iszlám tudománytörténet « repülő szőnyeg

Goldziher Ignác: A hadísz kialakulása

december 22, 2009 at 4:40 pm (arab irodalomtörténet, iszlám tudománytörténet, klasszikus arab irodalom, korán, muzulmán vallás, ókori és keleti vallások)
Tags: bida, goldziher, hadísz, iszlám, isznád, szunna

1.A hadísz jelentése. Közlés, elbeszélés. Eredetileg azokat a mondásokat értették alatta, melyek Mohamedtől származtak, de nem kerültek be a Koránba. Kb. 600 ezer mondatból választották ki a hiteleseket. Tágabb értelemben nemcsak a vallási élet köreiből származó közléseket nevezik hadísznak, hanem a történeti tudósításokat is. Ezek az elbeszélések erősítették a közösségi tudatot. Legendákkal, mondákkal és mesés történetekkel kapcsolatban is használják a hadíszt az elbeszélés témáira. Innen származik a „hadísszá válni” szólás is, azaz olyan példázattá, melyet a későbbi korok is emlegetni fognak. „A legszebb hadísz Allah könyve”- Mohamed tanítása. De ugyanakkor a Koránt szembeállítják a hadísz fogalomkörével. Tanító célzatú közlések.

2. Goldziher a hadíszok hitelességéről és koráról. Megbízható bizonyítékok hiánya miatt nem tudjuk biztosan, hogy mi lehet a hadísz legrégebbi, eredeti része, és hogy melyikük datálható Moh. halálát követő nemzedékek idejére. Túlnyomó többségüket az iszlám első 2 századában végbement vallási, történeti, és társadalmi fejlődés eredményének tekinthetjük.

3. A hadísz két része és szerepük. - isnád: a hagyományok láncolata. Az első szerzőtől a mindenkori legutolsó hagyományozóig, akik a közlést továbbadták. Ez a hadísz támasza, igazolása hitelességének.- matn: a közlés szó szerinti szövege. A matn már a régi arab nyelvben is az írott szöveget jelentette.

4. A hadíszok első lejegyzései. A hadíszanyag legrégebbi állományának azok a hadízok tekinthetők, melyekről azt halljuk, hogy már az első évtizedekben írásos feljegyzéseket készítettek róluk. Valószínűsíthető, hogy a társak és a tanítványok a Próféta kijelentéseit, és rendelkezéseit meg kívánták óvni a feledéstől, írásos megőrzés útján.

5. A szunna jelentése. Eredetileg a Próféta azon tetteit jelentette, melyekről társai tudósítottak. Később a Moh.-ről szóló hagyományokat felváltva nevezték hadísznak és szunnának. Nevezhetjük szokásjognak is.

6. A hadísz és a szunna kapcsolata. A hadísz és a szunna kifejezést külön kell kezelni. Ha csak eredeti jelentésüket vesszük figyelembe, akkor sem bizonyulnak egyenlőnek. Míg a hadísz a Prófétától származtatott, szájhagyomány útján történő közlést jelent, addig a szunna tekintet nélkül arra, hogy létezik-e rá nézve szóbeli úton közölt hagyomány vagy sem, a régi muszlim közösségben érvényben lévő szokásra utal, mely egy vallási, vagy törvénykezési mozzanatra vonatkozik.Egy hadíszba foglalt norma szunnának számít; az azonban nem szükséges, hogy a szunnára mindig megfeleljen egy hadísz, amely azt szentesíti. Előfordulhat, hogy egy hadísz tartalma ellentmond a szunnának.Különbségük: a h. elméleti diszciplína, a sz. gyakorlati útmutatások összessége. Közös viszont bennük, hogy mindkettőjük ismerete a hagyományban gyökerezik.Külön szokás hangsúlyozni, ha egy sz. mellett tanúskodik valamely azt alátámasztó hadísz.

7. A szunna és az újítás. A sz. fogalma kezdettől fogva zsinórmérétkül szolgált annak eldöntésében, h mi helyes és mi nem. A dzsáhilíya pogányai számára a szunna volt mindaz, ami megfelelt az arabság hagyományainak. Az iszlámban a régi fogalom tartalma és a neki megfelelő szó jelentése változáson ment keresztül. Moh. követői számára szunnának számított mindaz, amiről ki lehetett mutatni, hogy a Próféta és hívei legkorábbi gyakorlata volt. A muszlim közösségnek tisztelnie kellett az új szunnát, mely az ősi arab nézetek átdolgozásából alakult ki. Medinában éltek azok, akik legelőször kezdték el tanítani a Próféta azon kijelentéseit, amelyek szabályozták a mindennapi életet, ezért Medinát a sz. otthonának is hívják.

8. A szalaf és a szerepük a muszlimok életében. Salafí = aki utánozza őseit. A vallásos közösségen belül idővel a legnagyobb megbecsülést kifejező címmé vált. A salsf utánzása vált az istenfélő muszlimok ideáljává, azoké az ősöké, akik életmódjukat még a Próféta szemei előtt, az ő példája nyomán alakították ki.

9. A szunna újjáélesztése és kiölése. A sunna újjáélesztésének nevezték azt, ha valaki egy ósdi szokást, amely már kiveszett a gyakorlatból, újra felelevenített. A vallásban buzgó emberek számára ez volt a legnagyobb dicsőség. A muszlim világ valamennyi része kivette a részét a szunna-feléleszté sből. Ennek ellentéte a „szunna kiölése”, amely azt jelenti, hogy a sz. által rögzített joggyakorlat módozatait semmibe venni. Magát a jogintézményt megőrzik, de részleteit és feltételeit elhanyagolják.

10. Az újítás (bid‛a) fogalma. A bid‛a a szunna ellentéte. Gyakorlati és dogmatikai újításokat is értenek alatta. Többnyire egyéni belátásból fakadó önkényességet jelöl, melynek megengedhetőségét nem lehet a vallási élet forrásaiból származó dokumentumokkal alátámasztani.

11. Az iszlám az Omajjádok korában. Az omajjád uralkodók nem ösztönözték, és nem mozdították elő a szunnának megfelelő vallási és közösségi élet kialakulását. Ők egy másfajta sz.-t támogattak. Pl.: „‛Umar szunnája”, melynek értelmében, ha egy magas rangú állami hivatalnok meghalt, hátrahagyott javainak a felére a kincstár rátette a kezét. Ilyen rendelkezések számára kutattak előzmények után a sz.-ban. Keveset törődtek a vallással, a saját maguk életvitelében éppúgy, mint alattvalóikéban. II. ‛Umar-ral vette kezdetét az igazi vallásos kor. Megbízottakat kellett szétküldenie a birodalomban, hogy megtanítsák a népet arra, hogyan kell egy muszlimnak és muszlim közösségnek berendeznie életét, kialakítania vallásilag helyes életvitelét. Az 1. sz.-ban az emberek tudatlanságban voltak még a már pontosan megállapított vallási szertartások tekintetében, és bizonytalansá got és ingadozást találunk még a törvény terén is. Az egész Omajjád korban a vallás iránt kevés lelkesedést mutató uralkodók befolyása alatt élő lakosság nem sokat értett maga sem a vallási törvényekhez és szabályokhoz.

12. A hadísz helyzete az iszlám I. századában. Az 1. sz.-ban az emberek tudatlanságban voltak még a már pontosan megállapított vallási szertartások tekintetében, és bizonytalansá got és ingadozást találunk még a törvény terén is. A hitbuzgó emberek azért utaztak el több helyre a muszlim világban, hogy felvilágosítást kapjanak a törvény tisztázatlan helyeit illetően.

13. Az omajjád kormányzat és a vallási emberek viszonya. Az istenfélő emberek szidták a kormányzást, passzív ellenállást tanúsítottak vele szemben, sőt elégedetlenségü knek nyílt jelét is adták, néha még a kötelező tiszteletadást is megtagadták. Az uralkodói körök ezért gyűlölték őket.

14. A hutba az Omajjádok korában.

15. A politikai hadíszok költése.

16. Muszlim vélemények a csalásról (tadlísz) a hadíszban.

17. Az Abbászidák, mint vallási vezetők. Az új hatalom alatt lényeges változások történtek. Az iszlám állam nemzeti arab jellege az abbászida uralom kezdeteivel hanyatlásnak indult, idegen elemek kerültek előtérbe, de ugyanakkor a hatalom vallási oldala jelentősen megerősödött. Türelmetlenné váltak más vallások szabad gyakorlásával szemben.

18. Az Omajjádok és Abbászidák neveltetésének különbségei. -Az omajjáda herceg világi neveltetésben részesült. Az iszlám szempontjaibó l némelyikük teljességgel alkalmatlan volt arra, hogy vezesse a közösséget az imádkozás során, és tanúságtételük a vallási törvények értelmében érvénytelen volt. Ezek az emberek továbbra is pogányok maradtak.-Az abbászida hercegek nevelésében a teológiai elem játszotta a döntő szerepet. Az abbászidák érdeklődése az egyházjogi tanulmányok iránt úgy nőtt, ahogy a politikai befolyású kormányzók és bitorlók elragadták tőlük. Minél kevésbé voltak igazi királyok, annál inkább lettek imám-ok.

19. A szunna előtérbe kerülése az abbászida korban. A szunna felélesztése, amelyet a derék emberek honosítottak meg, a legmagasabb helyet foglalja el, mivel a szunna felélesztése azon jótettek közé tartozik, amelyek megmaradnak és soha nem pusztulnak el. Az abbászida dinasztia felemelkedése egybeesik azzal a korral, amikor hivatalos elismerést nyert az a törekvés, hogy a szunnát tudománnyá és az élet vezérfonalává tegyék. A közigazgatásban szintén teljesen megváltozott a viszony a vallásos elemekkel. A szunnának megfelelő életvitel nyilvános elismerése és ösztönzése mind a magánélet, mind pedig a közigazgatás és jog terén, természetszerű leg együtt járt azzal, hogy a Próféta hagyományainak a tanulmányozása sokkal szabadabban fejlődhetett, mint az omajjádák alatt lehetséges volt. Arra törekedtek, hogy a Próféta kézjegyét viselő dokumentumokat mutassanak fel a vallási és társadalmi élet legkisebb részletére is.

20. A jogi tanulmányok fejlődése a VIII-IX. sz.-ban. A jogi tanulmányok már szabadon fejlődhettekà felépítették az iszlám jogtudomány épületét. A muszlim teológusok két, egymástól eltérő úton jártak a jogtudomány (al- fiqh) megalkotásakor: 1.„az egyéni vélemény követői” Azt a kevés anyagot, amellyel rendelkeztek a tudósok, azt jogi következtetés valamennyi módszertani eszközének felhasználásával dolgozták fel. Néled olyan eredményeket mutatott fel, amelyek nem hadíszokon, hanem a tudósok intellektuális munkáján alapultak. 2.önálló módszer- Abú Hanīfa imám ashāb al-hadīt (ra’y = vélemény) az önálló döntés törvénye

21. Az ashāb al-hadīsz. Az az iskola, amely ellenzi a ra’y-ot. Követői minden törvényt a Próféta tekintélyére kívántak visszavezetni, azaz egy szabályszerű hadít-ra. ß A ra’y, az önálló döntés törvénye mindenáron elvetendő volt számukra. Az a tanítása a muszlim népek számára vallási követelménnyé vált.

22. A jog és a hadísz a IX. sz.-ban. A hagyomány tanulmányozásának megszilárdulásá val egyidejűleg létrejött a hadísz- kritika a maga szaktekintélyeivel, ami által lehetőség nyílt arra, hogy nagyobb hitelt adjanak az egyik hadísz hagyományozóinak, mint a másikénak. Egymással ellentmondó hadíszok à összeegyeztetés Újból és újból felmerült az a probléma, hogy a gyakorlat nem mindig egyezett a szunnával. A hadísz számos változtatást szenvedett a hagyománnyal foglalkozók hanyagsága, a zavaros magyarázatok, az esetleges érvénytelenítés, a közlést továbbadó hagyományozók megbízhatatlansá ga, két ellentétes értelmű hadísz megléte következtében.

23. A hadísz szerepe az iszlám pártharcaiban. A vallásos gondolkodású emberek véleményeiknek hadísz formájában adtak kifejezést. Az egész korszak folyamán a vallási élet egyik legfontosabb kérdése az volt, hogyan kell az igazhívőknek viselkedniük az ilyen uralkodókkal (pl: omajjád uralkodók) szemben. Erre a kérdésre különböző válaszokat adtak, és a hagyomány megőrizte ezeknek a döntéseknek a nyomait. Ellenzéki párt; Lojális irányzat (murdzsi’iták); (mindkettő szélsőséges irányzat) Közvetítő szerepet vállaló teológusok à olyan hadíszok maradtak fenn tőlük, melyeknek alapgondolata az uralkodó elfogadása annak ellenére, hogy tisztában van az ember azzal, hogy milyen hitvány maga az uralkodóà olyan általános alapelvek voltak, amelyeket a teológusok adtak a népnek, annak érdekében, hogy fennálló rendet támogassák, és megakadályozzá k a belső zavargásokat.

24. Az örökletes kalifátus elve és a közösség egyhangú hűségesküje viszonya. Az ortodox iszlám tanításaként egyes-egyedül az idzsmā szentesítheti az uralkodó jogcímét. Az az imám, akit az egész közösség akarata elismer, a jogos imám. Egyedül az idzsmā lehetett szunna.

25. Abbászidák és síiták a hadísz irodalomban. -’alida párt alapeszméje a prófétai méltóság és a birodalom fölötti uralom örökölhetősége, amelyet Mohamed családjának Fatimá-tól származó ága számára igyekeztek kiharcolni. -Ortodox tanításokà mindent helytelennek nyilvánítottak, ami alátámaszthatta ’Ali leszármazottainak az igényét a különleges szentségre és a birodalom jogára. Ezért a szellemi méltóság örökletes mintának eszméjét gyökerestől ki kellett irtaniuk.

26. Korán magyarázat és pártharcok. Szélsőségesek à „túlzók” : a szunnán nélkülieknek tartották, és azokat is, akik az uralkodó hatalom ellen lázadtak. Ezek a körök azzal vádolják a szunna ortodox tanításainak a követőit, hogy meghamisítottá k a Koránt és kihagyások révén saját nézeteikhez igazították azt. Régebbiek és sokkal szélesebb körben terjedtek el azok a törekvések, amelyek az emberekkel azt akarták elhitetni, hogy a szunna hívei meghamisítottá k a Korán értelmezését.

27. Irányzatos (költött) hadíszok a politikai életben. Irányzatos hadíszok >> a dinasztia ügyét közvetlen módon támogatták. Ilyen kijelentések költése nagyon fontos volt a dinasztia elismertetése érdekében, mivel az ellenzéki pártok szintén terjesztették a nép körében a maguk készítette hagyományokat annak érdekében, hogy ellenfeleik hitelét vallási alapokon járassák le. Már az omajjádák szükségesnek látták, hogy udvari teológusaikat az alida igényekkel szemben alkalmazható vallási fegyverek kidolgozására ösztönözzék. Irányzatos hadíszok létrehozása mellett, amelyeknek valamely politikai vagy vallási párt tanai számára kellett tekintélyként szolgálniuk, a hadísz pártcélokra való felhasználásának egy másik módját is említenünk kell >> irányzatos szavak betoldása olyan hadíszokba, amelyek eredeti formájukban alkalmatlanok voltak pártpolitikai célokra. Néhány meghatározó semleges hagyományt is fel lehetett használni pártcélokra.

28. Síita irányzatos hadíszok. Érdekeik védelmében legerősebb érvük az volt, hogy a Próféta kifejezetten megjelölte és kinevezte ’Alí-t utódjának halála előtt és ily módon Abú Bakr utódlása érvénytelen bitorlás volt csupán. à olyan hagyományokat találtak ki és hitelesítették, amely igazolni tudják azt, hogy a Próféta közvetlen utasítást adott ’Alí beiktatására. (Humm- hagyomány „A madár hadísza”)

29. Profetikus hadíszok. Ez a hagyománytípus gazdagon tenyészett a hadísz rendszerében. Nem csupán a birodalom általános viszonyait jósolják meg a profetikus hadíszok, hanem még jelentéktelen események egészen apró részleteit is megjósoltatták a Prófétával. Profetikus kijelentések a szigorúbban megrostált hadísz- gyűjteményekben is vannak.<A muszlim teológusok bárhol, ahol tudós központokat alapítottak, ott egyidejűleg hagyományba kapaszkodó tanúságokat is koholtak kitűnőségük és elhivatottságuk bizonyítására.

30. A költött hadíszok elleni támadás kezdetei. Legegyszerűbb eszköz à olyan új hadíszokat csempésztek be a forgalomba, amelyekben a Próféta kemény szavakkal ítéli el a töménytelen hadíszok kitalálását. A Prófétának is mondattak olyan kijelentéseket, amelyekben előre megsejtette a hamisításokat és a betolódásokat, amelyek a hitelesnek elismert mondatokat elferdítették. A Prófétával megjósoltatták az ortodox hadísz-kritikusok ellenállását az irányzatos visszaélésekkel szemben.

31. A szabadgondolkodók és a hadísz. A szabadgondolkodó k tagadása nem szorítkozott a gazdagon burjánzó hadísz-irodalom egy bizonyos részére, hanem a hagyományrendszer egészét illette. A hadíszok becsmérlésére olyan részleteket használtak ki, amelyekben népi legendát és babonát jegyeztek fel és kebeleztek be a vallási hitbe a Próféta közlései gyanánt; nevetségessé tették azokat az aprólékosan részletezett utasításokat, melyeket a hagyomány a mindennapi élet legintimebb kapcsolataira nézve tartalma, stb.

32. A megbízható férfiak (ridzsál tiqa) a hadísz tudományban. Azoknak a köröknek, amelyek meg akarták óvni a hadíszt a hamisításoktól, különös figyelmet kellett fordítaniuk azoknak a hagyományközlőknek és tekintélyeknek a jellemére, akikre az egyes hadíszok hitelességét alapozni kívánták >> csak az olyan hadíszokat lehetett az egész közösség vallásos lelkülete helyes kifejezéseként elfogadni, amelyeket olyan férfiak hagyományoztak, akiknek sem a személyes becsületességükhö z, sem pedig az ortodox hitvalláshoz való hozzáállásukhoz nem férhetett semmi kétség.

33.A hadíszláncok szereplőinek osztályozása. Kevesebb figyelmet fordítanak magára a hagyomány tartalmára, mint az isnádban szereplő tekintélyekre. Az ő megbízhatóságukon áll, vagy bukik egy hadísz hitelességébe vetett hit. A kritika Irakban és a Távol-Keleten volt a legszigorúbb, ahol a vallási és politikai pártok a legélesebben szemben álltak egymással. 9. század: hadíszok rendszeres gyűjtése 9.-10. sz.: a hadísz-kritika virágzása elsőrendű hagyományközlők: „megbízható”, „pontos”, „erős”, „bizonyító erejű”, „igaz”, „aki hűségesen megtartja és továbbadja azt, amit hallott”. Alacsonyabbra értékeltek: „igazmondó”, „helye az igazmondásé”, „nincs gyanúra ok” Még alacsonyabbra értékeltek: „helyes hadíszt közlők” -//- : „nem hazugok”. „A közlők ismerete” tudomány kronológiai kritika.

34. A muszlim hagyománykritika lényege. hagyomány-költő>> voltak köztük olyanok, akik költött neveket vezettek be, akiknek aztán hagyományokat tulajdonítottak. Az ilyen, feltehetőleg nem elszigetelt jelenségekre irányult a kritika minden kételye és gondos vizsgálata. A muszlim kritika kiindulópontja túlnyomórészt formális volt. A formális szempontok a döntőek a hihetőség és a hitelesség vagy egészség megítélésében. A hagyományokat csak külső formájuk tekintetében vizsgálják meg, és a tartalom értékének megítélése attól függ, hogy mennyire találták helyesnek az isnádot. A hagyománykritika két szempontra ügyelt: a ridzsál megbízhatóságára és az isnád-lánc belső megalapozottsá gára.

35. A matn (szöveg) és a hagyománykritika. Senkinek sem szabad azt mondania, hogy: „mivel a matu logikai és történeti képtelenséget tartalmaz, kétségbe vonom az isnád helytállóságot”. Pl: hagyománykritikai elv, hogy két hagyományos közlés ellentéte esetén, ha az egyik állító, a másik pedig tagadó, inkább az állító közlést részesítik előnyben.

36. A szigorú megítélés alá eső hagyományok. A szigorú megítélést általában azoknak a hadíszoknak tartották fönt, amelyek azokkal a kérdésekkel foglalkoztak, hogy mi a megengedett és mi a tilalmas, azaz melyek a jogi hagyományok, továbbá jogi és dogmatikai következtetések forrásául szolgálhattak. à kevésbé volt szigorú azokkal a hadiszokkal szemben, amelyek nem tartoztak a jog kategóriájába, hanem jámbor történeteket, épülésére szolgáló velős mondásokat és etikai tanításokat nyújtottak a Próféta nevében.

37. A morális tartalmú kitalált hadíszok. A hadíszok költését, különösen etikai, buzdító és aszketikus célzattal, a karrāmīya teológiai iskola elméletileg is szentesítette. A moralizáció szándékú költött mondásokat nyilvánvalóan elsősorban a prédikációkban használták föl. Azok, akik fönntartották azt a tanítást, hogy morális célokra megengedhető dolog hagyományokat költeni és szabadon terjeszteni őket, megpróbálták teológiailag is alátámasztani ezt a nézetüket.

38. A hagyományláncok költött kiegészítése. Az úgynevezett ahádísz mawqífa, vagyis a társakig vagy éppen csak követőkig visszavezetett mondásokat könnyedén alakították át ahádísz marfū’a- ra, azaz a Prófétáig visszavezetett kijelentésekre, egyszerűen hozzáadva minden aggályoskodás nélkül néhány nevet találomra, amely szükséges volt a lánc kiegészítésére. Ezt a jogi hagyományok terén is gyakran megtették. Attól sem rettentek vissza, hogy a pogány időkből való tetszetős mondatokat tulajdonítsanak a Prófétának. Mindent, ami a hadísz kialakulásának a virágkorában a teológusok szemében átvételre érdemesnek tűnt, azt legszívesebben hadísz formájába öltöztették.

39. A szórakoztató hadíszok. Épületes történetek lassan szórakoztató elbeszélésekké alakultak át, és hamarosan eljutottak mókás történetekig-és mindez a Próféta hagyományának jegyében. A kitalált mondások leginkább a Próféta életrajzát, eszkatológikus témákat érintettek, vagy kozmológikus mesék voltak.

40. A szórakoztató hadíszok kitalált láncokkal.

41. A qássz (tbsz. qusszász) szerepe a mecsetekben és környékén. Azokat az embereket, akik az utcám és mecsetben maguk köré gyűjtötték az embereket, és épülésükre és szórakoztatásukra alkalmas hagyományokat meséltek nekik, qáss- nak vagy qassás- nak nevezték, azaz elbeszélőnek, mesélőnek. Ugyanaz volt a szerepük, mint a mi időnkben a humoros újságoknak, és még a Kalifa udvarába is meghívták őket alkalmanként. à a muszlim beállítás szerint ennek a foglalkozásnak a fejlődése még az iszlám kezdeti idejére nyúlik vissza. à a hivatalos teológia örömmel tűrte el ezeket a szabad prédikátorokat és népi teológusokat, akik az utcákon és mecsetekben a közérthetőség szintjére szálltak le, aszketikus beállítottságot terjesztettek, amely idegen volt a hivatalos teológusoktól, akik elsősorban a jogi tanulmányozásba merültek.

42. A qusszász túlkapásai elleni harc. Az intézkedések nyerészkedő csalók ellen irányultak, akik nem a vallásért buzgolódtak, hanem a tömegeket akarták szórakoztatni, és e célból hamis hagyományokat és vallásos történeteket mesés módon átköltöttek és terjesztették, A konzervatív teológusok buzgalma az efféle vallásos legendák ellen irányult, amely teljes mértékben kikerülte a vallási ellenőrzést. A történetmondók semmitől sem riadtak vissza annak érdekében, hogy magukhoz csalogassák az embereket. A kormányzatok ediktumokat bocsátottak ki a történetmondók ellen. Amíg a korábbi időszak „történetmondási” elnyerték a jámbor teológusok elnézését erkölcsileg és vallásilag építő tartalmú előadásaikkal, addig a későbbi korok utcai prédikátorai megszentségtelení tették a vallásos témáikat azáltal, hogy szórakoztatásra és hallgatóságuk mulattatására használták azokat. A mindenféle anekdotával átszőtt bibliai legendák képezték előadásaik jellegzetes témáját.

43. A hosszúéletűek (mu‛ammarún). A mu’ammarínnak nevezett kalandorok a Prófétával való közvetlen kapcsolatra hivatkozva mondtak hadíszokat. (közvetlen: nem kellett összekötő láncot kitalálniuk) A népmesék birodalmából a mu’ ammarūn létezésébe vetett hit utat talált a vallás területére is. à legkorábban a III. század vége, IV. század eleje táján (à X. század) jelentek meg. à India és Közép- Ázsia az efféle csalók fő működési terepe. A Próféta társának lenni a legmagasabb méltóságot jelentette, amit csak el lehetett érni. Az ilyen emberek személye és becsülete érinthetetlen volt, és őket gyalázni főbenjáró bűnnek számított.

44. A hadíszok továbbadóinak személye felkeresése. A szokás által szentesített érvényes hadísz- forma megkívánta, hogy a kívánt hadíszok továbbadóit személyesen kell felkeresni, annak érdekében, hogy a tőle származó hagyományokat a nevében lehessenek terjeszteni. A hagyományt a teljes isnáddal együtt kellett átvenni, és ezután illette meg e jog, hogy a saját nevét a hagyományozók láncához illessze, legutolsó láncszemként. A hagyományok átvételének minden más formáját rendellenesnek tekintették. Annak érdekében, hogy valaki autentikus formában birtokoljon, hagyományt, szükséges volt, hogy találkozzék azokkal, akik az illető hagyomány „hordozói” voltak.

45. A talab al-hadísz és az utazások. Ha egy bizonyos tartomány teológusai ki akarták tölteni a hazájuk hagyományában meglevő hiányokat, akkor nem volt más választásuk, mint utazásokat tenni, hogy alkalmuk nyíljék személyesen is megismerkedni más tartományok hadíszaival. Nagy súlyt vetettek arra, hogy átvegyenek és továbbadjanak mindent, amit jelentős emberek hagyományoztak, akár tőlük közvetlenül, vagy azoktól, akik őket hallgathatták à sok utazás >> tudás keresése céljából megtett utazások

46.Az utazók módszerei a hadíszok felkutatására. A talab érdekében folytatott utazások egyre növekvő mennyisége folytán a teológusoknak az egyedi, tartományi hagyományokat beilleszteniü k az általános, egyre egységesebb hadísz- keretbe. 9. század >> a gyűjteményes munkák elkészítése A talab utazások kedveztek azok mohóságának, akiknek sikerült elhitetniük az emberekkel, hogy ők a hadísz kútfői, és a növekvő kereslettel együtt állandóan növekedett az az óhaj is, hogy a továbbadott hadíszokért készpénzzel fizessenek. Az idők folyamán az érdekességek fölkeresésére indított kutatónak puszta sporttá alacsonyodtak. Hosszú utazásokat tettek, amelyeknek a kizárólagos célja hadíszok szerzése volt, anélkül, hogy bármit is értettek volna a tartalomból, csupán azért, hogy az utazó büszkélkedhessen velük, és ismert mondatok isnád-jában előforduljon a nevük. >> sok csalás és hazug dicsekvés fordult elő- mind formális, mind pedig anyagi vonatkozásban a hagyománygyűjtő utazásokkal és az összegyűjtött anyag kialakulásával kapcsolatban / kapcsolatosan.

47. A hadisz iskolák létrejötte. Első hadísztudományi főiskola: Dār al- hadīsz, XII: század. 1) Nűr ad- Dín Malemūd b. Abī sa’īd Zaudzsī-nak köszönheti felállítását. (Nūrīya akadémia) A politikai körülmények folytán azonban, amelyek nem kedveztek az ilyen intézmények folyamatos létezésének, rövid virágzás után hanyatlásnak indult. 2) Al-Malik al-Kāmīl Nāsir ad-Dīn>> Egyiptomban >> kairói dār al- hadísz 3) Damaszkuszban: Hadrasa Asrafíya Egyik iskola sem maradhatott fenn sokáig, mivel csak az iszlám tudományát szolgálták, a megélhetés érdekében pedig az emberek a fiqh tanulmányozása felé fordultak inkább. à ezek a híres intézmények megszűntek létezni.

48. Az idzsáza rendszere. à olyan intézmény volt az irodalmi életen belül, amely a muszlim társadalom sajátosságai közé tartozik. Iszsáza>> pótmegoldása lett olyan muszlimoknak, akik nem tudtak személyesen hadíszokat begyűjteni a sejkektől. Megszerezték a sejk engedélyét (idzsáza) arra, hogy úgy adjanak tovább egy hadíszt, mintha közvetlen szóbeli érintkezés útján gyűjtötték volna föl tőle. A hagyományok szóbeli közlésből az idzsáza formába való átmeneti típus a muháwala („átadás”) közlés. à az idzsáza majdnem teljesen átvette a sejkekhez való hosszadalmas utazgatás formájában űzött talab szerepet. {az idzsáza megadói nem vonakodtak attól sem, hogy a tőlük kért szellemi javakat készpénzre váltsák} Az idzsazát nemcsak hadíszokra kértek és adtak meg, hanem teljes irodalmi művekre is.

49. A hadísz lejegyzése (kitábat al-hadísz) a legkorábbi időkben. >> már a legkorábbi időkben is leírták a Próféta kijelentéseit. A VII. század végén már bevett gyakorlat.

50. A hadíszok lejegyzésének ellenzői. Elméleti vita: a hadíszt csak az emlékezetben szabad megőrizni, vagy szabad –e leírni? A „tudomány megelőzését a színben” hangsúlyozzák a „papiroson való megőrzéssel szenben”. Az írás ellenzői azon félelmüknek adtak hangot, hogy a Próféta kijelentései könyvekbe foglalva esetleg nem kapják meg a szent tartalmuknak kijáró tiszteletet.

51. A hadísz irodalom kezdetei és kapcsolata a történetírással. Az iszlám első korszakában főként a történeti ismereteket ösztönözték és támogatták. Bölcs mondásokat írtak le>> a régi könyvekben, költeményekben előforduló bölcs mondásokat hikmának tartják. A Korántól eltekintve, az iszlám irodalomtörténeté nek kezdetekor nem vallásos, hanem világi irodalmat találunk. Az iszlám hódításairól szóló meséket már az omájjádák alatt leírták, a Próféta életrajzából származó adatokkal együtt. >> a vallási hadísz irodalmi ágazattá vált. A szorosabban vett jogi irodalom, amely átfogó gondolkodás eredményeit képviseli, időrendben megelőzi a hadísz irodalmat.

52. A hadíszgyűjtemények eredete kérdése. A legkorábbi adat, ami amuszlim szerzőknél a hadísz gyűjtésével kapcsolatban fellelhető, Muhammad ibn al-Hasan aš-Šayhānī-nál (megh. 805) található, aki azt Malik ibn Anas-tól hallotta. Ez a közlés gyakran szolgál a hadíszra vonatkozó muszlim irodalom történetének kiindulópontjá ul. „Keressétek össze, ami fennmaradt a Próféta hadíszaiból, és írd le mindezt, mert félek, hogy a tudás hanyatlásnak indul, és az ’ulamā’ eltűnnek.” (vagy szunnájából, vagy Umar és mások hadíszából.) >> II. Umar leíratott egyes hagyománycsoportokat . A különböző körök által terjesztett beszámolókban megjelenő ellentmondások miatt nem fogadhatjuk el aš-Šaybānī közlését. Amire ebben az időben szükség volt, azok nem adat-közlő hadísz művek, hanem gyakorlati célokat szolgáló vezérfonalak voltak. Egy alapvető mű ránk maradt, amely megközelítően azt a színvonalat képviseli, amit a kor jogi irodalmának a fejlődése elért: Malik b. Anas: Muwatta’.

