Latin liturgia – őszi kántorböjt 4.
(Ezek Földváry Miklós István A latin liturgia zsidó és római elemei c., 2o11. őszi félévében tartott órájának jegyzetei.)
- Napéjegyelnőségek és napfordulók (ez egy 4. sz.-i római munka, amely először említi a kántoröjtöt)
- 4. zsoltár, Jóel
- a római naptárban is megvannak ezek az ünnepek
- a csillagászati év egyes alkalmai rátelepednek ezekre az ünnepekre
- survival-jelenség: a ténlegesen funkciótlan jelenség kihal; az, amelyik tovább él, kell kapjon valami utólagos magyarázatot
- nyári kántorböjt: pünkösd utáni héten
- a kántorböjtöt lezáró vigiliák lesznek a szentelési napok
- 7 papi fokozat:
1. ostiarius (ajtónálló)
2. exorcista (ördögűző)
3. lector (alacsonyabb rangú olvasmányok)
4. acolitus (kísérő) – gyertyavitel, az ampolnákkal való bánás
5. alszerpap (szubdiakónus) – megérintheti a szent edényeket, közepes rangú olvasmáyok
6. szerpap (diakónus) – olvashatja az evangéliumot, prédikálhat, végezhet szociális munkát
7. áldozópap
Latin liturgia – őszi kántorböjt 2.
(Ezek Földváry Miklós István A latin liturgia zsidó és római elemei c., 2o11. őszi félévében tartott órájának jegyzetei.)
szept. 26.
- valószínűleg az a korábbi zsidó naptár, amelyik Tisrivel kezdődik
- Tisri újhold: zsidó újév, Rós Hasáná
- Tisri 1o: engesztelési ünnep
- a templom pusztulása után böjt és ima, halotti ruhába öltözés, fehér kipa, fogadalmak feloldása, rabszolgaságból való feloldás
- mai zsidó liturgia:
1. tisri 1: újév (2 nap teljes ünnep, utána félünnep) – sófárfújás
2. Tisri 1o: Jóm Kippur – feloldozs elnyerése
3. Tisri 15: Szukkoth, sátoros ünnep, 8. napja a Smini
4. Tisri 23: Simkhat Tórá, utolsó szakasz felolvasása a Tórából, aki felolvassa: A Tan vőlegénye, a rákövetkező szombat a sabbath brésít, ekkor kezdődik újra a Tóra felolvasása
A héber nyelv
A héber nyelv története
Amikor a héber nyelvről beszélünk, akarva-akaratlanul, a kiindulópont a Héber Biblia (az Ószövetség, azaz a Tanakh) nyelve, utóbbit viszont nem ismerjük olyan régről, mint azt szeretnénk. Az első, hosszabb részleteket tartalmazó kéziratok az időszámításunk kezdetét megelőző egy-két évszázadból származnak (holt-tengeri tekercsek), a magánhangzókat is jelző maszoretikus szövegek viszont ezer évvel későbbiek. Figyelembe vehetjük a hellenisztikus korban készült görög Biblia-fordítás (a Septuaginta) átírásaiból kikövetkeztethető ejtési módokat, és más, ókori-középkori kiejtési hagyományokat is (szamaritánus héber, az askenázi és a jemeni kiejtési hagyományok…), mégsem tudjuk, hogyan beszélt Dávid király az i. e. 10. században.
A Biblia legrégibb, legarchaikusabb nyelvezetű szakaszai, például az i. e. II. évezred végére datálható Debora győzelmi éneke (Bírák 5) vagy Mózes éneke 2Mózes 20-ban, kapcsot jelentenek a bibliai héber nyelv és az eddig tárgyalt korai északnyugati-sémi nyelvek között. Sok ősi jellegzetességet megőriztek a több évszázados (a pontos, magánhangzós kiejtés tekintetében: két évezredes) szóbeli hagyományozás ellenére, más jellegzetességek viszont elveszhettek.
A bibliai héber klasszikus időszaka az i. e. 7-6. század, vagyis a babiloni fogságot közvetlenül megelőző korszak. Ebből a korból régészeti leletek is nagyobb számban maradtak fenn. Az 1880-ban felfedezett Siloam-felirat a Gihon-forrásnál épített alagút elkészültéről tudósít Jeruzsálem i. e. 701-es asszír ostroma előtt (v.ö. 2Krónikák 32). Jelentős osztrakon-leletek (cserépre írt levelek) kerültek elő például Szamáriában (Somron, az i. e. 8. századból), Tell-Kaszilában (az i. e. 8. sz. közepéről), Mecad Hasavjahuban (Yavne Yam, az i. e. 7. századból, az egyikben egy paraszt panaszkodik, amiért nem kapta meg a munkabérét, v.ö. 2Mózes 22:25-27, 5Mózes 24:10-13), Aradban (kb. i. e. 600) és Lákhisban (i. e. 597-586.).
A babiloni fogságot követően, a perzsa korszakban kései bibliai héberről beszélhetünk. Az ebben a korban született bibliai művek, például Eszter könyve, Dániel könyve vagy a Krónikák könyvei, perzsa és arámi befolyásról, valamint a nyelv belső fejlődéséről is tanúskodnak, annak ellenére, hogy láthatóan a klasszikus bibliai héber maradt az irodalmi norma. A zsidóság egy jelentős része arámiul beszélt, más területeken viszont a héber maradhatott meg beszélt nyelvként. Nagy Sándor hódításait követően, a hellenisztikus korban, a görög is megjelent a városi zsidóság nyelveként, különösen a diaszpórában, mindenekelőtt az egyiptomi Alexandriában. A kései bibliai héber a nyelve azoknak a műveknek is, amelyek utóbb nem kerültek bele a Héber Bibliába, de ekkoriban, a hellenisztikus vagy a kora-római korban keletkeztek (apokrif / pszeudepigrafikus irodalom, poszt-biblikus / intertestamentális irodalom, valamint az ún. „szektás”, például a Qumran-i közösség által írt művek [ld. holt-tengeri tekercsek]).
Ezzel a fajta funkcionális diglossziával még többször fogunk találkozni: adva van egy korábbi nyelvállapotban született irodalmi alkotás, amely esetleg vallási jelentőséggel is bír, vagy egy „aranykorban” született irodalmi korpusz, és e korszak nyelvezetét még hosszú ideig igyekeznek utánozni. De mivel a beszélt nyelv közben továbbfejlődik, a későbbi korszakokban született művek nyelvezetébe akarva-akaratlanul beszivárog a beszélt nyelvnek – a szerző valódi anyanyelvének – a hatása. Majd elkövetkezik egy pont, amikor az időközben teljesen megváltozott beszélt nyelv lejegyezhető lesz, nem számít írásban stílustalannak, sőt esetleg új irodalmi nyelvvé válik. Mindig érdemes megvizsgálni ennek a törésnek a kiváltó okait: néha a társadalom demokratizálódása, az alacsonyabban iskolázott rétegek hozzáengedése az írásbeliséghez a motiváció, máskor viszont egy új irodalmi műfaj (például a színház) megjelenése.
A héber nyelv története során a nagy váltás az i. sz. 1-2. században következett be, és ekkortól kezdve beszélünk rabbinikus héberről vagy misnai héberről, a kor legjelentősebb rabbinikus műve, a Misna után. A beszélt nyelv, részben arámi hatásra, részben belső fejlődés eredményeképpen, a megelőző évszázadok során jelentősen megváltozott. Sok benne az arámi, a görög, az óperzsa, a latin, az akkád jövevényszó, és a nyelvtani rendszerben is megjelentek újdonságok. Talán az i. sz. 1-2. századi, Róma-ellenes nemzeti mozgalmak tették, talán a szektás irodalomtól való elhatárolódás, de az 1-2. századtól kezdve kimutatható, hogy le is írták a beszélt nyelvet. A Júdeai sivatagban talált, az i. sz. 1. századból származó Réztekercs, valamint a 132-135 közötti Bar Kokhba-felkelés korából a sivatag száraz klímájának köszönhetően szintén fennmaradt levelezés bizonyítja ezt. Szintén a második századtól kezdve születnek a rabbinikus irodalom művei ezen a nyelven, és itt új műfajok megjelenése tette lehetővé azt, hogy le lehessen írni a beszélt nyelvet. Ugyanis az ekkoriban kanonizált bibliai szöveget (az ún. Írásbeli Tant) eredetileg szóban kommentálták, diszkutálták (ez az ún. Szóbeli Tan), vagyis előbbinek a bibliai héber, utóbbinak pedig a beszélt héber volt a nyelvezete, és a rabbinikus irodalom az utóbbiból született meg.
A római kor végére a héber megszűnt beszélt nyelvnek lenni, a világ zsidóságának nagy része arámi nyelven, mások görögül, esetleg latinul beszéltek. A rabbinikus héber második korszakában tehát az arámi egyre nagyobb szerepet játszik, és a szerzőknek sem héber már az anyanyelvük. A héber és az arámi keveredése jellemzi az irodalmat is (Babilóniai Talmud, Jeruzsálemi Talmud, midrások…). A gáoni korszak (az i. sz. I. évezred második fele, amikor a zsidóság nagy többsége és szellemi központjai ismét Babilóniában voltak) vezet át bennünket a középkorba. Ekkorra a zsidók anyanyelve valamely judeo-nyelv lett – amelyekre rövidesen visszatérünk –, de a héber (valamint az arámi) maradt meg a liturgia, az irodalom és a tudomány nyelvének. A középkori héber nagyon heterogén. A rabbinikus művek többségének a stílusa, a talmudi nyelvezet mintájára, erős héber-arámi kétnyelvűséget mutat, gyakori kódváltással. Más művek, akárcsak a költészet nyelve viszont egy tiszta héber kialakítására törekszik, részben a bibliai héber, részben a misnai héber mintájára, részben arab elemeket kölcsönözve vagy tükörfordításokkal élve (például filozófiai vagy tudományos szakkifejezések esetén), részben pedig belső nyelvújítással (különösen a liturgikus költészet, a pijjut-ok esetében).
Élő vagy holt nyelv volt-e a héber a középkorban? Nem volt élő nyelv a szó olyan értelmében, hogy valamely közösség első nyelvként használta volna, és a gyermekek anyanyelvként sajátították volna el. De nem is volt a föld mélyébe temetett holt nyelv: a gyermekek tanulták az iskolákban, a közösség minden tagja használta naponta a vallási életben, sőt állandóan keletkeztek új művek héberül. Ebből kifolyólag állandóan változott, fejlődött. Az új fogalmakra új szavakat kellett kitalálni, és az egyes közösségek anyanyelve rányomta a bélyegét a nyelvprodukcióra: a szókincsre, a kiejtésre, a mondattani jellegzetességekre, és így tovább. A különböző országokban élő zsidó közösségek kiejtési hagyományai különösen eltávolodtak egymástól, részben a helyi nem-zsidó népesség nyelvében megfigyelhető hangtani folyamatok hatására. Az arab országokban élő zsidók kiejtése így megőrizhette (vagy újra létrehozhatta) azokat a torokhangokat, amelyek az európai nyelvekből, és így az európai zsidók kiejtési hagyományaiból is hiányoztak. A jemeni zsidók, a földrajzi elszigeteltségből kifolyólag, nem csupán vallási szempontból, de a kiejtésüket tekintve is nagyon jellegzetes helyi hagyományokat őriztek meg egészen a 20. századig. Az európai askenázi zsidók kiejtésére pedig, amelyben ismét lezajlott többek között egy [ā] > [ō] hangváltozás is, a héber példaszövegek kapcsán látunk majd példát.
A következő éles nyelvtörténeti fordulópontot társadalmi változások hozták meg. A 18. században elkezdődött zsidó felvilágosodás, a haszkala egyik gondolata a Héber Biblia előtérbe helyezése volt, és ezzel egyidejűleg a tiszta bibliai héber nyelv is értékessé vált. A modernizálódni, európai szekuláris kultúrát teremteni vágyó maszkil-ok (’felvilágosítók’) emiatt egy „megtisztított”, a bibliai héberhez közelebb álló, a rabbinikus nyelv arameizmusait nélkülöző hébert akartak teremteni, amelyen újságot és szépirodalmat is kiadhatnak. Mivel viszont a bibliai héber nem alkalmas a modern fogalmak kifejezésére, a héber nyelv más korszakaiból vett kölcsönzésekkel, valamint újításokkal is ki kellett egészíteni egy idő után a bibliai hébert. (Gondoljunk bele, a Biblia fennmaradt szövege, mivel csak meghatározott témákat érintő irodalmi alkotásról van szó, nem fedheti le az ókorban beszélt nyelv minden szavát, kifejezését sem.) A héber nyelvújítás új lendületet kapott a 19. század közepén, amikor a haszkala elérte a cári birodalom nagy létszámú zsidóságát is – addig ugyanis az európai társadalmakba asszimilálódni vágyó zsidók többsége inkább a helyi nyelvet (a franciát, az irodalmi németet, a magyart…) igyekezett elsajátítani. A harmadik lökést pedig a cionizmus adta a 19. század végén, amely a zsidóságot nemzetnek tekintette, és ha nemzet, akkor joga van – az akkori fogalmak szerinti – nemzetállamra, valamint önálló nyelvre. Így a modern vagy izraeli héber megszületését Eliezer ben-Jehuda nevéhez köthetjük, méghozzá a „születés” szót szó szerint értve: az 1882-ben született Itamar nevű fia volt az első személy kétezer év elteltével, akinek ismét héber volt az anyanyelve.
A mai izraeli héber elsősorban a bibliai héberre, másodsorban a misnai (rabbinikus) héberre épül, miközben nagyon sok elemet (főleg szavakat) kölcsönöz más nyelvtörténeti korszakokból, valamint az arabból, az arámiból, a modern európai nyelvekből és a judeo-nyelvekből is, és a belső fejlődés is folytonosan változtatja a nyelvet. A modern héber és a 2500 évvel korábbi bibliai héber között nincs olyan nagy különbség tehát, mint más nyelvek hasonló időbeli távolságban levő változatai között. A különbség talán a 17-18. századi magyar nyelv és a mai magyar nyelv viszonyához hasonlítható.
