jegyzetek orientalisztika témakörben (az oldal chrome böngészővel működik jól). Ha tetszik az oldal, lájkold. This is a mostly Hungarian blog on Orientalistics. You can like it at the sidebar.

metafizika

esszétémák a vizsgára

I. Teológia

  1. A medinai alkotmány
  2. A mekkai és medinai szúrák jellemzői
  3. A Korán kialakulása, jelentősége, fordítások
  4. Az öt pillér és a hat parancs
  5. A négy szunnita jogi iskola jellemzői
  6. Az iszlám három nagy irányzata (szunnita, si’ita, háridzsita), alapvető teológiai különbségek, szétválásuk okai
  7. Az egyistenhit
  8. Az eleve elrendelés
  9. A mu’taziliták öt alapelve
  10. A próféták és a Próféta az iszlámban
  11. A tafszír
  12. A kalám irányzatai és azok jellemzése

II. Filozófia

  1. A neoplatonizmus hatása az arab filozófiára
  2. al-Kindi és köre
  3. al-Fárábi
  4. ar-Rázi
  5. A katalógus
  6. A tisztaság testvérei
  7. ibn Sziná
  8. al-Gazáli
  9. A kalám kozmológiai istenérve
  10. Esszencia és létezés ibn Szinánál
  11. A négyféle szubsztancia ibn Szinánál
  12. al-Gazáli válasza a filozófusok érveire

hand out 8

1. A katalógus
- Abu’l-Faraj Muhammad bin Is’hāq al-Nadim ( ابو الفرج محمد بن إسحاق النديم‎), apja al-Warrāq (الورّاق), mh.995 v. 998

1. zsidó, keresztény, muszlim szent iratok és hadísz
2. nyelvtan és filológia;
3. történelem, életrajzok, genealógia és hasonlók;
4. költészet;
5. kalám;
6. fiqh és hadísz.
7. filozófia és szekuláris tudományok;
8. legendák, mesék, varázslás, stb.;
9. egyéb vallások doktrínái (manikheusok, hinduk, buddhisták, kínaiak);
10. alkímia.

2. zsidó kalám
zsidó kalám

1. a természet megfigyelése alapján el lehet jutni istenismeretre
2. ex nihilo
3. a Teremtő teljes mértékben különbözik a teremtéstől
4. az Isten tökéletes egység
5. az emberi morál kategóriái alkalmazhatók Istenre (jó, bölcs, stb.)
- Rambam használja és kritizálja
- Saadia Gaon (Szádja Gáón); hatást gyakorolt Juda Halévire, stb.

- Rambam kritikája:

  1. Az atomok létezése; nincs esszenciájuk,
  2. A vákuum létezése, ahol nincs anyag vagy bármiféle szubszatncia
  3. Az időt alkotó alapvető tényezők oszthatatlanok
  4. Minden test az akcidenciák szubjektuma, azaz minden test rendelkezik akcidenciával;
  5. ez az atomokban található;
  6. Az atomok meghatározott ideig léteznek, mármint az akcidenciájuk; Isten ezeket szüntelenül újrateremti
  7. A testek akcidenciáját ezért folyamatosan újra kell teremteni
  8. Csak szubszatncia és akcidencia létezik, a testek az akcidenciájukban térnek el egymástól
  9. Az akcidenciák egy szubsztrátumon alapulnak. Egy akcidentia nem lehet oka egy másik akcidenciának.
  10. Minden, ami elképzelhető, felhasználható értelmi érvként.
  11. Minden végtelen lehetetlen.
  12. Az érzékek tévedhetnek, ezért az empirikus bizonyítás nem biztos.

A tisztaság testvérei (اخوان الصفا‎ Ihwān aṣ-Ṣafā)
- klasszikus középkori titkos társaság, rangokkal
- a nevüket a Kalila és Dimna mesegyűjteményből vették, valószínűleg
- összesen két forrásből tudjuk, hogy léteztek Bászrában
- nagy hatást gyakoroltak pl. Ibn Arabira
- zenéről, asztronómiáról, matematikáról, logikáról, természettudományokról, kijelentésről, lélekről, lelkiségről
- megpróbálták a neoplatonizmust összhangba hozni az iszlámmal, a hermetikus irodalommal, a gnózissal
a dialektikával, az arisztotelészi logikával; kapcsolat a mu’tazilitákkal
- 52 fejezet négy könyvben; a 4 nem véletlen; szent szám: páros, az első nem prímszám, négyszög, a neoplatonikus filozófiában kiemelkedő szerepe van; négy elem (Empedoklész); illetve Hermész Triszmegisztosz száma is a négy;
- vannak benne tanmesék
- plótinoszi triád
- a teremtő (al-Bārī) emanálta az egyetemes intellektust (al-’Aql al-Kullī), az a világlelket (al-Nafs), az a prima matériát (al-Hayūlā al-Ūlā), amelyik a természeti rendet.  természet (al-Tabī’a), the Absolute Body (al-Jism al-Mutlaq), a szféra (al-Falak), a négy elem (al-Arkān), a világban létezők (al-Muwalladāt): állatok, ásványok, zöldségek, stb.
- elvetették az ideatant, és visszatértek Arisztotelész szubsztancia-akcidencia tanához
- a teremtéstanuk elég közel áll a mai evolúció-elmélethez (már amennyire egy középkori elmélet ehhez közel állhat)
a. matematika
b. természettudomány
c. lélektan és elmetudomány
d. teológia