53. Málik ibn Anasz Muwatta’ c. műve, jellege. A Muwatta’-t nem tekinthetjük az iszlám első nagy hagyománygyűjtemé nyének. Célkitűzése nem az, hogy összegyűjtse, és mélyreható vizsgálatnak vesse alá az iszlám világban terjesztett hadíszok „egészséges” elemeit, hanem az, hogy megvilágítsa a törvényt, a rituális és vallási gyakorlatot, a medinai iszlámban elismert iğmā῾, a Medinában bevett szunna segítségével. Összegyűjtötte a medinai szunnának a jogi és rituális élet számtalan fejezetére vonatkozó dokumentumait, másodszor pedig törvénybe foglalta, hogy moiajogszerű az egyes esetekben ezeknek a szunna-dokumentumok nak az alapján, ill. amikor ezek hiányoztak, akkor a medinai szokásjog alapján. A hagyományanyag itt nem cél, hanem eszköz, és csak olyan mértékben veszi figyelembe, amennyiben annak gyakorlati jelentősége van.> ra’y-t gyakorol. Miután Mālik csak a jogi élet követelményeivel törődött, kevés figyelemt fordított a pusztán történeti értesüléseket tartalmazó hagyományokra, még akkor is, ha a Próféta életrajzára vonatkoztak. Ezeket csak akkor veszi figyelembe, amikor jogi következtetések vonhatók le belőlük. A hadíszok használata adja meg M. munkájának sajátos jellegét.

54. A Muwatta’ változatai. Yahyā ibn Yahyā al-Masmūdī (Mālik egyik tanítványa). Tőle származik az egyik változat. Ez a változat maradt felül a tudományos használatban, és ezt magyarázzák a legtöbbet. Muwatta’ Yahyā-nak szokás nevezni. A Muwatta’-nak 15 típusa volt, melyek mindenekfölött a Muwatta’ Yahyā-ak sikerült meghonosodnia mind a tud.-os életben, mind a gyakorlati használatban. 2. Muwatta’ Muhammad>> M. ibn al-Hasan aš-Šaybānī hagyományozta.

55. A taszníf al-ahádísz. hadísz-anyag rendszerezése. Manad: „támogatott” >> tökéletes hadísz, „egészséges” láncszemeken keresztül, megszakítás nélkül kell az egyik „társ”-ig visszamennie. Elv: személyes, külső.>> A hagyományok tartalma, témája nem számít a sorrendiség megállapításánál, mivel a döntő szempont csupán annak a társnak a neve, akit egy hagyománycsoport tekintélyeként megemlítenek. Az ilyen gyűjteményeket muszadnak nevezik.

56. A muszannaf és a musznad különbsége. muszannaf: olyan gyűjteményekre utal, amelyekben nincs meghatározó szerepük a mondások és beszámolók sorrendjére nézve azoknak a hagyományozóknak, akikhez az isnād-ok vezetnek; a sorrend szempontjából egyes-egyedül az egymással rokon tartalmak és kijelentések azonos tárgyi mozzanatának van jelentősége. Míg a musnad rendező elvét a hagyományozók adják, addig a musannaf elve a fejezetekre osztás. A musnad és a musannaf a hadísz-gyűjtés két fő formája, melyek hosszú időn keresztül egyidejűleg jelentkeztek az irodalomban.

57. Buhárí Szahíh c. műve és hatása a hadísz szabályaira. Ez a mű tiszta hadísz-munka ra’y hozzátétele nélkül, és azzal a aszándékkal íródott, hogy segítségével bárki eligazodjon a fiqh valamennyi fejezetében és minden problémájában. A szerző az egész fiqh-et átfogó tervezetet készített, melyet aztán az odavágó hadísz-anyaggal töltött ki. Al-Buḫārī korában, és nagy mértékben az ő befolyására, a hadísz megőrzősőre vonatkozó szabályok szigorú formákat kezdtek ölteni. Al-Buḫārī sohasem tért el a legszigorúbb szabálytól, másrészről viszont többet tesz, mint újraközli és csoportosítja anyagát. >> egy gyakorlati kézikönyvet is akar mindazoknak a kezébe adni, akik az ő meggyőződését osztják, ezért a hagyományaira vonatkozó értelmezés magvait is elhinti.

58. Buhárí Szahíh c. művének hagyományozása, eltérése a Muwatta’-étól. A Sahīh-ot nem úgy hagyományozták, mint a Muwatta’-t, tehát különböző, tartalmilag eltérő szerkesztésekben. Tucatnyi különböző Buḫārī-szöveg jött létre. Ezekben több-kevesebb lényeges változás található mind a címekben, mind a paragrafusok taartalmában. -szövegjavítások gondolati dogmatikai meggondolások miatt. -tashīfāt: tévedéseknek köszönhető szövegromlások. A szövegmagyarázó igényei gyakran okoztak önkéntelen eltéréseketa puszta hagyományozó gépies pontosságától. Általában a szöveg vonatkozásában, a fejezet élén álló címeket fenyegette leginkább a változtatás.

59. Muszlim Szahíh c. műve és összevetése Buhárí művével. .tartalmuk nagy része közös, bár más szóbeli forrásokon alapul. Formai különbség: Muslim eredeti kiadásában a különböző szakaszoknak nincsenek címei. Muslim, kortársához hasonlóan, a fiqh-et akarta szolgálni munkájával, de az olvasóra bízta, hogy az összegyűjtött hadísz-anyagbó l azokat a következtetéseket vonja le, amik számára legközelebb állnak az igazsághoz. Al Buhārī gyakran idézi ugyanannak a hagyománynak a különböző párhuzamos változatait, míg Muszlim mindig együtt idézi az összetartozó változatokat; és azt az anyagot, amivel már egyszer foglalkozott, sohasem ismétli meg. Neki elsődlegesen nem az volt a célkitűzése, hogy a fiqh egész rendszerét ellássa hadísz-anyaggal. Muszlim a létező hadísz-anyagot kívánta megtisztítani minden salaktól.

60. A két Szahíh mellett létrejött további muszannaf művek. 1. Abū Dāwūd: Sunan-ja 2. Abū ῾Isā Muhammad at-Tirmidī: Gāmi῾-ja 3. Abū Abda r-Rahmān an-Nasā’ī: Sunan-ja 4. bū Abd Allāh Muahmmad ibn Māğa: Sunan-ja. (Ezek főleg joghagyományokkal foglalkoznak. ) Sunanon olyan gyűjteményeket értenek, amelyek a történeti, etikai, és dogmatikai mondások kirekesztésével csupán a szunnával törődnek, a joggal, és jogszokásokkal, és a rájuk vonatkozó hadíszokkal.

61. A magribi hagyományirodalom. Buḫārī elsőbbsége mellett foglalt állást a közvélemény. Műve szent, vagy legalábbis előjogokat élvező könyv lett, különösen az é-afrikai iszlámaban. -a vallásgyakorlat során a két sahīh tartalmát kell irányadónak tekinteni. – a „hat könyv” egybefoglalása, ahogyan azt a mai iszlámban is elismerik, a 13. sz.-ban hatolt be a muszlim teológusok köztudatába.>> Ettől függetlenül a közvélemény továbbra is magasabbra helyezte a két sahīh-ot, mint a másik 4 könyvet. A Magrib-ban, abban az időben, a nagymértékben kiterebélyesedett hadísz-irodalomnak még mélyrehatóbb elismerése történt meg. Az iszlám irodalom virágkora nagyon rövid ideig tartott. Számos régi könyvet dolgoztak át újakká, nagy hosszú műveket kivonatolnak, ez jellemzi néhány kivételtől eltekintve a következő nagy korszakot. (11.sz.-tól kezdve).

Szólj hozzá

Germanus Gyula a Koránról

december 22, 2009 at 3:58 pm (arab irodalomtörténet, iszlám tudománytörténet, korán, muzulmán vallás, ókori és keleti vallások)
Tags: fátiha, Germanus, imairány, iszlám, korán, medinai szúrák, mekkai szúrák, oszmán, qibla, zarándoklat

Korán szó jelentése: recitáció, szavalat.
A mekkai kinyilatkoztatások tartalmi jellegzetességei Mohammed népét a jóra és bűntől való tartózkodásra intette (és azt mint az istenségnek egyenesen őhozzá való parancsátközvetítette). – egy istenség hitére buzdította az embereket.
A mekkai szúrák társadalmi üzenete: — a mekkai pogány arabokat nem csupán vallási újítással íjesztették meg, hanem társadalmi – gazdasági rendjük megbontását látták az igehirdetésben – felléptek ellene. A mekkai fejezetek ezt a vallási, társadalmi harcot tükrözi vissza – példázatok, intelmek, legendák, eskük, szegényeknek való vigasztalás.
A medinai kinyilatkoztatások tartalmi változása a mekkaiakhoz képest: Ijesztő, fenyegető rövid költői szónoklatokat prózai, hosszabb elbeszélő, a mindennapi eseményekből eredő, de isteni eredetű, törvényszerű rendelkezések váltják fel. – 5 alappillér, gyakorlati kérdések (pl. örökség, jegyajándék, házasság, válás, vérbosszú).
Az imairány és megváltoztatása: Jeruzsálemet tette meg az ima irányának – Mekkára tette át. Ezzel a pogány arabság ellenmondásait enyhítette az iszlámot macedonizálta.
Ábrahám szerepe a Koránban: A Korán medinai fejlesztéseiben Ábrahám alakja is ebben a macedonizálási folyamatban alakult át eredeti arabbá, sőt Mekka alapítójává.
A mekkai zarándoklat elfogadása és jelentősége: Mohammed 630-ban ezzel a macidealizálási fejlődéssel meggyőzte régi ellenfeleit, szerződést kötött velük és maga is bevonult Mekkába, zarándoklatra. Ezzel elismerte a pogánykori szertartások egy részét, a Kába körüli 7x-i körüljárást, a Szafa és Marura dombok közötti futást, az állati áldozatok felajánlásával és különleges zarándoklati ruházatot.

8. A Korán Mohammed halála után: Társainak egy része tudta az igehirdetést kívülről, de Mohammed ügyelt arra, hogy kijelentéseit,mint isteni ihletet feljegyezzék. A sugallatokat vállcsontokra, pálmalevelekre, szőttesekre durván feljegyzett összevisszaságban hevertek Mohammed egyik felesége, Hafsza szobájában.

9.A Korán kinyilatkoztatások könyvbe rendezése: Egy több tagú bizottság állította össze ezt az anyagot. A leírók saját belátásuk szerint rendezték 114 fejezetre a talált anyagot, a hosszabb fejezeteket a könyv elejére, a rövidebbeket a végére tették,holott a történeti sorrend a fordítottja volt. A fejezeteknek nevet is adtak (pl. tehén, asszonyok, a méh, Mária, az alkotó). Lehetséges, hogy az egyes fejezetek a leírók által több más ihletes kinyilatkoztatásból lettek összetolva, de Mohammed a maga éltére vonatkozóan is eszközölt toldásokat és változtatásokat.

10. A Korán első szúrája: A muszlim ima legfontosabb alkatrésze – megnyitó (al-fātiḥa) Ez a fejezet összesűrített kivonata a Koránnak és az iszlám vallásnak.

11.Oszmán kalifa szerepe a Koránszövegének véglegesítésében: Egy új Oszmán bizottság által véglegesen rendeztette a Korán szövegét, amit aztán hitelesnek szentesített. Az akkori kezdetleges írásjelekkel azonban csupán durván tudták rögzíteni a helyes kiejtést és számos olvasási változat keletkezett, ami több értelemzavart okozott

12. A Korán olvasók: A 10. században hét tekintélyes Korán-olvasó véleményét vették alapul, miután az arab írás fonetikailag tökéletesebbé vált. (A hagyomány szerint Mohammed állítólag kijelentette, hogy isteni ihlete hét hangtani változatban szállt le reá.)

13. Középkori nézetek a Korán hitelességéről: Vajon a Korán minden mondata Mohammedtől származik-e és nincs-e benne későbbi betoldás? – a 12. század: Kháridzsita puritánok –a 12. fejezet gyanúsnak minősült. –Siíták, azt hiszik, hogy Oszmán bizottsága szándékosan kihagyta az ̔ Ali örökösödésére vonatkozó rendelkezést.

14. A Korán általános jellemzése: A Korán az iszlám törvénykönyve, minden hit, minden tudás ebből a könyvből fakad a hívők számára az arab nyelv legnagyszerűbb alkotásának tartják. Hatása az iszlámra áttért idegen népek nyelvére óriási.

15. A Korán fordításai: Legelső – Petrus Kenerabilis – latinra. 12. század – kiadása – 1543. Angolra: G. Sale, 1734, J. M. Rodwell, 1861, E. H. Palmer, 1880, A. J. Arberry, 1955, N. J. Dawood, 1956. Franciára: C. E. Savary 1783, J. Kasimirski 1840. Németre: S. F. G. Wahl 1828, K. Ullmann 1840, F. Rückert 1888, M. Henning 1960, R. Paret 1966. Magyar fordításai, átdolgozásai, kivontak részleteket belőle: G. I. Az iszlám, előadások az iszlámról – Szemelvények a Koránból (Somogyi J. 1947).

Szólj hozzá

A ǧizya

december 12, 2009 at 7:08 am (iszlám jog, iszlám tudománytörténet, korán, muzulmán vallás)
Tags: ahl al-dimma, ahl al-kitáb, dzsizja, fejadó, iszlám, iszlámjog, jog

^cUmar az-Zamaḥšarī (1075-1144), a Korán egyik kommentárjának szerzője így ír a ḏimma kifizetésének módjáról: „Ő személyesen kell eljöjjön, gyalog, és nem lovon. Amikor fizet, állnia kell, míg az, aki beszedi a ǧizyát, ül. Az adószedő fogja meg őt a nyakánál fogva, rázza meg és mondja: Fizesd meg a ǧizyát! Miután megfizette, nyakszirten kell ütni.” (idézi Lewis 1987. p. 14-15.) Máshol azt írják, hogy a ḏimmi hajlott háttal és lehajtott fejjel jelenjen meg, keze alul legyen, míg az adószedő keze felül, mikor a pénz gazdát cserél. A jogtudósok közül viszont sokan azt írják, hogy a ḏimmiket nem szabad erejükön felül megterhelni (Abū ^cUbayd), illetve nem szabad őket megütni, hagyni őket állni a forró napon (Abū Yūsuf) (idézi Lewis 1987. p. 15.).

A ḏimmik által megfizetett fejadó a ǧizya. Ebből a szempontból a zoroasztriánusok is ebbe a kategóriába esnek, míg más szempontból nem. Nem lehetnek ḏimmik az ateisták, a bálványimádók, a hitehagyottak; ezzel szemben a hanafita maḏḥab csak az arab őspoliteistákaz zárja ki a ḏimmából, a többieket nem.

A ǧizya fejadó, ezért személyre lebontva kell megállapítani. Egyszer egy évben kellett fizetni, az év lejárta után. A ǧizya nem szabható ki nőkre és gyerekekre, egyrészt a függő viszonyuk miatt (eltartottak), másrészt mert eredetileg a ǧizya a hitetlenek megölésének pénzzel való megváltása, és csak férfiak ölhetők meg. A probléma ott addik, és ebben nem alakult ki konszenzus, hogy öregektől, szerzetesektől és nyomorékoktól lehet-e jogszerűen ǧizyát szedni. A válasz attól függött, hogy az egyes maḏḥab képviselői jogszerűnek tartották-e ezek megölését, vagy sem, azaz megválthatták-e magukat.

A ǧizyának két fajtája lehetséges: az egyik a kegyőzöttekre kivetett fejadó, a másik a szerződésben megállapított fejadó. Az összeget a szerződésben kell rögzíteni, ennek összege a maḏḥabok tanításai szerint változott: a tizenkét dirhem és a nem korlátozott felső határ között. Egyes jogi iskolák megszabják a pontos összeget, míg mások nem. Egyes jogi iskolák különbséget tesznek a ḏimmi anyagi helyzete szerint, míg Mālik bin Anas szerint a ǧizya négy dínár, és ettől eltérni nem lehet.

Szólj hozzá

Ahl al-Ḏimma

december 12, 2009 at 6:53 am (iszlám jog, iszlám tudománytörténet, korán, muzulmán vallás)
Tags: ahl al-dimma, ahl al-kitáb, dimma, dimmi, dzsizja, iszlájog, iszlám, jog, könyv népe

Az ahl al-ḏimma (a védelmi szerződés népe) egyszerre jelent olyan embereket, akik védelem alatt álnak, illetve olyanokat, akik bűnösök. Ez a státus az állam és egy közösség szerződésén alapszik, amely rögzíti az egyén és az állam jogait és kötelezettségeit. A ḏimmi megkülönböztetendő a ḥarbītól, aki ugyan lehet keresztény vagy zsidó, de nem él az iszlám állam területén. A védelemre vonatkozó értelem arra vonatkozik, hogy az iszlám állam köteles az egyéneket megvédeni, és ebbe a védelembe beletartozik az egyén vagyona, tulajdona, a vallás szabadsága (bizonyos kereteken belül). Ezért cserébe az egyén lojális az államhoz és megfizeti a fejadót, ami nem vallási adó. Kezdetben ezt az adót csak a zsidóktól, keresztényektől, zoroasztriánusoktól és mandeusoktól szedték be, de ahogy az iszlám terjeszkedett, ezt kiterjesztették a hindukra és a buddhistákra is. Egy ḏimmi kevesebb joggal rendelkezett, mint egy muszlim, de többel, mint egy olyan ember, aki nem tartozott bele ebbe a szerződéses keretbe.

A ḏimma, azaz a szerződés kereteit a prófétai hagyomány alapján dolgozták ki, mivel a Próféta kötött jogvédelmet is tartalmazó szerződést a medinai zsidókkal és keresztényekkel. A ḏimma „olyan szerződés (^caqd), amely vagy kifejezett nyilatkozattal, vagy ráutaló magatartással jön létre annak érdekében, hogy az érintettek a közösség sajátos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkező, nem teljes jogú, de elismert tagjai legyenek.” (Jany 2006. p. 452-453.) Az így kötött szerződés a belső jogrendhez tartozik, és nem vonatkozik az államok külpolitikájára. A szerződés korlátlan időre szólt, ha a ḏimmik megfizették a ǧizyát.

A ḏimmik kötelességei: az iszlámjog által lefektetett, rájuk is vonatkozó szabályok betartása; a ǧizya megfizetése. Ezek voltak azok a kötelező feltételek, amiket általában minden szerődésbe belefoglaltak. Ezek mellett voltak ajánlott elemek, amik vagy belekerültek az adot szerződésbe, vagy nem. Csak azt kellett betartani, amire a ḏimmik a szerződésben kötelezték magukat, azaz az ajánlott követelmények csak akkor váltak kötelezővé, ha írásba foglalták őket; ha nem, akkor nem betartásukat nem lehetett számon kérni. Ha azonban a leírtakat megszegték, cselekedetük szerződésszegésnek minősült.

A ḏimmikre vonatkozó legfontosabb szabályok: megkülönböztető ruha viselete (zunnār); nem építhettek a muszlimokénál magasabb házat, de ha jogszerű adásvételen szerezték, nem kellett lebontani; nyilvánosan nem fogyaszthattak és árulhattak bort és disznóhúst; nem tarthattak nyilvános szertartásokat; nem építhettek új templomot vagy zsinagógát, de a régieket használhatták; Mekka és Medina környékén nem tartózkodhattak három napnál tovább; nem léphettek be a mekkai szentélybe, és engedély nélkül semmilyen mecsetbe (ez fordítva is igaz volt: a muszlimok se léphettek be engedély nélkül zsinagógába vagy templomba); lopás és paráználkodás esetén felelősségel tartoztak, borivásért azonban nem lehetett őket megbüntetni. Emellett al-Māwardi szerint tartózkodniuk kell a Korán tartalmának elferdítésétől, nem nyilatkozhatnak becsmérlően Muḥammadról, nem nyilatkozhatnak támadólag az iszlámról, nem köthetnek házasságot muszlim nővel, és nem is paráználkodhatnak vele (mással sem), nem téríthetnek meg muszlimot, nem nyújthatnak segítséget az ellenségnek. al-Māwardi szerint az ajánlott kötelességek: a megkülönböztető ruhaviselet, alacsonyabb épületek építése, a Tóra és a Szentírás nyilvános recitálásától való tartózkodás, a harangok használatának tilalma, a nyilvános borivástól való tartózkodás, csendes temetési menet, a lovak megülésétől való tartózkodás.

Szólj hozzá

Ahl al-kitāb

december 12, 2009 at 6:47 am (iszlám jog, iszlám tudománytörténet, korán, muzulmán vallás)
Tags: a könyv vallásai, iszlám, iszlámjog, jog

Az ahl al-kitāb kifejezés (a könyv népe) azokra vonatkozik, akik a Korán szerint kinyilatkoztatással rendelkeznek. A klasszikus jogi iskolák nem értenek egyet abban, hogy kiket kell ide sorolni. Azok tartozhatnak az ahl al-kitābba, akik monoteisták[1], akik elfogadják a halál utáni életet, az ítéletet, a mennyországot és az angyalok létét, tudnak a Sátánról és a pokolról, prófétáik vannak, akik a kinyilatkoztatás közvetítői (Mózes, Jézus), és elfogadják a teremtés tanát, mely szerint Isten Ádámot és Évát az Éden kertjében teremtette. A monoteizmus, azaz a tawḥīd Isten egységének dogmája az iszlámban, mely szerint Isten egy (wāḥid), és egyedi (ahad). Eszerint a világ felett létezik egy egyedülálló, láthatatlan és abszolút Igazság, amelyik független a világtól. Isten osztatlansága maga után vonja, hogy a világ az igazságosság és morál szempontjából rendezett. Ez a dogma elutasítja a dualizmust (zoroasztrianizmus), a szentháromságot (kereszténység), és a többiestenhitet. Ez a dogma annyira fontos, hogy az iszlám öt pillére között is megtalálható. Ez a muszlim credo, a šahāda: lā ilāha illa Allāh, wa Muḥammad(un) rasūl Allāh, azaz nincs mást isten, csak Allah (Isten), és Mohamed az ő prófétája. Aki ezt kimondja, és úgy is gondolja, muszlimmá válik.

Az ahl al-kitāb tehát főleg az ábrahámita vallásokra vonatkozik, tehát a keresztényekre, a zsidókra (ideértve a karaitákat és a szamaritánusokat) és a mandeusokra (akiket a Korán szábeusoknak nevez). Mālik ibn Anas, a málikita jogi iskola megalapítója szerint a zoroasztriánusokat is az ahl al-kitāb közé kell sorolni, főleg a hasonló eszkhatológia, a Sátán, a mennyország és pokol terén osztott hasonló elképzeléseik alapján. Noha Mālik ibn Anas szunnita, a zoroasztriánusok elfogadását mégis a sī^citák vették át. A Korán 22,17-t lehet így is értelmezni.

A Korán-áyák közül a következőket szokták az ahl al-kitāb jogi kategória kidolgozásának alapjául tekinteni: 109,1-6; 2,256; 29,46; 5,51; 3,113-115; 3,119; 2,61-62; 3,64.

A történelem során a muszlimok ezeket a verseket használták fel, hogy a fennhatóságuk alá rendelt zsidók, keresztények és egyéb, a könyv népének tekintett vallási csoportok jogi helyzetét meghatározzák. Ez időnként a középkor legliberálisabb szabályozásai közé tartozott, időnként meg vallási üldözés volt, a politikai konstellációtól függően.

Szólj hozzá

A ǧihād

december 12, 2009 at 6:41 am (iszlám jog, iszlám tudománytörténet, korán, muzulmán vallás)
Tags: dimma, dzsihád, iszlám, iszlámjog, jog, Medinai Alkotmány, szent háború, zsidó törzs

A ǧihād kifejezés az egyik legösszetetteb jogi kategória az iszlámjogon belül. Alapjelentése igyekezet, küzdelem, harc. Az eredeti kifejezés az al-ǧihād fi sābil Allah, azaz Allah útján való igyekezet. Értelmezése kezdettől fogva bizonytalan: egyes iszlámjogászok szent háborúként értelmezik, amit minden hitetlennel szemben folyatni kell, a Koránban is ez az egyik jelentése.

Más értelmezés szerint a ǧihād az umma védelme, illetve az iszlám állam kiterjesztése, ismét más értelmezés a ǧihādot úgy határozza meg, mint az iszlám államon belüli harcot a hitehagyottak (a hitehagyás az iszlámon belül a lehető legnagyobb bűn), lázadók, rablók, engedetlenek ellen; illetve olyan értelmezése is lehetséges, hogy a ǧihād a nem-muszlimok megtérítése az iszlámra. A ǧihād lehet az iszlám elterjesztésére tett maximális erőfeszítés. A sī^cita iszlám szerint a ǧihādnak két fajtája létezik: a nagyobb ǧihād spirituális erőfeszítés, amelynek célja önmagunk legyőzése. A kis ǧihād a fegyveres küzdelem, amelynek az a célja, hogy az iszlám minél több ember számára elérhető legyen. A ǧihād elsősorban offenzív természetű, közösségi kötelezettségként jelenik meg, azaz az egyén csak akkor köteles benne részt venni, ha ez elengedhetetlenül szükséges, és folyamatos, ami azt jelenti, hogy mindaddig fennáll, amíg a célt nem sikerült elérni. A klasszikus jogászok a világot két részre osztották: a muszlimok lakta világra (dār al-islām), és a nem muszlimok lakta világra (dār al-ḥarb). Létezik egy harmadik kategória is, a dār al-^cahd is, ami az iszlám államokkal szövetségben álló államokat jelenti, de ezt csak a sāfi^cita jogtudósok ismerik el. A dār al-ḥarb egységes, vallási kategória, nem az egyes államokra vonatkozik és nem tükrözi a katonai realitásokat sem. A dār al-ḥarb területén élő muszlimra a helyben irányadó jog vonatkozik, a helyi politikai vezetés hatásköre nem megkérdőjelezhető. A ǧihād a megtámadottak kapitulációjával ér véget, akik így az umma részei lesznek, aminek két lehetséges módja van: megállapodás útján (ṣulḥ), vagy erőszakos alávetés útján. Az első esetben kiterjed rájuk a ḏimma, ellenkező esetben viszont nem.

A prófétai kinyilatkoztatás ebben a témában nem egyértelmű, különböző álláspontokat képvisel, amiket nehéz időhöz kötni. Emellett a kérdés összefügg azzal a problémával, hogy a Próféta különböző időszakokban univerzálisnak tekintette-e az iszlámot, vagy sem, mert ez összefügg az aktív misszióval, illetve ide tartozik az a kérdés is, hogy a ǧihād egyéni vagy közösségi kötelezettség-e (farḍ ^cayn vagy farḍ kifāya). A Próféta működésének legalább négy szakaszát különböztetjük meg, és ebben a négy szakaszban más és más ǧihād-értelmezésekkel találkozunk. A mekkai korszakban az ellenséges lépésekre béketűréssel felelt (25,63), a Próféta akkor igehirdető, és nem harcos. Ebben a korszakban a büntetéstörténetek szerint Isten megbünteti az ellenszegülőket, a harc az isteni üdvterv része, nem egyéni feladat. A medinai korszakban a keresztényekkel és a zsidókkal való szakítás, valamint a mekkai karavánok elleni portyázás felvetette a törzs- és nemzetségtársakhoz, valamint a más vallásúakhoz való viszony kérdését. Először a harc jogosságát jelenti ki (22,39kk; 2,216; 2,224kk), majd a nem muszlim vérrokonok elleni harcot is engedélyezi (2,216; 2,246; 4,77; 9,13-15; 9,38), majd a nahlai portya után, ami a szent hónapban volt, megfogalmazza az iszlám elsőbbségét minden más szemponthoz képest (2,217). Ebből az látható, hogy az egyes rendelések egyes eseményekhez kötődnek,ami behatárolja értelmezési lehetőségüket. Ez különösen lényeges az ún. barā^ca-kinyilatkoztatással kapcsolatban (9,1-37, különösen az 5, a kard-verssel kapcsolatban), amelyet megpróbáltak a minden korábbi kinyilatkoztatást eltörlő āya nāsiha-ként értelmezni, a ǧihād értelmezési köre ugyanis szorosan összefügg azzal a kérdéssel, hogy a Próféta erővel akarta-e terjeszteni az iszlámot, vagy sem, illetve hogy ez a terjesztés kire vonatkozik, illetve hogy az iszlámot univerzálisnak és kizárólagosnak tartotta-e, ami mellett nem elképzelhető más vallás. Erre a válasz nem egyérelmű: kezdetben megengedő a zsidókkal és keresztényekkel szemben, majd a velük történt szakítás után az iszlám beteljesítő voltát hangsúlyozza, amely felülírja a korábbi kinyilatkoztatásokat. Ugyanakkor az arabnak, mint a kinyilatkoztatás nyelvének hangsúlyozása azt implikálja, hogy a ǧihād az arab hitetlenekre vonatkozik, és velük szemben fogalmaz meg alapvető követelményeket, a zsidóknak és keresztényeknek „nincs kényszer a vallásban” (2,256). Bár később megpróbálják egyértelműsíteni a Próféta kijelentéseit, főként a fundamentalista mozgalmak, a Próféta szellemiségében való eljárás a békés megoldásokat részesíti előnyben.

A šarī^ca értelmezései kortól és helytől függőek. Kezdetben, amikor még egyetlen muszlim közösség van (umma), és egyetlen muszlim állam, a farḍ kifāya vezetője a kalifa, és célja, hogy a dār al-islām területét minél inkább kiterjesszék a dār al-ḥarb rovására. Ha támadás éri a muszlimokat, akkor mindenkinek személyes kötelessége (farḍ ^cayn) a védekező ǧihād. A tizenkettes sī^ca esetében a ǧihādot csak az imām vezetheti, így a szent háború az utolsó imām elrejtőzésével lehetetlenné vált.

A ǧihād egyik legfontosabb funkciója, hogy vallási kötelességgé tette a harcot: a harban elesettek mártírok (sahīd), akik nyomban a Paradicsomba jutnak, míg az öngyilkosság kifejezetten elítélendő.

A más vallásúakra vonatkozó iszlám törvények azon az egyezségen alapultak, amit Muḥammad kötött a Ḥiǧāz-beli zsidó törzsekkel és a mediani zsidókkal. Az előbbi a Kaybar oázisbeli zsidó törzsre vonatkozik, akik 629-ben kapituláltak, az utóbbi pedig a Medinai Alkotmányként elhíresült egyezmény, amely rögtön azután megszületik, hogy Muḥammad Medinába érkezik (622). Medinában ekkor három zsidó törzs él: a Banu Qaynuqā^c, a Banu Qurayza és a Banu Nadīr. Az umma alá tartozó nem-muszlimok a következő jogokkal rendelkeztek:

1. Egyenlő jogbiztonság (ḏimma) minden csoport számára;

2. a nem-muszlim tagok a muszlimokhoz hasonló politikai és kulturális jogokkal, autonómiával és a szabad vallásgyakorlat jogával rendelkeznek;

3. a nem-muszlimok az umma ellenségei ellen harcba szállnak, és viselik a háború rájuk eső költségeit;

4. nem kötelezhetők, hogy a muszlimok szent háborúiban részt vegyenek.