Összefoglalva, a héber nyelv történetét négy fő korszakra oszthatjuk: a bibliai héberre (amelyen belül megkülönböztetjük az archaikus költemények nyelvét, a klasszikus bibliai hébert, valamint a kései bibliai hébert), a rabbinikus (vagy misnai) héberre (azon belül egy korábbi és egy későbbi szakaszt különböztettünk meg), a középkori héberre és – a 18-19. századi nyelvújítás után – a modern (izraeli) héberre. Az ivrit szót a mai európai nyelvekben a legutóbbira használjuk, habár önmagában héberül csupán annyit jelent ez a szó, hogy „héber”.
A héber nyelv szerkezetéről
A héber nyelv tehát a sémi nyelvek északnyugati ágába tartozik, azon belül is a kánaáni nyelvek csoportjába. Utóbbiakat a kánaáni hangtörvény ([ā] > [ō]) különíti el, amelynek következtében például a nőnem többes számú alak [–āt] végződéséből [–ōt] lett, a qātil participiumból (melléknévi igenévből) pedig qōtel. Egy másik fontos hangeltolódás a Philippi-törvény, amely bizonyos pozíciókban [i]-t hozott létre az [a]-ból.
A sémi nyelvek egyik általános jellegzetessége a torokhangok nagy száma, amely a héberre is jellemző, habár bizonyos torokhangok, akárcsak más mássalhangzók is, összeolvadtak a héber nyelv története során. Viszont a magánhangzó-állomány gazdagodott, a protosémi három magánhangzóhoz képest ([a], [i] és [u]) a héberben megjelenik az [o] (a kánaáni hangtörvény, valamint az [aw] diftongus, azaz kettőshangzó összevonódása révén) és az [e] fonéma is (például az [ai] diftongusból). A klasszikus bibliai héber megkülönböztet több magánhangzó-hosszúságot, valamint félhangzókat és svát (színtelen félhangzót) is (legalábbis a maszoréta szöveg helyesírása szintjén), de ezek a modern héberben éppúgy leegyszerűsödtek, mint ahogy eltűntek a gemináták (a hosszú mássalhangzók) is. A hangsúly általában az utolsó, helyenként az utolsó előtti szótagra esik.
Láttuk már, hogy a héber egy későbbi nyelvállapotot képvisel, mint az ugariti vagy a Tell el-Amarna-i glosszák. Így például lekoptak az esetragok, és az imperfectum végéről az [u] hang. Utóbbi miatt az imperfectum (befejezetlen szemlélet, első közelítésben jövő idő) és a jussivus (felszólító mód) a leggyakrabban egybeesik a bibliai héberben, és csak helyenként válik szét a két alak. Az analógiás hasonulás miatt ez a különbség is megszűnt később, és a modern héberben már nincs jussivus: a jövő idővé vált imperfectum használható felszólító módként is. A modern héberben az imperativusi alakok (parancsoló mód) csak bizonyos igéknél használatosak, a bibliai cohortativus (első személyű felszólítás) pedig rég megszűnt.
Az igealakok jelentése is változott az évezredek során. Míg a klasszikus bibliai héberben a perfectum és az imperfectum inkább folyamatos vagy befejezett igeaspektust jelölt, mintsem igeidőt, addig a kései bibliai hébertől kezdve a perfectum egyre inkább múlt időt, az imperfectum pedig jövő időt fejezett ki, miközben a participium a jelen idő szerepét vette át. Ehhez kapcsolódik a klasszikus bibliai héber egy jellegzetessége, a waw-consecutivum (waw-conversivum) is: a klasszikus bibliai héberben a perfectumot gyakran múlt időként fordíthatjuk, az imperfectumot pedig jövő időként, de ha az ’és’ jelentésű ve / va szócska kerül közvetlenül az ige elé, akkor megváltozik az igealak időbeli jelentése. Az igealakok jelentésének e furcsa megfordulása – amely a bibliai hébert követő korszakokra már nem jellemző – is jelzi, hogy a klasszikus bibliai héber alapvetően nem igeidőt fejezett ki.
Az igetörzsekről szó eset már az ugariti nyelv kapcsán. Héberben hét igetörzset különböztetünk meg, amelyet a középkori arab grammatikusok hatására a pacal (’tenni’) ige potenciális alakjairól neveztek el. A q. t. l. gyökön, egyes szám harmadik személy hímnemű alakokon bemutatva:
Egy adott igegyök a Qal igetörzsben tipikusan a gyök alapjelentését veszi fel. Az n prefixummal jellemzett Niphal igetörzsben vagy a Qal-beli jelentés kerül passzívba, vagy önálló jelentéssel bír az igealak. A Piel sok esetben a Qal-beli jelentésnél intenzívebb jelentéssel bír, sok esetben viszont nem jósolható meg a jelentés. A Hiphil igetörzs jelentése gyakran kauzatív (műveltető), etimológiailag más sémi nyelvek š-kauzativ-jával rokon. A Pual a Piel-ből, míg a Hophal a Hiphil-ből képezett automatikus passzív alak. A Hitpael pedig a legtöbbször kölcsönös vagy visszaható jelentéssel bír, a Biblia utáni héberben pedig néha passzív jelentése is lehet.
Például a l.m.d. gyök jelentése Qal-ban (lāmad) ’tanul’, Piel-ben (limmēd) ’tanít’. A p.t.h. gyök jelentése Qal-ban (pātah) ’kinyit’, Niphal-ban (niptah) ’kinyitva lenni’; más igetörzsekben viszont (a modern héberben) teljesen eltérő jelentést vesz fel: Piel-ben (pittēah) ’fejleszteni’, Pual-ban (puttah) ’fejlesztve lenni’, Hitpael-ban pedig ’fejlődni’ (hitpattēah). A q.d.š. gyök Qal-ban (qādaš) ’szentnek lenni’, Piel-ben (qiddēš) ’megszentelni’, Hitpael-ben (hitqaddēš) ’önmagát megszentelni’, Hiphil-ben (hiqdīš) pedig ’szentté tenni’.
A héber megkülönböztet hímnemet és nőnemet, egyes számot és többes számot. A kettes szám (dualis) [–ājim] végződése csupán lexikalizált (állandósult) szavakban és kifejezésekben fordul elő: számnevekben (šnājim ’kettő’; maatājim ’kétszáz’, a mēā ’száz’ szóból), idővel kapcsolatos kifejezésekben (jōmājim ’két nap’, a jom ’nap’ szóból; paamājim ’kétszer’), páros testrészek esetén (jad ’kéz’, jādājim ’kezek’), a modern héberben páros ruhadarabok esetén (mihnaszājim ’nadrág’), valamint néhány további szóban (Micrājim ’Egyiptom’). Ezen felül, a héberben, akárcsak több más, i. e. I. évezredi (vagy annál későbbi) nyugati sémi nyelvben, megjelenik a főnév határozottságának a jelölése is, a héber esetén a [ha-] határozott névelő formájában. Határozatlan névelő nincs. A jelzőként használt melléknév nem csupán nemben és számban, de határozottság tekintetében is egyezik a főnévvel, míg az állítmányként használt melléknév csak nemben és számban egyezik meg.
A héber, sémi nyelvként, prepozíciókat használ az indoeurópai nyelvekhez hasonló módon, de – mint már említettük – esetet nem vonzanak a héber prepozíciók. Érdekesség továbbá, hogy a prepozíciók ragozhatók, és a magyarhoz hasonló módon a birtokos végződések segítségével fejezi ki azt a nyelv, ha névmáshoz járulna elöljáró:
Ezeknél a birtokos szuffixumoknál, akárcsak a személyragos igealakoknál, a héber – a legtöbb sémi nyelvhez hasonlóan – első személyben nem, de második és harmadik személyben is megkülönbözteti a hímnemet a nőnemtől.
A jelző a jelzett szó után áll szigorúan, a héber nyelv valamennyi korszakában. Kivételt egyedül az egynél nagyobb számnevek jelentenek. A birtokos is követi a birtokot, de a birtokviszony kifejezésének több módja is létezik. A [le-] (’-nak, -nek; felé’) prepozíciónak lehet birtokosi jelentése is (a beszélt nyelvi francia à elöljáróhoz hasonlóan), és ebből fejlődött ki a misnai héber korban a modern héberben is használatos šel, ami az angol of, a német von, a francia de megfelelője. A legjellegzetesebb birtokos szerkezet viszont (más sémi nyelvekhez hasonlóan) az ún. constructus-os szerkezet: a birtok az ún. status constructus-ba kerül, amelyet a birtokos szótári alakja (a status absolutus) követ. A status constructus-t a birtokjellel ellátott magyar főnévhez lehet hasonlítani (például a status absolutus: bajit ’ház’, ebből a status constructus: bét ’háza’), az egész szerkezet szórendje pedig olyan, mintha egy angol of-os birtokos szerkezetből kihagynánk az of-ot: bét David ’Dávid háza’, bét ha-melekh ’a király háza’. Status constructus-ban álló főnév nem hordozhat névelőt, így az egész szerkezet határozottságát a birtokoson álló névelő jelöli.
A status absolutus és a status constructus viszonyát a tōv ’jó’ melléknéven szemléltetjük:
A modern héberben a constructus-os szerkezeteket nem használják produktívan birtokviszony kifejezésére, inkább csak rögzült kifejezések (bét szefer ’iskola’, szó szerint ’a könyv háza’), valamint állandósult szókapcsolatok (Universzitat Tel-Aviv ’Tel Aviv-i Egyetem’; Bét David, ’Dávid Háza’, mint egy intézmény neve) kifejezésére. A más nyelvekben gyakori, de a héberben nem létező produktív szóösszetétel szerepét tölti be ez a szerkezet. Valódi birtokviszony kifejezésére a šel prepozíciót használják (ha-bajit šel David ’Dávidnak a háza’), a választékos írott nyelvben pedig egy redundáns szerkezet is előfordul a korábban már említett birtokos szuffixumok segítségével (bét-o šel David, szó szerint ’az ő háza, [tudniillik], amelyik Dávidé’).
A bibliai héber mondat alapszórendje ige-alany-többi bővítmény (VSO), de nagyon gyakran kerül az alany vagy más bővítmény az ige elé. A modern hébert V2-nyelvként szokás tipologizálni, vagyis az ige mindig a mondat második pozíciójába kerül (akárcsak a németben), függetlenül attól, hogy az első pozíciót az alany vagy más mondatrész tölti-e be. De ez a szabály sem ennyire szigorú.
Végezetül, ejtsünk néhány szót a tárgy jelöléséről, amely az esetrendszer eltűnése következtében új problémákat vet fel. A John loves Mary-típusú szerkezetekben, ha az adott nyelv nem jelzi morfológiailag az alanyt vagy a tárgyat, a szórend szigorú rögzítése segíthet a fatális félreértések elkerülésében (ezt nevezzük a tárgy konfigurációs jelölésének). Tekintve, hogy névmás, élőlény vagy határozott főnévi csoport gyakrabban szerepel alanyi pozícióban, és élettelen tárgy vagy határozatlan főnévi csoport gyakrabban szerepel tárgyi pozícióban, sok nyelv csupán az esetek egy részében jelöli morfológiailag a tárgyat, más esetekben logikailag úgyis kikövetkeztetheti a mondat jelentését a hallgató. Ezt a jelenséget nevezzük differenciális tárgyjelölésnek (differential object marking): az angol vagy a francia csak a névmásokon jelöli a tárgyesetet, a névszókon nem, más nyelvek pedig csak az élők tárgyesetét jelölik, az élettelenekét nem. A héber (a bibliai hébertől kezdve), hasonló okokból fejleszthette ki a maga rendszerét, amely a határozott tárgy elé kiteszi az et prepozíciót, a határozatlan tárgyat viszont jelöletlenül hagyja. A tárgy jelölésének két módja párhuzamba állítható a magyar igék alanyi és tárgyas igeragozásával:
(1a) Katav-ta szefer.
ír\PERF-SG.2.MASC könyv
’Írtál egy könyvet.’
(1b) Katav-ta et ha-szefer.
ír\PERF-SG.2.MASC ACC a-könyv
’Írtad a könyvet.’
A héber írás
A héber írásrendszer a föníciai írásból fejlődött ki, amelynek következtében nem különböztet meg néhány olyan hangot, amelyek a föníciai nyelvben összeolvadtak, de a héberben nem. Az első szentély korában, vagyis a babilóniai fogság előtt, az ún. protohéber ábécével írták a hébert (http://biblical-studies.ca/blog/Archaic-Hebrew-Alphabet.jpg), amelyet a babilóniai fogság után, a perzsa korszaktól kezdve (i. e. 5. század) a szintén föníciai eredetű arámi betűk szorítottak ki. A római korban, párhuzamosan az arámi írással, a protohéber betűk ismét feltűnnek egy-két évszázadra, valószínűleg a nemzeti érzés kifejezésére, de azóta is az arámi írás (az ún. kvadrát betűk) segítségével jegyzik le a hébert. A középkorban elterjedt különböző kézírásos hagyományok közül ma a nyomtatott (http://www.njop.org/jsAlephbet/sound_main.html), valamint az askenázi írott ábécé mellett (http://scheinerman.net/judaism/education/images/cursive-2.GIF), bizonyos kontextusokban használják a szfárádi kézírásból kialakult félkurzív, ún. Rasi-betűtípust is (http://www.stanford.edu/class/hebrew/letters/images/rashihebrew.gif). A héber betűknek számértékük is van, amelyek mennyiségek leírására és betűmisztikára egyaránt alkalmasak, de a mai Izraelben csupán annyi szerepet töltenek be, mint nálunk a római számok.
