jegyzetek orientalisztika témakörben (az oldal chrome böngészővel működik jól). Ha tetszik az oldal, lájkold. This is a mostly Hungarian blog on Orientalistics. You can like it at the sidebar.

Bevezetés a középkori muszlim teológiába és filozófiába 12 tavasz

hand out 9

5. A Korán és a tafszír
- Ismail ibn Kaṯīr, Tafsīr al-Ğalālayn, Tanwīr al-Miqbās min tafsīr ibn cAbbās
- mi a tafszír célja?

1. meghatározni a stílust és az ékesszólást
2. megmagyarázni a kevésbé ismert szavakat
3. megmagyarázni a kevésbé érthető versek jelentését
4. törvényeket és szabályokat vonni ki a szövegből
5. a metaforákat és a képes beszédet megmagyarázni
6. az ellentmondó verseket kibékíteni
7. a példabeszédek céljának kibontása
8. a K-ban nem szereplő helyek és nevek megadása

a. ki írhat tafszírt?
1. klasszikus arab
2. arab filológia (diakritikus jelek)
3. arab morfológia (gyökök és képzett szavak)
4. al-ištiqa’aq: a gyökök ismerete, etimológia
5. ilm ul-ma’ani: szintaxis
6. ilm ul-baya’an: metaforák, metonímiák, nyilvánvaló és rejtett jelentés
7. ilm ul-badl’: retorika
8. ilm ul-qira’t: különböző olvasatok
9. ilm ul-aqa’id: ami nem értelmezhető szó szerint
10. usul ul-fiqh: az iszlámjog elmélete
11. asbāb un-nuzūl: a kijelentés okai
12. ilm ul-nasḫ: eltörölt áyák
13. fiqh: iszlámjog
14. ilm ul-hadīṯ: a Próféta hagyománya
15. ilm laduuni: ihletettség

a tafszír forrásai:
1. Korán – magát magyarázza, világos, érthető kijelentés
2. hadīṯ:
3. ṣaḥāba: a társak
4. arab irodalom
5. israciliyyāt: zsidó-keresztény tradíció
6. nyelvészet
7. történeti források (a kijelentés helye)
8. a kijelentés céljai: h az ember boldog legyen; vallás, élet, leszármazás, intellektus, vagyon
9. szocio-kulturális környezet

A próféták feladata az iszlámban a következő:

1. Isten prófétákat küld, hogy az embereket az Ő útjára vezesse ;

2. a küldöttek figyelmeztetik a népeket Isten útjára ;

3. a küldöttek Isten vezetését hozzák el az emberek számára jelek formájában, tanítanak és megmutatják a megtisztulás útját ;

4. Isten kinyilatkoztatja, hogy a neki és a Küldöttének való engedelmesség jutalma a Paradicsom ;

5. aki nem engedelmeskedik, a Pokolban fog égni ;

6. Isten kijelenti, hogy csak azután ítéli meg az embreket, miután hallották az ő szavát,és mindenkit a saját cselekedetei szerint fog megítélni ;

7. akik hallották Isten üzenetét, nem hozhatják fel kifogásként az érdektelenséget .

A prófétaság megkülönböztető jelei az iszlámban (calāmāt, dalā’il, imārāt an-nubūa) olyan jelek, amelyek alapján felismerhető, ha valaki próféta:

1. hiányállapot,

2. morális csalhatatlanság,

3. cselekedetek, amikkel a vallást támogatja: ima, istentisztelet, alamizsna, jótékonykodás, mások rávétele arra, hogy a vallást gyakorolják,

4. nemes származás, jó hírnév

5. csodák, amelyek az üzenet hitelességét igazolják.

- előkép, de nem ugyanabban az értelemben, mint a kereszténységben
- az imitatio Christi a szunnita iszlámban (szúfik kivétel) elképzelhetetlen

Május 14, 2012 | Categories: arab irodalomtörténet, iszlám tudománytörténet, iszlám, korán, arab történelem, Bevezetés a középkori muszlim teológiába és filozófiába 12 tavasz, Saját órák | Hoszzászólás »

esszétémák a vizsgára

I. Teológia

  1. A medinai alkotmány
  2. A mekkai és medinai szúrák jellemzői
  3. A Korán kialakulása, jelentősége, fordítások
  4. Az öt pillér és a hat parancs
  5. A négy szunnita jogi iskola jellemzői
  6. Az iszlám három nagy irányzata (szunnita, si’ita, háridzsita), alapvető teológiai különbségek, szétválásuk okai
  7. Az egyistenhit
  8. Az eleve elrendelés
  9. A mu’taziliták öt alapelve
  10. A próféták és a Próféta az iszlámban
  11. A tafszír
  12. A kalám irányzatai és azok jellemzése

II. Filozófia

  1. A neoplatonizmus hatása az arab filozófiára
  2. al-Kindi és köre
  3. al-Fárábi
  4. ar-Rázi
  5. A katalógus
  6. A tisztaság testvérei
  7. ibn Sziná
  8. al-Gazáli
  9. A kalám kozmológiai istenérve
  10. Esszencia és létezés ibn Szinánál
  11. A négyféle szubsztancia ibn Szinánál
  12. al-Gazáli válasza a filozófusok érveire

Május 14, 2012 | Categories: arab irodalomtörténet, filozófia, iszlám tudománytörténet, vizsgakövetelmények, iszlám, korán, arab történelem, metafizika, arab filozófia, Filozófia, Bevezetés a középkori muszlim teológiába és filozófiába 12 tavasz, Saját órák | Hoszzászólás »

hand out 8

1. A katalógus
- Abu’l-Faraj Muhammad bin Is’hāq al-Nadim ( ابو الفرج محمد بن إسحاق النديم‎), apja al-Warrāq (الورّاق), mh.995 v. 998

1. zsidó, keresztény, muszlim szent iratok és hadísz
2. nyelvtan és filológia;
3. történelem, életrajzok, genealógia és hasonlók;
4. költészet;
5. kalám;
6. fiqh és hadísz.
7. filozófia és szekuláris tudományok;
8. legendák, mesék, varázslás, stb.;
9. egyéb vallások doktrínái (manikheusok, hinduk, buddhisták, kínaiak);
10. alkímia.

2. zsidó kalám
zsidó kalám

1. a természet megfigyelése alapján el lehet jutni istenismeretre
2. ex nihilo
3. a Teremtő teljes mértékben különbözik a teremtéstől
4. az Isten tökéletes egység
5. az emberi morál kategóriái alkalmazhatók Istenre (jó, bölcs, stb.)
- Rambam használja és kritizálja
- Saadia Gaon (Szádja Gáón); hatást gyakorolt Juda Halévire, stb.

- Rambam kritikája:

  1. Az atomok létezése; nincs esszenciájuk,
  2. A vákuum létezése, ahol nincs anyag vagy bármiféle szubszatncia
  3. Az időt alkotó alapvető tényezők oszthatatlanok
  4. Minden test az akcidenciák szubjektuma, azaz minden test rendelkezik akcidenciával;
  5. ez az atomokban található;
  6. Az atomok meghatározott ideig léteznek, mármint az akcidenciájuk; Isten ezeket szüntelenül újrateremti
  7. A testek akcidenciáját ezért folyamatosan újra kell teremteni
  8. Csak szubszatncia és akcidencia létezik, a testek az akcidenciájukban térnek el egymástól
  9. Az akcidenciák egy szubsztrátumon alapulnak. Egy akcidentia nem lehet oka egy másik akcidenciának.
  10. Minden, ami elképzelhető, felhasználható értelmi érvként.
  11. Minden végtelen lehetetlen.
  12. Az érzékek tévedhetnek, ezért az empirikus bizonyítás nem biztos.

A tisztaság testvérei (اخوان الصفا‎ Ihwān aṣ-Ṣafā)
- klasszikus középkori titkos társaság, rangokkal
- a nevüket a Kalila és Dimna mesegyűjteményből vették, valószínűleg
- összesen két forrásből tudjuk, hogy léteztek Bászrában
- nagy hatást gyakoroltak pl. Ibn Arabira
- zenéről, asztronómiáról, matematikáról, logikáról, természettudományokról, kijelentésről, lélekről, lelkiségről
- megpróbálták a neoplatonizmust összhangba hozni az iszlámmal, a hermetikus irodalommal, a gnózissal
a dialektikával, az arisztotelészi logikával; kapcsolat a mu’tazilitákkal
- 52 fejezet négy könyvben; a 4 nem véletlen; szent szám: páros, az első nem prímszám, négyszög, a neoplatonikus filozófiában kiemelkedő szerepe van; négy elem (Empedoklész); illetve Hermész Triszmegisztosz száma is a négy;
- vannak benne tanmesék
- plótinoszi triád
- a teremtő (al-Bārī) emanálta az egyetemes intellektust (al-’Aql al-Kullī), az a világlelket (al-Nafs), az a prima matériát (al-Hayūlā al-Ūlā), amelyik a természeti rendet.  természet (al-Tabī’a), the Absolute Body (al-Jism al-Mutlaq), a szféra (al-Falak), a négy elem (al-Arkān), a világban létezők (al-Muwalladāt): állatok, ásványok, zöldségek, stb.
- elvetették az ideatant, és visszatértek Arisztotelész szubsztancia-akcidencia tanához
- a teremtéstanuk elég közel áll a mai evolúció-elmélethez (már amennyire egy középkori elmélet ehhez közel állhat)
a. matematika
b. természettudomány
c. lélektan és elmetudomány
d. teológia

Ibn Sziná (ابن سینا)

- 98o-Afsana (Bokhara mellett), izmá’ilita családból – 1o37
- Hanbalita jogtudósnál tanul
- Nátili, tíz éves korában: Porphyriosz: Eiszagogé;
- Euklidész, Arisztotelészi korpusz
- kommentátorok
- jegyzetek és az érvek rekonstrukciója
- orvos lesz, a Számánida dinasztia uralkodó hercege beengedi a könyvtárba, ahol elolvassa és kivonatolja a régieket, de hogy pontosan mit, nem tudni
- 18 éves korára befejezi tud. tanulmányait

1. Mi a lélek és hogyan oka a testnek?
- visszatér Arisztotelészhez és A. kommentátorához, Aphrodisziaszi Alexandroszhoz: a lélek és a test egyszerre válik létezővé
- halál után tovább létezik (Platón)
- felfedezi, hogy Arisztotelész írásai nem teljesen konzisztensek, ami a test és lélek kapcsolatát illeti
- a kommentátorok harmonizálása: 1. először Ariszttelészt önmagával; 2. Arisztotelészt Platónnal
- Arisztotelész De Anima: entelekheia; sokan kommentálják már az ókorban; Ammonius: a lélek egy létező, mégpedig aktuális létező (nem potenciális)
- al-Shifá: filozófiai szumma
- lebegő ember érv: ha nem használhatod az érzékeidet, van-e öntudatod? Ibn Sziná Azt mondja: igen; úgy tűnik, hogy a lélek azonos ezzel az öntudattal (ld. Descartes)
- Ibn Sziná célja teljesen más volt, mint Descartes-é: a lélek anyagtalanságára akarta felhívni a figyelmet
- a lélek továbbélése a halál után vs. a si’iták testi feltámadása

