Io

-

Zeusz kedvese, akit Héra tehénné változtatott

Até

-

a balsors istennõje

Ida

-

Nimfa, Zeusz dajkája

Inó

-

Dionüszosz nevelõanyja, Leukothea néven tengeri istennõ

Nüx

Nox

az Éjszaka istennõje

Pán

Faunus, Pupercus 

Hermész, és egy nimfa fia, kecskelábú, kecskeszarvú, pásztoristen 

Argó

-

a hajó, melyen az Argonauták Kolkhiszba utaztak

Diké

Dustitia

a Hórák egyike, Zeusz és Themisz lánya, az igazság istenasszonya

Ékhó

-

Nimfa, a visszhang megszemélyesítõje

Éosz

Aurora

a Hajnal istennõje

Gaia

Tellus

Uranosz felesége, a Föld istennõje

Hébé

Juventas

Zeusz és Héra lánya, az ifjúság istennõje

Héra

Juno

Zeusz felesége, a házasság védnöke

Léda

-

Zeusz kedvese, akit hattyú alakjában csábított

Létó

-

Zeusz kedvese, Apollón és Artemisz anyja

Niké

Victoria

a gyõzelem istennõje

Aiaié

-

mesés sziget, Kirké lakóhelye

Aiglé

-

a Heszperiszek kertjét õrzõ nimfák egyike

Árész

Mars, Quirinus

a háború istene

Dióné

-

Aphrodité anyja

Erisz

Discordia

a viszály istennõje

Cupido, Amor 

Erósz 

Aphrodité fia, a szerelmi vágy istene 

Hidra

-

vízi szörny

Hórák

Horae 

Zeusz és Themisz lánya, az évszakok, a természet és a társadalom rendjének õrei 

Irisz

-

a szivárvány istennõje, az istenek hírnöke

Kérek

-

a halálos végzet istennõi

Kirké

-

Héliosz napisten és Perszeiszleánya, híres varázslónõ

Léthé

-

alvilági folyó

Niobé

-

Tantalosz lánya, Amphión felesége Kevélysége mind a 14 gyermekét elveszelytette 

Rheia

Ops

Kronosz felesége, az istenek anyja

Sztüx

-

az Alvilág szent folyója

Theia

-

Hüperión felesége a Hajnal, a Nap, és a Hold anyja

Zeusz

Jupiter 

Kronosz és Rheia fia, a görögök legfõbb istene

Aglaia

-

a Khariszoknak, Aphrodité kísérõinek, a báj és a szépség istennõinek egyike

Aidósz

-

a szemérmasséget és a becsületességet megszemélyesítõ istennõ

Aigisz

-

Zeusz pajzsa, amit az õt gyerekkorában tápláló kecske bõrébõl készíett

Argosz

-

Gaia fia, ezerszemû szörny

Atlasz

-

a titánok egyike, az eget tarja a vállán

Daphné

-

Nimfa, Apollón szerelme elõl menekülve babérfává változott

Airéné

Pax

a Hórák egyike, a béke istennõje

Ekhión

-

a Gigászok egyike

Európé

-

Ágénor föníciai király lánya, akit Zeusz bika képéban rabolt el

Graiák 

- 

a Gorgók nõvérei, születésük óta öregasszonyok

Hádész 

Plutó, Dis 

Kronosz és Rheia fia, az Alvilág istene

Hektor 

-

Priamosz fia, a legnagyobb Trójai hõs

Heléné

-

Zeusz és Léda lánya, Menelaosz felesége, akit elrabolt Parisz, és emiatt kitört a Trójai háború

