: összehasonlítva más akkori sémi nyelvekkel (pl. arámi) a pre-iszlám költészet CLA-ja a ragozás rendszerének magas kidolgozottságát, alaktani gazdagságot mutat. (vitatott!)
A nyelv, amit az arab törzsek elterjesztettek a Közel-Keleten és É-Afrikában a 7-8. században a hódítások során, a modern dialektusok alapját képezte.

1.2.1 Pre-iszlám költészet
Az egyetlen közvetlen bizonyíték az arab Muhammad (570-632) előtti nyelvi struktúrájára a szóban tovább hagyományozódó költészet, melynek első példányai a 6. század elején keletkeztek, és csupán a 8. század közepén kezdték el gyűjteni őket D-iraki nyelvészek: (Basra, Kufa) A versek (QASA:?ID ’odes’) általában rövidek (ritkán hosszabb, mint 120 sor)
- cél, ok: törzsi, elégia, panegyricus, szatíra
- nyelvi furcsaságok, különlegességek, archaizáló formák – mindegyik a szóbeli eredetre utal (homéroszi tradíció)
Az akkori nem poétikus nyelvhasználat (beszélt/írott) feltérképezésére nem használható forrásként, hiszen folyamatos változáson ment át a hagyományozódás során.
- a versekben található nyelvi különlegességek lehet, hogy az egyes törzseken belüli dialektusokra utalnak
- nehézség: a vers nem hétköznapi kommunikáció (más nyelvezet)

a) Versteegh, Fück hipotézise: a szóbeli költészet szintaktikailag és morfológiailag az akkori arab köznyelvvel, és a nem költészeti írott nyelvvel azonos. Pl.: esetvégződés ejtése
Sok nyelvész keresett fel a 9. századtól kezdve írástudatlan beduinokat, hogy bebizonyítsa: még mindig a nyelv ősi, eredeti formáját beszélik.

b) Zwettler cáfolata
Ha ez így van a 9. században, akkor két évszázaddal előtte is így kellett lennie.
- elmélet megdöntése: korai szerkezeti azonosság a poétikus és nem-poétikus arab között
- heterogén eredet
- társadalmilag elismert művészet, mely továbbörökítette az archaizmusokat
- nem azonosítható tehát akkori (7.sz. eleje) dialektussal, de Közép- és Kelet-Arábia nyelvéből gyökeredzik.
- ettől a nyugati része a félszigetnek kissé eltért: HEJAZ (Mohamed erről a területről származott!)
- fontos szerepet játszott a törzs életében

1.2.2 A Korán (QUR?A:N ’olvasás, recitálás’)
- a Koránnak köszönhetően kezdett el az arab nyelv a félszigeten kívül is terjedni
- azonos nyelvészeti problémák
- A muszlim hagyomány szerint Isten Mohamednek (610-632), a QURAYSH törzsbeli, 40 éves, írástudatlan mekkainak lett kinyilatkoztatva, Gabriel által.
M: ’Olvass!’ G: ’Nem tudok olvasni.’ Ez még egyszer megismétlődött, végül az angyal elmondott neki egy szúrát. (’S:URA of the blood-clot)
Extázis/ álomtalanság
- kinyilatkoztatások az elkövetkezendő 23 évben.
A prófétaság korai szakaszában (Mekka) eltérő karakter, mint később (Medina)

a) ritmusos próza, rövidség, (egy istenben való hit, és abban, hogy Mohamed az ő prófétája; Ítélet napja, stb.)
b) hosszabb, prózaibb, jogi, társadalmi, politikai kérdések – mai iszlám jog alapja
622: HIJRA: Mekkából Medinába, kis csoport követő
A Korán szövegeinek összegyűjtése és kanonizálása néhány évvel a Próféta halála után még nem készült el.
- muszlim recitátorok megölése, kis iszlám közösség veszélybe kerülése
A gyűjtés a még élő Korán recitátoroktól a YAMAAMA harc (633) után kezdődött, az első kalifa (iszlám közösség vezetője), ABUU BAKR idején, és folytatódott az elkövetkezendő 20 évben.
Abu Bakr utódai: ’UMAR IBN AL-KHATTAAB; ’UTHMAAN IBN ’AFFAAN:
651-re megváltozott a politikai helyzet: Szíria, Irak, Perzsia, Egyiptom meghódítása
- különböző Korán-olvasatok, vita a szent iratok lényegéről – el akarták dönteni egyszer és mindenkorra
A 3. kalifa: ’UTHMAAN IBN ’AFFAAN idején (7.sz. közepe) A Korán gyűjtése befejeződött, és az egész birodalomban elterjesztették azzal az utasítással, hogy minden Korán, ami nem egyezik vele, elégetendő.
- A Korán a másik forrás – a korai költészeten kívül – az arab nyelv középkor előtti állapotára.
- éles különbségek közöttük:

a) Korán: írott, ritmusos próza, metrikai rendszeresség hiánya, a versegységek végén: végső ’pausal’ mássalhangzó; ?A:YA (= vers) egyszerűsége

b) vers: végső mgh; profán világ; impresszionizmus, sorok érzelmi sűrűsége, tömöttsége; a szórend változtathatósága; gyakran misztikus szókincs, szerzője mágikus tulajdonságokkal bír; verstani tradíciók követése
- „Az arab nyelvet tanulók könnyebbnek találják a Korán, mint a versek megértését.”
- bár más célból, de mindegyik emelkedett előadásmódot igényel
A költészet nyelve a 7. század végére egy sajátos nyelvvé alakult (CLA= ’ARABI:YA). Archaikussága révén különíthető el a beszélt nyelvtől.
Morfológiailag a Korán nyelve majdnem teljesen egyezik a nyugati (Hejaz) területek költőinek nyelvezetével, és szintaktikailag is van néhány bizonyíték nyugati hatásról.
Valószínűleg Mohamed egy már létező arab-típust választott, mely ismerős volt követőinek, de nem volt egészen az ő nyelvjárása.
- fontos a végső rövid mgh-k ejtése, intonáció, mondathangsúly stb. recitálás közben – alany összekeverése a tárggyal, stb. Még akkor is ki kell mondani, ha nélküle is egyértelmű, hiszen a Próféta szavának érthetősége nem függhet ettől.

1.2.3 A modern beduin dialektusok
- a modern dialektusok, ahol a TANWI:N (főnév határozatlanságának jelölése) felbukkan, mindig ’beduinok’, soha nem ’városiak’
- legkonzervatívabb (megtartás!) Közép- és Kelet-Arábia
- többször előfordul formális kifejezéseknél pl. közmondások, versek stb.
A dialektusokban használt tanwi:n eltérő lehet.: -in; -an; -un; -an; -in CLA-ban.
Összefoglalva, feltételezik, hogy a modern tanwi:n a 10., talán már a 7. században is használt beszélt arab nyelv továbbélése a legkonzervatívabb modern dialektusokban.