Szólj hozzá

iszlámjogi iskolák

december 12, 2009 at 6:32 am (iszlám jog, iszlám tudománytörténet, muzulmán vallás)
Tags: hanafita, hanbalita, iszlám, iszlámjog, jog, málikita, sáfiita

A szunnita iszlámban négy nagy, és több kisebb jogi iskola határozza meg a fiqhet. Ezeket nem lehet leírni az Európában értett szigorú és liberális kategóriákkal, mert minden jogi iskola bizonyos kérdésekben szigorú, másokban pedig liberális az európai kategóriák szerint.

A mālikita jogi iskola megalapítása Mālik ibn Anas (711-795) nevéhez fűződik, aki medinai jogász. Mālik elsősorban a medinai hagyományokat és szokásokat dolgozza fel, és csak nagyon kis mértékben koncentrál a Medinán kívüli hagyományokra. Fő művében, a Muwaṭṭában olyan témákat dolgoz fel, mint az iszlám öt pillére közül négy (ima, alamizsna, böjt, zarándoklat), ǧihād, eskü, öröklés, házasság, válás, adásvétel, kölcsön, végrendelet, büntetés. Mālik nem elméleti tudós, hanem kazuisztikus gyűjteményt ad az adott területen, nyoma sincs benne a fogalmi tisztázásnak vagy az alapelvek kidolgozásának. Azt is mondhatni, hogy a Muwaṭṭa esettanulmányok gyűjteménye.

A hanafita iskola megalapítása Abū Ḥanīfa (699-765), iraki jogtudós nevéhez fűződik, aki sok tekintetben másképp vélekedett a fiqhről, mint kortársai, és éppen ezért a jogtudomány egyik legvitatottabb egyénisége. Irakban nem lehetett a prófétai hagyományokra hivatkozni, éppen ezért a jogi pluralizmus és az egyéni vélemény sokkal nagyobb szerepet kap itt, mint a medinai hagyományban. A kūfai felfogás egyik legfontosabb gondolata az, hogy attól, mert valami hagyomány, még nem biztos, hogy összhangban áll a Próféta tanításával. Medinában könnyen lehetett egyenlőségjelet tenni a kettő közé, Irakban azonban nem, mert Muḥammad soha nem járt Irakban. A hanafita jogi iskola helyezi a legnagyobb hangsúlyt az önálló véleményre.

A šāfi^cita iskola Muḥammad Idris aš-Ṧāfi^ci (767-820) nevéhez fűződik. Ṧāfi^ci elméleti jogtudós, legjelentősebb hatása a jogtörténetre a hagyomány jogforrásként való megjelölése, ugyanakkor megalkotja az autentikus hagyományok körének fogalmát is. Erre a korra ugyanis annyi hagyomány gyűlik össze, hogy muszáj megejteni valamiféle válogatást; ennek elveit vázolja fel Ṧāfi^ci. Ṧāfi^ci az továbbá, ami az iszlám jog meghatározó kategóriáit megfogalmazza.

A hanbalita iskola megalapítója Aḥmad ibn Ḥanbal (780-855). Ḥanbal csak és kizárólag a Korán és a hagyományok szövegét használja, a racionalitást és a társak véleményét elutasítja.

Szólj hozzá

saria, fiqh

december 12, 2009 at 6:23 am (iszlám jog, iszlám tudománytörténet, muzulmán vallás)
Tags: Allah, fiqh, Isten, iszlám, iszlámjog, jog, kinyilatkoztatás, sari'a

Alapvetően két fontos kategória van, amit Nyugaton hajlamosak félreérteni: az egyik a šarī^ca, a másik a fiqh.

A šarī^ca alapvető jelentése Istenhez vezető ösvény és szabályrendszer. Az igazi útra való rátalálás központi teológiai kategória az iszlámban, és ennek eszköze a šarī^ca, ami az egész életet Isten parancsai alapján szabályozza. Ez az iszlám lényege, ami engedelmességet jelent. Éppen ezért az iszlámban nem válik ketté a teológia és a jog, hanem a teológia maga is jogi kategória, amelyik tartalmazza a jog posztulátumait, mégis az iszlámjogon belül helyezkedik el. A šarī^ca nem ember alkotta jog, hanem mindazon elvárások összessége, amit Isten az embereknek adott. Ennek következtében nem megváltoztatható. Ez azonban nem lezárt, kanonizált kódex, hanem az írott források tanulmányozása alapján megjelenő eszme, talán Montaigne fogalmával, a törvények szellemével rokonítható fogalom.

A šarī^ca lebontása egyedi esetekre a fiqh, a jogtudósok neve faqīh, azaz aki ismeri és műveli a fiqh-et. A fiqh azon nézetek összessége, ahogy a tudósok a šarī^ca-t értelmezik és alkalmazzák. A fiqh egyes esetekre vonatkozik, és van elmélete is, amit uṣūl al-fiqh-nek hívnak, ami azonban nem azonos a šarī^ca-val.

„Az isteni Törvény (šarī^ca) és az iszlámjog (fiqh) kapcsolata a fentiek alapján úgy foglalható össze, hogy az előbbi jelenti Isten rendelkezéseit, míg az utóbbi azt a módot, ahogy az emberek közül azok, akik elmélyülten tanulmányozzák Isten kinyilatkoztatásait és sugallatait, megértik (faqiha, tafaqqaha) ezeket a rendelkezéseket és átformálják az emberek számára érthető gyakorlati útmutatásokká. … Az első változhatatlan, de megértésre szorul, míg a második érthető, de változhat, az egyes államtudósok megértésétől, észérvek alapján történő értelmezésétől függően.” (Iványi Tamás: A törvény (šarī^ca) az iszlámban. Budapest, 2008, Kőrösi Csoma Társaság. p. 3.)

Az Isten által elvárt szabályok ötféle kategóriába eshetnek: valami lehet kötelező, ajánlott, semleges, elítélendő vagy tiltott. A jognak öt célja van: a vallás, az élet, a leszármazás, a tulajdon és a racionalitás védelme.

Egy jogi döntés meghozatala négy lépésben történhet meg:

van rá alkalmazható Korán-idézet;
nincs rá alkalmazható Korán-idézet, de van hiteles hagyomány, ami ezzel a kérdéssel foglalkozik, ami az első vagy második generációs muszlimoktól származik, és a hagyomány-láncolat megbízható;
nincs se Korán-idézet, se hagyomány, de van szokásjog;
ha egyik sincs a három közül (amelyeknek a sorrendje kötött), akkor alkalmazható a racionalitás elve, vagy figyelembe vehető a kortársak véleménye.

átírásos karakterek

Szólj hozzá

Házasság az iszlámban

június 23, 2009 at 7:00 pm (iszlám tudománytörténet)

Iszlám tudománytörténet 2009. tavasz vizsgatételek

„Házasság az iszlám világban”

1. A Korán és a hadísz a házasságról, házaséletről.

2. A férfiak és nők kötelességei a házasságban a Korán és a hadísz szerint.

3. A nők ellátása a Korán és a hadísz szerint.

4. A többnejűség a Korán és a hadísz szerint.

5. Az élvezeti házasság a Korán és a hadísz szerint.

6. A válás a Korán és a hadísz szerint.

7. A házassági szerződés pillérei és feltételei.

8. A hanafi jogi iskola tíz szabálya a házasságra vonatkozóan.

9. A kafá’a (egyenrangúság) feltétele.

10. A gyám szerepe a hanafí jog szerint a házasságban.

11. A tiltások a házasságban.

12. Milyen az ideális házasság Ahmad Ibn Hanbal szerint?

13. Mit tart a gyám szerepéről Ahmad Ibn Hanbal?

14. Mit mond a jegyajándékról Ahmad Ibn Hanbal?

15. Mi Ahmad Ibn Hanbal véleménye a házassági tanúskodásról?

16. Melyek a hivatalos válóformulák Ahmad Ibn Hanbal szerint?

17. Melyek a nem hivatalos válóformulák Ahmad Ibn Hanbal szerint?

18. Mit tud a feltételhez kötött válásról?

19. Mi a zihár válás?

20. Mi a tahyír válás?

21. Mit mond Ahmad Ibn Hanbal a hul^c válásról?

22. Mit mond a férfiak és nők közti kapcsolatokról a Levél az énekesnőkről?

23. Mit mond a Levél az énekesnőkről a beduin nőkről?

24. Férfi-nő viszony az iszlám korai időszakában Levél az énekesnőkről szerint.

25. Házasság és válás az iszlám korai időszakában.

26. A nők jó és rossz tulajdonságai al-Gazálí szerint.

27. Hogyan kell feleséget választani al-Gazálí szerint?

28. Az asszonyok különböző típusai al-Gazálí szerint.

29. Mi jellemzi a patriarchális családmodellt?

30. Fiú-lány viszony a családban.

31. A gyerekek különböző életkorban.

32. Jogok a gyerekgondozásban.

33. Kötelességek a gyerkgondozásban.

34. Hogyan dönt a bíró a családjogi vitákban a gyerekekről?

35. Az anya felelőssége a gyereknevelésben.

36. Az anya mikor lehet gyám?

37. Mit jelent az „anyai gondozás” fogalma?

38. Ismerkedés és szerelem a Ruwála beduinoknál.

39. Kötöttségek a párválasztásban a Ruwála beduinoknál.

40. Az unokatestvér szerepe a házasságban a Ruwála beduinoknál.

41. Mi történik, ha a lány nem akar unokatestvére felesége lenni?

42. Leánykérés a Ruwála beduinoknál.

43. Esküvő a Ruwála beduinoknál.

44. Többnejűség a Ruwála beduinoknál.

45. A nőkkel való bánásmód a Ruwála beduinoknál.

46. A válás a Ruwála beduinoknál.

47. Büntetés az asszonyok hamis megvádolásáért a Ruwála beduinoknál.

48. Házasság a kuvaiti beduinoknál.

49. Jegyajándék és eljegyzés a kuvaiti beduinoknál.

50. Válás a kuvaiti beduinoknál.

51. Esküvő Kuvait városban.

52. Szerelem a kuvaiti beduinoknál.

53. Gyerek és gyereknevelés a kuvaiti beduinoknál.

54. Omán földrajzi jellemzése.

55. Házasság Belső-Ománban.

56. A nagycsalád fogalma Belső-Ománban.

57. Házassági előkészületek Belső-Ománban.

58. Házasság Belső-Ománban.

59. Többnejűség Belső-Ománban.

60. Jegyesség és házassági szerződés.

61. Jegyesség a marokkói Fezben.

62. Jegyajándék a marokkói Fezben.

63. Házassági szertartások a vőlegény házában a marokkói Fezben.

64. Házassági szertartások a menyasszony otthonában a marokkói Fezben.

65. A menyasszony átvitele a vőlegény házába a marokkói Fezben.

66. A menyasszony megérkezése a vőlegény házába a marokkói Fezben.

67. A menyasszony és vőlegény első találkozása a marokkói Fezben.

68. Az esküvő befejező szertartásai a marokkói Fezben.

69. Az esküvő utáni szertartások és tiltások értelme Marokkóban.

70. Babonás félelmek a házassági szertartások során Marokkóban.

71. A házasság kötelessége az iszlám világban.

72. Házassági szerződés a XIX. sz.-i Kairóban.

73. Házassági szertartások a nászéjszaka előtt a XIX. sz.-i Kairóban.

74. A menyasszonyi menet a XIX. sz.-i Kairóban.

75. A vőlegény készülődése a XIX. sz.-i Kairóban.

76. Házassági szokások a XX. sz.-i Egyiptomban.

77. A rokoni kapcsolatok jelentősége a XX. sz.-i Egyiptomban.

78. A „ránősülés” következményei a XX. sz.-i Egyiptomban.

79. Az esküvők árnyoldalai a XX. sz.-i Egyiptomban.

80. A többnejűség problémája a XX. sz.-i Egyiptomban.

81. Házasság a tengerparti Ománban.

82. Házassági előkészületek a tengerparti Ománban.

83. Házassági ünnepségek a tengerparti Ománban.

84. A menyasszony átvitele a vőlegényhez a tengerparti Ománban.

85. Feleség választás, férválasztás a tengerparti Ománban.

86. Házassági tárgyalások a tengerparti Ománban.

87. Jegyajándék a tengerparti Ománban.

88. Rokoni házasság a tengerparti Ománban.

89. A jemeni esküvő.

90. A pótesküvő Jemenben.

91. A házasság típusai Indiában.

92. Házasság a síita muszlimok között Indiában.

93. A hindu házasság összevetése a síita házassággal.

94. A házastársak kiválasztása a síitáknál.

95. A párválasztás szempontjai az indiai síitáknál.

96. A házasság elrendezése a síita muszlimoknál Indiában.

97. Az istihára szertartás az indiai síita muszlimoknál.

98. A házassági szertartások az indiai síita muszlimoknál.

99. A nikáh házasság szertartásai Indiában.

100. Az élvezeti házasság az indiai síitáknál.

101. Házasság a pogánykori Arábiában.

Szólj hozzá

iszlám tudománytörténet – nő az iszlámban – szaffi jegyzete

február 14, 2009 at 12:23 pm (iszlám tudománytörténet, vendégbejegyzés)
Tags: fátyol, házasság, iszlám, iványi, nő, vallás, válás

2oo9. feb. 1o.

A házasság az iszlám jogban egy párra (férfi és nő) és a köztük lévő nemi aktusra utal. A szabad akaratból kötött házasság, valamint a nő által kezdeményezett válás és a fátyol viselése azonban mindig ingoványos talaját jelentette az iszlám világnak.

A fátyol: minden, ami a nő fejére kerül és nem kalap, az kimeríti a fátyol fogalmát. A viselésének vagy épp nem hordásának a kérdése az 1970-es évektől kezdve politikai ügy.

Mi történik akkor, ha egy nő válni akar?
Ha számba vesszük a lehetőségeit, akkor 2 dolog merülhet fel bennünk, az egyik, hogy megcsalja a férjét, míg a másik, hogy valahogy kikényszeríti a válás gondolatát a férjéből.

Az első alternatíva problémája az, hogy a megcsalás egyben a nő halálát jelentené, tehát akár el is felejthetjük.

A másik út járhatóbbnak tűnik. Ugyanis egyetlen szó vagy mondat, ami a férj szájából elhangzik, az váló ok lehet. A probléma csak az, hogy ezt tanúkkal kell bizonyítani, ami azért sem könnyű, mert a férj és a feleség ritkán folytat bizalmas beszélgetést mások előtt.

Azonban nem ez a legérdekesebb kérdés, hanem az, hogy betartjuk, vagy megszegjük-e a szabályokat.
Egy arab faluban egy apa beíratta az iskolába lány gyermekét, amely a közösség többi tagjában óriási felháborodást keltett. Valószínű nem lettek volna megrökönyödve, ha az apa tette nem lett volna szabály-ellenes. De gondoljuk végig, hogy pontosan mi okozta a megbotránkozást, a tény, hogy egy lány iskolába jár vagy a szabály megszegése, amely magában hordozza a változás tényét.
A változás általában problémákat szül, ettől függetlenül az iszlám világban is van változás, még a nők helyzetében is.

Egyiptomban Nasser forradalma után a lányok többsége már iskolába járt. Vagy gondoljunk Irakra, ahol ugyan a forradalom után is megvolt a lányok piaci értéke (a jegyajándék, mint minden arab országban). Ez az érték azonban már attól függött, hogy az eladó sorba kerülő lány mennyire volt tanult. Tehát minél tanultabb volt egy nő, annál drágább volt. 1965-66-ban forgatott Fecsegés a Níluson c. film egy Kairóban készült utcaképpel kezdődik, a filmkockákon miniszoknyás nők tömkelege látható.
Azóta azonban sokat változott a helyzet, fejlődni fejlődött, csak épp vissza. Egyiptomban törvény tiltja a lányok körülmetélését. Mégis a mai napig számtalan lánygyermeket csonkítanak meg, úgy, hogy a csonkítás tényét maga az anya is támogatja, annak ellenére, hogy vele is ugyanazt a szörnyűséget követték el. Ezt a helyzetet is azzal magyarázhatjuk, hogy a változás problémákat szül. Az anyák nem tudják, mit tegyenek lányaikkal és inkább a fájdalmas körülmetélést választják a beláthatatlan következményekkel járó másik úttal, vagyis a nem körülmetéléssel szemben.

A szakáll, mint az iszlám kultúra privilégiuma?
Az 1970-es évektől lett vallási értéke az arcszőrzetnek Ugyanis bűnnek tartották a szakáll nélküli ember mögött folytatott imát.
Kinek nincsen arcszőrzete?
- a nőknek (az öreg bajszok néniket leszámítva by Iványi tanár úr)
- a serdülőkorban lévő ifjúnak
- a bűnösöknek és az őrülteknek
„A Próféta szakállára esküszöm!”- török mondás
A szakáll viselésének eltűnésével egy időben a mondás is eltűnt.

Szólj hozzá

Saria-tételek 1-2o

január 23, 2009 at 6:16 pm (iszlám tudománytörténet, vizsgakövetelmények)
Tags: iszlám, iványi, sari'a, tudománytörténet

Iszlám tudománytörténet vizsgatételek

“A törvény (saria) az iszlámban”

1. Mi a saría?
- egyenes út, amelyen járunk; elindul egy úton, bemegy a vízbe inni; mindaz, amit Isten a vallásban megszabott; azonos a vallással (dīn); az isteni szabályok at az eredetük, világos értelmük (bayān) és egyenességük (istiqāma) miatt nevezzük; jogi értelemben azoknak a szabályoknak összeesége, amelyeket Isten előírt a Koránban, és Mohamed a szunnában
- sajátosságai: Istentől való; büntetése e- és túlvilági; általános, minden emberre vonatkozik; időben korlátozatlan; vannak sarkalatos pontjai, amiben megegyezés van; világi törvények nem korlátozhatják
- magyarázatra szorul, de megváltoztathatatlan

2. Mi a fiqh?
- iszlámjog; gyakorlatban alkalmazható törvények; faqīh: iszlámjogász; érthető, de megváltozhat;
- iǧtihād: egyéni erőfeszítés

3. al-Gazálí: A vallástudományok újjáélesztése négy része.
I. Istennek járó kötelezettségek – cibābāt
II. szokások – cādāt
III. az embert elveszejtő dolgok – muhlikāt
IV. az embert megmenekítő dolgok – munǧiyāt

4. al-Gazálí: A vallástudományok újjáélesztése első részének 10 könyve.
I. A vallástudomány – cilm – könyve
II. A hittételek szabályainak könyve
III. A tisztaság tikainak könyve
IV. Az ima titkainak könyve
V. A vallási adó titkainak könyve
VI. A böjtlés titkainak könyve
VII. A zarándoklat titkainak könyve
VIII. A Korán-recitáció előírásainak könyve
IX. A megemlékezések és fohászkodások könyve
X. A litániák időpontok szerinti elrendezésének könyve

5. al-Gazálí: A vallástudományok újjáélesztése második részének 10 könyve.
I. Az étkezési előírások könyve
II. A hásassági előírások könyve
III. A kereset szabályainak könyve
IV. Az előírásszerű és tilos dolgok könyve
V. A különböző embertípusokkal való együttélés és társaság szokásainak könyve
VI. A félrevonulás könyve
VII. Az utazási előírások könyve
VIII. A meghallgatás és elragadtatás könyve
IX. A helyes megparancsolásának és ahelytelen megtiltásának könyve
X. A prófétaság életmódjának és jellemző vonásainak könyve

6. al-Gazálí: A vallástudományok újjáélesztése harmadik részének 10 könyve.
I. A szív csodái magyarázatának könyve
II. A lélek megedzésének könyve
III. A két vágy – falánkság és a kéjvágy – betegségeinek könyve
IV. A nyelv betegségeinek könyve
V. A harag, a gyűlölet és az irigység betegségeinek könyve
VI. A világ megvetésének könyve
VII. A pénz és a fösvénység megvetésének könyve
VIII. A rang és álszentség megvetésének könyve
IX. A fennhéjázás és hiúság megvetésének könyve
X. Az önámítás megvetésének könyve

7. al-Gazálí: A vallástudományok újjáélesztése negyedik részének 10 könyve.
I. A bűnbánat könyve
II. A türelem és a hála könyve
III. A félelem és remény könyve
IV. A szegénység és lemondás könyve
V. Az isteni egység és bizalom könyve
VI. A szerelem, a vágy, bizalmasság és megelégedés könyve
VII. A szándék, igazmondás és őszinteség könyve
VIII. A szemlélődés és önvizsgálat könyve
IX. A tűnődés könyve
X. A halálról való megemlékezés könyve

8. Ibn Hazm: A hagyományokkal felékesített könyv tartalmának főbb témái.
I. isteni egység, tisztaság
II. ima
III. vallási buzgalom
IV. vallási adó, böjt
V. zarándoklat, szent háború
VI. áldozatok, étkezési szokások, fogadalmak, pénzügyletek
VII. további kereskedelmi ügyletek – szerződés, földművelés, jótállás, lelenc gyerek
VIII. bírósági ügyek – rabszolgafelszabadítás, örökség, bíráskodás, tanúskodás
IX. házassági ügyek – házasság, válás
X. egyéb családi ügyek – időszakos házasság, vérbosszú
XI. egyéb családi ügyek – vérdíj
XII. főbűnök

9. Az iszlám törvényének (šaríca) a kialakulása.
- Abū Ḥanīfa (megh. 767)  hanafita – Törökország (Eu. is), Közép-Ázsia
- Mālik b. Anas (megh. 795)  málikita – Magreb, Spanyolország
- Aš-Šāficí (megh. 819)  safiita – Egyiptom
- Aḥmad b. Ḥanbal (megh. 855)  hanbalita – Szaúd-Arábia

10. Törvény és jog az abbászida kor elején.
- egysége alapon nyugvó jogi normák
- moralista és kegyes normák egységes rendszere
- az iszlámban nincs kollektív felelősség

11. Egy šaríca jogi döntés (fatwa) levezetése.
- ld. 14 old. (táblázat)

12. A jogtudomány imámjai.
- ld. 18. old (táblázat)

13. Mi az uṣūl al-fiqh?
- a jog gyökerei; elméleti jogtudomány
- - Aš-Šāficí (megh. 819) nevéhez fűződik

14. Mit tartalmaz aš-Šáficí: Risála (Levél) c. Műve?
- a Korán világosságáról – bayān
- a jogi ismeretek szükségessége
- a Korán egyes verseinek érvénytelenítése – nash

15. Mi a bayān (világos beszéd)?
- világos, könnyen érthető beszéd, a Korán szavainak érthetővé tétele
- gyűjtőfőnév; közös jelentés: világos beszéd azok számára, akik számára a Korán ki lett nyilatkoztatva
- fajtái:
I. vallási kötelezettségek (az öt pillér), erkölcstelen cselekedetek (nyilvánvaló és rejtett)
II. egyértelmű kötelezettségek, amelyek végrehajtását a Próféta nyelvén közölte
III. a Próféta által meghonosított szokások, de nincsenek rá pontos Korán-beli utasítások
IV. iǧtihād: egyéni erőfeszítés; Isten ezzel próbára teszi engedelmességünket

16. A bayān első fajtája.
- kis zarándoklat – cumra
- ha csak ezt végzi el, akkor vagy ajándékot ad, vagy böjtöl 3 meg 7 napot;
- ez világos és egyértelmű utasítás
- vagy egyszerűen csak közölni akarta, hogy 3+7=1o

17. A bayān második fajtája.
- rituális tisztaság az ima alatt: előtte mosakodás, amit meg kell különböztetni a kövel való tisztálkodástól és a tisztátalanság alóli tisztálkodástól
- legalább egyszer, de legjobb háromszor
- a törvényes előírás egy; a háromszori szabadon választható
- a szunna pontosít: 3 kőre van szükség a tisztításhoz – istinǧa’
- a bokát és a térdet is bele kell venni, mert a Korán nem világos, hogy ez beletartozik-e; Mohamed azt mondta, hogy addig;

18. A bayān harmadik fajtája.
- Isten a Prófétával határoztatta meg az ima időpontjait, a vallási adó mennyiségét, a nagy zarándoklat és a kis zarándoklat elvégzéseinek körülményeit

19. A bayān negyedik fajtája.
- olyan szunnák, amik nincsenek benne a Könyvben
- de mivel Isten megparancsolta, hogy a Prófétának engedelmeskedni kell, ezek is kötelező érvényűek

20. A bayān ötödik fajtája.
- olyan kérdések, amiket iğtihād: egyéni erőfeszítés alapján kell eldönteni; pl. az imairány, amikor nem látszik a Mecset; Allah csak annyit mond, hogy bárhol is vagytok, fordítsátok az arcotokat annak az irányába; K2, 15o
- vadállat ölése a zarándoklat alatt – ugyanolyan állatot kell a Mecsetnek ajándékozni; de azt, hogy melyik ugyanolyan, mint a megölt vad, iğtihād: egyéni erőfeszítés alapján lehet eldönteni
- qiyās: analógia; az az érvelési módszer, amelynek segítségével jeleket, bizonyítékokat keresünk párhuzamos, megfelelő helyekre a Koránból és a szunnából (ha valami úgy hápog, mint egy kacsa, úgy megy, mint egy kacsa, és úgy néz ki, mint egy kacsa, akkor az kacsa. a szerk.)
- az analógiának megfelelésen, párhuzamos helyeken kell alapulnia;
- két feltétel: Isten vagy próféta egyértelműen megtiltott valamit, vagy megengedett; ha ez hasonlít a mi esetünkhoz, akkor meg kell tiltani vagy meg kell engedni
- ha nincs egyértelmű analógia, akkor azt kell alkalmazni, ami a legközelebb esik hozzá
- a jogi tudás két fajtája: qiyās: analógia; ihtilāf: nézeteltérés;
- Isten könyvének tudása:
I. Isten egész könyve arabul lett kinyilatkoztatva
II. egyes részei érvénytelenítik más részeit
III. kinyilatkoztatta a hívők kötelességeit
IV. Isten Prófétájának helye
V. mit akar Isten a parancsolatokkal és kikre érvényesek
VI. hogyan kell engedelmeskedni és elkerülni a hanyagságot
VII. hogyan kell olyan cselekedeteket végrehajtani, amikkel el lehet nyerni Isten kegyét

1 hozzászólás

Iszlám tudománytörténet-tételek

január 21, 2009 at 9:47 am (iszlám tudománytörténet, muzulmán vallás, vizsgakövetelmények, ókori és keleti vallások)
Tags: iszlám, iványi, sari'a

1. Mi a saría?
2. Mi a fiqh?
3. al-G‍azálí: A vallástudományok újjáélesztése négy része.
4.al-G‍azálí: A vallástudományok újjáélesztése első részének 10 könyve.
5.al-G‍azálí: A vallástudományok újjáélesztése második részének 10 könyve.
6.al-G‍azálí: A vallástudományok újjáélesztése harmadik részének 10 könyve.
7.al-G‍azálí: A vallástudományok újjáélesztése negyedik részének 10 könyve.
8. Ibn Hazm: A hagyományokkal felékesített könyv tartalmának főbb témái.
9.Az iszlám törvényének (šaríca) a kialakulása.
10.Törvény és jog az abbászida kor elején.
11.Egy šaríca jogi döntés (fatwa) levezetése.
12.A jogtudomány imámjai.
13.Mi az usul al-fiqh?
14.Mit tartalmaz aš-Šáficí: Risála (Levél) c. Műve?
15.Mi a bayán (világos beszéd)?
16.A bayán első fajtája.
17.A bayán második fajtája.
18.A bayán harmadik fajtája.
19.A bayán negyedik fajtája.
20,A bayán ötödik fajtája.
21.Mennyire kell ismerni az iszlámjogot (fiqh)?
22.Az isteni törvény érvénytelenítése (nash).
23.Mit értünk ’szövegek’ alatt?
24.Az érvénytelenítő és az érvénytelenített (a Korán és a sunna alapján)
25.Mi a sunna?
26.Érvénytelenítő és érvénytelenített Korán vers a sunna és a közmegegyezés (idzsmác) alapján.
27.Melyik az az öt iszlámjogi iskola, amelyről könyvünkben szó esik?
28.A záhirita’ kifejezés értelmezése.
29.A jogi iskolák kialakulása.
30.A jogi vélemény (ra’y).
31.Az analógia alkalmazása a málikita jogi iskolában
32.Az analógia alkalmazása a hanafita jogi iskolában
33.Az analógia alkalmazása a hanbalita jogi iskolában
34.Az analógia alkalmazása a sáfiita jogi iskolában
35.Az analógia alkalmazása a záhirita jogi iskolában
36.Mi a vallásjogi döntés (fatwa)?
37.Ki volt Ibn Hanbal?
38.Milyen kategória alá tartozik a házasság az iszlámban?
39.Milyen az ideális házasság?
40.A gyám (walí) szerepe.
41.A mutca (élvezeti, vagy időszakos házasság).
42.Az egyenrangúság (kafá’a) elve.
43.Jegyajándék,(mahr).
44.Tiltott nemi és házassági kapcsolatok vérrokonság alapján.
45.Tiltott nemi és házassági kapcsolatok szoptatás következtében.
46.Házassági tanúskodás.
47.Mi a válás (taláq) alapja az iszlámban?
48.A válás követelményei.
49.A válás elfogadott fajtái.
50.Lehet-e álomban elválni?
51.Lehet-e elválni ‘Ha Isten is úgy akarja’ formulával?
52.Mi a háromszori válás lényege?
53.Hogyan lehet újra elvenni a háromszori válással elvált nőt?
54.Mi a helyzet a jegyajándékkal válás esetén?
55.Mi történik elhálás előtti válás esetén?
56.Mikor örökölhet az elvált feleség?
57. Számit-e a halálos beteg férfi válása?
58.A zihár esküvel történő válás.
59.Az ílá’ átok.
60.A licán átokkal történő válás.
61.A tahyír válás.
62.A hulc válás.
63.Jog és hagyomány viszonya.
64.Az első jogtudományi mű: Málik: Muwatta’ c. munkája.
66. A hadisz tudomány főműve: al-Buhárí: Szahíh.
67.A kávéivás elterjedése.
68.Kisérlet a kávé betiltására Mekkában.
69.Bor és kávé összefüggésének az alapja az iszlámjogban.
70.A borivás tilalm az iszlámban min alapszik?
71.Különböző Korán helyek a borivásról: I.
72.Különböző Korán helyek a borivásról: II.
73.Különböző Korán helyek a borivásról: III.
74.Különböző Korán helyek a borivásról: IV.
75.A borivás jogi megítélésének két bizonyítéka.
76.Kávé, `kávémámor’ és részegség.
77.A bírói tiszt jelentősége.
78.A bíró (qádi) kinevezésének kritériumai.
79.Mit jelent a férfi lét?
80.Mit jelent az igazságosság_
81.Miért nem lehet nem muszlim biró?
82.Mit kell ismernie a birónak?
83.Mi jellemzi az igazságszolgáltatást a középkori iszlámban általában?
84.Az ítélkezés fórumai a XI. sz.-i szeldzsuk uralom alatt.
85.A szeldzsuk kori bíráskodás jellegzetességei.
86.A katonai kormányzók bíráskodása.
87.A büntetés kiszabás színhelyei a syeldzsuk korban.
88.Büntetés magánterületen.
89.A magánterületen végrehajtott büntetés logikája.
90.Ítéletek az uralkodó bírósága előtt a szeldzsuk korban.
91.Nyilvános büntetések a szeldzsuk korban.
92.A jogsértések orvoslása: mazálim bíróság.
93.A politikai ideológia (siyása).
94.A bíró által hozott büntetőítéletek .
95.Közigazgatási bíráskodás iszlámjogi segédlettel modellje.
96.Az ománi bíráskodás hagyományos formái.
97.A marokkói iszlámjogi bíráskodásról.
98.Jog és kultúra: az analógia vonzereje
99.Az iszlámjogi bíró működése
100.A tárgyalóterem
101.Néhány eset leírása.
102.A qádi viselkedése és szerepe.
103.Hogyan kérdez és dönt a qádi?
106.A piac szabályai a bíróság előtt
105.A kulturális környezet érvényesülése a jogban
106.Hagyomány és modernség a törvényben.
107. Mi az újitás?
108.Milyen két fajtája van azújitásnak?
109.Mit jelent az iszláh szó eredetileg a Koránban?
110.Milyen értelmet kapott az iszláh a XIX. században?
111.Mi a különbség a szúfi és az ortodox iszláh között?
112.Mit kell tennie egy szúfinak al-Gazáli szerint ha reformot akar?
113.Mit jelent a helyes megparancsolása elv?
114.Ki volt a ‚reform’ kifejezés első használója az iszlámban?
115.Mit tud Ibn Taymiyya-ról?
116.Ki volt Zarrúq?
117.Mit állít Zarrúq modern magyarázója?
118.Valójában mit értett Zarrúq megújításon?
119.Mit tud Ibn Adzsíba-ról?