Iaszón

-

Aioszón fia, az Argonauták vezetõje

Khaosz 

Chaos

az õsállapot, a világ keletkezésének kezdete

Kharón 

Charon

az Alvilág révésze

Klóthó

Clotho

a Moirák egyike, aki a sors fonalát fonja

Kübelé 

Cybele

Kis-ázsiai istennõ, akit a Rómaiak és a Görögök is tiszteltek

Lükaón

-

Arkadia királya, akit Zeusz farkassá változtatott

Médeia

-

Iaszón felesége, híres varázslónõ

Métisz

-

Ókeanosz lánya, az ész istennõje

Mimasz

-

a Gigászok egyike

Moirák

Párkák

Zeusz és Themisz lányai, sorsistennõk

Mómosz

-

Nüx fia, az örök ármánykodás megtestesítõje

Nektár

-

az istenek itala

Nimfák

-

a hegyek, vizek, fák tündérei

Ogügié

-

mesés sziget, Kalüpszó Nimfa lakhelye

Parisz

-

Priamosz és Hekabé fia, a trójai háború kirobbantója

Petrai

-

a két "bolygó szikla" egyike, a hajósok réme

Püthia

-

Apollón jövendómondó papnõje Delphoiban

Püthón

-

a sárkány, melyet apollón legyõzött

Szótér

-

Zeusz jelzõje, jelentése megmentõ

Tritón

-

Kisebb tengeristen, Poszeidón parancsainak kihírdetõje

Tüphón

-

Gaia fia, százfejû tûzokádó óriás

Adónisz

-

Aphródité kedvese, ifjú vadász

Aigeusz

-

Thészeusz mostoha apja, Athén királya, tévedésbõl a tengerbe ölte magát

Aiolosz

Aedus

a szelek királya

Akherón

-

az Alvilág egyik folyója

Aktaión

-

Arisztaiosz fia, szenvedélyes vadász

Alküoné

-

Aiolosz lánya, akit az istenek jégmadárrá változtattak

Amphión

-

Zeusz és Antiopé fia, thébai király, remek lantos

Apollón

Apolló

Zeusz és Létó fia, napisten, a jóslás és a költészet istene

Ariadné

-

Minósz lánya, a Thészeusznak adott fonál segítségével az kiszabadult a labirintusból

Baukisz

-

Philémon felesége, vendégül látták Zeuszt és Hermészt

Déméter

Ceres, Terra

Kronosz és Rheia lánya, a földmûvelés istennõje

Erebosz

-

Khaosz fia, az örök sötétség istene

Élektra

-

Zeusz egyik kedvese, Dardanosz anyja

Eunomia

-

a Hórák egyike, a törvények õre

Griffek

-

kutyafejû, szárnyas szörnyek

Hárpiák

-

Thaumasz tengeristen és Élektra lányai, félig madár, félig nõ szörnyek

Helikón

-

Boiótiai hegy, a Múzsák lakóhelye

Héliosz 

Sol 

a Nap istene

Hermész 

Mercurius 

Zeusz és Maia nimfa fia, az istenek hírnöke, a tolvajok istene Túlvilágba vezeti a holtakat

Hesztia

Vesta

Kronosz és Rheia lánya, a házi tûzhely istennõje

Hüpnosz 

Somnus

Nüx fia, az álom megszemélyesítõje

Ikarosz

-

Daidalosz fia, az elsõ ember, aki a repülés áldozata lett

Iszméné

-

Oidipusz lánya

Kelainó

-

a hárpiák egyike

Kronosz

Saturnus

a tizenkét titán egyike, Uranosz és Gaia fia, Zeusz apja

Lamposz

-

Éósznak, hajnalpír istennõjének a lova

Laodiké

-

Priamosz legszebb lánya, akit elnyelt a föld

Laokoón

-

Apollón trójai papja, akit a tengeri kígyók megöltek

Medusza

-

Porkhüsz tengeristen és felesége, Kétó szörny lányainak a Gorgóknak egyike

Najádok

-

a vizek nimfái

Néreusz

-

öreg tengeristen

Pallasz

-

a Gigászok egyike

Pandóra

-

Epimétheusz titán felesége Felnyitotta a szelencét, amely a bajt, és a szenvedést hozta a világra

Plutosz

-

Déméter és Iaszión fia, a gazdagság megtestesítõje

Podagré

-

a hárpiák egyike, viharistennõ

Szeléné

Luna

Héliosz nõvére, a Hold istennõje

Szkülla 

-

hatfejû emberevõ szörny, a hajósok réme

Szphinx

-

asszonyfejû, oroszlántestû és madárszárnyú szörny Théba felé rejtvényt adott életre, halálra Végül Oidiposz megfejtette a feladványt

Thaleia

Thalia

a Khariszok egyike

Themisz 

Justitia

az Igazság jövõbelátó istennõje

Titánok

-

Uranosz és Gaia fiai és lányai

Udaiosz

-

Kadmosz sárkányfogból kikelt óriásainak egyike

Uranosz

Caelus

az ég istene, aki Khaosz után magához ragadta a világuralmat

Aineiasz

Aeneas

Aphrodité és Ankhiszász fia

Amazonok

-

harcos asszonyok

Ambrózia

-

az istenek étele, és illatszere Aki eszik belõle az Olymposzra mehet

Ampelosz

-

egy szatír és egy nimfa fia, Dionüszosz barátja

Antaiosz 

-

Gaia földistennõ fia

Artemisz

Diana

Zeusz és Létó lánya, a vadászat istennõje

Atroposz

Atropus

a Moirák egyike, aki a sors fonalát elvágja

Bakkhosz

Liber, Bacchus 

a bor istenének, Dionüszosznak másik neve

Danaidák

-

Danaosz ötven lánya, kik apjuk kedvére megölik férjüket, ezért az Alvilágban örökre vizet mernek egy lyukas hordóba