Ibn Sziná (ابن سینا)

- 98o-Afsana (Bokhara mellett), izmá’ilita családból – 1o37
- Hanbalita jogtudósnál tanul
- Nátili, tíz éves korában: Porphyriosz: Eiszagogé;
- Euklidész, Arisztotelészi korpusz
- kommentátorok
- jegyzetek és az érvek rekonstrukciója
- orvos lesz, a Számánida dinasztia uralkodó hercege beengedi a könyvtárba, ahol elolvassa és kivonatolja a régieket, de hogy pontosan mit, nem tudni
- 18 éves korára befejezi tud. tanulmányait

1. Mi a lélek és hogyan oka a testnek?
- visszatér Arisztotelészhez és A. kommentátorához, Aphrodisziaszi Alexandroszhoz: a lélek és a test egyszerre válik létezővé
- halál után tovább létezik (Platón)
- felfedezi, hogy Arisztotelész írásai nem teljesen konzisztensek, ami a test és lélek kapcsolatát illeti
- a kommentátorok harmonizálása: 1. először Ariszttelészt önmagával; 2. Arisztotelészt Platónnal
- Arisztotelész De Anima: entelekheia; sokan kommentálják már az ókorban; Ammonius: a lélek egy létező, mégpedig aktuális létező (nem potenciális)
- al-Shifá: filozófiai szumma
- lebegő ember érv: ha nem használhatod az érzékeidet, van-e öntudatod? Ibn Sziná Azt mondja: igen; úgy tűnik, hogy a lélek azonos ezzel az öntudattal (ld. Descartes)
- Ibn Sziná célja teljesen más volt, mint Descartes-é: a lélek anyagtalanságára akarta felhívni a figyelmet
- a lélek továbbélése a halál után vs. a si’iták testi feltámadása

2. Esszencia és létezés
- mu’tazilita dolog-értelmezés (shay): lehet létező: mawdzsúd; nem létező: ma’dúm
- a nemlétező dolog problémája: a nemlétező dologisága (sayiyya al-ma’dúm): mi is pontosan egy nemlétező dolog? hol van? Istenen lebül, vagy kívül? ami aztán létezővé vált (Korán 16,4o) a lehetetlen dolgok még csak nem is nemlétező dolgok (semmiből való teremtés)
- al-farábi: a létezés és a dolog nem felcserélhető fogalmak: Zayd igaz ember; Zayd úgy létezik, mint egy igaz ember; de Zayd nem egy olyan dolog, ami igaz ember;
- Ibn Sziná azt mondja: hogy különbözőképeen beszélünk egy dologról, mint egy tárgyról, és egy dologról, mint létezőről
- ha a dologról, mint tárgyról beszélünk, úgy beszélünk róla, hogy a lényegiségére mutatunk rá, a macskának a macskaságára; ha úgy beszélünk róla, mint létezőről, akkor arra mutatunk rá, hogy van (nem pedig arra, hogy miben különbözik minden egyébtől)
- a dolog és a létezés egyszerre ugyanaz, és egyszerre különböző
- mentális dolgok: pl. a macskaság, csak az elmében léteznek; a valódi dolgok a valóságban léteznek (pl. az én macskám)
- mi a dolgok esszenciája, lényege? (máhiyya) és mi az, hogy létező? (wudzsúd)

3. Az önmagában való létezés szükségszerűsége
- különbséget tesz a szükségszerű létezés és a lehetséges létezés között
- a. önmagában, szükségszerűen létezik (Isten)
- b. szükségszerűen létezik, az okozója (külső) által
c. lehetségesen létezik

A szubsztancia és az akcidens

Arisztotelész – ahogy az az Organonban néha előfordul máshol is – azonban mindezt lét- és ismeretelméleti alapokra is helyezi.

  1. Ti. kimondta, hogy bizonyos dolgok nem mint rész vannak meg valamiben, ennek ellenére attól külön, amiben megvannak, mégsem létezhetnek. Ezeket a félig létező, félig nem létező (önállóan nem létező) dolgokat nevezték el később akcidentális dolgoknak (Arisztotelésznél συμβεβηκóς „szümbebékosz”), röviden akcidensnek.
  2. Ám vannak önálló létezők is, például ilyen a legtöbb konkrét egyedi dolog.

Ezeket Arisztotelész úsziának (ουσíα) nevezte, később és elterjedt nevük szubsztancia.
Arisztotelész kutatásai során a szubsztancia két alapvető és karakterisztikus tulajdonságát fedezi fel. Az egyik, hogy a szubsztancia nincs alanyban, azaz önállóan létezik; a másik, hogy ellentétes tulajdonságai lehetnek. Ez utóbbi semmi másra nem mondható, csak a szubsztanciára.
A Katégoriák akcidensekre vonatkozó megállapításait összegezve úgy látszik, az akcidensek alapvetően kétféle szerepet tölthetnek be. Egyrészt járulékos tulajdonságailehetnek a szubsztanciának (fehérség, jövőbeniség stb.); másrészt pedig olyan birtokai, melyek nem mint egy rész vannak a szubsztanciában (tudás). Az akcidensek nyelvileg is különböznek a szubsztanciától (ti. hogy általában melléknevek, vagy nem főnévből képzett főnevek; és nemigen lehetnek mondatok alanyai), ezen kívül nem léteznek önállóan, csak mint valaminek a járulékos tulajdonságai, továbbá ha egy akcidens állítható egy szubsztanciáról, akkor meghatározása nem állítható, míg ez utóbbi a melléknévként-tulajdonságként használt szubsztanciákra nem igaz (például ha egy bizonyos ember fehér, állítható róla az hogy fehér, ettől még a „fehér” tulajdonság meghatározása, fogalmi lényege nem állítható róla – különben az ember nemcsak fehér, de fehérség is lenne – ám ha egy bizonyos emberről mondjuk, hogy ember, akkor nemcsak az „ember” szó, de e szó jelentésének meghatározása is állítható erről az emberről, például hogy kétlábú, tollatlan stb.).
A szerint a két szempont szerint, hogy egy név állítható-e valamiről, és hogy önállóan létezik-e (igaz-e, hogy „nincs alanyban”), vagyis a név általánossága és lényegisége szerinti két-két lehetőség kombinációi alapján négyféle név létezhet:

  1. Az egyediek és önállóan létezők az egyedi szubsztanciák. Például Arisztotelész, egy konkrét ló;
  2. Az egyediek, de nem önállóan létezők az egyedi akcidensek, például egy bizonyos fehérség (=egy adott fehér folt fehérsége, mivel a fehérség nem egyadott része a fehér foltnak, de mégis a sajátja olyannyira, hogy a folttól elválasztva nem is létezhetik. A folt mintegy az anyag, a fehérsége pedig a forma);
  3. Az általánosak, de mégis önállóan létezőek az általános vagy másodlagos szubsztanciák. Bár Arisztotelész, a szubsztancia kategória jellemzésekor (5. fejezet, ld. lentebb) fejtegetésekbe bocsátkozik arról, hogy a másodlagos szubsztanciák kevésbé léteznek, mint az elsődlegesek, az egyediek, de azért még létezést tulajdonít nekik. Ma azt mondanánk, az ide tartozó nevek leginkább az általános fogalmak nevei.
  4. Az általánosak, de önállóan nem létezőek az általános akcidensek: például tudás, emberség mert ezek csak valakié vagy valamié lehetnek.

- a létező
a. szubsztancia – nincs alanyban, azaz önállóan létezik; lehet az anyagban vagy nem;
a.1. anyagban van
a.2 nincs anyagban
a.2.1. maga az anyag
a.2.2. az anyaggal együtt van
a.2.3. se nem maga az anyag, sem együtt az anyaggal

- négyféle szubsztancia:
1. az anyag formája (ahogy a lélek van az anyagban) (a.1)
2. anyag forma nélkül – abszolút anyag, amelynek nincs aktuális létezése, hanem csak egy mentális konstrukció (a.2.1)
3. anyag és forma összetettsége – ahogy egy ember az anyag és forma összetett egysége (a.2.2)
4. forma, anyag nélkül (Isten) (a.2.3)

b. akcidencia – minőség, mennyiség, viszony, idő, hely, állapot, akció és reakció

- egy dolog létezése szükségszerű vagy lehetséges (kontingens)
- szükségszerű létezés: nem lehetséges, hogy másképp legyen 1+1 = 2; ha a dolog, amihez tartozik, nem létezik, logikai lehetetlenség lép fel; ha azt mondom, hogy Isten, ezzel egyúttal a létezést is állítom; nem lehetséges logikailag azt mondani, hogy Isten nemlétező; (az ontológiai érv egyik hibája); nem lehetséges a tagadása
- lehetséges létezés: jövőre a tél hidegebb lesz.

- a szükségszerű létezés vagy önmagánál fogva tartozik a dologhoz, vagy másnál fogva;
- az égés szükségszerű, de nem önmagában véve, hanem két dolog találkozása miatt: az egyik, ami képes égetni, és a másik, amelyik képes égni
- ami önmagától fogva szükségszerű, annak nem lehet más oka
- a lehetséges létezők nem lehetnek örökkévalók sem szükségszerűek, mert magukban hordozzák a lehetségességet
- ez vezet Istenhez, mint egyetlen önmagában szükségszerű létezőhöz – Első ok

Al-Gazáli 1o58-1111 (ابو حامد محمد ابن محمد الغزالی)

- A filozófusok inkoherenciája
- három dolgot minősít takfírnak (hitetlenségnek):
1. a testi feltámadás tagadását
2. azt, h Isten az egyedi dolgokat csak általános értelemben ismeri
3. és a világ örökkévalóságának tanát; ISZ: a világ, noha Isten az oka, vele együtt örökkévaló

- nem tudják bizonyítani sem a teremtést, sem a lélek spiritualitását
- Istenben az esszencia és a létezés egy és ugyanaz
- Isten akarata által magát potencialitásba fordítja
- okság: nem független Isten akaratától
- az oksági viszonyok látszólagosak, és arra a szokásra vezethetők vissza, hogy az emberi elme két hasonlóan történő dolgot összekapcsol (Hume)
- Isten létezése egyedi; negatív teológia; isteni attribútumok: különböznek Isten esszenciájától
- potentia absoluta et ordinata Dei: Ockham, Duns Scotus, Aquinói; Isten képes arra, hogy extra legem cselekedjen, de nem teszi, mert a gondviselésével igazgatja a világot; teremthetett volna jobb világot is