Szólj hozzá

Iványi Tamás: Vallás és állam az iszlámban

január 13, 2009 at 7:36 pm (iszlám tudománytörténet)
Tags: fiqh, hadith, hidzsáb, idzstihád, imám, iványi, kufr, qádi, sari'a, vallás

Iványi Tamás: Vallás és állam az iszlámban
gondolatok a sari’aról

1. A sari’a országa
- egyenes úton járni
- azonos a valláséval (din); az isteni szabályok egyenessége;
- az iszlámbn a törvény azonos a vallással
- a törvény isteni eredetének eszméje – közmegegyezés van erről
- elképzelhetetlen a teljesen világi alapokon álló állam
- sari’a – Isten rendelkezései fikh: az emberek megértik, és gyakorlati útmutatásokká formálják; megértés; fakih: aki megérti Isten akaratát
- idzstihád: megértés
- sari’a: egyenes út, Isten törvénye, változhatatlan, de magyarázatra szorul
- fiqh: megértés, iszlám jog,

2. A tiszta sari’a
- al-Wahhab: minden újítás bűnös, amit Mohamed óta bevezettek; mindenki, aki nem úgy hisz, mint ő, nem muszlim, dzsihád, tulajdonaikat el kell venni
- Ibn Szaud: imám; vallási teokratikus állam; fia, Szaud elfoglalta Mekkát és Medinát
- Rijádban: ihwan: beduin közösségek, akiket letelepített és fanatizált;
- olema és ihwan közötti feszültségek
- forrása: az állam a sari’a alapján hoz törvényt, akkor a kanonizáció a baj, mert nem lehet a hagyomány alapján magyarázni
- amennyiben nem a sari’a alapján, akkor föld törvények nem szólhatak bele a muszlim közösség életébe
- ha az állam vezetőjét nem a közösség vezetői választják ki, akkor nincs biztosítva az Isten felé a kötelességet képviselni tudó, és a közösség felelős vezetőjének a tiszte
- az imámságot nem lehet örökölni
- a medinai iszlám kora:
- minél távolabb kerülnek M. korától, annál romlottabbak az erkölcsök
- fumdamentalisták: Mohamed vágynak vissza, azt tartják ideálisnak – medinai korszak
- tényleg ilyen ideálisan érvényesültek Medinában a próféta tanításai
- akkor csak a sari’a került alkalmazásra; M volt az Isteni Kinyilatkoztatás
- a jogalkalmazás alanyai igyekeztek M-től elfordulni; a támogatók voltak azok, akik nem mindig viselkedtek megfelelően; vannak olyan K-helyek, amelyek szerint egyesek kiléptek az iszlámból, majd vissza, mert a K-t szövetségi szerződésnek tartották
- ld. 4,137 – nők szúrája; elsősorban a zsidókra magyarázzák, de arabokra is vonatkozik
- 75,36 – medinaiak – változtatták a hitüket; egyesek nyíltan megtagadták; munáfi – képmutató;
- 9,38-39 –
- 3,9o
- borivás ellenzője: Omár, a II. kalifa, mert Medinában számos tevékenység a boriváshoz kapcsolódik
- fokozatosan lett betiltva a bor; nincs általános tiltás; a borivásnak van haszna is, de kára nagyobb; a Sátán azt akarja, hogy ellenségeskedéseket szítson közöttetek a borral;
- Mekkában van szőlőtermelés, ott rendszeresen ihattak bort
- a parázna nők büntetéseknek megváltoztatása – a Korán azt mondja, hogy zárjátok be egy házba, és Allah azt csinál vele, amit akar; hagyomány: kövezzétek meg
- tahyir: felajánlani a feleségnek, hogy elváljon;
- hidzsáb viselete; két szokás ütközhetett Arábiában, és a fátyolpártiak voltak az erősebbek
- a Próféta túl engedékeny volt, és sokszor engedni kényszerült a szokásoknak
- tejrokonság: felnőttek között létrejövő viszony; célja, hogy elkerüljék az idegen férfiakkal való találkozás tilalmát; dajkálás szokása; egyes hagyományok szerint csak fizikai szoptatás esetén áll fenn, hogy ne lehessen a hidzsáb-viselés kérdéseit megkerülni;
- a P-nak igen nagy problémái voltak a törvények életbeléptetésével kapcsolatban
- Mohamed nem beszél a hatalom továbbadásának kérdéseiről
- sem a fiqh, sem a hadiszban

3. Elmélet a bíráskodásról, hatalomról
- Mawardi: al-Akham as-sultaniyya (A hatalom rendelkezései); A bíró (qádi) kinevezéséről
- a bíráskodás hét feltétele:
- 1. férfi – férfi (nagykorú és hím)
- 2. józan ésszel ’aql és éleselméjűséggel fitna
- 3. szabad ember
- 4. muszlim
- 5. igazságosság és erényesség
- 6. ép hallású és látású
- 7. ismerje a sari’a rendelkezéseit – gyökerek és ágazatok, Korán és szunna, kegyes elődök (salaf) megegyezését és nézetletéréseit, az analógia (qiyas) használata; ekkor jogértelmező (mudzstahid) lesz, hozhat és kérhet döntést (fatwa)
- sok utazó leírja, hogy bíráskodásból éltek
- Ibn Taymiyya: as-Siyasa as-sar’iyya; (állami élet a Törvény alapján)
- a helyes megparancsolása és a helytelen megtiltása (Korán)
- mindnyájan pásztorok vagytok, és mindnyájan felelősök vagytok a nyájatokért (Hadith)
- csak elméletben beszél a bíróságról; mindenki, aki ítéletet hoz két ember között

4. Kép a bírói gyakorlatról
- bíráskodás a szeldzsuk korban (XI-XII)
- büntető ítéleteket hozó négy személy:
- 1. uralkodó (ermir, wali, szultan, malik), katonai parancsnok, király
- 2. qádi
- 3. rendőrfőnök (sahib as-surta)
- 4. piacfelügyelő (muhtasib)
- jogsértések orvoslása: mazálim-tanácsok (törvényteleségek)
- 1. magánszíntér (paloták, udvarok belsejében)
- 2. félig magán-,félig hivatalos jelleű helyszínek (uralkodók és katonai kormányzók bírósága)
- kivégzés az uralkodó előtt (bayna yadayhi)
- 3. a város nyilvánossága előtt
- a qádikat önigazolásra használták a kalifák; elsősorban tanácsokat adtak, de nem ők döntöttek; magán- és családjogban van igazán szerepük
- a qádinak a halálos büntetéseknél (huduth) lenne igazán szerepe, csak akkor tudott ítéletet hozni, ha vallomás tett
- az ománi közigazgatási bíráskodás: iszlámjogi segédlettel (suhar, 1974)
- olyan ember nem lehetett bíró, aki hosszú időn keresztül igazságtalan volt, bármennyire is a szultán barátja
- ha lehet, az ügyeke ne egyik vagy másik oldalnak megfelelően oldja meg, hanem közmegegyezéssel
- világi ember irányítja a bíráskodást a vallási állam ellenére, a végső hatalmat nem engedte át a vallási vezetőnek
- marokkói qádi-bíróság 1983
- az iszlámjogi bíró, qádi területe a rituális jog mellett mindig is a családjog volt
- külön működött qádi-bíráskodás, az állami bírák a hákimok
- kibékítő szerep
- a hagyományosan érvényesített sari’a célja a kibékítés
- tanúk szerepe: ld. hadith-kritika, a tanúk szerepe; ugyanaz a vizsgálat a qádi előtt
- bíró segédei: adúl; ott kell esküt tenni, írásban rögzítik; 12-12 tanú, ellentétes állítások

5. Elmélet a bíróról, a sari’a és a hatalom között
- egy XX. sz. mufti a hatalom és a vallás viszonyáról (Mahmud Saltut (1893-1963): Fatawa)
- könyvének címe: al-Qada’ bi-gayr hukm al-islam (nem asz iszlám törvénye szerinti bíráskodás)
- középutas bíráskodás
- olyan ember, aki a Koránnal ellentétesen ítél, nem muszlim, megölhető (ez alkalmazható az állami törvényalkotásra)
- akik teljes szabadsággal használhatják a törvényeket, de mégis rosszul ítélnek
- kétféle törvény: egyértelmű; Koránban, egyértelmű; nincs helye magyarázatnak; qat’i
- egyéni idzstihad – egyéni döntéssel; amire nincs, vagy nem egyértelmű a Korán-szöveg
- amennyiben az igazságosságra és a muszlimok érdekére vonatkozik, még akkor is, ha nem egyezik valamilyen iskolával, itt szó sincs kufr-ról
- minden olyan törvény, ami nem igazságtalan, Isten törvénye
- az állami törvényhozás elfogadása
- van olyan eset, amikor a bírót kényszerítik, de ezt nem azért teszi, mert szándékosan el akarja hagyni, akkor ez nem kufr, csak bűn (ma’siya)
- amennyiben a szíve mélyén az isteni törvényt fogadja el a kisebbik rossz elkövetésének elve alapján

Szólj hozzá

Előadás

január 7, 2009 at 5:09 pm (iszlám tudománytörténet)
Tags: iszlám, iványi, sari'a, tudománytörténet

A Kőrösi Csoma Társaság
meghívja
Iványi Tamás:
VALLÁS ÉS ÁLLAM AZ ISZLÁMBAN
- Gondolatok a sarí‘áról öt tételben -
című előadására

Az előadás helye:
ELTE BTK 1088 Múzeum krt. 4/b I. emelet 217.

Időpontja:
2009. január 13.-án kedden du. fél hatkor

Az iszlám tudománytörténet vizsgán tételek lesznek az előadáson elhangzottakból.

forrás: arabszak

Szólj hozzá

Muszlim tudománytörténet – Reni vendégbejegyzése

január 7, 2009 at 4:02 pm (iszlám tudománytörténet, vendégbejegyzés)
Tags: iszlám, iványi, tudománytöténet

1.Arábia földrajzi áttekintése: félsziget, köztudatban régen: lakhatatlan sivatag, ma: a kőolaj hazája. Valójában változatosabb. Nem azonos Szaúd-Arábiával, bár területének 4-5-ét foglalja el. Ú.n. Tengelyek határolják É: Termékeny Félhold, (Jordánia, Szíria, Irak).

2. Sivatag: nem okvetlenül síkság, nem szükségszerűen homoksivatag. Vannak benne legelők, télen, esőzések után, gazdag állatvilág, járható, 4 naponként van kút, a teve pont annyit bír víz nélkül. Tevés nomádok a sivatag urai. Vádi: Ideiglenes folyók, az év nagy részében ki vannak száradva. Eső után megtelnek vízzel és biztosítják az életet a sivatagban. Fő közlekedési útvonalak is, mivel évek telnek el két esőzés között. Oázis: dús növényzettel rendelkező, mezőgazd művelésre alkalmas területek. Ott alakul ki, ahol több bővízű kút van. Van Jemen egyes részein, Ománban az é-i tengerparti sávban. Termékeny félhold: Jordánia, Szíria és Irak nem sivatagos kultúrtájai, ahol a nagy ókori közel-keleti civilizációk voltak.

2.A mai Arábia országai: Szaúd-Arábia, Kuvait, Bahrein, Katar, Egyesült Arab Emirátusok, Omán, Jemen + ide tartozik Jordánia nagy része, Szíria, Irak déli sivatagos területei.

3.Arábia története 622-1517:
622-632- A Próféta Medinában, egyesíti Arábiát
632 után hódítások kezdete
632-656 Medinai kalifátus (Abú Bakr, Umar, Utmán)
656-750: A kalifák (Kúfa, Damaszkusz) hátországa, seregeik törzsi támasza
750 után Abbásida kalifátus Bagdadban, Irak és Ny-Irán a kp. Arábia ekkor jelentéktelen. Egyetlen anyagi forrása a mekkai zarándoklat.
969 után Síita Fátimidák Egyiptomban. Ettől kezdve 1517-ig általában Egyiptomból irányítják, látják el élelemmel a Higazt (itt van Mekka, Medina, a legfontosabb rész).
1258 Bagdad elbukik, majd az ortodox iszlám vezetőknek ad helyet. Mekka a nagy saríf vezetése alatt van, aki Mohamed leszármazottjainak főnöke.

4. Arábia történelme 1517-től a XIX. közepéig.
1517 után Oszmán-török uralom Egyiptomban, a Higazt is uralmuk alá vonták. A török szultán lesz az ortodox iszlám vallási vezetője.
1757 Beduin támadás a zarándokok ellen, 20 ezer zarándok halt szomjan, mert elrabolták vízkészletüket – megerősítik a török helyőrséget.
1809 Egyiptomban az albán származású Mohamed Ali lesz a pasa, gyakorlatilag önállóan kormányoztak utódai is az I. vhb végéig.
1831 Mohamed Ali seregei elfoglalták Szíriát, európai nyomásra vonult vissza.

5. Nagd története a 18-19. sz-ban. A törökök nem próbálták igazgatni, a helyi Ibn Saud törzs irányította.
1745 Mohammed ibn Saúd befogadta a menekülő szélsősége vallási vezető Mohammed ibn Abd al-Wahháb: szélsőséges szalafi, meggyőzte Diriyya lakóit, hogy aki máshogy gondolkodik, az nem muszlim, dzsihádot kell ellenük indítani, tulajdonaikat el kell venni és jó muszlimok javára fordítani. Ők magukat muwahhidúnnak, az ellenségeik őket wahhábitáknak nevezték. 5 év alatt 25 sikeres hadjárat.
1800 után iraki szent temetőket dúltak szét (Nedzsef, Kerbela) hatásuk elért az Arab öbölig, itt eu-i hajók elleni támadások.
1802 nyarán elfoglalják Mekkát, ellenséges teológusokat kivégzik, majd Mekkát, Medinát.
1811 egyiptomi – török erők kiverték a nedzsdieket Higázból. 1814 Abdalláh Ibn Saud az utód.
Az egyiptomiak Higazban maradtak, a teljesen lerombolt Nagd-et helyi emberekre bízták, az Ibn Saud család nagy részét elhurcolták Töröko.ba. Turkí ibn Abdalláh megmenekült, elfoglalta Riyádot, egyesítette Nagd-et.
1834 május egy rokona megölte,azt meg Turkí fia, Faysal ölte meg Abdalláh Ibn Rasíd segítségével.
1838 újabb egyiptomi támadás, elfogják Faysal-t és Kairóba viszik.
1840 Lord Palmertson megállította az egyiptomi hadjáratot. Végleges visszavonulás. Renegád saudi családtag lett a kormányző Nagd-ben.
1843 Faysal megszökött, Ibn Rasíd segítségével visszaszerzi a hatalmat. Ibn Rasíd lesz az emír Gamal Sammárban, egyre függetlenebb Faysal imámtól. Egész É-Arábia felett megszerezte a hatalmat.

6. Nagd története 1902-től az I világháború végéig
1902 Hatalomra kerül Abd al-Azíz Ibn Saúd a családon belül, több mint 50 évre, visszafoglalja Riyádot, 7 társával.
1906 április Ibn Saúd legyőzte és megölte Abd al-Azíz Rasíd-ot, fia lett az emír.
1907 január Fiát megölte 2 unokatestvére. Idősebbik kerül hatalomra, de megöli a fiatal, aztán azt is megölik. 10 éves fiú kerül hatalomra, régensét (ez nem tom mi) hamarosan megmérgezik.
1917 megölte egy unokatestvére a 20 éves emírt, majd azt egy rabszolga, egy másik kuzin lett az emír, de elmenekült. Utóda az utolsó, 13. emír lett a haili emirátus 90 éves történelmében.
1921 Ibn Szaúd elfoglalta Hail-t, megszüntette a keleti területek függetlenségét.
1912 Ibn Szaúd létrehozta Riyádban az ihwán-t (testvérek) szervezetét. Ezek beduin közösségek, akiket letelepített és fanatizált, hitszónokok segíteségével – rajtuk kívül mki eretnek. Puritán életük szent célja: a szent háborúban meghalni és mielőbb a Paradicsomba jutni.
1914 I.vhb angol-török ellenségeskedés, megpróbáják az arabokat a törökök ellen lázítani. Az angolok a mekkai husayn mellett döntöttek, Ibn Sauddal nem volt kapcsolatuk. Hatástalanítani akarták a szultán felhívásait minden muszlim szent háborúra.

7. Szaúd-Arábia az első vhb. Végétől 1932-ig
1916 január az „Arab felkelés” kitörése.
1918 A mekkai saríf csapatai bevonultak Damaszkuszba, megelőzve az angolokat.
1910-es évek ihwán és saríf csapatai folyamatosan összecsapnak. (Irak és Transzjordánia: brit protektorátus)
1924 Végső viszály és vita Higaz és Nagd uralkodói között. Az ihwán elfoglalja Táif-ot és lemészárolja a lakosságot.
1924 október Mekka bevételénél Ibn Saud megakadályozta a vérontást, Husayn lemond és menekül.
1925 Ibn Saud elfoglalta Giddát, és DNY-on Asir-t.
1926 január Ibn Saúd Higáz és Nagd királya
1932 Ibn Saúd Szaúd-Arábia királya lesz.

8.Johann Ludwig Burckhardt (1784-1817) élete és utazásai
Svájci arabista tudós. Szírián kereszül 1812-ben érkezett Kairóba. A „The African Society” bízta meg, hogy utazzon a Közel-keleten és Afrikában, ezekről készítsen leírásokat.
Travels in Nubia Níluson indult felfelé, Felső-Egyiptomban és Núbiába, ezt erről írta.
1815-ben érkezett Dzsiddába => Mekka => Medina. Európai, de muszlimnak tettette magát és felvette az Ibráhim Abdulláh sejk nevet. Felhajózott Szuezbe, majd visszament Kairóba, 1816-1817-ben ott volt. 1817-ben elhunyt Kairóban, pedig még a Nagy Szaharán is át akart kelni.
1829-ben publikálta a The African Society Arábiáról szóló könyvét, az Travels in Arabia-t.

9. Arábia régióinak elnevezése
Nevei, határait illetően ókortól zűrzavaros. Görög-római korban: Arabia Petra (Köves A.), Arabia Deserta (sivatgos a.) és Arabia Felix (Boldog arabia= déli rész).
A keleti földrajztudósok 2 egységet különböztetnek meg: Jemen és Higaz.
Aki sznt 5 van: Jemen, Higaz, Nagd, Tiháma, Yamáma.
Akik sznt 6 van, azok ezekhez hozzátették Bahrayn-t. Aki sznt 7, az + Arúd.
Higaz határait sokféleképpen határozzák meg, néha Nagd, Tiháma és Yamáma is beletartozik.

10. Dzsidda város ált jellemzése a XIX. sz elején: 18 ezer lakos a Vörös-tenger partján. Jelentős kikötő, de nagy hajók nem tudnak bemenni az öbölbe. Nem alkalmas hajózásra, Mekkához közel van, ezért lett kikötőváros. Abban az időben (1814) építettek városfalat a wahhabiták ellen vályogból, nem volt túl erős, de az ellenségnek meg nem volt ágyúja :). Este bezárták a kapukat. 3 kapu: tengeri, báb el-Mekka, báb el-Medina. Legelőkelőbb a tengerparti rész volt, külvárosi részek a sivatag felé voltak, beduinok, parasztok, szegény munkások kunyhói álltak ott.

11. Dzsidda lakónegyedei és házai: tengerpart felé néző házak emeletesek, bejárat után tágas fogadóhelység, köves padlóját állandóan locsolták, h hűvös legyen. Itt sziesztázott d.u-n a ház ura, itt fogadta vendégeit. Drága az építkezés, nincs kő, csak vályog, az meg nem tartós. Második réteg: hánok és wakálák, karavánszerájok. Ciszternát építettek minden házban a kevés eső felfogására. Vízhiány probléma. Jó édesvíz csak távoli kútban volt, nem jutott mindenkinek.

12. Dzsidda lakossága 18 ezer fő, eredegileg idegenek, akik odamentek zarándoklatra v kereskedni és ott maradtak. Az őslakosságból néhány seríf család van, magukat a Próféta leszármazottjának tartják. Keletről, nyugatról érkezettek keveredtek, csak az indiaiak különültek el. Rájuk szükség volt az Indiából érkező áru miatt. Régebben sok zsidó család élt Mekkában, wahhábiták elüldözték őket, visszamentek Jemenbe.

13. A dzsiddai kereskedelem jellege, irányai: szinte mindenki árus, kereskedő, boltos. Kézművesek szinte egyáltalán nincsenek. A legnagyobb boltok a magrebi kereskedő kezén voltak. A ker irányai elég meghatározottak voltak. Indiából és Jemenből érkezett áru. Dzsidda közvetítő volt, innen vitték tovább az áru nagy részét Egyiptomba, Szíriába, Mekkába.

14. A kereskedelem lebonyolításának módja Dzsiddában. Jemenből és Indiából érkezett áru, szinte mindenki kereskedő, boltos, árus volt. Legnagyobb boltok magrebi kereskedő kezében voltak. Dzsidda közvetítő volt, innen vitték az árut Egyiptomba, Szíriába, Mekkába. A nagybani kereskedelmet készpénzzel bonyolították le, hitelhez elvétve folyamodtak. Burckhardt megfigyelte, hogy míg Egyiptomban 3-4 alkusz segítségével is napokig tartott, mire egy rakomány elkelt, addig Dzsiddában pár óra alatt gazdára talált egy egész hajórakomány.

15. Közlekedés Dzsiddába és Dzsiddából Egyiptomba a Vörös-tg-en, Szíria és Mekka felé szárazföldön. Mekkába és Medinába karavánok mentekminden más helyre a Vörös-tg-en mentek.

16. Hogy nézett ki egy dzsiddai üzlet? Hagyományos középkori arab üzletek, másfél méterrel a föld felett helyezkedtek el, lépcsőn lehetett feljutni, üzlet előtt kőpad a vevőknek napernyővel. 2 m széles, 3-3,5 m mély, ide csak a tulaj ment be, h kihozza az árut. Hátul volt egy kisebb szoba a tulajnak v raktárnak.

17. Kávéboltok Dzsiddában: nemcsak árulták, itták is a kávét. Egy dzsiddai pasi egy nap 20-30 csészével is megivott, volt ahol hasist is lehetett szívni, de általában vizipipát (perzsa pipát). Egész nap televoltak a kávéboltok, itt kötöttek üzleteket, nagy szégyennek számított adósnak maradni, mindig fizettek rendesen (kiv: török katonák) Mangalát és dámajátékot játszottak. A kávézók mellett mindig voltak hidegvízárusok is.

18. Vaj, zöldség és datolyaárusok Dzsiddában: Vaj: helybeliek mindenhez vajat használtak, nem olyan mint a mienk, ez főzővaj, magában is fogyasztották. Itt árultak mézet, és lámpához szezámolajat. Datolya: júniusban érik be, akkor leszedték és 2 hónapig frissen ették. Majd szárították, préselték és szeletelve árulták. Export Indiába.

19. Palacsintaárus, kebabárus, levesárus, labanárus, töröküzlet: palacsintaszerű fatírát ettek reggelire, vízből, lisztből és kevés zsírból készül. A kebab árusok csak a törököknek sütöttek kebabot, a helyiek nem ismerték. Levesárus: belefőztek a levesbe birkafejet, birkalábat. Laban: savanyított tej, a környéken kevés volt a tej, ezért nem volt mindig kapható és viszonylag drága volt. Töröküzlet: Anatóliában megszokott cikkeket árultak: görög sajt, szárított hús, aszalt almát, fügét, mazsolát, szárított sárgabarackot.

20. Nagybani gabonakereskedelem, dohányárus, gyógyszerbolt, indiai vegyeskereskedés
nagy ker: adták-vették az egyiptomi búzát, árpát, babot, lencsét, kukoricát, indiai és egyi.i rizst, szárazsüteményeket, sót, ami a serif monopóliuma volt, ő pároltatta le. A szárazföldit jobban szerették sót. Dohányáruda: elterjedt a dohány, főként egyiptomi és szíriai. A 19.szban nem lehetett dohányt kapni, elitélendő újításnak tartották, de titokban lehetett kapni. Itt volt még szappan, kávébab, hidzsázi mazsola és néhány fűszer. Gyógyszer: kelet-indiaiak működtették. Gyógynövények mellett gyertya, papír, cukor, illatszer, füstölőszer, fűszerek, kardamom. Indiai vegy.ker: porcelán étkészlet, pipafejek, fakanalak, üveggyöngyök, kések, rózsafüzérek, tükrök, kártyajátékok. Az árusok bombay-i indiaiak, kevés európai cikk.

21. Ruhaüzlet, rézedényárus, borbélyüzlet, szabóműhelyek, víztömlőárusok, esztergályosok
Ruha: minden reggel aukció volt a ruhákról, török ruhák a török katonáknak. Hagg idején a kötelező zarándoköltözék (ihrám= 2 hosszú indiai lepedő). Beduinok is itt vették öltözéküket, az abát. Rézedény: zarándokok számára fontos, rituális mosdásnál volt rá szükség. Borbély=orvos és patikus is, köpülést is végeztek, hajat nem nagyon nyírtak, szakállt meg bajusz igazítottak. Szabó: nem dzsiddaiak voltak, ahogy kézművesek sem. Víztömlős: bőrből készültek, egyiptomból hozták őket, a jobbak 4 napot is bírtak. Eszerg: gyöngyöket fúrt át, pipaszárat ki stb.

22. Olajárus, órakereskedő, pipaárus, pénzváltó: édes olajat, rózsavizet, balzsamokat árult az olajárus meg. Török órás: minden kereskedő viselt angol gyártmányú órát, ezek a zarándokok lévén kerültek Dzsiddába. Mikor elfogyott a zarándok pénze, eladogatta értékeit, előbb órát, pisztolyt, kardot, pipát. Pipás: fél-perzsa-török árusról ír, aki Bagdadból ment oda majd ottmaradt. Pénzváltó: utcán ültek padon, előttük doboz, tele pénzzel. Régen zsidók voltak, de 1815-ös kiüzetésük után dzsiddaiak vették át. Használatban lévő pénz elsősorban ezüsttallér.

23. Hogyan bonyolították a nagybani kereskedelmet? A nagybani kereskedők saját házukban tartottak egy kiskert. Többfajta árucikkben is érdekeltek voltak, kikerülve a piaci áringadozást. Nem tartottak alkalmazottakat. A piac főutcáján idegen kereskedők is megszálltak áruikkal. Csak rakodásra, szállításra fogadtak fel hordárokat. A lényegi tevékenységet mindenki egymaga végezte.

24. Milyen volt a könyvelés jellege, miért? Nagyon kevés könyvelő munkát végeztek, nem folytattak kiterjedt levelezést, ami Eu-ban lelassította a kereskedelmet. A kiadásokat és bevételeket mindenki egy kis füzetbe jegyezte le, de csak elnagyoltan, így a pénzügyi egyenlegük sohasem volt pontos. Mindenki maga vagy a családtagja végezte a lényegi munkát. Azért, mert mki barátokkal, rokonokkal folytatott kereskedelmet, ritkán kereskedtek új partnerekkel, a ker alapja a bizalom volt. Maguk között sohasem csaltak. Lélektani magyarázata: féltek, hogy ha pontosan vezetik a könyvelést, Isten elveszi azt. (nem értem, ezek birkák. Isten nem akar rosszat, miért venné el???)

25. Hitel, csőd és bizalom a dzsiddai kereskedelemben: Nem voltak bankok, sem váltók, nem kockáztattak, mindenki a maga tőkéjével gazdálkodott, kevés volt a megbízásos üzlet, így nagyon kevés család ment csődbe, a hitelezők inkább vártak és bíztak abban, hogy adósuk fizetni fog, mintsem csődbe vigyék azt.

26. Miért függött Dzsidda az importtól? A helyiek nem szerették a kézimunkát, ezért vendégmunkások, rabszolgák dolgoztak, a leghétköznapibb cikkek terén is behozatalra szorult. Két fő forrása: Egyiptom és India.

27. Hogyan függött a dzsiddai kereskedelem a világpolitikától? Dzsidda a Török Bir-ban önálló pasalik volt, ide tartozott vna Mekka és környéke, de a pasa szerepe jelentéktelen volt a mekkai serifeké mellett. A szultán, aki a térség névleges ura volt, parancsba adta, hogy az adókat fele-fele arányban osszák el a pasa és a serif között, de ezt sosem tartották be, mert a bevétel java a haggból származott. Az ebből származó adókat a mekkai serif begyűjtötte és meg is tartotta.

28. A zarándoklat helye az iszlámban: az iszlám 5 alappillérének egyike; aki anyagilag és egészségügyileg megteheti, életében egyszer elzarándokol Mekkába. A hagg tulajdonképpeni fő részei Mekkán kívül zajlanak, a köztudatban azonban a Kaba van kpban.

29. A Kaba építése: 2 hagyomány ismert erről. I.hagyomány:. angyalok építették. 2. Isten Ádámmal együtt bocsátotta le a Földre, 3. Ádám és Éva építették 4. Seth, Ádám legnyagyszerűbb fia építette.
II: hagyomány: Ibrahim próféta és fia, Iszmail építette fel először (Koránban utalás).

30. Mekka alapítása: (at-Tabarí Világkrónika c. műve alapján): Isten megparancsolta Ábrahámnak, h építsen házat számára, ahol megemlékezhetnek róla. Az nem tudta, hova építse, így Isten leküldte Sakínát (v Gábriel arkangyalt más forrás sznt) Sakina elvitte Ábrahámot, feleségét és Iszmailt a fiát arra, ahol meg kell építenie, és lehozta az égből a követ.

31. Az imairány: a Kaba a qibla, az imairány. A Kabanál nincs külön irány, csak szembe kell fordulni az épülettel.

32. A Kaba csodái: aki a Kabanál imádkozik, annak a lelke megtelik szent borzongással, felidéződnek a próféták, akik itt jártak és itt imádkoztak. Itt 100.000szer annyit ér az ima, mint a közönséges ima.

33. Mit mond a Korán a zarándoklatról? Idején tilos a paráználkodás, erkölcstelenség, veszekedés. Kérni kell Isten bocsánatát hagg közben. Utána is meg kell emlékezni Istenről. Mindig meg kell tisztítani Isten házát.

34. A zarándoklat fő szertartásai 1. az Arábiába érkezéstől a Mekka felé indulásig: érkezés: Dzsidda, Medina, indullás Mekka felé. Mielőtt belép Mekka körzetébe, testi-lelki felkészülés. E szent állapot neve: ihrám: szándék kinyílvánítása, fehér ruha felvétele, 100-200 km-re Mekkától, legtöbben a repülőn végzik ezt. Zarándoköltözék: ihrám, 2 db varratlan szegetlen vászonlepel. Nagy rituális mosakodás. Levágni körmöt, hajat, hónalj szőrzetet. Cipőt nem szabad viselni, max szandált. Hagg végéig nem vághat szőrzetet, hajat, körmöt, olajjal nem kenheti be magát. Mekka felé fordulva elvégez 2 leborulásnyi imát, kinyilvánítja szándékát, h el akarja végezni a zarándoklatot. Elindul.