Daphnisz

-

Hermész és egy nimfa fia, fiatal pásztoristen

Drüaszok

Dryades

erdei nimfák

Eumaiosz

-

OdüssZeusz hû kondása

Eurüdiké

-

Orpheusz felesége

Eurünomé

-

OdüssZeusz házának gazdasszonya

Élüszion

Elysium

a jók lakhelye a halottak országában (mennyország)

Gigászok

-

Gaia fiai, kígyólábú óriások

Glaukosz

-

Tengeristen, Néreusz szolgája

Hüperión

-

a tizenkét titán egyike, a Hold, a Nap, és a Hajnal apja

Iokaszté

-

Laiosz, majd Oidipusz felesége

Khimaira

-

Oroszlán-, kecske-, és kígyótestû szörny

Kókütosz

-

az alvilág egyik folyója/td 

Kolkhisz

-

az aranygyapjút innen hozzák az Argonauták

Nesszosz

-

félig ember, félig ló: kentaur

Oiagrosz

-

folyamisten

Ókeanosz

-

a földet körülfolyó nagy víz istene

Olümposz

-

az istenek lakhelye

Orpheusz

-

Kalliopé a múzsa, és Apollón fia, énekes és lantjátékos

Pelórosz

-

a Gigászok egyike

Peneiosz

-

Daphné apja, Folyamisten

Pénelopé

-

OdüssZeusz hûséges felesége

Phineusz

-

vak jós, az Argonauták megmentik a Hárpiáktól

Planktai

-

a két "bolygó szikla" egyike, a hajósok réme

Priamosz

-

Laomedón fia, Trója királya

Próteusz

-

tengeristen, alakváltoztató, és jövendõmondó képességgel bír

Szatírok

-

Dionüszosz félig ember, félig kecske alakú kísérõi

Szibülla

-

Apollón jós papnõje

Szirének

-

Akhelóosz folyóisten lányai, asszonyfejû, madártestû szörnyek, akik a hajósokat az énekükkel bajba hívják

Szkheria 

-

a phaiákok szigete 

Agamemnón 

-

a görög sereg fõvezére a trójai háborúban 

Akhelóosz 

-

folyamisten 

Amaltheia 

-

kecske, aki Zeuszt táplálta 

Ambroszia 

-

a menádok egyike 

Andromeda 

-

PersZeusz felesége, halála után az égre helyezték, õ lett az Andromeda köd 

Antikleia 

-

ÖdüssZeusz anyja 

Aphrodité 

Venus

a szépség és a szerelem istennõje 

Briaréósz 

-

százkezû óriás 

Briszéisz 

-

Akhilleusz legkedvesebb rabnõje 

Daidalosz 

-

a legnagyobb görög festõ, szobrász, építész és feltaláló Ikarosz apja, akivel együtt repült 