2. Esszencia és létezés
- mu’tazilita dolog-értelmezés (shay): lehet létező: mawdzsúd; nem létező: ma’dúm
- a nemlétező dolog problémája: a nemlétező dologisága (sayiyya al-ma’dúm): mi is pontosan egy nemlétező dolog? hol van? Istenen lebül, vagy kívül? ami aztán létezővé vált (Korán 16,4o) a lehetetlen dolgok még csak nem is nemlétező dolgok (semmiből való teremtés)
- al-farábi: a létezés és a dolog nem felcserélhető fogalmak: Zayd igaz ember; Zayd úgy létezik, mint egy igaz ember; de Zayd nem egy olyan dolog, ami igaz ember;
- Ibn Sziná azt mondja: hogy különbözőképeen beszélünk egy dologról, mint egy tárgyról, és egy dologról, mint létezőről
- ha a dologról, mint tárgyról beszélünk, úgy beszélünk róla, hogy a lényegiségére mutatunk rá, a macskának a macskaságára; ha úgy beszélünk róla, mint létezőről, akkor arra mutatunk rá, hogy van (nem pedig arra, hogy miben különbözik minden egyébtől)
- a dolog és a létezés egyszerre ugyanaz, és egyszerre különböző
- mentális dolgok: pl. a macskaság, csak az elmében léteznek; a valódi dolgok a valóságban léteznek (pl. az én macskám)
- mi a dolgok esszenciája, lényege? (máhiyya) és mi az, hogy létező? (wudzsúd)

3. Az önmagában való létezés szükségszerűsége
- különbséget tesz a szükségszerű létezés és a lehetséges létezés között
- a. önmagában, szükségszerűen létezik (Isten)
- b. szükségszerűen létezik, az okozója (külső) által
c. lehetségesen létezik

A szubsztancia és az akcidens

Arisztotelész – ahogy az az Organonban néha előfordul máshol is – azonban mindezt lét- és ismeretelméleti alapokra is helyezi.

  1. Ti. kimondta, hogy bizonyos dolgok nem mint rész vannak meg valamiben, ennek ellenére attól külön, amiben megvannak, mégsem létezhetnek. Ezeket a félig létező, félig nem létező (önállóan nem létező) dolgokat nevezték el később akcidentális dolgoknak (Arisztotelésznél συμβεβηκóς „szümbebékosz”), röviden akcidensnek.
  2. Ám vannak önálló létezők is, például ilyen a legtöbb konkrét egyedi dolog.

Ezeket Arisztotelész úsziának (ουσíα) nevezte, később és elterjedt nevük szubsztancia.
Arisztotelész kutatásai során a szubsztancia két alapvető és karakterisztikus tulajdonságát fedezi fel. Az egyik, hogy a szubsztancia nincs alanyban, azaz önállóan létezik; a másik, hogy ellentétes tulajdonságai lehetnek. Ez utóbbi semmi másra nem mondható, csak a szubsztanciára.
A Katégoriák akcidensekre vonatkozó megállapításait összegezve úgy látszik, az akcidensek alapvetően kétféle szerepet tölthetnek be. Egyrészt járulékos tulajdonságailehetnek a szubsztanciának (fehérség, jövőbeniség stb.); másrészt pedig olyan birtokai, melyek nem mint egy rész vannak a szubsztanciában (tudás). Az akcidensek nyelvileg is különböznek a szubsztanciától (ti. hogy általában melléknevek, vagy nem főnévből képzett főnevek; és nemigen lehetnek mondatok alanyai), ezen kívül nem léteznek önállóan, csak mint valaminek a járulékos tulajdonságai, továbbá ha egy akcidens állítható egy szubsztanciáról, akkor meghatározása nem állítható, míg ez utóbbi a melléknévként-tulajdonságként használt szubsztanciákra nem igaz (például ha egy bizonyos ember fehér, állítható róla az hogy fehér, ettől még a „fehér” tulajdonság meghatározása, fogalmi lényege nem állítható róla – különben az ember nemcsak fehér, de fehérség is lenne – ám ha egy bizonyos emberről mondjuk, hogy ember, akkor nemcsak az „ember” szó, de e szó jelentésének meghatározása is állítható erről az emberről, például hogy kétlábú, tollatlan stb.).
A szerint a két szempont szerint, hogy egy név állítható-e valamiről, és hogy önállóan létezik-e (igaz-e, hogy „nincs alanyban”), vagyis a név általánossága és lényegisége szerinti két-két lehetőség kombinációi alapján négyféle név létezhet:

  1. Az egyediek és önállóan létezők az egyedi szubsztanciák. Például Arisztotelész, egy konkrét ló;
  2. Az egyediek, de nem önállóan létezők az egyedi akcidensek, például egy bizonyos fehérség (=egy adott fehér folt fehérsége, mivel a fehérség nem egyadott része a fehér foltnak, de mégis a sajátja olyannyira, hogy a folttól elválasztva nem is létezhetik. A folt mintegy az anyag, a fehérsége pedig a forma);
  3. Az általánosak, de mégis önállóan létezőek az általános vagy másodlagos szubsztanciák. Bár Arisztotelész, a szubsztancia kategória jellemzésekor (5. fejezet, ld. lentebb) fejtegetésekbe bocsátkozik arról, hogy a másodlagos szubsztanciák kevésbé léteznek, mint az elsődlegesek, az egyediek, de azért még létezést tulajdonít nekik. Ma azt mondanánk, az ide tartozó nevek leginkább az általános fogalmak nevei.
  4. Az általánosak, de önállóan nem létezőek az általános akcidensek: például tudás, emberség mert ezek csak valakié vagy valamié lehetnek.

- a létező
a. szubsztancia – nincs alanyban, azaz önállóan létezik; lehet az anyagban vagy nem;
a.1. anyagban van
a.2 nincs anyagban
a.2.1. maga az anyag
a.2.2. az anyaggal együtt van
a.2.3. se nem maga az anyag, sem együtt az anyaggal

- négyféle szubsztancia:
1. az anyag formája (ahogy a lélek van az anyagban) (a.1)
2. anyag forma nélkül – abszolút anyag, amelynek nincs aktuális létezése, hanem csak egy mentális konstrukció (a.2.1)
3. anyag és forma összetettsége – ahogy egy ember az anyag és forma összetett egysége (a.2.2)
4. forma, anyag nélkül (Isten) (a.2.3)

b. akcidencia – minőség, mennyiség, viszony, idő, hely, állapot, akció és reakció

- egy dolog létezése szükségszerű vagy lehetséges (kontingens)
- szükségszerű létezés: nem lehetséges, hogy másképp legyen 1+1 = 2; ha a dolog, amihez tartozik, nem létezik, logikai lehetetlenség lép fel; ha azt mondom, hogy Isten, ezzel egyúttal a létezést is állítom; nem lehetséges logikailag azt mondani, hogy Isten nemlétező; (az ontológiai érv egyik hibája); nem lehetséges a tagadása
- lehetséges létezés: jövőre a tél hidegebb lesz.

- a szükségszerű létezés vagy önmagánál fogva tartozik a dologhoz, vagy másnál fogva;
- az égés szükségszerű, de nem önmagában véve, hanem két dolog találkozása miatt: az egyik, ami képes égetni, és a másik, amelyik képes égni
- ami önmagától fogva szükségszerű, annak nem lehet más oka
- a lehetséges létezők nem lehetnek örökkévalók sem szükségszerűek, mert magukban hordozzák a lehetségességet
- ez vezet Istenhez, mint egyetlen önmagában szükségszerű létezőhöz – Első ok

Al-Gazáli 1o58-1111 (ابو حامد محمد ابن محمد الغزالی)

- A filozófusok inkoherenciája
- három dolgot minősít takfírnak (hitetlenségnek):
1. a testi feltámadás tagadását
2. azt, h Isten az egyedi dolgokat csak általános értelemben ismeri
3. és a világ örökkévalóságának tanát; ISZ: a világ, noha Isten az oka, vele együtt örökkévaló

- nem tudják bizonyítani sem a teremtést, sem a lélek spiritualitását
- Istenben az esszencia és a létezés egy és ugyanaz
- Isten akarata által magát potencialitásba fordítja
- okság: nem független Isten akaratától
- az oksági viszonyok látszólagosak, és arra a szokásra vezethetők vissza, hogy az emberi elme két hasonlóan történő dolgot összekapcsol (Hume)
- Isten létezése egyedi; negatív teológia; isteni attribútumok: különböznek Isten esszenciájától
- potentia absoluta et ordinata Dei: Ockham, Duns Scotus, Aquinói; Isten képes arra, hogy extra legem cselekedjen, de nem teszi, mert a gondviselésével igazgatja a világot; teremthetett volna jobb világot is

Május 14, 2012 | Categories: filozófia, iszlám tudománytörténet, korán, arab történelem, metafizika, arab filozófia, Bevezetés a középkori muszlim teológiába és filozófiába 12 tavasz, Saját órák | Hoszzászólás »

hand out 7

A kalám kozmológiai istenérve

- Isten, mint első ok
- Arisztotelész, Johannes Philoponus, al-Kindi, Saadia Gaon, al-Gazáli, Ibn Rusd, Aquinói, Sz. Tamás, Szent Bonaventura

- az érv rekonstrukciója:
1. minden létezőnek van oka
2. a teremtés létének van kezdete
tehát
3. a teremtésnek van oka
4. mivel fizikai oka nincs, ezért az ok személyes, és Isten létében keresendő

- az oksági viszonyban visszafelé kell legyen egy első ok
- Arisztotelész: minden mozgás egy más mozgásból származik, ezért kell legyen egy első mozgató
- al-Kindi érvelése:
1. az univerzumnak mindegy volt, hogy létezik-e vagy sem, ezért kellett egy ok, amely a létezésbe hívja (implikálja azt, hogy a világ nem örök, hanem teremtett valóság)
2. Isten egysége; csak Isten egy, minden más a sok kategóriájába tartozik; szubsztancia – akcidencia; egyedül Isten létezése szükségszerű, minden más esetleges, függő, csak bizonyos feltétel teljesülése esetén igaz;
3. nem lehet a végtelenségig visszamenni az időben, kell legyen egy kezdet (AT); al-Gazáli szerint azonban ez elméletileg lehetséges

2. kalám
- Isten attribútumait logikai úton kell bizonyítani; minden vers, amelyik az attribútumokról szól, a homályos versek közé esik; Málik: feltették neki a kérdést, hogy hogyan ül Isten a trónjára; az, hogy ott ül, világos, az, hogy hogyan, az nem kikutatható, és az erről szóló beszéd újítás;
- Ibn Habnal: a Korán Isten Beszédének, mint attribútuimának egyik tartalma
- Istennek van esszenciája (zát), és öntudata (nafs), és 99 csodálatos neve – a tradicionalisták nem kérdezték, hogy ez hogyan van Istenben
- a logika szerepe: vita Bagdadban Abu Said asz-Sziráfi (979), egy arab filológus és Abu Bisr Mattá bin Yunus (94o), keresztény logikus között; a logika egyetemes eszköz, vagy csak a görög nyelvre igaz
- a trad. azt mondják, hogy a logika a görög nyelv terméke, és nem lehet az Arabra alkalmazni – a logika hitetlenséghez vezet; aki logikával foglalkozik, az eretnek; a másik oldal szerint a logika hasznos eszköz a megértésben; Ibn Hazm szerint a logika nem pótolja a kijelentést, de a logika segítségével meg lehet védeni azt;
- pl. az ok-okozat összefüggést nem lehet kivetíteni az Isten-ember viszonyra, mert ebben a helyzetben a viszony nem szükségszerű (Ibn Hazm felveti az ontológiai istenérv egyik nagy problémáját); Isten összehasonlíthatatlan, semmit sem lehet róla predikálni;