1.2.4
Az iszlám hódítás idején az arábiai nyelvi helyzet:
Fő hasadás Arábia nyugati (Hejaz) valamint közép és keleti része (Najd – költészet nyelvi alapja) között.
- a korabeli beszélt arab nyelvről nincs közvetlen bizonyítékunk, de valószínűleg kisebb morfológia és szintaktikai különbségek voltak közöttük.

1.3 Az arab nyelv térhódítása
- 7. század második fele: egy arab-iszlám birodalom kiépítésének kezdete – 8.század elejére: Spanyolországtól Perzsiáig
- kölcsönös nyelvi impressziók

1.3.1 A nyelvi szituáció a hódítások előestéjén

1.3.1.1 Szíria (ASSA:M)
- ma modern Szíria, Libanon, Izrael, Jordánia
- az arab hódítás előtt több évszázados bizánci uralom
- hellenizáció hatása: görögül beszélő hivatalnokok, kereskedők
- földművesek: az arámi különböző dialektusai
- nomád arab törzsek: legeltetés a városokhoz közel; helyi kereskedőkkel való kapcsolat; Bekaa völgy (ma Izrael része): letelepedett arab törzsek
Segítette az arab terjedését: /térkép: 16.oldal/
a) több évszázados kereskedelmi kapcsolat (arámi-arab – közös sémi gyökerek – az arab elfogadása a hódítókkal való közös nyelvként)
b) keresztény arabok, kevert közösségek, bizonyos fokú kétnyelvűség
c) görög kultúra ’bukása’

1.3.1.2 Irak
Hasonló helyzet, mint Szíriában
- a moder Irak alapja: Mezopotámia
- határok: perzsa Szasszanida Birodalom; Zagrosz-hegy; sivatagban: arab törzsek
- lakosság: vidéki, keresztények, zsidók, zoroasztriánusok
- Pahlavi (Old Persian)

1.3.1.3 Egyiptom
- soknyelvűség
- éles határvonalak a társadalmon belül:
a) Nílus-völgy, Delta-vidék földműves lakossága (többség)

c) ugyanitt: városi lakosság (fv.: Alexandria)
d) a megművelhető földterületek szegélye: Sínai-félsziget, Vörös-tenger partja: keresztény, koptul beszélő lakosság
A hódítás idején már vannak arab közösségek (Sinai, Sharqiya, Qena)
A hódítás után is jelentős ideig a kopt maradt a többség beszélt nyelve, valamint koptot használtak a liturgikus, és az adminisztratív nyelvben is (a görög mellett!)

1.3.1.4. Észak-Afrika
- Egyiptomhoz és Szíriához hasonlóan, névlegesen, bizánci fennhatóság alatt állt.
- berber törzsek – berberül beszélő lakosság – hegyi berberek: az arabizáció és iszlamizáció ellenére a mai napig megőrizték kulturális és nyelvi identitásukat.

1.3.2 A hódítás korai nyelvi eredményei
Bár a 8. század elejére az birodalom Spanyolországtól Perzsiáig terjedt, a soknyelvű terület arabizációja fokozatosan lezajló folyamat eredménye.

1.3.2.1 A pidzsinizáció hipotézise
Versteegh: elképzelés, hogy az arab, amit a törzsek magukkal hoztak Arábiából (bármilyen fajta is volt – Versteegh szerint azonos a költészet ’arabi:ya-jával) pidzsinizáción ment keresztül. A meghódított területek lakosságával a hódítók olyan nyelven beszéltek, ami sem arab, sem a helyiek anyanyelve nem volt, hanem egy bizonyos pidzsin, a kettő keveréke. Idővel ez a pidzsin ’creole’-lá válhat – születéstől fogva beszélt nyelv – mivel a hódítók és leszármazottaik vegyes házasságokat kötnek a helyi nőkkel. – ’creolised Arabic’, mint első nyelv

Az arab irodalom nem árulkodik a hódítás társadalmi és politikai következményeiről, sem bármiféle pidzsinizációról, kreolizációról, és későbbi dekreolizációról. Igaz, alkalmanként beszél a helyiek előforduló nyelvtani hibáiról.
LAHN (h alatt pont) AL’A:MMA = az egyszerű emberek sítlushibái
- Az ’arabi:ya nyelvtana csak a 8. század végén lett szabályozva
- A közvetlen bizonyítékok a nem irodalmi arab struktúrájáról az iszlám korai századaiban: kancelláriai dokumentumok, szerződések, személyes levelek, számlák; Egyiptom, Szíria: megbízható datálás: 800-ból valók. Nyelvészetileg Hopkins elemezte őket.
Óriási jelentőség:

a) írott anyag, mielőtt még bármiféle nyelvtan lett volna megállapítva

b) nem irodalmi forrás – mindennapos nyelvi használat

c) nagy mennyiségű
helyesírás: hiányzó diakritikus jelek – valószínűleg eltérő kiejtések
Hopkins: „ majdnem minden esetben eltér CLA-tól,… kétségkívül Middle Arabic irányába megy el, tipológiailag rokon a legtöbb modern dialektussal… ez a tény arról árulkodik, hogy a mai hétköznapi arab (dialektusok) használata mélyen gyökeredzik.”
- A nagy mennyiségű, datálható leletet nehéz a pidzsinizáció elméletével összeegyeztetni.
- 640-800: nyelvi űr
- 8-9. század fordulója: A beszélt és nem-irodalmi írott arab hasonlít hozzám bár nem azonos azzal az arabbal, amit később úgy hívnak: ’klasszikus arab’ – dokumentált középkori: Middle Arabic, ami modern városi dialektusok alapja
A 800-tól kezdődő 12 százados fejlődés alatt nem volt semmilyen kizökkenés, vagy változás, inkább egy hosszú fejlődés a mai helyzet eléréséig.
A pidzsinizáció mindig valamilyen drasztikus visszaeséssel, szerkezeti egyszerűsödéssel jár.
Modern példa: Dél-Szudán: arab-pidzsin, mely az egyiptomi dialektuson alapszik. Fonológiája: poszt-veláris hangok eltűnése ( ﻍ ; ء; h:pont alatta:-)
- A pidzsin a kommunikációra való törekvés eredménye a nyelvközösség ( főleg arámi, kopt, berber) és a kívülálló (arab) között.
- feltevés: kopt-arab, berber-arab stb.: egymástól eltérő pidzsinek, eltérő kreolok – ezek lennének az alapok? Később dekreolizálódnak? (Versteegh) – a nyelvészeti tények ellentmondanak a hipotézisnek
/ 48.jegyzet: az egyetlen középkori arab pidzsinről való jelentés: 1982-ben, Egyiptomban látott napvilágot. A spanyol-arab földrajztudós: AL-BAKRII kézirata (7. század közepe) a mauritániai Maridi városának fekete lakosairól/
- valójában a dialektusok mind ugyanolyan módon térnek el a CLA-tól. (mai napig tipológiai hasonlóság)
- A hódítások utáni első századokban a lakosság körében kevesen tudtak írni-olvasni, a hódítókat is beleértve. Csak egy szűk rétegnek volt szükséges. Pl: adógyűjtés, egyéb adminisztráció /51.jegyzet/
▪ Korán iskolák alapítása (KUTTA:B) /52.jegyzet/
▪ későbbi emigráció a Félszigetről – ’tiszta’ arab beáramlása a nyelvi olvasztótégelybe /53.jegyzet/
- valószínű, hogy a hódítóktól az arabot, mint idegen nyelvet tanulták, szerkezeti rombolás nélkül
- a helyi vezetést meghagyták: ez a hivatalnoki réteg nyilvánvalóan írástudó volt, Egyiptomban és Irakban kétnyelvű: görög/ perzsa; Szíriában görög
- lehetséges, hogy közvetlenül a hódítás után az egy nyelven beszélő kereskedők, farmerek az érkezőkkel való kereskedelemre törekedtek, így kialakult egy bizonyos fajta természetes keveredés a kommunikáció során, de a városban bizonyos, hogy úgy beszéltek arabul (talán olyan helyiek segítségével, akik tudtak arabul), ahogy az araboktól hallották.

1.3.2.2 Arabizáció az egyes területeken
a) Egyiptom
- kopt vezetők meghagyása – az adó bizánci alapjai
- nincs szervezett térítés
- iszlám első százada: 8 millió kopt, 80 000 arab(Fustaat-ban)
- 8. sz. eleje: az arab kezd dominálni az írott dokumentumokban a kopt és a görög helyett. – beáramlás Arábiából; szélesebb körű társadalmi kapcsolatok, vegyes házasságok
- iszlamizáció folyamata (vidéken sokkal lassabb) / 1673: egyes falvakban még mindig koptul beszélnek/
b) Szíria
- kevésbé dokumentált
- nagyobb számú görög lakosság, Egyiptomhoz hasonlóan jóval kevesebb az arabok száma (kb. 40 000); és nincs térítés a 8-9. századig
- arab telepesek: Damaszkusz, Aleppo, Jeruzsálem
632: Yarmouk csata
750: az Omayyad-dinasztia hanyatlása után arab betelepülés
- falvak: arámi
- városok: Arab, arámi, görög – a különböző etnikai csoportok között az arab lett a ’lingua franca’, az arámi visszaszorult: zsidó lakosság liturgikus nyelve
- keresztény arab törzsek már a hódítás előtt (arab használata vallási szövegekben is)
- a legjobb ellenpélda a pidzsinizáció hipotézisére az arab-arámi hasonlóság miatt, mely a közös gyökerekből adódik
Arab-arámi kétnyelvűség: a városon kívül sokáig tartotta magát: arámi használata otthon és más arámiul beszélőkkel, arab használata nyilvános helyeken.
Az arab presztízse (’lingua franca’!), s a tény, hogy az iszlám szent nyelve – arámi kiszorulás
d) Irak
- hosszútávon: teljes arabizáció (akárcsak Szíria)
- kevés keresztény arab törzs, a lakosság nagy része arámiul beszélő keresztény vagy zsidó, + pahlavit beszélő vidéki szasszanida nemesség
- szintén az adó miatt főként nincs erőszakos térítés
- Szíriával ellentétben Arábia egész területéről közvetlenül a hódítás után nagyszámú arab betelepülés, új – teljesen arab városok- alapítása:
KUFA (Közép-Irak) és BASRA (Dél-Irak)
- hamar az arab válik dominánssá: ’lingua franca’
- iszlám: politikai, gazdasági motiváció
(hegyvidéki kurd törzsek: iszlám felvétele, de a mai napig nyelvi kisebbség)
d) Észak-Afrika
- Bizánc
- független berber törzsek, néhány katolizált
- miután mindenhol sikerült meggyőzni a berber törzseket az iszlámhoz és az arabokhoz való csatlakozásról, csak azután vált elképzelhetővé a harc felvétele Bizánccal
Legelső áttért törzsek: Tripolitania, Tunézia, Marokkó – névleges, csak a politikai hatalom stabilitásának elérése után kezdődött meg a szisztematikus térítés ( 717-720)
(hegyvidéki berber törzsek: iszlám felvétele, de a mai napig nyelvi kisebbség)
- a beáramló arabok nem csak a városokban telepedtek le – jelentős nyelvészetileg: arab gyors terjedése
Összegzés: ▪ Hódítás előtti kapcsolat az arabokkal
- Észak-Afrika kivételével mindenhol megjelentek a perifériákon több évszázadon át
▪ Iszlám
– a legkevésbé jelentős
▪ Urbanizáció
– a hódítók városokat alapítottak és foglaltak el – többnyelvűség
- vidéki lakosság: ellenállóbb
▪ Migráció, asszimiláció
– kisebb hódító seregek; – Arábiából való törzsi beáramlás frissítő hatása