Damasztór 

-

a Gigászok egyike 

Héraklész 

-

Zeusz és Alkméné fia, nagyerejû hõs, római fordításbam Herkules 

Heszperia 

-

a Nyugat mesés országa 

Hüperénór 

-

Kadmosz sárkányfogból kikelt óriásainak egyike 

Kallisztó 

-

Lükaón lánya, Zeusz medvévé változtatott kedvese 

Kentaurok 

-

félig ember, félig ló testû, Thesszália és Nyugat-Arkadia lakói 

Kerberosz 

Cerberus

az Alvilág háromfejû kutyája 

Khariszok 

Gráciák

a kedvesség, a báj és a hála három istennõje 

Mainaszok 

Maenadok

Dionüszoszt kísérõ bakkhánsnõk

-

Manes

Római maenadon, az elhunytak szeretetének továbbéltetõje 

-

Lares 

Római maenadon, a házi tûzhely és a családi élet istene

-

Penates 

Római maenadon, a ház jólétének védõje

-

Silvanus 

Római maenadon, az erdõ védelmezõje

-

Nemestrinus 

Római maenadon, a ligetek védnöke

-

Pales 

Római maenadon, a legelõk védnöke

-

Terminus 

Római maenadon, a határok védnöke

-

Bubona 

Római maenadon, a nyájak védnöke

-

Mellonia 

Római maenadon, a méhesek védnöke

-

Pomona 

Római maenadon, a gyümölcsfák védnöke

-

Flora 

Római maenadon, a virágok és a virágzás védnöke

-

Virtus 

Római maenadon, az erény védnöke

-

Fortuna 

Római maenadon, a szerencse védnöke

Menoitész 

-

Hádész teheneinek pásztora 

Muszaiosz 

-

Orpheusz fia, az õskor legendás énekese 

Nemeszisz 

-

Nüx lánya, minden bûnt megtorló istennõ 

Néreiszek 

-

Néreusz tengeristen, és Dórisz lányai, nimfák 

Oresztész 

-

Agamemnón és Klütaimnésztra fia, apja halálának megbosszulója 

Pégaszosz 

Pegasus

Bellerophontész szárnyas csodaparipája, aki forrást fakasztott a Helikonon

Poszeidón 

Neptunus

Kronosz és Rheia fia, a tengerek legfõbb istene 

Pügmalion 

-

Küproszi király, akinek Aphrodité a szobrát életre keltette 

Szibillák 

Sibyllák

Apollón jósnõi 

Tantalosz 

-

Zeusz fia, akit az istenek örök szenvedésre ítéltek 

Thanatosz 

-

Nüx fia, a halál 

Thürszosz 

-

Dionüszosz híveinek szõlõindával és repkénnyel díszített botja 

Andraszteia 

-

Zeusz dajkája, Nimfa 

Akhilleusz 

-

Peleusz és Thetisz fia, a trójai háború legnagyobb hõse 

Amphitrité 

-

Poszeidon felesége 

Andromakhé 

-

Hektor felesége 

Dionüszosz 

Liber, Bacchus

Zeusz és Személé fia, a szõlõtermelés, a bor, és a mámor istene 

Erinnüszök 

Fúriák

a vérbosszú istennõi 

Heszperosz 

-

az esti csillag 

Hippokréné 

-

a forrás, melyet Pegaszosz fakasztott a patájával a Helikon csúcsán 

Iphigeneia 

-

Agamemnón és Klütaimnésztra lánya 

Kasszandra 

-

Priamosz jós lánya 

Képhiszosz 

-

folyóisten, Narkisszosz apja 

Kharübdisz 

-

a hajósok réme, naponta háromszor beszívja és kiköpi a tengervizet 

Küklopszok 

Cyclopes

egyszemû óriások 

Lakheszisz 

Lachesis

a Moirák egyike, aki az élet, és a sors fonalát gombolyítja 

Antiphatész 

-

emberevõ óriás 

Aszklépiosz 

Aesculapius

Apollón fia, a gyógyítás istene 

Periphétész 

-

vasfurkós útonálló, Thészeusz gyõzte le 

Perszephoné 

Proserpona

Hádész felesége, az alvilág királynéja 

Prométheusz 

-

Titán, aki az embereknek megszerezte a tüzet 

Pügmaioszok 

-

mitikus törpe nép, évente a darvakkal háborúznak 

Sziszüphosz 

-

Korinthosz alapítója, és elsõ királya Zeusz azzal bûntette, hogy egy sziklát kellett egy hegyre felgurítani az örökkévalóságig 

Héphaisztosz 

Vulcanus

Zeusz és Héra fia, a kovácsok istene 

Heszperiszek 

-

négy nimfa a Föld nyugati részén, az aranyalmák termelõje 

Labürinthosz 

-

Minosz palotájában lévõ folyosórendszer, közepén a Minotaurusszal 

Philoktétész 

-

Héraklész legjobb barátja, híres íjának öröklõje 

Phószphorosz 

Lucifer

a hajnali csillag 

Prokrusztész 

-

kegyetlen útonálló, aki az emberek lábát az ágyhoz "szabta" alvás közben 

Laisztrügónok 

-

emberevõ óriások 

Pallasz Athéné 

Minerva

Zeusz lánya, a tudományok, a mesterségek istennõje, és a városok védnöke 

Pitüokomptész 

-

Fanyûvõ, kegyetlen útonálló, Thészeusz gyõzte le 

Múzsák

-

Zeusz lányai, akik a tudományokat képviselik 

Klió 

-

a történetírás múzsaja 

Erato 

-

a szellemi költészet múzsaja 

Thalia 

-

a komédia múzsaja 

Urania 

-

a csillagászat múzsaja 

Euterpé 

-

a lírai költészet múzsaja 

Kalliopé 

-

az epikus költészet múzsaja 

Melpomené 

-

a tragédia múzsaja 

Polühümnia 

-

a himnikus ének, és a kardal múzsaja 

Terpszikhoré 

-

a tánc múzsaja

Az ókori Görögország – összefoglaló

Ókori Görögország

Görögország őskora		i. e. 2500 előtt
Ókori Görögország:
- Minoszi civilizáció		i. e. 2500–1600
- Mükénéi kor		i. e. 1600–1200
- Görög sötét kor		i. e. 1200–800
- A poliszok kora		i. e. 776–323
- Hellenizmus		i. e. 323–146
- Római Görögország		i. e. 146–330
Bizánci Birodalom		330–1453
Oszmán Görögország		1453–1832
Modern Görögország		1832 után

Az ókori Görögország fogalmát a közvélemény és a tudomány igen rugalmasan használja. A fogalomnak alapvetően két értelme lehet:

Az első. A mai Görögország területe az ókorban. A terület ókori történelme az i. e. 3. évezredtől, a minoszi civilizáció kialakulásával kezdődik és a Római Görögország időszakával fejeződik be. A korszak végét a Római Birodalom bukása jelenti (i. sz. 476).