hand out 6

1. Neoplatonizmus. CE 3. sz.

- Platón és a korai platonisták, Plótinosz, Ammonius Saccas (aki Plotinos és Órigenész tanítója is volt)
- a platóni kozmológiát ötvözték az egyiptomi és zsidó tanításokkal
- Plotinos tanításait tanítványa, Porphüriosz foglalja össze az Enneászokban
Az EGY
- a lét forrása és az egyedüli létező, mindennek az oka és eredete, a legfőbb jó
- nincsenek attribútumai, mert az már az abszolút limitálása lenne
- folyamatosan létrejön belőle a világ, emanál, anélkül, hogy az Egy megmozdulna, vagy változás lépne fel benne
- dinamikus pantheizmus
- a létezők koncentikus körök alapján egyre kevésbé telítettek az Egy-gyel
- amikor az egy emanál, létrehozza a nousz-t, amelyik tökéletes képe az Egy-nek, de mint létrehozott dolog, teljesen más
- ez még nem fizikai létező, de ez hozza létre a látható világot, ő a Demiurgosz
- a nousz hozza létre a világlelket; ez egyrészt a nouszhoz tartozik, másrészt sok lelket tartalmaz, amelyek a látható világot választják majd
- a lélek az, ami megnyilvánul a látható világban
- az anyag a rossz
- a léleknek vissza kell térni az Egy-be (henosis)
- nincs Sátán, lélek halhatatlansága (pre-exisztencia, halhatatlanság)
- Logosz: a sztoikusoknál és a kereszténységben fut be nagy karriert
- Parmenidész, Platón, Arisztotelész, Pltótinosz:
az ideák: A „harmadik ember”-érvet Platón Parmenidész című dialógusában olvashatjuk. Az érvet Platón állította fel, az elnevezés viszont Arisztotelésztől származik. Az érv segítségével belső ellentmondások mutathatóak ki az ideaelméletben.
Az érv:

Azt hiszem, te ilyen meggondolás alapján gondolod azt, hogy mindegyik idea – mint egység – létezik: amikor sok dolog nagynak tűnik előtted, ha végignézel rajtuk, úgy látszik, hogy egy bizonyos forma azonosan van meg valamennyin: s ezért gondolod a Nagyot: egységnek.

– Igazat mondasz – felelte.

– Ha mármost magát a Nagyot és a többi egyes nagy tárgyat, együtt valamennyit egy pillantással átfogod lelkedben, nemde ismét egy újabb Nagy – mint egység – fog feltűnni, amely által mutatkoznak szükségképpen nagynak mind az előző dolgok?

– Úgy látszik.

– Tehát egy másik ideája a Nagyságnak fog feltűnni, amely magán a :Nagyságon és a benne részesülő dolgokon túl bukkan elő; de mindezeken túl megint egy másik, és őáltala lesznek nagyok az összes előbbiek; és így az ideák mindegyike nem egy lesz, hanem végtelen sokaságú. (Platón :Parmenidész, 132a–b)

Arisztotelész: A „harmadik ember”nek elnevezett érv rekonstrukciója:

  1. Azt állítjuk, hogy két természeti létező (pl. két ember) azáltal hasonló egymáshoz, hogy mindketten részesültek az Ember ideájában.
  2. Nyilvánvaló, hogy az Ember ideája maga is ember formájú.
  3. Tehát az Ember ideája hasonló a hús-vér emberekhez.
  4. De 1. tételünk értelmében a hasonlóság csak a részesedés segítségével magyarázható. Ezért, ha az emberek és az Ember ideája hasonlóak egymáshoz, ez csak úgy magyarázható, hogy részesültek az Ember egy másodfajú ideájában („egy harmadik emberben”).
  5. „A harmadik ember” hasonlósága az előbbi kettőhöz föltételezi egy harmadfajú ember-idea létezését és így tovább a végtelenségig.

Plótinosz: P. azonosítja az ideákat a nousz-szal és a Demiurgosszal – a Létező, a Nousz és az Idea ugyanaz; Platónnál az ideák ideája megoldatlan kérdés; a középső platonizmus azonosítja a Jót (Az állam, az ideák forrása) a Timaiosz Demiurgoszával; Plótinosz viszont a Jót a Parmenidésznél található Egy-gyel azonosítja, amelyik létezik, tehát több; az Egy három princípiuma: a Jó, az Nousz és a Lélek; Parmenidész szerint minden létező magában hordja a szükségszerű létezést; a nemlétből nem keletkezik semmi; így az Egy a létző mögött levővé váli Plótinosznál
- Porpyüriosz: elrendezi Plótinosz életművét, az ő hatására Arisztotelész bekerül a neoplatinikusok kommentált korpuszába, és megírja az Eiszagogé-t, ami bevezetés az arisztotelészi logikába

- Abbászida kalifátus
- a központ nagyon hamar átkerül Medinából Irakba; előbb Kúfa és Bászra, majd Bagdad; a keresztény központ Szíria
- Arisztotelész teológiája: az Enneádok parafrázisa (Ibn Na’ima al-Himsi);az előszót al-Kindi írta; ebben: az Egy, a Nousz és a Világlélek (ezek nem arisztotelészi kategóriák, hanem plótinoszi)