35. A zarándoklat fő szertartásai 2. útban Mekkába, megérkezés, körözés, futás: Elindul, szavalja a talbija mondását: eljöttem hívásodra… ezt kell mondani ahogy közeledik. Mekkába érkezve elvégzi a rituális mosakodást a Szent Mecsetben, majd megcsókolja a Fekete Követ. Akárhányszor látja a Kábát: Allahu Akbar+ Lá illáha illá ‘lláh. Eztán köröz a Kába körül 7x. 7X futással, majd 4x lassan. Ez a tawáf, körbejárás. Közben a Kábának jobb oldalon kell lennie, és bal felé kell elhagyni. Minden körnél megérinteni a Jemeni Sarkot és smár a Fekete követ (ha odafér). Innen Ábrahám helyéhez megy, és elvégez 2 leborulást. Innen felmegy a Safá dombjára, innen a Marwá domb tetejére fut 7x, ez a hónap 6. napjának estéje, amit Mekkában tölt, még1x köröz a Kába körül.

36. A zarándoklat fő szertartásai 3. a 7,8,9,10. nap szertartásai: 7.nap meghallgatják a zarándokok a szent beszédet a mekkai Nagymecsetben, 8: kivonulnak Mekka városán kívülre, Minába, ahol elvégzik a köt imákat, ott töltik az éjszakát. 9: reggeli ima után Arafát hegyre mennek, itt ima, szent beszéd, utána Muzdalifára mennek, ami Mina és Arafát között van, itt kell napnyugtakor imádkozni. 10. birkaáldozás napja, Áldozati Ünnep kezdete. Kora reggel Muzdalifában imádkoznak, majd a Minában lévő 3 oszlophoz mennek. 7 kavicsot kell dobni az egyikhez, Hagyomány sznt Ábrahám óta mindig elvégzik ezt. Ezután Minában levágják az áldozati állatot (teve, kecske, marha, birka) Ezzel véget ér a zarándoklat. Borotválkozhat, körmöt vághat, leveti zarándoköltözetét.

37. A zarándoklat fő szertartásai 4. az áldozati ünnep és ami utána következik Szentbeszédet hallgat a Nagymecsetben :=>Minában ima => Arafát hegyre mennek, ima :=> Muzdalifa => Áldozati Ünnep => Mina 3 oszlop, Nagy Sátánt megdobálni 7 kaviccsal => újabb áldozat. Köv 3 napot Mekkában pihennek, mielőtt elmegy, körbejárja a Kábát, megdobálja megint a Sátán oszlopot, iszik a Zemzem vizéből. Legtöbben ezután a Próféta sírját is meglátogatják Medinában.

38. Más helyett zarándokolni, a zarándokok erényei, a zarándokok létszáma: szunnita iszlámjog többsége nem engedi, hogy más helyett lehessen zarándokolni, csak a hanafitáknál és a síitáknál lehet. Erény, ha másnak anyagiakban lehetővé teszi a zarándoklat elvégzését. Fő bűn, ha van anyagi és egészségügyi lehetősége, mégsem zarándokol. Aki hibátlanul végzi el, bűntelenül tér vissza,
1880-van 93 ezer zarándok volt az Arafát hegyén. 1970: másfél millió ma 3 millió (korlátozva is).

39. Abú Yazíd al-Bistámi: (ez egy hülye volt) 12 évig zarándokolt, mert bármely imahely mellett elment, elimádkozott két rakát. Végül elért Mekkába, de nem ment Medinába, csak köv évben, felvette a zar.köpenyt, aztán mikor csatlakoztak hozzá, megijedt, hogy így nem tud Istenre figyelni, és elkezdte mondani, hogy nincs más Isten csak én. Otthagyták, mehetett Medinába. Egyszer felkeresett egy nagy tudóst, aki Mekka irányába köpött, és rájött h nem tud semmit Istenről.

40. Habíb al-Agámi és al-Fudayl b. Iyáz: al Agámi: Szúfi életrajzírók szerint a zarándoklat idején egyik nap Baszrában látták, másik nap Arafátnál. Ez akkor több hetes út volt. Al-Fudayl: mondott egy szép dolgot…: elment Mekkába, ahol mondta a zar.oknak, h Isten mindenkinek megbocsát, hiszen ő a legbőkezűbb.

41. Ibráhim b. Adham: a sivatagban találkozott Dávid prófétával, aki megmondta neki Isten legnagyobb nevét. Mikor ezen szólította, megjelent neki Hidr. Zarándokútjára indulva 70 vérző halottat és haldoklót talált ott, ahol át szoktak öltözni a zarándokok, egy még élő mondta neki, hogy óvakodjon a szultántól, nekik is megjelent Hidr, azt hitték ez áldás, utána meg gyilkosok jöttek. 14 évig vándorolt a sivatagban, amíg elment Mekkába. Itt az öregek eléjöttek, de ő álruhában besunnyogott. Fia 4000 zarándok költségeit fizette. Újabb hülye: felismerte a fiát, amikor találkoztak, akkor átölelte és kérte Istent, hogy ne vonhassa el a szeretetét Istenről, vegye el egyikőjük életét. Így halt meg a fia, amikor megölelte. (Büszke lehet rá.)

42. Dú n-Nún al-Misrí, Abdalláh b. al-Mubarak és Sufyán at-Tawrí: Dú n-Nún és a kegyet tanítvány története: tanítvány panaszkodik, h 40 év magány, őrködés a szívében és 40x volt az Arafatnál, de Isten még mindig nem szólt hozzá. D.N javasolja, h egye tele magát és ima nélkül feküdjön le, hátha haragjában megjelenik Isten. Éjjel megjelent neki a Próféta: „nőies roncs az, aki panaszkodik és nincs tartása, örülj h 40 évig remény volt a szívedben, h engem keress, D.N-t a hazug tettetőt meg üdvözlöm. :) Mubarak: mikor megtért egyből Mekka, aztán 2 évente ment, Higazban élt. Egyszer álmot látott, 2 angyal beszélgetett: 600.000 zarándok közül egy bűnbocsánatát sem fogadta el Isten, csak egy damaszkuszi rézművesét, aki nem tudott elmenni, neve Ali b. al-Muwaffaq. Felkereste a rézművest, majd mikor az mondta a nevét elájult. Elmondta, h évek óta gyűjt h zar.kolhasson, de a szomszéd terhes nő kért egy kis élelmet, mikor indult vna, a másik szomszédok 3 napja nem megengedett szamárhúst ettek, és odaadta a zar.ra szánd pénzt a nőnek, h vegyen élelemet. Az angyal igazat mondott, Isten igazságosan ítélt (mindig így ítél…). Suyfán at-Tawrí: egy fiatal lemaradt a zarándoklatról és nagyot sóhajtott, Suyfánnal: odaadom a 40 zarándoklatomat ezért a sóhajért, éjjel álom: nagy haszonra tett szert. 2. hintón ment Mekkába vkivel, aki sírt, mert félt hogy nem igaz hitű.

43. al-Hakím at-Tirmídi: megírta misztikus önéletrajzát, 27 évesen ment Mekkába, felesége álma: mihrábjából fa nő ki. Sznte párhuzam van a szentek élete és a higra között – 10 év, a szúfik meg 10 isteni tulajdonságot kapnak.

44. Rúzbihán Baqlí: 2x zar. Mekkában beleszeretett egy énekesnőbe, akinek a szolgája lett. Ez is hülye: a csaj megtudta, hogy szent ember a szolgája, megtért erre ez a fasz elhagyta a csajt. Jellemző. Voltak víziói Mekkában: Próféta körbetáncolja a Kábát és őt is hívja. Wazzeee: másik álma hogy lesmárolják a próféták, Noé, Ábrahám, Jézus, Mózes. Fúúúj.

45. Nomád vallásosság: tévedés, hogy a beduinok vallástalanok. Minden leíró említi, h mindig imádkoznak, pedig semmi kényszerük nincs. Fatalisták, reggel 4kor sötétben szól az imára hívás. Asszonyok is imádkoznak, ez a városokban nem fordul elő. A kora reggeli imákat mindig megtartják. Fatalisták, életvitelük miatt mindig a napnak élnek. Régen Sorsnak, Időnek hívták ezt a fátumot, iszlám óta Allah.

46. Reggel a nomádoknál: 4kor imára hívás, lóra pattan az ember és elmegy legelőt keresni. Asszonyok téglalap alakú bőrben összegyűjtik a tejet, felakaszták és addig ütik, amíg megsavanyított tej (laban) lesz közben énekelnek. Utána kávé, tea. A cukor drága, az arab kv pár csepp keserű kv. Ez a reggeli + datolya. 1 marék datolya elég egy embernek 1 napra h ne haljon éhen. A sátorban kötélre vannak kötve a bárányok, ezeket elengedik és futnak az anyjukhoz. Pásztorok elviszik legelni a juhokat. Leszúrják a botukat, ráteszik a köpenyüket, mert az édi juhok naon kötődnek a sátorhoz, és ilyenkor azt hiszik hogy az az.

47. A kora ősz szerepe a beduin életben: hosszú, kemény, száraz nyár után mki kimerült, kevés enni-inni, ekkor jön az ősz, esővel, egyből indulnak vándorútra. Október örömteli, életre kel a sivatag. Csökken a hőség, emberek, állatok nem olyan szomjasak, elszakadhatnak a közvetlen forrásvizektől, ha kinőtt a fű, már csak az embernek kell víz, az állatok legelnek. Kora őszi időszakban a sejkek elindulnak a sivatag mélyére, h vadászsólymot keressenek.

48. A törzsi sátortábor élete ősszel: ilyenkor a sivatag belsejében táborozik a törzs, békésebb hangulatú, nem kell őrzés, a farkasoktól a kutyák védenek. Nők is szabadon mozognak a törzsön belül, ilyenkor nem jön látogató. Kellenek a hírek, kávézgatnak, de ébren alszanak, egyből felpattanak ha van vmi. Hajnal előtt kelnek, megetetik a birkákat, ha 1 hiányzik akkor farkas járt arra (farkas nem bánt embert, a kecskét sem, mert mekeg, de birka az csöndben döglik).

49. A törzsi területeken (=díra) Minden törzsnek van területe, ahol körbehajtja a családot, állatait a kül évszakokban. Vannak saját kútjaik, ezeknél táboroznak nyáron. A törzsi fővárost a t vezető nemzettsége uralta. A díra akkor jó, ha sok út van benne, és nő arfag, tüskés bozót, amit a tevék sztnek. Ilyen helyeken kis eső után jó fű nő. A mutá’ir díra fél magyarországnyi területű pl.

50. Kapcsolat a szomszédos törzsekkel: Ha nincs elég eső, akkor olyan területekre kell vándorolni, ami nem az övé. Ezért fontos, h ne ellenséges törzsek legyenek körülöttük, haenm jó kapcsolatuk legyen. Állandóan törzsi csoportok és szövetségek jönnek létre. Ezek egymással összefognak, ált több százéves bizalom van mögötte. Ha van kpi hatalom, akkor az ellenség is nyugton van, ha nincs akkor cincognak az egerek. Beduin anarchia: múlt béli sérelmek miatt lopkodjuk a másik tevéjét, világi javak rablása a cél.

51. A törzsek vándorlása békeidőben: ősszel kezdenek vándorolni, amint egy kis eső esett. Együtt egy családnyi ember vándorol együtt, nem egy egész törzs. Családfő lovon jó legelőt keres és oda mennek. Ha béke van, akkor szabadon vándorolhatnak egymás területein, városokba is mehetnek ha kell vmi. Piacra való mozgást musábalának nevezzük. Ha van kp-i törzs, nem szereti ha nomádok bemennek a városba és otthagyják a pénzt.
52. A nyár a beduin életben: a nyári szálláshelyen csak addig maradnak, amíg nem jön az őszi eső.
Kút közelében maradnak nyáron, ide állítanak sátrat, legeltetik a tevét, juhot, meleg miatt naponta kell etetni az állatokat. Mki szenved 50 fokban. Kevés kaja, kockázatos a musabala, ki van téve razziának, akik pontosan tudják hol kell őket megtaláni – kutak miatt. Állandóan őrködnek a juhokat is figyelik. Zakátot is ilyenkor kell fizetni.

53. Téli nomádélet: októberben már nagyon várják, ha felhőket látnak, az nagy esemény. Vidámság, jó hangulat. Ált okt 15-én szedik a sátrakat össze, legkésőbb okt végén indulnak, akár van eső, akár nincs. Eső este: megjelennek a villámlások, sűrű fekete felhők, mikor leesik az első eső, elindulnak a nagy éves körözésre (nagykörút :)) A felhők irányítják a beduinokat, tudják hova kell menniük hol lehet legeltetni. Ez van nov, dec, jan, febr, márc, ápr alatt. Májusban az összes nomád család elindul a vizek felé.

54. Előkészületek veszély esetén: veszélyről már napokkal, hetekkel előtte értesülnek, mintha éreznék a veszélyt. Ilyenkor a törzs vezetőjének szava szent, ő mondja meg h hol lehet legeltetni is. Gyorsabban, figyelmesebben vándorolnak ilyenkor.

55. Élet az első eső idején: októberben már nagyon várják, ha felhőket látnak, az nagy esemény. Vidámság, jó hangulat. Ált okt 15-én szedik a sátrakat össze, legkésőbb okt végén indulnak, akár van eső, akár nincs. Eső este: megjelennek a villámlások, sűrű fekete felhők, mikor leesik az első eső, elindulnak a nagy éves körözésre (nagykörút :)) A felhők irányítják a beduinokat, tudják hova kell menniük hol lehet legeltetni.

56. A háziasszony feladatai reggel: Asszonyok téglalap alakú bőrben összegyűjtik a tejet, felakaszták és addig ütik, amíg megsavanyított tej (laban) lesz közben énekelnek. Vajat is készítenek. Utána kávé, tea. A cukor drága, az arab kv pár csepp keserű kv. Ez a reggeli + datolya. 1 marék datolya elég egy embernek 1 napra h ne haljon éhen.

57. Tevehajcsárok munkája: előbb a baripásztor viszi ki a birkákat, majd a tevehajcsár próbálja összeszedni a nyáron meggyengült tevéket. Ha kell datolyát is kaphat, csak tápászkodjon fel. Elindulnak, ő énekel, a teve amelyik sznte jobb állapotban van, meg majd összeroskad alatta. (8-10 km-re mennek)

58. A birkapásztorok munkája: hajnal előtt kel, iszik lebent, eszik datolyát, elengedi a sátorhoz kötözött birkákat, hogy az anyjukhoz mehessenek szopni, majd visszakötözi őket. Megszámolja, h lopott-e a farkas éjszaka, majd elviszi a pásztorfiú legeltetni őket. Botra akasztja köpenyét, hogy a barik azt higgyék, hogy az ő, ő meg alszik. (10-15 km-re mennek)

59. A beduin lányok reggeli munkája: napi tüzelőfát gyűjtenek, arfag bokrokat keresik, fejükön viszik haza a tüzelőfát. 5-10 éves fiúk is elmennek velük, virágot keresni meg szórakozni. 3-5 km-t is sétálnak így.

60. A háziasszony tevékenysége nap közben: napoztatják a hálóholmikat, kimossák a főzőedényeket, takarítanak. (tudtam, hogy mosás főzés takarítás lesz ez is) elküldi a tartalékpásztort, h hozzon vizet a közeli kútból. Déli kaja készítés főzővajjal, ha jómódú, akkor rizst is, mosogatás, szövés délután, amire szükség van a sátorban. Naplemente előtt 1 órát a gyerekével foglalkozik, előkészíttet vizet a hazaérkezőknek.

61. Étkezés reggel, délben, este: reggel: leben, datolya. Dél: főzővaj, leben, ha jómódú, akkor rizs. Este: főtt rizs, kis kenyér.

62. Vízhordás: felhúzza a birkapásztor meg a tartalékpásztor a kútból a vizet, tömlőkbe teszi, . Előfordulhat, hogy a pár napja leesett eső a föld felszíne alatt van, csak szikla visszatartja, ezeket is keresik. Amíg a kúthoz küldött tartalékpásztor visszaér, addig a lányok innen is hozhatnak vizet, belekanalazzák a bőrtömlőbe.

63. A családfő tevékenysége az első őszi napokon: kilovagol, megnézi h merre lehet menni legeltetni.

64. Este a beduin családnál: asszonyok nagyon várják, h napnyugtakor hazaérkezzen a családfő. Mindent előkészítenek neki, m fáradt és éhes. Sötétben visszajönnek a birkák is, megetetik az egész nap ott sínylődő kis barikat. A sátorban nincs fény, csak a főzőrészlegen, ott ül a családfő, jön a vacsi: főtt rizs, kis kenyér, leben. Asszonyok nem esznek a ház urával, csak a feleség van ott, hogy szolgálja. Esti kávé, alvás.

65. A beduin sátor alkotórészei: fekete v sötétbarna durva szövetcsíkokból van összeállítva, neve: falá’ig (kecskeszőrből, birkagyapjúból készül). Egy átlag sejk sátra 6 ilyen széles sávból áll, mind 20 m hosszú, és 4 rúd támasztja alá. Szegényebb beduinoknál 8 m, és 2 vagy 1 rúd tarja. Nem törekszik a sejk nagy sátorra mert vándorol és macerás. Belülről a sátrat 2-3 színes függönnyel felosztják, ez a gáta. Mindegyik tartó rúdhoz 2 támasztókötél van. Van még 2 hátsó függöny is. Tehát: tető, rúd, elválasztó függöny, 2 hátsó függöny, sátorkötél.

66. A sátor mérete: Egy átlag sejk sátra 6 ilyen széles sávból áll, mind 20 m hosszú, és 4 rúd támasztja alá. Szegényebb beduinoknál 8 m, és 2 vagy 1 rúd tarja.

67. A sátor beosztása: belülről a sátrat 2-3 függönnyel választják el.

68. A sátorkötelék: elöl-hátul biztosítják a sátor alátámasztását, száma a sátorban lévő rudak számától függ. Minden rúddal szemben 2 kötél van.

69. A sátor anyaga: a sátortető: fekete v sötétbarna durva szövetcsíkokból van összeállítva, neve: falá’ig (kecskeszőrből, birkagyapjúból készül). Egy átlag sejk sátra 6 ilyen széles sávból áll, mind 20 m hosszú, és 4 rúd támasztja alá. Szegényebb beduinoknál 8 m, és 2 vagy 1 rút tarja. Nem törekszik a sejk nagy sátorra mert vándorol és macerás.

70. A sátor anyaga: a sátor oldallapjai: nem a beduinok, hanem a sivataggal határos városok, falvak lakói szövik, beduk csak megveszik (tehetősebbek).

71. Lányok és fiúk a beduinoknál: lányok erősek, kitartóak. 5 éves koruktól dolgoznak. A fiúknak játszani kell.

72. Az asszonyok vízkeresése a víztelen sivatagban: nagyon tudják hol van víz, bokrok töve alatt kaparják ki (tamíla). Tudják hol lehet vizet találni.

73. A nagy őszi eső: egy óra alatt lezajlik, villlámlik, dörög. A sátrat fentebb rakják, h ne ázzon be. A sátor olyan mint egy kis sziget, körülötte csak víz van, 15 perc esőzés után. Állatokat biztonságba kell helyezni, mert fenti területről is jöhet víz, elmoshatja őket. Kimennek minden létező edénybe vizet raknak, majd belemennek a vízbe mennek fürdőzni. :) király lehet a sivatagban :)

74. A nomádok tevéi: a teve a sivatagban a beduin legfontosabb társa. A hímeket ker célokra használták és eladták a húsa miatt. Az ibil a nőstény. Jórészt nőstényeket tartanak. A hímtevéknek nincs gyűjtőneve, mert azokat fiatalon megették. A hímet nem érdemes felnevelni, közlekedésre sem alkalmas, túl makacs.

75. Mi a beduin razzia? Támadás vagy annak elhárítása, ha kell megbosszulása.

76. Mi a maglis? Törzsi gyűlés, a törzsi élet alapeleme. Nem egyből támadnak, razziáznak, hanem előbb jól megvitatják. A törzsfő nem kötelezhet senkit semmire, csak javasol dolgokat, de ha együtt megbeszélték h mi lesz, akkor mindenki kötelessége betartani.

77. Hogyan üldözik a razziázó ellenséget? Megpróbálnak rájönni, h kik lehettek azok, ha nem találtak nyomokat, elkezdenek híreket összeszedni vagy a nyelvjárásból elindulni. Ha megtudták mi történt, akkor egyszer majd valamikor reagáltak rá, amúgy meg „Isten akarata volt”.

78. A nomádok és az őrségállítás: nem mernek kettesével-hármasával egyedül védtelenül őrködni. Szerintük az erő az egységben rejlik.

79. Ellenség a láthatáron – egy déli-ománia razzia leírása: már hallották előzőleg h razziázó csapatok vannak a környéken, feltűntek h jönnek, leugrottak a tevékről és a dűnék mögé bújtak. A törzsfő parancsot adott a lövésre, de ne emberekre célozzanak, mert nem lehet tudni, h kicsodák. Végén kiderült, hogy baráti törzs voltak, és róluk hitték, hogy razziáznak.

80. A vízivás a beduinoknál: az állat az első, aki vizet kap. Thesiger írja le, h egyszer naon hosszú ideig nem találtak vizet, s víz közelében voltak de megálltak legeltetni a tevéket. Thesiger már nem bírta, előrement néhány beduinnal vízért, és a többiek sem voltak jobban, azok nem ittak a társaik nélkül. 5 órán keresztül várták, h a többiek megérkezzenek.

81. A törzsi csoportösszetartás: ‘asabiyya. Kifelé mérhetetlen gőgnek tűnik, de befelé tökéletes egység.

Omán

82. Ománi adatok I: terület, lakosság, államforma, főváros, államfő, név, nemzeti ünnep, pénznem.
Területe: 212.460 km(2) Lakossága: 1970-ben 800 ezer, 1995-ben 2.131 ezer (ebből nem ománi 574 ezer) 2003-ban 2.331 ezer (nem ománi ebből 552 ezer), 2006-os becslés szerinti összlakosság: 3.102.229 fő, ebből állampolgár: 2.524.926 Államforma: szultánátus Államfő: Qabus ibn Sacid szultán (1970 óta) Fővárosa: Maszkat Nemzeti ünnepe: nov.18 a szultán szülinapja Pénzneme: ománi rijál (kb.: 2,5 dollár, 2 Euró, 500 Ft) Hivatalos neve: Saltanat cUman

83. Ománi adatok II: nyelv, vallás, régiók, a népesség váltakozása, növekedés, vendégmunkások:
Lélekszám növekedés: 3,28% Átlag életkor: 19 ( a lakosság 42,7%-a 14 éven aluli) Vendégmunkások száma: 577.293 fő Népesség megoszlása: az állampolgárok 97%-a arab, a maradék beludzsi, afrikai. Nyelv: hivatalos nyelv az arab, de beszélt a beludzsi és a szuahéli is. Vallás: ibádita muszlim (75%), szunnita muszlim és csekély számban sííta és hindu Régiók: 5 régióra és 3 tartományra oszlik, mindegyik élén kormányzó. A, régió: Batina (12 kormányzósággal) 653.505 lakos, székhelye: Suhar B, régió: Zahira (5kormányzóság) 207.015 lakos, székhelye: cIbri C, régió: ad-Dahiliyya (8 kormányzóság) 267.140 lakos, székhelye: Nizwa D, aš-Šarqiyya (11 kormányzóság) 313.761 lakos, székhelye: Sur , al-Wusta (4 kormányzóság) 22.983 lakos, székhelye: Hayma’ Tartományok: A, Musandam (4 kormányzóság) 28.378 lakos, székhelye: Hasab B, Maszkat (5 kormányzóság) 632.073 lakos, székhelye: Maszkat, Zofar (9kormányzóság) 215.690 lakos, székhelye: Salala

84. Az Omán név használatai
Van Szerződéses Omán, Maszkat és Omán Szultánátusa és Ománi imámátus, mindegyiket Ománnak nevezik.
85.Omán földrajzi tájai:
Olyan csizmára hasonlít, aminek a hegye ÉK-re mutat. Változatos felszínű ország, Arábia DK-i részén, 2.092 km hosszú tengerparttal. Az ország belsejében al-Hagar köves hegyvonulat fekszik, itt köves-kavicsos dűnék vannak, legészakibb csücskén a Musandam-félszigeten csupasz hegységek vannak, A tengerparton Batina tengerparti síksága. Maszkatnál hatalmas tengerparti hegylánc. A szaúdi határnál az ar-Rub(c) al-Hali sivatag. Ezek a dolgok számos egymástól független egységekre tagolják az országot.

86. Omán kulturális földrajza:
A földrajzi és területi tényezők megszabják az adott települések tevékenységi jellegét. Az északi hegyvonulatban ércek (főleg réz), középső sivatagban olaj, déli hegyvidék erdeiben pedig tömjén, az Ahdar hegység lábainál földalatti víz, az ország nagy részén bozótos legelők, a tengerparton rengeteg hal. Mezőgazdaság (vízigényessége miatt) az ország belsejében (nagyobb szektor), és a partvidéken (felesleges termelésre) működik. A víz mellett élők egyértelműen kereskedelemmel, halászattal foglalkoznak, az erdőben élők tömjén kereskedelemmel és termeléssel, az olajmezőknél olajjal…stb.

87. Omán etnográfiai képe:
Két kulturális és életmódbeli csoport: városlakók, beduinok. Sajátos hagyományaik vannak, de párhuzamosan éltek egymás mellett, ezért a kölcsönhatás lévén sok hasonlóság is van a kulturájukban, a történelem során sosem kerekedtek felül egymáson. Másik besorolási szempont a vallási sokszínűség az iszlámon belül, illetve a soknyelvűség. (sok az afrikai bevándorolt) A földrajzi tagoltság miatt is nagyon elkülönülnek a különböző területek.

88. Az ománi beduinok:
Fontosak a törvényeik. Egyik legkiemelkedőbb a razziázás, a másik törzsön való rajtaütés. Ha viszont nincs támadási szándékuk előre jelzik egy marék feldobott homokkal(ez egyfajta békejel). Sosem adnak cselből békejelet, mert a csalás súlyos bűn, és hosszú időkre megbélyegeznék törzsüket. A hiedelemmel ellentétben, a beduinok nagyon is vallásosak, megtartják a napi 5 imát, és a nők is imádkoznak, nem úgy, mint a városban. A fiú és lány helyzete náluk is hasonló. A lánynak 4-5 éves korától dolgoznia kell az anyjával,a fiúknak játszaniuk kell. A lányok többnyire alfagot gyűjtenek, amely kedvelt tűzifa, a tevék pedig ezeket a bokrokat legelik. Víz hiányában mindent homokkal tisztítanak, viszont a vízszerzés az asszonyok feladata, naponta akár 15km-t is gyalogolnak vízért, ezenkívül ők tisztítják a sátrakat is. Damila-nak nevezik azokat a helyeket, ahol a bokor aljában az előző esőzésből fennmaradt víz található, jól tudják hol keresniük ezeket a damila-kat. Az őszi esőzések idején szigorúan dombokra építik sátraikat, mert fennáll a veszélye, hogy a hirtelen lezúduló eső elönti sátraikat. A víz nagy érték, és nagy öröm is egyben, így ilyenkor az asszonyok és lányok a lehullott, és megmaradt esővízben lubickolnak. A teve a legfontosabb állat, de hímtevét keveset tartanak meg, mert makacs, inkább még kicsi korában levágják húsa miatt. Az ibil a nősténytevék csordája. A razziák legfőbb célja a tevelopás, razzia előtt, vagy miután razzia áldozata lett egy törzs gyűlést, vagyis maglis-t tartanak. Ez nagyon fontos, szinte minden ügyben gyűléseznek, és csak 100%-os egyetértés esetén fogadják el a döntést. Utána viszont mindenben követni kell a törzsfő vagy sejk utasításai, míg a maglis alatt a törzsfő is csak egy a többi közül.

89. A beduin asszonyok munkája:
A beduinok nagyon összetartóak, ritkán oszolnak szét, étkezéssel is mindig bevárják egymást. Az állatok számukra az elsőket, őket etetik és itatják meg először, és csak utána esznek-isznak ők. Reggelente az asszonyok kecskebőrbe öntik a tejet és addig püfölik amíg savanyú tej (laban) nem lesz belőle, ilyenkor énekelni szoktak. Aztán isznak egy erős kávét cukor nélkül, mert az drága. Emellé datolyát esznek, egy marék datolyával egész nap el vannak, mert a melegben nem kívánnak annyit enni. Ezt is a háziasszony osztja ki reggel a kávé mellett.

90. A beduin törzsi élet: razzia és törzsi gyűlés:
A razziák legfőbb célja a tevelopás, razzia előtt, vagy miután razzia áldozata lett egy törzs gyűlést, vagyis maglis-t tartanak. Ez nagyon fontos, szinte minden ügyben gyűléseznek, és csak 100%-os egyetértés esetén fogadják el a döntést. Utána viszont mindenben követni kell a törzsfő vagy sejk utasításai, míg a maglis alatt a törzsfő is csak egy a többi közül.

91. A hagyományos Zufari élet jellemzése:
Zufárban a II. világháború folyamán a szultán engedélyezett egy angol katonai támaszpont megépítését, de csak azzal a feltétellel, hogy angol katona csak szultáni kísérettel mehet be a városba. Zufár gyakran csak a fővárost és környékét jelenti. A természeti viszonyok szokatlanul kedvezőek az India felől érkező monszun miatt. Kora nyáron az esőzések Kánaánná varázsolják a viédket.A hegygerincen túl vannak a híres arábiai tömjénerdők. Tömjént Indiába vitték, cserébe fúszereket, ruhákat hoztak onnan. A tartomány két legfontosabb letelepült törzse a hegyi pásztorkodásból és tömjénből élő Qara, és a halászatból, földművelésből, kereskedelemből élő al-Katír. Sok víz van itt, és ha a törzsi viszálykodások nem szólnának közbe, a kútak feltehetően elég vizet adnának a virágzó mezőgazdaságnak. A kókuszpálma ligetek tövében lévő kutak el tudnak látni lucerna, cukornád, búza, gyapot, indigó, banánfa és köles ültetvényeket. A termény 1/16odát kell a szultánnak befizrtni.A helybéliek közt 1970 előtt általános volt az írástudatlanság. Zufár néprajzilag is olyan konklávé, mint földrajzilag. A törzsi hagyományok anarchikus jellegűek, amelyeket rövid időszakokra erős, központi kormányzati időszakok szakítottak meg.

92. Zufár maszkati uralom alá kerül:
Az itteniek ugyanúgy nem fogadták el a kívülről érkező törvényeket, mint a beduinok.1279-ből Sálim ibn Idrís al-Habúdí neve maradt fenn, akit a szárazság kiűzött otthonából és ide menekült, végül uralma alá hajtotta Zufárt.A XVI. században 25 évig volt hatalmon egy szintén nem idevalósi, Sayf al-Islám al-Gassán nevű ember. A Qara törzs gyilkolta meg. 50 évre rá Fadl nevű kormányzó a törökök nevében próbált itt uralkodni, de nem sok sikerrel. Ezután fordult Zufár népe a maszkati uralokodóhoz segítségért. A szultán fennhatóságát kérte. A szultán egy rabszolgáját küldte oda, akit kedvelt, ezért fel is szabadtott. Őt Sulaymán ibn Suwaylimnek hívták. Nagy tekintélye volt az ománi törzsek szemében, személyes tulajdonságai miatt. Így lett ő zufár kormányzója. Sulaymán 18 nagd-i zsoldossal érkezett, és sikerült stabilizálnia helyzetét, nekilátott egy erődbörtön építéséhez. A munkához rabszolgákat, és a da(c)ab törzs tagjait használta fel. Ez a tevékenysége azonban nem nyerte el a törzsek ttszését, különösen a szigorú adók nem, a Qara törzs ellenezte őt. Sulaymán felvette a kesztyűt, azonban még ő sem merte bebörtönözni a Qara törzs fúnökét. Tekintélye fenttartása érdekében Sulaymán felvette a harcot, azonban mivel egyik oldalról sem esett áldozat, lehetőségként felmerült a béke. A Qara törzs hűségesküje 100 marha ajándékkal járt együtt, ami kedvezett Sulaymánnak, és megalapozta a békés együttélést.

