Bevezetés a vallásfilozófiába 1.
Tatár György – 2oo9. o9. 14.
- Ulrich von Moelendorf: Der Glaube der hellenen (A görögök hite); itt teszi fel a kérdést, hogy honnan vannak az istenek; következtetés: az istenek megvannak, és kész
- Hermann Usener: Götternamen; egyik csoportjuk nevét értjük, a másik csoportét nem, erre már az ókorban is sok érdekes megoldás született, mert már a görögök se értették, pl. Zeusz, Hádész
- Zeusz neve visszavezethető az -id tőre (ó-indo-germán): az, aminél fogva látunk, azaz világosság
- Hádész: a-id; fénytelen, nem látható; fekete sisak, ami láthatatlanná tesz
- fejlődéselmélet: egyiptomi démonnév: “egész éjjel bömbölő”
- a démonok neve érthető, ahogy istenné válnak, úgy válik a név érthetetlenné
- istenek: a démonok differenciálódnak, személyiségük komplexebbé válik; komplex isteni személyiség
- bibliai hit: Istenben hinni hebraizmus – אמן
- végérvényesen beleszilárdítja magát és attól többé nem tágít
- az Ábrahám számára tett ígéretek csak a távoli jövőben valósulnak meg, Ábrahámnak esélye sincs arra, hogy megláthassa az ígéretek beteljesedését
- hűség, hit: אמונה
- a bibliai héberben eltökélt szándékkal csinálja az ember
- Ábrahám megszólításának nincs előzménye, ez nagyon bibliai
- görögül a hit πιστις
- Peidho: a meggyőzés istennője, a réthorok, ügyvédek, bírák áldoztak neki
- credo: hitelezés (elhiszem, hogy vissza fogja adni a kölcsönt); credentia
- megtérés: שוב תשובה – visszafordul a rossz útról
- görögül: μετανοια; 18o fokos fordulat az életfelfogásban; az eredeti kereszténységben nincs értelme, mert szükségtelen volt a 18o fokos fordulat, ez csak a pogánykereszténységben értelmezhető
- Jézus, Sirák fia könyv görög szövegű; azzal kezdődik, hogy a nagyapja által írt héber szövegre hivatkozik; azért nem került be a kánonba, mert görögül van, a görögsége szinte tökéletes; Qumránban megtalálták a héber nagyapa eredetijét
- “könnyebb a tevének a tű fokán átmenni”; a héber teve arámiul hajókötél; csak írott szöveget lehet ennyire félreérteni, a szöveg feldolgozója nem tudott arámiul
- Homérosz eposzaiban van önarckép a költőről; a bibliai szerzőkről nem tudjuk sem a kontextust, sem a célközönséget
-
A tíz Ige értemezési lehetőségei
I. értelmezési lehetőségek az egyházatyák korában
- Origenész: 1. grammatikus-szárkikus; 2. spirituális-allegórikus; 3. morális-anagogikus
- Ambrosius: 1. historikus; 2. spirituális; 3. morális
- Rufinus: 1. litterális; 2. spirituális-misztikus; morális
- Hieronimus: litterális-historikus-kárnális; 2. parabolikus-allegorikus-spirituális; 3. anagogikus-misztikus
- Augustinus: 1. historikus; 2. allegorikus; 3. aetiologikus; 4. apologikus
II. általános megjegyzések
- előzmény: Hammurabbi törvénykönyve, Mezopotámia
- Mózes szerzősége késői hagyomány, nem bizonyítható
- négy forrás-elmélet: Kuenen, Graf, Wellhausen – Jahvista, Elohista, Deuteronomista redakció és Deuteronómium, Papi Irat
- az eddig megoldhatatlan problémák: az Elohista biztos elkülönítése; a Deuteronomista Történeti Mű kérdése vs. Hexateuchos; a forráselmélet kritikátlan elfogadása; József története; az időbeli datálás kérdése;
III. Gerhard von Rad – szentélyhez kötődő narratíva
- történetiség, események egymásutánisága, feltárhatatlansága
- különböző betelepülő csoportok különböző élményekkel: Sínai-hegy, Kádés oázis, Sás-tenger
- kérdés, hogy összefüggő hagyomány-egység-e a Sínai hagyomány (Ex19-Num.1o,1o)