A hébert jobbról balra írják. A kizárólag magánhangzókat jelző héber ábécé nem különböztet meg kis- és nagybetűket, de a 22 betűből ötnek van ún. szóvégi alakja is. Az i. sz. I. évezred során, a valószínűleg arámi hatásra bekövetkező spirantizáció következtében, hat betűnek volt mind zárhang-, mind réshang-olvasata. A mai izraeli kiejtés ezek közül csupán a bet ([b] vagy [v]), a kaf ([k] vagy [kh]) és a pe ([p] vagy [f]) esetén tesz különbséget a kétféle olvasat között, az askenázi kiejtés megkülönbözteti a tav ([t] vagy [sz]) két olvasatát is, a jemeni zsidók kiejtése pedig a gimel és a dalet esetén is megőrzött különböző kiejtési hagyományokat.
Az i. sz. I évezred végén különböző iskolákban, a maszoréták tevékenysége révén, kialakított segédjelek (punktuáció, vokalizáció) egészíthetik ki a betűket. Ezek a segédjelek jelzik a magánhangzókat, a geminálódást, az említett hat begad-kefat betűnek a réshang vagy zárhang ejtési módját, és bibliai szöveg esetén a hangsúlyt is. Utóbbi szimbólumok egyben a mondat értelmi tagolását és a rituális felolvasási dallamot is jelölik. De ily módon csak a vallási szempontból fontos szövegeket pontozzák ki, továbbá – a modern héberben – a költeményeket, a gyermekkönyveket, néhány márkanevet, valamint néha egy-egy magánhangzójellel oldják fel könyvekben és újságokban az esetleges többértelműséget is.
Az olvasást segítendő, különösen pontozatlan szövegben, néhány betű időnként magánhangzóra utal. Így a vav betű jelölhet, a [v] mellett, [o] vagy [u] hangot is, a jod betű pedig [j], [i] és néha [e] hangot is. A szóvégi magánhangzót a legtöbbször egy néma he betű jelzi. Ezeket az olvasást segítő betűket mater lectionis-oknak nevezzük. Defectiv (haszer, hiányos) írásmódról beszélünk, ha nem jelzi mater lectionis a magánhangzókat, ellenkező esetben pedig plene (male, teljes) írásról. A korai héber feliratok nem tartalmaztak mater lectionis-t, a nyelvtörténet során a számuk egyre nőtt, a kései bibliai héber, különösen pedig a holt-tengeri tekercsek írásmódja erősen plene. Az izraeli héberben a Héber Nyelvi Akadémia (http://hebrew-academy.huji.ac.il/english.html, http://en.wikipedia.org/wiki/Academy_of_the_Hebrew_Language) szabályai határozzák meg a magánhangzók írásmódját.
A héber ábécével kapcsolatban érdemes az alábbi honlapon található példákat megnézni: http://www.omniglot.com/writing/hebrew.htm. Ez az oldal leírja a Tóra-tekercsekben és más, szintén kézzel írt kegytárgyakban található betűformákat: http://www.geocities.com/Athens/9587/alephbet.html. A héber ábécéről a Wikipedián: http://en.wikipedia.org/wiki/Hebrew_alphabet. A 20. század elején írt Jewish Encyclopedia on-line szócikke a héber ábécéről: http://www.jewishencyclopedia.com/view.jsp?artid=1308&letter=A.
A héber gyorsírás, amely 19. századi előzmények után az 1920-as években alakult ki, balról jobbra halad, és jelzi mind a mássalhangzókat, mind a magánhangzókat. Ugyanígy a latin írás elveit követi az 1936-ban egységessé vált héber Braille-írás is (http://homepages.cwi.nl/~dik/english/codes/braille.html#Hebrew). 1968 óta léteznek jelei a héber ábécé betűinek az izraeli jelnyelvben, amely – más jelnyelvekhez hasonlóan – nem a héber nyelv jelelt változata, hanem egy saját belső struktúrával rendelkező, a 20. század első fele óta fejlődő, más nyelvvel és jelnyelvvel nem rokonítható, az Izraelben élő siketek által használt önálló nyelv (http://en.wikipedia.org/wiki/Israeli_Sign_Language, http://www.ethnologue.com/14/show_language.asp_code=ISL).
Az 1990-es években sok különböző héber fontkészlet keletkezett. Jellemző módon, az izraeli használatra készült, hagyományos és modern kinézetű fontkészletek a szabványos izraeli írógépek billentyűzetleosztását követték, és nem tartalmazták a modern héberben nem használatos segédjeleket. Ezzel szemben, a külföldi Biblia-kutatók számára készült fontkészletek tartalmazták a Biblia szövegében található valamennyi segédjelet, és a hagyományos betűformákat az európai klaviatúrához szokott felhasználó igényei szerint osztották le a billentyűzeten. A nem szabványos kódolás lehetetlenné tette a különböző betűkészletek közötti átjárhatóságot. További nehézséget jelentett az, hogy a hébert jobbról balra írják, viszont a szövegen belül a számokat és a beszúrt latin betűs szavakat balról jobbra. Emiatt Izraelben már az 1990-es évek közepén forgalmaztak saját fejlesztésű, többnyelvű (héber, arab, cirill és latin rendszerű), mindkét irányba írni képes szövegszerkesztőket. Az elmúlt években viszont, a szövegszerkesztők fejlődésének és a Unicode elterjedésének köszönhetően egyre kevesebb gondot okoz a szövegszerkesztés (sőt, az e-mailezés és az sms-küldés) héberül.
Midrás Baal Sém Tovról
(mesélte Tatár György órán, aki egy katolikus teológustól hallotta, akinek a nevét elfelejtettem, aki viszont olvasta valahol, de Tatár György nem emlékezett, hol)
Minden igaz, vallásos zsidónak el kell egyszer zarándokolni Jeruzsálembe. Egyszer Baal Sém Tov arra ébredt, hogy megöregedett, és elhatározta, hogy teljesíti vallási kötelességét, mielőtt meghalna, és elindult gyalog – mivel szegény volt – Galíciából Jeruzsálembe. Meg is érkezett az Adria partjára, és keresett egy hajót, ami átviszi a Földközi-tengeren. Mivel azonban nem tudott fizetni, senki nem akarta elvinni. Múltak a napok, hónapok, évek, és Baal Sém Tov még mindig a Földközi-tenger innenső partján dekkolt.
Egy nap végül talált egy hajóskapitányt, aki hajlandó volt Baal Sém Tovot krumplinak álcázva átcsempészni Palesztinába. Baal Sém Tov nagyon megörvendett, és – hogy el ne mulassza a soha vissza nem térő lehetőséget – a kikötőben akart aludni, hogy hajnalban azonnal felszállhasson a hajóra.
Mielőtt elaludt volna, odament hozzá egy még nálánál is öregebb, betegebb zsidó, aki szintén Jeruzsálembe ment. Szó szót követett, és Baal Sém Tov eldicsekedett hihetetlen szerencséjével. Erre az öreg zsidó elkezdte kérlelni, hogy engedje át neki a lehetőséget. Baal Sém Tov – hosszasan töprengve a probléma felett – végül nemet mondott. Ekkor megszólalt egy hang a mennyből:
- Baal Sém Tov, most játszottad el üdvösséged.
- Akkor, Uram, végre érdek nélkül szerethetlek – felelte Baal Sém Tov.
Zsidó vallási lexikon (under construction)
forrás: Neusner, Jacob – Avery-Peck, Alan J.: The Routledge Dictionary of Judaism; Routledge, New York, 2004
Ab – a zsidó év ötödik hónapja (Július-Augusztus); ünnep: Tisha beab (9. nap)
Ab 9 – Tisha beab; a jeruzsálemi templom lerombolásának (BCE 586, CE 7o) gyászünnepe; minden egyéb veszteség miatt ilyenkor gyászolnak; 24 órás böjt, a gyász más szimbólumai: pl. tartózkodás a szexuális érintkezéstől; a Siralmak könyvét olvassák; a zsinagógában ilyenkor a földön ülnek, a gyász jeleként
Adar – a zsidó naptár tizenkettedik hónapja (Február-Március); 29 nap, ha szökőév, 3o nap; Purim, és négy különleges szombat: Sheqalim, Zakhor, Parah, HaHodesh
Adar 7 – Mózes születésének és halálának évfordulója
Adar Sheni – Második Adar; 29 napos szökőhónap a szökőévekben (3, 6, 8, 11, 14, 17, 19);
Afikoman – A maca három darabjának egyike, a középső a széderestén; a maca középső darabját kettébe törik, a nagyobbik darab az afikoman; ezt eszik meg a széder végén;
Aguna – olyan özvegy, aki nem házasdhat újra; mivel válólevelet csak a férfi adhat, a férfi hiányában, vagy képtelenségekor a nő nem házasohat újra;
Aqeda – Izsák megkötözése; Gen21-22; Ros Hasanakor olvassák;
Arba Kosszot – a szédereste négy pohara; az első kiddus, egy a történet végénél; egy az étel utáni hálaadáskor; egy a liturgia végénél; „Ezért mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az Úr, és megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától, megmentelek benneteket a szolgai munkától, és megváltalak benneteket kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel. Népemmé fogadlak titeket, és a ti Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától.” (Ex.6,6-7)
Asara Batlanim: minjan; ld. ott
Haggada – teológia, bibliai exegésis, etika, történet; teológiai és etikai tételek kifejtése;
Örökbefogadás – a talmudi jog nem ismeri el az örökbefogadás tényét, illetve ezáltal nem lesz valaki zsió; mégis a fiúgyerekeket körülmetélik, és a bar micvakor megerősítheti (vagy elutasíthatja)
Szövetség ládája – Ex.25; Dt.1o; A szentek szentjében tarották, benne a két kőtábla, Áron botja, a sivatagban szedett manna;
Egyéb zsidó böjtnapok
- Kis jóm kippur – yōm kipūr qaṭan – יום כפור קטן
- kiszlév, svát, ádár (1-2), niszán, sziván, támuz, áv, elul hónapok újholdjai előtti nap
- ha szombat vagy vasárnap, előrehozzák (mukdám)
- a Szentélyben a bűnökért áldoztak minden újholdkor
Tévét 8
- egyéni böjt, LXX elkészülte
Tévét 9
- egyéni böjt, ekkor halt meg Ezsdrás és Nehémiás
Eszter böjtje – tacanīt ’ester – תענית אסתר
- ádár 13
- napkeltétől napnyugtáig
Elsőszülöttek böjtje – tacanīt bkōrīm – תענית בכורים
- niszán 14, az anyai részről elsőszülöttek
- 1o. csapás
Hétfő-csütörtök-hétfő böjtök – tacanīt šenī – khamīšī – šenī – תענית שני חמשי שני
- ijjár és hesván 2. hetében
Bocsánatkérő böjtök – slīkhōt – סליחות
- elul, az újévet megelőző vasárnaptól kezdve újévig négy nap
Betegségelhárító böjtök
- minden szökőévben tévét, svát és ádár hónapokban, 8 hét alatt csütörtökönként
Zsidó gyásznapok
- Gedaljá böjtje – cōm gedalyā – צום גדליה
- tisri 3
- ha szombatra esik, akkor vasárnap
- Jer.41,1-3, Zak.8,19
- tilos az étkezés és az ital
- Tóra: Ex.32,11-14; 34,1-1o;
- háftárá: Ézs.55,6-56,8
Tévét 1o – caṡarā beṭevet – עסרה בטבת
- 2Kir.25,1 – Jeruzsálem ostroma
- Zak.8,19
- napkeltétől estig
- tilos az étel és az ital
- tóra és háftárá: böjti
Ádár 24
- 57o4. ádár 24 – 1944. márc. 19 – német csapatok bevonulása Magyarországra
Ómerszámlálás – sfīrat hacōmer – ספירת העומר
- niszán 16-tól (pezakh 2. napja)
- esti ima (maariv) keretében kezdik
- Lev.22, 15-16
- az árpa aratásának ideje Izraelben
- az Egyiptomból való szabadulás összekötése a Színáj-hegyi kinyilatkoztatással
- minden örömtől való tartózkodás, nem vesznek új dolgokat, nem vágnak hajat és szakállt, nem házasodnak, tilos a zene és a tánc
- Löhá dodi más dallammal
Sziván 2o – kaf sīwan – כ” סיון
- 1171 – Blois zsidó közösségének mártiriuma
- napkeltétől napnuugtáig, emlékmécses
Támuz 17 – šivcā caṡar betamūz – שבעה עשר בתמוז
- Mózes ekkor törte össze a kőtáblákat
- 586 – az áldozat bemutatásának megszünése
- ekkor kezdődik a három gyászhét
- táhánun: könyörgő ima; Zsolt.6,7-11
A három gyászhét – beyn hamacarīm – בין במצרים
- támuz 17-áv 9
- Sir.1,3
- drejvohen; félgyásznapok
- nincs esküvő, zene, tánc, hajvágás, új dolgok vásárlása, orgonaszó
A kilenc tejes nap – nájn tég
- áv 1-9
- háromnegyed gyász
- áv 1 – Áron halála
- a Jeruzsálemi szentély pusztulása
- nem esznek húst, bort, kivéve szombat
Áv 9 – tišcā be’av – תשעה באב
- gyásznap
- ekkor határozta el az Ö., hogy nem mehetnek be Kánaán földjére; Num.14,1
- ekkor került József Egyiptomba
- 586 – a szentély felgyújtása; 2Kir.25,8-9
- 7o – a 2. szentély felgyújtása
- ekkor foglalták el Bét-Ter várát, a Bar-Kochba-felkelés utolsó menedékét
- ekkor szántatta be Jeruzsálemet Turnus Rufus judeai helytartó
- 1492 – a zsidók kiűzése Spanyolországból
- 1914 – az első világháború kitörése
- 25 órás böjt napnyugtától a csillagok másnapi feljöveteléig
- étkezés, italfogyasztás tilalma, nincs bőrcipő, csak tisztasági mosakodás, tilos a szex
- gyümölcsök és hamuval díszített tojások
- a zsinagógában csak egy gyertya ég, nincs parokhet, fordított székeken ülnek
- Jer. Sir.