2. a kalám
- dialektikus teológia – teológiai érvek viták és érvek által
- a jogtudósok nem szerették
- a kalám jellemzője, hogy speciális módon kezeli a tárgyát – szükség van vitapartnerre
- qadar, khiláfa, fitna, ta’wíl (a Korán magyarázata), prófétaság, eszkhatológia, muhkamat (világos) és mutasahibat (vitatott), halálos bűn (murtakíb al-kabira) – káfir (aki megérett a pokolra): háridzsiták: ezzel vége; murdzsiták: ő továbbra is muszlim; a bűn nem hat senkire, aki muszlim;
- al-Imran (3) 7 Ő az, aki leküldte hozzád az Írást. Ebben vannak egyértelmű Áják, ezek adják az Könyv anyját (ummul­kiteb), és vannak mások, több értelműek (mutesebihetun). Azok, akiknek a szívében tévelygés lakozik, azt követik, ami többértelmű belőle áhítozván a széthúzást (fitneh), s azt, hogy a maguk szája íze szerint értelmezzék azt. Ám e verseket senki nem tudja értelmezni, csak Allah. Azok azonban, akik szilárdak a tudásban, azt mondják: “Hiszünk benne. Minden a mi Urunktól ered.” Ám csupán azok hajlanak az intő szóra, akiknek van eszük.

qadariyya: hatalmuk van (qudráh) a cselekedeteik felett; sőt, Isten nem szól bele a világ menetébe (teizmus);
dzsabriyya: nincs szabad akarat, minden úgy történik, ahogy Isten akarja
- 68o – Kerbelai csata: Husszain megölése (M. unokája)
-  szabad-e Istenről beszélni, és nem kételkedés-e?
- aql: (tudományos érv), naql: hagyomány
- ithbát: a Korán szó szerinti értelmezése – - tasbih: antropomorfizmus
- ta’wil (interpretáció) – tanzih (transzcendencia)
- aql – naql
- Isten attribútumait logikai úton kell bizonyítani; minden vers, amelyik az attribútumokról szól, a homályos versek közé esik; Málik: feltették neki a kérdést, hogy hogyan ül Isten a trónjára; az, hogy ott ül, világos, az, hogy hogyan, az nem kikutatható, és az erről szóló beszéd újítás;
- Ibn Habnal: a Korán Isten Beszédének, mint attribútuimának egyik tartalma
- Istennek van esszenciája (zát), és öntudata (nafs), és 99 csodálatos neve – a tradicionalisták nem kérdezték, hogy ez hogyan van Istenben
- a logika szerepe: vita Bagdadban Abu Said asz-Sziráfi (979), egy arab filológus és Abu Bisr Mattá bin Yunus (94o), keresztény logikus között; a logika egyetemes eszköz, vagy csak a görög nyelvre igaz
- a trad. azt mondják, hogy a logika a görög nyelv terméke, és nem lehet az Arabra alkalmazni – a logika hitetlenséghez vezet; aki logikával foglalkozik, az eretnek; a másik oldal szerint a logika hasznos eszköz a megértésben; Ibn Hazm szerint a logika nem pótolja a kijelentést, de a logika segítségével meg lehet védeni azt;
- pl. az ok-okozat összefüggést nem lehet kivetíteni az Isten-ember viszonyra, mert ebben a helyzetben a viszony nem szükségszerű (Ibn Hazm felveti az ontológiai istenérv egyik nagy problémáját); Isten összehasonlíthatatlan, semmit sem lehet róla predikálni;

3. A kalám irányzatai

As’ari: ( الأشعرية al-Asha`riyya or الأشاعرة al-Ashā`irah) Abu al-Hasan al-Ash’ari (d. 324 AH / 936 AD). T
- a tudás öt útja: aql, Korán, szunna, idzsmá, qiyász
- Isten egységét és attribútumait teljesen felfogni emberileg lehetetlen
- noha az emberek rendelkeznek szabad akarattal (jóra való törekvés), semmit nem tudnak létrehozni a világban, mert minden Isten akarata (ez jelenik meg Hume és Berkeley filozófiájában is, az okségfogalomban)
- a morális igazságról való tudás a kijelentés alapján érkezik, és nem a priori tudott dolog, vagy nem vezethető le empirikus módon
-

Athari / aszari
- Athari ( أثري); a szó szerinti értelmezést pártolják, elvetnek mindenféle magyarázatot;

Maturidi (  ماتريدي)
- középút az aql és a naql között – kijelentés, de nem utasítja el az ész használatát, mivel erre maga a szöveg is bátorít
- nem magyarázza túl a szöveget
- elfogadja a hagyomány bizonyítékait (elutasítja a gyenge hadíszokat)
- elfogadja a sari’at
- a hit nem nő, vagy csökken, hanem a kegyesség (taqwa)
- a nem-muszlimok üdvözülnek-e? Isten léte annyira nyilvánvaló, hogy lehetőségük van a hitre (természeti teológia, Acs.17, Római levél)

Murdzsia ( المرجئة)
- a háridzsiták ellenfelei a bűn tekintetében; egyedül Isten dönti el, ki az igaz, és ki nem (reformáció, látható és láthatatlan egyház, üdvbizonyosság)
- az alávetettség fontosabb, mint a jó cselekedetek
-