1.4 Modern dialektusok, MSA fejlődése
a) Törzsi dialektusok: Old Arabic = OA
b) ’arabi:ya: pre-iszlám költészet, Korán
Legfőbb különbség: a 7. század végén valószínűleg az OA kezdte elveszíteni a végződéseket. Ebben szerepet játszott az, hogy hogyan tanulták meg a meghódított területeken.
- fennmaradt szövegek ezekről a területekről
- más használat: keresztény, muszlim, zsidó / hétköznapi szituáció, irodalom, vallás
- Kufa, Basra: Irak, Abbaszida-dinasztia (850-1258), nyelvészek tevékenysége kezdetét veszi
IBN KHALDUUN (14.sz.):
„ Az arabok elhagyták a Hejaz-területet, nem arabokkal kerültek kontaktusba… a művelt emberek féltek, hogy a Korán és a hagyományok többé nem lesznek érthetőek az emberek számára.”
- az általános normák kodifikációja a második jelentős lépés, a Korán kanonizálása után, a muszlim közösség összekapcsolására
’arabi:ya első nyelvtana: 8. század vége: AL-KHALIL, és perzsa, muszlim tanítványa: SIBAWAYHI
- az iszlám jog alapjai – a Korán és a Próféta lejegyzett mondásai alapján – olyan nyelvi jelenségeket tartalmaznak, amik örökérvényűek
- ?I’RA:B = esetvégződések a főnevek és igék végén
- A hellén kultúra iránti érdeklődés – fordítások
Az akkor alapított Baghdadban: fordítóiskola: görög, szír munkák, főként tudományosak
- hiányzó terminológia!!! (filozófia, orvosságok)
- egyre szélesebb körű igény a fordításokra, de nincs segítség, hogy mi alapján ültessék át az egyes kifejezéseket az arab nyelvbe
- (955: a földrajztudós, AL-MUQADDASI összegyűjti a birodalom különböző részein, különböző műveltségű emberek által használt arab dialektusok közötti különbségeket – fonológia, szókincs, grammatika
- Arab irodalmon belül is széles skála:
1122: BASRAN AL-HARIRI (maqa:ma:t): ritkán használt szavak, archaizmus, csak a kor elitje számára érthető
1253: BAHA’ Al-DIN ZUHAYR: kevésbé formális stb.
A skála folytatódik egészen BANI HILAL-ig, ’ANTAR-ig, akik az alacsonyabb társadalmi osztályokat célozták meg.
Tehát, a 13.század közepére a nyelvi helyzet eléggé összetetté válik.
A beszélt arab nyelv az egész birodalom területén eltéréseket mutat földrajzi és társadalmi szempontból egyaránt, és ez a szociolingvisztikai helyzet a 19. század elejéig tartotta magát, egészen addig, amíg az arab világ először szoros kapcsolatba nem került Európával.
- török: katonai, mezőgazdasági, helyi adminisztrációs stb. szavak, kifejezések átvétele – az ’arabi:ya lefektetett szabályaira természetes nincs hatással
- Szíria, Libanon: a keresztények a 17 század óta kapcsolatban vannak Európával (pápaság)
- Egyiptom: 1798: Napóleon legyőzi a memeluk törököket Alexandriában (1801-ig francia uralom) – politikai változások: a török szultán által küldött (franciák ellen harcoló) sereg vezetője a fiatal albán: MAHAMMAD ALI – 1807: Egyiptom pasája; az elkövetkező 145 évben ők vezették az országot (1952. július 23)
- M.A. missziók Franciaországba, és Európa más területeire, tájékozódás a modern oktatásról, jogról, mezőgazdaságról stb. – zatérés – szókincshiány!
- hosszú távú redszert kellene kialakítani az új szavak átemelésére
1836: Kairó: School of Languages (35.o, ha valakit a pontos helyesírás érdekel)
Egyiptom hivatalos lapja: AL-WAQA’I’ AL-MISRIYA
(RIFA’ A RAFI’ AL-TAHTAWI jelentősége)
- bizonyos fajta írott arab nyelv
Az arab, mint az egység szimbóluma:
RASHID RIDA (1865-1935):
„A vallás védte a nyelvet és a nyelv védte a vallást…minden muszlim nyelve.”
1836: Egyiptom egyetlen hivatalos nyelve (előtte a török is)
- Angol, francia, német, görög: továbbra is használatos speciális szavak esetében, a modern arab terminológia szegénysége miatt
1882: az angolok elfoglalják Egyiptomot
1898: az angol a hivatalos nyelv
Egyiptom (1921), Szíria (1932): Akadémia alapítása a nyelvészeti problémák megoldására
- ’ARABI:YA : az egyetlen ’igaz’ változata az arabnak, a beszélt dialektusok hamisak
- a nyelvújítás csakis az analógia (QIYA:S) elve alapján történhet (alap: konzervatív nyelvészeti tradíció)
- szavak pl. mikroszkóp, hangosbemondó, propeller stb.
Akadémiák munkája: a nyelvközösség van amit befogadott, van amit nem.
Ok: voltak szavak, amik már benn voltak a köztudatban, ezeket nem váltották fel másra, vagy egyszerűen nem fogadták el a felkínált archaikus kifejezést
Hogyan lehetne modernizálni úgy, hogy az egyszerű emberek is elfogadják?
(- háttér: egyes területeken 90 % az analfabéták aránya)
a) A morfológiai és szintaktikai bonyolultság oldása – könnyített ’arabi:ya, ami közelebb áll a beszélt dialektusokhoz /92.jegyzet/
b) Dialektus használata az ’arabi:ya helyett
- mindegyik szemben állt a „cultural history”val

1.5 A jelenlegi nyelvi helyzet
Az arab ’demokratizációja’ a 20. század második felében történt, de nem
Nyelvi akadémiák, vagy központi rendeletek következtében, hanem természetes úton.
MSA-ra hatás:
- oktatás, analfabetizmus csökkenése
- fordítások – idegen frazeológiák, szavak
- nemzetközi média
MSA és regionális dialektus keveredése – egyes társadalmi rétegeknél – más-más arányban. – kommunikáció
- MSA oktatása az iskolában: tananyag: MSA-n
- Média: anélkül, hogy a néző, hallgató tudna róla, az MSA szavai, kifejezései, kiejtése beléivódik, és helyettesít beszédében bizonyos elemeket
- Lakosság vándorlása – különbségek egy generáción belül is
a) tanulatlan, idősebb generáció: hajlamosabb csak a saját dialektusát használni
b) fiatalabb generáció: iskola: MSA – otthonról hozott dialektusát (melynek az adott helyen presztízse van) szintén tudja
- minden modern arab nemzetállamban a főváros nyelve a mérvadó, mint standard.
Miről beszélünk, kinek, milyen körülmények között. Pl.:
a) Nyomtatott formában nem megjelenő, televízió műsor bizonyos problémákról, minden néző uo. nemzetiségű: nemzeti dialektus
b) Hírek, vallási műsorok: csak a ’beszélt MSA’ elfogadott
c) Politikai karikatúrák, gyermekműsorok: írott dialektus

Vizsgatételek I. – arab nyelvészet1

Tételek az arab írás történetéhez
Dévényi-Iványi: Kiszáradt a toll

1. A sémi betűírások felosztása
ókánaáni
- óarab – délarab – etióp

- archaikus görög
1. görög
2. latin

- óhéber – szamaritánus

- arámi
1. nabati – arab
2. héber
3. szeleukida
o palmyrai
o szír
4. mezopotámiai
o mandeus
o hatrai

2. A ókánaáni betűírás
- Sínai-fsz, Palesztina, az eur. betűírások őse, ókánaáni mássalhangzós
- eredete valszeg a hieroglífákra megy vissza
- Szerébit el-Hadim: 19o5, Hathor-templom
- ugariti írás, mezopotámiai ékírás hatására, ábc-sorrend
- XII. sz-ra betűk, elvesztik piktogramatikus jellegzetességüket