- gyászánek – kinot
- se tálit, se tfilin
- Tóra: Dt.4,25-4o
- háftárá: Jer.8,13-9,23
- Jób könyve olvasása
- tisá beáv után a hónap neve menahem áv (vígasztaló)
Egyéb nevezetes zsidó ünnepnapok
- A nap megszentelése – qīdūš hakhamā – קידוש החמה
- minden 28. évben, mert a nap ekkor fejezi be körjáratát, és áll vissza oda, ahonnan a teremtéskor elkezdte
- niszán újholdját követő hét 4. napja, ekkor teremtette az Ö. a napot
- 2oo9. ápr. 8 – 5769. niszán 4.
Az újhold megszentelése – qīdūš levanā –לבנה קידוש
- az új hónap 3-14 napja között, mikor a hold jól látszik, szombat elmúltával
- tisriben csak jóm kippur és ávban csak tisá beáv utána
- molád: a hold megújulás
Tíz bűnbánó nap – caṡeret ymey tšūvā – עשרת ימי תשובה
- a megtérés tíz napja
- tisri 1 – Ros Hasánákor kezdődik, és jóm kippurkor – tisri 1o – ér véget
- beleesik Gedaljá böjtje és a megtérés szombatja
- Ros Hasánákor születik meg a büntető ítélet, az embernek tíz napja van, hogy kijavítsa
- bűnbánó imák – szlihot
- adakozás – cedáká
Az ünnep utáni nap – ’isrū khag - אסו חג
- a 3 zarándokünnep után: tisri 24, niszán 23, sziván 8
- félünnep – hol hamoéd
Fák ünnepe – ṭ’’ū bisvaṭ – ט”ו בשבט
- svát 15
- hét féle izraeli termény fogyasztása: búza, árpa, szőlő, datolya, gránátalma, füge, olajbogyó
Ádár 7 – zayin ’adar – ז” אדר
- Mózes születésének és halálának évfordulója
- a Khevra Kadisa kimegy a temetőbe, és bocsánatot kér a halottaktól
- hadsereg halottainak emléknapja
Susán purim – šūšan pūrīm – דודן פורים
- ádár 15 / 2. ádárban
- Eszter története
Második peszakh – pesakh šenī – פסח שני
- ijjár 14
Az ómerszámlálás 33. napja – la’’g bacōmer – ל”ג בעמר
- ijjár 18
- felfüggesztődnek a gyásszokások
- tanulók ünnepe
- ekkor vágják le a három éves fiúk haját
A három elkülönítő nap – šlōšet ymey hagbalā – שלושת ימי הגבלה
- sziván 3-4-5, sávuót előtti három nap
Áv 15 – khamišā caṡar be’ab – חמשה באב
- imarend-változás
Judaisztika lexikon – A
Ab – a zsidó év ötödik hónapja (Július-Augusztus); ünnep: Tisha beab (9. nap)
Ab kilencedike – Tisa beab; a jeruzsálemi templom lerombolásának (BCE 586, CE 7o) gyászünnepe; minden egyéb veszteség miatt ilyenkor gyászolnak; 24 órás böjt, a gyász más szimbólumai: pl. tartózkodás a szexuális érintkezéstől; a Siralmak könyvét olvassák; a zsinagógában ilyenkor a földön ülnek, a gyász jeleként
Adar – a zsidó naptár tizenkettedik hónapja (Február-Március); 29 nap, ha szökőév, 3o nap; Purim, és négy különleges szombat: Sheqalim, Zakhor, Parah, HaHodesh
Adar 7 – Mózes születésének és halálának évfordulója
Adar Seni – Második Adar; 29 napos szökőhónap a szökőévekben (3, 6, 8, 11, 14, 17, 19);
Afikoman – A maca három darabjának egyike, a középső a széderestén; a maca középső darabját kettébe törik, a nagyobbik darab az afikoman; ezt eszik meg a széder végén;
Aguna – olyan özvegy, aki nem házasdhat újra; mivel válólevelet csak a férfi adhat, a férfi hiányában, vagy képtelenségekor a nő nem házasohat újra;
Aqeda – Izsák megkötözése; Gen21-22; Ros Hasanakor olvassák;
Arba Kosszot – a szédereste négy pohara; az első kiddus, egy a történet végénél; egy az étel utáni hálaadáskor; egy a liturgia végénél; „Ezért mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok az Úr, és megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától, megmentelek benneteket a szolgai munkától, és megváltalak benneteket kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel. Népemmé fogadlak titeket, és a ti Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, aki megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától.” (Ex.6,6-7)
Asara Batlanim – minjan; ld. ott
héber irodalom tételek
Mutassa be szövegrészletből vett példákkal a klasszikus héber költészet legalapvetőbb eszközeit!
- alapvető rendszerező elve az ismétlés (paralelismus membrorum)
- az ismétlések között a kapcsolat nemcsak szinonim lehet, hanem ellentétes is
- az ismétlés néha keretbe foglalja a mondanivalót
- az ismétlés a vers szervező eszköze
Milyen ókori és modern elméleteket ismer az Énekek éneke keletkezéséről és értelmezéséről?
A, Formai elemzés
- töredéke szöveg (mozaikos, apró részletekből tevődik össze)
- drámaként lehet felfogni váltakozó megszólalók
- a férfi szereplőt Salamon királyhoz kötik, a nőit egy vidéki lányhoz, akit Salamon udvarába vitetett
- modern értelmezések:
· népi lakodalmi ünnepségek dalainak gyűjteménye
· párhuzamok a sumér és akkád irodalommal: istenek szent násza kultikus szerep (a sumér szövegek ennél sokkal szókimondóbbak)
B, Taralmi (elvont) elemzés
- a Biblia legszentebb szövege ezzel az értelemváltással lehetett a kánon része
- a nő Izrael, a férfi a Teremtő az ő szerelmüket írja le (ezzel a behelyettesítéssel sok kérdés marad nyitva)
- az ókor végén a zsidó hagyomány igyekszik átértelmezni az örökkévaló antropomorf voltára utaló részleteket
pl. feje = kezdete (10 parancsolat)
haja = Tóra betűi (fekete tinta)
arca, ajka = kinyilatkoztatás
menyasszony: táncoló nő képe (lábától felfelé halad a leírás) folyamatosan sűrűsödnek a leírásban a földrajzi hasonlatok
- keresztény értelmezés:
· behelyettesíti Izraelt az egyházzal az Énekek énekében az nő az egyház, a férfi Krisztus (menyasszony, vőlegény)
· az egyház vágyódik Krisztus után Krisztus működése után szerveződött meg az egyház: talán a második eljövetelre várnak
· lelki szint: egyház, Krisztus
· szellemi szint: lélek – Isten bölcsessége, tudása, misztériuma
Menyasszony és vőlegény alakja az Énekek énekében. A két leírás (5,9-16 és 7,1-6) alapján mutassa be a különféle értelmezések lehetőségeit!
a férfi szereplőt Salamon királyhoz kötik, a nőit egy vidéki lányhoz, akit Salamon udvarába vitetett
a nő Izrael, a férfi a Teremtő
zsidó vallási fogalmak
Tóra: a Tóra Mózes öt könyve (Teremtés, Kivonulás, Leviták, Számok, MásodikTörvénykönyv). A Tóra, vagy más néven a Mózesi könyvek vagy Pentateuchus a Biblia ótestamentumi részének első öt könyve, amelyet a zsidó és a keresztény hagyomány a XVIII. századig, kevés kivételtől eltekintve Mózesnek tulajdonított, s amelyet a konzervatív bibliamagyarázat lényegét tekintve ma is Mózestől származtat. A Mózesi könyveket a zsidók az időszámításunk előtt II. századig egy könyvként kezelték és Tórának (héber: tanítás, törvény) nevezték, amely elnevezés ma is használatos. A Tóra a Héber Biblia részét képezi, de az Izraelita vallás azon belül különleges jelentőséget tulajdonít neki. A Tóra a zsidóság legrégibb írásos emlékeit őrzi és leírja a zsidó nép őstörténetét a világ teremtésétől, Istennel kötött szövetségein keresztül, a Mózes közvetítése által kapott törvényekig. Az időszámításunk kezdete körüli időkben a Tórát technikai okokból öt könyvre osztották és Pentateukhosznak is nevezték (a pente = öt és teukhosz = tekercs, könyv görög szóból).
Tóratekercs: Zsinagógai felolvasás céljára ősrégi alakban kell elkészíteni, az erre külön képesítést szerzett szófér írhatja. Tórapéldányt a megállapított írásszabály szerint kell készíteni. A zsinagógákban őrzött Tórák külseje megegyezik a Jeruzsálemi Tórák külsejével. A keleti népek már régen bőrre írtak, ezt a szokást a zsidók is követték. A Tórát csak fekete tintával szabad írni. A Talmud szerint koromból (vagy inkább olajkoromból) kell a tintát készíteni. A talmudi korban írónáddal írták a Tórát, később madártollal, de nincs tiltva az acéltoll használata sem. A vonalozás a T.-nak elmaradhatatlan része. Az óhéberek csak a benyomott vonalozást ismerték és ez a vonalozás még most is érvényes. A Tórát hasábokra osztják és ilyen hasábokra írják is. A hasábnak nem szabad hosszúnak lenni. Egy sorban kb. 40 —50 betű és minden hasábon 40—50 sor van, de erre nincsenek szabályok. A mostani tóratekercsek nagyobbak, mint amilyenek régen voltak. A Szentkönyv nagyságát és tekintélyét ezzel akarják kifejezni. A lap mérete a feldolgozott bőr nagyságától függ. Egy túl nagy lapra 4—5 hasáb fér el. Nyolc hasábnál többre egy lapot nem szabad használni. A megírt lapokat összevarrják. A varrásra való fonalat a bőrnek erre alkalmas részéből kell sodorni. Fönt és lent egy darabon nem szabad megvarrni, nehogy a legöngyölésnél megsérüljön. Az ókori zsidók és nemzsidók a könyvet tekercsformájúnak ismerték. Az ókori zsidóság nem ismerte a könyv másik alakját, a kódexet. Hogy a Tóra milyen nagy legyen, azt nem szabályozzák. A jeruzsálemi Tóra kb. 45 cm. magas volt. Sokféle írásszabály van. Ha bekarcolják vagy tintacseppen a bőrre, nem szabad a Tórát nyilvános istentiszteletnél használni. A szóférnek Tórából kell lemásolni a betűket. Ha egy betűt elhibázott, ki kell azt vakarni és a helyes betűt kell odaírni. Ha egy szót kihagyott, a sorközbe írja a hibás szójavításokat. A héber szavak elválasztása tilos. A Tóra írója a szükséghez képest meghosszabbítja a betűket, úgy, hogy a sor mindig teljes szóval végződik. Isten nevét még szükség esetén sem szabad kitörölni. A Tóra kisebb szakaszai közt kilenc betűnyi távolságot kell hagyni, hosszabbaknál az új szakaszt új sorban kezdik. A költői részeknél más sorbeosztást alkalmaznak. A szóferek (Tóramásolók) istentiszteleti aktusnak tekintik a Tóra másolását és a legszigorúbb testi és lelki tisztaságra fegyelmezik magukat és naponkint, mielőtt a másolást megkezdik, megfürödnek.
Talmud: A Talmud a posztbiblikus zsidó irodalom legnagyobb és egyértelműen legfontosabb, tematikus rendszerbe foglalt gyűjteménye, a zsidóság enciklopédiája, jogi és vallási alapvetése, szokásjogi gyűjteménye, bibliaértelmezéseinek tárháza. Egyik elnevezése – Jám ha-Talmúd a Talmud tengere – jellemzően utal terjedelmére és hatalmas gazdagságára. Magába foglalja a Misnát és annak magyarázatát, a Gemárát, mely mindkettő az úgynevezett szóbeli Tannak rendszerbe foglalt, összegző, írott változata, azaz nem más, mint az un. írott Tan (a Tóra, Mózes öt könyve) értelmezése körül kialakult Szentírás-magyarázó és a vallási törvényeket (halácha) részleteiben is megállapító hagyomány végleges rögzítése. A Talmud mintegy 800 rabbira, tanítóra hivatkozik név szerint is). A Talmud két változatban maradt fenn, a Talmud Jerusálmi a jeruzsálemi Talmud, a Talmud Bávli a babilóniai Talmud. Külön megjelölés nélkül Talmudon mindig az utóbbi értendő. A Bávli sokkal terjedelmesebb és gazdagabb, a Jerusálmi viszont teljesebb.
monotheizmus: egyistenhit. a zsidó vallás hitvallása, amelyben kinyilvánítja, hogy egy istenben hisz: „Halld Izráel: az Úr a mi Istenünk, az Úr egyedül. És szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És legyenek ezek a szavak, melyeket én parancsolok neked ma, szíveden; és vésd be azokat fiaid elméjébe, és beszélgess róluk: otthonültödben és az úton jártodban, lefektedben és felkeltedben. És kösd azokat jelül a kezedre; legyenek homlokkötőkül szemeid között; és írd fel azokat házad ajtófélfáira és kapuidra.Ígéret földje: Jakovnak / Izraelnek létrás álmában tett ígéret Gen. 28,13-15 És egyszerre az Úr állt előtte és azt mondta: Én vagyok Ábrahámnak, a te atyádnak Istene és Izsák Istene; azt a földet, amelyen te fekszel, neked adom és a te magodnak. És magod olyan lesz, mint a föld pora, és kiterjeszkedel nyugatra és keletre és északra és délre; és megáldatnak benned a föld minden nemzetségei, és a te magodban. És íme én veled vagyok, és megőrizlek téged mindenütt, ahova mégy, és visszahozlak téged erre a földre; mert nem hagylak el téged, míg meg nem tettem, amit mondtam néked.” egyistenhívő vallás még a kereszténység és az iszlám.