Mu’tazila ( المعتزلة‎) – Bászra, Bagdad;
- az abbászida kalifátus alatt
1. at-tawhid: Isten egységének tana; tagadják, hogy istennek lennének attribútumai; Isten ontológiailag teljesen különálló kategória, semmit nem lehet róla predikálni
2. al-’adl – isteni igazság; a rossz jelenléte a világban; szabad akarat; ha a gonosz cselekedetek Istentől vannak (dzsabr), akkor a büntetés értelmetlen; a választás képessége;
3. Al-Wa’d wa al-Wa’id الوعد و الوعيد – ígéret és fenyegetés; Isten nem vonja vissza a szavát (murdzsiták); az ígéret ígéret marad, a fenyegetés pedig fenyegetés
4. Al-Manzilah bayna al-Manzilatayn المنزلة بين المنزلتين – a köztes pozíció; akik halálos bűnt követnek el, nem hívők, de nem is hitetlenek, hanem a kettő között (purgatórium????); a hit tartalma, hogy tudomása van az egyisten létezéséről;
5. Al-amr bil ma’ruf wa al-nahy ‘an al munkar الأمر بالمعروف و النهي عن المنكر – a jó megparancsolása és a rossz megtiltása – (a dolok lehetnek: 1. jók, 2, ajánlottak; 3. közömbösek; 4. kerülendők; 5. rosszak)

- az ember legfőbb kötelessége, hogy az eszét használja
- az emberi intellektus az, ami az embert Istenhez vezeti;
- a kijelentés megérthető, felgogható
- hadísz: a hadísz hitelességének kérdése; amelyeket csak egy vagy két ember hagyományozott, azok alkalmatlanok arra, hogy vallási igazságokra következtessünk, viszont jogalkotásra jók; tartalmi különbségtétel !!!!!!!!

Záhiri: (Ẓāhirī ( ظاهري‎) – jogi és tudományos iskola; Korán, szunna, idzsmá; (szimpatizánsok: Buhári, Tabari, Ibn Hazm, Ibn Arabi)


Kripke szemantikája

Kripke semantics (also known as relational semantics or frame semantics, and often confused with possible world semantics) is a formal semantics for non-classical logic systems created in the late 1950s and early 1960s by Saul Kripke, beginning when he was a teenager. It was first made for modal logics, and later adapted to intuitionistic logic and other non-classical systems. The discovery of Kripke semantics was a breakthrough in the theory of non-classical logics, because the model theory of such logics was nonexistent before Kripke.

 

The language of propositional modal logic consists of a countably infinite set of propositional variables, a set of truth-functional connectives (in this article \to and \neg), and the modal operator \Box (“necessarily”). The dual modal operator \Diamond (“possibly”) of \Box is defined as \Diamond A=_{df}\neg\Box\neg A. See the page on modal logic for more background.

[edit] Basic definitions

A Kripke frame or modal frame is a pair \langle W,R\rangle, where W is a non-empty set, and R is a binary relation on W. Elements of W are called nodes or worlds, and R is known as the accessibility relation.

A Kripke model is a triple \langle W,R,\Vdash\rangle, where \langle W,R\rangle is a Kripke frame, and \Vdash is a relation between nodes of W and modal formulas, such that:

  • w\Vdash\neg A if and only if w\nVdash A,
  • w\Vdash A\to B if and only if w\nVdash A or w\Vdash B,
  • w\Vdash\Box A if and only if \forall u\,(w\; R\; u \to u\Vdash A).

We read w\Vdash A as “w satisfies A”, “A is satisfied in w”, or “w forces A”. The relation \Vdash is called the satisfaction relation, evaluation, or forcing relation. The satisfaction relation is uniquely determined by its value on propositional variables.

A formula A is valid in:

  • a model \langle W,R,\Vdash\rangle, if w\Vdash A for all w ∈ W,
  • a frame \langle W,R\rangle, if it is valid in \langle W,R,\Vdash\rangle for all possible choices of \Vdash,
  • a class C of frames or models, if it is valid in every member of C.

We define Thm(C) to be the set of all formulas that are valid in C. Conversely, if X is a set of formulas, let Mod(X) be the class of all frames which validate every formula from X.

A modal logic (i.e., a set of formulas) L is sound with respect to a class of frames C, if L ⊆ Thm(C). L is complete wrt C if L ⊇ Thm(C).

[edit] Correspondence and completeness

Semantics is useful for investigating a logic (i.e. a derivation system) only if the semantical entailment relation reflects its syntactical counterpart, the consequence relation (derivability). It is vital to know which modal logics are sound and complete with respect to a class of Kripke frames, and to determine also which class that is.

For any class C of Kripke frames, Thm(C) is a normal modal logic (in particular, theorems of the minimal normal modal logic, K, are valid in every Kripke model). However, the converse does not hold in general. There are Kripke incomplete normal modal logics, which is not a problem, because most of the modal systems studied are complete of classes of frames described by simple conditions.

A normal modal logic L corresponds to a class of frames C, if C = Mod(L). In other words, C is the largest class of frames such that L is sound wrt C. It follows that L is Kripke complete if and only if it is complete of its corresponding class.

Consider the schema T : \Box A\to A. T is valid in any reflexive frame \langle W,R\rangle: if w\Vdash \Box A, then w\Vdash A since w R w. On the other hand, a frame which validates T has to be reflexive: fix w ∈ W, and define satisfaction of a propositional variable p as follows: u\Vdash p if and only if w R u. Then w\Vdash \Box p, thus w\Vdash p by T, which means w R w using the definition of \Vdash. T corresponds to the class of reflexive Kripke frames.

It is often much easier to characterize the corresponding class of L than to prove its completeness, thus correspondence serves as a guide to completeness proofs. Correspondence is also used to show incompleteness of modal logics: suppose L1 ⊆ L2 are normal modal logics that correspond to the same class of frames, but L1 does not prove all theorems of L2. Then L1 is Kripke incomplete. For example, the schema \Box(A\equiv\Box A)\to\Box A generates an incomplete logic, as it corresponds to the same class of frames as GL (viz. transitive and converse well-founded frames), but does not prove the GL-tautology \Box A\to\Box\Box A.