3. Az ókánaáni betűírás kialakulásának főbb jellegzetességei
- olyan kánaáni nyelvet beszélők alakították ki, akik ismerték a hieroglífákat, kb. 17oo k.
- kezdetben 27, majd 22 mássalhangzó
- piktografikus jelek, akrofón értékkel, majd ezekből betűk
- változó írásirány, a függőlege irány 11oo k. tűnik el

4. A dél-arab írás
- VIII. sz. dél-arab feliratok
- kiválás kb. 13oo k.
- északi törzsek (Szamúd, Lihján, Szafa) is átveszik – musznad (alátámasztott) írás
- ebből alakul ki az etióp írás, ami magánhangzót is jelöl

5. Az óhéber írás
- IX. sz. közepétől
- jelölni kezdték a hosszú magánhangzókat
- VIII. sz. végéegesen kialakult, és nem változott a babiloni fogságig
- szamaritánusok használják utána

6. Az arámi írás
- Szíria területén élő arámi törzsek XI-X
- Hamat (Hamá, Szíria)
- az újasszír birodalom kommunikációs nyelve, majd az akhaimenida birodalomban is
- kurzív lesz
- 331 után helyét átveszi a görög

7. A héber kvadrátírás
- a bab. fogságból visszatérő zsidók nyelve a palesztinai-arám
- az arámiból alakul ki a héber kvadrát-írás

8. A palmymai írás
- az arámi leszármazottja
- a selyemút mentén a Szíriai sivatagban, félnomád arabok
- kőbe vésett monumentális és papirusztekercsekre ill. pergamenre írott kurzív

9. A szír írás
- feltehetőleh a palmyraiból
- szeleukida államban élő szírek írása 25o-1oo k.
- keresztény egyházi irodalom nyelve: esztrangelo (kerekded), jakobita-szerto (lineáris v kurzív), nesztoriánus (keleti-szír)

10. A nabati írás
- Petra, a tömjénút mentén (Jemenből Szíriába), ma Jordánia
- II. sz. – isz. IV. sz.
- átmenet az arámi és az arab között

11. Ibn-Haldúm véleménye az írás kialakulásáról
- „Az igazán helyes írást a városban találhatjuk, hiszen az írás mestersége a kézművességek körébe tartozik. … A városi jelenség és a civilizáció következménye. Nem véletlen tehát, hogy a legtöbb beduin írástudatlan, ha valaki mégis tudna írni, írása tökéletlen lesz, olvasása pedig helytelen. Az írás oktatása olyan nagyvárosokban folyik, melyek civilizációja a legmesszebbre jutott a kézművesség terén.”

12. Az arab írás nabati eredetének kérdése
- XIX. sz. nézet
- leginkább elfogadott álláspont
- pontos leszármazási elmélet
- feliratok: Umm al-Dzsimál (Jordánia) – isz. 15o
- an-Namára (Szíria) – isz. 328
- Zebed (Szíria) háromnyelvű, szír, arab, görög – isz. 511-512
- Harrán (Szíria) – görög, arab – isz. 568
- szögletes felől a kerekded felé
- akkor beszélhetünk arab írásról, amikor a Hidzsáz lakói átveszik; III-IV. sz

13. Az arab írás palmyrai származásának kérdése
- az írás módjának és a betűk alakjának hasonlósága motiválja
- a lahmidák országában történt az átvétel
- folyamat eredméye, valszeg mindkettő igaz, több formában, több helyről
- kétféle írás: kúfi, neszhi

14. Középkori arab nézetek az írás kialakulásáról – Istenhez kötődő elképzelések
- Abdul Abbász al-Búni: a. Isten a betűket fényből teremtette, megjelentek a toll hegyén, amivel a sorsot írta az örökkévalóság előtti írnok (egyistenhit???), átalakult aliffá; b. annyi angyalt teremtett, ahány betű
- ar-Rázi: zöld fény (miért pont zöld?); az első a pont volt, a pontból lett a hamza, majd belőle az alif; ezután következett a többi, majd Isten összegyűjtötte őket az abdzsadban
- alif-bá vita ( ברש’ת بسم الله )

15. Középkori arab nézetek az írás kialakulásáról – Ádámhoz kötődő elképzelések
- Ibn Fárisza a Koránra hivatkozik, noha tételesen a Koránban nincs benne, hogy Isten megtanította volna Ádámot – „megtanította az embert arra, amit nem tudott”
- Ibn Aszákir: Mohamed a Lámalifról
- Ádám alkotta meg az írást 3oo évvel a halála előtt, agyagtáblára írta, amik az özönvís során szétszóródtak, és minden nép megtalálta a magáét (Koreijs törzs hagyománya), Ibn Haldún ellenzi, noha tagadhatatlan, hogy ennek (és a mekkaiaknak) nagy szerep volt az írás elterjesztésében a kereskedelem és a Kába miatt

16. Legendás történeti elbeszélések az írás eredetéről
- jemeni musznad – az írás elrerjedése az ő nevükhöz fűződik
- Abdán ibn Ád törzsnél (északi, nem törzsökös) megszállt hat törzsökös arab alkotta meg: Abu Dzsád, Havvaz, Hutti, Kalamun, Szaafad, Kuruszaat
- (ابخد, هوز, حطى, كلمن, صعفض, قرست)
- غ, ش, ظ,د, خ, ذ
- lahmida udvar, Híra, valamint nagy szerepet kap Anbár (Irak)
- Baulán törzs 3 tagja
- Tajj törzs három tagja
- Al-Baládzuri: Bisr ibn Abdal-Malik Hírába ment, megtanulta az írást, majd elvitte Mekkába, ahol megtanulták tőle a kereskedők
- lakhmida udvar, Híra, kereskedelem

17. A korai arab kézírás legfontosabb tulajdonságai
- a szókép egységének hiánya
- pontok hiánya
- szó-elválasztás

18. A korai kúfi írás
- VII. sz
- szögletes, száraz, dekoratív, ünnepélyes
- Kúfa
- rugalmatlan anyagokra: kő, pergamen, Korán

19. A korai neszhi írás
- kerekded, lágy
- a két írástípus teljesen párhuzamosan
- két fő jellegzetesség dominál: koherencia, normatív jelleg