tetragrammaton (névtabu): Isten neve négy mássalhangzóból áll (YHWH, jod, he, waw, he), amiről nem tudni, hogy hogy kell kiejteni (a héber szövegből is hiányoznak a magánhangzók). Alá az Adonáj (Úr) szó magánhangzóit írták, hogy amikor olvassák, akkor tudják, hogy a tetragrammaton helyett az Adonájt kell kiolvasni. Helytelen olvasatban ebből lett Károli Jehova-neve (összeolvasta a kettőt). Isten nevét a III. parancsolat értelmében tilos kimondani.
menora: A zsidóság egyik legrégebbi jelképe, a menóra egy hétágú gyertyatartó, amely a Mózes által látott égő csipkebokrot szimbolizálja. Eredetileg a menóra olajlámpás volt, csak sokkal később, a gyertya feltalálása után vált gyertyatartóvá. A menóra nem tévesztendő össze a hanukiahnak (néha chanukiahnak) nevezett nyolc plusz egy ágú gyertyatartóval, mely a makkabeusoknak a szír túlerőn i. e. 165-ban aratott csodálatos győzelmét ünneplő nyolcnapos ünnep jelképe. A hanuka időpontja nem mindig ugyanarra a nyolc napra esik, időpontját a holdnaptárból számítják.
kerub: az angyalok egy fajtája. Ezékiel próféta (Ez.1) úgy írja le őket, mint akinek 6 szárnya, négy kereke és négy arca van: oroszlán, ember, sas, ökör. Isten a temploban a kerubimon (a kerúbokon) trónol, a frigyládán ugyanis látható volt két összeérő szárnyú kerúb.
kohen: pap. A Lévi-törzs ivadéka abból az ágból, amely a Szentélyben való szolgálattétel kiváltságát még Mózestól kapta. A K. ma már nem papi funkcionárius, csak az istentiszteletek keretében élvez még bizonyos elsőbbségeket.
levita: A zsidó hagyományban a léviták a tizenkét zsidó törzs egyike, Lévinek, Jákob fiának utódai. A léviták a többi törzzsel ellentétben nem kaptak saját területet Kánaán elfoglalása után. Speciális vallási és politikai feladataik voltak, amik elsősorban a kohaniták mellett a második templom idején végzett szakrális tevékenységekre terjedtek ki. Ezért cserébe tizedet (az ún. maaszert) kaptak a többi törzstől. A második templom pusztulásával és a rabbinikus judaizmus kialakulása eljelentéktelenítette őket, bár leszármazásukat a judaizmus máig számon tartja. Legfőbb szerepük zsidó istentiszteleteken a kohaniták kezeinek megmosása a papi áldás előtt, és egyes rítusok másképp vonatkoznak rájuk. Szolgálatuk a törvény szerint 30 éves kortól 50-ig terjedt (4Móz 4,3), de a könnyebb szolgálatokat a 4Móz 8,24 szerint 25 éves kortól is végezhették, Dávid pedig már 20 éves koruktól alkalmazta őket (1Krón 23,24). Ezek az évek egyúttal a hadkötelezettség évei is voltak, amely alól azonban a léviták, papi szolgálatuk miatt, mentesültek. A lévita státusz a judaizmusban apai ágon öröklődik, felvenni vagy letenni egyáltalán nem lehet. Betérő nem lehet lévita. Zsidó temetőkben gyakori, hogy a léviták sírját kancsó vagy pohár is jelzi, a második templom idején betöltött feladatukra utalva. A Lévi, Loew, Lővey, Leon és hasonló nevek zsidó származású személyek esetén általában a lévita származásra utalnak. Becslések szerint a mai zsidó populáció 10-12%-a lévita
peszah: „Mikor pedig a ti fiaitok mondandjának néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula.” Mózes II. könyve 12. fejezet 26-27. (Károli Gáspár fordítása) Az elkerülés ünnepe (hág hápeszáh) kifejezés ebből a tórai szakaszból ered, mivel az izraeliek házainak elkerülését a héber szöveg a peszáh szóval fejezi ki . A bibliai tíz csapás (mely Egyiptomot érte) közül az utolsó volt az elsőszülöttek halála, ezt a csapást az izraelieknek nem kellett elszenvedniük, mert házaikat megjelölték egy bárány vérével, így a halál elkerülte fiaikat. A csapás után a fáraó engedélyezte, hogy a rabszolgaként élő zsidók elhagyják az országot. Éppen ezért nevezik a szabadság ünnepének (hág háhérut) is. Az ünnep első napja az Egyiptomból való kivonulásra, utolsó napja pedig a tengeren (Nádas tenger, Jám Szuf) való átkelésre emlékezteti az ünneplő zsidóságot. Ez a két nap az igazi ünnep, a közbenső napok csak félünnepek. A nyolcadik (Izraelben a hetedik) napon megemlékeznek a halottakról is (mázkir), mint minden nagyünnepen. A pészah mindig tavasszal, a természet éledésének idejében köszönt be, ezért is természetes, hogy a tavasz ünnepe (hág hááviv) névvel is illetik. Az ünnep után volt az első termések utáni áldozatok bemutatása a szentélyben. Az ókori Izraelben az ünnep második napján kezdődött az árpa aratása. Ehhez kapcsolódik, hogy az ünnep második napján kezdték el az ómerszámlálást is, mely a hetek ünnepén, sávuotkor ért véget (ekkor ettek először új kenyeret). Úgy számolták a napokat (és heteket), hogy naponta egy-egy kalászt félretettek, s ha hét kalász összegyűlt, kévébe (héberül: ómer) fonták azokat. Amikor a hét kéve összegyűlt, a következő (az ötvenedik) napon tartották az új kenyér ünnepét, ebből alakult ki később a keresztényeknél a pünkösd. A három zsidó zarándokünnep egyike a pészah. Amikor még állt a szentély, Izrael népe Jeruzsálembe vonult és áldozatot mutatott be Istennek. Minden család egy bárányt áldozott, melyet sütve el is fogyasztottak. Ilyenkor a zsinagógákban az ünnep elején (emlékezvén a szabadulásra) hálélt , az ünnep végén (a tengeren való átkelés emlékére) fél hálélt mondanak. Hálélnek nevezik a 113-118. zsoltárok csoportját, a fél hálél mondásakor kimaradnak az örömöt kifejező zsoltárok (115-116.), mert a vízbe fulladt egyiptomiakat is Isten teremtette. A zsidó naptár szerint niszán 15. és niszán 21. között tartják az ünnepet, az Izraelen kívüli zsidóság számára azonban niszán 22-ig tart. Izraelben az ünnep első és hetedik napja a tényleges ünnep (munkaszünettel), a második és nyolcadik nap csak félünnep (hol hámoéd). Ezeken a napokon felolvasást tartanak a Tórából és a háftárából, valamint az imarend is másképpen alakul, mint átlagos napokon. Izraelen kívül ezeket a félünnepeket teljes értékű ünnepként tartják meg. Izraelben az ünnep jelenti a száraz évszak beköszöntét, ez az imarendben is megmutatkozik. A délelőtt esedékes muszáf (jelentése: többlet) imában az esőt kérő részt lecserélik harmatot kérőre. Kedvelt olvasmány különösen a peszahi szombatokon és péntek délutánonként, esetleg a széder-esten az Énekek éneke, amely zsidó címe szerint a Sir hásirim. Ez a költői mű a szerelemről, újjászületésről (bizonyos értelmezés szerint az Isten és népe közötti szerelemről) szól.
hanuka: A hanuka a fények ünnepe egy zsidó ünnep. A Makkabeusoknak a szíriai görögök feletti győzelmére (Kr. e. 165.), a jeruzsálemi szentély megtisztítására és újraavatására, valamint a nyolc napon át égő mécses csodájára emlékezik. Azon zsidó ünnepek közé tartozik, melyek nem a Tórán alapulnak (ilyen még például Purim), abban egyedi, hogy egy hadi eseményt örökít meg a nép emlékezetében. Ezt az ünnepet ismerik leginkább a nem zsidók körében. Az i. e. 2. század közepén a Júdeát kormányzó görög uralkodó, IV. Antiokhosz az eddig vallási önállóságot élvező Júdeában korlátozó intézkedéseket vezetett be, hogy elősegítse a hellenizmus térhódítását. Elhelyezte Zeusz szobrát a szentélybe, megszentségtelenítve azt, és arra kötelezte a zsidókat, hogy a Tóra szigorú tilalmát megszegve boruljanak le a városokban körülhordozott bálványok előtt. Ennek hatására egy Modiin nevű kisvárosban a Hasmoneus családból származó Mátitjáhu felkelést robbantott ki, majd fia, Júda Mákábi vezetésével egy maroknyi zsidó csapat győzelmet aratott a túlerőben lévő szír-görögök felett, megtisztították a szentélyt, és újból felavatták azt. Ennek emlékére nevezték el az ünnepet hanukának, ami héberül „felszentelést” jelent. A hanuka a judaizmusban az egyistenhívő zsidó vallás diadalát ünnepli a hellénizmus szinkretizáló, minden vallást összemosni igyekvő törekvései felett. Chág háorim: a fények ünnepe. Miután a Makkabeusok megtisztították a szentélyt, csupán egy napra elegendő kóser olajat találtak, amellyel meggyújthatták a szent gyertyatartót, a menórát. Új kóser olaj előállítására nyolc napra volt szükség, de ekkor a hagyomány szerint csoda történt: az egy napra elegendő olaj nyolc napon át égett. Ennek emlékére hanuka első napjától kezdve minden este eggyel több gyertyát gyújtanak meg a zsidó családok és olyan helyre teszik őket, ahol hirdethetik az isteni csodát. A gyertyatartót, amelybe a gyertyákat helyezik, hanukiának hívják. Ez az ünnep a téli estéken különösen meghitt és sok vidámsággal teli. A gyerekek trenderlivel (hanukai pörgettyű) játszanak, olajban sült finomságokat kapnak és hanukai dalokat énekelnek, a nők pedig Hannára és hét fiára emlékeznek, akik inkább a mártírhalált választották, mintsem hogy megszegjék Isten törvényét és leboruljanak az idegen istenek előtt. A középkortól kezdve ezen az ünnepen ajándékot is kapnak a zsidó gyerekek, mert a karácsonyt megünneplő keresztényekkel szemben rossz érzés lenne nekik, ha ők nem lennének megajándékozva. Korunkban előfordul, hogy hanuka minden napján ajándékkal kedveskednek a gyermekeknek, ezzel is erősebbé téve a vallási hovatartozás érzését.
jiddis: A jiddis a germán nyelvek nyugati ágába tartozó nyelv, eredetileg az askenázi (= német) zsidóság nagyrészének anyanyelve volt, amely felnémet származéknyelveként alakult ki német nyelvterületen a középkor folyamán. Ez a felnémet jellegű nyelv tartalmaz héber-arámi és ófrancia elemeket is. Egyes régiókban szláv elemek is belekerültek a jiddisbe, természetesen, ahol szláv nyelvi környezetben élt a jiddis, ott a nyelvtani szerkezetekre is hatással volt. Hosszú időn keresztül egyfajta „elrontott” német nyelvváltozatnak, zsargonnak nyilvánították. Terjedését a kereskedelem, ipar nagyban elősegítette, s később az üldöztetések elől menekülők által jutott el Magyarországra is. A jiddis a német zsidóság nagy részének anyanyelve volt. A német zsidók, nyelvük tanúsága szerint, elsősorban a Rajnán túli (galloromán) területekről telepedtek át a mai Németország délnyugati részébe, ahol elsősorban a nagyobb városokban éltek. A 10. század folyamán a német telepesekkel, elsősorban kereskedőkkel és iparosokkal együtt már a Németországgal keleten határos területeken, így az Elba és a Moldva mentén is megjelentek, sőt a 15. századra már Észak-Itáliában, különösen Lombardiában is elterjedtek. A keresztes háborúkkal kapcsolatban kitört nyugat- és közép-európai zsidóüldözések elől a német zsidóság nagy tömegei kerestek védelmet a szláv országokban, így a 13. században Lengyelországban és Litvániában, de Morvaországon keresztül Magyarországon is. Ez a keletre húzódás, az európai pogromokkal párhuzamosan egészen a 17. század elejéig tartott, természetesen a különböző korokban különböző intenzitással. Az askenázi zsidóság sorsának alakulása nyelvének fejlődésén is mély nyomokat hagyott. A liturgia nyelveként mindvégig őrzött és ápolt héber-arámi rétegre a galloromán nyelvterületen számos ófrancia elem rakódott, majd a németországi nyelvi asszimiláció során kialakult jiddis a szláv népek körében a nyelvi élet valamennyi síkján erős szláv hatás alá került. Az újkori zsidóüldözések, másrészt a gazdasági válságok nyomására a jiddis nyelvű zsidóság tengerentúl is elterjedt, különösen az Amerikai Egyesült Államokban. A 19. század vége óta a jiddis kultúra súlypontja egyre jobban az amerikai kontinensre tevődött át, bár hagyományos európai centrumai is megvannak, elsősorban a volt Szovjetunióban (Moszkva, Kijev, Lviv (Lemberg), Odessza (Odessza), Minszk, Vilnius, Munkács stb.), Lengyelországban (Varsó, Boroszló stb.), Romániában (Bukarest, Csernovic) és Csehországban (Prága, Brünn). A Szovjetunióban 1934-ben az orosz konföderáció távol-keleti részén, Délkelet-Szibéria és Mandzsúria határán létrejött a Birobidzsáni Zsidó autonóm terület (mintegy 100 ezer lakossal), amelynek az orosz mellett második hivatalos nyelve a jiddis. A 19–20. század fordulóján a lengyel és orosz területen sűrűsödő pogromok elől a jiddis nyelvű zsidók tömegesen telepedtek tengerentúli országokba, főként Amerikába, ahol a holokauszt után az Egyesült Államokban (New York, Chicago, Philadelphia, Los Angeles, Boston, Detroit, Cincinnati) ma a világ zsidóságának több mint a fele él, de igen sokan laknak Kanada, Mexikó és Dél-Amerika (főleg Argentína) városaiban; jiddis nyelvű ortodox közösségek Izraelben is vannak. Az 1930-as évek végén 11 millió ember beszélte a jiddist, messze a legtöbben, 8 millióan Európában, ezeknek is fele Közép-Európában: 3,3 millióan a Szovjetunióban, 800 ezren Romániában, 250 ezren Magyarországon, 180 ezren Litvániában, a másik fele pedig Angliában, Franciaországban, Németországban, Belgiumban és Svájcban. A „határokat átlépő” jiddis kultúra különösképpen virágzott Közép-Európában a két világháború között. Nem hivatalos fővárosának számított az akkor Lengyelországhoz tartozott Vilna, a mai litván főváros Vilnius, ahol 1700 jiddis nyelvű kiadvány jelent meg, s ahol Kelet-Európa legnagyobb jiddis könyvtára működött. Ugyanezen idő alatt az egykori Szovjetunióban több mint 7 és fél ezer könyvet és brosúrát jelentettek meg jiddis nyelven. A náci népirtás és a kommunista elnyomás azonban egy elszórt kisebbség kihalásra ítélt nyelvének szerepére kárhoztatta a jiddist. A világháború és a szovjet korszak pusztítására jellemző, hogy a híres vilniusi könyvtárból a nácik és a szovjetek 20 ezer ritka könyvet loptak el a 600 éves jiddis kultúráról, s további 80 ezer könyvet adtak el papírhulladékként papírgyáraknak. A jiddis nyelvű zsidóság törzsét képező nyugati ág nyelvileg részben asszimilálódott, részben a II. világháborúban a zsidóüldözéseknek esett áldozatul, amelyek során számos jiddis anyanyelvű ember halt meg. Számuk napjainkban 2-3 millió körül mozog, de az elvilágiasodás következtében Kelet-Európában egyre jobban kiszorul a használatból.