3. falszafa

A filozófusok
al-Kindi (mh.87o)
- egyik fordítói kör: Hunayn Ibn Ishaq (8o8-873) és fia, Ishaq ibn Hunayn (mh. 91o) – logikai corpusz, Galénosz orvostud. műve, természettudományos érdeklődés
- művei 9o%-a elpusztult, valószínűleg egyrészt Mutawakkil (821-861) kalifa idejében, aki üldözte a racionálisokat, vagy ha nem ekkor, akkor Hülegü kán idejében (1258, Bagdad ostroma), amikor a Tigrisbe dobálták a könyveket (írja i. Khaldún)
- másik fordítói kör: al-Kindi; ő az arab filozófiai terminológia megalkotója (A definíciókról és a dolgok leírásáról)
- két részre osztja a világot: felső – nem teremtett, láthatatlan // alsó – teremtett – látható
- Az első filozófiáról: a Létező és Isten közé egyenlőségjelet tesz (al-Farábi, és majd Ibn Sziná szerint az első filozófia a létezőről mint létezőről szól, és csak mellékesen Istenről)
- Isten természetéről: elutasítja A. elképzelését, miszerint a világ örök; az érveket Iohannis Philoponustól veszi, miszerint egy teremtett valóság nem lehet végtelen; az idő és a mozgás elkezdődött valamikor;
- negatív teológia: (upanisadok, buddhizmus, ortodoxia, tao)
- wahda: egység; Istenre alkalmazza a kategóriákat: Istenre (az Egyre) semmit nem lehet mondani, mert az már kettő (az, akiről állítom, és az, amit állítok); Ő a tiszta Egy; Istenről nem lehet semmit predikálni, állítani; negatív teológia; al-Kindi ennek ellenére mégis két dolgot állít Istenről: ő Egy, és az egység forrása a teremtményekben; Isten az egyedüli cselekvő, akire semmilyen más cselekvés nem hat; ez a kalámhoz és a mu’tazilitákhoz köti (az attribútumok megtörik Isten egységét)
- kritika: koherensnek látja az egész görög filozófiát
- al-Kindi Arisztotelész-értelmezése a neoplatonikusokon alapul
- sikerül összehangolnia az arisztotelészi, neoplatonikus és teremtésen alapuló elméleteket
- eltávolodik a Korán nyelvezetétől, ennek ellenére számára a teológia és a filozófia is Isten megismerését szolgálja
- minden dologról öt dolog állítható: genus, species, differentia, tulajdonság, akcidencia
- Isten nemcsak a végső ok (A), hanem hatóok is (Ammonius)
- De anima kommentár
- al-Kindi a prófétaságról: a Próféta könnyebben és gyorsabban jut hozzá az isteni üzenethez, és könnyebben adja tovább; a tartalom azonban ugyanaz (!)
- az érzékelhető dolgok befogadása: a próféták ezt befogadhatják álomban az ideákat (ezt majd al-Gazáli kritizálja a Filozófusok inkoherenciájában)
- Nyugaton a természettudományos munkáit ismerik (Optika, Roger Bacon)

al-Farábi (mh. 95o-951), Alfarabius
- logikát tanul (Organon, Második Analitika) Yuhanná b. Haylánnal (keresztény) Bagdadban
- két kiemelkedő keresztény tanítványa volt
- 942-ben Szíriába megy, a Hamdánidák udvarába, Szayf ad-Daula udvarába
- hatást gyakorol Ibn Szinára, Ibn Badzsára, Ibn Rusdra
- művei: a. bevezetések; b. kommentárok (a teljes Organon); c. saját művek
- a Második Tanító
- nem tesz említést sem al-Kindiről, sem ar-Ráziról
- logika és nyelvfilozófia: a logika a nyelv része vagy különálló diszciplína; Af. szerint különálló
- hat princípiumot sorol fel: 1. az első ok (Isten); a másodlagos okok (angyalok); 3. az aktív nousz (Szent Lélek, a kijelentés angyala); 4. a lélek; 5. a forma; 6. az anyag
- az Első Ok szubsztanciájából kifolyólag különbözik minden mástól, és semmi másnak nem lehet ugyanolyan exisztenciája (mert akkor kettejüknek már lenne egy valamijük, amin osztoznak)
- kommentár v. parafrázis: Kategóriák, De interpretatione, Első Analitika, Második Analitika, Topika, Szofisztikus cáfolatok, Retorika, PoétikaPorf. Eiszagogé,
- logika-vita: AF megpróbálja átültetni a görög terminológiát
- a legszisztematikusabb korai gondolkodó
- politikai filozófia; Majmonidész szerint ő a legfontosabb előd;

ar-Rázi (864-925 v. 933), Rhazes

- elsősorban orvosi munkáiról híres
- Timaiosz-kommentár, Apológia
- ő a legkevésbé ortodox az összes gondolkodó közül
- a lélek: szubsztancia, ahogy Arisztotelésznél is
- az önálló gondolkodást többre becsülte, mint a közmegegyezést – mindenki tud gondolkodni, nincs szükség közvetítőre.  (próféta)
- a Próféták az ördögtől valók, csak háborúságot, vérontást és romlást hoznak
- az ész Isten egyetemes adománya – ez Isten vezetése
- Isten, Lélek, Tér, Idő, Anyag – örök létezők
- gnosztikus, neoplatonikus lélek-tan
- az atomizmus természettörvény, nem doktrína (kalám)
- Nyugaton orvosi munkáit ismerik és használják a 16. sz-ig

 

Április 27, 2012 | Categories: iszlám tudománytörténet, iszlám, korán, arab történelem, arab filozófia, Filozófia, Bevezetés a középkori muszlim teológiába és filozófiába 12 tavasz, Saját órák | Hoszzászólás »

hand out 6

1. Neoplatonizmus. CE 3. sz.

- Platón és a korai platonisták, Plótinosz, Ammonius Saccas (aki Plotinos és Órigenész tanítója is volt)
- a platóni kozmológiát ötvözték az egyiptomi és zsidó tanításokkal
- Plotinos tanításait tanítványa, Porphüriosz foglalja össze az Enneászokban
Az EGY
- a lét forrása és az egyedüli létező, mindennek az oka és eredete, a legfőbb jó
- nincsenek attribútumai, mert az már az abszolút limitálása lenne
- folyamatosan létrejön belőle a világ, emanál, anélkül, hogy az Egy megmozdulna, vagy változás lépne fel benne
- dinamikus pantheizmus
- a létezők koncentikus körök alapján egyre kevésbé telítettek az Egy-gyel
- amikor az egy emanál, létrehozza a nousz-t, amelyik tökéletes képe az Egy-nek, de mint létrehozott dolog, teljesen más
- ez még nem fizikai létező, de ez hozza létre a látható világot, ő a Demiurgosz
- a nousz hozza létre a világlelket; ez egyrészt a nouszhoz tartozik, másrészt sok lelket tartalmaz, amelyek a látható világot választják majd
- a lélek az, ami megnyilvánul a látható világban
- az anyag a rossz
- a léleknek vissza kell térni az Egy-be (henosis)
- nincs Sátán, lélek halhatatlansága (pre-exisztencia, halhatatlanság)
- Logosz: a sztoikusoknál és a kereszténységben fut be nagy karriert
- Parmenidész, Platón, Arisztotelész, Pltótinosz:
az ideák: A „harmadik ember”-érvet Platón Parmenidész című dialógusában olvashatjuk. Az érvet Platón állította fel, az elnevezés viszont Arisztotelésztől származik. Az érv segítségével belső ellentmondások mutathatóak ki az ideaelméletben.
Az érv:

Azt hiszem, te ilyen meggondolás alapján gondolod azt, hogy mindegyik idea – mint egység – létezik: amikor sok dolog nagynak tűnik előtted, ha végignézel rajtuk, úgy látszik, hogy egy bizonyos forma azonosan van meg valamennyin: s ezért gondolod a Nagyot: egységnek.

– Igazat mondasz – felelte.

– Ha mármost magát a Nagyot és a többi egyes nagy tárgyat, együtt valamennyit egy pillantással átfogod lelkedben, nemde ismét egy újabb Nagy – mint egység – fog feltűnni, amely által mutatkoznak szükségképpen nagynak mind az előző dolgok?

– Úgy látszik.

– Tehát egy másik ideája a Nagyságnak fog feltűnni, amely magán a :Nagyságon és a benne részesülő dolgokon túl bukkan elő; de mindezeken túl megint egy másik, és őáltala lesznek nagyok az összes előbbiek; és így az ideák mindegyike nem egy lesz, hanem végtelen sokaságú. (Platón :Parmenidész, 132a–b)

Arisztotelész: A „harmadik ember”nek elnevezett érv rekonstrukciója:

  1. Azt állítjuk, hogy két természeti létező (pl. két ember) azáltal hasonló egymáshoz, hogy mindketten részesültek az Ember ideájában.
  2. Nyilvánvaló, hogy az Ember ideája maga is ember formájú.
  3. Tehát az Ember ideája hasonló a hús-vér emberekhez.
  4. De 1. tételünk értelmében a hasonlóság csak a részesedés segítségével magyarázható. Ezért, ha az emberek és az Ember ideája hasonlóak egymáshoz, ez csak úgy magyarázható, hogy részesültek az Ember egy másodfajú ideájában („egy harmadik emberben”).
  5. „A harmadik ember” hasonlósága az előbbi kettőhöz föltételezi egy harmadfajú ember-idea létezését és így tovább a végtelenségig.