The table below is a list of common modal axioms together with their corresponding classes. The naming of the axioms often varies.

 

kripke szemantika

 

Here is a list of several common modal systems. Frame conditions for some of them were simplified: the logics are complete with respect to the frame classes given in the table, but they may correspond to a larger class of frames.

 

kripke szemnatika2

 

Canonical models

For any normal modal logic L, a Kripke model (called the canonical model) can be constructed, which validates precisely the theorems of L, by an adaptation of the standard technique of using maximal consistent sets as models. Canonical Kripke models play a role similar to the Lindenbaum–Tarski algebra construction in algebraic semantics.

A set of formulas is L-consistent if no contradiction can be derived from them using the axioms of L, and Modus Ponens. A maximal L-consistent set (an L-MCS for short) is an L-consistent set which has no proper L-consistent superset.

The canonical model of L is a Kripke model \langle W,R,\Vdash\rangle, where W is the set of all L-MCS, and the relations R and \Vdash are as follows:

X\;R\;Y if and only if for every formula A, if \Box A\in X then A\in Y,
X\Vdash A if and only if A\in X.

The canonical model is a model of L, as every L-MCS contains all theorems of L. By Zorn’s lemma, each L-consistent set is contained in an L-MCS, in particular every formula unprovable in L has a counterexample in the canonical model.

The main application of canonical models are completeness proofs. Properties of the canonical model of K immediately imply completeness of K with respect to the class of all Kripke frames. This argument does not work for arbitrary L, because there is no guarantee that the underlying frame of the canonical model satisfies the frame conditions of L.

We say that a formula or a set X of formulas is canonical with respect to a property P of Kripke frames, if

  • X is valid in every frame which satisfies P,
  • for any normal modal logic L which contains X, the underlying frame of the canonical model of L satisfies P.

A union of canonical sets of formulas is itself canonical. It follows from the preceding discussion that any logic axiomatized by a canonical set of formulas is Kripke complete, and compact.

The axioms T, 4, D, B, 5, H, G (and thus any combination of them) are canonical. GL and Grz are not canonical, because they are not compact. The axiom M by itself is not canonical (Goldblatt, 1991), but the combined logic S4.1 (in fact, even K4.1) is canonical.

In general, it is undecidable whether a given axiom is canonical. We know a nice sufficient condition: H. Sahlqvist identified a broad class of formulas (now called Sahlqvist formulas) such that

  • a Sahlqvist formula is canonical,
  • the class of frames corresponding to a Sahlqvist formula is first-order definable,
  • there is an algorithm which computes the corresponding frame condition to a given Sahlqvist formula.

This is a powerful criterion: for example, all axioms listed above as canonical are (equivalent to) Sahlqvist formulas.

[edit] Finite model property

A logic has the finite model property (FMP) if it is complete with respect to a class of finite frames. An application of this notion is the decidability question: it follows from Post’s theorem that a recursively axiomatized modal logic L which has FMP is decidable, provided it is decidable whether a given finite frame is a model of L. In particular, every finitely axiomatizable logic with FMP is decidable.

There are various methods for establishing FMP for a given logic. Refinements and extensions of the canonical model construction often work, using tools such as filtration or unravelling. As another possibility, completeness proofs based on cut-free sequent calculi usually produce finite models directly.

Most of the modal systems used in practice (including all listed above) have FMP.

In some cases, we can use FMP to prove Kripke completeness of a logic: every normal modal logic is complete wrt a class of modal algebras, and a finite modal algebra can be transformed into a Kripke frame. As an example, Robert Bull proved using this method that every normal extension of S4.3 has FMP, and is Kripke complete.

[edit] Multimodal logics

Kripke semantics has a straightforward generalization to logics with more than one modality. A Kripke frame for a language with \{\Box_i\mid\,i\in I\} as the set of its necessity operators consists of a non-empty set W equipped with binary relations Ri for each i ∈ I. The definition of a satisfaction relation is modified as follows:

w\Vdash\Box_i A if and only if \forall u\,(w\;R_i\;u\Rightarrow u\Vdash A).

A simplified semantics, discovered by Tim Carlson, is often used for polymodal provability logics. A Carlson model is a structure \langle W,R,\{D_i\}_{i\in I},\Vdash\rangle with a single accessibility relation R, and subsets Di ⊆ W for each modality. Satisfaction is defined as

w\Vdash\Box_i A if and only if \forall u\in D_i\,(w\;R\;u\Rightarrow u\Vdash A).

Carlson models are easier to visualize and to work with than usual polymodal Kripke models; there are, however, Kripke complete polymodal logics which are Carlson incomplete.

[edit] Semantics of intuitionistic logic

Kripke semantics for the intuitionistic logic follows the same principles as the semantics of modal logic, but it uses a different definition of satisfaction.

An intuitionistic Kripke model is a triple \langle W,\le,\Vdash\rangle, where \langle W,\le\rangle is a partially ordered Kripke frame, and \Vdash satisfies the following conditions:

  • if p is a propositional variable, w\le u, and w\Vdash p, then u\Vdash p (persistency condition),
  • w\Vdash A\land B if and only if w\Vdash A and w\Vdash B,
  • w\Vdash A\lor B if and only if w\Vdash A or w\Vdash B,
  • w\Vdash A\to B if and only if for all u\ge w, u\Vdash A implies u\Vdash B,
  • not w\Vdash\bot.