93. Omán történelmi földrajza:
Omán történelmét alapvetően befolyásolja a földrajza. A mai ország 3 különböző fő tájegységből áll, amik erősen elkülönülnek természeti adottságaik révén. A belső részt nyugatról átjárhatatlan sivatag, keletről pedighegyvonulat határolja. Zufár az északi területekkel egészen a XIX. sz-ig nem volt komolyabb kapcsolatban, mert az északról őt határoló sivatag elválasztja őket egymástól. De magát Ománt is elég jól elhatárolják a földrajzi tényezők (tengerek, hegyek) a szomszádos országoktól. Érthető tehát, hogy a fenti partvidék és a belső területek történelme is csak ritkán kapcsolódott össze. A leggyakoribb kapcsolat az adószedés volt. A vallási, etnográfiai, kulturális antropológiai és életmódbeli különbségek is jelentősek voltak mindig a két nagy ománi térség között. Belső Omán a törzsi rendszer és az iszlám ibádita irányzatának a sajátos összefonódása mellett az elzárkózásra és idegengyűlöletre épült. Míg a tengerparti rész a sok ázsiai és afrikai betelepülő miatt épp ellenkezőleg, ezt a részt, vallási, faji sokszínűség jellemzi, az idegen kereskedők és rabszolgák betelepülése a világra veló nyitottságát jelképezi.
94.Omán történelme a kőkorszaktól az iszlám felvételéig:
Szinte mindenütt találtak a mai Omán területén sok évezredes leleteket. Az arab élsziget, mint az köztudott fontos stratégiai helyet foglal el a 3 kontinenst összekötő földrajzi területen. EZ fontos kereskedelmi és közlekedési szempontból, amit az itt élük ki is használtak. Ezek a szempontok hozták Ománt is közvetlen kapcsolatba a külvilággal, az itt élők meglehetősen korán megtanulták, hogyan kell vitorlással átszelni a tengert. A sumérok Magan-nak nevezték a mai Ománt. Ők főleg a rezet hasznosították az ománi természeti kincsek közül. Kürosz perzsa uralkodó Suhár környékét hódította meg kr.e. 563-ban, és Mazunnak nevezte azt. A régészeti leletek szerint Maszkat környékén már a kr.e. 5. évezredben is éltek emberek, akik településeket hoztak létre. Az itt feltárt leletek hasonlóságokat mutatnak az iráni és mezopotámiai leletekkel., tehát sok évezredes kereskedelmi kapcsolatok szálai bontakoznak ki előttünk. A legfőbb kereskedelmi cikkei Ománnak az ókorban a következők voltak: 1, réz 2, tengeri herkentyűk (kagylók, csigák, halak) 3, tömjén ->főleg vallási szertartásokhoz Görögo-ba, Arábiába, Egyiptomba, Szíriába, Perzsiába.Szoros volt a kapcsolat Omán és Irán közt a történelem során. A perzsa szászánida birodalom flottáinak hajóit gyakran arab hajósok vezették. A Vi. században pedig szászánida kormányzók vezették Omán 3 fontos térségét.

95.Az iszlám érkezése Ománba, Az ibáditák:
Omán törzsei és lakossága 630-ban vették fel az iszlámot, még Mohamed próféta életében. Ez új korszak kezdetét jelentette. 657-ben a törzsek csatlakoztak a 4. kalifa (c)Ali seregeihez, aki a szíriai kormányzó elleni Siffín-i csatába készült. Ennek az eseménynek a kapcsán született meg az ibádita szekta. Az ibáditák a hárigitákból kivált szekta. Az előbb említett ütközet után elhagyták Ali táborát, mert nem értetek egyet azzal, hogy az Ali és Mu(c)áwiya közti, eldöntetlenül végződött csata után döntőbíróra bízzák a kalifátus vezetésének a sorsát. Nem tekintik magukat hárigitáknak , azért mert ez az elnevezés a kivált szekta szélsőséges tagjain maradt rajta, akik minden nem hárigitát hitetlennek tekintettek, és engedték megölésüket. Az ibáditák ezt ellenzik, ezért is élhetnek meg sokféle fajú és vallású emberek Ománban. Az ibáditák Baszrából menekültek el 680-700 közt Ománba, ahol a VIII. században lényegében a mai napig fennálló önálló államot alapítottak. Alapvető egyetértésük a hárigitákkal abban rejlik, hogy ők sem fogaják el az omájjád kalifákat, mert szerintük az imámnak két tulajdonsággal kell rendelkeznie: bírnia kell a muszlimok egyetértésének többségét, és kiemelkedően kegyes, vallásos embernek kell lennie, és szerintük ez Mu(c)áwiyában nincs meg.

96.Imám, törzs, konföderáció:
Az imámot úgy választják, hogy a muszlim törzsek összegyűlnek, , megválasszák az imámot, a jelenlévől hűséget eszköznek az imámnak, az pedig megfogadja, hogy az iszlámnak megfelelően fog „kormányozni”. Aztán kihirdetik a választás eredményét, és megkérnek mindenkit, hogy vigye hírül az új imám nevét saját törzsének, nemzetségének. Az első ilyen módon választott imám a VIII. században al-Gulanda ibn Mas(c)úd volt. Általában egy-egy időszakban azonos törzsekből kerültek ki az imámok. Az imám a törzsi rendszer fejeként kellett hogy igazgassa a térséget, ő volt a törzsi villongások döntőbírója is, és ő szedte a vallási adót, a zakátot is. A másik feladata, hogy megvédje Ománt a külső hódításokkal szemben, hiszen fontos kereskedelmi útvonalak mentén fekszik. A törzsiség az ibádita imamátus során kibogozhatatlanul összefonódott, bár eredete messze az iszlám elé nyúlik vissza. A kettő egymásra hatása alkotta meg ezt a a sajátos törzsi-vallásos szerkezetet. A törzsi vezetés a sejk (törzsfő) kezében van, aki elméletben demokratikus úton volt megválasztva, gyakorlatban azonban a törzsi elit valamely családjából került ki. A törzsfő nemzetségéből kerültek ki gyakran a vallási vezetők is. (további törzsi szarok a 7. pontban)Törzsfő egyben a törzs szóvivője is, de valójában csak egy az elsők között a törzsön belül. Le is lehetett váltani, így meg volt a kényszere, hogy jól végezze a dolgát. A legtekintélyesebb sejkek egyfajta nemzeti vezetőként is működtek. Ők jelentették a hatalmat a z imamátus trónja előtt. Az időnként kiemelkedő regionális, nemzeti törzsi konföderációk tovább fokozták a közösség széttagolódását. A leszármazás és vallás játszott ugyan némi szerepet a törzsszövetségek kialakulásában, de általában váltakozó, érdek szerint szerveződtek a törzsszövetségek. Annak ellenére, hogy létezett egy nemzeti omán közösségi érzés, a törzsi rendszer jellegéből adódó decentralizáció megakadályozta volna a nemzeti politikai egység létrejöttét. Az imamátus törvényesített egy bizonyoas törzsek felett álló államot.

97.Omán és az ibádita eszmék:
Omán különösen alkalmas volt az ibádita eszmék befogadására. Földrajzilag el volt szigetelve az iszlám világ központjaitól, és volt egyfajta nemzeti, közösségi érzés a térségben. Az ibáditák ellenzték a kalifa választásnak azt a módját, amely © Utmán kalifa 656-ban bekövetkezett halála után vált megszokottá az iszlám birodalomban. Az ibáditák elutasítottak minden nem medinai hatást az iszlámra, ez a korai sari(c)a szó szerinti alkalmazását jelentette. Az állam ibádita felfogása megfelet a nemzeti poltikai fennhatóság alapkövetelményeinek anélkül, hogy fenyegette volna a fennálló törzsi rendszer autonómiára való törekvését. Az imamátus valójában az egész ország viszonylatában, mintegy szupertörzs funkcionált, és Nizwa, mint fővárosnak a kijelölése pusztán stratégiai jellegű volt az arab törzsi területek középpontjában. Az ibádita állam kétségkívül minimalista volt. Kihangsúlyozták a regionális függetlenséget, amelyet a földrajzi viszonylatok is megköveteltek.A törzsfők nagy mértékben autonóm státusz kaptak.Közigazgatási szempontból a hatalom a kormányzók és a bírók kijelölésére korlátozódott a nagyobb településeken. Az imám erkölcsi fennhatóságának való engedelmességet bizosította a kiválasztási folyamat természete, de ezenkívül kérhette a sejkek és más örzsi erőforrások segítségét a parancsainak végrehajtásáhz, ha a törzsi villongásokkal és külső fenyegetésekkel kellett szembenéznie. Tehát a törzsi forma és az imamátus ideális kettőst alkotott.

98.Omán tengeri kereskedelme:
Az iszlám kor első 2-3 századában az Arab-öböl mentén sok város húzott hasznot a megnövekvő klereskedelmi forgalom, a luxuscikkek és fűszerek importálásából. (Távol_keletről és Indiából előbb Bagdadba majd Európába szállították…)Az Ománi-öböl mintegy előtere az Arav-öbölnek, ahova az ománi ellenőrzés alatt álló Hormuzi-szorosan keresztül lehet bejutni. A hajók ebben a szorosban és az ománi-öbölben várták be többnyire a monszun időszak végét. A hajózási központ Suhár volt. A város kulcsfontosságú ponton fekszik földrajzi szempontból, mögötte Záhira ellátja őt a mezőgazdaság fontos dolgaival, gyümőlccsel egyebekkel, míg ő a tengerparton fontos kereskedelmi központ.A hajókat fából építették és a kókuszpálma indáival erősítették össze. Nem vittek magukkal navigációs eszközöket, a nap és hold állása alapján irányították a hajót. A XI. században az öbölből induló kereskedelmi útvonal megszakadt, mert az abbászida hatalom központja Egyiptomba tevődött át.

99. Omán kelet-afrikai szerepe:
Az ománi partok nem csak a bagdadi kalifátust kötötték össze a Távol-Kelettel, hanem ideálisak voltak az India-Afrika kereskedelmi útvonal egyik állomásának is. Az afrikai kapcsolatokról már az I. századból vannak feljegyzések, ezek az eritreai tenger közlekedési útvonalairól szólnak. A IX-X. Századból bővebb információk is vannak. Akkoriban az afrikában gyűjtött elefántcsontot Ománba vitték és innen szálították tovább Indiába és a Távol-Keletre. A XII-XV századról kveset tudunk, de szinte biztos, hogy nem csak az afrikai kereskedők települtek le Ománban, hanem nagyszámú ománi ember is vándolort Kelet-Afrikába.

100. Az ománi partvidék története:
A 750ben hatalomra került bagdadi abbászida kalifátus első uralkodója rögtön igyekezett érvényesíteni fennhatóságát Omán felett, elsősorban a tengerparti és kereskedelmi hajózás megvámolása érdekében. Miközben ugyanebben az időban az ománi imám is igyekezett fennhatóságát a tengerparton kiterjeszteni, ezért752-ben a kalifa serege elfoglalta Rustáqot és megölték a z imámot. Az Abbászidák Suhárt tették meg kereskedelmi központjuknak. Befolyásuk azonban időről-időre gyengült, és be kellett vetniük katonai erejüket is.Bagdad jelentőség a XIII. században a mongol hódítás lecsökkentette. A fosztogató mongolok miatt megszakadt a kereskedelmi lánc. A XV. századtól kezdve azonban Hormuz politikai hatalomra tett szert, az itteni kereskedők és hajósok hatalma egészen Zufárig terjedt.Ez a hormuzi uralom 1507-ig a portugálok megérkezéséig tartott.

101. A parttvidéki portugál hódítás:
A portugálok először a kelet-afrikai arabokkal kerültek kapcsolatba, ezek a kapcsolatok inkább kereskedelmi jellegűek voltak. Vasco de Gama is egy világhírű ománi hajós szolgálatai vette igénybe világjáró útja során.néhány évvel később a portugáloknak sikerült mehódítaniuk Kelet-afrikát és az ománi partot.,de ezek a hódítások nem politikia vagy katonai jellegűek voltak. Az ománi poltikai helyzet tehát a portugál uralom alatt is nagyjából ugyanaz maradt, mint korábban. A portugálok azonban 2 területen is jelentős nyomokat hagytak Ománban. Az egyik a tűzfegyverek használata, ami kiszorította a régi fegyvereket, a másik a hajóépítés, a helyi hajósok körében is eltrejd a vasszög használata. Az oszmán törökök megpróbálták megtörni a hatalmukat, készer is megtámadták a portugálokat Maszkatnál. Mindkétszer be is vették Maszkatot, de a portugálok mindkétszer visszafoglalták.A kikötő védelmére a portugálok két kicsi erődöt építettek. (1586 és 1587-ben fejezték be őket) Ezek ma is állnak, nem igaz viszont, hogy az Ománi partvidék erődeit a portugálok építették volna egytől-egyik.

102. A yacrubi dinasztia uralma:
A XVII.század kezdetéig elég zavarosak voltak belső Omán viszonyai. 1624-ben azonban Násir ibn Mursid al-Yacrúbi-t választották meg imámnak. Az ország gyenge volt, és a törzsi viszonyok miatt erősen tagolt. Az új imám nagy bátorsággal próbálta összetartani az országot, és a haláláig folytatott (1649) harcokkal sikerült saját uralma alá hajtania az országot. Maszkatot próbálták visszafoglalni a portugáloktól, mikor Násir meghalt. 1650-ben az őt követő másik erős vezér fejezte be Maszkat visszafoglalását., aki egyben tovább űzte a portugálokat Indiában és Kelet-Afrikában is, és ott is harcolt velük. Az elfogott portugál hajókból hatalmas flottát épített ki magának. De az Arab-öbölben is hódítottak Sultán ibn Sayf uralma alatt, elfoglalták Bahraint, Gvadart, Sahbart és a Makrán partvidéket. A yacrúbi imámok erős kézben tartották az országot egészen addig, amíg a polgárháborúk és belső viszályok meg nem gyengítették hatalmukat, olyannyira, hogy ezt kihasználva a perzsák 1737-ben elfoglalták Maszkatot. Az idegen uralomtól való félelem miatt a törzsek Ahmad ibn Sacid yacrúbi imám által kinevezett suhári kormányzó köré csoportosultak és kiverték a perzsákat.

103. A búsacídí dinasztia alapítása:
Ahmad ibn Sa(c)id, a hináwí konföderációhoz tartozó, Nizwa környéki búsacídí törzs tagja volt. 1744-től 1775-ig volt imám. Ő volt a dinasztia alapítója is. A jelenlegi szultán a hetedik generációs leszármazottja ennek a dinasztiának. Ahmad fővárosából Rustáqból ellenőrzése alatt tartotta az egész országot. Utóda Sacid ibn Ahmad volt, akitől még életében átvette a hatalmat fia, Hamad, aki felvette a sayyid, vagyis törzsfő elnevezést, és Maszkatot tette meg fővárosának. A busácídí törzs hatalmának eredetét tekintve nem is furcsa, hoogy a belső térség törzsei és vezetői időről-időre megkérdőjelezték a család uralmát. Hiszen az első búsacídí uralkodó pusztán katonai támogatással szerezte meg a hatalmat. Ez a törzs történelmileg nem volt jelentős az ománi politikában, így érthető a régi elitt törzsek reakciója. A búsácídí állam továbbélése egyre inkább katonai erőkre támaszkodott.A család már uralkodásának elején megpróbálta újraszervezni az imamátust, de sikert sosem értek el, csak rövid időre és kis területen sikerült önálló imamátust létrehozni.

104. Nagy Sacid uralma:
Sacid ibn Sultán a család hatodik uralkodója volt, vagyis a XIX. század legjelesebb uralkodója.A nyugati irodalomban általában csak Nagy Sacidként utaltak rá. Uralma kezdetétől fogva a kereskedelmi tevékenység fellendítésére törekedett. Birtokai Musandamtól Zufárig terjedtek. Ugyanakkor Kelet-Arikában egészen a portugál Mozanbikig terjedt fennhatósága, hogy megszilárdítsa hatalmát a székhelyét Zanzibárba tette át. 1832 után a sziget nagy virágzásnak idnult. Kitűnő politkus volt. Látva a britek és franciák rivalizálását, és tartott mindkettejük hódító politkájától, ezért inkább az üzleti és kereskedelmi tevékenységet folytató amerikaiakkal írt alá kereskedelmi és barátsági szerződést. 1833 szeptember 21-én. 1840-ben elküldte Sultána nevű kereskedelmi hajóját az Államokba, ez volt az első arab hajó, ami amerikai kikötőbe érkezett, NY-ba. Sacíd 1856-ban meghalt, miközben Maszkatból Zanzibárba utazott. Élete során két fiát nevezte ki királysága két területének uralkodójává. 1833-tól Tuwayni ibn Sacid uralkodott Maszkatban, Mágid ibn Sacid pedig Zanzibárban uralkodott apja távollétében 1854-től.Miután Maszkat kevesebb jövedelmet hozott, mint Zanzibár, és Sacid halála után a hadi flotta és kereskedelmi flotta nagy része is Zanzibárban maradt, Mágid uralma alatt megegyeztek, hogy Zanzibár évi adót fizet Tuwayninak.Valójában az utódlás kérdését nem volt könnyű megoldani, külső segítséget kellett kérni Nagy-Britanniától, akiknek szoros érdeke fűzúdött ahhoz, hogy a békét megtartsa az Indiai-óceánon. A megoldás az volt, hogy Nagy Sacid birodalmát két részre osztották, ománi és zanzibári részre,e két területe története nagyon eltérő módon alakult a továbbiakban

105. A brit befolyás Ománban:
Az India feletti brit fennhatóság következtében, amely a XVIII. században erősödött emg, a Kelet-Indiai Társaság lett a brit kereskedelmi és politikai befolyás legfőbb eszköze az Ománi-öböl térségében. A britek a XIX század óta komoly érdeklődést mutattak az Ománi-öböl irányában. Később a rabszolga kereskedelem megakadályozása és a Szuezi csatorna megnyitása csak növelte a britek érdeklődését az Arab-öböl iránt. A búsacídí állam terjeszkedő politikája pedig annál inkább felhívta a britek figyelmét Ománra. Szaíd bin Szultán halálát követően a britek segítették elő Zanzibár és Omán viszonyának rendezését, többek közt úgy, hogy ők fizették be Zanzibár helyett a Maszkatnak járó évi adót. A brit befolyás csúcspontját az 1891 és 1931 közötti időszakban élte. Az egymást követő egyezmények és követelések következtében a búsacídí uralkodók csak elvben maradtak függetlenek Nagy-Britanniától, valójában brit protektorátus alatt voltak.

106. Nagy-Britannia ománi befolyásának jellege és jellemzői:
A folyamat fő lépései a következők voltak: az 1891-es egyezmény mgtiltotta, hogy ománi területeket bárkinek is átadjanak birt engedély nélkül. 1895-ben Nagy-Britannia garantálta, hogy megvédi Maszkat és Matrah városok környékét minden további törzsi támadástól. 1898-ban Faysal ibn Turkí a franciákkal kötött egyezményt, amiben garantálta, hogy gőzöseik Maszkat közeli kikötőiben állomásozzanak. Ezt az egyezményt azonban nem sikerült legalizálni, mert Nagy-Britannia azzal fenyegetőzött, hogy haderőt alkalmaz, ha nem akadályozzák meg a franciák behatolását. 1899-ben a szultán ultimátumot kapott a britektől, amely megtiltotta neki, hogy a franciáknak bármilyen kikötési lehetőséget kínáljon. 1913-ban Taymúr ibn Faysal szultán került trónra, aki kötelezte magát, hogy minden fontos kérdésben kikéri a britek véleményét. Ezt fia Sa(c)id is aláírta. Az I. vh idején fegyverkereskedelmi egyezményt kötött a szultán a britekkel. 1921-ben egy brit katona tiszt irányítása alatt létrehozták a maszkati gyalogságot. Napi brit beavatkozás logikus következménye lett volna a bekebelezés, ráadásul az Ománi-öböl stratégiai jelentőségű volt, hiszen ezen keresztül az egész Arab-öböl ellenőrizhetővé vált volna a britek számára, erre pedig amúgy is törekedtek, hiszen Kuvaittal, Bahreinnel és a Szerződéses Ománnal is kötöttek már olyan szerződéseket, amelyekkel ezt próbálták meg elérni.Ennek ellenére a maszkati védnökség terve nem jutott tovább a kigondoláson. Nagy-Britannia alapvetően a rivális hatalamakat akarta kizárni a maszkat környéki kikötőkből. Nagy-Britannia nemcsak hivatalos felügyeletet gyakorolt Maszkat felett anélkül, hogy jogi védnökséget hozott volna létre, de ugyanakkor a brit védőernyő kiterjesztése megmentette a szultánátust, és az urlakodó családot a trónfosztástól. Így is szakadás jött létre a partvidák és a belső ománi területek között.

107.Törekvések az imamátus visszaállítására a XIX-XX. Száazdban:
A hagyományos egyensúly megváltozásával egy időben az elmúlt két évszázadban sikertelennek bizonyultak az imamátus visszaállítására törekvő felkelések. Először a XIX. század elején voltak ilyen törekvések. Az időszakos siker alatt gyanús körülmények között beiktatták imámnak a hináwi törzsszövetség támogatásával (c)Azzán ibn Quays al-Búsa(c)ídí-t. Később az imám választást az akadályozta, hogy hináwi és a gárifi törzs sosem tudott megegyezni. 1913-ig nem volt a szokásoknak megfelőlen választott imám. Habár a belső ománi törz erőknek nem sikerült kiűzniük Maszkatból a britek által támogatott szultánokat, a helyreállított imamátus tényleges autonómiát szerzett a belső területeken és ezt a státuszt a Síb-i egyezmény rögzítette 1920-ban. A 20.században a belső területeken az imamátus a régi rendszer szerint működött. Muhammad ibn (c)Abdalláh al-Halílí (1920-1954) között volt imám, vallási és politikai kiválósága miat volt jelentőségteljes. Sikerült rendet tartania az uralma alá tartozó területeken.

108. Omán az I. világháború után:
Az I.vh. Idejére az ománi kereskedelem visszaesett, így Omán nagy mértékben el volt szigetleve a világ többi részétől egészen 1970ig. Maszkat és Omán szultánátusában (ahogy a XVIII. század végétől használták az ország nevét) 1970ig nem sikerült megoldani a hagyományos élet visszaállítását és a modernizáció egyeztetésének problémáját. Nagy volt az összeütközés a belső területekkel., mert ott még élt a vágy a legitim imám által vezetett állam visszatérésére. A modernista irányzatú állam végül győzedelmeskedett. A fejlődésnek 2 jelentős mozzanata volt: az egyik, hogy a belügyek felügyelete brit kézből Sacid ibn Taymúr hivatalnokainak kezébe került 1930 után, a másik hogy még az elszigetelt Ománban is egyre nagyobb erővel követelték a modernizációt. A szultán hosszú uralma alatt többször is járt Londonban, és ő volt az első uralkodó, aki közoktatásban részesült Indiában. Londoni látogatásai során jó képet kapott a világban végbemenő társadalmi és gazdasági változásokról, és ezektől meg akarta óvni országát. Így eltökélten őrizte a pénzügyek önállóságát, minden külső beavatkozástól., és nem volt hajlandó semmilyen fejlesztési politika megvalósítására, egészen az utolsó időkig, amikor már túl késő volt. Sacid uralma 2 részre oszlik: az 1932től 1955ig tartó pozitív és az 1955től 1970ig tartó negatív időszakra. Erőskezű politikája tette lehetővé, hogy az 1930as évekre az államot kihúzza az adósságok tömegéből, és felszámolja napi ügyekbe való brit beavatkozást. De még a kőolaj felfedezése után sem volt hajlandó fejlesztési tervekbe kezdeni. Arábia az I.vh után teljes átalakulásban volt. A Török Birodalom felbomlott, az arab területen új államok jöttek létre, részben brit és francia védnükség alatt. Az angolok úgy döntöttek, hogy a maszkati szultán fennhatóságát támogatják ÉK-Arábiában, ellenben a szaúdi királlyal és csatlósaival a kisebb emirátusokból, akik szerint a szaúdi királynak lett volna joga a belső ománi törzsek fölött fennhatóságot gyakorolni. A szultán névleges fennhatóságát elismerő imám, Muhammad 1955ben meghalt, önjelölt utóda Gálib ibn cAlí, és testvére Tálib megpróbálták belső Ománt Ománi Imamátus néven önálló országként elismertetni. Saját útlevelet adtak ki, és kérték felvételüket az Arab Ligába. Az arab szocialista Egyiptom is elsimerte az „új államot”. Később az angolok már csak az olaj miatt érdekelte a határok és fennhatóságok kérdése.

109. Az olaj szerepe Ománban 1970 előtt:
Szaud-Arábiában ekkor már jó ideje egy amerikai cég termelte ki az olajat és a pénzt a szaúdiaknak, akik abban bíztak, hogy hatalmuk miatt Omán előbb-utóbb kénytelen lesz elismerni Szaud-Arábia fennhatóságát a belső területeke felett. A vitatott térség kulcsa, a Buraymí oázis volt, amelynek egy részét a szaúdiak, másik részét, az akkor még angol fennhatóság alá tartozó Abu Dzabi emirátus tartotta magáénak. A szaúdiak viszont az egészet követelték. Az oázisért folyó vita miatt a világ azt hihette, hogy Buraymí mesés olajmezőket rejt a föld alatt, a tényleges olajmezők azonban ettől DK-re Fahudban fekszenek. Az 1950es évek elején a britek találtak hatalmas olajmezőt Ománban. Az ennek a környékén élő Duru törzs nem volt tagja annak a két törzsnek akik aláírták a szultánt be nem avatkozásra kényszerítő síb-i egyezményt, így nem volt jogalapjuk, hogy elvitassák a szultántól az olajkoncepció kiadásának jogát. Sacid az első perctől kezdve valamilyen nemzeti. És tradicionalista képet próbált festeni magáról, ami szükség is volt ahhoz, hogy az Omán egyesítésére vonatkozó stratégiát megvalósítsa. A II. vhban nyújtott brit segítség egy részét arra használta fel, hogy jó viszonyt ápoljon a belső területek sejkjeivel, s így előkészítse a majdani hatalomátvételt. Ezekből a törzsi hozzájárulásokból épített ki olyan haderőt, amelynek segítségével visszaszerezte a Buraymí-oázist a szaúdi megszállás alól 1952-ben. Csak a britek kérésére szerelte hadseregét. Tracionalista és nacionalista elkötelezettsége miatt fennhatóságát készséggel elfogadták 1955ben, mikor átvette az uralmat. Azok a tényezők, amik elősegítették a szultán 1950es évekbeli lépéseit alapozták meg egyben a bukását is. A modern fegyveres erő létrehozása, amely korábban ismeretlen volt az ománi történelemben, képessé tette Sacidot ara, hogy függetlenítse magát az uralkodók és a törzsfőnökök hagyományos és függőségi viszonyától. AZ 1950es évek végén az al-Ahdar hegységben kitört lázadst még viszonylag könnyen le lehetett verni, az 1960as évek végi Zufár-i lázadást a szultán kis-és rosszul felszerelt haderői már nem tudták leverni, külnösen miután Dél-Jemen független lett, és a marxista vezetők megjelentek Zufárban is.

110. Az 1970es fordulat: Qábús szultán uralkodása:
Mindez (a 27es pont vége a lázadások) hozzájárult az 1970. július 23-dikai palotaforradalomhoz. Az új szultán Qábús ibn Sacid képes volt arra, hogy létrehozzon egy modern államot, amely megindította és irányította a társadalmi-gazdasági fejlődést. Társadalmi szinten a közoktatást kellett megszervezni, az alap-és középfokú oktatás megszervezése után, 1986ban nyitotta meg kapuit az első ománi egyetem. (Sultán Qábús Egyetem Maszkat közelében). Az iskolai oktatásban hamar megjelnetek a lányok is, a nők egyenjogúságát a hagyományok megsértése nélkül vitték végbe, ma már az egyetemisták közel fele nő, és vannak női miniszterek is. A szultán a jegyajándék összegét alacsony szinten korlátozta, megkönnyítve ezzel a házasságot. A gazdasági lépések közül a kikütők és a teljesen hiányos úthálozat kiépítése volt a legfontosabb. Mivel Omán olajtartaléka nem olyan mértékű, mint a térség többi országáé, ráadásul a környező országok túl gyors fejlődése, rossz példaként járt elől, így ez az ománi vezetést megfontolt lépésekre ösztönözte. Erre a megfontoltságra jellemző, hogy mikor a 90-es években kiderült, hogy az olajkincs mégis nagyobb mennyiségű, mint az előre kalkulált, akkor sem gyorsítottak a kitermelés ütemén. A modernizáció megindítása mellett, a másik örömmel üdvözölt esemény a Zufár-i lázadás leverése volt 1978ban. Hosszű távon azonban jelentősebb hatás volt az, hogy a zufár-i területen is megindulhatott a modernizáció a lázadás leveérse után. A palotaforradalom harmadik jelentős vonzata az volt, hogy Ománnak sikerült bekapcsolódnia, az arab poltikai életbe, elsősorban az öbölmenti országokkal való kapcsolat kereséssel.

111. Omán történelmi vázlata a kőkorszaktól a VIII. század közpéig:
Kr.e 8000 környéke: a legrégebbi feltárt kőkorszaki település Kr.e VI. évezred: A leletek vadászatra utalnak Kr.e V. ée.: halászat, a tengerparti települések száma megnőtt Kr..e. IV.ée: megszaporodtak a települések, nemcsak a parton, Bátina-ban is, földművelés kezdetei az oázisokban. Kr.e.: III. ée.: Mezopotámiai feliratokon Omán Magán néven tengerparti település. Kr.e.2200: Sargon akkád király agyagtábláján Magán hajói Kr.e. 2700 és 2000 közt: Magán rézhegy, rézexport Kr.e I.ée.: Perzsa kapcsolatokra utaló jelek:akhaimenida öntözési rendszer Kr.u I sz.: Omán nevű kikötő:hajókat, gyöngyöket és datolyaféléket szálítottak innen Kr.e II.sz-Kr.u. VI.sz.: Arab törzsek Ománba érkezése Jemen felől új megélhetést keresni a ma’ribi gátkörnyékéről, a gát tönkremenetele miatt. 622 után: az ománi pogányok és keresztények áttérése az iszlámra, a perzsa zoroaszteriánus garnizon nem tér át, kiűzik őket Ománból. VIII. sz eleje: Az ibáditák D-Irakból, az elnyomás hatására, Omán belső területeire költöztek, az ománi Gábir ibn Zayd vezetésével, első választott imám al-Gulanda ibn Mas(c)úd.