Plótinosz: P. azonosítja az ideákat a nousz-szal és a Demiurgosszal – a Létező, a Nousz és az Idea ugyanaz; Platónnál az ideák ideája megoldatlan kérdés; a középső platonizmus azonosítja a Jót (Az állam, az ideák forrása) a Timaiosz Demiurgoszával; Plótinosz viszont a Jót a Parmenidésznél található Egy-gyel azonosítja, amelyik létezik, tehát több; az Egy három princípiuma: a Jó, az Nousz és a Lélek; Parmenidész szerint minden létező magában hordja a szükségszerű létezést; a nemlétből nem keletkezik semmi; így az Egy a létző mögött levővé váli Plótinosznál
- Porpyüriosz: elrendezi Plótinosz életművét, az ő hatására Arisztotelész bekerül a neoplatinikusok kommentált korpuszába, és megírja az Eiszagogé-t, ami bevezetés az arisztotelészi logikába

- Abbászida kalifátus
- a központ nagyon hamar átkerül Medinából Irakba; előbb Kúfa és Bászra, majd Bagdad; a keresztény központ Szíria
- Arisztotelész teológiája: az Enneádok parafrázisa (Ibn Na’ima al-Himsi);az előszót al-Kindi írta; ebben: az Egy, a Nousz és a Világlélek (ezek nem arisztotelészi kategóriák, hanem plótinoszi)

2. a kalám
- dialektikus teológia – teológiai érvek viták és érvek által
- a jogtudósok nem szerették
- a kalám jellemzője, hogy speciális módon kezeli a tárgyát – szükség van vitapartnerre
- qadar, khiláfa, fitna, ta’wíl (a Korán magyarázata), prófétaság, eszkhatológia, muhkamat (világos) és mutasahibat (vitatott), halálos bűn (murtakíb al-kabira) – káfir (aki megérett a pokolra): háridzsiták: ezzel vége; murdzsiták: ő továbbra is muszlim; a bűn nem hat senkire, aki muszlim;
- al-Imran (3) 7 Ő az, aki leküldte hozzád az Írást. Ebben vannak egyértelmű Áják, ezek adják az Könyv anyját (ummul­kiteb), és vannak mások, több értelműek (mutesebihetun). Azok, akiknek a szívében tévelygés lakozik, azt követik, ami többértelmű belőle áhítozván a széthúzást (fitneh), s azt, hogy a maguk szája íze szerint értelmezzék azt. Ám e verseket senki nem tudja értelmezni, csak Allah. Azok azonban, akik szilárdak a tudásban, azt mondják: “Hiszünk benne. Minden a mi Urunktól ered.” Ám csupán azok hajlanak az intő szóra, akiknek van eszük.

qadariyya: hatalmuk van (qudráh) a cselekedeteik felett; sőt, Isten nem szól bele a világ menetébe (teizmus);
dzsabriyya: nincs szabad akarat, minden úgy történik, ahogy Isten akarja
- 68o – Kerbelai csata: Husszain megölése (M. unokája)
-  szabad-e Istenről beszélni, és nem kételkedés-e?
- aql: (tudományos érv), naql: hagyomány
- ithbát: a Korán szó szerinti értelmezése – - tasbih: antropomorfizmus
- ta’wil (interpretáció) – tanzih (transzcendencia)
- aql – naql
- Isten attribútumait logikai úton kell bizonyítani; minden vers, amelyik az attribútumokról szól, a homályos versek közé esik; Málik: feltették neki a kérdést, hogy hogyan ül Isten a trónjára; az, hogy ott ül, világos, az, hogy hogyan, az nem kikutatható, és az erről szóló beszéd újítás;
- Ibn Habnal: a Korán Isten Beszédének, mint attribútuimának egyik tartalma
- Istennek van esszenciája (zát), és öntudata (nafs), és 99 csodálatos neve – a tradicionalisták nem kérdezték, hogy ez hogyan van Istenben
- a logika szerepe: vita Bagdadban Abu Said asz-Sziráfi (979), egy arab filológus és Abu Bisr Mattá bin Yunus (94o), keresztény logikus között; a logika egyetemes eszköz, vagy csak a görög nyelvre igaz
- a trad. azt mondják, hogy a logika a görög nyelv terméke, és nem lehet az Arabra alkalmazni – a logika hitetlenséghez vezet; aki logikával foglalkozik, az eretnek; a másik oldal szerint a logika hasznos eszköz a megértésben; Ibn Hazm szerint a logika nem pótolja a kijelentést, de a logika segítségével meg lehet védeni azt;
- pl. az ok-okozat összefüggést nem lehet kivetíteni az Isten-ember viszonyra, mert ebben a helyzetben a viszony nem szükségszerű (Ibn Hazm felveti az ontológiai istenérv egyik nagy problémáját); Isten összehasonlíthatatlan, semmit sem lehet róla predikálni;

3. A kalám irányzatai

As’ari: ( الأشعرية al-Asha`riyya or الأشاعرة al-Ashā`irah) Abu al-Hasan al-Ash’ari (d. 324 AH / 936 AD). T
- a tudás öt útja: aql, Korán, szunna, idzsmá, qiyász
- Isten egységét és attribútumait teljesen felfogni emberileg lehetetlen
- noha az emberek rendelkeznek szabad akarattal (jóra való törekvés), semmit nem tudnak létrehozni a világban, mert minden Isten akarata (ez jelenik meg Hume és Berkeley filozófiájában is, az okségfogalomban)
- a morális igazságról való tudás a kijelentés alapján érkezik, és nem a priori tudott dolog, vagy nem vezethető le empirikus módon
-

Athari / aszari
- Athari ( أثري); a szó szerinti értelmezést pártolják, elvetnek mindenféle magyarázatot;

Maturidi (  ماتريدي)
- középút az aql és a naql között – kijelentés, de nem utasítja el az ész használatát, mivel erre maga a szöveg is bátorít
- nem magyarázza túl a szöveget
- elfogadja a hagyomány bizonyítékait (elutasítja a gyenge hadíszokat)
- elfogadja a sari’at
- a hit nem nő, vagy csökken, hanem a kegyesség (taqwa)
- a nem-muszlimok üdvözülnek-e? Isten léte annyira nyilvánvaló, hogy lehetőségük van a hitre (természeti teológia, Acs.17, Római levél)

Murdzsia ( المرجئة)
- a háridzsiták ellenfelei a bűn tekintetében; egyedül Isten dönti el, ki az igaz, és ki nem (reformáció, látható és láthatatlan egyház, üdvbizonyosság)
- az alávetettség fontosabb, mint a jó cselekedetek
-

Mu’tazila ( المعتزلة‎) – Bászra, Bagdad;
- az abbászida kalifátus alatt
1. at-tawhid: Isten egységének tana; tagadják, hogy istennek lennének attribútumai; Isten ontológiailag teljesen különálló kategória, semmit nem lehet róla predikálni
2. al-’adl – isteni igazság; a rossz jelenléte a világban; szabad akarat; ha a gonosz cselekedetek Istentől vannak (dzsabr), akkor a büntetés értelmetlen; a választás képessége;
3. Al-Wa’d wa al-Wa’id الوعد و الوعيد – ígéret és fenyegetés; Isten nem vonja vissza a szavát (murdzsiták); az ígéret ígéret marad, a fenyegetés pedig fenyegetés
4. Al-Manzilah bayna al-Manzilatayn المنزلة بين المنزلتين – a köztes pozíció; akik halálos bűnt követnek el, nem hívők, de nem is hitetlenek, hanem a kettő között (purgatórium????); a hit tartalma, hogy tudomása van az egyisten létezéséről;
5. Al-amr bil ma’ruf wa al-nahy ‘an al munkar الأمر بالمعروف و النهي عن المنكر – a jó megparancsolása és a rossz megtiltása – (a dolok lehetnek: 1. jók, 2, ajánlottak; 3. közömbösek; 4. kerülendők; 5. rosszak)

- az ember legfőbb kötelessége, hogy az eszét használja
- az emberi intellektus az, ami az embert Istenhez vezeti;
- a kijelentés megérthető, felgogható
- hadísz: a hadísz hitelességének kérdése; amelyeket csak egy vagy két ember hagyományozott, azok alkalmatlanok arra, hogy vallási igazságokra következtessünk, viszont jogalkotásra jók; tartalmi különbségtétel !!!!!!!!

Záhiri: (Ẓāhirī ( ظاهري‎) – jogi és tudományos iskola; Korán, szunna, idzsmá; (szimpatizánsok: Buhári, Tabari, Ibn Hazm, Ibn Arabi)

Április 24, 2012 | Categories: iszlám tudománytörténet, iszlám, korán, arab történelem, metafizika, iszlám jog, arab filozófia, Filozófia, Bevezetés a középkori muszlim teológiába és filozófiába 12 tavasz, Saját órák | Hoszzászólás »

hand out 5

A négy ortodox kalifa kora

632–634   Az első kalifa, a Próféta apósa és barátja, Abú-Bakr lesz. Uralkodásának két évét a beduin törzsek lázadásának (ridda) leverése jellemzi. Ezek a harcok vallási és politikai jellegűek. A ridda hőse Kálid ibn al-Válid. Medina lesz Abú-Bakr és az őt követő két kalifa uralma alatt az arab világ központja.

633. május   Az egyik legfontosabb, az ún. hitehagyottak elleni akrabai csatában Abú-Bakr győz. Ennek következtében az Arab-félsziget központi részei is a muszlimok ellenőrzése alá kerülnek.

634   Kálid ibn al-Válid serege másik három arab hadtesttel legyőzi a bizánciakat a Jeruzsálem és Gáza között levő Adzsnádainnál, így gyakorlatilag nyitva áll az út Palesztina felé. Ezek az első muszlim hódítások Arábián kívül.

Ebben az évben meghal Abú-Bakr, halálos ágyán kinevezi utódát, a Próféta egy másik társát, Omárt.

634–644   I. Omár kalifa uralma a nagy hódítások első hullámának a kezdete, melynek során az arabok kiterjesztik uralmukat Szíriára, Egyiptomra, Perzsia távoli területeire és más országokra.

635   Damaszkusz meghódítása.

636   A Jordán folyó egyik keleti mellékágánál, a Jarmúk völgyi csatában a bizánciak vereséget szenvednek az araboktól. Ennek következtében arab fennhatóság alá kerül Szíria, amelyet négy katonai tartományra osztanak.

637   A kádiszíjai csatában az arabok legyőzik a perzsákat, és azután megszerzik központjukat, Ktésziphónt és Nyugat-Perzsiát a szászánidáktól.

638   Jeruzsálem meghódítása.

639   I. Omar kalifa testvérének, Szíria helytartójának halála után unokatestvérét, a későbbi I. Muávija kalifát teszi helytartóvá.

639-642   Az arabok meghódítják Egyiptomot.

640   Az arabok elfoglalják az örmény fővárost, Dvínt.

641   Az arabok elfoglalják Moszul városát.

A nihávendi csata a perzsák ellen, amelyben III. Jazdagird szászánida uralkodó megmaradt seregei végzetes vereséget szenvednek.

642   Amr meghódítja Pentapoliszt.

642   Habíb ibn Maszlama és Szalmán ibn Rabía hadjáratai Örményország északkeleti  területei ellen. Al-Báb elfoglalása.

643   Amr elfoglalja Tripolisz városát.

644   I. Omár kalifát meggyilkolják; utóda a súra választása következtében Mohamed egy másik társa, Oszmán lesz.

644–56   I. Oszmán kalifa uralkodása.

645   Amr hadvezért az új kalifa, I. Oszmán visszahívja; ezt kihasználva a bizánciak visszafoglalják Alexandriát. Amrot azonban visszarendelik Egyiptomba, és Nikiunál megveri a bizánciakat.

646   Amr újból bevonul Alexandriába, ezzel Egyiptom végleg muszlim uralom alá kerül.

647   Muávija behatol Kappadókiába, és adófizetésre kötelezi Kajszaríja (Caesarea) városát. Innen Frügiába indul, ahol sikertelenül ostromolja Amorion városát, majd végigrabolva a tartományt visszatér Damaszkuszba.