A másik. Az ókori görög civilizáció. Amikor a hétköznapi szóhasználatban azt mondjuk, hogy “már az ókori görögök is”, akkor általában az i. e. 8. századtól, a görög írásbeliség újbóli megjelenésétől a klasszikus Athén korszakán át a hellenizmusig, esetleg a római császárkor elejéig virágzó görög civilizációt értjük alatta. Ez az ókor egész görögül beszélő világát jelenti és több mint ezer évet ölel fel időszámításunk előtt. Az ókori görög civilizáció nemcsak a mai Görögország területét alkotó Peloponnészoszi-félszigetet és égei szigetvilágot foglalta magában, hanem kiterjedt a Földközi-tenger és a Fekete-tenger medencéjének nagy részére. Ide tartozott Thrácia, Ciprus, Kis-Ázsia Égei-tengeri partvidéke (abban az időben Iónia), Szicília és Dél-Itália (másképpen Magna Graecia) és az elszórt görög gyarmatok: Illüria, Gallia déli partvidéke, Ibéria, Kürenaika (a mai Líbiában), valamint a Fekete-tenger partvidéke a kaukázusi Ibéria és Taurisz partjai mentén. E területek közös jellemzője volt, hogy csupa etnikailag görög eredetű népesség lakta őket. A hellenisztikus Görögország ezeken kívül még magában foglalta Egyiptomot, egész Kis-Ázsiát, Szíriát és nagy ázsiai területeket egészen Indiáig, amely utóbbiak közül a baktriai királyság hosszú ideig fennállt. Az ókori görög civilizációt a legtöbb történész az egész európai civilizáció alapjának tekinti, hiszen a Római Birodalom továbbfejlesztette és elvitte Európa sok részére. Az ókori görög civilizáció roppant hatással volt a modern világ nyelvére, politikájára, oktatási rendszerére, filozófiájára, tudományára, művészetére és építészetére, táplálva a nyugat-európai reneszánszot, újjáéledve Európa és Amerika neoklasszicizmusában is a 18. és 19. században is.

Kronológia

Az ókori Görögország történetének nincs rögzített vagy általánosan elfogadott kezdeti és záró időpontja. A közhasználatban a Római Birodalom előtti egész görög történelmet jelenti, de a történészek ennél precízebbek. Egyes szerzők beleértik a görögül beszélő mükénéi civilizációt is, amely Kr.e. 1150 körül omlott össze, de a legtöbben úgy tartják, hogy az azt megelőző, nagy hatású minoszi civilizáció oly mértékben különbözött a későbbi görög kultúráktól, hogy azt külön kell kezelni.

A történettudomány erősen megkülönbözteti a mükénéi Görögország, a trójai háborúk korát a klasszikus Görögország vagy antik Görögország korától (a poliszok kora és a hellenisztikus Görögország), amelynek kultúrájából az európai civilizáció kifejlődött. A kettő közötti görög sötét korban ugyanis a kultúra annyira lehanyatlott, és olyan népcserék mentek végbe, hogy az írásbeliség eltűnt és új írást kellett átvenni a föníciaiaktól.

A modern görög tankönyvekben az „antik idők” egy nagyjából ezeréves időszak, ami Mükéné katasztrófájától a római hódításig tart, és amit négy korszakra bonthatunk művészeti stílusuk, kultúrájuk és politikájuk alapján. Az első a görög sötét kor kb. Kr.e. 1100-800-ig. Ebben a korban a művészek geometriai formákat – négyzeteket, köröket, vonalakat – alkalmaznak az amphorák és egyéb cserépedények díszítésére. Az archaikus időszak kb. Kr. e. 800 és Kr. e. 500 között azokat az éveket jelenti, amikor a művészek nagyobb szabadon álló, merev, szent tartású szobrokat készítenek álomszerű “archaikus mosollyal”. A klasszikus periódusban Kr. e. 500 és Kr. e. 323 között a művészek tökélyre fejlesztik azt a “klasszikus” stílust, amire azóta is példaként tekintünk (ld. Parthenón). A hellenisztikus korszakban ami Nagy Sándor hódításait és halálát (Kr. e. 323) követte a római hódításig (Kr. e. 146) a hellén civilizáció elemei elterjedtek Egyiptomtól Baktriáig.