- előtte a Kádes-hagyományok, utána szintén – későbbi beillesztés
- két, jól elkülöníthető hagyományegység (J: Ex.19-24, 32-34, P: Ex.25-31, Ex.35-Num.1o,1o)
- az időrend feltehetőleg nem az események rendje, hanem egy kultikus ünnep forgatókönyve
- párhuzamok: síkemi dódekalógus (Dt.27,15kk), Lev.19,13-18 – J. akaratának katekizmusszerű megfogalmazása
- egy olyan kor kifejezésformája, amely nem ismeri a közösséggel szemben önállósult individuumot
- a dekalógus vsz. a síkemi szentély szövetség-megújítási ünnepének csúcspontja
- jogi aktus, Izráel J. tulajdonává vált
- nélkülöz minden kultikus vonatkozást: ha zarándokünnep, akkor laikusoknak szól, a profán életre vonatkozik
- ahhoz, hogy törvény legyen, hiányzik belőle a pozitív töltet; a J.hoz tartozás tág kereteit szabja meg; nem átfogó normarendszer
- az ÓSZ. sehol sem nevezi parancsolatnak: עשרת הזבר’ם
- Izráel J. akaratát dinamikusnak tartotta: minden nemzedék csak neki szóló felszólítást kap, hogy engedelmeskedjék; kivétel ezalól a fogság utáni időszak; – újraértelmezés
- a Dt.-ben az az újszerű, hogy a sokéle, időben és térben távol levő parancsolatokat egy Tórának értelmezi; majd a törvény abszolút rangra emelése, betű szerinti betartása
- a Dt. homiletikai célzatú
- Soggin: a Dt.-beli a régebbi, szervesebben illeszkedik; az Ex.-ról látszik, hogy betoldás
- a parancsolatok betartása összekapcsolódik J. egységével: egy Isten, egy Tóra, egy választott nép, egy kultuszhely
- más történelmi helyzet, más teológiai mondanivaló
IV. Eliade – Izrael legnagyobb találmánya a megszentelt történelem, és Isten, aki a történelemben jelenti ki akaratát
- a mitologikus hagyomány kiválogatása, átértelmezése
- nincs szó szoros értelemben vett monoteizmusról
- tökéletes hűséget követel
- nem a bálványimádás tilalma, hanem J. ábrázolhatatlansága, ahogy nincs neve, nincs képmása sem
- kizárólag antropomorf, de ez kétarcú, mert noha vannak emberi tulajdonságai, nincs égi családja; szentségében teljesen más; aliud;
V. Assman – a mózesi megkülönböztetés és a normatív inverzió
- emlékezet-történet; az egyiptomi emlékezet összemossa az Amarna-reformot (ami dokumentálható történetileg) a kivonulással (ami nem)
- a monoteista vallások: ellenvallások ; megkülönböztetés igaz és hamis között; a politeizmus lefordítható, a monoteizmus nem fordítható le a politeizmus nyelvére; vallások diplomáciai szerepe;
- a tízparancsolat első két parancsolata megfordítása az egyiptomi vallásosságnak: ami ott tilos, itt szabad, és fordítva; ezt az egyiptomi történelem is megőrizte Mózesről
Felhasznált és olvasásra ajánlott irodalom:
1. Rad, Gerhard von: Az Ószövetség teológiája; Osiris, Budapest, 2ooo (teológiai elemzés)
2. Soggin, J. Alberto : Bevezetés az Ószövetségbe; Kálvin, Budapest, 1999 (forráselmélethez)
3. Rózsa Huba: Az ószövetség keletkezése; Szent István, Budapest; (izagogika)
4. Tőkés István: A bibliai hermeneutika története; KRE, Kolozsvár, 1985 (hermeneutika)
5. Tőkés István: Új hermeneutika; Hermeneutikai kutatóközpont, Budapest, 1999 (hermeneutika 195o után)
6. Ricoeur, Paul: Fenomenológia és hermeneutika; Kossuth, Budapest, 1997
7. Assman, Jan: Mózes, az egyiptomi; Osiris, Budapest, 2oo3 (emlékezettörténet)
8. Eliade, Mircea: Vallási hiedelmek és eszmék története; Osiris, Budapest, 1998 (vallástörténet)
Legutóbbi hozzászólások