649   Muávija megtámadja Ciprust, és elfoglalja fővárosát. Bizánc hároméves fegyverszünetet kér, és adófizetésre kötelezi magát.

649–650 Az arabok elfoglalják Perszepoliszt, Irán déli fővárosát, a zoroasztriánusok központját.

650   Az arabok harmadik hadjárata Örményország ellen.

652   Az arabok elfoglalják Örményországot, és támadást intéznek a Kaukázuson keresztül a Kazár Birodalom ellen, de vereséget mérnek rájuk.

Az első arab támadás Szicília ellen.

653   I. Oszmán kalifa meghatározza a Korán elfogadott változatát.

654   Az arabok rövid időre megszerzik Anküra (ma Ankara) városát.

655   Sor kerül az első arab–bizánci tengeri ütközetre a lükiai tengerparton, ahol a bizánciak megsemmisítő vereséget szenvednek.

656. június 17.   I. Oszmán kalifát medinai palotájában meggyilkolják. Medinában Alit választják meg kalifának.

656–661   Ali kalifátusa. Ő a Próféta unokatestvére és veje volt. Uralmát kétségbe vonja Muávija, aki Szíria kormányzója, ami az első polgárháború (fitna) kirobbanásához vezet.

656. december   Az Ali és Aisa közötti csatából, a bászrai „tevecsatából” Ali kerül ki győztesen.

657   Muávija és Ali közötti csata Sziffinnél, amiben Ali volt fölényben. Azonban Ali elfogadja a békés ajánlatot, hogy a vita tisztázására semleges döntőbírákat kérjenek fel. A háridzsiták elhagyják Alit.

658   Az adruhi döntőbíráskodás Ali ellen dönt. A szíriai csapatok kikiáltják Muáviját kalifának.

658. július   A nahraváni csatában Ali legyőzi a szembeszegülő háridzsitákat.

661   Alit egy háridzsita merénylő meggyilkolja. Ali fia, Haszan lemond a kalifátusról Muávija javára.

 

Mazhabok

a. Hanafita madzhab

A legelső madzhab a hanafita, Abu Hanífa (699-767) jogtudós, eredetileg kúfai kalmár köré szerveződött. A muszlim jogtudomány (fikh) elismert szakértőjeként síkraszállt az Omajjádok legitimitása mellett. Úgy vélte, az alattvalói részről tanúsított jámborság és a vallási türelem az uralkodókat is megilleti, amennyiben azok “megérdemlik”. Tanításának központi eleme a közösség és az uralkodó viszonya, amelynek vonatkozásait szőrszálhasogatásig menő vitákban finomítottak, amíg az igazságos társadalomról alkotott Korán-képet a valós viszonyokhoz igazították.

A Korán meglehetősen kevés jogi támpontot nyújtott a társadalom akkori állapotára vonatkozóan, ezért a Prófétáról és környezetéről gyűjtöttek elbeszéléseket és történeteket (hadísz), hogy összehasonlítsák az adott jogi problémát a Próféta és környezete cselekedeteivel. Ezzel párhuzamosan a muszlim közösségekben kerestek szokásokat (szunna), amelyek eredetét próbálták visszavezetni a Prófétára vagy annak egy társára. Ezzel megbízható tudásra (ilm) tehettek szert, ami segített dönteni a jó és a rossz között.

Mivel a hanafita iskola nagy teret enged a személyes értékelésnek (rá’i), rugalmasnak és liberálisnak tartják. Abu Hanífa úgy vélekedett, hogy a jogtudósnak akkor is képesnek kell lennie helyes jogértelmezést, ítéletet alkotni, ha az adott kérdésben nincs a hadíszokban vagy a szunnában odaillő példa.

A hanafita iskola az Abbászidák és az oszmánok állami irányzata volt, Irakban, Törökországban, de Közép-Ázsiában és Pakisztánban is vannak fontos jelenkori csoportjai. A muszlimok egyharmada tartozik ma a hanafita irányzathoz.

c. Málikita madzhab

A főként szokásjogra alapozó málikita irányzat Málik ibn Anaszról (715-795) kapta a nevét, aki a Próféta medinai viselkedését vizsgálva alakította ki jogi rendszerét. A masznava, vagyis a muszlim közösség érdekeit helyezi tanításának középpontjába. Muvatta (Járt út) című munkája a Próféta és a medinai közösség eredeti szokásainak (szunnájának) összefoglalása. A muszlim Spanyolországban és a Magreb-államokban elterjedt iskola volt, a mai Észak-Afrika, Magreb-államok, Mauritánia, Nigéria, Szudán, Kuvait első számú jogi iskolája.

d. Sáfiita madzhab

A harmadik irányzat a sáfiita. A szegény gázai családból származó jogtudós, Muhammad ibn Idrísz as-Sáfii (767-820), aki Málik ibn Anasz tanítványa volt, úgy vélte, méltatlan lenne az iszlámhoz, ha fő törvényeit egyetlen város vagy egy közösség eredeti szokásai alapján határoznák meg. Helyesebbnek tartotta, hogy a jogrendet a hadíszokra, vagyis a hagyományokra alapozzák, hiszen az tágabb kitekintést nyújthat a formálódó muszlim birodalomra. Sáfii rendkívül fontosnak tartotta, hogy a hagyományok átöröklésének folyamatát kizárólag megbízható, forrásokkal alátámasztott közvetítők útján lehessen igénybe venni a jogalkotás folyamatában. Ha a lánc megszakad vagy a forrás nem megbízható, a hadísz nem használható jogforrásként, mivel nem hiteles. A jogtudós fellépésével megpróbálta összehangolni Abu Hanífa által preferált idzstihád (önálló jogi vélemény) és a hadíszok fontosságát hangsúlyozó iskolák tanításait. A jog négy forrását határozta meg: A Koránt, a Próféta szunnáját, a közmegegyezést (idzsma) és az analógiát (kijász).[7] Analógia alkalmazására abban az esetben kerülhet sor, ha olyan új esetek merülnek fel, melyekre nézve a biztos tudást biztosító források (Korán, szunna, idzsma) nem tartalmaznak. Egy jogi vélemény kialakítása során a döntő szó al-Sáfii tanítása szerint az idzsma, amely még akkor is mérvadó, ha a másik három jogforrás az adott kérdésben nem tartalmaz fogódzót. Sáfii jelentősége abban állt, hogy ösztönözte a hadíszkutatást, mindenekelőtt al-Buhári (†870) és Muszlim ibn al-Haddzsádzs (†878) munkái révén, így a saría két jelentős hadíszgyűjteménnyel is bővült, amely igyekezett egységes keretbe foglalni a muszlim hitgyakorlatot az arab világban.

A saria, Málik ibn Anasz és as-Sáfii munkája nyomán, nem csak az egyszerű muszlim hívő számára jelölte ki a vallási élet határait , hanem magukat az uralkodókat is figyelmeztette hatalmuk korlátaira. A kalifák már nem a Próféta örökösei a szó szakrális értelmében, hatalmuk nem önmagától való és természetes, hanem ők is alávetettjei a saríának, amelyet a megbízható jogforrások határoznak meg. A kalifák elsődleges feladata a muszlim értékek és a törvény védelme, betartatása. Az az eszme, hogy a törvény előtt a kalifától a koldusig minden muszlim egyenlő, új vonásként jelent meg a középkori világban, és hosszú távú következményei voltak az iszlám fejlődése során. Mivel isten és ember között nincs helye közvetítőnek, nem jelenik meg a papság rendje és hierarchiája a társadalmi rétegződés és a kulturális élet folyamataiban.

e. Hanbalita madzhab

A negyedik irányzat a hanbalita madzhab, amely Ahmad ibn Hanbal (780-855) nevéhez fűződik, aki a racionális irányzatokkal ellentétben ragaszkodott a Korán antropomorfisztikus elképzeléséhez. Ibn Hanbal számára Abu Hanifa és a ra’i (személyes értékítélet) módszere elfogadhatatlan volt, és ezért támadták a hanafita iskola képviselőit. A hanbalita iskola viszonylag kicsi, konzervatív, igen vallásos és szigorú tradicionalizmust képviselt. A hadíszt szinte szó szerint értelmező tanítása harcosan szemben állt az inkább racionalista elveket valló[8] másik három iskolával. Az iskola szerint Mohamed és társainak cselekedetei, életvitele és erkölcsi felfogása minden muszlim számára szigorúan követendő, és csakis ezzel teljesíthetik a Korán parancsát és isten akaratát. A hanbaliták nem maradtak meg a szellemi vetélkedés szintjén, hanem tanaikat sokszor erőszakkal érvényesítették. Harcos hanbaliták csapatai dúlták fel a korabeli városi élet színtereit, üzleteket támadtak meg, hangszereket törtek össze, üldözték a dalt, a táncokat és esküdt ellenségeiknek tekintették a szúfikat, akik Istenhez oly módon próbáltak közeledni, amely Mohamed tanaitól teljességgel idegen. Ahmad ibn Hanbal úgy tartotta, hogy a málikiták, hanafiták és a sáfiiták felesleges spekulációkkal ferdítik el az amúgy tiszta és világos tanításokat, ezért károsak.[9] Az évszázadok során az irányzat viszonylagos népszerűtlensége miatt elenyészett volna, ha nem állnak ki mellette neves és művelt jogtudósok, mint például ibn Tajmijja (1263–1328).

A három vallásjogi iskola azonban elismerte a hanbalita tanokat, és az ortodox szunnita iskolák részeként tartotta számon. A hanbalita mazdhab merevsége és szigorú elvei miatt nem volt túl népszerű, de a fundamentalista mozgalmak ibn Hanbal tanításait sűrűn a zászlaikra tűzték. Alapvető szerepe volt a vahhabita mozgalom kialakulásban, a mai Szaúd-Arábia állami irányzata. Kisebb közösségei vannak Szíriában, Algériában, Irakban és Afganisztánban.