Hagyományosan az ókori görög történelmet az első olümpiai játékoktól (Kr. e. 776) számították, de sok történész ma kiterjeszti a kezdetektől egészen Kr.e. 1000 körülig. Az önálló ókori görög történelem hagyományos vége Nagy Sándor halála Kr.e. 323-ban. A következő időszak a hellenizmus időszaka, majd Görögország beolvadása a Római Birodalomba Kr. e. 146-ban. Ez a történészek konvenciója, de néhány író a kereszténység 3. századi felemelkedéséig beszél önálló ókori görög történelemről.

Források

Az ókori Görögország vizsgálata a források gondos vizsgálatát igényli. Azok a történészek és politikai írók, akiknek munkái fennmaradtak, nevezetesen Hérodotosz, Thuküdidész, Xenophón, Démoszthenész, Platón és Arisztotelész többnyire athéniak vagy Athén-pártiak voltak. Ezért tudunk sokkal többet Athén történelméről és politikájáról, mint bármely más városéról, és amiért szinte semmit sem tudunk néhány város történelméről. Továbbá ezek az írók majdnem teljesen a politika-, had- és diplomáciatörténetre koncentrálnak, elhanyagolva a gazdaság- és társadalomtörténetet. Minden görög történelemvizsgálatnak meg kell küzdenie a források ezen korlátjával.

Történelem

Kezdetek

A minoszi civilizáció is az égei-tengeri civilizációk része volt, amely ugyan szerepel a görög mitológiában, de a népe nem volt görög. A görögök az akhájok majd a dórok bevándorlása után sok kulturális elemet átvettek a korábban ott lakó népekről, ezekről tanúskodik a sok jövevényszó is a görögben.

A görögök a tudomány mai állása szerint Balkán-félszigetre több hullámban vándoroltak be az Kr.e. 3. évezred végétől kezdve. Az utolsó ilyen hullám a dór vándorlás volt.

Mükénéi Görögország

A kb. Kr. e. 1600-tól mintegy Kr. e. 1100-ig tartó kor a mükénéi Görögország időszaka volt, ami Agamemnón uralkodásáról és a trójai háborúról, Homérosz elbeszéléséből ismert.

Sötét kor

Az Kr.e. 1100-tól az Kr.e. 8. századig tartó időszak “sötét kor”, amiről nem szól elsődleges forrás, és csak gyér régészeti leletek maradtak fenn belőle. Másodlagos és harmadlagos szövegek, mint Hérodotosz Hisztoriai, Pauszaniasz Görögország leírása, Diodórosz Bibliothéké és Szent Jeromos Khronikon c. munkája, rövid kronológiát és királylistákat tartalmaznak erre az időszakra vonatkozóan.

A poliszok kora

A Görög – Perzsa háborúk utáni időszakot Görögország s főleg Athén fénykorának szokták nevezni. A háborúk után megkezdődtek az építkezések. Először a lakóházakat, a városfalakat, a kikötőt majd az Akropoliszokat építették újjá. A tudományok egyre jobban fejlődtek, a poliszokban újabb színházi előadásokat játszottak és Spártában is visszatértek megszokott foglalkozásukhoz, a katonáskodáshoz. Minden szép volt, jó volt, míg a hellének nem kezdtek egymással háborúzni.