haszidizmus: A haszidok egy 18. század közepe táján születő jámbor zsidó mozgalom hívei. Maga a haszid elnevezés a heszed (jámborság, kegyelem, hű szeretet) héber szóból származik. A mozgalom szülőatyja Baál Sém Tóv. A haszidok vallásos életének a középpontjában az emberi boldogság áll. A Podóliából, Ukrajnából, Galíciából, pontosabban a Keleti-Kárpátok hegyei közül, a Hucul-földnek mondott területről terjedt el. A mindenütt és mindenben jelenlévő Isten önfeledt imádatát hirdetik. Az 1868-ban ortodox és neológ irányzatra szétváló zsidóságon belül az ortodoxiába simult bele. Vallásos életük középpontjában a rebbe, a caddik, a csodarabbi áll, akihez százával zarándokolnak a hívek, hogy lelki bajaikra gyógyírt, anyagi gondjaikra bölcs tanácsokat kapjanak. A rebbék nemcsak vallási kérdésekben, de a mindennapi élet perpatvaraiban is döntőbírók. Haszid öltözködés: A haszidokat viseletük alapján könnyen fel lehet ismerni. Sötét selyemkaftánt, prémkalapot, lábukon fehér harisnyát, fekete lakkcipőt hordanak. A hosszú pajesz, és szakáll magától értetődő. A haszidok magyarországi közösségei főként Kárpátalján, a Tisza mentén, a Zemplénben voltak. Jellemzően bor- és terménykereskedelemből, favágásból, fuvarozásból, cipészetből, de gyakran koldulásból éltek. Manapság Izraelben és New York-ban élnek a legnagyobb létszámban.
Egyéb nevezetes napok, böjt, gyásznapok
Egyéb emléknapok, nevezetes napok
1. A nap megszentelése – kidus háhámá – קידוש החמה
- minden 28. évben niszán újholdját követően a 4. napon, ezen a napon teremtetett a Tóra
2. A Hold megszentelése – kidus leváná – קידוש לבנה
- a hónap 3. és 14 napja között, amikor a Hold jól látható
3. Tíz bűnbánó nap: ászeret jemé tsuvá – עשרת יםי תשובה
- a megtérés tíz napja
- az új évvel kezdik, és az engesztelés napjával ér véget
- magába foglalja Gedaljá böjtjét és a megtérés szombatját
-
4. Ünnep utáni nap – iszru hág – אסרו חג
- a három zarándokünnepet (sálos regalim) követő nap
- békeáldozatok
5. Fák újéve – tu bisáv – ט”ו בשבט
- svát 15
- a Kneszet születésnapja, ekkor kezdődött 1949-ben az első ülésszak
6. Ádár hónap 7 – zájin ádár – ז” אדר
- Mózes születésének és halálának emléknapja
7. Susáni purim – שושן פורים
- Szúzai zsidóság örömünnepe – ld. Eszt.9,18
8. Második pészach – pészah seni – פסח שני
- ijár 14
9. Az ómerszámlálás 33. napja: lág báomer – ל”ג בעוצר
- ijár 18
- felfüggesztésre kerülnek a gyász-szokások
- a tanulók ünnepe
10. Három elkülönítő nap: sloset jemé hágbálá – שלושת ימי הגבלה
- sávuót előtti három nap, sziván 3-5
11. Áb 14 – tu beáv – ט”ו באב
- II-III. sz ünnep, csak az imarendben való változás
Gyásznapok, böjt
1. Gedaljá böjtje – com Gedaljá –
- tisri3
- Gedaljá helytartó emlékére (586-582)
2. Tévét1o – ászárá betévét –
- a soá áldozataira emlékeznek
3. Holokauszt áldozatainak emléknapja MO-n –
- ápr. 16
4. Az ómerszámlálás napjai – szfirát háomer –
- niszán16
- pészahtól sávuótig
- 3móz.22,15-16
- Rabbi Akiba 24.ooo tanítványát megölték a Bar Kochba felkelésben
5. Sziván 2o – káf sziván –
- 1171. máj 26 – Blois zsidóságának mártíromsága
6. Tamuz 17 – sivá ászár betammuz –
- Mózes ekkor törte össze a kőtáblákat
7. Három gyászhét – bén hámecárim –
- tamuz 17- áv 9
- 7o –ben a római légiók ekkor törnek be Jeruzsálembe
8. A kilenc nap – nájntég
- áv1-9
- Jeruzsálemi szentély pusztulására
9. Áv9 – tisá beáv –
- ezen a napon gyújtották fel az első szentélyt 586-ban
10. Kis jom kippur
- kiszlév, svát, ádár, niszán, sziván, tamuz, áv, és elul hónapok ros hodesei előtti nap
- étkezés és italfogyasztás tilalma
11. Eszter böjtje
- purimot megelőző napon
12. Elsőszülöttek böjtje
- pészah előtt
13. Hétfő-csütörtök-hétfő böjtök
- bét-hé-bét – beháb böjt
- ezek a kegyelem napjai, ezét kell ekkor böjtölni
14. Bocsánatkérő böjtök – szlihot – סליחות
- az újévet megelőző vasárnaptól újévig
- étkezés és italfogyasztás tilalma
- hajnali imák – szlihot
15. Betegségelhárító böjtök
- minden szökőévben szokás
Egyéb zsidó ünnepek
Egyéb ünnepek
1. A Tóra ünnepe – שמחת תורה
- smini aceret, tehát a szukkotot követő nap után, tisri23
- - a Tóra örömünnepe
- IX. sz-tól kezdve
- hetiszakaszok: szidrá
- a szimhat tóra napján érnek az olvasás végére
- az összes Tóra-tekercset kiveszik, énekelve hétszer körbeviszik
- 3 Tótatekercsből olvasnak (lejnolnak)
- háftárá: Jehos.1,1-18
- Tóra befejezésének olvasója: Tóra vőlegénye; a kezdet olvasója: a kezdet vőlegénye; a Tóra a menyasszony
- ekkor minden férfi áliját kap, sőt, a fiúkat is felhívják egy felnőtt kíséretében
2. Hanuka – חנוכה
- kiszlév25-tévét2/3, 8 napon át
- fények ünnepe: hág háurim
- IV. Antiokhosz Szeleukhosz alatt betiltották a körülmetélést, a szombatot, a Tóra tanulását (cél a görög kultúra elterjesztése, hellenizálás), 167-ben Modiinben felkelés, vezetője Mátitjánu (Hasmoneus), halála után fia, Júda Makábi vezetésével 164-ben Júda nagyrészét visszafoglalták, megtisztították a szentélyt és újra felavatták (hanukát hábájit)
- mécsesek: az elnyomás sötétségéből a szabadság világosságába
- nyolc napon át égett az olaj
- az ünnep minden napján olajmécsest gyújtanak – hanukijá
- két tórából, a másodikból a pusztai szentély felavatását
- háftárá: Yeh.2,14-4,7 – látomás a gyertyatartóról (menora)
3. Az áldozatok és hősiesség napja – jom hásoá vehagvurá – יןם השואה והגברה
- soá: katasztrófa
- a varsói gettó felkelésének emléknapja; 1943. ápr.19 / 57o3. niszán 14
- niszán 27
4. Izrael hősi halottainak emléknapja – jom házikáron lehálélé mááráhot Jiszráél – יום הזיכרון לחללי םערכות ישראל
- ijár 4 Gus-Ecjon kibucok hősi halottjainak emlékére
5. A függetlenség napja – jom háácmáut – יום העצמאות
- ijár 5 – David ben Gurion, 1948. máj. 14
6. Jeruzsálem napja – jom jerusalaim – יום ירושךים
- ijár28 – 1967. jún. 7 – Jeruzsálem
Bibliai ünnepek
Oláh János:Judaisztika. Bookart, Budapest, 2oo5
Bibliai ünnepek
1. Jubileumi év: jovél – יובל
- 3Móz.25, 8-19
- nevét a kosról kapta, mert a kos szarvából készült kürt, a sófár hangja hirdette annak idején a szabadságot, az ötven évvel ezelőtti állapotok visszaállítását
- ma már nincs érvényben a jóvél
2. Elengedés éve – smitá – שמטה
- 3Móz.25,3-7, 5Móz.15,1-2
- hetedik év munkaszünet, szombatév
- a föld megművelésének tilalma, a magától nőtt vetés gazdátlannak nyilvánítása, az adósságok elengedése
- mindenki azonos jogokkal rendelkezik, nem kell jótékonykodni és jótékonyságot elfogadni
- a hatodik év utolsó napján (elul 29) minden kölcsön elévül
- minden zsidót fel kell szabadítani
- a banki élet beindulásával ezt úgy kerülték meg, hogy csak magánszemélyre vonatkozott a kölcsön elengedésének törvénye, de azt átruházták a bíróságra, így behajtható maradt
- jelenleg főleg a kibucokban tartják be
3. Újhold napja: rós hódes ראש חודש
- hónap feje
- ha harminc napos a hónap, két ünnepnap (két fejű)
- bibliai időkben sófárfújással
- az újholddal a zsinagógában az előimádkozó a megelőző szombaton hirdeti ki, Tórával a kezében, a közönség felé fordulva
- az újhold megújulásának a napján az újhold köszöntése előtt a zsinagógában bejelentik a Hold megújulását (molád)
- az újhold napját rendesen kis jom kippur (kátán), majd a hónap közepén a Hold megszentelése (kidus leváná)
- a hnap első napján áldozat-2Krón.2,3
- a hagyomány szerint sziván újholdkor érkeztek a zsidók a Színájhoz, niszán újholdkor pedig felállították a pusztai szentélyt (miskán)
- ádártábla: ádár újholdjának előestéjén; Ádár érkeztével sokasodik az öröm
- újhold napján nem szabad böjtölni
- háftárá: a Tóra után felolvasott prófétai szakasz
4. Nyugalom napja: sabbat – שבת
- péntek naplementétől szombaton a csillagok feljövetelétig
- 2Móz.2o,9-1o, 5Móz.5,12
- Misna 39 alapmunka (ávot melahot); a Talmud és a Háláhá rendszerzi, részletekbe menően magyarázza – rabbinikus tilalmak (midrábbánán)
- ezek azk a tevékenységek, amelyek a pusztai szentély felállításánál szükségesek (???)
- munka: meláhá
- létrehozás vagy előmozdítás, be- és kihordás, megjelölés betűkkel vagy jelekkel, vetés, sütés, mosás, írás, építés, tűzgyújtás, nyírás
- a származtatott munkák is tilosak
- vannak olyan dolgok, amiket szombaton nem érinthetünk – mükce – ceruza, olló, pénz
- könnyítés: tárgyak cipelés 12oo m a lakóhelyen, de a lakóhely fogalmát ki lehet terjeszteni
- meg lehet szegni, ha életmentésről van szó (pikuáh nefes) – a Tóra törvényei arra valók, hogy az ember éljen általuk és ne haljon meg miattuk
- már pénteken fel kel rá készülni
- a szombatot királynőnek személyesítette meg
- ki kell takarítani, meg kell fürödni (mikve), ünneplő ruhát kell ölteni, asztalt kell teríteni, oda kell készíteni minden szükségeset, hogy szombaton ne végezzünk semmiféle munkát
- pénteken a Talmud szerint el kell olvasni kétszer a Tra szombatra, a zsinagógai felolvasásra kijellöt szakaszát, és annak arám nyelvű fordítását (Targum), továbbá szokás az énekek énekét is olvasni
- fehér abrosz (manna), a fehér különben is a tisztaság szimbóluma; szombati kalács – bárhesz vagy hálá; fonott kelt tészta, kalácsszerűség, amelynek finomabb a tésztája, mint a hétköznapi kenyérnek
- két bárhesz – szombaton dupla adag manna hullott; ezt leterítik hímzett takaróval
- sótartó, mert a bárheszt meg kell sózni, mielőtt ennénk belőle – a só az állandóság, romlatlanság szimbóluma, a Szentélyben az áldozatot nem volt szabad só nélkül bemutatni 3Móz.2,13
- bor és mindenki számára egy pohár, ami az áldáshoz és imához (kidus) szükséges; a bor mindig az ünnepek itala, a jókedv és az öröm szimbóluma
- gyertyák: legalább kettő a sabbat bejövetele előtt, a naplemente előtt 18 perccel
- „a gyertyák a szombat örömei” – Rámbám, a háziasszony tiszte
- a gyújtás előtt egy odakészített perselybe adományt tesznek (cedáká)
- ezutén mindenki a zsinaggába,ahol megtörténik a hivatalos szombatfogadás
- férfiak: 92. zsolt. és a szombatot köszöntő dal után jön be (Lehá dodi); ezután a köszöntés a sabbat salóm!