Április 24, 2012 | Categories: arab történelem, Bevezetés a középkori muszlim teológiába és filozófiába 12 tavasz, iszlám, iszlám jog, Saját órák | Hoszzászólás »

hand out 4

1. az iszlám 6 parancsa

1. Hit Istenben

2. Hit a prófétákban

3. Hit az utolsó ítéletben

4. Hit az angyalokban

5. Hit a Kijelentett könyvekben

6. Hit az elrendelésben

2. az iszlám öt pillére – arkān al-Islām أركان الإسلام

1. šahāda

2. ṣalāt  - napi ötször: napkelte előtt, délben, délután, napnyugtakor, este; mindegyik meghatározott számú ruku’a-t, leborulást tartalmaz;

3. zakāt – alamizsna-adó

4. ṣawm – napkeltétől napnyugtáig, se étel, se víz; este családi összejövetel

5. hağğ – ḏū l-hiğğa hónapban; előkészület – fehér ruha, kopasz fej, ; a Kába 7x-i megkerülése, aztán 2 rakā imádság; futás a Safā és a Marwa között (Hágárra és Izmáelre emlékeznek); másnap elindulnak Minába;  másnap Arafát hegye, Mohamed utolsó prédikációja – Korán-recitálás, meditáció; napkeltéig ott kell maradni; Muzdalifa – kövek gyűjtése; másnap Mina, a Sátán megdobálása; Ábrahámot háomszor kísérti meg a Sátán, amíg mennek, hogy Izsákot feláldozzák, háromszor utasítja vissza; utána ‘eid al-aḍḥa, állatáldozat; hatodik napon tawaf (Kába-kerülés), vissza Minába; utána búcsú-kerülés, elmennek Medinába, a próféta sírjához;

Április 24, 2012 | Categories: iszlám, korán, Bevezetés a középkori muszlim teológiába és filozófiába 12 tavasz, Saját órák | Hoszzászólás »

hand out 3 – A Korán kialakulása

A Korán kialakulása és története, magyar fordítások

- csak arabul Korán – a nyelve is szent; sokáig tilos volt fordítani;

- nem olvasott, hanem recitált szöveg; ortodoxia;

- mekkai és medinai szúrák: Th. Nöldeke

- mekkai szúrák jellemzői:

rövidek; prófétikusak; bevezető betűk; “soha” szó; ó, emberiség; Ádám és Sátán; utolsó ítélet; Pokol, Paradicsom; ayāt as-siğada; vita a sokisten-hívőkkel és a társítással;

- medinai szúrák:

ğihad; bírói ítéletek; politikai problémák; ti, akik hisztek; könnyed nyelvezet; vita a keresztényekkel és a zsidókkal;

- visszavonható Korán-versek (eltörlés)

- történet: muszlim kutatók vs. nyugati kutatók

- muszlimok: leküldetett, még M. életében leírták pálmalevelekre, és memorizálták; A társak gyűjtötték össze a szúrákat; 633-ben meghalnak 700-an azok közül, akik fejből tudták a Koránt, veszélybe kerül a tradíció; 653/654  – Oszmán féle standard verzió, majd kipontozták;

- a legkorábban fennmaradt kéziratok: Jemen (kb. 700 körüli a másolat)

- a nyugati tudósok mindezeket nem, vagy alig fogadják el;

- a sira problémaköre

- a kijelentés okai (asbāb an-nuzūl (أسباب النزول): négy ilyent ismerünk a 11. századból

- fordítások:

1. fárszi: Az első, nem teljes fordítást Salman al-Farsi, Mohamed egyik kortársa készítette még a 7. században, fárszi nyelvre, a teljes perzsa Korán-fordítás a 9. században készült el a Számánidák részére.

2. latin: 1143-ban Robertus Ketenensis (Robert of Ketton) angol szerzetes Lex Mahumet pseudoprophete, azaz “Mohamed, a hamis próféta törvényei”

3.  francia, angol: franciára (A. du Ryer, 1647), angolra (G. Sale, 1734).

4. nyomtatott Korán: Pagninus Brixiensis adta ki 1530-ban Rómában, az első kritikai Korán-kiadás pedig a gyakran újranyomott Gustav Flügel-féle változat volt (1834).

5. kassai fordítás: 19. sz. ;

1947: Hollósi Somogyi József (töredékes);

80-as évek: Simon Róbert, Mihálffy Balázs;

2010: Serdián Miklós, Kiss Zsuzsanna Halima;

Március 22, 2012 | Categories: korán, Bevezetés a középkori muszlim teológiába és filozófiába 12 tavasz, Saját órák | Hoszzászólás »

hand out 2 – Mohamed élete

Mohamed élete

- Rabia al-Awwal hónapban, 570 körül; – az elefánt évében: Ábraha király, miután elfoglalja Jement, felépíti az ekklésziát (al-Qullayš, القليش), és megtámadja Mekkát, azzal az ideológiával, hogy a pogányságnak vége; állítólag a mekkaiak voltak, akik megszentségtelenítették a templomot; a legenda szerint az elefántok nem akarták Mekkát megtámadni, és egy madársereg jött, és kis köveket dobált a támadókra;

- Banū Hāšim (بنو هاشم), Qurayš (القريش) törzs; korán árva lesz, Abdul Muṭṭalib (عبد المطلب), a nagyapja neveli fel, aki egyenesági leszármazottja Izmaelnek; kereskedő lesz belőle, mert ez az egyetlen pálya, ami nyitva állt előtte (Szíria, Indiai óceán, Mediterraneum)

- 595 – feleségül veszi Ḫadīğát (خديجة بنت خويلد)

- 610 ben, Hira barlangjában (Dzsabal al-Nur) kapja az első kijelentést Gábriel arkangyaltól (96,1-5): “Hirdess Urad nevében, aki teremtett, vérrögből teremtette az embert. Hirdess! A te Urad a legkegyesebb,aki írótollal tanított,megtanította az embert arra, amit nem tudott.”

- elkezd nyilvánosan prédikálni, üldüzések, egy követőjét megölik, egy másikat megkínozzák

- sátáni versek: M. Allah leányairól beszél (Kába istennői), később ezt visszavonja (ennek a történetnek az igazságtartalma igen megkérdőjelezhető)

- 617 – bojkott a klán ellen

- al-isrā’ wa-l micrāğ (الإسراء والمعراج) utazás a legtávolabbi mecsetig (al-aqṣa, لمسجد الاقصى), a Buraq nevű szárnyas ló hátán; amikor odaér, imát vezet Ádámnak, Mózesnek és Jézusnak; utána égi utazás, ahol találkozik a korábbi prófétákkal; majd elmegy a sidrat al-muntaha-hoz, a hetedik ég szent fájához (سدرة المنتهى), ahol Isten megparancsolja neki, hogy a muszlimok naponta ötvenszer imádkozzanak; ez hosszas alkudozás után ötre csökken

- Jeruzsálemet Omár kalifa foglalja el, alatta épül az al-Aqṣa mecset  (Omár mecset) (befejezték 705-ben); M. a legtávolabbi pontra gondolhatott, ahol van egyistenhit; vagy ki tudja; a Szikladóm nem a mecset!

- 619 – meghal Ḫadīğa, és Abū Ṭālib, a nagybátyja; a klán vezetését Mohamed egy ellensége veszi át, aki megvonja a klán védelmét tőle, ami azt jelenti, hogy ha megölik, érte nem állnak bosszút, illetve nem kell vérdíjat fizetni;

- több közösséggel sikertelen tárgyalásokat folytat, majd végül Yaṯrīb-bal sikerül megegyezni

- jelentős zsidó lakosság, 3 zsidó törzs a 2. században, majd 2 dél-arab törzs az 5. században;

- 622 – Hiğra – Mohamed és a követői (muhāğirūn, المهاجرون): Mohamed, Ali 4. kalifa, Omár 2. kalifa, Abū Bakr 1 első kalifa, Bilal ibn Ribah 1. müezzin, Oszmán 3 kalifa;

 

Medinai alkotmány – az umma alapító okirata:

1. Mohamed és követői szerződést kötnek a medinai zsidó, arab, keresztény és pogány törzsekkel;

2. célja, hogy rendezze a törzsi ellentéteket;

3. tartalmazza a közösség védelmét, a vallásszabadságot,

4.Medina, mint haram (tilos benne a csata és a fegyverviselés),

5. a nők biztonsága,

6. adó, bíráskodási rendszer, vérdíj;

7. a folglyokkal való egyenlő, és nem vagyoni helyzet szerinti bánásmód; a foglyokért nem a család, hanem az umma fizeti ki a pénzt;

8. egy hívő nem öl meg egy másik hívőt egy hitetlenért cserébe, mégha az közeli rokon is;

9. a zsidók ellenségeit még akkor sem segítik, ha azok a hívők szövetségesei;

10. a béke feltételei mindenki számára elfogadhatóak és egyenlőek kell legyenek;

11. a háborús szerzett javak az államot illetik;

12. a Qurays az ellenség, senki sem védheti meg őket;

13. ha egy nem hívő megöl egy hívőt, az életével fizet, senki sem oltalmazhatja;

14. a zsidók egyenlő tagok;

15. az idegen, aki védelmebe besznek, olybá veendő, mint vendég;

- nincs meg az eredeti dokumentum, nem is biztos, hogy volt ilyen; a legteljesebb formájában Ibn Isḥāq életrajzában maradt fent;

- 624 – Badri csata: a muszlimok elkezdtek razziákat intézni a mekkai karavánok ellen; a muszlimok egy része a Q-ból származik, de a törzsi szolidaritás megszünt azzal, hogy őket kitagadták a törzsből; független gazdasági helyzetre törekedtek; Rağab hónapban megölik az első mekkait, ami vérbosszút von maga után, ráadásul R. szent hónap (a négyből az egyik), amikor nem lenne szabad ölni;

- egyik oldalon egy 40-50 fős karaván és a Q férfitagjai, másik oldalon 313 muszlim (sokan közülük frissen megtértek); a mekkaiak száma kb. 3x-osa volt a medinaiaknak, akiknek csak 70 tevéjük volt és két lovuk

- a Q azt hitte, ez könnyű győzelem lesz, és nem mozgósította a szövetséges törzseket, s valószínűleg hatalmi vetéledés is volt köztük; a Banū Hāšim nem akart a saját klánja ellen harcolni; Mohamed nyert; 70 vs. 14 áldozat; a hadifolglyokat a muszlimok nem ölték meg;

- 624: ellentét a zsidó törzsekkel, a Banū Qaynuqāca elűzése; nem tudni pontosan, hogy miért, a kiváltó ok egy nő megalázása volt; valszeg gazdasági kapcsolatokat ápoltak a mekkaiakkal, és ezt szerződésszegésnek értékelték;

- 625: Banū Naḍīr: egyik v.: Kacb ibn al-Ašraf, a törzs vezetője, felbíztatta a mekkaiakat, hogy álljanak bosszút; a másik v.: költő volt, és erotikus verseket írt a muszlim nőkről; megölték; az Uhudi csata után a törzs megkérdőjelezte Mohamed vezetői képességeit; megpróbálták megölni; Mohamed kiutasította őket, de nem mentek, erre csata; Mohamed felégette a pálmafáikat; erre elmentek, valszeg Szíriába, egy részük Mekkába;

- 625: Uhudi csata: egál

- 627: Medina ostroma; a medinaiak sáncot ástak (ez addig ismeretlen volt); a mekkaiak nem tudták áttörni; a Banū Qurayza Medina hátában átáll az ellenséghez; mikor már vesztésre álltak, csellel egymás elen uszította a törzseket;

- 630: bevonul Mekkába; elpusztítja a szobrokat és a festményeket

- 632: búcsú-zarándoklat

Március 8, 2012 | Categories: iszlám tudománytörténet, iszlám, korán, arab történelem, Bevezetés a középkori muszlim teológiába és filozófiába 12 tavasz, Saját órák | Hoszzászólás »

hand out 1 – az iszlám előtti időszak

1. A kulturális környezet

- neoplatonizmus és monoteizmus

- akadémiák: Athén, Alexandria

- keresztény teológia: Jusztinosz Martyr (Platón), Órigenész

- a neoplatonista filozófusok a kereszténység legnagyobb szellemi ellenlábasai

- monofizitizmus,

- Antiokhiai iskola: nesztorianizmus (antiokhiai iskola, Mopsuestiai Theodorusz; a két természet elegyítetlenül van egymás mellett; embernek született, később adoptálta Isten, mint Fiút) – Epheszosz 431,449, Kalcedon 451