112. AZ ománi történelem vázlata a IX. századtól a XVIII. század közepéig:
IX. századra megszilárdult Omán kettős természete: belső, hegyvidéki Omán az idábita vezetők kezében volt, a tengerpartot idegen hatalmak őrizték. Partmenti városok szoros kapcsoaltot tartottak fenn idegenekkel kereskedelem révén. Hegyvidéki lakosság: idegenellenesség X. századtól: Az imám a velső területek ura, a partvidéken iráni befolyás X. sz.:A Buwayhidák kiterjesztették befolyásukat egészen Ománig X-XI. sz.: Suhár-i kereskedők városokat alapítottak a kelet-afrikai partokon. 1220-1230 körül: A moszuli Zangidák küldtek csapatokat az ománi partokhoz A XIV.sz-tól.:Ománi hajók délen egészen K-Afrika partvidékeire jutottak.A hormuzi perzsa helytartó adókat szedett az ománi kikötőkben, Qalhat-ban és Maszkatban is. Az ibádi imámok nem tudták megszerezni a fennhatóságot.A XVI.sz első fele: A Safawidák behatoltak Arábia öbölmenti térségeibe. XV sz vége: A portugálok megjelenése Ománban, erődöket, vámházakat építettek a partmenti városokban, adókat és vámokat szedtek. 1622: I. (c)Abbás iráni sah kérésére a britek Hormuzban felszámolták a portugálok kereskedelemi központját. XVI. sz első fele: a Ya(c)rűbi család imámságának kezdete belső Ománban. Elfoglalják a portugáloktól a partmenti városokat. 1650: Maszkatból kiűzték a portugálokat, Ya(c)rúbi kézbe került a partvidéki és hegyvidéke Omán. 1730-1750 közt: örökösödési vita gyengítette a Ya(c)rúbi hatalmat, iráni csapatokat hívtak be, iráni fennhatóság alá került az ománi tengerpart. 1742: az Ál Sa(c)id ibádita család összefogott a tengerparti városokkal és kiűzték az irániakat. Ahmad ibn Sa(c)id Ál Sa(c)id ellenőrzése alá vonta a partvidéket, a belső törzsek imámnak választották. 1775-79 fia Sa(c)id ibn Ahmad az imám 1779 után: Az Ál Sa(c)id család elvesztette vallási fennhatóságát, sayyid, majd sultán nevet vettek fel. A főváros Maszkat lett Rustáq helyett, amely megmaradt ibádita központnak.

113.) Az Ománi történelem vázlata a XVIII. század közepétől napjainkig:
XVIII-XIX. Sz közepe: Ománi virágkor; kiterjesztették befolyásukat a mai Emirátusok területének egy részére, megadóztattak olyan távoli területeket is, mint Bahrein és D-Irak, meghódították Zufár területét. Omán megerősítette hatalmát Kelet-Afrika városai fölött. 1807-1856: Sa(c)id ibn Sultán az uralkodó, sayyid címen, expedíciókat vezetett a szárazfüldi városok elfoglalására. Az elveszített Indaia-óceáni kereskedelem helyett kelet-afrikai jövedelmek. 1809-19: Az ománi uralkodónak hűséget esküdött öbölmenti területek kalózkodását az angolok felszámolták. 1820: Szerződésekkel kötelezték a helyi uralkodókat a kalózkodás abbahagyására, ezáltal megszűnt az ománi fennhatóság, Omán el lett vágva az öböltől, Musandam kivételével.1856: Sa(c)id halála után brit közvetítéssel felosztották a szultánátust: Tuwayní ibn Sa(c)id lett a meggyengült gazdasági helyzetű Maszkat és Omán szultánja, Mágid ibn Sa(c)id pedig a gazdag kelet-afrikai birtokok, Zanzibár ura lett. 1873-83 Turkí ibn Sa(c)id szultán uralma 1883-1813: Faysal ibn Turkí szultán uralma Maszkatban. 1913-1932: Taymúr ibn Faysal szultán. Az ország teljes eladósodása. 1877-1919: A belső ománi ibádita törzsek lázadásai a szultán ellen, többször elfoglalták Maszkatot is. 1920: brit segítséggel létrehozott síb-i egyezmény szerint a szultán nem avatkozhat bele az ománi ügyekbe, Maszkatba és a partvidékre pedig a (belső) omániak nem vonulhatnak le, elismerik a szultán névleges uralmát. 1922: elkezdődött az olajkutatás és feltárás Ománban 1932: lemondatták Taymúrt, utóda fia, Sa(c)id lett, aki nem mozdult ki Salálaból (Zufár) 1952-55: Buraymí válság, Szaúd-Arábia bevonult az oázisba, de a sikertelen tárgyalások után a britek kiverték őket és felosztották Abű Dzabí és Omán közt. 1954: meghalt a Nizwa-i imám, Muhammad, utóda a Hiná’ törzsbeli Gálib ibn (c)Alí lett, aki kikiáltotta az önélló ománi imamátust, kérte az Arab Ligába való felvételét. 1955-59: Brit segítséggel Sa(c)id szultán felszámolta az ománi imamátust 1967: Megkezdődözz a kőolaj export 1970-:Apját lemondatva Qábús ibn Sa(c)id lett az uralkodó, aki felvette az ománi szultán nevet, Maszkat és Omán szultánja helyett.1970-78: A dél-jemeni támogatottságú Zufár-i felkelés és ünállósági törekvés leverése brit és iráni segítséggel. 1996: Alkotmány jellegű alaptörvény kibocsájtása, a szultán abszolút hatalmának meghagyása mellett.

114.) Az ománi hajózás:
Az ománi hajózásnak évezredek óta nagy jelentősége van, nemcsak az ország, hanem az egész Indiai -óveán szempontjából. Az ománi hajóknak elsősorban azért jártak a csodájára, mert olyan kicsinak tűntek, hogy lehetetlennek látszott, hogy ezzel több ezer kilométert tudtak hajózni az óceánon.. A Suhárban használt kereskedelmi hajókat jellemzője az volt, hogy lapokból volt datolyapálma szálakkal szorosan összeszőve, szegecselés helyett. Hatalmas vitorlái lehetővé tették a gyors haladást, jól megválasztott alakja pedig ellenállt az indai-óceán ismert viharainak és áramlatainak. Később kettős oldalfalakat használták, ugyanígy összeszőve. Ezek is könnyű, gyorsjáratú hajók voltak, kereskedelmi célokra megfeleltek, de katonai szempontból nem tudtak később ellenállni a nagyobb portugál hajóknak. A későbbi, XVII. sz utáni ománi hajókra már a portugálok voltak hsatással, ezek utódait, még ma is kézi eszközökkel készítik a tengerparti öblökben Szúrban és máshol.

115.) Az ománi faladzs öntözési rendszer eredete és mai elterjedése:
Omán egyik jellegzetessége a faladzs öntözési rendszer., amelyet valószínűleg a perzsa akhaimenida birodalomtól vettek át, a helyi viszonyokra alkalmazva. A világon egyedülálló módon több évezred ta alkalmaztak. Ami máshol egy-két kisebb rom (pl.: Marokkóban), az itt egy ország mezőgazdasági művelésének szolgál alapul. A faladzs segítségével az alapjábanvéve nagyon száraz ománi területeken lehet nem ártézi rendszerrel, hanem a hegyek talajvizét megcsapolva öntözővízhez jutni. A faladzs minden mechanikus segítség nélkül, enyhe lejtőben szállítja a vizet, amit a nyitott csatornák osztanak szét.Ez a rendszer a családok és nemzetségek együttműködését, jogilag szabályozott rendszert igénylet, és így társadalmi együttműködés szintjét emelte. A szó maga egyébként ős-sémi eredetű arab, jelentése „Felvág, szétvág”, s ez némileg ellentmond az iráni eredeteknek. Történelmileg nem lehet meghatározni pontosan mikor kezdték el használni a faladzs rendszereket, és azt sem hogy honnan ered. Az azonban biztos, hogy az első feljegyzések, az asszír uralkodó, II. Szargon udvarából származnak a faladzsról. Az iszlám felvételének idején Ománban már kialakult faladzs rendszer volt. Teljes hosszuk Ománban 3000km-re becsülhető, és évente kb. 900.000.000 köbméter vizet szállítanak, ez az ország teljes vízfogyaztásának még mindig a 70%-a. Az ománi birtokok 55%-át még ma is faladzs rendszerrel önmtözik, a modernizáció ellenére.

116.) A faladzs működési elve és készítése:
Ennek a szemlátomást bonyolult szerkezetnek a mélyén egy egyszerű elv áll: a gravitáció. A rendszer hidraulikája azon alapszik, hogy a víz a magasabb hegyekről a mélyebben fekvő területekre folyik. A faladzsok hegyek-dombok belsejében rejtöző vizet csapolják meg, és kivezetik a távoli birtokokra. Még a szélsőséges szárazságok idején sem száradnak ki. Egy faladzs készítése, persze önmagában véve is nagy teljesítmény, hiszen a csatorna nagy része a föld alatt fut. Ezeket a mélycsatornákat nevezik qanát faladzsoknak. Azok a faldzsok,a melyek vádikból nyerik vizüket a gayl faladzsok. A falédzs készítő szakembereket awámirnak nevezik, és mind az Izkí törzsből kerülnek ki., gondosan őrizve a készítés technikáját. Az awámirnak ásnia kell egy kutat, amely mélysége 60 méter is lehet, ez lesz al első, vagy anyakút. Ezután kivésnek a kőzetágyből egy lefelé lejtő kamrát vagy galériát, hogy összegyűjtség a vizet. Aztán egy sorozat aknát ásnak ki lefelé, folyás irányban, hogy megnöveljék az alagutat, amíg az el nem éri azt a pontot, ahonnan már kijöhet a föld alól és a felszínen tud továbbfolyni. Ezek az aknák később a faladzsok ellenőrzését és javítását is elősegítik. 1Kilométernyi, félméter széles alagút elkészítéséhez 3-4ezer tonna anyagot kell elmozdítani. A felszín fölött a függőleges aknasorozat úgy néz ki, mintha bombatölcsérek lennének. A föld felett a munka finom jelleget ölt, a felszíni csatornák régen agyagból, téglából, ma főleg betonból készülnek. Keresztül kígyóznak a mezőgazdasági földeken. A vízfolyásnak hierarchiája van, ez azt jelenti, hogy az első hely ahol kiemelkedik a faladzs a föld alól, az a vízivás és főzés helye, s erre a célra mindenki korlátozás nélkül használhatja a vizet. Utána következik a férfiak és nők számára elkülönített fürdő terület, amelyek mellett bekerített fürdőházak állnak. Vannak helyek külön fenntartva a mosás, az edénytisztítás és a halottmosás számára. A közös csatorna ezek után szétoszlik kis csatornákra, és így oszlik szét az egyes földterületek között. A vizet úgy nevezett faladzs-órák segítségével osztájk szét, ezekl napórák, amelyeken fokok vannak, s így határozzák meg, milyen hosszan kaphatja meg egy parcella a vízrészét. A vízkészletet igazságosan osztják el. A faldzsokat körülvezetik a városokon és azok alatt, várak, mecsetek alatt, de magánházakba csak ritkán vezetik be. A sejk általában olyan házban lakik, ami közel fekszik a faladzsok forrásához. Az igazságtlana vízelosztás gyanúja esetén bíróhoz vagy kormányzóhoz lehet fordulni.

117.) Az ománi várak:
Az ománi civilizáció törtnélemének talán leglátványosabb maradványa a nagyszámú ománi várak jelentik. Az elmúlt két évtizedben több, mint 110 kisebb-nagyobb várat hoztak teljesen rednb. Egy részük ma is valamilyen funkciót szolgál, rendőrségi központ, katonai laktanya…ilyesmi Majd valamennyi látogatható részben vagy egészben.Csak kevés fekszik domb tetején, többségük völgyet vagy vádit zár le, mivel a hegyek között kevés volt az átjáró, így ezek ellenőrzése stratégiai szempontból fontos. A várak általában egy-két bástyával vannak ellátva, ezek lakóházként is szolgáltak a várúr és testőrei, valamint azok családjai számára. Általában itt tárolták az élelmiszertartalékokat a környező házakban lakó törzstagok számára.

118.) A hagyományos kormányzás és bíráskodás egy példája: 3.eset: Adófelügyelő megparancsolta egy nomád pásztornemzetségnek, hogy telepedjenek le jelenlegi táborhelyükön, de nekik tovább kell menni, hogy jó legelőket találjanak, döntés: tovább kell menni.
119.) Ibádita és sznnita iszlám: láthatatlan dolgok: hol van isten, jellemzése, leszállása: Ibádtiák: A Korán antromorfikus kifejezéseinek allegórikus magyarázatát követik. Szunniták: Egy muszlimnak mindent el kell hinnie, amit Korán és a Próféta hiteles hagyományai tartalmaznak a láthatatlan dolgokra vonatkozóan. Nem mondhat ellent nekik a maga evilági tapasztalatai alapján, mivel a túlvilági dolgok mércéjével kell mérni, hiszen a köztük lévő különbség tól nagy. Annak a megtagadása, amit Isten állít, vagy a jelentésének a megváltoztatása egyenlő az Istenről való tudatlan beszéddel, és az egyik legnagyobb bűnnek számít. Hol van isten? Ibádita: „Isten a trónusán ül” ez nem lehet szó szerint venni. Értelme, hogy uralkodik a mindenség felett. Nincs az Égben és a földön olyan hely, hol ne jelenne meg. Szunniták: Az a hit, hogy isten magasan a teremtmények felett van Lényegében és Tulajdonságaiban. „letelepedett trónusára” azt jelenti, hogy a trónuson ül lényegében oly módon ami illik hozzá. Jellemzése: ibádtiák: egyetlen teremtméyn sem hasonlít hozzá, és ő sem hasonlít egyetlen teremtményhez sem. Ami Koránban feltételezett összevetésként előfordul, azt úgy kell értelmezni, hogy megfelejen ennek a felfogásnak, és ne vezessen összevetéshez. Szunniták: hisznek azokban a nevekben és tulajdonságokban, amelyeket Isten állatott vagy tagadott maga számára. Ő ismeri legjobban magát. Hisznek abban, amit siten kinyilatkoztatott a Koránban anélkül, hogy eltorzítanák vagy megtagadnák azt, és anélkül hogy megkérdeznék hogyan vagy hasonlítanák valamihez. Leszállása: ibáditák: isten eljövetele nem szó szerint értendő, hanem a feltámadás napján eljönnek az ő parancsai. Szunniták: abban hisznek, hogy isten leszáll a legközelebbi égboltra minden éjjel utolsó harmada előtt, és azt mondja: „Ki imádkozik hozzám, hogy válaszolhassak imájára? Ki kér engem, hogy adhassak neki? Ki kér tőlem bocsánatot, hogy megbocsájthassak neki?
120.) Ibádtia és szunnita iszlám: isten kezei és arca, szemei, látása: Kezei és arca: Ibádtiák: Hiszik, hogy isten arca maga isten.kezei és tenyere a hatalma. Szunniták: Hiszik, h dicsőséges, méltóságteljes az arca. És két bőséget adó keze van. Szemei: ibáditák: a szeme a tudását és védelmét jelenti szunniták: két valódi szeme van szerintük. Ha leveszi fátylát tekintette mindent eléget. Látása. Ibádtiák: Istent sosem fogjuk meglátni se a földön, se az égben, tekintetét úgy magyarázzák, hogy várni kell az engedélyt istentől h beléphessenek a paradicsomba. Szunniták: az igazhívők meg fogják látni urukat a feltámadás napján.arca fénylő lesz mikor ránéznek.
121.) Ibádtia és szunnita iszlám: a Koránban való hit, az első 4 kalifa, a Próféta és társai:
A Koránban való hit: Ibáditák: A legtöbb ibádita vallástudós szerint a Korán Istenteremtett szava, amelyet folyamatosan kinyilatkoztatott a Prófétának. Nem Isten tulajdonsága, nem az Ő lényege vagy cselekedete. Szunniták:A Korán Isten szava, amelyet kinyilatkoztatott, de nem teremtett. Szó szerint elmondta Gábrielnek, aki elvitte azt a Prófétának.
Az első 4 kalifa: Ibáditák: Elismerik az első két kalifát, Abú Bakr-ot és CUmar-t, igaz útra vezetett kalifáknak, de CUtmán-t csak uralkodásának az első hat évében. Magukat annak az ellenállási mozgalomnak a folytatóiként tekintik, amelyik elutasította a kalifa által bevezetett újításokat, amelyek a meggyilkolásához vezettek. Helyeselték CAlí hatalomra kerülését, de helytelenítették, hogy elfogadta a döntőbíráskodást közte és MuCáwiya között 657-ben, a siffíni ütközet után, és csak azokat tekintették igaz muszlimoknak, akik elutasították a döntőbíráskodást és kivonultak CAlí táborából (hárigiták, „kivonulók”)
Szunniták:Hisznek abban, hogy a legalkalmasabb ember a kalifaságra Abú Bakr volt a Próféta halála után, majd CUmar, CUtmán, és végül CAlí. Mind az érdemeik alapján jutottak hatalomhoz. A Próféta társai: Ibáditák: Mindet elfogadták igaznak, de kritikával illették azokat, akiket a Korán is bűnösnek állított be. Mindegyikük elbeszélését hitelesnek fogadják el, kivéve azokét, akik lázadásban vettek részt az iszlám ellen. Szunniták: Hisznek abban, hogy a társak közti viták őszinte értelmezések eredménye volt. Akinek közülük a szavai igazak az kétszeres jutalmat fog kapni, míg akiknek a szavai helytelenek az egyszeres jutalomban részesül, és a hibája bűnbocsánatot nyer. A muszlimoknak nem szabad a tévedéseikről beszélni, hanem csak azt kell emlegetni, ami dicséretet érdemlő. Az igazhívőknek meg kell tisztítaniuk a lelküket az ellenük való gyűlölettől és gúnytól, mert Isten azt mondá róluk: „Nem egyenlők közületek azok, akik már Mekka bevétele előtt is szolgálták Istent és harcoltak, azok magasabb rangban vannak, mint azok, akik csak Mekka bevétele után szolgáltak és harcoltak. De Isten mindőjüknek nagy jutalmat ígért.” (Korán LVII/ 10)

122.) Az ománi Szultánság államszervezetének felépítése 1972-ben:

Szultán
(külföldi) tanácsadók
Minisztertanács Pénzügyek – ománi devizaügyek
Nemzeti Védelmi Tanács

Minisztériumok:
-Palotaügyek (Díván)
A Palota titkársága
Számvevőszék
Polgári szolgálat
-Fejlesztésügy
Gazdasági tervezés
Statisztikai Hivatal
Műszaki segítség
Földművelésügy
Iparügy
Halászat
Településigazgatás
-Közlekedés és távközlés
Távközlés
Utak
Szállítás
Közművek
Vízellátás
Elektromosság
-Sport
-Külügyek
-Egészségügy
-Oktatásügy
-Szociális és munkaügyek
-Információ és Turisztika
-Belügy és Igazságügy
-Ingatlanügyek
-Vallásügy
-Védelmi Ügyek
Szultáni fegyveres erők
Ománi Szultáni Légierő
Ománi Szultáni Haditengerészet
Ománi rendőrség
-Déli Tartományi Ügyintézés (Zufár)

123.) Az Ománi Szultánság minisztertanácsának felépítése 1997-ben:

Szultán

Minisztertanács
Államelnök, miniszterelnök
Külügyminiszter, Hadügyminiszter

Miniszterelnök-helyettes
(Miniszterelnöki hivatal vezetője)
A szultán személyes képviselője
Államminiszter és Maszkat kormányzója
A honvédelemért felelős miniszter
A külügyekért felelős miniszter
Környezetvédelmi különtanácsadó
Palotaügyek (Díván) minisztere
A Palota titkárság minisztere
Bírósági ügyek államminisztere

Belügyminiszter
Kereskedelmi és iparügyi miniszter
Kőolaj és földgázügyi miniszter
Gazdasági, pénzügyi és fejlesztési miniszter
Kulturális és nemzeti örökségügyi miniszter
Információs miniszter
Polgári szolgálatok minisztere
Igazságügyi miniszter
Felsőoktatási miniszter
Közlekedési miniszter
Posta és távközlési miniszter
Elektromosság és vízügyi miniszter
Vízkészletügyi miniszter
Mezőgazdasági és halászati miniszter
Lakásügyi miniszter
Vallási alapítványok és vallásügyi miniszter
Egészségügyi miniszter
Regionális ügyek és környezetvédelmi miniszter
Szociálisügyi, munkaügyi és szakképzésügyi miniszter
Oktatatási miniszter

124.) Az állam alapvető rendszere 1996 novembere óta:

1, Szultán (jelenleg: Qábús ibn SaCíd)
Teljhatalmú (nem választott) államfő és miniszterelnök, a fegyveres erők főparancsnoka, had- és külügyminiszter
2, Minisztertanács
Segíti a szultánt a politikai irányvonalak megrajzolásában. A miniszterek nem lehetnek semmilyen vállalat vezetőségében vagy igazgatótanácsában benne.
3, Védelmi Tanács
8 tagú, elnöke a szultán
4, Nemzetbiztonsági Tanács
(a szultán vezetésével, helyettesítheti a Szultáni Titkárság minisztere)
5, Pénzügyi és Energiatanács
(a szultán vagy a miniszterelnök helyettes vezetésével)
6, Legfelső Bíróság
7, Legfelső Bizottságok, Szakosított tanácsok és köztestületek
Pl.: Kongresszusok Legfelső Bizottsága, Polgári Szolgálat Tanácsa, Várostervezési Legfelső Bizottság, Pénzpiaci Köztestület stb.
8, Ománi Szenátus
(választások útján)
9, Ománi Parlament
(választások útján)
10, Államtanács
(kinevezéssel) Szakértői tanács a minisztertanács mellett.

125.) Gazdasági átalakulás: az ománi fejlődés a számok tükrében

Külön táblázat!!!!

126.) Omán nemzetközi kapcsolatainak a történelmi háttere 1 (az ókortól a XIX. sz. közepéig:
Az ókortól kezdve évszázadokon keresztül Omán volt talán az egész közel-keleti térség legnyitottabb országa, melyet az Indiai-óceán és az ún. Arab-tenger nem elvágott, hanem összekapcsolt Ázsiával és Afrikával. Ezzel szemben a szárazföldi viszonyok elvágták és ma is elvágják Ománt Arábia többi részétől. Régészeti kutatások feltárták, hogy mind a Suhár-tól Maszkatig húzódó tengerparti sáv, mind az ország déli része, Zufár, nagy, kora ókori településekkel és kikötőkkel rendelkezett. Északról elsősorban rezet szállítottak a tengeren át kelet felé, délről pedig tömjént vittek tengeri úton kelet felé, szárazföldi úton pedig nyugatra. Suhár nagyon hosszú ideig az Indiai-óceán egyik legfontosabb kikötője volt. Az omániak empóriumokat létesítettek az indiai partokon, szoros kereskedelmi, majd politikai kapcsolatokat építettek ki Kelet-Afrikával is, melynek legfontosabb eredménye Zanzibár szigetének ománi kézbe kerülése lett. Az első csapást az ománi külkapcsolatokra a portugál hódítás mérte. Ez alig több mint 100 évig tartott és néhány tengerparti kikötőt érintett. A XVII. Sz. elő harmadának végén kiűzték a portugálokat. Ezután a külkapcsolatok dinamikusan fejlődtek (újabb válságot csak 100 évvel később a hegyvidéken kialakult anarchikus helyzet okozott). A nyitottság egyik látványos megnyilvánulása volt az egyesült Államokkal létesített kapcsolat.

127.) Omán nemzetközi kapcsolatainak a történelmi háttere 2 (XIX. sz. közepétől a XX. sz. végéig)
A XIX. Sz. második fele hozta az újabb és még nagyobb negatív változást Omán és a külvilág kapcsolatrendszerében. Az európai, elsősorban brit hajózási társaságok megjelenése az Indiai-óceánon, India és Áden brit érdekeltsége, Zanzibár elszakadása, majd brit védnökség alá kerülése mind az elzárkózás felé vezettek. Zanzibár leválásával a leggazdagabb ománi tartományszakadt el, amit csak részben pótolt az indiai brit kormány pénzügyi támogatása (amit legtöbbször politikai feltételekhez kötöttek). Omán eladósodott és gyakorlatilag brit irányítás alá került, ez a függőség 1980-ig tartott. Az ország elzárkózottságának feloldásához egységre volt szükség, ami csak brit támogatással volt lehetséges. Ezt a támogatást egy új szempont felmerülése tette szükségessé: a kőolajlelőhelyek felfedezése és a koncessziók megszerzéséért folytatott harc. Az ország egységének létrehozását három nagy válság katonai eszközökkel történt megoldása tette lehetővé. A modernizáció felé való továbblépéshez az olajjövedelmek felhasználására lett volna szükség, ettől azonban a szultán félve az eladósodástól elzárkózott. Ezt a helyzetet oldotta meg 1970 júliusában egy brit segítséggel végrehajtott palotaforradalom, melynek során a mai szultán Qábús ibn SaCíd került hatalomra, aki azonnal megindította a modernizációt, a külföldi cégek és hitelek bekapcsolását, az ország elzárkózásának felszámolását. Ekkor robbant ki a Zufár-i felkelés, amit az omániak fél évtizedes állandó harcban iráni zsoldosokkal, brit parancsnokokkal és pénzzel végül 1978-ban levertek. Ugyanebben az évben kiállva Egyiptom mellett elfogadta a Camp David-i egyiptomi-izraeli megegyezést, elismerve Izraelt. Ma Ománt bécsi nagykövet képviseli Magyarországon is, míg Magyarországot a Szaúd-Arábiai nagykövetség képviseli.1971-ben tagja lett az Arab Ligának és Az ENSZ-nek, tagja az Öbölmenti Államok Együttműködési Tanácsának. 1970 után fokozatosan lépett be a nagy nemzetközi szervezetekbe: UNESCO, Nemzetközi Valutaalap, WHO, stb.1996-ban kezdeményezte a WTO (World Trade Organization tagságot is.

128.) Ománi külpolitika 1970 után:
Az ománi külpolitika 1970 óta négy alapra támaszkodik:
- jó kapcsolatok kialakítása és ápolása az ország szomszédaival
- kifelé tekintő és nemzetközi szemléletű hozzáállás, ami megfelel az évezredes tengerparti hagyományoknak
- a kétoldalú kapcsolatok pragmatikus megközelítése, az alapvető geopolitikai realitások, nem pedig az éppen adott ideológiai pozíciók talaján állva
- a biztonságra való törekvés együttműködés és béke révén, nem pedig konfliktusok által

Omán a palesztin kérdésben mindig is a békés rendezés híve volt, az Öböl válság idején, 1991-ben a Kuvait felszabadítását óhajtó erőkhöz tartozott, de katonailag nem vett részt benne. Egyik alapítója volt 1997-ben a 14 országot tömörítő Indiai-óceáni Szövetségnek, melynek célja az óceán melletti államok (Ausztráliától Afrika partjaiig és Arábiáig) kereskedelmi kapcsolatainak erősítése. 1992-ben Szaúd-Arábiával, 95-ben Jemennel, 99-ben az Emirátusokkal, 2000-ben Pakisztánnal történt meg a végleges határrendezés.

Szólj hozzá

Goldziher: Mohamedán főiskolai élet – Reni vendégbejegyzése

január 7, 2009 at 3:54 pm (iszlám tudománytörténet, vendégbejegyzés)
Tags: iskola, iszlám

Ötödik fejezet: Mohamedán főiskolai élet (Al-Azhar mecsetakadémia Kairóban)

Mohamedán felsőoktatás:
európai főiskolák mintájára keletkeztek muszlim tartományban (Egyiptom, India) Ezek az európai művelődési szellemek és az európai tudomány gyakorlati hasznának közvetítése céljából létesültek
olyan inzémények, amelyek az eredeti mohamedán szellemnek és követelményeinek szolgálnak. Ezek a muszlim vallástudomány és ennek segédtudományait tanítják.

Az iszlám fénykorában voltak azon főiskolákon kívül, melyek a szorosabb értelemben vett kánoni tudományok tanítását és terjesztését tűzték ki feladatul, olyan főiskolák, melyek a világi és gyakorlati tudományok művelésével foglalkoztak. Akkoriban, midőn Európát a tudatlanság homálya borítá, a mohamedán főiskolák voltak a tudományos ismeretek fészkei, s valamint a jelenkori keleti embereit tudásszomj vagy a gyakorlati élet párizsi, berlini, müncheni, európai főiskolák felé vonzzák, úgy a középkor európai barátot az arabok tudományos hírneve a bagdadi, kordovai, sevillai, murciai stb arab főiskolák felé vonzzák. Hazatérve a munkákat latinra fordították, így hasznosultak az európai műveltségnek.

(Itt nem teológiai iskolákkal foglalkozunk, hanem a kánonjogi tudományok képviselőivel, olyan főiskolával, mely a Koránt és magyarázatait, a hadísz tudományát, és a fiqh terjedelmes és sokoldalú irodalmát tanítja.

Al-Azhar mecset az iszlám világ legnagyobb és leglátogatottabb teológiai akadémiája. (Goldzi 1874-ben tanult itt több hónapig) A muszlim imaház nemcsak olyan hely, ahol a hívő Allahhoz fordul, a mecset tanhelyül is szolgál, mivel a muszlimok a tudományt a vallás kiegészítő részének, sőt a valódi humanitás alapján tekintik. Erre mutat az is, hogy az arabok a történelmük iszlám előtti részét a tudatlanság korának (al-dzsáhiliyya) nevezik. Szokás lett, hogy a mecsetek alapítói valamely imaház alapításával együtt a tanárok és tanulók számára alapítványokat is hagyományoznak, és a tanítás módját is megszabják. Az Azhar mecset egymaga karolja fel az egész tudományos életet és munkásságot, mely annak előtte a Kairó több mecsetei között oszlott meg. Több mint 300 tanár és 10.000 diák. Az Azhar mecset síita alapítvány. Abdallah b. Mejmún honosította meg benne a mitikus gondolkodást. 909-ben. A Fatimida hódítás vezére, Dzsuhar megalapította tulajdonképpeni Kairót, a régi Kairótól (Fosztát) különböző várost, s 970-ben az első mecsetet, az Azhart. Folyamatosan újjáalakították, a legutolsó nagyobb újítás 1720-ban történt. Később a gazdag alapítványok lehetővé tették, hogy a tanulók egészen a tudománynak szenteljék életüket. A Fátimida-dinasztia bukása után a síita áramlatot kiszorította a szunnita, s ez a szunnita tudomány forrásává vált.
Az Azhar mecset 4 különböző, noha egyaránt „igazhitűnek” elismert enged egymás mellett békén működni: hanbaliták, málikiták, sáfiiták és hanafiták. A hanbalita a legtürelmetlenebb, legkevesebb híve is van. Ez az irányzat fészke a fanatizmusnak, kiindulópontja minden fanatikus kicsapongásnak (wáhibiták). Málikiták: Algír, Észak-Afrika, Felső-Egyiptom. A legliberálisabb a hanafita iskola, ez az uralkodó irány. A sáfiita liberális és tisztán hagyományos. Az akadémia legfelsőbb sejkje („rektor”) hanafita kell hogy legyen. A 4 szunnita irányzatot egy-egy imám képviseli, akik egyszerre egy termben egy-egy oszlopnál párhuzamosan magyaráznak. Nincs az iszlámnak egy tartománya sem, mely képviselői ne lennének ebben a mecsetben.

1877-ben a 7695 tanuló közül
1240 hanafita
3192 sáfiita
3240 málikita
23 hanbalita volt.

Kevésnek tűnik a hanafita, de ők messze vannak az Azhartól, nehezen utaznának, Egyiptom sáfiita és Észak-Afrika málikita, akik ugye közelebb vannak.

1877-ben a 231 tanár közül
49 hanafita
106 sáfiita
75 málikita
1 hanbalita.