- az esti ima (maariv) után a hazatérőket két angyal kiíséri el; szokás énekelni a jó angyal és a háziasszony tiszteletére
- az éneklés után áldás a gyermekekre, majd a kohanita áldás, ezután a szombat megszentelése (kidus), ezután áldás a borra,majd kézmosás (közben áldás), ami után már nem beszélnek, megáldja a bárheszt, mielőtt kissé bevágta, amit a családtagok megisznak és megesznek
- ezután evészet – hús és hal, majd áldás
- a szombat délelőtt a férfiak a zsinagógában töltik
- a Tóra 4 hetiszakaszra oszlik
- imák: reggeli (sáhárit), plussz ima (muszáf)
- a nők a Cenerenét olvassák (népszerű magyarázat a Tóra hetiszakaszaihoz)
- étkezés, pihenés, tanulás
- az esti ima később kezdődik, hogy hozzátegyenek a szombathoz
- hávdálá: a szombat búcsúzása; elválasztják a szentet a profántól; szükséges hozzá bor, pohár, illatos fűszerek, havdalagyertya
- nevezetes szombatok:
- 1. újhold szombatja – sábát ros hodes – azon szombatok amelyek egybeesnek az újholddal, ilyenkor más Tórát is olvasnak; Jes.66,23
- 2. újhold előtti szombat – sabbat mahar hodes – ha az újhold vasárnapra esik; háftárá I.Sám 2o,18-42
- 3. megtérés szombatja – sábát suva – rós hasáná és jom kippur közötti szombat, amelyik beleesik a tíz bűnbánó napba (ászeret jemé tsuvá)
- háftárá: Hósea14,2-3 (Suvá Jiszráél); a rabbi ilyenkor beszédet tart a megtérésről
- 4. félünnep szombatok – sábát hol hamoéd – amikor a szukkoth vagy pészah félünnepi napjai szombatra esnek; Szukkot – két Tórát veszünk ki a frigyszekrényből, az elsőből 2Móz.33,12-34,26; második Tórából az aznapra vonatkozó áldozatbemutatásokat (attól függően, hogy hányadik ünnepi napra esik a sabbat)
- háftárá: Jehezkél38,18-39,16; itt olvassuk a Prédikátor könyvét is;
- Pészah – két Tra: az elsőből 2Móz.33,12-34,26; a másodikból pészacháldozat – 4Móz.28,19-25
- háftárá: Jehezkél36,37-37,14 (a próféta látomásai)
- Énekek énekéből 8 fejezet
- 5. újrakezdés szombatja – sábár beresit – smini áceret utáni első szombat neve, amelyen újrakezdődik a Tóra felolvasása
- az első a teremtéstől Noéig
- háftárá: Jes.425-43,1o
- délutánonként szombati zsoltárok, melyek egész nagyszombatig tartanak (sabbat hagádol)
- 6. hanuká szombatja – sabbat hanuká – két Tórából; az elsőből a soros hetiszakasz, a másodikból a pusztai szentély felavatását (4Móz.7,1-12)
- háftárá: Zeh.4,6 – látomás a fényről, lámpásról, újjászületésről
- ha másik sabbat is beleesik: második Tóra pusztai szentély felavatása; háftárá: jeruzs. szentély felavatása (1Kir.7,4o-5o)
- 8. ének szombatja – sábát sirá – Mózes diadaléneke – 2Móz.15,18
- háftárá: Debóra éneke; bír.4,4-5,31
- 9. sekelek szombatja – sabbat skalim – ezzel kezdődik az a négy szombat, amelyikből kettő megelőzi, kettő követi a purimot (arba parasijot)
- az ádár hnap újholdját megelőzi, vagy egybeesik
- két sékel adó beszolgáltatásáról – 2Móz.3o,11-16
- háftárá: 2Kir.11,17-12,17 – Jóás adománygyűjtése az újjáépítésre
- 1o. emlékezés szombatja – sábát záhor – a purimot közvetlenül megelőző szombat; második Tórából: 5Móz.25,17-19; emlékezz meg arról, amit Amálék tett veled
- háftárá: 1sám15,1-34, amikor Saul nem öli meg a legyőzött amálekita uralkodót, és Sámuel bepistul; ezt a nők is kötelesek meghallgatni, mert az amalekiták gonoszságára való emlékezés a cselekvő parancsolatok közé tartozik (micvot ászé), ellentétben az időhöz kötött parancsolatokkal (micvot sehazman grama)
- 11. tehén szombatja – sábát párá – Második Tórából olyan mondatok, amelyek oluyan megtisztulásra vonatkoznak, amelyeket csak a vörös tehén hamva tisztíthat meg4móz.19,1-22
- háftárá: Jeh.36,16-38 – visszatérés és megtisztulás; új szív és új élet;
- 12. hónap szombatja – sábát hahódes – niszánt megelőző, vagy az újholddal egybeeső; harmadik Tórából pészavhra vonakoz szakasz – 2móz.12,1-2o; pészachi áldozat, az ünnep előkészítése, ehető és nem ehető, tiltott (hámec) ételek
- háftárá: Jeh.45,16-46,18 – az új szentélyről
- 13. nagyszombat – sabbat hagadol – pészachot megelőző; ekkor kezdődtek az gyiptomi kivonulás csodái
- háftárá: Mal.3,4-24
- szokás ilyenkor pészachi haggádát olvasni
- 14. látomás szombatja – sábát házon – áv9-et előzi meg, utolsó az ún. 3 feddő szombat közül
- háftárá: jes.1,1-27
- ekkor szokás, hogy nem öltünk szombati ruhát, nem iszunk a hávdálánál bort, a frigyszekrény függönyét, az előimádkozói és a Tóra-felolvasó asztal takaróját fehérre vagy dísztelenre cseréljük
- 15. vigasztalás szombatja – sabat nahamu – av9-et (tiá beáv) követő szombat; ekkor kezdődik a hét vigasztaló szombat
- háftárá: jes.4o,1-26, Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet
5. Újév napja: ros hasana –
- az év feje
- tisri 1,2
- rós hasánákor minden élőlény elvonul az Ö. előtt (ítélkezés napja – jóm hádin)
- harsogás napja: sófár megfújása Izsák megközöttségének emlékére
- az ünnep alatt 1oo+1oo sófárhangot kell meghallgatni
- eltakarás napja – rós hákeszen, ugyanis mindig egybeesik az újholddal
- emlékezés napja – jóm hazikaron, mert az Ö. mindenkiről megemlékezik ezen a napon
- jom hara olám – a világ születésének napja
- a második szentély idejében ettől a naptól kezdték bemutatni az áldozatokat, Ezra ekkor olvasta fel a törvényt és újította meg a szövetséget (Neh.8,12)
- szokások: újévi üdvözletek, fogadalmak feloldása, adománok adása, kimenetel a cedákák sírjához, halotti köntös (kitli – nős férfiak); a zsinagógában fehér takarók (áron hakódes – frigyszekrény, takaró fggöny – párohet, Tóra-köpeny – möil, Tóraolvasó asztal – sulhán)
- újévi bőséges estebéd, kerek bárhesz, most mézbe mártják, gránátalma, mert 613 magja van, mint parancsolatok
- Tóra: Izsák születése és megkötözése, háftárá: Sámuel szletése (1ám.1,1.2,1o), második napon Jirm.31,2-2o – megemlékezés és könyörület
- jókívánság: Jó évre legyetek beírva és bepecsételve! – Lesana tova tikatévu vetehatemu!
- Rós hasáná első napjának délutánján nem szokás lepihenni, hanem Tórát olvasni, nehogy elaludjuk a szerencsénket
6. Engesztelés napja: jom kippur –
- engesztelő nap
- sabbat sabbaton
- jom hakados – szent nap – ekkor dönt az Ö. minden halandó felől
- ekkor kötelesség böjtölni
- a főpap csak ezen a napon mehetett be a szentek szentjébe
- pecsételés napja – jóm hatima, mert a ros hasáná apjaiban hozott ítéletet megpecsételi az .
- hosszú nap – jom áron, mert még ráadás imát is kell mondani
- ekkor jött le Mózes a kőtáblákkal
- kápárá: megtisztulás, bűnből való mentesség, megszabadulás; korán reggel, férfiak: fehér kakas, nők: fehér tyúk; megforgatják 3x, és erre a célra előkészített szöveget mondanak;
- a délutáni ima előtt szokás fürdőbe menni (mikve)
- ígéretek feloldása 3 tanú előtt: bét din
- a délutáni (minhá) imában bűnvallás
- két gyertya: élők és halottak
- szombati tilalmak, plusz: enni és inni, tisztálkodni, testápolószerek, bőrből készült lábbeli, házasélet tilalma
- Kol-nidré (minden fogadalom)
- Tóra: 3móz.17,1-34 – jom kippuri szolgálatról
- háftárá: Jes.57,14-58,14 – üres és tartalmatlan böjtölés
- halottakról való emlékezés: mázkir
- muszáf ima (toldalék): a főpap szentélybeli szolgálatáról szóló rész is
- utolsó, rendhagyó ima (neilá – kapuk bezárása), amelyet a rabbi mond el, ezalatt nyitva marad a frigyszekrény
7. Sátrak ünnepe: szukkot –
- tisri15-től kezdve 7 nap
- sátrak ünnepe
- első két nap ünnep, többi félünnep
- hetedik nap: hosáná rábbá
- a pusztai vándorlás emlékére
- egyike a három zarándokünnepnek
- betakarítás ünnepe: hág haaszif
- az első szentély felavatása 96o k.