20. A diakritikus pontok elhelyezése (nakt vagy idzsám – النقلط والاعخام)
- a kiindulásul szolgáló nyelv (akármelyik is volt), kevesebb (22) mássalhangzót tartalmazott, ez nem volt elég az arab nyelv lejegyzésére
- Mohamed sddig ismételgette a kinyilatkoztatást, amíg a hívek kívülről nem tudták (akárcsak a költők az őket követő regősöknek – rávi)
- a továbbadást elősegítendő le is jegyezték, az írás tökéletlensége miatt azonban inkább a szóbeli hagyományra támaszkodtak
- a hagyomány szerint Abu Bakr felszólítására Zajd ibn Szábit végezte el a Korán összegyűjtését
- Oszmán idejében egy bizottság végezte el a végleges szerkesztés munkáját, az ettől eltérő változatokat elégették
- legrégebbi írásemlék 643-ból: sin-t három egymás mellé tett ponttal

21. Abd el-Malik reformjainak hatása az arab írás történetére
- omajjád kalifa, VII. sz. utolsó évtizede
- arabizálják az államigazgatást
- a görög nyelvű gyintézést az arab veszi át,
- Haddzsádzs ibn Júszuf volt az, aki aki a hagyományok szerint szorgalmazta a diakritikus pontok elhelyezését
- az így létrejött rendszer, az idzsám 15 pontos és 13 pont nélküli betűt különböztet meg egymástól

22. A diakritikus pontok problémái ill. körülírása
- szír hatás biztosra vehető
- a káf végső alakjában kiskáf, vagy kishamza, tá marbúta,
- amelyek nem kapnak pontot, arra is megkülönböztető jelzés, hogy a pont nem véletlen maradt le: muhma, vagy ihmál; lámalifből kialakított kis háromszöggel jelölték
- profán szövegekben nem használják, vagy nem következetesen
- Uszáma ibn Munkidz emlékirata
- számos hadisz a pontok használata ellen: Abu Tammám, Jahja asz-Szúli
- a fontos tudományos munkákban külön leírtáík az idegen szavakat

23. A hosszú magánhangzók jelölése
- gyenge mássalhangzókat használtak a hosszú magánhangzók jelölésére
- a hosszú magánhangzó magára veszi a hangsúlyt

24. A mellékjelek (rövid magánhangzók) jelölése pontokkal – askál – الاشكال
- csak az igen nehéz szövegek kiolvasását segítik elő
- rövid magánhangzók, kettőzés, egybeolvadás, magánhangzók hiánya
- Abdul-Aszvad ad-Duali, aki a baszrai kormányzó, Zijád ibn Abíhi meghagyására alakította ki a három magánhangzó jelét, akkor még pontok

25. ad-Du’ali szerepe a középkori arab hagyományban
- Muávijja kalifa idejében Zijád, Irak kormányzója kérésére Ad-Duali nyelvtankönyvet ír, hogy Isten könyvét jobban megértsék, a hagyomány szerint elemeit Alitól tanulta
- IX.3: nem mindegy az olvasat – ان الله برئ المشركين ورسوله
- Istennek nincs köze a bálványimádókhoz, és a prófétájának sem; ill. Istennek nincs köze a bálványimádókhoz és a prófétájához sem
- tágra nyitom a számat: fataha
- összehúzom a számat: damma
- ha széthúzom: kaszara
- ha ezen mozgások (haraka) után n-t ejtek, tegyél két pontot (nunáció)
- más források Jahja ibn Jaamar és Naszr ibn Ászim al-Lajszi (Haddzsádzs ibn Júszuf alatt) nevét említik, Adbal-Malik közig. reformja alatt
- más elnevezések (szír egyezés): a: naszb – fölállás; i: hafd – lesüllyesztés

26. A ma használt mellékjelrendszer kialakulása
- Halíl ibn Ahmad, VIII. sz.
- fatha – a – kis alif döntve الفثة
- kaszra – i – a régi já végső alakjábólالكسرة
- damma – u – kis váv الضمة
- szukún – karikaالسكون
- sadda – a szó első betűjébőlالشدة
- madda – nyújtás – a madd szó stilizálva المدة
- vaszl vagy szila – kötés – szad stilizálvaالوصل
- hamza – az ajn betű lekicsinyítéseالهمزة
- a VIII. sz közepétől a Korán-filológusok – kurrá – és a jogtudósok – fukahá – közötti vita, hogy szabad-e a Korán-szöveget – raszm – önkényesen kiegészíteni a magánhangzókal
- raszm – az írás vonala, a tkp. íráskép – الرسم
- nakt – diakritikus pontok – النقط
- askál – mellékjelek – الاشكال

27. Az arab ábécé: a betűk sorrendje
- az arám ábc-ben megszokottat követte
- a hangokat a képzési helyük szerint csoportosították
- bokorszótárak – a szótövekben való összetartozás alapján
- Halíl ibn Ahmad Kitáb al-cajn
- a. abdzsad keleti
- b. adzsad nyugati
- c. magribi
- d. masriki

28. A számok jelölése
- az ábc sorrendjének megváltozásával a betűk megőrizték számértéküket
- ma indiai számokat használnak – keleti arab számrendszer – Severus Szebokt 622-ben készült munkájában található
- gubár számok – ezt vették át az európaiak – nyugati arab

29. Az arab írás elterjedése
- a Próféta írástudatlan volt, de a birodalomnak szüksége lett az írásra
- bizonyos célokra már a dzsáhilijja korában is használták az írást: szerződések, pénzügyi megállapodások, birtokkijelölések, egyezségek
- Mohamed korában Mekkában annyira általános az írás, hogy számos nő is tudott írni
- először Arábia, Szíria, Irak, Perzsia, É-Afrika
- Kína, Indiai szigetvilág, Fekete-Afrika
- ahol nem arab anyanyelvű muszlimok, ott hozzáadtak néhány betűt

30. Az arab írás hordozói, fogalomköre
- VIII. sz végére teljesen kialakul
- XV. sz.-ban al-Kalkasandi 14 kötetes írástörténeti munkája: Szubh al-aasa (Az írnokok támasza)

31. Az írás eszközei: a toll
- „a te Urad a legkegyesebb, aki tollal tanított, megtanította az embernek, amit nem tudott” – XCVI,3-5
- al-Kurtubi: első toll: Allah teremtette; második toll: amivel az angyalok írnak; harmadik toll: az embereké
- először a zöld datolyapálma ágának belsejéből, később perzsa nádból
- Ibn Mukla: 12-16 hüvelyknyi, szélessége a kisujj és a mutatóujj szélessége között
- felső fele ki volt kerekítve, alsó része pontban végződő ajak bevágással
- minden íráshoz és színhez más toll, a biszmulláhhoz külön
- házasságkötéskor vörösréz toll, viaszra
- batátság: ezüst vagy gólyacsőr
- ellenség: gránátalma
- tollhegy vágása: barája
- a toll hegyét külön művelettel képzik ki (katt), az írásnak megfelelő nagyságúra, a tollhegyező alátéten (mikatt), másfajta késsel
- ferde és egyenes bevágás