Hellenisztikus kor

A hellenisztikus kor i.e. 336-i.e. 30-ig tartott. Kezdetét Nagy Sándor uralkodásától számítjuk. Alexandrosz (vagyis Sándor) váratlan halála után az elhunyt uralkodó hadvezérei, a diadokhoszok akarták megszerezni., a hadvezérek fölosztották egymás közt a birodalmat, így 3 nagy és 1 kisebb egység jön létre: – A görögök és a makedónok függetlensége mellett, ahol az antigonidák voltak az uralkodó család, létrejön a szeleukoszok által irányított Szeleukída, ami Szíriából, Mezopotámiából és Kis-Ázsia részeiből tevődött össze. A harmadik nagy részegység pedig, Egyiptom lesz Ptolemaiosz vezetésével, itt a ptolemaidák lesznek az uralkodók. A hellenisztikus gazdaság és társadalom: A keleti és a görög kultúra összeolvadása jelentős gazdasági fellendülést eredményezett. Előtérbe kerül az árutermelés, óriási metropoliszok jönnek létre, s ezek lettek az ipar, a kereskedelem és a kultúra központjai is, (pl.: Alexandria, Pergamon). Ezeket az államokat, despoták uralták, általánosan elterjedt államforma lesz a monarchia. Azonban ezekkel ellentétben megalapulnak görög lakosságú városok is, melyek kiváltságos helyzetet élveztek, s a hadsereg mellett az uralkodók támaszai voltak. E támogatás fejében belső önállóságot kaptak, ügyeiket maguk intézhették, leginkább ezekben a városokban virágzott föl a kultúra. Maga, a kultúra, az emberiség által létrehozott szellemi és anyagi értékek összessége. A görög kultúrában, minden tudományos eredmény a filozófia területén jelentkezik. A “filozófia” szó eredeti jelentése: a bölcsesség szeretete, ezen téren viszont a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás legváltozatosabb törvényeinek tudományos magyarázata. Az első filozófusok, a materialisták, természet filozófusok voltak, az i.e. 7-6. században, ők a természet törvényeivel foglalkoztak. Matéria: anyag, a világ anyagokból jött létre és azokból is áll, legfőbb képviselőjük: Hérakleithosz volt, ő a tüzet őselemnek nevezte, megállapította azt is, hogy a dolgok és a jelenségek ellentétéből épül föl a világ ez a dialectica. Az i.e. 5. században Démokration már az atommal foglalkozik. A demokrácia létrejötte alaposan befolyásolta a filozófiai nézeteket is. Megjelennek a szófisták, akik azt vallották, hogy a Földön lévő dolgok nagyrészt emberi megállapodás eredményei: “Mindennek mértéke az ember.”, “Minden viszonylagos.”, “Mindennek az ellentéte is igaznak bizonyítható.”, “Tőlünk független objektív igazságok nincsenek.”. Az erkölcsi szabadságot hirdetik. Így kezdődött a görög filozófia, de maga, a hellenisztikus filozófiának az volt a lényege, hogy az emberi gondolkodás, az ember boldogsága kerül előtérbe. 2 fő irányzata: – a sztoikus filozófia: legfőbb képviselője Zenon, aki a Tarka Csarnokban fogadta tanítványait. Általános jellemzői: Légy hű magadhoz, élj az ész érvei szerint, a nagy érzelmeket el kell kerülni, ezek ésszerűtlen és értéktelen dolgok. El kell jutni az APÁTHIAba, szenvedélyességmentes állapot. A társadalmi tevékenységek során kell az érzelmeket levezetni, a világot el kell viselni, de ha valaki erre képtelen az megölheti magát. – epikureista filozófia: Megalkotója Epikurosz, olyan filozófiai irányzat, amely ellentétes a sztoicizmussal, és optimista felfogást hirdet. A boldogságra törekszik, ezt tűzi ki életcélul. Ezt egy pozitív úton lehet elérni, ami egyszerűbb: csupán az erényes életen keresztül valaki a kellemes életet eléri. Azonban van egy negatív út is, amelyben a zavaró mozzanatokat kell kiküszöbölni pl.: halálfélelem, vagy az istenekben való hit, ha ezeket sikerül leküzdeni akkor eljutunk a zavartalan lelki nyugalomba, az ATARAKSZIÁba. A bölcsek baráti társaságban társalogtak, politikai tevékenységektől elzárkózottan. “Élj elrejtőzve!”.

Római Görögország

Tudomány és technológia

Az ókori görögök sokat vettek át az őket megelőző keleti civilizációktól, de náluk sokall magasabb fejlettségi szintet értek el – az európai gondolkodás bölcsőjeként nevezhetjük. Ennek forrása a keleti despota államoknál szabadabb és haladóbb társadalmi rendszer, a demokratikus államok olyan táptalaj nyújtott a gondolkodásnak (amit kezdetben egyet jelentett a filozófiával) és az abból kinövő tudományoknak mint addig sehol másutt. Például a rabszolgákat ők is alkalmaztak, de ennek ellenére ők előszeretettel alkalmazták tudományos eredményeiket a termelésben.

Építészet

A görög városok fejlődésével azokat elkellett látni különböző közművekkel, védőfalakkal. Ezek során felgyülemlett tapasztalatok a mérnöki tudományok fejlődéséhez vezetett. Az építészet fejlődése serkentőleg hatott a geometriára, a statikára, a különböző emelők fejlődésére. Ennek Arkhimédész volt az egyik legnagyobb mestere: a rudak súlypontjával, rendszerek egyensúlyával és úszótestekkel foglalkozott. Az ő találmánya volt az úgy nevezett arkhimédeszi csavar. (Neki tulajdonítják a mondást : „ adjatok egy szilárd pontot és kimozdítom helyéből a világot”.) Ismerték és nagy hatásfokkal használták a csigákat. A kikötők védelmére akár 30 méteres mélységben is lefektetett hullámtörőket építettek, evvel példát adva a kikötő építésre. 12 000 férőhelyes színházak, amiket a völgybe építettek; mocsaras talajra épített súlyos épületek, hidak, csatornák, alagutak. Hogy milyen magas fokra jutott építészetük azt bizonyítják máig álló épületeik.