- vízmerítés ünnepe, mert ekkor mond ítéletet az Ö. az esővíz felett
- ekkor felolvasták a népnek az egész Tórát
- a pészach és a szukkot pontosan felezik az évet
- sátorban lakás hét napon át (szuká), termények: búza, árpa, datolya, olajbogyó, füge, szőlő
- kabbalista vendégek: Ábrahám, iZsák, Jákób, József, Mózes, Áron, Dávid
- ünnepi csokor: etrog-citromág, pálmaág-luláv, sűrűlombú fa(mirtusz)-hádász, fűzfa-árává; árbáát haminim – luláv-csokor, ezt kell lengetni 6 irányba; a luláv és az élet héber számértéke egyaránt 68
- Prédikátor könyvének felolvasása
- hosáná rábbá: az ítélet utolsó napja
- minden fehér a zsinagógában
- reggel fürdő, kitli
- körmenetek (hákáfót), amelyek a szentéy idejére emlékeztetnek; a lulávval 7x körbe a Tóra-olvasó emelvényt, közben hosana-kat mondva
8. Záróünnep: smini áceret –
- a szukkot nyolcadik, zárónapja
- Salamon ekkor engedte haza a templomünneplő sokaságot
9. megmenekülés napja: purim –
- ádár12, vagy második ádár14
- Eszter böjtje
- Eszter könyvének felolvasása
- ajándékozás: két olyan dolog, ami rögtön alkalmas az elfogyasztásra, a rászorulók megajándékozása;
- maskarába, jelmezbe öltözés, purimi játékok;
10. Egyiptomi szabadulás ünnepe: pészah –
- niszán15-22; első kettő és utolsó kettő ünnep, többi félünnep
- hág hapészach – elkerülés ünnepe
- hag hahérut – szabadság ünnepe
- hag hamacot – kovásztalan kenyerek ünnepe
- hag haaviv – tavasz ünnepe
- jom hadin – ítélet napja
- az első szentély oltárának felavatása, a második szentély felavatása 516
- mácá: pászka; csak vizet és lisztet tartalmaz, és 18 percen belül meg kell sütni, nehogy meghamecosodjon
- nem lehet a birtokunkban semmi hamecosodásra alkalmas dolog (gabona és víz találkozása legalább 18 percig)
- star mehirat hamec: hameces eladási szerződés; ha a vevő (nem zsidó) a vételárat 8 napon belül nem fizeti ki, az áru visszakerül eredeti tulajdonosához
- ház kitakarítása, hámec keresése gyertyával a kézben (bedikát hámec), niszán 14.én minden hamecet elégetünk
- pészah előtt mindenkinek hozzá kell járulni a szegények pészahi lisztjéhez
- niszán 14- az elsőszülöttek böjtje
- három zarándokünnep egyike
- szédereste – széder lél pészah
- őrködés éjszakája – lél simurim
- pszahi haggada – az ünnep forgatókönyve
- ünnepi asztal részei: szédertál, bor, pohár, egy nagy és díszes serleg (Illés), egy tálka sós víz, három darab mácá, legalább két ünnepi gyertya
- a széder vezetje kitliben
- szédertál: balra, felül egy sült tojás, jobbra felül egy darab sült hús, alatta középen a keserűfű (torma), jobbra alatta hároszet (alma, dió, fahéj és bor keveréke), balra alatta zöldség, legalul ismét keserűfű
- sós víz: egyiptomi szolgaság könnyei
11. Törvényadás ünnepe: sávuót –
- sziván6-7 – hetek ünnepe
- zsengék napja: jóm hábikurim
- ekkor mutatták be a szentélyben az új kenyeret, valamint terményeket vittek a szentélybe a papoknak, és azoknak, akik nem rendelkeztek földdel
- aratás ünnepe: hág hákácir
- a Tóraadás ideje: zmán mátán Tóraténu
- zöld lombok, ágak,
- Rut könyvének felolvasásakor született és halt meg Dávid
- lányok felnőtté avatásának ünnepe
- édes és tejes ételek
A zsinagóga
1. a zsinagóga környezete
- ahol van zsinagóga, azt egy telep közepén, egy háztömbön belül, körülötte iskola, rabbilakás, téli imahely, tanulószoba, vágoda, sütöde, mikve – ritulási fürdőhely; később a főtérre kerül a kiegyezés idején
- nincsenek zsinagógaépítési hagyományok; Dán.6,1o – Jeruzsálem felé tájolás, ablakai legyenek, a hagyomány nem engedi azt, hogy lakott tér legyen felette, illetve hogy a lakóházaknál magasabb legyen; az államhatalom részéről érkező megkötöttségek miatt nincs torony, szerény külső, nem utcai front, a bejárati fronton kőtáblák, a bejárat fölött felirat
2. a zsinagóga belseje – a jeruzsálemi templom mintájára
- előtér, kézmosóhely (bronz medence), adománygyűjtő persely
- imahely, tórafelolvasás (szentély)
- aron ha-kodes – szent szekrény, ahol a tóratekercseket tartják (szentek szentje)
- oszlopok: baloldali: boáz, jobboldali – jákin
- kelti fal: Jeruzsálem felé; az aron ha-kodes két oldalán két oszlop
- parokhet – függöny az aron ha-kodes
- előimádkozó előtt állvány – amúd, tetején sivviti-tábla: zsolt.16,8 – az Örökkévalót mindig magam előtt tartottam
- a tóra szekrény előptt örökmécses nér tamíd, az Örökkévaló jelenlétét szimbolizálja
- a tóra öltöztetése külön szertartás
- aron ha-kodes baloldalán a rabbi helye – a zsinagógai szertartásban nem túl sok dolga van, évente 2 alkalommal szövegmagyarázat, őszi és tavaszi ünnepi időszak elején, a rendszeres prédikáció a 19. sz. első felétől, általánosan a második felétől
- menora – hétágú gyertyatartó; jeruzsálemi templom; hanuka – makkabeus-lázadás idejéből; az olajat megszentségteleníttték, a kis olajjal világított hosszú ideig, amíg meg nem érkezett a tiszta olaj
- hanukia – nyolc ágú gyertyatartó a hanuka ünnepén
- Titus diadalívén látható egy menora
- ez az egész egy pódiumon – dukhan, ebből van a kifejezés, hogy dühenolni (papi áldás osztása, a közösségben lev kohenek áldják meg a közösséget)
- mizrah, kelet
- ortodox zsinagógában középen, neológban elől másik megemelt hely, a bima, rajta asztal – sulhan, erre lehet rátenni a tóra-tekercset
- a tóra-tekercset heti szakaszokban történik, kb. 6 fejezet egy alkalommal
- a rabbi-magyarázat az adott heti szakaszról
- a tóra pontozatlan, nem szabad hozzáérni, külön ember mutatja mutatóval; táblácskákra áldás, amit az elején és végén mondanak
- az ülőhelyek személyhez rendeltek, vettek benne az ember ülőhelyeket, hogy fel lehessen építeni a zsinagógát
- régről fennmaradt ülőhely-nyilvántartások
- az ülőhelyeken dobozok, ahol benn tarthatja mindenki a imakellékeit
- szombaton munkavégzésnek számít, ha az imakellékeit cipeli magával (a lakáskulcsot is)
- a nők helye a zsinagógában; ezrat nasim; karzat, vagy elkülönített hely; a rács, fügöny – mehicá
- a nők mentesek az időhöz kötött parancsolatok alól, mert a gyereknevelés, idősápolás a feladata, ez könnyítés az időhöz kötöttségek alól;
- előtér: kézmosó – kijjor
- itt van az imaidő tábla; a nap járásához igazodnak, és ehhez igazodik az imaidők
- adománygyűjtő persely: kuppa (kóf váv pé táv)
- huppa – esküvői sátor; a neológia beviszi a belső térbe
- neológ zsinagógában szokott lenni orgona
- a jeruzsálemi templomban volt zene
- szószék – nem szokták használni
- szekrényke emlékmécsesekkel, a nyugati falon, a halálozási évfordulókor szokás meggyújtani
3. öltözködési szokások, résztvevők
- imaszíjj – tefillin (fej és kéz)
- imasál –
- férfiak – kippa, kappedli (kötelező befedni afejet), a házas nőknek is
- saliah cibbur – a közösség küldötte, hazzan – kántor – vezeti az imádságot
- ima: minimálisan tíz férfi – ez a minján; 13. évét betöltött; bar micva után, teljes jogú és kötelességű tagjai; a parancsolat fia; ha nincsenek tizen, akkor is lehet imádkozni, de a liturgiának nem minden részét lehet; a tóra felolvasásához is szükséges ez a létszám; az imák egy része otthon is elmondható, de nem pontosan ugyanúgy, mint a közösségi imakor
- derasa – szövegmagyarázat
- a rabbi szükséges az esketéshez és temetéshez
- samesz (sammas) – templomszolga; mai templomgondnok
- gabbaj – adminisztratív, pénzügyi hatáskör, az adományok gyűjtője, a zsinagógai élet szervezője
- kohén: ároniták, az ő segítői a léviták; férfi ágon öröklődik, egyébként az anya a meghatározó
- kohen-kéztartás; az áldás előtt kézmosás, a léviták öntik, ezért jelük a kancsó
zsidó időszámítás
Oláh János: Judaisztika; Bookmaker, Bp., 2oo5
1. Zsidó naptár – luáh – לוח
- újhold: ros hodes
- közönséges év: 12 hónap, 354 nap
- szökőév: 13 hónap, 384 nap
- szökőévek: 3., 6., 8., 11., 14., 17., 19
- a hesván és kiszlév hónapokat szükség szerint meg lehet toldani, vagy megrövidíteni
- az engesztelés napja nem eshet péntekre és vasárnapa a munkavégzés tilalma és a böjt miatt
- sátrak ünnepe (szukkot) és a megmenekülés napja (purim) nem eshet szombatra az előírások miatt
- IV. sz közepén II. Hillél
2. Évek, hónapok, hetek, napok, órák – snajim, kodsim, savuot, mamim, sot – שנים חודשים שבועת ימים שעות
- ki kell jelölni a kezdőpontot, meg kell határozni a mértékegységet
- 376o-3761 – az év kezdete tisri 1 (ősz)
- egyéb időszámítási rendszerek: királyok trónra lépésének ideje, fogságba vitel, perzsa uralkodók évei, Szeleukida uralkodók alatt az okmányok érája (minján starot) vagy görög naptár (minjan jevani) ante 312-ben kezdődött, mikor Szeleukosz Nikánor meghódította Babilonia területét
- Hasmoneus: első király: Simon Hasmonaj uralkodásának kezdetétől, a megváltás évétől, ante 14o
- Bak-Kohba – Bar Kosziba felkelés: függetlenség éve 132
- helyi időszámítások, pl. Askelon
- II. Szsntély lerombolása 7o
- a világ teremtésének kezdetét Rabbi Joszé ben Halafta számolta ki és írta le a Széder olám rábbá c. művében II. sz vége
- évek száma betűkkel: lifrán kátán: kis időszámítás (nem írjuk ki az évezredet) לפ”ק
- Misna négy különböző évkezdet:
- 1. niszán elseje – királyok és zarándokok újéve
- 2. elul1 – az állatokból adni köteles tized újéve
- 3. tisri 1 – az esztendő kezdete – smitá és jovél év (a Tóra szerint tisr 1o-én kezdődik a jovél év) – faültetések és füvek újéve
- 4. svát1 vagy 15 – faültetések és fák újéve
- a Tóra előírja, hogy bizonyos ünnepeknek bizonyos évszakokra kell esniük
- a hónapok holdhónapok, a hold megújulásához igazodnak (29 – 3o naposak), az újhold ünnepe 1-2 napos
- tisri, hesván, kiszlév, tévét, svát, ádár (ádár séni), niszám, ijjár, sziván,tammuz, áv, elul
- az év hosszát a hesván és a kiszlév hónap hosszúsága adja meg
- a hét sabbattal kezdődik
- vasárnap: ros rison (első nap)
- péntek: erev sabat (szombat előtti nap)
- 24 órából álló nap csak 1884-től
Források, közösségi élet, intézmények
(hiányzik a héber szókészlet, majd később pótolom)
Hebraisztika – Bányai Viktória – Zsidó vallás és kulútra 1.
Követelmények
- elmenni két különböző zsinagógába: beszámoló, hat. nov. 4; neológ és ortodox-haszid
- látogatás a zsidó múzeumban és temetőben
- írásbeli vizsga
Források, közösségi intézmények, közösségi élet
1. Zsidóság sokszínűsége, irányzatai, határai
- akinek az anyja zsidó, és aki betér, az zsidó, prozelita keresztség
- a középkortól tiltják a betérést, addig komoly prozelitizmus
- szekták (csakis az írott hagyományt fogadják el, a rabbinikus-szóbeli hagyományt nem), pl. karaiták, álmessiási mozgalmak
- szekularizált zsidóság: aki nem vallásos, számíthat-e zsidónak
- cionizmus: szekularizált mozgalom, államalkotó mozgalom, etnikai vonulat
- etnikum vagy vallás
- földrajzi élrtelemben: diaszpóra; hat a helyi nyelv és kultúra; német nyelvből a jiddis (askenázi zsidóság nyelve és jellegzetessége), a vallási kifejezések maradtak meg, már nagyon ritkán beszélt nyelv
- falassák: afrikai zsidó közösségek, akiket 1949-ban kimenekítettek
- irányzatok: reform, neológ – konzervatív, orthodox, haszid (jogilag külön egyháznak minősültek a kommunizmusig, a rendszerváltás után visszaállt ez a jogi állapot)
- asszimiláció: elzárkózó: orthodox; nyitottabb: neológ
- reform: Amerika, Izrael, Nyugat-Európa; itt lehet női rabbi
- haszidok: karizmatikus mozgalom, nagyon szegény, nagyon tanulatlan közösségek, hanem milyen átéléssel imádkozik, nem, h mennyire tanult, minél jobban koncentrál, az ima annál jobban eljut az Örökkévaló elé
- az orthodoxia tanulás- és tudásközpontú
2. Források
- torah, tanakh, talmud
- Torah: tanítás (Móz.1-5); nem csak a kőtáblákat kapta meg, hanem az egész Tórát (hagyományláncolat, szóbeli hagyomány)
- tanakh: torah, nebiim, ktuvim
- talmud: rabbinikus hagyomány bizonyos stádiumban leírt gyűjteménybe; a hagyomány magyarázata, leválasztva a tóra egységeiről, tematikus egységekbe (pl. nőkre von. előírások)
- kr. u. 5. sz-ra foglalták írásba Babilonban (?????)
- a szabadidő eltöltésének egyetlen hiteles eltöltési lehetősége a tanulás (orthodoxia)
- halakha: analógiát keresve a talmudban egy adott helyzetre vonatkozó döntés, törvény, reflektál az életre; vallási előírás
- halakh: menni (olyan út, amin menni kell)
- minhag: szokásjog; befolyásolja a helyi kultúra
- Hillél: ne tedd másnak, amit magadnal nem akarsz
- a talmud nem törvénzkönyv-jellegű, hanem vita
3. Hagyományos zsidó közösség
- kehila – kahal (kile) hitközség
- hitközség az asszimiláció terméke
- hagyományos zsidó közösség – teljes életszervezés, közigazgatás, bíráskodás, adóztatás, két zsidó egymás közötti jogi vitája – rabbinikus bíróság, önálló jogi egység; a hagyomány valós fenntartásához csak a közösségben volt lehetőség
- a szekularizáció után vallási-kulturális közösséggé válik, a zsidók beilleszkednek a világi jogba; oktatás problémás kérdés (neológ – közösségi iskola; ort. – hagyományos iskola)
- takkanot – alapszabály; működési szabálygyűjtemény; hogyan választanak vezetőket
- vezetése – világi vezetés, választott vezetők;
- ros hakahal – a közösség vezetője, világi vezető
- koser étkezés – sohét (sakter), koser mészáros
- mohel – körülmetélő; csak viszonylag nagyobb helyeken tartottak ilyent, pontosan kellett tudja a halakhákat; brit milá (brisz) – körülmetélés
- dajjan – bíró; rabbinikus bíróság; régebben teljes élet, ma ennek szerepe a válási ügyekben van;
- melamed – tanító;
- szofér – írnok; pl. a házasságlevelet, válólevelet kiállítja; komoly felkészülést igényel; a talmud is teljes traktátusban tárgyalja; ő másolhat tórakerecset, idézeteket, ami a mezuzában van;
- minden rabbi egyenjogú volt, az asszimiláció előtti közösségek feletti zsidó szervezezetek nem léteztek; nem volt hierarchia; az államba való beilleszkedés kényzerítette ezt ki; 1868 után alakulnak meg az ernyőszervezetek; amik voltak, tanácskozó joggal voltak csak; pl. MAZSIHISZ (neológ hitközségek); EMIH (Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség, Status Quo hitközségek – az azelőtti állapotban, sehova se csatlakozó hitközségek; ma a haszidok értik ezt magukra MO-n)
- szatmári haszidok (az egyik legnépesebb haszid közösség)
Intézmények
- hevra kadisa (szent egylet): temetkezési ügyek, haldokló betegek ápolása; ennek tagja lenni rangot jelentett
- rabbi: fizetett alkalmazott, nem minden közösség tudta megfizetni; ahol nem volt, ott előimádkozó volt, nem feltétlenül volt szükség rabbira a szertartásokhoz
- bikkur holim: betegek látogatása
- népkonyha, szállás, szegény lányok kiházasítása
- tanulás: felnőtt tanulókörök, nagyobb helyeken több, felkészültségtől függően;
- dalárda, sportegyet, műegylet
Legutóbbi hozzászólások