32. A davát – tolltartó
- szantálfa vagy ébenfa
1. aklám – tollak – الاقلام
2. miklama – a hely, ahol a tollakat tatjuk – المقلمة
3. mudja – kés – المدية
4. mikatt – tollhegyező alátét – المقط
5. mihbara – tintatartó – lika – pamacs; kurszuf – pamut – الكحبرة الليقة الكرشف
6. milvák – spatula, kenőizé – الملواق
7. mirmala – porzó -المرملة
8. minsát – ragasztótartó – المنشاة
9. minfadz – papírfűző – المنفذ
10. milzama – ívpapír-leszorító – الملزمة
11. mifrasa – bélés – المفرشة
12. mimszaha – törlő – الممسحة
13. mávardijja – rózsavíztartó – الماوردية
14. misztara – vonalzó – المسظرة
15. miszkala – fényesítő – المصقلة
16. muhrak – papír – المحرق
17. miszann – késélesítő – المسن

33. A tinta
- koromtinta – mindád
- vasgallusztinta – hibr

34. Az írás anyaga a kezdeti időben
- Korán négyféle anyaga:
- lauh – feliratokkal teli kőlap – اللوح
- rakk – pergamen – الرق
- kirtász – papirusztekercs – القرطاس
- szahífa – írásالصحيفة

35. A papirusz – bardi – البردي
- papirusznád belsejéből szeleteket vágnak, egymásra teszik, lenyomtatják

36. A pergamen – rakk – الرق
- juh- és tehénbőrből, hártyaszerű, sokkal tartósabb, mint a papirusz
- a Korán első kiadása

37. A papír
- kb. 1oo k. találják fel Kínában
- az omajjád kortól
- Szamarkandi papírgyár – Talasznál elfogtak egy kínait, aki papírkészítő iparos
- használat előtt, hogy tartósabb legyen, bevonták enyvvel, míg a kínaiak a gyártás folyamata során keverték bele az enyvet

38. A könyvkötés
- kétszer vagy háromszor négy lapos kódexbe
- az ívek tartalmazták az előző és a következő utolsó ill. első szavát
- tiszta bőrkötés, egymáshoz fércelt ívek, így elkerülték a kiálló bordákat
- leffentyű – اللسان

39. A könyv az iszlám kultúrájában
- Korán, majd gyűjtemények a Próféta életéről és cselekedeteiről, hadísz
- magán-, és királyi könyvtárak

40. A tudás továbbadása az iszlám világban – tálif és tahridzs – الثابف والثخريج
- szóbeli és írásbeli hagyományozás
- mecset
- talab al-ilm – a tudás keresése, a tudós személyes felkeresése, és tanításának lejegyzése
- tudósok a mecsetben, körülöttük a tanítványok – halka – الحلقه
- tudományos ülés – madzslisz – المجلس
- piszkozat vagy vázlat – muszvadda المسودة

41. A könyv publikálása és az idzsáza
- diktálás – الاملاء
- idzsáza – a könyv hitelsítésének folyamata – الاجازة

42. A könyv hitelesítése
- a kézirat újbóli felolvasása a hallgatóság előtt, javítások
- mukábalá – kolláció – egy kézirat összevetése az eredetivel – المقابلة

43. A memorizálás vagy lejegyzés-vita
- az arab írás jellege miatt fontos volt a haraka memorizálása

44. A könyvek iránti igény növekedése
- az írás gyors elterjedése miatt

45. Könyvmásolás, könyvespiac
- könyvesek – varrák – الوراق
- varak – papír – ورق
- később külön boltjaik a bazárban, pénz fejében történő könyvkölcsönzés
- a bazárban nagyobb negyedek

46. Könyvárverés
- aukciók – nidá
- Jaakúbi, Ibn Batutta, Makrizi

47. Könyvtárak
- mecsetek és mecsetiskolás könyvtárai adományokból – vakf
- Musztanszír kalifa Bagdadban, a Musztanszirijját
- Musztanszir fia Muataszim a nyári palota mellett két könyvtárat
- 993 Bagdad, a Tudás Háza (Dár al-Ilm) Baháad-Daula alapította

48. A Tudás Háza Kairóban
- fátimida kortól
- jogtudósok, Korán-recitálók, asztrológusok, nyelvtudósok, orvosok, matematikusok, logikusok,
- Hákim kalifa előtt bölcs viták

49. Az arab betűs könyvnyomtatás története
- nyomódúcos könyvnyomtatás Kínából
- 1485 és 1499 között nyomják Európában az első Koránt
- 1514 – keresztény imakönyv Fano-ból (Itália)
- 1516 – ötnyelvű zsoltároskönyv Genuában
- 1538, Párizs, 1583, Heidelberg – nyelvtanok
- 1584, Róma – asz-Szalihi földrajzi munkája
- 1593, Róma – Avicenna orvosi műve, a Kánon
- II. Bajazid, majd I. Szelim betilja a könyvnyomtatást – 1712-ig (Kivéve Korán, vallási könyvek)
- 1727 – Ibrahim Müteferrika nyomdája Isztambulban, kolozsvári magyar – al-Dzsauhari klasszikus arab szótára
- Aleppóban XVIII. sz. során, majd Bejrútban

50. Mohamed Ali nyomdája
- 1821 – egyiptomi alkirály Kairó melletti Bulák szigetén
- 1822-ben az első könyvet – olasz-arab katonai szótár
- 1824 – Ádzsurrúmijja – grammatikai kompendium
- 1826 – al-Vakái al-miszrijja – Egyiptomi események, hivatalos lap arab és török nyelven
- 1924 – első nyomtatott Korán

a tétel címek forrása: arabszak.hu

Vizsgatételek I. – arab nyelvészet

Goldziher Ignác: A nyelvtudomány története az araboknál
I. A grammatikai tudat ébredése és a nyelvtudomány kezdetei az araboknál

(1) Síbawayhi: Kitáb
(2) az-Zamahšar: al-Mufassal
(3) [az-Zabídí:] Tág al-‘arús
(4) [Ibn Manzúr:] Lisán al-‘arab
(5) Ibn as-Sikkít: Kitáb al-alfáz
(6) Az arab nyelvtudomány kezdeteiről szóló hagyományok (‘Alí szerepe)
(7) Renan elmélete az arab grammatika eredetiségéről
(8) Mit mond Goldziher a grammatikai tudat ébredéséről?
(9) A magánhangzók jelölése a szír grammatika hatására
(10) Hogyan hozza összefüggésbe az arab hagyomány a grammatikai felfogás keletkezését a magánhangzójelöléssel?
II. Az arab nyelvészek állása a dialektusokhoz és a népnyelvhez
1. Dialektusok [ti. régi törzsi nyelvjárások]