A hallgatók és tanítók helyzetét az alapítás óta a hagyományok által biztosítják, a vidékek mecénásai és az egyiptomi hatalmasok.
1871-ven Egyiptom muftija a kormány felszólítására kifejtette a tanárok kinevezésének programját, mely a mecsettanári állásra pályázóktól megköveteli, hogy képesítő vizsgálatot álljanak. Ez a vizsgálat a négy irányzat egy-egy sejkjének jelenlétével történik. A tanárokat a kiállott vizsgához képes 3 rangfokozat szerint osztályozzák. Az első rangú tanárnak 11 tudományszakból kellett vizsgát kiállnia, melyek az iszlám tud. enciklopédiáját alkotják. Mielőtt erre a rangra emelkedik, másodrangú tanárként is kell működnie. Ha megfelel, a bizottsgát a jelöltet a belügyminiszternek ajánlja, aki az alkirálynak jelentést tesz, az nevezi ki és lépteti első rangba. A másodrangra jelöltek hatnál több, a harmadrangra jelöltek 6nál kevesebb szakból vizsgáznak. Kinevezésük olyan formasággal történik, mint az elsőrangúké, de itt a díszruha elmarad.
Goldziher korában 3 elsőrangú tanár volt. A mecset vezetőjét pedig Al-Mahdínak, „a jó útra vezéreltnek” hívták – így illették a muszlimra áttért családokat. Ez a sejk egy iszlámra áttért zsidó volt, kinek áttérése a kairói zsinagóga köreiben megdöbbenést váltott ki.

Az iszlám első főiskolájának tanárai szegényes körülmények között éltek (Goldzi korában). „Fakri fahri”= szegénységem a büszkeségem. A hallgatók élete szigorú kollégiumi szabályok keretein belül mozog, s ehhez egy (európai szemmel különös) tömeges bentlakás járul. A mecset épületének oldalszárnyaiban laknak, illendőségi helyük szerint elkorlátolva, és az előadások után mozgalmas az élet. A vagyonosabbak a mecseten kívül keresnek lakást. Goldziher idejében csökkent a tanulók száma. Ennek oka nem a vallástudomány iránti érdeklődés csökkenése, hanem ezen örök igazság érvényesüléséé: „ fegyverek között hallgatnak a múzsák”(az orosz-török háborúra céloz).

Ezután a mecsetéletről ír, sejkek üldögélnek, öregek nekik járó tisztelettel az oszlopok mellett. A reggeli ima (asz-szub) a Korán- és hagyománytan az első előadás, majd a fiqh előadás, utána szünet. A mecsetben találkoznak külsőssel is, aki ivóvízárus, de kaját is bevisznek. Majd megszólal a müezzin, és jön a déli ima (alzur). Ezután szieszta, majd délutáni ima (al-’aszr). Ezután előadások az esti imáig (al-magrib). Szünidő péntekenként van, ekkor van ugye a közös ima. Van sejk, aki csütörtök délután nem tart már előadást, mert böjtöl.

Pénteki istentisztelet
A péntek nem pihenőnap, épp ellenkezőleg, adás-vétel, nagy forgalom van, sürgés-forgás, pörgés. :) A pénteki nap szerencsés, házassákötéshez mindenképp. Azt mondják, 7 próféta lépett e napon házasságra: Ádám-Éva, Juszuf-Zaliha, Szulejmán-Bilkisz, Mohammed Ajisát, Ali Fátimát. Egyházi neve: jaum a-dzsuma’, a gyülekezés napja. Ilyenkor minden muszlim köteles az imádságot közösségben végezni, olyan imaházban, aminek erre külön joga van, ezt nevezik dzsáminak (a többi mecset miszdzsed. Karaván 1. lecke :)) Így csak a déli imádság idején szünetel a forgalom. Azt mondja a törvény, hogy a pénteki imádságot csak az végezheti érvénnyel, aki az imára hívásnak minden szavát hallotta, ezért ezt a mecsetben megismétlik. A kardot a pénteki imádság idején csak olyan városokban alkalmazzák, melyeket az iszlám kard élével hódított meg a hitetlenektől. Hutba=prédikáció. A hivatalos hutbának többé-kevésbé állandó meghatározott szövege van.

Allah a szolgái szívében rejlő szándék szerint ítéli meg a kegyes cselekedeteket.

Szólj hozzá

Goldziher: Az iszlám hagyományai – Reni vendégbejegyzése

január 7, 2009 at 3:52 pm (iszlám tudománytörténet, vendégbejegyzés)
Tags: iszlám, goldziher, hagyományok

Második fejezet: Az iszlám hagyományai – jegyzetek

Az iszlám győzelme túlterjedt az Arab-félsziget határain. Világbirodalom fejlődött abból a kis gyülekezetből, melyet a mekkai féltékeny arisztokraták a körükből száműztek.

„Mohammed egyik kezében a kardot, a másikban a Koránt tartva ment világgá harcolni és hódítani.” Ez a mondat így nem igaz, a Próféta (béke legyen vele) nem élte meg a nagy háborúkat. A kard jelképes, ha használta is, csak hogy megvédje magát.

Tévedés az iszlám lényegét és valóját csakis a Koránból megítélni. A Korán szimbólum, de nem tartalmazó. Nagyon fontos kútforrás a hadíth. Ez a muszlim hagyomány, mely egyrészt a Próféta (béke legyen vele) azon mondásait tartalmazza, melyeket nem jegyeztek fel a Koránban. A hadíth jelentése: újság, hír.
A társak tudósítása a Próféta szokásairól, a hagyomány ezen ágának eredeti neve: szunna. Olyan kérdésekre, melyeket a Korán nem említ, annak a hagyomány válaszol Mohammed nevében.

Fontos az isznád hitelessége: a hagyomány támasztása=szanad. láncolat=szilszile. Az isznád mondata: szanad vagy matn.

Hamisítások: pl Ibn Abí Audzsa kivégeztetése előtt bevallotta, hogy kb 4000 hamis mondást bocsátott a köztudatba. As-Sujútinak egész jó kis munkája van a hagyományhamisítókról.

A hagyományok hitvallásának minősége is mértékül szolgált az általa terjesztett hagyományok hitelének megítélésében.

A síiták elismerik a hagyományt a vallás egyik tekintélyéül, csak a szanadhoz fűzött követelményeik mások, mint a „szunna és közösség” emberei által a hagyomány hitelességére megszabott feltételek.

Perzsiában pl a mohamedán ünnepek mellett ott találjuk a régi iráni ünnepeket is. Közülük a legnevezetesebb a noruz, az újév napja.

Az iszlámban a szakadár szellem sosem fejlődött ki úgy, mint a kereszténységben. A síiták és szunniták közötti eltérés politikai természetű, s miután a politikai mozzanat eltűnt a színtérről, az eltérés elveszti a gyakorlati jellegét, és elméleti jelentőséggel bír.
A hagyományok anyaga az iszlám 2 évszázados léte folyamán olyannyira felszaporodott, hogy hozzá foghatót alig találni más vallások kútforrásai közt. A nem arab tartományokban és nem arab nemzetiségű emberek voltak a hadísz tudományának legjelesebb és leghíresebb fejlesztői. Gyűjtők pl al-Buhári és Muszlim.

Nő lehet-e qádi?
1. Túlnyomórészt azt vallják, hogy nem. A qádi a Próféta helyettesét helyettesíti, .
2. At-Tabarí szerint férfi is és nő is lehet.
3. Abú Hanífa szerint elvben a nő nincs kizárva, de csak olyan ügyekben, amiből nincs kizárva, mint tanú.
A mohamedán kánonjog érvénytelennek mondja némely lelki és testi fogyatékossággal élő egyének tanúskodását. Itt a madhabok szerint eltérések vannak.
Láthatjuk, hogy az iszlám nem jelent egyöntetűséget, az egymással ellentétben álló vélemények kizárását.
Goldziher Ignác: Az iszlám

Harmadik fejezet: A szentek kultusza és a régibb vallások maradékai az iszlámban–jegyzetek

Wali (velí): közellevő, aki a világ élvezeteiről lemondva megszabadul az anyagiság kötelékeitől, hogy közelebb legyen Allahhoz a többi embernél. Tisztelet övezi őket.
A Próféta (béke legyen vele) is végtelen emberi volt. Csakis Allah nagyságát mutatja, hogy ilyen emberi az Ő Prófétája. Inkább az életrajzírók és társak próbáltak köré természetfeletti dolgokat láttatni. A hagyomány csodatevőt és jövendőmondót csinált a Prófétából (béke legyen vele), pedig ő mindenféle természetfölötti hatalmat elutasított magától.

Angyalok: Allah és az ember közötti űr áthidalásár szolgál. Átvette az iszlám a régi vallásokból, de tiltakozik az angyalok imádása ellen. Az angyalok „félnek az Istentől, aki fölöttük áll, és teljesítik parancsait” (XVI. szúra 52. vers).

Imádni nem szabad mást, csak Allahot, segélyért fohászkodni nem szabad máshoz, csak Allahhoz.

Az olyan szent életű férfiakat, nőket, akik a világi javakról lemondva Isten akaratának és megismerésének szentelik életüket, a Korán valamennyi más ember elé helyezi, és megemlékezik róluk. Az első helyet ők foglalják el a Paradicsomban. Jámborságuk és szent életük boldoggá teszi őket, s megmenti a Pokol kínjaitól.

„Az embereket csak az gátolta hitökben, miután a jó útra térítették, hogy azt mondták: Hát halandót küldött az isten követéül?” (XVII. szúra 92-96. vers)

A szentek életrajzai az első kalifákkal és társakkal kezdődnek. Itt ezek a legvalódibb és legtökéletesebb szúfik alakjában tűnnek elénk. A síiták között nagyobb a hajlandóság a szent legendák túlzásai felé, mint a szunniták között.

A muszlim szentet nem avatják fel, nem nyilvános és hivatalos vallásgyakorláshoz kapcsolódik. A Prófétát (béke legyen vele) leszámítva nincs ereklyetisztelet.

A szentek legendái telítettek olyan vonásokkal, melyek nem mások, mint azok a tündérmesék vallásos alkalmazásai, melyekkel az indiai, arab és perzsa irodalom gyönyörködteti elménket. Valójában a mohamedán szentek legendája számos párhuzamot nyújt a keletiek profán meseirodalmával. Ami az elsőben kalandos utazás, az a másodikban isteni kegy által művelt csoda.

Kairó híres temetője: karafá, itt minden földhöz egy szent hagyomány tapad. A muszlim világ legnevezetesebb temetőhelye. A fáraók a temetőket a város nyugati részére építették. A muszlim Kairó temetője keleten van. A karafa szó eredetileg egy törzs neve, ma az egyiptomi nyelvjárásban temetőt jelent. „A mennyország veteményeskertje”. As-Sáfi’i imám is itt van eltemetve.

Szentek csodatételének számít (20):
 holtak feltámasztása
 szóbeli közlekedés a holtakkal
 a tenger kiszárítása és a víz színén járás
 anyagok átváltoztatása
 a föld összegöngyölítése úgy, hogy a szentre nézve a távolság elenyészik
 a szentek beszélőképességgel látnak el fákat, köveket, állatokat
 betegségeket gyógyítanak
 a vadállatok megszelítülnek a szavukra
 térbeli, időbeli távolság elenyészik a szentekre nézve
 az idő megállítása hatalmában van
 meg tudják jövendölni a fenyegető veszélyt
 képesek sokáig tűrni az éhséget, szomjat
 végtelen sokat is ehetnek
 rendelkeznek a természeti dolgok fölött
 Isten megőrzi a szentet, hogy tiltott vagy gyanús tárgy ne hatoljon a testébe
 a legtávolabbi helyeket is látják
 van, akinek a szemébe nézel és meghalsz
 Isten megsemmisíti azokat, akik a szentjeit bántani próbálják
 ezerféle alakot és színt tudnak váltani.

Megfogalmazódott egy olyan tan, hogy a walík osztály a Próféta (béke legyen vele) fölött áll.

Muszlim felfogás szerint a szentek csodaereje nemcsak éltükben hanem haláluk után is megnyilvánul, ezért is népszerű a szentek sírjának látogatása. A néphit szerint olykor egy szent sírjához való zarándoklat helyettesítheti a Mekkait.

Voltak női szentek is (Nefisza legendája), női zárdák is.

Mindenütt, ahol az iszlám idegen eszmekörrel ütközött, melynek híveit a maga nyers hatalmával járma alá hajtotta, ezen idegen eszmekörnek életrevaló elemei utat törtek az iszlám rendszerébe. Csakhogy az iszlám más jelentéssel ruházta fel az elemeket, és a régi gondolatok új értéket nyertek. (mekkai pogánykultusz). Zsidók nagyböjtje => nemzeti gyászünnep: Asura, Huszejn vértanúságának emléke.
A pogányok állat-, növény- és kőkultuszának maradékait is feldolgozta az iszlám. Egyiptomban: macska és kígyó kultusza. A fák kultuszának nyomait a szíriai iszlám tartötta fent.

Jellegzetes az egyiptomi bubasztiszi búcsújárás. Ahmed al-Bedavi (Ahmedijja rend) emlékére, nők is részt vehetnek benne, ha nem tudnak gyereket foganni, az áldás után sikerül. Eredetileg pogány eredetű ünnep Tantából, A régi istenek szentekké váltak, az ünnepük megmaradt. Az iszlámon belül a szentek kultuszával egybekötött némely szokások és szertartások nem egyebek, mint az őskori vallásos szokások maradványai, melyek a vallásnak a néphit által teremtett és ápolt ágában találtak menedéket, miután a teológusok vallásából kiszorultak.
Még bibliai, keresztény egyházi hagyományokat is elsajátított a mohamedán nép, és beolvasztotta a saját szentjei kultuszának keretébe.

Wahábiták: sírrombolók, képrombolók.

A kultusz valamennyi módja közt a beduin világfelfogás még leginkább az elhunyt törzsfők és hősök emlékének kultuszával barátkozik meg, s ezen kultuszt, amennyiben közöttük előfordul, nem az iszlám szempontjából kell méltatnunk, mellyel csak laza, külsőséges összefüggésben áll, hanem a beduin világnézet szempontjából. Mivel a sivatagi arabok egész társadalmi nézete genealogikus szempontokra irányul, nemzeti tudatuk legfontosabb tényének saját törzsük genealógiáját tartják, világos, hogy könnyen kifejlődött közöttük az elhunyt hősök iránti tisztelet. A beduinok szentjeinek legendája teljességgel a beduin erkölcstan visszatükrözése. Ők nem közbenjárók Isten és ember között, hanem a birtok őrzői, a hűség nemtői, a vendégszeretet és menedékjog őrei, a hamis eskü bosszúálói.
Antar- regény: sivatagi életrajz.

Szólj hozzá

az iszlám antropológiája – Reni jegyzete

január 7, 2009 at 3:49 pm (iszlám tudománytörténet, vendégbejegyzés)
Tags: iszlám, iványi, jogrend, pillér, sari'a

 umma: nagy muszlim közösség. Az arab és a muszlim nem összekeverendő! A világ muszlimjainak 1/8-a arab. Etnikailag az umma nagyon változatos.
 Az iszlám nagy hagyománya és a helyi kis hagyományok viszonya a magaskultúra viszonya a népi kultúrával.

A 3 jogrend
- Saría. Isteni törvény, vallásjog. Elméletileg egységesít. Elméletileg.
- Urf/áda. Helyi iszlám előtti szokások, szokásjog.
- Kánún. Az európai hatás az arab államban. Így vagy úgy minden részre hatott Európa, az Oszmán Birodalomtól kezdve használják ezt a kifejezést.

Saría
Elvben a saríának az egész emberi létet le kellene fednie. Muszlim felfogással az élet minden területére kiterjed. 4 forrása van.

1. Korán. Terjedelme nagyjából megegyezik az Újszövetségével. Összefonódnak a személyes vallásosság kérdései az állami kérdésekkel. Kevés egyértelmű utasítást lehet belőle kivenni, rengeteg sokféleképpen magyarázható része van. A körülmetélést pl nem is említi. A borról két helyen beszél. Egyszer engedi, aztán tiltja. Ezért született egy szokás, hogy a későbbi törli az előbbit. A Koránban csak annyi van, hogy imádkozni kell, nincs meghatározva, hogy hogyan, merre, hányszor. Ha valami nem egyértelű, akkor azt helyileg már máshogy értelmezik. Az elvileg egységes saría annyiféle, ahányféleképpen értelmezik.

2. Hadísz. Prófétáról szóló beszámoló. Jelentése: elbeszélés, történet. Talán fontosabb forrása a saríának, mint a Korán, egyenlő jelentősége van a Koránnal. A különbség annyi, hogy a Koránt Isten mondta. Ahol a 2 ellentmond, van olyan eset, ahol a hatíth felülmlja a Koránt, ellenkező is van természetesen. A hatíthnak jóval nagyobb a terjedelme, de az is véges, és ezeknek is lehet többféle értelmezésük. Mi hiteles? Középkorban is nyilvánvaló, hogy azért találtak ki hadíthokat, hogy szentségesítsenek valamit.
- isznád: tekintélyek láncolata.
- matn: törzs, derék: megbízható-e v nem, ezért vizsgálják az isznádot.
Megvizgálták a személyeket, ekkor kifinomultabb lett a hatíth-hamisítás. A ma ismert hadíth gyűjteményekben rengeteg a nem hiteles. Vannak olyan modern irányzatok, akik nem fogadják el a hadíthokat.
A hadíth-gyűjtemények témák szerint vannak felosztva.
Az egyes irányzatokban hatalmas különbségek vannak, hogy ki mit fogad el hitelesnek az isznádban szereplő nevekből.

3. Idzsmá. Konszenzus, egyetértés. Ha mindenki egyetért vmivel, akkor az elfogadható. Arról viszont nincs egyetértés, hogy kinek a konszenzusa konszenzus, és itt jöhetnek be a helyi szokásjogok, így alakulnak ki a különböző irányzatok. Vannak olyan irányzatok, akik a konszenzust nem fogadják el forrásként.

4. Kijász. Analógiai érvelés. Ha vmit nem érint az első 3, de felmerül mint probléma, kérdés, akkor megvizsgálják, hogy mihez lehet hasonlítani. A legtipikusabb példa a bor. Hamr (szőlőbor) szerepel a Koránban, mint tiltott. Nade a datolyabor (nabízd) is tiltott-e, mint a szőlőbor? Itt analógiát alkalmaztak, ezért ez is tiltott. Az analógiának viszont az a hátulütője, hogy más hasonlósági elv alapján is vizsgálhatok valamit. Vitatott, hogy mire milyen analógiát kell kivetíteni. Az elv lehet azonos, de az eredmény más.
A kávé Etiópiából került át, nem tudták, hogy mi legyen vele, szabad-e, nem szabad? Amerikából meg ugye a dohány, sok munka született ebből. Ez az Oszmán-kor korszaka.
Ezeket a fentieket nyilván az írástudó elit hozta létre. Az átlagember nem mindig tudja, hogy mit ír elő a saría. Ez teljesen változó.

Fatwa: vallásjogi tanács, eligazítás. Mufti: aki fatwát ad. Akkor ha vki olyannal találkozik, amivel döntésképtelen a vallásról. A mufti csak a véleményét adhatja az adott források alapján. (Usama bin Laden fatwat adott! Mindenki eldöntheti, hogy neki ő hiteles mufti-e, követi vagy nem!)
A mufti nem keverhető a bírókkal, a fatwát nem kötelező elfogadni ellentétben a qádi döntésével.
Salman Rusdiról is fetwák születtek (a mellesleg baromi jó Sátáni versek miatt), de mellette is születtek fetwák. Kétélű dolog ez is, hiszen rosszra is lehet használni, agresszív értelmezéseket is ki lehet belőle venni. Én döntök, hogy kinek a fetwáját követem. Újságokban is vannak fetwák (Kérdezt a muftit :)))

Mufti, vallástudós abból lesz, akinek kialakul akkora tekintélye, hogy elfogadják.

A muszlim vallás 5 pillére (‘arkán ad-dín= a vallás oszlopai)
 saháda: a muszlim hit megvallása, annak hogy 1 Isten van csak, és Mohammed az ő Prófétája. Ez a megvallás csak rám és Istenre tartozik.
 Ima, szalát. Napi 5 ima, és a péntek délinek közösnek kell lennie.
 Böjt, szaum. 1 holdhónapnak kell lennie. Országfüggő, mert ugye pl Izlandon, ahol előfordul, hogy ramadánkor 1 hónapig nem meg le a nap, akkor mi a teendő? Nah ilyenkor kérnek fatwát. Ebből is látszik, hogy a muszlim vallás rugalmas.
 Alamizsna, zakát. Miután az ember vagyona elért egy bizonyos szintet, kötelező adományozni ingyenkonyhára, szegényeknek, mecseteknek.
 Zarándoklat, haddzs. Aki megteheti, életében egyszer Mekkába zarándokol. Meghatározott szertartásai vannak. Ez ma már nagy biznisz Mekkának, és már preztízskérdés, hogy ki hányszor vándorol el. Ennek is voltak társadalmi torzulsásai, pl amikor egy egész falu indult zarándokolni, és nyilván nem mindenki ért oda.

A vallás alapvetően az embernek saját ügye Istennel. Ha már csak az elsőt, a hitvallást megtartja valaki, már muszlim. Ez a legfontosabb. Ennek is vannak szélsőséges, vicces formái: Szombathy élménye: jó muszliméknál ramadánkor mindenki kiéhezve várta a jelet, hogy lement a nap, és az aranyos és naiv tanár úr megrökönyödésére előkerültek a vodkák :).

Szólj hozzá

A joghasználat társadalmi szerepe

november 21, 2008 at 12:40 pm (iszlám tudománytörténet)
Tags: bíró, hagyomány, iványi, kádi, törvény

Goldziher Ignác: Az iszlám kultúrája

- a hagyomány: szöveg, lánc
- iszlám jogi bíró: kádi
- állami bíró: hakim
- kádi: családjog – házasság, válás, örökösödés, gyermektartás, helyi szintű vagyoni kérdések
- hatósági tanúk: adúl (Mar.), mazún (Egy.)
- minden résztvevő kitűnően ismeri a jogszabályokat
- jelen van a bíró, kisegítők (szakértők, írnokok, hatósági tanúk)
- a kádi nem igényel magának tekintélyt, békítő, mert minden döntés precedens-értékű
- minden perest népes család kísér a bíróságra
- fogadhat maga mellé ügyvédet
- Marokkóban a nő szabadon beszlhet, Ománan be se mehet
- azért tiltakoznak a leírt törvények ellen, mert megszünteti az értelmezési lehetőségeket, és a helyi szokásjog figyelembevételét
- a pozitív állításoknak nagyobb az értéke, mint a negatívaknak
-
-

Szólj hozzá

Az iszlám előtti jogi viszonyok

Szeptember 20, 2008 at 4:05 pm (iszlám tudománytörténet)
Tags: házasság, iszlám, iványi, jog, pogány kori, törzs

1. általános törzsi viszonyok

- mit kapott az iszlám jog az iszlám előtti korból
- az iszlám egyik alappillére a hadzs, nem iszlám találmány
- a mekkaiak számára a mekkai zarándoklat nem része a zarándoklatnak
- az iszlám átalakította
- a kába ábrahám építménye a mítosz szerint
- az ősöktől tanult szokások jók, de azért gondoljatok a tartalmára is
- az iszlám előtt nem volt központi uralom
- Mekka kereskedőváros, más erkölcs, más jogrendszer
- a törzsiség gyökerei mind a mai napig nem szüntek meg
- a törzsi vizonyok kihatottak a jogrendszerre, szokásjogra
- mi és ők (idegenek), akikkel szemben a razzia (törzsi csatározás) érvényesül
- állattenyésztés és a többi törzs ingóságainak megszerzése a törzs két célja
- ius talionis – közösségi felelősség: a törzs felelős, ha nem akar szégyenben maradni, ami a legnagyobb szégyen; ezért felelősséget vállal, és ez visszatartó erő
- kiközösítették azt, aki nem tudott a törzs parancsai és elvárásai szerint élni
- ehhez az egész törzs, az illető saját családjának a beleegyezése is kellett
- csak ritkán frdult elő ilyen eset, a törzs védelmet is jelentett
- zálim – elnyomó, igazságtalan uralkodó, sértő
- mazhum – igazságtalanul megvádolt, ártatlanul szenvedő, sértett
- ha idegen törzs jön, a törzstagot meg kell védeni
- ha valamelyik törzstagot hamarabb elérik, azon büntetik meg
- törzs: akik együtt migrálnak
- a törzs tagja lehet valaki, ha
- 1. vér szerinti rokon
- 2. adoptálják (személy vagy csoport adoptálása); lehet szövetség (nem két egyenlő fél között); és lehet kliens (lazább kapcsolat, védelem)
- egyéb minőségek: vendég (semmilyen körülmények között nem szabad bántani, még akkor sem, ha ellenség, csak a törzs területén kívül) – ideiglenes kategória
- szomszéd: végleges; menekült-státus, védelem-kérés;
- mindenki tartozott valahova, aki nem, az rabló volt
- haládzs: vérdíj; ki lehetett váltani a vérbosszút anyagi ellenszolgáltatással
- esküt tett a törzs: vagy elismreri a vérbosszú jogosságát, és fizet; vagy elismeri, de nem fizet; vagy nem ismeri el
- békebíróság: faisza, hakhan
- Mohamedet békebírónak hívták Medinába
- Mohamed minden politikai cselekedete Mekka ellen szól, de a mekkai életformát tartotta etalonnak, megtisztítva a rossz dolgoktól
- Mekka: kereskedőváros, nem volt érvényben a törzsi jog,
- a legrégebbi szúrák a mekkaiak erkölcseivel foglalkoznak – hamis súlyok, árvák és özvegyek védelmének elmulasztása
- a Korán tiltja a beduin élet harci elemeit, dicsőíti a kereskedelmet
- az iszlám jog beemeli a pogány kor hasznos szokásjogait és megtiltja a haszontalanokat
- részletesen elemzi a kárpótlás intézményét, a véletlen gyilkoságnak meghatározott díja van
- Medina: földműves társadalom; a parasztos beduin normák szerint, de sokkal kisebb helyen élnek
- napi konfliktusok, ezért volt szükség döntőbíróra
- az iszlám jog a városi életformát alkotó jogot támogatja

2. házassági szokások
- nőági vérvonal
- az iszlám beszabályozta a házassági szokásokat, védelmet adott a nőknek
- házassági kategóriák: emberek házassága (két törzsbeli)
- korábban korlátlan többnejűség és többférjűség, ezt az iszlám beszabályozta
- az ágyasok számát nem korlátozták
- mahr: jegyajándék a menyasszonynak; a jogi iskolák itt különböznek, hogy kinek a tulajdonát képezi a mahr: egyesek szerint a feleségét, mások szerint a feleség családjáét
- korlátozta a kapcsolatokat: betiltotta a vérfertőzést (a fiú nem vehette feleségül apja egyéb feleségeit, mint addig szokás volt, hogy ami a családé, az maradjon is az)
- valamint betiltotta, hogy egy ember nővéreket vegyen feleségül, mert ez megzavarja a vérvonalat
- tiltja a tejtestvérek közötti házasságot, mert a tejtestvérség egyenrangú a valódi testvériséggel
- betiltotta a matrilineáril házasságot (többférjűség)
- iszlám jog: szabályozottság
- célja biztosítani az egyértelmű viszonyokat

Szólj hozzá

iszlám tudománytörténet 1.

Szeptember 9, 2008 at 10:40 pm (iszlám tudománytörténet)
Tags: gazáli, iszlám, iványi, tudománytörténet

Iszlám tudománytörténet – Iványi

- Saría
- Gazáli 1111
- saría: Isten által meghatározott út, amin járni kell, nem jog; az iszlám jog azzal foglalkozik, hogy meghatározza, mi a saría; Muhammad által
- vallásjog, ami az egész élet területére kiterjed, nincs
- könyve logikusan felépített erkölcsileg bemutatott jog

1. első negyed – vallásgyakorlás
- tudomány: hagyomány a Prófétára visszamenőleg; az, aki vallásokkal foglalkozik
- Tudás könyve
- Tanok könyve
- Tisztaság könyvei
- Ima titkai
- Vallás titkai
- Böjt tikai
- Zarándoklat könyvei
- A recitáció könyvei
- Egyéni imák, litániák könyve (€iszlámban kétféle ima: közösségi, egyéni; a közösségi többet ér)
- Különbözö időben felhasznált imák könyve

2. második negyed – szokásjog
- első: étkezési szokások
- kettő: házassági szokások
- három: szerzési szokások
- négy: mi az, ami kötelező, és mi az, ami tilos
- öt: hogyan kel a külnböző emberekkel együtt élni; hogyan kell elkülönülni; szerződések
- hat: utazási szokások
- hét: szertartások
- nyolc: a helyes megparancsolása, a helytelen megtiltása (a másik emberrel szemben); beleavatkozni más magánéletébe
- kilenc: hogyan kell helyesen élni a prófétai erkölcsök szerint
(itt hiányzik valami)

3. harmadik negyed – a lélekben pusztító betegségek
- a szív csodájának magyarázata
- a lélek edzése
- a kétjvágy betegségeiről szóló könyv; has és szeméremtest vágyainak visszaszorítása
- a nyelv betegségei, az iszmál szigoran ítéli meg a haragot, a gyűlöletet és az irígységet
- az evilág elítélése, világi bűnök ellen
- a pénz és a fösvénység elítélése (a fösvénység a legcsúnyább bűn, a bőkéezűség a legnagyobb erény)
- a nagyképűség és a rang elítélése
- a mások után való vágyakozás elítélése

4. negyedik negyed – amik megmentik a lelket (ez már a misztika területe)
- tauba – bűnbánat
- türelem, köszönet
- félelem, reménység
- szegénység, önmegtartóztatás
- isteni egység és Istenre való hagyatkozás könyve
- szeretet, vágyakozás, barátság és megelégedés
- szándék, őszinteség és igazmondás
- lelki ellenőrzés és számvetés
- meditáció

- a kormányzás nem vallási kérdés, a vallásjog nem beszél az uralkodásról; a saría nem rendelkezik az uralkodási technikákról, nemzetközi viszonyokról, viszonyulásokról
- a vallásjog kifejti, mit tartalmaz a saría
- Isten teremt, Mohamed közöl, mindkettő saría
- a jog másik forrása a prófétára vsszamenő hagyományok
- mufti: vallási véleményező, de nem dönt
- a mufti véleménye (fetva) precedensértékű a vallási szokásjog számára
- nem hozhat döntéseket, de a véleményezése után a vallási közösségeknek nincs joga ellenezni
- Rushdie ellen fetva: vallástalan, megölhető; ez nem ítélet, hanem véleményezés, felhatalmazás; nem kötelező figyelembe venni;
- kada: ítélet; ez más jogi kategória

1 hozzászólás

	gyongyosicsillanelli on arabok az iszlám előtt 1.
	rashid on arabok az iszlám előtt 1.
	saria, fiqh « … on arab abc és latin betűs á…
	gyongyosicsillanelli on modern héber 2. – 2oo7. …
	gyongyosicsillanelli on modern héber 2. – 2oo7. …

december 2009
F	S	S	M	T	W	T
« Nov
				1	2	3
4	5	6	7	8	9	10
11	12	13	14	15	16	17
18	19	20	21	22	23	24
25	26	27	28	29	30	31

magamról

Kategóriák

Címkék

arab átírásos szótár

arab fogalmak

arab irodalmi kislexikon

bibliai fogalmak

Blogroll

egyéb hasznos cucc

egyéb hasznos honlapok

enciklopédiák

források

hindu fogalmak

iszlám fogalmak

kisenci klopédia

MEK - arab

Mek - hindu

Mek - zsidó

online könyvek

szótárak

tanszéki

wiki

Legutóbbi hozzászólások

Friss bejegyzések

Top Posts

Blog Stats

Archívum

Meta