- szubsztancia, természet, persona, hüposztászisz (Arisztotelész Organon); a vitában a logikus – - Arisztotelész hasznosabbnak bizonyult, mint a teológus Platón; MTH. alkalmazza először a dialektikát a Bibliára, és elveti a platóni allegóriát (szemben áll Órigenésszel)

- Edessa teológiai akadémiája – keresztény exegézis, Organon, Porfüriosz Eisagogé, Az értelmezésről (De interpretatione), Első Analitika, Kategóriák (szír fordítások)

- 431-I. Efezusi zsinat elítéli Nesztorioszt – minden nesztoriánus a Szászánida Perzsiába menekül; 489-ben Zénó császár bezáratja az edesszai akadémiát

- Narsai, az edesszai iskola rektora (húsz év) 471 k Nisibisbe emigrál, ahol új iskolát nyit; a szír kereszténység akadémiája

- Nisibis 600 körül zár be; oka: az utolsó rektor, Henana meg akarja változtatni a curriculumot az eredeti antiokhiai tradíciótól a platonikus-alexandriai felé; ezt a nesztoriánusok árulásnak élik meg

- 529: Jusztiniánusz bezáratja az athéni neoplatonikus akadémiát, az ott oktató tudósok Dzsundisápurban alapítanak új egyetemet (orvostudomány, fizika)

 

2. A törzsi társadalom

- kétféle életstílus: nomád törzsek vs. városlakó törzsek

intézményes változások az iszlám előtt (CE.300-600)

-         két közösség: Bizánc iránt elkötelezett Ġasszánidák (Banū Ġassān), akik részben letelepedtek, és a szászánidák irán elkötelezett Laḫmidák (Banū Laḫm, vagy Manāḏira), al-Ḥīra központtal (Eufrátesz alsó folyása); két erő fenyegette őket: a nomádok és a két birodalom

-         Dél-Arábia arabizálódik

-         Kinda törzsszövetség a szászánidák és a himyáriták közt

-         Etióp Birodalom Akszúm néven, felvették a kereszténységet, ezzel szemben a himyáriták áttértek a zsidó vallásra

-         570 körül átszakad a ma’ribi gát

-         ġasszánidák – jakobita kereszténység (monofizitizmus), laḫmidák – nesztoriánus

-         muruwwa (مروّة): férfiasság eszménye

-         curūba (عروبة): arab szellemiség

-         erős törzsi provincializmus és állandó ellenségeskedés mellett kezd kialakulni az egység

-         áttérés a letelepedett életformára

-         előtérbe kerül a mezőgazdaság, kézművesség, kereskedelem;

-         eltolódik a monarchikus rendszer irányába, kialakulnak a bíráskodás formális jogi intézményei

-         megnövekedik a törzs létszáma, kezdenek foglalkozás szerint csoportosulni

-         a kereskedelem miatt egyes rétegek nagyon meggazdagodnak, a gazdagság beépül az erények közé

A törzsi társadalom (ibn Khaldún)

- kis-nomádok: pl. a törökök, turkománok, berberek, szlávok; nem hatolnak túl méyen a sivatagba, inkább csak a szélén maradnak; birka, marha

- nagy-nomádok: tevetartás, sivatag; kurdok, berberek, törökök, arabok; képesek átszelni a sivatagot;

- IK azt írja, hogy a beduinságból fejlődik ki a városi civilizáció, de ez mai kutatások fényében nem igaz, hanem a teve háziasításával függ össze

3. Mekka az iszlám előtt

- városi kultúra

-         Kába zarándokhely

-         a Qurayš törzs felügyeli

-         a Zamzamot birtokló törzs uralja Mekkát is; stratégiai helyzete miatt pihenőhely, majd kereskedelmi központ, majd saját kereskedők indítása

-         570 az elefánt éve (hadjárat Akszúm és Himyár között, amiben elefántot is bevetettek)

-         Qurayš befolyásának növekedése; kliensi hálózatok Etiópia, Szíria, Dél-Arábia és Iraq felé; pihenőállomások megszerzése, megegyezés a törzsekkel a megfelelő védelem érdekében

-         a gazdagság meggyengítette a törzsi szolidaritást

-         a Qurayš két ága: Qurayš aẓ-ẓawāhir (külső Qurayš, gyengébb, szegényebb klánok) és Qurayš  al-biṭāḥ (belső Qurayš, befolyásos klánok, akik a város közepén laktak, védve a támadásoktól)

-         egyistenhívő közösségek: nesztoriánusok, jakobiták, abesszinok, zsidók

4. Dél-Arábia és a karavánvárosok

dél-arábia (BCE 1000-300)

-         Dél-Arábiában több virágzó állam: Sába (Šeba), Qaṭabān, Ḥaḍramawt; városállamok

-         a mezőgazdasági virágzást a klíma a földrajzi fekvés tette lehetővé

-         teraszhálózat, gátak, monszun, tömjénút,

5. Az északi nagy karavánvárosok uralma (BCE 300-CE 300)

-         Nagy Sándor halála és az iszlám felemelkedése között a terület politikailag széttagolt

-         hellenisztikus dinasztiák (Ptolemaidák, Szeleukidák), párthus-perzsa dinasztiák (Arszakidák, Szászánidák), Róma

-         két városállam: Petra (BCE.300-CE.105); Palmyra (CE.1-272)

-         BCE.115 ḥimyariták – Banū Ḥimyar – Ḥaḍramawt-ban megdönti a szábeusok uralmát (BCE.115-CE.525)

-         Petrában a nabateusok (al-anbāṭ); politikailag függetlenek maradtak; arámiul beszéltek , de ősi nyelve az arab volt

-         BCE. 64 – a rómaiak meghódítják Szíriát és Palesztinát

5. a régi arabok értékei és intézményei

- beduin: nomád (kis-nomád, nagy nomád)

- Hiğāz (Hidzsáz, الحجاز‎): az Arab-félsziget belső és nyugati része

-         carab: a beduin szó szinonimája; tevetenyésztő pásztorok, akik a félsziget nyugat, északi és a középső részein éltek;

-         dél-arábiaiak: a félsziget déli részén élő lakosság, csak az iszlám előtt időszaktól arabok

-         al-cāriba (العربة): Qaḥṭān (قحطان) leszármazottai, akik Délről vándoroltak be;

-         al-mustacriba (المستعربة): cAdnān (عدنان) leszármazottai, őslakosok a félszigeten

-         dél-arábiai nyelv: szábeus

-         a tkp. arab területet két civilizációs központ határolta: északon a Termékeny Félhold, délen Dél-Arábia

-         északon Bizánc: 395-1453 és a szászánida Perzsia (227-642)

-         qabīla (قبيلة): törzs

-         qawm (قوم): klán

-         caṣabiyya (عصبية): a törzs iránti feltétlen szolidaritás

-         karam (كرم): nagylelkűség; a legfontosabb beduin érték a vendégszeretet mellett

-         ḍayf (ضيف): vendégszeretet; a legfontosabb beduin érték a nagylelkűség mellett

-         cirḍ (عرض): becsület; arra kötelezte az erősebbeket és gazdagabbakat, hogy szolidárisak legyenek a szegényebbekkel és gyengébbekkel

-         nasab (نسب): genealógia; törzsbeli leszármazás; a történeti hagyomány és a költészet alapja; endogámia volt szokásban;

-         mawāli (موالي): kliens; egy másik törzsből való személy menedékjoga és védelme; de másodrangú személyek, gyakran megakadályozták a beházasodásukat a nasab tisztasága miatt

-         ġazwa (غزوة): portyázás; a vagonszerzés jogos módja;

-         sūq (سوق): piac; fegyverszüneti időszak;

-         maǧlis (مجلس): törzsi tanács; a törzs véneiből állt

-         šayḫ (شيخ): a törzsi tanács szószólója; vezetői tulajdonságai: tapasztaltság, bölcsesség, bátorság, ékesszólás, becsületesség, nemeslelkűség; első az egyenlők között, jogköre főleg a külpolitikára vonatkozik; szerepe nagyrészt reprezentatív; négy generáció (ibn Khaldún)

-         ḥilf (حلف): törzsi szövetség; ideiglenes, amikor betöltötte feladatát, azonnal felbomlott; vezetőt a gyengébb törzsből választottak

-         dawla (دولة): ország; az cAbbászidákig nem jelent országot; eredeti értelme fordulat, forradalom;

-         curf (عرف): szokásjogon alapuló törvény

-         ḥākim (حاكم): döntőbíró

-         ǧāhiliyya (جاهلية): az iszlám előtti kor, aka. pogányság

-         balāġa (بلاغة): ékesszólás

-         faṣāḥa (فصاحة): nyelvben való jártasság

-         mufāḫara (مفاخرة): költészeti verseny

-         mucallaqāt (معلّقات): hét arany óda, egy költészeti verseny győztes versei, amiket antológiába gyűjtöttek és kifüggesztettek

-         qaṣīda (قصيدة): terjedelmes óda, bonyolult időmértékes rendszerrel és rímképlettel

-         mušrikūn (مسركون): sokistenhívők

-         ǧinn (جنّ): természetfeletti lény, szellem

-         tawāf (تواف): a Kába körbejárása

-         wuqūf (وقوف): táborozás a zarándoklat alatt

-         ḥarām (حرام): tilos; minden szent és sérthetetlen dolog, de főleg a szentély és annak közvetlen környezete

-         kāḥin (كاحن): jövendőmondó (qohén)

-         a törzsek jellemzői: hatszáz fővel működtek a leghatékonyabban; túlnépesedéskor klánokra bomlottak;

-         vendéglátás és nemeslelkűség eszméje

-         kívülállóknak menedékjog és védelem

-         május-júniusban térnek vissza nyári szálláshelyeikre

-         a teve háziasítása kb. BCE 1000 körül – képesek lettek átszelni a sivatagot

-         a vagyon és hatalom mércéje: az állatok száma, a nyári víznyerők birtoklása, a téli legelőkhöz való hozzáférés

-         a rablóhadjárat és váltságdíj-szedés a vagyonszerzés elismert módja

-         békés gazdasági kapcsolatok a piacokon – fegyverszüneti időszak

-         a törzs nyári heti piaca állandó piachellyé alakulhatott

-         távolsági kereskedelmi útvonal: a tömjénút (Jementől Szíriáig, és onnan Rómába)

-         a beduin törzsek őrzők, karavánvezetők, állomásokat és piacokat működtetnek – kiskereskedő réteg

-         a törzs intézményei: törzsi tanács, sejk, törzsszövetség, szokásjogon alapuló törvény, vérbosszú, döntőbíró, kitaszítottak, befogadott idegen

-         kultúra: költészeti versenyek; ékesszólás, jártasság a nyelvben, antológiák

-         vallás: sokistenhit, dzsinnek, szellemek, istenek, Kába, ábrahámita hagyomány (más, mint a Bibliában); fatalizmus; jövendőmondás;

-         állandó szentélyekben kockakövek, törzsi istenségeket jelképező bálványok (Naǧrān, Mekka)

-         szentély körbejárása, imádkozás, táborozás, állaáldpzat, sajátos öltözék – ezek egybeestek a helyi vásárral; fegyverszüneti hónap: vallási és kereskedelmi célja is volt