Intuitionistic logic is sound and complete with respect to its Kripke semantics, and it has FMP.

[edit] Intuitionistic first-order logic

Let L be a first-order language. A Kripke model of L is a triple \langle W,\le,\{M_w\}_{w\in W}\rangle, where \langle W,\le\rangle is an intuitionistic Kripke frame, Mw is a (classical) L-structure for each node w ∈ W, and the following compatibility conditions hold whenever u ≤ v:

  • the domain of Mu is included in the domain of Mv,
  • realizations of function symbols in Mu and Mv agree on elements of Mu,
  • for each n-ary predicate P and elements a1,…,an ∈ Mu: if P(a1,…,an) holds in Mu, then it holds in Mv.

Given an evaluation e of variables by elements of Mw, we define the satisfaction relation w\Vdash A[e]:

  • w\Vdash P(t_1,\dots,t_n)[e] if and only if P(t_1[e],\dots,t_n[e]) holds in Mw,
  • w\Vdash(A\land B)[e] if and only if w\Vdash A[e] and w\Vdash B[e],
  • w\Vdash(A\lor B)[e] if and only if w\Vdash A[e] or w\Vdash B[e],
  • w\Vdash(A\to B)[e] if and only if for all u\ge w, u\Vdash A[e] implies u\Vdash B[e],
  • not w\Vdash\bot[e],
  • w\Vdash(\exists x\,A)[e] if and only if there exists an a\in M_w such that w\Vdash A[e(x\to a)],
  • w\Vdash(\forall x\,A)[e] if and only if for every u\ge w and every a\in M_u, u\Vdash A[e(x\to a)].

Here e(xa) is the evaluation which gives x the value a, and otherwise agrees with e.

See a slightly different formalization in [1].

[edit] Kripke–Joyal semantics

As part of the quite independent development of sheaf theory, it was realised around 1965 that Kripke semantics was intimately related to the treatment of existential quantification in topos theory. That is, the ‘local’ aspect of existence for sections of a sheaf was a kind of logic of the ‘possible’. Since this development was the work of a number of people, and was more in the nature of a conceptual insight than a theorem, it is not so easy to attribute credit. The name Kripke–Joyal semantics is often used in this connection.

[edit] Model constructions

As in the classical model theory, there are methods for constructing a new Kripke model from other models.

The natural homomorphisms in Kripke semantics are called p-morphisms (which is short for pseudo-epimorphism, but the latter term is rarely used). A p-morphism of Kripke frames \langle W,R\rangle and \langle W',R'\rangle is a mapping f\colon W\to W' such that

  • f preserves the accessibility relation, i.e., u R v implies f(uR’ f(v),
  • whenever f(uR’ v’, there is a v ∈ W such that u R v and f(v) = v’.

A p-morphism of Kripke models \langle W,R,\Vdash\rangle and \langle W',R',\Vdash'\rangle is a p-morphism of their underlying frames f\colon W\to W', which satisfies

w\Vdash p if and only if f(w)\Vdash'p, for any propositional variable p.

P-morphisms are a special kind of bisimulations. In general, a bisimulation between frames \langle W,R\rangle and \langle W',R'\rangle is a relation B ⊆ W × W’, which satisfies the following “zig-zag” property:

  • if u B u’ and u R v, there exists v’ ∈ W’ such that v B v’ and u’ R’ v’,
  • if u B u’ and u’ R’ v’, there exists v ∈ W such that v B v’ and u R v.

A bisimulation of models is additionally required to preserve forcing of atomic formulas:

if w B w’, then w\Vdash p if and only if w'\Vdash'p, for any propositional variable p.

The key property which follows from this definition is that bisimulations (hence also p-morphisms) of models preserve the satisfaction of all formulas, not only propositional variables.

We can transform a Kripke model into a tree using unravelling. Given a model \langle W,R,\Vdash\rangle and a fixed node w0 ∈ W, we define a model \langle W',R',\Vdash'\rangle, where W’ is the set of all finite sequences s=\langle w_0,w_1,\dots,w_n\rangle such that wi R wi+1 for all in, and s\Vdash p if and only if w_n\Vdash p for a propositional variable p. The definition of the accessibility relation R’ varies; in the simplest case we put

\langle w_0,w_1,\dots,w_n\rangle\;R'\;\langle w_0,w_1,\dots,w_n,w_{n+1}\rangle,

but many applications need the reflexive and/or transitive closure of this relation, or similar modifications.

Filtration is a variant of a p-morphism. Let X be a set of formulas closed under taking subformulas. An X-filtration of a model \langle W,R,\Vdash\rangle is a mapping f from W to a model \langle W',R',\Vdash'\rangle such that

  • f is a surjection,
  • f preserves the accessibility relation, and (in both directions) satisfaction of variables p ∈ X,
  • if f(uR’ f(v) and u\Vdash\Box A, where \Box A\in X, then v\Vdash A.

It follows that f preserves satisfaction of all formulas from X. In typical applications, we take f as the projection onto the quotient of W over the relation

u ≡X v if and only if for all A ∈ X, u\Vdash A if and only if v\Vdash A.

As in the case of unravelling, the definition of the accessibility relation on the quotient varies.

 

forrás: wikipédia


Follow

Get every new post delivered to your Inbox.