(11) A Kurejsh [Qurayš] törzs és a többi törzs dialektusa
(12) A Korán kinyilatkoztatása „hét betű szerint”
(13) Mit ír al-Sujútí a koráni tudományokról szóló művében a nyelvjárások szerepéről?
(14) Ibn Fáris: Fiqh al-lugha c. művéből Goldziher 16 pontot idéz a nyelvjárások különbözőségeire. Említsen ebből legalább ötöt!
2. A népnyelv [ti. a XIX. sz.-i nyelvjárások]

(15) Wetzstein és Sprenger nézete az irodalmi arab végződésekről és az ún. vulgáris arab nyelv eredetéről
(16) Goldziher mit mond Wetzstein és Sprenger elméletéről?
(17) Milyen érvekkel szolgálnak az útleírások a rövidmagánhangzós végződéseket illetően?
(18) Adatok az ún. vulgáris nyelv (köznyelv) használatára Mohamed korában és az Omajjádok alatt (legalább három példa!)
(19) A klasszikus arab és a népnyelv arab nevei
(20) Ibn Chaldún [Ibn Haldún] és mások véleménye az arab köznyelvről
(21) al-Harírí: Durrat al-ghawwás fy awhám al-hawáss
(22) Mi a lahn szó jelentése?
(23) Mi al-Sherbíní XVII. sz.-i művének a címe és mivel foglalkozik?
III. Kűfa és Bara

(24) Kúfa és Baszra lakóinak jellemzése az arab irodalomban
(25) A kúfai és baszrai tudományos iskolák szembenállása különböző tudományágakban
(26) A kúfai és baszrai nyelvtudományi iskolák általános jellemzése
(27) Mi a beduin költők szerepe a nyelvtudományban és mi a šáhid?
(28) A kúfai filológus hagyományozókról szóló történetek
IV. A bölcsészet és a vallástudomány hatása az arab nyelvtudomány fejlődésére
1. Nyelvbölcsészet

(29) A nyelv theszei („elrendezéssel, névalkotással való”) ill. phüszei („természettől való”) keletkezésének kérdése
(30) Mit tud a wa-‘allama Ádama l-asmá’a kullahá koráni mondatról?
(31) Mikor kezdett az arab nyelvtudomány foglalkozni a theszei-phüszei kérdéssel?
(32) Hogyan alakult át a görög phüszei nyelvkeletkezési elmélet az iszlám tanításaiŹnak megfelelően az arab nyelvtudományban?
(33) Mit jelent a wahy és tawqíf kifejezés?
(34) Mit tanítanak a mu‘taziliták a nyelv eredetéről?
(35) Mit jelent az ún. onomatopoetikus („hangutánzó névalkotás”) nyelvkeletkezés elmélete?
(36) Mit tanítanak az arab nyelvészek a nyelvek sokféleségéről?
(37) Mit tanít Fahr ad-Dín ar-Rází a szavak és a jelentés összefüggéséről?
(38) Hogyan magyarázza Fahr ad-Dín ar-Rází az i‘ráb végződéseket?
2. Az arab nyelvtudomány módszere és a fiqh-tudomány

(39) Mit jelent az, ha valamely tudományt fiqh-tudománynak neveztek?
(40) Mit értett Abú l-Barakát al-Anbárí fiqh-tudományon a nyelvészetben?
(41) Hogyan alkalmazta a fiqh elveit a nyelvtudományban Galál ad-Din as-Suyútí?
V. Az etymologia az arab nyelvtudományban

(42) Mi az arab neve az etymologia („szófejtéstan”) tudományának?
(43) Mit jelent a népetymologia?
(44) Mit jelent a nagy-, és kisetymologia?
(45) Ki volt az etymologia első arab művelője?
(46) Mit jelent a kis-, kisebb- és nagyetymologia elmélete?
(47) Keressen szótárában példákat mindhárom etymologiára (kis-, kisebb- és nagyetymologia)!
(48) Miről híres és mikor élt as-Safadí?

forrás: arabszak.hu

Vizsgatételek I. – Arab grammatika és nyelvészet 1.

ARA-231 Arab grammatika és nyelvészet 1. – Előadás, heti óraszám: 2

Tanítási célok:

a.) Az arab morfológia: névszóragozások. Igeragozás 1. része: Ép igék alapalakjai (ún. I. törzs), az igeképzési rendszer alaktana és jelentéstana (ún. igetörzsek, II-X.), az ép igék igetörzsei, a középső gyenge és kettőzött igék I., ill. II-X. törzsben, kezdő gyenge igék I-X. törzs, hamzás igék problémái. A ige- és névszóragozást irányító szótag- és hangszabályok.
b.) Az arab nyelv szerkezete 1. rész: A hangtantól az igéig, Beeston könyve alapján.
c.) Az arab nyelvtudomány története 3. rész: Az arab nyelvtan terminusai az Ádzsurrúmijja grammatika alapján.
d.) Általános nyelvészeti alapozás 3. rész: Leíró nyelvészet: fonológia, morfológia Antal László könyve alapján.
e.) Egyiptomi arab nyelvjárás 1. rész: általános ismertető a nyelvjárásokról, az egyiptomi (kairói) arabról és az 9-12. lecke átvétele, órai segédlettel, otthon.
f.) Az arab írás története 1. rész: Az arab írás kialakulása (az arab írás eredete, középkori arab nézetek az írás eredetéről, a korai arab írás jellegzetességei, a számok jelölése, az arab írás elterjedése). A betűtől a könyvig (az írás hordozói, az arab könyv a megírástól a terjesztésig, az arab betűs könyvnyomtatás története.

Tananyag:

A.F.L. Beeston: The Arabic Language Today. London, 1970. 16-23, 30-70. p.
Dévényi Kinga – Iványi Tamás: Az arab írás története. Bp., 1987. 1-102. p.
Iványi Tamás: Egyiptomi arab. Bp., 2006. 9-12. lecke.
Iványi Tamás: Arab nyelvtudomány. Bp., 2007. „Nyelvészeti terminológia”.
Antal László: A formális nyelvi elemzés. Bp., 1964. „Fonológia”, 33-79. p. „A megnyilatkozások tagolása morfémák szerint”, 80-105. o.

Vizsgakövetelmény:

A fenti tananyagból készített tételsorok alapján írásban beszámolni.

forrás: arabszak.hu