-         a szentély területén minden élőlény menedékjogot élvezett

-         sémi népek eredete: két elmélet; a. Winkler-Caetani szerint a sémi népek őshazája az Arab-félsziget, innen rajzottak ki; előbb volt a nomadizmus, utána a letelepedés; a kivándorlást a túlnépesedés következétben fellépő éhínség okozta; b. drop-up (lemorzsolódás)-teória: a nomadizmus késői jelenség; a nomádok a Termékeny Félhold letelepedett népességéből származnak, és miután háziasították a tevét, elmentek a sivatagba

Március 3, 2012 | Categories: Bevezetés a középkori muszlim teológiába és filozófiába 12 tavasz, Saját órák | Hoszzászólás »

Bevezetés a középkori muszlim teológiába és filozófiába – tematika

Kurzus leírása, tematikája:

1. Alapfogalmak, kronológia, kontextus: törzsi társadalom, karavánutak, monoteizmus az arab világban az iszlám előtt; Edessa, Nisibis és Dzsundisápur akadémiái; indiai és szanszkrit gyökerek;

Kötelező olvasmányok:

1. Weiss-Green: Az arabok rövid története; Kőrösi Csoma Társaság, Bp., 2oo9; p.21-49;

2. F.E. Peters: The Greek and Syriac background. in Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.), History of Islamic Philosophy. Routledge, London-New York, 2oo3. p. 4o-51

2. Mohamed és a Korán: teológia a Koránban: tawhid, társítás, az ábrázolás tilalma, a próféták és a Próféta, Isten 99 csodálatos neve; etikai tartalom;

Kötelező olvasmányok:

1. Goldziher Ignác, Mohamed és az iszlám. in Előadások az iszlámról. Katalizátor, Bp., 2oo8; ford. Német Pál; p. 19-46;

2. Seyyed Hossein Nasr, The Qur’an and Hadith as source and inspiration of Islamic philosophy. in Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.), History of Islamic Philosophy. Routledge, London-New York, 2oo3. p. 27-39

3. Korán-szúrák: Fátiha (1), Tehén (2), Nők (4), József (12), Az őszinte hit (112)

3. A neo-platonizmus és hatása: neoplatomizmus, a szír tradíció, az első fordítások, a katalógus;

Kötelező olvasmányok:

1. Yegane Shayegan, The transmission of Greek philosophy to the Islamic world. in Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.), History of Islamic Philosophy. Routledge, London-New York, 2oo3. p. 89-1o4;

2. Christina D’Ancona, Greek into Arabic, Neoplatonism in translation. in Adamson-Taylor (ed.), A Cambridge Companion to Arabic Philosophy. Cambridge University Press, Cambridge, 2oo5. p. 1o-31;

4. Irányzatok, jogi iskolák: szunni, si’a, a 4 nagy szunnita jogi iskola, a si’iták irányzatai; a kalifátus és az utódlás kérdése, az eljövendő imám, a jog forrásai, sari’a és fiqh;

Kötelező olvasmányok:

1. Iványi Tamás, A törvény (sari’a) az iszlámban. Kőrösi Csoma Társaság, Bp., 2oo8. p. 1-56;

2. Jany János, Klaszikus iszlám jog. (részletek);

3. Farhad Daftary, Az iszmá’iliták rövid története. L’Harmattan, Bp., 2oo6. p. 37-76

5. A szunna: hadísz, tafszír, szirat ar-raszul: a dogmatikai fejlődés;

Kötelező olvasmányok:

1. an-Nawawi, Negyven hadísz;

2. Goldziher Ignác, A dogmatikai fejlődés. in Előadások az iszlámról. Katalizátor, Bp., 2oo8; ford. Német Pál; p. 83-13o;

3. Goldziher Ignác, A régi iszlám ortodoxia viszonya az antik tudományokhoz. in Az iszlám kultúrája II. ford. Simon Róbert. p. 923-992;

4. Calder-Mojjaddedi-Rippin (ed. trans.), Classical Islam. A sourcebook of Religious Literature. Routledge, London-New York, 2oo5. p. 134-17o

6. Arisztotelész és kommentátorai: al-Kindi, ar-Razi, al-Farabi, Ibn Sziná, Ibn Rusd;

Kötelező olvasmányok:

1. Tony Street, Logic. in Adamson-Taylor (ed.), A Cambridge Companion to Arabic Philosophy. Cambridge University Press, Cambridge, 2oo5. p. 247-265;

2. Thérése-Anne Druant, Metaphysics. in Adamson-Taylor (ed.), A Cambridge Companion to Arabic Philosophy. Cambridge University Press, Cambridge, 2oo5. p. 327-348;

3. Charles Genequand, Metaphysics. n Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.): History of Islamic Philosophy; Routledge, London-New York, 2oo3. p. 783-8o1.;

4. Shams Inati, Logic. n Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.): History of Islamic Philosophy; Routledge, London-New York, 2oo3. p. 8o2-823.

7. A teológia válasza a filozófiára: mu’taziliták, kalám, al-Gazáli;

Kötelező olvasmányok:

1. M. Abdel Haleem, Early kalam. in Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.), History of Islamic Philosophy. Routledge, London-New York, 2oo3. p. 71-88;

2. James Pavlin, Sunni kalam and theological controversies. in Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.), History of Islamic Philosophy. Routledge, London-New York, 2oo3. p. 1o5-118;

3. Shabbir Akhtar, The possibility of a philosophy of Islam. in Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.), History of Islamic Philosophy. Routledge, London-New York, 2oo3. p. 1162-1169.

8. Misztikusok: szúfik, Ibn ‘Arabi, al-Gazáli;

Kötelező olvasmányok:

1. Sajjad H. Rizvi, Mysticism and philosophy: Ibn ‘Arabi and Mulla Sadra. Adamson-Taylor (ed.), A Cambridge Companion to Arabic Philosophy. Cambridge University Press, Cambridge, 2oo5. p. 224-246;

2. Seyyed Hossein Nasr, Introduction to the mystical tradition. in Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.), History of Islamic Philosophy.Routledge, London-New York, 2oo3. p. 367-373.

9. Andalúzia: zsidók, arabok; Ibn Gabirol, Juda Halévi, Majmonidész, Ibn Badzsa, Ibn Khaldún;

Kötelező olvasmányok:

1. Steven Harvey, Islamic philosophy and Jewish philosophy. Adamson-Taylor (ed.), A Cambridge Companion to Arabic Philosophy. Cambridge University Press, Cambridge, 2oo5. p. 349-369.;

2. Arthur Hyman, Jewish philosophy in the Islamic world. in Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.), History of Islamic Philosophy. Routledge, London-New York, 2oo3. p.677-696.

1o. Az arab filozófia hatása a középkori és újkori Nyugatra;

Kötelező olvasmányok:

1. Charles Burnett, Arabic into Latin: the recepcion of Arabic philosophy into Western Europe. Adamson-Taylor (ed.), A Cambridge Companion to Arabic Philosophy. Cambridge University Press, Cambridge, 2oo5. p. 37o-4o4.;

2. John Marenborn, Medieval Christian and Jewish philosophy. in Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.), History of Islamic Philosophy Routledge, London-New York, 2oo3. p. 1oo1-1o13

11. Politikai teológia: államelméletek, kalifátus;

Kötelező olvasmányok:

1. Charles E. Butterworth, Ethical and Political philosophy. Adamson-Taylor (ed.), A Cambridge Companion to Arabic Philosophy. Cambridge University Press, Cambridge, 2oo5. p. 266-288.;

2. Hans Daiber, Political philosophy. in Seyyed Hossein Nasr – Oliver Leaman (ed.), History of Islamic Philosophy. Routledge, London-New York, 2oo3. p. 841-885.

12. Teologia naturalis – párhuzamok: Ibn Tufayl, Pál, Canterbury Anselmus, Aquinói Tamás;

Kötelező olvasmányok:

1. Ibn Tufayl, A természetes ember. elektronikus kiadás: http://mek.oszk.hu/00400/00407/index.phtml;

2. Pál levelei (részletek)

13. A jelenkori iszlám problémái: vallási párbeszéd, liberális iszlám vs. fundamentalizmus, képi ábrázolások, iszlám a nyugati világban, a nők egyenjogúsága, a szekuláris muszlim állam problémája, arab nacionalizmus.

Kötelező olvasmányok: nincs, a félév során írt esszék megbeszélése.

Február 13, 2012 | Categories: arab filozófia, arab történelem, Bevezetés a középkori muszlim teológiába és filozófiába 12 tavasz, filozófia, Filozófia, iszlám, iszlám jog, iszlám misztika, iszlám tudománytörténet, korán, muszlimok a világban, Saját órák | Hoszzászólás »

Bevezetés a középkori muszlim teológiába és filozófiába – 2012. tavaszi félév

hasznos információk a kurzusról

 

A kurzus kódjai: BBN-FIL-402.18; BBN-VAL-161.6; BBN-VAL11-161.6; BMA-FILD-402.18; FLN-350.18;      TANM-FIL-402.18

 

Előfeltétel: nincs

A jegyszerzés módjai: órai munka vagy vizsga

1. Lehetőség:

- órai jegyzet és olvasmány-jegyzet beadása, és 1 db. egyoldalas esszé előre megadott témában, leadható a félév során bármikor.

- az órai jegyzetek leadási határideje: az órát követő szerda. A jegyzetek csak akkor értékelhetők, ha legalább tíz órai jegyzet és a hozzájuk tartozó olvasmány-jegyzet időben beérkezik. Az órai jegyzet kb. egy oldalas legyen, és az olvasmány-jegyzetek egyenként se legyenek több, mint egy oldalasak. Az órához tartozó olvasmány-jegyzetek leadási határideje az órát megelőző szerda, az adott órához tartozó olvasmányokat tehát előre kell olvasni.

- Az esszé formai és tartalmi követelményei: maximum 600 szó. Az esszé témája a megadott probléma felvetése, kifejtése, konklúzió. Kérem, ragaszkodjanak a megadott terjedelemhez.

2. Lehetőség:

- vizsga (olvasmányokból, kiadott anyagokból) a félév végén, és 1 db. egyoldalas esszé előre megadott témában.

Esszétémák:

1. Karikatúrák Mohamedről – a teológiai probléma;

2. Iszlám és feminizmus;

3. Az umma és az arab nacionalizmus;

4. Muszlimok integrációja Európában;

5. Judaizmus, kereszténység, iszlám – a párbeszéd alapjai;

6. Palesztina és a zsidó állam;

7. A szekuláris muszlim állam;

8. Niqáb-viselés és női egyenjogúság

9. (Egyéb, a mai iszlámot érintő téma előzetes egyeztetés alapján)

 

Követelmények: jó angol nyelvtudás, az olvasmányok jelentős része angolul van

Február 13, 2012 | Categories: filozófia, iszlám misztika, iszlám tudománytörténet, korán, iszlám jog, a muszlim világ ma, arab filozófia, ELTE Arab szak BA, Bevezetés a középkori muszlim teológiába és filozófiába 12 tavasz, Saját órák | Hoszzászólás »

Follow

Get every new post delivered to your Inbox.