Matematika

Arkhimédész a sokszögekből való közelítés módszerét használta a π értéknek meghatározására

A matematika szorosan kötődött az építészethez: felosztották aritmetikára, sík- és térgeometriára, trigonometriára, később algebrára. Az egyiptomiak, a babiloniak és a föníciaiak ismereteire alapozva fejlesztették azokat tovább. Kitűnt a fogalmak és bizonyítások precíz pontossága, ami a többi tudomány számára is példát mutatott.

Csillagászat

A csillagászatot is már a matematikával próbálták megalapozni. Az alapjait Egyiptomból és Babilóniából tanulták el, de kiválasztották annak racionálisabb részét.

Tudták hogy a föld gömb alakú, kerületét meghatározták. (Eratoszthenész) Felismerték hogy a hold fénye csupán visszatükröződés. Arisztarkhosz azt is kimondta, hogy a Föld a Nap körül kering, miközben saját tengelye körül forog (de ez a nézete nem terjedt el).

I. e. 432-ben Metón naptárreformot tanácsolt: egy napév hosszát rendkívül egyszerű mérőeszközökkel 365 és 5/19 napnak határozta meg.

Térképeiken már használtak szélességi és hosszúsági köröket. Tengerészeik a Nap, a Hold, a csillagok és a széljárások alapján navigáltak, fontos műszerük volt a mélységmérő ón.

Orvostudomány

Az orvostudomány vált el először a többi a tudományágtól, az V. század végén. Hippokratész és iskolájának munkássága a leginkább kiemelkedő (a hippokrateszi eskü napjainkban is él). Orvostudományuk nagyrészt a tapasztaláson alapult de sokáig nem mentesült a filozófia spekulációktól (az betegség okozóját hideg, meleg, száraz, nedves egyensúlyának felborulásában keresték). De tapasztalásaikat egyre pontosabb kortörténeti gyűjteményekben foglalták, ami nagy előre lépés a világ eddigijéhez képest. Kialakították a prognózist, ami a betegség lefolyásán alapul. A kezelést vizsgálat előzte meg, az arcot, a tüdő zörejét szabad fülel, a belső szervek elváltozásait tapintás útján, ugyanígy következtettek a lázra; majd a váladékokat, salakanyagokat. Legkorábban a sebek és a törések gyógymódjait tapasztalták ki, így ez lett a legelőre haladottabb. Például, ha törött láb a másik lábbal nem egyenlő hosszúságúra forrt össze, azt már szégyennek tartották.

Belgyógyászat: tisztítószerek, fürdők, masszázs, életmód. A lélektani hatásoknak is nagy figyelmet szenteltek.

Fizika

• tanulmányozták a hajókormányt, a vitorlákat, az evezők legmegfelelőbb elhelyezését
• Héron leírt egy gőzgömböt (egy gömbön két ellenkező irányba néző hajlított cső helyezkedik el, a gömbbe forró gőzt engedve az vadul forogni kezd = a gőzgép korai elődje)
• Akusztikában kiemelkedő sikereket értek el; felfedezték a húr hossza és a hang magassága közötti kapcsolatot, a hang a levegő rezgése által keletkezik, ezeket felhasználták az építészetben (színházak) is
• ismerték „Héraklész ércének” erejét, amelyet lelőhelyéről a Magnészia hegységről neveztek el (mágnesnek). Foglalkoztak már a statikus elektromossággal is (Thalész rájött hogy a borostyán (görögül: élektron) száraz anyaggal dörzsölve apróbb tárgyakat vonz magához).

Kultúra

Az ókori hellászban már jóval Krisztus születése előtt kialakult a zene, sőt egyetlen korai civilizáció sem tartotta olyan nagy becsben a muzsika művelését, mint Görögország. Az ókori Hellászban a zene uralta a vallási, művészi, erkölcsi és tudományos életet. A művelt, előkelő embert “muzikális”-nak nevezték. A nagy drámaírók és a költők pedig mindannyian jártasak voltak a zene és a tánc művészetében. Saját hangszere is volt az országnak: a citera, ami nemzeti jelképnek számított. A legjobb citeraművészeket komoly társadalmi kiváltságok illették. A városállamok fénykorában, a virágzó athéni demokráciában pedig szinte mindenki számára nélkülözhetetlen volt a gondosan irányított zenei nevelés, mivel ők ismerték fel a zene szellemre, lélekre, jellemre gyakorolt hatását. Az első ismert zenei hangversenyre is Görögországban került sor: Kr. e. 586-ban Apolló templomában. És akárcsak a görögöknél, Indiában és Kínában is jelentős helyet foglalt el a társadalomban a zene.

forrás

Február 8, 2009 | Categories: az ókori európa történelme | Tags: ókor, görög | Hoszzászólás »